Téma ismertetése: film, könyv, gasztro, építő, képző, tánc, etc
Azért ennek van valami bája:
https://hirklikk.hu/kozelet/vidnyanszky-attila-az-aproert-is-lehajol/393096/
A jelenlegi SZFE kuratórium elnöke Vidnyánszky Attila, megbízott rektorhelyettese Zalán János.
Az EMMI Szinházművészeti Bizottság jelenlegi elnöke Zalán János, tagja Vidnyánszky Attila.
Csalódást okozott Herczeg Ferenc legismertebb darabjának, a Kék rókának az új tévés feldolgozása, amit a Magyar Kultúra Napján sugárzott a Duna TV. Fullasztóan poros szinmű, amit az sem ment meg,-sőt!- hogy ez a feldolgozás nagyjából a 30-as évek elejére helyezi a cselekményt. A színészek mesterkéltek, a diszletek-jelmezek pazarok, de nem mentik meg a produkciót. Rendező: Pacskovszky József, a főbb szerepekben Zsigmond Emőke, Száraz Dénes, Fekete Ernő, Schmied Zoltán és Sodró Eliza. Operatőr Gózon Francisco.
Irgalom atyja. Lezsákot és Erdőt mindig is kapitális barmoknak tartottam. De vigadjunk: Petőfi-musical is lesz, igaz, nem idén. L. még József Ferenc főherceg Columbusról írott drámáját, amelyet a Kossuth Lajos téren adtak elő, közönségként állami és fővárosi alkalmazottakat (tisztviselők, hivatalnokok, tanarak) ingyenjeggyel ellátva.
Nem tudtam megnézni, pedig érdekelne! Nincs más mód rá?
Meg kell mondanom, egyetértek. E fórumon többször bátorkodtam már leírni, hogy semleges illetve politikamentes kultúra szerintem nincs, nem is volt. Shakespeare, Molière, Beaumarchais, Orwell vagy Szolzsenyicin korában sem, ahogyan Mozart, Verdi-Wagner, Erkel, Prokofjev korában és részükről sem ... soha. A gond inkább az, hogy a cikkben és a kávéházi dumapartin beszélgetésben említett fatvát éppenséggel a "liberális", "globalista", "hazafiatlan" kultúrára mondják ki mifelénk mostanában. És nem is először, nem új találmány. A múlt században -szinte?- folyamatosan jelen volt ez a vád és napjainkban ismét virágzik.
Ókovács Szilveszter Operaház Főigazgató és Szarka Gábor SZFE Kancellár beszélgetése a magyar kultúrpolitikáról:
Olyan megdöbbentő, elborzasztó, hidegrázós kijelentések hangzottak el, hogy egyszerűen nem lehet semmit sem kiemelni a beszélgetésből.
Mindenkinek figyelmébe ajánlom, a teljes cikk elolvasását, melyből megtudható, hogy a jelenlegi kultúrpolitika magas poszton levő irányítói milyen országot képzelnek el a következő 70, de minimum 10 (!!!) évre.
Aczél György hozzájuk képest kisinas volt.
A februárban bemutatandó Szikora Róbert-Lezsák Sándor „Az ég tartja a földet – Erzsébet a szerelem szentje” című musical februári bemutatója alkalmából hosszú cikk jelent meg a https://www.thehungariantimes.hu/hirmegtekintese.php?id=30470 oldalon, a mai napon.
A cikkből csak 2 mondat:
„Pataki András, a musical producere elmondta: a tervek szerint az előadás létrejöttét és turnéját az EMMI több mint 156 millió forinttal, a Miniszterelnökség mintegy 310 millió forinttal támogatja.
A produkció két fővédnöke Kasler Miklós miniszter és Erdő Péter bíboros, esztergom-budapesti érsek.”
Ugyanezen a napon jelent meg Kocsis Krisztián nyilatkozata Kocsis Zoltán hagyatékának feldolgozásáról.
(https://index.hu/kultur/2022/01/16/kocsis-krisztian-apat-sokan-utaltak-/)
Nem tisztem állást foglalni, hogy miért nem valósult meg a Kocsis Zoltán Emlékház, miért nem támogatja az állam – melynek legfőbb közjogi méltósága, Áder János Köztársasági Elnök gyászbeszédet mondott a ravatalnál – a hagyaték feldolgozását.
De azért a Miniszterelnökség nyilatkozata figyelemre méltó:
„A kormány tisztelettel adózik Kocsis Zoltán emléke előtt. Elkötelezettek vagyunk abban, hogy megőrizzük és gondozzuk Kocsis Zoltán szellemi hagyatékát, ezért támogatjuk a Kocsis Zoltán által létrehozott Kocsis–Hauser Alapítványt.
Ezenkívül közvetett módon forrást biztosítunk Kocsis Zoltán két legfontosabb szellemi műhelye, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem és a Nemzeti Filharmonikusok által megalapított Magyar Klasszikus Zene Napjára, amely minden évben május 30-án, Kocsis Zoltán születésnapján kerül megrendezésre.
A tervek szerint a Debreceni Tudományegyetem Zeneművészeti Karán kiállítjuk Kocsis Zoltán egész alakos bronzszobrát, amelyet a MANK Magyar Alkotóművészeti Közhasznú Nonprofit Kft. közreműködésével Buda István szobrászművész készít el. Ezt a kormány 25 millió forinttal támogatja.”
Továbbá 10 millió forinttal járultunk hozzá Kocsis Zoltán síremlékének elkészítéséhez a Farkasréti temetőben.”
Karácsonyi ajándék. Félreértés ne essék: nem Karácsony Gergelytől.
Viszonylag érdekes karácsonyi hír, a 168 óra honlapjáról:
A Színház- és Filmművészeti Egyetem rektori pozíciójára kiírt pályázatra a megadott határidőig egy pályázó adta be jelentkezését Rátóti Zoltán személyében – tudatta a Színház- és Filmművészetért Alapítvány – írja a szinhaz.online.hu
Rátóti Zoltán Jászai Mari-díjas színész, rendező, érdemes és kiváló művész jelenleg a Magyar Művészeti Akadémia elnökségi tagja, a Színház- és Filmművészetért Alapítvány kuratóriumának, illetve a Nemzeti Színháznak is tagja. (Rektori kinevezéséről tehát egy olyan kuratórium dönt, amelynek ő is a tagja és amelynek elnöke színházának igazgatója, Vidnyánszky Attila.)
