Bejelentkezés Regisztráció

Operett, mint színpadi műfaj


3175 nickname 2017-07-21 07:37:56
Köszönöm a tájékoztatást. Az operett műfajában annyira nem vagyok otthon, de most Rossini mellett Suppé nyitányokat hallgattam tegnap délután.

3174 Búbánat 2017-07-20 17:39:08 [Válasz erre: 3173 Búbánat 2017-07-20 17:24:47]
Persze Suppé operettje címében szereplő kártyalap-motívumnak szerepe van a cselekmény alakulásában: Judit, egy jövendőmondó asszony, titokban segíti a fiatal szerelmespárt, hogy a lány gonosz gyámjának mesterkedései ellenére révbe jussanak; utóbbi sürgetésére kártyát húz neki, hogy jövendőjét megmondja: a pikk dámát húzza ki a csomagból, s az asztalra téve sejtelmesen csak annyit mond: ez az asszony sötét titkot őriz a kérdező múltjából, amit ha nyilvánosságra hoz. neve s alakja egyaránt a pokol tüzének martaléka lesz (I. felv.)

3173 Búbánat 2017-07-20 17:24:47 [Válasz erre: 3172 nickname 2017-07-20 13:48:07]
Suppé „Pikk dámá”jának (1884) semmi köze nincs Puskin verses elbeszéléséhez; egész más történet, más kor, más helyszín, más cselekmény, más szereplők – vidám darab és boldog véggel… Suppé korábban komponált művének - Die Kartenschlägerin („A kártyajósnő”, 1862) az átdolgozása, de ez sem volt igazán sikeres operettje, igazán a nyitánya az, ami máig népszerű és a koncerttermekben is olykor felcsendül. Nálunk Ferencsik János, Breitner Tamás, Sándor János is vezényelte, rádió- ill. lemezfelvételük van (külföldön Karajan, Bernstein és sokan mások is felvették repertoárjukba. Suppénak több operettje nem érte el a Boccaccio (1879), A szép Galathea (1865), a Pajkos diákok (1863) sikerét, lekerültek a színpadokról és csak azért nincsenek elfeledve, mert nyitányaik viszont maradandóak, máig népszerűek, önmagukban is igényes, nívós zenekari darabok, amelyek gyakorta felhangzanak lemezekről, de önálló hangversenydaraboknak is elmennek és mindig hatalmas sikerük van: Könnyű lovasság (1866) Banditák (1867) Tantalusi kínok (1868) Fatinitza (1876) A pikk dáma (1884) Költő és paraszt (Suppé 1846-ban ír zenés darabját átdolgozta Carl Elmar, bemutató: 1936) Reggel, délben, este Bécsben („Ein Morgen, ein Mittag und ein Abend in Wien” nem operett; zenés játékhoz írt nyitánya - 1844)

3172 nickname 2017-07-20 13:48:07 [Válasz erre: 3171 nickname 2017-07-20 13:46:51]
Egyébként nem is tudtam, hogy Suppé a Pik dáma történetét is megzenésítette. Most véletlen futottam bele a darab nyitányába a tubuson.

3171 nickname 2017-07-20 13:46:51
"Itt em lítjük meg, hogy ugyancsak márciusban vendégszerepei a Városi Színházban a bécsi Staatsoper is, amire vonatkozólag ma kötötték meg a szerződést. E nevezetes vendégjátékokig K. Halász Gyula, K ristóf Károly és N agypál Béla. nagy sikert aratott Suppé-operettje, a .,Tarantella“ uralja a Városi Színház műsorát. Zoltán Irén az operett női főszereplője felgyógyult betegségéből s az ő, Szűcs László, F. Sziklai Szeréna, Szilágyi Maresa, Sziklai József és Fodor Artúr főszereplésével e hét péntekén indul a Tarantella új előadássorozata." Órai Ujság, 1935. február (21. évfolyam, 27-49. szám)

3170 Búbánat 2017-07-18 15:47:55 [Válasz erre: 3168 Búbánat 2017-07-15 14:37:16]
Említettem azt a négy Sullivan-operettet, amelyeket adaptálta a Magyar Rádió, és a stúdiófelvételüket a Dalszínháza égisze alatt bemutatta hazai művészeink közreműködésével. Ideírom ezeket: I. Arthur Sullivan - William Schwenck Gilbert: Esküdtszéki tárgyalás /Eredeti címe: Trial by Jury (1875) / A Rádió Dalszínháza bemutatója: 1965. augusztus 14., Kossuth rádió 20.25 – 21.00 Magyar szöveg: Blum Tamás Vezényel: Blum Tamás Km.:MRT Szimfonikus zenekara és Énekkara (Karigazgató: Bódy Irma) Zenei rendező: Ruitner Sándor Szereposztás: A bölcs bíró – Melis György A felperes – László Margit Az alperes – Réti József A felperes ügyvédje – Palcsó Sándor I. Esküdt – Domahidy László Törvényszolga – Várhelyi Endre További esküdtek: Kishegyi Árpád, Külkey László, Nádas Tibor II. Arthur Sullivan - William Schwenck Gilbert: A mikádó /Eredeti címe: The Mikado (1885) / A Rádió Dalszínháza bemutatója: 1968. január 27. Kossuth rádió 19.30 – 22.00 Fordította és rádióra alkalmazta: Romhányi József Vezényel: Breitner Tamás Km.: az MRT énekkara és szimfonikus zenekara (Karigazgató: Bódy Irma) Zenei rendező: Erkel Tibor Rendező: Békés András Szereposztás: A mikádó – Kovács Péter (Mensáros László) Nanki-Poo, a fia, vándor énekes – Réti József (Kaló Flórián) Ko-Ko, Titipu legfőbb hóhéra – Várhelyi Endre (Bárdy György) Pooph-Bah, pénzügyminiszter – Palcsó Sándor (Csákányi László) Pish-Tush, előkelő úr – Palócz László (Szendrő József) Yum-Yum, Ko-Ko gyámleánya és menyasszonya – László Margit (Váradi Hédi) Pitti-Sing – Barlay Zsuzsa (Béres Ilona) Peep-Bo – Déry Gabriella (Domján Edit) Katisha, idősebb udvarhölgy – Komlóssy Erzsébet (Bakó Márta) III. Arthur Sullivan - William Schwenck Gilbert: A Fruska /Eredeti címe: H.M.S. Pinafore (1878) / Rádió Dalszínháza bemutatója: 1973. január 22. Kossuth adó, 19.47 Szövegét William Schwenck Gilbert írta. Rádióra alkalmazta: Romhányi József Verseket fordította: Blum Tamás Vezényel: Blum Tamás Km.: Az MRT szimfonikus zenekara és énekkara (Karigazgató: Sapszon Ferenc) Zenei rendező: Fejes Cecília Rendező: Cserés Miklós dr. Szerkesztő: Bitó Pál Szereposztás: Sir Joseph Porter – Várhelyi Endre (Balázs Samu) Kapitány – Kishegyi Árpád (Agárdy Gábor) Josephine – Kalmár Magda (Csűrös Karola) Ralph, matróz – Rozsos István (Körmendi János) Dick, matróz – Sólyom-Nagy Sándor (Garas Dezső) Fedélzetmester – Kovács Péter (Sztankay István) Muskátli – Barlay Zsuzsa (Tolnay Klári) Dada – Divéky Zsuzsa (Kárpáti Magda) Km.: Pogány Margit, Bay Gyula, Felvinczy Viktor és Lázár Gedeon IV. Arthur Sullivan - William Schwenck Gilbert: A cornwalli kalóz avagy a becsület rabja /Eredeti címe: The Pirates of Penzance, or The Slave of Duty (1879) / A Rádió Dalszínháza bemutatója: 1975. augusztus 24. Kossuth Rádió, 13.23 – 14.39 A verseket fordította: Fischer Sándor Vezényel: Breitner Tamás Km.: az MRT Szimfonikus Zenekara és Énekkara (karigazgató: Sapszon Ferenc) Zenei rendező: Fejes Cecília Rendező: Horváth Ádám Szerkesztő: Bitó Pál Szereposztás: Richard, a kalózkirály – Melis György Samuel, a hadnagya – Miller Lajos Frederick, kalózjelölt – Nagy János - a „B” betűt neve elé ekkor még nem tette ki – (próza: Maros Gábor) Stanley, az angol hadsereg első gárdaezredese – Gregor József Mabel, Kate, Edith, Isabel, a leányai – Kalmár Magda, Káldy Nóra, Csűrös Karola, Schütz Ila, Edward, rendőrminiszter – Németh Sándor Ruth, a kalózok mindenese – Barlay Zsuzsa Sajnálatosnak tartom, hogy megszakadt ez a szép sorozat: a Magyar Rádió a hetvenes évek közepétől nem érzett késztetést további – újra - Sullivan-operettekből felvételt készíteni. Pedig szerintem érdemes lett volna még „A gondolások”, „A gárdista”, „Patience” darabokat is a rádióra alkalmazni, hiszen e műveknek ugyancsak igen értékes zenéi vannak. Az is tény, hogy a hetvenes évek elejétől-közepétől ritkultak a rádióban a teljes operettfelvételek bemutatói (úgy a hazai szerzőkéi, mint a külföldi komponistákéi); a számuk jelentősen visszaesett az ötvenes-hatvanas évek „terméséhez” képest – aminek okai között a közönség érdeklődésének megcsappanása és az anyagi források csökkenése állhatott (bizonyára a szerzői jogokra is tekintettel kellett lenni.), egyáltalán a „telítettség” érzete is benne volt Persze azért még így is számos új operettfelvételt mutatott be a rádió, egészen a nyolcvanas évek végéig - igaz, évente már alig egy-két darabot jelentett a műfajból: Offenbach, Johann Strauss, Lehár, Kálmán, Millöcker, Ziehrer műveit ismerhették meg a rádióhallgatók – közöttük olyanokat is, amelyeknek addig még nem volt teljes felvételük és magyar fordításuk/feldolgozásuk: Offenbach: Sóhajok hídja, Szökött szerelmesek, Piaci dámák, Kékszakáll Johann Strauss: Bécsi vér Millöcker: Gasparone Ziehrer: A csavargó Lehár: Friderika, Tavasz, Szép a világ, Lehár: Cigányszerelem, Paganini, Éva, Giuditta (ezekből addig csak keresztmetszetet készített a rádió) Kálmán Imre: A montmartre-i ibolya. Kálmán Imre: Marica grófnő, Cirkuszhercegnő (ezekből addig csak keresztmetszetet készített a rádió) Huszka: Gül Baba, Lili bárónő (ezekből addig csak keresztmetszetet készített a rádió) Sullivan említett művei mellett hasonlóképpen hiányolom a rádióból a következő operettek teljes, magyar nyelvű változatát, - csak az igen értékes zenei anyagot tartalmazó darabcímeket sorolom: Offenbach: Périchole, A trapezunti hercegnő, Kakadu (Vert-Vert), Fantasio, Coscoletto, Banditák, Utazás a Holdba, A tamburmajor lánya, Robinson Crusoe, Johann Strauss: Simplicius Zeller: A bányamester (csak részleteket vett fel a rádió az operettből) Oscar Straus: A csokoládékatona Fall: A dollárkirálynő, A spanyol csalogány Lehár: A hercegkisasszony (csak részletek vannak a rádióban) Ábrahám Pál: Hawaii rózsája, Bál a Savoyban (ezekből a darabokból is csak részleteket vett fel a rádió) Nem fűzök sok reményt ahhoz, hogy a jövőben magyar nyelvű, teljes rádiófelvételeken ismerkedhetünk meg e remek operettekkel –(és teljes zenéjükkel).

3169 Búbánat 2017-07-16 12:15:58 [Válasz erre: 3168 Búbánat 2017-07-15 14:37:16]
A Bartók Rádióban tegnap este leadott Sullivan-Gilbert operett zenei stúdiófelvétele megtalálható abban a CD-boxban, amely a nagy angol komponista válogatott munkáit tartalmazza 16 CD-n! [url] https://www.amazon.com/Gilbert-Sullivan-Operettas-Orchestra-Malcolm/dp/B00005MIZS; Gilbert & Sullivan - Operettas / Pro Arte Orchestra · Sir Malcolm Sargent Box set [/url] Ezt az EMI-kiadványt sikerült annak idején beszereznem, azóta is, rendszeresen „töltekezem” belőle...

