96 Haandel 2008-07-04 17:19:37
[url]http://www.theaterkanal.de/fernsehen/monat/200807/der-graf-von-luxemburgoperette-von-franz-lehaacuter; Der Graf von Luxemburg[/url] Operette von Franz Lehár Fernsehinszeneirung, BR Deutschland 1973 Musiktheater Liebe/Partnerschaft René, Graf von Luxemburg - Eberhard Wächter Angèle Didier - Lilian Sukis Fürst Basil Basilowitsch - Erich Kunz Gräfin Stasa Kokozow - Jane Tilden Armand Brissard - Peter Fröhlich Juliette Vermont - Helga Papouschek Pellegrin - Kurt Sowinetz Regie: Wolfgang Glück Musikalische Leitung: Walter Goldschmidt Orchester: Symphonie-Orchester Graunke [url]http://www.hmv.co.jp/product/detail/2615592;DVD & Video Clip[/url] ZDFtheaterkanal (Free SatTV Astra 19.2E) Sa, 05.07.2008 11:40 (95 min.) Mo, 07.07.2008 16:40 Do, 10.07.2008 11:40 Sa, 12.07.2008 16:40 Di, 15.07.2008 11:40 Do, 17.07.2008 16:40 Di, 22.07.2008 16:40 So, 27.07.2008 11:40
[url]http://www.theaterkanal.de/fernsehen/monat/200807/der-graf-von-luxemburgoperette-von-franz-lehaacuter; Der Graf von Luxemburg[/url] Operette von Franz Lehár Fernsehinszeneirung, BR Deutschland 1973 Musiktheater Liebe/Partnerschaft René, Graf von Luxemburg - Eberhard Wächter Angèle Didier - Lilian Sukis Fürst Basil Basilowitsch - Erich Kunz Gräfin Stasa Kokozow - Jane Tilden Armand Brissard - Peter Fröhlich Juliette Vermont - Helga Papouschek Pellegrin - Kurt Sowinetz Regie: Wolfgang Glück Musikalische Leitung: Walter Goldschmidt Orchester: Symphonie-Orchester Graunke [url]http://www.hmv.co.jp/product/detail/2615592;DVD & Video Clip[/url] ZDFtheaterkanal (Free SatTV Astra 19.2E) Sa, 05.07.2008 11:40 (95 min.) Mo, 07.07.2008 16:40 Do, 10.07.2008 11:40 Sa, 12.07.2008 16:40 Di, 15.07.2008 11:40 Do, 17.07.2008 16:40 Di, 22.07.2008 16:40 So, 27.07.2008 11:40
95 virius 2008-06-30 12:52:53
Kérem szépen: a Mosoly magyarországi bemutatója 1930-ban volt az Operaházban, tehát előbb volt az Operában, mint a Városiban, ami akkor nem is tartozott az Operához, tehát az 1940. évi Városi színházi premier bizony bemutató volt, társulati szemszögből. Egyébként amikor a Városit 1951-ben csatolták az Operához és 1953-ban vette fel az Erkel nevet, már nem volt ott műsoron a darab - és később sem.
Kérem szépen: a Mosoly magyarországi bemutatója 1930-ban volt az Operaházban, tehát előbb volt az Operában, mint a Városiban, ami akkor nem is tartozott az Operához, tehát az 1940. évi Városi színházi premier bizony bemutató volt, társulati szemszögből. Egyébként amikor a Városit 1951-ben csatolták az Operához és 1953-ban vette fel az Erkel nevet, már nem volt ott műsoron a darab - és később sem.
94 Speranza 2008-06-30 12:45:05 [Válasz erre: 90 tiramisu 2008-06-29 23:59:07]
Ha ugyanott már ment korábban a darab, akkor repríz, azaz felújítás (akkor is ha új a rendezés), de ha abban a színházban az az első előadás, akkor bemutató. a drarab legelső előadása pedig az ősbemutató.
Ha ugyanott már ment korábban a darab, akkor repríz, azaz felújítás (akkor is ha új a rendezés), de ha abban a színházban az az első előadás, akkor bemutató. a drarab legelső előadása pedig az ősbemutató.
92 Búbánat 2008-06-30 00:27:05 [Válasz erre: 90 tiramisu 2008-06-29 23:59:07]
Új bemutató, új rendezés
Új bemutató, új rendezés
90 tiramisu 2008-06-29 23:59:07 [Válasz erre: 89 Búbánat 2008-06-29 23:34:16]
Szóval a bemutató 1930-ban volt Városiban? Akkor az 1940-es az nem bemutató volt, hanem repríz.
Szóval a bemutató 1930-ban volt Városiban? Akkor az 1940-es az nem bemutató volt, hanem repríz.
89 Búbánat 2008-06-29 23:34:16 [Válasz erre: 86 tiramisu 2008-06-29 20:40:15]
Egyébként a Városi (Erkel) Színház bemutatóján a főbb szerepeket énekelték: Nagy Margit (Liza), Laurisin Lajos (Hatfaludy Feri), dr. Székelyhidi Ferenc (Szu Csong) és Orosz Júlia (Mi).
Egyébként a Városi (Erkel) Színház bemutatóján a főbb szerepeket énekelték: Nagy Margit (Liza), Laurisin Lajos (Hatfaludy Feri), dr. Székelyhidi Ferenc (Szu Csong) és Orosz Júlia (Mi).
88 Búbánat 2008-06-29 23:28:17 [Válasz erre: 87 tiramisu 2008-06-29 20:42:33]
Az eltérő adatok oka a következő: jók az információid, melyek a Városi Színház (ma: Erkel Színház) bemutatójára vonatkoznak,s valóban 1930. december 20-án (más helyütt szeptember 20. szerepel?)Lehár vezényelte a bemutatót. Későbbi előadásokon Fleischer Antal karmester dirigált. Én nem erre, hanem a tíz évvel későbbi, a Magyar Királyi Operaházban bemutatott Mosoly országára céloztam, hiszen a felvetés úgy szólt, hogy az Operaház is bemutatta Lehár darabját. Eleve nem az Erkelre koncentráltam. Tehát Te is, én is igazat állítottunk.
Az eltérő adatok oka a következő: jók az információid, melyek a Városi Színház (ma: Erkel Színház) bemutatójára vonatkoznak,s valóban 1930. december 20-án (más helyütt szeptember 20. szerepel?)Lehár vezényelte a bemutatót. Későbbi előadásokon Fleischer Antal karmester dirigált. Én nem erre, hanem a tíz évvel későbbi, a Magyar Királyi Operaházban bemutatott Mosoly országára céloztam, hiszen a felvetés úgy szólt, hogy az Operaház is bemutatta Lehár darabját. Eleve nem az Erkelre koncentráltam. Tehát Te is, én is igazat állítottunk.
87 tiramisu 2008-06-29 20:42:33 [Válasz erre: 86 tiramisu 2008-06-29 20:40:15]
Lehet persze, hogy nem a premierre vonatkozóan, de a dirigálásra vonatkozóan igen. S nemcsak az általad említett részeket dirigálta. Nyilván van erre vonatkozó hivatalos adat is valahol....
Lehet persze, hogy nem a premierre vonatkozóan, de a dirigálásra vonatkozóan igen. S nemcsak az általad említett részeket dirigálta. Nyilván van erre vonatkozó hivatalos adat is valahol....
86 tiramisu 2008-06-29 20:40:15 [Válasz erre: 85 Búbánat 2008-06-29 19:02:19]
Más az infom, s nem mástól, mint az egyik főszereplőtől. Persze , sajnos már ő sem él, de ő mesélte. S megvan a fénykép is dedikálva Lehártól, az előadásra vonatkozóan.
Más az infom, s nem mástól, mint az egyik főszereplőtől. Persze , sajnos már ő sem él, de ő mesélte. S megvan a fénykép is dedikálva Lehártól, az előadásra vonatkozóan.
85 Búbánat 2008-06-29 19:02:19 [Válasz erre: 84 tiramisu 2008-06-29 09:15:25]
Annyi pontosítással,hogy az 1940.április 30-i bemutató előadáson Lehár Ferenc a nyitányt és a közzenét dirigálta, különben Rubányi Vilmos vezényelt.
Annyi pontosítással,hogy az 1940.április 30-i bemutató előadáson Lehár Ferenc a nyitányt és a közzenét dirigálta, különben Rubányi Vilmos vezényelt.
84 tiramisu 2008-06-29 09:15:25 [Válasz erre: 83 virius 2008-06-28 23:48:35]
Ment és Lehár dirigált !
Ment és Lehár dirigált !
83 virius 2008-06-28 23:48:35 [Válasz erre: 81 Búbánat 2008-06-28 21:10:36]
A Mosoly ment az Erkelben is? Mikor? Lehet, hogy akkor még Városi Színház volt?
A Mosoly ment az Erkelben is? Mikor? Lehet, hogy akkor még Városi Színház volt?
82 tiramisu 2008-06-28 22:05:34 [Válasz erre: 81 Búbánat 2008-06-28 21:10:36]
\"...a mi kis Marikánk...\" A stílus az ember. Na, neeeeeeeeeeeeeeeeee!!!!!!!!!!
\"...a mi kis Marikánk...\" A stílus az ember. Na, neeeeeeeeeeeeeeeeee!!!!!!!!!!
