Nem láttam, de úgy képzelem, filmes megoldást választott a rendező. Filmek kezdődnek gyakran a "végén" vagy a "vége előtt", megmutatják adott pillanatban pl. a jelenben zajló történést, majd megjelenik a felirat: "X héttel/Y hónappal korábban" és onnantól zajlik a cselekmény a jelenig. A norvég Mimi kórlapját nem láttam, így nem tudom, miből derült ki a baja,de miért is ne lehetne végstádiumú (tüdő?)rákja? A dr.nő (talán nem Musetta) pedig a két fiúnak kellethette magát :-)
Thomas Adés saját hegedűversenyét vezényli a Berlini Filharmonikusok élén...
Concerto for Violin and Orchestra, op. 23 “Concentric Paths”
Pekka Kuusisto (violin)
Gondolom ez a Stefan Herheim féle Oslo-i előadás volt. Megvásárloható DVD-n is.
Számomra eddig a legfurcsább Bohémélet a világűrben játszódó volt, 2017, Opera Bastille, Sonya Yoncheva, Aida Garifullina és Artur Ruciński, Claus Guth rendezésében
Részvétem, én eddig se bírtam volna! A zárt osztályos Turandot se jött be nálam annak idején.
A Magyar Telekom kínálatában van a Stingray Classica csatorna, ahol néhány napja a norvég operaházból közvetítették a Bohémélet előadását. Ha valaki a megértésében segítene, örömmel venném.
Úgy kezdődött, hogy egy kórházi intenzív szobában haldoklott, majd meg is halt Mimi, miközben Rodolfo a kezét fogta. Berohant Marcel, mint egy kórházi takarító, később az egyik doktornő levetkőzött a bohémek előtt, de senki sem törődött vele. Aztán mintha feltámadt volna Mimi, egy végső stádiumú daganatos, kórházi köntöst viselő, beteg hölgy alakjában. Eddig bírtam nézni.
Volt már bolondok háza, transzformátor-állomás (ja, az egy Lohengrin volt), a lehetőségek korlátlanok!
Hát, mindenki próbálkozik. Ha nincsenek jó énekesek, akkor legalább legyen egy kis horror-thriller. Az mostanában nagyon menő, nem lehet vele nagyot bukni. :)
Látványos, igen. Ide sulyedt az Opera ? Szegény Puccini.
Akkor nézzed ezt, rendkívül látványos. Az énekesek hagynak némi kivánnivalót, de semmi sem lehet tökéletes. :)
Megnéztem az idei Metes Turandot-közvetítést, az énekesek meglehetősen jók, de a produkció szörnyen elavult. Szeretem én hagyományosan ezt az operát, de szívesebben látnék olyan elegáns fantasy-jelmezeket, mint a manapság divatos wuxia sorozatokban, ezek a régi ruhák többnyire esetlenek és csicsásak. A sok műorientalista sallangról nem is beszélve.
A varázsfuvolából az Éj királynője II. felvonásbeli áriáját, fiúszopránnal. Ha valaki nyilvános helyen bunkó, mint most egy pasi a Liszt Ferenc Repülőtéren, és üvöltve telefonál, vagy hangosan könnyűzenét hallgat, ezt szoktam bevetni. Ismétlő lejátszási módban. Ez a pasi négyszer kibírta, csak az ötödik ismétlés felénél kotródott arrébb.
Szalvétagyűjtemény érdekelne esetleg?
Talányos ez a beírás :)
Akinek komolyabb gyűjteménye van, mint nekem, az írhatna privátot.
Nagyon szépen köszönöm.
Ugyan most éppen nem operát hallgatok, mint rendesen, de megállapítottam: Yuka Kitamura remek operát tudna írni, ha akarna. Igen jól bánik a zenekarral, kórussal, orgonával is, határozottan klasszikus jellegű a stílusa, jól karakterizál a zenéivel.
Elég "ütős" jelenet volt valóban... :-)
Mezzon Párizsból Ory grófja megy felvételről. Apácáknak öltözött férfikórus táncikálva énekel..
