Bejelentkezés Regisztráció

Operett, mint színpadi műfaj


451 Búbánat 2006-05-18 21:14:03 [Válasz erre: 449 törpekirály 2006-05-18 16:56:57]
Bizony, a Giuditta! Ez egy különleges mű a Lehár- oeuvre-ben. Hattyúdala, ha nem számítjuk a Cigányszerelem átdolgozását, a Garabonciás budapesti operaházi bemutatóját. A Giudittára rendkívül büszke volt szerzője, hiszen megérte mind a bécsi, mind a budapesti operaházi bemutatóját.Én nem nagyon kedvelem ezt az alkotást, noha elismerem, sok szép részlete, igényes zenei anyaga van a kész dalműnek. Mindenekelőtt az zavar benne, hogy már nem operett, de még nem is opera, valahol a kettő keveréke, mindenesetre daljáték. Minden zenés színháznak fejtörést okoz a bemutatása, mert igen nehéz, fajsúlyos darab, és valóban, operai igényű énekszólamokkal van teli, s igen képzett, felkészült énekesek szükségeltetnek egy nívós, gyönyörködtető előadás létrejöttéhez. És akkor még nem is szóltam a tánc-és kórus betétekről, meg a dialógusokról. Mindenesetre néhány hete megvettem azt a CD-t, amelynek felvételén maga Lehár dirigálja saját művét. A kor legendás énekművészeit halljuk énekelni, meg az összekötő szöveget mondani. A szövegből semmit nem értettem (de magamban felidéztem a magyar rádió dalszínházának felvételeit, így a cselekményt illetően is képben voltam – nem beszélve a ZDF operettfilmjéről, amely vizuális élményhez is juttatott), de a zenéjéből így is átsugárzott Lehár varázsa, mesterművének minden szépsége. Magyarországon egyhamar ne számítsunk arra, hogy bemutatják, ehhez nem állnak rendelkezésre a szükséges személyi és tárgyi feltételek…

450 Búbánat 2006-05-18 20:36:30 [Válasz erre: 448 bemaria 2006-05-18 16:18:28]
Igazad van, mindig vannak és lesznek olyanok, akiknek minden új, és örülnek, ha egy kedvenc operettjük feltűnik valahol a láthatáron. (A trenden, amiről beszéltem, sajnos ez nem változtat.) Én a helyedben tavaly év végén azonnal elutaztam volna Szegedre, hogy végre kipipáljam a Luxemburg grófját. Decemberben volt a bemutatója a Nagyszínházban és még februárban is műsoron volt. Különben tényleg meglep, hogy nem láttad az operettet! Mint említettem szinte állandóan műsoron van valahol. Nemcsak Szegeden játszották, több más vidéki teátrum is repertoárján tartotta, s biztos vagyok benne, valahol most is megy a darab, vagy a közeljövőben fog színre kerülni. Nem véletlen a sikere, a népszerűsége. Az Operettszínházban is játszották pár éve. Emlékezetes előadásként tartom számon a Debreceni Csokonai Színház bemutatóját is. Igaz, régebben volt, tíz éve annak. Renét az a Kovácsházi István énekelte, játszotta vendégként, aki mára az Operaház népszerű és kiváló művészévé vált, s éppen most készül élete első Wagner-operájának tenor főszerepére. Angelát is operaénekes, az ismert Sudár Gyöngyvér alakította. További főszerepekben Simor Otto (Sir Basil), az ugyancsak operaénekes Iván Ildikó (Fleury), továbbá Bardóczy Attila (Brissard) és Zalay Lidia (Juliette) tündökölt. A rendező Moravetz Levente, a karmester Gulyás Lajos volt. A Magyar Televízió a teljes előadást felvette és közvetítette, persze, hogy videóra vettem. Különben a rádiónak is van teljes felvétele a műből Udvardy Tibor, Sándor Judit, Melis György, Zentay Anna és Palcsó Sándor főszereplésével. Aztán készültek keresztmetszetek belőle. A TV-nek van egy régi-régi felvétele a legendás 1955-ös operettszínházi bemutató pár évvel későbbi előadásáról, ami sajnos nem teljes. Azonban így is, a legismertebb jelenetek fennmaradtak. Az archív felvételen Baksay Árpád, Petress Zsuzsa, Németh Marika, Honthy Hanna, Zentay Anna, Rátonyi Róbert és Feleki Kamill lubickol szerepeikben. A Hungaroton a hatvanas évek elején lemezre vette velük az operett legszebb részleteit. A zenei antikváriumokban itt-ott még felbukkan a lemez, amelyről a rádiónak ugyancsak van felvétele. Említetted, hogy magyar nyelven kevés számot ismersz a Luxemburg grófjából. Van egy Lehár- kottám, benne több dal az operettből. Magyar szöveggel (Gímbelem, gombolom; Nem uram, oly messze a szivárvány; Péter írja, kis Kató; Várj, várj, szép délibáb). Ha érdekel, felrakhatom Neked a portálodra.

449 törpekirály 2006-05-18 16:56:57
Nagyon szépen irsz Bubánat a műfajról.Sajnosnem nagyon szeretgetik mostanság.Az Operett Szinházról már ezt a nevet le is lehetne venni.Pedig az egész országot járják különböző hakni brigádok,sokszor minősithetetlen szinvonalu előadásokkal,és telt házak várják őket.Csodálatos magyar operettszerzőink darabjait eltemették,mekkora kihivás lenne szinrevinni egy Giudittát,épkézláb rendezővel és kiváló énekesekkel,mert vannak ilyenek,de otthon áztatják a lábukat.Nem beszélve a nem játszott Fall,Millöcker,Stolz operettekről...meg az angolokról,akikből még modernet is lehetne csinálni.Ismeret hiányában nem lehet szabadulni a tisztelt rendezőknek és igazgatóknak attól a 3-4 darabtól,amit ismernek.Pld.Kálmán irt egy Bajadér c. operettet is,kérdezd már meg,melyikük ismeri?

448 bemaria 2006-05-18 16:18:28 [Válasz erre: 447 Búbánat 2006-05-18 11:34:17]
Irígylem azokat, akik már \"úntig ismerik\" a Luxemburg grófját! Én meg még nem is láttam! :( Nem is hallottam még magyarul a teljes operettet, és pont a kedvenc dalaimat nem hallottam még belőle magyarul! Miskolcon ment régebben a Leányvásár is. A régi nyár meg elég színvonalas volt Kállai Borival.