81 Búbánat 2008-06-28 21:10:36
Egy személyes felkérésnek tettem eleget, mikor pár hete megírtam az alábbi „kritikámat” egyik legkedvesebb Lehár-operettemről egy „ősrégi” - általam látott, és emlékeimben jól elraktározódott – színházi előadás élményeinek felelevenítésével. Legyen itt is nyoma: Azt tartom, hogy a zene – az invenciózus, színvonalas zene – jól konzervál. Hosszú időre képes megőrizni gyatra verseket, remekművek dramatizált szemelvénykivonataiból, néha még „eredeti\" ötletekből merített, s összeácsolt librettókat is. Ez a szerencséje a hosszú bécsi operettkorszak kiválóságainak, többek között Lehárnak, aki ifj. Johann Strauss mellett alighanem a legtehetségesebb, s legígéretesebb mestere volt a műfajnak. Természetesen abban a színházi világban, melyben alkotott, ő is kénytelen volt az osztrák főváros szövegkönyvszerzőinek konfekcióműhelyeiben dolgoztatni, s elfogadni, amit a direkciós irodákban, a közönségre kacsintva, egyszer már elfogadtak… Így aztán az operettkorszak „egzotikus szabásmintája\" alapján készült A mosoly országa – kifordítva és újravasalva a korábban megbukott anyagból, A sárga kabátból. A dramaturgia nyilvánvalóan javult, gördülékenyebbé lett, bár az új szerzőpár (Herzer – Lőhner) nem sok szellemi értéktöbblettel gazdagította a hercegi rangú kínai diplomata, a bécsi úri kisasszony, s az uzsorás pénzéből gavalléroskodó magyar huszártiszt históriáját. Lehár azonban a legjobb képességeit csillogtatta, s bensőséges, kedélyes-érzelmes-melankolikus dallamok, friss, eleven ritmusok arany-és ezüstszálával fonta körül a történetet, s öntött igazi életet a két távoli császárváros – Bécs és Peking – udvari-melegházi légkörébe helyezett sablon-figurákba. Mindmáig nem is hervadt el ez a kellemes, ízléses, andalítóan ménta ízű muzsika, sőt időről-időre feléled, helyet kér magának, s kisegít egy-egy éppen repertoárgondokkal küszködő operaházat vagy operettszínházat. Nálunk is, több felújítást megért a darab, csak az utóbbi négy évtizedben – több rendezésben - játszották az Erkel Színházban, a Margitszigeti Szabadtéri Színpadon, a Szegedi Szabadtéri Játékokon, az óbudai Zichy-kastély udvarának színpadán, a vidéki teátrumokban - és természetesen a Budapesti Operettszínházban is. Én most ez utóbbi egyik előadását idézem fel jegyzeteimből és emlékeim nyomán, melynek a hetvenes évek elején voltam szem-és fültanúja. Milyen kár, hogy tudomásom szerint erről nem maradt tv-felvétel… Igazi helyén szólalt meg akkor A mosoly országa, abban a színházban, mely homlokzatán viseli – „operettszínház\". S úgy, olyan díszes keretben kelt életre, ahogyan az operettet, ezt a könnyű, bohókás műfajt játszani kell, vagyis – igénybe véve a modern színjátszás csomagolástechnikájának már harminc – negyven évvel ezelőtt is meglévő mindenféle rafinériáját: csillogóan, színesen, sokat változó reflektorfényben, tarka lampionokkal és drapériákkal, felvonultatva parádés kosztümöket, csinos és ügyesen táncoló balettkart, s közbeiktatva a látványosan kavargó csoportos jeleneteket… Seregi László rendező nagy érdeme, hogy felismerte: az operett régen lemondott a drámai művészet fő-fő missziójáról, a mélyebb jellemformálásról, s így elsősorban az előbb említett csillogásra, egy forgó leporello-könyv lapjai között a színességre, a mozgalmasságra, s mindenekelőtt a zene érvényesülésére helyezte a hangsúlyt. Azt is javára írom, hogy megszabadította Szu-Csongot a „hagyományos\" kínai álarctól (bezzeg a kilencvenes évek végén Bécsben a Volksoper bemutatóján mit látnak szemeim? Tetőtől-talpig beöltözve kínai selyembe, és rajta az ominózus álarc – huszonöt év után „visszaforgatták\" az idő kerekeit – gaz ez nem nálunk történt, hanem az operett „osztrák fővárosában\"…) és nem követte a korábbi évek ismételten megbukott gyakorlatát – nem tett idézőjelbe semmit. (Újra bezzeg: ma meg mit látunk? Az idézőjelek sokaságát…) Elvégre a közönség többsége – mondom én – „felnőtt\", nem szorul szájbarágó magyarázatokra; az operettszínházba a mese és nem a tanmese kedvéért vált jegyet, sőt mi több: nagyon jól tudja, hogy a Monarchia 1918 óta nem létezik, legendái szertefoszlottak, nincs iránta nosztalgiája; - ám amikor létezett, a bécsi Burgban jócskán akadtak mamlasz öreg tábornokok, előkelő vőlegényről ábrándozó lánykák, s fess és úrhatnám ficsúrok. Az a közönség – bízvást hiszem – elsősorban Lehár kedvéért ül be a zsöllyébe, talán az elektromos gitár monoton lármája helyett a muzsikáért, mely tehetséges, választékosan elegáns és finoman poétikus. S hogy ezt a zenét lehet jól – nemcsak a mai fülnek - vonzóan, behízelgően játszani, azt elsősorban a kitűnő Lendvay Kamilló és zenekara bizonyította. Ennyi idő múltával is előttem van: Lendvay semmi engedményt nem tett a banális „operettsziruposság\" csábításának. Már a nyitányban megcsapott a tömör, egységes, jó hangzás mellett valami frissesség, a meggyorsított ritmusok feszessége, vidám pattogása, a dallamok közvetlenül ható, üde bája. Legkevésbé a szereplők – elsősorban a bonviván-primadonna-párok – tudták levetkőzni az operettmiliőben változatlan konoksággal kísértő manírokat. (Kettős szereposztásban játszották a művet, mindegyiket láttam.) Persze, túlzás lenne részemről az operettben részletezőbb színészi jellemábrázoló munkát számon kérni – mit szóljak a mai helyzetről? – az ének, próza és a tánc gyakori változása ezt nem is teszi lehetővé -, de a játék mégis lehetett volna természetesebb, egyszerűbb, s valamivel kontrasztosabb, „maibb\" – de mit akarok én a múltból, a múlttól, ami akkor volt a „ma\"… Baksay Árpád Szu-Csongja – még most is előttem van – megjelenésben, játékban határozottabb körvonalú, de zenei tolmácsolásban kevésbé egyenletes, mint Oszvald Gyuláé (a mi kis Marikánk édesapja nagyszerű tenor hanggal volt megáldva, és mint színész is kitűnt társai közül), aki jobban, hatásosabban közelítette meg azt a tenorideált, melyre a komponista a szólamot elképzelte és méretezte… Liza szerepében Lipcsey Edit és Domonkos Zsuzsa bőven rendelkeztek azokkal az adottságokkal – dekoratív megjelenés, vonzó személyiség, szép hanganyag - , melyek később még inkább beértek, kibontakoztak. Akkor még csak sejteni tudtuk róluk ezt. Sajnos Lipcsey Edit idővel „eltűnt\", fogalmam sincs mi lett vele, de Domonkos tényleg szép ívet futott be… és a nagyoperett igazi primadonnájává vált. Ott, nekem Lipcsey tűnt rutinosabbnak, magabiztosabbnak, de kissé forszírozva énekelt, míg Domonkos zenei előadás-modora volt a rokonszenvesebb, árnyaltabb, bensőségesebb. Lehoczky Zsuzsa – milyen fiatal volt még akkor! és jól állt neki a szubrett szerepkör is –sistergett és lobogott, s színpadra termett tehetségéből ő tudott a legtöbbet újítani Mi figuráján. Németh Sándor természetes közvetlenséggel, sodró lendülettel formálta meg Hadfaludy Ferit, anélkül, hogy túlzásokra ragadtatta volna magát. Hadics László szigorú profilú Csang bácsija, Börzsönyi Mihálynak a főajtónállóról rajzolt derűs karikatúrája és Csanaki József kedélyes Lichtenfels grófja érdemel még külön is említést a népes szereplőgárdából. A régi szövegről Rácz György „fújta le\" a port (az 1971-es új rádiófelvételt - Simándy és Házy alakította a bonvivánt és a primadonnát - szintén Rácz rendezte), s így az simán, mulatságosan, gördült. A szellemesen stilizáló, artisztikus táncokat – köztük a beillesztett híres „Arany és ezüst\" keringőt Hidas Hédi tanította be, s a kar élén Farkasházi Klára szépen, precízen táncolt. E szereposztást már kénytelen voltam megőrzött jegyzeteimből ollózni, de egyből „beugrott\" minden, ahogy eszembe jutottak a régmúlt kedves emlékei – és ugye, azok a világhíres Lehár-melódiák egyből zsongani kezdtek bennem… Rég volt, szép volt - de nem vagyok hálátlan az „utókorral\" szemben, hiszen azért jutott nekem osztályrészül később is, gyönyörű, dalszínházi-színházi képeskönyveket idéző sok- sok operett-előadás, melyekkel elégedett voltam, s ma is akad ilyen szép számmal, csak „utána kell menni\"… lehet, hogy vidékre?... Igyekeztem az engem érdeklő műfaj egy tipikus darabjáról egy konkrét előadást elemezve, „lerántani a leplet\".
Egy személyes felkérésnek tettem eleget, mikor pár hete megírtam az alábbi „kritikámat” egyik legkedvesebb Lehár-operettemről egy „ősrégi” - általam látott, és emlékeimben jól elraktározódott – színházi előadás élményeinek felelevenítésével. Legyen itt is nyoma: Azt tartom, hogy a zene – az invenciózus, színvonalas zene – jól konzervál. Hosszú időre képes megőrizni gyatra verseket, remekművek dramatizált szemelvénykivonataiból, néha még „eredeti\" ötletekből merített, s összeácsolt librettókat is. Ez a szerencséje a hosszú bécsi operettkorszak kiválóságainak, többek között Lehárnak, aki ifj. Johann Strauss mellett alighanem a legtehetségesebb, s legígéretesebb mestere volt a műfajnak. Természetesen abban a színházi világban, melyben alkotott, ő is kénytelen volt az osztrák főváros szövegkönyvszerzőinek konfekcióműhelyeiben dolgoztatni, s elfogadni, amit a direkciós irodákban, a közönségre kacsintva, egyszer már elfogadtak… Így aztán az operettkorszak „egzotikus szabásmintája\" alapján készült A mosoly országa – kifordítva és újravasalva a korábban megbukott anyagból, A sárga kabátból. A dramaturgia nyilvánvalóan javult, gördülékenyebbé lett, bár az új szerzőpár (Herzer – Lőhner) nem sok szellemi értéktöbblettel gazdagította a hercegi rangú kínai diplomata, a bécsi úri kisasszony, s az uzsorás pénzéből gavalléroskodó magyar huszártiszt históriáját. Lehár azonban a legjobb képességeit csillogtatta, s bensőséges, kedélyes-érzelmes-melankolikus dallamok, friss, eleven ritmusok arany-és ezüstszálával fonta körül a történetet, s öntött igazi életet a két távoli császárváros – Bécs és Peking – udvari-melegházi légkörébe helyezett sablon-figurákba. Mindmáig nem is hervadt el ez a kellemes, ízléses, andalítóan ménta ízű muzsika, sőt időről-időre feléled, helyet kér magának, s kisegít egy-egy éppen repertoárgondokkal küszködő operaházat vagy operettszínházat. Nálunk is, több felújítást megért a darab, csak az utóbbi négy évtizedben – több rendezésben - játszották az Erkel Színházban, a Margitszigeti Szabadtéri Színpadon, a Szegedi Szabadtéri Játékokon, az óbudai Zichy-kastély udvarának színpadán, a vidéki teátrumokban - és természetesen a Budapesti Operettszínházban is. Én most ez utóbbi egyik előadását idézem fel jegyzeteimből és emlékeim nyomán, melynek a hetvenes évek elején voltam szem-és fültanúja. Milyen kár, hogy tudomásom szerint erről nem maradt tv-felvétel… Igazi helyén szólalt meg akkor A mosoly országa, abban a színházban, mely homlokzatán viseli – „operettszínház\". S úgy, olyan díszes keretben kelt életre, ahogyan az operettet, ezt a könnyű, bohókás műfajt játszani kell, vagyis – igénybe véve a modern színjátszás csomagolástechnikájának már harminc – negyven évvel ezelőtt is meglévő mindenféle rafinériáját: csillogóan, színesen, sokat változó reflektorfényben, tarka lampionokkal és drapériákkal, felvonultatva parádés kosztümöket, csinos és ügyesen táncoló balettkart, s közbeiktatva a látványosan kavargó csoportos jeleneteket… Seregi László rendező nagy érdeme, hogy felismerte: az operett régen lemondott a drámai művészet fő-fő missziójáról, a mélyebb jellemformálásról, s így elsősorban az előbb említett csillogásra, egy forgó leporello-könyv lapjai között a színességre, a mozgalmasságra, s mindenekelőtt a zene érvényesülésére helyezte a