Itt van a folytatás: egy Anonymus lelkes néző eljuttatta az origo.hu szerkesztőségének az előadás végi tapsokat rögzítő, valószínűleg mobiltelefonnal felvett videót. Sajnálatos, hogy a tomboló siker a mintegy 30 fős színészgárdára korlátozódott és a rendező még véletlenül sem jelenik meg az álló taps alatt.
Sajnálatos, hogy ezen a fórum oldalon még senki nem adott hírt róla, nem osztotta meg, Vidnyánszky Attila újabb sikerét, hogy mi is együtt örülhessünk ennek.
A hír:
https://www.origo.hu/kultura/20211214-vidnyanszky-attila-szentpetervaron-kafka-allo-taps.html
„Álló tapssal, óriási sikerrel mutatták be Vidnyánszky Attila új rendezését az egyik leghíresebb orosz színházban”
„Óriási, állótapsos ovációval fogadta a nagy múltú Alekszandrinszkij Színház közönsége Vidnyánszky Attila második szentpétervári rendezését, Franz Kafka A per című regényének színpadi adaptációját. Első szentpétervári rendezése, a monumentális, az avignoni színházi fesztivállal koprodukcióban készült hatórás Bűn és bűnhődés a legnagyobb orosz színházi díjat, az Arany Maszkot kapta, és öt év óta is műsoron tartják.
A nézők és az orosz színházi szakma kiemelt figyelme, illetve a mintegy négyórás látványos előadás kirobbanó sikere is jelzi, hogy Vidnyánszky Attila rendezései hosszú évek óta a rendkívül gazdag és színvonalas oroszországi élet fontos tényezőivé váltak.”
Örvendetes, hogy az ottani, csökkenő tendenciájú Covid-járvány módot ad olyan országokból is vendégrendezők fogadására, ahol a járvány csökkenő mértéke még nem hasonlítható az orosz tapasztalatokhoz.
Pénteken átadták a felújított bajnai Sándor-Metternich-kastélyegyüttest, a legendás Ördöglovas, gróf Sándor Móric egykori rezidenciáját.
/Közbevetőleg: Kálmán Imre híres operettje volt az "Ördöglovas", amiből az ismert dal: „Ma önről álmodtam megint” erről a linkről meghallgatható Nyári Zoltán (Szolnoki Szigligeti Színház, 2009) előadásában.
A Nemzeti Örökségvédelmi Fejlesztési Nonprofit Kft. tájékoztatása szerint
a kastély főépületében kapott helyet egy modern, élményközpontú interaktív tárlat, mely szimulációs eszközök segítségével mutatja be a mozgalmas életű gróf Sándor Móricot és lányát, a divatdiktátor Sándor Paulina grófnőt.
A bajnai kastély egykori tulajdonosa, gróf Sándor Móric, a félelmet nem ismerő Ördöglovas a legendák szerint saját kastélya erkélyéről is leugratott, és az épületen belül is gyakran lovon járt.
Lánya Metternich-Sándor Paulina a XIX. századi közép-európai kultúrtörténet egyik legizgalmasabb személyisége volt. Diplomatafeleségként bejárta Európát, Franciaországban a császárnéval együtt diktálta a trendet, Bécsben divatklubot alakított, Wagner neki ajánlotta egyik zongoradarabját, Edgar Degas pedig megfestette őt egy fénykép alapján.
A közönség nem zsákbamacskát vesz, ha Pintér Béla egy-egy új darabjára vált -már ha szerencséje van, és kap- jegyet. Nem valamelyik klasszikus drámába csomagolva nyújtanak neki napjainkba helyezett, aktualizált rendszerbírálatot, átértelmezett rendezői színházat. Hanem ő maga írja színműveit, rendezi őket és legtöbbször játszik is bennük. (Ebben pont nem.) Na jó: új alkotása, a Marshal Fity-Six merít a Szentivánéji álomból, de annak számomra kibogozhatatlanul kusza cselekménye csak váz; a Marshal Fifty-Six öntörvényű, saját színháza, mint mindig. Az elhíresült állítólagos mondás -"a krumplileves legyen krumplileves"- tartalmát Pintér Béla itt a magáévá teszi. Néhány aktuális hívószóval: "Pasa-park", "Balaton-felvidéki szőlőbirtokok", "56-os hazug (ál?)szabadságharcos" gyorsan összetereli nézőit, mindenki tudja, hol és mikor járunk térben és időben, kiket rejtenek az olyan nevek, mint Stefánka László (ő éppenséggel 2 az 1-ben, lehet találgatni) vagy az őt ugráltató-sztároló-ejtő befolyásos közéleti szereplő történész hölgy, dr. Sánta Marietta. A szerző végképp leveti máskor sem gyakran használt "álarcát": alaposan kioszt mindent és mindenkit, ami és aki nem tetszik neki.Nagyon sok minden nem tetszik neki. A hazugságok sűrű hálója-áradata, a másság és a gendertéma körüli hiszterizált, egyben álságos légkör, a fennhéjázó életvitel, vagyonhalmozás és egyebek. Mondhatni: semmi nem tetszik neki és nemtetszését hangosan, rendkívül hangosan vágja a pofánkba, hogy stílszerű legyek. Őrjöngve, kérlelhetetlen dühvel tombol, üt és vág. Dübörögnek a decibelek, a párbeszédek olykor -nem ritkán- torkukszakadtából-ordibálásra váltanak. A szerző úgy érezheti, ilyen fokú szemérmetlenül hitvány közegben neki sincs oka-joga szemérmesnek maradni. ELÉÉÉG! Ezt hallom ki a darabból. Közben azért jut idő a humorra, abból a jól ismert P.B.-féléből, meg kapunk zenét állandó zongorista-zenész művésztársától, Kéménczy Antaltól, klasszikusat, modernt. Van-e ennél lejjebb? - kérdezheti a darab végén az értetlen-másik oldali néző. Van-e ennél lejjebb mifelénk? - kérdezi tán Pintér Béla. Mi jöhet még ezek után őtőle? - kérdezzük mi. Mi jöhet még ezek után őtőlük-ezektől? - sugallja tán a kérdést Pintér Béla. A színészek ismét kiválóak, noha vegyes a közreműködők listája: régi pintérbélások, mint Fodor Annamária, a szerzőtárs-dramaturg feladatát is ellátó Enyedi Éva, a nagyszerű Roszik Hella mellett Messaoudi Emina, Jankovics Péter, Szabó Zoltán, Takács Géza, Fáncsik Roland új arc, és három "nagy név" m.v.: az utánozhatatlan, remek Rezes Judit, Szabó Kimmel Tamás, végül, de valóban nem utolsósorban, kulcsszerepben Gálvölgyi János, igazi színészként, egy szánnivalóan parodisztikus figura alakjában, mértéktartással, nem paródiát prezentálva. Khell Zsolt (díszlet) és Benedek Mari (jelmez) a szerző-rendező régi, állandó munkatársai.
