492 Búbánat 2006-06-21 13:48:59 [Válasz erre: 491 Búbánat 2006-06-21 13:48:23]
41. La Grande-Duchesse de Gérolstein, operetta in 3 acts Dites-lui qu\'on l\'a remarqué Composé par Jacques Offenbach Interprété par Orchestre de la Societe des Concerts du Conservatoire Dirigé par Jean-Pierre Marty 42. La belle Hélène, operetta in 3 acts Au mont Ida Composé par Jacques Offenbach Interprété par Lamoureux Concert Association Orchestra Avec Charles Burles Dirigé par Jean-Pierre Marty 43. La belle Hélène, operetta in 3 acts On me nomme Hélène la blonde Composé par Jacques Offenbach Interprété par Toulouse Orchestra Avec Jessye Norman Dirigé par Michel Plasson 44. La Périchole, operetta in 2 acts Sans en souffler mot à personne Composé par Jacques Offenbach Interprété par Toulouse Orchestra Avec Gabriel Bacquier Dirigé par Michel Plasson 45. La Périchole, operetta in 2 acts Le conquérant dit à la jeune indienne Composé par Jacques Offenbach Interprété par Toulouse Orchestra Avec Teresa Berganza, Jose Carreras Dirigé par Michel Plasson 46. La Périchole, operetta in 2 acts Ah! quil diner je viens de faire Composé par Jacques Offenbach Interprété par Lamoureux Concert Association Orchestra Avec Suzanne Lafaye Dirigé par Igor Markevitch 47. La Périchole, operetta in 2 acts Mon Dieu! que les hommes sont bêtes! Composé par Jacques Offenbach Interprété par Toulouse Orchestra Avec Teresa Berganza Dirigé par Michel Plasson 48. Les Saltimbanques, operetta C\'est l\'amour Composé par Louis Ganne Interprété par Lamoureux Concert Association Orchestra Avec Dominique Tirmont, Eliane Liblin Dirigé par Jean-Pierre Marty 49. Im weissen Rössl (The White Horse Inn), operetta Il est un p\'tit peu chlass Composé par Ralph [Rudolph Josef Frantisek] Benatzky Interprété par Orchestre de la Societe des Concerts du Conservatoire 50. Phi-Phi, operetta Je connais tout\'les historiettes Composé par Henri Christine Dirigé par Marcel Carivan
41. La Grande-Duchesse de Gérolstein, operetta in 3 acts Dites-lui qu\'on l\'a remarqué Composé par Jacques Offenbach Interprété par Orchestre de la Societe des Concerts du Conservatoire Dirigé par Jean-Pierre Marty 42. La belle Hélène, operetta in 3 acts Au mont Ida Composé par Jacques Offenbach Interprété par Lamoureux Concert Association Orchestra Avec Charles Burles Dirigé par Jean-Pierre Marty 43. La belle Hélène, operetta in 3 acts On me nomme Hélène la blonde Composé par Jacques Offenbach Interprété par Toulouse Orchestra Avec Jessye Norman Dirigé par Michel Plasson 44. La Périchole, operetta in 2 acts Sans en souffler mot à personne Composé par Jacques Offenbach Interprété par Toulouse Orchestra Avec Gabriel Bacquier Dirigé par Michel Plasson 45. La Périchole, operetta in 2 acts Le conquérant dit à la jeune indienne Composé par Jacques Offenbach Interprété par Toulouse Orchestra Avec Teresa Berganza, Jose Carreras Dirigé par Michel Plasson 46. La Périchole, operetta in 2 acts Ah! quil diner je viens de faire Composé par Jacques Offenbach Interprété par Lamoureux Concert Association Orchestra Avec Suzanne Lafaye Dirigé par Igor Markevitch 47. La Périchole, operetta in 2 acts Mon Dieu! que les hommes sont bêtes! Composé par Jacques Offenbach Interprété par Toulouse Orchestra Avec Teresa Berganza Dirigé par Michel Plasson 48. Les Saltimbanques, operetta C\'est l\'amour Composé par Louis Ganne Interprété par Lamoureux Concert Association Orchestra Avec Dominique Tirmont, Eliane Liblin Dirigé par Jean-Pierre Marty 49. Im weissen Rössl (The White Horse Inn), operetta Il est un p\'tit peu chlass Composé par Ralph [Rudolph Josef Frantisek] Benatzky Interprété par Orchestre de la Societe des Concerts du Conservatoire 50. Phi-Phi, operetta Je connais tout\'les historiettes Composé par Henri Christine Dirigé par Marcel Carivan
491 Búbánat 2006-06-21 13:48:23 [Válasz erre: 490 Búbánat 2006-06-21 13:47:30]
51. Phi-Phi, operetta Blanches rondeurs aux contours délicieux Composé par Henri Christine Dirigé par Marcel Carivan 52. Dédé, operetta Dans la vie faut pas s\'en faire Composé par Henri Christine Avec Maurice Chevalier 53. La Route fleurie, operetta C\'est la vie de bohème Composé par Francis Lopez Avec Georges Guetary 54. La Route fleurie, operetta Les Haricots Composé par Francis Lopez 55. La Route fleurie, operetta Madgascar Composé par Francis Lopez 56. Méditerranée, operetta Méditerranée Composé par Francis Lopez Avec Tino Rossi 57. La Belle de Cadix, operetta La Belle de Cadix Composé par Francis Lopez 58. Le Chanteur de Mexico, operetta Mexico Composé par Francis Lopez 59. Chanson Gitane, operetta Tant que le printemps Composé par Maurice Yvain Dirigé par Marcel Carivan 60. Chanson Gitane, operetta Choeur des gitans Composé par Maurice Yvain Dirigé par Marcel Carivan
51. Phi-Phi, operetta Blanches rondeurs aux contours délicieux Composé par Henri Christine Dirigé par Marcel Carivan 52. Dédé, operetta Dans la vie faut pas s\'en faire Composé par Henri Christine Avec Maurice Chevalier 53. La Route fleurie, operetta C\'est la vie de bohème Composé par Francis Lopez Avec Georges Guetary 54. La Route fleurie, operetta Les Haricots Composé par Francis Lopez 55. La Route fleurie, operetta Madgascar Composé par Francis Lopez 56. Méditerranée, operetta Méditerranée Composé par Francis Lopez Avec Tino Rossi 57. La Belle de Cadix, operetta La Belle de Cadix Composé par Francis Lopez 58. Le Chanteur de Mexico, operetta Mexico Composé par Francis Lopez 59. Chanson Gitane, operetta Tant que le printemps Composé par Maurice Yvain Dirigé par Marcel Carivan 60. Chanson Gitane, operetta Choeur des gitans Composé par Maurice Yvain Dirigé par Marcel Carivan
490 Búbánat 2006-06-21 13:47:30 [Válasz erre: 489 bemaria 2006-06-21 11:24:59]
61. Chanson Gitane, operetta Jalousie Composé par Maurice Yvain Dirigé par Marcel Carivan 62. La Reine Joyeuse, operetta Oh! la troublante volupté Composé par Charles Cuvillier Avec Mathe Altery 63. Les chasseurs d\'images, operetta J\'ai un beau chapeau Composé par Roger Dumas 64. La Maréchale Sans-Gêne, operetta Le jour où je dirai: je l\'aime Composé par Pierre-Petit Avec Fanely Revoil Dirigé par Richard Blareau 65. La Poule noire, operetta Aïe, aïe, aïe...Pourquoi faut-il que je respire encore Composé par Manuel Rosenthal Interprété par Orchestre du Theatre National de L\'opera-Comique Avec Jean Giraudeau Dirigé par Richard Blareau 66. La Poule noire, operetta Les hommes sont tous des goujats Composé par Manuel Rosenthal Interprété par Orchestre du Theatre National de L\'opera-Comique Avec Denise Duval Dirigé par Richard Blareau 67. Le Moulin Sans-Souci, operetta Touchez pas à la continière Composé par Georges van Parys Interprété par Cologne Concert Association Orchestra Dirigé par Paul Bonneau 68. Le Moulin Sans-Souci, operetta Tous les hommes sont les mêmes Composé par Georges van Parys Interprété par Cologne Concert Association Orchestra Avec Janine Micheau Dirigé par Paul Bonneau 69. Le Port du soleil, operetta La Chanson du soleil Composé par Marc Cab Dirigé par Georges Sellers 70. Visa pour l\'amour, operetta Le genre américain Composé par Francis Lopez Avec Luis Mariano 71. Visa pour l\'amour, operetta Cha-cha des égoutiers Composé par Francis Lopez Avec Luis Mariano
61. Chanson Gitane, operetta Jalousie Composé par Maurice Yvain Dirigé par Marcel Carivan 62. La Reine Joyeuse, operetta Oh! la troublante volupté Composé par Charles Cuvillier Avec Mathe Altery 63. Les chasseurs d\'images, operetta J\'ai un beau chapeau Composé par Roger Dumas 64. La Maréchale Sans-Gêne, operetta Le jour où je dirai: je l\'aime Composé par Pierre-Petit Avec Fanely Revoil Dirigé par Richard Blareau 65. La Poule noire, operetta Aïe, aïe, aïe...Pourquoi faut-il que je respire encore Composé par Manuel Rosenthal Interprété par Orchestre du Theatre National de L\'opera-Comique Avec Jean Giraudeau Dirigé par Richard Blareau 66. La Poule noire, operetta Les hommes sont tous des goujats Composé par Manuel Rosenthal Interprété par Orchestre du Theatre National de L\'opera-Comique Avec Denise Duval Dirigé par Richard Blareau 67. Le Moulin Sans-Souci, operetta Touchez pas à la continière Composé par Georges van Parys Interprété par Cologne Concert Association Orchestra Dirigé par Paul Bonneau 68. Le Moulin Sans-Souci, operetta Tous les hommes sont les mêmes Composé par Georges van Parys Interprété par Cologne Concert Association Orchestra Avec Janine Micheau Dirigé par Paul Bonneau 69. Le Port du soleil, operetta La Chanson du soleil Composé par Marc Cab Dirigé par Georges Sellers 70. Visa pour l\'amour, operetta Le genre américain Composé par Francis Lopez Avec Luis Mariano 71. Visa pour l\'amour, operetta Cha-cha des égoutiers Composé par Francis Lopez Avec Luis Mariano
489 bemaria 2006-06-21 11:24:59 [Válasz erre: 488 Búbánat 2006-06-21 11:13:07]
Igen, ezt én is láttam. Tényleg csábító, bár én elsősorban teljes felvételeket vásárolok szívesen. Meg azt sem tudni kik énekelnek rajta!
Igen, ezt én is láttam. Tényleg csábító, bár én elsősorban teljes felvételeket vásárolok szívesen. Meg azt sem tudni kik énekelnek rajta!
488 Búbánat 2006-06-21 11:13:07
LE MEILLEUR DE L\'OPÉRETTE címmel egy 5 CD-ből álló érdekes kiadvány jelent meg a lemezpiacon. A lemezeken 100 operett-sláger, számos, kevéssé ismert, ritkán vagy egyáltalán nem játszott és hallott operettnek a részletei csendülnek fel - elsősorban francia szerzők műveiből: Offenbach, Christiné, Messager, Planquette, Audran, Lecocq, Varney, Hahn, Ganne, Yvain, Cuvillier, Delannoy, Dumas, Youmans, Lopez Továbbá a német nyelvterületről: Friml, Benatzky, J. Strauss II, O. Strauss. S természetesen Lehár sem maradhat ki ebből a válogatásból. Nagyon csábító ez az EMI-kiadványsorozat, amely mindössze 5.465 Ft-ért a mienké lehet!
LE MEILLEUR DE L\'OPÉRETTE címmel egy 5 CD-ből álló érdekes kiadvány jelent meg a lemezpiacon. A lemezeken 100 operett-sláger, számos, kevéssé ismert, ritkán vagy egyáltalán nem játszott és hallott operettnek a részletei csendülnek fel - elsősorban francia szerzők műveiből: Offenbach, Christiné, Messager, Planquette, Audran, Lecocq, Varney, Hahn, Ganne, Yvain, Cuvillier, Delannoy, Dumas, Youmans, Lopez Továbbá a német nyelvterületről: Friml, Benatzky, J. Strauss II, O. Strauss. S természetesen Lehár sem maradhat ki ebből a válogatásból. Nagyon csábító ez az EMI-kiadványsorozat, amely mindössze 5.465 Ft-ért a mienké lehet!
487 Búbánat 2006-06-16 00:01:16 [Válasz erre: 486 bemaria 2006-06-15 13:38:11]
Kivárom, míg bekerül az antikváriumba...
Kivárom, míg bekerül az antikváriumba...
486 bemaria 2006-06-15 13:38:11 [Válasz erre: 485 Búbánat 2006-06-13 23:49:39]
Ezt meg fogom vásárolni, mert nagyon érdekel!
Ezt meg fogom vásárolni, mert nagyon érdekel!
