A következőket tudom mondani felvetéseidre.
Kroó György említett könyvének első, A Ring, és mitológiai, mondai
forrásai – Motívumról motívumra című fejezetében részletesen bemutatja
Siegfried és a sárkányvér kapcsolatának témakörét is. Itt csak azt az egy
mondatot idézem (94.o.), ami véleményem szerint a legfontosabb felvetésed
szempontjából: „Sigurd az Edda szerint nem most hall először a kincsről (jól
értette azt is, mire célzott Fafnir, amikor a kinccsel járó halállal fenyegette);
de az a tény, hogy a madarak megszólalása előtt eszébe sem jut a
Fafnir-barlangba belépni, lehetővé tette Wagner számára, az érdek nélkül, a
győzelemért, a félelem megismeréséért, nem pedig a kincsért Fafnir ellen bajvívó
Siegfried alakjának elképzelését.”
Peter Wapnewski A szomorú isten – Richard Wagner hőse tükrében című
könyvében A játék Siegfriedért avagy az akart szabad fejezetében
foglalkozik ezzel a témával. Ő az alábbi konklúzióra jut (177-178.o.): „Más
szavakkal: a félelmet nem ismerő hősnek be kell bizonyítania, hogy valóban nem
fél, hősiességének a gyakorlatban kell kiállnia a próbát, mielőtt tettének
gyümölcseit a világot megváltoztató cselekedetekben élvezheti. A medvefogás gyerekes
játék volt. A kard összekovácsolása az első lépés a tett felé. A síphangok még
töredékesek, az elhagyott gyermek és az anyatermészet még nem hangolódtak
össze. A hallását csak az első kiállt próba élesíti meg. A tett Fafner
megölése. Csak ez teszi szabaddá a szabadot. A nagy természet ölébe veszi,
megvédi (Mime gyilkos tervétől) és utat mutat neki (Brünnhildéhez).”
Ami a kovácsmesterséget illeti. Kroó Györgynél, a fenti említett fejezetben
két kovácsmesterről is olvashatunk Wagner Miméjének forrásai között. Az egyik
az, aki felneveli az árvát; a másik pedig, aki elkészíti a kardot. Mindkét
mondában szerepelnek a kovácsműhely segédei is, sőt – ha jól értem – a második
eset kapcsolatban van egy királyi udvarral is. Tehát mindkét műhely a társadalomban
van. Valószínűleg ez utóbbi tény nem igazán érdekelte Wagnert. Ő csak a saját
műve szempontjából fontos motívumokat vette át, az esetleg keletkező „apró
logikai döccenőkkel” nem foglalkozott. Ehhez kapcsolnám még Nietzsche alábbi gondolatait,
amit 1876-ban, a Ring bemutatója után írt Richard Wagner Bayreuthban című, 4. „korszerűtlen elmélkedésében” (319-320.o.): „[…] Wagner költő volta abban mutatkozik
meg, hogy nem fogalmakban, hanem látható és átélhető folyamatokban, vagyis
mitikusan gondolkodik, ahogyan a nép mindig is gondolkodott. A mítosz nem
valamilyen gondolaton alapul […]; a mítosz maga egyfajta gondolkodásmód: a
világról alkotott elképzelést közöl, de folyamatok, cselekvések és szenvedések
egymásutánjában. A nibelung gyűrűje roppant gondolatrendszer, a gondolkodás
fogalmi formája nélkül. […] Az egyik szférából nem nyílik betekintés a vele
összeegyeztethetetlen másikba: amíg a költő tart bűvkörében, addig a költővel
együtt gondolkodunk, mintha csupán érző, látó és halló lények lennénk;
következtetéseink ilyenkor látott folyamatok összekapcsolásai, tehát tényszerű
és nem logikai kauzalitások. […]”
Sajnos Kroó könyvét - ráadásul pont más zenei tárgyúakkal együtt - évekkel ezelőtt, költözködés során ellopták. Érdekes és helytálló meglátás, ám Siegfried csak azután érti meg a madár énekét, Mime valódi szándékáról nem is szólva*, hogy megkóstolta a sárkány vérét. *Siegfried addig is nagyon jól tudja, hogy a törpe csak megjátssza a gondoskodó, szerető (mostoha)szülőt, de - ha nem tévedek - eszébe sem jut, hogy Mime az életére tör, és mi a kovácsmester** végső szándéka. **Nem világos, vannak-e egyáltalán megrendelői Mimének a rengeteg erdőben. Csak úgy saját szórakozására olvasztja, önti és kalapálja a fémeket? Minimum csere alapon kellene dolgoznia, azonban Siegfried az ott eltöltött hosszú évek alatt egy fia emberrel sem találkozik, csak állatokkal, az őzek, rókák, medvék stb. pedig nem rendelnek sem fegyvert, sem használati tárgyakat a vén iparostól.
