Én is köszönöm a megosztott linkről, ennek a ritka, 1969-es római Álarcosbál-hangfelvétel letöltése lehetőségét. Meghallgattam e sztárszereposztású produkcióban rögzített jelenetet az első felvonásból, ami tényleg szuggesztív, és lebilincseli a hallgatót. Komlóssy Erzsébet altja, orgánuma egyszerűen lenyűgöző.
Időközben rátaláltam a YouTube-on két linkre Verdi Aidájából - élő felvételről:
Komlóssy Erzsébet Amnerist énekel 1964. december 29-én az Erkel Színház Aida-előadásán.
Amneris jelenete, IV. felv. – Komlóssy Erzsébet, 1964. Erkel Színház
Aida és Amneris kettőse, II. felv. – Dunszt Mária és Komlóssy Erzsébet – 1964. Erkel Színház
Vezényel: Lamberto Gardelli
(A Magyar Rádió élőben sugározta az operaelőadást az Erkel Színházból. Km. Dunszt Mária, Komlóssy Erzsébet, Simándy József, Jámbor László, Szalma Ferenc, Szecsődi Irén, Várhelyi Endre, Göndöcs József. Mikó András rendezésében.)
Az álarcosbált az 1973-as felújításkor láttam először. Ferencsik János feszes, kongeniális vezénylése meghatározó élménnyé és egyik kedvenc Verdimmé tette az Álarcosbált és azt az előadást. Arra is emlékszem, hogy az énekes szólisták közül egyedül Komlóssy Erzsébet hangja-alakítása tetszett maradéktalanul, ami azért nem igazán szerencsés, mert Ulrica van Arfvidsson szerepe bár fontos, de csupán egyetlen jelenet. Ebben az egy jelenetben főszereplővé vált Komlóssy. Örülök, hogy ott lehettem a 80. születésnapjára rendezett gálakoncerten és megdöbbentett, hogy utána hamarosan eltávozott. Minden szerepében, amiben láttam, ő lett a mérce, amit aztán csak kevesek tudtak súrolni. Megugrani alig-alig.
Ezért a csodás felvételért is sok-sok köszönet!
Ma 10 éve hunyt el Komlóssy Erzsébet operaénekesnő.
Rá emlékszem ezzel a rádiófelvételével - majd a Bartók Rádió mai emlékműsorát idézem:
Farkas Ferenc – Dékány András: Csínom Palkó - Örzse dala, I. felv. - Komlóssy Erzsébet -a YouTube oldaláról
„Tányér, bogrács,
fakanál, puha ágy és pörkölt-libamáj, ez az asszonynak, ez az asszonynak, ez az
asszonynak a dolga; éles kard és buzogány, kanóc, puska és kacagány, ez a
férfiak-, ez a férfiak-, ez a férfiaknak gondja…/ De ha szól a harci csatariadó…”
Farkas Ferenc és Dékány András örökbecsű daljátékának
második, 1963. május elsején bemutatott új rádiófelvételén Lehel
György karmester zenei irányításával (az 1950-es, első
változatban is ő dirigálta a rádió zenekarát) Házy Erzsébet,
Gyurkovics Mária, Andor Éva, Komlóssy Erzsébet, Neményi Lili, Simándy József,
Palócz László, Melis György, Szabó Ernő, Radnay György, Domahidy László énekel
és a prózai dialógusokat mondják.
Közreműködik az MRT Szimfonikus Zenekara és
Énekkara (Karigazgató: Vajda Cecília).
„Mesterek órája” – a Bartók Rádió mai műsora volt (2024. április 22., 18.00 – 19.00)