Pintér Béla: Marshal Fifty-Six, Pintér Béla és Társulata, UP Újpesti Rendezvénytér, 2021.dec.7.
Egy kicsit segítek neked, hogy Vashegyi mire gondolt: arra a kommunista kulturpolitikára, amely az egyházzenét megpróbálta minden eszközzel háttérbe szorítani. Ha valaki picit is tájékozott, az jól tudja, hogy a kommunista érában megszüntették a Zeneakadémia egyházzenei tanszakát, és az egyházzenészek (pl. a kiváló templomi orgonisták és karvezetők, templomi kórusok) ténykedését a lehető legminimálisabbra redukálták. Mivel az egyházi zene a régizene jelentős szegmentjét tette ki, ezért a régizene fejlődése is csorbát szenvedett. A nyugati világtól való lemaradásunk nemcsak a színestévék viszonylatában, hanem a kulturális élet területén is megmutatkozott. Ha vetted volna a fáradságot, és meghallgattad volna a riportot Vashegyi Györggyel, akkor nem kellene találgatnod, hogy mire gondolt Vashegyi. Nekem elsősorban nem az a problémám, hogy visszasírod a Kádár rendszert, ez neked szíved joga, hanem az, hogy ezt ilyen demagóg módon, és alacsony színvonalon teszed.
„Jóvátenni a szocializmus világának szörnyű örökségét”
Itt valószínűleg Vashegyi György arra gondolt, hogy a szocializmus világában, 1986-ban, 16 éves fiataloknak lehetővé tették nyilvános hangversenyen vezénylést. (Lásd: Wikipédia V.Gy. szócikk)
Ez az a szörnyű örökség, amit jóvá kell tenni.
Valóban.
Amitől elkerekedett a szemem, kivonat a Wikipédia "Vashegyi György" linkjéből: "1992 óta a Zeneakadémia tanára, jelenleg egyetemi docens, valamint a 2010-ben, vezetésével megalakult Régi-zenei csoport irányítója"
Gondolkodtam, hová másoljam be az alábbi gyöngyszemet: mivel legutóbb itt esett szó MMA-ról, jobb hely híján itt osztom meg az MMA elnökével, Vashegyi György karmesterrel készült origo.hu-interjút: minden cseppje kincs. 19 perc, de megéri!
"Jóvátenni a szocializmus világának szörnyű örökségét. Interjút adott Vashegyi György, a régizene világszerte ismert karmestere és kutatója, a Magyar Művészeti Akadémia elnöke Szilléry Évának."
2500
"Mindenkinek" nem osztanak Kossuth-díjat, újabban pláne nem. MMA- és/de még inkább NER-tagsági igazolvány felmutatása ajánlatos szinte kötelező.
Úgy észlelem, hogy az Eperjes-opusz kapcsán -finom kifejezéssel- a vallási hovatartozás is bekerült a fórum kánonjába. Vagy nagyon félreértem, akkor ez storno.
off Én ugyan hogy nem "tusakodtam" senkivel. Velem próbáltak "tusakodni" = kötekedni, félreértelmezni, azt is igen mérsékelt, mondhatnók, zéró eredménnyel.
Hát igen, én leginkább az olyan filmekre gondoltam, amelyek konkrétan a katolikus egyházra vonatkoznak. Tarkovszkíj, Bergman viszonylatában igazad van, de talán könnyebb általánosságban a hitről filmet csinálni, mint kornkrétan, persze ennek is vannak buktatói. Bergman egész életében eszeveszetten kereste Istent, pedig Istent nem lehet elveszíteni, és nem kell keresni, hiszen mindenhol ott van, és mindig megtalál.
Az általad felsorolt 3 film a hitről tényleg jó, bár kicsit giccs gyanúsak. De közvetve pl. Tarkovszkij filmjei is nagyrészt erről szólnak, sőt Bergman is beszél a hitről, illetve annak hiányáról. Persze ezek valóban rendezők, de úgy látszik manapság nálunk egyes színészek is azt hiszik, hogy csak úgy lehet filmet rendezni. És persze pénzt is kapnak hozzá.
No, most viszont 100%-ban egyetértek veled.
Kossuth díjat ti is kaphattatok volna, osztják azt mindenkinek, nemcsak színészeknek.
Maximálisan elismerem én is Reviczky Gábor művészi teljesítményét. De azért: a Wikipédia szerint 2012-ben Kossuth díjat kapott, melynek akkori összege – szintén a Wikipédia szerint – adómentes 12,9 millió forint volt.
A Wikipédia vonatkozó szócikke részletesen taglalja, meghaladná ennek a hozzászólásnak a kereteit Reviczky Gábor film, tévé, szinkron, szinpadi szerepeinek felsorolása, melyeket a vélhetően 2012-es, 62 éves korában történt nyugdíjba vonulása után abszolvált.
Részére a 110.000 Ft-os havi nyugdíj ebben az időszakban csak „aprópénz” lehetett, ami másnak egy élet munkája utáni valós megélhetési lehetőség.
"Ha beteg lenne és nem tudna dolgozni, akkor „a 110.800 forintos nyugdíjjal mit kezdenék?” – kérdezte."
