Magyarul nemrég adták ki Gottfried Wagner Ne legyen más istened rajtam kívül! (Du sollst keine anderen Götter haben neben mir) című könyve. Mindig is kedveltem, szerettem Wagner műveit -ha nem is egyforma intenzitással- és a MüPa Wagner-szériája óta minden nem-Wagner operát más füllel hallgatok, más szemmel nézek. Ennek előrebocsátásával azt kell kijelentenem, hogy a Wagner'200-ra (2013) megjelent könyv elolvasása után mostantól minden Wagner-operát más fejjel fogok követni. A szerző Wagner-dédunoka, Wolfgang Wagner fia, aki évtizedekkel ezelőtt szakított családjával, éppenséggel olyasmik miatt, amiket e könyvben részletez. Nem csupán a neves dédapa féktelen nőgyűlöletét, rasszizmusát, antiszemitizmusát, pusztító világtagadását és még pusztítóbb faj- és mindenféle elméletét, "filozófiáját" írja le gondosan dokumentálva, hanem azt a hosszú távú, a mai napig -nézete szerint- mérgező hatást is levezeti, amit a zeneszerző egész élete, életvitele, hitvallása, műveinek eszmei tartalma, szövege és zenéje (!) már életében és a halála óta eltelt (2013-ban) 130 év alatt kifejtett: fiatal korától a militarista Német Császárságon és a náci Harmadik Birodalmon keresztül az 1945 óta eltelt évtizedeken át máig. A fejezetcímek puszta felsorolása önmaga helyett - és helyettem- beszél: Apátlan és gátlástalan - Dilettáns és sarlatán - Hazárdjátékos és élősködő - Karrierista és intrikus - Nőgyűlölő - Álforradalmár - Királyi kedvenc - Nekrofil és apokaliptikus - Faji antiszemita - Lenyűgöző zenemágus - Önistenítő - A Megváltás Kft.-től a Végső megoldás templomáig - Új-bayreuth-i etikettsvindli: az elfojtás mint cégmarketing. Az utolsó fejezet a tegnapi (Wieland majd Wolfgang Wagner által vezetett) és a mai (Wolfgang Wagner lányai: Katharina Wagner és Eva Wagner-Pasquier által birtokolt) -saját kifejezésemmel- "posztnáci" és "poszt-posztnáci" Bayreuth-ot tárgyalja. Azt a hideg fejjel üzemeltetett pénzügyi-üzleti és idegenforgalmi vállalkozást, ami, mint Gottfried Wagner írja, "kívül korhadt, belül korhadt", és/de gondosan őrzi a dédapa, leszármazottai és az egész bayreuth-i múlt és jelen sötét titkait.
Bejegyzés a Facebookon:
1888-ban Münchenben e napon mutatták be Wagner A tündérek című operáját, Franz von Fischer vezényletével.
Wagner Die Feen Ouverture - d'Avalos - Philharmonia Orchestra
YouTube
*Mit ad a véletlen: éppen tegnap említette Radegundis fórumtársunk ezt az operát beszélgetésünk során. :-)
DIE VIRTUELLE FESTSPIELSAISON 2021 Forrás: https://www.bayreuther-festspiele.de
Aussetzung - BAYREUTHER FESTSPIELE 2020
Elmarad... :-(
Der Online-Sofortkauf wird auf voraussichtlich Ende Mai 2020 verschoben.
Bitte sehen sie derzeit von Rückfragen ab. Sobald uns weitere Informationen vorliegen, werden wir diese umgehend auf unserer Website veröffentlichen. Vielen Dank für Ihr Verständnis!
"A világsztár: Richard Wagner"
BAYREUTH – ÜNNEPI JÁTÉKOK HŐGUTÁVAL, BORZONGÁSSAL, BUKÁSSAL
2019. AUGUSZTUS 18. VASÁRNAP 14:31 , MNO.hu
Markos Mária
A MÜPA weboldaláról másolva:
Richard Wagner születésnapját exkluzív tartalommal ünnepeljük: május 22-én egyetlen napra ingyenesen hozzáférhetővé válik a ház saját kiadású felvétele, a Kovalik Balázs rendezésében színpadra álmodott A bolygó hollandi. A weboldalunk Videó aloldalán 24 órán keresztül előzetes regisztráció nélkül látható lesz a DVD-n is kiadott operafelvétel, melyet magyar felirattal élvezhetnek az érdeklődők.