447 Búbánat 2006-05-18 11:34:17
A nevében \"Operett\" színház évek óta ugyanazt a négy-öt darabot tűzi műsorára, illetve csereberélgeti azokat: egy Denevér-átdolgozást, a Marica grófnőt, a Csárdáskirálynőt, a Mágnás Miskát és a Zsebszínházban egy kamarára áthangszerelt Lili bárónőt. Talán bekerül a repertoárba még – aztán alig egy-két év múlva megint eltűnik - a Mária főhadnagy, a Luxemburg grófja, esetleg ismét felújítják a Bál a Savoybant és kész. Ennyi. Azért ez szégyen! Ezen túlmenően az is szívfájdalmam, hogy azok a színházaink, amelyeknek zenés tagozatuk van (Szeged, Debrecen, Miskolc, Kecskemét, Szolnok, Eger, Kaposvár, Győr, Pécs, Székesfehérvár), nem vagy csak nagyon kevés klasszikus nagyoperettet játszanak. Jellemző, hogy ami elvétve mégis műsorra kerül, az már lerágott csont, mert mondjuk az untig ismert Luxemburg grófja megy körbe más-más rendezésben. A többi színházban pedig érthetően nem dívik ez a műfaj, bár az utóbbi években hallani lehetett arról, hogy bemutattak zenés darabokat is. A Vígszínházban előástak egy Eisemann Mihály - művet, az Én és a kisöcsémet, korábban egy Lajtai-darab a Régi nyár ment ott, a Pesti Magyar Színház bemutatta Offenbach Orfeuszának egy parafrázisát, vagy másutt a Bob herceggel kísérleteztek, de mind olyan átdolgozásban, hangszerelésben, és fordításban kerültek színre, amelyek teljesen kiforgatták eredeti mivoltukból ezeket a jól ismert zenésszínpadi alkotásokat. Tehát becsapottnak érezzük magunkat. Azzal nincs gondom, hogy előkerülnek zenés játékok, musicalek, sőt új darabok születnek. Az bánt, hogy a hagyományos értelemben vett nagyoperett szinte kiveszőfélben van, pedig egykor sorozatban játszották telt házakkal, mindig óriási sikerük volt a közönség körében. Szerintem erre ma is lenne igény. Nem biztos, hogy a fiatalok körében a manapság divatos és kapós musicaleken vagy rockoperákon túl ne lenne igény a régi sikeres magyar és külföldi operettek iránt. Ha nem ismerik, akkor meg kell ismertetni velük. Néha úgy érzem mintha valamilyen megmerevedett koncepció, nézőpont alapján szándékosan - mesterségesen és hermetikusan – elzárják előlük ezeket az értékeket. Nem igaz, hogy nincs erre kereslet. Mennének, mennénk, ha játszanák. Az nem érv, hogy drága műfaj, amelynek nagyobb a költség vonzata, hogy a kiállításához mélyebben zsebbe kell nyúlni, mint a manapság valóban divatos és kapós musicalek vagy rockoperák esetében történik, vagy hogy nem térülne meg a befektetés. Az utóbbi években bemutatott népszerű musicalek ugyancsak nagy költségvetésűek, de erre úgy látszik, nem sajnálják a büdzse forrásait. Az operettre is tódulna a közönség és kifizetné akár a borsosabb árakat is, ha cserébe ugyanolyan minőséget kapna, mint amihez ezekkel a musicalekkel, egyéb zenés játékokkal az utóbbi években megismertették és hozzászoktatták őket. A rádióban és a TV-ben is visszaszorulóban van sajnos az operett, az archív felvételek sugárzása hasznos, de nem pótolja a színházszerű frissességet, a személyes befogadás élményét. A műfajt megszeretni, megszerettetni nem elsősorban lemezekkel, videókkal lehet és kell, hanem mellettük minél több élő színvonalas színházi operett-produkciók bemutatásával, törekedve a sokszínűségre, és a nagy repertoárra. Ha ez nem megy, akkor vetésforgó szisztémában évente kerüljenek bemutatásra az újabb és újabb operettek, egyre bővülő, gazdagodó kínálattal. Mint arra többször rámutattam, hatalmas az operett-irodalom, s amint Benaria is megjegyezte, a hazai és külföldi prominens szerzők világhírű művei sorakoznak és arra várnak, hogy bemutatásra meg felújításra kerüljenek. A csodálatos és népszerű dallamos zenéjüknek köszönhetően soha meg nem unhatók. Megvannak a régi kiváló magyar fordítások, szövegkönyvek. Az igényes ének, zene, hangszerelés meg a szellemes - nem feltétlenül aktualizáló - dialógusok önmagukban is hatni képesek, amire ráerősíthet a hozzáértő, ügyes rendezés meg a színpadi látványvilág. Tudomásom szerint az Operettszínház kiváló, felkészült szakembergárdával rendelkezik. Ha a szellemi és anyagi munícióit - komplexen kezelve - az ügy szolgálatába állítja, az eredmény nem maradhat el. Erre példa a már hivatkozott pár cím, amelyek a jelenlegi repertoáron máig telt házakat jelentenek. Tehát megőrizve a musicaleket, azok játszási számát korlátozva a felszabaduló helyeken újabb és újabb – évtizedek óta nem játszott - operetteket lehetne beállítani a repertoárba és azokat ugyanúgy sikerre vinni. Mindenképpen vissza kell térni a hagyományos operett- műfajához, és - nem kísérletezgetve vele - nyitni kell a mai közönség szívéhez is. Ha kell, utat kell törni a menedzserek, producerek irodájába és észérvekkel meggyőzni őket igazunkról. Neves, a műfaj iránt elkötelezett művészekkel, énekesekkel, táncosokkal, jó zenekarral és kórussal, befogadó intézményekkel rendelkezünk. Ha kevés a pénz a díszletre, jelmezre, tegyék úgy, mint az operában: játsszák koncertszerűen! De legyen folyamatosan műsoron és széles választékban, mert tényleg gazdag az irodalom, és ezt (el)várja tőlünk a világviszonylatban híres magyar operett hazájának minden erre büszke állampolgára!

446 bemaria 2006-05-17 08:46:32 [Válasz erre: 445 Búbánat 2006-05-16 17:20:28]
Ez a hozzászólás nagyon ide kívánkozott! Tényleg igaz, hogy hajlamosak az emberek megfeledkezni arról, hogy Kálmán Imrén és Lehár Ferencen kívül is voltak operettszerzők, és hogy milyen csodálatos dallamokkal ajándékoztak meg minket. Ami pedig A csárdáskirálynő vagy A víg özvegy vitát illeti, nekem például egyik sem tartozik a legkedvesebb operettjeim közé, ami nem jelenti azt, hogy ne szeretném őket, na de \"ízlések és pofonok\" ugyebár! Az én célom is az, hogy ne \"ragadjak le\" a legismertebb operetteknél, hanem minnél több operettet megismerjek és megszeressek, é szerencsére van miből válogatnom!

445 Búbánat 2006-05-16 17:20:28 [Válasz erre: 444 The Pertő 2006-05-12 22:42:28]
Értékesek a gondolataid és megállapításaid! Tovább megyek ezen a nyomvonalon. Azon nem gondolkoztál el, hogy amikor úgy általában az operettről esik szó, Te is én is , mások is a legtöbbször a magyar operetteknél kötünk ki. Ide értve a magyar szerzők nem itthon bemutatott műveit is. Tovább szűkítve a kört, Kálmánhoz és Lehárhoz lyukadunk ki, sőt, mintha mást nem is írtak volna a Csárdáskirálynő és A víg özvegy mellett. Mindig ott megrekedünk, pedig szerintem írtak ők ezekkel egyenrangú több operettet is. Nem gondolkodtál el ezen? Miért ők, és ezek? Amikor olyan hatalmas a nemzetközi és a hazai operett-irodalom, amikor hosszú köteteket lehetne írni - és írtak is - csak a francia, csak a német, csak az angol, csak a monarchia, csak az osztrák és csak a magyar operettről, szerzőkről, művekről. Sőt, a magyar operett is több korszakra tagolódik: XIX. századi népszínművek; a monarchia burzsoá operettjei, népies daljátékai; a két világháború között keletkezett dzsentri és polgári operettek, a dzsessz-revü irányzat kibontakozása is; a II. Világháborút követő \"szocialista\" operettek, az ún. Rádió-operettek korszaka; a hatvanas évektől máig tartó időszak zenés játékai, musicalek, rockoperák. Mégis, nálunk, mi közöttünk, ha magyar operett kerül szóba, megáll a tudomány Kálmán és Lehár világánál. És mintha nem létezne Huszka, Jacobi, Kacsóh, Szirmai. Nádor, Berté, Klein munkássága, a későbbiekben Ábrahám, Zerkovits, Farkas, Kemény, Fényes, Kerekes, Gyöngy, Budai, Lajta, Vincze, Bródy, Polgár, Tamássy, Ránki stb. munkássága. Ugyanígy beszélhetünk cseh-lengyel (Nedbal) és szovjet (Miljutyin, Dunajevszkij) irányzatról is. De a franciáknak sem csak Offenbachjuk volt, mert előtte ott volt Hervé, utána pedig Planquette, Lecocq, Messager képviselte a gallokat. Hasonlóképp az angol-amerikai operett reprezentánsai ( Sullivan) között ott találjuk még Jonest is. A németekről mintha teljesen megfeledkeznénk az osztrák árnyékában, illetve összemosódik azokkal: pedig Millöcker az egyik legjelesebb operett komponistája volt a germánoknak. És az osztrákoknál sem csak J. Strauss működött, hanem ő előtte Suppé vitte diadalra a műfajt, mellette ott látjuk Zellert is, és utána pedig következett az a korszak, amely párhuzamosan haladt Lehárral és Kálmánnal: Fall, O. Straus, Heuberger, Ziehrer, Stolz, Lincke, Brodsky, Benatzky és társai. Van és lesz miről beszélgetnünk a jövőben! Én az ötvenes évek operettszínházának műsorpolitikájáról, az akkori eszmékről, a műfaj állapotáról fogok a következőkben szólni. Roppant érdekes a téma: miként gondolkodtak az akkori ideológusok a műfajról magáról, annak jövőjéről stb. S bár én csak a hatvanas évek elejétől kapcsolódtam be az operett mint színpadi műfaj megismerésébe, óhatatlanul megéreztem valamit az akkori idők szellemiségéből, s nem véletlen, hogy inkább a múltba, a klasszikus szerzők alkotásai felé fordultam, és máig azokkal szimpatizálok, azok lettek a kedvenceim. De hogy teljes mértékben meglegyél velem elégedve, kedvencedről, a Csárdáskirálynőről is \"értekezni\" fogok,tudod, arról az emlékezetes Szinetár-féle ötvenes években készült rendezésről...