Donizetti: Szerelmi bájital
(Bartók Rádió közvetítése: most kezdődik a II. felvonás)
Milánoi Scala tavaly november 9-i előadásának hangfelvétele
G.Verdi, Macbeth, Muti, Bruson, Verret.
Azta! Nekem csak egy lemezem van tőle, de nem tudom, hova raktam :)
Louis Andriessen: Hoketus
https://www.youtube.com/watch?v=_CIqaLhXB2g
Szerintem nem fogom feladni a kimernáyban - egyelőre! :-)
A.Boito, Mefistofele. Vez, Julius Rudel, Mefistofele- Norman Treigle, Faust - Placido Domingo, Margherita - Montserrat Caballé. London Symphony Orchestra./1974/
G.Verdi, Macbeth,vez. Abbado, La Scala zenekar és korus,
Piero Cappuccilli, SHIRLEY VERRETT, Nicolai Ghiaurov, Placido Domingo.
Franz von Suppé: Reggel, délben és este Bécsben – nyitány
(„Ein Morgen, Mittag und Abend in Wien”)
Előadja: Academy of St. Martin in the Fields zenekar
Vezényel: Neville Marriner
(1984)
Találtam neked egy izgalmas előadást az első szimfóniából. Histórikus. Gardiner vezényel.
Ezt a tikkelő szemű, bicskával fagyit falatozó zeneszerzőt sajna nem ismerem. Annyit tudok vele kapcsolatban, hogyha egy zenekart rendbe akarsz rakni, akkor jól teszed, ha eljátszatsz velük pár Haydn szimfóniát. Én soha nem kedveltem különösebben ennek a pasasnak a zenei munkásságát, és nagyon megkönnyebbültem, amikor Izotov is hasonló véleményre jutott. Nem vagyok gasztroenterológus, de annyit tapasztalatból biztosan tudok, hogy a zenehallgatásnak semmi köze a defekáláshoz, viszont sokkal több az értő és kifinomult ízlés kialakulásához. Nem akarom sem túl-, sem alulértékelni Haydn zenetörténetben elfoglalt szerepét. Számomra egy Mozart száz Haydn. Éppen ezért nincs értelme Brahms esetén Haydn iránti tiszteletről beszélni. Ha visszadúdolod a Haydn variációk témáját, neked is le fog esni, hogy az a téma szánalmasan gyenge. Még a körzővel, vonalzóval és tolómérővel szerkesztő Haydnhoz képest is kirívóan gyenge. Én Brahms helyében biztosan megfeszítettem volna magam, hogy egy épkézláb dallamot találjak tőle, és azt cifrázzam meg a saját (!) stílusomban. De Brahms pont erre csapott le! Vajh, miért? És ez a mű nem Brahms, hanem Haydn stílusában íródott! Úgy, mintha Haydn a kortársa, egy romantikus zeneszerző volna. Brahms magára öltötte Haydn gúnyáját és könnyed ujjgyakorlatként lekent egy stílusgyakorlatot az ő modorában. Szerinte Haydntól ennyi tellett volna az ő korában. Képzelem, mekkorákat röhögött miközben írta. Ha így hallgatod a művet, egyből világos lesz számodra, hogy miért olyan bunfordiak a variácók. Hát ezért.
Az biztos, hogy Mozart nem Haydn, sőt, mi több, Haydn sem Mozart, egyáltalán nem. Mozart egyedülálló, megismételhetetlen valami (valaki), egyszer volt, hol nem volt, tán igaz sem volt. De hát nem hallgathatunk mindig Mozartot, ahogyan kaviárt sem eszik mindig az ember, mert ha megpróbálná, akkor előbb-utóbb minden testnyilásából az böffenne vissza, és az se az egyénnek, se a környezetének nem lenne kellemes. Szóval nem falunk mindig kaviárt, időnként kell egy kis változatosság, egy kis véres- vagy májashurka, amúgy parasztosan, és itt jön képbe Haydn. Megvallom, én szeretem Haydnt, mert van benne valami kissé faragatlan, drabális, időnként csaknem otromba, de nagyon egyedi humor, ahogyan mindegyik művéből egyszercsak, váratlanul rádkacsint. Ezért a kacsintásért érdemes Haydnt hallgatni.