hangsúlyt. Azt is javára írom, hogy megszabadította Szu-Csongot a „hagyományos\" kínai álarctól (bezzeg a kilencvenes évek végén Bécsben a Volksoper bemutatóján mit látnak szemeim? Tetőtől-talpig beöltözve kínai selyembe, és rajta az ominózus álarc – huszonöt év után „visszaforgatták\" az idő kerekeit – gaz ez nem nálunk történt, hanem az operett „osztrák fővárosában\"…) és nem követte a korábbi évek ismételten megbukott gyakorlatát – nem tett idézőjelbe semmit. (Újra bezzeg: ma meg mit látunk? Az idézőjelek sokaságát…) Elvégre a közönség többsége – mondom én – „felnőtt\", nem szorul szájbarágó magyarázatokra; az operettszínházba a mese és nem a tanmese kedvéért vált jegyet, sőt mi több: nagyon jól tudja, hogy a Monarchia 1918 óta nem létezik, legendái szertefoszlottak, nincs iránta nosztalgiája; - ám amikor létezett, a bécsi Burgban jócskán akadtak mamlasz öreg tábornokok, előkelő vőlegényről ábrándozó lánykák, s fess és úrhatnám ficsúrok. Az a közönség – bízvást hiszem – elsősorban Lehár kedvéért ül be a zsöllyébe, talán az elektromos gitár monoton lármája helyett a muzsikáért, mely tehetséges, választékosan elegáns és finoman poétikus. S hogy ezt a zenét lehet jól – nemcsak a mai fülnek - vonzóan, behízelgően játszani, azt elsősorban a kitűnő Lendvay Kamilló és zenekara bizonyította. Ennyi idő múltával is előttem van: Lendvay semmi engedményt nem tett a banális „operettsziruposság\" csábításának. Már a nyitányban megcsapott a tömör, egységes, jó hangzás mellett valami frissesség, a meggyorsított ritmusok feszessége, vidám pattogása, a dallamok közvetlenül ható, üde bája. Legkevésbé a szereplők – elsősorban a bonviván-primadonna-párok – tudták levetkőzni az operettmiliőben változatlan konoksággal kísértő manírokat. (Kettős szereposztásban játszották a művet, mindegyiket láttam.) Persze, túlzás lenne részemről az operettben részletezőbb színészi jellemábrázoló munkát számon kérni – mit szóljak a mai helyzetről? – az ének, próza és a tánc gyakori változása ezt nem is teszi lehetővé -, de a játék mégis lehetett volna természetesebb, egyszerűbb, s valamivel kontrasztosabb, „maibb\" – de mit akarok én a múltból, a múlttól, ami akkor volt a „ma\"… Baksay Árpád Szu-Csongja – még most is előttem van – megjelenésben, játékban határozottabb körvonalú, de zenei tolmácsolásban kevésbé egyenletes, mint Oszvald Gyuláé (a mi kis Marikánk édesapja nagyszerű tenor hanggal volt megáldva, és mint színész is kitűnt társai közül), aki jobban, hatásosabban közelítette meg azt a tenorideált, melyre a komponista a szólamot elképzelte és méretezte… Liza szerepében Lipcsey Edit és Domonkos Zsuzsa bőven rendelkeztek azokkal az adottságokkal – dekoratív megjelenés, vonzó személyiség, szép hanganyag - , melyek később még inkább beértek, kibontakoztak. Akkor még csak sejteni tudtuk róluk ezt. Sajnos Lipcsey Edit idővel „eltűnt\", fogalmam sincs mi lett vele, de Domonkos tényleg szép ívet futott be… és a nagyoperett igazi primadonnájává vált. Ott, nekem Lipcsey tűnt rutinosabbnak, magabiztosabbnak, de kissé forszírozva énekelt, míg Domonkos zenei előadás-modora volt a rokonszenvesebb, árnyaltabb, bensőségesebb. Lehoczky Zsuzsa – milyen fiatal volt még akkor! és jól állt neki a szubrett szerepkör is –sistergett és lobogott, s színpadra termett tehetségéből ő tudott a legtöbbet újítani Mi figuráján. Németh Sándor természetes közvetlenséggel, sodró lendülettel formálta meg Hadfaludy Ferit, anélkül, hogy túlzásokra ragadtatta volna magát. Hadics László szigorú profilú Csang bácsija, Börzsönyi Mihálynak a főajtónállóról rajzolt derűs karikatúrája és Csanaki József kedélyes Lichtenfels grófja érdemel még külön is említést a népes szereplőgárdából. A régi szövegről Rácz György „fújta le\" a port (az 1971-es új rádiófelvételt - Simándy és Házy alakította a bonvivánt és a primadonnát - szintén Rácz rendezte), s így az simán, mulatságosan, gördült. A szellemesen stilizáló, artisztikus táncokat – köztük a beillesztett híres „Arany és ezüst\" keringőt Hidas Hédi tanította be, s a kar élén Farkasházi Klára szépen, precízen táncolt. E szereposztást már kénytelen voltam megőrzött jegyzeteimből ollózni, de egyből „beugrott\" minden, ahogy eszembe jutottak a régmúlt kedves emlékei – és ugye, azok a világhíres Lehár-melódiák egyből zsongani kezdtek bennem… Rég volt, szép volt - de nem vagyok hálátlan az „utókorral\" szemben, hiszen azért jutott nekem osztályrészül később is, gyönyörű, dalszínházi-színházi képeskönyveket idéző sok- sok operett-előadás, melyekkel elégedett voltam, s ma is akad ilyen szép számmal, csak „utána kell menni\"… lehet, hogy vidékre?... Igyekeztem az engem érdeklő műfaj egy tipikus darabjáról egy konkrét előadást elemezve, „lerántani a leplet\".
80 virius 2008-06-28 20:05:12
Áthozat más topikból - elvégre e hsz-okban Lehárról van szó: 48. tiramisu Előzmény - 47 Válasz erre 2008-06-28 20:00:23 2000-ben volt a premier. Láttam egy előadást. Domingo ellenállhatatlan volt, mint sok más darabban. Igazi charmeur és isteni a humora. (2000. március 11.-i előadás F. von Stade kellemes hangú, dekoratív Hanna volt. Ő inkább pasztell árnyalatban, de nagyon jó párost alkottak. A közönség zabálta és nagy siker volt. 47. Speranza Előzmény - 46 Válasz erre 2008-06-28 19:33:39 Ezt magyarázom én is, a Víg özvegyet pl. a Metropolitan Plácido Domingo és Frederica von Stade főszereplésével mutatta be jó tíz-tizenkét évvel ezelőtt... 46. Búbánat Előzmény - 45 Válasz erre 2008-06-28 19:26:20 Ha már itt tartunk, Lehár egyes operai igényű műveit világszerte Operaházak (is) bemutatják, műsorrendben tartják: A víg özvegy, A mosoly országa, Giuditta. A Cigányszerelem átdolgozását Garabonciás címmel eleve a Magyar Operaház felkérésére írta, s az ő vezényletével mutatták be 1943-ban. 45. Speranza Előzmény - 42 Válasz erre 2008-06-28 19:15:44 Lehár is írt operákat: Rodrigo (egyfelvonásos, 1903), Tatjana (Kukuschka) 1896. A Friderikát pedig daljátéknak, a Giudittát meg zenés komédiának nevezte (utóbbit Bécsben Cheryl Studer is énekelte a Volksoperben...)
Áthozat más topikból - elvégre e hsz-okban Lehárról van szó: 48. tiramisu Előzmény - 47 Válasz erre 2008-06-28 20:00:23 2000-ben volt a premier. Láttam egy előadást. Domingo ellenállhatatlan volt, mint sok más darabban. Igazi charmeur és isteni a humora. (2000. március 11.-i előadás F. von Stade kellemes hangú, dekoratív Hanna volt. Ő inkább pasztell árnyalatban, de nagyon jó párost alkottak. A közönség zabálta és nagy siker volt. 47. Speranza Előzmény - 46 Válasz erre 2008-06-28 19:33:39 Ezt magyarázom én is, a Víg özvegyet pl. a Metropolitan Plácido Domingo és Frederica von Stade főszereplésével mutatta be jó tíz-tizenkét évvel ezelőtt... 46. Búbánat Előzmény - 45 Válasz erre 2008-06-28 19:26:20 Ha már itt tartunk, Lehár egyes operai igényű műveit világszerte Operaházak (is) bemutatják, műsorrendben tartják: A víg özvegy, A mosoly országa, Giuditta. A Cigányszerelem átdolgozását Garabonciás címmel eleve a Magyar Operaház felkérésére írta, s az ő vezényletével mutatták be 1943-ban. 45. Speranza Előzmény - 42 Válasz erre 2008-06-28 19:15:44 Lehár is írt operákat: Rodrigo (egyfelvonásos, 1903), Tatjana (Kukuschka) 1896. A Friderikát pedig daljátéknak, a Giudittát meg zenés komédiának nevezte (utóbbit Bécsben Cheryl Studer is énekelte a Volksoperben...)
79 Sesto 2008-05-21 17:13:54 [Válasz erre: 78 Haandel 2008-05-21 17:03:56]
...márpedig egyetlen operett nem nélkülözi a politikai indittatást legyen az direkt v. indirekt/burkolt módon - lásd akár librettok (=Subtext) vagy éppen a legtöbb operett keletkezésének idöpontja etc.
...márpedig egyetlen operett nem nélkülözi a politikai indittatást legyen az direkt v. indirekt/burkolt módon - lásd akár librettok (=Subtext) vagy éppen a legtöbb operett keletkezésének idöpontja etc.
78 Haandel 2008-05-21 17:03:56 [Válasz erre: 76 Sesto 2008-05-20 19:41:06]
Nekem nem tetszik a műfajok keverése sem (Operett - Abszurd dráma). Ilyen idegen elemek beépítese (pl. Hitler, WW I) mások műveibe szerintem nem alázatos hanem gyalázatos. Azt gondolom, hogy ma az operettnek nem más műfajok vagy a politika beültetésére van a legnagyobb szüksége. [url]http://www.zeit.de/2007/28/Land-d_L-chelns;Land des Lächelns[/url] …Peter Konwitschny hat das in seiner Land des Lächelns- Inszenierung an der Komischen Oper in Berlin nicht anders gemacht. An der schmerzlich schönen Partitur mit ihren bittersüßen Melodien interessieren ihn nur der Schmerz und das Bittere. Schon bei der ersten Verlogenheit (»Da kann man nix machen«) kracht bei ihm der schwere Kristalllüster von der Bühnendecke. Das einzige Herz, das verschenkt wird, ist ein Ziegelstein, und einmal schlägt der berühmteste aller Lehár-Fans, Adolf Hitler, höchstselbst die Hacken zusammen und spricht: »Immmerrrr nurr lächeln.« Das ist in der Balletteinlage im zweiten Akt, in der die Fürsten am chinesischen Hof erscheinen, ein Höhepunkt der Aufführung. Konwitschny hat daraus einen G8-Gipfel aller Ungeheuer der Weltgeschichte gemacht. Es tanzen Hitler und Stalin, Nero und Napoleon, Karl der Große und der grausame Neandertaler. Idi Amin will jedem in die Hand beißen, und Ronald Reagan gewinnt den Phalluswettbewerb: Er hat die Atombombe, also den Größten. … [url]http://www.unitel.de/unitel_homepage/unitel/uhilites/010600.htm;Csárdásfürstin[/url] …Konwitschny set the operetta amidst the trenches of World War I, at the time the operetta was written. The scandal began after the local press witnessed a pre-premiere performance and attacked the production the following day. During the premiere on December 29, 1999, many people in the audience walked out, vocally expressing their displeasure. The most controversial scene in the production was the danse macabre of Princess Sylva with a headless soldier; in another scene, the missing head is presented on a stretcher. Later, body parts fly about the stage. To his critics, Konwitschny retorted: \"There is more violence every day on television than there is here on stage. Whoever finds this upsetting has no idea about what theater really is.\" … [url]http://www.klassikinfo.de/Interview-Peter-Konwitschny-ue.232.0.html;Interview[/url] … Peter Konwitschny: Die Operette ist der halbe Schritt zum absurden Drama. Auf Logik und Glaubhaftigkeit kommt es hier nicht mehr an, denn es passiert immer irgendetwas ganz Unwahrscheinliches: Die reiche Tante taucht auf, und alle Probleme sind plötzlich weg. So ein Happyend ist aber gar kein richtiges Happyend. Nur: Wir wollen lachen, verdrängen. Die Operette ist eine ganz großartige Gattung. Es stecken in ihr noch viel mehr Möglichkeiten als in der Oper, die an Folgerichtigkeit und Psychologie gebunden ist. In der Operette kann ich allen Nonsens machen. Sie bildet zwar die Wirklichkeit ab, kommt dabei aber ohne das Lachen nicht aus. Kraus hatte schon Recht, dass alles verblödet. Das liegt aber nicht an den Stücken selbst, sondern an den schlechten Interpretationen. Mit der Erfahrung von nicht-illusionistischen Theatermodellen, von Brecht bis Artaud - und die konnte Kraus nicht haben - muss man das Genre heute nicht mehr verdammen. …