485 Búbánat 2006-06-13 23:49:39
Könyvajánlat Gerő András-Hargitai Dorottya-Gajdó Tamás A CSÁRDÁSKIRÁLYNŐ 3490 Ft A Csárdáskirálynő története sikertörténet. Túlélt világháborút, forradalmakat, rendszerváltásokat. Változott, de nem a felismerhetetlenségig. Lényege szerint születése óta egyenlő önmagával: operett. Kibírta a dicséreteket és a lesújtó kritikát is. Elviselte a besorolásokat is. Azt is, hogy bécsinek tartsák, pedig valójában osztrák–magyarnak született, s aztán magyar lett. Azt is, hogy a polgári középosztályhoz kössék, pedig valójában szinte azonnal folklorizálódott. Senki szeretetét nem utasította vissza, de azt is tudomásul vette, hogy ne szeressék. Tartották az osztrák identitás, életérzés egyik kifejezőjének, és persze valami nagyon magyarnak is. Pedig valójában egyik se. Ha már valahogy be kellene sorolni, akkor leginkább valami olyasmi, ami talán fából vaskarikának, fogalmi önellentmondásnak tűnik, de a szerző(k), a történet és a közeg hármasságában mégiscsak értelmet kap. A Csárdáskirálynő közép-európai hungarikum. Más szóval: monarchikum. A könyvhétre megjelent díszes kiadványban megtalálható a magyar nyelvű teljes szövegkönyv. Olvashatjuk a darab megzenésített verseit és a szinopszis különböző változatait. Olvashatunk a korról, Kálmánról és a pályatársakról.Feltárul a Csárdáskirálynő \"születésének\" sok - sok érdekessége és az egyes - napjainkig tartó - bemutatók kulisszatitkai. A könyv egyben képeskönyv. Korabeli archív és későbbi fekete-fehér meg színes felvételekről régi legendás énekesek, színészek és mai üdvöskék tekintenek ránk, de az illusztrációk között felfedezhetünk számos fotót, melyek konkrét bemutatók jeleneteiből válogat. Az egyes színpadképek \"árulkodnak\" az adott előadásról: rendezés, díszlet, jelmez. Továbbá, sok-sok népszerű énekes-szereplőről olvashatunk az albumban. Mert ez nemcsak képeskönyv, hanem egyben díszes,tartalmas album,amely az operett-optikán át közel hozza és elénk tárja az adott kor ízlésvilágát,divatját,a múltat,a jelent;széles kavalkádját nyújtja, és varázslatosan ábrázolja mindazt, ami egy szóban és egy szóval így fejezhető ki: Csárdáskirálynő.
Könyvajánlat Gerő András-Hargitai Dorottya-Gajdó Tamás A CSÁRDÁSKIRÁLYNŐ 3490 Ft A Csárdáskirálynő története sikertörténet. Túlélt világháborút, forradalmakat, rendszerváltásokat. Változott, de nem a felismerhetetlenségig. Lényege szerint születése óta egyenlő önmagával: operett. Kibírta a dicséreteket és a lesújtó kritikát is. Elviselte a besorolásokat is. Azt is, hogy bécsinek tartsák, pedig valójában osztrák–magyarnak született, s aztán magyar lett. Azt is, hogy a polgári középosztályhoz kössék, pedig valójában szinte azonnal folklorizálódott. Senki szeretetét nem utasította vissza, de azt is tudomásul vette, hogy ne szeressék. Tartották az osztrák identitás, életérzés egyik kifejezőjének, és persze valami nagyon magyarnak is. Pedig valójában egyik se. Ha már valahogy be kellene sorolni, akkor leginkább valami olyasmi, ami talán fából vaskarikának, fogalmi önellentmondásnak tűnik, de a szerző(k), a történet és a közeg hármasságában mégiscsak értelmet kap. A Csárdáskirálynő közép-európai hungarikum. Más szóval: monarchikum. A könyvhétre megjelent díszes kiadványban megtalálható a magyar nyelvű teljes szövegkönyv. Olvashatjuk a darab megzenésített verseit és a szinopszis különböző változatait. Olvashatunk a korról, Kálmánról és a pályatársakról.Feltárul a Csárdáskirálynő \"születésének\" sok - sok érdekessége és az egyes - napjainkig tartó - bemutatók kulisszatitkai. A könyv egyben képeskönyv. Korabeli archív és későbbi fekete-fehér meg színes felvételekről régi legendás énekesek, színészek és mai üdvöskék tekintenek ránk, de az illusztrációk között felfedezhetünk számos fotót, melyek konkrét bemutatók jeleneteiből válogat. Az egyes színpadképek \"árulkodnak\" az adott előadásról: rendezés, díszlet, jelmez. Továbbá, sok-sok népszerű énekes-szereplőről olvashatunk az albumban. Mert ez nemcsak képeskönyv, hanem egyben díszes,tartalmas album,amely az operett-optikán át közel hozza és elénk tárja az adott kor ízlésvilágát,divatját,a múltat,a jelent;széles kavalkádját nyújtja, és varázslatosan ábrázolja mindazt, ami egy szóban és egy szóval így fejezhető ki: Csárdáskirálynő.
484 Búbánat 2006-06-12 15:17:12 [Válasz erre: 483 Búbánat 2006-06-12 15:10:21]
Elírás: nem id. hanem ifj. J. Strauss
Elírás: nem id. hanem ifj. J. Strauss
483 Búbánat 2006-06-12 15:10:21
Kevés szó esik az osztrák Franz von Suppéról (1819-1895), pedig meghatározó és megkerülhetetlen személy, ha a klasszikus operettről beszélünk. Tegnap du. a Petőfin Zubin Mehta vezényelt három Suppé- nyitányt. Érdekes, hogy legtöbb operettjéből mára csak a nyitányok maradtak fenn (váltak igazán népszerűvé és ismertté) – leszámítva a Boccacciót, a Pajkos diákokat és a Szép Galatheát, amelyek teljes felvételekről is megszólalnak, és a zenés színházakban is alkalmanként felbukkannak. Inkább múlt időben kellett volna fogalmaznom; nálunk hosszú idők óta nem játsszák ezeket a darabokat. Tavaly nyáron felcsillant a remény. A Boccacciót Alföldi Róbert rendezésében bemutatták volna Szegeden, a Szabadtérin, az Operettszínház és a Szabadtéri Játékok közös produkciójában, de aztán anyagi okok miatt meghiúsult az ügy. Kaptuk helyette az elcsépelt Csárdáskirálynőt. Keveset tudunk viszont a Banditákról (Offenbach után Suppé is írt ilyen címmel operettet), a Fatinitzáról, a Költő és parasztról, a Reggel, délben és este Bécsbenről, a Donna Juanitáról, a Könnyű lovasságról vagy a Pique-Dame-ról stb. Csak a nyitányai életképesek? Suppé Gounod és Offenbach kortársa volt Erdekesség: Offenbach és Suppé egyazon évben, 1819-ben született! Szerintem id. J. Strauss életművére - különösen operettjeire – igen nagy hatást gyakorolt (de Millöckerre és Zellerre is); az ő inspirációja nélkül nem biztos, hogy megszülettek volna J. Strauss örökbecsű alkotásai. A belga származású, dalmát születésű (Split, régen Spoleto), Bécsben letelepedett zeneszerzőt éppúgy az osztrák operett megteremtőjének tartjuk, miként a német származású Offenbach a francia-operett atyjának tekinthető. Amúgy Suppé életműve még az Offenbachénál is gazdagabb, úgy háromszáz-négyszáz színpadi művet írt: van köztük operett, daljáték, bohózat, zenés játék, balett, egyéb alkotás. De más műfajban is letette a névjegyét. Például Requiemje vetekszik a legnagyobbakéval… Bevallom, nem könnyű elképzelni egy operett komponistát gyászmise szerzőjének. Suppé ebben is úttörő volt! Nyitányai pedig az operettjei mellett - hangfelvételek révén - köztünk élnek - hála a rádiónak, amely intézmény e tekintetben átérzi közszolgálati felelősségét. Örülök annak is, hogy a Naxos és a Marco Polo cégek már több tucat Suppé- nyitányt vettek fel lemezre, melyek kereskedelmi forgalomban kaphatók.
Kevés szó esik az osztrák Franz von Suppéról (1819-1895), pedig meghatározó és megkerülhetetlen személy, ha a klasszikus operettről beszélünk. Tegnap du. a Petőfin Zubin Mehta vezényelt három Suppé- nyitányt. Érdekes, hogy legtöbb operettjéből mára csak a nyitányok maradtak fenn (váltak igazán népszerűvé és ismertté) – leszámítva a Boccacciót, a Pajkos diákokat és a Szép Galatheát, amelyek teljes felvételekről is megszólalnak, és a zenés színházakban is alkalmanként felbukkannak. Inkább múlt időben kellett volna fogalmaznom; nálunk hosszú idők óta nem játsszák ezeket a darabokat. Tavaly nyáron felcsillant a remény. A Boccacciót Alföldi Róbert rendezésében bemutatták volna Szegeden, a Szabadtérin, az Operettszínház és a Szabadtéri Játékok közös produkciójában, de aztán anyagi okok miatt meghiúsult az ügy. Kaptuk helyette az elcsépelt Csárdáskirálynőt. Keveset tudunk viszont a Banditákról (Offenbach után Suppé is írt ilyen címmel operettet), a Fatinitzáról, a Költő és parasztról, a Reggel, délben és este Bécsbenről, a Donna Juanitáról, a Könnyű lovasságról vagy a Pique-Dame-ról stb. Csak a nyitányai életképesek? Suppé Gounod és Offenbach kortársa volt Erdekesség: Offenbach és Suppé egyazon évben, 1819-ben született! Szerintem id. J. Strauss életművére - különösen operettjeire – igen nagy hatást gyakorolt (de Millöckerre és Zellerre is); az ő inspirációja nélkül nem biztos, hogy megszülettek volna J. Strauss örökbecsű alkotásai. A belga származású, dalmát születésű (Split, régen Spoleto), Bécsben letelepedett zeneszerzőt éppúgy az osztrák operett megteremtőjének tartjuk, miként a német származású Offenbach a francia-operett atyjának tekinthető. Amúgy Suppé életműve még az Offenbachénál is gazdagabb, úgy háromszáz-négyszáz színpadi művet írt: van köztük operett, daljáték, bohózat, zenés játék, balett, egyéb alkotás. De más műfajban is letette a névjegyét. Például Requiemje vetekszik a legnagyobbakéval… Bevallom, nem könnyű elképzelni egy operett komponistát gyászmise szerzőjének. Suppé ebben is úttörő volt! Nyitányai pedig az operettjei mellett - hangfelvételek révén - köztünk élnek - hála a rádiónak, amely intézmény e tekintetben átérzi közszolgálati felelősségét. Örülök annak is, hogy a Naxos és a Marco Polo cégek már több tucat Suppé- nyitányt vettek fel lemezre, melyek kereskedelmi forgalomban kaphatók.
482 bemaria 2006-06-09 10:09:32 [Válasz erre: 481 Búbánat 2006-06-08 19:17:14]
Előbb-utóbb biztosan megvásárolom valamelyiket,mmert nagyon rdekel ez az operett!
Előbb-utóbb biztosan megvásárolom valamelyiket,mmert nagyon rdekel ez az operett!
481 Búbánat 2006-06-08 19:17:14 [Válasz erre: 480 bemaria 2006-06-08 10:36:10]
Több videó ill. DVD felvétel van belőle, francia nyelven.
Több videó ill. DVD felvétel van belőle, francia nyelven.
480 bemaria 2006-06-08 10:36:10 [Válasz erre: 479 Búbánat 2006-06-08 09:20:47]
Én sajnos nem ismerem az operettet egészben csak egyetlen dalt hallottam. Meg fogom nézni a francia szövegkönyvet ha lesz időm.
Én sajnos nem ismerem az operettet egészben csak egyetlen dalt hallottam. Meg fogom nézni a francia szövegkönyvet ha lesz időm.
479 Búbánat 2006-06-08 09:20:47 [Válasz erre: 478 bemaria 2006-06-08 08:52:35]
Tudomásom szerint e románcon kívül Helénának más önálló áriája, dala nincs a partitúrában; a többi mind kettős, együttes, jelenet,finálék - amelyben énekelnie kell.
Tudomásom szerint e románcon kívül Helénának más önálló áriája, dala nincs a partitúrában; a többi mind kettős, együttes, jelenet,finálék - amelyben énekelnie kell.
478 bemaria 2006-06-08 08:52:35 [Válasz erre: 476 Búbánat 2006-06-07 11:29:50]
Köszönöm! Csak még azt nem tudom ez-e az, amit én németül hallottam.
Köszönöm! Csak még azt nem tudom ez-e az, amit én németül hallottam.
477 bermuda 2006-06-07 14:12:49
Kedves Búbánat,köszönjük! Remek,elbűvölő,pikáns,nehogy valaki átírja! Az operában is halálra idegesít,amikor ismerem egy bizonyos fordításban az illető operát-esetleg részleteket kivülről- s feltekintve egészen mást látok kiirva!Már az is kiborít ha csak egy szó nincs a helyén:-)
Kedves Búbánat,köszönjük! Remek,elbűvölő,pikáns,nehogy valaki átírja! Az operában is halálra idegesít,amikor ismerem egy bizonyos fordításban az illető operát-esetleg részleteket kivülről- s feltekintve egészen mást látok kiirva!Már az is kiborít ha csak egy szó nincs a helyén:-)
476 Búbánat 2006-06-07 11:29:50 [Válasz erre: 467 bemaria 2006-06-02 13:34:02]
Megtaláltam a videó kazettámon Sass Sylvia előadásában: Offenbach: Szép Heléna Heléna románca A szép Heléna, így neveznek, Vagy Nidon lánya, a hamis. És azt mondják, rám súlyt helyeztek, Hű Thézeusz és mások is. Én nem vagyok könnyelmű léha, Csak ellenállni oly nehéz, A bajkeverő Vénusz léha. Csalogatón, szemembe néz Csalogatón, szemembe néz Oh, Vénusz, mondd, neked örömet ád, Ha félre csúszik a csúszik az erényes láb. Oh, Vénusz, mondd, neked örömet ád, Ha félre kúszik a kúszik az erényes láb. A földi nőknek egy a vágyuk: Megóvni férjük hírnevét De néha meglepetve látjuk, Hogy mást határozott az ég. Egy példáról anyám beszámolt, Hogy egykor hattyú szállt reá, És e hattyú jó atyám volt. Tudhatta ő, mi vár reá Tudhatta ő, mi vár reá Oh, Vénusz, mondd, neked örömet ád, Ha félre csúszik a csúszik az erényes láb. Oh, Vénusz, mondd, neked örömet ád, Ha félre kúszik a kúszik az erényes láb. Óh, jaj, mily nagy csapás a szépség, De hogy kerüljük ezt mi el? Csak ültök itt, a férfi népség, S az Éggel is csatázni kell. Ha én egy szem is ellenállnék, Csak halott maradhatok én, Az istenekkel szembeszállnék. Tudhatjuk jól, hogy nincs remény Tudhatjuk jól, hogy nincs remény Oh, Vénusz, mondd, neked örömet ád, Ha félre csúszik a csúszik az erényes láb. Oh, Vénusz, mondd, neked örömet ád, Ha félre kúszik a kúszik az erényes láb.