Mert miről írtam? Az inszemináló kesztyű helyes felvételéről?
Hát igen. Rengeteg egyéb élménye lehet egy embernek az élete során. A komolyzene csupán egy lehetőség.
Megint nem arra reagálsz, amit írtam.
Az emberiség jelentős többsége - papíron akár magasan kvalifikált, elitegyetemeket végzett egyének tömege is - úgy éli le az életét, hogy legfeljebb reklámklippekben hall bármit is a ZENEirodalomból - Kis éji zene/Valkűrök lovaglása/Napfelkelte a Zarathustrából, jelenleg a Sevillai borbély nyitányának pár taktusa a túlértékelt holland sört tukmáló filmecskéből.
Engedelmeddel a variációs forma romantika előtti létezéséről én is tudok, az egyszerű dallam pedig nem egyenlő a butával. Nekem nincs bajom sem a zenetudósokkal, sem az elméleti emberekkel mindaddig, amíg professzionális szinten játszanak legalább egy hangszeren. Részemről nehéz olyanokkal zenéről érdemben beszélgetnem, akik maguk pl. nem játszották Brahms hivatkozott művét, és szentül meg vannak róla győződve, hogy ez egy komoly, veretes, roppant értékes darab. Hát nem. Én játszottam, van vele élő kapcsolatom és határozott véleményem. De nem kell velem egyetérteni. Szeretek elgondolkodtatni. Elültetni a bogarat a fejekben. Ennyi a sztori.
Utólag könnyű okosnak lenni.
Ezt a mondatodat nem értem: "Hogy a hangszereken játszani nem tudó zenetudósok stílusérzéke kifejlettebb, mint Brahmsé és ők kompetensebbek a kérdés eldöntésében? Ja, ez teljesen hihető magyarázat. :)"
Mi bajod a zenetudósokkal? Sokan a hangszer mellett kaptak diplomát, mert jobban érdekelte őket a dolog. Egyébként ők írták, hogy gagyi, meg fricska meg paródia? Vagy itt folytatod a régizenés stílusodat? :)
Egyénként azért is kevéssé hadynos, mert a periódus nem szabályos.
Mozart és a közhely két külön dolog. Ha nem tűnt volna fel, a bécsi klasszikus stílus egyik jellemzője az egyszerű dallam, a világos forma.
A variációs forma nagyon izgalmas, engedelmeddel már korábban is létezett, sőt sokkal korábban - mint a romantika.
Töredelmesen bevallom, én szoktam dalozgatni Haydnt, leginkább az Évszakok-ból, de a szimfóniák sem menekülnek :) Hangulat kérdése persze :) Olyankor Schuberttől elnézést is kérek. Ja, ha Schubert, ott is a könnyen énekelhető dallam és világos forma találkozik.
Nem gyűjtöm Böhm felvételeit. Karajanét sokkal inkább.
Hogy kitől van, csak napjainkban képezi vita tárgyát. Amikor Brahmsnak megmutatták a hivatkozott témát tartalmazó divertimentot, még Haydnnak tulajdonították, és Brahmsban nem merültek fel különösebb kétségek az eredetével kapcsolatban. Különben miért adta volna szerzeményének a Variationen über ein Thema von Jos. Haydn címet? Logikus, nem? Mi? Hogy a hangszereken játszani nem tudó zenetudósok stílusérzéke kifejlettebb, mint Brahmsé és ők kompetensebbek a kérdés eldöntésében? Ja, ez teljesen hihető magyarázat. :)
Hogy a téma nem illeszthető bele Haydn életművébe? Szerintem simán. Gondolkodjunk már el azon, hogy hány Haydn dallamot fütyörészünk önfeledten a zuhany alatt vagy autószerelés közben! Semmennyit. J. Haydn bár termékeny szerző volt, de egy életet le lehet élni úgy értelmesen és élményekben gazdagon, hogy egyetlen művét sem hallgatjuk meg. Mozarttal kapcsolatban ez már kevésbé mondható el. Mozartnál több zenei közhelyt szerintem senki nem írt.
