Vásáry Tamás kilencven éve él a zene és a hit bűvkörében
Vásáry Tamás Kossuth-díjas zongoraművész, karmester, a Nemzet Művésze nemrég ünnepelte kilencvenedik születésnapját. A jeles alkalomból október 18-án este a Zeneakadémia Nagytermében felelevenednek A zongorán túl című hangversenysorozat legszebb pillanatai, Balázs János és Farkas Gábor zongoraművészek közreműködésével. Különleges egybeesés, hogy a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara – amelynek Vásáry Tamás örökös főigazgatója és elnök karmestere – az idei évadban ünnepli nyolcvanéves fennállását. A két évforduló aktualitása okán a világhírű művésszel egyebek mellett a zene lélekemelő szerepéről beszélgettünk.
Jelzem, hogy a 90 éves, ünnepelt Vásáry Tamás vezényletével és a Magyar Rádió Művészeti Együttesei, valamint Horti Lilla (szoprán), Wiedemann Bernadett (mezzoszoprán), Horváth István (tenor), Cser Krisztián (basszus) közreműködésével ma este a Zeneakadémia Nagytermében előadásra kerülő Beethoven IX. szimfóniáját - "születésnapi köszöntő hangverseny" - a Bartók Rádió 19.35-től élőben közvetíti, az M5 tévécsatorna pedig 21.00 órai kezdettel tűzi műsorára!
200
Túl az Óperencián Vásáry Tamással - 1. hét
Dankó Rádió: A december 30. és január 5. közötti adások tartalmából.
Vásáry Tamás, a Nemzet Művésze címmel kitüntetett, Kossuth-díjas zongoraművész, karmester a vendége Nagy Ibolyának a Dankó Rádióban.
A „Túl az Óperencián” adásának felelősszerkesztő-műsorvezetője a mai adás elején Házy Erzsébettel való kapcsolatáról is kérdezte a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekarának örökös tiszteletbeli főzeneigazgatóját:
Vásáry Tamás kissé csapongóan emlékezve meséli el az ötvenes évek első felében Házy Erzsébethez fűződő reménytelen szerelmének történetét. - Erre az időszakra esik Vásáry családjának Budapestről való kitelepítése és Házyval együtt részvétele az 1953-as bukaresti VIT-en (Világifjúsági Találkozó).
Vásáry Tamás: „…láttam a fotóját az újságban. Rögtön beleszerettem… Emlékszem, gyönyörű volt, beléptem a stúdióba, életben akkor láttam először. És akkor tudtam, hogy nekem rögtön, oda kell menni hozzá, mert ha nem mozdulok meg… sóbálvánnyá váltam ott persze… hihetetlen módon beleszerettem, és akkor onnantól kezdve drukkoltam végig, hogy őt is kiküldjék, mint énekest. És hát ki is küldték… és méghozzá egy vagonban mentünk ki valami kétezer magyar közé. Úgyhogy még ki se értünk Magyarország határán túlra, már a karjaimban volt, és hát ottan nem győztem neki, ugye, udvarolni. Megvolt beszélve Erzsivel, hogy hazamegyünk, és ő elválik, és lényeg az, hogy nem vált el és én meg haldoklottam, mert ő azt várta volna, hogy én forszírozzam hogy elváljon. Én meg azt vártam volna, hogy ő magától váljon el… Kodály megtudta, hogy én el akarom venni, megkérte Tóth Aladárt, hogy segítsen valami lakáshoz jutni, kell lakás, mert nem lakhatunk egy szobában a szüleimmel. (Azt is a Kodály intézte el, hogy a kitelepítésből visszajöhessenek…) És akkor én kínlódtam, mint káposzta hús nélkül… De nem jött el velem, ahogy meg volt beszélve és azt hittem, játszik velem, és csak sokkal később jöttem rá, hogy nem játszott..”
Közbevetőleg – ugorva időben - tizenhét évvel később Vásáry Tamás első felesége – Ildikó – felhívja férje figyelmét egy pesti műsorfüzetben ajánlott esti programra: „Találkozás a sztárral” – Házy Erzsébet nevével hirdetik és egy filmjét is levetítik: „A gerolsteini kaland” – abból az időből, mikor udvarolt Házynak és el akarta venni feleségül.