Minden elismerésem Reviczky Gábor művészi teljesítménye, mondhatni életműve előtt, azt semmilyen módon nem akarom kisebbíteni. A "Reviczkyvel az erdőn" cimen futó filmsorozat adásait szívesen nézem. De a 110.800.- Ft-os nyugdíjjal ő is annyit kezdene, mint az a nem kevés, esetleg nála idősebb honfitársunk, akinek ehhez hasonló összegű nyugdíja van. És nem azért, mert Bt-ben dolgozott, vagy mert kihasználta a trükközési lehetőségeket, hanem azért, mert akkoriban olyan fizetések voltak, amilyenek, és az utánuk fizetett járulék alapján ennyi nyugdíj jár!
Reviczkyt megmentette a Nemzet Művésze elismerés
Így a színművész a nyugdíja közel hatszorosát kapja kézhez, ami nélkül – mint mondta – bajban lenne.
A 72 éves színészt múlt héten választották meg a Nemzet Művészének, ezzel nemcsak az egyik legmagasabb állami elismerést nyerte el, hanem élete végéig anyagi biztonságban tudhatja magát és a szeretteit is – írta az acnews.hu. A díjazott az élete végéig életjáradékot kap, amelynek összege az öregségi nyugdíj mindenkori legkisebb összegének a huszonháromszorosa, ami jelenleg így 655.500 forintra jön ki.
A Kossuth-és Jászai Mari-díjas színművész elmondta, hogy a járvány komolyan megviselte őt művészileg és anyagilag is. Elismerte, hogy a díjjal járó anyagi elismerés is jól jött a számára. Ha beteg lenne és nem tudna dolgozni, akkor „a 110.800 forintos nyugdíjjal mit kezdenék?” – kérdezte. Utalt arra is, hogy a kilencvenes években a színházak nem akarták fizetni a járulékokat, a TB-t, ezért elküldték őket betéti társaságokba. Ezért ilyen alacsony a legtöbb művésznek a nyugdíja, mert akkor mindössze 2600 forintot kellett fizetniük a társadalombiztosításra – mondta Reviczky Gábor a portálnak. Forrás: itt. Idézet vége.
Megjegyzés(em): a jelzett időszakban, pontosan 1991-2013 között a művész a Vígszínház tagja volt. Akkoriban köztudott volt, amit ő is mond, hogy -ha nem is feltétlenül "elküldték őket"- aki tehette, a Vígben és másutt, Bt-be ment vagy egyéni vállalkozó lett, később "ekhózott". Így sokkal több pénz maradt náluk, nem feltétlenül azért, hogy mindet elköltsék. Ahogy nincsen ingyen ebéd, úgy ára van annak is, ha az öngondoskodás és más megfontolások alapján ill. ellenére-híján az adózó a keresményéből nem tett/tesz félre elegendő összeget "nyugdíjpótlék" céljából. Ahogy a minimálbéresek is -tévedjek!- egyszer még jó eséllyel fognak tüntetni alacsony nyugdíjuk miatt és addigra "elfelejtik", hogy aktív korukban jól jött a adóelkerülő zsebbe kapott jövedelem-kiegészítés.
Megfordult a fejemben, hogy megnézem a filmet, de megkíméltél tőle! Köszönöm. A "szakmai alázat" ma már nem követelmény, ahogyan a tárgybeli ismeret, és uram bocsá" a megfelelő felkészülés sem! Azt, hogy a történelmet a győztesek írják, régóta tudtuk. De hogy a saját történelmünk meghamisításában ennyire élen járunk, az azért túlzás!
Gondolom, hogy ez a szakmai alázat teljes hiánya. Hol van itt a kontroll, hol vannak a szakértők? Pedig lehet, hogy csak annyi kellett volna, hogy elmegy bármelyik öreg ferences szerzeteshez, leül mellé és megkéri: - Atyám, mesélj.
Akciófilmet könnyű lehet csinálni, de a lélek rezdülését nehéz a filmvásznon rögzíteni, erre csak a legnagyobbak képesek. Vallásról, hitről filmet készíteni pedig még nehezebb, ezek a filmek általában borzasztóan sematikusak, szájbarágósak, sűrű szirupos giccsel leöntöttek, és az emberi lélekig nem jutnak el, csak a felszínt kapargatják. Nem is tudom, mikor láttam a hitről jó filmet. Talán Napfivér holdnővér? Legyetek jók, ha tudtok? Misszió?
Köszönöm, ettől legalább megkíméltél! Még a 90-es években egyszer Eperjes előadást tartott Szűz Máriáról, elég meglepő nézetei voltak, melyek nem egyeztek a katolikus egyház tanításával, de ez nem zavarta. Színes ember, azt hiszem, könnyen elereszti a fantáziáját.
Megnéztem a Magyar passiót, és ígéretemhez híven, itt van az érdemi beszámoló. Röviden: ritkán láttam ilyen pocsék, ennyire ártalmas és félrevezető filmet. A magam részéről fel vagyok háborodva. A film hemzseg a súlyos tárgyi tévedésektől, látnivaló, hogy a rendezőnek sem az egyházról, sem az ÁVH-ról alapvető ismeretei sincsenek. Így lehet a kisvárosi ÁVH parancsnoka egy orosz őrnagy, a ferences szerzetesek hosszú szakállasak, 1950-es úrnapi körmenetben "Trianon 30" felirat, Apor Vilmos az ÁVH áldozata, stb. stb. Ez a kisebbik hiba. A nagyobbik hiba az, hogy ahelyett, hogy a filmben feldolgozták volna egy valódi vértanú szerzetes történetét (sok ilyen van, aki nyilasok ellen zsidókat mentett, kommunista időben a szegényeket szolgálta, és az ÁVH börtönében halt kínhalált), de nem, ez a rendező szerint nem lett volna elég izgalmas, ezért összegyúrtak a sok történetből egyet, úgy gondolva, hogy így lesz érdekesebb. De hát sokat akar a szarka, de nem bírja a farka: lett egy hústalan-vértelen, abszolút sematikusan ábrázolt perjel. Aztán premier plánban ezt a sematikus perjelt többszörösen jól megkínozzák, folyik a vér-szar-epe, a végén még szögeket is kalapálnak a kezébe (a film 12 éven aluliaknak nem ajánlott!). Aztán perjelünk meghal az igazságszérumtól, amit túladagolnak: "nyomj még bele", ordibál az orosz örnagy, aki hirtelen megtanult magyarul bár a film elején még tolmácson keresztül kommunikált, az orvos persze nem a fecskendő dugattyúját, hanem a tűt nyomja egyre mélyebbre. És miért is halt vértenúhalált a mi sematikus perjelünk? A szegényekért? Az üldözöttekért? A rábízott szerzetesekért? Egy fenét! A nagy értékű arany szentségtartóért, amit a szerzetesek jól elrejtettek, és rejtekhelyének titkát a perjel az élete árán is megőrizte. Ez aztán a vértanúság! Gratulálok Eperjes Úr, ezzel a filmmel sikerült sokat ártania az egyháznak, és sikerült meggyaláznia sok-sok hősies, a vértanúságot is vállaló keresztény szerzetes és apáca emlékét. Fáradjon a pénztárhoz, itt van a 40 ezüst, "méltó a munkás a maga bérére".