3168 Búbánat 2017-07-15 14:37:16
Ma este (19.00 – 20.42) a Bartók Rádió egy híres angol operett-különlegességgel rukkol elő: Sir Arthur Sullivan - W.S. Gilbert: A gárdista ( [url] https://www.google.hu/search?q=The+Yeomen+of+the+Guard&tbm=isch&imgil=53WadS7es6XheM%253A%253BBUoIcmVPRHMtBM%253Bhttp%25253A%25252F%25252Fstageagent.com%25252Fshows%25252Foperetta%25252F2312%25252Fthe-yeomen-of-the-guard&source=iu&pf=m&fir=53WadS7es6XheM%253A%252CBUoIcmVPRHMtBM%252C_&usg=__y57PMV9lu6kVc4B3Rd4pAt8PNRM%3D&biw=1455&bih=722&ved=0ahUKEwiY_JOgo4vVAhVHRhQKHcMcBSUQyjcIkwE&ei=wAhqWZicBceMUcO5lKgC#imgrc=53WadS7es6XheM:;The Yeomen of the Guard [/url] ) Vezényel: Malcolm Sargent Km. a Glyndenbourne Fesztivál Énekkara és a Pro Arte Zenekar. (Felvétel ideje: 1958. év) A vígopera műfajához közelítő kétfelvonásos darab (mely egy másik címen is ismeretes: A testőrök ) bemutatója 1888. október 3-án volt Londonban (Savoy), és még ugyanabban az évben New Yorkban is színre került. Sullivan A gárdista komponálásakor már túl volt a H.M.S. Pinafore (A Pinafore hadihajó, 1878; a magyar rádiófelvételen „A Fruska” címet kapta), The Pirates of Penzance (A penzance-i kalózok, 1879; a magyar rádió felvételén A cornwalli kalózok címen ismeretes), Patience (1881), Iolante (1882), Princess Ida (1884), a legnagyobb sikerű The Mikado (1885) és a Ruddigore (1887) vígoperai igényű operettjein, de még előtte volt az ugyancsak sikeres The Gondoliers (A gondolások, 1890), az Ivanhoe c. operája (1891), vagy The Grand Duke (A nagyherceg, 1896) és az utolsóként bemutatott The Rose of Persia (Perzsia rózsája, 1900) bemutatója. Sir Arthur Sullivan (sz. London, 1842. 05.13., mh. London, 1900.11.22.) apja, Thomas Sullivan, klarinétművész volt, és a sandhursti Royal Military College katonazenekara vezetője. Már kisgyermekként tehetségesnek mutatkozott, ezért énekelni kezdett a Chapel Royal kórusában. 11 éves korában adta el első kompozícióját, és elnyert egy ösztöndíjat, amelynek segítségével megkezdhette tanulmányait a Royal Academy of Music falai között. Hallgatóként kísérőzenét írt a „Tempest” Shakespeare-drámához , s hamarosan úgy emlegették, mint az angol zene új reménységét. Pályája során mindvégig egyszerre kellett együtt élnie azzal az elvárással, hogy tiszteletreméltó, „komoly” zeneszerzővé váljék, valamint a vígoperái-operettjei közönségsikerével. Első ilyen próbálkozásában F.C. Burnand volt a társa, a mű a Cox and Box (1866). Híres együttműködése Sir William Schwenck Gilberttel a Thespis című művel kezdődött 1871-ben, és a Trial by Jury-val (a magyar rádiófelvételén Az esküdtszéki tárgyalás címet kapta) véglegesen megszilárdult 1875-ben. Szakadatlan sora következett ezután operettjeinek, vígoperáinak – a legnagyszerűbb és legragyogóbb ilyen sorozat az angol zene történetében; a „komoly” műveket messzemenően háttérbe szorítva. A The Mikado (1885) után különböző viták zajlottak a szerzőtársak között, s többször úgy látszott, hogy társulásuknak vége szakad,d mégis folytatták egészen 1892-ig, az Utopia Limited-ig. Magasabbb igényeit időközben Sullivan a The Golden Legend című operatóriummal és az említett Ivanhoe-val elégítette ki. Sullivan is, Gilbert is kísérletezett más partnerekkel is, de hiába. A Savoy-operettek (vígoperák) nem veszítettek népszerűségükből, s aligha írtak jobbakat műfajukban náluk. Sikerük messze túlszárnyalta Sullivan – mostanában újra felfedezett – egyéb muzsikájának népszerűségét. Sullivan: A gárdista Operett két felvonásban Szövegét W. S. Gilbert írta Vez. Malcolm Sargent Km. a Glyndenbourne Fesztivál Énekkara (karig.: Peter Gellhorn) és a Pro Arte Zenekar Szereposztás: Sir Richard Cholmondeley, a Tower őrségének parancsnoka - Denis Dowling (bariton) Fairfax ezredes - Richard Lewis (tenor), Mr. Meryll, a királyi testőrség őrmestere - John Cameron (bariton) Leonard Meryll, a fia és Első testőr - Alexander Young (tenor) Phoebe Meryll, a lánya - Marjorie Thomas (kontraalt) Elsie Maynard, komédiás - Elsie Morison (szoprán) Jack Point, bohóc - Geraint Evans (bariton) Wilfred Shadbolt, főfoglár - Owen Brannigan (basszus) Második testőr - John Carol Case (bariton) Dame Carruthers, a Tower házfelügyelője - Monica Sinclair (kontraalt) Helyszín: London, a Tower Idő: 1520 körül, VIII. Henrik uralkodása idején A cselekmény fő vonulata: Phoebe Meryll a rokka mellett ülve éppen egy bánatos szerelmes dalt énekel, amikor betoppan Wilfred Shadbolt, a londoni Tower börtönőre és helyettes kínvallatója. Phoebe gúnyolja őt visszataszító munkája miatt. Wilfred „természetesen” nagyon vonzódik a lányhoz, de tudja, hogy szíve hölgye a Tower egyik őrizetese, Fairfax ezredes iránt érdeklődik. Hogy bosszantsa a lányt, nagy örömmel újságolja a hírt, hogy az ezredest tiltott varázslással vádolják és lefogják fejezni. Phoebe erősködik, hogy amit boszorkányságnak vélnek, az pusztán tudomány. Fairfax ugyanis nemcsak feltűnően jóképű, hanem alkimista is. Phoebe elhatározza, hogy saját élete kockáztatásával is megmenti a férfit. Innen indul el a történet kifejlődése… nagyvonalakban: Phoebe és az apja azt eszelik ki, hogy az ezredes mint Phoebe bátyja, Leonard lépjen be az őrségbe. Megjelenik Jack Point bohóc és társa, Elsie Maynard, szórakoztatják az ítélet végrehajtására várakozó közönséget. Közben Fairfax azt kívánja, hogy hátralévő félórájára legyen a felesége az első lány, aki hajlandó hozzámenni, hogy legyen örököse, s ne kapzsi rokonaira szálljon a birtoka. A Tower őrmestere Elsie segítségét kéri. A nőt megkísérti a lehetőség – kábán követi vezetőjét a szertartásra. A Fairfax megszöktetésére szervezett akció azonban sikerrel jár, így Elsie egy idegen férfi feleségeként ébred fel kábulatából. Shadbolt, a szerelmes természetű főfoglár, és Point is azt állítják, hogy lelőtték a menekülő Fairfaxet. 2. felvonás: Fairfax most már szabad, de még mindig a szerelem rabja. Leonard Meryll szerepében verseng az Elsie szerelméért epedő Pointtal. Elsie megadná magát Leonardnak, de arról értesül, hogy férjét Fairfaxet nem ölték meg, sőt kegyelmet kapott, s most útban van, hogy bejelentse igényét a feleségére. Azután rájön, hogy az a férfi, akit szeret, és az, akihez hozzáment, egy és ugyanaz a személy. Phoebe és az apja Shadbolttal, illetve Dame Carruthersszal, a Tower gondnoknőjével köt házasságot, mert e két személy tud a végrehajtott cselről. De szegény öreg Jack Point mindent elveszít: a sorsa iránt közömbös nézőknek elsírja boldogtalan szerelmének történetét, majd összetört szívvel meghal. Ismert áriák: 1. felvonás - When maiden loves (Poebe) - Tower warders, unde orders (Merry és a kórus) - Is life a boon? (Fairfax) - I’ve jibe and joke (Jack Point) - Were I thy bride (Phoebe) 2. felvonás - Oh! a private buffoon (Jack Point) - A man who woukd woo a fair maid (Fairfax, Phoebe és Elsie) - I have a song to sing-o (Jack Point) A darab zenéjét elemzők többsége Sullivan legkiforrottabb operettjének tartja, különösen nyitányát emelik ki, amely az előző – és a későbbi – művektől eltérően nem a legismertebb részekből összeállított, szokás szerint „potpourri”, hanem önálló zenei részleteket szonátaformában bemutató zenekari mű. Ez volt egyébként a zeneszerző első olyan darabja, amelynek zenekarában a szokásosnál több fúvós – kürt, harsona és fagott – játszott. A történet ötlete Gilbert, a szövegíró visszaemlékezéséből ismeretes (Winkler Gábor említi Operett című könyvében): 1887 őszén, az uxbridge-i állomáson, vonatra várva akadt meg a szeme egy hirdetésen, amelyen egy „beefeater”, a Tower jellegzetes, piros ruhába öktözött őre reklámozta a Tower Szolgáltató Vállalat sokrétű tevékenységét. Ez adta az ötletet egy Towerben játszódó darab írásához. Sullivan el volt ragadtatva a többszörösen megcsavart, fejetetejére állított, ugyanakkor nagyon emberi és nagyon vidám történettől. Az impresszárió-operaigazgató D’Oyly Carte beleegyezett, hogy ez legyen a szerzőtársak következő darabja színházában, a Savoyban. Tavaszra elkészült a partitúra, a nyár végén megkezdődhettek a próbák, s a kitűzött időben sor került a premierre is. Később Gilbert és Sullivan kissé átdolgozták darabjukat: az első felvonást jelentősen lerövidítették, s ebben a változatban olyan nagy sikert ért meg a darab, hogy 423 alkalommal volt műsoron. Az angol színpadoknak ma is rendszeresen játszott darabja. Magyarországon 1889. április 26-án, a budapesti Népszínház mutatta be. A magyar szövegű dialógusokat Evva Lajos, a verseket Ukki Imre írta (fordította).

3167 Búbánat 2017-07-14 19:24:22
Az Erkel Színház után egy újabb, másik – ezúttal szabadtéren bemutatásra váró - Cigánybáró-val ismerkedhetünk meg, augusztusban: [url] https://www.szabadter.hu/programok/item/2325-johann-strauss-a-ciganybaro-operett.html#szereposztás; Johann Strauss: A cigánybáró [/url] - operett 2017. augusztus 19. szombat 20.00 Városmajori Szabadtéri Színpad A Dáma Díva és a Magyar Zenés Színház közös produkciója. Szereposztás: Barinkay - Turpinszky Béla Saffi - Vörös Edit Zsupán - Bátki Fazekas Zoltán Czipra - Rikker Mária Homonnay - Domoszlay Sándor Arsena - Galambos Lilla Ottocar - Laczó András Mirabella - Csonka Zsuzsanna Carnero - Bozsó József Közreműködik: Váci Szimfonikus Zenekar Vezényel: Farkas Pál Színpadkép: Szolga István Jelmez: Csonka Zsuzsanna Rendező: Bozsó József

3166 Búbánat 2017-07-05 13:53:11
Jövő szombaton este a Bartók Rádióban - ritka alkalom! - teljes operett kerül sugárzásra! Sir Arthur Sullivan - W.S. Gilbert: A gárdista ( The Yeomen of the Guard ) - angol nyelven. Vezényel: Malcolm Sargent Km. a Glyndenbourne Fesztivál Énekkara és a Pro Arte Zenekar. A vígopera műfajához közelítő kétfelvonásos darab (mely egy másik címen is ismeretes: A testőrök ) bemutatója 1888. október 3-án volt Londonban (Savoy), és még ugyanabban az évben New Yorkban is színre került. Minderről bővebben szólok majd a jövő heti rádióközvetítést megelőzően.

3165 Ardelao 2017-07-04 18:18:31
Aki Kacsóh Pongrácnál volt egy csodálatos délelőttön… Beöthy László, egykori kerékpáros küldönce beszél a halhatatlan „Gráci”-ról. „Itt ülök egy józsefvárosi vendéglő asztalánál másodmagammal az esős kora éjszakában, a füstben, víg kurjongatások közepette. Csodálatos percek vesznek körül. Hallom a szavát egy lelkes-beszédű, érdekes embernek, Kovács Dezsőnek. Ez az értelmes-arcú, öregedő fiú, már közel harminc éve, mint kerékpáros-küldönc keresi meg a kenyerét. Dezső barátom ismerős, járatos a színházi világban, hiszen megboldogult Beöthy Lászlónak, a vezérnek volt öt évig küldönce, mindenese, kedves bizalmi embere. Kovács Dezső beszélt nekem egy régi, csodálatos délelőttről, 1922-ben, mikor még az Unió-tröszt öt színháza élt, virágzott, a vezér, a „János vitéz” immár halhatatlan szerzőjéhez, Kacsóh Pongráchoz küldte Dezsőt, a legendás emlékű Grácihoz, az ihletett lelkű középiskolai tanár úrhoz, aki abban az időben már utolsó hónapjait élte… A derék öreg-fiú kezébe temette kicsit álmodozó fejét, végigsimított szürkülő üstökén és mondta: A Magyar Színházban egy vígjátékot adtak, volt hozzá néhány zeneszám és a vezér a tanár úrral csináltatott hozzá muzsikát. Emlékszem, a darabból már javában folytak a próbák, és a zene még nem volt kész. Ilyen őszidő-tájt, egy ködös, hideg délelőtt Beöthy vezérigazgató úr elküldött a tanár úrhoz és a lelkemre kötötte, hogy a kotta nélkül el ne jöjjek. Úgy látom magam előtt, mintha most történt volna: elmentem a József utcai öreg házba, amelynek első emeletén egy háromszobás lakásban lakott az özvegy tanár úr kisfiával és öreg házvezetőnőjével. Mikor benyitottam, a házvezetőnő bejelentett és kisvártatva kijött a tanár úr, papucsban, hosszú házikabátban. Sovány volt, mint az ujjam, az arca olyan volt, mint a pergamen, de a szemei, azok fénylettek, mint a két fekete gyémánt. Milyen finom, kedves úr volt. Rám-nevetett, megveregette a vállamat és bevezetett a szobájába. Nagy volt ott a rendetlenség. A szivarfüstöt vágni lehetett, a rengeteg kottapapír hevert szanaszét a földön. A nyitott zongorán kis állólámpa égett, mert a redőnyök le voltak eresztve. A tanár úr rámutatott a zongorán lévő kottákra és mondta: „Édes fiam, mondd meg Beöthy bátyámnak, hogy nagyon cudarul érzem magam, de most már állom a szavamat. Egész éjjel szakadatlanul dolgoztam, már csak egy utolsó kis vers van hátra. No, ülj le, öcsém, vegyél ki a skatulyából egy szivart, azután várjál. mindjárt elvihetsz mindent.” És Dezső mondta tovább a józsefvárosi kocsmában a duhaj nóták közepette, szép emlékét, amint a tanár úr visszaült a zongorához és csonttá soványodott, hosszú ujjai végigfutottak a billentyűkön. Sokszor abbahagyta, rekedt hangon dúdolni kezdett és amint eljátszotta a dúdolt nótát a zongorán, olyan szépen hangzott az, hogy az ember lelke csak úgy repdesett tőle. Még néhányszor eljátszotta, cserélte-váltogatta a hangokat a melódiában, azután gyorsan lekottázta. Alig vártam egy fél órát, kész volt a tanár úr. „No, fiam, ezen is túl vagyunk” – mondta mosolyogva és becsomagolta a kottákat. Mikor a csomagolással foglalatoskodott, még csak annyit mondott: „Mond meg fiam, Beöthy bátyámnak, hogy megint pokolra való napjaim vannak…” Nem láttam őt többé – mondta Beöthy László egykori küldönce. – Néhány hónap múlva elmentem a temetésére. Sokan zokogtak ott, gyönyörűen játszotta a zenekar a »János vitézt« meg a »Rákóczi megtérését,« felejthetetlenül szépen kísérték a tanár urat utolsó útjára…” A riport készítője nem közölte a nevét. Megjelent: a „Délibáb” című Színházi Hetilap 41.számában. Budapest, 1934. október 6.

3164 Búbánat 2017-06-24 09:41:53
Szabad Föld, 1973. június 10. (23. szám) A Qualiton sikerrel folytatja szép kezdeményezését: egy-egy lemezen mintegy arcképet ad előadóművészetünk kiválóságairól. Ennek a portrésorozatnak legújabb darabja (LPX 16573) Házy Erzsébet bemutatkozása - operettprimadonnaként. Érdekes és vonzó zenei pillanatfelvétel: az a művésznő, aki Mozart, Puccini, Strauss és egész sor modern mester hősnőivel népesítette be a színpadot, most pillekönnyű műfaj - az operett népszerű dallamaival mutatkozik be. A finnyás szakemberek talán elhúzzák a szájukat: M o z a r t után Ábrahám Pál?! A Manon szomszédságában a Cirkuszhercegnő?! E sorok írója helyteleníti az efféle osztályozást. A legnagyobb drámai színészek szívesen rándultak át a nyári színpadok - hogy is fejezzük ki magunkat - törékenyebb és jól-rosszul összetákolt deszkáira. Megnemesítették a könnyű műfajt és a könnyű műfaj megtermékenyítette képzeletüket, mintegy új távlatokat nyitva ki előttük drámai alakításuk során. Nos, a mi Házy Erzsébetünk is ezen az ösvényen halad. A Csárdáskirálynő Sylvia belépője, a Víg özvegy Vilja-dala, a Cigánybáró Szaffija nem halványítja el, Házy Erzsébet operaházi remekléseit. Csak teljesebbé teszi a képet: íme, a zenei drámák hősnője tud mosolyogni is, sőt kacagni, érti a táncos ritmusokat s szívesen bízza rá magát az operettdallam pilleszárnyaira is. Nagyon szép s igen gazdagon kiállított lemez: a Cigánybáró, a Mosoly országa, Csárdáskirálynő, Cirkuszhercegnő, Bál a Savoyban, Viktória, Víg özvegy, West Side Story - Korondy György, Palócz László, Rátonyi Róbert, Udvardy Tibor, Melis György közreműködésével szólal meg a zenekar és a kórus karnagyai között ott találjuk Bródy Tamás, Breitner Tamás, Kerekes János, Gyulai Gaál Ferenc, Sapszon Ferenc és Virány László nevét. /Gál György Sándor/