Vásáry Tamás: „… tehát egyszerre láttam azt az Erzsit, aki lett tizenhét év után, és azt az Erzsit, akibe én beleszerettem! És amikor lejátszották, mondom, hát akkor bemegyek az Erzsihez gratulálni, azt mondja (Ildikó), ez a ti dolgotok, majd utána találkozunk. Bemegyek a szobába, és ott van Erzsi, aki nagyon megváltozott: nagyon kemények lettek a vonásai, és akkor ott volt az akkor férjjelöltje, egy fiatalember, meg a testvére, nagyon rövidlátó volt és mondom neki: Vásáry Tamás vagyok. – Jaj, Tomika, Te vagy?! Hát hallom, hogy megnősültél. - És akkor beszélgetünk, hogy akkor most össze kell jönni, mert hogy addig mindenkivel találkoztam már, amikor az emigrációból hazajöttem, ő vele nem, ez volt az első alkalom. És beszélgetünk, majd elköszönök tőle, kijövök, és valamit bevittek, de nyitva maradt az ajtó, és ahogy megyek a folyosón át, ezt hallom ki, Házy mondja testvérének és férjének: - na, látjátok, ez volt életem nagy szerelme. Akkor tudtam meg, én addig azt hittem, játszik velem…
Az elbeszélés fonalát újra felvéve, Vásáry Tamás: - Na akkor, jött Kodály, megtudta, hogy Erzsit el akarom venni feleségül és szólt Tóth Aladárnak. Én akkor jöttem vissza a Szovjetunióból, és természetesen mentem hozzá beszámolni. Bemegyek a szobába, ott ül a zongora előtt egy forgószéken, de őt nem érdekelte a beszámoló, ezt mondta: - … inkább beszéljen a nősülésről; szó sem lehet róla addig, amíg nem beszél legalább négy idegen nyelvet. Ezt mondta, de nem tántorított el – ez volt télen -, és akkor nyárig én kínlódtam, és akkor elhatároztam, hogy ennek véget kell szakítani, és tényleg szakítottam vele (Házyval). Akkor már úgysem lett volna semmi, nem mentem már el vele találkozni. És emlékszem, közben meggondolhatta valahogy megát, mert Operából egyszerre jöttünk el egy előadásról, ahol ő csak az operisták páholyában volt. És jött Tamássy Évával, és a Falstaffot adták, és azt mondja Házy: - Ez a világ mily furcsa, mert most már én külön lakok. Tehát, úgy látszik, elvált, de én akkor már nem akartam vele lenni, mondom azt hittem, csak játszik velem. Kodállyal történt beszélgetést követő nyáron szakítottam Erzsivel. De persze halál szerelmes maradtam továbbra is, csak láttam, rámegy a bőröm, és akkor valami húszoldalas levélben leírtam Kodálynak a nagy bánatom. Kapok tőle válasz gyanánt egy postai levelezőlapot, amin ez van: „Tanulja meg Schumann Ich grolle nicht dalát – németül és minden hangnemben!” Mondom, Kodály rendelete az parancs…Hát megvettek a kottát, nem volt meg, és olyan zokogó görcs fogott el, amit én leírtam húsz oldalban, amit ő megértett, hát ebben a rövid kis egyperces dalban benne volt. Az egész zeneirodalomból kiválasztotta azt a zenét. …és egy ilyen professzoros álarc mögé rejtette az érzéseit. Soha semmi érzelgősség nem volt benne. És emlékszem rá, mikor már megtudta, hogy tényleg az Erzsinek udvarolok, ugyanakkor ő ezzel el is játszott, hogy egy kicsit fogadott fia voltam. Mert ugyanakkor trükköt is csinált velem. Például egy alkalommal megyek hozzá, ezalatt az időszak alatt, azt mondja nekem: - Csukja be a szemét! Becsukom a szemem és egyszerre csak valamilyen papír van a szájamnál. Kinyitom a szemem, és a Színházi magazint nyomta oda, amin Erzsi volt! Egy ilyen nagyon lenge öltözetben. Hát ilyet! Képzelje el!”
Ezt a műsort a Dankó Rádióban ma délután hat és hét óra között ismét meghallgathatjuk. (Házy Erzsébet Jacques Offenbach A gerolsteini nagyhercegnő és Leo Fall Pompadour című operettek rádiófelvételének részleteiben énekel, az adás végén Liszt Ferenc Magyar fantázia című darabja csendül fel: Vásáry Tamás játszik zongorán és vezényli a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekarát (koncert felvétel).