Komlóssy Erzsébet (1933. július 9. - 2014. április 22.) énekfelvételeiből
1. Georges Bizet: Carmen -
Habanera I. felv. (Magyar Állami Operaház Ének- és Zenekara, vez.: Ferencsik
János),
2. Ambroise Thomas: Mignon - Mignon áriája (Magyar Rádió Szimfonikus
Zenekara, vez.: Pál Tamás),
3. Camille Saint-Saëns: Sámson és Delila - Delila áriája I. felv.
(Magyar Állami Operaház Zenekara, vez.: Lukács Ervin),
4. Kodály Zoltán: Magyar népzene - a) Tücsöklakodalom no. 20, b)
Szomorú fűzfa no. 9, c) Három árva no. 6 (Dénes Erzsébet - zongora),
5. Christoph Willibald Gluck: Orfeusz és Euridike - Orfeusz áriája
III. felv. (Magyar Állami Operaház Zenekara, vez.: Lukács Ervin),
6. Mogyeszt Muszorgszkij: Hovanscsina - Márfa jóslata II. felv. (Magyar
Állami Operaház Zenekara, vez.: Lukács Ervin),
7. Erkel Ferenc: Bánk bán - Gertrúd és Bánk kettőse II. felv. (Simándy
József - tenor, Magyar Állami Operaház Zenekara, vez.: Lukács Ervin),
8. Kodály Zoltán: a) Székely fonó - A háziasszony dala (Magyar Állami
Operaház Zenekara, vez.: Lukács Ervin),
b) Háry János - Örzse dala op. 15/13 (Londoni Szimfonikus Zenekar,
vez.: Kertész István)
A mikrofonnál: Bolla Milán
Szerk.: Bánkövi Gyula
Az adás visszahallgatható: itt.
Saint-Saëns: Sámson és Delila - Csók-ária - Komlóssy Erzsébet
/YouTube/
Komlóssy Erzsébet operaénekesnő (Salgóbánya, 1933. július 9. - Budapest, 2014. április 22.)
MUZSIKA _ 2014 június lapszám
Szerző: Kertész Iván
Losonczy György és Komlóssy Erzsébet a Carmenben - Az Operaház archívuma
/muzsikalendarium.hu/
Komlóssy Erzsébet operaénekesnő emlékére, aki ma hat esztendeje távozott körünkből (sz. 1933)
Komlóssy Erzsébet emlékkiállítás - 2019 - Salgótarján
Komlóssy Erzsébet emlékkiállítás nyílt - 2019 - videó
2019. május 8., Salgótarján Városi Televízió
Emlékezés Komlóssy Erzsébet operaénekesre - 2018 - Salgótarján - videó
2018. szeptember 7., Salgótarján Városi Televízió
/YouTube/
A Dankó rádió mai operettműsorában (a délelőtti műsort 18 és 19 óra között újra meghallgathatjuk) hangzott el:
|
Sir Arthur Sullivan - William Schwenck Gilbert: A mikádó Fordította és rádióra alkalmazta: Romhányi József Vezényel: Breitner Tamás Km.: az MRT Énekkara és Szimfonikus Zenekara (Karigazgató: Bódy Irma) A vígoperai nívójú klasszikus nagyoperettből hat nagyszabású jelenet kilenc kitűnő operaénekesünk utolérhetetlen tolmácsolásában hangzik fel: A mikádó – Kovács Péter (Mensáros László)
- Kórus és Pitti Sing dala (Barlay Zsuzsa, énekkar) - Nanki-Poo és Ko-ko kettőse (Réti József, Várhelyi Endre, km. László Margit, énekkar) „Ha szép virág szirmokat bont, tralala…” - Ötös - A mikádó dala és jelenet (Kovács Péter, Barlay Zsuzsa, Komlóssy Erzsébet, Palcsó Sándor, Várhelyi Endre) - Női hármas (László Margit, Déry Gabriella, Barlay Zsuzsa) „Három kis hölgy” „Három a kislány kettő lesz” . Hadd idézzem most az elhangzott tercettet a versek sorrendjében Várhelyi Endre, Barlay Zsuzsa és Palcsó Sándor énekli, közreműködik az MRT Énekkara: „- Az áldozat rémülten ordibált, vadul vicsorgott vissza rám, közben húzott, rántott, ráncigált, mert ideges volt talán, én bal kezemmel elkaptam őt, a jobban volt a bárd… A jobb kezemmel, itt a bárd, hát irgalmam ne várd, ha végre lecsap az éles bárd (Várhelyi Endre, énekkar)
Barlay Zsuzsa és Palócz László a Rádió stúdiójában, A mikádó felvételekor 1967. Fotó: Szalay Zsolt - Forrás: Fortepán - Együttes: (László Margit, Déry Gabriella, Barlay Zsuzsa, Komlossy Erzsébet, Palcsó Sándor, Palócz László, énekkar) „Az ifjúság… tralalalala….”