Látogasson el május 22-én a honlapunkra és elevenítse fel a csodálatos előadást!
Bizony, ma - az internet korában - más szelek fújdogálnak a Zöld dombon is - ha felidézem mondjuk az 1992. évi bayreuthi ünnepi játékok szellemét - és gyakorlatát.... És akkortájt még a jegyárak sem "szaladtak el" annyira..., az internet híján persze másképp zajlott a jegyelővétel, a jegymegrendelés módszere, de bizony, legalább egy évvel előbb már "észnél" kellett lenni akkor is, ha a "szentélyben" valamely előadás(ok)ra vágyott a kedvünk...
Emlékek a múltból
A fáma szerint a bayreuthi Festspielhaus nézőterének támlásszékei kényelmetlenek. Ez az állítás, mint tapasztaltam nemcsak fáma, hanem valóság, mert bizony karfa nélküli lehajtható ülőkék — bár párnázottak, de kimondottan kényelmetlenek. így az egyes művek esetében a néha két, két és félórás felvonásokat végigülni rajtuk bizony nem jelenti éppen azt a bizonyos "keleti kényelmet". A terem messze híres akusztikája miatt viszont ezen változtatni nem lehet.
1991-ben, amikor a pozsonyi Liszt Ferenc Társaság tagjaival elzarándokoltam Bayreuthba a társaság névadójának sírjánál tisztelegni, s Liszt dédunokája, Bayreuth akkori ura, Wolfgang Wagner jóvoltából bebocsátást nyertünk a Festspielhausba is, ezt a kényelmetlenséget még nem érzékeltem. Akkor ugyanis csupán a Lohengrin második felvonásának főpróbáján lehettünk jelen, s az élmény és a hely szelleme mindent elhomályosított. Ugyanakkor olyan érzésem is volt, hogy bár kiittam egy pohár márkás étvágygerjesztőt, a lakoma elmaradt. így hát még ott, Wagner városában határoztam el, hogy visszatérek.
Bayreuth Felső-Frankföld fővárosa. Kellemes, szép látnivalót is tartogató csendes városka, mely évente július közepétől augusztus végéig az Ünnepi Játékok jegyében él és lélegzik. Már maga a tény, hogy szinte alig akad kirakat, melyben ne lenne valami — egy kép, egy plakát vagy egy hanglemez —, mely Wagner szellemi örökségére ne utalna, megadja a város ünnepi hangulatát. A város egyszerre idegenekkel telik meg. Naponta 1800 — ennyi a férőhely a Festspielhaus nézőterén — Wagner-rajongó zarándokol ide, hódolni és szent áhítattal hallgatni Wagner hatalmas zenedrámáit. Ez a sok idegen és új arc, az előkelőségek hosszú sora és az "igazhívők" áradata külön látványosságszámba megy. Látványosak a hölgyek ruhakölteményei is, melyeket pompásan semlegesítenek az urak szinte egyenruhaszámba menő fekete és fehér szmokingjai. A rendkívüli hőségben azonban — illem ide, illem oda — a színház falain belül e szépen vasalt szmokingzakók, bizony az ölekbe kerültek. A hazaiaknak tehát külön program legalább nézőként részt venni az előadáskezdetek rítusában. Mert egy előadáskezdet igazi szertartás, melynek pontosan rögzített szabályai vannak. Az előadások délután négykor kezdődnek — kivéve a "szünetmentes" Rajna kincsét és a Bolygó hollandit, melyek fanfárjai két órával későbben szólalnak meg. A kezdést jelző első fanfárjel pontban háromnegyed négykor harsan fel, s dallamát az illető mű első felvonásának egyik jellegzetes motívuma képezi. A fanfárok a főbejárat feletti erkélyen jelennek meg, élvezetes látványt nyújtva a színház előtt sétáló közönségnek. Öt perccel később a második fanfárjel már hosszabb tématöredékkel, s további öt perc után már teljes egészében hangzik fel az illető motívum. Ezután már a közönség maradék része is bevonul a félhomályban úszó nézőtérre. Az egyes széksorok közötti távolság kicsi, s mivel a nézőtér kiképzése amfiteátrumszerű félkör, állva kell megvárni, míg mindenki elfoglalja a helyét. Amikor minden széket elfoglaltak, sötétség borul a nézőtérre s a láthatatlan zenekari árokból felcsendülnek az első taktusok...
