Óriási az operettes Kékszakáll! Színes, ötletes, és lebilincselő a rendezés!  Én mindkét szereposztással a főpróbát láttam, de márciusban még egyszer megnézem! Szenzációsat alakít benne Sahakyan Lusine, mint Boullotte, aki civilben Lukács Gyöngyi szuper tehetséges lánya! 

http://mezeinezo.blog.hu/2018/02/25/operettszinhaz_most_rajta_a_sor_boulotte_lusine_sahakyan_offenbach_kekszakall_2018_02_24_masodik_sze

Nagyszerű premier volt tegnap este az Operettszínházban!

Ime egy kritika:

Én már korábban láttam ezt az Operettszínházban a Sybillt, de a másik szereposztásban, örülök, hogy most Dolhai Attilával láthatom. Nekem az volt a véleményem, hogy az első felvonás remek, a második viszont gyengébb, ott csak a fődal ami tetszett, azt ismételték meg többször. Összességében szeretem ezt a darabot, bár Jacobi Leányvásárja szerintem erősebb zeneileg és a története is érdekesebb.

Sőt még egy jóhír számunkra. Úgy nézem, hogy a Komisch Oper Berlin által hamarosan játszandó Kékszakáll c. Offenbach mű megnézhető lesz ingyen, majd figyelni kell a dátumot: (2018. márc. 17. 19 óra - ezt írják)

https://operavision.eu/en/coming-soon

Nekem addigra már lesz összehasonlítási alapom a budapesti előadással.

Kíváncsian várom ezt a felvételt; sokszor egész más sül ki belőle, mint amit élő előadásban, saját szemével/fülével megtapasztalt...

Ez a Sybill a beharangozás alapján eléggé szörnyű!

A 2.591. sorszám alatt írtam beszámolót a 2015. év végén az Operettszínházban Szabó Máté rendezésében bemutatott Sybll operettről.

Megtört a jég: a televízió végre felvett egy teljes operettelőadást a teátrum repertoárjából, így ma este az M5 csatornán láthatjuk Jacobi remekének közvetítését - felvételről - a Budapesti Operettszínházból!

2018. február 24., szombat   20:45 - 23:35

Jacobi Viktor: Sybill

A Budapesti Operettszínház előadásának felvétele

(2017)

Illuzioperett két részben, magyar nyelven

Szöveg Bartos Ferenc, Bródy Miksa.

Díszlet Cziegler Balázs.

Koreográfus Bodor Johanna.

Rendező Szabó Máté

"Jacobi Viktor a Zeneakadémián egy évfolyamon tanult nem kisebb nevű szerzőkkel, mint Kálmán Imre, Szirmai Albert, Weiner Leó.

Két tanév elsajátítása után otthagyta az akadémiát és az addig megszerzett tudással belevetette magát az operett komponálás színes világába.

Első darabjai a Király Színházban uralkodó magyaros daljátékízlésnek igyekeztek megfelelni, majd a nemzetközi sikerek reményében művészete a nyugati stílus, a dzsesszes elemektől gazdag angolszász világ felé tekintett.

Az I. világháború kitörésekor a Sybill londoni bemutatójának előkészítésével volt elfoglalva, de mint ellenséges állam polgárát, kiutasították a brit fővárosból. Jacobi nagyoperettje a váratlan és kiszámíthatatlan szerelemről szól, amit a teljes felfordulás és zűrzavar kísér. Mindenki féltékeny mindenkire és mindenki szerelmes valakibe… Szabó Máté rendező és egyenrangú alkotótársa, a koreográfus Bodor Johanna erősen meg- és átmozgatta a Budapesti Operettszínház társulatát, amely hálásan fogadta a szokott praxistól eltérő munkamódszer és színházi gondolkodás megjelenését. Szabó Máté koncepciója szerint a Sybill nem hagyományos, „cukormázas” operett, hús-vér alakok, árnyaltabb, esendő figurák szerepelnek benne. Világuk életszagú, érzéseik valódi érzések, örömeikben, fájdalmaikban magára ismer a néző. A külső csillogást ellensúlyozzák a sorsukra vetülő árnyak, életüket meghatározó keserű döntések. A rendező jól egyensúlyoz tragédia és komédia között, tökéletesen visszhangozva azt a kettősséget, ami a szerelem és maga az élet."

Fischl Mónika - Sybill,

Dolhai Attila - Petrov,

Vadász Zsolt – Nagyherceg,

Frankó Tünde – Nagyhercegnő,

Kocsis Dénes – Poire,

Szendy Szilvi – Charlotte,

Oszvald Marika – Olga,

Mészáros Árpád Zsolt - Kormányzó

Közreműködik a Fővárosi Operettszínház Ének- és Zenekara valamint Balettkara.

Vezényel: Bolba Tamás

„A PIM – Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet

tisztelettel meghívj Önt

2018. március 1-én, 16 órára a Bajor Gizi Színészmúzeumba.

„AZ ÖRÖK PRIMADONNA”
 

125 éve született Honthy Hanna

 Rá emlékezünk.

Vendégeink:

Nemlaha György író,
Rátonyi Hajni színművész

Házigazda: Gajdó Tamás színháztörténész

Minden érdeklődőt szeretettel várunk!

Belépő: 500 Ft”

Cairo Opera House - Lehár: The Merry Widow - In Arabic

2018. februar 22.

Cairo Opera Company

Cairo Opera Orchestra

Cairo Opera Ballet Company

Cairo Opera Choir

Operetta

The Merry Widow

In Arabic

Franz Lehár

Choir Master: Aldo Magnato

Choreographer: Erminia Kamel

Set & Lighting Design: Amr Abdalla

Conductor: Hisham Gabr

Director: Mahdy El Sayed

Artistic Supervision: Dr.Iman Moustafa

Ugyanez arabusul...

Előzmény 3515, 3505 is részben

Erdélyi Mihályról Gál György Sándor-Somogyi Vilmos: Operettek könyve-'ben is olvashatunk.

„Erdélyi színiigazgató elgondolása az volt, hogy a közönség derűs szerepekben lássa-hallja a legjobb pesti művészeket. S mindezt filléres helyárakkal. Ezt az elgondolását meg is tudta valósítani. Művei nem irodalmi színvonalúak, de ebben az időben a többi librettistának sincsen sok dicsekedni valója.

Erdélyi Mihály olcsó színházat adott, nagyszerű művészeket léptetett fel. És dallamai bizonyos években „városi népdallá” váltak.”

„A húszas években a Budai Színkörben előadott operettjei: Mintha álom volna, Mit susog a fehér akác, Lehullott a rezgő nyárfa. Kedvelt módszere, magyar nótából, népies műdalból vett részletet ragad ki és azt teszi meg címnek.

(A Budai Színkör 1936. június 16-án tartotta utolsó előadását. Buday Dénes Csárdás című operettjét játszották búcsúzóul.)”

A „Csárdás”, kiemelem: Nem tudok hinni magának... tangó betétdala is Kemény Egon hangszerelésével lett híres és népszerű.

Kottakiadványok sokasága őrizte meg Kemény Egon hangszerelői tudását, tehetségét, zenei leleményét, hangszerismeretét, amelyet 1926-tól (nincs kizárva teljesen az sem, hogy már bécsi zenei tanulmányi ideje alatt is), több mint húsz esztendőn keresztül zeneszerző pályatársai dallamai kibontakoztatására, személyes sikerük elősegítésére is szerényen rendelkezésükre bocsátott – saját zeneművei sikerei mellett, amelyek a maguk idejében nemegyszer meglepő majd gyakran mások által is követett zenei újdonságokat tartalmaztak.

Lehár: Friderika c. operettje (1930)

Békássy István és Honthy Hanna

Lehár Ferenc 1930 áprilisában ünnepelte 60. születésnapját, akit Budapesten is felköszöntöttek. Az ünnepségsorozatnak része volt október 31-én a Friderika bemutatója a Király Színházban.  

Gál Róbert írja „Óh, lányka, óh lánykám…” - Lehár, az  operett fejedelme című könyvében – melyből idézek sorokat:

„A darab próbái a forró augusztus után kitűnő hangulatban, a nyár végén kezdődtek. A színház csőd közeli helyzete egyelőre lekerült a napirendről. A bankok hiteleztek.

Lázár Ödön igazgató vette a fáradságot – ritka dolog -, és a lakásán kereste fel a Király Színház első számú díváját, Honthy Hannát.

- Mi szél hozta hozzám, direktor úr? kérdezte várakozóan Honthy? Baj van a színházban, vagy tisztelgő látogatás talán? kérdezte várakozóan.

- Nem, nem, Hanna, tudja, nagy tisztelője vagyok Önnek. Évtizedek óta csodálom, ámulom és bámulom az Ön rendkívüli tehetségét. Gyönyörködteti, andalítja és elbűvöli az emberiségnek azt a részét, amelyet egyszerűen közönségnek nevezünk. Mint az operett koronázatlan királynője, őrzi a műfaj hagyományait, az operettvilág törvényeit, szabályait, és senkitől sem engedi megszegni.

- Ne udvaroljon, Lázó!

- Hanna, Lehárbemutató lesz a Király Színházban. Ha elfogadja ajánlatomat, a női főszerep az Öné.

- Miről van szó?

- Nem szokványos operettszerep. Ha meglátja a zongorakivonatot, egyetért majd velem. Két szóval: opéra comique.

- Lázó, csak  nem azt kívánja tőlem, hogy operát énekeljek?

- Hanna, drága, én semmit sem kívánok, csak azt, hogy vállalja el Lehár Friderikájának címszerepét. Lehár ragaszkodik hozzá, hogy maga legyen Friderika.

[…] A Friderika premierje péntekre esik… kinn zuhog az eső, hideg köd gomolyog a főváros fölött. … Bent a Király Színházban meleg van, egyre forróbb a hangulat. Budapest társadalmi és művészi életének színe-java ott tolong az előcsarnokban. Horthy Miklós kormányzó Klebelsberg Kunó kultuszminiszterrel és Ripka Ferenc főpolgármesterrel beszélget. Odébb Kálmán Imre, Rátkai Márton és Beöthy László társalog.

Lehár kicsit feszeng, kipirulva hallgatja a jubileumi ünnepség háziasszonyát, operettjeinek kedvenc primadonnáját, Lábass Jucit – ki felidézi neki a régi időkből az 1918-as Pacsirta-premiert, melyben játszott és Lehár dirigált és lám, tizenkét év elteltével ismét az ő kezében van a karmesteri pálca… De még az előadás elkezdése előtt sorba mutatja be neki azokat a jóbarátokat, akik üdvözölni kívánják, és az ünnepi szónokokat  jelenti be: Lehár szülővárosának, Komáromnak főpolgármestere, Alapy László; a Király Színház igazgatója, Lázár Ödön;

Harsányi Zsolt szavait viharos tetszésnyilvánítás kíséri:

„Kormányzó urunktól már megkaptad a polgári érdemrend másodosztályú keresztjét. De hordasz te egy másik keresztet is – a sorsodat, hogy magyar vagy. Bízzunk benne, hogy az utóbbi kereszt nemsoká lesz súlyos teher. Ellenkezőleg, dicsőség és büszke öröm.”

[…] Az ünnepség és a Friderika premierje után a színház színpadán svédasztal várja a vendégeket. Lehár alig tud kiszabadulni a barátok gyűrűjéből.  Honthyhoz igyekszik.

Hanna Beöthy családi páholyában, a bal négyesben Kálmán Imrével beszélget.[…] Lehár megáll Hanna előtt. Zsebkendőjével titkolni igyekszik, hogy szeme csupa könny. Hanna kezére hajol, megcsókolja.

- Friderikámmal Berlinben, Münchenben, Lipcsében, Bécsben és Prágában jártunk, csodálatos előadásokban volt részem. De ilyen Friderikám, mint maga, Hanna, sosem volt, és sosem lesz többé. Imre ismeri azt az érzést, azt a hangulatot, amikor nem hallom saját melódiáimat. A zenekart sem. Csak azt érzem, hogy valaki kilép a múltból, és visz magával olyan világba, amelyről eddig csak álmodnunk adatott. Most a maga jóvoltából nemcsak álmodunk róla, hanem át is éljük…

HONTHY HANNA 125. születésnapja alkalmából, emlékére:

Erdélyi Mihály: "Legyen úgy, mint régen volt"

 Erzsébetvárosi Színház

Honthy Hanna és Jávor Pál

Rózsavölgyi és Társa Zeneműkiadók Kiadása, 1938

"LEGYEN ÚGY, MINT RÉGEN VOLT"

Operett 3 felvonásban

Szövegét írta és zenéjét szerzette:

ERDÉLYI MIHÁLY

KEMÉNY EGON hangszerelése (minden egyes kottalapon feltüntetve):

1. Kék nefelejts.. English waltz

Honthy Hanna és Jávor Pál / YT

2. Nincs énnékem fogatom...Foxtrot

1st Saxophon Eb Alto, Piano, 1st&2nd Violin, 2nd Saxophon Bb Tenor, 3nd Saxophon Eb Alto, 1st Trompet in Bb, 3nd Violin, Guitare, Bass, Trombone, 1st&2nd Trompet in Bb, Drums

Kemény Egon jazz-hangszerelése gramofonfelvételen: Sebő Miklós énekel / YT

3. Van neki...Foxtrot

("Van neki, van neki, ha mondom, van neki...")

4. Búskomor a liba...Foxtrot

5. Jóska, levelet hozott a pósta...Foxtrot

6. Toponári Mári...Foxtrot

Rádióközvetítés! Archív ritkaság: Hallo, Rádió Budapest I. / YT  "Legyen úgy mint régen volt "

...Este tizenegy volt, amikor Honthy lakásán Erdélyi ismét elkezdte olvasni az operett címét...