Megtaláltam a videó kazettámon Sass Sylvia előadásában: Offenbach: Szép Heléna Heléna románca A szép Heléna, így neveznek, Vagy Nidon lánya, a hamis. És azt mondják, rám súlyt helyeztek, Hű Thézeusz és mások is. Én nem vagyok könnyelmű léha, Csak ellenállni oly nehéz, A bajkeverő Vénusz léha. Csalogatón, szemembe néz Csalogatón, szemembe néz Oh, Vénusz, mondd, neked örömet ád, Ha félre csúszik a csúszik az erényes láb. Oh, Vénusz, mondd, neked örömet ád, Ha félre kúszik a kúszik az erényes láb. A földi nőknek egy a vágyuk: Megóvni férjük hírnevét De néha meglepetve látjuk, Hogy mást határozott az ég. Egy példáról anyám beszámolt, Hogy egykor hattyú szállt reá, És e hattyú jó atyám volt. Tudhatta ő, mi vár reá Tudhatta ő, mi vár reá Oh, Vénusz, mondd, neked örömet ád, Ha félre csúszik a csúszik az erényes láb. Oh, Vénusz, mondd, neked örömet ád, Ha félre kúszik a kúszik az erényes láb. Óh, jaj, mily nagy csapás a szépség, De hogy kerüljük ezt mi el? Csak ültök itt, a férfi népség, S az Éggel is csatázni kell. Ha én egy szem is ellenállnék, Csak halott maradhatok én, Az istenekkel szembeszállnék. Tudhatjuk jól, hogy nincs remény Tudhatjuk jól, hogy nincs remény Oh, Vénusz, mondd, neked örömet ád, Ha félre csúszik a csúszik az erényes láb. Oh, Vénusz, mondd, neked örömet ád, Ha félre kúszik a kúszik az erényes láb.
475 Búbánat 2006-06-05 10:36:46 [Válasz erre: 474 sphynx 2006-06-04 13:17:47]
Sikerült felvennem, tényleg pompás - hamisítatlan - Gilbert und Sullivan operettfilm. A zenei anyag még az áthangszerelés ellenére is rém szórakoztató és fülbemászó! Nagyszerűek a színészek és a színes látványvilág. Jól megcsinált film. Ismételt köszönetem, hogy felhívtad rá a figyelmem. Az egyik jelenetben a kalózok és a rendőrök kergetőzése közben beesnek a kis település színházába, ahol éppen egy Gilbert und Sullivan operett, a H.M.S. Pinafore (magyarul a \"Fruska\" címmel dolgozták át az operettet a rádióban) darabot próbálják - tehát a filmoperettben egy másik Sullivan-operett idézet bukkan fel - szellemes ötlet a forgatókönyv íróktól. Ez a film 1983-ban jészült tbk. között Kevin Kline és Angela Lansbury főszereplésével. Az 1982-es Greenberg-változatot nem ismerem, kérlek,mesélj róla!
Sikerült felvennem, tényleg pompás - hamisítatlan - Gilbert und Sullivan operettfilm. A zenei anyag még az áthangszerelés ellenére is rém szórakoztató és fülbemászó! Nagyszerűek a színészek és a színes látványvilág. Jól megcsinált film. Ismételt köszönetem, hogy felhívtad rá a figyelmem. Az egyik jelenetben a kalózok és a rendőrök kergetőzése közben beesnek a kis település színházába, ahol éppen egy Gilbert und Sullivan operett, a H.M.S. Pinafore (magyarul a \"Fruska\" címmel dolgozták át az operettet a rádióban) darabot próbálják - tehát a filmoperettben egy másik Sullivan-operett idézet bukkan fel - szellemes ötlet a forgatókönyv íróktól. Ez a film 1983-ban jészült tbk. között Kevin Kline és Angela Lansbury főszereplésével. Az 1982-es Greenberg-változatot nem ismerem, kérlek,mesélj róla!
474 sphynx 2006-06-04 13:17:47 [Válasz erre: 473 Búbánat 2006-06-03 16:01:41]
Énekelnek is benne. És az 1982-es Greenberg-félét ismered?
Énekelnek is benne. És az 1982-es Greenberg-félét ismered?
473 Búbánat 2006-06-03 16:01:41 [Válasz erre: 472 sphynx 2006-06-03 12:27:04]
Nem láttam, de jó hogy felhívtad rá a figyelmem, mert holnap megismétli a TV. Egyébként úgy tudom, ez nem operettfilm, hanem a történetnek egy kaland-játékfilm változata. Mellesleg az 1879-ben komponált Sullivan- operettnek, a Pirates of Penzance-nek van magyar változata, amely A cornwalli kalóz, avagy a becsület rabja címmel vált idehaza ismertté. A Rádió dalszínháza a hetvenes évek közepén készítette el az operett magyar nyelvű stúdiófelvételét. A magyarra átültetést - fordítást - Fischer Sándor végezte el. A rádiófelvételen közreműködik Gregor József, B. Nagy János, Kalmár Magda, Barlay Zsuzsa, Melis György, vamnint a MR. Énekkara és Szimf. Zenekara. Ha tehetem, a film ismétlését megnézem.
Nem láttam, de jó hogy felhívtad rá a figyelmem, mert holnap megismétli a TV. Egyébként úgy tudom, ez nem operettfilm, hanem a történetnek egy kaland-játékfilm változata. Mellesleg az 1879-ben komponált Sullivan- operettnek, a Pirates of Penzance-nek van magyar változata, amely A cornwalli kalóz, avagy a becsület rabja címmel vált idehaza ismertté. A Rádió dalszínháza a hetvenes évek közepén készítette el az operett magyar nyelvű stúdiófelvételét. A magyarra átültetést - fordítást - Fischer Sándor végezte el. A rádiófelvételen közreműködik Gregor József, B. Nagy János, Kalmár Magda, Barlay Zsuzsa, Melis György, vamnint a MR. Énekkara és Szimf. Zenekara. Ha tehetem, a film ismétlését megnézem.
472 sphynx 2006-06-03 12:27:04
Búbánat, nézted a Pirates of Penzance-t a Viasaton?
Búbánat, nézted a Pirates of Penzance-t a Viasaton?
471 bemaria 2006-06-02 16:19:33 [Válasz erre: 470 Búbánat 2006-06-02 16:06:11]
Igen, a francia librettót már megtaláltam az Interneten.
Igen, a francia librettót már megtaláltam az Interneten.
470 Búbánat 2006-06-02 16:06:11 [Válasz erre: 467 bemaria 2006-06-02 13:34:02]
Szerintem magyarul vagy eredeti francia nyelven hamarabb hozzájutsz, mint német változatához.
Szerintem magyarul vagy eredeti francia nyelven hamarabb hozzájutsz, mint német változatához.
469 Búbánat 2006-06-02 16:04:35 [Válasz erre: 468 bermuda 2006-06-02 15:16:37]
Pompás, erről van szó! A Rádióból régi komplett operettfelvétel megrendelés reménytelen ügy, valóban. Én is próbálkoztam velük, de ugyanúgy jártam, mint Te. Szerencsére, amikor még előfordult a rádióban teljes mű vagy keresztmetszet közvetítése, akkor néhányat felvettem kazettára, így most féltve őrzött kincseim közé tartoznak. pl. Schubert-Berté: Három a kislány. De a legtöbbjéről \"nem gondoskodtam az idején\". Sajnos. Így maradnak a szerkesztők ízlésvilágát tükröző -rendszerint ismétlődó - ugyanazok a részletek hétről-hétre. Csak azt nem értem, kinek-minek őrzik hét pecsétes titokként, lakattal, amikor közszolgálatinak nevezik magukat...
Pompás, erről van szó! A Rádióból régi komplett operettfelvétel megrendelés reménytelen ügy, valóban. Én is próbálkoztam velük, de ugyanúgy jártam, mint Te. Szerencsére, amikor még előfordult a rádióban teljes mű vagy keresztmetszet közvetítése, akkor néhányat felvettem kazettára, így most féltve őrzött kincseim közé tartoznak. pl. Schubert-Berté: Három a kislány. De a legtöbbjéről \"nem gondoskodtam az idején\". Sajnos. Így maradnak a szerkesztők ízlésvilágát tükröző -rendszerint ismétlődó - ugyanazok a részletek hétről-hétre. Csak azt nem értem, kinek-minek őrzik hét pecsétes titokként, lakattal, amikor közszolgálatinak nevezik magukat...
468 bermuda 2006-06-02 15:16:37 [Válasz erre: 466 Búbánat 2006-06-02 09:03:55]
oh Vénusz mondd néked örömet ád, ha félrecsúszik a csúszik az erényes láb... Ezt imádom Házyval- Ez is van benne: \"egy példáról anyám beszámolt.. ,Hogy egykor hattyú szállt reá s e hattyú jó atyám volt... Bocs csak fejből irom,de én is meghallgatnám bármikor. Rétivel az álom kettős a csúcs szerintem. Multkoriban irtam a rádió köz.szolg.nak ,hogy teljs opera-operett felvételeket hogyan lehet szerezni, azt irták sehogy, csak 1-1 áriát. Süssék meg, azokat ismerem.
oh Vénusz mondd néked örömet ád, ha félrecsúszik a csúszik az erényes láb... Ezt imádom Házyval- Ez is van benne: \"egy példáról anyám beszámolt.. ,Hogy egykor hattyú szállt reá s e hattyú jó atyám volt... Bocs csak fejből irom,de én is meghallgatnám bármikor. Rétivel az álom kettős a csúcs szerintem. Multkoriban irtam a rádió köz.szolg.nak ,hogy teljs opera-operett felvételeket hogyan lehet szerezni, azt irták sehogy, csak 1-1 áriát. Süssék meg, azokat ismerem.
467 bemaria 2006-06-02 13:34:02 [Válasz erre: 466 Búbánat 2006-06-02 09:03:55]
Azt nagyon megköszönném. A német szöveget már próbáltam felkutatni, de nem sikerült. Sajnos hallás után nem sikerült teljesen megértenem, de az is O-val kezdődik.
Azt nagyon megköszönném. A német szöveget már próbáltam felkutatni, de nem sikerült. Sajnos hallás után nem sikerült teljesen megértenem, de az is O-val kezdődik.
466 Búbánat 2006-06-02 09:03:55 [Válasz erre: 465 bemaria 2006-06-01 15:38:32]
Kottám nincs belőle, de videón meg van az Operettszínház előadása Kalocsay Zsuzsával a címszerepben. És a románc rádiófelvételről, Tv-ből is (Házy, Sass). Majd megpróbálom az énekelt szöveget - ha érthető - leírni: \"Óh, Venus mondd...\"
Kottám nincs belőle, de videón meg van az Operettszínház előadása Kalocsay Zsuzsával a címszerepben. És a románc rádiófelvételről, Tv-ből is (Házy, Sass). Majd megpróbálom az énekelt szöveget - ha érthető - leírni: \"Óh, Venus mondd...\"
465 bemaria 2006-06-01 15:38:32
Olvastam az újságban, hogy megint adták a Szép helénából Heléna románcát. Már a műltkor is lemaradtam róla. Pedig van egy néámet nyelvű felvételem egy dalról a Szép Helénából, és kíváncsi lennék, rá magyarul, ha egyáltalán ugyanaz a kettő.
Olvastam az újságban, hogy megint adták a Szép helénából Heléna románcát. Már a műltkor is lemaradtam róla. Pedig van egy néámet nyelvű felvételem egy dalról a Szép Helénából, és kíváncsi lennék, rá magyarul, ha egyáltalán ugyanaz a kettő.
464 bemaria 2006-06-01 15:36:14 [Válasz erre: 461 Búbánat 2006-05-29 12:09:00]
Mi meg pont Rudolfot fogjuk megnézni a Szegedi Szabadtéri Játékokon. Inkább mennénk Pécsre!
Mi meg pont Rudolfot fogjuk megnézni a Szegedi Szabadtéri Játékokon. Inkább mennénk Pécsre!
463 Búbánat 2006-06-01 14:11:36 [Válasz erre: 462 bemaria 2006-06-01 13:32:35]
Üdv újra itthon! Hagyok annyi időt, amíg átnézed a távolléted alatt született termést (elég soványka), s aztán újra \"mindent bele\". Mörbischre feltétlenül vissza kell térni!
Üdv újra itthon! Hagyok annyi időt, amíg átnézed a távolléted alatt született termést (elég soványka), s aztán újra \"mindent bele\". Mörbischre feltétlenül vissza kell térni!
462 bemaria 2006-06-01 13:32:35
Sziasztok! Már itthon is vagyok, bár szívesen maradtam volna! Szerencsére nagyon szép időt fogtunk ki! Jártunk Athénban is, az volt a legszebb számomra! Egyszer biztosan eljutunk Mörbisch-be. Jő lenne ha többen együtt mennénk, mert én speciel egyedül félek elindulni!