„Dankó Rádió – „Túl az Óperencián” - Barlay Zsuzsával, a Liszt-díjas, Érdemes Művésszel, a Magyar Állami Operaház Örökös Tagjával beszélget a felelősszerkesztő-műsorvezető, Nagy Ibolya. |
Bartók Gergely: „Te túl rózsám…” Hódolat Komlóssy Erzsébetnek
Az előző bejegyzésemben betett linket megnyitva, a szöveg végén olvasható discográfiában Komlóssy Erzsébet nem minden énekfelvételét tünteti fel a szerző.
A saját adatbázisomból további rádió-stúdiófelvételeket említek, ezekkel kiegészítem az amúgy igen tartalmas listában feltüntetett meglévőket, de bizonyára még lesznek, előbukkanhatnak újabb címek a rádió/ televízió/hanglemez gazdag hangarchívumából:
• Ifj. Johann Strauss: A cigánybáró
Nagyoperett két részben (126 perc)
A Rádió Dalszínháza bemutatója: 1961. április 2., Kossuth Rádió 18.50 – 21.20.
(közben szünet: 19.56-20.20 mese, hírek, jegyzet)
Szövegét Jókai Mór nyomán Ignatz Schnitzer írta, a dalszövegeket Fischer Sándor fordította.
Vezényel: Ferencsik János
Km.: az MRT Szimfonikus Zenekara és Énekkara (Karigazgató: Vajda Cecília)
Zenei rendező: Ruitner Sándor
Rendező: Solymosi Ottó
Szereposztás:
Barinkay Sándor, száműzött nemes, egykori földbirtokos – Ilosfalvy Róbert
Szaffi, cigánylány – Házy Erzsébet
Zsupán Kálmán, gazdag sertéskereskedő – Melis György
Arzéna, Zsupán lánya -. Ágay Karola
Ottokár, a fia – Bartha Alfonz
Czipra, cigányasszony – Komlóssy Erzsébet
Homonnay Péter gróf (más verzióban: Gábor diák, a toborzó huszárjai élén) - Bende Zsolt
Carnero, császári biztos – Lendvay Andor
Mirabella, nevelőnő Zsupánnál – Garancsy Márta (Ladomerszky Margit)
Kancellár – Gyenge Árpád –próza
Száni – Gazdag Géza – próza
Pali – Bay Gyula –próza
Ferkó – Garay József –próza
Józsi –Kalocsay Ferenc –próza
Paraszt – Gonda György –próza
Purdé –Thuri András –próza
Első gyerek – Kecskédi István –próza
Második gyerek – Kéri Júlia –próza
• Dávid Gyula – Benedek András: Egy éj az Aranybogárban
Zenés játék
A Rádió Dalszínháza bemutatója: 1963. április 4., Kossuth Rádió, 20.10 – 21.20
Mikszáth Kálmán műve nyomán a szövegkönyvet és a verseket írta: Benedek András
Vezényel: Hidas Frigyes
Km.: MRT Szimfonikus Zenekara és Női kara (Karigazgató: Sapszon Ferenc)
Zenei rendező: Ruitner Sándor
Rendező: Solymosi Ottó
Szereposztás:
Mária – Sándor Judit
Miki – Palócz László
Zsuzska – Andor Éva
Matykó – Palcsó Sándor
Huszákné – Komlóssy Erzsébet
Kozsibrovszky – Radnay György
Hajdu – Sebestyén Sándor
• Farkas Ferenc – Dékány András: Csínom Palkó - Rádiódaljáték
A Rádió Dalszínháza bemutatója (új stúdiófelvéteI): 1963. május 1., Kossuth Rádió, 20.10 – 22.00
Vezényel: Lehel György
Km.: az MRT Szimfonikus Zenekara és Énekkara (Karigazgató: Vajda Cecília)
Zenei rendező: Ruitner Sándor
Rendező: Mikó András
Szereposztás:
Csínom Palkó – Simándy József
Csínom Jankó – Palócz László
Balogh Ádám, kapitány – Melis György
Zsuzsika – Gyurkovics Mária
Rosta Márton – Szabó Ernő
Éduska, a leánya – Házy Erzsébet