Már rég láttam a Varázsfuvolát, de nekem úgy rémlik, hogy még az Éj királynőjénél mondja a 3 hölgy Taminónak, hogy útjukon a 3 gyerek kísérni fogja őket. De ideje megnéznem újra.
Madár-ügyben talán tudok valamit mondani. Kroó György részletesen elemzi ezt a témát is A természet zenéje a Ringben – Stílus, jelentés, dramaturgia c. tanulmányában (Heilavac, avagy délutáni álom a kanapén, 203-207.o.). Röviden összefoglalva: Kroó szerint az Erdei madár a Sellőkhöz – és részben Erdához – hasonlóan a Természetet jelképezi, ami mindent tud és jósol is. A Siegfried II. fv-ban pedig Siegfried még naiv, őszinte hős, aki benne él a Természetben, és így akkor még megérti annak hangját, az Erdei madár énekét. (Az istenek alkonya III. fv-ban Siegfried már nem érti meg, nem követi a Sellők, a Természet szavát.) A yt-on fent van Kroó György ötrészes rádiós előadássorozata a Ringről. Ennek 4. részében (Siegfried) kb. 36:10-től hallható néhány mondat a fenti tanulmány elemzéséből. A varázsfuvola fiúival kapcsolatban nincs ismeretem.
Egy pillanatig sem tételeztem fel tőled kukacoskodást! O:))) Van még a Ringnek egy rejtélye, konkrétan mi indítja tanácsadásra az erdei madarat? Wotan eszköze lenne, vagy pedig a meg nem határozott tollas állatka (pinty? cinege?) saját kútfejéből cselekszik jót Siegfrieddel? Kissé hasonlít ez a Varázsfuvolából a 3 ifjúra. Ők Sarastro emberei? Csak úgy bukkannak fel, segítséget nyújtva Taminonak és Papagenonak? Hagen varázsitala egyébként olyan gyenge drámaírói fogás, mint a Bánk bánban Biberach hevítő pora, amelyet szegény Melinda vesztére bevesz.
Bocsánat, nem "kukacoskodni" akartam!
Ez is jogos - de most hadd ne kutassam át az Istenek alkonya veretes szövegét! :O) Hagen varázslöttye és ellenlöttye egyébként a Ring leggyengébb dramaturgiai fogása. Ám Siegfried nem felejtette el az útjába álló és legyőzött félszemű öreget, miközben Brünnhilde az ellenlötty elfogyasztásáig kitörlődött az emlékezetéből. Valahol érthető persze, hogy sem a Gibichungoknak, sem a vadásztársaságnak nem említi a sárkányhoz képest szánalmas ellenfélnek tűnő locsifecsi vénséget - ugyanakkor nehezen elképzelhető, hogy még a sziklán nem mondta volna el élete asszonyának, milyen fura egy alak okvetetlenkedett vele előzőleg. Oberhoff könyvén pedig egyébként nem bosszankodtam, hanem végig röhögtem, megállapítva, mennyire igaza is volt Karinthynak a sárgaborsó-főzelékkel kapcsolatban.
A Wotan-kalandról csak egy mondatban emlékezik meg Siegfried, a sellőkkel való jelenetben: "Kardom kettészelt egy dárdát: az ősi törvény örök fonalát, ha vad átkokat szőttek is belé a Nornák, Nothung szétvágja majd!"
Bagdy Emőke ez irányú ismereteihez/tudatlanságához nem tudok hozzászólni, de szerintem inkább feléd billen a mérleg nyelve.
