76 Sesto 2008-05-20 19:41:06 [Válasz erre: 75 Haandel 2008-05-20 19:34:00]
...visszataszítónak egyáltalán nem nevezném az elöadást! Aki pedig a \"csúnyaság\" és \"irtózatosság\" miatt pl. Konwitschny-t nem tartja \"tehetséges, szorgalmas és alázatos\" müvésznek, az csak a saját felszínes hozzáállásáról és hiányos ismereteiröl tesz tanúbizonyságot - nem sok olyan zeneileg (is!) képzett, komplex rálátással rendelkezö \"rohangál még a nagyvilágban\", mint ö - a helyenként számomra is néha kevésbé kellemes, tetszetös esztétikáját mégsem indokolnám tehetségtelenséggel vagy hiányzó müvészi alázattal...mert ez igy és ilyen formában egyáltalán nem fedi a valóságot! Idézlek: \"Az ilyen rendezés háttérbe szorítja a zenét, a librettót, az énekeseket és a karmestert is.\" - az ilyen rendezés, pontosabban maradjunk a konkrét példánál: \"A mosoly országa\" egyáltalán nem szoritotta háttérbe a zenét, a libretto-t és az énekeseket pedig egyáltalán nem - max. a langyosvizes dirigenst: Petrenko-t, ö nem sok vizet zavart, ez tény!
...visszataszítónak egyáltalán nem nevezném az elöadást! Aki pedig a \"csúnyaság\" és \"irtózatosság\" miatt pl. Konwitschny-t nem tartja \"tehetséges, szorgalmas és alázatos\" müvésznek, az csak a saját felszínes hozzáállásáról és hiányos ismereteiröl tesz tanúbizonyságot - nem sok olyan zeneileg (is!) képzett, komplex rálátással rendelkezö \"rohangál még a nagyvilágban\", mint ö - a helyenként számomra is néha kevésbé kellemes, tetszetös esztétikáját mégsem indokolnám tehetségtelenséggel vagy hiányzó müvészi alázattal...mert ez igy és ilyen formában egyáltalán nem fedi a valóságot! Idézlek: \"Az ilyen rendezés háttérbe szorítja a zenét, a librettót, az énekeseket és a karmestert is.\" - az ilyen rendezés, pontosabban maradjunk a konkrét példánál: \"A mosoly országa\" egyáltalán nem szoritotta háttérbe a zenét, a libretto-t és az énekeseket pedig egyáltalán nem - max. a langyosvizes dirigenst: Petrenko-t, ö nem sok vizet zavart, ez tény!
75 Haandel 2008-05-20 19:34:00 [Válasz erre: 74 Sesto 2008-05-19 20:45:21]
Számomra az ilyenféle viszataszító előadás elviselhetlen, ezért általában nem is nézem végik az ilyen produkciókat, kár az időért, hiszen vannak sokkal jobb felvételek amiket még nem láttam vagy hallotam. Talán nincs idegenebb elem amit az operettben használni lehetne mind a csúnyaság és irtózatosság. Szépet és harmonikusat az tud igazán alkotni aki tehetséges, szorgalmas és alázatos. Undorítót és sokkolót sokkal könyebb létrehozni. Volker Klotz szerint ha már Konwitschny minden áron politikát szeretne beültetni az operettbe, akkor ezt esetleg Suppé vagy Offenbach műveiben próbalhatna, de semmi esetre sem Lehár vagy Kálmán operettekben. Az ilyen rendezés háttérbe szorítja a zenét, a librettót, az énekeseket és a karmestert is. A félisten itt az ’Inszenierung‘ atyja. Remélem, hogy az idő majd hamar elmossa ezeket a hamis prófétákat.
Számomra az ilyenféle viszataszító előadás elviselhetlen, ezért általában nem is nézem végik az ilyen produkciókat, kár az időért, hiszen vannak sokkal jobb felvételek amiket még nem láttam vagy hallotam. Talán nincs idegenebb elem amit az operettben használni lehetne mind a csúnyaság és irtózatosság. Szépet és harmonikusat az tud igazán alkotni aki tehetséges, szorgalmas és alázatos. Undorítót és sokkolót sokkal könyebb létrehozni. Volker Klotz szerint ha már Konwitschny minden áron politikát szeretne beültetni az operettbe, akkor ezt esetleg Suppé vagy Offenbach műveiben próbalhatna, de semmi esetre sem Lehár vagy Kálmán operettekben. Az ilyen rendezés háttérbe szorítja a zenét, a librettót, az énekeseket és a karmestert is. A félisten itt az ’Inszenierung‘ atyja. Remélem, hogy az idő majd hamar elmossa ezeket a hamis prófétákat.
74 Sesto 2008-05-19 20:45:21 [Válasz erre: 73 Haandel 2008-05-19 18:28:12]
...szerintem remek munka(!) már ami a koncepciót és a \"Personenführung-ot\" illeti - egyetlen tk. (tartós) \"kritika\" részemröl, nem csak ezen rendezését illetöen: a fertelmes esztétika és kiállitás (=diszlet/jelmez) à la DDR, na azt végképp´ nem bírom - mintha Konwitschny & Co. félne/félnének a \"széptöl\", a \"harmónikustól\" (=persze mi a szép és mi a harmónikus?!) - félreértés ne essék: NEM a habos-babos-rózsaszín-vattacukros-mázat-giccset- álszent-megjátszott-operettes-felszines-romantikát-a-xart hiányoltam, csak ez a 100 körömmel való ragaszkodás \"szürkéhez\" és a \"rondához\" vhogy az összes volt NDK-s rendezö neurosisa - kezdve a nagy elöddel Felsenstein-nal, s utána természetesen Kupfer, Konwitschny vagy éppen a karakán és (vhol.) enyhén \"idegbeteg\"(?) Ruth Berghaus-növendék: Ch. Mielitz is... A \"rondaság és szürkeség imádata\" mellett a V-Effektusok alkalmazása lépten-nyomon + politikai statement-ek (megszakitva akár az elöadás folyamatát) is kissé unalmasak egy idö után - de mivel számit rá a kedves nézö, így nem okoz különösebb meglepetést... S a végén még vmi. pozitivumot azért illendö lenne kiemelni: legutóbb látott Konwitschny és akár Mielitz-rendezések nagyon nagy elönye, hogy koncepciójukat végigviszik, \"nincsenek elvarratlan szálak a cselekményben\" - az persze más kérdés, hogy a nézö a legtöbb esetben elég sok nyitott kérdéssel a fejében hagyja el a szinházat - ami tk. egyáltalán nem baj, söt éppen ellenkezöleg! :-0) Egy mindenkori rendezés legeslegnagyobb büne - szerintem - az, ha UNALMAS - hát ez a Konwitschny munka egészen biztosan NEM unalmas! :-)))
...szerintem remek munka(!) már ami a koncepciót és a \"Personenführung-ot\" illeti - egyetlen tk. (tartós) \"kritika\" részemröl, nem csak ezen rendezését illetöen: a fertelmes esztétika és kiállitás (=diszlet/jelmez) à la DDR, na azt végképp´ nem bírom - mintha Konwitschny & Co. félne/félnének a \"széptöl\", a \"harmónikustól\" (=persze mi a szép és mi a harmónikus?!) - félreértés ne essék: NEM a habos-babos-rózsaszín-vattacukros-mázat-giccset- álszent-megjátszott-operettes-felszines-romantikát-a-xart hiányoltam, csak ez a 100 körömmel való ragaszkodás \"szürkéhez\" és a \"rondához\" vhogy az összes volt NDK-s rendezö neurosisa - kezdve a nagy elöddel Felsenstein-nal, s utána természetesen Kupfer, Konwitschny vagy éppen a karakán és (vhol.) enyhén \"idegbeteg\"(?) Ruth Berghaus-növendék: Ch. Mielitz is... A \"rondaság és szürkeség imádata\" mellett a V-Effektusok alkalmazása lépten-nyomon + politikai statement-ek (megszakitva akár az elöadás folyamatát) is kissé unalmasak egy idö után - de mivel számit rá a kedves nézö, így nem okoz különösebb meglepetést... S a végén még vmi. pozitivumot azért illendö lenne kiemelni: legutóbb látott Konwitschny és akár Mielitz-rendezések nagyon nagy elönye, hogy koncepciójukat végigviszik, \"nincsenek elvarratlan szálak a cselekményben\" - az persze más kérdés, hogy a nézö a legtöbb esetben elég sok nyitott kérdéssel a fejében hagyja el a szinházat - ami tk. egyáltalán nem baj, söt éppen ellenkezöleg! :-0) Egy mindenkori rendezés legeslegnagyobb büne - szerintem - az, ha UNALMAS - hát ez a Konwitschny munka egészen biztosan NEM unalmas! :-)))
73 Haandel 2008-05-19 18:28:12 [Válasz erre: 70 Sesto 2008-05-14 20:32:22]
Hogy tetszet az ‘Inszenierung’?
Hogy tetszet az ‘Inszenierung’?
72 Búbánat 2008-05-15 00:02:20 [Válasz erre: 71 virius 2008-05-14 23:13:26]
Három előadáson voltam ott a Zichy-udvarban, de kamerákat nem láttam. A Szegedi Szabadtéri Játékokon is játszották, Ilosfalvyval, Pittivel. Nem tudok róla, hogy a tévé felvette volna. Nagy kár értük... Az Operettszínház Mosoly országa előadását közvetítette a tv (a 66. számnál írtam róla). Ennek a felvételét kellene megszerezni és átírni DVD-re. De nem sok reményt fűzök ehhez sem.
Három előadáson voltam ott a Zichy-udvarban, de kamerákat nem láttam. A Szegedi Szabadtéri Játékokon is játszották, Ilosfalvyval, Pittivel. Nem tudok róla, hogy a tévé felvette volna. Nagy kár értük... Az Operettszínház Mosoly országa előadását közvetítette a tv (a 66. számnál írtam róla). Ennek a felvételét kellene megszerezni és átírni DVD-re. De nem sok reményt fűzök ehhez sem.
71 virius 2008-05-14 23:13:26 [Válasz erre: 66 Búbánat 2008-05-08 23:59:45]
Hát az 1983-ban (és 1984-ben) játszott Zichy-udvarbeli előadásról tud-e valaki valamilyen felvételt? Annak idején láttam az előadást, igen jó szereposztása volt, a fő szerepekben Ilosfalvy Róberttel, Kukely Júliával, Németh Sándorral, Ötvös Csillával.
Hát az 1983-ban (és 1984-ben) játszott Zichy-udvarbeli előadásról tud-e valaki valamilyen felvételt? Annak idején láttam az előadást, igen jó szereposztása volt, a fő szerepekben Ilosfalvy Róberttel, Kukely Júliával, Németh Sándorral, Ötvös Csillával.
70 Sesto 2008-05-14 20:32:22 [Válasz erre: 69 Haandel 2008-05-14 20:30:12]
...elképzelhetö, de nem tudom biztosan, én DVD-n kaptam az Egyetemen.
...elképzelhetö, de nem tudom biztosan, én DVD-n kaptam az Egyetemen.
69 Haandel 2008-05-14 20:30:12 [Válasz erre: 68 Sesto 2008-05-13 21:54:31]
Erről a felvételről van szó? [url]http://www.theaterkanal.de/fernsehen/monat/200803/das-land-des-laumlchelnsoperette-in-drei-akten-von-franz-lehaacuter;ZDF Theaterkanal[/url]
Erről a felvételről van szó? [url]http://www.theaterkanal.de/fernsehen/monat/200803/das-land-des-laumlchelnsoperette-in-drei-akten-von-franz-lehaacuter;ZDF Theaterkanal[/url]
68 Sesto 2008-05-13 21:54:31
Lehár, \"Das Land des Lächelns\" -Romantische Operette in drei Akten- Graf Ferdinand Lichtenfels: Hans-Martin Nau Lisa: Tatjana Gazdik Graf Gustav von Pottenstein: Tom Erik Lie Prinz Sou-Chong: Stephan Rügamer Mi: Karen Rettinghaus Tschang: Jens Larsen Obereunuch: Peter Renz Excellenz Hardegg: Barbara Sternberger Musikalische Leitung: Kirill Petrenko Inszenierung: Peter Konwitschny Bühnenbild: Jörg Koßdorff Kostüme: Michaela Mayer-Michnay Choreographie: Enno Markwart Regiemitarbeit und Dramaturgie: Bettina Bartz Dramaturgie: Ingo Gerlach Chöre: Robert Heimann Lichtdesign: Franck Evin Chorsolisten der Komischen Oper Berlin - Orchester der Komischen Oper Berlin Komische Oper Berlin
Lehár, \"Das Land des Lächelns\" -Romantische Operette in drei Akten- Graf Ferdinand Lichtenfels: Hans-Martin Nau Lisa: Tatjana Gazdik Graf Gustav von Pottenstein: Tom Erik Lie Prinz Sou-Chong: Stephan Rügamer Mi: Karen Rettinghaus Tschang: Jens Larsen Obereunuch: Peter Renz Excellenz Hardegg: Barbara Sternberger Musikalische Leitung: Kirill Petrenko Inszenierung: Peter Konwitschny Bühnenbild: Jörg Koßdorff Kostüme: Michaela Mayer-Michnay Choreographie: Enno Markwart Regiemitarbeit und Dramaturgie: Bettina Bartz Dramaturgie: Ingo Gerlach Chöre: Robert Heimann Lichtdesign: Franck Evin Chorsolisten der Komischen Oper Berlin - Orchester der Komischen Oper Berlin Komische Oper Berlin
67 Búbánat 2008-05-09 00:01:16
Lehár Ferenc születésének 100. évfordulóján a Petőfi rádióban, 1970. augusztus 20-án, 16.05 – 16.45 között elhangzott: Beszélgetések Lehár Ferenccel Andor Leon visszaemlékezéseit Örkény Éva mondja el.
Lehár Ferenc születésének 100. évfordulóján a Petőfi rádióban, 1970. augusztus 20-án, 16.05 – 16.45 között elhangzott: Beszélgetések Lehár Ferenccel Andor Leon visszaemlékezéseit Örkény Éva mondja el.