"Az Idő soha, soha meg nem áll..."
[url] http://www.hirado.hu/2015/06/09/vasary-tamas-lett-a-magyar-radio-zenei-egyutteseinek-fozeneigazgatoja/; Vásáry Tamás lett a Magyar Rádió Zenei Együtteseinek főzeneigazgatója [/url]
Kedves lujza! Az újságíró felelőssége nagy. Ezért is, leközlés előtt elküldik az interjúalanynak, mint már említettem. Ez általános gyakorlat (kellene legyen) bármely sajtóorgánumnál. De nem kell rosszhiszeműnek lennünk, és eleve "kétségbe vonni" egy újságíró szavait; Vásáry Tamást életrajzi könyvéről kérdezte Makrai Sonja. Miért írt volna le mást, mint ami elhangzott vagy kézhez kapott: ma már diktafonnal rögzítik vagy elektronikus úton kapják a szöveget az interjúalanytól. Helyesbítésre eddig nem kérte fel Vásáry. Az ő érdeke is, hogy ne tévesen, szavait kifordítva lássa utólag viszont.
Kedves Búbánat, Te alaposan félreértettél engem! Én nem Vásáry szavait, hanem az újságíróét vontam kétségbe. Tapasztalatból is tudom, hogy gyakran nem azt írják le, amit mondtál, különösen, ha a másik dolog hangzatosabb, lásd vezetés-vezénylés. Ennyi. Kodályról amúgy a rádióban is hosszan, érdekesen mesélt, érdemes meghallgatni (Lemezelő):
Ilyen alapon Vásáry Tamás egyetlen szavát sem lehetne komolyan venni… Önéletrajzi könyvében minden bizonnyal az interjúban említett operaigazgatói terveit is bővebben kifejti. Meglátjuk. Akkor megint idézek a Magyar Nemzetben megjelent interjújából (a beszélgetőtárs Makrai Sonja): „- Atyai mestere volt és életében rendkívüli szerepet játszott Kodály Zoltán. Milyen életre szóló útmutatót kapott tőle: - Szellemi, organikus és fizikai síkon egyaránt a tökéletességre törekedett. Igényes volt magával és mindenkivel szemben, épp ezért kevesen bírták azt az iramot, amit diktált. Egész életében, minden részletre kiterjedően, a legtisztábbat kereste, tanítványait arra biztatta, hogy tehetségüket a legmagasabb szintig csiszolják. Kimagasló intellektusa követendő példa lett számomra, vonzott személyiségének fénye. Példát tudott mutatni mindenkinek azzal, ahogy a maga teljességében élte meg az életét. Egyetlenegy felesleges percet nem töltött el az élete során. És példát mutatott emberségéből: amikor kitelepítették a szüleimet, második édesapám lett. Törődött velem, zenei pályámon is rengeteg támogatást kaptam tőle: húszévesen a tanársegédje lehettem a Zeneakadémia szolfézs tanszékén. A diplomakoncertem előtt például Steinway zongorával ajándékozott meg. Ő azt vallotta, teljes lelki élet zene nélkül nincs. Vannak a léleknek régiói, amelyekbe csak a zene világít be. Így érzem én is.”
Azért én ezt továbbra is kétlem. A vezénylést, mint kimaradt lehetőséget - amiben nincs semmi rendkívüli - saját szájával mondta, de a vezetésnek nem hiszem, hogy bármi realitása lett volna, bármilyen jóban is volt a Fischer-Tóth házaspárral. És ekkora nagyképűséget nem tételezek fel Vásáryról.
„1956-ban átvehettem volna Tóth Aladártól a dalszínház vezetését, de jött a forradalom, és emigrálnom kellett.” Az interjú szövegét leközlés előtt általában jóváhagyatják az interjúalannyal. De ha ez esetleg valamiért nem történt volna meg, akkor sem hinném, hogy e mondatban össze lehet keverni vagy téveszteni a művész szavait (a vezetést a vezényléssel), eléggé egyértelmű, vagy megkérdőjelezni ezt az ambícióját, ahogyan utalt további, a nem teljesült Aix-en Provence-i, majd glyndebourne-i igazgatási pozíció elnyerésére is. Amit a Bartók Rádióban elmondott nem kell hogy feltétlenül ellentmondjon egy újságnak adott másik interjújának – melyben kiemelte könyvében helyet kapó életrajzi események egyik-másikját.