Írtam neked egy csudaszép dalt, azt, hogy legyen úgy, mint régen volt, ...képzeld ennek milyen sikere lesz, most, amikor már mindenki torkig van azzal, ami van! Mit szólsz hozzá?

Honthy elnyomott egy ásítást, de Erdélyit ez sem zavarta, még eldalolt csak úgy zene nélkül öt-hat dalt a készülő darabból - állítólag csak egy ujjal tudott zongorázni -, megivott közben hat hosszúlépést és megnyugodva távozott.

A nyugalomra meg is volt minden oka, hiszen hallatlanul értette, mi kell a közönségnek. Mindenki tudta a szakmában, hogy a mese vázát és a dallamokat ő találta ki, de aztán nem sajnálta a fáradságot és a pénzt sem, hogy igénybe vegye ismert és kevésbé ismert librettisták és muzsikusok segítségét, akik névtelenül „összehozták” a produkciót a nagynevű szereplőgárdának, melyhez minden nyári operettjénél ragaszkodott. A legyen úgy mint régen volt júniusi premierjén Honthy és Jávor mellett ott játszott, énekelt és táncolt az Erzsébetvárosi Színház színpadán Fenyvessy Éva, Kiss Manyi, Somogyi Nusi, Rátkai Márton és Sziklai József is. A legnagyobb sikere a zeneszámok közül a Somogyi Nusi-Rátkai Márton kettősnek volt, amikor azt dalolták, hogy „Jóska, levelet hozott a pósta...” de sokszor visszatapsolták Kiss Manyit és Jávort is, amikor táncra perdültek arra a nótára, hogy „Esőben, hóban, télen, nyáron...legszebb lány a Mári Toponáron”

Rátonyi Róbert: Operett

Ma 125 éve született Honthy Hanna!

Honthy Hanna (eredetileg Hügel Hajnalka - Budapest, 1893. február 21. - Budapest, 1978. december 30.) - Kossuth-díjas színművésznő,  operettprimadonna, érdemes és kiváló művész.

Emlékét idézem az alábbi cikk ide bemásolásával:

Megkésett születésnapi beszélgetés HONTHY HANNÁVAL,  aki színész-díjat alapit  és életrajzát írja

Film Színház Muzsika, 1962. március 16. / 11. szám

Honthy Hannáról olykor úgy beszélünk, mint afféle fogalomról. Valaki egyszer elmésen azt mondta róla, hogy valóságos „nemzeti intézmény”, olykor még idegenforgalmi attrakció is. Miért? Alighanem azért, mert igazán csak egy van belőle, a maga nemében egyszeri tüneménye az operettszínpadnak, ezt elismeri az is, aki nem kedveli a műfajt. S aztán, ahogy telnek-múlnak az évek, lassan-lassan valamiféle csodabogárrá is válik, hiszen nem mindennapos jelenség az a sokat emlegetett örökifjúsága,  tágra nyílt égszínkék szeme, ránctalan arca, aranyszőke haja és egész tejszínhabos lénye. A hangja is olyan, most, amikor beszélgetek vele, mint egy üde fiatal leányé, pedig éppen csak kilábolt a divatos influenzából. Legutoljára 38.6-tal játszotta végig a Csárdáskirálynőt, ami valóban hősies erőfeszítés lehetett.
De nemcsak beteglátogatóba mentem hozzá, hanem azért is, mert valahol azt olvastam: kerekszámú születése napját ünnepelte, s mivel tudom, hogy sohasem titkolja éveinek számát, sőt kérkedik vele, ez a kérdés is izgatott.

— Ki kell ábrándítanom — mondja, és máris csilingel a nevetése — egy év még hiányzik a kerek számból, habár a születésnapom óta már taposom. Az egyik lexikon tévesen azt írta, hogy 1892-ben születtem, holott csak 1893- ban. Szóra sem érdemes az az egy év, dehát mégiscsak ez az igazság ...
 

Csak úgy dobálódzik az évszámokkal!
— Sok mindenre voltam hiú életemben — mondja elbűvölő mosollyal — de életkoromra sohasem. Például igen sokáig nem viseltem nappal szemüveget, még akkor sem, ha kevéssé jól láttam ...

Ami a hiúságot Illeti, azt hiszem, most meg éppen hiúságból beszél az évszámokról. Most arra hiú, hogy sokéves korában is megmaradt a régi Honthy Hannának. Dehát mitől maradt ilyennek, mint amilyen? Meséli, hogy az utóbbi években hatszázszor játszotta el a Csárdáskirálynőt. Ebbe nem számítja bele régi fellépéseit, mert valamikor Sylviát is alakította a Kálmán-operettben. Csak azt nem értem, hogyhogy nem unja ennyiszer eljátszani ezt a káprázatos parádét! Ez a kérdés akkor is felmerül, hogyha a művel kapcsolatos vélemények és ízlések különfélék ...

— Semmit sem unok, amíg a nézőtéren nem unják, amit csinálok — feleli.— Mindig más-más közönségnek játszom. S valahányszor kimegyek a színpadra, elönt a boldogság, amikor az emberek tapssal fogadnak. Én körülnézek, és azt mondom magamban, „szervusztok édeseim!” S máris megkezdődik a teniszezés a közönség és köztem. Engem rendkívül lelkesít, ha érzem, hogy játékom hat a közönségre. Ettől valósággal elérzékenyülök... Az én legnagyobb színpadi élményem: az összjáték a közönséggel...

Minden művésznek mást és mást jelent a színpad. Mindenki mást és mást vár és kap tőle. Honthy Hanna magányosan él itt, fent a Deres utcában, kulturált ízléssel megteremtett gyönyörű otthonában, s a szeretetet, a gyöngédséget, ami nélkül senki sem érzi jól magát az életben, ő a közönségtől kapja meg ...

— Mióta színész?
— Ötven év óta - mondja. S amikor elcsodálkozom ezen, rögtön meg is magyarázza: — Tudom, tudom, már évekkel ezelőtt ünnepeltük ezt a jubileumot, de akkor beleszámították az én balettéveimet is, mert én már 12 éves koromban táncoltam a Babatündérben.  Most azonban csak az operettszínpad éveit sorolgatom. Szívesen gondolok vissza a hosszú évtizedekre, és nem szégyellem, hogy soha semmit sem kaptam ingyen. Én mindenért mindig megküzdöttem…

Így, kívülről pedig úgy látszik, mintha egész pályáján játszi könnyedséggel szerezte volna meg a sorozatos diadalokat. De mit nevez ő küzdelemnek? Egy olyan példát mond el, amely ma valósággal kortörténetnek hat az operettek egykori kulisszavilágából.

— A Király Színház vezetősége annak idején kiosztotta rám a Mézeskalács Örzse szerepét. Petráss Sárit pedig meghívták a királykisasszony eljátszására. Ő azonban rögtön kijelentette, hogy csakis Örzsét hajlandó alakítani, mert olyan szerepet nem vállal, amelyben a férfi nem marad az övé. Kétségbe voltam esve a szerepcsere miatt, de aztán mégis sikerem volt...

— Másképpen játszik-e ma, mint régen?

— Én mindig arra törekedtem, hogy emberi legyek a színpadon... Akik nem szeretik az operettet, többnyire azzal érvelnek, hogy ebben a műfajban a szereplők minden ok nélkül váratlanul táncra perdülnek és énekelnek... Nos, hát éppen ez az: erre vigyáztam mindig, hogy a tánc és az ének természetes következménye legyen az előzményeknek. Nemegyszer mondták nekem: hogyan lehetséges, hogy 37-es lábad van, amikor a színpadon 35-ösnek se látszik? Ez igaz is, mert én a színpadon nem Honthy Hanna vagyok, hanem az, akit játszom...

Ezzel ugyan nem értek egyet, mert az ő egyénisége, az ő kialakult játékstílusa minden maszkon és kosztümön keresztülsüt. Éppen ez az, hogy mindig Honthy Hanna...
Nemsokára ismét Játszik a Fővárosi Operettszinházhan, az influenza nehezebbik felén már túljutott. Mit csinált itthon egész nap?

— Vagy ötezer könyvem van, így hát sosem unatkozom. Azonkívül megkezdtem az önéletrajzom írását...
— Önéletrajzot ír? Hogyan?
— Egyelőre magnetofonba mondom be, ami éppen eszembe jut, a kezdettől máig. A pályámat és a magánéletemet akarom megírni ... Azt hiszem, érdekli majd a fiatalokat is az én sokféle színészi tapasztalatom. Az az elképzelésem, hogy könyvem jövedelméből díjat alapítok fiatal színészeknek ...

—Mi volt a legfontosabb tapasztalata?
— Tálán az, hogy az operettszínész is neveli a maga módján a közönséget. Mondjuk jó ízlésre. Én mindig óvakodtam attól, hogy valaha is frivol, ízléstelen, vagy éppen közönséges legyek a színpadon. Pedig sokan hajlamosak erre a nagyobb és olcsóbb siker érdekében. Valamikor a Fifi című francia vaudeville-ben játszottam. Másnap az egyik kritikus azt írta rólam, hogy még a Sacre Coeur növendékei is megnézhetnek, még ők is tanulhatnak tőlem illemet és jó modort... Pedig csak egy kis kokottot alakítottam ...

— Nem bánta meg. hogy az operett műfaját választotta élete hivatásául?

— Amióta a világ világ, minden operettszínész azt nyilatkozza, hogy a lelke mélyén Shakespeare-t és Szophoklészt szeretné játszani ... Nem, nem, ezt ne várja tőlem ... Még akkor sem, ha régi, jól sikerült prózai szerepléseimre utal... Én ma is változatlanul szeretem az operettet.

Az operett is őt...

Gách Marianne

Szántó Mihály (3505 számú bejegyzéshez)  nevét eddig nem ismertem, így fellapoztam Rátonyi Róbert operett-könyvét, ahol ez áll (1930):

"Május 24-én mutatta be a Színkör a Mit susog a fehér akác sikeres szerzőpárosának Szántó Mihálynak és Erdélyi Mihálynak új operettjét, a Lehullott  a rezgő nyárfát, amely összesen 14 előadást ért meg.

Sebestyén elkeseredve mondta: "Úgy látszik, ezekkel a magyarnótás című operettekkel nincs szerencsém!"

Offenbach: Kékszakáll - Próba közben - video

Revizor -a kritikai portál - megosztotta a Facebookon az Operettszínháztól kapott riportot a próbafolyamatról.

február 3., 12:00

"A próbaidőszak közepén megnéztük, mi történik..."

Székely Kriszta rendező megosztja  gondolatait Offenbach művének színpadra állításáról.

"Magyarújság

Színház- Kultúra

Kassai zenészek nagy sikerei külföldön

...Kemény Egon zeneszerző fényes karrierje....

...

Budapesten hetekig szaladt Harmath Imre "Szomorú csütörtök - víg vasárnap" című hangosfilm-szkeccse, melynek pompás kísérőzenéjét és a filmoperett összes divatos slágereit a Kassáról elkerült Kemény Egon írta.

Kemény Egon ma a legjobb budapesti tánc- és dalszerzők között foglal helyet.

A "Szomorú csütörtök - víg vasárnap" legjobb slágerszáma a "Légy életem és halálom" három nyelven készült el gramofónlemezre. Híres dala a "Ritka madár a szerelem", amelynek szövegét szintén Harmath Imre írta. Kemény Egon hangszerelte a "Csavargólány" című operettet , amelynek most lesz a kassai bemutatója.

A "Kontusovka" című újdonságnak, melyet most az őszi szezonban fog bemutatni Kassán Iván Sándor társulata, "Úgy fáj... "című dalbetétjét szintén Kemény Egon írta.

Rózsavölgyi és Társánál jelent meg a "Ne felejts el engem..." című slágere. Nagy sikere volt a "Mondd miért születtél..." című Kemény Egon tangónak.

....

1936"

A fenti tudósítás Kemény Egon saját kompozíció mellett megemlíti a "Csavargólányt".

Minden bizonnyal szoros zenei kapcsolat fűzte egymáshoz a két zeneszerzőt, ugyanis Erdélyi Mihály két másik operettjének - "Sárgapitykés közlegény" (1937), "Legyen úgy, mint régen volt" (1938) -  jazzhangszerelésére is felkérte. Talán még majd további közös zenei sikereikhez...is találunk adatokat vagy kottákat.

KEMÉNY EGON hangszerelése, minden egyes kottalapon feltüntetve:

Rózsavölgyi és Társa Zeneműkiadók Kiadása, 1936

 "Csavargólány..."

Vidám operett 3 felvonásban 9 képben

Írta és zenéjét szerezte: Erdélyi Mihály

1. Én nem kívánom azt, hogy engem szeress...Tangodal

2. Sárgarézből van a pipakupakom...Induló fox

1st&2nd Violin, 2ns Violin, Piano, Trombone, 1st Saxophon EbAlto, 2nd Saxophon Bb Tenor, 1st&2nd Trumpet in Bb, Drums, Bass

Kalmár Pál énekel/YT

3. Göncölszekér az égen...Fox-trott

Kékszakáll - Nyílt próba - video-interjúk - Operettszínház

A Kékszakáll nyílt próbáján jártunk

Operettszinhaz.hu, 2018-02-14

Tíz nappal a február 23-i bemutató előtt nyílt próbát tartottunk nagyszínpadunkon, ahol Székely Kriszta rendező irányításával javában zajlanak a Kékszakáll munkálatai.