444 The Pertő 2006-05-12 22:42:28 [Válasz erre: 443 Búbánat 2006-05-11 12:05:27]
Érdekes dolog az operett. Mint műfaj, a „hazug\" kategóriába sorolandó. Az undokul józanok, a realisták örökké a fejére is olvassák: - Nincs, nem létezik olyan világ, ami az operettben elénk tárul! Azt - már - mindenki elfogadja, hogy időről, időre dalra fakadnak benne a szereplők, a táncoskomikus minimum gyengeelméjű, a szubrett se százas, a primadonna és a bonviván pedig, olyan, mondhatni kitenyésztett embertípus, amilyen tényleg nem rohangál a Práter utca környékén vagy Nyíradonyban. A zenerajongók, főleg a komolyzene szerelmesei meg azt hozzák fel ellene, hogy talmi, zeneileg értéktelen. Igaz, a legfékevesztettebbek számára még Verdi is egyszerű, giccses, ezért igazi kielégülést a megfogható dallamok nélküli zenében találnak. Ahogy én látom, persze elfogultan, úgy valóban kevés operett librettót lehet komolyan venni. Biztosan vannak kivételek. Egy „komoly opera\" minimum három emberre kiterjedő vérfürdő nélkül súlytalan az ítészek szemében. Az élet ugyanakkor - bár törekszik rá - nem csakis és kizárólag gyilkosságok, öngyilkosságok és tragédiák halmaza, ezért egy viszonylag vidám sztorit, vagyis egy operettet is legalább olyan komolyan lehet venni, mint egy klasszikus opera által ábrázolt világot. Nyilván nagyon leegyszerűsítem a dolgot, ha a zenék - operett-opera - kapcsán megint csak az értékítéletről hablatyolnék. Pedig... Annyiban azért egyszerűsítek, hogy sok operarajongó hátán pörsenések nőnek, ha (az) operettről hall, más operakedvelőknek viszont vannak kedvenc operettjeik. Valószínűleg kevesebb operett hívő csettint egy Britten opera hallatán, de nagyon sok operettistát a világból ki lehetne üldözni még egy Puccini művel is. Úgy gondolom, ha magas kultúrának tartjuk az operát, akkor felülről általában nagyobb a tolerancia az operettel, mint alulról. Persze vannak durva kivételek. Ezen a fórumon is olvastam olyasmit a korábbi hozzászólásokban, hogy „Piha, operett? Fúj!\" Ez a beírót minősíti. Matula bácsi azt mondta Csikasznak, aki ugatta a teliholdat, hogy „Akkor minek nézöd, te szamár?\" Erről az a régi vicc jut eszembe, amikor kiszáll a rendőrség a vénkisasszonyokhoz, akik pucér férfiak felháborító látványa miatt tettek bejelentést. Kiderül, hogy a nénikék csak akkor látják a meztelen pasikat, ha a konyhaasztalra széket, arra hokedlit, s a tetejébe még egy sámlit is rátesznek... Mindenesetre jó, hogy kultúráltan el lehet beszélgetni az operett, mint színpadi műfaj kapcsán. Én máris sokat tanultam, illetve frissíthettem a tudásomat, hála Búbánatnak.

443 Búbánat 2006-05-11 12:05:27 [Válasz erre: 442 The Pertő 2006-05-11 07:48:12]
Tetszik nekem a példázatod a lócitrom és a verebek összefüggésében; amondó vagyok a népszerűséget a zenében – így az operettnél is – általában az jelzi, hogy - régi szóhasználattal - a suszterinasok fütyülik-e az utcán meg munkaközben. Lehár és Kálmán is tisztában voltak a tömeglélektan hatásával, tudták, hogy művük és azon belül az egyes számok várhatóan milyen fogadtatásra találnak a publikumnál. De óvatosak is voltak. Mindketten előjátszották születőben lévő szerzeményeiket szűk, de heterogén körben, mintegy tesztelve azokat, vajon, hogyan fogadják? És volt rá példa, hogy a visszaérkezett észrevételek nyomán változtattak valamin. Ők nem tartottak attól, hogy egy-egy dal ideje korán ki kerül az utcára. Voltak idők, amikor egyes operaszerzők is megérezték, hogy valamelyik ária a művükben – az operettekhez hasonlóan – szinte azonmód slágerré válik. Ott van Giuseppe Verdi. Ő aztán igazán tisztában volt képességeivel, és nagyon jól ismerte az átlagembert, a „népet”, tudott a nyelvükön beszélni és belelátott lelkükbe – hasonlóan Puccininál. Nemcsak előre megsejtette, hanem érezte, tudta, mennyire sikeres lesz majd Rigolettójának, de az egész egyetemes operairodalomnak is mindmáig talán legnépszerűbb áriája, az, „Az asszony ingatag…” Egyik levelében írja operája keletkezésének körülményeiről, hogy a Herceg III. felvonásbeli áriáját utólag illesztette a partitúrába, a bemutató előtti próbaidőszak legvégső stádiumában. Tisztában volt vele, hogy ez slágerré válik, s nem akarta megkockáztatni, hogy idő előtt elterjedjen, ismertté váljon; jól nézett volna ki, hogy még be sem mutatták darabját, Velencében és a régióban utcaszerte máris éneklik, fütyülik, dúdolják ezt a tényleg könnyen megjegyezhető szöveget és dallamot. Ami aztán, a Rigoletto bemutatása után – függetlenül a darab egésze fogadtatásától – azonmód bekövetkezett. A Rigolettó a legismertebb Verdi-művek közé tartozik, és zenei értékei ellenére, tényleg úgy érzi az ember, hogy az agyonjátszás következtében kissé már elcsépelt az egész. Ez rímel a Csárdáskirálynőre is, ez köszön vissza benne, de a monarchia végnapjaiban a dejavue életérzés, és a századvége dekadenciája, meg a Világháború kellős közepének „egyszer élünk…” miliője, hangulata befészkelte magát már a kor emberének szívébe, agyába. Elvégre A víg özvegy bemutatója után tíz évvel későbbi idők ezek – s Kálmán ráérzett arra, hogy mi kell most a bulvárnak… Lehár 1915-ben már más utakon járt, mást keresett, pl. továbbra is az operaszínpad felé kacsingatott, de erre ösztönözte Puccinival való barátsága, annak bátorító és dicsérő szavai is. Ekkora A víg özvegy már Amerikában is elterjedt, és film is készült belőle. Lehár a hódításon túl volt, a „termés” besöprése után már más távlatokban gondolkozott, mindamellett Kálmánra soha nem volt féltékeny, mindegyikük a maga útját járta. Az operettre és Lehár, Kálmán darabjaira szerencsére az is igaz, hogy nem baj, ha a hallgató-néző nem tud azonosulni azokkal és/vagy a mondanivalójukkal, viszont jó esetben van füle, tud énekelni, fütyülni, dúdolni, sőt van lába is, megteszi neki, ha az folyvást táncra áll… Ugyanis az összes szereplő a Csárdáskirálynőben és a Víg özvegyben a kedvünkre ropják, s késztetnek arra, hogy mi is velük ropjuk, táncoljuk, amíg erőnkből telik. Arról viszont csak Lehár tehet, hogy darabjának tíz év „tánc” lépéselőnye van. Ezt a fórt egyetlen komponistának és alkotásának sem könnyű feladat behoznia. Különösen, ha a vérpezsdítő valcerekről mindig ugyanaz jut az eszünkbe… - mindegy, hogy városban, sivatagban vagy a vadon mélyén él az ember! Csak egyre vigyázzon, ne állatiasodjon el… Még akkor sem, ha a viktoriánus idők végeztével (1901) ennek a lehetőségnek egykor sokan tapsoltak és ma is erre éreznek késztetést. Mert az „örök” is egyszer mulandóvá válik.