Sziasztok! Már itthon is vagyok, bár szívesen maradtam volna! Szerencsére nagyon szép időt fogtunk ki! Jártunk Athénban is, az volt a legszebb számomra! Egyszer biztosan eljutunk Mörbisch-be. Jő lenne ha többen együtt mennénk, mert én speciel egyedül félek elindulni!
461 Búbánat 2006-05-29 12:09:00
Ez [url]http://www.nol.hu/kultura/cikk/405457/;az[/url] amiért döhös vagyok az Operettszínház mai műsorpolitikájára. Úgy látszik Zappe kritikus úr is rádöbbent erre. Kivételesen, ezúttal egyet kell értenem vele: azt az alapigazságot, miszerint \"a modern világ haladását nem lehet megállítani\", még éneklik is. Talán a legszebb csasztuskás időkön is túltéve. Úgy látszik, valóban fölfordult a világ: vezércikkben illik szellemeskedni, a musicalben meg ideologizálni.
Ez [url]http://www.nol.hu/kultura/cikk/405457/;az[/url] amiért döhös vagyok az Operettszínház mai műsorpolitikájára. Úgy látszik Zappe kritikus úr is rádöbbent erre. Kivételesen, ezúttal egyet kell értenem vele: azt az alapigazságot, miszerint \"a modern világ haladását nem lehet megállítani\", még éneklik is. Talán a legszebb csasztuskás időkön is túltéve. Úgy látszik, valóban fölfordult a világ: vezércikkben illik szellemeskedni, a musicalben meg ideologizálni.
460 Búbánat 2006-05-27 22:09:08 [Válasz erre: 452 bemaria 2006-05-19 13:32:51]
Pécsett a nyári szabadtéri játékok június 17-től augusztus 12-ig tartanak, melyek többsége zenés produkció. Az operettkedvelők táborát Lehár Ferenc örökké sikerre ítélt műve, a Luxemburg grófja várja. Az előadást a Pécsi Nemzeti Színház művészei játsszák, a darab rendezője Balikó Tamás.
Pécsett a nyári szabadtéri játékok június 17-től augusztus 12-ig tartanak, melyek többsége zenés produkció. Az operettkedvelők táborát Lehár Ferenc örökké sikerre ítélt műve, a Luxemburg grófja várja. Az előadást a Pécsi Nemzeti Színház művészei játsszák, a darab rendezője Balikó Tamás.
459 Búbánat 2006-05-26 10:47:53 [Válasz erre: 458 bemaria 2006-05-25 19:59:42]
Kissé irigyellek és köszöntelek a messzi távolban. Remélem, nem jársz úgy, mint közös kedvencünk, Németh Marika egykor, a hatvanas évek közepén, mikor fogta magát, elutazott Göröghonba nyaralni, amiből aztán négy-öt év lett… Feltett szándékom elutazni Mörbischbe. Remélem, Te is, én is megtaláljuk ennek egyszer a módját. De most élvezd csak a hűsítő habok mámorát, a mediterrán klímát és az ókori kultúra szépségeit. Június 3-án és 4-én a Marica grófnőt játsszák a Debreceni Csokonai Színházban. Addigra talán hazaérkezel. Csábító lehetőség elmenni valamelyik előadásra. Csak hogy kissé bánkódj miről maradtunk le szerdán 16 és 17 óra között: a Petőfi Rádióban az operettparádéban a következő ínyencségeket hallgathattuk volna meg: Klasszikus operettekbôl 1. Sullivan: a) A Fruska – A tengerészek dala (MR Énekkara), b) A mikádó – Pitti Sing dala (Barlay Zsuzsa, MR nôi kara), c) A cornwalli kalóz – A gárdaezredes és a kalózok (Gregor József), 2. Suppé: a) A szép Galathea – Galathea áriája (László Margit), b) Boccaccio – Szerenád és együttes (Ágay Karola, Kishegyi Árpád, Külkey László, Ilosfalvy Róbert, Réti József, Maleczky Oszkár és az MR Énekkara), 3. Millöcker: a) Gasparone – Induló (MR Énekkara és Szimfonikus Zenekara), b) A koldusdiák – Ollendorf dala (Gáti István), 4. Johann Strauss: a) A denevér – Kacagódal (Kincses Veronika, km. az MR Énekkara), b) A cigánybáró – Jelenet és kincskeringô (Horváth Eszter, Barlay Zsuzsa, Simándy József és az MR Szimfonikus Zenekara, vez. Nagy Ferenc), 5. Offenbach: Szökött szerelmesek – Bordal (Kalmár Magda, Lehoczky Éva, Palcsó Sándor, Rozsos István, Moldvay József, Michels János, Orbán László és az MR Énekkara), 6. Planquette: A corneville-i harangok – a II. felv. fináléja (Házy Erzsébet, Korondy György, Melis György, Várhelyi Endre, MR Énekkara és Szimfonikus Zenekara, vez. Breitner Tamás)
Kissé irigyellek és köszöntelek a messzi távolban. Remélem, nem jársz úgy, mint közös kedvencünk, Németh Marika egykor, a hatvanas évek közepén, mikor fogta magát, elutazott Göröghonba nyaralni, amiből aztán négy-öt év lett… Feltett szándékom elutazni Mörbischbe. Remélem, Te is, én is megtaláljuk ennek egyszer a módját. De most élvezd csak a hűsítő habok mámorát, a mediterrán klímát és az ókori kultúra szépségeit. Június 3-án és 4-én a Marica grófnőt játsszák a Debreceni Csokonai Színházban. Addigra talán hazaérkezel. Csábító lehetőség elmenni valamelyik előadásra. Csak hogy kissé bánkódj miről maradtunk le szerdán 16 és 17 óra között: a Petőfi Rádióban az operettparádéban a következő ínyencségeket hallgathattuk volna meg: Klasszikus operettekbôl 1. Sullivan: a) A Fruska – A tengerészek dala (MR Énekkara), b) A mikádó – Pitti Sing dala (Barlay Zsuzsa, MR nôi kara), c) A cornwalli kalóz – A gárdaezredes és a kalózok (Gregor József), 2. Suppé: a) A szép Galathea – Galathea áriája (László Margit), b) Boccaccio – Szerenád és együttes (Ágay Karola, Kishegyi Árpád, Külkey László, Ilosfalvy Róbert, Réti József, Maleczky Oszkár és az MR Énekkara), 3. Millöcker: a) Gasparone – Induló (MR Énekkara és Szimfonikus Zenekara), b) A koldusdiák – Ollendorf dala (Gáti István), 4. Johann Strauss: a) A denevér – Kacagódal (Kincses Veronika, km. az MR Énekkara), b) A cigánybáró – Jelenet és kincskeringô (Horváth Eszter, Barlay Zsuzsa, Simándy József és az MR Szimfonikus Zenekara, vez. Nagy Ferenc), 5. Offenbach: Szökött szerelmesek – Bordal (Kalmár Magda, Lehoczky Éva, Palcsó Sándor, Rozsos István, Moldvay József, Michels János, Orbán László és az MR Énekkara), 6. Planquette: A corneville-i harangok – a II. felv. fináléja (Házy Erzsébet, Korondy György, Melis György, Várhelyi Endre, MR Énekkara és Szimfonikus Zenekara, vez. Breitner Tamás)
458 bemaria 2006-05-25 19:59:42 [Válasz erre: 457 Búbánat 2006-05-22 16:51:34]
Bocsi, de ekezet nelkul irok, mert Gorogorszagban vagyok. En is szivesen elmennek egzsyer Morbischbe, csak egyedul nem merek nekivagni. Nekem is tobb felvetel van meg DVD-n es mindegyiket nagyon syivesen megnezem ujra es ujra. Megnyugtato a tudat, hogy itt mindig klasszikus feldolgoyas kesyul az operettekbol, igy nem erhet nagy meglepetes senkit.
Bocsi, de ekezet nelkul irok, mert Gorogorszagban vagyok. En is szivesen elmennek egzsyer Morbischbe, csak egyedul nem merek nekivagni. Nekem is tobb felvetel van meg DVD-n es mindegyiket nagyon syivesen megnezem ujra es ujra. Megnyugtato a tudat, hogy itt mindig klasszikus feldolgoyas kesyul az operettekbol, igy nem erhet nagy meglepetes senkit.
457 Búbánat 2006-05-22 16:51:34 [Válasz erre: 456 joska141 2006-05-21 17:14:58]
Kedves Jóska141! Köszönöm a részletes útbaigazítást, az árakat, az információkat. Nagyon csábító mindez. Ezzel együtt még gondolkozom a továbbiakon. A DVD-k valóban hozzáférhetőek itthon is: az elmúlt hetekben négy produkciót vásároltam meg (A víg özvegy, Marica grófnő, Madarász és A koldusdiák), a következő kiszemeltjeim a Giuditta, a Cigánybáró és az Egy éj Velencében, és nagyon várom az idei Luxemburg grófját. A felvételek tanúsága szerint tényleg igen látványos, színpompás, és mindenekfelett hagyományos rendezésben színre kerülő előadások ezek, nagyszerű előadókkal. A szabadtér varázslatos hangulata, maga a festői környezet együtt egyaránt lebilincseli a nézőt – hallgatót. Ennek atmoszférája a képlemezről is \"átjön\". Nyilván az igazi nagy élményt a helyszinen tapasztalnám meg! Idén ez már nem jön össze, talán jövőre majd nekirugaszkodom.... Üdv.
Kedves Jóska141! Köszönöm a részletes útbaigazítást, az árakat, az információkat. Nagyon csábító mindez. Ezzel együtt még gondolkozom a továbbiakon. A DVD-k valóban hozzáférhetőek itthon is: az elmúlt hetekben négy produkciót vásároltam meg (A víg özvegy, Marica grófnő, Madarász és A koldusdiák), a következő kiszemeltjeim a Giuditta, a Cigánybáró és az Egy éj Velencében, és nagyon várom az idei Luxemburg grófját. A felvételek tanúsága szerint tényleg igen látványos, színpompás, és mindenekfelett hagyományos rendezésben színre kerülő előadások ezek, nagyszerű előadókkal. A szabadtér varázslatos hangulata, maga a festői környezet együtt egyaránt lebilincseli a nézőt – hallgatót. Ennek atmoszférája a képlemezről is \"átjön\". Nyilván az igazi nagy élményt a helyszinen tapasztalnám meg! Idén ez már nem jön össze, talán jövőre majd nekirugaszkodom.... Üdv.
456 joska141 2006-05-21 17:14:58 [Válasz erre: 455 Búbánat 2006-05-19 14:58:15]
Tisztelt \"Búbánat\"! Csak üdvözolni tudom, hogy a fesztivál honlapján rendel jegyet. Átlagos árak vannak, 12.500-17.500 Ft között, sajnos ma már nyáron nálunk is hasonlóak a belépők. Interneten lehet jegyet rendelni, innen kártyával fizetni, elpostázzák a címére. Fantasztikusan jól szervezett esemény, a közeli - 5-10 km - falvakban nagyon sok magánszállás van, szobánként 35-50 EUR, biztos lehet helyet is találni. Élmény előtte a strand, hiszen a mörbischi szinpad a strandon van, jó érzés aztán szétnézni a színig tele 6.000 fős nézőtéren. Mi már több éve járunk oda, nagyon kellemesek az előadások. Nem ripacskodás, hanem az igazi régi operettek, modernkedés, elidegenítés nélkül, nagyszerű színpadi látványosságokkal, előadás végén nagyszabású tűzijátékkal. Nem véletlen, hogy Bécsben a Kartner Strasse-n, az EMI boltban roskadozik a polc a mörbischi előadások CD és DVD felvételeitől. Előadás után imponálóan megoldott a több ezer kocsi perceken belüli távozása és nagyon érdekes látvány éjfél után a hosszú kocsisor fényeinek látványa a Mörbisch-Eisenstadt útvonalon, a dombok között. Mindenképpen megéri. Üdvözlettel
Tisztelt \"Búbánat\"! Csak üdvözolni tudom, hogy a fesztivál honlapján rendel jegyet. Átlagos árak vannak, 12.500-17.500 Ft között, sajnos ma már nyáron nálunk is hasonlóak a belépők. Interneten lehet jegyet rendelni, innen kártyával fizetni, elpostázzák a címére. Fantasztikusan jól szervezett esemény, a közeli - 5-10 km - falvakban nagyon sok magánszállás van, szobánként 35-50 EUR, biztos lehet helyet is találni. Élmény előtte a strand, hiszen a mörbischi szinpad a strandon van, jó érzés aztán szétnézni a színig tele 6.000 fős nézőtéren. Mi már több éve járunk oda, nagyon kellemesek az előadások. Nem ripacskodás, hanem az igazi régi operettek, modernkedés, elidegenítés nélkül, nagyszerű színpadi látványosságokkal, előadás végén nagyszabású tűzijátékkal. Nem véletlen, hogy Bécsben a Kartner Strasse-n, az EMI boltban roskadozik a polc a mörbischi előadások CD és DVD felvételeitől. Előadás után imponálóan megoldott a több ezer kocsi perceken belüli távozása és nagyon érdekes látvány éjfél után a hosszú kocsisor fényeinek látványa a Mörbisch-Eisenstadt útvonalon, a dombok között. Mindenképpen megéri. Üdvözlettel
455 Búbánat 2006-05-19 14:58:15 [Válasz erre: 452 bemaria 2006-05-19 13:32:51]
Arra nem gondoltál, hogy kiutazzál Mörbischbe, közvetlen kézzelfogható élményeket kapni...? Egyszer én megreszkíroznám. De nem ismerem az árakat, és hogy mennyi idővel előbb kell igényelni a jegyeket, és hol, mely irodákban kaphatók? Talán az interneten megkeresem a fesztivál honlapját a bővebb tudnivalókért.