Tyukodi, a strázsamester – Domahidy László
Förgeteg, betyár – Radnay György
Örzse – Komlóssy Erzsébet
Kati – Andor Éva
Koháry gróf – Deák Sándor
Koháry grófné – Neményi Lili
• Farkas Ferenc–Dékány András– Dalos László: Zeng az erdő
Rádiódaljáték
„Bemutatjuk új rádiófelvételünket” - 1965. augusztus 21., Petőfi Rádió 14.45-16.00
Az 1965-ös rádióváltozat bemutatójához a keretjátékot írta: Baróti Géza
Vezényel: Lehel György
Km.: a Magyar Rádió és Televízió Szimfonikus Zenekara és Énekkara
Zenei rendező: Ruitner Sándor
Rendező: Rácz György
Szerkesztő: Bitó Pál
A szereposztásból:
Özv. Balla Mártonné – Kiss Manyi
Marci, a fia – Palcsó Sándor
Bözsi, a lánya – Komlóssy Erzsébet
Nemes Bori – László Margit
Kernács professzor: Csákányi László
Parádi Pál – Palócz László
• Szőnyi Erzsébet – Benedek András: Száz cifra ködmön
Zenés játék
A Rádió Dalszínházának bemutatója: 1965. december 4., Kossuth Rádió 20.30 - 22.00
Szövegét Mikszáth Kálmán ötletéből írta: Benedek András
Vezényel: Kerekes János
Km.: az MRT Szimfonikus Zenekara és Énekkara (karigazgató: Sapszon Ferenc)
Zenei rendező: Ruitner Sándor
Rendező: László Endre
Szereposztás:
Balassa báró – Palócz László
Krisztina – Neményi Lili
Kripuska Dániel – Palcsó Sándor
Péri Judit – Andor Éva
Fruzsina – Komlóssy Erzsébet
Petrás Sámuel – Katona Lajos
• Szokolay Sándor: A tavaszhozó kisleány
meseopera
A Rádió bemutatója: 1967. április 3. Kossuth Rádió
Szövegét Móra Ferenc meséjéből Balássy László írta
Km.: a Magyar Rádió Gyermekkórusa (karigazgató: Botka Valéria) és Szimfonikus zenekara
Vezényel: Csányi László
Dramaturg: Derera Éva
Rendezte: Fejes Cecília és Ruitner Sándor
Szereposztás:
Böske - László Margit
Nyúlanyó és Sasmadár – Barlay Zsuzsa
Nagyanyó – Komlóssy Erzsébet
Szél – Szirmay Márta
Télkirály – Szalma Ferenc
Kemenceapó – Antalffy Albert
Télkirály – Szalma Ferenc
Öreg tölgy – Major Tamás
Gyermekszereplők:
Cirmos – Herczku Annamária
Kis nyuszi – Vass Edit
Sasfióka – Várszegi Évi
• Arthur Sullivan - William Schwenck Gilbert: A mikádó
Nagyoperett
A Rádió Dalszínháza bemutatója: 1968. január 27. Kossuth rádió 19.30 – 22.00
Fordította és rádióra alkalmazta: Romhányi József
Vezényel: Breitner Tamás
Km.: az MRT Énekkara és Szimfonikus Zenekara (Karigazgató: Bódy Irma)
Zenei rendező: Erkel Tibor
Rendező: Békés András
Szereposztás:
A mikádó – Kovács Péter (Mensáros László)
Nanki-Poo, a fia, vándor énekes – Réti József (Kaló Flórián)
Ko-Ko, Titipu legfőbb hóhéra – Várhelyi Endre (Bárdy György)
Pooph-Bah, pénzügyminiszter – Palcsó Sándor (Csákányi László)
Pish-Tush, előkelő úr – Palócz László (Szendrő József)
Yum-Yum, Ko-Ko gyámleánya és menyasszonya – László Margit (Váradi Hédi)
Pitti-Sing – Barlay Zsuzsa (Béres Ilona)
Peep-Bo – Déry Gabriella (Domján Edit)
Katisha, idősebb udvarhölgy – Komlóssy Erzsébet (Bakó Márta)
Öt éve hunyt el Komlóssy Erzsébet operaénekes
(Salgótarján, 1933. július 9. Budapest, 2014. április 22.)
