126 Búbánat 2009-04-30 00:30:31 [Válasz erre: 125 nibelung 2009-04-29 09:55:55]
Az ún. „komolyzene” határait élesen nem lehet meghúzni. Lehár különben három operát írt, és a többségében világhírű, zeneileg igényes színpadi munkái mellett a „komoly” zene más műfajaiban is elismerésre méltót alkotott: zongorára és hegedűre, mint szóló hangszerekre több tucatnyi művet komponált, hasonlóan, a szimfonikus alkotásai és dalainak termése is jelentősek. Lehár Ferenc a Kukuska operájával tőlünk indult el és A hercegkisasszony, A mosoly országa, a Garabonciás, operaházi sikerei csak megerősítik azt a felfogást, hogy igen sok Lehár-operett zenei igényeit az operaházak zengőbb orkeszterei, szárnyalóbb hangjai, képzettebb énekegyüttesei megfelelőbben tudják kielégíteni. Azóta is, különösen külföldön, legtöbbször az történik, hogy a Lehár-operettek főszereplőit az operaszínpadokról kérik kölcsön, és egyébként is igyekeznek a zenei részben, Lehár partitúráihoz alkalmazkodva, az operai színvonalhoz közeledni; a szélesen ívelt melódiák, a nagyszabású finálék, a csiszolt énektechnikát kívánó szólamok – kedvező esetben - még akkor is a dalszínházat kellene megtenniük e Lehár-darabok otthonává, ha a prózamondás és a mozgás természetessége, a tréfás és táncos részek könnyedsége viszont hiányosabb. Operett az operaházban! Kevés szerző dicsekedhet ilyen sikerrel. Lehár megérte azt, hogy több művét, így a Giudittát, A víg özvegyet, A mosoly országát a világ több operaházában játszották. Kellett ehhez az egykori katonakarmester mindig újra és jobbra törekvése, fokozódó igényessége a zenekarokkal és énekesekkel szemben, kellett, hogy Alpár Gitta és Richard Tauber mutassa be rokonszenvesen alakjait. Kritikusai sokáig nem tudták hová tenni művészetét, mert beskatulyázhatatlan volt, közönsége viszont mindig lelkesen fogadta a többek által már eltemetett operett új, kiváló mesterének darabjait. Elmúlt években is, szinte minden vezető operaház műsorára tűzte A víg özvegyet. Lemezfelvételek, a videók, a DVD-k sokasága mellett a rádió- és a televízió-közvetítések ugyancsak arra utalnak, hogy művei által Lehár tényleg a zenés színpad meghatározó – harmadik - eleme - az opera és az operett után. Az internet korszakában ez alól a Momus sem tudja-akarja kivonni magát…
Az ún. „komolyzene” határait élesen nem lehet meghúzni. Lehár különben három operát írt, és a többségében világhírű, zeneileg igényes színpadi munkái mellett a „komoly” zene más műfajaiban is elismerésre méltót alkotott: zongorára és hegedűre, mint szóló hangszerekre több tucatnyi művet komponált, hasonlóan, a szimfonikus alkotásai és dalainak termése is jelentősek. Lehár Ferenc a Kukuska operájával tőlünk indult el és A hercegkisasszony, A mosoly országa, a Garabonciás, operaházi sikerei csak megerősítik azt a felfogást, hogy igen sok Lehár-operett zenei igényeit az operaházak zengőbb orkeszterei, szárnyalóbb hangjai, képzettebb énekegyüttesei megfelelőbben tudják kielégíteni. Azóta is, különösen külföldön, legtöbbször az történik, hogy a Lehár-operettek főszereplőit az operaszínpadokról kérik kölcsön, és egyébként is igyekeznek a zenei részben, Lehár partitúráihoz alkalmazkodva, az operai színvonalhoz közeledni; a szélesen ívelt melódiák, a nagyszabású finálék, a csiszolt énektechnikát kívánó szólamok – kedvező esetben - még akkor is a dalszínházat kellene megtenniük e Lehár-darabok otthonává, ha a prózamondás és a mozgás természetessége, a tréfás és táncos részek könnyedsége viszont hiányosabb. Operett az operaházban! Kevés szerző dicsekedhet ilyen sikerrel. Lehár megérte azt, hogy több művét, így a Giudittát, A víg özvegyet, A mosoly országát a világ több operaházában játszották. Kellett ehhez az egykori katonakarmester mindig újra és jobbra törekvése, fokozódó igényessége a zenekarokkal és énekesekkel szemben, kellett, hogy Alpár Gitta és Richard Tauber mutassa be rokonszenvesen alakjait. Kritikusai sokáig nem tudták hová tenni művészetét, mert beskatulyázhatatlan volt, közönsége viszont mindig lelkesen fogadta a többek által már eltemetett operett új, kiváló mesterének darabjait. Elmúlt években is, szinte minden vezető operaház műsorára tűzte A víg özvegyet. Lemezfelvételek, a videók, a DVD-k sokasága mellett a rádió- és a televízió-közvetítések ugyancsak arra utalnak, hogy művei által Lehár tényleg a zenés színpad meghatározó – harmadik - eleme - az opera és az operett után. Az internet korszakában ez alól a Momus sem tudja-akarja kivonni magát…
125 nibelung 2009-04-29 09:55:55 [Válasz erre: 116 Búbánat 2009-01-09 08:28:54]
Csak szerintem a két utóbbi nem tekinthető komolyzenének. A café momus komolyzenei magazin.
Csak szerintem a két utóbbi nem tekinthető komolyzenének. A café momus komolyzenei magazin.
124 Búbánat 2009-04-27 17:59:24 [Válasz erre: 123 kov.anna 2009-04-26 13:18:04]
Azt nem lehet megtudni, hogy milyen Lehár-részletek lesznek a műsorban?
Azt nem lehet megtudni, hogy milyen Lehár-részletek lesznek a műsorban?
123 kov.anna 2009-04-26 13:18:04
Meghívó Sok szeretettel meghívjuk Önöket Operett koncertünkre, melyet 2009. április 30-án 18 órakor tartunk, a Zuglói Szent István Zeneházban (1145 Budapest, Columbus u. 11.) Fellépők: Hormai József, valamint növendékei: Szecskó Petra, Kocsis Piroska, Csőrsz Lili, Kristofóri Ferenc, Dénes Mirjam, Balogh Eszter, Pataki Bence, Hepp Ildikó, Kovách Anna Műsor: válogatás a Marica grófnő, János vitéz, Cigánybáró, Meseautó, és más hasonlóan népszerű operett- és filmslágerből Zongorán kísér: Szőke Katalin és Rózsa Gábor Segítségünkre volt: Fehér András rendező, Hlaszny Kata koreográfus Az est háziasszonya: Adrigán Judit Jegyek kaphatók:: a Zuglói Szent István Zeneház (1145 Bp. Columbus u. 11) jegypénztárában minden hétköznap 16.00-20.00 óra között. Felnőttjegy: 700 Ft, diák- és nyugdíjasjegy: 500 Ft
Meghívó Sok szeretettel meghívjuk Önöket Operett koncertünkre, melyet 2009. április 30-án 18 órakor tartunk, a Zuglói Szent István Zeneházban (1145 Budapest, Columbus u. 11.) Fellépők: Hormai József, valamint növendékei: Szecskó Petra, Kocsis Piroska, Csőrsz Lili, Kristofóri Ferenc, Dénes Mirjam, Balogh Eszter, Pataki Bence, Hepp Ildikó, Kovách Anna Műsor: válogatás a Marica grófnő, János vitéz, Cigánybáró, Meseautó, és más hasonlóan népszerű operett- és filmslágerből Zongorán kísér: Szőke Katalin és Rózsa Gábor Segítségünkre volt: Fehér András rendező, Hlaszny Kata koreográfus Az est háziasszonya: Adrigán Judit Jegyek kaphatók:: a Zuglói Szent István Zeneház (1145 Bp. Columbus u. 11) jegypénztárában minden hétköznap 16.00-20.00 óra között. Felnőttjegy: 700 Ft, diák- és nyugdíjasjegy: 500 Ft
122 frushena 2009-04-08 08:49:02
[url]http://www.youtube.com/watch?v=yEEzmDKjloo;Helen Donath - Vilja-Lied[/url]
[url]http://www.youtube.com/watch?v=yEEzmDKjloo;Helen Donath - Vilja-Lied[/url]
121 Búbánat 2009-03-18 23:17:40 [Válasz erre: 45 Búbánat 2008-01-07 23:44:10]
Lehár saját szavai után akkor lássuk az 1943-as Garabonciás-premiernek egy „hivatalos” és hiteles recenzióját is: Lehár-bemutató az Operaházban A Garabonciás premierje Lehár Ferenc a világ legnépszerűbb zeneköltője büszkén vallja magát magyarnak és közel félévszázad óta állandó nagy sikerrel szerez sok-sok dicsőséget hazájának. Mi sem természetesebb, mint az a megbecsülés, elismerés és szeretet, amivel híres komáromi honfitársunkat körülvesszük. Egy Lehár-premier mindig esemény és most kétszeresen is az. Az egész emberiséget megrázkódtató fegyverdörgés pokoli zajában Budapestről ma a rádió mind az öt földrésznek sugározza Lehár simogató dallamait és a magyar fővárosból varázsolja a harmónia megnyugtató illúzióját. Azt hisszük, érthető, ha az ünnepi bemutatónak elsősorban ezt a jelentőségét emeljük ki. A Garabonciás a Cigányszerelemből született. A harminc éve ismert, közkedvelt operett miliője a változott körülmények között ma nálunk nem alkalmas a színrehozásra, és így az a gondolat merült fel, hogy átdolgozott alakban elevenítik fel. A terv kivitele azonban nehéz feladat elé állította mind a komponistát, mind a szövegírót, mert az átalakításnál bizonyos fokig mindkettőjük keze meg volt kötve, és a problémák egész sorát kellett megoldani. De Lehár alkotóképessége, invenciója hetvenhárom éves korában is csodálatosan friss, és szerencsére Innocent-Vincze Ernő librettójában olyan poétikus, leleményes, hatásos szöveget kapott, hogy alighanem itt is megismétlődik majd a Sárga kabátból készült Mosoly országa esete, s új művészi formában éppen olyan örömmel fogadja szívébe a hallgatóság Lehár meleg, érzelmes melódiáit. Különben nemcsak az operett hangszerelése bővült ki a nagyobb igényű regényes daljáték operai méreteihez, és nem csupán az áriák, dalok áthelyezésével változott a darab, hanem nagy részben egészen új számok gazdagították a teljesen átkomponált partitúrát, amellyel a régi muzsika inkább csak motívumszerűen tartja a kapcsolatot. Innocent-Vincze meséje, finom verseinek ritmusa új szárnyalásra késztették Lehár fantáziáját. És sok lehetőséget adott az is, hogy a Garabonciás 1848 szabadságot hozó levegőjében játszódik le. A romantikus, biedermeier darab hőse, a muzsikus kóbordiák, egyben az örök szabadságvágy megtestesítője is. Az Operaház az illusztris zeneszerzőt megillető lelkes odaadással, áldozatkészséggel állott a mű szolgálatába, és a premiernek külön díszt kölcsönzött, hogy maga Lehár Ferenc ült a karmesteri székbe. Nádasdy Kálmán tömérdek ötlettel rendezte a daljátékot. Oláh Gusztáv és Fülöp Zoltán gyönyörű díszleteket, Márk Tivadar látványos jelmezeket tervezett. Rubányi Vilmos hónapokig tartó munkával igen gondosan tanította be a zenét. A címszerepben Udvardy Tibor énekben, megjelenésben legsikeresebb produkcióját nyújtja, a két széphangú primadonna, Orosz Júlia és Osváth Júlia egymással versenyeznek a hálás Lehár-dallamok közvetítésében. Koréh Emdre művészi éneke, jóízű alakítása egyik fénypontja az estnek, Hámory Imre baritonja legkedvezőbb diszpozíciójában szól, és kellemes Nagypál László tenorja. Az epizódszerepekben Kováts Jolán, Szabó Miklós, Nagy Izabella, Sipos erzsébet, Máthé Jolán, Dósa Mária, Farkas Ilonka, Szomolányi János, Mally Győző, Reményi Sándor járulnak dicséretesen az együtteshez. A balettkar, élén szólistáival: Ottrubay Melindával, Bordy Bellával, Kálmán Etelkával, Csányi Lászlóval, Nádasi Ferenc koreográfiájára tündérien lejti táncait. A bemutatót az Operaház és az Operabarátok Egyesülete jótékony célra rendezte, a legdíszesebb külsőségek között, és szombaton ünnepi társadalmi esemény is zajlott az Andrássy úti palotában, ahol a zsúfolt nézőtéren közéletünk számos előkelősége hódolt Lehár Ferenc személyének és halmozta el tapsaival egész este az előadás közreműködőit. Péterfi István (Újság, 1943. február 21.) A színlapot a 114-es sorszám alatt korábban beírtam.