66 Búbánat 2008-05-08 23:59:45
Talán megvan a tévé archívumában? Lehár Ferenc: A mosoly országa Közvetítés a Margitszigeti Szabadtéri Színpadról: MTV - 1970. augusztus 29, 21.10 – 23.35 (Felvételről) Vezényel: Bródy Tamás Km.: a MÁV Szimfonikus zenekar, a Magyar Állami Operaház ének- és balettkara Karigazgató: Németh Amadé Díszlettervező: Fülöp Zoltán Jelmeztervező: Márk Tivadar Koreográfus: Hidas Hedvig Rendező: Horváth Zoltán Szereposztás: Szu-Csong – Karizs Béla Lisa – Németh Marika Mi – Szabó Rózsa Hadfaludy Feri – Lőte Attila Csang – Radnay György Fu-Li – Erdei Gyula Főajtonálló – Kishegyi Árpád Lichtenfels – Bilicsi Tivadar Hardeggné – Divéky Zsuzsa Tábornok – Sikolya István Tóni – Ascher Ági Fini – Dékány Vera Franci – Szabó Judit Vali – Suszter Dóra Lóri – Takács Nelly Szólót táncol: Lakatos Gabriella és Pethő László
Talán megvan a tévé archívumában? Lehár Ferenc: A mosoly országa Közvetítés a Margitszigeti Szabadtéri Színpadról: MTV - 1970. augusztus 29, 21.10 – 23.35 (Felvételről) Vezényel: Bródy Tamás Km.: a MÁV Szimfonikus zenekar, a Magyar Állami Operaház ének- és balettkara Karigazgató: Németh Amadé Díszlettervező: Fülöp Zoltán Jelmeztervező: Márk Tivadar Koreográfus: Hidas Hedvig Rendező: Horváth Zoltán Szereposztás: Szu-Csong – Karizs Béla Lisa – Németh Marika Mi – Szabó Rózsa Hadfaludy Feri – Lőte Attila Csang – Radnay György Fu-Li – Erdei Gyula Főajtonálló – Kishegyi Árpád Lichtenfels – Bilicsi Tivadar Hardeggné – Divéky Zsuzsa Tábornok – Sikolya István Tóni – Ascher Ági Fini – Dékány Vera Franci – Szabó Judit Vali – Suszter Dóra Lóri – Takács Nelly Szólót táncol: Lakatos Gabriella és Pethő László
64 Búbánat 2008-03-24 10:13:51 [Válasz erre: 63 Haandel 2008-03-24 09:51:03]
Ez igen örvendetes! Sajnos itthon az elmúlt évtizedekben nem került sehol bemutatásra, pedig az egyik leginvenciózusabb Lehár-operett a Friderika. Legalább a Rádió Dalszínháza 1972-ben felvette kitűnő operaházi művészeinkkel a dalmű legszebb részleteit, s ez időnként hallgatható volt a rádióban, amíg volt egyáltalán operettműsor... Simándy József, Andor Éva, Kalmár Magda, Bende Zsolt, az ?RT énekara és szimfonikus zenekara, vezényel: Sebestyén András
Ez igen örvendetes! Sajnos itthon az elmúlt évtizedekben nem került sehol bemutatásra, pedig az egyik leginvenciózusabb Lehár-operett a Friderika. Legalább a Rádió Dalszínháza 1972-ben felvette kitűnő operaházi művészeinkkel a dalmű legszebb részleteit, s ez időnként hallgatható volt a rádióban, amíg volt egyáltalán operettműsor... Simándy József, Andor Éva, Kalmár Magda, Bende Zsolt, az ?RT énekara és szimfonikus zenekara, vezényel: Sebestyén András
63 Haandel 2008-03-24 09:51:03
Franz Lehár: Friederike Operette in drei Akten, Aufnahme vom 9. März 2008 im Münchner Prinzregententheater 2008-03-24, 19:05-22:00, Bayern 4 Klassik (WebRadio / SatRadio-Astra) Friederike - Kristiane Kaiser Salomea - Sylvia Schwartz Goethe - Klaus Florian Vogt Lenz - Daniel Behle Chor des Bayerischen Rundfunks Münchner Rundfunkorchester Leitung: Ulf Schirmer [url]http://www.prinzregententheater.de/de/willkommen.html;Prinzregententheater[/url] [url]http://de.wikipedia.org/wiki/Friederike_(Operette);Friederike-Wikipedia[/url]
Franz Lehár: Friederike Operette in drei Akten, Aufnahme vom 9. März 2008 im Münchner Prinzregententheater 2008-03-24, 19:05-22:00, Bayern 4 Klassik (WebRadio / SatRadio-Astra) Friederike - Kristiane Kaiser Salomea - Sylvia Schwartz Goethe - Klaus Florian Vogt Lenz - Daniel Behle Chor des Bayerischen Rundfunks Münchner Rundfunkorchester Leitung: Ulf Schirmer [url]http://www.prinzregententheater.de/de/willkommen.html;Prinzregententheater[/url] [url]http://de.wikipedia.org/wiki/Friederike_(Operette);Friederike-Wikipedia[/url]
62 Búbánat 2008-03-23 16:42:49 [Válasz erre: 42 Búbánat 2007-12-21 15:30:46]
Tegnap ért a meglepetés: a programból kikerült a Lehár-operett, helyette sokszor látott Erkel-filmet vetítették! Arra most nem mentem be.
Tegnap ért a meglepetés: a programból kikerült a Lehár-operett, helyette sokszor látott Erkel-filmet vetítették! Arra most nem mentem be.
61 Búbánat 2008-03-23 16:39:14 [Válasz erre: 60 főiskolás 2008-01-28 14:14:35]
Közismert az a vicc, hogy \"miben közös (vagy hasonló) Lehár és Kodály? - \"Mindkettő egy víg özvegyet hagyott hátra...\" Elnézést kérek a Tisztelt Özvegytől!
Közismert az a vicc, hogy \"miben közös (vagy hasonló) Lehár és Kodály? - \"Mindkettő egy víg özvegyet hagyott hátra...\" Elnézést kérek a Tisztelt Özvegytől!
60 főiskolás 2008-01-28 14:14:35 [Válasz erre: 59 tukán 2008-01-28 00:19:46]
Ez most valami vicc? Vagy komolyan mondod?
Ez most valami vicc? Vagy komolyan mondod?
59 tukán 2008-01-28 00:19:46 [Válasz erre: 55 főiskolás 2008-01-27 22:51:31]
Talán keresd meg Kodály özvegyét, esetleg segíthet.....!
Talán keresd meg Kodály özvegyét, esetleg segíthet.....!
58 főiskolás 2008-01-28 00:10:53 [Válasz erre: 57 főiskolás 2008-01-28 00:05:28]
Így találtam ide a fórumra, hogy kerestem a google-ben
Így találtam ide a fórumra, hogy kerestem a google-ben
57 főiskolás 2008-01-28 00:05:28 [Válasz erre: 56 virius 2008-01-27 23:17:59]
Ezen már túlvagyok, de semmi, csak az említett \"védőbeszéd\"
Ezen már túlvagyok, de semmi, csak az említett \"védőbeszéd\"
56 virius 2008-01-27 23:17:59 [Válasz erre: 55 főiskolás 2008-01-27 22:51:31]
Próbáld meg a Google segítségével. Írd be, hogy \"Kodály\" és \"Lehár\".
Próbáld meg a Google segítségével. Írd be, hogy \"Kodály\" és \"Lehár\".
55 főiskolás 2008-01-27 22:51:31
Kedves fórumosok! Segítsetek nekem, ha tudtok! Szakdolgozatomhoz gyüjtök anyagot és ott akadtam el, hogy azon az egy anekdótán kívül, hogy Kodály megvédte Lehárt, semmi egyéb kapcsolatot nem találok köztük. Tulajdon képpen valamiféle olyan írást vagy nyilatkozatot, kritikát keresek, amiben Kodály méltatja a szerző munkásságát. Ha valakinek van ötlete merre induljak keresni, kérem írja meg! Köszönöm!
Kedves fórumosok! Segítsetek nekem, ha tudtok! Szakdolgozatomhoz gyüjtök anyagot és ott akadtam el, hogy azon az egy anekdótán kívül, hogy Kodály megvédte Lehárt, semmi egyéb kapcsolatot nem találok köztük. Tulajdon képpen valamiféle olyan írást vagy nyilatkozatot, kritikát keresek, amiben Kodály méltatja a szerző munkásságát. Ha valakinek van ötlete merre induljak keresni, kérem írja meg! Köszönöm!
54 Búbánat 2008-01-20 22:25:47 [Válasz erre: 53 Búbánat 2008-01-20 21:57:01]
Tükör – képes hetilap 1970. májusában képeket közöl A víg özvegy 1905-ös, bécsi bemutatójáról, az 1925-ös, Erich von Stroheim rendezte filmből (a főszereplők: Mae Murray és John Gilbert), az 1934-ben készült Ernst Lubitsch rendezte filmből (Danilo: Maurice Chevalier, Hanna: Jeanette MacDonald). 1934-ben New Yorkban Jan Kiepura és Eggerth Márta énekelték a főszerepeket (fotó); A víg özvegy utolsó filmváltozata (1970-ig) 1952-ból: Lana Turner és Fernando Lamas főszereplésével (fotó). „Lehár Ferenc születése századik évfordulója alkalmából a bécsi Bunte Illustrierte riportban számol be az operettműfaj nagy mesterének életéről, különösen legsikeresebb műve, A víg özvegy pályafutásáról. A darabot 1905 decemberében mutatták be Bécsben. Röviddel a bemutató után tizennyolc hónapra elővételben elkelt minden jegy. Azóta megközelítő számítások szerint világszerte félmillió előadást ért meg. Közel ötvenmillió lemez örökítette meg A víg özvegy egyes számait. (1970-ig!) A legátütőbb siker Buenos Aireshez fűződik, ahol 1910-ben egyetlen este öt színházban, öt különböző nyelven adták elő az operettet. /Tükör, 1970. május 26. (21. szám)/
Tükör – képes hetilap 1970. májusában képeket közöl A víg özvegy 1905-ös, bécsi bemutatójáról, az 1925-ös, Erich von Stroheim rendezte filmből (a főszereplők: Mae Murray és John Gilbert), az 1934-ben készült Ernst Lubitsch rendezte filmből (Danilo: Maurice Chevalier, Hanna: Jeanette MacDonald). 1934-ben New Yorkban Jan Kiepura és Eggerth Márta énekelték a főszerepeket (fotó); A víg özvegy utolsó filmváltozata (1970-ig) 1952-ból: Lana Turner és Fernando Lamas főszereplésével (fotó). „Lehár Ferenc születése századik évfordulója alkalmából a bécsi Bunte Illustrierte riportban számol be az operettműfaj nagy mesterének életéről, különösen legsikeresebb műve, A víg özvegy pályafutásáról. A darabot 1905 decemberében mutatták be Bécsben. Röviddel a bemutató után tizennyolc hónapra elővételben elkelt minden jegy. Azóta megközelítő számítások szerint világszerte félmillió előadást ért meg. Közel ötvenmillió lemez örökítette meg A víg özvegy egyes számait. (1970-ig!) A legátütőbb siker Buenos Aireshez fűződik, ahol 1910-ben egyetlen este öt színházban, öt különböző nyelven adták elő az operettet. /Tükör, 1970. május 26. (21. szám)/
53 Búbánat 2008-01-20 21:57:01 [Válasz erre: 52 Búbánat 2008-01-20 21:56:34]
A Tükör c. képes hetilapban „Találkozások Lehárral” címmel egy képes cikk jelent meg, 1970. április 29-én (17. szám) – abból az alkalomból, hogy éppen száz esztendeje született a komáromi Nádor utca egyik szegényes házacskájában Lehár Ferenc. A cikk szerzője: Andor Leon „Interjúra kerestem fel 1926 áprilisában, az akkor 56-ik születésnapja előtt álló Lehár Ferencet, bécsi lakásán a Theobaldgassén. A négyemeletes bérház, a mester tulajdona… ’egy szép asszony ajándéka’… szokta mondogatni tréfásan, holott nem volt tréfa, első világsikerének, a ’Víg özvegy’-nek honoráriumaiból vásárolta annak idején. Az első emeleten lakott, de nem ott fogadott, hanem a mansard három szobájában berendezett külön búvóhelyén, amelynek falait beborították a világ minden nyelvén készült színházi plakátok, közöttük kínai, arab, japán, hindu, indonéz falragaszok, valamint babérkoszorúk, és fotográfiák légiója a Lehár-operettek szereplőivel, külön a magyarok, elsőnek a Víg özvegy 1906-os pesti bemutatójának sztárjai: Ráthonyi Ákos és Turchányi Olga, mellettük a későbbiek, Fedák Sári, Kosáry Emmi, Lábas Juci, Alpár Gitta, Király Ernő, Nádor Jenő… A polcokon bekötött partitúrák, a Lehár-művek őspéldányai, különös alakú faládák degeszre tömve Lehárról szóló újságkivágásokkal, és két jókora útibőrönd furcsa tartalommal; hímzett asztalterítők, díszpárnák, könyvjelzők, sálak, lámpaernyők, színes kendők, rég elmúlt hölgyek ajándékai, különböző vidéki garnizonokban gyűjtögette egykoron a jóvágású, fiatal katonakarnagy… ’Gern hab ich die Frauern geküsst’… ’Volt nekem már száz babám’… A Paganini nagyáriája értük is szólt. „ ’Amikor még kinevették’ „A távolmúlt. Gimnázium Budapesten, hegedűszak a prágai konzervatóriumban, ahol Dvorak, a világhírű cseh mester tanácsára komponálni kezd. Sikertelen. Barmen-Elbersfeld színházába szerződik, aztán Bécsbe, ahol apja, idősb. Lehár Ferenc az 50-es gyalogezred zenekarát vezényli, s besegíti fiát hegedűsnek, majd Losonc, Trieszt, Pola, Graz következik. Végül Budapesten a 3-as bosnyákok karmestere lesz. Közben Lipcsében és Pesten bemutatják ’Kukuschka’ című operáját, minden siker nélkül. Ezentúl csak operettmuzsikát csinálok, dönti el Lehár, s szövegírót keres sebtében komponált zenéjéhez. Ám az ismert pesti librettisták visszautasítják, hiába házal mindenfelé, művészkörökben már kinevetik a bolond katonakarnagyot, aki azt hiszi magáról, hogy zeneszerző. Lehár sértődve távozik Pestről, és Bécsben próbálkozik, megpályázza a Wiener Konzertverein karnagyi állását, és próbát vezényel. Keringőket. A zsűri véleménye lesújtó… ’Lehárnak fogalma sincs hogyan kell bécsi keringőt vezényelni, és ezt soha nem is fogja megtanulni.’ A visszautasított muzsikus tovább nélkülöz, koplal, ünnepnapnak számít, ha potom pénzért eladja valamelyik szerzeményét. Például a ma már klasszikus ’Arany-ezüst keringő’-t 50 forint örök áron veszi meg egy bécsi kiadó. Ez is fiaskó. Csak másfél évtized múlva kerül elő újra, s akkor már óriási siker. 1902-ben kerül először operettszínpadra a Theater an der Wienben a ’Bécsi asszonyok’-kal. Ez még kezdő munka, félsiker, alig hoz valamit, s Lehár újra felveszi az egyenruhát, hogy megélhessen.” Folytatom