3163 Búbánat 2017-06-23 10:22:30
Múltidézés "Még egyszer - Baksay Árpád" Szabad Föld, 1993. április 27. (17. szám) Nem láttam Baksay Árpád személyi igazolványát, de esküdnék rá, hogy annak foglalkozás rovatában ez a szó szerepel - színművész. A közönség meg mindmáig így emlegeti - bonviván. Ami magyarán vonzó külsejű, főleg szerelmes fiatalt ábrázoló énekes-táncos színészt jelent. Olyat, aki főleg operettekben szerepel. Bonvivánunk szerepköréhez illő környezetben él. Budán, hegyek között. Még az utcájának neve is érzelmes operettbe illik: Csillagvölgyi út. Jókedv és csipetnyi fáradtság elegyül arcán, amikor leülünk a beszélgetéshez. Az előbbi lényéből fakad, az utóbbi abból, hogy kórházból bocsátották haza, „hétvégi szabadságra”. - Készültem életrajzi adataidból - kezdem. - Tudom, huszonhétben születtél, s a Zeneművészeti Főiskola ének tanszakán tanultál. Diplomáztál is? - Nem - mondja minden szomorúság nélkül. - Ötvenkettőben született egy rendelkezés, mely szerint ének főtanszakos hallgatók hivatásos énekkarban nem tevékenykedhetnek. Én éppen a rádiókórusban énekeltem olyanokkal, mint Házy Erzsébet meg Bartha Alfonz. Az említett határozat elütött volna a kenyérkeresettől. Kapóra jött, hogy Mikó András akkor rendezte a Fővárosi Operettszínházban a Luxemburg grófja című Lehár- operettet. Kérdezte, vállalnám-e annak férfi főszerepét. Vállaltam, s ezzel megoldódott megélhetési gondom. Viszont abbamaradt tanulásom a főiskolán. Bejön egy jó tartású fiúcska, lehet vagy tizennégy éves. Unoka. Hallgatja - talán először - nagyapjának élettörténetét. - Korábban szerepeltél színpadon ? - ámulok a mesébe illő kezdésen. - És ki mindenki mellé kellett odaállnod? - Addig nem voltam színpadon. És egyszeriben oly fénylő csillagok mellé kerültem, mint Honthy Hanna, Németh Marika, Petress Zsuzsa, Feleki Kamill, Latabár Kálmán, Rátonyi Róbert. A színháztörténet parádés szerepekben jegyzi meg Baksay Árpád nevét, minthogy ő volt Szu- Csong A mosoly országában; címszereplő a Boccaccióban; Páris a Szép Helénában; nagyherceg az Egy éj Velencében című operettben; Danilo A víg özvegyben. - Hány évet töltöttél az operett szolgálatában? - Kereken harmincat. Tíz éve korkedvezménnyel mentem nyugdíjba. Saját kérésemre, egészségi állapotom miatt. Infarktussal nem lehet ugrálni. Ránézek és akaratlanul is kibuggyan belőlem a kérdés, hogy nem volt-e túl korai ez a visszavonulás. A válasz megfontolt: - A tenoristák pályája általában rövid életű. Ez annak következménye, hogy a hangképzéshez szükséges rekeszfeszültség fizikailag fölér a keszonmunka megerőltetésével. Bár vannak kivételes testi adottságú tenoristák is, akik magas életkort értek meg, a többség meghal hatvanéves kora körül. Caruso ötvennyolc éves volt, amikor elvesztette őt a világ. A magyar Sárdy János hatvankét évesen ment el, Réti József az ötvenet se érte meg. Gigli a maga hetvenhét évével szinte tenor matuzsálemkort élt meg. Tehát döntenem kellett, az éneklés vagy az élet. Két gyermekem van, öt unokám, rájuk is gondolnom kellett. - Értem és helyeslem akkori döntésedet. De kérdezlek, készítettél-e magadnak a továbbiakra élettervet? Hogy mikor ébredsz, mennyit sétálsz, így vagy úgy táplálkozol? Ilyen és ilyen időnként ellenőrizteted magad orvossal? Keserű fintor: - Ezt kellene csinálni. Nem sikerül. Megszólal bennem a kisördög. - Elterjedt a hír, hogy mint nyugdíjas lementél a Balatonra, büféd volt, s ott tettél-vettél, még borravalót is kaptál. - Ez nem egészen volt így. Már nyugdíj előtt lent voltunk a feleségemmel Zamárdiban. Neki volt ott büféje. Valóban, még fel is szolgáltam. Hetvenkettőtől nyolcvanig. Akkor abbahagytuk. Ami fontosabb, az a harminc év olyan volt számomra, hogy mindig kissé vendégnek éreztem magamat az Operettszínházban. - Miért? Mit gondoltál, hol lett volna a helyed? Itt rágyújt egy cigarettára. Uramisten, mit szólna ehhez az orvosa? - Mondtam tán, operaénekesnek készültem. - Magyarán zátonyra futott az életed? - Ezt nem mondanám. Nincs bennem olyan kesergés, hogy félrecsúsztam a pályán. Az ember azt végzi, ami rá van róva. Meg voltak is nekem próbálkozásaim. De az ötvenes években nem én döntöttem el, hogy mit csinálok. Később meg már a család, a gyerekek... Derűsebb irányba terelem a beszélgetést. - Melyik volt az az operett, melyben a legtöbbször léptél színpadra? - A Csárdáskirálynő. Abban tizenöt évig játszottam. Az több, mint egy életfogytiglani... A szeplő ezen az volt, hogy soha nem tudtam teljesen azonosulni a szereppel. Pedig boldoggá tett, hogy olyan kitűnő csapattal dolgozhattam. És még személyes sikerem is volt. Nagyon jó melódiákat énekeltem benne. És még mindig visszanézünk: - Mikor készítettek veled legutóbb interjút? - Mikor is? — mormolja. — Nem tudom, hogy egyáltalán készítettek-e. Nem voltam legelöl, s ha valaki, aki mögöttem állt, és előbbre akart menni, hagytam. - Mikor írt rólad utoljára újság? - Azt se tudom. - Autogramkérés ? Fölvidul: - Az előadódik. Most a kórházban is felismertek és kértek aláírást. - Van türelmed az olvasáshoz? - Van. De a huzamosabb olvasásnál elfárad a szemem. Inkább a rádió meg a tévé köt le. - A kertben tevékenykedsz? - Amennyit bírok. - Színház? - Amióta eljöttem, nem láttam előadást. - Mindezekből arra gondolhat az olvasó, hogy megkeseredett ember vagy. Elnyomja a cigarettát. - Egyáltalán nem vagyok az... Amikor kiléptem az Operettszínház művészbejáróján, lezártam magamban mindent a múltból. Lélekben is, tetteimben is. Mint egy civil, úgy gondolok a színházra. Nincs bennem semmiféle visszavágyó szomorúság. Van családom, van otthonom, van nyugalmam. - Nyugdíjad mennyi van? - Az emeléssel együtt most havi tízezer forint. Harminc év után. Fölszisszenek és csak gondolom: kitettél magadért művészetpártoló Magyarország. / Bajor Nagy Ernő /

3162 Búbánat 2017-06-10 21:58:45
Budavári Palotakoncertek 2017. AUGUSZTUS 4-5. „Az idén ötödik alkalommal csendülnek fel csodálatos operett dallamok a gyönyörű Budai Várban. A műsort ez alkalommal Sissi hercegnő ihlette, a címe Sissi nyomában. A műfaj legkiválóbb szólistái, többek között Bordás Barbara, Fischl Mónika, Fülöp-Gergely Tímea, Kardffy Aisha, Lévai Enikő, Lukács Anita, Oszvald Marika, Szendy Szilvi, Boncsér Gergely, Dolhai Attila, Hanczár György, Kerényi Miklós Máté, Laki Péter és Vadász Zsolt mellett a Budapesti Operettszínház kiváló balettkara teszi varázslatossá az élményt. A legismertebb operettszerzők, elsősorban Kálmán Imre, Lehár Ferenc és Lévay Szilveszter legszebb melódiáinak tökéletes hangzásáról, a Budapesti Operettszínház ötventagú szimfonikus zenekara gondoskodik, melyet Makláry László, Somogyi-Tóth Dániel és Szabó Mónika vezényel. Az idei Palotakoncert érdekessége, hogy a budapesti előadás egy nemzetközi sorozat része. Sissi legkedvesebb városait meglátogatva Budapest mellett Triesztben július 4-én, Bécsben pedig október 21-én mutatjuk be ezt a nagyszabású műsort. Az est háziasszonya az előző évekhez hasonlóan, Szulák Andrea. A gála rendezője: Somogyi Szilárd Műsorszerkesztő és művészeti vezető: Kero (R)” A 150 évvel ezelőtt megkötött kiegyezés adja az 5. Budavári Palotakoncertek idei témáját; a négynaposra bővült rendezvénysorozat augusztus 3. és 6. között néptánc-, operett- és komolyzenei előadásokkal várja a közönséget a Budavári Palota Oroszlános udvarában. A nyitónapon a Magyar Nemzeti Táncegyüttes Kiegyezés/150 című produkciója lesz látható, augusztus 4-én és 5-én a Budapesti Operettszínház művészei lépnek fel a Sissi nyomában című osztrák-magyar műsorral, majd a Nemzeti Filharmonikusok Magyar estje zárja a fesztivált – mondták el a Budavári Palotakoncertek pénteki budapesti sajtótájékoztatóján Nacsa Olivér és Vadász Dániel producerek. Zsuráfszky Zoltán, a Magyar Nemzeti Táncegyüttes művészeti vezetője hangsúlyozta: a budai várban fellépni mindig nagy ünnep, így örömmel vállalták a felkérést. Mint a szakember rámutatott, nem könnyű a néptánc nyelvén felidézni a kiegyezést, annak előzményeivel és hatásával együtt. A nagyszabású, 160 táncost felvonultató előadás ennek ellenére az 1848-1849-es szabságharctól az 1896-os milleniumig tekinti át a magyar történelmet; a közönség visszajelzései szerint hatásosan – számolt be Zsuráfszky Zoltán. Lőrinczy György, a Budapesti Operettszínház főigazgatója arra hívta fel a figyelmet, hogy a nemzetközi művészeti piacon ez az a három műfaj – az operett, a néptánc és a klasszikus zene -, amelyet Magyarországhoz kötnek. A Sissi nyomában című estről szólva hozzáfűzte: a magyar komponisták mellett a bécsi operett világát is megidézi a műsor, amelynek szerkesztője Kerényi Miklós Gábor, rendezője Somogyi Szilárd. Hamar Zsolt, a Nemzeti Filharmonikusok zeneigazgatójának elmondása szerint a zenekar augusztus 6-i Magyar estjén Liszt, Kodály és Dohnányi műveit játssza majd; a szólista Ránki Fülöp zongoraművész, a karmester Hamar Zsolt lesz. – MTI –

3161 Haandel 2017-06-10 07:51:55
Musikalische Komödie Leipzig - Aufzeichnung vom 26.03.2017 [url]http://www.eventim.de/prinzessin-nofretete-leipzig-Tickets.html?affiliate=GMD&doc=artistPages%2Ftickets&fun=artist&action=tickets&key=1630472%247760795;Nico Dostal: "Prinzessin Nofretete"[/url] 10.6.2017 | 19:05 | [url]http://srv.deutschlandradio.de/themes/dradio/script/aod/index.html?audioMode=2&audioID=3&state=;Deutschlandfunk Kultur [/url] Operette in zwei Akten und einem Zwischenspiel Libretto: Rudolf Köller und Nico Dostal Lilli Wünscher, Sopran - Prinzessin Nofretete/Claudia Angela Mehling, Sopran - Quendolin Tottenham Nora Lentner, Sopran - Pollie Miller/Teje Milko Milev, Bariton - Lord J.Callagan/Pharao Rhampsinit Jeffery Krueger, Tenor - Totty Tottenham/Prinz Thototpe Radoslaw Rydlewski, Tenor - Dr. Hjalmar Eklind/Amar Hinrich Horn, Bariton - Abu Assam/ Assamabu Chor und Orchester der Musikalischen Komödie Leipzig Leitung: Stefan Klingele

3160 Haandel 2017-06-04 16:13:59
Apropos Operette [url]http://oe1.orf.at/programm/20170605;Operetten-Schauplatz Polen:[/url] 05.06.2017 | 15:05 | Ö1 Ausschnitte aus "Der Bettelstudent" von Karl Millöcker, "Polenblut" von Oskar Nedbal und "Polnische Hochzeit" von Joseph Beer.

3159 zenebaratmonika 2017-06-03 22:17:09 [Válasz erre: 3157 Búbánat 2017-06-03 21:24:30]
Én úgy látom, hogy Ábrahám Pál zenéje merőben különbözik magyar kortársaitól, egyedi hangvétele érezhető a többi operettjén is, de szerintem a Hawaii rózsája mellett a Savoy a legjobban sikerült operettje. Ezek nem a magyaros, hanem a berlini korabeli zenei stílust követték, viszont a Viktória, 3:1 a szerelem javára, Az utolsó Verebélylány inkább a magyar közönségnek készült, bár mindegyiket bemutatták külföldön is.

3158 Búbánat 2017-06-03 21:33:19
A Dankó Rádió Túl az Óperencián című operettműsorának mai adásnapján Kacsóh Pongrác- Bakonyi Károly-Endrődi József „Rákóczi” daljátékának 1964-es, teljes rádiófelvételéről szólalt meg három részlet – Udvardy Tiborral a címszerepben. Ezen a stúdiófelvételen további kiváló operaénekeseink egész sora működött közre: Andor Éva, Barlay Zsuzsa, Neményi Lili, Sándor Judit, Bende Zsolt, Palcsó Sándor, Palócz László, valamint a Magyar Rádió és Televízió Énekkara és Szimfonikus Zenekara, Kerekes János vezényletével. A bejátszott részletek zenéit prózában elhangzó dialógusok vezetik fel, melyeket szintén az említett operaénekesek hangján halljuk. A közzétett szereposztásban a kisebb szerepek tolmácsolói: mások mellett Agárdy Gábor, Ambrus András, Horváth Jenő, Kálmán György és Ujlaky László színművészek – csak a dialógusokban volt szerepük az operaénekesek mellett. - Jelenet és „Rákóczi megtérése” , I. felv. – ária: ”Fülembe csendül egy nóta még, ott szunnyadott már a szívembe rég…/Hazámba vágyom, Duna-Tisza partja vár. Szebb ott az álom, szebben dalol a madár.”(Udvardy Tibor, km. Palcsó Sándor, Ujlaky László) - Jelenet és Katica dala: „Elment az én rózsám a messzi csatába….” (Andor Éva, km. Agárdy Gábor, Ambrus András) (No.9.) - Jelenet, Rákóczi dala, együttes és kórus, III. felv. (Udvardy Tibor, továbbá Andor Éva, Barlay Zsuzsa, Bende Zsolt, Palcsó Sándor, ill. Agárdy Gábor, Horváth Jenő, Kálmán György, Ujlaky László és az MRT Énekkara) „…Pro libertate!... Lipót császár nem királyunk! Eb ura fakó!” (No. 14.) Meghallgatván újra ezeket a gyönyörű Kacsóh-dallamokat, előkerestem a korabeli, bemutató-előadásról megjelent kritikát, ami a Pesti Naplóban jelent meg, az 1906. november 21-i számban. Érdemesnek tartom ezt a bírálatot megismertetni a mai olvasóval, ezért teljes terjedelmében idemásolom ennek a szövegét: SZÍNHÁZ ÉS MŰVÉSZET RÁKÓCZI - A Királyszínház újdonsága – „Egy óriási színpadi siker nimbuszának a terhével léptek ma este ismét a budapesti közönség elé Bakonyi Károly és Kacsoh Pongrác, a háromszáz és egynéhány előadást ért János vitéz szerzői. A siker kötelez. Az olyan kolosszális siker pedig, mint amilyet e két szerző első közös színpadi művével aratott: a közönség felcsigázott várakozására és szigorúságára ad jogosultságot. Akik olyan színpadi sikert arattak, mint a János vitéz szerzői: e sikerre való eleven emlékezés kapcsán jóindulatú elnézésre, jóakaratú vállveregetésre, a magyar szerzők munkájával szemben támasztott igények szokásba vett, szinte törvényszerű lefokozására nem számíthatnak. A siker kötelez és a Királyszínház mai bemutatójának közönsége, velünk együtt, a legnagyobb bizalommal, de egyúttal a legfelfokozottabb ellenőrző, bíráló, sőt akadékoskodó kedvvel nézett a Rákóczi elé. Éppen ezért szenzációs meglepetés volt, hogy a „Rákóczi“ a ma esti premieren nagy és megérdemelt sikert aratott. A János vitéz szerzői külsőségekben zajos, különösen pedig belső tartalmában értékes sikert arattak. Sikerük egyúttal örvendetes fejlődésüket is dicséri: mind a szöveg írója, mind a zene szerzője nem állott meg azon az úton, melyen együtt megindultak, hanem nagy lépéssel haladtak előre. Zenés dráma a Rákóczi, vagy ha jobban tetszik: dráma zenével. Olyan új forma, amelyben a szöveg és a zene egymásért vannak, egymás mellett, együtt szerves, szétbonthatatlan művészi közösségben. A szöveg nem szolgai alárendelése a zenének és a zene nem élénkítője, úgynevezett cicomája a szövegnek. A szöveg és a zene együtt viszi előre a cselekményt, anélkül, hogy egymás rovására dominálnának. Együvé tartoznak, elválaszthatatlanok és ezért a szövegíró és a komponista munkájának hatása egy oszthatatlan sikerben nyilvánul. Az egész Rákóczit és az egész kuruc-korszak tragikumát sikerült adnia Bakonyinak a Rákóczi négy felvonásában. Rákóczi és a kuruc-korszak lelke sugárzik a munkából és ezért egységes a dráma hatása. Részletei, felépítése, epizódjai a fegyelmezett ízlésű színpadi íróra vallanak. Ízlését és mértéktartását mi sem jellemzi ékesebben, mint az, hogy mindvégig el tudta kerülni - a dráma hőse és cselekménye dacára - az üres, lélektelen hazafias puffogtatásokat. Pedig, ami természetes, elejétől végig a hazáról, a szabadságról folyik a szó. De a dráma mozgató erői nem hangos és hazug színpadi kuruckodások, hanem mélységes, érthető és mindenkihez közelálló személyi momentumok. Tagadhatatlan, hogy a mai premier-est közönsége érdeklődésének nagyobb intenzivitásával a Kacsoh Pongrác új munkája felé fordult. Kacsohnak a János vitéz muzsikája olyan népszerűséget szerzett, hogy most már ha nem is rendkívülit, de mindenesetre olyat vártak tőle, mint amilyen a „János vitéz“ zenéje volt. Nos, Kacsoh új művével két meglepetést szerzett nekünk. Az egyik az, hogy a Rákóczi muzsikája teljesen más, mint a János vitézé, a másik, hogy sokkal különb annál. A Rákóczi muzsikája művészibb, öntudatosabb, előkelőbb stílusú és maradandóbb becsű, mint a János vitéz muzsikája. Hogy az újdonságban sikerült jellemezni az igazi Rákóczit és az egész kuruckorszakot, ahhoz a Kacsoh muzsikája legalább olyan mértékben járult hozzá, mint a Bakonyi szövege. A Rákóczi muzsikájában benne sír az ezredéves nagy magyar fájdalom és benne nyugtalankodik a soha ki nem irtható magyar reménykedés... A dalokon elömlik ugyanaz a bensőséges, őszinte lírizálás, amely a János vitéz dalainak adott utolérhetetlen hangulatosságot. Hogy dallamkincsben gazdagodott és hogy ötleteiben és humorában is találékonyabb, előkelőbb lett: azt az első felvonás elmés és hatásos kezdő együttese bizonyítja. Csodálatosan haladt Kacsoh Pongrác első műve óta a hangszerelés művészetében is: zenekara csupa szín, jellemző erő és fordulatosság. A színház minden erejével a két kiváló szerző mellé szegődött, hogy sikerét szolgálja és emelje. Gyönyörű kiállítással, pazar kosztümökkel, hangulatos díszletekkel. A rendezésért és a zenei rész nem kevesebb munkával járó vezetéséért Mérei Adolf rendezőt és Vincze Zsigmond karmestert elismerés illeti. Az előadás női főszerepében egy terjedelmére nem nagy, de határozott talentum után áhítozó szerepben Küry Klára lépett fel, akit a közönség percekig zúgó tüntető tapssal üdvözölt, amikor az első felvonásban a magyar színpadtól való hosszai távollét után eléje lépett. Az ünneplés végigkísérte a művésznő nemes, részleteiben épp úgy mint egészében az igazi tehetség öntudatosságával kidolgozott és megformált alakítását. Kitűnő drámai színésznőnek bizonyult ma este Küry Klára: artisztikus és poétikus meghalási jelenete után a legnagyobb lelkesedéssel nagyon sokszor tapsolták a függöny elé a harmadik felvonás befejeztével. Környey Béla kitűnően személyesítette Rákóczi Ferencet: stílszerű és átgondolt volt az alakítása, különösen az első felvonás nagy jelenetében, amikor Rákóczinak, a császári udvaroncnak lelke átváltozik magyarrá. Ének dolgában pedig a Királyszínház hangóriása ma aratta legnagyobb diadalát. A legőszintébb dicséretet érdemlik Papp Mihály, Csiszér és Sziklai Kornél, aki egyedül képviselte a vidámságot, de felért tízzel, Harmat Ilona, Szentgyörgyi Lenke, Vágó, Horváth, Molnár és Rátkai: valamennyi erősségei az előadásnak. A legnagyobb hatása ma az első felvonásnak volt, mely feltétlenül a legsikerültebb. E felvonás után a szereplők, a két szerzővel tizenötször jelentek meg a közönség előtt. A második felvonás után a szerzőket ötször hívták ki a harmadik után tizenkétszer jelenhettek meg Küry Klárával, aki tengernyi virágot és babért is kapott.” /E. N./