Lehár saját szavai után akkor lássuk az 1943-as Garabonciás-premiernek egy „hivatalos” és hiteles recenzióját is: Lehár-bemutató az Operaházban A Garabonciás premierje Lehár Ferenc a világ legnépszerűbb zeneköltője büszkén vallja magát magyarnak és közel félévszázad óta állandó nagy sikerrel szerez sok-sok dicsőséget hazájának. Mi sem természetesebb, mint az a megbecsülés, elismerés és szeretet, amivel híres komáromi honfitársunkat körülvesszük. Egy Lehár-premier mindig esemény és most kétszeresen is az. Az egész emberiséget megrázkódtató fegyverdörgés pokoli zajában Budapestről ma a rádió mind az öt földrésznek sugározza Lehár simogató dallamait és a magyar fővárosból varázsolja a harmónia megnyugtató illúzióját. Azt hisszük, érthető, ha az ünnepi bemutatónak elsősorban ezt a jelentőségét emeljük ki. A Garabonciás a Cigányszerelemből született. A harminc éve ismert, közkedvelt operett miliője a változott körülmények között ma nálunk nem alkalmas a színrehozásra, és így az a gondolat merült fel, hogy átdolgozott alakban elevenítik fel. A terv kivitele azonban nehéz feladat elé állította mind a komponistát, mind a szövegírót, mert az átalakításnál bizonyos fokig mindkettőjük keze meg volt kötve, és a problémák egész sorát kellett megoldani. De Lehár alkotóképessége, invenciója hetvenhárom éves korában is csodálatosan friss, és szerencsére Innocent-Vincze Ernő librettójában olyan poétikus, leleményes, hatásos szöveget kapott, hogy alighanem itt is megismétlődik majd a Sárga kabátból készült Mosoly országa esete, s új művészi formában éppen olyan örömmel fogadja szívébe a hallgatóság Lehár meleg, érzelmes melódiáit. Különben nemcsak az operett hangszerelése bővült ki a nagyobb igényű regényes daljáték operai méreteihez, és nem csupán az áriák, dalok áthelyezésével változott a darab, hanem nagy részben egészen új számok gazdagították a teljesen átkomponált partitúrát, amellyel a régi muzsika inkább csak motívumszerűen tartja a kapcsolatot. Innocent-Vincze meséje, finom verseinek ritmusa új szárnyalásra késztették Lehár fantáziáját. És sok lehetőséget adott az is, hogy a Garabonciás 1848 szabadságot hozó levegőjében játszódik le. A romantikus, biedermeier darab hőse, a muzsikus kóbordiák, egyben az örök szabadságvágy megtestesítője is. Az Operaház az illusztris zeneszerzőt megillető lelkes odaadással, áldozatkészséggel állott a mű szolgálatába, és a premiernek külön díszt kölcsönzött, hogy maga Lehár Ferenc ült a karmesteri székbe. Nádasdy Kálmán tömérdek ötlettel rendezte a daljátékot. Oláh Gusztáv és Fülöp Zoltán gyönyörű díszleteket, Márk Tivadar látványos jelmezeket tervezett. Rubányi Vilmos hónapokig tartó munkával igen gondosan tanította be a zenét. A címszerepben Udvardy Tibor énekben, megjelenésben legsikeresebb produkcióját nyújtja, a két széphangú primadonna, Orosz Júlia és Osváth Júlia egymással versenyeznek a hálás Lehár-dallamok közvetítésében. Koréh Emdre művészi éneke, jóízű alakítása egyik fénypontja az estnek, Hámory Imre baritonja legkedvezőbb diszpozíciójában szól, és kellemes Nagypál László tenorja. Az epizódszerepekben Kováts Jolán, Szabó Miklós, Nagy Izabella, Sipos erzsébet, Máthé Jolán, Dósa Mária, Farkas Ilonka, Szomolányi János, Mally Győző, Reményi Sándor járulnak dicséretesen az együtteshez. A balettkar, élén szólistáival: Ottrubay Melindával, Bordy Bellával, Kálmán Etelkával, Csányi Lászlóval, Nádasi Ferenc koreográfiájára tündérien lejti táncait. A bemutatót az Operaház és az Operabarátok Egyesülete jótékony célra rendezte, a legdíszesebb külsőségek között, és szombaton ünnepi társadalmi esemény is zajlott az Andrássy úti palotában, ahol a zsúfolt nézőtéren közéletünk számos előkelősége hódolt Lehár Ferenc személyének és halmozta el tapsaival egész este az előadás közreműködőit. Péterfi István (Újság, 1943. február 21.) A színlapot a 114-es sorszám alatt korábban beírtam.
120 Búbánat 2009-03-06 10:31:00
Szegedi Szabadtéri Játékok LEHÁR FERENC: CIGÁNYSZERELEM Operett 2009. Július 3., 4., 10., 11. Ilona, vidéki primadonna: Frankó Tünde Józsi, cigányprímás: Kiss B. Atilla Dragotin Péter, erdélyi földbirtokos: Bodrogi Gyula Zórika, a lánya: Rácz Rita Mademoiselle Berta, nevelőnő: Molnár Piroska Paulette, Dragotin unokahúga: Kovács Patrícia Tivadar, vidéki színész, rendező, szövegíró, álgróf: Stohl András Jonel, Zórika vőlegénye: Vadász Zsolt Kutula, cigányvajda: Gesztesi Károly Mosu: Hollósi Frigyes Díszlettervező: Daróczi Sándor Jelmeztervező: Velich Rita Dramaturg: Ari-Nagy Barbara Koreográfus: Bodor Johanna, Szögi Csaba Karmester, zenei vezető: Silló István Rendező: Béres Attila.
Szegedi Szabadtéri Játékok LEHÁR FERENC: CIGÁNYSZERELEM Operett 2009. Július 3., 4., 10., 11. Ilona, vidéki primadonna: Frankó Tünde Józsi, cigányprímás: Kiss B. Atilla Dragotin Péter, erdélyi földbirtokos: Bodrogi Gyula Zórika, a lánya: Rácz Rita Mademoiselle Berta, nevelőnő: Molnár Piroska Paulette, Dragotin unokahúga: Kovács Patrícia Tivadar, vidéki színész, rendező, szövegíró, álgróf: Stohl András Jonel, Zórika vőlegénye: Vadász Zsolt Kutula, cigányvajda: Gesztesi Károly Mosu: Hollósi Frigyes Díszlettervező: Daróczi Sándor Jelmeztervező: Velich Rita Dramaturg: Ari-Nagy Barbara Koreográfus: Bodor Johanna, Szögi Csaba Karmester, zenei vezető: Silló István Rendező: Béres Attila.
119 Búbánat 2009-01-11 11:20:47 [Válasz erre: 118 virius 2009-01-10 20:49:09]
Ez ismeretes... Egyébként új dalokat, kettősöket és jeleneteket is írt hozzá, tehát akár félig-meddig "vadonatúj" kompozíciónak is számíthat.
Ez ismeretes... Egyébként új dalokat, kettősöket és jeleneteket is írt hozzá, tehát akár félig-meddig "vadonatúj" kompozíciónak is számíthat.
118 virius 2009-01-10 20:49:09 [Válasz erre: 114 Búbánat 2008-11-28 00:34:03]
Az eredeti cím és a szereplők nevei alapján úgy tűnik, ez a Cigányszerelem mutációja...
Az eredeti cím és a szereplők nevei alapján úgy tűnik, ez a Cigányszerelem mutációja...
117 Búbánat 2009-01-10 15:58:50 [Válasz erre: 116 Búbánat 2009-01-09 08:28:54]
„Drága, nagyhírű Maestro! […] Kezemben a Pacsirta című operettje, s csak annyit mondhatok: bravó, maestro! Üdítően friss, zseniális, csupa ifjonti tűz” (Giacomo Puccini levele Lehárnak, 1919. november 18.) Óriási sikerű Lehár-hangversenyt adott tegnap este a Zeneakadémia Nagytermében az MR Szimfonikusok! Karmesterük, Rácz Márton - az Operettszínház 2007-ben megrendezett I. Nemzetközi Karmesterversenyének győztese, s azóta egyre szebb feladatokat kapó karnagy – irányításával a zenekar csodálatos „bécsi – valcer”-hangulatot varázsolt a hallgatóság számára, aki nem győzte tapsokkal és bravókkal fogadni a sorban felhangzó ismert, vagy kevésbé ismert, sőt mondhatni ismeretlen opuszokat Lehár életművéból. Mindenekelőtt el kell mondanom, hogy ez az est nem operett-gála volt, hanem válogatás Lehár szerzeményeiből, melyben sok minden helyet kapott az est folyamán: az operett (Giuditta, A víg özvegy, A Luxemburg grófja, A cárevics és A mosoly országa), a keringők (pl. Arany és ezüst), a balettzene (Peter und Paul im Schlaraffenland – zenés mesejátékból hat zenekari részlet), „Induló és Palotás” (Pacsirta c. operettből), „Orosz táncok” (részletek a Tatjana c. operájából) és további, egyéb zenekari kompozíciók is, mint rögtön a nyitó szám: „Eine Vision (Meine Jugend) – konzert Ouverture”, vagy a „Wilde Rosen (Chrysanthemum Waltz) – Valse Boston”, a „Korallenlippen, Polka mazurka”, a „Donaulegenden (An der grauen Donau) – walzer”, a „Elfentanz – Konzert-Waltzer” és a végén a „Suite de Danse” Kis statisztika: a hivatalos programban 18 szám hangzott fel, s ebből – mint látható – 10-ben nem hangzott fel ének. 8 szám soha nem hangzott fel Magyarországon, tehát bemutatóként, most először csendültek fel számunkra ezek a Lehár-dallamok. Ebből a szempontból mindenképpen érdekes volt élőben hallgatni a Tatjana (a Kukuska átdolgozása – Brünn, 1905) c. második operájából a „Russian Dances” részleteit, de még ennél is nagyobb figyelem övezte a „Peter und Paul reisen ins Schlaraffenland” (Bécs, Theater an der Wien, 1906) c. említett operettecskéből a sosem hallott balettzenét, mely a következő tételekből áll: Marsch der Garde, Glückspitze-Gavotte, Mohnblumen-Walzer, Hahnen-Rennen, Lebkuchen-Polka, Akrobaten-Galopp). Ez egy zenés mesejáték, mely arról szól, hogy Péter és Pál suszterinasok lustaság szelleme elrepíti őket Sültgalambországba. A fiók megunják a semmittevést és visszaszöknek mesterükhöz. Karácsonyi apoteózis dicsőíti a munkás, tevékeny életet…. A Rádió Szimfonikus Zenekara pazar játékkal rukkolt elő ezen az estén!!! Persze, nem maradtak el a jól ismer operettrészletek sem. Végre megismerhettem Szabóki Tündét, mint operettprimadonnát is! A nemrég az Operában, a Fidelióban Leonóraként bemutatkozott szopránunk bizonyította, hogy a sok oratórium, mise és az opera mellett ezt a műfajt is „érti”! Ragyogó hang és megjelenés, földig érő, szép, mélykék színű nagyestélyiben bűbájosan adta elő az első részben Giuditta belépő nagyáriáját („Meine Lippen, sie küssen so heiss”, s a záró csúcshang után elementáris erővel csattan fel a taps és szól a bravó! Nyári Zoltán fellépését is nagy várakozás előzte meg, s a színpadi rutinjának előnyeivel hozta is kitűnő formáját: éneke, mozdulatai elénk varázsolta az énekelt figurát; sármja, eleganciája (szmoking persze) szerintem ezúttal is levette lábáról a meglepően sok fiatal hölgyet, akik (az idősebb korosztály tagjaival együtt) elragadtatva tapsolták őt is vissza első dala után, amely ugyancsak a Giudittából hangzott el („Freunde, das Leben ist lebenswert”). Majd az első részben volt egy kettősük A víg özvegyből, a nevezetes Pavillon-duett („Duett und Romanze”). Szünet után is egy-egy dalt és egy kettőst énekeltek: Angéla belépőjét A Luxemburg grófjából, a Volga-dalt A cárevicsből, s a szerelmi kettőst A mosoly országából („Wer hat die Liebe uns ins Herz gesenkt”). Minden énekszámot eredeti nyelven, tehát németül énekelték a művészek, s minden számot vastapssal háláltuk meg! Az egész est olyan forró hangulatot, légkört teremtett, hogy „kötelezően” jöttek a ráadások: A mosoly országából a „Vágyom egy nő után”, ezt követte A víg özvegyből a „Vilja-dal”, majd a híres szerelmi kettős: „Minden vágyam, súgom lágyan, csak szeress!” – persze, eredeti nyelven énekelve ez is, ami egyébként idehaza – egy gálán sem - nem annyira gyakori szokás még. Összefoglalva: ennél szebben és jobban, méltóbban, elkezdeni az Újévet – Lehár dallamokkal- -számomra nem is lehetett volna. S köszönhető ez a kitűnő Rádiózenekarnak és a két énekes szólistának, karmesternek egyaránt. Ezekkel a zsongító melódiákkal a fülünkben távoztunk este tíz után az épületből – csak azért nem félórával korábban, mert a szervezők tévesen hét órai kezdést tüntettek fel a jegyeken, s bizony sokan türelmetlenségüknek adtak hangot, amikor hét órakor ott toporogtunk a Zeneakadémia folyosóján, hogy bebocsátást nyerjünk a Nagyterembe, s csak sokára derült ki, hogy marad a szokásos fél nyolc órai időpont. Azt hiszem, ezt most utólag már nem is kellett volna felhánytorgatnom, hiszen mindezért kárpótoltak a művészek és maga Lehár Ferenc! Puccini idézettel kezdtem, hadd fejezzem be beszámolómat Lehár Antal – a zeneszerző testvére – soraival: „A két mester (G. Puccini és Lehár F.) már vacsora közben is szinte kizárólag műveikből vett idézetek segítségével érintkeztek egymással: halkan dudorászva jelezték s azután megmagyarázták őket. Szorosan összeölelkeztek, s hol Puccini játszott a jobb kezével, hol Lehár a bal kezével, hol meg egymást kísérték. Káprázatos harmóniák keletkeztek, puccinis és leháros hanghatások és fordulatok vetekedtek egymással. Felejthetetlen este volt.” (1920. októbere, Neue Zürcher Zeitung, Zürich, 1951. május 20.)