No igen. Először Siegmundnak kellENE győznie, de hát Frickát kiengesztelendő őt ejteni kell. Sebaj, ott van már a megfogant Siegfried, majd ő. Wagner szándéka szerint noha Wotan elpusztíthatná Sieglindét és a magzatot, majd a villámgyorsan cseperedő és erősödő gyereket/ifjút, az immár Vándor diszkréten félreáll, majd a kérdés-felelet játék megnyerésével bolhát ültet Mime fülébe. Amikor Siegfried a sárkányt és a törpét egyaránt eltakarítja az útból, szabad a pálya, ám hogyan jutna vissza a gyűrű a rajnai sellőkhöz, ha az unokája felébresztené Brünnhildét, majd hancúroztak egy sort? Ráadásul a dárda megsemmisülésével Wotan minden hatalmát elveszítette, és csak a Waltraute által felvázolt cselekvési terv segíthetne az isteneken, sőt az a világon? Egyébként mindig érdekelt, miért nem meséli el Siegfried kalandjai között azt, hogy mielőtt odaért volna Brünnhilde sziklájához, az útjába állt egy félszemű, locsifecsi vénember, aki mindenfélét kérdezett tőle, amíg ki nem derült, hogy apja ellensége (volt)? Érdemes lenne rákérdezni a hölgytől, hogyan szerzett jegyet? Jó előre az ünnepi játékok honlapján keresztül/sajtóbelépőt kapott?
Csak egy kèrdès: "[Wotan] ... megparancsolja Brünnhildének, hogy Siegfried essen el a harcban, de az a vágya, hogy fia győzzön. Amikor Brünnhilde mégis megmentené Siegmundot, Wotan dühbe gurul..." Akkor hogy is van ez? Kinek kell akkor ès ott elesni? Siegmundròl tudok, Siegfriedről -mèg ha ő is Wotan fia lenne, ahogy a rendező agymeni- nem.
Varrò Szilvia "libsi" ùjsàgoknàl töltötte ùjsàgìròi pàlyafutàsa nagy rèszèt. Vèlhetően alapos agymosàs valamint bankszàmlàja àttekintèse utàn igazolhatott àt a mai indexhez. Ennèlfogva a NER kedvenc ès ordòkkal elhalmozott (köztük van ...khm ...szerencsère a Szkeptikus Társaság 2023-as Laposföld-díja) pszichoizè-nagyasszonya, Bagdy Emőke sem fog kifogàst emelni az ìràs ellen, ha egyàltalàn elolvassa, ha egyàltalàn ismeri a Tetralògiàt.
Elegendő beleolvasni a hölgy írásaiba, hogy képet kapjunk világfelfogásáról. Még ha kékharisnya lenne! :O))) A bayreuthi előadások zenei megvalósítása rendkívül magas, ami az általam legelőször látott abszolút nullára, azaz Schlingensief Parsifaljára is vonatkozik.
A "regietheater" küldetéstudattal áthatott művelői számára nem jelent problémát, hogy vadonatúj elemeket, nem létező néma szereplőket iktassanak be, az eredeti történetet megváltoztatva, pl. Don Giovannit angyalok viszik a mennyországba, Trisztán nem hal meg, hanem elveszi Izoldát és biofarmot működtetnek stb. Ennek a Valentin Schwarz nevű ázalékállatnak/véglénynek ügyeletes zseninek az a "megváltó" ötlete, hogy Wotan nemzi Siegfriedet, több szempontból is problémás. Sieglinde ugyebár évek óta senyved Hundingnál, miközben szerencsére nem esik teherbe. Ez még kicselezhető úgy, hogy Hunding mindössze pár nappal korábban ünnepelte az esküvőjét, közben beállít a félszemű aggastyán a karddal stb. Még ha Hunding és teljes retyerutyája fel is öntöttek a garatra, Wotannak csodát kellett volna tennie ahhoz, hogy a boldog férj és vendégei ne lássák meg, miben mesterkedik az öregfiú. Inkább nem folytatom, csak annyit jegyzek meg, hogy ez a rendezés Schlingensief abszolút nullájával összehasonlítva a tehetséges követő kategóriájába tartozik.