A Magyarországon több mint 30 éve nem játszott művet színházunkban első alkalommal tűzzük műsorra. A próbát követő sajtótájékoztatón az előadás rendezője, Székely Kriszta arról beszélt, régi álma vált valóra azzal, hogy megrendezheti élete első operettjét. Mert bár prózai rendezőként is számos kihívásnak kell megfelelnie, "ez a műfaj, azon belül is Offenbach és a hatalmas kórusképei egy egészen más dologra tanítanak. Ugyanakkor az is igaz, hogy nagyon biztonságos környezetben érzem magam, mert olyan művészekkel dolgozom, akik rengeteget tudnak az operettről. Ezért azt gondolom, jóféle kölcsönhatásban keveredik munkánkban a régi az újjal. Örömmel veszem az ő tapasztalataikból adódó segítséget és úgy érzem, ők is nyitottan állnak hozzá ahhoz, amit én tudok hozzáadni ehhez a dologhoz".

Kulcsár Noémi koreográfus, a Táncművészeti Egyetem Moderntánc Tanszékének vezetője is első ízben dolgozik operettel. Úgy véli,  e műfajok találkozása jelen esetben nem idegen egymástól, mert az volt a koncepciójuk, hogy ötvözzék az újszerű táncokat és mozgásokat az operett klasszikus hagyományaival, és egy-egy ponton akár kísérletezzenek is.

Dinyés Dániel zenei vezető és első karmester azt hangsúlyozta, hogy Offenbach mindig kihívást jelent az alkotók számára Magyarországon, mert a zeneszerző életműve nem igazán tudott megragadni az itthoni előadói hagyományban. "Dacára annak, hogy ő volt, aki életre hívta az operettet, és ő használta először magát az operett szót is, a műfaj később túlnőtt rajta. Lehár Ferenc és Kálmán Imre is magáévá tette ezt a kifejezést, és nekünk, magyaroknak, ők jelentik az operettet. Offenbach sokkal gyorsabb, sokkal kuplésabb, sanzonosabb, mint hazai követői és az egésznek van egy iramló, rohanó természete mind zeneileg, mind színpadilag. Miközben egy rendkívül szellemes zenéről és hihetetlenül szórakoztatóan megfogalmazott gondolatokról beszélünk."

Az előadás címszerepében az Operettszínház két sztár bonvivánja, Boncsér Gergely és Vadász Zsolt látható, akik örülnek, hogy a klasszikus hős szerepből kibújva ezúttal kegyetlenebb énüket is megmutatják.

Boulotte karakterét Bordás Barbara és a vendégművész Lusine Sahakyan ölti magára, akik azért is kedvelik különösen a takarító lány figuráját, mert eltérve a klasszikus primadonnai ívtől, erős benne a komikai és szubrett vonulat, miközben hangterjedelmét és zeneiségét tekintve mégis operai feladatot jelent.

Popolaniként Peller Károly és a fiatal vendég baritonista, Erdős Attila brillírozik majd.

Bobèche szenátorként a vendégként érkező Szacsvay László, a Katona József Színház művésze és az egykori  rockszínházas, ma már az Operettszínház oszlopos tagja, Csuha Lajos mutatkozik be, akinek egyébként ez első operett szerepe.

A szenátor kevéssé hűséges feleségét Clémentine-t, a társulat két dívája, Kállay Bori és Kalocsai Zsuzsa tölti meg élettel és derűvel.

Oscar, a szenátor jobb keze Langer Soma, valamint az operában és operettekben egyaránt otthonosan mozgó, a Kreatív kapcsolatokban már a Kálmán Imre Teátrumban is fellépett Kendi Ludovik lesz.

Saphir, a pizzafutár (vagy álruhás herceg?) szerepében Dolhai Attila és Veréb Tamás mutathatja meg humoros oldalát, táncos-komikusi vénáját.

A bájos Fleurette bőrébe a Notre Dame-i toronyőrben debütált Bojtos Luca és a szubrett szerepekben már többszörösen bizonyított Kardffy Aisha bújik.

További szereplők: Horváth Dániel, Imre Roland, Szörényi Andrea, Rikker Mária, Halasi Bianka, Zábrádi Annamária, Kékszakáll első feleségeként pedig Lévai Enikő lép színpadra.

Az előadás szövegét Szabó-Székely Ármin, Lőrinczy Attila és Székely Krisztajegyzi, a dalszövegeket Máthé Zsolt írta.

A második karmester Silló István, a karigazgató Szabó Mónika, a jelmeztervező Pattantyús Dóra, míg a díszlettervező Balázs Juli.

Máthé Zsolt: Ez volt életem legnagyobb szövegírói munkája

Fidelio, 2018.02.17. 14:34 – Spilák Klára

Máthé Zsolt jegyzi a Budapesti Operettszínház új bemutatójának, Offenbach Kékszakáll című nagyoperettjének dalszövegeit. Az Örkény István Színház színművésze írt már rap, opera, kuplé, sláger és színházi dalszövegeket, készített saját dalestet, de ez az első alkalom, hogy nagyoperetthez kérték fel. A február 23-i premier kapcsán a feladat nehézségeiről és örömeiről, az operett korszerűségéről és a nőközpontú történetekről beszélgettünk.

"[Székely] Kriszta és az alkotótársak, Szabó-Székely Ármin és Lőrinczy Attila eleinte nem akartak semmilyen komolyabb változtatást az eredeti történeten és jeleneteken, ezért én is úgy indultam neki, hogy azt fogom meg-, illetve átírni, ami van. Az 1981-es Erkel színházi előadás példányát olvasgattam és hallgattam eredetiben a dalokat. Közben gondolkoztam, mi az, amit én akarok közölni a szövegek által. Eleinte nem volt egyszerű. Eleve úgy állapodtam meg Krisztával, hogy néhány számot kiválasztunk, arra megírom az általam elképzelt verziót és aztán egyeztetünk, jó-e ez az irány vagy merre induljak tovább. Tulajdonképpen ez volt az együttgondolkodás menete. Miután az én verzióim többé-kevésbé elsőre tetszettek Krisztának, a továbbiakban ebben a hangvételben és szóhasználattal, stílussal dolgoztam. Később aztán volt egy kis koncepcióváltás, amikor úgy döntöttek, megváltoztatják a történet idejét és közegét.

Elhagyták ezt a pásztoridillel induló, királyos-lovagos sztorit és a 20. századba, az '50-es évek Amerikájára hajazó közegbe helyezték a cselekményt.

Ki volt az igazi Kékszakállú? - I. rész

Fidelio. hu -   Csabai Máté

2018.02.20. 13:26

"A kamrájában hét halott feleség, a nyolcadik túlságosan kíváncsi. Alakját Bartók és Offenbach is feldolgozta, az utóbbit tűzi műsorra az Operettszínház. Utánajárunk, honnan ered Kékszakáll mondai alakja."

"Cikkünk második részében sorra vesszük a leghíresebb Kékszakállú-feldolgozásokat, különös tekintettel Bartók és Offenbach műveire."

Alfred Grünwald igazi librettószöveggyáros volt Németországban, Ausztriában, - 1933-tól ugye már csak utóbbiban - számos ismert darabhoz írt szövegkönyvet, melyek közül többet hazánkban is játszanak vagy játszottak, ezért érdemesnek tartom linkelni operettlibrettói listáját:

A magyar szerzők közül Kálmán Imrének 5, Ábrahám Pálnak 6, Lehár Ferencnek 2 librettót készített.

Werke (Auswahl)

• Elektra, Operette, (mit Julius Brammer), Musik: Bela Lasky, 1905
• Die lustigen Weiber von Wien, Operette, Musik: Robert Stolz, 1908
• Die Dame in Rot, Operette, (mit Julius Brammer), Musik: Robert Winterberg, 1911
• Hoheit tanzt Walzer, Operette, (mit Julius Brammer), Musik: Leo Ascher, 1912
• Der lachende Ehemann, Operette, (mit Julius Brammer), Musik: Edmund Eysler, 1913
• Die ideale Gattin, Operette, (mit Julius Brammer), Musik: Franz Lehár, 1913
• Die schöne Schwedin, Operette, (mit Julius Brammer), Musik: Robert Winterberg, 1915
• Die Kaiserin, Operette, (mit Julius Brammer), Musik: Leo Fall, 1916
• Die Rose von Stambul, Operette, (mit Julius Brammer), Musik: Leo Fall, 1916
• Bruder Leichtsinn, Operette, (mit Julius Brammer), Musik: Leo Ascher, 1917
• Das Sperrsechserl, Operette, (mit Julius Brammer), Musik: Robert Stolz, 1920
• Der letzte Walzer, Operette, (mit Julius Brammer), Musik: Oscar Straus, 1920
• Die Bajadere, Operette, (mit Julius Brammer), Musik: Emmerich Kálmán, 1921
• Die Tangokönigin, Operette, (mit Julius Brammer), Musik: Franz Lehár, 1921
• Die Perlen der Cleopatra, Operette, (mit Julius Brammer), Musik: Oscar Straus, 1923
• Mädi, Operette, (mit Leo Stein), Musik: Robert Stolz, 1923
• Gräfin Mariza, Operette, (mit Julius Brammer), Musik: Emmerich Kálmán, 1924
• Die Zirkusprinzessin, Operette, (mit Julius Brammer), Musik: Emmerich Kálmán, 1926
• Die gold’ne Meisterin, Operette, (mit Julius Brammer), Musik: Edmund Eysler, 1927
• Die Herzogin von Chicago, Operette, (mit Julius Brammer), Musik: Emmerich Kálmán, 1928
• Das Veilchen vom Montmartre, Operette, (mit Julius Brammer), Musik: Emmerich Kálmán, 1930
• Viktoria und ihr Husar, Operette, (mit Fritz Löhner-Beda), Musik: Paul Abraham, 1930
• Die Blume von Hawaii, Operette, (mit Fritz Löhner-Beda), Musik: Paul Abraham, 1931
• Ball im Savoy, Operette, (mit Fritz Löhner-Beda), Musik: Paul Abraham, 1932
• Eine Frau, die weiß, was sie will, Operette, Musik: Oscar Straus
• Venus in Seide, Operette, Musik: Robert Stolz
• Märchen im Grand-Hotel, Operette, (mit Fritz Löhner-Beda), Musik: Paul Abraham, 1934
• Dschainah, das Mädchen aus dem Tanzhaus, Operette, (mit Fritz Löhner-Beda), Musik: Paul Abraham, 1935
• Polnische Hochzeit, Operette, (mit Fritz Löhner-Beda), Musik: Joseph Beer, 1937
• Roxy und ihr Wunderteam, Operette, (mit Hans Weigel), Musik: Paul Abraham, 1937
• Bozena, Operette, (mit Julius Brammer), Musik: Oscar Straus, 1952

Mesélte..., vannak benne igaz elemek is.

Nyilván nem emlitette azokat a zeneszerzőket, akiket nem érintettek ezek a dolgok.

Miért kellett ezt megrendelni?

Divatba jöttek a jazzes slágerek és ennek elterjedését mesélte. De ez még a kezdet, mert az igazi híres jazzoperettek 1930. után születtek, az első kísérletek pedig 1928-ban történtek... pl. Zenebona...

Az általad említett szerzők más műfajban mozogtak, azért nem említették őket a cikkben. Könnyűzene, de nem jazz....

Érdekes cikkek (3504)...tartalmuk alapján felmerülhet az emberben, hogy akkor ezeket ki rendelte meg és ki fizette?  :-)

Hétköznapi szinten számol be a "mindent elsöprő" társadalmi jelenségről, amit az új zenei irányzatok, a jazz és  szalonzene megjelenése és gyors elterjedése váltott ki. 

Korabeli jeles szerzők értékes zenei ismertetőit is meg lehet találni, mélyebben tájékozódni.

Egy későbbi Bárd Kottafüzetből:

Magyar Zene Szalonzenekarra

Zeneszerzők:

Pécsi József

Kacsoh Pongrác - János vitéz egyveleg

Ákom Lajos

Sándor Jenő

Huszka Jenő (Kemény Egon hangszerelése)

Nagy Ibolya műsorának vendége volt nemrég Boros Attila, akinek egykori riportalanya, Fehér György érzékletesen és ifjúságára visszaemlékezve lelkesen mesélte el, milyen nagyszerű volt az új "könnyűzenei" irányzatok, a jazz felé fordulni budapesti zeneakadémiai tanulmányai közben majd ezt követően egész életében.

"Túl az Óperencián", 2017. november 30.

Itt pedig egy szomorú hír, az egyik fiatal zeneszerző haláláról, akihez sok sláger fűződik:

Pesti Napló, 1935. február 29.

(*) Szánthó Mihály halála. Szánthó Mihály, a kitűnő komponista és karmester, sok nagysikerű operett muzsikájának szerzője, hosszas szenvedés után, 39 éves korában meghalt. Szánthó Mihály tehetséges ember volt, sokat dolgozott és különös érdeme volt, hogy a legtöbb divatos magyar zeneszerző operettjének muzsikáját hangszerelte. Szánthó Mihály operettjei közül a "Mit susog a fehér akác" és a "Lehullott a rezgő nyárfa" címűek aratták a legnagyobb sikert. Szánthó Mihály a mult év nyarán végigdirigálta a Cirkusz csillaga előadásait. Az utolsó előadás után ágynak dőlt, a Siesta-szanatóriumba vitték. Tüdőbaja elhatalmasodott rajta, néhány héttel ezelőtt orvosai gégerákot is konstatáltak. Súlyos szenvedésektől váltotta meg a fiatal karmestert a halál. Felesége, Pálffy Blanka, a kitűnő primadonna gyászolja. Temetése kedden délután 3 órakor lesz a rákoskeresztúri római katolikus temetőben.

Újság, 1927. július 21.

A birkozóbajnok, az ügyvéd, a csokoládégyáros, a rendőrtisztviselő, a járásbiró, a színész és a többiek, akik valamennyien zenét szereznek

1.