Arra nem gondoltál, hogy kiutazzál Mörbischbe, közvetlen kézzelfogható élményeket kapni...? Egyszer én megreszkíroznám. De nem ismerem az árakat, és hogy mennyi idővel előbb kell igényelni a jegyeket, és hol, mely irodákban kaphatók? Talán az interneten megkeresem a fesztivál honlapját a bővebb tudnivalókért.
454 Búbánat 2006-05-19 14:52:04 [Válasz erre: 449 törpekirály 2006-05-18 16:56:57]
Kálmán Bajadéra is nagyon sikeres operett volt. Láttam az Operettszínházban egy fesztivál alkalmával, azt hiszem a pécsi társulat vendégjátékában. Ritkán kerül színre, pedig megérdemelné ez a darab is, hogy állandóan repertoáron tartsák. Én már jóval korábbról, a hatvanas évekből ismerem a teljes művet, mégpedig szintén a Rádió Dalszínházának felvételéről (Udvardy Tibor, Vámos Ágnes, Zentai Anna, Kishegyi Árpád). Pompás jelenetek vannak benne, pld a balettzenéje is vérpezsdítő, ami vetekszik azzal a vidám kettőssel, melynek címe: Jön-e velem nagysád shimmyt járni. (Amikor Kálmán komponálta a darabot, a kor egyik népszerű divatos tánca volt a shimmy.) Meg ott van a szintén híres tenor ária, Radzsami-dala (Óh, Bajadérom...), mely Udvardy tolmácsolásában hatott rám. Itthon nála szebb orgánummal és olyan mély átéléssel még senkitől nem hallottam ezt a dalt. Talán Nicolai Gedda művészete közelítette ezt a szintet, mikor túl a hetvenen elénekelte a dalt a Denevér II. felvonásának nagy estélyi jelenetében - meglepetésként. Az ováció, ami utána következett - videón meg van a jelenet - a legnagyobbaknak kijáró ünnepléssel társult. És az említett rádiófelvételről meg kell még említenem azt a egzotikus nagyon szép jelenetet, amelynek a címe: Dzsajpur csodakertje: itt Udvardy partnere Vámos Ágnes. Szép szerelmi kettős. Azt hiszem, erre a Kálmán-operettre is nagyon sokat kell várnunk, míg valahol újra bemutatják!
Kálmán Bajadéra is nagyon sikeres operett volt. Láttam az Operettszínházban egy fesztivál alkalmával, azt hiszem a pécsi társulat vendégjátékában. Ritkán kerül színre, pedig megérdemelné ez a darab is, hogy állandóan repertoáron tartsák. Én már jóval korábbról, a hatvanas évekből ismerem a teljes művet, mégpedig szintén a Rádió Dalszínházának felvételéről (Udvardy Tibor, Vámos Ágnes, Zentai Anna, Kishegyi Árpád). Pompás jelenetek vannak benne, pld a balettzenéje is vérpezsdítő, ami vetekszik azzal a vidám kettőssel, melynek címe: Jön-e velem nagysád shimmyt járni. (Amikor Kálmán komponálta a darabot, a kor egyik népszerű divatos tánca volt a shimmy.) Meg ott van a szintén híres tenor ária, Radzsami-dala (Óh, Bajadérom...), mely Udvardy tolmácsolásában hatott rám. Itthon nála szebb orgánummal és olyan mély átéléssel még senkitől nem hallottam ezt a dalt. Talán Nicolai Gedda művészete közelítette ezt a szintet, mikor túl a hetvenen elénekelte a dalt a Denevér II. felvonásának nagy estélyi jelenetében - meglepetésként. Az ováció, ami utána következett - videón meg van a jelenet - a legnagyobbaknak kijáró ünnepléssel társult. És az említett rádiófelvételről meg kell még említenem azt a egzotikus nagyon szép jelenetet, amelynek a címe: Dzsajpur csodakertje: itt Udvardy partnere Vámos Ágnes. Szép szerelmi kettős. Azt hiszem, erre a Kálmán-operettre is nagyon sokat kell várnunk, míg valahol újra bemutatják!
453 Búbánat 2006-05-19 14:00:46 [Válasz erre: 452 bemaria 2006-05-19 13:32:51]
Feltettem a magyar szövegeket a helyére.
Feltettem a magyar szövegeket a helyére.
452 bemaria 2006-05-19 13:32:51 [Válasz erre: 450 Búbánat 2006-05-18 20:36:30]
Feltétlenül sort fogok keríteni rá, hogy megnézzem egyszer ezt az operettet, mert az egyik kedvencem. A Hungaroton CD van meg nekem, azokat a dalokat ismerem magyarul, amik rajta vannak. Nem ismerem azonban Angel áriáját a második felvonás elejéről, a kettőst, amit a végén énekelnek \"Es duftet...\", és a hármast \"Liebe, ach du Sonnenschein...\" Legkésőbb jövöre németül biztosan láthatom majd a darabot, a mörbischi felvételt. A Giudittát is a mörbischi felvételről ismerem, és nekem tetszik a zenéje, és a dalok. Azonban tényleg igaz, hogy ez már nem operett, és akárki nem tudná elénekelni, sőt színpadra vitele is nehéz lenne szerintem. Mörbischben persze e szabadtéri színpadon remekül megoldották! Nagyon látványos a darab!
Feltétlenül sort fogok keríteni rá, hogy megnézzem egyszer ezt az operettet, mert az egyik kedvencem. A Hungaroton CD van meg nekem, azokat a dalokat ismerem magyarul, amik rajta vannak. Nem ismerem azonban Angel áriáját a második felvonás elejéről, a kettőst, amit a végén énekelnek \"Es duftet...\", és a hármast \"Liebe, ach du Sonnenschein...\" Legkésőbb jövöre németül biztosan láthatom majd a darabot, a mörbischi felvételt. A Giudittát is a mörbischi felvételről ismerem, és nekem tetszik a zenéje, és a dalok. Azonban tényleg igaz, hogy ez már nem operett, és akárki nem tudná elénekelni, sőt színpadra vitele is nehéz lenne szerintem. Mörbischben persze e szabadtéri színpadon remekül megoldották! Nagyon látványos a darab!
451 Búbánat 2006-05-18 21:14:03 [Válasz erre: 449 törpekirály 2006-05-18 16:56:57]
Bizony, a Giuditta! Ez egy különleges mű a Lehár- oeuvre-ben. Hattyúdala, ha nem számítjuk a Cigányszerelem átdolgozását, a Garabonciás budapesti operaházi bemutatóját. A Giudittára rendkívül büszke volt szerzője, hiszen megérte mind a bécsi, mind a budapesti operaházi bemutatóját.Én nem nagyon kedvelem ezt az alkotást, noha elismerem, sok szép részlete, igényes zenei anyaga van a kész dalműnek. Mindenekelőtt az zavar benne, hogy már nem operett, de még nem is opera, valahol a kettő keveréke, mindenesetre daljáték. Minden zenés színháznak fejtörést okoz a bemutatása, mert igen nehéz, fajsúlyos darab, és valóban, operai igényű énekszólamokkal van teli, s igen képzett, felkészült énekesek szükségeltetnek egy nívós, gyönyörködtető előadás létrejöttéhez. És akkor még nem is szóltam a tánc-és kórus betétekről, meg a dialógusokról. Mindenesetre néhány hete megvettem azt a CD-t, amelynek felvételén maga Lehár dirigálja saját művét. A kor legendás énekművészeit halljuk énekelni, meg az összekötő szöveget mondani. A szövegből semmit nem értettem (de magamban felidéztem a magyar rádió dalszínházának felvételeit, így a cselekményt illetően is képben voltam – nem beszélve a ZDF operettfilmjéről, amely vizuális élményhez is juttatott), de a zenéjéből így is átsugárzott Lehár varázsa, mesterművének minden szépsége. Magyarországon egyhamar ne számítsunk arra, hogy bemutatják, ehhez nem állnak rendelkezésre a szükséges személyi és tárgyi feltételek…
Bizony, a Giuditta! Ez egy különleges mű a Lehár- oeuvre-ben. Hattyúdala, ha nem számítjuk a Cigányszerelem átdolgozását, a Garabonciás budapesti operaházi bemutatóját. A Giudittára rendkívül büszke volt szerzője, hiszen megérte mind a bécsi, mind a budapesti operaházi bemutatóját.Én nem nagyon kedvelem ezt az alkotást, noha elismerem, sok szép részlete, igényes zenei anyaga van a kész dalműnek. Mindenekelőtt az zavar benne, hogy már nem operett, de még nem is opera, valahol a kettő keveréke, mindenesetre daljáték. Minden zenés színháznak fejtörést okoz a bemutatása, mert igen nehéz, fajsúlyos darab, és valóban, operai igényű énekszólamokkal van teli, s igen képzett, felkészült énekesek szükségeltetnek egy nívós, gyönyörködtető előadás létrejöttéhez. És akkor még nem is szóltam a tánc-és kórus betétekről, meg a dialógusokról. Mindenesetre néhány hete megvettem azt a CD-t, amelynek felvételén maga Lehár dirigálja saját művét. A kor legendás énekművészeit halljuk énekelni, meg az összekötő szöveget mondani. A szövegből semmit nem értettem (de magamban felidéztem a magyar rádió dalszínházának felvételeit, így a cselekményt illetően is képben voltam – nem beszélve a ZDF operettfilmjéről, amely vizuális élményhez is juttatott), de a zenéjéből így is átsugárzott Lehár varázsa, mesterművének minden szépsége. Magyarországon egyhamar ne számítsunk arra, hogy bemutatják, ehhez nem állnak rendelkezésre a szükséges személyi és tárgyi feltételek…
450 Búbánat 2006-05-18 20:36:30 [Válasz erre: 448 bemaria 2006-05-18 16:18:28]
Igazad van, mindig vannak és lesznek olyanok, akiknek minden új, és örülnek, ha egy kedvenc operettjük feltűnik valahol a láthatáron. (A trenden, amiről beszéltem, sajnos ez nem változtat.) Én a helyedben tavaly év végén azonnal elutaztam volna Szegedre, hogy végre kipipáljam a Luxemburg grófját. Decemberben volt a bemutatója a Nagyszínházban és még februárban is műsoron volt. Különben tényleg meglep, hogy nem láttad az operettet! Mint említettem szinte állandóan műsoron van valahol. Nemcsak Szegeden játszották, több más vidéki teátrum is repertoárján tartotta, s biztos vagyok benne, valahol most is megy a darab, vagy a közeljövőben fog színre kerülni. Nem véletlen a sikere, a népszerűsége. Az Operettszínházban is játszották pár éve. Emlékezetes előadásként tartom számon a Debreceni Csokonai Színház bemutatóját is. Igaz, régebben volt, tíz éve annak. Renét az a Kovácsházi István énekelte, játszotta vendégként, aki mára az Operaház népszerű és kiváló művészévé vált, s éppen most készül élete első Wagner-operájának tenor főszerepére. Angelát is operaénekes, az ismert Sudár Gyöngyvér alakította. További főszerepekben Simor Otto (Sir Basil), az ugyancsak operaénekes Iván Ildikó (Fleury), továbbá Bardóczy Attila (Brissard) és Zalay Lidia (Juliette) tündökölt. A rendező Moravetz Levente, a karmester Gulyás Lajos volt. A Magyar Televízió a teljes előadást felvette és közvetítette, persze, hogy videóra vettem. Különben a rádiónak is van teljes felvétele a műből Udvardy Tibor, Sándor Judit, Melis György, Zentay Anna és Palcsó Sándor főszereplésével. Aztán készültek keresztmetszetek belőle. A TV-nek van egy régi-régi felvétele a legendás 1955-ös operettszínházi bemutató pár évvel későbbi előadásáról, ami sajnos nem teljes. Azonban így is, a legismertebb jelenetek fennmaradtak. Az archív felvételen Baksay Árpád, Petress Zsuzsa, Németh Marika, Honthy Hanna, Zentay Anna, Rátonyi Róbert és Feleki Kamill lubickol szerepeikben. A Hungaroton a hatvanas évek elején lemezre vette velük az operett legszebb részleteit. A zenei antikváriumokban itt-ott még felbukkan a lemez, amelyről a rádiónak ugyancsak van felvétele. Említetted, hogy magyar nyelven kevés számot ismersz a Luxemburg grófjából. Van egy Lehár- kottám, benne több dal az operettből. Magyar szöveggel (Gímbelem, gombolom; Nem uram, oly messze a szivárvány; Péter írja, kis Kató; Várj, várj, szép délibáb). Ha érdekel, felrakhatom Neked a portálodra.