Az egyes felvonásokat egyórás szünet választja el egymástól; erre a közreműködőknek és a közönségnek egyaránt szüksége van. A Parsifal első felvonása után, mely az Úrvacsora jelenettel zárul, a wagneri hagyomány szerint tilos a taps. Újabban a második felvonás utánra ez a tilalom már nem vonatkozik, de csak a harmadik felvonás után — úgy fél tizenegy körül — tör ki a tetszésnyilvánítás orkánja, s csupán 20—25 függöny után borul újra csend a már üres nézőtérre. A Játékokra szerződtetett nemzetközi énekkar világhírű és zseniális vezetőjével, Norbert Balatsch-csal együtt, mindig külön ünneplésben részesül. Roppantul tetszett, hogy a Parsifal karmestere, az ugyancsak világelsők közé tartozó James Levine a zenekari árok mélyéből a színpadra hozta teljes zenekarát, ezt a kitűnő "hangszert", s velük köszönte meg a gyönyörű teljesítményért kijáró üdvrivalgást. A legnagyobb sikert és elismerést a közönség lábdobogása jelenti. Ez itt, Bayreuthban döbbenetes hatású, mert a padlózat alatt üres légtér van, mely a dobogást szinte félelmetes intenzitású dübörgéssé erősíti.
A 81. évad műsorát a teljes Nibelung gyűrűje (A Rajna kincse, A Walkür, Siegfied, Az istenek alkonya) mellett a Bolygó hollandi, a Tannhäuser és a Parsifal képezte.
Jómagam az utolsó három előadásán vettem részt. Hogy ez a három est Wagner-zenével átitatott falak között felejthetetlen élmény volt, azt talán nem is kell külön hangsúlyoznom.
Az említett ének- és zenekari tökély mellett a lényeg a tipikusan wagneri eszme, az "összművészet" megvalósítása volt. Ennek értelmében a díszlet, a jelmez, a fényhatások a szinte csodára képes színpadtechnika éppen úgy egyenrangú komponense az előadásoknak, mint az énekesek teljesítménye. . Örömömre szolgált két"újonc" tenoristát is "felfedezni"— a dán Poul Elming és a német Wolfgang Schmidt személyében. Az előbbi Parsifal szólamát tolmácsolta, míg az utóbbitól egy ragyogó drámai Tannhäusert hallottam. Rajtuk kívül a törékeny Erzsébetet megszemélyesítő dán Tina Kiberg éppúgy újonc volt a "Zöld dombon", mint Donald C. Runnicles skót karmester, aki a Tannhäusert vezényelte. Tanulmányt lehetne írni a sokarcú Kundryt alakító fenomenális Waltraud Meier teljesítményéről vagy Bernd Weikl hősbaritonról, aki a szenvedő Amfortast és a sorsüldözött Hollandit személyesítette meg, vagy Hans Sotinról, aki a pénzsóvár Dalandot formálta meg.
Kedves Héterő, a felsorolt látványosságok szerint nem az én ízlésem kényességében lenne a hiba. Bevallom, annál varázslatosabb hangzásra, mint amilyen a Békés András rendezte Lohengriné volt az Erkel Színházban, Lukács Miklós és Kórodi András vezényletével, amikor a színpadról és a két proszcéniumpáholyból is szóltak a harsonák, nem vágyom, a nüanszok érzékeléséhez és értékeléséhez talán nem is elég jó a hallásom. Meg nem is bízom abban a karmesterben, aki ilyen szemfényvesztésekhez adja a nevét. A „nem látó” helyekért ezek szerint mindjárt a számítógépem és az internetes csomagom lecserésésével kellene indítanom a költekezést, mert a jelenlegi készletemmel lemaradnék a jegyelővétel első másodperceiről. Valóban lehet valami jó minden rosszban.