A körúti művész- és életmüvész-kávéház zsibongó hangzavarában mint rikkantó csatakiáltások törnek fel a zeneszerzők harsány, vitatkozó szavai. Itt termelődött ki a szövegíró börze, azaz a muzsikusok ide járnak el egy-egy jó szövegért. Komoly kávéházi bölcsek ellentmondást nem tűrő hangsúllyal jelentik ki, hogy az 1927-es év Budapesten a zeneszerzés jegyében fejlődött ki és ma az van itt a zenében, ami pár év előtt tőzsdében volt. És a Teréz-köruti Padillák és Yvain-ek, ami a legfontosabb, sőt talán egyedül fontos: tehetségesek. Hiszen voltak itt mindig kitűnő művelői a könnyű muzsikának; de a Hulló falevél szerzőjének évtizedekig kellett verekedni, körömszakadtig a legfalatnyibb sikerért. Ma pedig? ... Két jó taktus és a zeneszerző ölébe hull a pénz és a hir. Egy bárkarmesler két kótájával „befut" és azontúl mindenki ismeri Eisemann Mihály nevét. Aztán a legdivatosabb (egyben legkomolyabb értékű) komponistája a könnyű zenének: Márkus Alfréd. Mindig megállapították róla, hogy vérbeli tehetség, de igazi, átütő sikere alig volt. Tavaly aztán merészet gondolt Márkus, irt egy remek, parkettrekergető charlestont és a kótára igy irta a nevét: Fred Márkush. A muzsika külföldre került. Pár hét múlva visszajutott hozzánk. Mint a legdivatosabb angol tánczene, azzal az ajánló pecséttel, hogy a Dollyak a Casino de Paris-bán erre a muzsikára táncolnak. És Márkus Alfréd, az ügyes, nagyszerű muzsikus ilyen csellel végre igazán meghódította ezt a várost, amely a tehetségest csak akkor tűri meg, ha idegen vignetta alatt jelentkezik.

2.

Ha két jó taktussal ezreseket és csengő nevet lehet szerezni, csoda-e ha a kávéházi terraszon ott gubbasztanak Irvius Berlin jelöltek és kiagyalni próbálják azt a ritmust, amivel mindent megszerezhetnek, amit az élet csak nyújthat. Egy kávéházi statisztikus kiszámitotta, hogy e pillanatban több mint nyolcvan ismert zeneszerző-jelölt jár a városban azzal a szent hittel, hogy pár hónap múlva ő lesz a Fred Márkush, mert most mindenki őt irigyli Az én babám egy fekete nő-ért...

Hol vannak ma már az álmodozó, kékszemü zeneakadémisták, akik örökélefü szimfóniákat terveitek ki magukban? Kihallak, utánpótlás pedig nincs. A könnyű muzsikát ma már a kiválasztott zeneértőkön kivül csak a bólogató smockok nézik le,hiszen a tánczene valóságos életformájává lett a modern embernek, szükséglet lett mint a ruha, vagy az élelem. A fiatal és képzett muzsikusok is tudják ezt, Ábrahám Pál, aki áhitatosan tiszta zenei kompozíciókkal kezdte, ma —- charleston- zenét ir.

3.

Így vált ragadó őrületté, tobzódó mániává a tánczeneszerzés Pesten. Eisemann óta mindenki tangót ir, akit valaha gondos mamája zongorázni fanitott, Wilde népszerűsége idején mindenki afrorizmákat gyártott, — ma tangót dudorász a praktikáns, — hátha kijön belőle valami?... Nem Írunk itt most a beérkezett régi zeneszerzőkről, a partot ért árnyékről. Inkább róluk legyen szó, akiket megmámorositolt a siker látása. És azokról a fiatalokról, akik máról-holnapra hihetetlen népszerüségü tánczenéket komponáltak és oly rövid idő alatt lopták be taktusaikat a publikum szivébe? hogy a közönség nem is jegyezhette meg a nevüket". Pedig érdemes. A sikeresek között hivatásos muzsikus alig akad. Hanem: Talán a legtehetségesebb egy ifjú birkozóbajnok. Garai Imre a neve. Kedves olvasó, tegye szivére kezét és úgy vallja be, hogy a Hallod-e, hallod-e körösi lány zenéjét ismeri? Na ugy-e? De azt nem képzelte, hogy ennek az aranyos muzsikának a szerzője egy aktív birkozóchampion, aki ellentfeleit a szőnyegre vagdossa. A publikumot ezzel a dalával máris „kétvállra fektette".
Aztán azt a dalt, hogy: Este hétkor kis babám .. . egy ifjú, teljesen ismeretlen karmester, Ilnitzky László irta. A nevét senki nem ismeri, a muzsikáját mindenki. És a többiek: a csokoládégyáros, aztán az ismert büntetőjogász, a városligeti kis színész és mások', csupa nagysikerű muzsika szerzői. Hát érdemes operát írni?

4.

A kóta útja? Most erről is kell beszélni.
Tudniillik, ne gondoljuk azt, hogy a zeneszerző megkomponálja a „fülbemászót" és máris mindenki dudorász ... Óh, dehogy. A popularitásért meg kell dolgozni, különösen azóta, hogy a sláger az utcáról bekerült a teadélutánra, a lokál karmesteri pulpitusára, a kávéház és a szálloda zenekarába. Mistinguette valóságos hadsereggel, előre pontosan elkészített stratégiai tervvel lopta be a Valenciát előbb Párizs, aztán az egész világ fülébe. Még a világjáró gőzösök matrózai is meg voltak vesztegetve, hogy ezt a dalt és csak ezt a dalt dúdolják az utasok fülébe. Maurice Chevalier, Páris kuplékirálya, amikor tavalyi műsorát, a Valentinéi divatba hozta, végigjárta a párizsi éjszakát és minden helyiségben ingyen énekelte a kupiét érte rajongó párizsiaknak. Komoly, céltudatos munka a dal népszerűsítése, ötlet és pénz kell hozzá.

A pesti kóta útja?
Amint az ifjú tehetséget érez magában, elszalad a körúti kávéházba a szövegíró börzére Írót keresni. A szövegíró a legfontosabb, jó szöveg nélkül nincs siker és mostanában születtek olyan tánczenék, amelyeket négy-öt szövegre énekelnek. Szövegírót találni azonban nem könnyű feladat. A hires mondást kell ide aplikálni: három dolog kell hozzá, pénz, pénz, pénz. És el kell árulnunk azt az édes titkot, hogy a szövegírót az esetek kilencvenöt százalékában a zeneszerző fizeti a saját zsebéből, vállalván természetesen a kockázatot. Amellett zeneszerző minden kávéházi asztal mellett öt ül, szövegírót azonban csak lámpással lehet találni. Tegyük fel, hogy már elkészült a zene és megiródott a szöveg. Akkor jön a nagy feladat: a kótát kiadni! Ismét a gyengébbek kedvéért megjegyezzük, hogy a modern tánckólák javarészét nem zeneműkiadó adja ki, hanem maga a zeneszerző és a zeneműkiadó csupán bizományosa. Négyszáz-ötszáz pengőbe kerül átlag egy, kóta kiadása.
Ha már megjelent a kóta, akkor kerül sor az „osztogatásra“. Hogy mi az az osztogatás, azt mindjárt megmagyarázzuk. Fel kell bérelni húsz- harminc gyorslábú fiatalembert, akik ingyen osztogatják a zeneszám szövegét. De csak' a szövegét. Hogy aztán a közönség kiváncsi legyen — a zenére!
Ezután következik a „plaszirozás". A muzsikus elhelyezi a kótát. Ez úgy történik, hogy a zeneszerző végigjárja a lokálokat és a zenekaroknak ajándékozza a kótát azzal, hogy legalább egyszer játsszák el minden este. Tudni kell, hogy minden, sikertelen zeneszerző arra hivatkozik, hogy őt a zenekarok nyomják el. A zeneszerző hihetetlenül agilis ilyenkor. Nem elégszik meg azzal, hogy hogyne, majd játsszuk a dalt... hanem leül a legelső asztalhoz és ellenőrzi, mikor csendül fel az ő minden reménységét magában foglaló száma. Ha a zenekar késlekedik, — ó borzalom! — maga leül a zongorához és valósággal kiforszirozza, hogy az ö muzsikájára táncoljanak a parketten suhanó párok. Beszélik, hogy sok kiskorú zeneszerző igy züllött el, hogy ellenőrizze mikor zenditenek rá a muzsikájára?

5.

A siker titka az, amit nem lehet megfejteni. Vannak zeneszámok amelyek rögtön népszerűek lesznek, de két hét múlva mindenki elfelejti őket. Természetes, hogy a pattogó refrén pótolhatatlan. Az már törvény, hogy a könnyű tánczene néhány hónap alatt a feledés homályába vész, viszont a dalok, bár nem gyors népszerüségüek, hosszabb ideig élnek.
E pillanatban a legdivatosabb tánczene, mint ismeretes, Az én babám egy fekete nő... Két hónapig énekelték az egyik orfeumban, hangos siker nélkül. A refrént senki nem dúdolta az utcán. Egy regel arra ébredt a szerencsés zeneszerző, Márkus Alfréd, hogy mindenki az Ö dalát dúdolja. Pedig az orfeumban akkor már régen nyári szünet volt. A siker kiszámíthatatlan.

6.

Egész más a helyzet a dalköltőknél. Ne beszéljünk most Fráter Lórándról, Balázs Árpádról és a többi nagyokról, akiknek neveihez már tradíció fűződik.
A mostaniak közül a legnépszerűbb Ányos Laci, a megboldogult Sas Náci öccse, az ő dalait éneklik szerte az országban. A legtöbb dala a Nem én lettem hűtlen hozzádtól egészen a legújabb sikeréig meghódították az egész országot.
Ha nem is olyan nagy mértékben, mint a könnyü tánczenéknél, a dalköltésben is nagy az invázió most. Uj dalköllök neveit ismeri meg az ország, csupa olyan nevet, amelyek viselői polgári foglalkozást töltenek be.
Csak a budapesti főkapitányságon öt főtiszt- viselőt lehet összeszámlálni, akik valamennyien sikeres dalkőltők: Igen hires dalköltő lett az utóbbi időben egy szombathelyi órásmester: Koller István. Nagyon népszerű zeneszerző Bajomi Hümér fárásbiró, akinek több dala bejárta az egész országot.

7.

A „vérbeliek" most tangózenét komponálnak. Az a legkönnyebb — mondják ők — és a legtöbb pénzt lehet vele keresni. És végül olvasóm egy figyelmeztetést, ha a kávéházban két urat látsz összebújva, amint élénk gesztikulálás kíséretében Gergelyffy Gábor, Sándor Jenő dr., Balázs Árpád, Dirner Gusztáv és Babits László vitatkoznak, ne hidd, hogy valami üzletet tervelnek ki. Ó nem! Az egyik a zeneszerző, a másik" szövegíró!
Mert most zeneszerzésben van konjunktúra .. j
(K. A.)

Fotók a Szép Galathea próbájáról és magáról a bemutató-előadásról a Müpában.

1927. november 1. Népszava: ez lehet Ábrahám Pál egyik első filmzenéje, amit némafilmekhez írt:

RADIUS 

(VI, Nagymező-utca 22—24. Tel.: T. 220-98 és T. 292—50): Magyar-Hiradó. „Az áruló", amerikai dráma 6 fölv. Fősz.. Monte Blue. Fox-Journal. „Tingli-Tangli, filmrevü 3 színpadi és 3 lilmrészben. A filmrész főszereplői: Dolly Davis és Igo Sym. A színpadi részt Bródy István irta és rendezte. Zenéjét szerezte: Ábrahám Pál. Fősz.: Flory Florence, Johnny Cratton és a Radiusgörlök. A prológot Igo Sym, a film főszereplője, a bécsi Saseha-filmgyár férllstarja mondja. A zenekart Lazarus Walter zeneigazgató vezényli. (V$4. 'ÍG, '/i8, íílO.)

 Az Est, 1927. 12. 01.

Rótt Ferenc az ismert kiváló táncos színész rendkívül ötletes, színes és humoros kis revüt állított össze és tanított be, amely „Varieté Texasban“ címen kerül színre. Zenéjét Ábrahám Pál szerezte és a ragyogó szépségű tánckaron kívül Kmochné, Paris Ila, Nagy Lili, Balázs, Gáspár, Lévay és Nádassy adják elő.
A Komédia műsorából szinte elmaradhatlav blüettet ezúttal Kőváry Gyula írta, zenéjét pedig Hetényi-Heidlberg Albert állította össze. Előadják: Rótt Ferenc, Balázs István, Békássy István, Gáspár és Nádassy.

Pesti Hirlap, 1927. július 16.
KAMARA-MOZGÓ
Telefon: J. 440—27. NAPKELET ASSZONYA Mihály István és Ábrahám Pál filmoperettje 4 színpadi és 4 filmrészben. Főszereplők: Madjíde Musztafa, Vaszary Piroska, Somogyi Emmi, Dezsöffy László, O'Arrisó Kornél.
Előadások: fél8, fél10.

Az Újság, 1927. december 3.
— Bemutató a Komédiában. Nagy sikerrel mutatkozott be ma este ismét a Komédia művész- társulata. A nyitány után Kellér Dezső, a tehetséges fiatal Író Titok Iroda tréfáját adták Faragó Sári, Szántó és Balázs. Nóti Károly szellemes darabjában Rótt Sándor nagy művészetén Gáspár, Újházi Nusi és Nádassy arattak sikert. A műsor első felének fénypontja ismét Kellér Dezső Varieté Texasban cimü darabja. Pattogó, ritmikus zenéjét Ábrahám Pál, a már jól ismert zeneszerző irta, aki már számtalanszor adta. tanujelét művészi képességének. Rótt Ferenc, Kmochné, a bájos Paris Ila, a mindjobban fejlődő Békássy István és Nagy Lilli számtalanszor jelentek meg a függöny előtt.