Igazad van, mindig vannak és lesznek olyanok, akiknek minden új, és örülnek, ha egy kedvenc operettjük feltűnik valahol a láthatáron. (A trenden, amiről beszéltem, sajnos ez nem változtat.) Én a helyedben tavaly év végén azonnal elutaztam volna Szegedre, hogy végre kipipáljam a Luxemburg grófját. Decemberben volt a bemutatója a Nagyszínházban és még februárban is műsoron volt. Különben tényleg meglep, hogy nem láttad az operettet! Mint említettem szinte állandóan műsoron van valahol. Nemcsak Szegeden játszották, több más vidéki teátrum is repertoárján tartotta, s biztos vagyok benne, valahol most is megy a darab, vagy a közeljövőben fog színre kerülni. Nem véletlen a sikere, a népszerűsége. Az Operettszínházban is játszották pár éve. Emlékezetes előadásként tartom számon a Debreceni Csokonai Színház bemutatóját is. Igaz, régebben volt, tíz éve annak. Renét az a Kovácsházi István énekelte, játszotta vendégként, aki mára az Operaház népszerű és kiváló művészévé vált, s éppen most készül élete első Wagner-operájának tenor főszerepére. Angelát is operaénekes, az ismert Sudár Gyöngyvér alakította. További főszerepekben Simor Otto (Sir Basil), az ugyancsak operaénekes Iván Ildikó (Fleury), továbbá Bardóczy Attila (Brissard) és Zalay Lidia (Juliette) tündökölt. A rendező Moravetz Levente, a karmester Gulyás Lajos volt. A Magyar Televízió a teljes előadást felvette és közvetítette, persze, hogy videóra vettem. Különben a rádiónak is van teljes felvétele a műből Udvardy Tibor, Sándor Judit, Melis György, Zentay Anna és Palcsó Sándor főszereplésével. Aztán készültek keresztmetszetek belőle. A TV-nek van egy régi-régi felvétele a legendás 1955-ös operettszínházi bemutató pár évvel későbbi előadásáról, ami sajnos nem teljes. Azonban így is, a legismertebb jelenetek fennmaradtak. Az archív felvételen Baksay Árpád, Petress Zsuzsa, Németh Marika, Honthy Hanna, Zentay Anna, Rátonyi Róbert és Feleki Kamill lubickol szerepeikben. A Hungaroton a hatvanas évek elején lemezre vette velük az operett legszebb részleteit. A zenei antikváriumokban itt-ott még felbukkan a lemez, amelyről a rádiónak ugyancsak van felvétele. Említetted, hogy magyar nyelven kevés számot ismersz a Luxemburg grófjából. Van egy Lehár- kottám, benne több dal az operettből. Magyar szöveggel (Gímbelem, gombolom; Nem uram, oly messze a szivárvány; Péter írja, kis Kató; Várj, várj, szép délibáb). Ha érdekel, felrakhatom Neked a portálodra.
449 törpekirály 2006-05-18 16:56:57
Nagyon szépen irsz Bubánat a műfajról.Sajnosnem nagyon szeretgetik mostanság.Az Operett Szinházról már ezt a nevet le is lehetne venni.Pedig az egész országot járják különböző hakni brigádok,sokszor minősithetetlen szinvonalu előadásokkal,és telt házak várják őket.Csodálatos magyar operettszerzőink darabjait eltemették,mekkora kihivás lenne szinrevinni egy Giudittát,épkézláb rendezővel és kiváló énekesekkel,mert vannak ilyenek,de otthon áztatják a lábukat.Nem beszélve a nem játszott Fall,Millöcker,Stolz operettekről...meg az angolokról,akikből még modernet is lehetne csinálni.Ismeret hiányában nem lehet szabadulni a tisztelt rendezőknek és igazgatóknak attól a 3-4 darabtól,amit ismernek.Pld.Kálmán irt egy Bajadér c. operettet is,kérdezd már meg,melyikük ismeri?
Nagyon szépen irsz Bubánat a műfajról.Sajnosnem nagyon szeretgetik mostanság.Az Operett Szinházról már ezt a nevet le is lehetne venni.Pedig az egész országot járják különböző hakni brigádok,sokszor minősithetetlen szinvonalu előadásokkal,és telt házak várják őket.Csodálatos magyar operettszerzőink darabjait eltemették,mekkora kihivás lenne szinrevinni egy Giudittát,épkézláb rendezővel és kiváló énekesekkel,mert vannak ilyenek,de otthon áztatják a lábukat.Nem beszélve a nem játszott Fall,Millöcker,Stolz operettekről...meg az angolokról,akikből még modernet is lehetne csinálni.Ismeret hiányában nem lehet szabadulni a tisztelt rendezőknek és igazgatóknak attól a 3-4 darabtól,amit ismernek.Pld.Kálmán irt egy Bajadér c. operettet is,kérdezd már meg,melyikük ismeri?
448 bemaria 2006-05-18 16:18:28 [Válasz erre: 447 Búbánat 2006-05-18 11:34:17]
Irígylem azokat, akik már \"úntig ismerik\" a Luxemburg grófját! Én meg még nem is láttam! :( Nem is hallottam még magyarul a teljes operettet, és pont a kedvenc dalaimat nem hallottam még belőle magyarul! Miskolcon ment régebben a Leányvásár is. A régi nyár meg elég színvonalas volt Kállai Borival.
Irígylem azokat, akik már \"úntig ismerik\" a Luxemburg grófját! Én meg még nem is láttam! :( Nem is hallottam még magyarul a teljes operettet, és pont a kedvenc dalaimat nem hallottam még belőle magyarul! Miskolcon ment régebben a Leányvásár is. A régi nyár meg elég színvonalas volt Kállai Borival.
447 Búbánat 2006-05-18 11:34:17
A nevében \"Operett\" színház évek óta ugyanazt a négy-öt darabot tűzi műsorára, illetve csereberélgeti azokat: egy Denevér-átdolgozást, a Marica grófnőt, a Csárdáskirálynőt, a Mágnás Miskát és a Zsebszínházban egy kamarára áthangszerelt Lili bárónőt. Talán bekerül a repertoárba még – aztán alig egy-két év múlva megint eltűnik - a Mária főhadnagy, a Luxemburg grófja, esetleg ismét felújítják a Bál a Savoybant és kész. Ennyi. Azért ez szégyen! Ezen túlmenően az is szívfájdalmam, hogy azok a színházaink, amelyeknek zenés tagozatuk van (Szeged, Debrecen, Miskolc, Kecskemét, Szolnok, Eger, Kaposvár, Győr, Pécs, Székesfehérvár), nem vagy csak nagyon kevés klasszikus nagyoperettet játszanak. Jellemző, hogy ami elvétve mégis műsorra kerül, az már lerágott csont, mert mondjuk az untig ismert Luxemburg grófja megy körbe más-más rendezésben. A többi színházban pedig érthetően nem dívik ez a műfaj, bár az utóbbi években hallani lehetett arról, hogy bemutattak zenés darabokat is. A Vígszínházban előástak egy Eisemann Mihály - művet, az Én és a kisöcsémet, korábban egy Lajtai-darab a Régi nyár ment ott, a Pesti Magyar Színház bemutatta Offenbach Orfeuszának egy parafrázisát, vagy másutt a Bob herceggel kísérleteztek, de mind olyan átdolgozásban, hangszerelésben, és fordításban kerültek színre, amelyek teljesen kiforgatták eredeti mivoltukból ezeket a jól ismert zenésszínpadi alkotásokat. Tehát becsapottnak érezzük magunkat. Azzal nincs gondom, hogy előkerülnek zenés játékok, musicalek, sőt új darabok születnek. Az bánt, hogy a hagyományos értelemben vett nagyoperett szinte kiveszőfélben van, pedig egykor sorozatban játszották telt házakkal, mindig óriási sikerük volt a közönség körében. Szerintem erre ma is lenne igény. Nem biztos, hogy a fiatalok körében a manapság divatos és kapós musicaleken vagy rockoperákon túl ne lenne igény a régi sikeres magyar és külföldi operettek iránt. Ha nem ismerik, akkor meg kell ismertetni velük. Néha úgy érzem mintha valamilyen megmerevedett koncepció, nézőpont alapján szándékosan - mesterségesen és hermetikusan – elzárják előlük ezeket az értékeket. Nem igaz, hogy nincs erre kereslet. Mennének, mennénk, ha játszanák. Az nem érv, hogy drága műfaj, amelynek nagyobb a költség vonzata, hogy a kiállításához mélyebben zsebbe kell nyúlni, mint a manapság valóban divatos és kapós musicalek vagy rockoperák esetében történik, vagy hogy nem térülne meg a befektetés. Az utóbbi években bemutatott népszerű musicalek ugyancsak nagy költségvetésűek, de erre úgy látszik, nem sajnálják a büdzse forrásait. Az operettre is tódulna a közönség és kifizetné akár a borsosabb árakat is, ha cserébe ugyanolyan minőséget kapna, mint amihez ezekkel a musicalekkel, egyéb zenés játékokkal az utóbbi években megismertették és hozzászoktatták őket. A rádióban és a TV-ben is visszaszorulóban van sajnos az operett, az archív felvételek sugárzása hasznos, de nem pótolja a színházszerű frissességet, a személyes befogadás élményét. A műfajt megszeretni, megszerettetni nem elsősorban lemezekkel, videókkal lehet és kell, hanem mellettük minél több élő színvonalas színházi operett-produkciók bemutatásával, törekedve a sokszínűségre, és a nagy repertoárra. Ha ez nem megy, akkor vetésforgó szisztémában évente kerüljenek bemutatásra az újabb és újabb operettek, egyre bővülő, gazdagodó kínálattal. Mint arra többször rámutattam, hatalmas az operett-irodalom, s amint Benaria is megjegyezte, a hazai és külföldi prominens szerzők világhírű művei sorakoznak és arra várnak, hogy bemutatásra meg felújításra kerüljenek. A csodálatos és népszerű dallamos zenéjüknek köszönhetően soha meg nem unhatók. Megvannak a régi kiváló magyar fordítások, szövegkönyvek. Az igényes ének, zene, hangszerelés meg a szellemes - nem feltétlenül aktualizáló - dialógusok önmagukban is hatni képesek, amire ráerősíthet a hozzáértő, ügyes rendezés meg a színpadi látványvilág. Tudomásom szerint az Operettszínház kiváló, felkészült szakembergárdával rendelkezik. Ha a szellemi és anyagi munícióit - komplexen kezelve - az ügy szolgálatába állítja, az eredmény nem maradhat el. Erre példa a már hivatkozott pár cím, amelyek a jelenlegi repertoáron máig telt házakat jelentenek. Tehát megőrizve a musicaleket, azok játszási számát korlátozva a felszabaduló helyeken újabb és újabb – évtizedek óta nem játszott - operetteket lehetne beállítani a repertoárba és azokat ugyanúgy sikerre vinni. Mindenképpen vissza kell térni a hagyományos operett- műfajához, és - nem kísérletezgetve vele - nyitni kell a mai közönség szívéhez is. Ha kell, utat kell törni a menedzserek, producerek irodájába és észérvekkel meggyőzni őket igazunkról. Neves, a műfaj iránt elkötelezett művészekkel, énekesekkel, táncosokkal, jó zenekarral és kórussal, befogadó intézményekkel rendelkezünk. Ha kevés a pénz a díszletre, jelmezre, tegyék úgy, mint az operában: játsszák koncertszerűen! De legyen folyamatosan műsoron és széles választékban, mert tényleg gazdag az irodalom, és ezt (el)várja tőlünk a világviszonylatban híres magyar operett hazájának minden erre büszke állampolgára!