3157 Búbánat 2017-06-03 21:24:30 [Válasz erre: 3155 zenebaratmonika 2017-06-03 10:42:09]
Köszönet ezért a linkért. Bele-belenéztem az előadás felvételébe, nem rossz, csak keveset értettem meg belőle - lévén a német nyelv nem az erősségem. Profi-előadás, profi előadókkal. És „hamisítatlan” Ábrahám-melódiák! Érzékelhetően nagy sikere volt az előadásnak, amit nem is csodálok… minden együtt volt, hogy elnyerjék a nézők tetszését...

3156 zenebaratmonika 2017-06-03 10:58:59
4 perc 17 mp: Der schönste Gedanke bist Du (6.9.1932)Zigeuner der Nacht c. német film (Éjszaka cigánya) dala 2 óra 24 perc 00 Pardon Madame: ez pedig a Viktória operettben van, akár 2 óra 56 perc 20 Good night (Nem történt semmi csak elválunk csendben) 1 óra 54 perc 10 My litte boy pedig a Hawaii rózsája c. operettben van eredetileg. Ha júl nézem Nánási Henrik a pécsi magyar karmester vezényel, aki a Komische Opern igazgatója.

3155 zenebaratmonika 2017-06-03 10:42:09
[url] https://www.youtube.com/watch?v=SkaeL_HVJew;Savoy [/url] Ábrahám Pál- Alfred Grünwald és Fritz Löhner Beda Bál a Savoyban

3154 zenebaratmonika 2017-06-03 10:38:59
Az Arte német televízió nemrégiben leadta Ábrahám Pál Bál a Savoyban c. operettjének Komische Opern Berlin által játszott előadását, a darab 2013-2017 májusa között volt műsoron. A video meglehetősen hosszú, 3 óra, vannak benne más darabokbkól áthelyezett Ábrahám Pál dalok is. Savoy

3153 Búbánat 2017-05-31 17:12:35
[url] http://nepszava.hu/cikk/1125880-danilo-eszet-veszti; Egy Víg özvegy-kritika…[/url] Népszava|2017. ápr 8. 07:45 Bóta Gábor „Veszettül kikészül Danilovics Danilo követségi titkár Homonnay Zsolt alakításában, A Víg özvegyben, Lehár Ferenc klasszikusában, a Budapesti Operettszínházban. Úgy kiborul, ahogy operettben nem szokás. Valóságos őrülési jelenetet ad elő, kifordul önmagából fene nagy féltékenységében, tajtékzik, kiabál, fenyegetőzik, rázkódik a teste, teljesen elveszti az önuralmát, komolyan tartani kell attól, hogy menten szívszélhűdést kap. No eddig persze jó firma volt, az a típus, akire azt mondják, hogy „a legyet is röptében”, tán ezért is nem jöttek össze komolyabban egykori nagy szerelmével, aki azóta megözvegyült, és ezáltal igencsak meggazdagodott, Glavari Hannával. Ő most némiképp bosszúból, leckéztetésből, kicsit tán pedagógiai okokból, visszaadja a kölcsönt a még mindig csélcsap Danilónak. Az pedig teljesen az eszét veszti. Homonnay a második rész nagyjelenetében úgy játszik, hogy azt lehetne gondolni, itt aztán kő kövön nem marad, netán rögvest verekedést provokál, nekimegy akár többeknek is megveszekedett feldúltságában, vagy esetleg magával végez, mert annyira nekibúsult.” […]

3152 Ardelao 2017-05-31 11:19:51
126 évvel ezelőtt, ezen a napon, 1889. május31-én született Kosáry Emmi Buttykay Ákos zeneszerző, zongoraművész és főiskolai tanár felesége, Budapest egyik legnépszerűbb és legsikeresebb primadonnája. A középiskola elvégzése után zongoraművésznek és operaénekesnek készült. 1912-ben az Operaházhoz szerződött, koloratúra szerepeket énekelt. A Király Színházhoz, mint vendég került, nagy sikereket aratott és ott maradt operett-primadonnának. Nagy sikerrel szerepelt a bécsi Carl-Theaterben és Berlinben is. 1920-ban a Városi Színház tagja lett. Híres szerepe volt Lehár: „Pacsirta” című operettje, melyben Lehár olyan belépő koloratúra-kadenciát komponált – Kosáry Emmi – számára, amelyhez fogható nehéz ária kevés akad a legnehezebb operák egész irodalmában. Lehár az operettje zongorakivonatában is kinyomatta ezt a számot, mintegy kuriózum gyanánt, emlékül egy bámulatos énekesnőnek, aki játszva – a szó szoros értelmében – énekli el a kábító nehézségű ékítményes számot. És most, Kosáry Emmi önmagáról ír, a Színházi Élet Szerkesztőjének, Ince Sándornak: „Kedves Szerkesztő Úr, arra kér, hogy írjak valamit önmagamról. Mit írhatnék? Az írás nem az én mesterségem. Az én mesterségen két írás közé esik. Először írnak nekem. Aztán írnak rólam. És minden színésznő meg lehet elégedve, ha a sok írás közt úgy meg tud húzódni, mint én. Eddig éppen úgy többnyire jót írtak nekem, mint ahogy aztán jót írtak rólam. Ha a különös alkalomkor mégis kezembe veszem a tollat és színésznő létemre olyat teszek, ami a nőknek nem szokott jól állani, akkor tűnődve nézek magamba és a lelkem rejtett színésznői titkai után kutatok, mit mondhatnék el valami olyat, ami a színésznő közönségét érdekelheti, amit még nem mondtam és nem mutattam senkinek? Hasztalan kutatok, nem találok ilyet. A színésznőt az teszi színésznővé, hogy megvan benne az a nő is, akit a színpadon ábrázolnia kell. Én már sokféle nőt játszottam életemben, szerepem szerint kellett előkelőnek, kacérnak, naivnak, ravasznak, lányosnak, gőgösnek, fájdalmasnak, hidegnek, hóbortosnak lennem. Ezt mind teljes lelkemből játszottam a színpadon, teljes lélekkel azzá igyekeztem lenni, amit a szerep jelentett. Nincs bennem semmi a világon, amit két kézzel ne adtam volna a közönség elé. Legalább is megpróbáltam. Ha magamba nézem és olyan vizsgálatot tartok, mintha gyónnék, egy komoly és lelkes szándékot látok végigvonulni egész színésznői életemben: minden erővel és minden képességgel megcsinálni a feladatot. Hogy jó primadonna vagyok-e, arra nem tudok felelni. De hogy nagyszerű primadonna akartam-e mindig lenni, arra határozott igennel felelek. Akárki olvassa ebben a pillanatban ezeket a sorokat, annak én tetszeni akartam. Vegye tudomásul uram, vagy asszonyom, aki jelen gyónásomat olvassa, hogy nagyon-nagyon tetszeni akarok önnek. Ezért minden munka, minden tanulás és minden lázas igyekezet. És ha sikerül tetszenem és ön tapsol, akkor nagyon boldog vagyok. Hogy mi fog állani rólam a magyar színjátszás történtében, mikor már régen nem leszek, ezt el sem tudom képzelni. Lehet, hogy tíz sor. Lehet, hogy egy oldal, hiszen még fiatal vagyok és még olyan sok szép minden történhetik velem. De ha a kezembe adnák a tollat, hogy én írjam meg a magamról szóló sorokat, nem tudnék szebbet írni, mint ezt: a mesterségem mindig szent volt nekem.” Aláírás: Kosáry Emmi Megjelent: a Színházi Élet című folyóiratban VII. évfolyam, 1918. március 31-április 7-ig. 14. szám.

3151 Búbánat 2017-05-30 22:50:11 [Válasz erre: 3150 Búbánat 2017-05-30 22:26:38]
Arthur Sullivan brit zeneszerző talán legismertebb dalműve volt A Mikádó (1885) A Mikádó „műfajától" függetlenül klasszikus műremeknek számit a színpadi zeneirodalomban. Tündöklő példája annak, hogy az úgynevezett könnyű zene is lehet magasrendű és hogy az operett is lehet jogcím arra, hogy valaki bejusson a zenei Pantheonba. Mert a Mikádó szerzője, Sir Arthur Sullivan, elvitathatatlanul odajutott. Ez a zeneszerző, akit Viktória királyné őfelsége a muzsikájáért emelt nemesi rangra, már száztizenhét éve halott és százharminckét esztendővel ezelőtt írta ezt a muzsikát. Olvasom a húszas évek közepén megjelent hazai hírlapban az alábbi cikk szerzőjének felvetését: „- Vajon a mai, divatos operettek közül hány lesz élő zene negyven esztendő múlva? A Mikádó ritmusai, zenei formái a mából fakadnak, de túlélték születésük esztendejét és nem nehéz megjósolni, hogy sokáig fognak dacolni az eliramló idővel. Sir Arthur nagyképzettségű férfiú volt. Akadémikus. Főiskolai professzor, elöljáró, igazgató. Zenei tekintély. Shakespeare műveihez írt kísérőzenét, nagy és komoly operákat irt, szimfonikus műveket. A Mikádó: friss, üde, fiatalos zene, értékét már fémjelezte a zenetörténelem." Egy Mikádó-kritika (Új Idők, 1924 ) „A Városi Színház műsorába iktatott egy operettet, amely már apáink ifjúkorában lázba ejtette Európát, Budapestet sem kivéve. A Mikádóról parfümöt, kávéházat, szappant, pongyolát és selymet neveztek el a nyolcvanas évek végén Budapesten, amikor is — 1886-ban — százötvennél többször játszotta egyfolytában ezt az operettet a Népszínházban Pálmay Ilka, Hegyi Aranka, Margó Célia, Németh József és Szilágyi Béla. A szerző: Sir Arthur Seymour Sullivan, a National Training School for Music igazgatója, a Royal College of Music elöljárója, a felsőház tagja stb. stb. több, mint negyven esztendeje írta ezt a művét s negyven év a tiszavirág-életű operetteknél nagy idő. Amely operett megéli ezt a kort, már szinte halhatatlannak képzelheti magát. S valóban: a Mikádóra már régen alkalmazza a kritika ezt a jelzőt: klasszikus. Az-e? Kétségtelen, hogy ha az operettek világában megismétlődnék Szodoma és Gomorrha esete, ha az Úr elhatározná, hogy eltörli a föld színéről az ízléstelenségek, rossz tréfák, engedelem nélkül kölcsönvett zenék, érzelgések és a hamis páthosz orgiáit, amelyek ma operett néven kerülnek színpadra, ha, mondom, elhatározná, hogy ezt a műfajt eltörli a föld színéről, de mégis hajlandó lenne megkegyelmezni neki arra az esetre, ha akadna tíz érdemes az operett népes társadalmában, úgy kétségtelen, hogy a tíz között ott szerepelne Sir Arthurnak, az angol főrendnek, egyházi zeneszerzőnek és Shakespeare-megzenésítőjének operettje is. Miért? Azért, mert az ostoba operettlibrettókat parodizáló szövege mulatságos, sőt elmés, a zenéje pedig igazi muzsikus, vérbeli zeneszerző érdekes, egyéni és eredeti munkája, formás, elegáns, leleményes, ideális operettzene. Hogy az ideális operettzene milyen? Olvassuk le a Mikádó partitúrájáról. Tehát: 1. Az operettkomponista tudja, hogy az operett szó, vonatkozásban az operával, nem a művészi színvonal süllyedését, nem az ízlés támasztotta igények leszállítását jelzi, hanem éppen csak annyit mond, hogy az operettben szűkebb keretek és kisebb eszközök állnak a zeneszerző rendelkezésére, mint az operában. Nem érzi tehát feljogosítva magát arra, hogy ízléstelen vagy művészietlen legyen. 2. Minthogy az operett a közönség szélesebb rétegeinek készül, mondanivalóját egyszerűen, közvetlenül, mindenki számára könnyen és azonnal értetődően mondja el. A lehetőség szerint tekintettel van a közönség széles rétegeinek zenei kulturáltságára. 3. Fokozottan figyelemmel van a művészi alkotás ökonómiai alaptörvényeire: kevés szóval sokat mond, kis eszközökkel nagy hatást ér el. 4. Úgy ír, hogy az úrnő éppen úgy gyönyörködhessen zenéjében, mint a komorna. A ritmikája gazdag, a melódiáit könnyű appercipiálni. De a harmonizálás s a formák választékossága: csemege a műértők számára. Sir Arthur mindezt mintaszerűen cselekedte meg. Ő nem felejtette el, hogy a mai operett a Matrimonio segreto-val, a Serva padrona-val — sőt! az Entführung aus dem Serail-jal tartja a rokonságot és méltó igyekszik lenni azokhoz. A japán világ a tizenkilencedik század végén épp olyan mulatságos operettvilág volt Európa számára, mint a tizennyolcadik században a török a francia vidám színpadon. Anglia torkaszakadtából kacagott a Mikádó furcsa, kontyos, copfos figuráján, de jött az orosz-japán háború és a nevetés az ajkakra fagyott. A Városi Színház szép előadásban mutatja be Sullivan operettjét, amely ma is olyan üde és friss, mint akkor amikor a mai öregek még fiatalok voltak. „ /Fodor Gyula /

