11099 egy kívülálló 2005-12-30 01:19:22 [Válasz erre: 11088 telramund 2005-12-29 15:19:43]
Hogy minek a XX. század? Pl. azért, mert a Turandot vastagon XX. századi darab, az egész férfi-nő problematika látásmódja jellegzetesen Freud utáni. Az nekem sem esett le eddig, hogy ezen koncepció szerint Kalaf karrierista lenne, de az igen, hogy a \"háttérmunkások\" szisztematikusan megbuktatják Turandotot. Ennek csúcsa, amikor a kórus körbeüli a szerelmespárt az utosó duett alatt, végignézve a színjáték végét. A megfejtések megmutatását egyébként egy kedves barátom is kifogásolta, olyannyira, hogy szóvá is tette az Erkel vendégkönyvében. Azt hitte, véletlen baki. :-)
Hogy minek a XX. század? Pl. azért, mert a Turandot vastagon XX. századi darab, az egész férfi-nő problematika látásmódja jellegzetesen Freud utáni. Az nekem sem esett le eddig, hogy ezen koncepció szerint Kalaf karrierista lenne, de az igen, hogy a \"háttérmunkások\" szisztematikusan megbuktatják Turandotot. Ennek csúcsa, amikor a kórus körbeüli a szerelmespárt az utosó duett alatt, végignézve a színjáték végét. A megfejtések megmutatását egyébként egy kedves barátom is kifogásolta, olyannyira, hogy szóvá is tette az Erkel vendégkönyvében. Azt hitte, véletlen baki. :-)
11098 Norma 2005-12-29 20:23:37 [Válasz erre: 11096 martuni 2005-12-29 18:16:57]
Biztos forrásból tudom, hogy az álarc egy másik előadáshoz kellett, bizonyos Verdi mester művéhez. Arról a rendezésről is lehullhatna az álarc végre.
Biztos forrásból tudom, hogy az álarc egy másik előadáshoz kellett, bizonyos Verdi mester művéhez. Arról a rendezésről is lehullhatna az álarc végre.
11097 Norma 2005-12-29 20:21:28 [Válasz erre: 11086 nocsa 2005-12-29 14:55:12]
Kovalik szerint mindenki megunta már a vérengzést, s ezért nem is a hercegnőnek drukkolnak, hanem a hercegnek, hogy végre valaki fejtse már meg a rejtvényeket (ha már nem lehet semmilyen eszközzel lebeszélni). Ezért érthető, hogy megmutatják neki a megfejtéseket. Vajon miért nem tették addig? A 13. (a perzsa herceg) lehetett volna a szerencsés kiválasztott. Kalaf lett az, nyilván kiváló képességei miatt, hiszen oly szépen énekli a Nessun dormát.:-) Érdekelne továbbá, hogy mik voltak a korábbi rejtvények az előző hercegekhez, mert a 3 feladvány szimbolikus értelmű, 3 próba, mely elvezet Turandothoz. De minden herceg őt akarta. Az elsőt sem fejtette meg soha senki? Mert akkor oké.
Kovalik szerint mindenki megunta már a vérengzést, s ezért nem is a hercegnőnek drukkolnak, hanem a hercegnek, hogy végre valaki fejtse már meg a rejtvényeket (ha már nem lehet semmilyen eszközzel lebeszélni). Ezért érthető, hogy megmutatják neki a megfejtéseket. Vajon miért nem tették addig? A 13. (a perzsa herceg) lehetett volna a szerencsés kiválasztott. Kalaf lett az, nyilván kiváló képességei miatt, hiszen oly szépen énekli a Nessun dormát.:-) Érdekelne továbbá, hogy mik voltak a korábbi rejtvények az előző hercegekhez, mert a 3 feladvány szimbolikus értelmű, 3 próba, mely elvezet Turandothoz. De minden herceg őt akarta. Az elsőt sem fejtette meg soha senki? Mert akkor oké.
11096 martuni 2005-12-29 18:16:57
Lehet, hogy 10 év után végre lehull az álarc erről a rendezésről?
Lehet, hogy 10 év után végre lehull az álarc erről a rendezésről?
11095 nocsa 2005-12-29 16:59:02 [Válasz erre: 11091 kalahari 2005-12-29 16:02:38]
Kalaf megvesztegette a minisztereket: vidéki nyaralókat vett nekik - elsikkasztva szegény apja utolsó vagyonát.
Kalaf megvesztegette a minisztereket: vidéki nyaralókat vett nekik - elsikkasztva szegény apja utolsó vagyonát.