Friss Újság, 1927. június 18.
Madzsidje Musztafa hercegnő nrimadonna lett és nagy sikert aratott egy budapesti mozgószinházhan.
Csütörtökön a Kamara-mozgó helyiségében zsúfolt ház előtt mutatkozott be Madzsidje Musziafa hercegnő, mint primadonna a „Napkelet asszonya“ cimü nagysikerű énekes-táncos filmszkeccsben, amelynek szövegét Mihály István, a sok síkért aratott film és színpadi iró, zenéjét Ábrahám Pál irta. A népszerű hercegnőnek, akivel a budapesti sajtó újabban sűrűn foglalkozott, úgy a színpadi, mint a filmrészben őszinte, nagy sikere volt. Megvesztegető, idegenszerü szépsége, szívhez szóló, bársonyos melegségü hangja és előkelő megjelenése egy csapásra meghódította a közönséget. A rendkívül mulatságos és érdekes bonyodalma bohóság sikeréhez jelentős mértékben járult Ábrahám Pál újszerű, behízelgően finom muzsikája és a többi szereplő lelkes igyekezete, élükön a kitűnő Darrigóval és a jókedvű Dezsőfivel. Igen nagy hatást tettek a gyönyörű, eredeti konstantinápolyi filmfelvételek is.

Pesti Napló, 1927. szeptember 2.

Az újjáalakított Palace Filmszínház szerdán este félnyolc órakor sajtóbemutatóval kezdte meg az új szezont. A színházat a megnyitóra úgyszólván teljesen átépítették s most művésziesen berendezett filmpalota várja a mindig újat kereső publikumot. A Palace Filmszínház igazgatósága a sajtóbemutatón az új évad egyik slágerfilmjét mutatta be, de ezenkívül a színház vezetősége meglepetéssel szolgált a bemutató közönségének. Új műfajt mutattak be, két szcenirozott filmdalt: »Falu alatt folyik egy patak ...« és »A mi Budapestünk« címmel. Mindkettő szövegét Kálmán Jenő írta, zenéjét Ábrahám Pál szerzette, filmre pedig Daróezy József, az új színház igazgatója rendezte. A szcenirozott filmdal szövegét film kíséri. Filmjelenetekkel éreztetik meg és érzékeltetik azt, amit a költő mondani akar. A közönség nagy tetszéssel fogadta a Palace Filmszínház meglepetését, amellyel Budapest egy újszerű és érdekes szórakozóhellyel gazdagodott.

Kiváncsi vagyok, hogy a Komisch Oper Berlin mit csinál ezzel a darabbal, ugyanis az is egy modernizáló színház.

Nekem furcsa ez a folyamatos szövegkönyvátírás, nem tudom mennyire van joguk ehhez a színházaknak, hisz elvileg szerzői jog van a darabokra.

Az Operettszínház közelgő Kékszakáll című Offenbach-operettjének színpadra állítása az előzetes híradások szerint ugyancsak napjaink "valóságára" hajazó sztoriba ülteti át az eredeti szövegkönyv történetét - mint A szép galathea színrevitele esetében már láthattuk. 

2018. február 16-án este a Művészetek Palotája Bartók Béla Nemzeti Hangversenytermében egy ugyancsak ritkán színpadra kerülő teljes operettnek a bemutatójára került sor:

Franz von Suppé: A szép Galathea – vidám mitológiai játék

A szünet utáni második részben pedig egy különleges, szimfonikus koncertre is sor került:

Bartók Béla: A fából faragott királyfi

Miért és hogyan került egymás mellé – egy estére - ez e két, teljesen más műfajhoz tartozó zenés színpadi alkotás?  Mi köti össze ezeket? Ezekre a kérdésekre a feleletet megkaptuk az előadás előtt a színpadra fellépő Hollerung Gábor karmestertől, az esten közreműködő Budafoki Dohnányi Zenekar vezetőjétől:

A koncerten felhangzó két művet - a Zenekar játéka mellett - „Az átváltozás” varázslata köti össze: egy az ember által teremtett tárgy életre kel. A kérdés az, hogy vajon olyan lesz-e ez a megelevenedett tárgy, amilyennek mi szeretnénk?

Bartók Béla művében a királyfi által a maga képére alkotott fabáb elfoglalja az alkotója helyét, a királylány az igazi, vérbeli királyfi helyett inkább a fabábot választja, és nem veszi észre, hogy a fabáb csak a külsőségekben azonos a királyfival. Amikor azonban ráébred, a tévedésére, a királyfi visszautasítja a szerelmét, ezért a királylánynak is meg kell alázkodnia, meg kell szabadulnia a külsőségektől. Az átváltozás Bartóknál egyfajta megtisztulás is: a királyfi és a királylány akkor lehetnek egymáséi, ha levetik külsőségeiket, ha puszta önmagukat adják a másiknak. A fából faragott királyfi balett éppen száz éve született. 

A fából faragott megelevenedő királyfi szerelmet kiváltó fabábjának történetét Cakó Ferenc kivetített, egyedi látványvilágú homokgrafikája meséli el.

A szép Galathea operettben megelevenedő szobor leválik alkotójáról, önálló érzései lesznek, melyeken az alkotó már nem uralkodhat többé. Suppé műve a másik elengedéséről szól: nem kérhetjük számon másokon az önnön álmainkat, nem formálhatunk senkit olyanná, amilyennek mi szeretnénk – vetíti előre Hollerung Gábor, mit fogunk látni a színpadon…

Én itt csak az első részben látott operettnek a Müpa színpadára adaptált változatáról kívánok beszámolni. És van miről szólnom, hiszen Suppé klasszikus dalművének színre viteléhez szintén egy merőben szokatlan megjelenítés, különös látványvilág társul a mai alkotók részéről.

Suppénak A szép Galathea című operettje Sylvie Gabor rendezésében „elevenedett” meg a színpadon. Jelmez és díszlet Árva Nóra munkája.

Először pár mondattal szólok Suppéról, a híres „bécsi operettgyár” első jeles komponistájáról és ezen operettjéről:

A belga származású osztrák zeneszerző (1820 – 1895) Dalmáciában született. Zenéjében az olasz jelleg is felfedezhető, sőt Offenbach hatása is érződik hasonló mivoltú és könnyűségű zeneművein, de mégis inkább a tisztán bécsi muzsika lüktet abban, mivel   működési területe osztrák földön teljesedett ki és kompozícióira ez a korabeli bécsi szellemiség hatott erősebben és lett jellemzőjévé. Suppé a bécsi konzervatóriumban tanult, Donizettinek is volt tanítványa. Különféle színházaknak, 1860 körül a pozsonyi színháznak is, volt karnagya. Mintegy 200 darab egyházi és világi zeneművet komponált.  Írt misét, megnyitót (Költő és paraszt), bohózatot és 30 operettet. Nevezetesebb dalművei: A nőnevelde, Pajkos diákok, A szép Galathea, Könnyű lovasság, Fatinitza, a fő műve a Boccaccio, Donna Juanita, A gascogne-i nemes, Pique Dame, Banditák, Tantalusz kínja.

Suppé zeneműveit nagy leleményesség, édes dallamainak ízléses volta és pezsgő ritmusa jellemzik.

A Szép Galatheának érdekes módon először Berlinben, a Meysel’s Theaterben volt az ősbemutatója (1865 június 30.), s csak ezután mutatta be 1865 szeptemberében a bécsi Karl Theater. Az új operettje igazi diadalt hozott Suppé számára. Sikerét elősegítette a franciás hangzású Poly Henrion (Leonhard Kohl von Kohlnegg írói álneve) librettistának ügyes szövegkönyve is. A cselekmény igen mozgalmas,  a szövegkönyvíró ügyes kézzel dolgozott, és ízlése átsegítette a kényes helyeken, úgyhogy a sikamlós tárgy ellenére sem botránkoztatta meg a korabeli bemutató közönségét.

Az eredetileg persziflázs – antik világot idéző - történetben egy Pygmalion nevű szobrász  szerelmes lesz egyik gyönyörű szobrába, amelyet Galatheának nevez el. Könyörgésére Vénusz, a szerelem istennője megeleveníti a szobrot. Mielőtt Galathea megelevenedne, jelentkezik egy műkereskedő, Mydas, aki meg akarja vásárolni. Természetesen nem kapja meg. De amikor Galathea életre kel, első dolga, hogy megcsalja a szobrászt a gazdag műpártolóval (Mydas), de Pygmalion szolgájával, Ganymedes-szel is kikezd; az utóbbival töltött bizalmas együttléte alatt  rajta kapja őket a hirtelen betoppanó Pygmalion, aki dühében meg akarja ölni a szép, de hűtlen Galatheát. Ebben a pillanatban megjelenik Vénusz, közbelép, és egyetlen mozdulatával visszavarázsolja a csalfa teremtést szoborrá.

Ez a mitológiai komédia szcenírozott formában, jelmezes, kosztümös színpadi játékként jelenik meg, egy önállóan érző, életre kelő, - és most jön a csavar: -,  a XXI. század számítógépes világára „aktualizált” szobor történetét meséli el – meghagyva az „átváltozás” varázsát, amit itt nem egy istenség beavatkozása idéz elő, hanem a kortárs technika „zűrje” vált ki.  

Mert mit látunk és mi történik a Müpa színpadán?

Egy informatikus lakásának munkaszobája szemközti falát teljes egészében egy hatalmas számítógép-monitorablak bekapcsolt, villódzó fényű felülete tölti ki, éppen színes video-és animációs rajzok, képek váltakoznak rajta;  amikor reggeli álmából ébredve belép a szobába a fiatal számítógép programozó azonnal a klaviatúrához siet és elővarázsol a gép winchesteréből egy antik ruházatú,hiányos öltözetű szép lány képét, amelynek alakját korábban ő hozta létre a számítógépében; ezen szeretne még kissé alakítani valamit, miközben el van telve ügyes alkotásától, és azon kesereg, hogy a való életben nem találna ilyen szépségre, mint az előtte lévő képmás.  Besiet szolgája, Ganymedes, aki munka helyet inkább lustálkodna a  szoba oldalában kifeszített hálós nyugágyában,ami nem tetszik Pygmalionnak. Mikor dolga végeztével kimegy a szobából, belép Mydas, a gazdag műkincskereskedő, és feltűnik neki ez a csodálatos szépségű nőalak a monitoron és megpróbálja rávenni a szolgát, hogy mentse át neki pendrive-ra töltve ezt a képet, amit megfizetne, és alkudozni kezd vele, de hirtelen visszatér az informatikusunk és kiebrudalja  a lakásból, a szolgájával együtt. Egy sóhajt, imát ereszt meg, hogy bár csak valóság lenne ez a gyönyörű lény! És egyszer csak, amikor  a klaviatúra billentyűihez ér, hirtelen kialszik a fény, teljes sötétségbe borul a helység, de nem csak a színpadon, hanem az egész hangversenyteremben koromsötét lesz néhány másodpercre, mikor visszajön a fény, lám csoda történt, ott áll  „teremtménye”, a megelevenedett Galathea  hús-vér valóságában – aki számára minden új, érdekes, és kíváncsi, no meg éhes… Innen kezdve minden úgy történik tovább, ahogyan az operett eredeti cselekményéből ismerjük…  A darab végén pedig nem a szobrász rombolja le, töri szét szép szobrát dühében, féltékenységében Ganymedes „hódítása” miatt, hanem a számítógépes programozónk rohan oda a klaviatúrához és belecsapva megint áramszünetet és teljes sötétséget teremtve „tünteti” el szíve hölgyét-álmát a színtérről.

Nagyszerűen játszanak, énekelnek és a dialógusokat is pergő nyelven, ha kell, hozzák a szereplő művészek:

Horváth István (Pygmalion), Hábetler András (Ganymedes), Szerekován János (Mydas) - és a címszerepben Lukács Anita – aki énekszólamából részleteket korábban több alkalommal is előadott koncerteken (Palotakoncert, 2016;  Operettszínház – operettgála, 2015)

Itt van két fotó a próbáról: 

Galathea-1.

Galathea-2

Az összes pompás dal, duett, tercett és quartett felhangzik Suppé operettjében, amelyeket a magyar nyelvű rádiófelvételekről is jól ismerhetünk, így például:

Mydas,  Pygmalion és Ganymedes jelenete, dal és hármas:  „Mars ki, hogy merészel bánni vélem, hallatlan, hogy mit, merészel… mars, kinn tágasabb…./- Hej, azt a teremburáját, milyen méreg…/- Jaj, nekem… Atyám neve… anyám neve…”

Pygmalion imája „Vénusz, anyám, hallgass reám, vágyaktól verve, itt esdeklem én… Vénusz, nézz le rám, vágyam epedve kérlek…”

Jelenet, Galathea ébredése és kettős: „Ám mozdul… Ó mily szép….Szava kél….Istennő, Galathea, én édes álmom, Galathea, hadd nézek rád, elönt a vágy…./- Ki vagyok, mondd…/- Égi nő, akire vártam, akit imádtam, Te vagy az élet és a cél…./ - Édes mámor, jöjj hát boldogság, drága szerelem, áradj rám…/- Jöjj drága párom, tiszta csókodban élek...”

Bordal . négyes: „Itt a pohár, az éltető ital…..igyál, igyál, igyál…”

Ganymedes kupléja: „Ránk antik égbolt napja süt és vígan élünk mindenütt, e lázban, e lázban…/Ám ha átaludnék ezer éveket, mit lehetne látnom, ha ébredek?.../- Bármily klasszis, klasszis, klasszis, ámde mégse klasszikus…”

Kiválóan szólt a Dohnányi Zenekar, élükön Hollerung Gábor karmesterrel, tényleg stúdióminőségű volt a hangzás.  