Ehhez képest Vásáry maga a Bartók rádióban opera vezénylésről és nem operavezetésről beszélt. Az újságírónak megárthatott a meleg. Senki se fog egy 23 évesnek operavezetést felajánlani, Tóth Aladár meg különösen nem.
Vásáry Tamás ma ünnepli 80. születésnapját. Ebből az alkalomból „Lelki élet nélkül nem létezik muzsika” – Vásáry Tamás-interjút közölt a tegnapi Magyar Nemzet /Beszélgetőtárs: Makrai Sonja/ Részlet a cikkből: - Ősszel jelenik meg háromezer oldalas életregényének első kötete a Libri Kiadó gondozásában. Felfogható ez egyfajta életösszegzésnek? - 1969-ben, első feleségem ösztönzésére kezdtem bele az életregényem megírásába. Éreztem, hogy rengeteg mondanivalóm van a világnak, rengeteg élményem van, amelyet meg kell osztanom. Persze azzal mentegettem magam, hogy úgysem lesz időm ezeket papírra vetni, és az írást is egyhangúnak gondoltam. Azután csak úgy ömlöttek belőlem a mondatok. Gyerekkoromtól egészen 1991-ig tart az eddig megírt regény ideje, egy pszichodráma a magva az egész könyvnek. Bármennyire is vágytam rá, soha nem vezethettem operaházat. Mindig történt valami, amikor egy csöpp esélyem is lett volna a dologra. 1956-ban átvehettem volna Tóth Aladártól a dalszínház vezetését, de jött a forradalom, és emigrálnom kellett. Sok évvel később Aix-en Provence-ban, majd Glyndebourne-ben is lett volna lehetőségem az igazgatásra, de akkor mindez vezetőváltások miatt hiúsult meg. Nem is bánom. Tizenöt évig jártam a világot, évente több mint száz hangversenyt adtam a legnagyobb zenekarokkal, karmesterekkel, szinte az összes nemzetközi fesztiválon megfordultam. Meghatározó találkozások, színes epizódok sora várt rám. Ezeket összegzem ebben a könyvben, amelytől soha nem gondoltam volna, hogy még az életemben kiadom, hiszen annyira személyesen írok benne az életemben jelen lévő emberekről. Ez is a véletlennek köszönhető: a jelenlegi feleségem, Tunyogi Henriett balettművész egy vacsorán beszélt a Libri Kiadó tulajdonosának a regényemről. Annyira megtetszett neki az ötlet, hogy vállalta a kiadást. A könyv lektorálásában Juhász Ferenc költő lánya, Juhász Anna volt a segítségemre. Október 15-én, a Művészetek Palotájában a születésnapi koncertemen mutatjuk majd be. A másik két kötete várhatóan jövő tavasszal kerülhet nyomdába. […]
Próbálok \"ráhangolódni\" a topicra.A Rádióénekkar megszűnt? És hogy áll a zenekar? Ki tud róla többet? Vásáry Beethoven-zongoraestjét hallottátok? Egyedülállóan érdekes volt, különösen a vége!
Meghalt a topic? Érdekes visszaolvasni. Vásáry volt az egyetlen magyar muzsikus az utóbbi száz évben, aki nyugaton valóban világhírű lett, és valóban hazatelepült. A rendszerváltás ígérete volt a puszta jelenléte. Meg is kapta a magáét érte. Érdekes lenne elemezni, hogy mi következett utána? Most én is azt a hírt hallom, hogy a Rádiókórus után a zenekar van soron. Mármint a tönkretétel tekintetében. Akik Fischert hívták, azt remélték, hogy védelmet jelent majd... Béke porainkra!
A radios zenesz kollegak pedig szohoz sem jutottak (talan mert sejtettek es mar belefaradtak), amikor Kovacs \"kinevezeset\" kozoltek veluk. Fischer munkabaallasanak folyamatossaga es eddigi eletstilusanak fenntartasa (miszerint nem fog zeneigazgatokent sem tobb idot itthon tolteni)pedig garancia arra, hogy megint nem lesz senki, aki a MR zenekarat a sz...bol kihuzza.