11094 Momo 2005-12-29 16:26:51 [Válasz erre: 11093 kalahari 2005-12-29 16:10:53]
Igaz. Álarc nem volt, a minisztereknek meg csak a mozgását kárhoztatta... :-)
Igaz. Álarc nem volt, a minisztereknek meg csak a mozgását kárhoztatta... :-)
11093 kalahari 2005-12-29 16:10:53 [Válasz erre: 11092 Momo 2005-12-29 16:05:40]
Az álarc vagy a miniszterek? ;-)
Az álarc vagy a miniszterek? ;-)
11092 Momo 2005-12-29 16:05:40 [Válasz erre: 11091 kalahari 2005-12-29 16:02:38]
Szerintem most az álarccal együtt a minisztereket is ki lehetett volna hagyni. Ugyse tetszett zétának... :-)))
Szerintem most az álarccal együtt a minisztereket is ki lehetett volna hagyni. Ugyse tetszett zétának... :-)))
11091 kalahari 2005-12-29 16:02:38 [Válasz erre: 11090 Momo 2005-12-29 15:58:02]
Most meg rögtön beleszeretett. :-) Amúgy is a miniszterek a hibásak, merő önzésből mutatják meg a megfejtéseket: mennének már haza a vityillójukba. :-)
Most meg rögtön beleszeretett. :-) Amúgy is a miniszterek a hibásak, merő önzésből mutatják meg a megfejtéseket: mennének már haza a vityillójukba. :-)
11090 Momo 2005-12-29 15:58:02 [Válasz erre: 11089 kalahari 2005-12-29 15:49:08]
És aztán mégis beleszeret, mert egy varázslatos pillanatban meglátja az arcát. Mert Turandot leveszi az álarcot. Pontosan akkor, amikor azt énekli neki Kalaf, hogy \'Miracolo\'... Ki van ez találva. Csak az értetlenkedőktől mentsen meg a Jóisten... :-)))
És aztán mégis beleszeret, mert egy varázslatos pillanatban meglátja az arcát. Mert Turandot leveszi az álarcot. Pontosan akkor, amikor azt énekli neki Kalaf, hogy \'Miracolo\'... Ki van ez találva. Csak az értetlenkedőktől mentsen meg a Jóisten... :-)))
11089 kalahari 2005-12-29 15:49:08 [Válasz erre: 11086 nocsa 2005-12-29 14:55:12]
Az eredeti rendezői koncepció szerint Kalaf nem szerelmes, hanem karriserista, akinek nem Turandot, hanem a trónja kell. Ezért megy biztosra a rejtvényekkel. És nem is szerethet bele Turandotba, akit az álarcban nem is lát. A mostani sorozatban ez kissé módosult, de így se rossz. :-)
Az eredeti rendezői koncepció szerint Kalaf nem szerelmes, hanem karriserista, akinek nem Turandot, hanem a trónja kell. Ezért megy biztosra a rejtvényekkel. És nem is szerethet bele Turandotba, akit az álarcban nem is lát. A mostani sorozatban ez kissé módosult, de így se rossz. :-)
11088 telramund 2005-12-29 15:19:43 [Válasz erre: 11086 nocsa 2005-12-29 14:55:12]
Hát bizony elég furcsa helyzet!Itt egy meséről van szó-erről bizony elfelejtkezett a rendező.A mesékben mások a szabályok.Ott nem \"korrupcióról van szó. Igy a harmadik felvonás bizonyos értelemben úgy lenne jó,ha Kalaf a csók után bevallaná a csalafintaságot,de Turandot megbocsájtana,mert megérintette a szerelem.De igy Kalaf csalással győz! XX.és XXI. század.De minek? Az igazság én általában függetlenitem magam a rendezők szörnyszüleményeitől. A zene feledtet sok mindent.lehet maradi felfogás.De ez van.Számomra Kalaf továbbra sem tudja a megfejtéseket.... Igazából én is tudom a megfejtéseket,de mindig átadaom magam a varázslatnak,hogy lehet mégsem találja el a kérdéseket.Az illuzió nem olyan rossz dolog...
Hát bizony elég furcsa helyzet!Itt egy meséről van szó-erről bizony elfelejtkezett a rendező.A mesékben mások a szabályok.Ott nem \"korrupcióról van szó. Igy a harmadik felvonás bizonyos értelemben úgy lenne jó,ha Kalaf a csók után bevallaná a csalafintaságot,de Turandot megbocsájtana,mert megérintette a szerelem.De igy Kalaf csalással győz! XX.és XXI. század.De minek? Az igazság én általában függetlenitem magam a rendezők szörnyszüleményeitől. A zene feledtet sok mindent.lehet maradi felfogás.De ez van.Számomra Kalaf továbbra sem tudja a megfejtéseket.... Igazából én is tudom a megfejtéseket,de mindig átadaom magam a varázslatnak,hogy lehet mégsem találja el a kérdéseket.Az illuzió nem olyan rossz dolog...
11087 Momo 2005-12-29 15:03:30 [Válasz erre: 11086 nocsa 2005-12-29 14:55:12]
Ez Kovalik koncepciója. Nincs vele semmi baj. Ő egy ilyen Turandotot képzelt el.
Ez Kovalik koncepciója. Nincs vele semmi baj. Ő egy ilyen Turandotot képzelt el.
11086 nocsa 2005-12-29 14:55:12
Kovalik Turandot-rendezéséről lennék kíváncsi a véleményetekre, mégpedig a következő jelenetről: Ping, Pang és Pong a hármasuk után odahívják Kalafot (a vasfüggöny elé), és megmutatják neki ugyanazokat a táblákat, melyeken a rejtvények megfejtései vannak. A rendezés szerint tehát Kalaf nem magától fejti meg a rejtvényeket. Pedig a történet szerint igenis ő találja ki, teljesen magától. Hogy is van ez?
Kovalik Turandot-rendezéséről lennék kíváncsi a véleményetekre, mégpedig a következő jelenetről: Ping, Pang és Pong a hármasuk után odahívják Kalafot (a vasfüggöny elé), és megmutatják neki ugyanazokat a táblákat, melyeken a rejtvények megfejtései vannak. A rendezés szerint tehát Kalaf nem magától fejti meg a rejtvényeket. Pedig a történet szerint igenis ő találja ki, teljesen magától. Hogy is van ez?