442 The Pertő 2006-05-11 07:48:12 [Válasz erre: 439 Búbánat 2006-05-10 22:51:02]
Kedves Bemaria, Kedves Búbánat! Kicsit úgy érzem magam, mint aki véletlenül beleejti a csavarhúzót a gépezetbe. De, nem bánom, mert Búbánat mesteri elemzése, bemaria véleménye nem lett volna ismert, ha nem írom korábban le, hogy a Csárdáskirálynő a legismertebb magyar operett. Játsszuk azt, mint az angolszász bíróságokon: - Kérem a jegyzőkönyvből törölni az inkriminált minősítést, az esküdtek pedig, ne vegyék figyelembe azt a kitételt, miszerint a Csárdáskirálynő a legismertebb magyar operett! Eretnek módon annyit hadd jegyezzek meg, hogy minden későbbi elemzés - bármilyen mű keletkezési hátteréről, fedett üzenetéről, az alkotó, soha, sehol ki nem mondott, be nem vallott szándékairól - szerintem nagyrészt azért születik, hogy a pl. a művészettörténészek meg tudjanak élni valamiből. Primitív párosodási tánc? Felteszem, miután más volt a technika, szerzőnk nem nagyon tapasztalhatta, hallhatta, láthatta az igazi törzsi szertartásokat, még inkább a nemi szokások kifejeződését - megengedem, valamiféle amerikanizált vagy Európába verbuvált „bennszülött-hakni\" műsorral azért találkozhatott. Viszont ismerte a szerelmet, a kor udvarlási szokásait, amelyekben a dürgő hímmadárként magát illegető gigerli, akkor viselkedhetett úgy, mint a bennszülött. (Szöges ellentétben a mai, unott hangú - Táncolunk? Válasz: - Meg, hát! - párbeszéddel. Hiszen, napjainkig bizonyos nőközpontú, elenyészően csekély társadalmat kivéve, mindenütt a férfinak kell(ett), meghódítania a nőt. Napjainkban meg lassan szégyellni kell, ha valaki hetero. De, ez másik tészta...) Haláltáncról beszélhetünk-e egy operett kapcsán, még ha átvitt értelemben is? Lehet, persze, ma már mindenről. A komponista nyilván nem tudta függetleníteni tudatalattiját az akkori eseményektől ám, hogy valami ilyesféle üzenet lenne az operettekben? Nem nézve le, s tartva feleslegesnek a művészettörténészek munkáját, persze. Megint más kérdés, hogy mi lesz népszerű, mi lesz ismert? Általában az lesz népszerű, ami bármilyen tulajdonságánál fogva tetszik a befogadónak. Az értékekről lehet külön, évekig vitatkozni. Az értékítélet is szubjektív valami, ugye a lócitromról azt tartják, biztosan van benne jó is, hiszen többmilliárd veréb csak nem tévedhet... Aztán meg az lesz még népszerű - a természetes folyamat mellett - amit mesterségesen népszerűsítenek. Ez lehet tudatos, mint pl. a mai kereskedelmi rádiók zenei kínálatában, amelyekben egészen kevés dalt pörgetnek hetekig, hogy azok aztán beleüljenek a hallgatók agyába. Nyilván nem is nehéz dolog, amennyire egyformák. Mármint a zenék is, az agyak is... Esetünkben az operetteknél a színházak, később a rádió, a hanglemezgyártók, stb. is akarva-akaratlanul hozzájárultak egy-egy mű népszerűsítéséhez vagy akár elfeledtetéséhez.

441 bemaria 2006-05-11 07:47:43 [Válasz erre: 440 Búbánat 2006-05-10 22:58:35]
Lehet, hogy abból amit én írtam nem derült ki, de ami engem illet én is inkább A víg özvegyre szavazok, és pont azért, mert A csárdáskirálynő szerintem nálunk túlontúl népeszerű! Néhány dalt belőle már nem is szeretek hallgatni, mert számora már régen elvesztette a varázsát, annyiszor és annyi embertől hallottam már. Ez az egyetlen operett, amivel így vagyok. Azonban szöveg nélkül a zenét tudnám élvezni!

440 Búbánat 2006-05-10 22:58:35 [Válasz erre: 438 bemaria 2006-05-10 15:13:40]
Kedves bemaria! Tiszteletben tartva álláspontod, az előbbi hozzászólásomban próbáltam levezetni a különbséget, hogy ki miért lelkesedik, lelkesedhet érte, teszi előbbre a sorban vagy ellenkezőleg, szorítja hátrébb a Csárdáskirálynőt A víg özvegytől. Egy biztos, hogy szívesen hallgatom mindkettőt, bármikor, ha tehetem, s bármilyen nyelven, de mégis -magyarként - legszívesebben magyarul.