Kedves IVA, javasolnám kényes ízlésednek az igen kedvező árú bayreuthi félig látó vagy oszlop mögötti helyeket, ott nem zavarna a szárnyas, bugyis Klingsor, a spermiumokkal körülvett terhes Venus a gázgyárban, sem a patkányos Lohengrin, etc. Csakhogy ezek a jegyek az első másodpercekben elfogynak, mert a Wagner-tervezte épület utolérhetetlen hangzása, a mindig nagyszerű zenei élmény elvarázsolja még a (néha valóban agyrém) -rendezésektől viszolygó hallgatóságot is.
Emberi létezésem egyik csúcspontjának tekintem, hogy mennyivel kényelmesebben és olcsóbban jutok hozzá az Erkel Színházban ahhoz, hogy szétvessen a düh egy rendezői gondolatokkal terhelt operaelőadás láttán.
Hát ez nagyon tanulságos történet... A braunschweigi pontos időn hosszan derültem... :-)
Bayreuth - Festspiele - Jegyrendelés interneten
Közönséges rendelés útján évtizedenként egy darab jegyre számíthat az ember. Buzgó Wagner-rajongó (régóta RWT-társasági tag, stb.) akár már 8 év után is részesülhet a kiemelkedő kegyben: vásárolhat jegyet – nem hétköznapi áron.
A Zöld domb hangulata és hangzása ugyanis semmihez sem fogható. Aki még soha nem volt ott, azt hiszi, látott már Wagner-operát (vagy operát egyáltalán), pedig dehogy! Itt élvezni egy előadást: valószínűleg az emberi létezés egyik csúcspontja – azok számára biztosan, akik eljutottak a Gesamtkunstwerk-adta csoda legfelsőbb szintjére, ami mellett megannyi – egyébként méltán nagyra tartott – zeneszerző művei csak haloványan felsejlő árnyéknak tűnnek.
Ha az adott évben (mint rendszerint) nem adódik jegy, az ember megpróbál az internetes Sofortverkauf / azonnali vásárlás útján hozzájutni, ami idén a mai napon 14:00-kor nyitott némi reménységet az áhítozóknak.
A német pontosságot ismerve előszöris a számítógép saját óráját szinkronizálja az ember a braunschweigi atomórához, ami egész Európa számára szolgáltatja a pontos időt.
Ezután megnyomja a "jegyet veszek" gombot 13:59:50-kor, és elképedve olvassa: a pénztár még nem nyitott meg. Hú, de gyorsak azok az elektronok! Lázas ismétlés, beáll a sorba, és vár türelemmel úgy 3 órát, hiszen egy-két másodperc alatt ennyien "tolakodtak" elé... Egy óra múlva elfogy a Tannhäuser (új előadás), két óra múlva a Lohengrin és a Meistersinger, és mire a hosszú sor végén bejut végre, csak Parsifal és Tristan marad 290 ... 320 € -s áron.
Csak az a baj, hogy a bevezetőn túl semmit nem lehet olvasni a cikkből, még a beígért rekláfilmet sem!
Fáy Miklós kritikája az ÉS-ben az idei bayreuth-i Lohengrinről itt.
De a rádió minden Trisztán és Izolda-közvetítését (lemezekről és nyaranta Bayreuthból), valamint saját lemezemet is mindig ezzel a szövegkönyvvel hallgattam, és ehhez a szöveghez kötve élnek bennem a szólamok.
A Bartók Rádió honlapján a teljes Tristan és Isolde -libretto kint volt, rátalálhattál volna az újra, mert 2011-ben levették honlapjukról a régi, Blum/Horváth-féle változatot, és arra cserélték ki, amiből idéztem.
A dolog pikantériája, hogy az új fordítást a Művészetek Palotája rendelte meg 2009-ben, hiszen nyilván tudták, hogy Blum Tamás maga sem tartotta elég jónak a(z annakidején rohammunkában készített) munkát. A 2010-es Wagner Napok Tristan-előadására így birtokukban volt a szöveghű anyag, amit nemcsak a Bartók Rádió jelentetett meg, hanem később a Wagner Ring Alapítvány is kiadta kétnyelvű, motívumokkal bővített szövegkönyvként.
Így kiváló szimatot mutató kérdésed, miszerint Érdekes lenne tudni, hogy a Müpa előadásának létrehozói milyen koncepció alapján választották ezt a magyar szöveget, illetve csak azért-e, mert ez volt kéznél. (Vagy ezért kellett kevesebbet fizetni, esetleg semmit sem.) – rövidült, továbbá természetesen jogdíj jár a szövegek után.