Csak tájékoztatásul: Suppé operettjének két teljes rádióváltozata készült el a hatvanas években nálunk, az alábbi szereposztásokban (csak az énekszólamok előadóit hozom:

Galathea, szobor – Lehoczky Éva (1960); László Margit (1964)
Pygmalion, fiatal szobrász – Szabó Miklós (1960); Réti József (1964)
Ganymedes, a szolgája – Bende Zsolt (1960); Melis György (1964)
Mydas, műkereskedő – Kishegyi Árpád (1960); Palcsó Sándor (1964)

Km. a Magyar Állami Hangversenyzenekar és a Földényi-kórus , vezényel: Polgár Tibor (1960); 

az MRT Szimfonikus Zenekara és Énekkara, vezényel: Lehel György (1964).

Fordította és rádióra alkalmazta Innocent Vincze Ernő. 

A Magyar Állami Operaház is bemutatta Suppé művét,  1902 és 1905 között 12 előadása volt a darabnak.

Több televíziós kamerával felvették A szép Galathea operettet, remélem, előbb-utóbb a televízió képernyőjén látni fogjuk ezt a formabontó, de szellemes, elgondolkodtató, ugyanakkor a partitúrához csaknem hű változatot! (Lukács Anita egy dalának kissé áthangszerelt, átritmizált és átharmonizált részére célzok;  a szerepnek a csipkelődő, és karikírozott jellegét kívánja kihangsúlyozni ezzel a karaoke-szerű éneklési-megközelítéssel.) 

A Müpa és a Budafoki Dohnányi Zenekar együttműködése márciusban folytatódik majd egy újabb operett-bemutatóval: Kálmán Imre Marica grófnő című operettjének koncerttermi jelmezes játékát láthatjuk-hallhatjuk majd - a tervek szerint Rost Andreával a címszerepben!

8ung!
↓ ↓ ↓ ↓  ↓ ↓ ↓ ↓

18.02.2018 | 20:00 Uhr | Kölner Philharmonie.tv

Elképzelhető, hogy leadja az M5 a MÜPA akusztik keretében? Volt felvétel? Tavaly is volt egy operettkoncert a MÜPA-ban, ha jól emlékszem Valentin napkor, de azt még nem látthattuk eddig, legalábbis én nem tudok róla, hogy ment volna.

Bécsi operettgála Leo Fall és Oscar Strauss dal nélkül elég hiányos repertoár. Zeller Madarász eredetileg a műsortervben volt, ezek szerint kimaradt? Ez is alap bécsi operett.

Jacoby Sybilljét az Operettszínházból még ebben a hónapban megtekinthetjük. (Természetesen felvételről, mert ez a darab már szeptember óta nincs műsoron.)

Tegnap este a Művészetek Palotájában, a Bartók Béla Nemzeti Hangversenyteremben - ritkaságszámba menő - operettestet tartottak!

 „Bécsi operett”-estre került sor három világsztár-operaénekes (Annette Dasch, Piotr Beczała, Thomas Hampson) vendégfelléptével, sőt nemzetközileg jegyzett karmester, a Bulgáriában született Pavel Baleff dirigens látta el a karmesteri teendőket a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekarának élén!

Miért is a kiemelt, „megkülönböztető” jelző: a „bécsi”?

Ott kell kezdjem, hogy visszatekintek magára a műfajra, és az operett fejlődésére.

Az „operett” eredetileg „kis opera”. Mai értelmében könnyebb fajsúlyú zenés színdarab, amelyben dialógusok, énekszámok és táncbetétek váltakoznak.

A XIX. század második felében kialakult zenés színpadi műfaj. Az operett a francia „opera comique” (vígopera) és  német „Singspiel” leszármazottja. Ezekkel közös formai sajátossága, hogy zenés és prózai részek váltakoznak benne. Az operett a vidámság, a csúfondáros jókedv jegyében született, és további fejlődése során is uralkodik benne a mulattató szándék. Van burleszk, parodisztikus, karikírozó, látványos és táncos operett, kis dalmű, nagyoperett, nemzetenként is más-más. Komolyabb hangulat-elemként megtűri a romantikus szalonérzelmességet.

Hervé tekinthető a francia operett megalapítójának, aki szellemes zenei burleszkjeivel nagy hatást ért el, elsőnek mutatta meg a „nagy” stílus – a korabeli Auber- és Meyerbeer-operák - fonákját. Utána Offenbach egycsapásra meghódította úgyszólván egész Európát, aki 100-nál több dallamos, pikáns ritmikájú – előbb egyfelvonásos, majd egész estét betöltő darabjaival megalkotta az operett klasszikus korszakát.  Követői közül Charles Lecocq és Robert Planquette tűnt ki. Az angol-operett a klasszikus vígopera és dalirodalom tradícióihoz kapcsolódott (Arthur Sullivan, Sidney Jones)

Francia hatás alatt, de külön ágban fejlődött ki a bécsi operett, amelynek legelső, a műfajt meghatározó képviselője Franz von Suppé. De az igazi bécsi stílus megteremtője ifj. Johann Strauss. Operettjeinek zenei gerincévé a keringőt tette, mely általa hódította meg a világot. Karl Millöcker, Carl Zeller és Ziehrer zárják le a század végén a bécsi operett első virágzását – amit „aranykornak” is nevezünk.

A bécsi operett második korszakát szokták az „ezüstkornak” hívni – a mi Lehár Ferencünk indította meg! Méltó követői Oscar Straus, Leo Fall és Lehár mellett a másik magyar büszkeségünk, Kálmán Imre. (S ha már magyar operett: itt említem meg a nagyszerű Huszka Jenő, Jacobi Viktor, Szirmai Albert, Kacsóh Pongrác és Ábrahám Pál nevét is.)

Tehát a bécsi operett második virágzásának kora a XX. század első két évtizedére esik. Mielőtt az amerikai jazz stílus uralomra kapott volna az operett színpadokon, a bécsi nagyvilági körök vidámságát és szerelmi romantikáját érzelmes keringő dallamokba, pattogó indulókba és könnyed táncritmusokba éppen olyan zeneszerzők öntötték, akik Oscar Straus kivételével nem is Bécsben születtek, mégis a bécsi operett második fénykorát teremtették meg: ugyanis Leo Fall Olmützben látta meg a napvilágot, Lehár Ferenc és Kálmán Imre pedig Magyarországon születtek.  

A csütörtök esti bécsi operett-esten mind az arany-, mind az ezüstkor reprezentálva volt: Suppé, ifj. Johann Strauss, Millöcker, Lehár, Kálmán operettjeinek részletei mellett még Robert Stolz és Rudolf Sieczyński  dalai képviselték ezt a vonalat.

A bécsi nép, a bécsi mentalitás, a bécsi környezet, a „Császár-város” volt az, ahol ez a kellemes színpadi világ, a „híres operett-gyár” megszületett; e műhelynek kiváló népszerűségét, megvesztegetően kellemes és kedves hatását, ezeknek mesteri alkotásaik, ötletes zeneszerzői leleményességük, szebbnél-szebb dallamaik, mulatságos cselekményű, fülbemászó, vértpezsdítő zenéjű operettjeik, a zenekedvelő közönség lelkében maradandó hálás emléket emeltek a világhírű zeneszerzőknek – és mily meglepő: a Müpa pódiumán helyet foglaló magyar rádiózenekar előtt nem bécsi előadóművészek tolmácsolták a „bécsi, bécsibb” szerzők  dalait, hanem egy német szoprán, egy lengyel tenor,  egy amerikai bariton és egy bolgár karmester állt; hozzáteszem, énekesi-muzsikusi mivoltuk mellett azért közös bennük még, hogy mindhárman kötődnek a bécsi operához, a bécsi zenevilághoz s így a bécsi operetthez is!...

Még egy gondolat: operett-est hangversenyteremben!  Ritkaság ez mi nálunk. A közönség ilyen helyekre manapság legtöbbször komolyzenei (szimfonikus-, oratorikus-, kamara- és versenyművek)  előadásokért látogat oda, meg olykor koncertszerű operaelőadásokra szokott beülni… Pedig, jól emlékszem a hatvanas, hetvenes, nyolcvanas, de még a kilencvenes évekből is, hogy voltak operettkoncertek  a Pesti Vigadóban, a Zeneakadémia Nagytermében, a Budapest Kongresszusi Központban, ahogyan a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekarának és Énekkarának Huszka, Lehár, Kálmán, Offenbach, Suppé, J.Strauss műveiből összeállított  operett-estjeire is  a rádióstúdió mellett a csepeli munkásotthonban  és a Magyar Néphadsereg   művelődési házában -  mely programok a legtöbb esetben a kor jeles, népszerű magyar operaénekeseinek közreműködésével valósultak meg.  

Így érkezett el a tegnapi, kitüntetett és várt esemény:  a Müpa Bartók Béla Hangversenytermébe szervezett operett-gála, mely hatalmas közönségérdeklődés mellett zajlott le, és ez nem volt véletlen, hiszen ez a felfokozott várakozás egyszerre övezte a három híres külföldi operaénekest, a karmestert  és a közreműködő rádiózenekart – és persze kíváncsian várva azt is, hogyan, miként éneklik el a műsorukban meghirdetett nevezetes operettszerzők ismert dalműveinek dalait, kettőseit. 

Az előadók között a legnagyobb renoméja kétségkívül Hampsonnak van, ugyanakkor mára már túl van a zeniten: a hivatalos programban Suppé Banditák nyitányát követően, a két énekes kollégája után a „Hej, cigány…” kezdetű dallal kezdett Kálmán Imre Marica grófnő című operettből. Már itt hallani lehetett, hogy a hang nem makulátlan; magasságai abszolút nincsenek meg, pedig tenorális baritonja még erre „rásegíthetné” is… Ugyanakkor a charme-ja, előadó-képessége, a játszani tudása, a mimikája, gesztusai mind-mind hamisítatlan operett-bonvivánt varázsolt belőle, így a publikum hatalmas tetszésnyilvánításban részesítette Hampsont és produkcióját. A szünet előtti első részben A denevérből kaptunk egy válogatást, benne az „óra-duett” és a finálé tercett jelenetét, s Dr. Falke szerepében Hampson megcsillogtathatta komikumát, sőt  a tánctudását is kamatoztathatta. Ez az adottsága jól működött nála a szünet utáni második részben is, amikor Millöcker Koldusdiákjából adta elő a nevezetes kuplét: Ollendorf belépője („Katonákkal bánni könnyű”).  Következett egy-egy népszerű, Bécs szépségét megéneklő Stolz - ill. Sieczyński-dal, Hampson baritonján elhangzott számok különösebben nem ragadtatták el a hallgatóságot, kétségtelen ihletetten, szép énekhangon szólaltak meg általa.

Annette Dasch elbűvölő jelenség, szopránja is szép, de a hang maga kissé „sápadt”, hiányzik belőle a szenvedély, olykor túl halk… Mindazonáltal a német operaénekesnő érzi az operettet is, tud kifejezni könnyed, vidám dallamokat énekelni, és jól mutat estélyi ruháiban a pódiumon. El tud bájolni is, ha nem egymaga áll ki, hanem partnereivel énekel együtt. Így kevéssé tetszett a nyitó dal: Lehár A mosoly országából, Liza belépője („Egy nőnek mindig jólesik…. szív, szív…”), zavart, hogy a számhoz megírt kórus nélkül adta elő – bennem Osváth Júlia és különösen Házy Erzsébet stúdiófelvételei rögzültek, hozzájuk képest nekem ez a szám most itt csalódást jelentett. A csárdáskirálynőből énekelt duettben – „ Táncolnék a boldogságtól” - ,(partner Beczała), már jobban tetszett – s általában, mint említettem, a párjelenetek jobban sikerültek, ahogyan A denevérből a Csárdás nem tudott lázba hozni, viszont az operett finélé jelenetében a két partnere neki is „szárnyakat” adott… A második részben jobban  sikerültek az előadott operettrészletek: Lehár Paganini című dalművéből először Liza dalát adta elő nagyon szépen: „Szép álom, szállj a szívemre”, majd egészen forróvá vált a hangulat a nézőtéren, mikor ugyanebből a darabból a szerelmi kettőst énekelte Beczała oldalán: „Nem szeret így téged más”. 

Az egész est számomra legnagyobb zenei élményét Piotr Beczała szolgáltatta! Makulátlan, fényes, minden regiszterében kiegyenlített tenorja bűvölt, az elénekelt áriák énekhangján minden szépségét a dalnak előhozta. A közönség is érezhette, hogy minőséget, színvonalat kapott benne, általa, és hallhatóan, a tapsokban is kifejezésre juttatta a rokonszenves művész iránti rajongását, szeretetét.

Beczała minden dalát, és a duettekben,  tercettekben is,  láthatóan és hallhatóan remek hangi diszpozícióban adta elő: Lehár: Giuditta – Szép itt az élet és oly vidám.. óh, signora, signorina…”; Kálmán: Csárdáskirálynő – duett: „Táncolnék a boldogságtól”;  Johann Strauss: A denevér: Óra-duett; a finálé („A szívem úgy reszket”); Lehár: Paganini: „Volt nem egy, de száz babám”, duett: „Nem szeret így téged más”; Kálmán: Marica grófnő – „Mondd meg, hogy imádom a pesti nőket”.

És következtek a ráadások: Lehár- blokk! Fergeteges, színvonalas, méltón egy bécsi, mondhatni „monarchikus” dalok következtek zárásul, a közönség jókedvétől, szimpátiájától övezve, nagy tapsok és ovációk tetszésnyilvánításukat kifejezve és a hangulat magas hőfokára jutva: A víg özvegyből Danilo belépőjét énekelte Hampson, énekelve-játszva-táncolva: „Az Orfeum tanyám! Ott békén hágy hazám! Ott éltem vígan élem, mert átkarol tündérem: Lolo, Dodo,Cloclo, Margot, Frou-Frou, Tutu, s a hazaszeretetnél szerelmük többet ér.” - tombolt a közönség!

