Téma ismertetése: koncertek, előadások, események, élmények
Villazon évtizede már totálkáros állapotban van, amit csinál, erőlködés. Mivel régi szerepeit nem tudja énekelni, maradt barokk, Mozart (noha be van oltva ellene), néha esztrádszerű darabokkal koncertezik, egy ideje rendez is. Kerülendő kategória, nekem.
Na, végre! Végre nem Kossuth díjas mindenesünk uralta a MÜPA színpadát, hanem egy igazi régizene együttest láthattunk, élükön a nő létére fenegyerek Christina Pluharral. A vérmes nőszemély most nem kedvenc hangszerén, a teorbán játszott, hanem vezényelt, igen egyszerű eszközökkel, de nagyszerűen összefogva saját zenekarát, a L'Arpeggiatát. A zenekar összetétele első látásra igencsak furcsa volt, hiszen a 13 vonós és csembalista mellett a 12 tagú fúvós szekció nagyon terjedelmesnek tűnt, amely ráadásul 4 kürtöt és két barokk trombitát tartalmazott, szóltak is a kürtök a nyitányban, mint a parancsolat. (Utánanéztem, ehhez az operához valóban ez a javasolt hangszer-összetétel.)
Furtwängler felvételéhez volt hasonló a lezárás, nem fogta vissza a tempót Krisztián. Én két Münchner Philharmoniker koncert között láttam ezt is, azokon Bruckner 4. és Mahler 5. volt a főétel, nem bántam meg egyiket sem.
Nem mindennapi, sőt: nem minden hónapi produkciót és élményt kapott a MüPa közönsége a vasárnap esti Buddha Passion magyarországi premierjén. A BTF-utód Bartók Tavasz merészet vállalt és nagyot dobott ezzel az előadással. A világ vezető hangversenytermei után nálunk is elvezényelte 2018-ben komponált művét Tan Dun, akit a zenei világ korunk egyik legjelentősebb zeneszerzőjeként tart számon. Csak sajnálni tudom, hogy szinte teljesen járatlan vagyok a buddhizmus tanait és magát Buddha személyét, életét illető ismeretek tekintetében, de így is emlékezetes élményben volt részem. Azt mondanám, inkább egy úgyszólván cselekmény nélküli (misztérium)opera ez az alkotás. A mű születését Tan-nak a kínai Mokao-barlangrendszerben
De jó, köszönöm szépen!
Az M5 csatorna tegnap 21:35-től rendkívüli adásában a 80 éves korában elhunyt Eötvös Péterre mint zeneszerzőre és karmesterre emlékezett egy
2019-es koncertfelvétele műsorra
tűzésével:
A Müpa honlapjáról:
Eötvös és Liszt művek egy estén.
Martin Grubinger, a Nemzeti Filharmonikus Zenekar és a Nemzeti Énekkar közös koncertje Eötvös Péter vezényletével
(2019.10.31. Müpa, Budapest)
A karmesterként és komponistaként
egyaránt jelentős személyiség, Eötvös Péter a kortárs művek előadójaként vált a
világ zenei életében meghatározóvá. A rendkívül sokoldalú zeneszerző a Nemzeti
Filharmonikusok élén saját művei mellett a számára fontos és meghatározó
mester, Liszt művészetének hódolva az életmű egyik ikonikus darabját, a Dante
szimfóniát szólaltatja meg.
A zeroPoints című kompozíciót a 2000-es ezredforduló alkalmából a London
Sinfonietta megrendelésére írta Eötvös Péter, a művet a zenekar világkörüli
turnéján Pierre Boulez mutatta be.
A Speaking Drums ütőhangszeres versenymű
a kiemelkedő tehetségű művész, Martin Grubinger számára született. Eötvös Péter
a műben az ütőhangszerek hatalmas arzenálja mellett színészi feladatot is szánt
az előadónak, Weöres Sándor halandzsaverseit zenélés közben deklamálja az
előadó, miközben páratlanul virtuóz ütőhangszeres show-nak lehetünk tanúi.
Liszt Dante szimfóniájához kapcsolódva bevezetőül hangzik el Eötvös Péter hommage – darabja, a Per Luciano Berio, melyet a kortárs olasz mester emlékére komponált. A két mű folyamatos megszólalása sajátosan kapcsol össze korokat: Dante, Liszt, Berio, Eötvös az olasz és az egyetemes kultúra korszakait.