3150 Búbánat 2017-05-30 22:26:38
Kissé elfeledkeztem arról, hogy idén emlékezünk az egyik legismertebb, ünnepelt brit zeneszerző, Sir Arthur Sullivan születésének 175. évfordulójára. (1842. május 13., Lambeth, London – 1900. november 22., London) Legyen most itt néhány korabeli újsághír meg anekdota a világhírű komponistáról. • Pesti Hírlap, 1895. május 19. — (Rubinsteinról) jellemző anekdotát mond el Sir Arthur Sullivan. „Londoni tartózkodása alatt egy este meglátogatta Sullivant. Rubinstein kezet fogott vele s fölszólította, hogy menjenek ki a balkonra egy cigarettát kiszívni. Leültünk, Rubinstein az egyik, én a másik székre, egy-egy cigarettát csavartunk, rágyújtottunk és fújtuk a kék füstfelhőket a levegőbe. Végre, hosszú pauza után kérdeztem: „Beethovent nagyon szereti, nemde?“ „Igen,“ felelte Rubinstein. „És Wagnert?“ kérdem tovább. „Nem,“ felelte. Ez volt minden. Egyebet egy szót se szóltunk. Csak székeinket hintáltuk és cigarettáztunk. Egyebet semmit. Hosszú idő múlva, így szóltam: „No, itt az ideje, hogy menjek.“ — „Óh, nem,“ szólt Rubinstein, „maradjon még, oly jó önnel csevegni.“ És ön? Maradtam, hintáltam magamat és tovább füstöltem, egy szót sem szóltam s csak reggel felé álltam föl, mondván: „Most azonban mégis megyek. Azt hiszem, hogy most már éppen eleget csevegtünk.“ Rubinstein pedig kihúzta óráját és egész megütődve csóválta a fejét. „Fél három,“ mondá, „csodálatos, mily gyorsan telik az idő kellemes társaságban.“ • Pesti Hírlap, 1900. június 12. (A Mikádó szerzője), sir Arthur Sullivan Berlinben időzött, ahová leghíresebb művének bemutatójára érkezett. Apró termetű, vézna ember. Kissé ósdiasan öltözködik. Kurtanyakú; szeme barna, élénk; bajsza még sötét, rövid oldalszakálla erősen szürkült. Haja középen van elválasztva; még sötét, de ritka. Egy berlini zsurnalisztának, aki fölkereste, ezeket mondta: — Eljöttem, hogy az operaházban a császár előtt dirigáljak. Beváltottam szavamat.Tegnap érkeztem. Holnap este az előadás után — ha még elérem a vonatot — visszautazom Londonba. Percnyi időm sincs; nyakig ülök a kótában. Sullivan elmondta, hogy gróf Hochberg intendáns ismételten sürgönyözött érte és a táviratokból kitetszett, hogy a császár óhajtja a szerző jelenlétét. — És ez döntött ? — Bizonyára. Ha Németország császárja, ha oly műértő és művészi érzékű uralkodó, mint Vilmos császár, érdeklődik szerzeményem iránt, nem habozhattam. Sullivan London közelében, sheppertoni birtokán lakik. Ott dolgozik. — A Mikádó első előadása óta több mint 1500 jelmezt hozattak Japánból London és a vidék számára. — A berlini művészekkel Sullivan nagyon meg van elégedve, de panaszkodik, hogy a zenét erőszakosan megváltoztatták. Gondoskodni fog róla, hogy a Mikádó új és korrekt kiadásban jelenjék meg. — A Mikádó úgy keletkezett, hogy Londonban egy „japán falu“ volt látható és ez inspirálta Gilbertet a szöveg megírására. — A címet csak akkor állapították meg, amikor már a partitúra is készen volt. Eleinte „Kivégzésnek“ akarták a darabot elnevezni, aztán „Tetesusu városának“, egyszerre aztán eszükbe jutott a Mikádó cím. — Pénzügyi tekintetben a Mikádónak volt a legnagyobb sikere Sullivan művei közt. A „Perzsia rózsájá”-tól, amelyet most adnak, szintén nagy hatást vár Sullivan, aki már újabb operetten dolgozik. BUDAPESTI HÍRLAP. (10. sz.) 1901. január 10. „Diadalmi énekre, Te Deumra találtak Sullivan Arthur, a Mikádó szerzőjének hagyatékában. Sullivan azt akarta, hogy az ő szerzeményét énekeljék Anglia összes templomaiban, majd ha az angolok győztek Dél-Afrikában. Az angolok még nem győztek.”

3149 Búbánat 2017-05-29 14:13:00 [Válasz erre: 3148 Búbánat 2017-05-29 12:32:29]
Részletek másolok ide Pálmay Ilka regényes életútját megörökítő Krúdy Gyula-írásból: a Primadonna című kötetének XIV. fejezetéből („amelyben megkezdődik a londoni szezon.” ) „... Ilkánk tehát férje társaságában útra kelt, hogy meghódítsa Shakespeare Londonját. A Drury-Lane-színházba bevonult a „Madarász" című operett és az osztrák Zeller muzsikája nyolc napig mulattatta a gyermetegkedélyű angolokat. A színészek — közöttük Ilkánk is — németül mondták és énekelték a szerepeiket, nem ismerték még akkor a háborút, Viktória, az anyakirályné, a legnagyobb békességben akart uralkodni.” „...Ezenközben pedig a „Madarász" előadásai zsúfolt házakat csináltak a Drury-Lane-ban. Azok az omnibuszok, amelyek olyan nagy utakat csinálnak Londonban, hogy az óriási várost egyik végétől csaknem a másikig bejárják: mindig hosszadalmas stációt tartottak a Drury-Lane-nél, mert az utazóknak nagy része itt szállott le. Az egyfogatú kocsik, amelyeket olyan méltóságteljesen hajtanak a bérkocsisaik: ugyancsak a Drury- Lane felé igyekeztek. De az ódon városnegyedből, az arisztokraták fertályából is útra keltek mindenféle viscountok, countok, sirök, lordok, amikor meghallották, hogy egy bizonyos Kinsky grófné vendégszerepel a Drury-Lane-ban. — Talán csak nem annak a Kinsky grófnak a felesége, aki tavaly a nagy liverpooli akadályversenyt nyerte? — kérdezték tűnődve a londoni előkelőségek, mert a zöld gyepről győzelmei révén minden valamirevaló angol ismerte a Kinsky nevet. Egy sportlapban, amelynek Angliában mindent kell tudnia, csakhamar megjelent a hiteles hír, hogy ki is a Kinsky grófné, aki a színházban vendégszerepel. Nem felesége, hanem sógornője Kinsky Károly grófnak, az Angliában is jól ismert lófuttatónak ... De most már kevesbedhetett Ilkánk presztízse a sportbarátok előtt, addigra olyan alaposan megnyerte a színházbarátok szívét, hogy egyetlen hely sem maradt üresen a Drury-Lane-ban, amikor Kinsky grófné fellépését hirdették, habár a grófné csak sógornője a híres futtatónak... … A Drury-Lane-ban sohasem képzelt elegáns frakkok és egyéb ruházatok mutatkoztak a nézőtéren. Ilkánk bízvást azt hihette, hogy ez a változás az ő tiszteletére van.. . ---A Savoy Színház őfelsége ama színházai közé tartozott, amelyeket a legelőkelőbbnek mondanak a földkerekségen. Sir Arthur Sullivan, a világhírű zeneszerző és Gilbert a rendes színpadi szerzői. Nem régen adták benne háromszázadszor a „Mikádó" című operettet, most ismét új Sullivan—Gilbert színdarabra készülnek .. . A kollégáitól megtudta, hogy ez a színház, ahol az öltözőkben a következő szövegű tábla van kifüggesztve: Minden kétértelmű beszéd vagy viselkedés a rögtöni elbocsátásra jogosítja az Igazgatóságot. És ez az a színház, ahol nő még operettben sem játszott soha nadrágban, férfiruhában... ...Mrs Carte és Ilkánk megállapodtak a Savoy-színházbeli vendégszereplésről. A vendégszereplés hat hónap múlva fog bekövetkezni. Ilkánk addig szorgalmasan tanul angolul, mert a Savon-színházban nem lehet német nyelven énekelni. Gilbert majd ír számára egy olyan szerepet, amelyben hibás nyelvtudásával is bemutatkozhatik a színpadon. Egy vándor német színésznőt fog játszani, aki Londonba kerül. … mire a kontinensre visszatért, már erszényében volt a szerződés a világ legelőkelőbb színházához, a Savoyhoz. A házaspár a család régi birtokán, az Olmütz melletti Namiestben telepedett meg, abban a várkastélyban, amely messzire uralja innen a vidéket, ötven szoba volt a kastélyban és Ilkánk eleinte minden nap végigsétált az ötven szobán, mialatt Miss Powertől szorgalmasan vette az angol leckéket. Nem volt most unalmas a kastélyélet, hiszen Ilkánk tudta, hogy nem tart az örökké, legfeljebb hat hónapig, amíg Londonban a színházi szezon elkezdődik. Azonkívül a környékbeli arisztokraták sem hagyták Ilkánkat unatkozni, mint Althofenben. Mindenki kíváncsi lett egyszerre a színésznőre, aki ősztől kezdve a londoni Savoy-színházban fog fellépni. Nagy társaságok szállták meg a namiesti kastélyt, a vadászkocsik reggeltől-estig robogtak az udvaron. Olmützből, Prágából, Bécsből siettek az úrhölgyek és urak, hogy a világhírű művésznőnél tiszteletüket bemutassák. Egyik mulatság a másikat követte, a vadászatoknak nem volt végük, néha mind az ötven szobát vendégek lakták. …A hat hónap, amelyet Ilkánknak az angol nyelv tanulásával kellett volna eltölteni, folytonos ünneplés és mulatság közben repült el az Olmütz melletti várkastélyban. Késő őszre járt, mikor a kastély tornyából bevonták a családi lobogót, ami azt jelentette, hogy a vár lakói vendéget ezentúl nem fogadnak. … Mrs Carte, a Savoy-színház direktrixe, levélben értesítette Kinsky Jenőné birodalmi és tettaui grófnét, hogy az a színdarab, amelyet részére Sir Arthur Sullivan és Gilbert urak írtak, immár készen van, a grófnét várják Angliában. — Kezdődik a munka! — kiáltott fel Ilkánk olyan lámpalázzal, amelyet azelőtt sohasem érzett. Mrs Carte levelében egyéb praktikus tanácsokkal is szolgált. Megírta, hogy Londonban csak azok laknak szállodában, akiknek a világon senkijük sincs. Rendes ember, még ha idegen is a városban, gondoskodik állandó lakásról, ahol barátait, ismerőseit fogadhatja. Tud is egy ilyen kis, különálló, egyemeletes villát a Hyde Park közelében, amelynek kellemetes fekvése van. Ilkánk utólagos beleegyezésével Mrs Carte, a direktrix kibérelte ezt a villát a Kinsky-házaspár részére. Csupán cselédséget kell magukkal hozni... Ilkánk ámulva olvasta a levelet. — Hiszen ez egy rendkívüli nő! — Az angolok mind ilyenek! — felelt Kinsky gróf. — Ott alig ismerik a rendetlen embert. Az ausztriai esős őszi idő eközben beköszöntött, a várkastélyból elszéledtek az utolsó vendégek, most már Ilkánk komolyan hozzáláthatott a csomagoláshoz, ki tudja, meddig fog tartani az angliai vendégszereplés? Az estélyi ruhák mellé bepakolta a háziruhákat is. Matild, a komorna és Paul, az inas, egy harmadik személyt kaptak a társaságukba: egy magyarországi szakácsnét, akit Szemere Miklós küldött Ilkánknak. — Zemplén-megyei asszony, még az édesanyámtól tanult főzni — írta Szemere úr ajánlólevelében. Most már aztán útra kelhettek a nagy sárga bőröndök, kofferek, világjáró úti fölszerelések a tengerentúlra. Ilkánkat ugyan meglepte az, hogy az állomáson senki sem várja, amint azt már megszokta eddigi vendégszereplései alkalmával, de hát az angolok tartják magukat ilyen dolgokban a formákhoz: nem tolakodnak hívás nélkül. Ellenben néhány nap múlva, amikor az Idegenek Névsorában a londoni újságok hivatalosan is közölték Count Kinsky és neje Londonba való érkezését, a Hyde Park mellett levő villa csengője többször megszólalt naponta, hogy különböző látogatójegyeket adjanak át a kapusnak. Sir Arthur Sullivan és Gilbert urak az elsők közé tartoztak, akik a művésznő kapusánál látogatójegyeiket visszahagyták. Kinsky úr, aki már egy régebbi londoni utazása alkalmával tagja lett egy előkelő klubnak, most felújította régi ismeretségeit és délutánonként ellátogatott a klubba, amely nélkül igazi angol ember nem élhet. Innen, a klubból hozta Kinsky gróf az információit. — Sullivan zeneszerzőt Viktória királynő nevezte ki Szőrré, ami nem utolsó kitüntetés Angliában, Sir Arthurt a közelebbi ismerősei kissé különc embernek mondják, mert éjszaka szokott komponálni egy Themse-folyón úszó házban. Van ugyan kastélya a Riviérán, Monte-Carlóban is, de itt csak az esztendő néhány hetét tölti. Leginkább a Themsén szeret lakni. Levontatja az úszó házát valamely néptelen part mellé és ott éjszakánkint zenét ír. — És Gilbert? Aki a szöveget írja részemre? — kérdezte Ilkánk. — Gilbert már sokkal érthetőbb ember. Pirospozsgás, mint egy mészáros és rajongója a sportoknak. London közelében lakik villájában, majdnem mindig otthon van, mert nagy gonddal dolgozik színdarabjain. Ilkánk elgondolkozva forgatta kezében a két szerző névjegyét. — Akkor tehát Gilbert urat keresnénk fel először, mert hiszen a muzsikus után nem utazhatunk a Themse-folyón. — Úgy sem találnánk meg — vélekedett Zsenerl gróf is és utazókocsit fogadott, amelyen a falun lakó Gilbert urat meglátogatják. Mosolygó, zsúptetős falusi villában lakott Gilbert úr, amint a régebbi angol regényírók leírták azokat a házakat, amelyekben a boldog megelégedettség lakik. Éppen vasárnap volt és Gilbert úr széles vállaival, kicsattanó arcával, barátságos tekintetével a helybeli templomból jött, nagy zsoltáros könyv volt a hóna alatt. Életvidáman, harsogva kiáltozott, amikor megtudta, hogy kik a látogatói. — Én már magukat régen szerettem volna ismerni, még akkor, mikor a grófné a Drury-Lane-színházban játszott, de hát mi angolok nem szeretünk tolakodni. Egyszerűen, falusi ember módjára beszélt a világhírű író és nyomban megmutatta falusi gazdaságát a Kinsky-párnak. Különösen büszke volt juhaira, lovaira .. …A gazdasági sétának csak dél felé lett vége, mert Gilbert úr még a krumpliföldjét is megmutatta…. Végre ebéd után Gilbert úr rátért a színdarabra is, amelyben szerepet szánt Ilkánknak. Csinos kis füzetke, kaligrafikus írásba volt foglalva Ilkánk szerepe. Ilkánk a szövegbe nézett, versben volt az írva és Ilkánk kétségbeesetten felkiáltott: — Egy szót sem értek belőle! Gilbert úr olyan egészségesen nevetett, hogy mind a harminckét fogát megmutatta. — Más dolog az angolul beszélni és angolul érteni. Pláne az angol vers valami nagyon furcsa dolog. No de majd menni fog a dolog, grófné. Egyelőre húsz sort adok fel magának a szerepéből tanulás végett. A jövő héten majd tiszteletemet teszem a Hyde-Parkban. Ilkánk komoly aggodalmakkal ért vissza Londonba ... Sohasem lehet angol színésznő belőle, mert hiszen a nyelvet nem érti, holott otthon Namiestben azt hitte, hogy már tökéletesen tud angolul. De senkinek, még a férjének se mert szólni, csak magában aggodalmaskodott és álmatlankodott. Mi lesz, ha Mrs Carte megtudja, hogy Ilkánk még mindig nem tanult meg tökéletesen angolul! Legkevesebb, hogy felbontja a Savoy-színház szerződését. És éppen a legaggodalmasabb napokban, amikor Ilkánk már agyonsírta magát az érthetetlen szerep fölött: egy magastermetű, civilbe öltözött, katonatiszt-formájú úriember jelentkezett a Hyde Park melletti villában. A névjegyén ennyi állott: Sullivan. — Tudom, hogy keresni fognak, — mondá mosolyogva — de engem nem lehet megtalálni, mert én elevezek az olyan tájékról, ahol engem megtalálni lehet. Azért jöttem magam, hogy segítségére legyek a művésznőnek. Sir Arthur Sullivanon meglátszott a vízi életmód, egészséges volt, mint egy matróz és ábrándos, mint egy halász. — Nézzük csak, — mondta darab idő múlva, átvéve Ilkánk könnyel áztatott szerepét — talán emlékezetből el tudom játszani ennek a szövegnek a megfelelő zenéjét. A zongorához ült és egy melódiába kezdett . .. Ilkánk felfigyelt a zenére... Mintha egyszerre megvilágosodna, ragyogna, mosolyogna reá a szerep minden egyes betűje, amint a zenekíséretet hallgatta. Sir Arthur Sullivan, mint egy dolgavégzett varázsló állott fel a zongora mellől. — Most már tanuljon tovább, művésznő. Én elmegyek. — Nem addig, amíg a magyar szakácsném főztjét meg nem kóstolta! — kiáltotta túláradó örömmel Ilkánk. Ezen a napon éppen szegedi halászlét főzött Szemere Miklós úr szakácsnéja. Az angol úr nagyot nézett a paprikás ételre: — Hm, ha ilyen paprikásan fog énekelni is, akkor nagy sikerünk lesz. Ilkánk pedig lelkesedve fogott bele a szerep tanulásába. Midőn egy hét múlva Gilbert úr Ígérete szerint látogatóba jött a Hyde-Park mellé, Ilkánk nemcsak a leckének feladott húsz sort tudta szerepéből, hanem kifogástalanul tudta az egész szerepet. Boldogságában észre sem vette, hogy Londonban elkövetkeztek a ködös napok, a színházi szezon megkezdődött.”