439 Búbánat 2006-05-10 22:51:02 [Válasz erre: 437 The Pertő 2006-05-08 20:55:38]
Kedves The Pertő! Muszáj bővebben kifejtenem a kérdéskört, de ehhez forrásaimat is számba kellett vetnem. Azt hiszem, megegyezhetünk abban, hogy mind a Csárdáskirálynő, mind A víg özvegy világsikerű - magyar - operett. Még akkor is, ha szerzőik származását a német nyelvterületen sokan előszeretettel kisajátítanák, kisajátítják. Miről is van szó? Magyarországon még ma is másként ítélik, ítéljük meg Lehár és Kálmán zeneszerzői munkásságát, mint a saját korukban, és mint Bécsben, sőt az egész világon. Nem véletlen, hogy nálunk Millöcker, Zeller és a többiek nem olyan népszerűek, mint Kálmán, Lehár, Jacobi és a társai; azon oknál fogva, hogy az utóbbiak magyar zeneszerzők. Most a statisztikákat kerülöm, mert nem világít rá a lényegre. A századforduló után az uralkodó francia és a bécsi operett típussal szemben egy új budapesti, magyar operett típus keletkezett, amely meghódította a világot. De az is tipikus magyar betegség, ahogyan idehaza beszámoltak a lapok Kálmán elhalálozásáról: egy háromsoros hír volt csupán \"elhunyt Kálmán Imre\". Ezzel szemben a szovjet zeneművész-szövetség hivatalos folyóirata Kálmán Imre halálakor hatalmas cikket közölt azzal a címmel, hogy \"Kálmán Imre, az operett halhatatlan magyar mestere\". Azóta persze sok víz lefolyt a Dunán... A Csárdáskirálynő vitán felül Kálmán legsikerültebb operettje, amely mind máig hódit, itthon és külföldön egyaránt. Még a legcsapnivalóbb előadásban is tud újabb híveket szerezni magának meg a műfajnak. S éppen ez a baj vele, az igényes muzsikában (és a librettóban) benne rejlik az igénytelenség is; a népszerű slágerszámok idővel közhelyekké váltak, és az újabb és újabb színpadra alkalmazás során a rengeteg húzás, átdolgozás, a többféle verzió miatt elmosódik a határ a színvonal és a giccs között. De a népeknek ez kell, így is megfelel. Ez az operett örök. A Csárdáskirálynő mélyen a Vig özvegyben gyökerezik, csak itt a miliő egyértelmű: az első felvonás Budapesten játszódik egy varietében, a második Bécsben a hercegi palotában, s a harmadik egy bécsi szállodában. Mégis a darab alaphangját Budapest adja meg. De azt is mondhatnám, hogy Budapest és Bécs kicserélhető. Mindkét városban szeretnek cigányzenére mulatni és keringőre táncolni. Itt a valcer és a csárdás alkotja a varieté műsorát; Kálmán még kevésbé zavartatta magát bizonyos zenedrámai követelményektől, mint Lehár a Víg özvegyben. Lényeg: a tánc. Haláltánc, mert közben százezrek pusztulnak el a frontok lövészárkaiban? „Túl az Óperencián boldogok leszünk”? Ezt a számot Edwin, a szólei által kiválasztott menyasszonyával, Stázival énekli, tehát önmagában paródia. Az osztrák librettó szerint a házasság paródiája: „Machen wir’s den Schalben nach, bau’n wir uns ein Nest.” A magyar változat szövegéből az is érezhető, hogy már két éve tart a háború: „Túl az Óperencián boldogok leszünk, túl az Óperencián csókra ébredünk, túl az Óperencián lesz nekünk tanyánk, túl az Óperencián b é k e vár reánk.” A budapesti bemutató egy évvel a bécsit követően zajlik le, 1916 november 3-án, a háború közepén. Tizennyolc nap múlva, 68 esztendei uralkodással a háta mögött meghal Ferenc József. És furcsa módon néhány évvel később, az összeomlás után, már általában nosztalgiával emlegetik azokat a régi jó „békeidőket”. Tíz év van a Víg özvegy és a Csárdáskirálynő keletkezése között. Az előbbinek 1905-ben volt a bécsi bemutatója. Ebben az operettben nincs Budapest, nincs magyaros cigányzene, csárdás, helyette viszont egymást érik a valcerek, keringők, indulók –leszámítva egy szerb kólót. Haza? A cselekmény nem Bécsben, hanem Párizsban, a „világ fővárosában” játszódik. Íme 9 évvel a millenniumi látványosságok után, 1905-ben egy lehetséges és elgondolkodtató válasz: „Az Orfeum tanyám! Ott békén hágy hazám! Ott éltem vígan élem, mert átkarol tündérem: Lolo, Dodo, Cloclo, Margot, Frou-Frou, Tutu, s a hazaszeretetnél szerelmük többet ér.” Így énekel magyarul és a szöveg értelmét tekintve németül egyaránt egy ízig-vérig Monarchia-polgár, Danilovics Danilo, mind közül a legsikeresebb operettben, a Víg özvegyben. Megvetendő cinizmussal hirdeti, hogy a világ, amelyben él, operettvilág. A víg özvegy nemcsak love story, mint a Csárdáskirálynő, hanem egyben a „magas politika” paródiája. Ugyanakkor Párizs előbbre van a nagyvárosiasságban, mint Bécs: több a mulatója, lazábbak az erkölcsök, szélesebb körben dívik a Bécsben és Budapesten épp hogy divatba jött Orfeum-kultusz. A víg özvegy a Csárdáskirálynővel ellentétben már lényegében egyetlen színtéren (szálloda, ami szalonná is tehető) játszódik. Valószínűnek tartom, ez a fő oka annak, hogy a külső színhely, tehát a város közömbössé válik (a szerzők szerencséjére, mert elhárítja a világsiker útjában álló helyi koloritot). Így azután a szerb Danilo, aki Pontevedrot képviseli Párizsban a követségen és a Víg özvegy szerelmi románca, de az utóbbi örökölt milliói szempontjából is lényegtelen, hogy Pontevedro vagy Montenegro, illetve mennyire közelgő a valóságos balkáni puskaporos hordó. A szereplőknek konkrét értelemben nincs hazájuk. A darab egyetlen népi mozzanata egy szerb kóló, egzotikus orfeum-számként hat, csak a zene valcer-világa hirdeti egyértelműen, hogy az Osztrák-Magyar Monarchiában született. Természetes hát, hogy a Víg özvegynek nem sokkal a bécsit követő budapesti bemutatója valóságos Víg özvegy-kultuszt teremtett. Az orfeum-miliő orfeum-műfajokat vált ki, ihlet meg, és rányomja bélyegét a Víg özvegy zenei felépítésére is. Az operett, mely egykor Offenbach és Johann Strauss igényessége és hiúsága révén olykor átlépett a vígopera tartományába, idővel az ifjonti és a késői Lehárnál valóban operásodott. De előbb – a kor szelleme nyomán – negatív irányba csúszott. Táncszámok sorozatává vált. Ebben valószínűleg az angol operett (Sullivan, Jones) térhódítása is közrejátszott, és a táncmánia. A Denevérben és a Csárdáskirálynőben csak egy felvonáson keresztül mulatnak, a Víg özvegyben három felvonáson át. És még valamit hoznak az orfeumlányok, a „grizettek”: a korábbi és a későbbi operetteknél kendőzetlenebb, bujább erotikát. Meglepve olvastam egy tanulmányban, hogy Lehár magát a szexualitást komponálta meg. „A víg özvegy –a Vilja-dal mellett - leghíresebb számát, az első felvonás valcer-duettjét csak a frakk és az estélyi ruha különbözteti meg primitív törzsek párosodási rítusától.” A valcer lassú tempóban, alig ritmizálva, egyenletes, hosszú hangokkal kezdődik, Danilo körültáncolja Hannát, „majd bekeríti áldozatát”, hipnotizálja, mígnem az öntudatlanul átadja magát a zene ringató hatalmának. Ekkor hirtelen átcsap a keringő a szenvedély zenéjébe: a dallam pregnánsan ritmizál, a korábbi, egy-egy hangzatot körülölelő lebegést örvénybe húzó kromatikus dallam-menet váltja fel, a mámor feltartóztathatatlan. A víg özvegy tíz évvel későbbi folytatásában, Kálmán Imre Csárdáskirálynőjében, már valóban nincsenek társadalmi előítéletek: a hercegfi, Edwin pezsgővel a kézben írásba adja egy chansonette-nek, hogy nyolc héten belül feleségül veszi, és természetesen állja szavát az arisztokrata-családja minden tiltakozása ellenére. A kínos ügy megoldása pedig szinte offenbachi: kiderül, hogy a papa, Lippert Weilersheim Lipót Maria herceg felesége sem más, mint chansonette, Gália Hilda, Tiszadadáról, akinek ifjúkori botlásából származik a családba be nem eresztendő primadonna, Vereckei Szilvia. Azt hiszem, így már érthető, hogy Közép-Kelet-Európában - különösen mi, magyarok - , miért inkább a Csárdáskirálynő mellé tesszük le voksunkat? Ebben az operettben a nép, a nemzet, a haza még közel van, érzelmileg is, határainkon túl pedig még ott vannak a magyaros zenei motívumok is egzotikumnak. A víg özvegy mind az igényes zenéjében, mind a „nemzetköziségében” nem okoz fejtörést, sem fejfájást, és a mai globális világunkban épp úgy jelen van, mint a bemutatója idején, kortalan. A tömegek identitásuknak megfelelően állnak a Csárdáskirálynő és A víg özvegy mellé. S bár magam nagyon szeretem Kálmánt és a világsikerű Csárdáskirálynőjét, Lehárt és örökbecsű operettjét – éppen az univerzalitása miatt – még annál is jobban kedvelem.