11085 mimi59 2005-12-28 23:40:30 [Válasz erre: 11073 janomano 2005-12-28 17:13:32]
Hát most egy ideig, igen...:-)
Hát most egy ideig, igen...:-)
11084 janomano 2005-12-28 18:04:06 [Válasz erre: 11083 kalahari 2005-12-28 17:52:08]
Nem ért ő az ilyesmikhez...
Nem ért ő az ilyesmikhez...
11083 kalahari 2005-12-28 17:52:08 [Válasz erre: 11082 janomano 2005-12-28 17:48:20]
Azt a Szfinxtõl kérdezd. ;-)
Azt a Szfinxtõl kérdezd. ;-)
11082 janomano 2005-12-28 17:48:20 [Válasz erre: 11081 kalahari 2005-12-28 17:44:28]
Mindig sejtettem, hogy szorult beléd némi irodalmi érzék! (A Rossini nem azt a szobrosat írta?)
Mindig sejtettem, hogy szorult beléd némi irodalmi érzék! (A Rossini nem azt a szobrosat írta?)
11080 kalahari 2005-12-28 17:44:10 [Válasz erre: 11078 janomano 2005-12-28 17:32:04]
Na de Jano! Így beszélni szegény Rossini mesterről... :-)))
Na de Jano! Így beszélni szegény Rossini mesterről... :-)))
11079 janomano 2005-12-28 17:33:11 [Válasz erre: 11077 kalahari 2005-12-28 17:28:32]
De ez jó! Olyan, mint egy stretta kezdősora... :-)
De ez jó! Olyan, mint egy stretta kezdősora... :-)
11078 janomano 2005-12-28 17:32:04 [Válasz erre: 11077 kalahari 2005-12-28 17:28:32]
Tök mindegy. Mind a kettőt az az olasz írta... Most nem jut eszembe...
Tök mindegy. Mind a kettőt az az olasz írta... Most nem jut eszembe...
11077 kalahari 2005-12-28 17:28:32 [Válasz erre: 11076 janomano 2005-12-28 17:27:43]
Bohém, ha rám hallgatsz... :-)
Bohém, ha rám hallgatsz... :-)
11076 janomano 2005-12-28 17:27:43 [Válasz erre: 11074 kalahari 2005-12-28 17:24:49]
Esetleg egy Traviata pénteken...
Esetleg egy Traviata pénteken...
11075 janomano 2005-12-28 17:25:49 [Válasz erre: 11074 kalahari 2005-12-28 17:24:49]
Sehová. Ma itthon. :-)
Sehová. Ma itthon. :-)
11074 kalahari 2005-12-28 17:24:49 [Válasz erre: 11073 janomano 2005-12-28 17:13:32]
Tényleg, Jano, ma hová mész? ;-)
Tényleg, Jano, ma hová mész? ;-)
11073 janomano 2005-12-28 17:13:32 [Válasz erre: 11072 mimi59 2005-12-28 16:30:12]
Mindennap karácsony? :-)
Mindennap karácsony? :-)
11072 mimi59 2005-12-28 16:30:12
Jöttök ma a Carmen-re?
Jöttök ma a Carmen-re?
11071 mimi59 2005-12-28 16:28:59 [Válasz erre: 11067 telramund 2005-12-28 14:26:53]
Kedves telramund\' Igen, nem színpadi díszletek között vették fel a felvonásokat. Nagyon impozáns volt díszletként ez a palota. (Sajnos, nem tudtam elolvasni, hol vették fel, mert az íráshoz és a TV- nézéshez két különböző szemüveg kell).
Kedves telramund\' Igen, nem színpadi díszletek között vették fel a felvonásokat. Nagyon impozáns volt díszletként ez a palota. (Sajnos, nem tudtam elolvasni, hol vették fel, mert az íráshoz és a TV- nézéshez két különböző szemüveg kell).
11070 Sesto 2005-12-28 16:25:53 [Válasz erre: 11069 mimi59 2005-12-28 16:23:34]
Semmi gond, söt éppen ellenkezöleg, kedves Mimi! ;-) Örülök, hogy ilyen szép élményekben lehetett részed!
Semmi gond, söt éppen ellenkezöleg, kedves Mimi! ;-) Örülök, hogy ilyen szép élményekben lehetett részed!
11069 mimi59 2005-12-28 16:23:34 [Válasz erre: 11066 Sesto 2005-12-28 14:19:29]
Kedves Sesto! Igen, Ő énekelt, csak nem tudtam felírni a nevét, az sem segített, hogy nem is hallottam még róla, ez az én hibám. De ez így együtt, egymás után a két csemege nagyon jól esett!
Kedves Sesto! Igen, Ő énekelt, csak nem tudtam felírni a nevét, az sem segített, hogy nem is hallottam még róla, ez az én hibám. De ez így együtt, egymás után a két csemege nagyon jól esett!