„Drága, nagyhírű Maestro! […] Kezemben a Pacsirta című operettje, s csak annyit mondhatok: bravó, maestro! Üdítően friss, zseniális, csupa ifjonti tűz” (Giacomo Puccini levele Lehárnak, 1919. november 18.) Óriási sikerű Lehár-hangversenyt adott tegnap este a Zeneakadémia Nagytermében az MR Szimfonikusok! Karmesterük, Rácz Márton - az Operettszínház 2007-ben megrendezett I. Nemzetközi Karmesterversenyének győztese, s azóta egyre szebb feladatokat kapó karnagy – irányításával a zenekar csodálatos „bécsi – valcer”-hangulatot varázsolt a hallgatóság számára, aki nem győzte tapsokkal és bravókkal fogadni a sorban felhangzó ismert, vagy kevésbé ismert, sőt mondhatni ismeretlen opuszokat Lehár életművéból. Mindenekelőtt el kell mondanom, hogy ez az est nem operett-gála volt, hanem válogatás Lehár szerzeményeiből, melyben sok minden helyet kapott az est folyamán: az operett (Giuditta, A víg özvegy, A Luxemburg grófja, A cárevics és A mosoly országa), a keringők (pl. Arany és ezüst), a balettzene (Peter und Paul im Schlaraffenland – zenés mesejátékból hat zenekari részlet), „Induló és Palotás” (Pacsirta c. operettből), „Orosz táncok” (részletek a Tatjana c. operájából) és további, egyéb zenekari kompozíciók is, mint rögtön a nyitó szám: „Eine Vision (Meine Jugend) – konzert Ouverture”, vagy a „Wilde Rosen (Chrysanthemum Waltz) – Valse Boston”, a „Korallenlippen, Polka mazurka”, a „Donaulegenden (An der grauen Donau) – walzer”, a „Elfentanz – Konzert-Waltzer” és a végén a „Suite de Danse” Kis statisztika: a hivatalos programban 18 szám hangzott fel, s ebből – mint látható – 10-ben nem hangzott fel ének. 8 szám soha nem hangzott fel Magyarországon, tehát bemutatóként, most először csendültek fel számunkra ezek a Lehár-dallamok. Ebből a szempontból mindenképpen érdekes volt élőben hallgatni a Tatjana (a Kukuska átdolgozása – Brünn, 1905) c. második operájából a „Russian Dances” részleteit, de még ennél is nagyobb figyelem övezte a „Peter und Paul reisen ins Schlaraffenland” (Bécs, Theater an der Wien, 1906) c. említett operettecskéből a sosem hallott balettzenét, mely a következő tételekből áll: Marsch der Garde, Glückspitze-Gavotte, Mohnblumen-Walzer, Hahnen-Rennen, Lebkuchen-Polka, Akrobaten-Galopp). Ez egy zenés mesejáték, mely arról szól, hogy Péter és Pál suszterinasok lustaság szelleme elrepíti őket Sültgalambországba. A fiók megunják a semmittevést és visszaszöknek mesterükhöz. Karácsonyi apoteózis dicsőíti a munkás, tevékeny életet…. A Rádió Szimfonikus Zenekara pazar játékkal rukkolt elő ezen az estén!!! Persze, nem maradtak el a jól ismer operettrészletek sem. Végre megismerhettem Szabóki Tündét, mint operettprimadonnát is! A nemrég az Operában, a Fidelióban Leonóraként bemutatkozott szopránunk bizonyította, hogy a sok oratórium, mise és az opera mellett ezt a műfajt is „érti”! Ragyogó hang és megjelenés, földig érő, szép, mélykék színű nagyestélyiben bűbájosan adta elő az első részben Giuditta belépő nagyáriáját („Meine Lippen, sie küssen so heiss”, s a záró csúcshang után elementáris erővel csattan fel a taps és szól a bravó! Nyári Zoltán fellépését is nagy várakozás előzte meg, s a színpadi rutinjának előnyeivel hozta is kitűnő formáját: éneke, mozdulatai elénk varázsolta az énekelt figurát; sármja, eleganciája (szmoking persze) szerintem ezúttal is levette lábáról a meglepően sok fiatal hölgyet, akik (az idősebb korosztály tagjaival együtt) elragadtatva tapsolták őt is vissza első dala után, amely ugyancsak a Giudittából hangzott el („Freunde, das Leben ist lebenswert”). Majd az első részben volt egy kettősük A víg özvegyből, a nevezetes Pavillon-duett („Duett und Romanze”). Szünet után is egy-egy dalt és egy kettőst énekeltek: Angéla belépőjét A Luxemburg grófjából, a Volga-dalt A cárevicsből, s a szerelmi kettőst A mosoly országából („Wer hat die Liebe uns ins Herz gesenkt”). Minden énekszámot eredeti nyelven, tehát németül énekelték a művészek, s minden számot vastapssal háláltuk meg! Az egész est olyan forró hangulatot, légkört teremtett, hogy „kötelezően” jöttek a ráadások: A mosoly országából a „Vágyom egy nő után”, ezt követte A víg özvegyből a „Vilja-dal”, majd a híres szerelmi kettős: „Minden vágyam, súgom lágyan, csak szeress!” – persze, eredeti nyelven énekelve ez is, ami egyébként idehaza – egy gálán sem - nem annyira gyakori szokás még. Összefoglalva: ennél szebben és jobban, méltóbban, elkezdeni az Újévet – Lehár dallamokkal- -számomra nem is lehetett volna. S köszönhető ez a kitűnő Rádiózenekarnak és a két énekes szólistának, karmesternek egyaránt. Ezekkel a zsongító melódiákkal a fülünkben távoztunk este tíz után az épületből – csak azért nem félórával korábban, mert a szervezők tévesen hét órai kezdést tüntettek fel a jegyeken, s bizony sokan türelmetlenségüknek adtak hangot, amikor hét órakor ott toporogtunk a Zeneakadémia folyosóján, hogy bebocsátást nyerjünk a Nagyterembe, s csak sokára derült ki, hogy marad a szokásos fél nyolc órai időpont. Azt hiszem, ezt most utólag már nem is kellett volna felhánytorgatnom, hiszen mindezért kárpótoltak a művészek és maga Lehár Ferenc! Puccini idézettel kezdtem, hadd fejezzem be beszámolómat Lehár Antal – a zeneszerző testvére – soraival: „A két mester (G. Puccini és Lehár F.) már vacsora közben is szinte kizárólag műveikből vett idézetek segítségével érintkeztek egymással: halkan dudorászva jelezték s azután megmagyarázták őket. Szorosan összeölelkeztek, s hol Puccini játszott a jobb kezével, hol Lehár a bal kezével, hol meg egymást kísérték. Káprázatos harmóniák keletkeztek, puccinis és leháros hanghatások és fordulatok vetekedtek egymással. Felejthetetlen este volt.” (1920. októbere, Neue Zürcher Zeitung, Zürich, 1951. május 20.)
116 Búbánat 2009-01-09 08:28:54 [Válasz erre: 110 Búbánat 2008-11-05 12:37:55]
Ma este Lehár… [url] http://www.fidelio.hu/hir.asp?id=14899; "A zenés színpadnak három műfaja van: opera, operett – és Lehár!" [/url] "Ha olyan zenét írtam is, amelyik behatolt a nép közé, mégis valami más volt a célom, nem az, hogy elszórakoztassam az embereket. A szívüket akartam megnyerni, a lelkükbe igyekeztem behatolni, s a sok száz levél, amit a világ minden részéből kapok, mind azt igazolja, hogy ez sikerült, hogy nem hiába dolgoztam, nem hiába éltem." (Lehár Ferenc levele Lehár Antalnak, 1941. július 21. - Lehár Ferenc gyászjelentésének szövege)
Ma este Lehár… [url] http://www.fidelio.hu/hir.asp?id=14899; "A zenés színpadnak három műfaja van: opera, operett – és Lehár!" [/url] "Ha olyan zenét írtam is, amelyik behatolt a nép közé, mégis valami más volt a célom, nem az, hogy elszórakoztassam az embereket. A szívüket akartam megnyerni, a lelkükbe igyekeztem behatolni, s a sok száz levél, amit a világ minden részéből kapok, mind azt igazolja, hogy ez sikerült, hogy nem hiába dolgoztam, nem hiába éltem." (Lehár Ferenc levele Lehár Antalnak, 1941. július 21. - Lehár Ferenc gyászjelentésének szövege)
115 Haandel 2008-12-02 17:06:13
[url]http://www.filmreporter.de/retro/news/1610;Franz-Lehar-und-der-Film;Franz Lehár und der Film[/url]
[url]http://www.filmreporter.de/retro/news/1610;Franz-Lehar-und-der-Film;Franz Lehár und der Film[/url]
114 Búbánat 2008-11-28 00:34:03 [Válasz erre: 45 Búbánat 2008-01-07 23:44:10]
Megszereztem a Garabonciás 1943. évi bemutatójának színlapját: Magyar Királyi Operaház Szombaton, 1943 február 20-án Bérletszünet Felemelt helyárak Bemutató előadás A Főméltóságú vitéz Horthy Miklósné védnökségével a honvédcsaládok támogatására alakult mozgalom javára, rendezi a Magyar Királyi Operaház és a Magyar Operabarátok Egyesülete G A R A B O N C I Á S Regényes daljáték három felvonásban. Szövegét Willner és Bodenzky "Zigeunerliebe" című műve nyomán írta Innoczent-Vincze Ernő. Zenéjét szerzette Lehár Ferenc. Vezényli Lehár Ferenc. Rendezte Nádasdy Kálmán Drághy Péter, földbirtokos - Hámory Imre Sárika, leánya - Orosz Júlia Kőrösházy Ilona - Osváth Júlia Józsi diák - Udvardy Tibor János - Nagypál László Julcsa, Sárika dajkája - Nagy Izabella Mihály, kocsmáros - Koréh Endre Gergő, szolga - Szabó Miklós Pál, cigányvajda - Mally Győző Első osztrák tiszt - Szomolányi János Második osztrák tiszt - Reményi Sándor Első cigánylány - Kováts Jolán Második cigánylány - Sipos Erzsébet Harmadik cigánylány - Dósa Mária Negyedik cigánylány - Máthé Jolán Sellő - Farkas Ilonka Történik 1848-ban, a szabadságharc kitörése előtt. A táncok koreografiáját tervezte és betanította Nádasi Ferenc, előadja Kálmán Etelka, Ottrubay Melinda, Bordy Bella, Csányi László, Morgányi Josefin és a tánckar A díszleteket ifj. Oláh Gusztáv és Fülöp Zoltán, a jelmezeket Márk Tivadar tervezte. Kezdete 6 órakor, végde fél 10 óra előtt. Az 1942/1943 évadban a Garabonciás még többször színre került az Operában. További előadásai: február 23., 27., március 7., 15., 28., április 26., május 19., június 2., 12.