A Mi újság a Magyar Állami Operaházban? c. topicban hírt kaptunk erről a cikkről ("szenszansz", 61712. sorszám):
Bartók Gergely: „Te túl rózsám…” - Hódolat Komlóssy Erzsébetnek
/Parlando.hu, 2019/ (pdf)
Fórumtársunk írta a másik topicban:
"A Parlandó zenepedagógiai folyóirat 2019. évi 3. számában jelent meg egy száz oldalas tanulmány Komlóssy Erzsébetről. Az eddigi legteljesebb írásmű, ami az ő pályájáról megjelent."
|
A Dankó Rádió Túl az Óperencián című operettműsorának mai adásában felcsendült zenék közül kiemelem: |
ifj. Johann Strauss: A cigánybáró
Az operett első magyar nyelvű teljes stúdiófelvétele.
A Magyar Rádió és Televízió Szimfonikus Zenekarát és Énekkarát Ferencsik János vezényli.
A Rádió Dalszínházának a bemutatója: 1961. április 2., Kossuth Rádió, 18.50 – 21.30
Szövegét Jókai Mór novellája nyomán Igna(t)z Schnitzer írta. Fordította és rádióra átdolgozta: Szinetár György. A versszövegeket Fischer Sándor fordította.
Karigazgató: Vajda Cecília. Zenei rendező: Ruitner Sándor. Rendező: Solymosi Ottó
Legutóbb az augusztus 5-én sugárzott rádióadásban szólaltak meg A cigánybáró elragadó dallamai. Ezúttal az alábbi részletek hangzottak el ugyanerről a felvételről:
- Barinkay belépője, I. felv.: „Mint sok szegény, de víg legény, a nagyvilágot jártam én…/Mert a szív és az ész együtt mindenre kész…” (Ilosfalvy Róbert, km. az MRT Énekkara)
- Cigánykórus és jelenet az I. felvonásból: „Vigyázni jó, élni jó, hol cigány él…/A sors mily változó…/A hű cigányszívre te számíthatsz… /- A vajdaságot elfogadom!...”” (Házy Erzsébet, Komlóssy Erzsébet, Ilosfalvy Róbert, az MRT Énekkara)
- Jelenet, Szaffi, Czipra és Barinkay hármasa a II. felvonásból: „- Nézd, Szaffi, milyen gyönyörű ez a táj!.../- Figyelj, hadd magyarázom én el, mily álmot látott Szaffi éjjel!.../ -Lám, lám, kinn, nevet ezen egyre csak, nem hisz a meseszerű álomnak…” (Házy Erzsébet, Komlóssy Erzsébet, Ilosfaly Róbert)
- Jelenet és kincskeringő, II. felv.: „- Valamikor…, ez az a pont…/- Jaj, mily csodás, itt a kincs, a kincs…/- Nézd, arra lent, mi cseng, mi peng…” (Házy Erzsébet, Komlóssy Erzsébet, Ilosfalvy Róbert)
- Szaffi és Barinkay kettőse a II. felvonásból: „Ki esketett?...” (Házy Erzsébet, Ilosfalvy Róbert, MRT Énekkara)
A délelőtti adás ismétlése a megszokott időben, délután hat és hét óra között hallgatható meg a Dankó Rádió hullámhosszán és online az internetes elérhetőségein.
1976. november 15., Petőfi Rádió, 19.10
Kapcsoljuk a Csepeli Munkásotthont
Verdi: A trubadúr – hangversenyszerű előadás
Négyfelvonásos opera
Szövegét Salvatore Cammarano írta. Hevesi Sándor fordításának felhasználásával Lányi Viktor fordította.