438 bemaria 2006-05-10 15:13:40
Ez a \"leghíresebb operett\" téma tényleg szubjektív egy kicsit, de azért én is hozzászólnék. Igazából én nem vitatom A csárdáskirálynő első helyét, de én személy szerint már túlontúl ismert operettnek tartom. Ez mondjuk nem feltétlenül negatív. Ebből az operettből még olyanok is ismernek részleteket, akik egyébként nem ismerik ezt a műfajt. Sőt ez az az operett, amiből szinte minden dal nagyon ismert. Ez szerintem A víg özvegyről nem mondható el. Nálunk szerintem A csárdáskirálynő népszerűbb, mint A víg özvegy. De ez csak az én véleményem.

437 The Pertő 2006-05-08 20:55:38 [Válasz erre: 436 Búbánat 2006-05-08 17:03:42]
Kedves Búbánat! Nyilván a szubjektum eluralkodik az emberen, így titulálhattam a Principessa Della Csárdás-t minden idők leghíresebb operettjének. Biztosan az is bennem élt, hogy Honthy-val, majd Kiss Ilonával a címszerepben a 60-as években oly\' sok helyen járt az Operettszínház a darabbal: Olaszország, Görögország, Szovjetúnió, Csehszlovákia, stb. A Zerkovitz darab idén ment Kaposváron, s voltak sikerültebb, meg kevésbé jó részei, összetevői. Magam, egyébként se szakértő, se zeneértő nem vagyok. Valamennyire ismerem a zenét, bizonyos műfajokat szeretek, lexikális tudásom kevés van. Ez nem álszerénység, tényleg így van, tök átlagos pali vagyok. Az operettet gyermekkoromban szerettem meg, családi érintettség okán. Édesapám színész volt, a többi között operettekben is sokat játszott. Ezért örültem a Banditák szereposztásának, mert szerepel(t) benne. Egyébként sok dologról vallom, amit az operett kapcsán leírtam, vagyis ahogy nem lehet elbaromkodni egy vasárnapi húslevest, mert ehetetlen lesz, azaz ki lehet önteni, úgy nem szabad semmit odakenni, letudni, félvállról venni, mert fogyaszthatatlan végterméket kapunk.

436 Búbánat 2006-05-08 17:03:42 [Válasz erre: 435 The Pertő 2006-05-07 11:15:27]
Mikor ment ez a Zerkovits-darab Kaposvárott? Jó ez a szöveg. \"minden idők leghíresebb operettjében, a Csárdáskirálynőben\" Ezzel kissé vitatkoznék, mert ott van A víg özvegy! Ugyanakkor belátom, hogy A víg özvegy már születése percétől fogva kinőtte az operett kategóriát, s mint Lehár legtöbb dalműve az operett és opera/daljáték határmezsgyéjén foglal helyett; nem véletlen, hogy Lehár művei eljutottak az opera színpadaira is, ellentétben a Csárdáskirálynővel, mely -elfogadom-, és erre mi magyarok ugyancsak büszkék lehetünk, az operettek operettje. De ha abban a másik kategóriában gondolkodom, hogy a \"zenés színpadnak három műfaja van: opera, operett és Lehár\", akkor a harmadikban Lehár és vele A víg özvegy világelsősége cáfolhatatlan.

435 The Pertő 2006-05-07 11:15:27 [Válasz erre: 423 Búbánat 2006-05-05 20:55:10]
Amennyire időm engedte, elolvastam az eddigi társalgást. Arra gondoltam, hogy a kaposváriak Csókos asszony előadása kapcsán valahol leírt kritikám(?), elemzésem(?) idekívánkozó szakaszát másolom be: Az operett hiányt pótolt valaha. A legszélesebb néprétegnek adta meg azt a két-három órás boldog kielégülést, amellyel megszépült a lét: a kis kalaposlány és/vagy a fűszeressegéd úr ideig-óráig primadonnának s bonvivánnak, de legalábbis jópofa szubrettnek, táncoskomikusnak képzelhette magát. A pár koronáért, pengőért, később forintokért megvett jegy, belépőt biztosított az orfeumok, a művészek vagy a felső tízezer világába, amely színhelyekről az ébren átélt, mindennapi álmok is szóltak. Egy jó kiállítású, remek szereplőkkel eljátszott nagyoperett, hosszabb időre adott védettséget a való világ ellen - vigyázat, az még nem „ez a való világ” volt... Egy-egy operett nyújtotta élményből, ráadásul az ébredés sem volt keserű, hiszen hamarosan újabb zenés színpadi művel jelentkezett vidéken a kedvenc társulat, a fővárosban pedig, a „legkomolyabb” teátrumokat kivéve, majd mindegyik színház adott operettet. A műfajnak mind a mai napig megvan a saját közönsége. Ez a közönség persze, fogyóban van. Egyrészt kiöregszik lassan. Talán már nem is annyira lelkes, hiszen oly sokszor becsapták rosszul színpadra vitt operettekkel, izzadságszagú, kötelezően letudott, gagyi produkciókkal. Nem nagyon van utánpótlása, hisz manapság a divatos rádiók, televíziók nem adnak operettet, amelyik meg igen, abban nincs köszönet... Akad persze „átjárás” a prózai, az egyedül igaznak gondolt művészet irányából is, mert kedvencünket nem csak akkor nézzük meg, ha Szent Johannát alakítja, de akkor is, ha ő Vereckey Szilvia, sanzonett, minden idők leghíresebb operettjében, a Csárdáskirálynőben. Az operettnek talán mindössze egyetlen nagy titka van. Komolyan kell venni, bármilyen komolytalan is, alázattal kell színpadra vinni, akármilyen tinglitanglinak gondolják is sokan a mai magyar színházi világban. Napjainkra szerencsére egyre ritkábban találkozni farmeres Hamlettel, halál modern stílben előadott ókori drámával, és minimális énekhang nélküli, a muzikalitás legcsekélyebb jelével megvert színészek által lehaknizott operettekkel. Kísérletezni persze muszáj, de szerencsétlen nézőriogató az olyan évad, ami csupa-csupa, vájt fülűnek és belsőépítésznek készül.

434 Búbánat 2006-05-07 00:01:21 [Válasz erre: 426 janomano 2006-05-05 21:21:59]
Rendben, de azért időnként kérünk korrepetálást tőled... Valóban úgy tűnik, hogy DVD-n nem jött ki, de ami késik, nem múlik!