És valószínűleg itt van a kutya eltemetve. Meg Wagner drámaisága is.
Köszönöm. Noha a családfából nem derül ki Horváth Ádám tevékenysége a Trisztán és Izolda magyar szövegében, a két szülő, a mostohaapa és a féltestvér műfordító volta, no meg a rendező otthonossága az opera világában is, erősíti azt, ami részedről nyilván több mint feltételezés.
Azonos bizony a Szomszédok rendezőjével, az apja Horváth Zoltán (újságíró),
itt a családfa, ellenőrizheted:
Horváth Zoltán: "Horvát Géza, a Telefonhírmondó igazgatója és Morton Paulina zsidó szülők gyermekeként született. 1916-ban tagja lett a Magántisztviselők Országos Szövetségének és a Magyarországi Szociáldemokrata Pártnak." (Felesége Molnár Ferenc lánya.) "1930-ban született fiuk, Horváth Ádám rendező. Később elváltak és Molnár Márta Sárközi György író felesége lett."
Ezt a magyar szöveget nem most „barkácsolták”. A Wikipédia szerint Blum Tamás 1959-ben fordította a Trisztán és Izoldát. Nem tudom, hogy a „társfordító” Horváth Ádámmal együtt vagy az ő fordítása alapján, amint az utóbbi kilétét sem ismerem. (Nem valószínű, hogy a televíziós rendező Horváth Ádámmal lenne azonos, az operaénekes-főigazgató személyével való azonossága pedig természetesen lehetetlen.)
Amit a Müpa (bármily szörnyű is, így írják most az intézmény hivatalos nevét) kivetítőjén láttál, az – ha pontos a Zeneműkiadó Vállalat 1960-as kiadású operaszövegkönyvének adata – Blum Tamás és Horváth Ádám fordítása. Ebben a fordításban énekelték a Trisztán és Izoldát valamikor az Operaházban. Sajnos nem láttam, csak részletet hallottam egy-egy magyar előadó felvételéből. De a rádió minden Trisztán és Izolda-közvetítését (lemezekről és nyaranta Bayreuthból), valamint saját lemezemet is mindig ezzel a szövegkönyvvel hallgattam, és ehhez a szöveghez kötve élnek bennem a szólamok. Hogy ez jó vagy rossz műfordítás-e, nem tudom, csak azzal nem értek egyet, hogy a műfordítás eleve torzítás.
Érdekes lenne tudni, hogy a Müpa előadásának létrehozói milyen koncepció alapján választották ezt a magyar szöveget, illetve csak azért-e, mert ez volt kéznél. (Vagy ezért kellett kevesebbet fizetni, esetleg semmit sem.)
Valószínűleg "barkácsoltak" egy magyar szöveget, ennél lehet, hogy az éneklési szempontokat vették figyelembe (attól még lehet borzalmas), és azt vetítették ki, mert lustaságból vagy igénytelenségből nem készítettek szöveghű fordítást. Nem az első eset, és tartok tőle, hogy nem az utolsó.
Nem értem, miért nem érted.
Egymás mellett látszott a MűPa-kivetítőn az eredeti, szép, német nyelvű, ihletett wagneri szöveg a torz magyar szöveggel.
És ugye németül énekeltek.
Ismétlem, hogy világos legyen: senki nem énekelt magyarul.
Nem torzították, hanem úgy műfordították, hogy énekelhető legyen. A nyersfordítás költőibb, szebb: olvasva. Énekelve förtelmes lenne (lett volna).
Tenor vagy bariton énekli a szólamot? Vibrál, tremolózik? Fél hanggal lejjebb szól, hamis? Őrült vita kezdődik mindegyik kérdésben.
Ha Wagner Gesamtkunstwerkjét torzítják, akkor néma csend.
MILD UND LEISE
Wagner-Isolde
▼MűPa-18 Izolda
Szelíd, gyengéd a mosolya,
▼Lágyan nyílik néma ajka,
szeme nyílik – álmodozva;
▼Szép szelídség árad rajta,
Látjátok-e?
▼Ugye látod,
Ne látnátok...?
▼úgy, mint én?