3148 Búbánat 2017-05-29 12:32:29 [Válasz erre: 3147 Ardelao 2017-05-29 11:58:26]
Ez a könyv pedig "kötelező" olvasmány a Pálmay Ilka-rajongók számára, nem különben a Krúdy Gyula írásait kedvelők táborának: Krúdy Gyula: Primadonna "Regényes Történet Pálmay Ilkáról – aki meghódította a világot" „- Apám, én színésznő szeretnék lenni! – rontott rá apjára egy vasárnapon Petráss Ilka, amikor a zárdából atyja látogatására kiengedték.” A „sárga hajú, pulykatojásképű, zörgő csontú kassai apácanövendék” mindössze tizennégy esztendős, midőn előáll az ő köreiben szokatlan kívánsággal. S hamarosan felléphet a világot jelentő deszkákra; igaz, egy ideig még szalvétával kell kitömnie a harisnyáját, hogy pipaszárlábát mutatósabbá tegye. Ám kirobbanó tehetsége lenyűgözi a közönséget, s a nyiszlett bakfis nemsokára gyönyörű nővé fejlődik, ő lesz korának, a múlt század végének legünnepeltebb, tisztelt, csodált körülrajongott primadonnája. Eredeti megjelenés éve: 1926 Móra Ferenc Ifjúsági Könyvkiadó (Budapest) , 1988 Ragasztott kemény papírkötés , 184 oldal Sorozatcím: Csíkos könyvek Egész oldalas fekete-fehér illusztrációkat tartalmaz. Tartalomjegyzék Első fejezet – A zárdából az út a színpadra vezet Második fejezet – amelyben Szilihetiné Pálmay Ilka elindul világhódító útjára Harmadik fejezet – amelyben hősnőnk újabb lépéseket tesz végzete felé Negyedik fejezet – amelyben nagyon érzelmes dolgok foglaltatnak a jókedvű férjről Ötödik fejezet – amelyben pár nélkül marad a madárka Hatodik fejezet – amelyben Ilkánk legyőzi ellenfeleit, köztük a férjét is Hetedik fejezet – amelyben Ilkánk elrepül a földi halandók köznapi világából Nyolcadik fejezet – amelyben az ünnepélyes hangulatot egy vándorszínész megjelenése zavarja Kilencedik fejezet – amelyben hősnőnk elhagyja Pestet Tizedik fejezet – amelyben új, ismeretlen világ mutatkozik Tizenegyedik fejezet – amelyben hősnőnk egyelőre titokban, de valódi grófné lesz Tizenkettedik fejezet – amelyben látszólag békésen bevégződik hősnőnk története Tizenharmadik fejezet – amelyben a birodalmi grófnő elszökik a színészethez Tizennegyedik fejezet – amelyben megkezdődik a londoni szezon Tizenötödik fejezet – amelyben Magyarország visszahívja világhírű lányát

3147 Ardelao 2017-05-29 11:58:26 [Válasz erre: 3145 Búbánat 2017-05-29 11:26:54]
Pálmay Ilkáról nagyon sok írás található az interneten. Legérdekesebb viszont az a könyv, amit saját magáról írt: „Emlékirataim” Írta Gróf Kinskyné Pálmay Ilka Budapest, 1912. Singer és Wolfner kiadása

3146 Búbánat 2017-05-29 11:28:00 [Válasz erre: 3145 Búbánat 2017-05-29 11:26:54]
Lemaradt a forrás és dátum: Budapesti Hírlap, 1928. március 25.

3145 Búbánat 2017-05-29 11:26:54 [Válasz erre: 3144 Ardelao 2017-05-25 09:16:14]
Az előbbi beírás felkeltette az érdeklődésem Pálmay Ilka életútja iránt, rákerestem a neten és a sok, róla szóló cikk között rátaláltam egy vele készült érdekes interjúra is. Idemásolom ezt: Jókai,Szigeti, Sullivan, Johann Strauss írt színdarabot Pálmai Ilkának, aki búcsúzik a színpadtól és — új szerepeket vár. Pálmai Ilka... Az első világot járó magyar primadonna. A múlt századvég legünnepeltebb Serpolette-je, Boccacciója, Szép Helénája, Postás Milkája és valahány nevezetes színpadi tündére volt a könnyű daljáték, az operett és az énekes népszínmű kecses, lenge, pillangó- szárnyú költészetének. Ahogy lapozzuk ennek a gondtalan, fehér békességbe bágyadt kornak elsárgult újságjait, majdnem minden második színházi hír a Pálmai Ilka hódítását, dicsőségét hirdeti: Pálmai Ilka Budapesten, Pálmai Ilka Bécsben, aztán Berlinben, majd Londonban, végül New Yorkban. Az ungvári szegény nemesi família szőke gyermeke ezüst- és aranytopánkás lábaival belibegte öreg Európa legnagyobb színpadjait, uralkodók és nagyhercegnők, miniszterek és tudósok, művészek és írók tapsoltak neki, a lelkes ifjúság persze kifogta fogatából a lovakat (akkor még nem volt autója a primadonnáknak, de még a segédszínésznőknek sem!), a szász-kóburgi herceg külön társulatot szervezett, amellyel Londonba ment német színielőadásokat tartani és Pálmai Ilka volt a válogatott német trupp dívája, az élclapok tele voltak az „isteni Ilus“ karikatúráival a Fliegende Blättertől a Punch-ig és a Life-ig, s ami a teteje volt minden tündöklésnek: amaz idők két legnagyobb komponistája, az angol Arthur Sullivan és a bécsi Johann Strauss egyenesen az ő számára írtak operettet. És most búcsúzni akar a színpadtól Pálmai Ilka. Verő György , a régi Népszínház hangos-sikerű szerzője alkalmi játékot írt, amely színes és mozgalmas keretül szolgál tizenkét nagyszerű Pálmai-szerephez és — tizenkét mai primadonna föllépéséhez. A Budapesti Színész- Szövetség rendezi a látványosságszámba illő ritka estét a Népszínházban, azokon a deszkákon, ahol Rákosi Jenő először állt szemben a tizenhét éves Pálmai Ilkával. De adjuk át a szót a művésznőnek: — Sok mindenen voltam én már túl akkor, amikor a Népszínházhoz kerültem. Édesapám, Petráss Gusztáv, komoly mérnökember, nem tudott ellenállni kéréseimnek és tizennégy éves koromban Gerőfi Andor kassai színtársulatához adott be kezdőnek. Itt ismerkedtem meg Szigligeti Ede fiával, Józseffel, aki rendező volt és aki a hátam mögött eljegyzett engem. Tizenhat éves se voltam. Szigligeti Ungvárra ment, azt mondta apámnak, hogy nem jó, ha ilyen fiatalon egyedül vándorlok a társulattal, és mire visszajött, én már menyasszony voltam. Sátoraljaújhely, Miskolc, majd a budai aréna következett Kassa után. Férjem bemutatott az édesapjának, aki a Nemzeti Színház igazgatója volt. Az ő tanácsára Káldy Gyulánál tanultam énekelni, majd gyakorlat végett Kecskemétre mentem. De itt csak pár hónapig voltam, mert meghívtak a Népszínházhoz. Rákosi Jenő végigjátssza Serpolette-et. — A Népszínháznak akkor — folytatta Pálmai Ilka — Rákosi Jenő volt az igazgatója. Elpróbáltatta velem A sárga csikó egyik jelenetét és mindjárt szerződéssel kínált meg. Ebben léptem fel először, de A sárga csikó Erzsikéje eredetileg Blaha-szerep volt s az én igazi debut-öm A corneville-i harangokban történt. Serpolette szerepére maga Rákosi Jenő tanított be. Még most is előttem van a kép: Rákosi megemelte a felöltője szárnyát és úgy játszott, táncolt a színpadon. Közben a szerepet mondta. Nekem nem volt szabad megmoccanni. Ott ültem egy kis padon és figyeltem a direktor minden mozdulatát. Másnap aztán elpróbáltam. Egyszerűen lemásoltam Rákosi Jenő Serpolette-jét. Az volt a legkedvesebb, mikor Rákosi — két kezében a kabátja szárnyával — kecsesen hajladozva énekelte: „Tekints ide, tekints oda. Egy sincs köztünk ostoba.” —Én pontosan úgy csináltam, és mondhatom, ezzel volt a legnagyobb sikerem. A Népszínháztól nagyobb gázsival Kolozsvárra csábítottak, ahol két évig játszottam. Itt inkább mint népszínmű-énekesnő alakultam ki. Evva Lajos aztán visszavitt a Népszínházhoz. Most jöttek a nagy szerepek: Offenbach operettjei: (Szép Heléna, Gerolsteini nagyhercegnő, Párizs élet), Planquette „Ripp van Winkle-je” (az első nadrágos szerep magyar színpadon), „Nap és hold“, Szabados Béla „Uff király“-ja, Gerő Károly „Vadgalamb“-ja, Hervé „Nebáncsvirág“-ja és még egy tucat. Szigeti József nekem írta a „Nőemancipáció“-t és „A csókon szerzett vőlegény“-t. Jókai Mór is írt a kedvemért egy darabot, — a címére bizony nem emlékszem, nagyon kevésszer adták — nekem egy néma leány szerepét kellett játszani benne, aki csak a harmadik felvonásban szólal meg. — Talán itt volt a baj. — jegyezzük meg. — A publikum nyilván Pálmai Ilkát akarta hallani. — Lehet, — kacag fel Pálmai és ebből a kacajból a régi primadonna hangja csilingel ki, — de az tény, hogy a darab megbukott. Nagyon fájt nekünk. Bécs, Berlin, London, New York. És most jön a „világot jelentő“ fordulat. Megjelenik az amerikai színigazgató, Amberg úr és dollárokat nyújt át a művésznőnek, hogy hajózzon át New Yorkba. A menedzser előre ment, Pálmai lázasan kezdett tanulni németül és a Népszínház "A kertészleány"-ban búcsúztatta. — Felejthetetlen ünnepség volt, — mondja Pálmai Ilka. — Akár hiszi, akár nem, az egész Rákóczi utat kivilágították az én tiszteletemre. Másnap Bécsbe mentem, mert itt kellett bevárnom a további dollárokat. Hetekig vártam, de pénz nem jött. Jaune bécsi igazgató kapacitálni kezdett, hogy maradjak Bécsben. Nekem aggodalmaim voltak. Meghívtam néhány kritikust a szállóba és eljátszottam előttük németül a Szép Heléna egyik jelenetét. El voltak ragadtatva. Most már nyugodtan léptem föl a "Nebáncsvirágban". Az én drága budapesti híveim százával rándultak fel Bécsbe erre a gyönyörű estére. Most már dőltek az ajánlatok: Prága, Brünn, Graz, aztán Berlin. És újra Bécs. Johann Strauss nekem írta a „Fürstin Ninetta“, a „Sonntagskind“, a „Blumen-Mary" és „Die Kozakin“ című operettjeit. Emlékszem, hogy mérgelődött a kitűnő Alexander Girardi , amiért Strauss nem az ő szerepei után keresztelte el a színdarabjait. Azóta, hogy betettem a lábam a Theater an der Wien színpadjára, minden operett címe az én szerepem után igazodott. — Bécsben lettem Kinsky Jenő gróf felesége. Karinthiai birtokára mentem vele. Itt kaptam Carmen Sylva , a román királyné levelét, hogy darabot írt számomra és ideérkezett meghívás egy szentpétervári— moszkvai turnéra. A férjem nem engedett. De mikor maga a szász-kóburg-góthai herceg kért fel, hogy az ő német színtársulatával menjek Londonba, az uram sem tudott ellenállni. Itt olyan nagy sikerem volt hogy a herceg a „tudomány és művészet érdem rendjét" adományozta nekem. Még most is őrzöm a londoni lapok csodaszép kritikáit. London felrázott: angolul kezdtem tanulni. Viktória királynő meghívott egy udvari ünnepségre. Sir Arthur Seymour Sullivan, a legnagyobb angol zeneszerző, Grand Duke címen daljátékot írt nekem , amelyben százhetvenszer léptem fel egyhuzamban a Savoy-Theaterben. Micsoda esték, milyen előkelő közönség, mennyi taps és virág! — Közben a férjem birtokot örökölt Morvaországban, Namiestben. Ide mentünk. De csak rövid ideig bírtam ki, az én nyughatatlan vérem a színpadért, szerepekért kiáltott. Csöndesen megegyeztem a gróffal, hogy elválunk. Úgy is történt, nekem jogom maradt a nevéhez tovább is. New Yorkba mentem, ahol angolul, németül és magyarul játszottam. Aztán hazajöttem és — kitört a világháború. „Mért nem kapok én szerepet?” Félbeszakítom a visszaemlékezést: — Diákkoromban Szegeden láttam méltóságos asszonyt a Nőemancipációban. Hogy lelkesedtünk a földszinti állóhelyen, amikor felugrott az asztalra és úgy járta a «csárdást” huszáruniformisban! — Eljárnám én azt még ma is! — felel Pálmai Ilka. Hát nem mondom, elég volt az ugrándozásból, de mondja csak, nincs itt szerep a pesti színpadokon az én számomra? Miért nem kapok én szerepet? Primadonnakoromban épp eleget bebizonyítottam, hogy van érzékem a komikumhoz. Miért nem kapok én komika-szerepet? Kövér, harcias öregasszonyokon kívül minden anyaszerepet el tudnék játszani. Hiszen Rákosi Jenő Magdolná-jában megmutattam, milyen drámai színész vagyok! Közben a telefonhoz szólítják. A március 31.-i Pálmai-ünnep rendezője, Bánóczi Dezső dr. kéreti. Pálmai Ilka olyan izgatottan szalad a telefonhoz, mint egy lámpalázas kezdő. Az örök színésznő... /Molnár Jenő/