Ha már zenei magazin, a zenéről is essen szó. A szentmise eljén a "Kezdődik az ének" előjátéka hallható, de olyan harmóniákkal, amely teljesen idegen az 50-es évektől, de még a mai kántori gyakorlattól is. Szentáldozáskor viszatér ez az ének motívum, holott ez egy "miseének", áldozásra egyáltalán nem játsszák. Ez is egy olyan tárgyi tévedés, amit egy rendszeres templombajáró, vagy teológiai alapképzettséggel rendelkező ember nem vét. A filmben sok zenei betét hallható, a mozgalmi dalok mellett pl. Franck Panis angelicusának egy "modern" feldolgozása, valamint a Kiállítás képei részletének parafrázisa. Nem tudom, hogy ki volt a film "zeneszerzője" de feltehetően egy ifjú titán lehetett, aki az akkori kor stílusa helyett nagyon meg akarta mutatni azt, hogy mennyire ért a modern összhangzattanhoz (megvan a zeneszerző: Bucz Magor Soma)
A jobboldali elhajlás kicsit mást jelent, nálunk ismert és értett fogalom, és biztos van rá szlovák nyelvű történelmi szakkifejezés is. Megírtam privátban bővebben.
Én nem láttam a filmet, így érdemben nem tudok nyilatkozni arról, hogyan zajlanak le a vallatásos jelenetek. De gondolom, egyikünk sem látta a filmet, se ED, se te, se Amalgam, se Ladislav, de én mindenképpen meg akarom nézni, és utána, ha bárkit is érdekel, majd írok érdemi beszámoolót. Egy biztos: az áldozatok nyilvánvalóan sután viselkedtek a gyakorlatban is, hiszen a papok, szerzetesek, és más meghurcolt egyházi személyek ilyen szempontból igazi civilek voltak, nem voltak harcosok, terroristák, utcaharcosok vagy börtöntöltelékek, így nem voltak szokva ehhez a bánásmódhoz, viszont a kínzók-vallatók vagy profik voltak eredendően, vagy nagyon hamar profivá váltak, mert a kegyetlenség-kegyetlenkedés ragályos, könnyen tanulható, és könnyedén bele lehet szokni, leglábbis ez a történelmi tapasztalat. Úgy gondolom, hogy amire te asszociálsz (börtönkísérlet), erről szó sem volt a beszélgetésben, nem is értem, hogyan jutottál erre a következtetésre. Itt csak arról van szó, hogy mennyire megrendezett egy jelenet, nyilván profi kaszkadőrök esetén minden látványos és kiszámított, amatőr verekedők-résztvevők esetén viszont több a spontaneitás és az esetlegesség. Persze Nemcsák azzal, hogy a kaszkadőrök ellenében nyilatkozik, kicsit ellentmondásba kerül önmagával, mivel előtte éppen azon elmélkedett, hogy jobb profi színészekkel filmet csinálni, mint amatőrökkel, holott az amatőr szereplők alkalmazása éppen abból a célból történik, hogy ne kiszámítható és túl-rendezett, hanem életszagúbb legyen a megvalósítás.
Edmond minden, csak nem jobboldali. Én bal-liberálisnak ismertem meg. Azt hiszem nem értettuk meg, hogy mit akart kozolni.
Tisztelt „Takatsa”! Köszönöm figyelemfelhívását, elolvastam a Nemcsák Károly interjút. Előrebocsátom: mindenkinek a politikai nézeteit maximálisan tiszteletben tartom, örülök, ha azokat kulturált formában – Nemcsák Károly interjúja ilyen – közzé is teszik.
A hivatkozott interjúból egy – garantáltan politikamentes – részt szeretnék kiemelni, idézni:
„Mi volt a legszokatlanabb instrukció, amit Eperjes Károlytól kapott a forgatás során?
Nagyon jó ötletnek bizonyult, hogy bár a filmben számos kaszkadőr részt vett, úgy ítéltük meg, hogy a verekedős vagy éppen a vallatásos jeleneteket jobb, ha saját magunk játsszuk el, mert a sutaságunk emberibbé, hitelesebbé és ezáltal kegyetlenebbé teszi ezeket a szegmenseket annál, mintha egy vérprofi szakember tűpontos mozdulatait látnánk.”
Eperjes Károly és Nemcsák Károly itt tulajdonképpen a híres börtönkísérletet ismételték meg (amikor a börtönőr szerepét játszó diákok áramütéssel büntethetik a rabok szerepét játszó embereket)
Legalábbis érdekes…
Valóban érdemes elolvasni ezt az Origóban megjelent interjút. Sőt, nemcsak érdemes, hanem kérek mindenkit, hogy olvassa el, amennyiben ez a téma valamelyest is érdekli. Az interjúban Nemcsák Károly kiegyensúlyozottan, mértékletesen és végtelenül rokonszenvesen nyilatkozik egy filmről, amely a kommunisták keresztényüldözéséről szól, és amelyben ő játssza az egyik fontos szerepet. A filmről nem tudok véleményt mondani, mert még nem láttam, lehet jó is és lehet rossz is, mindenesetre engem ez a téma nemcsak érdekel, hanem érint is, hiszen egy olyan családban nőttem fel amely közvetlenül és többszörösen elszenvedője volt az akkori történéseknek. Nemcsák Károly erről a korról beszél, korrekten, azt is elmondva, hogy ő gyerekfejjel sohasem tapasztalt atrocitásokat.