A Tükör c. képes hetilapban „Találkozások Lehárral” címmel egy képes cikk jelent meg, 1970. április 29-én (17. szám) – abból az alkalomból, hogy éppen száz esztendeje született a komáromi Nádor utca egyik szegényes házacskájában Lehár Ferenc. A cikk szerzője: Andor Leon „Interjúra kerestem fel 1926 áprilisában, az akkor 56-ik születésnapja előtt álló Lehár Ferencet, bécsi lakásán a Theobaldgassén. A négyemeletes bérház, a mester tulajdona… ’egy szép asszony ajándéka’… szokta mondogatni tréfásan, holott nem volt tréfa, első világsikerének, a ’Víg özvegy’-nek honoráriumaiból vásárolta annak idején. Az első emeleten lakott, de nem ott fogadott, hanem a mansard három szobájában berendezett külön búvóhelyén, amelynek falait beborították a világ minden nyelvén készült színházi plakátok, közöttük kínai, arab, japán, hindu, indonéz falragaszok, valamint babérkoszorúk, és fotográfiák légiója a Lehár-operettek szereplőivel, külön a magyarok, elsőnek a Víg özvegy 1906-os pesti bemutatójának sztárjai: Ráthonyi Ákos és Turchányi Olga, mellettük a későbbiek, Fedák Sári, Kosáry Emmi, Lábas Juci, Alpár Gitta, Király Ernő, Nádor Jenő… A polcokon bekötött partitúrák, a Lehár-művek őspéldányai, különös alakú faládák degeszre tömve Lehárról szóló újságkivágásokkal, és két jókora útibőrönd furcsa tartalommal; hímzett asztalterítők, díszpárnák, könyvjelzők, sálak, lámpaernyők, színes kendők, rég elmúlt hölgyek ajándékai, különböző vidéki garnizonokban gyűjtögette egykoron a jóvágású, fiatal katonakarnagy… ’Gern hab ich die Frauern geküsst’… ’Volt nekem már száz babám’… A Paganini nagyáriája értük is szólt. „ ’Amikor még kinevették’ „A távolmúlt. Gimnázium Budapesten, hegedűszak a prágai konzervatóriumban, ahol Dvorak, a világhírű cseh mester tanácsára komponálni kezd. Sikertelen. Barmen-Elbersfeld színházába szerződik, aztán Bécsbe, ahol apja, idősb. Lehár Ferenc az 50-es gyalogezred zenekarát vezényli, s besegíti fiát hegedűsnek, majd Losonc, Trieszt, Pola, Graz következik. Végül Budapesten a 3-as bosnyákok karmestere lesz. Közben Lipcsében és Pesten bemutatják ’Kukuschka’ című operáját, minden siker nélkül. Ezentúl csak operettmuzsikát csinálok, dönti el Lehár, s szövegírót keres sebtében komponált zenéjéhez. Ám az ismert pesti librettisták visszautasítják, hiába házal mindenfelé, művészkörökben már kinevetik a bolond katonakarnagyot, aki azt hiszi magáról, hogy zeneszerző. Lehár sértődve távozik Pestről, és Bécsben próbálkozik, megpályázza a Wiener Konzertverein karnagyi állását, és próbát vezényel. Keringőket. A zsűri véleménye lesújtó… ’Lehárnak fogalma sincs hogyan kell bécsi keringőt vezényelni, és ezt soha nem is fogja megtanulni.’ A visszautasított muzsikus tovább nélkülöz, koplal, ünnepnapnak számít, ha potom pénzért eladja valamelyik szerzeményét. Például a ma már klasszikus ’Arany-ezüst keringő’-t 50 forint örök áron veszi meg egy bécsi kiadó. Ez is fiaskó. Csak másfél évtized múlva kerül elő újra, s akkor már óriási siker. 1902-ben kerül először operettszínpadra a Theater an der Wienben a ’Bécsi asszonyok’-kal. Ez még kezdő munka, félsiker, alig hoz valamit, s Lehár újra felveszi az egyenruhát, hogy megélhessen.” Folytatom
52 Búbánat 2008-01-20 21:56:34 [Válasz erre: 51 Búbánat 2008-01-20 21:56:00]
Folytatom ’Egy bécsi jégpályán’ „A bécsi Stadtpark mögötti jégpályán vezényli a katonazenekart, s itt ismerkedik meg egy szép lánnyal, Lizzy kisasszonnyal, aki bemutatja őt a papájának, Viktor Leonnak. A híres szövegíró és a rendező fantáziát lát Lehárban, s megbízza legújabb szövegkönyve, a ’Drótostót’ megzenésítésével… ’Hagyjon békén avval a szerencsétlen katonakarmesterrel’ – mondja Leopold Müller, a Karl Theater igazgatója Viktor Leonnak, végül mégis enged, s nem bánja meg, az operett kétszázszor megy egyfolytában. Pesten a Magyar Színházban a századik előadást vezénylő komponistát Sziklay Kornél, a táncoskomikus üdvözli… ’A Drótostótnak mestere, magyar fiú-Lehár, hogy nem egészen a miénk, hogy Bécsben él, de kár!’ „ A ’Víg özvegy’ sikere „Viktor Leon új szövegkönyvet ír, a ’Víg özvegy’-et, s Lehár hozzá nem Strausst utánzó szabvány bécsi muzsikát, hanem újszerű, színmámorban tobzódó ’kozmopolita’ melódiákat. Karczag Vilmos, a Theater and der Wien igazgatója éppen ettől az újszerűségtől idegenkedve elutasítja a darabot, s a dühösen méltatlankodó szövegírót gúnyosan így nyugtatja meg…’Ne izgassa fel magát, kedves Leon, ez nem muzsika!’… Végül enged, s örül, hogy rossz prófétának bizonyult, mert a ’Víg özvegy’-et egy esztendeig nem lehet levenni a műsorról, s utána a ’Die lustige Witwe, a The Merry Vidow’, a ’Veuve Joyeuse’, a Vidova allegra’ megindul mind mai napig páratlan világhódító útjára. Öt esztendő alatt 18 ezerszer játsszák világszerte, s a szerzők ebből az alkalomból ezüst emlékplakettet ajándékoznak Karczagnak… a plakett egyik oldalán néhány hangjegy a ’Vilja-dalból’, a másikon egy mondat: ’Ne izgassa fel magát kedves Karczag, ez nem muzsika!’ Otto Schneidereit német színháztörténész szerint a ’Víg özvegy’-et 1954-ig 75 ezerszer játszották a földkerekségen, tehát a világ legtöbbször színre került operettje, s azóta is játsszák. ’A világhír szárnyán’ „Lehár ezután ontja az operetteket, közöttük olyan örökzöldeket, mint a ’Luxemburg grófja’, ’Cigányszerelem’, ’Éva’, ’Pacsirta’, ’Kék mazúr’, ’Frasquita’, népszerűsége már egyenlő Offenbachéval és Strausséval. Jellemző, hogy van idő, mikor Berlinben egy napon hat színház, Párizsban három játszik egyszerre Lehár-operettet. Ötvennégy esztendős korában kis szünetet tart, s ekkor azt suttogják róla, hogy kiírta magát… A ’Paganini’, az ’Apukám’, a ’Cárevics’, a ’Mosoly országa’, a ’Szép a világ’ és a ’Giuditta’ válaszol erre a híresztelésre. Egyéb művei mellett 34 operettet írt, a század legtermékenyebb operettszerzője.\" Folytatom
Folytatom ’Egy bécsi jégpályán’ „A bécsi Stadtpark mögötti jégpályán vezényli a katonazenekart, s itt ismerkedik meg egy szép lánnyal, Lizzy kisasszonnyal, aki bemutatja őt a papájának, Viktor Leonnak. A híres szövegíró és a rendező fantáziát lát Lehárban, s megbízza legújabb szövegkönyve, a ’Drótostót’ megzenésítésével… ’Hagyjon békén avval a szerencsétlen katonakarmesterrel’ – mondja Leopold Müller, a Karl Theater igazgatója Viktor Leonnak, végül mégis enged, s nem bánja meg, az operett kétszázszor megy egyfolytában. Pesten a Magyar Színházban a századik előadást vezénylő komponistát Sziklay Kornél, a táncoskomikus üdvözli… ’A Drótostótnak mestere, magyar fiú-Lehár, hogy nem egészen a miénk, hogy Bécsben él, de kár!’ „ A ’Víg özvegy’ sikere „Viktor Leon új szövegkönyvet ír, a ’Víg özvegy’-et, s Lehár hozzá nem Strausst utánzó szabvány bécsi muzsikát, hanem újszerű, színmámorban tobzódó ’kozmopolita’ melódiákat. Karczag Vilmos, a Theater and der Wien igazgatója éppen ettől az újszerűségtől idegenkedve elutasítja a darabot, s a dühösen méltatlankodó szövegírót gúnyosan így nyugtatja meg…’Ne izgassa fel magát, kedves Leon, ez nem muzsika!’… Végül enged, s örül, hogy rossz prófétának bizonyult, mert a ’Víg özvegy’-et egy esztendeig nem lehet levenni a műsorról, s utána a ’Die lustige Witwe, a The Merry Vidow’, a ’Veuve Joyeuse’, a Vidova allegra’ megindul mind mai napig páratlan világhódító útjára. Öt esztendő alatt 18 ezerszer játsszák világszerte, s a szerzők ebből az alkalomból ezüst emlékplakettet ajándékoznak Karczagnak… a plakett egyik oldalán néhány hangjegy a ’Vilja-dalból’, a másikon egy mondat: ’Ne izgassa fel magát kedves Karczag, ez nem muzsika!’ Otto Schneidereit német színháztörténész szerint a ’Víg özvegy’-et 1954-ig 75 ezerszer játszották a földkerekségen, tehát a világ legtöbbször színre került operettje, s azóta is játsszák. ’A világhír szárnyán’ „Lehár ezután ontja az operetteket, közöttük olyan örökzöldeket, mint a ’Luxemburg grófja’, ’Cigányszerelem’, ’Éva’, ’Pacsirta’, ’Kék mazúr’, ’Frasquita’, népszerűsége már egyenlő Offenbachéval és Strausséval. Jellemző, hogy van idő, mikor Berlinben egy napon hat színház, Párizsban három játszik egyszerre Lehár-operettet. Ötvennégy esztendős korában kis szünetet tart, s ekkor azt suttogják róla, hogy kiírta magát… A ’Paganini’, az ’Apukám’, a ’Cárevics’, a ’Mosoly országa’, a ’Szép a világ’ és a ’Giuditta’ válaszol erre a híresztelésre. Egyéb művei mellett 34 operettet írt, a század legtermékenyebb operettszerzője.\" Folytatom
51 Búbánat 2008-01-20 21:56:00
Folytatom ’Még egyszer Lehárról’ „1937 nyarán Ischlben jártam, s otthonában felkerestem az ősz mestert. A salzburgi Ünnepi Játékokról jöttem, volt néhány hírem, ami Lehárt érdekelte. Néhány bécsi újdonsággal is szolgálhattam, közöttük a színház-és főleg az operettválságról szóló, s állandóan napirenden lévő problémákról. - Sorra buknak az új szerzők operettjei… Lehár csendesen bólogatott - Ez nem véletlen – mondta. – Az operett egy szakasza megint lezárult. Korfordulóban vagyunk, fél lábbal már bent az új, a gépesített korban, amelynek más a formája, tempója, ritmusa, s életét zeneileg is másként kell kifejezni. Ez már az új nemzedék feladata, s úgy vélem, azok a fiatal muzsikusok, akik a mi, az öregek útját követik, helytelenül teszik, mert így egy olyan kor légkörében akarnak alkotni, amelyhez közvetlen élmények nem fűzik, személyes emlékeik nincsenek.’ - És a mester? – kérdeztem. - Nekem már nincs több mondanivalóm – válaszolta egyszerűen. „ ’Epilógus’ „ A horogkeresztes fasizmus idején visszavonult Ischlbe. Bécsben nem mutatkozott többé. Nem volt ott mit keresnie. Az ő világa megszűnt. A Theater an der Wien bezárta kapuit, a bécsi Múzeum-kávéház híres Lehár törzsasztalának társasága feloszlott, legjobb barátai és munkatársai szétszéledtek, elpusztultak a koncentrációs táborokban vagy az emigrációban. Louis Treumann, az első Danilo éhen halt Theresienstadtban, a komikus Fritz Grünbaumot Dachauban agyonverték, kedvenc librettistája Fritz-Löhner Beda elpusztult Auschwitzban. Robert Musil, a nagy osztrák író svájci, és Richard Tauber, a Lehár-operettek feledhetetlen tenoristája londoni emigrációba kerültek. Lehárnak a háború utolsó esztendejében sikerült feleségével kijutnia Svájcba. Sophie asszony ott meghalt, az aggastyán mester 1948-ban súlyos betegen visszatért Ischlbe, s még az év novemberében, 78 esztendősen örökre eltávozott.” Andor Leon /Tükör – 1970. április 28., (17. szám)/
Folytatom ’Még egyszer Lehárról’ „1937 nyarán Ischlben jártam, s otthonában felkerestem az ősz mestert. A salzburgi Ünnepi Játékokról jöttem, volt néhány hírem, ami Lehárt érdekelte. Néhány bécsi újdonsággal is szolgálhattam, közöttük a színház-és főleg az operettválságról szóló, s állandóan napirenden lévő problémákról. - Sorra buknak az új szerzők operettjei… Lehár csendesen bólogatott - Ez nem véletlen – mondta. – Az operett egy szakasza megint lezárult. Korfordulóban vagyunk, fél lábbal már bent az új, a gépesített korban, amelynek más a formája, tempója, ritmusa, s életét zeneileg is másként kell kifejezni. Ez már az új nemzedék feladata, s úgy vélem, azok a fiatal muzsikusok, akik a mi, az öregek útját követik, helytelenül teszik, mert így egy olyan kor légkörében akarnak alkotni, amelyhez közvetlen élmények nem fűzik, személyes emlékeik nincsenek.’ - És a mester? – kérdeztem. - Nekem már nincs több mondanivalóm – válaszolta egyszerűen. „ ’Epilógus’ „ A horogkeresztes fasizmus idején visszavonult Ischlbe. Bécsben nem mutatkozott többé. Nem volt ott mit keresnie. Az ő világa megszűnt. A Theater an der Wien bezárta kapuit, a bécsi Múzeum-kávéház híres Lehár törzsasztalának társasága feloszlott, legjobb barátai és munkatársai szétszéledtek, elpusztultak a koncentrációs táborokban vagy az emigrációban. Louis Treumann, az első Danilo éhen halt Theresienstadtban, a komikus Fritz Grünbaumot Dachauban agyonverték, kedvenc librettistája Fritz-Löhner Beda elpusztult Auschwitzban. Robert Musil, a nagy osztrák író svájci, és Richard Tauber, a Lehár-operettek feledhetetlen tenoristája londoni emigrációba kerültek. Lehárnak a háború utolsó esztendejében sikerült feleségével kijutnia Svájcba. Sophie asszony ott meghalt, az aggastyán mester 1948-ban súlyos betegen visszatért Ischlbe, s még az év novemberében, 78 esztendősen örökre eltávozott.” Andor Leon /Tükör – 1970. április 28., (17. szám)/
50 Búbánat 2008-01-15 12:07:07 [Válasz erre: 49 virius 2008-01-15 00:15:55]
Meleg ajánlatú Puccini-fénykép látható Bad Ischlben, az operett-fejedelem Traun partján álló villájában is (ma múzeumház), párja a Torre del Lagoban, a Puccini-villában a zongorája tetején található dedikált, bekeretezett Lehár-fényképnek. Itt Bad Ischlben is a látogató számára azonnal kiderül, mennyire becsülte az olasz operakomponista a magyar operettszerzőt, mennyire tudta, hogy az a maga útján jár, s korántsem foglalkozik \"Puccini-dallamok felhígításával\", ahogy ezt egyesek felületesen, de oly szívesen állítják.