Megszereztem a Garabonciás 1943. évi bemutatójának színlapját: Magyar Királyi Operaház Szombaton, 1943 február 20-án Bérletszünet Felemelt helyárak Bemutató előadás A Főméltóságú vitéz Horthy Miklósné védnökségével a honvédcsaládok támogatására alakult mozgalom javára, rendezi a Magyar Királyi Operaház és a Magyar Operabarátok Egyesülete G A R A B O N C I Á S Regényes daljáték három felvonásban. Szövegét Willner és Bodenzky "Zigeunerliebe" című műve nyomán írta Innoczent-Vincze Ernő. Zenéjét szerzette Lehár Ferenc. Vezényli Lehár Ferenc. Rendezte Nádasdy Kálmán Drághy Péter, földbirtokos - Hámory Imre Sárika, leánya - Orosz Júlia Kőrösházy Ilona - Osváth Júlia Józsi diák - Udvardy Tibor János - Nagypál László Julcsa, Sárika dajkája - Nagy Izabella Mihály, kocsmáros - Koréh Endre Gergő, szolga - Szabó Miklós Pál, cigányvajda - Mally Győző Első osztrák tiszt - Szomolányi János Második osztrák tiszt - Reményi Sándor Első cigánylány - Kováts Jolán Második cigánylány - Sipos Erzsébet Harmadik cigánylány - Dósa Mária Negyedik cigánylány - Máthé Jolán Sellő - Farkas Ilonka Történik 1848-ban, a szabadságharc kitörése előtt. A táncok koreografiáját tervezte és betanította Nádasi Ferenc, előadja Kálmán Etelka, Ottrubay Melinda, Bordy Bella, Csányi László, Morgányi Josefin és a tánckar A díszleteket ifj. Oláh Gusztáv és Fülöp Zoltán, a jelmezeket Márk Tivadar tervezte. Kezdete 6 órakor, végde fél 10 óra előtt. Az 1942/1943 évadban a Garabonciás még többször színre került az Operában. További előadásai: február 23., 27., március 7., 15., 28., április 26., május 19., június 2., 12.
113 Haandel 2008-11-19 17:12:48
[url]http://www.scottishopera.org.uk/cms/index.php?option=com_content&task=view&id=279&Itemid=71;Scottish Opera tour new production of The Merry Widow to 25 venues across Scotland[/url] [url]http://www.pressandjournal.co.uk/Article.aspx/880674?UserKey=;Getting merry is so much fun[/url] ... “This is Scottish Opera’s largest touring production to date and underlines our commitment to being a truly national company and bringing opera to audiences all over Scotland.” ...
[url]http://www.scottishopera.org.uk/cms/index.php?option=com_content&task=view&id=279&Itemid=71;Scottish Opera tour new production of The Merry Widow to 25 venues across Scotland[/url] [url]http://www.pressandjournal.co.uk/Article.aspx/880674?UserKey=;Getting merry is so much fun[/url] ... “This is Scottish Opera’s largest touring production to date and underlines our commitment to being a truly national company and bringing opera to audiences all over Scotland.” ...
112 Haandel 2008-11-18 14:58:20 [Válasz erre: 111 Haandel 2008-11-17 20:57:28]
[url]http://www.vol.at/news/tp:vol:kultur/artikel/lehars-lustige-witwe-erstmals-an-der-scala/cn/apa-114533225;Erstmals eine Operette an der Mailänder Scala[/url] Zum ersten Mal in der Geschichte der Mailänder Scala ist am Mittwochabend (2008-10-29) eine Operette aufgeführt worden. Franz Lehars "Die lustige Witwe" unter der Leitung des israelischen Dirigenten Asher Fisch begeisterte die Zuschauer. Die vor 103 Jahren erstmals aufgeführte Operette wurde für den Abschluss der Theatersaison an der Scala gewählt. Scala-Intendant Stephane Lissner zeigte sich über die Aufführung begeistert. "Als ich die Führung des Theaters übernommen habe, war ich überrascht, dass in der Geschichte des Opernhauses niemals eine Operette aufgeführt worden ist. 'Die lustige Witwe' ist ein Meisterwerk mit seinem leichten, freudvollen Text und dem Inhalt, in dem sich Geld, Liebe, Eifersucht und Treue vermischen. Man sagte mir, ich wäre verrückt, an der Scala dürfe man keine Operette aufführen, doch ich habe mich zu diesem Schritt entschlossen", so Lissner. [url]http://www.teatroallascala.org/en/stagioni/2007_2008/opera-e-balletto/19_vedovaallegra.html;La vedova allegra[/url]
[url]http://www.vol.at/news/tp:vol:kultur/artikel/lehars-lustige-witwe-erstmals-an-der-scala/cn/apa-114533225;Erstmals eine Operette an der Mailänder Scala[/url] Zum ersten Mal in der Geschichte der Mailänder Scala ist am Mittwochabend (2008-10-29) eine Operette aufgeführt worden. Franz Lehars "Die lustige Witwe" unter der Leitung des israelischen Dirigenten Asher Fisch begeisterte die Zuschauer. Die vor 103 Jahren erstmals aufgeführte Operette wurde für den Abschluss der Theatersaison an der Scala gewählt. Scala-Intendant Stephane Lissner zeigte sich über die Aufführung begeistert. "Als ich die Führung des Theaters übernommen habe, war ich überrascht, dass in der Geschichte des Opernhauses niemals eine Operette aufgeführt worden ist. 'Die lustige Witwe' ist ein Meisterwerk mit seinem leichten, freudvollen Text und dem Inhalt, in dem sich Geld, Liebe, Eifersucht und Treue vermischen. Man sagte mir, ich wäre verrückt, an der Scala dürfe man keine Operette aufführen, doch ich habe mich zu diesem Schritt entschlossen", so Lissner. [url]http://www.teatroallascala.org/en/stagioni/2007_2008/opera-e-balletto/19_vedovaallegra.html;La vedova allegra[/url]
111 Haandel 2008-11-17 20:57:28
[url]http://derstandard.at/?url=/?id=1225358658532;Erstmals eine Operette an der Mailänder Scala[/url] Lehars "Lustige Witwe" feierte am Mittwoch 29. Oktober 2008 Premiere [url]http://www.teatroallascala.org/en/stagioni/2007_2008/opera-e-balletto/19_vedovaallegra.html;La vedova allegra[/url] Sajnos [url]http://www.google.com/hostednews/afp/article/ALeqM5jjeokHvBDvV3aQQE1FZlg4xuB9EQ;Strike forces La Scala to cancel more shows[/url]
[url]http://derstandard.at/?url=/?id=1225358658532;Erstmals eine Operette an der Mailänder Scala[/url] Lehars "Lustige Witwe" feierte am Mittwoch 29. Oktober 2008 Premiere [url]http://www.teatroallascala.org/en/stagioni/2007_2008/opera-e-balletto/19_vedovaallegra.html;La vedova allegra[/url] Sajnos [url]http://www.google.com/hostednews/afp/article/ALeqM5jjeokHvBDvV3aQQE1FZlg4xuB9EQ;Strike forces La Scala to cancel more shows[/url]
110 Búbánat 2008-11-05 12:37:55 [Válasz erre: 101 Búbánat 2008-08-28 21:10:24]
Kicsit bővebben: Péntek 19.00 – Zeneakadémia MR Szimfonikusok Újévi gálaest Lehár Ferenc műveiből Közreműködik: Szabóki Tünde – szoprán és Nyári Zoltán - tenor Vezényel: Rácz Márton Közismert és népszerű melódiákkal köszöntik az MR Szimfonikusok az Újévet és a közönséget a 2009-es esztendő első hangversenyén. A karmester és az ötletgazda, Rácz Márton szívesen és színesen mesél a jól ismert dalokról és a felejthetetlen szépségű duettekről. Az Operettszínház 2007-ben megrendezett I. Nemzetközi Karmesterversenyének fiatal győztese elkötelezettje a műfajnak. Válogatásában az ismerősen csengő, dallamos szerenádokon kívül ritkábban játszott, könnyen megszerethető darabok is megszólalnak. Az est zeneszerzője, Lehár Ferenc a század elején népszerű zenés színpadi műfaj egyik legkiválóbb képviselője volt. Kompozícióiban megújította az akkor már sablonossá merevedő bécsi operett stílusát.
Kicsit bővebben: Péntek 19.00 – Zeneakadémia MR Szimfonikusok Újévi gálaest Lehár Ferenc műveiből Közreműködik: Szabóki Tünde – szoprán és Nyári Zoltán - tenor Vezényel: Rácz Márton Közismert és népszerű melódiákkal köszöntik az MR Szimfonikusok az Újévet és a közönséget a 2009-es esztendő első hangversenyén. A karmester és az ötletgazda, Rácz Márton szívesen és színesen mesél a jól ismert dalokról és a felejthetetlen szépségű duettekről. Az Operettszínház 2007-ben megrendezett I. Nemzetközi Karmesterversenyének fiatal győztese elkötelezettje a műfajnak. Válogatásában az ismerősen csengő, dallamos szerenádokon kívül ritkábban játszott, könnyen megszerethető darabok is megszólalnak. Az est zeneszerzője, Lehár Ferenc a század elején népszerű zenés színpadi műfaj egyik legkiválóbb képviselője volt. Kompozícióiban megújította az akkor már sablonossá merevedő bécsi operett stílusát.
109 Haandel 2008-10-25 09:20:37 [Válasz erre: 106 Búbánat 2008-10-24 22:53:33]
[url]http://www.br-online.de/bayern1/operetten-boulevard/index.xml;The best from Franz Lehár[/url] 2008-10-25, 21:05-22:00, Bayern 1 Geplante Themen am 25. Oktober 2008: The Best of Franz Lehár, zu dessen 60. Todestag (am 24.10.) Edda Moser wird am 27.10. Jahre alt! WebRadio - [url]http://www.br-online.de/br-mediathek/live/br-mediathek-live-streams-ID1200409281985.xml?_requestid=74903;Bayern 1 Live[/url] [url]http://www.listenlive.eu/germany.html;Listen Live EU[/url] SatRadio - Astra 19.2E
[url]http://www.br-online.de/bayern1/operetten-boulevard/index.xml;The best from Franz Lehár[/url] 2008-10-25, 21:05-22:00, Bayern 1 Geplante Themen am 25. Oktober 2008: The Best of Franz Lehár, zu dessen 60. Todestag (am 24.10.) Edda Moser wird am 27.10. Jahre alt! WebRadio - [url]http://www.br-online.de/br-mediathek/live/br-mediathek-live-streams-ID1200409281985.xml?_requestid=74903;Bayern 1 Live[/url] [url]http://www.listenlive.eu/germany.html;Listen Live EU[/url] SatRadio - Astra 19.2E
108 Búbánat 2008-10-24 22:56:29 [Válasz erre: 107 -zéta- 2008-10-24 22:55:00]
Jé! Ezt meg sem néztem eddig! Köszönet érte!!!
Jé! Ezt meg sem néztem eddig! Köszönet érte!!!
106 Búbánat 2008-10-24 22:53:33
Mindenképpen meg kell emlékeznem itt kedvenc zeneszerzőmről: ma hatvan éve hunyt el az operett és opera határmezsgyéjén komponáló Lehár Ferenc!
Mindenképpen meg kell emlékeznem itt kedvenc zeneszerzőmről: ma hatvan éve hunyt el az operett és opera határmezsgyéjén komponáló Lehár Ferenc!