A nevében \"Operett\" színház évek óta ugyanazt a négy-öt darabot tűzi műsorára, illetve csereberélgeti azokat: egy Denevér-átdolgozást, a Marica grófnőt, a Csárdáskirálynőt, a Mágnás Miskát és a Zsebszínházban egy kamarára áthangszerelt Lili bárónőt. Talán bekerül a repertoárba még – aztán alig egy-két év múlva megint eltűnik - a Mária főhadnagy, a Luxemburg grófja, esetleg ismét felújítják a Bál a Savoybant és kész. Ennyi. Azért ez szégyen! Ezen túlmenően az is szívfájdalmam, hogy azok a színházaink, amelyeknek zenés tagozatuk van (Szeged, Debrecen, Miskolc, Kecskemét, Szolnok, Eger, Kaposvár, Győr, Pécs, Székesfehérvár), nem vagy csak nagyon kevés klasszikus nagyoperettet játszanak. Jellemző, hogy ami elvétve mégis műsorra kerül, az már lerágott csont, mert mondjuk az untig ismert Luxemburg grófja megy körbe más-más rendezésben. A többi színházban pedig érthetően nem dívik ez a műfaj, bár az utóbbi években hallani lehetett arról, hogy bemutattak zenés darabokat is. A Vígszínházban előástak egy Eisemann Mihály - művet, az Én és a kisöcsémet, korábban egy Lajtai-darab a Régi nyár ment ott, a Pesti Magyar Színház bemutatta Offenbach Orfeuszának egy parafrázisát, vagy másutt a Bob herceggel kísérleteztek, de mind olyan átdolgozásban, hangszerelésben, és fordításban kerültek színre, amelyek teljesen kiforgatták eredeti mivoltukból ezeket a jól ismert zenésszínpadi alkotásokat. Tehát becsapottnak érezzük magunkat. Azzal nincs gondom, hogy előkerülnek zenés játékok, musicalek, sőt új darabok születnek. Az bánt, hogy a hagyományos értelemben vett nagyoperett szinte kiveszőfélben van, pedig egykor sorozatban játszották telt házakkal, mindig óriási sikerük volt a közönség körében. Szerintem erre ma is lenne igény. Nem biztos, hogy a fiatalok körében a manapság divatos és kapós musicaleken vagy rockoperákon túl ne lenne igény a régi sikeres magyar és külföldi operettek iránt. Ha nem ismerik, akkor meg kell ismertetni velük. Néha úgy érzem mintha valamilyen megmerevedett koncepció, nézőpont alapján szándékosan - mesterségesen és hermetikusan – elzárják előlük ezeket az értékeket. Nem igaz, hogy nincs erre kereslet. Mennének, mennénk, ha játszanák. Az nem érv, hogy drága műfaj, amelynek nagyobb a költség vonzata, hogy a kiállításához mélyebben zsebbe kell nyúlni, mint a manapság valóban divatos és kapós musicalek vagy rockoperák esetében történik, vagy hogy nem térülne meg a befektetés. Az utóbbi években bemutatott népszerű musicalek ugyancsak nagy költségvetésűek, de erre úgy látszik, nem sajnálják a büdzse forrásait. Az operettre is tódulna a közönség és kifizetné akár a borsosabb árakat is, ha cserébe ugyanolyan minőséget kapna, mint amihez ezekkel a musicalekkel, egyéb zenés játékokkal az utóbbi években megismertették és hozzászoktatták őket. A rádióban és a TV-ben is visszaszorulóban van sajnos az operett, az archív felvételek sugárzása hasznos, de nem pótolja a színházszerű frissességet, a személyes befogadás élményét. A műfajt megszeretni, megszerettetni nem elsősorban lemezekkel, videókkal lehet és kell, hanem mellettük minél több élő színvonalas színházi operett-produkciók bemutatásával, törekedve a sokszínűségre, és a nagy repertoárra. Ha ez nem megy, akkor vetésforgó szisztémában évente kerüljenek bemutatásra az újabb és újabb operettek, egyre bővülő, gazdagodó kínálattal. Mint arra többször rámutattam, hatalmas az operett-irodalom, s amint Benaria is megjegyezte, a hazai és külföldi prominens szerzők világhírű művei sorakoznak és arra várnak, hogy bemutatásra meg felújításra kerüljenek. A csodálatos és népszerű dallamos zenéjüknek köszönhetően soha meg nem unhatók. Megvannak a régi kiváló magyar fordítások, szövegkönyvek. Az igényes ének, zene, hangszerelés meg a szellemes - nem feltétlenül aktualizáló - dialógusok önmagukban is hatni képesek, amire ráerősíthet a hozzáértő, ügyes rendezés meg a színpadi látványvilág. Tudomásom szerint az Operettszínház kiváló, felkészült szakembergárdával rendelkezik. Ha a szellemi és anyagi munícióit - komplexen kezelve - az ügy szolgálatába állítja, az eredmény nem maradhat el. Erre példa a már hivatkozott pár cím, amelyek a jelenlegi repertoáron máig telt házakat jelentenek. Tehát megőrizve a musicaleket, azok játszási számát korlátozva a felszabaduló helyeken újabb és újabb – évtizedek óta nem játszott - operetteket lehetne beállítani a repertoárba és azokat ugyanúgy sikerre vinni. Mindenképpen vissza kell térni a hagyományos operett- műfajához, és - nem kísérletezgetve vele - nyitni kell a mai közönség szívéhez is. Ha kell, utat kell törni a menedzserek, producerek irodájába és észérvekkel meggyőzni őket igazunkról. Neves, a műfaj iránt elkötelezett művészekkel, énekesekkel, táncosokkal, jó zenekarral és kórussal, befogadó intézményekkel rendelkezünk. Ha kevés a pénz a díszletre, jelmezre, tegyék úgy, mint az operában: játsszák koncertszerűen! De legyen folyamatosan műsoron és széles választékban, mert tényleg gazdag az irodalom, és ezt (el)várja tőlünk a világviszonylatban híres magyar operett hazájának minden erre büszke állampolgára!
446 bemaria 2006-05-17 08:46:32 [Válasz erre: 445 Búbánat 2006-05-16 17:20:28]
Ez a hozzászólás nagyon ide kívánkozott! Tényleg igaz, hogy hajlamosak az emberek megfeledkezni arról, hogy Kálmán Imrén és Lehár Ferencen kívül is voltak operettszerzők, és hogy milyen csodálatos dallamokkal ajándékoztak meg minket. Ami pedig A csárdáskirálynő vagy A víg özvegy vitát illeti, nekem például egyik sem tartozik a legkedvesebb operettjeim közé, ami nem jelenti azt, hogy ne szeretném őket, na de \"ízlések és pofonok\" ugyebár! Az én célom is az, hogy ne \"ragadjak le\" a legismertebb operetteknél, hanem minnél több operettet megismerjek és megszeressek, é szerencsére van miből válogatnom!
Ez a hozzászólás nagyon ide kívánkozott! Tényleg igaz, hogy hajlamosak az emberek megfeledkezni arról, hogy Kálmán Imrén és Lehár Ferencen kívül is voltak operettszerzők, és hogy milyen csodálatos dallamokkal ajándékoztak meg minket. Ami pedig A csárdáskirálynő vagy A víg özvegy vitát illeti, nekem például egyik sem tartozik a legkedvesebb operettjeim közé, ami nem jelenti azt, hogy ne szeretném őket, na de \"ízlések és pofonok\" ugyebár! Az én célom is az, hogy ne \"ragadjak le\" a legismertebb operetteknél, hanem minnél több operettet megismerjek és megszeressek, é szerencsére van miből válogatnom!
445 Búbánat 2006-05-16 17:20:28 [Válasz erre: 444 The Pertő 2006-05-12 22:42:28]
Értékesek a gondolataid és megállapításaid! Tovább megyek ezen a nyomvonalon. Azon nem gondolkoztál el, hogy amikor úgy általában az operettről esik szó, Te is én is , mások is a legtöbbször a magyar operetteknél kötünk ki. Ide értve a magyar szerzők nem itthon bemutatott műveit is. Tovább szűkítve a kört, Kálmánhoz és Lehárhoz lyukadunk ki, sőt, mintha mást nem is írtak volna a Csárdáskirálynő és A víg özvegy mellett. Mindig ott megrekedünk, pedig szerintem írtak ők ezekkel egyenrangú több operettet is. Nem gondolkodtál el ezen? Miért ők, és ezek? Amikor olyan hatalmas a nemzetközi és a hazai operett-irodalom, amikor hosszú köteteket lehetne írni - és írtak is - csak a francia, csak a német, csak az angol, csak a monarchia, csak az osztrák és csak a magyar operettről, szerzőkről, művekről. Sőt, a magyar operett is több korszakra tagolódik: XIX. századi népszínművek; a monarchia burzsoá operettjei, népies daljátékai; a két világháború között keletkezett dzsentri és polgári operettek, a dzsessz-revü irányzat kibontakozása is; a II. Világháborút követő \"szocialista\" operettek, az ún. Rádió-operettek korszaka; a hatvanas évektől máig tartó időszak zenés játékai, musicalek, rockoperák. Mégis, nálunk, mi közöttünk, ha magyar operett kerül szóba, megáll a tudomány Kálmán és Lehár világánál. És mintha nem létezne Huszka, Jacobi, Kacsóh, Szirmai. Nádor, Berté, Klein munkássága, a későbbiekben Ábrahám, Zerkovits, Farkas, Kemény, Fényes, Kerekes, Gyöngy, Budai, Lajta, Vincze, Bródy, Polgár, Tamássy, Ránki stb. munkássága. Ugyanígy beszélhetünk cseh-lengyel (Nedbal) és szovjet (Miljutyin, Dunajevszkij) irányzatról is. De a franciáknak sem csak Offenbachjuk volt, mert előtte ott volt Hervé, utána pedig Planquette, Lecocq, Messager képviselte a gallokat. Hasonlóképp az angol-amerikai operett reprezentánsai ( Sullivan) között ott találjuk még Jonest is. A németekről mintha teljesen megfeledkeznénk az osztrák árnyékában, illetve összemosódik azokkal: pedig Millöcker az egyik legjelesebb operett komponistája volt a germánoknak. És az osztrákoknál sem csak J. Strauss működött, hanem ő előtte Suppé vitte diadalra a műfajt, mellette ott látjuk Zellert is, és utána pedig következett az a korszak, amely párhuzamosan haladt Lehárral és Kálmánnal: Fall, O. Straus, Heuberger, Ziehrer, Stolz, Lincke, Brodsky, Benatzky és társai. Van és lesz miről beszélgetnünk a jövőben! Én az ötvenes évek operettszínházának műsorpolitikájáról, az akkori eszmékről, a műfaj állapotáról fogok a következőkben szólni. Roppant érdekes a téma: miként gondolkodtak az akkori ideológusok a műfajról magáról, annak jövőjéről stb. S bár én csak a hatvanas évek elejétől kapcsolódtam be az operett mint színpadi műfaj megismerésébe, óhatatlanul megéreztem valamit az akkori idők szellemiségéből, s nem véletlen, hogy inkább a múltba, a klasszikus szerzők alkotásai felé fordultam, és máig azokkal szimpatizálok, azok lettek a kedvenceim. De hogy teljes mértékben meglegyél velem elégedve, kedvencedről, a Csárdáskirálynőről is \"értekezni\" fogok,tudod, arról az emlékezetes Szinetár-féle ötvenes években készült rendezésről...
Értékesek a gondolataid és megállapításaid! Tovább megyek ezen a nyomvonalon. Azon nem gondolkoztál el, hogy amikor úgy általában az operettről esik szó, Te is én is , mások is a legtöbbször a magyar operetteknél kötünk ki. Ide értve a magyar szerzők nem itthon bemutatott műveit is. Tovább szűkítve a kört, Kálmánhoz és Lehárhoz lyukadunk ki, sőt, mintha mást nem is írtak volna a Csárdáskirálynő és A víg özvegy mellett. Mindig ott megrekedünk, pedig szerintem írtak ők ezekkel egyenrangú több operettet is. Nem gondolkodtál el ezen? Miért ők, és ezek? Amikor olyan hatalmas a nemzetközi és a hazai operett-irodalom, amikor hosszú köteteket lehetne írni - és írtak is - csak a francia, csak a német, csak az angol, csak a monarchia, csak az osztrák és csak a magyar operettről, szerzőkről, művekről. Sőt, a magyar operett is több korszakra tagolódik: XIX. századi népszínművek; a monarchia burzsoá operettjei, népies daljátékai; a két világháború között keletkezett dzsentri és polgári operettek, a dzsessz-revü irányzat kibontakozása is; a II. Világháborút követő \"szocialista\" operettek, az ún. Rádió-operettek korszaka; a hatvanas évektől máig tartó időszak zenés játékai, musicalek, rockoperák. Mégis, nálunk, mi közöttünk, ha magyar operett kerül szóba, megáll a tudomány Kálmán és Lehár világánál. És mintha nem létezne Huszka, Jacobi, Kacsóh, Szirmai. Nádor, Berté, Klein munkássága, a későbbiekben Ábrahám, Zerkovits, Farkas, Kemény, Fényes, Kerekes, Gyöngy, Budai, Lajta, Vincze, Bródy, Polgár, Tamássy, Ránki stb. munkássága. Ugyanígy beszélhetünk cseh-lengyel (Nedbal) és szovjet (Miljutyin, Dunajevszkij) irányzatról is. De a franciáknak sem csak Offenbachjuk volt, mert előtte ott volt Hervé, utána pedig Planquette, Lecocq, Messager képviselte a gallokat. Hasonlóképp az angol-amerikai operett reprezentánsai ( Sullivan) között ott találjuk még Jonest is. A németekről mintha teljesen megfeledkeznénk az osztrák árnyékában, illetve összemosódik azokkal: pedig Millöcker az egyik legjelesebb operett komponistája volt a germánoknak. És az osztrákoknál sem csak J. Strauss működött, hanem ő előtte Suppé vitte diadalra a műfajt, mellette ott látjuk Zellert is, és utána pedig következett az a korszak, amely párhuzamosan haladt Lehárral és Kálmánnal: Fall, O. Straus, Heuberger, Ziehrer, Stolz, Lincke, Brodsky, Benatzky és társai. Van és lesz miről beszélgetnünk a jövőben! Én az ötvenes évek operettszínházának műsorpolitikájáról, az akkori eszmékről, a műfaj állapotáról fogok a következőkben szólni. Roppant érdekes a téma: miként gondolkodtak az akkori ideológusok a műfajról magáról, annak jövőjéről stb. S bár én csak a hatvanas évek elejétől kapcsolódtam be az operett mint színpadi műfaj megismerésébe, óhatatlanul megéreztem valamit az akkori idők szellemiségéből, s nem véletlen, hogy inkább a múltba, a klasszikus szerzők alkotásai felé fordultam, és máig azokkal szimpatizálok, azok lettek a kedvenceim. De hogy teljes mértékben meglegyél velem elégedve, kedvencedről, a Csárdáskirálynőről is \"értekezni\" fogok,tudod, arról az emlékezetes Szinetár-féle ötvenes években készült rendezésről...