Meleg ajánlatú Puccini-fénykép látható Bad Ischlben, az operett-fejedelem Traun partján álló villájában is (ma múzeumház), párja a Torre del Lagoban, a Puccini-villában a zongorája tetején található dedikált, bekeretezett Lehár-fényképnek. Itt Bad Ischlben is a látogató számára azonnal kiderül, mennyire becsülte az olasz operakomponista a magyar operettszerzőt, mennyire tudta, hogy az a maga útján jár, s korántsem foglalkozik \"Puccini-dallamok felhígításával\", ahogy ezt egyesek felületesen, de oly szívesen állítják.
49 virius 2008-01-15 00:15:55 [Válasz erre: 47 Búbánat 2008-01-11 10:27:01]
\"Olykor „felhígított Puccini” váddal illették\" Azt meghiszem. Puccinit meg ugyanakkor \"az olasz Lehár\"-nak titulálták.
\"Olykor „felhígított Puccini” váddal illették\" Azt meghiszem. Puccinit meg ugyanakkor \"az olasz Lehár\"-nak titulálták.
48 Búbánat 2008-01-14 21:02:05
Végre megjelent Lehár első operettje is lemezen: Wiener Frauen (Bécsi Asszonyok) A CPO Lehár-sorozatának – ha jól számolom a tizennegyedik darabja került tavaly év végén a lemezboltokba. Meg kell jegyezni, hogy nem a teljes operett van a lemezen; inkább keresztmetszete, a legszebb számokat tartalmazza, összesen tizennégyet. A lemezen közreműködnek: Anke Hoffmann, Anneli Pfeffer, Peter Minich, Thomas Dewald, Boris Leisenheimer, Elsbieta Kalvelage, WDR Rundfunkchor, WDR Rundfunkorchester, Helmuth Froschauer Az utolsó számként felcsendül a magyar nyelven is jól ismert katona- induló , a „Banda élén...“, melyet Külkey László ragyogó rádiófelvételéről gyerekkorom óta a kedvenc Lehár-melódiák között tartom számon. Ez a „Nechledil marsch“ itt a CD-n nagyszerű kóruskíséretes refrénnel hallható: Boris Leisenheimer énekli. Kitűnő a zenei tolmácsolás, ragyogó hangon énekelnek a művészek. A Bécsi asszonyok bemutatója 1902-ben volt a Theater an der Wienben, nálunk először a Városligeti Színház mutatta be 1910-ben. Örülök, hogy a CPO Records jóvoltából csaknem a teljes zenei anyagát megismerhettem a kitűnő operettnek!
Végre megjelent Lehár első operettje is lemezen: Wiener Frauen (Bécsi Asszonyok) A CPO Lehár-sorozatának – ha jól számolom a tizennegyedik darabja került tavaly év végén a lemezboltokba. Meg kell jegyezni, hogy nem a teljes operett van a lemezen; inkább keresztmetszete, a legszebb számokat tartalmazza, összesen tizennégyet. A lemezen közreműködnek: Anke Hoffmann, Anneli Pfeffer, Peter Minich, Thomas Dewald, Boris Leisenheimer, Elsbieta Kalvelage, WDR Rundfunkchor, WDR Rundfunkorchester, Helmuth Froschauer Az utolsó számként felcsendül a magyar nyelven is jól ismert katona- induló , a „Banda élén...“, melyet Külkey László ragyogó rádiófelvételéről gyerekkorom óta a kedvenc Lehár-melódiák között tartom számon. Ez a „Nechledil marsch“ itt a CD-n nagyszerű kóruskíséretes refrénnel hallható: Boris Leisenheimer énekli. Kitűnő a zenei tolmácsolás, ragyogó hangon énekelnek a művészek. A Bécsi asszonyok bemutatója 1902-ben volt a Theater an der Wienben, nálunk először a Városligeti Színház mutatta be 1910-ben. Örülök, hogy a CPO Records jóvoltából csaknem a teljes zenei anyagát megismerhettem a kitűnő operettnek!
47 Búbánat 2008-01-11 10:27:01
Lehár dicsősége, világhírneve itthon egyeseket – már életében is – zavart, nemcsak agyondicsérték, hanem olykor kritizálták is más-más oldalról. Olykor „felhígított Puccini” váddal illették. Magának Puccininak egyik kedves zeneszerzője volt Lehár, barátságuk közismert! Nem eléggé köztudott, ezért itt elmondom, hogy egyszer Puccininál nagy estély volt, s a társaságban felfigyeltek arra, hogy a nagy olasz mester egy alkalommal fogja magát, leül a zongorához és Lehár-keringőket játszott – mindvégig kotta nélkül! Egyébként Torre del Lagoban, a zeneköltő villájában, a zongorán ma is ott látható Lehár Ferenc meleg ajánló sorokkal ellátott bekeretezett fényképe! Egy másik jelzővel is illették Lehárt: „nem eléggé magyar” a zenéje. Olvastam valahol, Nádasdy Kálmán mesélte, hogy egy alkalommal Kodály Zoltán kelt Lehár „védelmére”, 1943 februárjában, a Margitszigeten. (Éppen a Nagyszállóban üdült, amikor Nádasdy valami ügyben felkereste őt, akkoriban éppen a „Garabonciás” daljátékot rendezte, így került szóba Lehár.) Kodály mosolyogva védte meg Lehárt egy kellemetlenkedő megjegyzéssel szemben. A két komáromit együtt említette: amiként Jókai Mór a történeteivel, Lehár Ferenc a dallamaival szerzett örömet az emberek millióinak! És ez nem közömbös. Szép történetekre és szép dallamokra szüksége van az emberiségnek – mondta Kodály. Lehár mindig magyarnak vallotta magát, magyar útlevéllel járt a világban. A második világháború befejezése után, mihelyt lehetségessé vált, jelentkezett hatóságainknál, és útlevele meghosszabbítását kérte. Magyarsága mellett pedig éppen a háború közepén tett egyértelmű hitet, tüntetően szinte, amikor Márkus László kérésére az Operaháznak megkomponálta a Garabonciást, az 1848. légkörét idéző daljátékot, amely a Cigányszerelem melódiavilágából, Innocent-Vincze Ernő új szövegkönyvére teljesen átkomponált zenés játékká, majdnem operává nőtt. A két bejegyzéssel lejjebb ismertetett – idézett „Előszó”-ja a Garabonciáshoz, egyértelmű hitvallása magyarságának; cáfolata minden rosszmájú megjegyzésnek!
Lehár dicsősége, világhírneve itthon egyeseket – már életében is – zavart, nemcsak agyondicsérték, hanem olykor kritizálták is más-más oldalról. Olykor „felhígított Puccini” váddal illették. Magának Puccininak egyik kedves zeneszerzője volt Lehár, barátságuk közismert! Nem eléggé köztudott, ezért itt elmondom, hogy egyszer Puccininál nagy estély volt, s a társaságban felfigyeltek arra, hogy a nagy olasz mester egy alkalommal fogja magát, leül a zongorához és Lehár-keringőket játszott – mindvégig kotta nélkül! Egyébként Torre del Lagoban, a zeneköltő villájában, a zongorán ma is ott látható Lehár Ferenc meleg ajánló sorokkal ellátott bekeretezett fényképe! Egy másik jelzővel is illették Lehárt: „nem eléggé magyar” a zenéje. Olvastam valahol, Nádasdy Kálmán mesélte, hogy egy alkalommal Kodály Zoltán kelt Lehár „védelmére”, 1943 februárjában, a Margitszigeten. (Éppen a Nagyszállóban üdült, amikor Nádasdy valami ügyben felkereste őt, akkoriban éppen a „Garabonciás” daljátékot rendezte, így került szóba Lehár.) Kodály mosolyogva védte meg Lehárt egy kellemetlenkedő megjegyzéssel szemben. A két komáromit együtt említette: amiként Jókai Mór a történeteivel, Lehár Ferenc a dallamaival szerzett örömet az emberek millióinak! És ez nem közömbös. Szép történetekre és szép dallamokra szüksége van az emberiségnek – mondta Kodály. Lehár mindig magyarnak vallotta magát, magyar útlevéllel járt a világban. A második világháború befejezése után, mihelyt lehetségessé vált, jelentkezett hatóságainknál, és útlevele meghosszabbítását kérte. Magyarsága mellett pedig éppen a háború közepén tett egyértelmű hitet, tüntetően szinte, amikor Márkus László kérésére az Operaháznak megkomponálta a Garabonciást, az 1848. légkörét idéző daljátékot, amely a Cigányszerelem melódiavilágából, Innocent-Vincze Ernő új szövegkönyvére teljesen átkomponált zenés játékká, majdnem operává nőtt. A két bejegyzéssel lejjebb ismertetett – idézett „Előszó”-ja a Garabonciáshoz, egyértelmű hitvallása magyarságának; cáfolata minden rosszmájú megjegyzésnek!
46 Búbánat 2008-01-11 09:32:41 [Válasz erre: 45 Búbánat 2008-01-07 23:44:10]
Érdekessége a „Garabonciás”- nak, hogy „A merengőhöz” című Vörösmarty-költeményhez is dallamot írt Lehár, az egyik férfi főszereplő számára. Nádasdy Kálmán volt az ötlet spiritus rectora. Példás magyar prozódiával szólalt meg a nagy költemény zenés változata; Hámory Imre énekelte. A címszereplő, Józsi, a vándordiák, Udvardy Tibor volt. A Rádió Dalszínháza „A vándordiák” címen készítette el jó egy évtizeddel később a daljáték rádióváltozatát.
Érdekessége a „Garabonciás”- nak, hogy „A merengőhöz” című Vörösmarty-költeményhez is dallamot írt Lehár, az egyik férfi főszereplő számára. Nádasdy Kálmán volt az ötlet spiritus rectora. Példás magyar prozódiával szólalt meg a nagy költemény zenés változata; Hámory Imre énekelte. A címszereplő, Józsi, a vándordiák, Udvardy Tibor volt. A Rádió Dalszínháza „A vándordiák” címen készítette el jó egy évtizeddel később a daljáték rádióváltozatát.
45 Búbánat 2008-01-07 23:44:10
Hogyan született a „Garabonciás” - regényes daljáték három felvonásban? Írta: Lehár Ferenc Az Operaház kitűnő igazgatójának, Márkus László barátomnak felkérésére két magyar vonatkozású művem közül a Cigányszerelem-re esett a választás, hogy abból készüljön új, átdolgozott forma az első magyar zenés színpad számára. Nagy örömmel fogtam munkához. A Giuditta óta, csaknem nyolc éve nem komponáltam új dalművet. Részben nagy elfoglaltságom, hangversenyek és rádiószereplések tartottak vissza a munkától, részben pedig az, hogy nem találtam megfelelő szövegkönyvet. Számos darabot olvastam végig, sok jót is, de ha a szövegkönyv olvasásakor nem szólal meg a zeneszerezőben a muzsika, akkor úgyis hiába. Amikor megismertem a Cigányszerelem átdolgozási tervének új szövegkönyvét, Innocent-Vincze Ernő munkáját, „hallottam” magamban a zenét, amit ezek a versek kívántak. Szövegírót kerestem és költőt találtam. Munka közben elhatároztam, hogy amennyire lehetséges, átformálom és kibővítem a régi partitúrát az új könyv lehetőségei szerint. Egyik új részlet született a másik után s végül mintegy kétharmad részben megújult az eredeti darab, amelynek mostani zenéjében a régi számok már csak motívumszerűen hangzanak fel. Csak egy-egy jelenetben maradt változatlan a muzsika, de ez is új hangszereléssel szólal meg. A szövegkönyv is teljesen megújhodott, csak főbb vonalaiban, egy-egy jelenetben követi az eredeti mesét, amelytől a fennálló szerződések értelmében nem lehetett teljesen eltérni. Csak a zeneszerző tudhatja, milyen nehéz dolga lehetett a költőnek, hogy megőrizze egy harminc éve ismert mese alapszerkezetét és mégis új művet formáljon belőle. Minden jelenetben újak a versek és számomra új lehetőséget jelentett a versek magyaros ritmusa, prozódiája. Külön örömet okozott, hogy az új részekben magyar szavakra írhatok zenét, magyarul komponálhatok, azon a nyelven, amelyet gyermekkorom óta beszélek. Sok új lehetőséget jelentett az a légkör is, amelyben a darab most játszódik, 1848 eleje, amikor a szabadságharc előszele végigfutott az országon. A „Garabonciás” ugyan nem történelmi dalmű,a szabadságharc csupán háttere a romantikus, biedermeier mesének; csak annyi szerepel belőle, amennyi egy vándorló, kóbor muzsikus diák életébe is eljuthatott a nagy nemzeti megmozdulásból. De Józsi diák nemcsak az a csodaképpen megjelenő mesefigura, akiben egy regényes leánylélek ábrándjai testet öltenek, hanem egyben az örök szabadságvágy megtestesítője is. Különös szeretettel és őszinte lelkesedéssel komponáltam meg ezt az ízig-vérig magyar alakot. Szeretném, ha Józsi diák alakjával emléket sikerült volna állítanom azoknak a lelkes, muzsikus „garabonciás”-oknak, akik dalukkal, költő-lelkükkel mindig szolgálatába álltak a nagy eszményeknek, akik kóbor bujdosásukban, lemondó, küzdelmes vándorútjukon mindig a legszentebbet szolgálták:hazájukat, nemzetük, népük gondolatait. Nemcsak a művemben felhangzó lantos ének szól erről, de úgy érzem, erről szól egész munkám. Azokról a bujdosó énekmondókról, akik szerelmükről is le tudtak mondani, ha kellett és a család és az otthon békessége helyett, a hivatásukat követték. Továbbmentek és vitték szívükben a muzsikát, a gyújtó, szabadságért lelkesülő dalt, amit a lelkük diktált. Ezt az alakot, Józsi diákot, a „garabonciást” érzem és tartom a legfontosabbnak új művemben, ennek az alaknak zenei megfestését, kifejezését muzsikával, dallal, melódiával és ritmussal. Szívemhez nőtt dalművem többi szerepe is, de Józsi diák alakjában és egy magyar költő verseire írt új dalaimban akartam elmondani azt, amit belül mindig éreztem és érzek, hogy magyar vagyok. Nagy szeretettel és köszönettel gondolok mindazokra, akik új dalművem előadásában közreműködtek, Nádasdy Kálmánra, a kitűnő rendezőre, Rubányi Vilmosra, a gondos betanítő karmesterre, Oláh Gusztávra és Fülöp Zoltánra, a szép díszletek tervezőire, Márk Tivadarra, a jelmezek tervezőjére és Nádasy Ferencre, a balettek mesterére, valamint a „Garabonciás” pompás és széphangú szereplőgárdájára. Budapest, 1943. február 20. (A Garabonciás teljes szövegkönyvét – benne Lehár fenti előszavával – az 1943. évi operaházi bemutató alkalmával nyomatta és adta ki a „Harmónia Művészeti Szövetkezet” - becses antikvárszerzeményem!)