Pazar fényár futja körül,
▼Pillantása száll az égbe,
csillagfény-burokban röpül.
▼Csillagfénybe fölrepül.
Nem látjátok?
▼Így van-é?
Bátor szíve hévvel dobban,
▼Csókja ízét most is érzem,
nemes vére lüktet, lobban.
▼Édes, édes hangját idézem.
Gyönyörteli bársony-ajka
▼Ajka méla sóhaját
édes sóhajt lebbent tova.
▼Érzem szállni át a légen,
Ti mind !
▼Hallgasd!
Nézzétek csak! Nem halljátok?
▼Lásd! Mégse láttok hát?
Ezt a dalt csak én érthetem?
▼Árnyak bűvös képe látszik,
Nagy-csodásan, nagy-csendesen
▼Égi hangú dallam játszik
gyönyört sirat, elmond mindent,
▼Lágyan így zeng, elmond mindent,
belőle szól, úgy békít meg;
▼Áldva, vágyva, megbocsátva,
belém hatol, bennem rezeg,
▼Mintha élne, mintha kérne,
szépen zendül, szertelebeg!
▼Mintha értem visszatérne!
Fennen csengő, átölelő,
▼Hangok szárnya átfog várva,
simogató, lenge szellő?
▼Lengve lágyan, mint a szellő,
Kéjillatú mámorfelhő?
▼Vagy egy édesillatú felhő.
Ó, hogy árad, zsong köröttem,
▼Puha hangja, érzem, szólít,
szippantsam be, vagy csak lessem?
▼Föld honából égbe bódít.
Igyam? Magam belevessem?
▼Átfog engem szelíd karja,
Kábán – ködébe enyésszem?
▼Szállva lendít szent hatalma,
Hullám-áradásba,
▼Odahív, odahúz,
zajló morajlásba,
▼Hol a mindenen át
a Mindenség
▼Nyitva áll nekünk
sóhajába
▼tárul a menny
belefúlni,
▼örökre
elmerülni,
▼Gyönyörbe
öntudatlan,
▼Lelkünk hull
mély mámorban!
▼Léten túl!
Borzalom. Nem azért mert a magyar nyelv nem szép, csak ennek semmi köze az eredetihez. Éreztem én néhol hogy szellemileg szegényesebb a libretto a megszokottnál...
Borzalom. Nem azért mert a magyar nyelv nem szép, csak ennek semmi köze az eredetihez. Éreztem én néhol hogy szellemileg szegényesebb a libretto a megszokottnál...
Borzalom. Nem azért mert a magyar nyelv nem szép, csak ennek semmi köze az eredetihez. Éreztem én néhol hogy szellemileg szegényesebb a libretto a megszokottnál...
Valóban "kissé" més! Még akkor is, ha a versláb és ritmus, énekelhetősg, stb miatt szükséges módosításokat belekalkulálkuk.
Csak ismételni tudom a Nemzeti hangversenyterem fórumban tett megjegyzésem egy részét: Ha pedig annyira aggódunk - egyébként jogosan - Wagner irdalmi értékű alkotásaiért, akkor tisztességes, korrekt magyar fordítás kellene, és elsődlegesen az adott mű tartalmának és szellemiségének megfelelő rendezés, színpadkép, stb, nem pedig valami modernizálz förmedvény!
Ma kezdődik Innsbruckban a Nemzetközi Richard Wagner Társaság kongresszusa.
Wagner így írta meg:
▼...és amit az egyik 2018-as Budapesti "kb.-Wagner"-napon láttunk:
Bár fogadna minket az éj kegyébe!
▼Áldott éjszaka, szent palástunk,
Az álnok nappal kész a cselvetésre:
▼Ne hagyd, hogy a nap, a gyűlölt csillag, csókunk hervassza el!
Hivalkodó pompáját, kérkedő tündöklését
▼Ki a szívnek él, akit kerget a vágy,
csak neveti az, aki az éjbe pillanthat!
▼azt nem tántorítja napsugár,
Villogó fények, elillanó villámok már nem vakítanak el.
▼Azt a perzselő fény, a lángoló pompa nem vakítja el!