11068 Búbánat 2005-12-28 15:06:32 [Válasz erre: 11063 -zéta- 2005-12-28 13:10:02]
Sok szépség rejlik abban, mint minden Puccini operában. De még nem kiforrott alkotás. Szívhez szóló, érzelmekben gazdag. Az operában finoman vagy éppen erőteljesen rajzolt karakterek; az énekben és zenekari kíséretében egyaránt gazdagon ábrázolt jellemek, sorsok; a jellemábrázolás, a főhősök, de még a mellékszereplők mind egyénileg mind csoportosan mesteri szerkesztésűek; ügyes dramaturgia, gyönyörű dallamvilág, fantasztikus invenció, szinte utolérhetetlen szépségű hangszerelés. Sűrített dráma. A finálé katarzisa, a szereplők sorsának tragikuma mindig \"átjön\". Mégis, nem érzem elég kiforrottnak a darabot (Massenet operája számomra sokkal szívbemarkolóbb, poétikusabb és fájdalmasabb, talán líraibb és „csapongóbb”). Egyszóval nem érzem eléggé érettnek a művet, amit nemcsak a komponista fiatalságával (bár már sokat tudott az életről és a színpadról) magyarázok, hanem azzal, hogy sok minden átjön a „kortárs” operákból, s bár ebben a művében Puccini már megtalálta a saját, csak rá jellemző egyéni stílusát, és ügyesen használja a színpadi hatástkeltő- és fokozó teljes fegyverarzenálját, és a siker sem marad el, de valami mégis hiányzik a „termésből”. Ezt a valamit nem tudom a nevén nevezni. Megfoghatatlan. Én ezt a hiányzó pluszt érzem, értem és találtam meg a Turandotban. Amihez fokról fokra közelebb kerül a szerző a Manon Lescaut-jától, mégha látszólag zsákutca, üresjárat, visszalépés is megtalálható a következő évtizedek oeuvre-jében. Még annyit, hogy a szövegírói Puccini „besegítésével” szinte egytől egyig mestermunkát végeztek, és hozzá az egzotikum, a briliáns hangszerelés minden egyes darabjában rejt valami utánozhatatlan egyedi varázst, szépséget, amivel elrepíti valahová a befogadó nézőt-hallgatót... Ugyanezeket a \"paneleket\" sorolhatnám a Bohémélet, Tosca, Pillangókisasszony, a Triptichon vagy A nyugat lánya remekművekről is. Mert azok, bizony remekművek! És keletkezésük sorrendjében egyre nagyszerűbbek, érettebbek, letisztultabbak. Néha ismétli önmagát. Ez nem baj. És aztán eljutottam a Turandotig, a csúcsig. Efelől semmi kétségem nincs. Hiszen a magam szubjektív módján, a befejezetlenül hagyott Turandotban találom meg az érettségnek és a letisztultságnak, a drámának és a lírának, a szenvedélynek és a végső alázatnak, a megvilágosodásnak, a megvalósításnak azt a hőfokát és formáját, amely egyszerre felperzsel, eléget, ugyanakkor nemcsak alázuhanok az örvénybe, hanem a poklok tüzéből szárnyalok fel a mennybe, a misztikumba. Ezek a szélső belső és külső hatások egymást nem közömbösítik a Turandotban, hanem valami megmagyarázhatatlan földöntúli erőt kölcsönöznek a műnek. Kiemelnek és taszítanak egyszerre. Ezt persze mondhatnám pl. a Toscára is, csak ott azonban minden sokkal racionálisabb, logikusabb s ez számomra nem elég vonzó. Nekem kell a megmagyarázhatatlan, a rejtelem, a felfoghatatlan, a mesés, a színpompás, freskószerű tablók sora is. És ha ügyesen van adagolva a tömeg monumentalitása és az egyéni sorsok képei, azok zenedrámai megfogalmazása, akkor az ütköztetésükből páratlan zenei szépség kábít el. Ilyen Puccini Turandotja. Az ügyes librettó, a hatásos dramaturgia okán, az érett, a sokat tapasztalt és megélt szerző minden mesterségbeli tudása benne van az operában. Ezért is merem állítani a magam elfogult módján, hogy a komponistát szinte predesztinálta ennek a művének a megírására mindaz a már megírt sok szépség, amelyeket akár előtanulmánynak is nevezhetnék, noha tudom, hogy azok egyenként egytől egyig önmagukban is megállják a helyüket a színpadon, sok örömöt szerezve hallgatóinak-nézőinek. Kevés olyan színpadi szerző született, aki minden csínját jól ismerte ismerte a zenealkotásnak, és akinek kezei közül olyan remekművek kerültek ki, mint a felsoroltak, és az általam legnagyobb mesterművének tartott Turandot. Talán így tudnám megfogalmazni magamnak a \"hattyúdal\"-lal kapcsolatos érzéseimet. Persze, lehet vitatkozni nézeteimmel, s bizonyára rá lehet mutatni okoskodásom „gyenge” pontjaira. S talán a „ráhatásnak”és más bölcs okfejtéseknek köszönhetően „megnevelni” is lehetne, ha hagynám magam. De „vénülő” fejemmel már valószínűleg nem fogok „köpenyeget” váltani, és „tanaimat” eldobni. Ami bevált és jól érzem benne magam, azt nem hinném, hogy levetném vagy másra cserélném. Tehát a fenntartásaim helyett inkább azt mondanám megitélésem szerint a Turandot a legmagasbbrendű kompozíciója Puccininek, amit valaha írt.