Nem tudom, hogy ED elolvasta-e figyelmesen a riportot, és ha elolvasta, akkor végképp nem tudom, hogy következtetéseit miből vonta le. Egy biztos, hogy a 2469-es bejegyzésével átlépett egy olyan határt, amelyet jóérzésű ember sohasem lép át. Én a magam részéről tiltakozom az ilyen jellegű vélemények írása, nyilvánosságra hozatala és megtűrése ellen, amely - reményeim szerint - alapvetően ellentétes a Cafe momus komolyzenei magazin célkitűtéseivel és moralitásával.
Tisztelettel emlékeztetem az előttem szólókat, hogy a jelek szerint eltévedtek: a Café Momus -tudtommal- nem tartozik a Médiaworks Propagandaművekhez. Kiforgatni mások szavait, szándékosan félreértelmezni 1-1 gondolatot ott talán szokás, itt nem vagy csak el-elvétve. Sok mindennel vádoltak már, latin szavak kíséretében vagy anélkül, de pl. szegényellenességgel még nem. Elég kreatív újítás ... csak valótlan, hamis vád. A mocsolyástelepi putriból kiemelkedni: természetesen jelentős, netán emberfeletti teljesítmény. 30 év után gonosznak, erőszakosnak titulálni azt a rendszert, amely valóban (!) gonosz és erőszakos volt, de éppenséggel nem ővele, nem Nemcsák Károllyal, ellenkezőleg, mint írtam: fölfedezte és kiemelte őt onnan, ahonnan; nos, az elég hitvány cselekedet pont őtőle. Ilyen "interjúkkal" válik művészből kampányfigurává. Sokadik ilyen figura ő a sorban,bő 30 év alatt sok "visszamenőleges hatállyal" elnyomott művészt hallottunk megnyilatkozni, de az ő személyes életútja speciel kirívóan cáfolja hátrafelé, nyilvánvalóan karriervágy által motivált átkait.
Óva intelek téged, Edmond fórumtársam, mert a "mocsolyástelepi putri"-ra utaló, szegényellenes bejegyzéseddel nem csak az általános emberi jóérzést sértetted meg, hanem a PC szabályait is, így egyszer, a végső győzelem pillanatában arra ébredhetsz majd, hogy a Kulturkampf jó oldalán voltál ugyan, de a rossz frakcióban, sorsod és itteni munkálkodásod jutalma pedig az apoteózis helyett a damnatio memoriae lesz majd, amit a még nálad is nagyobb purifikátorok mérnek rád. Látott már ilyet a világ.
Egy embernek - mint ahogyan írod - a mocsolyástelepi putriból kiemelkedni, egyetemet végezni, majd vidéki színházakból pesti színházba kerülni, tévé filmekben játszani, országos elismertségre szert tenni, a múlt rendszerekben és a jelen helyzetben is, óriási, szinte elképzelhetetlen, embefeletti teljesítmény. Azt, hogy ez mekkora teljesítmény, mi városi úrifiúk-úrilányok el sem tudjuk képzelni. Egy ilyen teljesítmény önmagában tiszteletet érdemel. És az, hogy egy ilyen mélyről indult ember, a karrierje csúcsán sem tagadja meg a múltját, nem felejti el azt, hogy honnan jött, nem szégyelli és nem tagadja meg a rokonait és nem ennyire szerencsés sorstársait, hanem együttérez velük és lehetősége szerint segíteni próbál nekik, az illető személy emberi nagyságát bizonyítja. Nekem ez jut eszembe a mocsolyástelepi putriról.
Egy olyan gonosz rendszerben, mint a szocializmus, sokan az erőszakos hatalom mellé szegődnek ...
...nyilatkozza Nemcsák Károly az origo.hu-nak adott interjúban. Az a Nemcsák Károly, akinek bizonyára kimagasló művészi képességeit a gonosz rendszer, erőszakos hatalom fedezte fel és emelte őt a mocsolyástelepi putriból a manapság elátkozott komcsi-ballib SZFE elődjét elvégezve vidéki társulatokon át a Nemzeti Színházig és legnagyobb alakításáig, a Szomszédok bolsevik szappanopera Vágási Ferijéig. Újabban már inkább pártrendezvényeken alakít nagyot. Jól fial az is, sőt: jobban. És a mai rendszer nem gonosz, hanem jóságos, nem erőszakos, hanem szelíd és felemel(ő).
Batta András: Játsszunk zenét a Városligetben!
"BUDAPEST EGYIK IKONIKUS ÉPÜLETE LESZ AZ ÁTADÁS ELŐTT ÁLLÓ MAGYAR ZENE HÁZA"
/ELEK NIKOLETTA - MNO.HU/
2021.10.18. 06:18
"Nemcsak az épület és a tartalma, hanem a Magyar Zene Házának akusztikája is rendkívüli – hangsúlyozta a Magyar Nemzetnek adott interjúban Batta András, jelezve: a napokban lezajlott akusztikai tesztelések is alátámasztják, hogy kiváló teremhang alakult ki. Az ügyvezető igazgató tájékoztatása szerint a Liget Budapest projekt részeként megvalósuló intézmény koncertterme és kiállítóterei már szinte teljesen elkészültek, sőt a Magyar Zene Háza első féléves programjait is összeállították. A cél, hogy a látogatók szórakozva, játékos jelleggel szerezzenek új ismereteket."
A Nemzeti Színház új reklámklipje láttán a közönség várhatóan ostrom alá veszi a hagyományos és online pénztárakat. És nézzék a sok állva tapsoló iskolást fiatalt!
"Klasszikus, konzervatív, progresszív, kortárs és hagyományos. Az Egri csillagok, Csíksomlyói passió, Rocco és fivérei, Woyzeck, Részegek és a 13 almafa különleges hangulatú plakátjaival a színház azt kívánta elérni, hogy a közönség online és az utcákon is, minden felületen találkozzon meghatározó előadásaikkal.
A 2021/22-es évad színes repertoárjára egy rendkívül látványos, varázslatos reklámfilmmel irányítja a nézők figyelmét a Nemzeti Színház, hogy a moziba látogató nézők számára is fölvillantsa a színház csodáját." Klip origo.hu-n itt nézhető meg.