Jött Beczała:  A mosoly országa – „Vágyom egy nő után!” Közönség tombolás dettó! S végül: A víg özvegy szerelmi kettőse – énekelték hárman – kissé a „három tenor” formulára hajazva... „Minden vágyam, súgom lágyan  csak szeress! (más fordításban: „Ajk az ajkon” ) – kis meglepetés:

a refrénnél Desch, Beczała és Hampson egyenként elővarázsol kis cetlit, és magyarul éneklik a refrént! Elementáris hatás!!!

Minden jó, ha vége jó! Felejthetetlen operettest volt a Müpában! A bécsi szerzők közül ugyan kimaradt Karl Zeller, Leo Fall, Oscar Straus, de így is jól szolgálta az ügyet ez a koncert: ízelítőt kaptunk bécsi életérzésből, kedélyből, és jó zenéket is hallottunk, kiváló tolmácsolásban, melyhez járult a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekarának briliáns együttmuzsikálása a nagyszerűen irányító Pavel Baleff-fel az élükön -  figyelemmel és alkalmazkodva az énekesek tempóihoz.

Jó lenne minél több operettet bevinni a hangversenytermekbe, igény van rájuk!

Ma este megint visszatérek a MÜpába: Franz von Suppé: A szép Galathea – az operett keresztmetszete kerül előadásra Bartók Béla műve mellett (Dohnányi Zenekar és a Magyar Állami Operaház énekművészeinek előadásában.)

Az alábbi Ábrahám: Júlia c. operett szereposztás a Nagyváradi Színház előadása volt, azért nem Honthy Hanna a főszereplő, itt más a rendező is, Gróf László.

Bécsben 2016-ben a Wolksoper Wien felújította Ralph Benatzky: Axel a menyország kapujában c. jazzoperettjét (1936 Axel and der Himmelstür), amely Gréta Garbót parodizálja ki. Ezt a darabot Magyarországon is játszották:

Esti Kurir, 1939. február 5.

AXEL A MENNYORSZÁG KAPUJÁBAN

Benatzky bemutató a Terézköruti Szinpadon

Ralph Benatzky feltalált egy modern opeirettstilust, amely szövedék bohózatból, sanzonokból, kuplékból, sok-sok tréfából, cseppnyi érzelmességből és hamisítatlan, csipkefinom franciás szellemből. Ugy látszik, ő nyert, az ő új műfaja foglalja el a régi nagyoperett helyét, legalábbis ezt bizonyítja világsikere. Nincs egyetlen zenés darabja, amely ne szaladt volna százon felül, akárhol került is színre. Ez a legújabb, háromrészes és szintén sokképes „benatzkyzmus", az „Axel a mennyország kapujában", Bécsből kiindulva, egyenesen lepusztithatatlan a világszinpadokról és kiindulópontját jelzi egy olyan figyelemreméltó karriernek, mint Zarah Leanderé.
A Terézköruti Színpad nagy érdeme, hogy felfedezte, mennyire illik Benatzky a kis színpadokhoz, amelyeknek tövében két zongora kíséri az előadást és ahol, ha tetszik, a színész minden különösebb megerőltetés nélkül lejöhet a nézőtérre, mert a szinpad és nézőtér közt alig van választóvonal. Éppen ezért robban az Axel sikere teljes erejével a Terézköruti Színpadon. No meg azért is, mert nincs az előadásnak olyan pontja, amelyen ne a legkiválóbbak gondoskodnának a legkényesebb igények kielégítéséről. Az átdolgozó: Stella Adorján. A versek: Harmalh Imre. A zongoránál: Bródy Tamás. A primadonna: Mezey Mária. A bonviván: Dénes György. A komikusok: Gárdonyi Lajos, Peti Sándor, Kőváry Gyula, Bihari Nándor, Fülöp Sándor, Fenyő Árpád. A komikus hölgyek: Kökény Ilona, Rajna Alice. A darab szépei: Nórát Teri, Andrássy Mária. A rendeződ Tarján György.
Színház és darab, vagy ahogyan mondani szokták: az egész produkció biztosíték arra, hogy Axel Budapesten is ragaszkodni fog külföldi szériáihoz és a Terézköruti Színpad sok estén át lesz olyan forró siker színhelye, mint a főpróbán volt.

https://www.youtube.com/watch?v=rsByEp26LIA&list=PLPql_KeANbf6LauUpTNSeijG71m9mcxmo&index=5

1939. január 25-től márc. 5-ig volt műsoron, de addig naponta ment, volt hogy kétszer, kb. 35 előadás volt.

Mezey Mária szerintem kitünő választás volt erős karakterével, kisugárzásával, mély hangjáva. Garbó szerepére.

Korábban már említettem, hogy Ábrahám Bál a Savoyban c. operettjének filmváltozata újabb dalokat tartalmaz a szinpadi verzióhoz képest. Találtam erről egy érdekes cikket:

Pesti Napló, 1935. február 16. Színház rovat

A Royal Apolló mutatta be a Bál a Savoyban című filmet, amely Ábrahám Pál azonos című operettjének változata. A film meséjét Hermann Kosternitz írta. A mese teljesen különbözik az operett meséjétől, de mindenesetre elsőrangúan alkalmas arra, hegy megfelelő kerelet adjon Alpár Gittának, Bársony Rózsinak, Hans Járaynak és a többi kitűnő filmszínésznek hatásosnál hatásosabb alakításokra. A film, amely a bécsi ősbemutatón szokatlanul nagy sikert aratott, nálunk is a siker igaz jegyében startolt. Ábrahám Pál muzsikája két új dallal bővült, egy magyar dallal is, amelynek hatása nagy volt. Ábrahám Pál muzsikája érzékien forró, magasan az átlagon felül álló és ami a legnagyobb erőssége: csupa virtuózitás a hangszerelése. Alpár Gitta énekszámai valósággal ékkövei a filmnek. Ez a magyar művésznő, mint filmszinésznö is befutott az elsők közé. Gyönyörűen énekel és hatásosan játszik. Mellette vele egyvonalban látjuk Bársony Rózsit. Csupa nemes kultúra az éneke, játéka és a tánca. Hans Járay elegáns, finom színész. Félix Bressart talán még sohasem volt olyan mulatságos, mint ebben a filmben. Willy Stettner és Otto Wallburg gondoskodnak még a közönség mulattatásáról. A filmet Székely István rendezte. Hibátlan és ötletes munkát végzett, Székely István ezzel a rendezésével bebizonyította, hogy valóban a legjobb európai rendezők sorába tartozik. Asszisztense, Cziffra Géza: méltó társa Székelynek. A film Budapesten készült, Gál Ernő pompás produkciójában. Eiben István volt az operatőr, Vincze László a felvételvezető és Vincze Márton tervezte a szép díszleteket. Bob Gray tanította be a táncokat; a sikerült jelmezeket Várady Tihamér tervezte. Bródy Tamás és Alpár Tibor mint zenei asszisztensek végezték művészi munkájukat. A közönség tetszéssel fogadta a bemutatót.

Íme az egyik 1935-ben írt Ábrahám dal:

https://www.youtube.com/watch?v=y0Pn07v0EKk

Thomas Hampson: „Felejthetetlen élmény volt Polgár Lászlóval énekelni”

Írta:Tóth Anna

Papageno, 2018. február 13. (A cikk eredetileg a Müpa Magazinban jelent meg.)

 A dal amerikai nagykövete. Százötven albumon énekel, egy Grammy-díj, öt Edison-díj és a Grand Prix du Disque tulajdonosa. Operaénekesi karrierje egyedülálló: jut hely benne a zenei nevelésre fordított figyelemnek és zenetörténeti kutatásoknak is. Annette Dasch és Piotr Beczała társaságában Thomas Hampson bécsi operettesten lép fel a Müpában.

Kétlaki életet él. Bécsben éppen úgy otthon van, mint New York­i lakásában. Büszkén vallja, hogy tiszteletbeli bécsiként ismerik el Ausztria fővárosában, és amikor a Bécsi Filharmonikusoknak ítélték a Baden Baden­i Kulturális Alapítvány Herbert von Karajan-­díját, őt kérték fel a laudációra. Az operától az oratóriumokon és dalokon át az amerikai musicalig szinte mindent éneklő művész repertoárjában az operettek is figyelemre méltó helyet foglalnak el.

– Mikor kezdett érdeklődni az operettek iránt?

– Nem köthető ez dátumhoz, hiszen az operett egyike a klasszikus műfajoknak. Akárcsak az operák, dalok és musicalek, számomra az operettek is elválaszthatatlanok az európai zenétől.

– Van-e szerepe ebben a vonzódásban annak, hogy ennyi időt tölt Bécsben?

– Minden bizonnyal szerepet játszik ebben hosszas bécsi tartózkodásom. Az ember fantáziáját megérinti az ottani miliő, a mindent átható zene, az állandóan jelen lévő történelem, és megérintik az ahhoz kapcsolódó hétköznapi történetek. Ilyenkor lehet igazán szembesülni az opera és az operett közötti alapvető különbséggel: az operák reprezentatív figurákat állítanak színpadra, nagy élettapasztalatot közvetítenek, nagyobb időbeli távlatokra mutatnak — témájuk többnyire évszázadokra nyúlik vissza. Az operettek azonnal akarnak szórakoztatni, a mindennapok tanulmányozása segíthet az adekvát figurák felkutatásában — valóban inspiratív lehet ezek életre keltésében átélni a bécsi hétköznapokat.

– Honnan származik az operettgála ötlete?

– Erre nem emlékszem pontosan, de talán Baden­Badenben beszéltünk róla először. Többször léptem fel ott különböző gálaesteken, ahol opera­ és operettáriákat énekeltem. Egyszer csak megfogalmazódott ez az elképzelés.

– Gondolom, régebbről ismeri már partnereit. Hol dolgoztak eddig együtt?

– Piotr Beczałát húsz éve ismerem, nagyon sokat dolgoztunk együtt Bécsben és a Metben, Salzburgban és más helyeken is. Szeretek vele együtt énekelni, kiváló partner és nagyon kedves ember. Annette Dasch fantasztikus művész, vele is többször volt szerencsém közös produkciókban részt venni. Nagyon örülök ennek a közös munkának velük.

Ha mérnöki pontossággal össze lehetne állítani az énekesek génállományát, a romantikus baritont Thomas Hampsonból kellene klónozni. Ő jelenti az operahősök etalonját: egyesíti az óriás Marcello gyengédségét, a lehengerlő Figaro ravaszságát, a magabiztos Don Giovanni kevélységét és a szívtipró Danilo gróf eleganciáját. És ha Hollywoodban készülnének még olyan musical­filmek, mint az ötvenes években, sztárbaritonjuk, a nálunk a Dallas sorozat Clayton Farlow­jaként ismert Howard Keel csak bámulna, hány menyasszony akadna Hampson horgára. És a hangja: egészséges, hajlékony, áradó és egy kis tenormagassággal színezett — egyszerre meggyőző és elbájoló.

– Ki állította össze a gálaest műsorát? Kaptak egy előre elkészített programot, vagy lehetőségük volt ötletelni, akár egy-egy kedvencre javaslatot tenni?

– Ez a műsor egyszer csak „összeállt”. Mindenkinek volt javaslata, amelyben mérlegre tette a saját személyiségét, a saját repertoárját, aztán lassanként körvonalazódott a program. És természetesen kellett némi kompromisszumkészség is, ami mindig meghozza a gyümölcsét.

– Érez valamilyen különös örömöt, amikor operettszínpadon énekel?

– Valójában ezt is úgy kezelem, mint más műfajokat. Nagyon szeretem, amikor éppen benne vagyok, egyébként úgy tekintem ezeket a szerepeket, mint az éneklés, előadás egy lehetséges fajtáját. A pályám elején már kapcsolatba kerültem a műfajjal, még az Egyesült Államokban, Chicagóban énekeltem először operettet. Azóta sem találkoztam túl sok szereppel, de amivel igen — például Danilóval, Falkéval —, azt nagyon megszerettem.

– Most éppen Párizsban játszik A víg özvegyben, majd Németországban is többször elénekli ezt a gálaműsort. Szerepel még hasonló produkció az előjegyzési naptárjában?

– Egyelőre nincs lekötött operettszerződésem, igaz, most még előttem áll e gálaműsor néhány előadása. A napokban valóban A víg özvegyben énekelek Párizsban, aztán lehet, hogy a belátható időhorizonton A denevér körvonalazódik.

– Számos műfajban mozog otthonosan, sok nyelven beszél, sok országban vendégszerepel. Vannak kedvencei? Kedvenc műfajra, nyelvre, országra gondolok. Lehet egyáltalán ilyet megnevezni?

– Határozottan kijelenthetem, hogy nincs kedvencem. Nagyon szeretem, hogy különböző stílusokkal, nyelvekkel, helyszínekkel, sőt különböző műfajokkal találkozom. Akkor mondok igent egy felkérésre, ha érdekel a munka. Ennyi feltétlenül szükséges ahhoz, hogy a kellő szinten azonosulni tudjak vele. Ha viszont ez megtörtént, akkor mindig szeretem, amit csinálok, olyankor teljesen elmerülök az adott szerepben, adott feladatban. Ezért merem elvállalni azt is, amin sokan csodálkoznak, hogy esetenként egyik nap Simon Boccanegra vagyok, másnap (vagy két­három nap múlva) pedig Danilo. Belépek az egyikbe, elmerülök benne, kilépek belőle — és kész vagyok hamarosan valami egészen mással ezt megtenni.

– Már nemegyszer járt Budapesten. Szerzett különleges élményeket Magyarországon? Megért esetleg valamit magyarul?