444 The Pertő 2006-05-12 22:42:28 [Válasz erre: 443 Búbánat 2006-05-11 12:05:27]
Érdekes dolog az operett. Mint műfaj, a „hazug\" kategóriába sorolandó. Az undokul józanok, a realisták örökké a fejére is olvassák: - Nincs, nem létezik olyan világ, ami az operettben elénk tárul! Azt - már - mindenki elfogadja, hogy időről, időre dalra fakadnak benne a szereplők, a táncoskomikus minimum gyengeelméjű, a szubrett se százas, a primadonna és a bonviván pedig, olyan, mondhatni kitenyésztett embertípus, amilyen tényleg nem rohangál a Práter utca környékén vagy Nyíradonyban. A zenerajongók, főleg a komolyzene szerelmesei meg azt hozzák fel ellene, hogy talmi, zeneileg értéktelen. Igaz, a legfékevesztettebbek számára még Verdi is egyszerű, giccses, ezért igazi kielégülést a megfogható dallamok nélküli zenében találnak. Ahogy én látom, persze elfogultan, úgy valóban kevés operett librettót lehet komolyan venni. Biztosan vannak kivételek. Egy „komoly opera\" minimum három emberre kiterjedő vérfürdő nélkül súlytalan az ítészek szemében. Az élet ugyanakkor - bár törekszik rá - nem csakis és kizárólag gyilkosságok, öngyilkosságok és tragédiák halmaza, ezért egy viszonylag vidám sztorit, vagyis egy operettet is legalább olyan komolyan lehet venni, mint egy klasszikus opera által ábrázolt világot. Nyilván nagyon leegyszerűsítem a dolgot, ha a zenék - operett-opera - kapcsán megint csak az értékítéletről hablatyolnék. Pedig... Annyiban azért egyszerűsítek, hogy sok operarajongó hátán pörsenések nőnek, ha (az) operettről hall, más operakedvelőknek viszont vannak kedvenc operettjeik. Valószínűleg kevesebb operett hívő csettint egy Britten opera hallatán, de nagyon sok operettistát a világból ki lehetne üldözni még egy Puccini művel is. Úgy gondolom, ha magas kultúrának tartjuk az operát, akkor felülről általában nagyobb a tolerancia az operettel, mint alulról. Persze vannak durva kivételek. Ezen a fórumon is olvastam olyasmit a korábbi hozzászólásokban, hogy „Piha, operett? Fúj!\" Ez a beírót minősíti. Matula bácsi azt mondta Csikasznak, aki ugatta a teliholdat, hogy „Akkor minek nézöd, te szamár?\" Erről az a régi vicc jut eszembe, amikor kiszáll a rendőrség a vénkisasszonyokhoz, akik pucér férfiak felháborító látványa miatt tettek bejelentést. Kiderül, hogy a nénikék csak akkor látják a meztelen pasikat, ha a konyhaasztalra széket, arra hokedlit, s a tetejébe még egy sámlit is rátesznek... Mindenesetre jó, hogy kultúráltan el lehet beszélgetni az operett, mint színpadi műfaj kapcsán. Én máris sokat tanultam, illetve frissíthettem a tudásomat, hála Búbánatnak.
Érdekes dolog az operett. Mint műfaj, a „hazug\" kategóriába sorolandó. Az undokul józanok, a realisták örökké a fejére is olvassák: - Nincs, nem létezik olyan világ, ami az operettben elénk tárul! Azt - már - mindenki elfogadja, hogy időről, időre dalra fakadnak benne a szereplők, a táncoskomikus minimum gyengeelméjű, a szubrett se százas, a primadonna és a bonviván pedig, olyan, mondhatni kitenyésztett embertípus, amilyen tényleg nem rohangál a Práter utca környékén vagy Nyíradonyban. A zenerajongók, főleg a komolyzene szerelmesei meg azt hozzák fel ellene, hogy talmi, zeneileg értéktelen. Igaz, a legfékevesztettebbek számára még Verdi is egyszerű, giccses, ezért igazi kielégülést a megfogható dallamok nélküli zenében találnak. Ahogy én látom, persze elfogultan, úgy valóban kevés operett librettót lehet komolyan venni. Biztosan vannak kivételek. Egy „komoly opera\" minimum három emberre kiterjedő vérfürdő nélkül súlytalan az ítészek szemében. Az élet ugyanakkor - bár törekszik rá - nem csakis és kizárólag gyilkosságok, öngyilkosságok és tragédiák halmaza, ezért egy viszonylag vidám sztorit, vagyis egy operettet is legalább olyan komolyan lehet venni, mint egy klasszikus opera által ábrázolt világot. Nyilván nagyon leegyszerűsítem a dolgot, ha a zenék - operett-opera - kapcsán megint csak az értékítéletről hablatyolnék. Pedig... Annyiban azért egyszerűsítek, hogy sok operarajongó hátán pörsenések nőnek, ha (az) operettről hall, más operakedvelőknek viszont vannak kedvenc operettjeik. Valószínűleg kevesebb operett hívő csettint egy Britten opera hallatán, de nagyon sok operettistát a világból ki lehetne üldözni még egy Puccini művel is. Úgy gondolom, ha magas kultúrának tartjuk az operát, akkor felülről általában nagyobb a tolerancia az operettel, mint alulról. Persze vannak durva kivételek. Ezen a fórumon is olvastam olyasmit a korábbi hozzászólásokban, hogy „Piha, operett? Fúj!\" Ez a beírót minősíti. Matula bácsi azt mondta Csikasznak, aki ugatta a teliholdat, hogy „Akkor minek nézöd, te szamár?\" Erről az a régi vicc jut eszembe, amikor kiszáll a rendőrség a vénkisasszonyokhoz, akik pucér férfiak felháborító látványa miatt tettek bejelentést. Kiderül, hogy a nénikék csak akkor látják a meztelen pasikat, ha a konyhaasztalra széket, arra hokedlit, s a tetejébe még egy sámlit is rátesznek... Mindenesetre jó, hogy kultúráltan el lehet beszélgetni az operett, mint színpadi műfaj kapcsán. Én máris sokat tanultam, illetve frissíthettem a tudásomat, hála Búbánatnak.
443 Búbánat 2006-05-11 12:05:27 [Válasz erre: 442 The Pertő 2006-05-11 07:48:12]
Tetszik nekem a példázatod a lócitrom és a verebek összefüggésében; amondó vagyok a népszerűséget a zenében – így az operettnél is – általában az jelzi, hogy - régi szóhasználattal - a suszterinasok fütyülik-e az utcán meg munkaközben. Lehár és Kálmán is tisztában voltak a tömeglélektan hatásával, tudták, hogy művük és azon belül az egyes számok várhatóan milyen fogadtatásra találnak a publikumnál. De óvatosak is voltak. Mindketten előjátszották születőben lévő szerzeményeiket szűk, de heterogén körben, mintegy tesztelve azokat, vajon, hogyan fogadják? És volt rá példa, hogy a visszaérkezett észrevételek nyomán változtattak valamin. Ők nem tartottak attól, hogy egy-egy dal ideje korán ki kerül az utcára. Voltak idők, amikor egyes operaszerzők is megérezték, hogy valamelyik ária a művükben – az operettekhez hasonlóan – szinte azonmód slágerré válik. Ott van Giuseppe Verdi. Ő aztán igazán tisztában volt képességeivel, és nagyon jól ismerte az átlagembert, a „népet”, tudott a nyelvükön beszélni és belelátott lelkükbe – hasonlóan Puccininál. Nemcsak előre megsejtette, hanem érezte, tudta, mennyire sikeres lesz majd Rigolettójának, de az egész egyetemes operairodalomnak is mindmáig talán legnépszerűbb áriája, az, „Az asszony ingatag…” Egyik levelében írja operája keletkezésének körülményeiről, hogy a Herceg III. felvonásbeli áriáját utólag illesztette a partitúrába, a bemutató előtti próbaidőszak legvégső stádiumában. Tisztában volt vele, hogy ez slágerré válik, s nem akarta megkockáztatni, hogy idő előtt elterjedjen, ismertté váljon; jól nézett volna ki, hogy még be sem mutatták darabját, Velencében és a régióban utcaszerte máris éneklik, fütyülik, dúdolják ezt a tényleg könnyen megjegyezhető szöveget és dallamot. Ami aztán, a Rigoletto bemutatása után – függetlenül a darab egésze fogadtatásától – azonmód bekövetkezett. A Rigolettó a legismertebb Verdi-művek közé tartozik, és zenei értékei ellenére, tényleg úgy érzi az ember, hogy az agyonjátszás következtében kissé már elcsépelt az egész. Ez rímel a Csárdáskirálynőre is, ez köszön vissza benne, de a monarchia végnapjaiban a dejavue életérzés, és a századvége dekadenciája, meg a Világháború kellős közepének „egyszer élünk…” miliője, hangulata befészkelte magát már a kor emberének szívébe, agyába. Elvégre A víg özvegy bemutatója után tíz évvel későbbi idők ezek – s Kálmán ráérzett arra, hogy mi kell most a bulvárnak… Lehár 1915-ben már más utakon járt, mást keresett, pl. továbbra is az operaszínpad felé kacsingatott, de erre ösztönözte Puccinival való barátsága, annak bátorító és dicsérő szavai is. Ekkora A víg özvegy már Amerikában is elterjedt, és film is készült belőle. Lehár a hódításon túl volt, a „termés” besöprése után már más távlatokban gondolkozott, mindamellett Kálmánra soha nem volt féltékeny, mindegyikük a maga útját járta. Az operettre és Lehár, Kálmán darabjaira szerencsére az is igaz, hogy nem baj, ha a hallgató-néző nem tud azonosulni azokkal és/vagy a mondanivalójukkal, viszont jó esetben van füle, tud énekelni, fütyülni, dúdolni, sőt van lába is, megteszi neki, ha az folyvást táncra áll… Ugyanis az összes szereplő a Csárdáskirálynőben és a Víg özvegyben a kedvünkre ropják, s késztetnek arra, hogy mi is velük ropjuk, táncoljuk, amíg erőnkből telik. Arról viszont csak Lehár tehet, hogy darabjának tíz év „tánc” lépéselőnye van. Ezt a fórt egyetlen komponistának és alkotásának sem könnyű feladat behoznia. Különösen, ha a vérpezsdítő valcerekről mindig ugyanaz jut az eszünkbe… - mindegy, hogy városban, sivatagban vagy a vadon mélyén él az ember! Csak egyre vigyázzon, ne állatiasodjon el… Még akkor sem, ha a viktoriánus idők végeztével (1901) ennek a lehetőségnek egykor sokan tapsoltak és ma is erre éreznek késztetést. Mert az „örök” is egyszer mulandóvá válik.
Tetszik nekem a példázatod a lócitrom és a verebek összefüggésében; amondó vagyok a népszerűséget a zenében – így az operettnél is – általában az jelzi, hogy - régi szóhasználattal - a suszterinasok fütyülik-e az utcán meg munkaközben. Lehár és Kálmán is tisztában voltak a tömeglélektan hatásával, tudták, hogy művük és azon belül az egyes számok várhatóan milyen fogadtatásra találnak a publikumnál. De óvatosak is voltak. Mindketten előjátszották születőben lévő szerzeményeiket szűk, de heterogén körben, mintegy tesztelve azokat, vajon, hogyan fogadják? És volt rá példa, hogy a visszaérkezett észrevételek nyomán változtattak valamin. Ők nem tartottak attól, hogy egy-egy dal ideje korán ki kerül az utcára. Voltak idők, amikor egyes operaszerzők is megérezték, hogy valamelyik ária a művükben – az operettekhez hasonlóan – szinte azonmód slágerré válik. Ott van Giuseppe Verdi. Ő aztán igazán tisztában volt képességeivel, és nagyon jól ismerte az átlagembert, a „népet”, tudott a nyelvükön beszélni és belelátott lelkükbe – hasonlóan Puccininál. Nemcsak előre megsejtette, hanem érezte, tudta, mennyire sikeres lesz majd Rigolettójának, de az egész egyetemes operairodalomnak is mindmáig talán legnépszerűbb áriája, az, „Az asszony ingatag…” Egyik levelében írja operája keletkezésének körülményeiről, hogy a Herceg III. felvonásbeli áriáját utólag illesztette a partitúrába, a bemutató előtti próbaidőszak legvégső stádiumában. Tisztában volt vele, hogy ez slágerré válik, s nem akarta megkockáztatni, hogy idő előtt elterjedjen, ismertté váljon; jól nézett volna ki, hogy még be sem mutatták darabját, Velencében és a régióban utcaszerte máris éneklik, fütyülik, dúdolják ezt a tényleg könnyen megjegyezhető szöveget és dallamot. Ami aztán, a Rigoletto bemutatása után – függetlenül a darab egésze fogadtatásától – azonmód bekövetkezett. A Rigolettó a legismertebb Verdi-művek közé tartozik, és zenei értékei ellenére, tényleg úgy érzi az ember, hogy az agyonjátszás következtében kissé már elcsépelt az egész. Ez rímel a Csárdáskirálynőre is, ez köszön vissza benne, de a monarchia végnapjaiban a dejavue életérzés, és a századvége dekadenciája, meg a Világháború kellős közepének „egyszer élünk…” miliője, hangulata befészkelte magát már a kor emberének szívébe, agyába. Elvégre A víg özvegy bemutatója után tíz évvel későbbi idők ezek – s Kálmán ráérzett arra, hogy mi kell most a bulvárnak… Lehár 1915-ben már más utakon járt, mást keresett, pl. továbbra is az operaszínpad felé kacsingatott, de erre ösztönözte Puccinival való barátsága, annak bátorító és dicsérő szavai is. Ekkora A víg özvegy már Amerikában is elterjedt, és film is készült belőle. Lehár a hódításon túl volt, a „termés” besöprése után már más távlatokban gondolkozott, mindamellett Kálmánra soha nem volt féltékeny, mindegyikük a maga útját járta. Az operettre és Lehár, Kálmán darabjaira szerencsére az is igaz, hogy nem baj, ha a hallgató-néző nem tud azonosulni azokkal és/vagy a mondanivalójukkal, viszont jó esetben van füle, tud énekelni, fütyülni, dúdolni, sőt van lába is, megteszi neki, ha az folyvást táncra áll… Ugyanis az összes szereplő a Csárdáskirálynőben és a Víg özvegyben a kedvünkre ropják, s késztetnek arra, hogy mi is velük ropjuk, táncoljuk, amíg erőnkből telik. Arról viszont csak Lehár tehet, hogy darabjának tíz év „tánc” lépéselőnye van. Ezt a fórt egyetlen komponistának és alkotásának sem könnyű feladat behoznia. Különösen, ha a vérpezsdítő valcerekről mindig ugyanaz jut az eszünkbe… - mindegy, hogy városban, sivatagban vagy a vadon mélyén él az ember! Csak egyre vigyázzon, ne állatiasodjon el… Még akkor sem, ha a viktoriánus idők végeztével (1901) ennek a lehetőségnek egykor sokan tapsoltak és ma is erre éreznek késztetést. Mert az „örök” is egyszer mulandóvá válik.