Aki szereti Enyedi Ildikó filmjeit, annak tudom ajánlani a Feleségem történeté-t. Persze más, mint a Füst Milán könyv, ő képekkel próbálja elmondani, amit Füst szavakkal olyan csodálatosan tudott. Hosszú a film, de nem rossz, remek szereplőkkel, jól eltalált helyszínekkel.
Jövőre az egész a kohóba besétáló hóember sebességével olvad el, vagy a mostani Új Undokak szépen betagozódnak a visszatérő Régiúj Undokakba.
Átadták az újjáépült lovardát a Budavári Palotanegyedben
2021.09.14. 19:15 MNO.hu – Ditzendy Attila
„Fodor Gergely, a Budavári Palota megújításáért felelős kormánybiztos rámutatott, hogy a Lovardát Hauszmann Alajos tervezte, s a kor legjobb szakemberei kivitelezték 1902-től, közel fél évszázadon keresztül.
– 1938-ig kizárólag az udvartartás használta, majd az őrség spanyol lovasiskolája tartott bemutatókat falai közt – idézte fel a kormánybiztos, megjegyezve: a második világháború pusztításai nem kímélték a Királyi Lovardát sem, s bár renoválható állapotban volt, ideológiai
alapon, a Főőrségi Épülethez hasonlóan, 1950-ben lerombolták.
– Mindenhol az eredeti századfordulós terveket követtük, de belül a legmodernebb technikával szereltük fel, hogy maximálisan kiszolgáljuk a látogatók igényeit – jelentette ki Fodor Gergely, rámutatva: így üzemelhet a főváros egyik legmodernebb rendezvényközpontjaként.”
Lehet, hogy percemberke(k), de a percek évekké, évtizedekké vál(hat)nak. SZFE oktatója, így jövőbeni szellemiségének egyik jelentős meghatározója, VTA-alapítóként is. Ld. még itt.
Ennyit nem pazarolnék erre az interjúra. Csak Deutsch Tamás idézve, Ki a?
Tisztelt Búbánat!
Köszönöm, hogy felhívta a figyelmet erre a Moys Zoltán interjúra. Elolvastam a Magyar Nemzet teljes szövegét is, Ön tökéletesen kiemelte a lényeget, nevezett mondanivalóját, eszmei hitvallását. Gondolom az oktatás is ennek alapján fog történni.
Egy apróságot emelnék ki az interjúból, messzemenően tiszteletben tartva az ott közölt gondolatokat.
„A szovjet szuronyokkal létrehozott kommunista időszak” alatt, 1978-ban adta ki az akkori Gondolat Könyvkiadó Blaise Pascal (kommunista ideológiával egyáltalán nem vádolható francia matematikus, filozófus) Gondolatok című kötetét. Ebben szerepelt az azóta szállóigévé vált mondat:
„Kleopátra orra, ha rövidebb lett volna, a föld arca teljesen megváltozik."
Moys Zoltán úgy vezeti le az ebből kiinduló, „kommunista időszak”-ra vonatkozó gondolatait, hogy magára az eredeti szerzőre való hivatkozást mellőzi. Biztos így kell.
Idézett interjúja végén Moys Zoltán bátran, egyenesen kimondja: „Nagyon várom a megtisztulást a többi múltban ragadt intézményben is.”
Természetesen ezeket a „múltban ragadt intézményeket” nem nevezi meg, hiszen a bátorságnak és egyenességnek ma is vannak határai, nem csak „a szovjet szuronyokkal létrehozott kommunista időszak”-ban. Ezeket a bátorsághatárokat pedig pontosan érzékeli és nem lépi át Moys Zoltán.
Ha valaki véletlenül nem ismeri Moys Zoltán nevét és a Védett Társadalom Alapítvány (VTA) nevét és irányultságát, a szervezet oldalára kattintva, az Alapítvány vezetőinek impozáns névsora -és hitvallása- ránézésre garantálja az elfogulatlanságot, üres(értéksemleges)séget ... tehát mindazt, amit a szétvert, mára megújult SZFE az Alapítvány segítségével nyújtani fog a hallgatóknak, a magyar színházi és filmes szcénának. A PestiSrácok Fb-bejegyzése is segit az eligazodásban VTA céljait, politikai művészeti irányultságát illetően. A VTA alapítója a belinkelt interjú alanya, Moys Zoltán és Szakács Árpád író, szerkesztő, kultúrharcos egykori társasházi ingatlankezelő, elnöke Földi László titkosszolgálati szakértő, tagjai: Szabó Anett, Földi-Kovács Andrea, Trombitás Kristóf Keresztély, Kovács Zsolt, valamennyien a kiüresedett értéksemleges-ségtől megszabadított közmédia és/vagy a kevésbé semleges (egykori) Echo- ill. Hír TV szereplői, munkatársai. Moys szerint ők képviselik az "igazi" FreeSZFE-t, az "egyetemes, mondhatni abszolút értékeket", lecserélni a "vörös diktatúra évtizedeiben ideológiai és pártalapon kitermelődött „elitet", helyrehozni az "elvesztegetett elmúlt jó három évtizedet", megtisztítani a kultúrát, benne SZFE-t a "hazugság zsoldosaitól", "a rombolóktól", "a sötétségtől", "az abnormalitástól", "a trójai falovaktól". Mindezt t.k. úgy, hogy "leszakadunk az internetről és a nagyvárosok belterjes közegétől ... visszaadjuk az egyetemet a nemzetnek ... nagyon várom a megtisztulást a többi múltban ragadt intézményben is." Hajrá!
Moys Zoltán: Mi vagyunk a „free SZFE”
"A RENDEZŐ SZERINT ÉRTÉKSEMLEGESSÉG NEM LÉTEZIK, AZ MAGA AZ ÜRESSÉG"
MNO.Hu - 2021.09.15. 07:15, Pataki Tamás
"A hazajárás egyfajta életmóddá vált – mondta Moys Zoltán, a Hazajáró rendezője. A tízéves műsorról, a Védett Társadalom Alapítvány megalapításáról és arról beszélgettünk, hogy milyen szellemiségben fog oktatni a Színház- és Filmművészeti Egyetemen.