Eötvös Péter: zeroPoints
Eötvös Péter: Speaking Drums (magyarországi bemutató)
***
Eötvös Péter: Per Luciano Berio (magyarországi
bemutató)
Liszt Ferenc: Dante-szimfónia, S. 109
(120 perc)
MüpArt classic Eötvös Péter és a Nemzeti Filharmonikus Zenekar produkció televíziós felvétele visszanézhető a MediaKlikk oldalán: itt.
Az operaházi hűhó -vagy műhó?- miatt mintha kissé (?) háttérbe szorult volna a MüPa szombati hangversenye, pedig Mahler VIII. szimfóniája, megkockáztatom, mindig és mindenhol kitüntetett esemény, már csak a művet megszólaltató apparátus mérete miatt is. Megesik, hogy egy zeneszerző azt a művét tartja a legtöbbre, amiről az utókor esetleg máshogyan ítélkezik. Mahler összes addigi alkotása közül a Nyolcadikat vélte a legjobbnak. Sőt, mindent, amit addig írt, szinte lebecsült a később Ezrek szimfóniája alcímet kapott opuszához képest. Demény Dezső szerint "úgy fest a dolog, mintha Mahler e művét felsőbbrendű inspiráció hatása alatt írta volna meg". Idézet vége. A szerző minden bizonnyal a szeretet monumentális apoteózisát óhajtotta megjeleníteni a Veni, Creator Spiritus és Goethe Faustja fináléjának zenei összeházasításával és monumentális közreműködői kivitelezésben.
Ma este a Müpában a Hunyadi László részletei - ellentétben a tegnap este az OPERÁ-ban hallottakkal - itt "rendesen" zenekarral szólaltak meg.
Rőser Orsolya Hajnalka, Boncsér
Gergely
MÁV
Szimfonikus Zenekar
Vezényel:
Christoph Campestrini
Erkel: Hunyadi László - nyitány
Erkel: Hunyadi László - „Van végre néhány nyugodt pillanat” (László áriája, I.
felvonás)
Erkel: Hunyadi László - Palotás, III. felvonás
Erkel: Hunyadi László: „Szép reménysugár” (Erzsébet áriája - „La Grange-ária”
-, II. felvonás)
Kodály: Háry János - Intermezzo
Kodály: Székely fonó - „A csitári hegyek alatt” (A leány és a legény kettőse)
Erkel: Dózsa György - Fegyvertánc, II. felvonás
Erkel: Bánk bán - „Élt egyszer régen két kis madár” (Melinda áriája -
„Tisza-parti jelenet” -, III. felvonás)
Erkel: Bánk bán - „Hazám, hazám” (Bánk áriája, II. felvonás)
Részletek ifj. J. Strauss, Lehár és Kálmán
operettjeiből
OK, a Covid alatt én is megpróbálkoztam a MET és a STOP közvetítései révén több számomra ismeretlen operával. Massenet-t zsigerileg nem bírom, Donizettihez pedig életem legborzalmasabb operai élménye fűződik (Don Pasquale 1993-ból). Bizonyos szempontból megérdemelten szidjuk ÓKSz-t, az őt alulmúló HÁJ rövid ideig dúlt az intézmény élén, ugyanakkor a feledés homálya és a felettünk elszáguldó idő vasfoga borítja be Ütő Endre kb. 5 évét, hogy ilyen gyönyörű képzavarral éljek.
Amúgy pl. Lakmét lehetne adni - lehet az se a legeklegje, de lenne rá egy csodálatos címszereplőnk. Sok gyengébb darab hallgatható, ha vannak megfelelő énekesek hozzá. Thomas Hamletje azonban akárkivel is elég ciki szerintem - ebben nem vitatkozom. Másrészt Massanet Manonjának Gruberovás DVD felvétele szerintem élvezhető. A pár évvel ezelőtti pécsi előadásról nem ez volt a véleményem.