Sok szépség rejlik abban, mint minden Puccini operában. De még nem kiforrott alkotás. Szívhez szóló, érzelmekben gazdag. Az operában finoman vagy éppen erőteljesen rajzolt karakterek; az énekben és zenekari kíséretében egyaránt gazdagon ábrázolt jellemek, sorsok; a jellemábrázolás, a főhősök, de még a mellékszereplők mind egyénileg mind csoportosan mesteri szerkesztésűek; ügyes dramaturgia, gyönyörű dallamvilág, fantasztikus invenció, szinte utolérhetetlen szépségű hangszerelés. Sűrített dráma. A finálé katarzisa, a szereplők sorsának tragikuma mindig \"átjön\". Mégis, nem érzem elég kiforrottnak a darabot (Massenet operája számomra sokkal szívbemarkolóbb, poétikusabb és fájdalmasabb, talán líraibb és „csapongóbb”). Egyszóval nem érzem eléggé érettnek a művet, amit nemcsak a komponista fiatalságával (bár már sokat tudott az életről és a színpadról) magyarázok, hanem azzal, hogy sok minden átjön a „kortárs” operákból, s bár ebben a művében Puccini már megtalálta a saját, csak rá jellemző egyéni stílusát, és ügyesen használja a színpadi hatástkeltő- és fokozó teljes fegyverarzenálját, és a siker sem marad el, de valami mégis hiányzik a „termésből”. Ezt a valamit nem tudom a nevén nevezni. Megfoghatatlan. Én ezt a hiányzó pluszt érzem, értem és találtam meg a Turandotban. Amihez fokról fokra közelebb kerül a szerző a Manon Lescaut-jától, mégha látszólag zsákutca, üresjárat, visszalépés is megtalálható a következő évtizedek oeuvre-jében. Még annyit, hogy a szövegírói Puccini „besegítésével” szinte egytől egyig mestermunkát végeztek, és hozzá az egzotikum, a briliáns hangszerelés minden egyes darabjában rejt valami utánozhatatlan egyedi varázst, szépséget, amivel elrepíti valahová a befogadó nézőt-hallgatót... Ugyanezeket a \"paneleket\" sorolhatnám a Bohémélet, Tosca, Pillangókisasszony, a Triptichon vagy A nyugat lánya remekművekről is. Mert azok, bizony remekművek! És keletkezésük sorrendjében egyre nagyszerűbbek, érettebbek, letisztultabbak. Néha ismétli önmagát. Ez nem baj. És aztán eljutottam a Turandotig, a csúcsig. Efelől semmi kétségem nincs. Hiszen a magam szubjektív módján, a befejezetlenül hagyott Turandotban találom meg az érettségnek és a letisztultságnak, a drámának és a lírának, a szenvedélynek és a végső alázatnak, a megvilágosodásnak, a megvalósításnak azt a hőfokát és formáját, amely egyszerre felperzsel, eléget, ugyanakkor nemcsak alázuhanok az örvénybe, hanem a poklok tüzéből szárnyalok fel a mennybe, a misztikumba. Ezek a szélső belső és külső hatások egymást nem közömbösítik a Turandotban, hanem valami megmagyarázhatatlan földöntúli erőt kölcsönöznek a műnek. Kiemelnek és taszítanak egyszerre. Ezt persze mondhatnám pl. a Toscára is, csak ott azonban minden sokkal racionálisabb, logikusabb s ez számomra nem elég vonzó. Nekem kell a megmagyarázhatatlan, a rejtelem, a felfoghatatlan, a mesés, a színpompás, freskószerű tablók sora is. És ha ügyesen van adagolva a tömeg monumentalitása és az egyéni sorsok képei, azok zenedrámai megfogalmazása, akkor az ütköztetésükből páratlan zenei szépség kábít el. Ilyen Puccini Turandotja. Az ügyes librettó, a hatásos dramaturgia okán, az érett, a sokat tapasztalt és megélt szerző minden mesterségbeli tudása benne van az operában. Ezért is merem állítani a magam elfogult módján, hogy a komponistát szinte predesztinálta ennek a művének a megírására mindaz a már megírt sok szépség, amelyeket akár előtanulmánynak is nevezhetnék, noha tudom, hogy azok egyenként egytől egyig önmagukban is megállják a helyüket a színpadon, sok örömöt szerezve hallgatóinak-nézőinek. Kevés olyan színpadi szerző született, aki minden csínját jól ismerte ismerte a zenealkotásnak, és akinek kezei közül olyan remekművek kerültek ki, mint a felsoroltak, és az általam legnagyobb mesterművének tartott Turandot. Talán így tudnám megfogalmazni magamnak a \"hattyúdal\"-lal kapcsolatos érzéseimet. Persze, lehet vitatkozni nézeteimmel, s bizonyára rá lehet mutatni okoskodásom „gyenge” pontjaira. S talán a „ráhatásnak”és más bölcs okfejtéseknek köszönhetően „megnevelni” is lehetne, ha hagynám magam. De „vénülő” fejemmel már valószínűleg nem fogok „köpenyeget” váltani, és „tanaimat” eldobni. Ami bevált és jól érzem benne magam, azt nem hinném, hogy levetném vagy másra cserélném. Tehát a fenntartásaim helyett inkább azt mondanám megitélésem szerint a Turandot a legmagasbbrendű kompozíciója Puccininek, amit valaha írt.
11067 telramund 2005-12-28 14:26:53 [Válasz erre: 11066 Sesto 2005-12-28 14:19:29]
Az a Traviata valamikor 2ooo-ben egyenes élő adás volt Párizsból.A felvonások\"eredeti helyszinen??/Párizs/lett rögzitve és a fél világ közvetitette.Nem volt rossz,bár nekem Panerai már hangilag nagyon öregnek tünt.
Az a Traviata valamikor 2ooo-ben egyenes élő adás volt Párizsból.A felvonások\"eredeti helyszinen??/Párizs/lett rögzitve és a fél világ közvetitette.Nem volt rossz,bár nekem Panerai már hangilag nagyon öregnek tünt.
11066 Sesto 2005-12-28 14:19:29 [Válasz erre: 11064 mimi59 2005-12-28 14:15:32]
Gvazava Eteri...Violetta-ként,...nem?!... :-))) Egy Scala-s Fiordiligi-t és ezt a Traviata-t leszámitva nem volt hosszú a karrierje,...nem is tudom mit és hol énekel jelenleg... (?)