433 mauscherika 2006-05-05 22:49:08 [Válasz erre: 432 janomano 2006-05-05 22:36:24]
Nekem S. S. elég megfejthetetlen egyenlőre, de mindenképp szimpatikus. Biztos vagyok benne, hogy anyu nem véletlenül szereti még mindig...

432 janomano 2006-05-05 22:36:24 [Válasz erre: 431 mauscherika 2006-05-05 22:32:42]
Igen S.S. nagy sztár volt. Van Gounod: Faust vele. Volt is itt kritika róla, mert nemrég kiadták cd-n.

431 mauscherika 2006-05-05 22:32:42 [Válasz erre: 430 janomano 2006-05-05 22:25:01]
Érdekes, nekem is anyukám szereti a operetteket, hiába ezek az anyák már csak ilyenek... Mesélte, hogy mikor ő annyi idős volt mint én, ő akkor a Sass Sylviáért volt úgy oda, mint én most az Andreáért, csak hát neki akkor nem voltak lehetőségei hallgatni vagy látni őt....

430 janomano 2006-05-05 22:25:01 [Válasz erre: 429 mauscherika 2006-05-05 22:05:16]
Köszi, aranyos vagy. :-) Én ha megvenném, csak anyám miatt. Ő szereti az ilyesmit. Nekem az operett nagyon szűk keresztmetszet. Az opera már nagyobb, de még mindig csak egy része a zenének, attól függetlenül, hogy erről szól a momus 90%-a.

429 mauscherika 2006-05-05 22:05:16 [Válasz erre: 428 janomano 2006-05-05 21:53:30]
Hát ha hozzá jutok, szívesen juttatom neked a zenéjét...

428 janomano 2006-05-05 21:53:30 [Válasz erre: 427 mauscherika 2006-05-05 21:43:13]
Egyébként Hampson nagy kedvencem. Na nem annyira, mint neked az Andi... :-) Nem szeretem az operettet, de azért ezt meghallgatnám. Nézni nem biztos.

427 mauscherika 2006-05-05 21:43:13 [Válasz erre: 426 janomano 2006-05-05 21:21:59]
Köszi, de ez változatlanul csak a CD felvétel... Engem a DVD érdekelne, de nem hinném, hogy kiadták.

426 janomano 2006-05-05 21:21:59 [Válasz erre: 425 mauscherika 2006-05-05 21:09:26]
Segítek nektek használni az internetet. :-) De legközelebb egyéni házifeladat lesz... [url]http://www.amazon.com/gp/product/B00000J9FQ/ref=sr_11_1/103-4333432-3204615?%5Fencoding=UTF8;Lehár[/url]

425 mauscherika 2006-05-05 21:09:26 [Válasz erre: 424 Búbánat 2006-05-05 20:57:47]
Én úgy tudom, csak CD-n adták ki, a Deutsche Gramophon talán, de nem esküszöm meg rá. Viszont azt hallottam, hogy ment a TV-ben.... Nem tudnád lemásolni azt a kazettát? Az utánanézést pedig előre is köszönöm!

424 Búbánat 2006-05-05 20:57:47 [Válasz erre: 422 mauscherika 2006-05-05 20:48:22]
Az a helyzet, hogy nekem videón van meg, magam vettem fel már nem is tudom melyik csatornáról. De mintha olvastam volna, hogy létezik DVD felvétele is. Majd ennek jövő héten utána nézek. Talán megtudhatjuk, ki a kiadó.

423 Búbánat 2006-05-05 20:55:10 [Válasz erre: 421 The Pertő 2006-05-05 20:10:19]
Szívesen, nincs mit. Remélem, továbbra is velünk maradsz és megosztod velünk az operettel kapcsolatos gondolataid.

422 mauscherika 2006-05-05 20:48:22 [Válasz erre: 417 Búbánat 2006-05-05 13:12:40]
Hallottam erről a felvételről, de nem tudom megszerezni sehogysem. DVD-n nagyon kellene, nincs meg neked véletlenül??? Annyira szeretném látni/hallani...

421 The Pertő 2006-05-05 20:10:19
Kedves Búbánat! Nagy örömöt okozott a szereposztás. Köszönöm! Minden erőmmel azon leszek ezután, hogy valahogy megnézzem, sőt, mi több, megszerezzem a felvételt! Jó egészséget kívánok mindenkinek, aki szereti az operetteket! És azoknak is, akik nem kedvelik. Ismételten köszönöm.

420 Búbánat 2006-05-05 19:44:41 [Válasz erre: 419 The Pertő 2006-05-05 18:12:17]
Íme: Offenbach - Kristóf Károly: Banditák Nagyoperett két részben FF archív felvétel Díszlet: Fülöp Zoltán Jelmez: Márk Tivadar Rendező: Simon Zsuzsa Vezényel: Bródy Tamás Fővárosi Operett Színház produkciójának felvétele 1962. Szereplők: Don Moszkito, spanyol nagykövet - Latabár Kálmán Falsacappa, rablóvetér - Csorba istván Fiorella, a lánya - Petress Zsuzsa A granadai hercegnő - Zentay Anna Fragoletto, katona - Oszvald Gyula Lorenzo, uralkodó herceg - Csajányi György Malacca, márkinő - Kiss Ilona Pietro, alvezér - Hadics László Domino, rabló - Kiszely lajos Barbavano, rabló - Börzsönyi Mihály Cinella - Halasi Marika Hortensia, udvarhölgy - Vámos Piri Alcobacca, udvarhölgy - Novák Ilona Antonio, miniszter - Sárosi Gábor Campotasso, főkapitány - Csanaki József Táncosnő - Balogh Edina MTV Televideo Kiadó 1994

419 The Pertő 2006-05-05 18:12:17 [Válasz erre: 416 Búbánat 2006-05-05 13:06:34]
Kedves Búbánat! Köszönöm, várom. Korábban hallottam róla, hogy létezik a tv felvétel videováltozata, de el is feledkeztem róla. Annak idején, jó párszor láttam azt az előadást, meg 61-től 66-ig, szinte mindent az Operettben. Ha szerepel rajta, akire gondolok, mindent meg fogok tenni, hogy láthassam!

418 bemaria 2006-05-05 13:38:33 [Válasz erre: 415 Búbánat 2006-05-05 13:03:38]
Ezt természetesen ismertem magyarul. Köszönöm, hogy beírtad.

417 Búbánat 2006-05-05 13:12:40 [Válasz erre: 410 mauscherika 2006-05-04 23:12:16]
Ha Rostért ennyire lelkesedsz, ajánlom figyelmedbe a Bad Ischlben pár éve megtartott Lehár-koncertjének videó vagy DVD felvételét. A Kaiser villa előtt szabadtéren Domingo, Carreras, Hampson és Eva Lind társaságában egy fantasztikus hangulatú és nívós operett-gálán énekelt, csúcsformában.

416 Búbánat 2006-05-05 13:06:34 [Válasz erre: 412 The Pertő 2006-05-04 23:29:40]
Utánanézek ennek, meg van a videókazetta, menni fog a dolog.

415 Búbánat 2006-05-05 13:03:38 [Válasz erre: 409 bemaria 2006-05-04 16:45:19]
Felraktam egy dalt a Marica grófnőből. Kíváncsi vagyok véleményedre.

414 mauscherika 2006-05-04 23:42:50 [Válasz erre: 409 bemaria 2006-05-04 16:45:19]
Köszönöm az üzenetet, meg is nézem a lapod!

413 mauscherika 2006-05-04 23:39:23 [Válasz erre: 411 janomano 2006-05-04 23:15:38]
Bocsi, talán rosszul mondtam? Na mindegy, úgy látszik ma harapós hangulatodban vagy....