A szerző állítólag német szakot végzett, így tudnia kellene, hogy a des Nibelungen egyes szám birtokos eset, lévén gyenge ragozású főnév. Brünnhilde ébresztési jelenete után emlékezetem szerint a legvégén esik szó a halálról. A Walkür zárójelenetében bukkan elő először Siegfried motívuma, miközben a főisten arról énekel, hogy aki az ő dárdájának hegyétől fél, sohase keljen át a tűzön. A hallgató aztán a következő részben bőségesen találkozik ezzel a motívummal. A hivatkozott Oberhoff-könyvet én csak Arany Jánost idézve tudom jellemezni: "Gondolta a fene", esetleg Karinthy pszichoanalízist kigúnyoló humoreszkjében, amelyben az elbeszélő szereti a sárgaborsó-főzeléket, tehát szerelmes a keresztanyjába. (Vsz. a nagynénje a hölgy, így aztán rajta keresztül valamelyik szülőjébe, netán mind a kettőbe). A képeket elnézve az ünnepi játékok honlapján - www.bayreuther-festspiele.de - a zárórészben nem a Nibelungok, hanem a Gibichungok vannak csiricsárén ízléstelenül felöltöztetve, viszont ha azonosítani tudom őket, nem nagyon rínak ki a többi szereplő közül - viszont a rajnai sellőket sokadszorra ábrázolják prostiként, amivel 150 éves hagyományt folytat a rendező (Vö. a korabeli "Huren-Aquarium" jelzőkkel). Többet most nem tudok írni, esetleg később.
Nagyon köszönöm a kiegészítést, evvel én is tisztában vagyok, ezért is idéztem ezt. A továbbiakban is lehet szemezgetni.
Tudatlanok felvilágosításának érdekében: A Siegfried 2. felvonása a Fafner barlangja mellett leselkedő Alberichhel kezdődik, majd belép a Vándor /=Wotan, aki ősellenségének nagyvonalú szívességet téve felébreszti az alvó Fafnert, aki nem vesz tudomást a közeledő Siegfried által őt fenyegető veszélyről. A rendezésre és a hölgy beszámolójának további cincálására most azonban nem tudok kitérni, de délután majd igen.
VSz rovata blog, tehát afféle melléklet, rovatvezető/főszerkesztő stb. nem látja. Ugyanakkor feltételezem, hogy a teljes szerkesztőségben nincs olyan kultúrember, akinek komolyzenei ismeretei a Kis éji zene felismerésén túl terjednének.
Feltehetően elolvasott egy angol nyelvű ismertetőt, mert olyan avítt idiómákkal, mint a német (+az összes európai nyelv) a korral haladó ember manapság már nem foglalkozik.
Mindent a tudós szerzőnőről: Mondjam azt, hogy nem lepődtem meg? Viszont legyen meg az az öröme, hogy politikailag korrekten neveztem meg. Csak azon töprengek, minek nevezzek egyébként pl. egy újságíró hermafroditát?
Feltételezem, hogy a Drogsziget összes fellépőjéről alaposabb ismeretekkel rendelkezik. Mi az, hogy? Nagyon is! :O(((
vezető motívum, hát behalok
Varró Szilvia írása az index.hu oldalon A nibelung gyűrűjéről az idei bayreuthi produkció kapcsán. Az önmagában örömteli esemény, hogy egy ilyen témájú cikk egyáltalán megjelenhet itt; de az elszomorító, hogy nyilvánvalóan szakmai lektorálás nélkül, több hibával került nyilvánosságra.
Menj vissza ebben a fórumban 2021-ig, ahol korábbi, bár a jelenlegire nagyon hasonlító művésznevemen írtam meg a véleményemet Gottfried W. irományáról.
Kedves Edmond Dantes, köszönöm reagálását! (Később jutott eszembe, hogy az eredeti topicban is kellett volna egy jelzést írnom…) Értem az álláspontját.
Valóban,
Cosima és Wagner kapcsolatát az irodalom többféleképpen értékeli. A híres
1872-es fényképből is homlokegyenest ellenkező következtetéseket tudtak levonni
az elemzők; pl. Gottfried Wagner vs. Bernd Oberhoff.