Hogyan született a „Garabonciás” - regényes daljáték három felvonásban? Írta: Lehár Ferenc Az Operaház kitűnő igazgatójának, Márkus László barátomnak felkérésére két magyar vonatkozású művem közül a Cigányszerelem-re esett a választás, hogy abból készüljön új, átdolgozott forma az első magyar zenés színpad számára. Nagy örömmel fogtam munkához. A Giuditta óta, csaknem nyolc éve nem komponáltam új dalművet. Részben nagy elfoglaltságom, hangversenyek és rádiószereplések tartottak vissza a munkától, részben pedig az, hogy nem találtam megfelelő szövegkönyvet. Számos darabot olvastam végig, sok jót is, de ha a szövegkönyv olvasásakor nem szólal meg a zeneszerezőben a muzsika, akkor úgyis hiába. Amikor megismertem a Cigányszerelem átdolgozási tervének új szövegkönyvét, Innocent-Vincze Ernő munkáját, „hallottam” magamban a zenét, amit ezek a versek kívántak. Szövegírót kerestem és költőt találtam. Munka közben elhatároztam, hogy amennyire lehetséges, átformálom és kibővítem a régi partitúrát az új könyv lehetőségei szerint. Egyik új részlet született a másik után s végül mintegy kétharmad részben megújult az eredeti darab, amelynek mostani zenéjében a régi számok már csak motívumszerűen hangzanak fel. Csak egy-egy jelenetben maradt változatlan a muzsika, de ez is új hangszereléssel szólal meg. A szövegkönyv is teljesen megújhodott, csak főbb vonalaiban, egy-egy jelenetben követi az eredeti mesét, amelytől a fennálló szerződések értelmében nem lehetett teljesen eltérni. Csak a zeneszerző tudhatja, milyen nehéz dolga lehetett a költőnek, hogy megőrizze egy harminc éve ismert mese alapszerkezetét és mégis új művet formáljon belőle. Minden jelenetben újak a versek és számomra új lehetőséget jelentett a versek magyaros ritmusa, prozódiája. Külön örömet okozott, hogy az új részekben magyar szavakra írhatok zenét, magyarul komponálhatok, azon a nyelven, amelyet gyermekkorom óta beszélek. Sok új lehetőséget jelentett az a légkör is, amelyben a darab most játszódik, 1848 eleje, amikor a szabadságharc előszele végigfutott az országon. A „Garabonciás” ugyan nem történelmi dalmű,a szabadságharc csupán háttere a romantikus, biedermeier mesének; csak annyi szerepel belőle, amennyi egy vándorló, kóbor muzsikus diák életébe is eljuthatott a nagy nemzeti megmozdulásból. De Józsi diák nemcsak az a csodaképpen megjelenő mesefigura, akiben egy regényes leánylélek ábrándjai testet öltenek, hanem egyben az örök szabadságvágy megtestesítője is. Különös szeretettel és őszinte lelkesedéssel komponáltam meg ezt az ízig-vérig magyar alakot. Szeretném, ha Józsi diák alakjával emléket sikerült volna állítanom azoknak a lelkes, muzsikus „garabonciás”-oknak, akik dalukkal, költő-lelkükkel mindig szolgálatába álltak a nagy eszményeknek, akik kóbor bujdosásukban, lemondó, küzdelmes vándorútjukon mindig a legszentebbet szolgálták:hazájukat, nemzetük, népük gondolatait. Nemcsak a művemben felhangzó lantos ének szól erről, de úgy érzem, erről szól egész munkám. Azokról a bujdosó énekmondókról, akik szerelmükről is le tudtak mondani, ha kellett és a család és az otthon békessége helyett, a hivatásukat követték. Továbbmentek és vitték szívükben a muzsikát, a gyújtó, szabadságért lelkesülő dalt, amit a lelkük diktált. Ezt az alakot, Józsi diákot, a „garabonciást” érzem és tartom a legfontosabbnak új művemben, ennek az alaknak zenei megfestését, kifejezését muzsikával, dallal, melódiával és ritmussal. Szívemhez nőtt dalművem többi szerepe is, de Józsi diák alakjában és egy magyar költő verseire írt új dalaimban akartam elmondani azt, amit belül mindig éreztem és érzek, hogy magyar vagyok. Nagy szeretettel és köszönettel gondolok mindazokra, akik új dalművem előadásában közreműködtek, Nádasdy Kálmánra, a kitűnő rendezőre, Rubányi Vilmosra, a gondos betanítő karmesterre, Oláh Gusztávra és Fülöp Zoltánra, a szép díszletek tervezőire, Márk Tivadarra, a jelmezek tervezőjére és Nádasy Ferencre, a balettek mesterére, valamint a „Garabonciás” pompás és széphangú szereplőgárdájára. Budapest, 1943. február 20. (A Garabonciás teljes szövegkönyvét – benne Lehár fenti előszavával – az 1943. évi operaházi bemutató alkalmával nyomatta és adta ki a „Harmónia Művészeti Szövetkezet” - becses antikvárszerzeményem!)
44 Búbánat 2008-01-04 10:48:38
A HUNGAROTON Classic új kiadványai között felfigyeltem a következő lemezre: Ferenc LEHÁR: Romantic Serenade works for violin Leila Rásonyi - violin Gabriella Gyökér - piano Chamber Orchestra
A HUNGAROTON Classic új kiadványai között felfigyeltem a következő lemezre: Ferenc LEHÁR: Romantic Serenade works for violin Leila Rásonyi - violin Gabriella Gyökér - piano Chamber Orchestra
43 Búbánat 2007-12-21 15:41:34 [Válasz erre: 42 Búbánat 2007-12-21 15:30:46]
A TV Zenés Színháza dramaturgja, Ruitner Sándor szerkesztő mondta anno a bemutató előzményeiről: - A Vörös macska bemutatója egyben csendes megemlékezés volt Lehár születésének centenáriumáról. Hadd tegyem hozzá, hogy ennek az operettnek a 20-as években nem várt visszhangja volt. Mondhatjuk: Európában ez jelentette a musical-műfaj kezdetét! Éppen modernebb felfogása, zenei igényessége miatt is választottuk.
A TV Zenés Színháza dramaturgja, Ruitner Sándor szerkesztő mondta anno a bemutató előzményeiről: - A Vörös macska bemutatója egyben csendes megemlékezés volt Lehár születésének centenáriumáról. Hadd tegyem hozzá, hogy ennek az operettnek a 20-as években nem várt visszhangja volt. Mondhatjuk: Európában ez jelentette a musical-műfaj kezdetét! Éppen modernebb felfogása, zenei igényessége miatt is választottuk.
42 Búbánat 2007-12-21 15:30:46
Volt a Magyar Televízióban egy különleges Lehár-operettfilm bemutató: 1970 júliusában sugározták A vörös macskát. Hiába keresnénk ilyen címmel a Lehár- oeuvre-ben, nem találnánk, ugyanis ez az operett eredetileg a „Clo-Clo…” címet viselte. A színes TV-változatnak Kocsis Sándor volt az operatőre, a produkciót Szinetár Miklós rendezte. Bevallom, én nem láttam ezt a tv-operettet, de az eredetijét sem ismerem. Clo-Clo alakítója Almási Éva, ismereteim szerint nemcsak a dialógusokban látni, ő maga énekli Lehár melódiáit. A történet magva: Clo-Clo ünnepelt sanzonett egy párizsi orfeum tanyán. Címe: Rue de Rivoli 237. Ő a bár lelke és fő attrakciója. Heves természetű, legutóbb megverte egy rendőrt (nála nincs különbség civil és hatósági személy között). Egy este aztán közölte vele egy nyomozó (Farkas György játssza), hogy háromezer frank lesz a büntetése és egy kis börtön. Honnan szerezzen ennyi pénzt? Ír jómódú vidéki tisztelőjének, Perpignan város polgármesterének, Severinnek, egy rövid levelet: „Küldj azonnal háromezer frankot, a te Clo-clod.” Egy nap kedves asszonyság kereste fel: Severin felesége (Fónay Márta). Ő nyitotta fel levelét. A kért összeget menten átnyújtotta, s elmondta, hogy férje lányának hiszi, azaz Severin egy fiatalkori ballépése gyümölcsének, és meghívja Perpignanba, hogy legyen a gyermekük. Clo-Clo mindenáron elakarja kerülni a börtönt és újdonsült papáját is rokonszenvesebbnek gondolja, mint a foglárt. Tehát elhatározza: utazik. Vidéki ruhába bújik. Neve sem Clo-Clo már, hanem Babette. Severin (Feleki Kamill) majdnem elájul, mikor nevelőanyja bemutatja neki, mint a lányát… De Clo-Clot csak Chablais úr érdekli, aki a helybeli szüzek kórusát tanítja be „atyja” ötvenedik születésnapjára. (Neki Severin negyvenet vallott be. Így lehet bízni a mai szülőkben…) Nevelőanyja meg is kérte Chablais-t (Balázsovits Lajos), hogy tanítsa zenére, irodalomra, műveltségre. Clo-Clo úgy érzi, nem csalódott benne…. Vidéki idillét azonban sajnos megzavarja a rendőrség. Visszatér Párizsba, hogy újra felvirágoztassa az orfeumot… De erről a továbbiak a filmvásznon derüljenek ki – ugyanis - itt a meglepetés: 2008. március 22. Örökmozgó Filmmúzeum, 18:00 A vörös macska Lehár Ferenc Clo-clo című operettjének tévéváltozata Válogatás a Zenés TV-Színház műsoraiból Közreműködik: Almási Éva, Feleki Kamill, Fónay Márta, Balázsovits Lajos, Horváth Tivadar, Keleti László, Körmendi János, Kozák László, Farkas György, Hankó Elemér, Juszt Judit, Meskó Bánk, Rozsos István, Takács Mária, Holl István, Zentay Ferenc, Gálcsiki János, Laboch, Gerard, Jászai László, Bálint György, Náday Pál, Báró Anna, Berényi Ottó, Hámori Ildikó, Harkányi Endre; Revü Tánckar; A Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara és Nőikara, a Fővárosi Operettszínház Férfikara, a Budapesti Leánykórus (karmester: Blum Tamás) Koreográfus: Roboz Ágnes Rendező: Szinetár Miklós Díszlet: Drégely László Jelmez: Wieber Mariann Operatőr: Kocsis Sándor Azért nem bánnám, ha az MTV ismét műsorára tűzné az operettet, hogy szélesebb körben is (újra)felfedezhetővé váljon ez a ritka Lehár-opus.
Volt a Magyar Televízióban egy különleges Lehár-operettfilm bemutató: 1970 júliusában sugározták A vörös macskát. Hiába keresnénk ilyen címmel a Lehár- oeuvre-ben, nem találnánk, ugyanis ez az operett eredetileg a „Clo-Clo…” címet viselte. A színes TV-változatnak Kocsis Sándor volt az operatőre, a produkciót Szinetár Miklós rendezte. Bevallom, én nem láttam ezt a tv-operettet, de az eredetijét sem ismerem. Clo-Clo alakítója Almási Éva, ismereteim szerint nemcsak a dialógusokban látni, ő maga énekli Lehár melódiáit. A történet magva: Clo-Clo ünnepelt sanzonett egy párizsi orfeum tanyán. Címe: Rue de Rivoli 237. Ő a bár lelke és fő attrakciója. Heves természetű, legutóbb megverte egy rendőrt (nála nincs különbség civil és hatósági személy között). Egy este aztán közölte vele egy nyomozó (Farkas György játssza), hogy háromezer frank lesz a büntetése és egy kis börtön. Honnan szerezzen ennyi pénzt? Ír jómódú vidéki tisztelőjének, Perpignan város polgármesterének, Severinnek, egy rövid levelet: „Küldj azonnal háromezer frankot, a te Clo-clod.” Egy nap kedves asszonyság kereste fel: Severin felesége (Fónay Márta). Ő nyitotta fel levelét. A kért összeget menten átnyújtotta, s elmondta, hogy férje lányának hiszi, azaz Severin egy fiatalkori ballépése gyümölcsének, és meghívja Perpignanba, hogy legyen a gyermekük. Clo-Clo mindenáron elakarja kerülni a börtönt és újdonsült papáját is rokonszenvesebbnek gondolja, mint a foglárt. Tehát elhatározza: utazik. Vidéki ruhába bújik. Neve sem Clo-Clo már, hanem Babette. Severin (Feleki Kamill) majdnem elájul, mikor nevelőanyja bemutatja neki, mint a lányát… De Clo-Clot csak Chablais úr érdekli, aki a helybeli szüzek kórusát tanítja be „atyja” ötvenedik születésnapjára. (Neki Severin negyvenet vallott be. Így lehet bízni a mai szülőkben…) Nevelőanyja meg is kérte Chablais-t (Balázsovits Lajos), hogy tanítsa zenére, irodalomra, műveltségre. Clo-Clo úgy érzi, nem csalódott benne…. Vidéki idillét azonban sajnos megzavarja a rendőrség. Visszatér Párizsba, hogy újra felvirágoztassa az orfeumot… De erről a továbbiak a filmvásznon derüljenek ki – ugyanis - itt a meglepetés: 2008. március 22. Örökmozgó Filmmúzeum, 18:00 A vörös macska Lehár Ferenc Clo-clo című operettjének tévéváltozata Válogatás a Zenés TV-Színház műsoraiból Közreműködik: Almási Éva, Feleki Kamill, Fónay Márta, Balázsovits Lajos, Horváth Tivadar, Keleti László, Körmendi János, Kozák László, Farkas György, Hankó Elemér, Juszt Judit, Meskó Bánk, Rozsos István, Takács Mária, Holl István, Zentay Ferenc, Gálcsiki János, Laboch, Gerard, Jászai László, Bálint György, Náday Pál, Báró Anna, Berényi Ottó, Hámori Ildikó, Harkányi Endre; Revü Tánckar; A Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara és Nőikara, a Fővárosi Operettszínház Férfikara, a Budapesti Leánykórus (karmester: Blum Tamás) Koreográfus: Roboz Ágnes Rendező: Szinetár Miklós Díszlet: Drégely László Jelmez: Wieber Mariann Operatőr: Kocsis Sándor Azért nem bánnám, ha az MTV ismét műsorára tűzné az operettet, hogy szélesebb körben is (újra)felfedezhetővé váljon ez a ritka Lehár-opus.