Ön e héten kezdett el oktatni a Színház- és Filmművészeti Egyetemen (SZFE), dokumentumfilmes mesterkurzust vezet Sára Balázs munkatársaként. Miért fogadta el a felkérést, milyen lehetőséget lát ebben?
– Azért vállaltam, mert azt a felkérést kaptam, hogy adjam tovább azt a szellemiséget és szakmai tapasztalatot, tudást, amelynek korábbi dokumentumfilmjeink és a Hazajáró alkotása során birtokába kerültem. Nagy megtiszteltetés, egyben felelősség egy ilyen nagy múltú, több mint százötven éves nemzeti intézményben, a magyar mozgókép- és színházi kultúra fellegvárában oktatni.
Ha jó szakemberek jó szellemben oktatnak, akkor jó művészek kerülnek ki az egyetemről, a jó művészek pedig jó alkotásokat hoznak létre.
Ha az emberek minőségi kultúrát kapnak, azzal önmaguk is értékesebbé válnak, és a nemzet is emelkedik.
– Mit gondol, mi az SZFE küldetése, ön miként fog hozzájárulni ahhoz, hogy felkészült, nyitott szemmel járó dokumentumfilmesek végezzenek az egyetemen?
– Minden nemzeti művészeti intézmény elsődleges küldetésének a magyar és egyetemes kultúra legmagasabb színvonalú szolgálatának kell lennie. Hogy az embereknek olyan alapértékeket adjon, amelyek a fizikai létezésükön túlmutató, szellemi és lelki világukat gazdagítja. Remélhetőleg olyan szakmai tudással és hivatástudattal felvértezett dokumentumfilm-rendezők kerülnek ki a kezeink közül, akik kellő alázattal és kitartó munkával képesek lesznek itthon és az egyetemes értékek művészi ábrázolásával a nemzetközi térben is maradandót alkotni. Szerintem akkor tud világszinten is sikeres lenni egy magyar alkotás – bármiről vagy bárkiről is szól –, ha úgy univerzális, hogy közben sajátosan magyar szemmel készül. Olyan esztétikai élményt nyújt, ami a befogadót nem lehúzza a mélybe, hanem felemeli a mindenség felé. Nem a silány, alantas ösztöneit birizgálja, hanem kiemeli a hétköznapok sodrásából, s miközben katarzisélményben részesíti, példaértékű embereken és történeteken keresztül biztos fogódzkodókat kap az élet útvesztőiben való eligazodáshoz.
– Tehát, ha jól értem, ön értékorientáltan fog oktatni. Ez merész döntés egy értéksemleges világban…
– Értéksemlegesség nem létezik, az maga az üresség.
Nem a személyes értékrendemről van szó, hanem egyetemes, mondhatni abszolút értékekről. A szerves kultúra megerősítésének a mai, értékválságba süllyedt korunkban különös jelentősége van. Szinte minden globális fősodratú kommunikációs csatornán az álvalóság, a természetellenesség, az abnormalitás, a minden tisztát és fenségest lehúzó anyagelvűség zúdul az emberekre. Nem alkotások, hanem termékek születnek. A cél nem a felemelés, hanem a lealacsonyítás, nem a gondolkodásra késztetés, hanem a lebutított üzenetek kérdések nélküli befogadása, a fogyasztás. Persze rombolni mindig könnyebb, mint építeni, nekünk az SZFE-n viszont a nehezebb, de nemesebb utat kell járnunk: észre kell vegyük a körülöttünk, alattunk, felettünk és bennünk létező igaz és örök világot, ami – akárhogy is próbálják sárba tiporni – tele van szépséggel és harmóniával. Meggyőződésem, hogy az örök érvényű valóságnak a művészi színvonalú, professzionális mozgóképi megfogalmazása egy kortárs dokumentumfilmes elsődleges feladata. Egy alkotás nem a művész önkielégítésére szolgál, nem a szakma egy belterjes kritikus szegmensének kell megfeleljen, hanem a befogadó közönségnek. A legkorszerűbb technikával, akár újszerű formákkal, kreatív megoldásokkal szolgálni az örökkévalót. Ehhez az egyetemen adottak a legmagasabb színvonalú technikai és szakmai feltételek, így már csak rajtunk múlik, hogy tudunk-e élni a lehetőséggel.
A Hazajáró legújabb epizódja szombaton debütál. Forrás: Hazajáró közösségi oldala
– Mit gondol az SZFE körüli vitákról?
– Mindig is bántotta az igazságérzetemet, hogy a rendszerváltás után még sok olyan hivatalosan „nemzeti” kulturális és tudományos intézmény működik Magyarországon, ahol sem személyi, sem szellemiségi téren szinte semmiféle változás nem történt a kommunizmus óta. A vörös diktatúra évtizedeiben ideológiai és pártalapon kitermelődött „elit” – a kultúra, a tudomány és a tudatformálás területén sajnálatosan elmaradt rendszerváltás eredményeképp – úgy tartotta kézben és örökítette át elvtársainak ezeket az intézményeket, mintha az alanyi jogon, valamiféle eleve elrendeltség elvén, mindörökre az övék lenne, nem pedig a magyaroké. Akárhogy is kénytelenek voltunk vele együtt élni, a szovjet szuronyokkal létrehozott kommunista időszak mégis csak egy interregnum volt az SZFE életében is. Nem vitatom, hogy azok az évtizedek ne adtak volna nagyszerű művészeket és alkotásokat, de soha nem fogjuk megtudni, hogy mi lett volna, ha nem jön a szovjet megszállás és a diktatúra, ha nem hallgattatják el, üldözik el, internálják vagy akár ítélik halálra szellemi nagyságainkat, köztük színészeket, filmeseket, alkotókat. És azt sem fogjuk megtudni, hány tehetség veszett kárba az elvesztegetett elmúlt jó három évtizedben, amikor az egy tőről fakadó kommunista-internacionalista és liberális-kozmopolita ideológiák dominanciájában folytatódott az oktatás.
Ha madártávlatból tekintünk az egyetem történetére, akkor mi vagyunk a „free SZFE”. Itt az ideje, hogy az 1865-ös alapítók szellemében visszaadjuk az egyetemet a nemzetnek.
Nagyon várom a megtisztulást a többi múltban ragadt intézményben is."