105 Haandel 2008-10-19 09:28:18
Vor 60 Jahren gestorben: Franz Lehár 2008-10-19, 22:30-22:45, [url]http://www.br-online.de/br-alpha/index.xml;BR-alpha[/url] - Free SatTV, Astra 19.2E König der Operette ("Es war ..." / HR / 1988)
Vor 60 Jahren gestorben: Franz Lehár 2008-10-19, 22:30-22:45, [url]http://www.br-online.de/br-alpha/index.xml;BR-alpha[/url] - Free SatTV, Astra 19.2E König der Operette ("Es war ..." / HR / 1988)
104 Haandel 2008-10-18 08:34:14
[url]http://www.br-online.de/bayern1/operetten-boulevard/index.xml;Ausblick auf den 60. Todestag von Franz Lehár[/url] 2008-10-18, 21:00-22:00, Bayern 1, Free SatRadio Astra 19.2E, [url]http://www.br-online.de/br-mediathek/live/br-mediathek-live-streams-ID1200409281985.xml?_requestid=956302;WebRadio[/url] [url]http://www.listenlive.eu/germany.html;ListenLive EU[/url] Geplante Themen am 18. Oktober 2008: - Herbert Jarczyk zum 40. Todestag - umrahmt von "Ungarischem" - Ausblick auf den 60. Todestag von Franz Lehár am Sonntag
[url]http://www.br-online.de/bayern1/operetten-boulevard/index.xml;Ausblick auf den 60. Todestag von Franz Lehár[/url] 2008-10-18, 21:00-22:00, Bayern 1, Free SatRadio Astra 19.2E, [url]http://www.br-online.de/br-mediathek/live/br-mediathek-live-streams-ID1200409281985.xml?_requestid=956302;WebRadio[/url] [url]http://www.listenlive.eu/germany.html;ListenLive EU[/url] Geplante Themen am 18. Oktober 2008: - Herbert Jarczyk zum 40. Todestag - umrahmt von "Ungarischem" - Ausblick auf den 60. Todestag von Franz Lehár am Sonntag
103 Haandel 2008-10-12 20:31:03
Franz Lehár: [url]http://www.amazon.com/Franz-Leh%C3%A1r-die-Lerche-singt/dp/B000003DM5/ref=sr_1_3?ie=UTF8&s=music&qid=1223836067&sr=8-3;Wo die Lerche singt[/url] (BelAge, 1942) 2008-10-12, 23:10 [url]http://www.swissradio.ch/menu/discography/klassik/opern/index.htm;RadioCrazy Opera[/url] Enjoy with RadioCrazy Opera Legendary and Rare opera/oratorio/operetta recordings in full lenght...
Franz Lehár: [url]http://www.amazon.com/Franz-Leh%C3%A1r-die-Lerche-singt/dp/B000003DM5/ref=sr_1_3?ie=UTF8&s=music&qid=1223836067&sr=8-3;Wo die Lerche singt[/url] (BelAge, 1942) 2008-10-12, 23:10 [url]http://www.swissradio.ch/menu/discography/klassik/opern/index.htm;RadioCrazy Opera[/url] Enjoy with RadioCrazy Opera Legendary and Rare opera/oratorio/operetta recordings in full lenght...
102 Búbánat 2008-09-09 00:33:12
Most ért véget a Mezzo közvetítése: Placido Domingo jubileumi koncertje a Covent Gardenben, 1996. Az opera-gála utolsó száma Lehár: Arany és ezüst című keringője volt: ezt maga az ünnepelt dirigálta, igen hatásosan. Ezért a kuriózumért volt érdemes ilyen sokáig fennmaradnom. (Igaz, jövő hétfőn, 18:50-től megismétli a felvétel közvetítését a Mezzo.) Mellesleg, a koncerten fellépett még Robert Lloyd, Leontina Vaduva, Susan Graham, Lillian Watson,Dwayne Croft, Angela Gheorghiu, Roberto Alagna, Veronica Villarroel Vezényelt: Asher Fisch Részletek hangzottak el Gounod: Faust (Llyod, Domingo), Bizet: Carmen (Gheorghiu, Alagna), Donizetti: Don Pasquale (Vaduva), Szerelmi bájital (Domingo, Vaduva), Mozart: Don Giovanni (Domingo, Graham), R. Strauss: A rózsalovag (Graham, Watson), Leoncavallo: Bajazzók (Domingo, Villarroel), Verdi: Don Carlos (Domingo, Croft), Halevy: A zsidónő (Alagna), Massenet: Cid (Domingo), Teodor Grigoriu: Muszica (Gheorghiu). És mint említettem, Lehár gyönyörű keringőjét ezúttal Domingo vezényelte. Óriási ünneplés volt a végén!
Most ért véget a Mezzo közvetítése: Placido Domingo jubileumi koncertje a Covent Gardenben, 1996. Az opera-gála utolsó száma Lehár: Arany és ezüst című keringője volt: ezt maga az ünnepelt dirigálta, igen hatásosan. Ezért a kuriózumért volt érdemes ilyen sokáig fennmaradnom. (Igaz, jövő hétfőn, 18:50-től megismétli a felvétel közvetítését a Mezzo.) Mellesleg, a koncerten fellépett még Robert Lloyd, Leontina Vaduva, Susan Graham, Lillian Watson,Dwayne Croft, Angela Gheorghiu, Roberto Alagna, Veronica Villarroel Vezényelt: Asher Fisch Részletek hangzottak el Gounod: Faust (Llyod, Domingo), Bizet: Carmen (Gheorghiu, Alagna), Donizetti: Don Pasquale (Vaduva), Szerelmi bájital (Domingo, Vaduva), Mozart: Don Giovanni (Domingo, Graham), R. Strauss: A rózsalovag (Graham, Watson), Leoncavallo: Bajazzók (Domingo, Villarroel), Verdi: Don Carlos (Domingo, Croft), Halevy: A zsidónő (Alagna), Massenet: Cid (Domingo), Teodor Grigoriu: Muszica (Gheorghiu). És mint említettem, Lehár gyönyörű keringőjét ezúttal Domingo vezényelte. Óriási ünneplés volt a végén!
101 Búbánat 2008-08-28 21:10:24
Kicsit előretekintve az időben: 2009. január 9., szerda, Zeneakadémia 19 óra „Dallamos újév” - Lehár-est Magyar Rádió Szimfonikusok
Kicsit előretekintve az időben: 2009. január 9., szerda, Zeneakadémia 19 óra „Dallamos újév” - Lehár-est Magyar Rádió Szimfonikusok
100 Búbánat 2008-08-28 21:02:41
Ez mellé ment... Mindjárt a helyére rakom
Ez mellé ment... Mindjárt a helyére rakom
99 Búbánat 2008-08-28 21:00:17
Juan Diego Florez \"Bel Canto Spectacular\" (Áriák és duettek) Donizetti: Az ezred lánya, A kegyencnő, Szerelmi bájital, Linda di Chamounix, Lucrezia Borgia Bellini: Puritánok Rossini: Reims-i utazás Közreműködik: Anna Netrebko, Patrizia Ciofi, Daniela Barcellona, Mariusz Kwiecien Meglepetés-vendég: Placido Domingo Valenciai Városi Ének- és Zenekar Vezényel: Daniel Oren DECCA - CD 4780315
Juan Diego Florez \"Bel Canto Spectacular\" (Áriák és duettek) Donizetti: Az ezred lánya, A kegyencnő, Szerelmi bájital, Linda di Chamounix, Lucrezia Borgia Bellini: Puritánok Rossini: Reims-i utazás Közreműködik: Anna Netrebko, Patrizia Ciofi, Daniela Barcellona, Mariusz Kwiecien Meglepetés-vendég: Placido Domingo Valenciai Városi Ének- és Zenekar Vezényel: Daniel Oren DECCA - CD 4780315
98 Búbánat 2008-08-03 12:28:37 [Válasz erre: 97 Búbánat 2008-08-03 12:22:27]
Ebbe belekerült egy sajtóhiba: Lehár nem hatvannyolc, hanem hetvennyolcéves korában hunyt el.
Ebbe belekerült egy sajtóhiba: Lehár nem hatvannyolc, hanem hetvennyolcéves korában hunyt el.
97 Búbánat 2008-08-03 12:22:27
[url]http://swszl.szkp.uni-miskolc.hu/szinhaz/estek/archivum/szinhazi_estek_kulonszam_2000/20-21.html; A Kukuskától A víg özvegyig [/url]
[url]http://swszl.szkp.uni-miskolc.hu/szinhaz/estek/archivum/szinhazi_estek_kulonszam_2000/20-21.html; A Kukuskától A víg özvegyig [/url]
96 Haandel 2008-07-04 17:19:37
[url]http://www.theaterkanal.de/fernsehen/monat/200807/der-graf-von-luxemburgoperette-von-franz-lehaacuter; Der Graf von Luxemburg[/url] Operette von Franz Lehár Fernsehinszeneirung, BR Deutschland 1973 Musiktheater Liebe/Partnerschaft René, Graf von Luxemburg - Eberhard Wächter Angèle Didier - Lilian Sukis Fürst Basil Basilowitsch - Erich Kunz Gräfin Stasa Kokozow - Jane Tilden Armand Brissard - Peter Fröhlich Juliette Vermont - Helga Papouschek Pellegrin - Kurt Sowinetz Regie: Wolfgang Glück Musikalische Leitung: Walter Goldschmidt Orchester: Symphonie-Orchester Graunke [url]http://www.hmv.co.jp/product/detail/2615592;DVD & Video Clip[/url] ZDFtheaterkanal (Free SatTV Astra 19.2E) Sa, 05.07.2008 11:40 (95 min.) Mo, 07.07.2008 16:40 Do, 10.07.2008 11:40 Sa, 12.07.2008 16:40 Di, 15.07.2008 11:40 Do, 17.07.2008 16:40 Di, 22.07.2008 16:40 So, 27.07.2008 11:40
[url]http://www.theaterkanal.de/fernsehen/monat/200807/der-graf-von-luxemburgoperette-von-franz-lehaacuter; Der Graf von Luxemburg[/url] Operette von Franz Lehár Fernsehinszeneirung, BR Deutschland 1973 Musiktheater Liebe/Partnerschaft René, Graf von Luxemburg - Eberhard Wächter Angèle Didier - Lilian Sukis Fürst Basil Basilowitsch - Erich Kunz Gräfin Stasa Kokozow - Jane Tilden Armand Brissard - Peter Fröhlich Juliette Vermont - Helga Papouschek Pellegrin - Kurt Sowinetz Regie: Wolfgang Glück Musikalische Leitung: Walter Goldschmidt Orchester: Symphonie-Orchester Graunke [url]http://www.hmv.co.jp/product/detail/2615592;DVD & Video Clip[/url] ZDFtheaterkanal (Free SatTV Astra 19.2E) Sa, 05.07.2008 11:40 (95 min.) Mo, 07.07.2008 16:40 Do, 10.07.2008 11:40 Sa, 12.07.2008 16:40 Di, 15.07.2008 11:40 Do, 17.07.2008 16:40 Di, 22.07.2008 16:40 So, 27.07.2008 11:40
95 virius 2008-06-30 12:52:53
Kérem szépen: a Mosoly magyarországi bemutatója 1930-ban volt az Operaházban, tehát előbb volt az Operában, mint a Városiban, ami akkor nem is tartozott az Operához, tehát az 1940. évi Városi színházi premier bizony bemutató volt, társulati szemszögből. Egyébként amikor a Városit 1951-ben csatolták az Operához és 1953-ban vette fel az Erkel nevet, már nem volt ott műsoron a darab - és később sem.
Kérem szépen: a Mosoly magyarországi bemutatója 1930-ban volt az Operaházban, tehát előbb volt az Operában, mint a Városiban, ami akkor nem is tartozott az Operához, tehát az 1940. évi Városi színházi premier bizony bemutató volt, társulati szemszögből. Egyébként amikor a Városit 1951-ben csatolták az Operához és 1953-ban vette fel az Erkel nevet, már nem volt ott műsoron a darab - és később sem.
94 Speranza 2008-06-30 12:45:05 [Válasz erre: 90 tiramisu 2008-06-29 23:59:07]
Ha ugyanott már ment korábban a darab, akkor repríz, azaz felújítás (akkor is ha új a rendezés), de ha abban a színházban az az első előadás, akkor bemutató. a drarab legelső előadása pedig az ősbemutató.