Gvazava Eteri...Violetta-ként,...nem?!... :-))) Egy Scala-s Fiordiligi-t és ezt a Traviata-t leszámitva nem volt hosszú a karrierje,...nem is tudom mit és hol énekel jelenleg... (?)
11065 Momo 2005-12-28 14:18:10 [Válasz erre: 11064 mimi59 2005-12-28 14:15:32]
Dehogy... itt vitatkoztunk... :-)
Dehogy... itt vitatkoztunk... :-)
11064 mimi59 2005-12-28 14:15:32
Tegnap este a csodás Turandot után a RAI UNO még egy La traviata-val is megörvendeztetett. Violetta-t éneklő művésznő nevét nem tudtam leírni, rosszul meg nem akarom, de a főszerepekben Rolando Panerai és José Cura tündökölt, Zubin Mehta vezényletével a RAI zenekarának élén. 2000.-ben készült a felvétel. Látta rajtam kívül még valaki?
Tegnap este a csodás Turandot után a RAI UNO még egy La traviata-val is megörvendeztetett. Violetta-t éneklő művésznő nevét nem tudtam leírni, rosszul meg nem akarom, de a főszerepekben Rolando Panerai és José Cura tündökölt, Zubin Mehta vezényletével a RAI zenekarának élén. 2000.-ben készült a felvétel. Látta rajtam kívül még valaki?
11063 -zéta- 2005-12-28 13:10:02 [Válasz erre: 11060 Búbánat 2005-12-28 01:56:14]
Első mondatodat úgy kell érteni, hogy a többi Puccini-opussal kapcsolatban fenntartásaid vannak? Pl. mi a Manonnal kapcsolatban?
Első mondatodat úgy kell érteni, hogy a többi Puccini-opussal kapcsolatban fenntartásaid vannak? Pl. mi a Manonnal kapcsolatban?
11061 Auch ich war einst ein feiner Csárdáskavalier 2005-12-28 03:43:59
Le villi nagyon jó. Maazel, Domingo, Scotto. És jó rövid.
Le villi nagyon jó. Maazel, Domingo, Scotto. És jó rövid.
11060 Búbánat 2005-12-28 01:56:14
Turandot az egyetlen Puccini dalmű, amit minden fenntartás nélkül, tényleg nagyon szeretek. Már nem is számolom, hogy az opera ma esti előadása az eltelt évtizedek során hányadik volt a sorban… Nem volt módomban a 20-i és 23-i Turandotokat megtekinteni, ezért jelen beszámolóm természetszerűleg nem tartalmaz összehasonlításokat, csak a ma esti felejthetetlen pillanatainak felidézésére korlátozódik. Címszerepben Lukács Gyöngyi tündökölt, akinek bemutatkozása Puccini hattyúdalában, ez új szerepében számomra a reveláció erejével hatott. Bevallom, a Katerina Izmajlova után már nagyon vártam, hogy újra egy „reprezentatív” szerepben láthassam-halhassam; kisugárzása mit sem vesztett fényéből, hangjának – nyugodtan mondhatom – messzehíres szépsége, az énekművészi tökélye is a régi; statikus, beállításában már-már jelképessé meredt szerep – szerencsére –nem tette próbára mozgáskultúráját. Maradt ideje a részletek megformálására, s kedvére csillogtathatta szilaj fortissimóit, korlátlan regisztere minden gazdagságát, szenvedélyét, a szélsőséges indulatok elhitetésére igen alkalmas előadásmódját. Átütőerejű fényesen tündöklő hangjával maximálisan elégedett voltam. Utoljára talán a sokévi szünet után újra hazalátogató, még, mint „vendég”, Marton Éva sikere merül fel az emlékezetemben, amikor jelenlétemben megelevenedett a férfigyűlölő kínai császárlány históriája. Jó volt ma este újra szembesülnöm Kovalik talán legjobb rendezésével (sok jó ötlet van benne s főleg a karakterek jól kidomborodnak) és az érdekes, stílusos díszlet-jelmez kombinációval, melyek pompásan hozzák a mese misztikus hangulatát. A két sötét éjszaka játszódó felvonás között nagyszerűen érvényesül a fényben úszó kontrasztokban gazdag középső; a már nem először látott Lee Jeong-Won Kalaf-alakításával művészi pályája újabb mérföldkövéhez érkezett. Győzte a szólam legnehezebb változatának minden nyaktörő csúcsát. Híres nagyáriáját azzal fejezi be, hogy „All’ alba vincero…” , azaz, „Mire hajnal virrad, enyém a győzelem…” Nos, Lee Jeong-Wonnak nem kellett hajnalig várnia, mert már este – Lukáccsal együtt – övé volt a győzelem. Liut Tokody nem először énekli, és mindig megragad drámaiságával, annak ellenére, hogy a szólam maga lírai. Az ő megformálásában Liu nem egyszerű törékeny rabszolgalány; a művészi biztonság és tudatosság az ösztönös helyzetfelismerő érzéssel párosul, és halála a megrendültségen túl valami mély belenyugvást vált ki belőlem. Tokody pályája vége felé ügyesen navigál: hangja erejét jól beosztja, a pianók még mindig a helyén vannak, s ha kell a hangja a drámai felizzással sem marad adósunk. A vak tatár fejedelem Valter Ferenc hangján jelentéktelen figurává degradálódik. Pedig Timurhoz nem kell nagy vivőerejű hang, inkább líra és mélységes fájdalom. Ez főleg Kováts Kolosnak fekszik jól, de még Fried Péter is szerencsésebb választás lett volna, aki – emlékeim szerint – annak idején e rendezésbe beszállván egy dacos, a fiát gyűlölő Timurt jelenített meg, ki a végén leköpi Kalafot. Valter Ferenc egy szürke, jellegtelen, epizódszintre degradált alakítással rukkolt elő. Sajnos. A három miniszter szerepében Káldi Kiss András, Beöthy-Kiss László és Derecskei Zsolt ugyancsak elég halovány alakítást nyújtottak. Mindezért viszont kárpótolt a főszereplő