Nekem nem tetszik a műfajok keverése sem (Operett - Abszurd dráma). Ilyen idegen elemek beépítese (pl. Hitler, WW I) mások műveibe szerintem nem alázatos hanem gyalázatos. Azt gondolom, hogy ma az operettnek nem más műfajok vagy a politika beültetésére van a legnagyobb szüksége. [url]http://www.zeit.de/2007/28/Land-d_L-chelns;Land des Lächelns[/url] …Peter Konwitschny hat das in seiner Land des Lächelns- Inszenierung an der Komischen Oper in Berlin nicht anders gemacht. An der schmerzlich schönen Partitur mit ihren bittersüßen Melodien interessieren ihn nur der Schmerz und das Bittere. Schon bei der ersten Verlogenheit (»Da kann man nix machen«) kracht bei ihm der schwere Kristalllüster von der Bühnendecke. Das einzige Herz, das verschenkt wird, ist ein Ziegelstein, und einmal schlägt der berühmteste aller Lehár-Fans, Adolf Hitler, höchstselbst die Hacken zusammen und spricht: »Immmerrrr nurr lächeln.« Das ist in der Balletteinlage im zweiten Akt, in der die Fürsten am chinesischen Hof erscheinen, ein Höhepunkt der Aufführung. Konwitschny hat daraus einen G8-Gipfel aller Ungeheuer der Weltgeschichte gemacht. Es tanzen Hitler und Stalin, Nero und Napoleon, Karl der Große und der grausame Neandertaler. Idi Amin will jedem in die Hand beißen, und Ronald Reagan gewinnt den Phalluswettbewerb: Er hat die Atombombe, also den Größten. … [url]http://www.unitel.de/unitel_homepage/unitel/uhilites/010600.htm;Csárdásfürstin[/url] …Konwitschny set the operetta amidst the trenches of World War I, at the time the operetta was written. The scandal began after the local press witnessed a pre-premiere performance and attacked the production the following day. During the premiere on December 29, 1999, many people in the audience walked out, vocally expressing their displeasure. The most controversial scene in the production was the danse macabre of Princess Sylva with a headless soldier; in another scene, the missing head is presented on a stretcher. Later, body parts fly about the stage. To his critics, Konwitschny retorted: \"There is more violence every day on television than there is here on stage. Whoever finds this upsetting has no idea about what theater really is.\" … [url]http://www.klassikinfo.de/Interview-Peter-Konwitschny-ue.232.0.html;Interview[/url] … Peter Konwitschny: Die Operette ist der halbe Schritt zum absurden Drama. Auf Logik und Glaubhaftigkeit kommt es hier nicht mehr an, denn es passiert immer irgendetwas ganz Unwahrscheinliches: Die reiche Tante taucht auf, und alle Probleme sind plötzlich weg. So ein Happyend ist aber gar kein richtiges Happyend. Nur: Wir wollen lachen, verdrängen. Die Operette ist eine ganz großartige Gattung. Es stecken in ihr noch viel mehr Möglichkeiten als in der Oper, die an Folgerichtigkeit und Psychologie gebunden ist. In der Operette kann ich allen Nonsens machen. Sie bildet zwar die Wirklichkeit ab, kommt dabei aber ohne das Lachen nicht aus. Kraus hatte schon Recht, dass alles verblödet. Das liegt aber nicht an den Stücken selbst, sondern an den schlechten Interpretationen. Mit der Erfahrung von nicht-illusionistischen Theatermodellen, von Brecht bis Artaud - und die konnte Kraus nicht haben - muss man das Genre heute nicht mehr verdammen. …
77 Búbánat 2008-05-20 21:52:07
Egy kis múltidézés: „Szép a világ – rendhagyó operetthangverseny Lehár Ferenc műveiből” Magyar Televízió, 1982. április 23., 20.55 - 21.55 óra Km.: Farkas Bálint, Felföldi Anikó, Kalmár Magda, Kovács József, Lehoczky Zsuzsa, Miller Lajos, Nagy János (még „B” nélkül), Németh Sándor, Tiboldy Mária, Zsadon Andrea, valamint a Fővárosi Operettszínház balettkara (koreográfus: Géczy Éva és Széki József) A Fővárosi Operettszínház zenekarát Gyulai Gaál Ferenc vezényelte. Műsorvezető: Antal Imre Díszlet: Tóth A. Pál Jelmez: Szekulesz Judit Társszerkesztő: Ruitner Sándor Szerkesztő-rendező: Csenterics Ágnes
Egy kis múltidézés: „Szép a világ – rendhagyó operetthangverseny Lehár Ferenc műveiből” Magyar Televízió, 1982. április 23., 20.55 - 21.55 óra Km.: Farkas Bálint, Felföldi Anikó, Kalmár Magda, Kovács József, Lehoczky Zsuzsa, Miller Lajos, Nagy János (még „B” nélkül), Németh Sándor, Tiboldy Mária, Zsadon Andrea, valamint a Fővárosi Operettszínház balettkara (koreográfus: Géczy Éva és Széki József) A Fővárosi Operettszínház zenekarát Gyulai Gaál Ferenc vezényelte. Műsorvezető: Antal Imre Díszlet: Tóth A. Pál Jelmez: Szekulesz Judit Társszerkesztő: Ruitner Sándor Szerkesztő-rendező: Csenterics Ágnes
76 Sesto 2008-05-20 19:41:06 [Válasz erre: 75 Haandel 2008-05-20 19:34:00]
...visszataszítónak egyáltalán nem nevezném az elöadást! Aki pedig a \"csúnyaság\" és \"irtózatosság\" miatt pl. Konwitschny-t nem tartja \"tehetséges, szorgalmas és alázatos\" müvésznek, az csak a saját felszínes hozzáállásáról és hiányos ismereteiröl tesz tanúbizonyságot - nem sok olyan zeneileg (is!) képzett, komplex rálátással rendelkezö \"rohangál még a nagyvilágban\", mint ö - a helyenként számomra is néha kevésbé kellemes, tetszetös esztétikáját mégsem indokolnám tehetségtelenséggel vagy hiányzó müvészi alázattal...mert ez igy és ilyen formában egyáltalán nem fedi a valóságot! Idézlek: \"Az ilyen rendezés háttérbe szorítja a zenét, a librettót, az énekeseket és a karmestert is.\" - az ilyen rendezés, pontosabban maradjunk a konkrét példánál: \"A mosoly országa\" egyáltalán nem szoritotta háttérbe a zenét, a libretto-t és az énekeseket pedig egyáltalán nem - max. a langyosvizes dirigenst: Petrenko-t, ö nem sok vizet zavart, ez tény!
...visszataszítónak egyáltalán nem nevezném az elöadást! Aki pedig a \"csúnyaság\" és \"irtózatosság\" miatt pl. Konwitschny-t nem tartja \"tehetséges, szorgalmas és alázatos\" müvésznek, az csak a saját felszínes hozzáállásáról és hiányos ismereteiröl tesz tanúbizonyságot - nem sok olyan zeneileg (is!) képzett, komplex rálátással rendelkezö \"rohangál még a nagyvilágban\", mint ö - a helyenként számomra is néha kevésbé kellemes, tetszetös esztétikáját mégsem indokolnám tehetségtelenséggel vagy hiányzó müvészi alázattal...mert ez igy és ilyen formában egyáltalán nem fedi a valóságot! Idézlek: \"Az ilyen rendezés háttérbe szorítja a zenét, a librettót, az énekeseket és a karmestert is.\" - az ilyen rendezés, pontosabban maradjunk a konkrét példánál: \"A mosoly országa\" egyáltalán nem szoritotta háttérbe a zenét, a libretto-t és az énekeseket pedig egyáltalán nem - max. a langyosvizes dirigenst: Petrenko-t, ö nem sok vizet zavart, ez tény!
75 Haandel 2008-05-20 19:34:00 [Válasz erre: 74 Sesto 2008-05-19 20:45:21]
Számomra az ilyenféle viszataszító előadás elviselhetlen, ezért általában nem is nézem végik az ilyen produkciókat, kár az időért, hiszen vannak sokkal jobb felvételek amiket még nem láttam vagy hallotam. Talán nincs idegenebb elem amit az operettben használni lehetne mind a csúnyaság és irtózatosság. Szépet és harmonikusat az tud igazán alkotni aki tehetséges, szorgalmas és alázatos. Undorítót és sokkolót sokkal könyebb létrehozni. Volker Klotz szerint ha már Konwitschny minden áron politikát szeretne beültetni az operettbe, akkor ezt esetleg Suppé vagy Offenbach műveiben próbalhatna, de semmi esetre sem Lehár vagy Kálmán operettekben. Az ilyen rendezés háttérbe szorítja a zenét, a librettót, az énekeseket és a karmestert is. A félisten itt az ’Inszenierung‘ atyja. Remélem, hogy az idő majd hamar elmossa ezeket a hamis prófétákat.
Számomra az ilyenféle viszataszító előadás elviselhetlen, ezért általában nem is nézem végik az ilyen produkciókat, kár az időért, hiszen vannak sokkal jobb felvételek amiket még nem láttam vagy hallotam. Talán nincs idegenebb elem amit az operettben használni lehetne mind a csúnyaság és irtózatosság. Szépet és harmonikusat az tud igazán alkotni aki tehetséges, szorgalmas és alázatos. Undorítót és sokkolót sokkal könyebb létrehozni. Volker Klotz szerint ha már Konwitschny minden áron politikát szeretne beültetni az operettbe, akkor ezt esetleg Suppé vagy Offenbach műveiben próbalhatna, de semmi esetre sem Lehár vagy Kálmán operettekben. Az ilyen rendezés háttérbe szorítja a zenét, a librettót, az énekeseket és a karmestert is. A félisten itt az ’Inszenierung‘ atyja. Remélem, hogy az idő majd hamar elmossa ezeket a hamis prófétákat.
74 Sesto 2008-05-19 20:45:21 [Válasz erre: 73 Haandel 2008-05-19 18:28:12]
...szerintem remek munka(!) már ami a koncepciót és a \"Personenführung-ot\" illeti - egyetlen tk. (tartós) \"kritika\" részemröl, nem csak ezen rendezését illetöen: a fertelmes esztétika és kiállitás (=diszlet/jelmez) à la DDR, na azt végképp´ nem bírom - mintha Konwitschny & Co. félne/félnének a \"széptöl\", a \"harmónikustól\" (=persze mi a szép és mi a harmónikus?!) - félreértés ne essék: NEM a habos-babos-rózsaszín-vattacukros-mázat-giccset- álszent-megjátszott-operettes-felszines-romantikát-a-xart hiányoltam, csak ez a 100 körömmel való ragaszkodás \"szürkéhez\" és a \"rondához\" vhogy az összes volt NDK-s rendezö neurosisa - kezdve a nagy elöddel Felsenstein-nal, s utána természetesen Kupfer, Konwitschny vagy éppen a karakán és (vhol.) enyhén \"idegbeteg\"(?) Ruth Berghaus-növendék: Ch. Mielitz is... A \"rondaság és szürkeség imádata\" mellett a V-Effektusok alkalmazása lépten-nyomon + politikai statement-ek (megszakitva akár az elöadás folyamatát) is kissé unalmasak egy idö után - de mivel számit rá a kedves nézö, így nem okoz különösebb meglepetést... S a végén még vmi. pozitivumot azért illendö lenne kiemelni: legutóbb látott Konwitschny és akár Mielitz-rendezések nagyon nagy elönye, hogy koncepciójukat végigviszik, \"nincsenek elvarratlan szálak a cselekményben\" - az persze más kérdés, hogy a nézö a legtöbb esetben elég sok nyitott kérdéssel a fejében hagyja el a szinházat - ami tk. egyáltalán nem baj, söt éppen ellenkezöleg! :-0) Egy mindenkori rendezés legeslegnagyobb büne - szerintem - az, ha UNALMAS - hát ez a Konwitschny munka egészen biztosan NEM unalmas! :-)))
...szerintem remek munka(!) már ami a koncepciót és a \"Personenführung-ot\" illeti - egyetlen tk. (tartós) \"kritika\" részemröl, nem csak ezen rendezését illetöen: a fertelmes esztétika és kiállitás (=diszlet/jelmez) à la DDR, na azt végképp´ nem bírom - mintha Konwitschny & Co. félne/félnének a \"széptöl\", a \"harmónikustól\" (=persze mi a szép és mi a harmónikus?!) - félreértés ne essék: NEM a habos-babos-rózsaszín-vattacukros-mázat-giccset- álszent-megjátszott-operettes-felszines-romantikát-a-xart hiányoltam, csak ez a 100 körömmel való ragaszkodás \"szürkéhez\" és a \"rondához\" vhogy az összes volt NDK-s rendezö neurosisa - kezdve a nagy elöddel Felsenstein-nal, s utána természetesen Kupfer, Konwitschny vagy éppen a karakán és (vhol.) enyhén \"idegbeteg\"(?) Ruth Berghaus-növendék: Ch. Mielitz is... A \"rondaság és szürkeség imádata\" mellett a V-Effektusok alkalmazása lépten-nyomon + politikai statement-ek (megszakitva akár az elöadás folyamatát) is kissé unalmasak egy idö után - de mivel számit rá a kedves nézö, így nem okoz különösebb meglepetést... S a végén még vmi. pozitivumot azért illendö lenne kiemelni: legutóbb látott Konwitschny és akár Mielitz-rendezések nagyon nagy elönye, hogy koncepciójukat végigviszik, \"nincsenek elvarratlan szálak a cselekményben\" - az persze más kérdés, hogy a nézö a legtöbb esetben elég sok nyitott kérdéssel a fejében hagyja el a szinházat - ami tk. egyáltalán nem baj, söt éppen ellenkezöleg! :-0) Egy mindenkori rendezés legeslegnagyobb büne - szerintem - az, ha UNALMAS - hát ez a Konwitschny munka egészen biztosan NEM unalmas! :-)))
73 Haandel 2008-05-19 18:28:12 [Válasz erre: 70 Sesto 2008-05-14 20:32:22]
Hogy tetszet az ‘Inszenierung’?