3144 Ardelao 2017-05-25 09:16:14
Egy régi újság-cikk az operett »koronázatlan« királynőjéről, az isteni Pálmay Ilkáról. Ezt találtam egy 1903. szeptember 29-i „Magyar Színpad” című színházi újságban: Niniche grófné. — Pálmay Ilka Budapesten. — Egy nagyon elegáns számozatlan fiakkerben egy nagyon elegáns, feketeruhás szép-asszony kocsikázott végig tegnap délben az Andrássy-úton. A profilja nyílsebesen suhant el a járókelők tekintete előtt, de, a ki csak egyszer életében látta ezt az arcot, menten ráismert. — Ni, ni: Pálmay Ilka! — adták szájról-szájra a nevét. Helyesebb lett volna, ha úgy mondták volna, »ni, ni, Kinsky grófné« mert a kocsikázó szép-asszony színpadi neve már a — múlté. El van raktározva a színpadi művészet történetében dicsőség-illat és visszazsongó tapsviharok emléke közé. Pálmay Ilka, a gróf Kinsky család ez idő szerinti fejének felesége, két nap óta Budapesten időzik. Távol a színház forgatagától, minden színpadi terv nélkül, teljesen magánügyei — mint értesülünk: egészségének helyreállítása — miatt jött a magyar fővárosba, a hol a Bristol-szállodában vett lakást. A férje: gróf Kinsky Jenő kísérte el ide, a ki rögtön tovább is utazott Máramarosba, medvevadászatra. Pálmay Ilka végleg és minden időkre visszavonult a színpadtól; színházi ruhatárát már el is adta, ezen-túl, már csak — ha kedve lesz — egy-egy jótékony-célú hangversenyen fog fellépni. Jövendő életét — mint maga mondta el egy budapesti jó barátnőjének — ezen-túl, már csak a családi állásából folyó kötelességeknek szenteli. Terve az, hogy egy kastélyt és birtokot vásárol Magyarországon, valahol a Balaton melléken és a nyarat felosztva itt és családi állásából folyó kötelességeknek szenteli, és althofeni birtokán fogja tölteni. Állandó téli lakása Bécsben lesz, de a telet nagyobbára utazásokra szenteli, így már most ősszel Rómába megy a férjével és néhány hónapig ott is marad. Már kilátásba is helyezték nekik illetékes helyen, hogy a pápa fogadni fogja őket. »Niniche« a pápai udvar közelében — kétségtelenül nevezetes esemény és sok mindenféle gondolatot keltő. Mióta itt van, máris érdekes epizódoknak lett a középpontja. Egy minden körben ismert milliomos mecénás kereste föl a grófnét szállóbeli lakásán és megkérte: engedje magát lefestetni a képtára számára. Tízezer korona honoráriumot szánt erre a Pálmay rajongó gavallér és a legnagyobb hírű magyar arcképfestőt szemelte ki erre a célra. Ha a grófné beleegyezik a mecénás kívánságába, kétségtelenül érdekes portréval gazdagszik az amúgy is nevezetes képgyűjtemény. Pálmay Ilka ugyanis azóta amióta, csak gróf Kinsky Jenőné és semmi más: nagyon megváltozott. A kik látták, mind megegyeznek abban, hogy megszépült, megfiatalodott és — meghízott. Hiteles mérések szerint hatvanhárom és fél kiló a súlya. Kétségtelen tehát, hogy a színpadtól való visszavonulás — hasznára vált. Neki igen, de nem a közönségnek. . . A cikk írója nem ismert. * Pálmay Ilka (1859-1945). A 19. századvég legünnepeltebb primadonnája 15 esztendős, amikor Kassán színpadra lép. A Népszínházban a „Sárga csikó” Erzsike szerepe után Kolozsvárra szerződött, s csak három év múlva, 1881-ben jött vissza a Népszínházhoz. 960-szor lépett fel a Népszínház színpadán, amikor Bécsbe, a Theater an der Wien-be szerződik. Ott férjhez ment Kinsky grófhoz, s rövid időre megvált a színpadtól. Berlinben lépett újra színpadra, majd Angliában és Amerikában aratott nagy sikereket. 1928-ban visszavonult a színpadtól. Főbb szerepei: Serpolette (A cornevillei harangok), Szép Heléna (Offenbach), Boccaccio (címszerep), Lisbeth ( Rip van Winkle), Török Zsófi (Piros bugyelláris), Gerolsteini nagyhercegnő (Offenbach), stb… Emlékiratait magyarul és bővitve németül is kiadta. Emlékirataim (1912). „És most elő a könnyszárító kendőkkel! Búcsút kell vennünk a bájoló mosolytól, a derítő kedvtől, az elragadó dévajságtól, a finom pikantériától, a divatkreáló chictől: az isteni Ilustól, aki előbb Szigligetiné, utóbb Pálmay Ilka néven 82 darabban összesen 960-szor, 48 operettben 709-szer csábított bennünket a Népszínház nézőterére, hogy az operett s a kitűnően francia operett mintaképéről rögződjék máig hű emlékezetünkben. Hagyjuk távozni. Pálmay hódító természet s elunja azt, aki már a lábainál hever. Elunta Budapestet is s új városok, idegen országok leigázására vágyik. S meghódítja Bécset és Berlint, aztán Londont, ahol egy asztalnál ebédel az angol királlyal. Tehát: au revoir Mam’zelle Nitouche!” Verő György (1857-1941) Eredetileg Hauer Hugó, zeneszerző, színműíró, rendező, színháztörténeti író.

3143 Búbánat 2017-05-17 23:59:14 [Válasz erre: 3142 Búbánat 2017-05-17 23:47:14]
Bizonyára elírás a cikkben a "közel kétszáz év után" kitétel. Helyesen: "közel száz év után". A mai Operettszínház épülete Fellner és Helmer híres bécsi építészek tervei alapján 1894-ben épült.

3142 Búbánat 2017-05-17 23:47:14
„CSÁRDÁSKIRÁLYNŐ AMERIKAI MÓDRA” Sárdi Krisztina, Magyar Idők, 2017. május 15. „Manapság már ritkaságszámba megy, hogy a főváros színházi élete új színtérrel gazdagodik, ha viszont ez megtörténik, akkor különösen fontos, milyen bemutatóval kezdi meg működését az adott játszóhely. A Budapesti Operettszínház április végén, közel kétszáz év után, végre összenyithatta főépületével az arról 1922-ben leválasztott, sokáig mulatóként működő, hányatott sorsú épületrészt, a hírhedt Moulin Rouge-t, vagyis újdonatúj nevén: Kálmán Imre Teátrumot. A századforduló pesti éjszakáit meghatározó, kezdetben Somossy Orfeumként elhíresült szórakozóhely legutolsó tulajdonosa ráadásul a nemrégiben költségvetési csalásai miatt börtönbüntetésre ítélt Vizoviczki László volt, így nem csoda, hogy 2015-ben a Fővárosi Önkormányzat úgy döntött, többé nem adja ki önállóan az ingatlant, hanem átadja eredeti tulajdonosának, a Budapesti Operettszínháznak. A kétéves felújítás eredményeként régi fényét visszakapó, ám technikailag jelentősen modernizált kamarajátszóhelyet 2017. április 20-án vehette birtokba a közönség. A nyitó előadást a színház kreatív csapata pedig a hely szelleméhez illően választotta meg: a névadó Kálmán Imre klasszikus operettje, a Csárdáskirálynő amerikai, Broadway-változatát tűzték műsorra. A Riviera Girl címmel 1917-ben New Yorkban bemutatott darab érdekessége, hogy a magyar eredeti alapján készült átirat szövegét Guy Bolton mellett a világhírű angol szatirikus író, P. G. Wodehouse készítette. Ennek ellenére – a színháztörténeti adatok szerint – a Broadwayn végül csak egyszer mutatták be a darabot, majd Kaliforniában párszor még műsorra tűzték, aztán elfelejtették. Magyarországon még sosem játszották, a bemutató alkotói egyáltalán nem voltak könnyű helyzetben, de sikerrel vették az akadályokat – ha nem is hiba nélkül. Kálmán Imre klasszikusának fülbemászó dallamaira Bolba Tamás a monte carlói kaszinóban játszódó történethez illő szvinges jazzmuzsikát hangszerelt. Ez a cseppet eklektikus, hol lágy-szerelmes, hol pörgős-vidám, hol keményen pattogó dallamokkal tarkított zenei világ jól tükrözi a korszakban uralkodó zenei összevisszaságot. No meg a közönség ez utóbbiért való rajongását. Ugyanezt a szeretni való összevisszaságot, a kaszinói rulettasztalok veszélyes báját hordozzák a népszerű fiatal költő, Závada Péter szellemes – helyenként azonban túlzó – dalszövegei. A kaszinóban nem arról énekel a német Lorenz gróf (Szabó P. Szilveszter) és barátja, a magyar Kemény báró (Németh Attila), hogy „az asszony meggyötör”, hanem arról, milyen veszettül veszélyesek a lányok; a híres Te, rongyos életből a nézőtér közepén felállított rulettkeréken elhangzó „francos éjjel” lesz a kansasi szerencsejátékos, Sam (Kerényi Miklós Máté) tolmácsolásában; a harmadik felvonásban a díva, Sylva Vareska (Lévai Enikő) felvidítására pedig nem kivilágos virradatig húzza a cigány, hanem járni kell a táncot, „hiszen a magyar sírva vigad”. Lőrinczy Attila adaptációjában a történet a különböző helyzet-és jellemkomikumra építő jelenetekből áll össze, amelyeket Kero (Kerényi Miklós Gábor) ötletes, friss és a helyszínt zseniálisan kihasználó rendezése fűz kerek egésszé. A klasszikus francia, feydeau-i vígjátéki hagyományokat követő darabban igazán senki sem az, akinek mondja magát, jóllehet, aki ismeri az eredeti Csárdáskirálynő bonyodalmait, annak nem tartogat sok meglepetést a végkifejlet, bár a Riviérán eggyel több szerelmespár kalandjait követhetjük nyomon, mint Pesten és Bécsben. Természetesen – ahogy az egy ilyen darabtól és helyszíntől elvárható – a nézők is részesei az előadásnak, ők a mulató/orfeum nagyérdemű közönsége, akiknek énekel a díva, akihez szól a kaszinó vezetője, akit megtáncoltatnak a lökött és nagy amerikai amerikaiak. Akik a szünetben maguk is megpróbálhatják elforgatni az életnagyságú rulettkereket. A Budapesti Operettszínház fiatal énekesei alakítják a főszerepeket, közülük higanymozgásával és hangjával is kiemelkedik Kerényi Miklós Máté a kvázi klasszikus táncos-komikus szerepben, a „nagy öregek” közül pedig a mindig zseniális Szabó P. Szilveszter katonás szigora és itt-ott megcsillanó komikusi vénája érdemel külön dicséretet. Kétségtelenül szórakoztató, szerethetően modern és jópofa Csárdáskirálynő-átirattal nyitotta meg tehát az operettszínház a Kálmán Imre Teátrumot. Csak ne kezdődne olyan későn! Az amúgy sem rövid darab így éjszakába nyúlik, ami csökkenti élvezeti értékét. Legnagyobb sajnálatunkra.” (Kálmán Imre–P. G. Wodehouse–Guy Bolton–Lőrinczy Attila–Závada Péter: Riviera Girl. Rendezte: Kerényi Miklós Gábor. Budapesti Operettszínház – Kálmán Imre Teátrum)

3141 smaragd 2017-05-17 16:31:56 [Válasz erre: 3134 smaragd 2017-05-15 11:33:19]
Népszabadság 1961. február 19. "A Szovjetunió városaiban évek óta nagy sikerrel játszák Kemény Egon - Tabi László - Erdődy János: Valahol Délen című operettjét. A leningrádi Zenés Vígjáték Színházban most tartották meg a zenés játék 100. előadását. A színház művészei ez alkalomból táviratban köszöntötték a szerzőket." (Leningrád: ma Szentpétervár)

3140 zenebaratmonika 2017-05-15 17:15:47 [Válasz erre: 3136 Búbánat 2017-05-15 12:34:09]
Tokodi gondolom olyan operettek, amik klasszikusak pl. Strauss, Offenbach, Lehár, Millöker, Suppe, Zeller darabjai. Ezek inkább operai igényű hangot igényelnek. Érdekes Keró listája, csomó még el nem készült alkotással,... ez elég merész dolog... Viszont az operettrepertoár egész jónak tűnik. Kérdés, hogy a raktárszínháznál mennyivel lehet jobb zenei hatást elérni a Kálmán Imre Theátrumban. Én a Swingoperett előadást láttam ott, szerintem az emeletről jobban látni a színpadot, de hova kerülne a zenekar? Vagy 2 bárzongorista helyettesítené őket és kamaraoperetteket játszanának? Vagy esetleg a nézőtér közepén játszanának vagy az emeleten? A szinpad így is kicsi, oda nem kerülhetnek.

3139 Cilike 2017-05-15 13:38:13 [Válasz erre: 3136 Búbánat 2017-05-15 12:34:09]
Gondolod, hogy azóta is ő lenne az igazgató? Hmmm. Szerintem amúgy talán jobb is, hogy nem tudtuk meg.

3138 Búbánat 2017-05-15 13:02:38 [Válasz erre: 3137 babapopo 2017-05-15 12:38:07]
:))

3137 babapopo 2017-05-15 12:38:07 [Válasz erre: 3136 Búbánat 2017-05-15 12:34:09]
A víg özvegy.

3136 Búbánat 2017-05-15 12:34:09 [Válasz erre: 3130 zenebaratmonika 2017-05-10 20:56:46]
Vajon, ha Tokody Ilona pályázata nyert volna anno, mi lenne ma az Operett repertoárján...

3135 Búbánat 2017-05-15 12:31:49 [Válasz erre: 3131 zenebaratmonika 2017-05-10 21:46:42]
Erre is illik: "ízlések és pofonok"...

3134 smaragd 2017-05-15 11:33:19 [Válasz erre: 3128 smaragd 2017-05-08 20:39:28]
"Ország-Világ" I. évfolyam 22. szám 1957. október 22. Valahol délen A Fővárosi Operettszínház 1956 márciusában mutatta be Kemény Egon Valahol délen című operettjét, melynek librettóját Tabi László, verseit pedig Erdődy János írta. A darabot a színház azóta is műsoron tartja, sőt ez év májusában Szverdlovszk operettszínháza is bemutatta. A darabot ott Szinetár Miklós rendezte. Plakát, színlap  - alatta: A Valahol Délen szverdlovszki plakátja A Moszkvában novemberben megtartandó színházi fesztiválon a szverdlovszkiak ezzel a magyar operettel lépnek a nyilvánosság elé. A nagy sikerre jellemző, hogy az operett előadását az új évadra 18 szovjet zenés színház, köztük Leningrád (Szentpétervár), Kijev, Sztálingrád (Volvográd), Voronyezs, Vorosilovgrád (Luhanszk), Tallin szinházai is lekötötték. Foto - alatta: Raisza Kuzmenko,  szverdlovszki előadás Lolitája. E szerepet nálunk Kiss Ilona alakítja. (Megjegyzés/smaragd: A bemutatón (1956) a felújitásig (1957) Mezei Mária, majd Kiss Ilona alakította Lolita szerepét a Fővárosi Operettszínházban.)

3133 Búbánat 2017-05-15 10:40:17
Új Szó, 1968. március 26. / 85. szám/ „Ez idén a CSEMADOK Központi Bizottsága június 29-30-án rendezi meg a csehszlovákiai magyarok országos dal- és táncünnepélyét. A kétnapos találkozó június 29-én egész estét betöltő műsorral kezdődik. Június 30-án, a „Folklór évkönyv", a „Mulassunk vidáman", az „Egy hazában élünk", és a „Virágcsokor" című összeállítások kerülnek bemutatásra. A legjobb hazai népművészeti együttesek mellett ismét fellépnek külföldi együttesek és neves hivatásos művészek. A csehszlovákiai magyarok XIII. országos dal- és táncünnepélye legnagyobb eseményének a budapesti Magyar Állami Operaház együttesének vendégszereplése ígérkezik. A terv szerint a népszerű és nagy érdeklődéssel várt művészgárda Június 29-én Kacsóh Pongrác János vitéz című népi daljátékát mutatja be. A CSEMADOK Központi Bizottsága titkárságának dolgozói a napokban részt vettek a János vitéz budapesti bemutatóján és tárgyaltak a Magyar Állami Operaház vezetőségével, a gombaszögi vendégszereplésről. Takács Andrást, a CSEMADOK Központi Bizottsága titkárságának osztályvezetőjét megkértük, mondja el véleményét a tárgyalás eredményéről és a felújított János vitéz budapesti bemutatóján szerzett élményéről. — A Magyar Állami Operaház vezetőségével folytatott megbeszélésünk eredménnyel járt. Az együttes elfogadta meghívásunkat és örömmel közölhetem, hogy a világszerte ismert Magyar Állami Népi Együttes és sok más neves csoport után, amelyek már részt vettek országos dal- és táncünnepélyeinken, a Magyar Állami Operaház együttese képviseletében ez idén a János vitéz jön Gombaszögre... A darab új szereposztásban látott bemutatójáról mindenekelőtt azt kell elmondanom, hogy a János vitéz jelenlegi produkciója a Magyar Állami Operaház viszonylag fiatalabb, nálunk még kevésbé Ismert művészgenerációjára épül. A rendező és egyben díszlettervező (Makai Péter], a koreográfus (Barkóczy Sándor), a karmester (Dőry Dénes) és a szereplők legtöbbnyire az operaház fiatal művészei. Ám ez nem jelenti azt, hogy a mostani előadás halványabb, vagy kisebb értékű, mint az előbbi. Számomra az új nevek és az új, igen ígéretteljes tehetségek megismerése külön élményt jelentett. Bizonyára így lesz ezzel közönségünk is. — A Petőfi Sándor verséből merített mű a magyar daljátékirodalom hervadhatatlan darabja. A két falu-árvája, Kukorica Jancsi és Iluska bájosan szép históriáját Kacsóh Pongrác zenéje igen gazdag melódiaigénnyel, népi motívumokból font, szívhez szóló muzsikával szövi körül. Az új bemutató engem arról győzött meg, hogy a János vitéz mondanivalója, hangjának közvetlensége, könnyed egyszerűsége, kedves dallama ma is időszerű, szórakoztató élményt jelentő. — Szerintem a mostani előadás rendezőjének az a legfőbb érdeme, hogy vállalja a darab eredeti tartalmi mondanivalóját, érzelmes líráját, a népies mesefantázia teremtette világ naiv humorát, színességét, eredetiségét. János vitéz alakját sok egyéni vonással Palcsó Sándor formálja színes, életerős, vonzó figurává. Iluska szerepében Andor Éva muzikalitása és kulturált éneke ragadott meg. A darab harmadik kulcsszerepét, Bagót Dene József keltette rokonszenvesen életre. A többi szereplő közül a francia királylány szerepében Erdész Zsuzsa, a gonosz mostoha szerepében Ladomerszky Margit, a francia király szerepében Rátonyi Róbert nyerte meg tetszésemet. A bemutatón azt az összbenyomást nyertem, hogy a János vitéz új előadása jeles teljesítmény és ez a formájában, színpadi alakjaiban, melódiájában, ritmusában és környezetrajzában hozzánk olyan közel álló népi daljáték, Gombaszögön is nagy sikerre számíthat.” /BALÁZS BÉLA/