énekesek és a kórus-zenekar szerintem kitűnő teljesítménye, s az egész előadás élén Pál Tamás biztosította a karátokba dúskálkodó előadás színvonalát. S meg kell dicsérnem őt, hogy nem engedett a közönség nyomásának; hiába a jól megérdemelt tapsvihar a Nessun dorma után, a tenornak és a többieknek a partitúrában nincs megállás! Én úgy láttam, hogy a zenekar és a kórus ideális összhangban követik a karmester irányítását. Az előadásnak meg volt a pompás ritmusa, melyben a feszültség fokozatosan nő, hogy aztán drámaivá sűrűsödve a harmadik felvonásban kulminálva magasfeszültségként robbanjon! Tényleg emlékezetes Turandot-előadásnak tapsolhattam az este az Erkel Színházban! Kár, hogy vége a sorozatnak. Kedvet kaptam volna egy negyedikhez… Nem baj, az lesz nemsokára Lukács Gyöngyivel a Norma.
Turandot az egyetlen Puccini dalmű, amit minden fenntartás nélkül, tényleg nagyon szeretek. Már nem is számolom, hogy az opera ma esti előadása az eltelt évtizedek során hányadik volt a sorban… Nem volt módomban a 20-i és 23-i Turandotokat megtekinteni, ezért jelen beszámolóm természetszerűleg nem tartalmaz összehasonlításokat, csak a ma esti felejthetetlen pillanatainak felidézésére korlátozódik. Címszerepben Lukács Gyöngyi tündökölt, akinek bemutatkozása Puccini hattyúdalában, ez új szerepében számomra a reveláció erejével hatott. Bevallom, a Katerina Izmajlova után már nagyon vártam, hogy újra egy „reprezentatív” szerepben láthassam-halhassam; kisugárzása mit sem vesztett fényéből, hangjának – nyugodtan mondhatom – messzehíres szépsége, az énekművészi tökélye is a régi; statikus, beállításában már-már jelképessé meredt szerep – szerencsére –nem tette próbára mozgáskultúráját. Maradt ideje a részletek megformálására, s kedvére csillogtathatta szilaj fortissimóit, korlátlan regisztere minden gazdagságát, szenvedélyét, a szélsőséges indulatok elhitetésére igen alkalmas előadásmódját. Átütőerejű fényesen tündöklő hangjával maximálisan elégedett voltam. Utoljára talán a sokévi szünet után újra hazalátogató, még, mint „vendég”, Marton Éva sikere merül fel az emlékezetemben, amikor jelenlétemben megelevenedett a férfigyűlölő kínai császárlány históriája. Jó volt ma este újra szembesülnöm Kovalik talán legjobb rendezésével (sok jó ötlet van benne s főleg a karakterek jól kidomborodnak) és az érdekes, stílusos díszlet-jelmez kombinációval, melyek pompásan hozzák a mese misztikus hangulatát. A két sötét éjszaka játszódó felvonás között nagyszerűen érvényesül a fényben úszó kontrasztokban gazdag középső; a már nem először látott Lee Jeong-Won Kalaf-alakításával művészi pályája újabb mérföldkövéhez érkezett. Győzte a szólam legnehezebb változatának minden nyaktörő csúcsát. Híres nagyáriáját azzal fejezi be, hogy „All’ alba vincero…” , azaz, „Mire hajnal virrad, enyém a győzelem…” Nos, Lee Jeong-Wonnak nem kellett hajnalig várnia, mert már este – Lukáccsal együtt – övé volt a győzelem. Liut Tokody nem először énekli, és mindig megragad drámaiságával, annak ellenére, hogy a szólam maga lírai. Az ő megformálásában Liu nem egyszerű törékeny rabszolgalány; a művészi biztonság és tudatosság az ösztönös helyzetfelismerő érzéssel párosul, és halála a megrendültségen túl valami mély belenyugvást vált ki belőlem. Tokody pályája vége felé ügyesen navigál: hangja erejét jól beosztja, a pianók még mindig a helyén vannak, s ha kell a hangja a drámai felizzással sem marad adósunk. A vak tatár fejedelem Valter Ferenc hangján jelentéktelen figurává degradálódik. Pedig Timurhoz nem kell nagy vivőerejű hang, inkább líra és mélységes fájdalom. Ez főleg Kováts Kolosnak fekszik jól, de még Fried Péter is szerencsésebb választás lett volna, aki – emlékeim szerint – annak idején e rendezésbe beszállván egy dacos, a fiát gyűlölő Timurt jelenített meg, ki a végén leköpi Kalafot. Valter Ferenc egy szürke, jellegtelen, epizódszintre degradált alakítással rukkolt elő. Sajnos. A három miniszter szerepében Káldi Kiss András, Beöthy-Kiss László és Derecskei Zsolt ugyancsak elég halovány alakítást nyújtottak. Mindezért viszont kárpótolt a főszereplő énekesek és a kórus-zenekar szerintem kitűnő teljesítménye, s az egész előadás élén Pál Tamás biztosította a karátokba dúskálkodó előadás színvonalát. S meg kell dicsérnem őt, hogy nem engedett a közönség nyomásának; hiába a jól megérdemelt tapsvihar a Nessun dorma után, a tenornak és a többieknek a partitúrában nincs megállás! Én úgy láttam, hogy a zenekar és a kórus ideális összhangban követik a karmester irányítását. Az előadásnak meg volt a pompás ritmusa, melyben a feszültség fokozatosan nő, hogy aztán drámaivá sűrűsödve a harmadik felvonásban kulminálva magasfeszültségként robbanjon! Tényleg emlékezetes Turandot-előadásnak tapsolhattam az este az Erkel Színházban! Kár, hogy vége a sorozatnak. Kedvet kaptam volna egy negyedikhez… Nem baj, az lesz nemsokára Lukács Gyöngyivel a Norma.