Vezényel: Fischer Ádám
Közreműködik az MRT szimfonikus zenekara és énekkara (karigazgató: Sapszon Ferenc)
Szereposztás:
Leonóra – Moldován Stefánia
Manrico – Simándy József
Luna gróf – Miller Lajos
Azucena – Komlóssy Erzsébet
Inez – Takács Klára
Ferrando – Gregor József
Ruiz, Hírnök – Horváth József
Öreg cigány – Póka Balázs
Köszönöm az észrevételed: egyszerűen a képgalériában "mellé nyúltam": rossz linket raktam be.
Kérem a T. szerkesztőket a képet innen törölni.
Miért Déry Gabriellát látjuk a képmellékleten?
Ma négy éve hagyott itt bennünket Komlóssy Erzsébet (1933. július 9. – 2014. április 22.) Kossuth- és Liszt-díjas opera-énekesnő (mezzoszoprán)
- Film Színház Muzsika Évkönyv, 1977
-
„A nagy dráma az én világom"
(Komlóssy Erzsébet)
A mikor a tizenhat éves, copfos, vékonyka salgótarjáni kislány, édesanyja kíséretében, megjelent László Géza tanár úrnál, a magyar énekoktatás legendás professzoránál, joggal volt hihető, hogy — ő kíséri az édesanyját, s a mama jelentkezik énekes növendéknek.
— No te kis csirke, gyere — mondta László Géza bácsi kedvesen, miután kiderült a félreértés. — Mit akarsz énekelni?
— Azt, hogy: Szegény vagyok, szegénynek születtem.
Vagyis Örzse dalát Kodály Háry Jánosából.Amikor aztán KOMLÓSSY ERZSÉBET, a hajdani varkocsos kislány, befejezte énektanulmányait, 1955 márciusában Kodály Zoltánnal is debütált: a Székely fonó Háziasszonyát énekelte a Szegedi Nemzeti Színház színpadán. (Meg a Parasztbecsület Lucia nénéjét, ugyanaznap este.)
— Izgulni nem szabad a színpadon! — oktatta növendékét László Géza tanár úr. És ebben az intelemben az volt a bájos, hogy ő, aki valamikor ugyancsak operaénekesnek készült, éppen azért búcsúzott el a színpadtól már a kezdet kezdetén, mert olyan izgulós volt.A huszonkét esztendős Komlóssy Erzsébet, ott, Szegeden, azért nem kis izgalommal nézett premierjei elé. Rubányi Vilmos volt akkor a szegedi operaegyüttes vezető karnagya, a kiváló fölfedező és nagyszerű pedagógus. Igen sokat lehetett tanulni tőle. Komlóssy Erzsébet is vallja: tőle kapta a legfontosabbat, az alapokat.
Három évig volt Szegeden, de vendégként később is vissza-visszajárt, például az Anyegin Olgájaként. Olyan szerepek, mint a Pillangókisasszony Kate-je, a Lakmé Mallikája, a Hoffmann meséi Miklósa természetesen mutatták egy fiatal alténekesnő útját az első igazán nagy feladat, Az álarcosbál Ulriká- ja felé. Különös főszerep ez! Az operának mindössze egyetlen képében van jelen; taktusszám szerint nem is hosszú a jósnő énekelnivalója. Mégis: a drámában elfoglalt helye és súlya szinte megtöbbszörözi fontosságát. Komlóssy Erzsébet talán ezt énekelte a legtöbbször, nemcsak magyarul, de külföldön olaszul is, németül is.
Már az Állami Operaház tagja, amikor 1959-ben a Pécsi Nemzeti Színház meghívására náluk, Paulusz Elemér vezényletével először énekli el a Carmen címszerepét. (Ilyen „szerepkipróbálás” színhelye még kétszer volt Pécs: Amnerisként, és Cipraként is ott állt közönség elé először.) Az Operában csak valamivel később került sor Carmenre; ugyancsak nevezetes szerep előzte meg 1960-ban: Gluck Orfeusza.
Alténekesnő lévén, úgy érzi, Amneris a „határszerepe”. Éppen ezért tartja legnehezebbnek A végzet hatalma Preciosilláját: az már túl van egy-két lépéssel a határszerep fogalmán.