Ha már szóba került Gottfried Wagner könyve. Még 2021 őszén már szó volt róla itt, a Wagner-topicban és javasolta, olvassam el. Csak jóval később tudtam ezt megtenni, így akkor már nem reagáltam rá. Most annyit azért leírok, hogy véleményem szerint vigyázni kell vele, mert szakmailag veszélyes. Gottfried Wagner az elején azt ígéri, zenetörténészként vizsgálja Richard Wagner életét és életművét, de ennek ellenére számos hiba, hiányosság, ellentmondás, homályosság, csúsztatás szerepel benne az életrajzzal, a művek történetével, azok szövegével, sőt zenéjükkel kapcsolatban is.
Kedves Tejberizs, köszönöm, hogy elolvasta beírásomat, csak nemrég vettem észre itt, hogy reagált rá.
A Nemzeti Hangversenyterem... c. topicban olvasható Edmond Dantes fórumtárs mai beszámolója (6868. sorszám) a Rádiózenekar koncertjéről, amin elhangzott R. Wagner Siegfried-Idyll c. kompozíciója is.
Kedves -z-, alighanem a főpròbàt làttam: akkor ès ott megfelelt.
Kedves ED, rosszul emlékszel, a versenydalt alig tudta végigénekelni és ez így volt mindhárom alkalommal...
Vogt Bayreuthban be van betonozva, Mindegy mit csinál - vagy nem csinál - ő a favorit.
Vogtot, a pesti Stolzingi Walthert hallottad? Abban, úgy emlékszem, elég jó volt, persze azóta jó pár év eltelt..
ha csak a hang lett volna siralmas...
Siralmas ez a mai Tannhäuser, a címszereplőt bármely harmadrangú helyről kizavarták volna egy generációval ezelőtt, ha ezzel a hanggal próbálta volna Pedrillot megjeleníteni.... :-(
A Trisztán és Izolda élő közvetítése Bayreuthból ma 16 órától.
A Bartók Rádió operaközvetítése, 15.55-től kb. 22.10-ig (az egy-egy órás szünetekkel).
Zenei vezető Szemjon Bicskov
Rendezte Thorleifur Örn Arnarsson
Trisztán (tenor) Andreas Schager
Marke király (basszus) Günther Groissböck
Izolda (szoprán) Camilla Nylund
Kurwenal (bariton) Olafur Sigurdarson
Melot (tenor) Birger Radde
Brangäne (mezzoszoprán) Jekaterina Gubanova
Pásztor (tenor) Daniel Jenz
Kormányos (bariton) Lawson Anderson
Fiatal tengerész (tenor) Matthew Newlin
Az örök Wagner-napok
Magyar
Kurír– 2024. július 14., vasárnap | 19:01
Pallós Tamás
„Akik
rendszeresen járnak hangversenyekre, operaelőadásokra ismerhetik azt a bizonyos
emelkedettség érzést: most megint valami megmagyarázhatatlan történt. Velünk,
mindannyiunkkal, egyszerre. Persze ahány ember, annyiféle emóció: vannak, akik
„kívülről” közelítenek, és a világhírűvé vált fesztivál profi előadásaként
dicsérik a produkciót; a Wagner-rajongók egy újabb, a kényes fanatizmusukat
erősítő impulzusként értékelik; mások korunkban különösen aktuális témákat
feszegető, az emberiséget önvizsgálatra sarkalló, hosszú „látomásos”
lelkigyakorlatként fogják fel a Ringet… De van, akinek kisebbfajta csoda, egy újabb bizonyság arra,
hogy az isteni és emberi teremtőerő bizonyos pontokon rendre érintkezik.”
"Loge annak a tükre, akivel találkozik." Interjú Christian Franzzal.
Köszönöm a linket!
Wagner végtelenül komolyan vette az embert – Beszélgetés Hoványi Mártonnal a Ringről
Magyar Kurír, 2023. november 4., szombat | 18:55 - KULTÚRA
A szépre érzékeny gondolkodók iskolája és közössége, a MűGond hermeneutikai kör az idei esztendőben hét előadásban értelmezte Richard Wagner főművét, A Nibelung gyűrűjét irodalmi, motivikus, zenekritikai és esztétikai megközelítésből. Az online most is elérhető Wagner kincse kurzus vezetője Hoványi Márton irodalomtudós, katolikus teológus, a MűGond társalapítója volt.