Jómagam a 2. emeleten foglaltam helyet, Alfvén darabjában kellemesen csalódtam, mivel a YT-n találtam róla felvételt. Sibelius simán kiüti, de én annak is örülök, ha nem valamilyen Mahler terjedelmű Stockhausen-utánzattal traktálják a turné közönségét. Gerhaherrel nagyon is meg voltam elégedve, a Zarathustrába lehetett volna még beleadni némi kakaót, de a méltatlanul felkapott Kent Nagano felejthetetlenül unalmas, lélektelen produkciójához képest ég és föld volt. A foghíjakról: A jegyet váltó közönség számát külföldi sztárok esetén az illetők "árfolyama" és a megszólaló mű ismertségének/sznobok körében élvezett értékének szorzata adja ki. A Kaufmann/Damrau kettős Wolf-dalestjére biztosan nem a tragikus véget ért, általam nem értett osztrák szerző titkos magyar hívei özönlöttek be a MüPá-ban, 2007-ben pedig influenzaszezon ide vagy oda, a sznobok által igen nagyra tartott Sir Simon Rattle félházat sem vonzott Schumann Périjének happy enddel záródó édesbús kalandjaival. Hozama azért lett: Azóta Bp.-en rendszeresen elhangzik ez a mű, Vashegyi persze visszariad tőle.
Nem ez a Thomas-opera lesz NFZ 2024/2025-ös hazai meglepetés-bemutatója..(ld. 6401)
Valahol értem, hogy ilyen darabokat vesznek elő a süllyesztőből, vagy inkább a kottalomtárból, elvégre nem lehet állandóan a Traviatát/Varázsfuvolát/Toscát stb. nyomni.
És külföldön se nagyon adnak tőle mást, de cd-én kijött tőle egy ismeretlen, harmadik darab is.
Ez szerintem sokkal jobb, mint Prévost elviselhetetlenül terjengős és érzelgős története. Jut eszembe: Üsse kő, az évad végén kitalicskázom Kőbányára, a rozsdaövezetbe, a budapesti kínai negyed határára/ az Ókovács Szilveszter Eiffel Műhelyházba, mert érdekelne, mit kapkodtak lassan 200 éve a Fra Diavolón. Ha belegondolunk, hogy ennek a mára gyakorlatilag (méltán?) elfeledett szerzőnek egy másik műve forradalmat robbantott ki!!!
Köszönjük, ez egy nagyon érdekes történet. Azt a Zabit, már gyerekkorától ismerem.
Régen a rádió
operaműsoraiban időnként részletek csendültek fel Daniel Auber Manon Lescaut című operájából is, több részletére
emlékszem a címszereplő szólószámai közül, melyek tetszetősek, de mára a
feledés homálya borul rájuk, úgy ahogyan az egész műre. Pedig szerintem igazi
romantikus zene, sok kedves melódiával.
Érdekesség,
hogy ennek a darabnak a cselekménye erősen különbözik Prévost abbé novelláját feldolgozó
későbbi komponisták - Massenet és Puccini - operáinak ismert szinopszisától. Aubernál nem Manont ítélik el, hanem Des Grieux-t
egy szerencsétlen váltóaláírásért.
A történet egyből Manon párizsi lakásában kezdődik. Lescaut 100 aranyért eladja unokahúgát d’Hérigny márkinak, aki Manon bizalmasának, Marguerite-nek hamis mesterkedéseit is felhasználja, hogy alantas céljához jusson. Amikor eltávoznak, betoppan Manon szobájába Des Grieux, aki hogy kisegítse a lányt anyagi megszorultságából, egy jelentős összeget tartalmazó pénztárcát ad neki, ő viszont utóbb Lescaut-nak adja át, aki a szomszédos Boulevard du Temple szórakozóhelyén, a Bancelin étteremben – ahová az egész társaság átvonult ünnepelni – az erszény teljes tartalmát szerencsejátékokra tékozolja. Amikor fizetésre kerülne sor, kiderül, hogy mindenkinek elfogyott a pénze. Des Grieux - nem tudván, hogy Lescaut-nak sincs semmije -, hozzá fordul anyagi támogatásért, mire egy váltót tesz elébe: ha aláírja, elszalad beváltani. Váratlanul a márki is megérkezik és meglepve látja ott a mással szórakozó, éneklő Manont. Csókot kér s cserébe pénzt nyújt át a társaságnak, amiből kitudják egyenlíteni a számlát. De katonaság tűnik fel és Des Grieux-t magukkal hurcolják. A márki hajlandó megmenteni a lovagot, de csak akkor, ha Manon végleg a szeretője maradna. Manon ezt elutasítja. Közben Des Grieux megszökik, összeverekszik az őrséggel, majd újra elfogják, számára már nincs kegyelem, számüzetésre ítélik, de vele tart Manon is, sőt barátnője és jegyese is. A harmadik felvonásban újabb szereplő lép be a történetbe: Zabi, a néger rabszolga. A száműzöttek, Louisanában, New Orleans közelében egy ültetvényen dolgoznak. Manon és Des Grieux megszöknek, eltévednek a sivatagban, ahol Manon nem bírja tovább az éhezést és meghal.