Ha ugyanott már ment korábban a darab, akkor repríz, azaz felújítás (akkor is ha új a rendezés), de ha abban a színházban az az első előadás, akkor bemutató. a drarab legelső előadása pedig az ősbemutató.
92 Búbánat 2008-06-30 00:27:05 [Válasz erre: 90 tiramisu 2008-06-29 23:59:07]
Új bemutató, új rendezés
Új bemutató, új rendezés
90 tiramisu 2008-06-29 23:59:07 [Válasz erre: 89 Búbánat 2008-06-29 23:34:16]
Szóval a bemutató 1930-ban volt Városiban? Akkor az 1940-es az nem bemutató volt, hanem repríz.
Szóval a bemutató 1930-ban volt Városiban? Akkor az 1940-es az nem bemutató volt, hanem repríz.
89 Búbánat 2008-06-29 23:34:16 [Válasz erre: 86 tiramisu 2008-06-29 20:40:15]
Egyébként a Városi (Erkel) Színház bemutatóján a főbb szerepeket énekelték: Nagy Margit (Liza), Laurisin Lajos (Hatfaludy Feri), dr. Székelyhidi Ferenc (Szu Csong) és Orosz Júlia (Mi).
Egyébként a Városi (Erkel) Színház bemutatóján a főbb szerepeket énekelték: Nagy Margit (Liza), Laurisin Lajos (Hatfaludy Feri), dr. Székelyhidi Ferenc (Szu Csong) és Orosz Júlia (Mi).
88 Búbánat 2008-06-29 23:28:17 [Válasz erre: 87 tiramisu 2008-06-29 20:42:33]
Az eltérő adatok oka a következő: jók az információid, melyek a Városi Színház (ma: Erkel Színház) bemutatójára vonatkoznak,s valóban 1930. december 20-án (más helyütt szeptember 20. szerepel?)Lehár vezényelte a bemutatót. Későbbi előadásokon Fleischer Antal karmester dirigált. Én nem erre, hanem a tíz évvel későbbi, a Magyar Királyi Operaházban bemutatott Mosoly országára céloztam, hiszen a felvetés úgy szólt, hogy az Operaház is bemutatta Lehár darabját. Eleve nem az Erkelre koncentráltam. Tehát Te is, én is igazat állítottunk.
Az eltérő adatok oka a következő: jók az információid, melyek a Városi Színház (ma: Erkel Színház) bemutatójára vonatkoznak,s valóban 1930. december 20-án (más helyütt szeptember 20. szerepel?)Lehár vezényelte a bemutatót. Későbbi előadásokon Fleischer Antal karmester dirigált. Én nem erre, hanem a tíz évvel későbbi, a Magyar Királyi Operaházban bemutatott Mosoly országára céloztam, hiszen a felvetés úgy szólt, hogy az Operaház is bemutatta Lehár darabját. Eleve nem az Erkelre koncentráltam. Tehát Te is, én is igazat állítottunk.
87 tiramisu 2008-06-29 20:42:33 [Válasz erre: 86 tiramisu 2008-06-29 20:40:15]
Lehet persze, hogy nem a premierre vonatkozóan, de a dirigálásra vonatkozóan igen. S nemcsak az általad említett részeket dirigálta. Nyilván van erre vonatkozó hivatalos adat is valahol....
Lehet persze, hogy nem a premierre vonatkozóan, de a dirigálásra vonatkozóan igen. S nemcsak az általad említett részeket dirigálta. Nyilván van erre vonatkozó hivatalos adat is valahol....
86 tiramisu 2008-06-29 20:40:15 [Válasz erre: 85 Búbánat 2008-06-29 19:02:19]
Más az infom, s nem mástól, mint az egyik főszereplőtől. Persze , sajnos már ő sem él, de ő mesélte. S megvan a fénykép is dedikálva Lehártól, az előadásra vonatkozóan.
Más az infom, s nem mástól, mint az egyik főszereplőtől. Persze , sajnos már ő sem él, de ő mesélte. S megvan a fénykép is dedikálva Lehártól, az előadásra vonatkozóan.
85 Búbánat 2008-06-29 19:02:19 [Válasz erre: 84 tiramisu 2008-06-29 09:15:25]
Annyi pontosítással,hogy az 1940.április 30-i bemutató előadáson Lehár Ferenc a nyitányt és a közzenét dirigálta, különben Rubányi Vilmos vezényelt.
Annyi pontosítással,hogy az 1940.április 30-i bemutató előadáson Lehár Ferenc a nyitányt és a közzenét dirigálta, különben Rubányi Vilmos vezényelt.
84 tiramisu 2008-06-29 09:15:25 [Válasz erre: 83 virius 2008-06-28 23:48:35]
Ment és Lehár dirigált !
Ment és Lehár dirigált !
83 virius 2008-06-28 23:48:35 [Válasz erre: 81 Búbánat 2008-06-28 21:10:36]
A Mosoly ment az Erkelben is? Mikor? Lehet, hogy akkor még Városi Színház volt?
A Mosoly ment az Erkelben is? Mikor? Lehet, hogy akkor még Városi Színház volt?
82 tiramisu 2008-06-28 22:05:34 [Válasz erre: 81 Búbánat 2008-06-28 21:10:36]
\"...a mi kis Marikánk...\" A stílus az ember. Na, neeeeeeeeeeeeeeeeee!!!!!!!!!!
\"...a mi kis Marikánk...\" A stílus az ember. Na, neeeeeeeeeeeeeeeeee!!!!!!!!!!
81 Búbánat 2008-06-28 21:10:36
Egy személyes felkérésnek tettem eleget, mikor pár hete megírtam az alábbi „kritikámat” egyik legkedvesebb Lehár-operettemről egy „ősrégi” - általam látott, és emlékeimben jól elraktározódott – színházi előadás élményeinek felelevenítésével. Legyen itt is nyoma: Azt tartom, hogy a zene – az invenciózus, színvonalas zene – jól konzervál. Hosszú időre képes megőrizni gyatra verseket, remekművek dramatizált szemelvénykivonataiból, néha még „eredeti\" ötletekből merített, s összeácsolt librettókat is. Ez a szerencséje a hosszú bécsi operettkorszak kiválóságainak, többek között Lehárnak, aki ifj. Johann Strauss mellett alighanem a legtehetségesebb, s legígéretesebb mestere volt a műfajnak. Természetesen abban a színházi világban, melyben alkotott, ő is kénytelen volt az osztrák főváros szövegkönyvszerzőinek konfekcióműhelyeiben dolgoztatni, s elfogadni, amit a direkciós irodákban, a közönségre kacsintva, egyszer már elfogadtak… Így aztán az operettkorszak „egzotikus szabásmintája\" alapján készült A mosoly országa – kifordítva és újravasalva a korábban megbukott anyagból, A sárga kabátból. A dramaturgia nyilvánvalóan javult, gördülékenyebbé lett, bár az új szerzőpár (Herzer – Lőhner) nem sok szellemi értéktöbblettel gazdagította a hercegi rangú kínai diplomata, a bécsi úri kisasszony, s az uzsorás pénzéből gavalléroskodó magyar huszártiszt históriáját. Lehár azonban a legjobb képességeit csillogtatta, s bensőséges, kedélyes-érzelmes-melankolikus dallamok, friss, eleven ritmusok arany-és ezüstszálával fonta körül a történetet, s öntött igazi életet a két távoli császárváros – Bécs és Peking – udvari-melegházi légkörébe helyezett sablon-figurákba. Mindmáig nem is hervadt el ez a kellemes, ízléses, andalítóan ménta ízű muzsika, sőt időről-időre feléled, helyet kér magának, s kisegít egy-egy éppen repertoárgondokkal küszködő operaházat vagy operettszínházat. Nálunk is, több felújítást megért a darab, csak az utóbbi négy évtizedben – több rendezésben - játszották az Erkel Színházban, a Margitszigeti Szabadtéri Színpadon, a Szegedi Szabadtéri Játékokon, az óbudai Zichy-kastély udvarának színpadán, a vidéki teátrumokban - és természetesen a Budapesti Operettszínházban is. Én most ez utóbbi egyik előadását idézem fel jegyzeteimből és emlékeim nyomán, melynek a hetvenes évek elején voltam szem-és fültanúja. Milyen kár, hogy tudomásom szerint erről nem maradt tv-felvétel… Igazi helyén szólalt meg akkor A mosoly országa, abban a színházban, mely homlokzatán viseli – „operettszínház\". S úgy, olyan díszes keretben kelt életre, ahogyan az operettet, ezt a könnyű, bohókás műfajt játszani kell, vagyis – igénybe véve a modern színjátszás csomagolástechnikájának már harminc – negyven évvel ezelőtt is meglévő mindenféle rafinériáját: csillogóan, színesen, sokat változó reflektorfényben, tarka lampionokkal és drapériákkal, felvonultatva parádés kosztümöket, csinos és ügyesen táncoló balettkart, s közbeiktatva a látványosan kavargó csoportos jeleneteket… Seregi László rendező nagy érdeme, hogy felismerte: az operett régen lemondott a drámai művészet fő-fő missziójáról, a mélyebb jellemformálásról, s így elsősorban az előbb említett csillogásra, egy forgó leporello-könyv lapjai között a színességre, a mozgalmasságra, s mindenekelőtt a zene érvényesülésére helyezte a hangsúlyt. Azt is javára írom, hogy megszabadította Szu-Csongot a „hagyományos\" kínai álarctól (bezzeg a kilencvenes évek végén Bécsben a Volksoper bemutatóján mit látnak szemeim? Tetőtől-talpig beöltözve kínai selyembe, és rajta az ominózus álarc – huszonöt év után „visszaforgatták\" az idő kerekeit – gaz ez nem nálunk történt, hanem az operett „osztrák fővárosában\"…) és nem követte a korábbi évek ismételten megbukott gyakorlatát – nem tett idézőjelbe semmit. (Újra bezzeg: ma meg mit látunk? Az idézőjelek sokaságát…) Elvégre a közönség többsége – mondom én – „felnőtt\", nem szorul szájbarágó magyarázatokra; az operettszínházba a mese és nem a tanmese kedvéért vált jegyet, sőt mi több: nagyon jól tudja, hogy a Monarchia 1918 óta nem létezik, legendái szertefoszlottak, nincs iránta nosztalgiája; - ám amikor létezett, a bécsi Burgban jócskán akadtak mamlasz öreg tábornokok, előkelő vőlegényről ábrándozó lánykák, s fess és úrhatnám ficsúrok. Az a közönség – bízvást hiszem – elsősorban Lehár kedvéért ül be a zsöllyébe, talán az elektromos gitár monoton lármája helyett a muzsikáért, mely tehetséges, választékosan elegáns és finoman poétikus. S hogy ezt a zenét lehet jól – nemcsak a mai fülnek - vonzóan, behízelgően játszani, azt elsősorban a kitűnő Lendvay Kamilló és zenekara bizonyította. Ennyi idő múltával is előttem van: Lendvay semmi engedményt nem tett a banális „operettsziruposság\" csábításának. Már a nyitányban megcsapott a tömör, egységes, jó hangzás mellett valami frissesség, a meggyorsított ritmusok feszessége, vidám pattogása, a dallamok közvetlenül ható, üde bája. Legkevésbé a szereplők – elsősorban a bonviván-primadonna-párok – tudták levetkőzni az operettmiliőben változatlan konoksággal kísértő manírokat. (Kettős szereposztásban játszották a művet, mindegyiket láttam.) Persze, túlzás lenne részemről az operettben részletezőbb színészi jellemábrázoló munkát számon kérni – mit szóljak a mai helyzetről? – az ének, próza és a tánc gyakori változása ezt nem is teszi lehetővé -, de a játék mégis lehetett volna természetesebb, egyszerűbb, s valamivel kontrasztosabb, „maibb\" – de mit akarok én a múltból, a múlttól, ami akkor volt a „ma\"… Baksay Árpád Szu-Csongja – még most is előttem van – megjelenésben, játékban határozottabb körvonalú, de zenei tolmácsolásban kevésbé egyenletes, mint Oszvald Gyuláé (a mi kis Marikánk édesapja nagyszerű tenor hanggal volt megáldva, és mint színész is kitűnt társai közül), aki jobban, hatásosabban közelítette meg azt a tenorideált, melyre a komponista a szólamot elképzelte és méretezte… Liza szerepében Lipcsey Edit és Domonkos Zsuzsa bőven rendelkeztek azokkal az adottságokkal – dekoratív megjelenés, vonzó személyiség, szép hanganyag - , melyek később még inkább beértek, kibontakoztak. Akkor még csak sejteni tudtuk róluk ezt. Sajnos Lipcsey Edit idővel „eltűnt\", fogalmam sincs mi lett vele, de Domonkos tényleg szép ívet futott be… és a nagyoperett igazi primadonnájává vált. Ott, nekem Lipcsey tűnt rutinosabbnak, magabiztosabbnak, de kissé forszírozva énekelt, míg Domonkos zenei előadás-modora volt a rokonszenvesebb, árnyaltabb, bensőségesebb. Lehoczky Zsuzsa – milyen fiatal volt még akkor! és jól állt neki a szubrett szerepkör is –sistergett és lobogott, s színpadra termett tehetségéből ő tudott a legtöbbet újítani Mi figuráján. Németh Sándor természetes közvetlenséggel, sodró lendülettel formálta meg Hadfaludy Ferit, anélkül, hogy túlzásokra ragadtatta volna magát. Hadics László szigorú profilú Csang bácsija, Börzsönyi Mihálynak a főajtónállóról rajzolt derűs karikatúrája és Csanaki József kedélyes Lichtenfels grófja érdemel még külön is említést a népes szereplőgárdából. A régi szövegről Rácz György „fújta le\" a port (az 1971-es új rádiófelvételt - Simándy és Házy alakította a bonvivánt és a primadonnát - szintén Rácz rendezte), s így az simán, mulatságosan, gördült. A szellemesen stilizáló, artisztikus táncokat – köztük a beillesztett híres „Arany és ezüst\" keringőt Hidas Hédi tanította be, s a kar élén Farkasházi Klára szépen, precízen táncolt. E szereposztást már kénytelen voltam megőrzött jegyzeteimből ollózni, de egyből „beugrott\" minden, ahogy eszembe jutottak a régmúlt kedves emlékei – és ugye, azok a világhíres Lehár-melódiák egyből zsongani kezdtek bennem… Rég volt, szép volt - de nem vagyok hálátlan az „utókorral\" szemben, hiszen azért jutott nekem osztályrészül később is, gyönyörű, dalszínházi-színházi képeskönyveket idéző sok- sok operett-előadás, melyekkel elégedett voltam, s ma is akad ilyen szép számmal, csak „utána kell menni\"… lehet, hogy vidékre?... Igyekeztem az engem érdeklő műfaj egy tipikus darabjáról egy konkrét előadást elemezve, „lerántani a leplet\".