41 Búbánat 2007-12-20 11:34:52 [Válasz erre: 40 Haandel 2007-12-19 19:58:07]
\"Soprano Ruth Ann Swenson stars as Anna Glawari, the wealthy and very marriageable lady whose fortune is needed to save the tiny country of Pontevedro from bankruptcy, with baritone Rod Gilfry as Count Danilo, the only man around who isn\'t burning to marry her. (He does come around eventually — this is operetta, after all.)\" Egyébként a Lehár-Puccini-kapcsolatot is említi a cikk szerzője.
\"Soprano Ruth Ann Swenson stars as Anna Glawari, the wealthy and very marriageable lady whose fortune is needed to save the tiny country of Pontevedro from bankruptcy, with baritone Rod Gilfry as Count Danilo, the only man around who isn\'t burning to marry her. (He does come around eventually — this is operetta, after all.)\" Egyébként a Lehár-Puccini-kapcsolatot is említi a cikk szerzője.
40 Haandel 2007-12-19 19:58:07
[url]http://www.playbillarts.com/features/article/7430.html;The Rise of The Merry Widow[/url]
[url]http://www.playbillarts.com/features/article/7430.html;The Rise of The Merry Widow[/url]
39 Búbánat 2007-12-04 11:55:32 [Válasz erre: 38 Haandel 2007-12-03 17:15:45]
Nagyszerű! Majd egy ismerősömet,aki tudja fogni az Arte-t, megkérem, hogy vegye fel nekem. Van egy két \"húzós\" név a szereplőgárdában...
Nagyszerű! Majd egy ismerősömet,aki tudja fogni az Arte-t, megkérem, hogy vegye fel nekem. Van egy két \"húzós\" név a szereplőgárdában...
38 Haandel 2007-12-03 17:15:45
[url]http://www.semperoper.de/de/oper/premieren_20072008/die_lustige_witwe.html;Die lustige Witwe[/url] Élő közvetítés a drezdai operaházból - 2007-12-21, 22:05-00:20 Arte(Díjmentes műholdas TV csatorna, Astra 19.2E)
[url]http://www.semperoper.de/de/oper/premieren_20072008/die_lustige_witwe.html;Die lustige Witwe[/url] Élő közvetítés a drezdai operaházból - 2007-12-21, 22:05-00:20 Arte(Díjmentes műholdas TV csatorna, Astra 19.2E)
37 Búbánat 2007-11-26 15:35:57
Lapozgatva a Film Színház Muzsika régi évfolyamait, megint egy Lehár-érdekességről számot adó cikkre figyeltem fel. 1970-ben ünnepelték Lehár Ferenc születésének 100. évfordulóját. Ebből az alkalomból a Magyar Televízió emlékműsort közvetített, amely az év május 2-án került adásba. Több Intervíziós állomás is sugározta. Rendezője Seregi László volt - hozza ezeket az információkat a cikk. A képes hetilap 1970. évfolyama 17 számában Ruitner Sándor, a televízió szerkesztője arról tájékoztatta előzetesen az olvasókat, hogy miközben a készülő Lehár-esthez kerestek film-és képanyagot, a szerkesztők ismeretlen és izgalmas dokumentumokra találtak: előkerült egy olyan húszperces filmtekercs, amelyen az idős Lehár (feltehetően Bad Ischl-i villájában) beszél életéről, sikerekben gazdag operettszerzői pályafutásáról. Vallomását maga kíséri zongorán. A filmtekercs csonka, nincs befejező része, azt sem lehet tudni, hogy ki készítette és mikor. Mondani sem kell, rendkívül megörültek a felfedezésnek: ez lett a nagyszabású emlékműsor gerince. Az „Arany és ezüst” című összeállítás keretjátékát Kristóf Károly, a népszerű hírlapíró, operettek és zenés játékok librettistája, televíziós forgatókönyvek szerzője készítette. Ő maga is őrzött könyvtárában és relikvia-gyűjteményében számos Lehár-emléket: interjúkat, riportokat, fényképeket a fiatal és idős Lehár Ferencről. Ruitner Sándor elmondja még, hogy a televízió Lehár-emlékműsorában hiteles, a korabeli újságokban megjelent beszélgetésekkel idézi fel Kristóf Károly a magát mindig magyarnak valló Lehár Ferenc alakját. Több mint 70 fényképet vetítenek, a többi között Lehár édesapjáról, családjáról, a későbbi nagy sikerek premierjeiről, ismert primadonnákról, színészekről, rendezőkről, azokról, akik részt vettek a Lehár-operettek előadásaiban. Egyébként az „Arany és ezüst” című műsor alcíme ez volt: „Beszélgetések Lehár Ferenccel”. De jó lenne, ha a Magyar Televízió előkeresné archívumából ezt a filmösszeállítást, és mondjuk jövőre, amikor Lehár halálának 60. évfordulója lesz, újból a műsorra tűzné!
Lapozgatva a Film Színház Muzsika régi évfolyamait, megint egy Lehár-érdekességről számot adó cikkre figyeltem fel. 1970-ben ünnepelték Lehár Ferenc születésének 100. évfordulóját. Ebből az alkalomból a Magyar Televízió emlékműsort közvetített, amely az év május 2-án került adásba. Több Intervíziós állomás is sugározta. Rendezője Seregi László volt - hozza ezeket az információkat a cikk. A képes hetilap 1970. évfolyama 17 számában Ruitner Sándor, a televízió szerkesztője arról tájékoztatta előzetesen az olvasókat, hogy miközben a készülő Lehár-esthez kerestek film-és képanyagot, a szerkesztők ismeretlen és izgalmas dokumentumokra találtak: előkerült egy olyan húszperces filmtekercs, amelyen az idős Lehár (feltehetően Bad Ischl-i villájában) beszél életéről, sikerekben gazdag operettszerzői pályafutásáról. Vallomását maga kíséri zongorán. A filmtekercs csonka, nincs befejező része, azt sem lehet tudni, hogy ki készítette és mikor. Mondani sem kell, rendkívül megörültek a felfedezésnek: ez lett a nagyszabású emlékműsor gerince. Az „Arany és ezüst” című összeállítás keretjátékát Kristóf Károly, a népszerű hírlapíró, operettek és zenés játékok librettistája, televíziós forgatókönyvek szerzője készítette. Ő maga is őrzött könyvtárában és relikvia-gyűjteményében számos Lehár-emléket: interjúkat, riportokat, fényképeket a fiatal és idős Lehár Ferencről. Ruitner Sándor elmondja még, hogy a televízió Lehár-emlékműsorában hiteles, a korabeli újságokban megjelent beszélgetésekkel idézi fel Kristóf Károly a magát mindig magyarnak valló Lehár Ferenc alakját. Több mint 70 fényképet vetítenek, a többi között Lehár édesapjáról, családjáról, a későbbi nagy sikerek premierjeiről, ismert primadonnákról, színészekről, rendezőkről, azokról, akik részt vettek a Lehár-operettek előadásaiban. Egyébként az „Arany és ezüst” című műsor alcíme ez volt: „Beszélgetések Lehár Ferenccel”. De jó lenne, ha a Magyar Televízió előkeresné archívumából ezt a filmösszeállítást, és mondjuk jövőre, amikor Lehár halálának 60. évfordulója lesz, újból a műsorra tűzné!
36 Búbánat 2007-11-20 10:55:04
Opera, operett, dalciklus, librettók, szövegkönyvek, versek topicba is felraktam: A Magyar Királyi Operaház 1910. december 20-án mutatta be Lehár Ferencnek mára szinte elfeledett művét, A hercegkisasszonyt (Das Fürstenkind, 1909): Operett, előjátékkal, két felvonásban. Ez volt az első Lehár-operett, amelyet itthon az Opera előadott, mely egyúttal magyarországi bemutató is volt. Antikváriumban ráleltem a magyar szövegkönyvre, anno, egy kis füzetben jelent meg, gondolom, a darab bemutatójára időzítve nyomtatták ki (Globus Pénzintézetek Műintézete és Kiadóvállalat R.T. Budapest, Ára: 50 fillér. ) A füzetben későbbi időkből származó bélyegző lenyomatán: Magyar Állami Operaház Könyvtára, egy másik „pecséten”: Szakleltári szám: IV. 311-3/10 A füzetből néhány adat: Írta: Léon Viktor Fordította: Gábor Andor (A darab énekrészeinek szövegkönyve) Szereplők: Hadzsi Sztaurosz, parneszi herceg Fotíni, parneszi hercegnő, a leánya Marula, a dajkája Krisztodulósz, vén palikár Fotínu szolgálatában, Marula férje Dimitri, idegenvezető, a fiuk Bill Harris, amerikai hajóskapitány Dr. Hyppolite Clérinay, botanikus Thomas Barley, Stone & Co. londoni bankház főnöke Gwendolyne, a felesége Mary-Ann, a leányuk Periklesz, rendőrfőnök Rablók, Hadzsi Sztaurósz bandájában: Baziliósz, Kolcida, Falátisz, Tambúrisz, Milótisz, Musztákasz, Szpiró Matróz Történik 1856-ban Athénban és környékén. Következik a szövegkönyv… Rém érdekes a „mese”, és jó olvasni a dialógusokat! Nem egy szokványos, „regényes” Lehár-operett, amúgy sem… A neten találtam: A HERCEGKISASSZONY - BEMUTATÓ AZ OPERAHÁZBAN - (1910. DEC. 20.) Az Operaház igazgatójának, Mészáros Imrének, annyit fújtak a fülébe, fújtuk a fülébe - minden fölösleges repríz, indokolatlan vendégszereplés, elmaradt, továbbá gyenge és középszerű magyar operák premierje után -, hogy: sikert, sikert, sikert akarunk, míg ezután, úgy látszik, csakugyan gondolkodni kezdett arról, hogy egy kasszadarabot szerez magának. De hogyan tette? Nem sietett előadni a Pelléas és Mélisande-ot vagy nagy hirtelen A Nyugat leányát, nem kilincselt az igazán tehetséges magyar szerzőknél, hogy az istenért, írjanak végre egy jó magyar operát, amiért fenntartás nélkül lelkesedni lehet, hanem azt gondolta, hogy legjobb, legbiztosabb üzlet ma, mindenütt a világon mégiscsak Lehár. És előadatta ma Lehár Ferenc operettjét, a Bécsben diadalmas kétszáz előadást ért, kipróbált sikerű Fürstenkindet. A Fürstenkind igen jó operett; Lehár legkitűnőbb képességének hű tükre, egészséges, formás, melodikus stb. stb... de a számítás mégse jó. Legalább mi e percben úgy látjuk. Az a remény, hogy a Király-színház Lehár-publikumát el lehet csalni egy estére, kettőre, háromra, kilencre, húszra az Operaházba, nemigen fog megvalósulni. Viszont az Operaház rendes, kiművelt fülű közönsége nemigen hajlandó kétszer vagy többször megnézni egy ilyen operettet. Miért? Mert bosszúság és kellemetlenség végighallgatni ezt a szöveget és ezt a zenét, amely direkt a nagyvárosi közönség unintelligens, félművelt percentjének készült. A szakértőnek, a színházi embernek még akad mulatnivalója. Figyelheti és analizálhatja a szövegírót és a zeneszerző okos, ravasz, pénzre pályázó erőlködését: hogyan keresik ennek a közönségnek a kegyeit, hogyan igyekeznek kitalálni, mit kíván tőlük; hogyan vigyáznak aggódva, hogy valahogy semmi olyat le ne írjanak, ami \"azoknak\" félreértésre vagy unatkozásra adna alkalmat... Ez határozottan mulatság és sok tekintetben tanulságos. Mindez nem akar becsmérlés lenni. Hogy Lehár Ferenc kitűnő invenciójú, ötletes, eredeti ember, ezt senki se próbálja megtagadni. Tatjána (ezelőtt Kukuska) című operájában nem egy részletet találunk, amely méltó, hogy megbámulják. És mint operettszerző - kétségtelenül ma a legnagyobb. Híre, sikerei vetekszenek Offenbach egykori dicsőségével, sőt talán még a változott kultúrviszonyokhoz arányítva is, felülmúlják azt. Munkáiban haladást, előre való törekvést látunk. Mintegy óvatosan társítva, a közönségesség szirupjában próbál leadni előkelőbb zenei igazságokat is. Az opera felé gravitál, éspedig a Puccini értelemben vett melodráma felé. A formái lassanként bővültek, és a hanghatásaiban a bécsi nyárspolgárízlés virsliillata mellett egy-egy finom francia parfüm csapja meg az orrunkat. Instrumentációja színes, szellemes, és felhasználja mindazt a jót, drágát és könnyűt, amit Delibes és Puccini valaha kieszeltek. Sok minden jót lehetne róla mondani, de mégis illik és meg kell botránkozni azon, hogy ezzel az operettel az operaházban találkoztunk. Miért? A hercegkisasszony szövegét Léon Viktor írta. Arról szól, hogy egy görög rabló, Hadzsi Sztavrosz, egyetlen leányát, Fotinit, hercegkisasszonyként nevelteti. A leány semmit sem tud apja kedélyes, balkáni operett-mesterségéről, ellenben beleszeret Bill Harisba, egy amerikai tengerészbe (amint látjuk, nemzetközi darab), aki rendszerető jenki lévén, nem képes megérteni, hogy ezt a veszedelmes rablót a rendőrség képtelen elfogni. Megfogadja tehát az előjáték fináléjában, hogy kézre keríti. Hadzsi Sztavrosz értesülvén leánya szerelmesének elhatározásáról, ír Fotininek, hogy rögtön férjhez mehet Billhez, mihelyst az megnyerte a fogadást. Ez az első felvonásban történik. A fiatalok azonban a rablók kezei közé kerülnek és így az apa, illetőleg a leendő após