Hogy tetszet az ‘Inszenierung’?
72 Búbánat 2008-05-15 00:02:20 [Válasz erre: 71 virius 2008-05-14 23:13:26]
Három előadáson voltam ott a Zichy-udvarban, de kamerákat nem láttam. A Szegedi Szabadtéri Játékokon is játszották, Ilosfalvyval, Pittivel. Nem tudok róla, hogy a tévé felvette volna. Nagy kár értük... Az Operettszínház Mosoly országa előadását közvetítette a tv (a 66. számnál írtam róla). Ennek a felvételét kellene megszerezni és átírni DVD-re. De nem sok reményt fűzök ehhez sem.
Három előadáson voltam ott a Zichy-udvarban, de kamerákat nem láttam. A Szegedi Szabadtéri Játékokon is játszották, Ilosfalvyval, Pittivel. Nem tudok róla, hogy a tévé felvette volna. Nagy kár értük... Az Operettszínház Mosoly országa előadását közvetítette a tv (a 66. számnál írtam róla). Ennek a felvételét kellene megszerezni és átírni DVD-re. De nem sok reményt fűzök ehhez sem.
71 virius 2008-05-14 23:13:26 [Válasz erre: 66 Búbánat 2008-05-08 23:59:45]
Hát az 1983-ban (és 1984-ben) játszott Zichy-udvarbeli előadásról tud-e valaki valamilyen felvételt? Annak idején láttam az előadást, igen jó szereposztása volt, a fő szerepekben Ilosfalvy Róberttel, Kukely Júliával, Németh Sándorral, Ötvös Csillával.
Hát az 1983-ban (és 1984-ben) játszott Zichy-udvarbeli előadásról tud-e valaki valamilyen felvételt? Annak idején láttam az előadást, igen jó szereposztása volt, a fő szerepekben Ilosfalvy Róberttel, Kukely Júliával, Németh Sándorral, Ötvös Csillával.
70 Sesto 2008-05-14 20:32:22 [Válasz erre: 69 Haandel 2008-05-14 20:30:12]
...elképzelhetö, de nem tudom biztosan, én DVD-n kaptam az Egyetemen.
...elképzelhetö, de nem tudom biztosan, én DVD-n kaptam az Egyetemen.
69 Haandel 2008-05-14 20:30:12 [Válasz erre: 68 Sesto 2008-05-13 21:54:31]
Erről a felvételről van szó? [url]http://www.theaterkanal.de/fernsehen/monat/200803/das-land-des-laumlchelnsoperette-in-drei-akten-von-franz-lehaacuter;ZDF Theaterkanal[/url]
Erről a felvételről van szó? [url]http://www.theaterkanal.de/fernsehen/monat/200803/das-land-des-laumlchelnsoperette-in-drei-akten-von-franz-lehaacuter;ZDF Theaterkanal[/url]
68 Sesto 2008-05-13 21:54:31
Lehár, \"Das Land des Lächelns\" -Romantische Operette in drei Akten- Graf Ferdinand Lichtenfels: Hans-Martin Nau Lisa: Tatjana Gazdik Graf Gustav von Pottenstein: Tom Erik Lie Prinz Sou-Chong: Stephan Rügamer Mi: Karen Rettinghaus Tschang: Jens Larsen Obereunuch: Peter Renz Excellenz Hardegg: Barbara Sternberger Musikalische Leitung: Kirill Petrenko Inszenierung: Peter Konwitschny Bühnenbild: Jörg Koßdorff Kostüme: Michaela Mayer-Michnay Choreographie: Enno Markwart Regiemitarbeit und Dramaturgie: Bettina Bartz Dramaturgie: Ingo Gerlach Chöre: Robert Heimann Lichtdesign: Franck Evin Chorsolisten der Komischen Oper Berlin - Orchester der Komischen Oper Berlin Komische Oper Berlin
Lehár, \"Das Land des Lächelns\" -Romantische Operette in drei Akten- Graf Ferdinand Lichtenfels: Hans-Martin Nau Lisa: Tatjana Gazdik Graf Gustav von Pottenstein: Tom Erik Lie Prinz Sou-Chong: Stephan Rügamer Mi: Karen Rettinghaus Tschang: Jens Larsen Obereunuch: Peter Renz Excellenz Hardegg: Barbara Sternberger Musikalische Leitung: Kirill Petrenko Inszenierung: Peter Konwitschny Bühnenbild: Jörg Koßdorff Kostüme: Michaela Mayer-Michnay Choreographie: Enno Markwart Regiemitarbeit und Dramaturgie: Bettina Bartz Dramaturgie: Ingo Gerlach Chöre: Robert Heimann Lichtdesign: Franck Evin Chorsolisten der Komischen Oper Berlin - Orchester der Komischen Oper Berlin Komische Oper Berlin
67 Búbánat 2008-05-09 00:01:16
Lehár Ferenc születésének 100. évfordulóján a Petőfi rádióban, 1970. augusztus 20-án, 16.05 – 16.45 között elhangzott: Beszélgetések Lehár Ferenccel Andor Leon visszaemlékezéseit Örkény Éva mondja el.
Lehár Ferenc születésének 100. évfordulóján a Petőfi rádióban, 1970. augusztus 20-án, 16.05 – 16.45 között elhangzott: Beszélgetések Lehár Ferenccel Andor Leon visszaemlékezéseit Örkény Éva mondja el.
66 Búbánat 2008-05-08 23:59:45
Talán megvan a tévé archívumában? Lehár Ferenc: A mosoly országa Közvetítés a Margitszigeti Szabadtéri Színpadról: MTV - 1970. augusztus 29, 21.10 – 23.35 (Felvételről) Vezényel: Bródy Tamás Km.: a MÁV Szimfonikus zenekar, a Magyar Állami Operaház ének- és balettkara Karigazgató: Németh Amadé Díszlettervező: Fülöp Zoltán Jelmeztervező: Márk Tivadar Koreográfus: Hidas Hedvig Rendező: Horváth Zoltán Szereposztás: Szu-Csong – Karizs Béla Lisa – Németh Marika Mi – Szabó Rózsa Hadfaludy Feri – Lőte Attila Csang – Radnay György Fu-Li – Erdei Gyula Főajtonálló – Kishegyi Árpád Lichtenfels – Bilicsi Tivadar Hardeggné – Divéky Zsuzsa Tábornok – Sikolya István Tóni – Ascher Ági Fini – Dékány Vera Franci – Szabó Judit Vali – Suszter Dóra Lóri – Takács Nelly Szólót táncol: Lakatos Gabriella és Pethő László
Talán megvan a tévé archívumában? Lehár Ferenc: A mosoly országa Közvetítés a Margitszigeti Szabadtéri Színpadról: MTV - 1970. augusztus 29, 21.10 – 23.35 (Felvételről) Vezényel: Bródy Tamás Km.: a MÁV Szimfonikus zenekar, a Magyar Állami Operaház ének- és balettkara Karigazgató: Németh Amadé Díszlettervező: Fülöp Zoltán Jelmeztervező: Márk Tivadar Koreográfus: Hidas Hedvig Rendező: Horváth Zoltán Szereposztás: Szu-Csong – Karizs Béla Lisa – Németh Marika Mi – Szabó Rózsa Hadfaludy Feri – Lőte Attila Csang – Radnay György Fu-Li – Erdei Gyula Főajtonálló – Kishegyi Árpád Lichtenfels – Bilicsi Tivadar Hardeggné – Divéky Zsuzsa Tábornok – Sikolya István Tóni – Ascher Ági Fini – Dékány Vera Franci – Szabó Judit Vali – Suszter Dóra Lóri – Takács Nelly Szólót táncol: Lakatos Gabriella és Pethő László
64 Búbánat 2008-03-24 10:13:51 [Válasz erre: 63 Haandel 2008-03-24 09:51:03]
Ez igen örvendetes! Sajnos itthon az elmúlt évtizedekben nem került sehol bemutatásra, pedig az egyik leginvenciózusabb Lehár-operett a Friderika. Legalább a Rádió Dalszínháza 1972-ben felvette kitűnő operaházi művészeinkkel a dalmű legszebb részleteit, s ez időnként hallgatható volt a rádióban, amíg volt egyáltalán operettműsor... Simándy József, Andor Éva, Kalmár Magda, Bende Zsolt, az ?RT énekara és szimfonikus zenekara, vezényel: Sebestyén András
Ez igen örvendetes! Sajnos itthon az elmúlt évtizedekben nem került sehol bemutatásra, pedig az egyik leginvenciózusabb Lehár-operett a Friderika. Legalább a Rádió Dalszínháza 1972-ben felvette kitűnő operaházi művészeinkkel a dalmű legszebb részleteit, s ez időnként hallgatható volt a rádióban, amíg volt egyáltalán operettműsor... Simándy József, Andor Éva, Kalmár Magda, Bende Zsolt, az ?RT énekara és szimfonikus zenekara, vezényel: Sebestyén András
63 Haandel 2008-03-24 09:51:03
Franz Lehár: Friederike Operette in drei Akten, Aufnahme vom 9. März 2008 im Münchner Prinzregententheater 2008-03-24, 19:05-22:00, Bayern 4 Klassik (WebRadio / SatRadio-Astra) Friederike - Kristiane Kaiser Salomea - Sylvia Schwartz Goethe - Klaus Florian Vogt Lenz - Daniel Behle Chor des Bayerischen Rundfunks Münchner Rundfunkorchester Leitung: Ulf Schirmer [url]http://www.prinzregententheater.de/de/willkommen.html;Prinzregententheater[/url] [url]http://de.wikipedia.org/wiki/Friederike_(Operette);Friederike-Wikipedia[/url]
Franz Lehár: Friederike Operette in drei Akten, Aufnahme vom 9. März 2008 im Münchner Prinzregententheater 2008-03-24, 19:05-22:00, Bayern 4 Klassik (WebRadio / SatRadio-Astra) Friederike - Kristiane Kaiser Salomea - Sylvia Schwartz Goethe - Klaus Florian Vogt Lenz - Daniel Behle Chor des Bayerischen Rundfunks Münchner Rundfunkorchester Leitung: Ulf Schirmer [url]http://www.prinzregententheater.de/de/willkommen.html;Prinzregententheater[/url] [url]http://de.wikipedia.org/wiki/Friederike_(Operette);Friederike-Wikipedia[/url]
62 Búbánat 2008-03-23 16:42:49 [Válasz erre: 42 Búbánat 2007-12-21 15:30:46]
Tegnap ért a meglepetés: a programból kikerült a Lehár-operett, helyette sokszor látott Erkel-filmet vetítették! Arra most nem mentem be.