Ma: 19:00 - 21:28 Bartók Rádió
Kapcsoljuk a Bartók Béla Nemzeti
Hangversenytermet
Budapesti Wagner-napok
Művészeti vezető: Fischer Ádám
Istenek és hősök - A Nemzeti Filharmonikus Zenekar hangversenye Richard Wagner operáinak zenekari részleteiből
Vezényel: Fischer Ádám
- A bolygó hollandi - nyitány
- Tannhäuser - nyitány
- Lohengrin - az I. felvonás előjátéka
- Lohengrin - a III. felvonás előjátéka és Nászinduló
- Trisztán és Izolda - előjáték és Izolda szerelmi halála
- A nürnbergi mesterdalnokok - nyitány
- Az istenek alkonya - Gyászinduló
- A walkür - A walkürök lovaglása
Kedves Lujza!
Érdeklődöm, hogy valakinek megvan-e Hevesy Iván Wagner Richárd zenedrámái c. könyve (Táltos., Bp. 1921-24), vagy ennek 5. (Mesterdalnokok) és 6. (Trisztán, Parsifal) kötete?
https://fidelio.hu/zenes-szinhaz/wagner-kilora-merve-178805.html
Wagner, kilóra mérve?
A Mi újság a MÁO-ban topicban
olvastam, hogy idén is kivetítették a függönyre a kérést a Parsifal előadások
előtt, hogy ne tapsoljanak az első felvonás után. Mintha tavaly is olvastam
volna erről, de nem emlékeztem, hol. Közben megtaláltam Ókovács főigazgató úr azon
levelét, amiben erről ír (Ókovács Szilveszter: Ötödik hadoszlopunk? Negyedik hatalmi águnk? avagy a közönségről - 2022.04.30. origo.hu) E levélben olvasható:
„[…]Ugyan kiírjuk, hogy Richard Wagner személyes kérése, hogy az első
felvonást ne kövesse taps, valóságos tömegpszichológiai kísérlet, ahogy várjuk,
mégis lesz-e? Aztán jön pár kósza tenyérpár, aztán jön több is, de érkezik a
pisszegés, és a nézők tisztázzák magukkal a helyzetet. Wagner pedig végülis
boldog lehet, hisz 140 éves kérés betartásáról van szó, hát kinek jut ma már
ilyesmi figyelmesség osztályrészéül?[…]”
Ami miatt ezzel kapcsolatban írok, az az, hogy tudomásom szerint
Wagnernek nem volt ilyen kérése! Ugyanis Cosima a Naplóban az 1882. július 26-27-28.
napoknál az alábbiakat írja ez ügyben (Gondolat, Bp, 1983, 376-377.o.):
„Szerda, 26-a. […] Amikor a második felvonás után erősen lármáznak és
kiabálnak, R[ichard] a mellvédhez lép, és azt mondja, bár művészei és ő maga is
nagyon örülnek a tetszésnyilvánításnak, de abban állapodtak meg, nem
mutatkoznak, nehogy megzavarják a hatást, vagyis hogy az „úgynevezett függöny
elé hívás” elmarad. […] De a végén R[ichard]-ot bosszantja a néma közönség,
amely félreértette őt; még egyszer szól a nézőkhöz a galériáról, és minthogy ekkor
kitör a tapsorkán, és újra meg újra kihívják a szereplőket, R[ichard] a függöny
elé lép, és kijelenti, egybe akarja gyűjteni a művészeit, de már félig
levetkőztek. Ez a téma foglalkoztat bennünket hazamenetelkor, s így mérges a hangulat.[…]”
„Csütörtök, 27-e. Első beszélgetésünk témája megint csak a közönséghez
való viszony, és hogy hogyan kellene azt szabályozni úgy, hogy a művészek se
veszítsék el kedvüket a taps elmaradása miatt.[…]”
„Péntek, 28-a. „[…] Az első felvonás végén jóleső, ájtatos csend. De a
második után kínosan hat, hogy ismét lepisszegik a tapsolókat.[…]”