foglyaivá lesznek. Ez persze, amikor megtudja, hogy kiket fogott el, nem mutatkozik a leánya előtt, hanem szabadon bocsátja mind a kettőjüket. A második felvonásban az amerikai mégis csellel a hajóra csalja a rablót. Azt írja neki, hogy a leányát elfogta, és túszul magának szándékozik tartani. Hadzsi megérkezik, megadja magát, és mint a hercegkisasszony apja egyszersmind kikötéséhez híven férjhez adja a leányát az ügyes Billhez. Bill megnyerte a fogadást, és a hercegkisasszony - hála a szintén ügyes librettistának - sohase fogja megtudni, hogy az apja zsiványvezér. Látnivaló, hogy ebben a librettóban, minthogy 1856-ban játszik, van minden: biedermeier és görög rablókosztümök, megvesztegetett balkáni rendőrök (a rendőrfőnök keresztapja maga a rettegett rabló - Hadzsi Sztavrosz), visszatérő epizódfigurák, szép díszletek. És a zene is ötletes, fordulatos. Szirupos, mint minden Lehár-zene. Sok Puccini-frázis. Itt-ott nagy szekundskálák, csak elszórva egy-egy trombitaszólamban. Lassan fejlesztett keringők, amelyek harmadszorra, akár akarjuk, akár nem, már szimbolikusan szépeknek tetszenek a teljes zenekar doboló fortissimójában. Táncok, karok, duettek, melodrámás részek... szóval van itt minden szép és jó, és mégis az ember folyton így morfondíroz magában: \"de hát ezt mégiscsak buta, kis eszű, naiv embereknek írták\". Ez a vélemény a közönség viselkedésében is kifejeződött. Az előjáték után alig volt taps. Az első és második felvonások fináléi azonban már ellenállhatatlanul hatottak, és ezek után sokszor szólították függöny elé a személyesen dirigáló szerzőt és a szereplőket. A hercegkisasszony szerepében elragadóan bájos és disztingvált volt Ambrusné, Hadzsi Sztavroszt Környei személyesítette igen plasztikusan. A hajóskapitány énekpartiját jól kihozta Székelyhidy, de játéka és prózai dikciója kellemetlen és merev volt. Szamosi Elza viszont teljesen otthon érezte magát az operettben. Szépen énekelt, és igen szép zamatot adott néhány jelenetnek jól nüanszírozott beszédével és fordulataival. Dr. Dalnoki Viktor (aki nagyon ügyesen és mulatságosan alakította a rendőrfőnököt), Flattné, Kornai, Hegedűs és Válent kisebb szerepekben megbirkóztak nehéz föladatukkal, mely most a szigorúbb értelemben vett komédiázás volt. Az operett fordítása csengő rímeivel, jó prozódiájával külön dicséretet érdemel. Gábor Andor munkája. Föl kell jegyezni, hogy a premier közönsége nem a rendes operai premierközönség volt. 1910 Forrás: CSÁTH GÉZA: ISMERETLEN HÁZBAN II. kötet: Kritikák, tanulmányok, cikkek ÖSSZEGYŰJTÖTTE: DÉR ZOLTÁN
Opera, operett, dalciklus, librettók, szövegkönyvek, versek topicba is felraktam: A Magyar Királyi Operaház 1910. december 20-án mutatta be Lehár Ferencnek mára szinte elfeledett művét, A hercegkisasszonyt (Das Fürstenkind, 1909): Operett, előjátékkal, két felvonásban. Ez volt az első Lehár-operett, amelyet itthon az Opera előadott, mely egyúttal magyarországi bemutató is volt. Antikváriumban ráleltem a magyar szövegkönyvre, anno, egy kis füzetben jelent meg, gondolom, a darab bemutatójára időzítve nyomtatták ki (Globus Pénzintézetek Műintézete és Kiadóvállalat R.T. Budapest, Ára: 50 fillér. ) A füzetben későbbi időkből származó bélyegző lenyomatán: Magyar Állami Operaház Könyvtára, egy másik „pecséten”: Szakleltári szám: IV. 311-3/10 A füzetből néhány adat: Írta: Léon Viktor Fordította: Gábor Andor (A darab énekrészeinek szövegkönyve) Szereplők: Hadzsi Sztaurosz, parneszi herceg Fotíni, parneszi hercegnő, a leánya Marula, a dajkája Krisztodulósz, vén palikár Fotínu szolgálatában, Marula férje Dimitri, idegenvezető, a fiuk Bill Harris, amerikai hajóskapitány Dr. Hyppolite Clérinay, botanikus Thomas Barley, Stone & Co. londoni bankház főnöke Gwendolyne, a felesége Mary-Ann, a leányuk Periklesz, rendőrfőnök Rablók, Hadzsi Sztaurósz bandájában: Baziliósz, Kolcida, Falátisz, Tambúrisz, Milótisz, Musztákasz, Szpiró Matróz Történik 1856-ban Athénban és környékén. Következik a szövegkönyv… Rém érdekes a „mese”, és jó olvasni a dialógusokat! Nem egy szokványos, „regényes” Lehár-operett, amúgy sem… A neten találtam: A HERCEGKISASSZONY - BEMUTATÓ AZ OPERAHÁZBAN - (1910. DEC. 20.) Az Operaház igazgatójának, Mészáros Imrének, annyit fújtak a fülébe, fújtuk a fülébe - minden fölösleges repríz, indokolatlan vendégszereplés, elmaradt, továbbá gyenge és középszerű magyar operák premierje után -, hogy: sikert, sikert, sikert akarunk, míg ezután, úgy látszik, csakugyan gondolkodni kezdett arról, hogy egy kasszadarabot szerez magának. De hogyan tette? Nem sietett előadni a Pelléas és Mélisande-ot vagy nagy hirtelen A Nyugat leányát, nem kilincselt az igazán tehetséges magyar szerzőknél, hogy az istenért, írjanak végre egy jó magyar operát, amiért fenntartás nélkül lelkesedni lehet, hanem azt gondolta, hogy legjobb, legbiztosabb üzlet ma, mindenütt a világon mégiscsak Lehár. És előadatta ma Lehár Ferenc operettjét, a Bécsben diadalmas kétszáz előadást ért, kipróbált sikerű Fürstenkindet. A Fürstenkind igen jó operett; Lehár legkitűnőbb képességének hű tükre, egészséges, formás, melodikus stb. stb... de a számítás mégse jó. Legalább mi e percben úgy látjuk. Az a remény, hogy a Király-színház Lehár-publikumát el lehet csalni egy estére, kettőre, háromra, kilencre, húszra az Operaházba, nemigen fog megvalósulni. Viszont az Operaház rendes, kiművelt fülű közönsége nemigen hajlandó kétszer vagy többször megnézni egy ilyen operettet. Miért? Mert bosszúság és kellemetlenség végighallgatni ezt a szöveget és ezt a zenét, amely direkt a nagyvárosi közönség unintelligens, félművelt percentjének készült. A szakértőnek, a színházi embernek még akad mulatnivalója. Figyelheti és analizálhatja a szövegírót és a zeneszerző okos, ravasz, pénzre pályázó erőlködését: hogyan keresik ennek a közönségnek a kegyeit, hogyan igyekeznek kitalálni, mit kíván tőlük; hogyan vigyáznak aggódva, hogy valahogy semmi olyat le ne írjanak, ami \"azoknak\" félreértésre vagy unatkozásra adna alkalmat... Ez határozottan mulatság és sok tekintetben tanulságos. Mindez nem akar becsmérlés lenni. Hogy Lehár Ferenc kitűnő invenciójú, ötletes, eredeti ember, ezt senki se próbálja megtagadni. Tatjána (ezelőtt Kukuska) című operájában nem egy részletet találunk, amely méltó, hogy megbámulják. És mint operettszerző - kétségtelenül ma a legnagyobb. Híre, sikerei vetekszenek Offenbach egykori dicsőségével, sőt talán még a változott kultúrviszonyokhoz arányítva is, felülmúlják azt. Munkáiban haladást, előre való törekvést látunk. Mintegy óvatosan társítva, a közönségesség szirupjában próbál leadni előkelőbb zenei igazságokat is. Az opera felé gravitál, éspedig a Puccini értelemben vett melodráma felé. A formái lassanként bővültek, és a hanghatásaiban a bécsi nyárspolgárízlés virsliillata mellett egy-egy finom francia parfüm csapja meg az orrunkat. Instrumentációja színes, szellemes, és felhasználja mindazt a jót, drágát és könnyűt, amit Delibes és Puccini valaha kieszeltek. Sok minden jót lehetne róla mondani, de mégis illik és meg kell botránkozni azon, hogy ezzel az operettel az operaházban találkoztunk. Miért? A hercegkisasszony szövegét Léon Viktor írta. Arról szól, hogy egy görög rabló, Hadzsi Sztavrosz, egyetlen leányát, Fotinit, hercegkisasszonyként nevelteti. A leány semmit sem tud apja kedélyes, balkáni operett-mesterségéről, ellenben beleszeret Bill Harisba, egy amerikai tengerészbe (amint látjuk, nemzetközi darab), aki rendszerető jenki lévén, nem képes megérteni, hogy ezt a veszedelmes rablót a rendőrség képtelen elfogni. Megfogadja tehát az előjáték fináléjában, hogy kézre keríti. Hadzsi Sztavrosz értesülvén leánya szerelmesének elhatározásáról, ír Fotininek, hogy rögtön férjhez mehet Billhez, mihelyst az megnyerte a fogadást. Ez az első felvonásban történik. A fiatalok azonban a rablók kezei közé kerülnek és így az apa, illetőleg a leendő após foglyaivá lesznek. Ez persze, amikor megtudja, hogy kiket fogott el, nem mutatkozik a leánya előtt, hanem szabadon bocsátja mind a kettőjüket. A második felvonásban az amerikai mégis csellel a hajóra csalja a rablót. Azt írja neki, hogy a leányát elfogta, és túszul magának szándékozik tartani. Hadzsi megérkezik, megadja magát, és mint a hercegkisasszony apja egyszersmind kikötéséhez híven férjhez adja a leányát az ügyes Billhez. Bill megnyerte a fogadást, és a hercegkisasszony - hála a szintén ügyes librettistának - sohase fogja megtudni, hogy az apja zsiványvezér. Látnivaló, hogy ebben a librettóban, minthogy 1856-ban játszik, van minden: biedermeier és görög rablókosztümök, megvesztegetett balkáni rendőrök (a rendőrfőnök keresztapja maga a rettegett rabló - Hadzsi Sztavrosz), visszatérő epizódfigurák, szép díszletek. És a zene is ötletes, fordulatos. Szirupos, mint minden Lehár-zene. Sok Puccini-frázis. Itt-ott nagy szekundskálák, csak elszórva egy-egy trombitaszólamban. Lassan fejlesztett keringők, amelyek harmadszorra, akár akarjuk, akár nem, már szimbolikusan szépeknek tetszenek a teljes zenekar doboló fortissimójában. Táncok, karok, duettek, melodrámás részek... szóval van itt minden szép és jó, és mégis az ember folyton így morfondíroz magában: \"de hát ezt mégiscsak buta, kis eszű, naiv embereknek írták\". Ez a vélemény a közönség viselkedésében is kifejeződött. Az előjáték után alig volt taps. Az első és második felvonások fináléi azonban már ellenállhatatlanul hatottak, és ezek után sokszor szólították függöny elé a személyesen dirigáló szerzőt és a szereplőket. A hercegkisasszony szerepében elragadóan bájos és disztingvált volt Ambrusné, Hadzsi Sztavroszt Környei személyesítette igen plasztikusan. A hajóskapitány énekpartiját jól kihozta Székelyhidy, de játéka és prózai dikciója kellemetlen és merev volt. Szamosi Elza viszont teljesen otthon érezte magát az operettben. Szépen énekelt, és igen szép zamatot adott néhány jelenetnek jól nüanszírozott beszédével és fordulataival. Dr. Dalnoki Viktor (aki nagyon ügyesen és mulatságosan alakította a rendőrfőnököt), Flattné, Kornai, Hegedűs és Válent kisebb szerepekben megbirkóztak nehéz föladatukkal, mely most a szigorúbb értelemben vett komédiázás volt. Az operett fordítása csengő rímeivel, jó prozódiájával külön dicséretet érdemel. Gábor Andor munkája. Föl kell jegyezni, hogy a premier közönsége nem a rendes operai premierközönség volt. 1910 Forrás: CSÁTH GÉZA: ISMERETLEN HÁZBAN II. kötet: Kritikák, tanulmányok, cikkek ÖSSZEGYŰJTÖTTE: DÉR ZOLTÁN
35 Búbánat 2007-11-19 15:14:18 [Válasz erre: 29 Búbánat 2007-11-08 09:59:29]
Az említett Lehár-filmről megjelent cikkhez pár évvel később kiegészítést fűzött egy olvasó, akinek levele a Film Színház Muzsika hetilap 1967. október 29-i számában, az olvasói rovatban jelent meg. Megerősíti, hogy ez a magyar film 1918-ban készült, és tudomásra hozza, hogy a Star filmgyár pasaréti műtermében forgatták. Címe: A művészet diadalútja., rendezője:Justitz Emil volt. Leháron kívül szerepelt benne Karczag Vilmos is (Karcag, 1859. aug. 15. - Baden, 1923. okt. 11.: író, publicista, színigazgató. 1901-től Bécsben a Theater an der Wien, 1908-tól a Raimund Theater igazgatója. Színházaiban sok Lehár-, Kálmán- és Fall-operettet indított el a siker útjára. ), míg a színész szereplők között Elga Beck, Lóth Ilona – utóbbi ma a Madách Színház tagja – és Herman Rosberg nevével találkozunk. Ez a magyar film, A művészet diadalútja, került vetítésre az osztrák és német mozikban Bist du’ s lachendes Glück? címmel.