Tegnap ért a meglepetés: a programból kikerült a Lehár-operett, helyette sokszor látott Erkel-filmet vetítették! Arra most nem mentem be.
61 Búbánat 2008-03-23 16:39:14 [Válasz erre: 60 főiskolás 2008-01-28 14:14:35]
Közismert az a vicc, hogy \"miben közös (vagy hasonló) Lehár és Kodály? - \"Mindkettő egy víg özvegyet hagyott hátra...\" Elnézést kérek a Tisztelt Özvegytől!
Közismert az a vicc, hogy \"miben közös (vagy hasonló) Lehár és Kodály? - \"Mindkettő egy víg özvegyet hagyott hátra...\" Elnézést kérek a Tisztelt Özvegytől!
60 főiskolás 2008-01-28 14:14:35 [Válasz erre: 59 tukán 2008-01-28 00:19:46]
Ez most valami vicc? Vagy komolyan mondod?
Ez most valami vicc? Vagy komolyan mondod?
59 tukán 2008-01-28 00:19:46 [Válasz erre: 55 főiskolás 2008-01-27 22:51:31]
Talán keresd meg Kodály özvegyét, esetleg segíthet.....!
Talán keresd meg Kodály özvegyét, esetleg segíthet.....!
58 főiskolás 2008-01-28 00:10:53 [Válasz erre: 57 főiskolás 2008-01-28 00:05:28]
Így találtam ide a fórumra, hogy kerestem a google-ben
Így találtam ide a fórumra, hogy kerestem a google-ben
57 főiskolás 2008-01-28 00:05:28 [Válasz erre: 56 virius 2008-01-27 23:17:59]
Ezen már túlvagyok, de semmi, csak az említett \"védőbeszéd\"
Ezen már túlvagyok, de semmi, csak az említett \"védőbeszéd\"
56 virius 2008-01-27 23:17:59 [Válasz erre: 55 főiskolás 2008-01-27 22:51:31]
Próbáld meg a Google segítségével. Írd be, hogy \"Kodály\" és \"Lehár\".
Próbáld meg a Google segítségével. Írd be, hogy \"Kodály\" és \"Lehár\".
55 főiskolás 2008-01-27 22:51:31
Kedves fórumosok! Segítsetek nekem, ha tudtok! Szakdolgozatomhoz gyüjtök anyagot és ott akadtam el, hogy azon az egy anekdótán kívül, hogy Kodály megvédte Lehárt, semmi egyéb kapcsolatot nem találok köztük. Tulajdon képpen valamiféle olyan írást vagy nyilatkozatot, kritikát keresek, amiben Kodály méltatja a szerző munkásságát. Ha valakinek van ötlete merre induljak keresni, kérem írja meg! Köszönöm!
Kedves fórumosok! Segítsetek nekem, ha tudtok! Szakdolgozatomhoz gyüjtök anyagot és ott akadtam el, hogy azon az egy anekdótán kívül, hogy Kodály megvédte Lehárt, semmi egyéb kapcsolatot nem találok köztük. Tulajdon képpen valamiféle olyan írást vagy nyilatkozatot, kritikát keresek, amiben Kodály méltatja a szerző munkásságát. Ha valakinek van ötlete merre induljak keresni, kérem írja meg! Köszönöm!
54 Búbánat 2008-01-20 22:25:47 [Válasz erre: 53 Búbánat 2008-01-20 21:57:01]
Tükör – képes hetilap 1970. májusában képeket közöl A víg özvegy 1905-ös, bécsi bemutatójáról, az 1925-ös, Erich von Stroheim rendezte filmből (a főszereplők: Mae Murray és John Gilbert), az 1934-ben készült Ernst Lubitsch rendezte filmből (Danilo: Maurice Chevalier, Hanna: Jeanette MacDonald). 1934-ben New Yorkban Jan Kiepura és Eggerth Márta énekelték a főszerepeket (fotó); A víg özvegy utolsó filmváltozata (1970-ig) 1952-ból: Lana Turner és Fernando Lamas főszereplésével (fotó). „Lehár Ferenc születése századik évfordulója alkalmából a bécsi Bunte Illustrierte riportban számol be az operettműfaj nagy mesterének életéről, különösen legsikeresebb műve, A víg özvegy pályafutásáról. A darabot 1905 decemberében mutatták be Bécsben. Röviddel a bemutató után tizennyolc hónapra elővételben elkelt minden jegy. Azóta megközelítő számítások szerint világszerte félmillió előadást ért meg. Közel ötvenmillió lemez örökítette meg A víg özvegy egyes számait. (1970-ig!) A legátütőbb siker Buenos Aireshez fűződik, ahol 1910-ben egyetlen este öt színházban, öt különböző nyelven adták elő az operettet. /Tükör, 1970. május 26. (21. szám)/
Tükör – képes hetilap 1970. májusában képeket közöl A víg özvegy 1905-ös, bécsi bemutatójáról, az 1925-ös, Erich von Stroheim rendezte filmből (a főszereplők: Mae Murray és John Gilbert), az 1934-ben készült Ernst Lubitsch rendezte filmből (Danilo: Maurice Chevalier, Hanna: Jeanette MacDonald). 1934-ben New Yorkban Jan Kiepura és Eggerth Márta énekelték a főszerepeket (fotó); A víg özvegy utolsó filmváltozata (1970-ig) 1952-ból: Lana Turner és Fernando Lamas főszereplésével (fotó). „Lehár Ferenc születése századik évfordulója alkalmából a bécsi Bunte Illustrierte riportban számol be az operettműfaj nagy mesterének életéről, különösen legsikeresebb műve, A víg özvegy pályafutásáról. A darabot 1905 decemberében mutatták be Bécsben. Röviddel a bemutató után tizennyolc hónapra elővételben elkelt minden jegy. Azóta megközelítő számítások szerint világszerte félmillió előadást ért meg. Közel ötvenmillió lemez örökítette meg A víg özvegy egyes számait. (1970-ig!) A legátütőbb siker Buenos Aireshez fűződik, ahol 1910-ben egyetlen este öt színházban, öt különböző nyelven adták elő az operettet. /Tükör, 1970. május 26. (21. szám)/
53 Búbánat 2008-01-20 21:57:01 [Válasz erre: 52 Búbánat 2008-01-20 21:56:34]
A Tükör c. képes hetilapban „Találkozások Lehárral” címmel egy képes cikk jelent meg, 1970. április 29-én (17. szám) – abból az alkalomból, hogy éppen száz esztendeje született a komáromi Nádor utca egyik szegényes házacskájában Lehár Ferenc. A cikk szerzője: Andor Leon „Interjúra kerestem fel 1926 áprilisában, az akkor 56-ik születésnapja előtt álló Lehár Ferencet, bécsi lakásán a Theobaldgassén. A négyemeletes bérház, a mester tulajdona… ’egy szép asszony ajándéka’… szokta mondogatni tréfásan, holott nem volt tréfa, első világsikerének, a ’Víg özvegy’-nek honoráriumaiból vásárolta annak idején. Az első emeleten lakott, de nem ott fogadott, hanem a mansard három szobájában berendezett külön búvóhelyén, amelynek falait beborították a világ minden nyelvén készült színházi plakátok, közöttük kínai, arab, japán, hindu, indonéz falragaszok, valamint babérkoszorúk, és fotográfiák légiója a Lehár-operettek szereplőivel, külön a magyarok, elsőnek a Víg özvegy 1906-os pesti bemutatójának sztárjai: Ráthonyi Ákos és Turchányi Olga, mellettük a későbbiek, Fedák Sári, Kosáry Emmi, Lábas Juci, Alpár Gitta, Király Ernő, Nádor Jenő… A polcokon bekötött partitúrák, a Lehár-művek őspéldányai, különös alakú faládák degeszre tömve Lehárról szóló újságkivágásokkal, és két jókora útibőrönd furcsa tartalommal; hímzett asztalterítők, díszpárnák, könyvjelzők, sálak, lámpaernyők, színes kendők, rég elmúlt hölgyek ajándékai, különböző vidéki garnizonokban gyűjtögette egykoron a jóvágású, fiatal katonakarnagy… ’Gern hab ich die Frauern geküsst’… ’Volt nekem már száz babám’… A Paganini nagyáriája értük is szólt. „ ’Amikor még kinevették’ „A távolmúlt. Gimnázium Budapesten, hegedűszak a prágai konzervatóriumban, ahol Dvorak, a világhírű cseh mester tanácsára komponálni kezd. Sikertelen. Barmen-Elbersfeld színházába szerződik, aztán Bécsbe, ahol apja, idősb. Lehár Ferenc az 50-es gyalogezred zenekarát vezényli, s besegíti fiát hegedűsnek, majd Losonc, Trieszt, Pola, Graz következik. Végül Budapesten a 3-as bosnyákok karmestere lesz. Közben Lipcsében és Pesten bemutatják ’Kukuschka’ című operáját, minden siker nélkül. Ezentúl csak operettmuzsikát csinálok, dönti el Lehár, s szövegírót keres sebtében komponált zenéjéhez. Ám az ismert pesti librettisták visszautasítják, hiába házal mindenfelé, művészkörökben már kinevetik a bolond katonakarnagyot, aki azt hiszi magáról, hogy zeneszerző. Lehár sértődve távozik Pestről, és Bécsben próbálkozik, megpályázza a Wiener Konzertverein karnagyi állását, és próbát vezényel. Keringőket. A zsűri véleménye lesújtó… ’Lehárnak fogalma sincs hogyan kell bécsi keringőt vezényelni, és ezt soha nem is fogja megtanulni.’ A visszautasított muzsikus tovább nélkülöz, koplal, ünnepnapnak számít, ha potom pénzért eladja valamelyik szerzeményét. Például a ma már klasszikus ’Arany-ezüst keringő’-t 50 forint örök áron veszi meg egy bécsi kiadó. Ez is fiaskó. Csak másfél évtized múlva kerül elő újra, s akkor már óriási siker. 1902-ben kerül először operettszínpadra a Theater an der Wienben a ’Bécsi asszonyok’-kal. Ez még kezdő munka, félsiker, alig hoz valamit, s Lehár újra felveszi az egyenruhát, hogy megélhessen.” Folytatom
A Tükör c. képes hetilapban „Találkozások Lehárral” címmel egy képes cikk jelent meg, 1970. április 29-én (17. szám) – abból az alkalomból, hogy éppen száz esztendeje született a komáromi Nádor utca egyik szegényes házacskájában Lehár Ferenc. A cikk szerzője: Andor Leon „Interjúra kerestem fel 1926 áprilisában, az akkor 56-ik születésnapja előtt álló Lehár Ferencet, bécsi lakásán a Theobaldgassén. A négyemeletes bérház, a mester tulajdona… ’egy szép asszony ajándéka’… szokta mondogatni tréfásan, holott nem volt tréfa, első világsikerének, a ’Víg özvegy’-nek honoráriumaiból vásárolta annak idején. Az első emeleten lakott, de nem ott fogadott, hanem a mansard három szobájában berendezett külön búvóhelyén, amelynek falait beborították a világ minden nyelvén készült színházi plakátok, közöttük kínai, arab, japán, hindu, indonéz falragaszok, valamint babérkoszorúk, és fotográfiák légiója a Lehár-operettek szereplőivel, külön a magyarok, elsőnek a Víg özvegy 1906-os pesti bemutatójának sztárjai: Ráthonyi Ákos és Turchányi Olga, mellettük a későbbiek, Fedák Sári, Kosáry Emmi, Lábas Juci, Alpár Gitta, Király Ernő, Nádor Jenő… A polcokon bekötött partitúrák, a Lehár-művek őspéldányai, különös alakú faládák degeszre tömve Lehárról szóló újságkivágásokkal, és két jókora útibőrönd furcsa tartalommal; hímzett asztalterítők, díszpárnák, könyvjelzők, sálak, lámpaernyők, színes kendők, rég elmúlt hölgyek ajándékai, különböző vidéki garnizonokban gyűjtögette egykoron a jóvágású, fiatal katonakarnagy… ’Gern hab ich die Frauern geküsst’… ’Volt nekem már száz babám’… A Paganini nagyáriája értük is szólt. „ ’Amikor még kinevették’ „A távolmúlt. Gimnázium Budapesten, hegedűszak a prágai konzervatóriumban, ahol Dvorak, a világhírű cseh mester tanácsára komponálni kezd. Sikertelen. Barmen-Elbersfeld színházába szerződik, aztán Bécsbe, ahol apja, idősb. Lehár Ferenc az 50-es gyalogezred zenekarát vezényli, s besegíti fiát hegedűsnek, majd Losonc, Trieszt, Pola, Graz következik. Végül Budapesten a 3-as bosnyákok karmestere lesz. Közben Lipcsében és Pesten bemutatják ’Kukuschka’ című operáját, minden siker nélkül. Ezentúl csak operettmuzsikát csinálok, dönti el Lehár, s szövegírót keres sebtében komponált zenéjéhez. Ám az ismert pesti librettisták visszautasítják, hiába házal mindenfelé, művészkörökben már kinevetik a bolond katonakarnagyot, aki azt hiszi magáról, hogy zeneszerző. Lehár sértődve távozik Pestről, és Bécsben próbálkozik, megpályázza a Wiener Konzertverein karnagyi állását, és próbát vezényel. Keringőket. A zsűri véleménye lesújtó… ’Lehárnak fogalma sincs hogyan kell bécsi keringőt vezényelni, és ezt soha nem is fogja megtanulni.’ A visszautasított muzsikus tovább nélkülöz, koplal, ünnepnapnak számít, ha potom pénzért eladja valamelyik szerzeményét. Például a ma már klasszikus ’Arany-ezüst keringő’-t 50 forint örök áron veszi meg egy bécsi kiadó. Ez is fiaskó. Csak másfél évtized múlva kerül elő újra, s akkor már óriási siker. 1902-ben kerül először operettszínpadra a Theater an der Wienben a ’Bécsi asszonyok’-kal. Ez még kezdő munka, félsiker, alig hoz valamit, s Lehár újra felveszi az egyenruhát, hogy megélhessen.” Folytatom