Aki a halálos éjre rajongva tekint,
▼Síron túl is hű társunk az éj,
akire az éj rábízza legmélyebb titkait;
▼rejtelmes hangja nékünk zenél.
akinek a csalfa nappal kincse:
▼S a nap, a cselszövő, csábos nap
hírnév, dicsőség, hatalom, vagyon,
▼számunkra zord és dőre láng,
– hisz' csillog csupán, mint napfényben az ócska por –,
▼mely minden földi rútat
annak mindez semmiség!
▼nagy fényözönbe bújtat!
A nappal dőre képzelgését egyetlen óhaj váltja fel:
▼Jöjj, a nap hiú világa kerget az éjszakába,
vágyódás a szent éj után,
▼mely minden földi bajtól véd
ahol az örök, egyedüli igazság, a szerelem mámora nevet reá!
▼és szent üdvöt áraszt szét két szerelmes szíven!
A tegnapi STOP-ban előadott Walkür nagyszerű volt.Fischer Ádám vezényelt.Aztán tudjuk ,hogy a bécsi zenekarnak a vérében van Wagner és R Strauss.Hosszan nem ínék ,de ,akit feltétlen említenem kell IRENE THEORIN lehengerlő,csodálatos Brünnhildéje.
Amikor megvettem előre a jegyet, még Az istenek alkonya koncertszerű változatáról tudtam, s valóban, átprogramozták a műsort egy Best of Ring-re:
Az Opera honlapjáról:
Az Erkel (június 11.) után a pécsi Kodály Központban is elhangzik a koncert, a POSZT egyik fő eseményeként. (június 13.)
Karmester: Kocsár Balázs
Közreműködik: Rálik Szilvia, Kovácsházi István, Perencz Béla valamint
a Magyar Állami Operaház Zenekara
1. rész
A Rajna kincse
Előjáték
Az istenek bevonulása a Walhallába
A walkür
Előjáték
A walkürök lovaglása
Tavaszi dal
Wotan búcsúja és Tűzvarázs
2. rész
Siegfried
Reggeli derengés és Siegfried rajnai útja
Kovács-dal
Az istenek alkonya
Siegfried gyászindulója és finálé
Zárójelenet
" 2018.06.11. hétfő 17:00-ra meghirdetett Wagner: Az istenek alkonya koncertszerű operaelőadásunk helyett Best of Ring előadásunkat láthatják."
Hamarosan bemutatásra kerül az Erkel Színházban az Íphigeneia Auliszban című Gluck-opera Richard Wagner-féle átdolgozása - koncertszerű előadásban, egyetlen alkalommal.
Időpont: 2017. november 27.
Az Opera műsorkalendáriumából idézem az alábbi sorokat:
Richard Wagner egész élete – legalább egyik olvasatában az opera reformjáról szól. Miközben ifjúságában és egzisztenciális problémái közepette több, számára értékes darabot betanít, elvezényel vagy feldolgoz, a kevésszámú tisztelt előd egyike Christoph Willibald Gluck – és az ő korai operareformja. 1847-ben Wagnert oda ragadja a rajongás, hogy a drezdai színház számára átiratot készít Gluck korai, ún. auliszi Íphigeneiájából, maga tanítja be, és maga is vezényli a mű premierjét.
A dramaturgiailag és hangszerelésében is wagneri verzió mára feledésbe merült, most azonban eljátsszuk, mert szeretnénk látni és jobban érteni a Tetralógia alkotó zsenijét.
Koncertszerű operaelőadás három felvonásban, német nyelven, magyar és angol felirattal
François Gand Le Bland du Roullet francia librettóját német nyelvre átdolgozta: Richard Wagner
Karmester: Alpaslan Ertüngealp
Agamemnón - Haja Zsolt
Akhilleusz - Rab Gyula
Kalkhász - Palerdi András
Klütaimnésztra - Gál Erika
Íphigeneia - Fodor Gabriella
Artemisz -Töreky Katalin
Arkász - Kőrösi András
Az Operaház Énekkara (karigazgató: Strausz Kálmán)
A Műsorkalendáriumban olvasható, hogy a Győri Filharmonikus Zenekar játszik.