Az említett Lehár-filmről megjelent cikkhez pár évvel később kiegészítést fűzött egy olvasó, akinek levele a Film Színház Muzsika hetilap 1967. október 29-i számában, az olvasói rovatban jelent meg. Megerősíti, hogy ez a magyar film 1918-ban készült, és tudomásra hozza, hogy a Star filmgyár pasaréti műtermében forgatták. Címe: A művészet diadalútja., rendezője:Justitz Emil volt. Leháron kívül szerepelt benne Karczag Vilmos is (Karcag, 1859. aug. 15. - Baden, 1923. okt. 11.: író, publicista, színigazgató. 1901-től Bécsben a Theater an der Wien, 1908-tól a Raimund Theater igazgatója. Színházaiban sok Lehár-, Kálmán- és Fall-operettet indított el a siker útjára. ), míg a színész szereplők között Elga Beck, Lóth Ilona – utóbbi ma a Madách Színház tagja – és Herman Rosberg nevével találkozunk. Ez a magyar film, A művészet diadalútja, került vetítésre az osztrák és német mozikban Bist du’ s lachendes Glück? címmel.
34 Búbánat 2007-11-14 11:10:49 [Válasz erre: 33 Búbánat 2007-11-14 09:58:26]
Majd el felejtettem, köszönöm a szerkesztőknek, hogy erről az aukcióról hírt adtak a \"Hírek\" között: \"Színmagyar muzsika” árverést rendez a Kottanet és a Vivace\"
Majd el felejtettem, köszönöm a szerkesztőknek, hogy erről az aukcióról hírt adtak a \"Hírek\" között: \"Színmagyar muzsika” árverést rendez a Kottanet és a Vivace\"
33 Búbánat 2007-11-14 09:58:26
A Kottanet és a Vivace Zenei Antikvárium I. közös árverése, 2007. november 16-án, pénteken 17 órakor, Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár Zenei Gyűjteménye 1088 Budapest, Ötpacsirta utca 4. Az árverés tételei 2007. november 5–15-ig megtekinthetők a Vivace Zenei Antikváriumban hétköznap 10 és 18 óra között. Cím: 1053 Budapest, Kossuth Lajos utca 4. III. em. 4. Kiadó: Vivace Zenei Antikvárium és Kiadó 1053 Budapest, Kossuth Lajos u. 4. III. em. 4. Telefon: +36-1-2350647 Fax: +36-1-2350648 E-mail: info@vivace.huHonlap: www.vivace.hu Kották: 311. Lehár, Franz [1870–1948]: Das Land des Lächelns [„A mosoly országa”]. Romantische Operette in drei Akten nach Viktor Léon von Ludwig Herzer und Fritz Löhner. Musik von --. Klavierauszug zu zwei Händen. – Leipzig etc., 1929. W. Karczag. VN W.K.1572. 74 p. 310 mm – Első kiadás. Kiadói díszesen litografált kartonkötésben. 10. 000.- 312. Lehár, Franz: Die blaue Mazur [„A kék mazur”]. Operette in drei Bildern von Leo Stein und Béla Jenbach. Musik von --. Klavierauszug zu zwei Händen mit beigefügtem Text. – Wien, 1920, W. Karczag. VN W.K.1515. 95 p. 300 mm – Első kiadás. Kiadói papírkötésben, gerincén ragasztással. 10. 000.- 313. Lehár, Franz: Die ideale Gattin [„Az eszményi feleség”]. Operette in drei Akten von Julius Brammer und Alfred Grünwald i Evgenij Spero. Musik von --. Klavierauszug zu zwei Händen mit unterlegtem Text (Ferd. Rebay). – Wien etc., [1913], Ludwig Doblinger (Bernhard Herzmansky). VN D.5121. 108 p. 305 mm – Első kiadás. Kiadói papírkötésben, néhol vízfoltos, enyhén hullámos lapokkal. 8. 000.- 314. Lehár, Franz: Die Juxheirat [„A mókaházasság”]. Operette in drei Acten von Julius Bauer. Musik von --. Clavier-Auszug für Piano solo, mit beigefügtem Text. – Leipzig, [1904], Josef Weinberger. VN J.W.1390. 72 p. 310 mm – Első kiadás. Kiadói kartonkötésben, gerince sérült. 8. 000.- 315. Lehár, Franz: Die lustige Witwe [„Víg özvegy”]. Operette in drei Akten (teilweise nach einer fremden Grundidee) von Victor Léon u. Leo Stein. Musik von --. Klavierauszug mit Text – Wien etc., 1905, Ludwig Doblinger. VN D.3366. 144 p. 310 mm – Első kiadás, kiadói díszes bársonykötésben. 24. 000.- 316. Lehár, Franz: Die lustige Witwe [„Víg özvegy”]. Operette in drei Akten (teilweise nach einer fremden Grundidee) von Victor Léon u. Leo Stein. Musik von --. Klavierauszug zu zwei Händen mit unterlegtem Text. – Wien etc., 1905, Ludwig Doblinger. VN D.3367. 69 p. 310 mm – Első kiadás, kiadói díszes egészvászon-kötésben. 10. 000.- Kéziratok: 436. Lehár, Franz [1870–1948]: Eredeti fényképfelvétel autográf ajánlással, aláírással, hely- és dátummegjelöléssel. „Bern, 31. 5. 1942.” Fotó: 127 (ajánlással 146)x104 mm - Portréfelvétel. „Herr Konzertmeister Rudolf Breimer … [olvashatatlan] gewidmet.” 30. 000.- 437. Lehár, F.: Eredeti fényképfelvétel autográf aláírással, „Frasquita” felirattal. 135x87 mm, kerettel: 420x320 mm 20.000,-
A Kottanet és a Vivace Zenei Antikvárium I. közös árverése, 2007. november 16-án, pénteken 17 órakor, Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár Zenei Gyűjteménye 1088 Budapest, Ötpacsirta utca 4. Az árverés tételei 2007. november 5–15-ig megtekinthetők a Vivace Zenei Antikváriumban hétköznap 10 és 18 óra között. Cím: 1053 Budapest, Kossuth Lajos utca 4. III. em. 4. Kiadó: Vivace Zenei Antikvárium és Kiadó 1053 Budapest, Kossuth Lajos u. 4. III. em. 4. Telefon: +36-1-2350647 Fax: +36-1-2350648 E-mail: info@vivace.huHonlap: www.vivace.hu Kották: 311. Lehár, Franz [1870–1948]: Das Land des Lächelns [„A mosoly országa”]. Romantische Operette in drei Akten nach Viktor Léon von Ludwig Herzer und Fritz Löhner. Musik von --. Klavierauszug zu zwei Händen. – Leipzig etc., 1929. W. Karczag. VN W.K.1572. 74 p. 310 mm – Első kiadás. Kiadói díszesen litografált kartonkötésben. 10. 000.- 312. Lehár, Franz: Die blaue Mazur [„A kék mazur”]. Operette in drei Bildern von Leo Stein und Béla Jenbach. Musik von --. Klavierauszug zu zwei Händen mit beigefügtem Text. – Wien, 1920, W. Karczag. VN W.K.1515. 95 p. 300 mm – Első kiadás. Kiadói papírkötésben, gerincén ragasztással. 10. 000.- 313. Lehár, Franz: Die ideale Gattin [„Az eszményi feleség”]. Operette in drei Akten von Julius Brammer und Alfred Grünwald i Evgenij Spero. Musik von --. Klavierauszug zu zwei Händen mit unterlegtem Text (Ferd. Rebay). – Wien etc., [1913], Ludwig Doblinger (Bernhard Herzmansky). VN D.5121. 108 p. 305 mm – Első kiadás. Kiadói papírkötésben, néhol vízfoltos, enyhén hullámos lapokkal. 8. 000.- 314. Lehár, Franz: Die Juxheirat [„A mókaházasság”]. Operette in drei Acten von Julius Bauer. Musik von --. Clavier-Auszug für Piano solo, mit beigefügtem Text. – Leipzig, [1904], Josef Weinberger. VN J.W.1390. 72 p. 310 mm – Első kiadás. Kiadói kartonkötésben, gerince sérült. 8. 000.- 315. Lehár, Franz: Die lustige Witwe [„Víg özvegy”]. Operette in drei Akten (teilweise nach einer fremden Grundidee) von Victor Léon u. Leo Stein. Musik von --. Klavierauszug mit Text – Wien etc., 1905, Ludwig Doblinger. VN D.3366. 144 p. 310 mm – Első kiadás, kiadói díszes bársonykötésben. 24. 000.- 316. Lehár, Franz: Die lustige Witwe [„Víg özvegy”]. Operette in drei Akten (teilweise nach einer fremden Grundidee) von Victor Léon u. Leo Stein. Musik von --. Klavierauszug zu zwei Händen mit unterlegtem Text. – Wien etc., 1905, Ludwig Doblinger. VN D.3367. 69 p. 310 mm – Első kiadás, kiadói díszes egészvászon-kötésben. 10. 000.- Kéziratok: 436. Lehár, Franz [1870–1948]: Eredeti fényképfelvétel autográf ajánlással, aláírással, hely- és dátummegjelöléssel. „Bern, 31. 5. 1942.” Fotó: 127 (ajánlással 146)x104 mm - Portréfelvétel. „Herr Konzertmeister Rudolf Breimer … [olvashatatlan] gewidmet.” 30. 000.- 437. Lehár, F.: Eredeti fényképfelvétel autográf aláírással, „Frasquita” felirattal. 135x87 mm, kerettel: 420x320 mm 20.000,-
32 Semmelweis 2007-11-08 13:18:33 [Válasz erre: 31 Semmelweis 2007-11-08 13:17:42]
nem ide akartam... :-)
nem ide akartam... :-)
31 Semmelweis 2007-11-08 13:17:42
[url]http://theory.snu.ac.kr/~eykim/hobby/classic/images/bruckner_sym7_karajan.jpg;Bruckner: 7. szimfónia[/url] (1881-83. 1885) 1. Allegro moderato (E-dúr) 2. Adagio. Sehr feierlich und sehr langsam (cisz-moll) 3. Scherzo. Sehr schnell (a-moll) 4. Finale. Bewegt, doch nicht schnell (E-dúr) Beliner Philharmoniker, Herbert von Karajan
[url]http://theory.snu.ac.kr/~eykim/hobby/classic/images/bruckner_sym7_karajan.jpg;Bruckner: 7. szimfónia[/url] (1881-83. 1885) 1. Allegro moderato (E-dúr) 2. Adagio. Sehr feierlich und sehr langsam (cisz-moll) 3. Scherzo. Sehr schnell (a-moll) 4. Finale. Bewegt, doch nicht schnell (E-dúr) Beliner Philharmoniker, Herbert von Karajan
30 Búbánat 2007-11-08 12:56:12
Már rendelhető a CPO-nál az új Lehár-CD-je: a komponista első operettje, [url]http://www.jpc.de/jpcng/cpo/detail/-/hnum/6765923; A bécsi asszonyok[/url] igazi kuriózum.
Már rendelhető a CPO-nál az új Lehár-CD-je: a komponista első operettje, [url]http://www.jpc.de/jpcng/cpo/detail/-/hnum/6765923; A bécsi asszonyok[/url] igazi kuriózum.
29 Búbánat 2007-11-08 09:59:29
Számomra egy eddig teljesen ismeretlen Lehár-adalékra bukkantam, belelapozván a Film Színház Muzsika 1964. november 20-i (47.) számába. „A magyar film regénye” c. cikksorozat 15. részében olvasom a következőket: „A némafilm, ma már talán kissé különösnek ható módon, általában nem idegenkedett a zenei témáktól; elég sok operettet, operát dolgozott fel, sőt a STAR filmgyár 1918-ban ’A művészet diadalútja’ címen úgynevezett művészdrámát készített, amelynek nevezetes és különleges főszereplője volt: maga LEHÁR FERENC. Önmagát alakította tulajdon karrierjének történetében. A híres komponista nemcsak színészként szerepelt, hanem egy zenekart is vezényelt a filmen. És így a mozizenekar is Lehár vezénylőpálcájának engedelmeskedett.” A cikk alatt egy fotón jelenet a filmből: Lehár Ferenc a ’Művészet diadalútja’ című Star-filmben nemcsak mint komponista és karmester, de mint elegáns moziszínész is bemutatkozott a moziközönségnek. Önmagát alakította. Egy pompásan berendezett, korabeli, polgári, nagystílű szalonban három frakkos illetve szmokingos úr - köztük Lehár -, egy nekik oldalt álló nagyestélyis hölgyre vetik ’vigyázó’ tekintetüket. Láthatóan igen nagy figyelmet szentelnek a vállszőrmét viselő, kezében legyezőt tartó, felékszerezett, felcicomázott dáma iránt; a film jelenetében a képen látható álló Lehár balkezét a mellette ülő (férfi)partnere vállán nyugtatja… A filmet a német Emil Justitz rendezte.
Számomra egy eddig teljesen ismeretlen Lehár-adalékra bukkantam, belelapozván a Film Színház Muzsika 1964. november 20-i (47.) számába. „A magyar film regénye” c. cikksorozat 15. részében olvasom a következőket: „A némafilm, ma már talán kissé különösnek ható módon, általában nem idegenkedett a zenei témáktól; elég sok operettet, operát dolgozott fel, sőt a STAR filmgyár 1918-ban ’A művészet diadalútja’ címen úgynevezett művészdrámát készített, amelynek nevezetes és különleges főszereplője volt: maga LEHÁR FERENC. Önmagát alakította tulajdon karrierjének történetében. A híres komponista nemcsak színészként szerepelt, hanem egy zenekart is vezényelt a filmen. És így a mozizenekar is Lehár vezénylőpálcájának engedelmeskedett.” A cikk alatt egy fotón jelenet a filmből: Lehár Ferenc a ’Művészet diadalútja’ című Star-filmben nemcsak mint komponista és karmester, de mint elegáns moziszínész is bemutatkozott a moziközönségnek. Önmagát alakította. Egy pompásan berendezett, korabeli, polgári, nagystílű szalonban három frakkos illetve szmokingos úr - köztük Lehár -, egy nekik oldalt álló nagyestélyis hölgyre vetik ’vigyázó’ tekintetüket. Láthatóan igen nagy figyelmet szentelnek a vállszőrmét viselő, kezében legyezőt tartó, felékszerezett, felcicomázott dáma iránt; a film jelenetében a képen látható álló Lehár balkezét a mellette ülő (férfi)partnere vállán nyugtatja… A filmet a német Emil Justitz rendezte.
28 egy kívülálló 2007-10-29 13:35:27 [Válasz erre: 27 Búbánat 2007-10-29 13:09:32]
Ez is egyfajta sikerélmény :-)))
Ez is egyfajta sikerélmény :-)))
27 Búbánat 2007-10-29 13:09:32 [Válasz erre: 26 egy kívülálló 2007-10-29 13:04:19]
Előlem vetted el a szót...
Előlem vetted el a szót...