3132 Edmond Dantes 2017-05-12 17:28:03
"Vidnyánszky ellensúlya lehet a kulturális alap új alelnöke" - Lőrinczy György portréja [url]http://hvg.hu/kultura/20170511_vidnyanszky_ellensulya_lehet_a_kulturalis_alap_uj_alelnoke;itt[/url]

3131 zenebaratmonika 2017-05-10 21:46:42
A következő évadok műsorterve 2014/2015 Operettszínház Nagyszínpad Lehár Ferenc: Giuditta – klasszikus nagyoperett Kálmán Imre: A montmatre-i ibolya – klasszikus nagyoperett Müller Péter Sziámi: Sándor Mátyás – új magyar musical, koprodukció Bajával Thália Színház Selmeczi György–Móricz Zsigmond: nem élhetek muzsikaszó nélkül– új magyar operett-kísérlet Raktárszínház Paul Foster – Németh Attila: i. Erzsébet – zenés attack Duda Éva társulatával Szokolay Sándor: Csalóka Péter – gyerekopera, koprodukció a Miskolci Operafesztivállal Átrium Franz Xaver Kroetz: Vadászat – bérház-musical 2015/2016 Operettszínház Nagyszínpad Jacques Offenbach: A gerolsteini nagyhercegnő – klasszikus nagyoperett Riccardo Cocciante: A párizsi notredame – irodalmi alapú musical, koprodukció Szegeddel - a Walt Disney zenés verzió lesz jövőre Jacobi Viktor: Leányvásár - klasszikus nagyoperett Thália Színház Szerb Antal – Kasza Tibor: Pendragon lengenda – új magyar musical Raktárszínház Ljubomir Feldek: Na, nebáncsvirág – operett parafrázis Gyöngyösi Levente: A gólyakalifa – opera, koprodukció a Miskolci Operafesztivállal Átrium - Fényes Szabolcs: Maya – operett 2016/2017 Operettszínház Nagyszínpad Kálmán Imre: A chicagói hercegnő – klasszikus nagyoperett - ez megvalósult Johann Strauss: A cigánybáró - Erkel tette fel – klasszikus nagyoperett, koprodukció Szegeddel Kocsák Tibor – Bródy János: Álszentek összeesküvése – új magyar musical Thália Színház Georg Friedrich Händel: Agrippina – opera, koprodukció a Miskolci Operafesztivállal Raktárszínház Eisemann Mihály: Zsákbamacska – operett Átrium Stephen Schwartz: Godspell – musical 2017/2018-tól illuzórikus lenne pontos műsortervet adni, hiszen ez sok mindentől függ majd. Gondolkozásom irányát azonban pontosan jelzi az a lista, amit most reményeimet és vágyaimat mutatja. Operettszínház Nagyszínpad: Operettek Arthur Sullivan: A kalóz – jazzoperett, koprodukció a prágai Karlín Színházzal Carl Millöcker: Koldusdiák, vagy a szegény jonatán Lehár Ferenc: Cárevics Huszka Jenő: Erzsébet Musicalek Lévay Szilveszter: Marie Antoinette - ez is volt Szörényi Levente: Attila Sütő András – Tolcsvay László: Advent a h argitán, koprodukció Csíkszeredával Frank Wildhorn: Jekyll és hyde Lázár Ervin – Kocsák Tibor: Szegény dzsoni és árnika – varázsmusical a boszorkánnyal való harcról Döme Zsolt: Koldus és királyfi – koprodukció a Székesfehérvári Vörösmarty Színházzal Opera Federico García Lorca – John LaChiusa: bernalda alba háza Táncszínházi előadás Aladdin – szellemtáncvilág gyerekeknek Thália Színház: Várkonyi Mátyás: dorian Gray – a híres regény musical változata - eez lesz jövő évadban Pozsgai Zsolt – Tolcsvay László: Rákóczi – történelmi musical Friedrich Dürrennmatt – Michael Reed: Az öreg hölgy látogatása Átrium Rejtő Jenő – (a zeneszerző személyéről tárgyalunk): Csontbrigád – légiómusical Raktárszínház Zerkovitz Béla: Szélhámoskirály – csalásoperett Ábrahám Pál: hawaii rózsája Természetesen mindez még csak ötlet, de csupa valóban létrehozható előadás. Ehhez képest puffogtathatnék rengeteg darabcímet, ötletet, de én úgy gondolom, csak olyat érdemes írni, amelynek a lehetősége ma valóban fennáll

3130 zenebaratmonika 2017-05-10 20:56:46
Találtam egy 2013-as korábbi pályázatot Keró műsortervéről, hát érdekes, kevés valósult meg belőle. Persze nem ő lett az igazgató, de a befolyása továbbra is a legnagyobb. Szerintem érdemes elemeznünk. Viszont amiatt érdekes, mert ami késik nem múlik.... azt nem tudom, hogy az Átriumban fognak e a következő évadokban is játszani....

3129 Búbánat 2017-05-09 12:05:49
A következő beírásomat már közzétettem, de itt még nem. Hadd elevenítsek fel egy epizódot édesapám és Huszka Jenő kapcsolatából. Ez azért is lényeges, mert Huszka Jenőné sz. Arányi Mária férjéről írt életrajzi könyvében („Szellő szárnyán...” - sajtó alá rendezte Rácz György - Zeneműkiadó,1980. második kiadás) kissé - talán a költői szabadsággal élve - másképpen adja elő az 1944. december 13. napjának történéseit. Megfordítja a tényeket: könyvében úgy állítja be, hogy férjét tartóztatták le a nyilasok és hurcolták el a Kapás utcai gyűjtőbe, s ekkor megpróbált egy ügyvéd útján utána érdeklődni és tenni valamit az érdekében: 230-231. oldal. Ezzel szemben apám (az a bizonyos ügyvéd) visszaemlékezéseiben leírta a tényeket: „…Ugyancsak 1944-ben több zsidó üldözöttet sikerült megmentenem. Így többek között a híres Huszka Jenő zeneszerző feleségét és annak húgát /Arányi Máriát és Elzát/. Őket ugyanis a Kapás utcai nyilas börtönbe vitték a „sárga” csillag nem viselése miatt, zsidó kinézésük folytán. Dr. Huszka Jenő személyesen bízott meg engem – ajánlásokra – a nyilas börtönben való közbenjárással, azzal, hogy felesége és annak húga „mentesek” a zsidótörvény hatálya alól. Az akkor hatályos törvények szerint ha az egyik fél bizonyítani tudja saját keresztény gyökereit, származását – átadott nekem ezt igazoló fotókópiákat - úgy a hozzátartozó (jelen esetben a feleség és annak húga) mentesek a csillag viselése alól. A nyilas börtön vezetője elkérte tőlem a honvédségi védői igazolványomat és közölte velem: „- Nem szégyelli-e magát, hogy keresztény létére zsidó ügyet vállal el?” Majd hozzáfűzte, hogy másnap menjek el hozzá a döntésért. Egyúttal az igazolványomat visszatartotta. Másnap remegve mentem fel a börtön igazgatójához a döntését megtudakolni. Ekkor meglepetésemre közölte, hogy visszaadja igazolványomat, mert ügyfeleimet azonnal szabadon bocsátja. Beszélgetési engedélyt kértem a foglyokkal. Ezt is megadta. Lementem a cellába és közöltem velük a kedvező hírt. Védenceim ezek után arra kértek, hogy a szabadon bocsátásukkor kísérjem el őket a lakásukig. /A foglyok elengedése rövidesen megtörtént./ Azt is kérték még, hogy belém kapaszkodhassanak az úton, nehogy újra lefogják őket. Ennek is eleget tettem, s a Fő utcai lakásukig kísértem el őket. Másnap megjelent irodámban Dr. Huszka Jenő, kultuszminiszteri tanácsos, a zeneszerző. Megköszönte eredményes tevékenységemet, s átadott egy családi aranyórát, valamint 40 svájci frankot, mondván, hogy ’a pengőnek most nincs sok értéke….’ Eddig a visszaemlékezés. Természetesen én ezt a változatot hitelesebbnek érzem, mint a könyv szerzőinek írását. Apám az aranyórát abban a nehéz időkben és később is megőrizte egészen az ötvenes évek végéig, amikor aztán pénzzé tette. Még egy dokumentumot őrzök, amit Huszka halála után, 1960-ban az özvegy küldött postai úton a családunknak: egy fekete szegélyes, felébe hajtott kis kártyát. Elülső oldalán a keze írásával a címzés, rajta bélyeg és a feladó, a belsejében a nyomtatott szöveg: „ A mélységes gyászunkban kifejezett részvétet hálásan köszöni: 1960. február hó” Hozzá kézzel írta még: „Együttérző szavait emlékeim között megőrzöm. Szeretettel Huszka Jenőné”. Ezek a családi vonatkozású emlékeim is talán megmagyarázzák, hogy miért az egyik legkedvesebb operett komponistám Huszka. És úgy gondolom, hogy a történeti igazságot is szolgáltam azzal, amikor feltártam a régmúlt történéseinek egy valós epizódját, ami talán más megvilágításba helyezi a Huszka-család életének egy sorsdöntő pillanatát, mint amit – az özvegy és a szerkesztő közreműködésével – az említett életrajzi könyv feldolgoz és elmesél. Más. A hatvanas években gyerekként kórházba kerültem. Talán tízéves lehettem és már kívülről fújtam az operetteket, de nagy élvezettel forgattam az Operák könyvét is, amelyet megőriztem, hiszen benne van apám dedikációja, amit karácsonyra kaptam tőle. A kórházi ágyon olvasgattam, amikor új beteget helyeztek el a kórteremben. Emlékeim szerint egy középkorú férfi volt az illető, aki folyamatosan ugyanazt a Huszka- dallamot dúdolta, fütyülte, amit akkortájt a Petőfi rádióban is sűrűn hallani lehetett: Bob herceg belépőjét Ilosfalvy tolmácsolásában. (Akkor készült el ugyanis a Rádió Dalszínháza részéről Rácz György vagy Bitó Pál szerkesztésében az operett új, teljes rádiófelvétele.) Persze, hogy megismertem. Mondtam is a betegtársamnak, hogy nagyon örülök a szerencsének, mert ugyan köztünk nagy a korkülönbség, de gyerek létemre én is ezt a slágert fújom éjjel és nappal, amit tőle hallok itt a kórteremben is, örülök, hogy idekerült, van közös témánk, amiről beszélgetni tudunk. Ezen a betegtárs úgy meglepődött, hogy szinte elállt a lélegzete, de aztán nagyon gyorsan összebarátkoztunk, s amíg ott volt mellettem, alaposan kitárgyaltuk Huszkát és a Bob herceget. Nagyon őszinte, tiszta szeretettel emlegette az akkor pár éve elhunyt nagy magyar zeneszerzőt, a magyar operett legendás megteremtőjét. [u] A Bob herceg operettfelvételének rádióbemutatóját követő héten a zeneszerző özvegye,[/u] Huszka Jenőné (sz. Arányi Mária) [u] az alábbi sorokat juttatta el az RTV Újság szerkesztőségébe: [/u] Kedves Rádió! Lelki szükségét érzem, hogy hálás szeretettel köszönetet mondjak az április 18-án 20.20-kor közvetített B o b h e r c e g gyönyörű, magas színvonalú előadásáért, amellyel a Magyar Rádió uramnak, H u s z k a J e n ő zeneszerzőnek emléket állított. Egész családom elragadtatással hallgatta a remek felvételt, amihez hasonló színvonalú korábban nem volt a Bob hercegből. Hálás szívvel küldöm üdvözletem minden kiváló közreműködőnek. Üdvözlettel: Huszka Jenőné Huszka Jenő – Bakonyi Károly – Martos Ferenc: Bob herceg „Bemutatjuk új felvételünket” - 1965. április 18., Kossuth Rádió, 20.20 – 22.00 Dramatizált keresztmetszet Rádióra alkalmazta: Csizmarek Mátyás és Innocent Vincze Ernő Vezényel: Sebestyén András Km.: MRT Szimfonikus Zenekara és Énekkara (Karigazgató: Sapszon Ferenc) Zenei rendező: Járfás Tamás Rendező: Solymosi Ottó Szerkesztő: Bitó Pál Szereposztás: Tom, varga – Várhelyi Endre (Makláry Zoltán) Annie, a lánya – Németh Marika A királynő – Sulyok Mária György herceg, a fia (Bob) – Ilosfalvy Róbert (Körmendy János) Viktória hercegnő – Ágay Karola Pomponius, udvarmester – Palócz László Lord Lancaster, gárdakapitány – Bende Zsolt Plumpudding, borbély – Palcsó Sándor Gipsy, pék – Kishegyi Árpád Pickwick, kocsmáros – Külkey László Udvarhölgyek – Kalmár Zsuzsa, Verbőczy Ila

3128 smaragd 2017-05-08 20:39:28 [Válasz erre: 3119 smaragd 2017-05-01 14:29:35]
A XX. század közepe magyar zene- és színháztörténetének érdekes eleme Kemény Egon-Tabi László-Erdődy János:"Valahol Délen" (1956) című nagyoperettje, amelyet  1956. március 30-án mutatott be a Fővárosi Operettszínház, a Magyar Rádió közvetítette. A darab fő témája a II. világháború után emigrált magyarok hazaszeretete, hűsége és vágyódása szülőföldjük után. A premier sikerét követően a moszkvai Sztanyiszlavszkij Színház (Moszkvai Művész Színház) vezetői is megtekintették az előadást, majd az oroszországi (akkor Szovjetunio) színházak egész sora  vette át és saját színrevitellel mutatta be a "Valahol Délen"-t továbbá a Pozsonyi Nemzeti Színház és mások is. Most egy korabeli napilap rövidhíre részletét idézem: "Magyar operett nagy sikere a Szovjetunióban Első ízben történt, hogy a Szovjetunióba meghívtak egy magyar "könnyű"-zeneszerzőt: Kemény Egont. A zeneművész kedden érkezett haza Moszkvából. Útjáról a következőt mondotta: Színházi fesztivál zajlik le most a szovjet fővárosban és ennek során vendégszerepel a szverdlovszki operettszínház társulata is. Ez az együttes már korábban színre hozta a "Valahol délen" című operettemet. A vendégjáték a moszkvai Majakovszkij Színházban zajlott le, november 30-án. Nagy tetszésnyilvánítás szem- és fültanúja voltam. Később beszéltem Hrenyikovval, a Szovjet Zeneszerzők Szövetségének főtitkárával, s a világhírű  muzsikus közölte velem, hogy a "Valahol Délen"-t 1958-ban húsz szovjet operettszínház fogja bemutatni."... (Esti Hírlap, 1957. december)

3127 zenebaratmonika 2017-05-08 00:21:12 [Válasz erre: 3126 Búbánat 2017-05-07 21:11:54]
Fent van az előadás részletekben a youtuben. Filmverziója is fenn van, és hát remek énekesek előadásában, ez biztos jó lesz....

3126 Búbánat 2017-05-07 21:11:54 [Válasz erre: 3125 zenebaratmonika 2017-05-07 17:00:22]
Én eleve félek minden olyan koprodukciótól, melyben a Kaposvári Színház neve is ott van... A Kékszakállra kíváncsi vagyok - anno az Erkel Színház produkciója Békés András rendezésében hatalmas siker volt, a televíziós is közvetítette.





A lapunkban megjelent szövegek a Café Momus, vagy a szerző kizárólagos szellemi tulajdonát képezik és szerzői jog védi őket.
A szerkesztőség külön, írásos engedélye nélkül mindennemű (részben vagy egészben történő) sokszorosításuk, felhasználásuk, kiadásuk és terjesztésük tilos.