412 The Pertő 2006-05-04 23:29:40 [Válasz erre: 408 Búbánat 2006-05-04 15:55:38]
Jó estét! Teljesen új vagyok itt, ma estig nem is tudtam, hogy létezik ez a honlap. Kedves Búbánat! Segítene abban, hogy annak a bizonyos - szerintem a 60-as években készült - Fővárosi Operettszínházi Banditák-nak leírná a szereposztását? Nagyon fontos lenne! Előre is köszönöm! Ugyanis, ezt kerestem a neten, amikor rábukkantam az Önök társalgójára.

411 janomano 2006-05-04 23:15:38 [Válasz erre: 410 mauscherika 2006-05-04 23:12:16]
>\"Emlékszel még\" kezdetű duett... Az Csepregi Éva, meg a valamilyen Ádám. Csomószor hallottam a Sztár-rádióban... :-DDD

410 mauscherika 2006-05-04 23:12:16
Hát szóval én az operettel sosem barátkoztam, mert a musicalekkel kezdtem a zenét... Aztán hirtelen az operák között találtam magam, egy bizonyos Rost Andrea jóvoltából. Aztán elmentem a Domingo koncertre és beleszerettem pár operett részletbe. Utána volt ugye az operettest a Művészetek Palotájában, amiről mindenkinek megvan a véleménye, hallottam már kígyót-békát, hát nekem baromira nagyon tetszett és akkor teljesen beleszerettem a műfajba is meg még jobban az Andreába is. Aztán azóta elvagyok már az operettekkel is, bár kevés részletet ismerek, szívesen hallgatom... Például nagy kedvencem az \"Emlékszel még\" kezdetű duett...

409 bemaria 2006-05-04 16:45:19
Te minden operettnek ismered a magyar szövegét, én csak kevésnek. Ezek egyike a Marica grófnő, és mivel ez a kedvencem is, ezért néhány dalt kedvtelésből lefordítottam saját szavaimmal is, persze nem rímelnek, de az értelmük megegyezik az eredetivel, vagy legalább is igyekeztem.

408 Búbánat 2006-05-04 15:55:38 [Válasz erre: 407 bemaria 2006-05-04 14:40:20]
Segítségedre leszek. Van otthon egypár operett kottám, magyar énekszöveggel. Majd keresgélek.

407 bemaria 2006-05-04 14:40:20
A honlapomra feltettem már néhány saját nyers fordítást a Maricából. Ezzel azt szerettem volna reprezentálni, hogy mennyiben tér el egymástól az eredeti szöveg és a fordítás.

406 Búbánat 2006-05-04 14:08:03 [Válasz erre: 405 mauscherika 2006-05-04 12:43:38]
És milyen operetteket szeretsz és ismersz még? Teljes egészében mit láttál-hallottál a műfajt reprezentáló népszerú zenés színpadi darabok közül? És mi azokról a véleményed?

405 mauscherika 2006-05-04 12:43:38
Köszönöm nagyon!!! Igazából nem láttam sosem A víg özvegyet, csak néhány részletet ismerek belőle és nagyon szeretem! Ez a Vilja dal például az egyik kedvencem...

404 Búbánat 2006-05-04 12:05:21 [Válasz erre: 403 bemaria 2006-05-02 07:45:38]
Hát nem tudom, nekem a magyar fordításban sokkal érthetőbb...ebből következően, érzelmileg is közelebb áll a szívemhez ez a dal - különösen, ha Házy Erzsébet tolmácsolásában hallgatom meg. Ez nem jelenti azt, hogy ne kedvelném azokat a felvételeket, amelyeken németül, franciául, angolul éneklik a szöveget. Kiváló külföldi előadók közreműködésével készült stúdiófelvételek és élő produkciók hang-és képfelvételeinek ismeretében jócskán van alkalmam az összehasonlításra. Bár ennek nincs igazán értelme, mert mindegyik felvételnek van valami poétikussága, varázsa vagy különlegessége, találok bennük kedvemre valót. Nincs két egyforma előadás, egyforma felvétel. Mivel A víg özvegynek sok nagyszerű interpretálása létezik, lehetőségem van világhírű operaénekesek előadásában is hallgatni vagy nézni ezt a Lehár nagyoperettet. De aztán mindig visszatalálok a klasszikus magyar rádiófelvételhez, melyen Házy, Udvardy, Koltay, Kövecses hangja hallható. Hiába, a gyermekkori befogadó szívnek ez marad a mérce mindhalálig.

403 bemaria 2006-05-02 07:45:38
Inkább beteszem ide. Villa Lied HANNA Ich bitte hier jetzt zu verweilen, Wo allsogleich Nach heimatlichem Brauch, Das Fest des Fürsten so begangen wird, Als ob man in Letijne wär daheim. CHORUS Mi velimo dase dase Veslimo! Mi velimo dase dase Veslimo! Lasst uns jauchzen und lasst uns singen! Lasst uns tanzen und lasst uns springen! Lasst uns jauchzen und lasst uns singen! Lasst uns tanzen und lasst uns springen! Mi velimo dase dase Veslimo! Hei! HANNA Nun lasst uns aber wie daheim Jetzt singen unser\'n Ringelreim Von einer Fee, die wie bekannt Daheim die Vilja wird genannt! Es lebt\' eine Vilja, ein Waldmägdelein, Ein Jäger erschaut\' sie im Felsengestein! Dem Burschen, dem wurde So eigen zu Sinn, Er schaute und schaut\' auf das Waldmägdlein hin. Und ein niegekannter Schauder Fasst den jungen Jägersmann, Sehnsuchtsvoll fing er still zu seufzen an! Vilja, o Vilja, Du Waldmägdelein, woods-maiden, Fass\' mich und lass\' mich Dein Trautliebster sein! Vilja, O Vilja, was tust Du mir an? Bang fleht ein liebkranker Mann! CHORUS Vilja, o Vilja, Du Waldmägdelein, Fass\' mich und lass\' mich Dein Trautliebster sein! HANNA Vilja, O Vilja, was tust Du mir an? Bang fleht ein liebkranker Mann! Das Waldmägd\'lein streckte die Hand nach ihm aus Und zog ihn hinein in ihr felsiges Haus. Dem Burschen die Sinne vergangen fast sind, So liebt und so küsst gar kein irdisches Kind. Als sie sich dann satt geküsst Verschwand sie zu derselben Frist! Einmal hat noch der Arme sie gegrüsst: Vilja, o Vilja, Du Waldmägdelein, Fass\' mich und lass\' mich Dein Trautliebster sein! Vilja, O Vilja, was tust Du mir an? Bang fleht ein liebkranker Mann! CHORUS Vilja, o Vilja, Du Waldmägdelein, Fass\' mich und lass\' mich Dein Trautliebster sein! HANNA Vilja, O Vilja, was tust Du mir an? Bang fleht ein liebkranker Mann! CHORUS Mi velimo dase dase Veslimo! Mi velimo dase dase Veslimo! Lasst uns jauchzen und lasst uns singen! Lasst uns tanzen und lasst uns springen! Lasst uns jauchzen und lasst uns singen! Lasst uns tanzen und lasst uns springen! Mi velimo dase dase Veslimo! Hei!

402 bemaria 2006-05-02 07:42:01 [Válasz erre: 401 mauscherika 2006-04-28 17:16:46]
Persze! Nemsokára elküldöm!





A lapunkban megjelent szövegek a Café Momus, vagy a szerző kizárólagos szellemi tulajdonát képezik és szerzői jog védi őket.
A szerkesztőség külön, írásos engedélye nélkül mindennemű (részben vagy egészben történő) sokszorosításuk, felhasználásuk, kiadásuk és terjesztésük tilos.