– Nagyon szeretek itt lenni. Elbűvöl a város, Budapestnek nincs párja a világon. Sok szép élmény kapcsolódik az önök csodálatos fővárosához. A Müpa fantasztikus termét többször is kipróbáltam már, koncerteztem a felújított Zeneakadémián, ami egy művészettörténeti csoda ezzel a tiszta szecesszióval. Felejthetetlen előadásban vettem részt a gyönyörű Operaházban, az azóta elhunyt Polgár Lászlóval, akinek halála számomra is nagy veszteséget jelentett. És bár nagyon szeretek itt lenni, magyarul még nem sikerült semmit sem megtanulnom, de még megértenem sem…

Keleti Újság, 1940. május 3.

Az idő sodrában

Lehár

Hetvenéves, most ünnepük. Negyven évvel ezelőtt mutatták be első operettjét, a Drótostótot. A Vig özvegy most harmincötéves. Lehár világhírneve is annyi idős. Harmincöt év óta öt kontinensen ismerik. Dallamai tartós életűek.
Ki emlékszik Czakó Zsigmond, Hugó Károly, (Jbernyik Károly drámáira? De ki ne emlékeznék a „Cornevillei harangok"-ra, a „Nebántsvirág"-ra, a „Rip"- re, vagy a „Madarász"-ra? Ezek a melódiák úgy kisérik el az embert a sírig, mint az ifjúság szép emlékei. Ha egy ócska, nyikorgó kintorna is fűrészeli, illat, fény, rózsaszínű párázat szövődik a szemünk előtt. Lehár előtt is voltak operett szerzők, Konti József, Verő György, Bokor József, hogy csak néhányat említsünk. Ezeknek a szerzőknek a nevei már rég feledésbe merültek, de taktusaik megdobbantják az öregecske sziveket és még fiataljaink füleibe se verődnek ismeretlenül. A nagy magyar operettet azonban ez a Bécsben állomásozó magyar katona-karmester teremtette meg. A „Drótostót"-tal egyidősek a „Bob herceg" és a „János vitéz". Egyik sikere lelkesíti a másikat. Lehár Huszka Jenőt és Kacsóh Pongrácot ösztökéli, ezek sikerei visszahatnak Lehárra, aki csakhamar leteszi a Regiments-tamburt és egymásután írja meg a „Vig özvegy", „Luxemburg grófja", „Cigányszerelem" zenéjét. Lehár nagy sikerei óta van egyáltalában magyar operett. Ez a műfaj egyszerre kivirágzik. A Pálmai Ilkák, Szoyer Ilonkák, Küry Klárák és Hegyi Arankák nagy nemzedéke után, akik még külföldi dalművekben, „Santoy", „Gésák" stb. jeleskedtek, beérkezik a Fedák Sárik, Kosáry Emmik nemzedéke, Kálmán Imre "Csárdáskirálynő" -je, „Maricza grófnő"-je ugyancsak azt a magyar levegőt, stilizált népi muzsikát árasztják, amit Lehár. A tragikus sorsú Jacobi Viktoron keresztül egészen Ábrahám Pálig vezet a magyar operett felfelé ívelő útja, amely már nem áll meg országhatároknál, értékes exportcikk lett belőle.
Amikor Lehár Ferencet ünnepeljük, lehetetlen nem gondolni a magyar operettnek csodálatos kibontakozására, amely talán nem is lett volna lehetséges Lehár nélkül. Az a műfaj, amelyet ö megteremtett, nemcsak melódiákban volt gazdag, nemcsak hangszerelésben volt nagyvonalú, hanem magyar is . ., Vagy még helyesebben: dualisztikus, mert egyaránt érvényesült benne Bécs forró keringő-kultusza, mint a magyár csárdásritmus. Lehár a maga műfajában éppen úgy egy nagy zenei egyéniség alkotó lehetőségeit élte ki, mint mások az oratóriumban vagy operában, Tulajdonképen operaszerzőnek indult ő is. Egészen fiatalon operát irt, a „Kukuská"-t, amelyet azonban csak nagy operett-sikerei után mutatott be az operaház. Operettjeinek fináléi, egy-egy nyitánya, sőt egyik másik keringője is az operaszerző szünetlen jelenlétére figyelmeztetnek. Mint az operett nagy mesterénél, Offenbachnál, úgy nála is csak egy lépés, hogy müve áthatoljon az operamüfajba. Mindenesetre a „klasszikus" operett nagymesterének nevezhetjük.
A lehári értelemben vett magyar operett — sajnos — az utóbbi években lehanyatlott. Majdnem azt mondhatnék, hogy az egész műfaj haldoklik. Hol vannak már a régi kiváló magyar operettegyüttesek? A jelesebb primadonnák éa bonvivánok áttértek az operára vagy a prózára. Az operett elhajlott vagy egy forma nélküli nemzetközi műfajba — a diadalmas jazz és az újsütetű szinkópák jegyében — vagy pedig összezsugorodott néhány táncbetétté — franciás vigjátékoknak — a közepében. Mintha az egész magyar operettmüfaj Lehárral állott, vagy bukott volna. A hetvenéves Lehárnak a hallgatása épen annyira beszédes, mint amennyire szemléltető volt, amikor az ö csillagzata uralta az európai színpadokat,

A "Nagy koncertek emlékezete" topicban beszámoltam, milyen koncerten vettem részt Berlinben:

Itt  is elolvasható.

A többi színházat, a két operaházat, a Philharmónia épületét csak kívülről vettem szemügyre...

Miket láttál ott és hol?

Kékszakáll - olvasópróba

Kékszakáll: Boncsér Gergely/Vadász Zsolt

Boulotte: Bordás Barbara/Lusine Sahakyan

Popolani, Kékszakáll személyi titkára: Peller Károly/Erdős Attila

Bobéche, szenátor: Szacsvay László/Csuha Lajos

Clémentine, a felesége: Kállay Bori/Kalocsai Zsuzsa

Oscar, a szenátor főtanácsadója: Kendi Ludovik/Langer Soma

Saphir: Dolhai Attila/Veréb Tamás

Fleurette: Bojtos Luca/Kardffy Aisha

Alvarez: Horváth Dániel/Imre Roland

Kékszakáll feleségei

Közreműködik: a színház ÉNEK- és ZENEKARA, valamint BALETTKARA

 Zenei vezető: Dinyés Dániel

Karigazgató: Drucker Péter/Szabó Mónika

Koreográfus-asszisztens: Németh Zsuzsi

 Rendezőasszisztens: Tucker András

Világításterv: Bányai Tamás

Játékmester: Angyal Márta

Díszlettervező: Balázs Juli

Jelmeztervező: Pattantyus Dóra

Zenei munkatársak: Axmann Péter, Mihalics János, Déri Judit, Szekeres László, Puskás Dóra, Barta Gábor, Mazalin Wanda

Koreográfus: Kulcsár Noémi

Rendező: Székely Kriszta

A feleségeit sorra fogyasztó Kékszakáll története ismerős lehet a nézők számára. Jacques Offenbach életörömöt sugárzó, zeneileg is sziporkázó operettje komédiává alakítja a véres legendát, szerelmi és politikai intrikákkal dúsítva az egyébként is akciódús cselekményt. Az Operettszínház új bemutatója leporolja a romantikus történetet, és egy mai néző számára is ismerős közegbe, a vállalati szférába helyezi. Kékszakáll vezérigazgató és Bobeche szenátor a hierarchia csúcsán, teljhatalommal rendelkeznek beosztottaik élete felett, egészen addig, amíg Boulotte, egy szókimondó takarítónő kézbe nem veszi a dolgokat. A furcsa szerelmi viszonyokról és hatalomvágyról szóló előadást, a Katona József Színház fiatal rendezője, a Színikritikusok Díjával is jutalmazott Székely Kriszta állítja színpadra, aki korábban a Kreatív kapcsolatok című kamaraoperát rendezte a Kálmán Imre Teátrumban.

Az elmúlt másfél évben háromszor jártam Berlinben; jelzésedre, már tervezem a következő - ezúttal zenés színházi - odalátogatásomat...

2018. március 17-én a Komische Oper Berlin is repertoárra tűzi Offenbach Kékszakállját, majd érdemes lesz a két előadást összehasonlítani:

https://www.komische-oper-berlin.de/programm/spielplan/blaubart/558/

Budavári Palotakoncert 1 rész Sissi nyomában

MTV, 2017 augusztus 20

Offenbach Kékszakáll című operettjéből előzőekben külön-külön belinkelt dalok itt folyamatában szólalnak meg:

Az időskálán elérhetőek:

1:15:59-től Kékszakáll belépője – legenda (Boncsér Gergely)

1:20:20 tól Kettős: „Egy randevú” (Kardffy Aisha, Kerényi Miklós Máté) 

1:22:53 – 1:25:34 Együttes „Saltarelle, avagy mit ad a nő…” (Bordás Barbara, Kardffy Aisha, Lévai Enikő, Lukács Anita, Boncsér Gergely, Kerényi Miklós Máté, Laki Péter, Vadász Zsolt

Peller Anna és Kocsis Dénes énekel a Kékszakáll című Offenbach darabból előzetest /részlet/

A Budapesti Operettszínház 2017/18 évadjában Offenbach: Kékszakáll című darabját is műsorra tűzik. A sajtótájékoztató a Kálmán Imre Teátrumban volt 2017.05.03-án, a színpadon Peller Anna és Kocsis Dénes énekelt. A felvételen a dal egy részlete látható.

Ugyanez a Szenvedély-duett velük Tatán - 2017 június 9.

Offenbach: Kékszakáll - Fleurette és Daphnis duettje „Egy randevú” (Kardffy Aisha, Kerényi Miklós Máté)

Budavári Palotakoncert - 2017 augusztusa

(Ezért a hölgyért hagyta ott feleségét, Dancs Annamarit és párhónapos gyermeküket Kerényi Miklós Máté)

J. Offenbach - Kékszakáll - Palotakoncert 2017 – Boncsér Gergely

Keleti Újság, 1938. március 28.

A Városi Szinház háromezer embert befogadó nézőtere előtt századik előadásához közeledik az utolsó tíz esztendő legnagyobb operettsikere, a Júlia ötletességben, humorban, a dalok és zene számok szépségében, a táncszámok újszerűségében, a kiállítás pazarságában egyetlen operett sem vetekedhetik ezzel az újdonsággal, amelynek sikere elhomályosít minden eddigi operettsikert. Ezen nem is fogunk csodálkozni, ha megtudjuk, hogy a
Júlia szövegkönyvét Földes Imre és Harmath Imre írták, zenéjét pedig Ábrahám Pál szerezte.
Ábrahám Pál saját vallomása szerint a Júliában érte el eddigi diadalmas zeneszerzői pályafutásának csúcspontját és nem csoda az sem, hogy a Júliát a jövő szezonban Párizs, London és Newyork legnagyobb operett színházai fogják játszani. E világvárosi színházakat is megelőzve a mi színházunk
péntek este megkezdi a Júlia sorozatos előadásait, ezzel is igazolva, hogy a színházi év legnagyobb sikerű darabjait a lehető leggyorsabban, az eredeti előadásokkal párhuzamosan tudja bemutatni városunk közönsége előtt.
Talán mondanunk sem kell, hogy a Júlia a legelőkelőbb szereposztásban, a legpazarabb kiállításban kerül színre nálunk is. Aki a színház heti műsor hirdetésében elolvassa a szereplők névsorát, meggyőződik róla, hogy a szinház összes vezető tagjai állanak sorompóba a Júlia mennél nagyobb sikere érdekében. Gróf László rendezi a darabot, Rajnai Sándor és Kudelász Károly készítik a díszleteket és kosztümöket, a szinház saját zenekarán kívül két cigánybanda is részt vesz az előadásban, a duettek és balettek egész sora készül a táncteremben, úgy, hogy minden remény megvan arra, hogy
a Júlia nálunk is az esztendő legnagyobb látványos operettsikere lesz és hosszú ideig uralkodni fog a színpadon.

JÚLIA

Szövegét írták: Földes Imre és Harmath Imre, zenéjét szerezte : Ábrahám Pál

Szereplők:

Júlia .................................. Sólymosán Magda
Vica ................................. Ürmössy Magda , Sándor Stefi

Trude ............................... Wojticzki Elvira
Mary ................................. Porti Mimi
lfjabb Júlia ... ............... .....Bázsa Éva
Klarissz .............................Czopán Flóri
Udvardy Kálmán .................Jenei János
Udvardy György ................ Honim Pál
Udvardy ezredes ........ Réthely Ödön
Zabos őrmester ......... Tompa Sándor

Bajusz ........................... Fülöp Sándor
Báró Somfalvy ......... Csóka József
líj. Udvardy............... Csengeri Aladár
Mányi ..................... Solthy Miklós
Péterffy ................... Végh József
Máté ....................... Szentes Ferenc
Bagyik .................... Dancsó György
Kucor cigány............ Szakács Sándor
Táncos..................... Sándor Andor
Kis táncosnő........... Gerö Borosa
Egy táncos ur ......... Pintér Jenő

Történik az

I. felvonás I. kép Kanzaszban. 2. kép a Somfalvy kastély parkjában. 3. kép a kastély nagytermében. 4. kép Kanzaszban.

II. felvonás 1. kép a háromhalmi templomtéren. 2. kép a kastély kis szalonjában. 3. kép a parkban. 4. kép a kastély dísztermében.

III. felv. 20 év múlva a Somfalvy kúrián.

Farmerek, farmerlényok, ültetvényesek, tisztek, parasztok, urak, hölgyek, cigányok

Rendező: Gróf László, vezényel: Schreiber Alajos, táncok: Sándor Andor, díszletek Rajnai—Kudelász.
A színház szükségesnek látja közölni, hogy a Júlia második előadása szombaton délután 5 órakor van és pedig természetesen rendes helyárakkal. Este ugyanis a színházban a bucuresti-i Alhambra társulát játszik.

A másik szereposztásban különben Honthy Hanna játszotta a főszerepet.