Egy személyes felkérésnek tettem eleget, mikor pár hete megírtam az alábbi „kritikámat” egyik legkedvesebb Lehár-operettemről egy „ősrégi” - általam látott, és emlékeimben jól elraktározódott – színházi előadás élményeinek felelevenítésével. Legyen itt is nyoma: Azt tartom, hogy a zene – az invenciózus, színvonalas zene – jól konzervál. Hosszú időre képes megőrizni gyatra verseket, remekművek dramatizált szemelvénykivonataiból, néha még „eredeti\" ötletekből merített, s összeácsolt librettókat is. Ez a szerencséje a hosszú bécsi operettkorszak kiválóságainak, többek között Lehárnak, aki ifj. Johann Strauss mellett alighanem a legtehetségesebb, s legígéretesebb mestere volt a műfajnak. Természetesen abban a színházi világban, melyben alkotott, ő is kénytelen volt az osztrák főváros szövegkönyvszerzőinek konfekcióműhelyeiben dolgoztatni, s elfogadni, amit a direkciós irodákban, a közönségre kacsintva, egyszer már elfogadtak… Így aztán az operettkorszak „egzotikus szabásmintája\" alapján készült A mosoly országa – kifordítva és újravasalva a korábban megbukott anyagból, A sárga kabátból. A dramaturgia nyilvánvalóan javult, gördülékenyebbé lett, bár az új szerzőpár (Herzer – Lőhner) nem sok szellemi értéktöbblettel gazdagította a hercegi rangú kínai diplomata, a bécsi úri kisasszony, s az uzsorás pénzéből gavalléroskodó magyar huszártiszt históriáját. Lehár azonban a legjobb képességeit csillogtatta, s bensőséges, kedélyes-érzelmes-melankolikus dallamok, friss, eleven ritmusok arany-és ezüstszálával fonta körül a történetet, s öntött igazi életet a két távoli császárváros – Bécs és Peking – udvari-melegházi légkörébe helyezett sablon-figurákba. Mindmáig nem is hervadt el ez a kellemes, ízléses, andalítóan ménta ízű muzsika, sőt időről-időre feléled, helyet kér magának, s kisegít egy-egy éppen repertoárgondokkal küszködő operaházat vagy operettszínházat. Nálunk is, több felújítást megért a darab, csak az utóbbi négy évtizedben – több rendezésben - játszották az Erkel Színházban, a Margitszigeti Szabadtéri Színpadon, a Szegedi Szabadtéri Játékokon, az óbudai Zichy-kastély udvarának színpadán, a vidéki teátrumokban - és természetesen a Budapesti Operettszínházban is. Én most ez utóbbi egyik előadását idézem fel jegyzeteimből és emlékeim nyomán, melynek a hetvenes évek elején voltam szem-és fültanúja. Milyen kár, hogy tudomásom szerint erről nem maradt tv-felvétel… Igazi helyén szólalt meg akkor A mosoly országa, abban a színházban, mely homlokzatán viseli – „operettszínház\". S úgy, olyan díszes keretben kelt életre, ahogyan az operettet, ezt a könnyű, bohókás műfajt játszani kell, vagyis – igénybe véve a modern színjátszás csomagolástechnikájának már harminc – negyven évvel ezelőtt is meglévő mindenféle rafinériáját: csillogóan, színesen, sokat változó reflektorfényben, tarka lampionokkal és drapériákkal, felvonultatva parádés kosztümöket, csinos és ügyesen táncoló balettkart, s közbeiktatva a látványosan kavargó csoportos jeleneteket… Seregi László rendező nagy érdeme, hogy felismerte: az operett régen lemondott a drámai művészet fő-fő missziójáról, a mélyebb jellemformálásról, s így elsősorban az előbb említett csillogásra, egy forgó leporello-könyv lapjai között a színességre, a mozgalmasságra, s mindenekelőtt a zene érvényesülésére helyezte a hangsúlyt. Azt is javára írom, hogy megszabadította Szu-Csongot a „hagyományos\" kínai álarctól (bezzeg a kilencvenes évek végén Bécsben a Volksoper bemutatóján mit látnak szemeim? Tetőtől-talpig beöltözve kínai selyembe, és rajta az ominózus álarc – huszonöt év után „visszaforgatták\" az idő kerekeit – gaz ez nem nálunk történt, hanem az operett „osztrák fővárosában\"…) és nem követte a korábbi évek ismételten megbukott gyakorlatát – nem tett idézőjelbe semmit. (Újra bezzeg: ma meg mit látunk? Az idézőjelek sokaságát…) Elvégre a közönség többsége – mondom én – „felnőtt\", nem szorul szájbarágó magyarázatokra; az operettszínházba a mese és nem a tanmese kedvéért vált jegyet, sőt mi több: nagyon jól tudja, hogy a Monarchia 1918 óta nem létezik, legendái szertefoszlottak, nincs iránta nosztalgiája; - ám amikor létezett, a bécsi Burgban jócskán akadtak mamlasz öreg tábornokok, előkelő vőlegényről ábrándozó lánykák, s fess és úrhatnám ficsúrok. Az a közönség – bízvást hiszem – elsősorban Lehár kedvéért ül be a zsöllyébe, talán az elektromos gitár monoton lármája helyett a muzsikáért, mely tehetséges, választékosan elegáns és finoman poétikus. S hogy ezt a zenét lehet jól – nemcsak a mai fülnek - vonzóan, behízelgően játszani, azt elsősorban a kitűnő Lendvay Kamilló és zenekara bizonyította. Ennyi idő múltával is előttem van: Lendvay semmi engedményt nem tett a banális „operettsziruposság\" csábításának. Már a nyitányban megcsapott a tömör, egységes, jó hangzás mellett valami frissesség, a meggyorsított ritmusok feszessége, vidám pattogása, a dallamok közvetlenül ható, üde bája. Legkevésbé a szereplők – elsősorban a bonviván-primadonna-párok – tudták levetkőzni az operettmiliőben változatlan konoksággal kísértő manírokat. (Kettős szereposztásban játszották a művet, mindegyiket láttam.) Persze, túlzás lenne részemről az operettben részletezőbb színészi jellemábrázoló munkát számon kérni – mit szóljak a mai helyzetről? – az ének, próza és a tánc gyakori változása ezt nem is teszi lehetővé -, de a játék mégis lehetett volna természetesebb, egyszerűbb, s valamivel kontrasztosabb, „maibb\" – de mit akarok én a múltból, a múlttól, ami akkor volt a „ma\"… Baksay Árpád Szu-Csongja – még most is előttem van – megjelenésben, játékban határozottabb körvonalú, de zenei tolmácsolásban kevésbé egyenletes, mint Oszvald Gyuláé (a mi kis Marikánk édesapja nagyszerű tenor hanggal volt megáldva, és mint színész is kitűnt társai közül), aki jobban, hatásosabban közelítette meg azt a tenorideált, melyre a komponista a szólamot elképzelte és méretezte… Liza szerepében Lipcsey Edit és Domonkos Zsuzsa bőven rendelkeztek azokkal az adottságokkal – dekoratív megjelenés, vonzó személyiség, szép hanganyag - , melyek később még inkább beértek, kibontakoztak. Akkor még csak sejteni tudtuk róluk ezt. Sajnos Lipcsey Edit idővel „eltűnt\", fogalmam sincs mi lett vele, de Domonkos tényleg szép ívet futott be… és a nagyoperett igazi primadonnájává vált. Ott, nekem Lipcsey tűnt rutinosabbnak, magabiztosabbnak, de kissé forszírozva énekelt, míg Domonkos zenei előadás-modora volt a rokonszenvesebb, árnyaltabb, bensőségesebb. Lehoczky Zsuzsa – milyen fiatal volt még akkor! és jól állt neki a szubrett szerepkör is –sistergett és lobogott, s színpadra termett tehetségéből ő tudott a legtöbbet újítani Mi figuráján. Németh Sándor természetes közvetlenséggel, sodró lendülettel formálta meg Hadfaludy Ferit, anélkül, hogy túlzásokra ragadtatta volna magát. Hadics László szigorú profilú Csang bácsija, Börzsönyi Mihálynak a főajtónállóról rajzolt derűs karikatúrája és Csanaki József kedélyes Lichtenfels grófja érdemel még külön is említést a népes szereplőgárdából. A régi szövegről Rácz György „fújta le\" a port (az 1971-es új rádiófelvételt - Simándy és Házy alakította a bonvivánt és a primadonnát - szintén Rácz rendezte), s így az simán, mulatságosan, gördült. A szellemesen stilizáló, artisztikus táncokat – köztük a beillesztett híres „Arany és ezüst\" keringőt Hidas Hédi tanította be, s a kar élén Farkasházi Klára szépen, precízen táncolt. E szereposztást már kénytelen voltam megőrzött jegyzeteimből ollózni, de egyből „beugrott\" minden, ahogy eszembe jutottak a régmúlt kedves emlékei – és ugye, azok a világhíres Lehár-melódiák egyből zsongani kezdtek bennem… Rég volt, szép volt - de nem vagyok hálátlan az „utókorral\" szemben, hiszen azért jutott nekem osztályrészül később is, gyönyörű, dalszínházi-színházi képeskönyveket idéző sok- sok operett-előadás, melyekkel elégedett voltam, s ma is akad ilyen szép számmal, csak „utána kell menni\"… lehet, hogy vidékre?... Igyekeztem az engem érdeklő műfaj egy tipikus darabjáról egy konkrét előadást elemezve, „lerántani a leplet\".