A variációk egy témára művekre egy külön topikot lehetne nyitni, és érdemes is volna, mert a zeneművek száma hatalmas. A témát rendszerint valami széles körben ismert és népszerű dallam alkotja, és ebből készít a szerző többnyire gyors variációkat, melyeket megtör egy lassú, moll hangnemű betéttel. Ez a klasszikis recept a romantikában. Én pl nagyon szeretem Schubertnek ezt a darabját. Ez egy fantasztikusan szép téma. Tökéletes pontossággal mutatja, hogy miről szól ez a műfaj. Rakd mellé Haydn témáját és Brahms kibontását! Az egy paródia. És nem a bachi értelemben.
Fricska? Paródia?
Egyébként nem Haydntól van a téma. De miért gondolod, hogy gagyi?
A 22CD-s Böhm válogatásból van kedvencetek?
Inkább tisztelgés Haydn előtt. Egy Brahms kaliberű szerzőnél a téma nagyjából mindegy.
A Változatok egy Haydn-témára egy fricska Haydnnak. Egy paródia arról, hogy mit lehet kihozni a zenetörténet talán leggagyibb témájából. Meglepően sokat.
Brahms - Symphony No. 1, Variations on a Theme by Joseph Haydn (VPO, Böhm)
a másik 21 CD-ből melyik a kedvenc?
Tegnap erre nyertek az angolok nálam:
Barenboim Conducts Elgar - Pomp & Circumstance Marches / Imperial March / Crown of India Suite (LPO).
Tavaszi áldozat (LSO, Abbado) a francia-német meccs hangja helyett.
Bartók Rádió ma esti operaközvetítése, 19:00 – 21.16
A New York-i Metropolitan Operaház archívumából
Gioachino Rossini: Ory grófja
Kétfelvonásos vígopera
Szövegét Eugene Scribe és Charles-Gaspard Delestre-Poirson írta
Vez.: Maurizio Benini
Km.: Metropolitan Operaház Ének- és Zenekara (karig: Donald Palumbo)
Rendezte: Bartlett Sher
Szereposztás:
Ory grófja -Juan Diego Flórez (tenor),
A nevelője - Nicola Ulivieri (bariton),
Isolier, apród - Karine Deshayes (mezzoszoprán),
Raimbaud - Nathan Gunn (bariton),
Adéle grófnő - Pretty Yende (szoprán),
Ragonde, a grófnő bizalmasa - Susanne Resmark (mezzoszoprán),
Alice, parasztlány - Ashley Emerson (szoprán),
Lovagok - Scott Scully (tenor), Tyler Simpson (bariton)
(2013. február 2.)
Beethoven: Örömóda
Már megint ezt:
https://www.youtube.com/watch?v=O_JVwRJZV2I&feature=share&fbclid=IwAR1OgMfQXaDj_ln2XFf3uQK4x4tOeN_cFudZGDtDHEblck1L3n3a70vvLuo
és ezt:
https://www.youtube.com/watch?v=3l2272AwM10
DMITRY KABALEVSKY (1904-1987)
e m l é k é r e
Rhapsody for piano & orchestra Op. 75
Overture To 'Colas Breugnon', Op. 24
*
A három Sztálin-díjjal kitüntetett, ma már ritkán játszott orosz zeneszerző nemcsak a szovjet-rendszer kedvence, hanem néhány kifejezetten érdekes mű szerzője is volt! (Pl. 24 preludes, Rhapsody for Piano & Orchestra, Colas Breugnon opera).