11059 egy kívülálló 2005-12-28 01:54:50 [Válasz erre: 11054 kalahari 2005-12-28 01:32:15]
És akkor még A Nyugat lányáról és a Triptichonról nem is beszéltünk...
És akkor még A Nyugat lányáról és a Triptichonról nem is beszéltünk...
11057 Köcsög 2005-12-28 01:44:59 [Válasz erre: 11056 Momo 2005-12-28 01:42:27]
Elütötte magát? >>:-))
Elütötte magát? >>:-))
11056 Momo 2005-12-28 01:42:27 [Válasz erre: 11055 Köcsög 2005-12-28 01:35:48]
Jókedvű. még viccelt is. Aztán csinált meglepő dolgokat. Az egyfajta tehetség, hogy egymás utáni két előadáson máshogy üssön valamit az ember... :-))) De nem akarom bántani...
Jókedvű. még viccelt is. Aztán csinált meglepő dolgokat. Az egyfajta tehetség, hogy egymás utáni két előadáson máshogy üssön valamit az ember... :-))) De nem akarom bántani...
11055 Köcsög 2005-12-28 01:35:48 [Válasz erre: 11053 Köcsög 2005-12-28 01:29:22]
Mármint a karmester,Pál úr.
Mármint a karmester,Pál úr.
11054 kalahari 2005-12-28 01:32:15 [Válasz erre: 11050 egy kívülálló 2005-12-28 01:14:40]
A Pillangót is szeretem, csak abból nem lehet sokat megnézni egyszerre. Nagyon megviseli az embert. (Fogalmam sincs, hogy lehet sorozatban énekelni...) Tessék holnap jönni Bohémre, csak ellenőrzés végett, hogy tényleg jó-e? ;-)
A Pillangót is szeretem, csak abból nem lehet sokat megnézni egyszerre. Nagyon megviseli az embert. (Fogalmam sincs, hogy lehet sorozatban énekelni...) Tessék holnap jönni Bohémre, csak ellenőrzés végett, hogy tényleg jó-e? ;-)
11053 Köcsög 2005-12-28 01:29:22 [Válasz erre: 11052 Momo 2005-12-28 01:17:15]
És milyen volt ma karnagy úr?
És milyen volt ma karnagy úr?
11052 Momo 2005-12-28 01:17:15 [Válasz erre: 11051 Köcsög 2005-12-28 01:15:33]
Igen szívem... ha tehetem felállok... :-)))
Igen szívem... ha tehetem felállok... :-)))
11051 Köcsög 2005-12-28 01:15:33 [Válasz erre: 11047 Momo 2005-12-28 01:07:41]
Csakhát a zenekarból nem mindig hallani jól az énekeseket, momka...
Csakhát a zenekarból nem mindig hallani jól az énekeseket, momka...
11050 egy kívülálló 2005-12-28 01:14:40 [Válasz erre: 11049 egy kívülálló 2005-12-28 01:09:53]
Érdekes, a Toscát is eleinte utáltam, aztán megkedveltem, de ma már eléggé háttérbe szorul nálam a többi Puccini mellett. Mondjuk maga Puccini is jobban szerette a Manont, a Bohémet, a Pillangót. Valaki azt írta/mondta, hogy a Toscánál a szív hagyott ki, a Pillangónál a színpadi érzék (persze csak Puccini legjobb formájához képest); számomra ezért az utóbbi kedvesebb. De a Bohém tökéletes, abban egyszerűen nincs hiba, pofátlanul jó. Ilyen tökéleteset utolsónak szoktak írni az emberek. Ennek súlya valószínűleg Puccinit is nyomasztotta a Turandot idején, ld. befejezés körüli bonyodalmak...
Érdekes, a Toscát is eleinte utáltam, aztán megkedveltem, de ma már eléggé háttérbe szorul nálam a többi Puccini mellett. Mondjuk maga Puccini is jobban szerette a Manont, a Bohémet, a Pillangót. Valaki azt írta/mondta, hogy a Toscánál a szív hagyott ki, a Pillangónál a színpadi érzék (persze csak Puccini legjobb formájához képest); számomra ezért az utóbbi kedvesebb. De a Bohém tökéletes, abban egyszerűen nincs hiba, pofátlanul jó. Ilyen tökéleteset utolsónak szoktak írni az emberek. Ennek súlya valószínűleg Puccinit is nyomasztotta a Turandot idején, ld. befejezés körüli bonyodalmak...