80 virius 2008-06-28 20:05:12
Áthozat más topikból - elvégre e hsz-okban Lehárról van szó: 48. tiramisu Előzmény - 47 Válasz erre 2008-06-28 20:00:23 2000-ben volt a premier. Láttam egy előadást. Domingo ellenállhatatlan volt, mint sok más darabban. Igazi charmeur és isteni a humora. (2000. március 11.-i előadás F. von Stade kellemes hangú, dekoratív Hanna volt. Ő inkább pasztell árnyalatban, de nagyon jó párost alkottak. A közönség zabálta és nagy siker volt. 47. Speranza Előzmény - 46 Válasz erre 2008-06-28 19:33:39 Ezt magyarázom én is, a Víg özvegyet pl. a Metropolitan Plácido Domingo és Frederica von Stade főszereplésével mutatta be jó tíz-tizenkét évvel ezelőtt... 46. Búbánat Előzmény - 45 Válasz erre 2008-06-28 19:26:20 Ha már itt tartunk, Lehár egyes operai igényű műveit világszerte Operaházak (is) bemutatják, műsorrendben tartják: A víg özvegy, A mosoly országa, Giuditta. A Cigányszerelem átdolgozását Garabonciás címmel eleve a Magyar Operaház felkérésére írta, s az ő vezényletével mutatták be 1943-ban. 45. Speranza Előzmény - 42 Válasz erre 2008-06-28 19:15:44 Lehár is írt operákat: Rodrigo (egyfelvonásos, 1903), Tatjana (Kukuschka) 1896. A Friderikát pedig daljátéknak, a Giudittát meg zenés komédiának nevezte (utóbbit Bécsben Cheryl Studer is énekelte a Volksoperben...)
Áthozat más topikból - elvégre e hsz-okban Lehárról van szó: 48. tiramisu Előzmény - 47 Válasz erre 2008-06-28 20:00:23 2000-ben volt a premier. Láttam egy előadást. Domingo ellenállhatatlan volt, mint sok más darabban. Igazi charmeur és isteni a humora. (2000. március 11.-i előadás F. von Stade kellemes hangú, dekoratív Hanna volt. Ő inkább pasztell árnyalatban, de nagyon jó párost alkottak. A közönség zabálta és nagy siker volt. 47. Speranza Előzmény - 46 Válasz erre 2008-06-28 19:33:39 Ezt magyarázom én is, a Víg özvegyet pl. a Metropolitan Plácido Domingo és Frederica von Stade főszereplésével mutatta be jó tíz-tizenkét évvel ezelőtt... 46. Búbánat Előzmény - 45 Válasz erre 2008-06-28 19:26:20 Ha már itt tartunk, Lehár egyes operai igényű műveit világszerte Operaházak (is) bemutatják, műsorrendben tartják: A víg özvegy, A mosoly országa, Giuditta. A Cigányszerelem átdolgozását Garabonciás címmel eleve a Magyar Operaház felkérésére írta, s az ő vezényletével mutatták be 1943-ban. 45. Speranza Előzmény - 42 Válasz erre 2008-06-28 19:15:44 Lehár is írt operákat: Rodrigo (egyfelvonásos, 1903), Tatjana (Kukuschka) 1896. A Friderikát pedig daljátéknak, a Giudittát meg zenés komédiának nevezte (utóbbit Bécsben Cheryl Studer is énekelte a Volksoperben...)
79 Sesto 2008-05-21 17:13:54 [Válasz erre: 78 Haandel 2008-05-21 17:03:56]
...márpedig egyetlen operett nem nélkülözi a politikai indittatást legyen az direkt v. indirekt/burkolt módon - lásd akár librettok (=Subtext) vagy éppen a legtöbb operett keletkezésének idöpontja etc.
...márpedig egyetlen operett nem nélkülözi a politikai indittatást legyen az direkt v. indirekt/burkolt módon - lásd akár librettok (=Subtext) vagy éppen a legtöbb operett keletkezésének idöpontja etc.
78 Haandel 2008-05-21 17:03:56 [Válasz erre: 76 Sesto 2008-05-20 19:41:06]
Nekem nem tetszik a műfajok keverése sem (Operett - Abszurd dráma). Ilyen idegen elemek beépítese (pl. Hitler, WW I) mások műveibe szerintem nem alázatos hanem gyalázatos. Azt gondolom, hogy ma az operettnek nem más műfajok vagy a politika beültetésére van a legnagyobb szüksége. [url]http://www.zeit.de/2007/28/Land-d_L-chelns;Land des Lächelns[/url] …Peter Konwitschny hat das in seiner Land des Lächelns- Inszenierung an der Komischen Oper in Berlin nicht anders gemacht. An der schmerzlich schönen Partitur mit ihren bittersüßen Melodien interessieren ihn nur der Schmerz und das Bittere. Schon bei der ersten Verlogenheit (»Da kann man nix machen«) kracht bei ihm der schwere Kristalllüster von der Bühnendecke. Das einzige Herz, das verschenkt wird, ist ein Ziegelstein, und einmal schlägt der berühmteste aller Lehár-Fans, Adolf Hitler, höchstselbst die Hacken zusammen und spricht: »Immmerrrr nurr lächeln.« Das ist in der Balletteinlage im zweiten Akt, in der die Fürsten am chinesischen Hof erscheinen, ein Höhepunkt der Aufführung. Konwitschny hat daraus einen G8-Gipfel aller Ungeheuer der Weltgeschichte gemacht. Es tanzen Hitler und Stalin, Nero und Napoleon, Karl der Große und der grausame Neandertaler. Idi Amin will jedem in die Hand beißen, und Ronald Reagan gewinnt den Phalluswettbewerb: Er hat die Atombombe, also den Größten. … [url]http://www.unitel.de/unitel_homepage/unitel/uhilites/010600.htm;Csárdásfürstin[/url] …Konwitschny set the operetta amidst the trenches of World War I, at the time the operetta was written. The scandal began after the local press witnessed a pre-premiere performance and attacked the production the following day. During the premiere on December 29, 1999, many people in the audience walked out, vocally expressing their displeasure. The most controversial scene in the production was the danse macabre of Princess Sylva with a headless soldier; in another scene, the missing head is presented on a stretcher. Later, body parts fly about the stage. To his critics, Konwitschny retorted: \"There is more violence every day on television than there is here on stage. Whoever finds this upsetting has no idea about what theater really is.\" … [url]http://www.klassikinfo.de/Interview-Peter-Konwitschny-ue.232.0.html;Interview[/url] … Peter Konwitschny: Die Operette ist der halbe Schritt zum absurden Drama. Auf Logik und Glaubhaftigkeit kommt es hier nicht mehr an, denn es passiert immer irgendetwas ganz Unwahrscheinliches: Die reiche Tante taucht auf, und alle Probleme sind plötzlich weg. So ein Happyend ist aber gar kein richtiges Happyend. Nur: Wir wollen lachen, verdrängen. Die Operette ist eine ganz großartige Gattung. Es stecken in ihr noch viel mehr Möglichkeiten als in der Oper, die an Folgerichtigkeit und Psychologie gebunden ist. In der Operette kann ich allen Nonsens machen. Sie bildet zwar die Wirklichkeit ab, kommt dabei aber ohne das Lachen nicht aus. Kraus hatte schon Recht, dass alles verblödet. Das liegt aber nicht an den Stücken selbst, sondern an den schlechten Interpretationen. Mit der Erfahrung von nicht-illusionistischen Theatermodellen, von Brecht bis Artaud - und die konnte Kraus nicht haben - muss man das Genre heute nicht mehr verdammen. …
Nekem nem tetszik a műfajok keverése sem (Operett - Abszurd dráma). Ilyen idegen elemek beépítese (pl. Hitler, WW I) mások műveibe szerintem nem alázatos hanem gyalázatos. Azt gondolom, hogy ma az operettnek nem más műfajok vagy a politika beültetésére van a legnagyobb szüksége. [url]http://www.zeit.de/2007/28/Land-d_L-chelns;Land des Lächelns[/url] …Peter Konwitschny hat das in seiner Land des Lächelns- Inszenierung an der Komischen Oper in Berlin nicht anders gemacht. An der schmerzlich schönen Partitur mit ihren bittersüßen Melodien interessieren ihn nur der Schmerz und das Bittere. Schon bei der ersten Verlogenheit (»Da kann man nix machen«) kracht bei ihm der schwere Kristalllüster von der Bühnendecke. Das einzige Herz, das verschenkt wird, ist ein Ziegelstein, und einmal schlägt der berühmteste aller Lehár-Fans, Adolf Hitler, höchstselbst die Hacken zusammen und spricht: »Immmerrrr nurr lächeln.« Das ist in der Balletteinlage im zweiten Akt, in der die Fürsten am chinesischen Hof erscheinen, ein Höhepunkt der Aufführung. Konwitschny hat daraus einen G8-Gipfel aller Ungeheuer der Weltgeschichte gemacht. Es tanzen Hitler und Stalin, Nero und Napoleon, Karl der Große und der grausame Neandertaler. Idi Amin will jedem in die Hand beißen, und Ronald Reagan gewinnt den Phalluswettbewerb: Er hat die Atombombe, also den Größten. … [url]http://www.unitel.de/unitel_homepage/unitel/uhilites/010600.htm;Csárdásfürstin[/url] …Konwitschny set the operetta amidst the trenches of World War I, at the time the operetta was written. The scandal began after the local press witnessed a pre-premiere performance and attacked the production the following day. During the premiere on December 29, 1999, many people in the audience walked out, vocally expressing their displeasure. The most controversial scene in the production was the danse macabre of Princess Sylva with a headless soldier; in another scene, the missing head is presented on a stretcher. Later, body parts fly about the stage. To his critics, Konwitschny retorted: \"There is more violence every day on television than there is here on stage. Whoever finds this upsetting has no idea about what theater really is.\" … [url]http://www.klassikinfo.de/Interview-Peter-Konwitschny-ue.232.0.html;Interview[/url] … Peter Konwitschny: Die Operette ist der halbe Schritt zum absurden Drama. Auf Logik und Glaubhaftigkeit kommt es hier nicht mehr an, denn es passiert immer irgendetwas ganz Unwahrscheinliches: Die reiche Tante taucht auf, und alle Probleme sind plötzlich weg. So ein Happyend ist aber gar kein richtiges Happyend. Nur: Wir wollen lachen, verdrängen. Die Operette ist eine ganz großartige Gattung. Es stecken in ihr noch viel mehr Möglichkeiten als in der Oper, die an Folgerichtigkeit und Psychologie gebunden ist. In der Operette kann ich allen Nonsens machen. Sie bildet zwar die Wirklichkeit ab, kommt dabei aber ohne das Lachen nicht aus. Kraus hatte schon Recht, dass alles verblödet. Das liegt aber nicht an den Stücken selbst, sondern an den schlechten Interpretationen. Mit der Erfahrung von nicht-illusionistischen Theatermodellen, von Brecht bis Artaud - und die konnte Kraus nicht haben - muss man das Genre heute nicht mehr verdammen. …
77 Búbánat 2008-05-20 21:52:07
Egy kis múltidézés: „Szép a világ – rendhagyó operetthangverseny Lehár Ferenc műveiből” Magyar Televízió, 1982. április 23., 20.55 - 21.55 óra Km.: Farkas Bálint, Felföldi Anikó, Kalmár Magda, Kovács József, Lehoczky Zsuzsa, Miller Lajos, Nagy János (még „B” nélkül), Németh Sándor, Tiboldy Mária, Zsadon Andrea, valamint a Fővárosi Operettszínház balettkara (koreográfus: Géczy Éva és Széki József) A Fővárosi Operettszínház zenekarát Gyulai Gaál Ferenc vezényelte. Műsorvezető: Antal Imre Díszlet: Tóth A. Pál Jelmez: Szekulesz Judit Társszerkesztő: Ruitner Sándor Szerkesztő-rendező: Csenterics Ágnes
Egy kis múltidézés: „Szép a világ – rendhagyó operetthangverseny Lehár Ferenc műveiből” Magyar Televízió, 1982. április 23., 20.55 - 21.55 óra Km.: Farkas Bálint, Felföldi Anikó, Kalmár Magda, Kovács József, Lehoczky Zsuzsa, Miller Lajos, Nagy János (még „B” nélkül), Németh Sándor, Tiboldy Mária, Zsadon Andrea, valamint a Fővárosi Operettszínház balettkara (koreográfus: Géczy Éva és Széki József) A Fővárosi Operettszínház zenekarát Gyulai Gaál Ferenc vezényelte. Műsorvezető: Antal Imre Díszlet: Tóth A. Pál Jelmez: Szekulesz Judit Társszerkesztő: Ruitner Sándor Szerkesztő-rendező: Csenterics Ágnes