A YouTube-on Auber operája is élő- meg stúdiófelvételeken hozzáférhető, meghallgatható.
Én még az Erkel-beli 2019-es felújítás alkalmával rágtam át magamat Prévost mai szemmel nézve elviselhetetlen fő művén. Puccini és librettista-brigádja ügyesen tömörítette a rétestésztaként elnyúló cselekményt, ugyanakkor csak utalás szintjén maradt benne, mekkora gazember is Lescaut őrmester: Hamiskártyás és rablóvezér. Ha erőm lesz, újra beleolvasok.
Ha gy “barokkra” szakosodott karmester, mint Vadhegyi, és aki max Mozartig van hitelesitve, ha Puccini:Manonn-jára vetemedik az meg is érdemli a bukást.
Sok mindenben egyetértünk, szép előadás volt, és nem helyezték sehova, minden maradt a helyén! Egyetlen kicsi megjegyzéssel: Monica Zanettin nagyon jó, volt, szép. erőteljes hanggal és nagyon jó színészi alakítással. Andeka Gorrotxategi szintén szép hang, és jól énekelt, de nem voltak azonos színten. Valószínűleg es is közrejátszott abban, hogy az az "érzéki perzselés" elmaradt.
Én csak az utolsó felvonást láttam, és azt is csak interneten, így az egész előadásról nem tudok véleményt mondani, de amit láttam, abban Monica Zanettin nagyon tetszett. Ha már egyszer idetalált Budapestre, akkor talán máskor is meghívható, szívesen látnám időnként az Operaházban is. Vashegyi olyan, amilyen, nem személy szerint ő, hanem ez a kialakult helyzet a tragédia, amelyben Vashegyi itt, Vashegyi ott, Vashegyi mindenhol.
A rendezéssel nekem sem volt gondom, bár egy ilyen nem-széria jellegű produkció kibírna némi kísérletezést. Persze nem Káel Csaba lesz az, aki kísérletezik. Az olasz szoprán, Monica Zanettin és a spanyol (baszk?) tenor, Andeka Gorrotxategi jó volt, Serban Vasile megmutatta, hogy Lescaut nem mellékszereplő, sőt, ő az igazi bajkeverő rosszfiú. Az egyetlen magyar, Sebestyén Miklós félelmetesen volt higgadt. A comprimario szerepeket alakító Nemzeti Énekkar-béli művészek is jók voltak. Csak éppen a lényege sikkadt el a darabnak: az az érzéki perzselés, ami sokak kedves operájává teszi Puccini első tartósan befutott opuszát. Ahogy Káel Csabától kísérletező kedvet, úgy Vashegyi Györgytől érzéki perzselést nem várhattunk ... és nem is kaptunk. Az alkotó csapat sztárja így végül Zoób Kati és ruhái lett/ek.
Ez az opera nekem Netrebko felejthetetlen alakítása miatt tetszett. Arra a bájos, cserfes kis iskoláslányra emlékszem, az első felvonásból. Másra már csak alig-alig.
Massenet
Manonjának sok szép lírai pillanata mellett drámai töltetű
és kisugárzású áriái, jelenetei, kóruskíséretes együttesei vannak/ismertek. Színes hangszerelés, lebilincselő zene. Ezek egyike a „Tois!”
Vous!” kezdetű kettős a III. felvonásból, az a jelenetsor, amely a párizsi
St. Sulpice-kolostor kápolnájában játszódik le: Manon az előcsarnokban várakozik,
hogy a megbántott és belőle kiábrándult egykori szerelmét – aki csalódottságában
abbénak állt és éppen ebbe a templomba vonult vissza – újra lássa, akár „visszaszerezze”.