52 Búbánat 2008-01-20 21:56:34 [Válasz erre: 51 Búbánat 2008-01-20 21:56:00]
Folytatom ’Egy bécsi jégpályán’ „A bécsi Stadtpark mögötti jégpályán vezényli a katonazenekart, s itt ismerkedik meg egy szép lánnyal, Lizzy kisasszonnyal, aki bemutatja őt a papájának, Viktor Leonnak. A híres szövegíró és a rendező fantáziát lát Lehárban, s megbízza legújabb szövegkönyve, a ’Drótostót’ megzenésítésével… ’Hagyjon békén avval a szerencsétlen katonakarmesterrel’ – mondja Leopold Müller, a Karl Theater igazgatója Viktor Leonnak, végül mégis enged, s nem bánja meg, az operett kétszázszor megy egyfolytában. Pesten a Magyar Színházban a századik előadást vezénylő komponistát Sziklay Kornél, a táncoskomikus üdvözli… ’A Drótostótnak mestere, magyar fiú-Lehár, hogy nem egészen a miénk, hogy Bécsben él, de kár!’ „ A ’Víg özvegy’ sikere „Viktor Leon új szövegkönyvet ír, a ’Víg özvegy’-et, s Lehár hozzá nem Strausst utánzó szabvány bécsi muzsikát, hanem újszerű, színmámorban tobzódó ’kozmopolita’ melódiákat. Karczag Vilmos, a Theater and der Wien igazgatója éppen ettől az újszerűségtől idegenkedve elutasítja a darabot, s a dühösen méltatlankodó szövegírót gúnyosan így nyugtatja meg…’Ne izgassa fel magát, kedves Leon, ez nem muzsika!’… Végül enged, s örül, hogy rossz prófétának bizonyult, mert a ’Víg özvegy’-et egy esztendeig nem lehet levenni a műsorról, s utána a ’Die lustige Witwe, a The Merry Vidow’, a ’Veuve Joyeuse’, a Vidova allegra’ megindul mind mai napig páratlan világhódító útjára. Öt esztendő alatt 18 ezerszer játsszák világszerte, s a szerzők ebből az alkalomból ezüst emlékplakettet ajándékoznak Karczagnak… a plakett egyik oldalán néhány hangjegy a ’Vilja-dalból’, a másikon egy mondat: ’Ne izgassa fel magát kedves Karczag, ez nem muzsika!’ Otto Schneidereit német színháztörténész szerint a ’Víg özvegy’-et 1954-ig 75 ezerszer játszották a földkerekségen, tehát a világ legtöbbször színre került operettje, s azóta is játsszák. ’A világhír szárnyán’ „Lehár ezután ontja az operetteket, közöttük olyan örökzöldeket, mint a ’Luxemburg grófja’, ’Cigányszerelem’, ’Éva’, ’Pacsirta’, ’Kék mazúr’, ’Frasquita’, népszerűsége már egyenlő Offenbachéval és Strausséval. Jellemző, hogy van idő, mikor Berlinben egy napon hat színház, Párizsban három játszik egyszerre Lehár-operettet. Ötvennégy esztendős korában kis szünetet tart, s ekkor azt suttogják róla, hogy kiírta magát… A ’Paganini’, az ’Apukám’, a ’Cárevics’, a ’Mosoly országa’, a ’Szép a világ’ és a ’Giuditta’ válaszol erre a híresztelésre. Egyéb művei mellett 34 operettet írt, a század legtermékenyebb operettszerzője.\" Folytatom
Folytatom ’Egy bécsi jégpályán’ „A bécsi Stadtpark mögötti jégpályán vezényli a katonazenekart, s itt ismerkedik meg egy szép lánnyal, Lizzy kisasszonnyal, aki bemutatja őt a papájának, Viktor Leonnak. A híres szövegíró és a rendező fantáziát lát Lehárban, s megbízza legújabb szövegkönyve, a ’Drótostót’ megzenésítésével… ’Hagyjon békén avval a szerencsétlen katonakarmesterrel’ – mondja Leopold Müller, a Karl Theater igazgatója Viktor Leonnak, végül mégis enged, s nem bánja meg, az operett kétszázszor megy egyfolytában. Pesten a Magyar Színházban a századik előadást vezénylő komponistát Sziklay Kornél, a táncoskomikus üdvözli… ’A Drótostótnak mestere, magyar fiú-Lehár, hogy nem egészen a miénk, hogy Bécsben él, de kár!’ „ A ’Víg özvegy’ sikere „Viktor Leon új szövegkönyvet ír, a ’Víg özvegy’-et, s Lehár hozzá nem Strausst utánzó szabvány bécsi muzsikát, hanem újszerű, színmámorban tobzódó ’kozmopolita’ melódiákat. Karczag Vilmos, a Theater and der Wien igazgatója éppen ettől az újszerűségtől idegenkedve elutasítja a darabot, s a dühösen méltatlankodó szövegírót gúnyosan így nyugtatja meg…’Ne izgassa fel magát, kedves Leon, ez nem muzsika!’… Végül enged, s örül, hogy rossz prófétának bizonyult, mert a ’Víg özvegy’-et egy esztendeig nem lehet levenni a műsorról, s utána a ’Die lustige Witwe, a The Merry Vidow’, a ’Veuve Joyeuse’, a Vidova allegra’ megindul mind mai napig páratlan világhódító útjára. Öt esztendő alatt 18 ezerszer játsszák világszerte, s a szerzők ebből az alkalomból ezüst emlékplakettet ajándékoznak Karczagnak… a plakett egyik oldalán néhány hangjegy a ’Vilja-dalból’, a másikon egy mondat: ’Ne izgassa fel magát kedves Karczag, ez nem muzsika!’ Otto Schneidereit német színháztörténész szerint a ’Víg özvegy’-et 1954-ig 75 ezerszer játszották a földkerekségen, tehát a világ legtöbbször színre került operettje, s azóta is játsszák. ’A világhír szárnyán’ „Lehár ezután ontja az operetteket, közöttük olyan örökzöldeket, mint a ’Luxemburg grófja’, ’Cigányszerelem’, ’Éva’, ’Pacsirta’, ’Kék mazúr’, ’Frasquita’, népszerűsége már egyenlő Offenbachéval és Strausséval. Jellemző, hogy van idő, mikor Berlinben egy napon hat színház, Párizsban három játszik egyszerre Lehár-operettet. Ötvennégy esztendős korában kis szünetet tart, s ekkor azt suttogják róla, hogy kiírta magát… A ’Paganini’, az ’Apukám’, a ’Cárevics’, a ’Mosoly országa’, a ’Szép a világ’ és a ’Giuditta’ válaszol erre a híresztelésre. Egyéb művei mellett 34 operettet írt, a század legtermékenyebb operettszerzője.\" Folytatom
51 Búbánat 2008-01-20 21:56:00
Folytatom ’Még egyszer Lehárról’ „1937 nyarán Ischlben jártam, s otthonában felkerestem az ősz mestert. A salzburgi Ünnepi Játékokról jöttem, volt néhány hírem, ami Lehárt érdekelte. Néhány bécsi újdonsággal is szolgálhattam, közöttük a színház-és főleg az operettválságról szóló, s állandóan napirenden lévő problémákról. - Sorra buknak az új szerzők operettjei… Lehár csendesen bólogatott - Ez nem véletlen – mondta. – Az operett egy szakasza megint lezárult. Korfordulóban vagyunk, fél lábbal már bent az új, a gépesített korban, amelynek más a formája, tempója, ritmusa, s életét zeneileg is másként kell kifejezni. Ez már az új nemzedék feladata, s úgy vélem, azok a fiatal muzsikusok, akik a mi, az öregek útját követik, helytelenül teszik, mert így egy olyan kor légkörében akarnak alkotni, amelyhez közvetlen élmények nem fűzik, személyes emlékeik nincsenek.’ - És a mester? – kérdeztem. - Nekem már nincs több mondanivalóm – válaszolta egyszerűen. „ ’Epilógus’ „ A horogkeresztes fasizmus idején visszavonult Ischlbe. Bécsben nem mutatkozott többé. Nem volt ott mit keresnie. Az ő világa megszűnt. A Theater an der Wien bezárta kapuit, a bécsi Múzeum-kávéház híres Lehár törzsasztalának társasága feloszlott, legjobb barátai és munkatársai szétszéledtek, elpusztultak a koncentrációs táborokban vagy az emigrációban. Louis Treumann, az első Danilo éhen halt Theresienstadtban, a komikus Fritz Grünbaumot Dachauban agyonverték, kedvenc librettistája Fritz-Löhner Beda elpusztult Auschwitzban. Robert Musil, a nagy osztrák író svájci, és Richard Tauber, a Lehár-operettek feledhetetlen tenoristája londoni emigrációba kerültek. Lehárnak a háború utolsó esztendejében sikerült feleségével kijutnia Svájcba. Sophie asszony ott meghalt, az aggastyán mester 1948-ban súlyos betegen visszatért Ischlbe, s még az év novemberében, 78 esztendősen örökre eltávozott.” Andor Leon /Tükör – 1970. április 28., (17. szám)/
Folytatom ’Még egyszer Lehárról’ „1937 nyarán Ischlben jártam, s otthonában felkerestem az ősz mestert. A salzburgi Ünnepi Játékokról jöttem, volt néhány hírem, ami Lehárt érdekelte. Néhány bécsi újdonsággal is szolgálhattam, közöttük a színház-és főleg az operettválságról szóló, s állandóan napirenden lévő problémákról. - Sorra buknak az új szerzők operettjei… Lehár csendesen bólogatott - Ez nem véletlen – mondta. – Az operett egy szakasza megint lezárult. Korfordulóban vagyunk, fél lábbal már bent az új, a gépesített korban, amelynek más a formája, tempója, ritmusa, s életét zeneileg is másként kell kifejezni. Ez már az új nemzedék feladata, s úgy vélem, azok a fiatal muzsikusok, akik a mi, az öregek útját követik, helytelenül teszik, mert így egy olyan kor légkörében akarnak alkotni, amelyhez közvetlen élmények nem fűzik, személyes emlékeik nincsenek.’ - És a mester? – kérdeztem. - Nekem már nincs több mondanivalóm – válaszolta egyszerűen. „ ’Epilógus’ „ A horogkeresztes fasizmus idején visszavonult Ischlbe. Bécsben nem mutatkozott többé. Nem volt ott mit keresnie. Az ő világa megszűnt. A Theater an der Wien bezárta kapuit, a bécsi Múzeum-kávéház híres Lehár törzsasztalának társasága feloszlott, legjobb barátai és munkatársai szétszéledtek, elpusztultak a koncentrációs táborokban vagy az emigrációban. Louis Treumann, az első Danilo éhen halt Theresienstadtban, a komikus Fritz Grünbaumot Dachauban agyonverték, kedvenc librettistája Fritz-Löhner Beda elpusztult Auschwitzban. Robert Musil, a nagy osztrák író svájci, és Richard Tauber, a Lehár-operettek feledhetetlen tenoristája londoni emigrációba kerültek. Lehárnak a háború utolsó esztendejében sikerült feleségével kijutnia Svájcba. Sophie asszony ott meghalt, az aggastyán mester 1948-ban súlyos betegen visszatért Ischlbe, s még az év novemberében, 78 esztendősen örökre eltávozott.” Andor Leon /Tükör – 1970. április 28., (17. szám)/
50 Búbánat 2008-01-15 12:07:07 [Válasz erre: 49 virius 2008-01-15 00:15:55]
Meleg ajánlatú Puccini-fénykép látható Bad Ischlben, az operett-fejedelem Traun partján álló villájában is (ma múzeumház), párja a Torre del Lagoban, a Puccini-villában a zongorája tetején található dedikált, bekeretezett Lehár-fényképnek. Itt Bad Ischlben is a látogató számára azonnal kiderül, mennyire becsülte az olasz operakomponista a magyar operettszerzőt, mennyire tudta, hogy az a maga útján jár, s korántsem foglalkozik \"Puccini-dallamok felhígításával\", ahogy ezt egyesek felületesen, de oly szívesen állítják.