Fidelio, 2004.09.08. A MR Szimfonikus Zenekarának vezetéséről áprilisban lemondott Vásáry Tamás első karmesteri teendőit Kovács László vette át, aki hét éve dolgozik együtt az együttessel. Hosszú tárgyalások és egyeztetések után a főzeneigazgatói poszt betöltésére Fischer Ádámot kérte fel a Rádió vezetősége. Fischer a következő évben zenei tanácsadóként, a 2005/2006-os évadban pedig állandó vendégkarmesterként fog az együttesnél működni. Várhatóan 2006-ban foglalja el a főzeneigazgatói állást, de nem költözik Magyarországra. A karmester elmondta: csapatmunkában gondolkodik, egy vagy több dirigens-kollégával szeretne együtt dolgozni (a jelöltekkel most folynak a tárgyalások). Fischer Ádám meg van győződve róla, hogy a Rádió valamennyi zenei együttese világszínvonalú produkciókat fog nyújtani a közönségnek.
Nem Bloomingtonban lakom, viszont rosszul irtam az utolso mondatot. Tehat helyesen: ...romba DONTI... Igy azert kicsit mashol van a hangsuly!
Nem Bloomington-ban tetszik lakni?
A szomoru (szamomra) az, hogy Fischer Adamot nem vitte el a rohoges. Furcsa helyzetbe hozhatja az embert, ha ragaszkodik egy magyarorszagi allashoz is... Romba dont a honvagy es a nosztalgia.
:-))))
Kapa misit elvitte a röhögés... Remélem.... .- 9999
Kapa Mihály?
Szerintem senki nem Kleiberen poénkodott...
Szerintem most Kleiberen ne poénkodjunk. Személyében a legnagyobb \"élő\" karmester távozott el. :-((((((
Eszembe ötlött, hogy Ádám és Éva leszármazottai között ott volt Káin és Ábel.... De ez csak olyan blődli a részemről, vissza is vonom rögtön, nehogy a szellem kiszabduljon a palackból.. Most egész komolyan mondom: nagyon örülnék, ha Fischer Ádám lenne a vezetője a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekarának. Eddigi életútja, pályája, művészete számomra garanciát jelent minden vonatkozásban. Más kérdés, hogyan tudná összeegyeztetni a sokirányú elfoglaltságát az új feladattal, esetleg mitől válna meg, ha muszáj lenne... De lehet, hogy az egész eszmefuttatásom felesleges, mert más személyben gondolkodnak illetékes helyeken.
Én úgy hallottam kleibert kérték fel, de a röhögés elvitte...
Mert akkor felőle is nyugodt lennél? :-)
Én valóban örülök. Neki is gratulálok, mert ha elfogadta, akkor bizonyára jó neki, magunknak meg azért, mert többet látjuk-halljuk, és én eddig még nem csalódtam semmilyen zenekarral, ill. zenekar élén nyújtott teljesítményében. Teljesen szubjektív, de ahogy a bátyját nem látogatom, F. Á. hangversenyeit ha lehetett nem hagytam ki.
Most akkor ez szarkasztikus humor, vagy valodi lelkesedes?
Nono! Az már vérfertőzés!
Kár, hogy a testvért nem Évának hívják...
Az sem baj, ha Ádám nyugodt Búbánat részéről :-)
Ádám részéről teljesen nyugodt vagyok....
Nem hiszem, hogy ilyen eredménye lenne, eddig nem tűnt fel számomra semmi erre hajazó tevékenység. Én párhuzamosnak éreztem a karrierjüket, semmi versengő keresztezést nem találtam. Persze ez a pálya széle.
Akkor mindkét Fischer egy-egy fővárosi zenekar élén áll majd. Kezdődhet a \"testvérharc\".
Ha ez igaz, gratulálok Neki is és magunknak is!
Amint hallottam, Fischer Adam a befuto mint Vasary utoda!
Ajaj! Szétesett a kép! Mit csináltam én szerencsétlen???!!!
Ács János bedobta a Bartók ablakát, mert nem Pitti énekelt kora reggel a templom mellett Miskolcon. Ha jól értem...
Most akkor bedobta, vagy nem dobta be?
korán kelni jó? Mi vagy te, rádióbemondó?
Akkor nagyon korán keltek
Miskolcon például ma 6 órakor a Szentháromság Ortodox templomban szerepeltek együtt.
Jesszus! Akkor minden nap Pitti megy majd a Bartókon?
Bocs, sokáig nem voltam, viszont hallottam egy olyan pletykát, hogy Ács János sürög a Magyar Rádió környékén?!
A mi Tomink él és virul, legalábbis egy másik fórum szerint...