Miközben Manon szívében ellentétes érzelmek kavarognak (bűnbánat, hiúság, újra fellobbanó
régi szerelmi szenvedély), máris megérkezik Des Grieux, aki előszörre még nem
ismeri fel az őt elhagyó, hűtlen kedvest, de amikor rádöbben, ki áll/térdepel
előtte, azonnal távozni akar. Manon kérleli, könyörög hozzá, megbánta vétkét,
térjen vissza hozzá, hiszen még mindig őt, csakis őt szereti. Des Grieux eleinte
elutasító, elhatározásában szerepet játszik az új hivatásából fakadó becsvágy- és
a kötelességérzet is. De Manon nem adja fel az ostromot, esdeklése végül hat: csábító
szerelmes szavakkal legyőzi Des Grieux már egyre lazuló ellenállását. A lovag szívében
ismét felloban az elfojtott láng, kitör belőle a tűz, a szenvedély, amiről már-már
azt hitte, hogy elmúlt. Ledobja magáról a felöltött reverendát és imádott Manonjával
oldalán szinte „kimenekülnek” az oltár elől a szabadba, hogy elölről kezdjék reménybeli
közös életüket...
Ezt a
drámai kibontakozású opera-jelenetsort (is) hallhattuk nemrégiben Kolonits Klára (Manon) és Brickner
Szabolcs (Des Grieux) eszményi tolmácsolásában a Művésznő gálaestjén az Eiffel
Műhelyházban!
És még sok ilyen nagyhatású jelenet (ária, kettős) van Massenet remek Manonjában. Ez az ötfelvonásos francia opera végig élvezetes, érzelemdús, ének-zeneileg egyaránt igényes, értékes színpadi kompozíció, egyik kedvencem volt és marad. Ugyanakkor nem tekinthető Puccini Manon Lescaut-ja "ellenpólusának". Hasonlítgatásnak sincs értelme, önmagában kell szeretni, elismerni, befogadni Massenet művét-szellemiségét.
Ha már meseopera, akkor a cseh chlapecelőadások kedvelt darabja Dvořák Az ördög és Kata c. remeke. A mesevilágot egyetlen száma hagyja el: A hercegnő áriája, amelyben egy megrettent bűnös bánja meg addigi cselekedeteit.
Köszönöm. Nekem a tenor ún. "Álomáriája" marad emlékezetes, mert anno a rádiós Ki nyer ma?-adásban azt (is) kaptam feladványnak, ráadásul ha jól emlékszem, olaszul, Tito Schipával. Komoly műsorvezetői segítséggel (nem súgtak!) valahogy megfejtettem. Máig nem tudom, hogy is volt pontosan.
A Manonban van egy szép ária, és az első része nagyjából rendben van, de nem egységes szerkezetű, sok benne az üresjárat és drámaiságban meg sem közelíti Puccini hasonló operáját.
Nem tudom, miért pont a Werther lett a MÁO kötelező Massenet-olvasmánya. Biztosan nem lehet unalmasabb a Manon. És ott van pl. a Hamupipőke, aminek ugyan -szintén- nem ismerem a zenéjét, de mint meseopera, érdekesebb lehet azoknak a papáknak-mamáknak és felnőtt gyerekeknek, akik már tízszer látták a Diótörőt és nincsenek oda meg vissza a Jancsi és Juliskától.
Sőt, 1884 előtt a Nemzeti Színház is csak a Mignont és a Hamletet játszotta.
Fején találtad a szöget! Ambroise Thomas életművéből a 2. vh. előtt a Mignon és a Hamlet szerepelt a M. Kir. ViperaOperaház műsorán. Más művéről nem tudok, de őszintén szólva nem is érdekel.
Massenet-től sikítófrászt kapok, a Werthert végigültem az Andrássy úton, a Thaist Fleming miatt néztem meg a covidhisztéria alatt. Az évad elején Gardinernek az egyik közreműködővel szembeni gorombasága miatt vissza kellett lépnie A trójaiak koncertszerű előadásának turnéjától. Ez is bizonyítja, hogy a kétrészes darab ilyenre nagyon is alkalmas. A terjedelem mellett a sok kis szerep nehezíti meg a mű megszólaltatását.
Én elégedett voltam, de sajnos csak a kakasülőről láttam. Így ma este megnézem a közvetítést. Ilyen hagyományos, nem a falanszterbe helyezett, netán a karaktereket 180 fokkal megfordító rendezésre nagy szükség van, ráadásul mozgatható és gyorsan átalakítható díszletelemekkel ÉS VETÍTETT HÁTTÉRREL a színház illúzióját keltette.
Lesz Krisztiánnal VPO Brahms 2. szimfónia áprilisban, akár szállás nélkül is meg lehet csinálni, nem csak esti koncert van.