Bayreuth 2017 - Élő közvetítés - Bartók Rádió Dienstag 25. Juli, 16:00 Uhr Die Meistersinger von Nürnberg Mittwoch 26. Juli, 16:00 Uhr Tristan und Isolde Donnerstag 27. Juli, 16:00 Uhr Parsifal Samstag 29. Juli, 18:00 Uhr Das Rheingold Sonntag 30. Juli, 16:00 Uhr Die Walküre Montag 31. Juli, xxxxxxxx Dienstag 01. August, 16:00 Uhr Siegfried Mittwoch 02. August, xxxxxx Donnerstag 03. August, 16:00 Uhr Götterdämmerung
Az istenek bevonulása Valhallába bekerült az Alien Covenant c. filmbe.
Megjelent a Wagner-Ring Alapítvány kétnyelvű Wagner-szövegkönyv sorozatának zárókötete, a [url]http://momus.hu/images/ads/parsifal2017.pdf;PARSIFAL[/url]. A friss, pontos fordítás Jánszky Lengyel Jenő munkája. Megvásárolható a Müpa Wagner-előadásain (az aulában, a Wagner Társaság asztalánál) vagy megrendelhető a wagner.konyv@gmail.com címen. Ára a Wagner-napok idején kedvezményesen 3900 Ft.
[url]http://www.richard-wagner.org/rwvi/de/events/wagner-kongress/;International Wagner Congress 2017, Budapest, Jun 7.-10.[/url]
Van-e valakinek infója, hogy hogyan sikerültek Miskolcon az eddigi Hollandik?
[url] http://ujember.hu/keskenyebb-utakon-talalkozas-szabo-mate-rendezovel/; Keskenyebb utakon – Találkozás Szabó Máté rendezővel [/url] Szerző: Pallós Tamás Új Ember Hetilap - 2016.07.24 A színház és a zene szeretetéről, a művészeti vezetés kihívásairól, valamint aktuális munkáiról beszélgettünk... […] - A közelmúltban két Wagner-művel is behatóan foglalkozott. Az abszolút kuriózumnak számító, ritkán megszólaló Szerelmi tilalom című korai vígoperáját a Kolozsvári Magyar Opera társulatával Budapesten, az Erkel Színházban mutatták be. A bolygó hollandi pedig a Szegedi Szabadtéri Játékok idei nagy zenei produkciója volt. Az elátkozott hajósról szóló „ballada” cselekményének helyszíne a világűr lett… – Az ember kipróbál valamit – az eredmény következményeivel számolva vagy nem számolva. Szerettem volna megfelelni a Szegedi Szabadtéri Játékok fesztiválszínházi jellegének. Bizonyos tekintetben földhözragadt, túlzottan is tudatos vagyok, ezért most kifejezett szándékom volt, hogy szabadabban használjam fel a rendelkezésre álló teret. A bolygó hollandi cselekményét egy űrbázisra helyezem, ami talán merész és megkérdőjelezhető, de sok szempontból helytálló koncepciónak adott alapot. Négyezer néző megszólítása volt a cél, ezért a zenedráma költőiségének megtartása mellett a „cirkuszi” látványosság meghökkentő erejével is éltem. Természetesen beleszerettem a wagneri megváltásgondolatba, és úgy éreztem, hogy a végtelen térbe álmodva ez még „indokoltabb” és hatásosabb. Nyilván megvolt ennek az ára, mert nem feltétlenül tetszik mindenkinek. De gondoltam, érdemes bátornak lenni azért, hogy megszülethessen az operának e szabadabb, nyitottabb „ötletvariációja”. […]
[url] http://operavilag.net/kiemelt/kozmikus-magany/; Kozmikus magány [/url] Operavilag.net, 2016. augusztus 4. Richard Wagner: A bolygó hollandi – a Szegedi Szabadtéri Játékok július 2-i előadásáról BÓKA GÁBOR írt kritikát
Bevallom, csupán "közkinccsé" ill feltettem a felvételt, de nem néztem meg, csak az elejébe hallgattam bele, az kihagyhatatlan és keresni se kell. Kit tolnak széken? Gondolom, nem a viráglányokat, mert az hatszoros (tolószék) költség lenne, bár kétségtelenül igen látványos (lenne)...
Maga Wagner komponálta oda, csak eddig nem ismerték fel....
Iszonyú blaszfémia! Most a keresztényeknek kellene felháborodniuk.
Aki esetleg aggódott volna, hátha az új bayreuthi Parsifalból kimarad a tolószék, most megnyugodhat.