Meleg ajánlatú Puccini-fénykép látható Bad Ischlben, az operett-fejedelem Traun partján álló villájában is (ma múzeumház), párja a Torre del Lagoban, a Puccini-villában a zongorája tetején található dedikált, bekeretezett Lehár-fényképnek. Itt Bad Ischlben is a látogató számára azonnal kiderül, mennyire becsülte az olasz operakomponista a magyar operettszerzőt, mennyire tudta, hogy az a maga útján jár, s korántsem foglalkozik \"Puccini-dallamok felhígításával\", ahogy ezt egyesek felületesen, de oly szívesen állítják.
49 virius 2008-01-15 00:15:55 [Válasz erre: 47 Búbánat 2008-01-11 10:27:01]
\"Olykor „felhígított Puccini” váddal illették\" Azt meghiszem. Puccinit meg ugyanakkor \"az olasz Lehár\"-nak titulálták.
\"Olykor „felhígított Puccini” váddal illették\" Azt meghiszem. Puccinit meg ugyanakkor \"az olasz Lehár\"-nak titulálták.
48 Búbánat 2008-01-14 21:02:05
Végre megjelent Lehár első operettje is lemezen: Wiener Frauen (Bécsi Asszonyok) A CPO Lehár-sorozatának – ha jól számolom a tizennegyedik darabja került tavaly év végén a lemezboltokba. Meg kell jegyezni, hogy nem a teljes operett van a lemezen; inkább keresztmetszete, a legszebb számokat tartalmazza, összesen tizennégyet. A lemezen közreműködnek: Anke Hoffmann, Anneli Pfeffer, Peter Minich, Thomas Dewald, Boris Leisenheimer, Elsbieta Kalvelage, WDR Rundfunkchor, WDR Rundfunkorchester, Helmuth Froschauer Az utolsó számként felcsendül a magyar nyelven is jól ismert katona- induló , a „Banda élén...“, melyet Külkey László ragyogó rádiófelvételéről gyerekkorom óta a kedvenc Lehár-melódiák között tartom számon. Ez a „Nechledil marsch“ itt a CD-n nagyszerű kóruskíséretes refrénnel hallható: Boris Leisenheimer énekli. Kitűnő a zenei tolmácsolás, ragyogó hangon énekelnek a művészek. A Bécsi asszonyok bemutatója 1902-ben volt a Theater an der Wienben, nálunk először a Városligeti Színház mutatta be 1910-ben. Örülök, hogy a CPO Records jóvoltából csaknem a teljes zenei anyagát megismerhettem a kitűnő operettnek!
Végre megjelent Lehár első operettje is lemezen: Wiener Frauen (Bécsi Asszonyok) A CPO Lehár-sorozatának – ha jól számolom a tizennegyedik darabja került tavaly év végén a lemezboltokba. Meg kell jegyezni, hogy nem a teljes operett van a lemezen; inkább keresztmetszete, a legszebb számokat tartalmazza, összesen tizennégyet. A lemezen közreműködnek: Anke Hoffmann, Anneli Pfeffer, Peter Minich, Thomas Dewald, Boris Leisenheimer, Elsbieta Kalvelage, WDR Rundfunkchor, WDR Rundfunkorchester, Helmuth Froschauer Az utolsó számként felcsendül a magyar nyelven is jól ismert katona- induló , a „Banda élén...“, melyet Külkey László ragyogó rádiófelvételéről gyerekkorom óta a kedvenc Lehár-melódiák között tartom számon. Ez a „Nechledil marsch“ itt a CD-n nagyszerű kóruskíséretes refrénnel hallható: Boris Leisenheimer énekli. Kitűnő a zenei tolmácsolás, ragyogó hangon énekelnek a művészek. A Bécsi asszonyok bemutatója 1902-ben volt a Theater an der Wienben, nálunk először a Városligeti Színház mutatta be 1910-ben. Örülök, hogy a CPO Records jóvoltából csaknem a teljes zenei anyagát megismerhettem a kitűnő operettnek!
47 Búbánat 2008-01-11 10:27:01
Lehár dicsősége, világhírneve itthon egyeseket – már életében is – zavart, nemcsak agyondicsérték, hanem olykor kritizálták is más-más oldalról. Olykor „felhígított Puccini” váddal illették. Magának Puccininak egyik kedves zeneszerzője volt Lehár, barátságuk közismert! Nem eléggé köztudott, ezért itt elmondom, hogy egyszer Puccininál nagy estély volt, s a társaságban felfigyeltek arra, hogy a nagy olasz mester egy alkalommal fogja magát, leül a zongorához és Lehár-keringőket játszott – mindvégig kotta nélkül! Egyébként Torre del Lagoban, a zeneköltő villájában, a zongorán ma is ott látható Lehár Ferenc meleg ajánló sorokkal ellátott bekeretezett fényképe! Egy másik jelzővel is illették Lehárt: „nem eléggé magyar” a zenéje. Olvastam valahol, Nádasdy Kálmán mesélte, hogy egy alkalommal Kodály Zoltán kelt Lehár „védelmére”, 1943 februárjában, a Margitszigeten. (Éppen a Nagyszállóban üdült, amikor Nádasdy valami ügyben felkereste őt, akkoriban éppen a „Garabonciás” daljátékot rendezte, így került szóba Lehár.) Kodály mosolyogva védte meg Lehárt egy kellemetlenkedő megjegyzéssel szemben. A két komáromit együtt említette: amiként Jókai Mór a történeteivel, Lehár Ferenc a dallamaival szerzett örömet az emberek millióinak! És ez nem közömbös. Szép történetekre és szép dallamokra szüksége van az emberiségnek – mondta Kodály. Lehár mindig magyarnak vallotta magát, magyar útlevéllel járt a világban. A második világháború befejezése után, mihelyt lehetségessé vált, jelentkezett hatóságainknál, és útlevele meghosszabbítását kérte. Magyarsága mellett pedig éppen a háború közepén tett egyértelmű hitet, tüntetően szinte, amikor Márkus László kérésére az Operaháznak megkomponálta a Garabonciást, az 1848. légkörét idéző daljátékot, amely a Cigányszerelem melódiavilágából, Innocent-Vincze Ernő új szövegkönyvére teljesen átkomponált zenés játékká, majdnem operává nőtt. A két bejegyzéssel lejjebb ismertetett – idézett „Előszó”-ja a Garabonciáshoz, egyértelmű hitvallása magyarságának; cáfolata minden rosszmájú megjegyzésnek!
Lehár dicsősége, világhírneve itthon egyeseket – már életében is – zavart, nemcsak agyondicsérték, hanem olykor kritizálták is más-más oldalról. Olykor „felhígított Puccini” váddal illették. Magának Puccininak egyik kedves zeneszerzője volt Lehár, barátságuk közismert! Nem eléggé köztudott, ezért itt elmondom, hogy egyszer Puccininál nagy estély volt, s a társaságban felfigyeltek arra, hogy a nagy olasz mester egy alkalommal fogja magát, leül a zongorához és Lehár-keringőket játszott – mindvégig kotta nélkül! Egyébként Torre del Lagoban, a zeneköltő villájában, a zongorán ma is ott látható Lehár Ferenc meleg ajánló sorokkal ellátott bekeretezett fényképe! Egy másik jelzővel is illették Lehárt: „nem eléggé magyar” a zenéje. Olvastam valahol, Nádasdy Kálmán mesélte, hogy egy alkalommal Kodály Zoltán kelt Lehár „védelmére”, 1943 februárjában, a Margitszigeten. (Éppen a Nagyszállóban üdült, amikor Nádasdy valami ügyben felkereste őt, akkoriban éppen a „Garabonciás” daljátékot rendezte, így került szóba Lehár.) Kodály mosolyogva védte meg Lehárt egy kellemetlenkedő megjegyzéssel szemben. A két komáromit együtt említette: amiként Jókai Mór a történeteivel, Lehár Ferenc a dallamaival szerzett örömet az emberek millióinak! És ez nem közömbös. Szép történetekre és szép dallamokra szüksége van az emberiségnek – mondta Kodály. Lehár mindig magyarnak vallotta magát, magyar útlevéllel járt a világban. A második világháború befejezése után, mihelyt lehetségessé vált, jelentkezett hatóságainknál, és útlevele meghosszabbítását kérte. Magyarsága mellett pedig éppen a háború közepén tett egyértelmű hitet, tüntetően szinte, amikor Márkus László kérésére az Operaháznak megkomponálta a Garabonciást, az 1848. légkörét idéző daljátékot, amely a Cigányszerelem melódiavilágából, Innocent-Vincze Ernő új szövegkönyvére teljesen átkomponált zenés játékká, majdnem operává nőtt. A két bejegyzéssel lejjebb ismertetett – idézett „Előszó”-ja a Garabonciáshoz, egyértelmű hitvallása magyarságának; cáfolata minden rosszmájú megjegyzésnek!