Ahogy a nálunk most először játszott Lalo-operának, úgy a Thomas-ősbemutatónak is Főzeneigazgató Úr lesz a valaha volt legjobb magyarországi tolmácsolója a karmesteri dobogón. Ez lehet a "titok" nyitja..
Wenn schon ritkán játszott francia opera, inkább valamelyik Massenet érdekelne, pl. az ő Manonja. A te kedvenced, ha jól emlékszem, A trójaiak. Nos, az elég combos lenne, bár koncertáns kivitelben végül is miért ne (vö. Rienzi pár éve), és nekik megvan hozzá a szükséges gigaméretű kórus és zenekar .. mindössze pár tucatnyi szólistát kéne felkérni és kigazdálkodni.
Meg bérletes előadásoknál mindig vannak lyukak. Jó volt? Holnap megnézem itthon. Senki más ne olvassa tovább! Nem igazán kedvelem a Manont, az 1. felv. jelentős része szerintem döcögős, de így, kényelmesen, valszeg jó énekesekkel, és régen láttam már legutóbb, "megéri".
Tegnap voltak ugyan üres helyek, de én ezeket a náthaszezonnak tudom be.
Ùgy van. Ès milyen jò, hogy volt vagy fenntartottak napot ès időt 2. előadàsra, amin, mint làtom, szintèn telt hàz lesz.
Epedve várom, még hány méltán elfeledett francia operát tűznek műsorra, csak hogy elrejtsék a műfaj legnagyobb remekét.
Ezt suba alatt hirdették meg, ui. az NFZ operabérletének keretében tegnap volt az 1. előadás. Nyilvánvaló, ha már ennyi jelmez és díszlet készült el, akkor mindezt pénzkidobás egyetlen alkalomra elpazarolni.
... amit -vagyis a Manon Lescaut-t- kedden 19,00 òràtòl a MüPa internetes ill. YT-oldalàn èlőben/online meg lehet nèzni.
Még az Ys királya című Lalo-opera bemutatója előtt, Vashegyi György a fidelio.hu internetes portálnak nyilatkozva az interjúban a nálunk ritkaságszámba menő francia operák további, tervezett bemutatóiról is szólt: „A 24/25-ös évadban nagy valószínűséggel egy Ambroise Thomas-opera kerül műsorra, amely szintén magyarországi bemutató lesz, és már egyeztetünk a 25/26-os évadról is.”
Kíváncsian várom a folytatást, de most a
Müpában nemsokára Puccini operája, a Manon Lescaut előadása kap(hat)
figyelmet...
Igen. Azért tartom érdekesnek ezeket a felvételeket, mert amit
itt Gulda csinál (megosztott figyelem, felállás-leülés, egyfajta spontaneitás, stb.),
szembe megy a bevett komolyzene-előadói gyakorlattal. És közben gyönyörűen, (kiegyenlített
billentéssel, pontosan stb.) játszik.
Szerintem nagy iskola, amit bemutat.
Ami a jazzjátékot illeti, ha igazán jól akarja csinálni az ember, akkor olyan
képességeket kell hozzá „növeszteni”, melyek a klasszikusok előadása közben
háttérbe szorulnak. A jazz belülről vezérelt, spontán, önkifejezésen alapuló
műfaj. No, ezek az a klasszikusok előadásánál – a mai kánon szerint – mindig
másodlagosak kell, hogy legyenek. (Különben fellázad a szakma és a közönség
is.)
Szóval, amikor valaki jazzt és klasszikust is játszik egyszerre, és igyekszik
mindkettőt magas szinten művelni, az olyan, mintha egyszerre két irányba húzná
az asztalon az abroszt. Plusz energiákat (sarkosan fogalmazva egy másik
idegrendszert) igényel.
Gulda unikum. :-)
Remek. Kapható volt velük dvd-n két Mozart-zgravers. is (K.466.+537.), azok is a 80-as évek második feléből. (Ma már a youtube-on is fönt vannak talán.) Mindegyiken érzékelhető Gulda egész egyénisége. Ebbéli szerepéhöz segíthette az is, hogy kiváló jazz-muzsikus is volt, megfelelő improvizatív képességekkel és rutinnal, amellett ezek a darabok mind régen repertoárján voltak, s a kísérő zkr. is ismerte már őt, s nem amatőrökből állt.
A tegnapi Danubia Carmina Burana nagyon jó volt, a legjobb koncerttermekben is jónak számított volna!