Komlóssy Erzsébet pályafutásának egyik legfontosabb pillanata 1964-ben a Vérnász című Szokolay Sándor-opera premierje. Az anya alakjával a modern magyar operaéneklés és operajátszás egyik kiemelkedő teljesítményét köszönthette a közönség és a műbírálat. Federico Garda Lorca nem álmodhatta volna a maga prózai színpadára különbül a monumentális nőalakot. A két lábon járó, eleven tragédia ez az anya. Minden idegében hordozza a kigyászolhatatlan gyászt: férje halálát, és ott van minden rebbenésében, minden szemevillanásában fia készülődő tragédiájának biztos tudása, nemcsak megsejtése.— A nagy dráma az én világom — mondja Komlóssy Erzsébet. — Régóta éneklem például a Falstaff Mrs. Quickly szerepét, és azt mondják, jó humorral alakítom. Hozzám még sem áll közel. A tragédiákban érzem magam otthon, ahol életre- halálra megy a játék. Ezért szeretem annyira a Bánk bán királynéját, A trubadúr Azucenáját, Carment, és a legutóbbit, az Elektra Klytemnestráját. Richard Strauss drámai világa különösen is izgatott, új volt nekem. Hiszen valaha csak a Salome apródját énekeltem. Talán ez a Klytemnestra az eddigi legbonyolultabb szerepem. Belső vívódása: félelmetes!
Legújabb szerepében, egy statikusnak látszó figurában is azzal találkozik Komlóssy Erzsébet, ami az ő világa, a nagy drámával. Hiszen a Pikk dáma grófnőjének múltjában és sorsában sűrűn az rejlik.
És amit szeretne?
Ha még egyszer felújítanák, Saint-Saëns operáját s ő másodszor is elénekelhetné, immár sokkal több tudással és tanulsággal a tarsolyában, a Sámson és Delila forró leheletű Deliláját...
1975. január 27., Kossuth Rádió, 19.40 - kb. 21.30
"Kapcsoljuk a Csepeli Munkásotthont" - Nyitóest
Komlóssy Erzsébet ária-estje
A Magyar Rádió és Televízió Szimfonikus Zenekarát Bolberitz Tamás vezényli
1. Weber: Oberon – nyitány
2. Bizet: Carmen
a.) Habanera
b.) Kártyaária
c.) A IV. felvonás előjátékaa
3. Verdi: A trubadúr – Azucena elbeszélése, II. felv.
4. Verdi: Aida – balettzene
5. Saint-Saëns: Sámson és Delila – Csókária
6. Wagner: Lohengrin – a III. felvonás előjátéka
7. Verdi: Az álarcosbál – Ulrica áriája, I. felv.
8. Muszorgszkij: Hovanscsina –
a.) Perzsa tánc
b.) Márfa dala, II. felv.
9. Kodály: Háry János –
a.) Intermezzo
b.) Hej, két tikom
10. Kodály: Székelyfonó
a.) Tőlem a nap
b.) A rossz feleség
Megjegyzem: A Magyar Rádió történetében először közvetített koncertet a Csepeli Munkásotthonból; megtalálta azt a több száz fő befogadására és a muzsikálásra akusztikailag is alkalmas termet, ahol a saját stúdióin kívül is lehet ideális körülmények között nívós hangversenyeket rendezni -előadni saját zenekarával és énekkarával. – 1975 januárjától közel másfél évtizeden keresztül sok-sok ária- és dalest, hangversenyszerű opera- és operettest (teljes művek vagy részletek), szimfonikus zene, kamarazene - köztük új zeneművek - bemutatóinak helyszíne marad a Csepeli Munkásotthon, honnan a rádió élőben vagy felvételről sugározza majd saját kiszervezésű hangversenyeit ill. a koncertszerű előadásait.
„Bársonyos hang” - Komlóssy Erzsébet
- Pajtás, 1971-04-22 / 16. szám
Saint Saëns Sámson és DeliIájában nyújtott alakításomért kaptam meg 1970-ben a Liszt Ferenc-díj első fokozatát.
Érdekes, hogy amikor énekelni kezdtem tanulni, és beléphettem az opera világába, az volt a vágyam, hogy egyszer megkaphassam ezt a szerepet.
Az énekes az opera színpadán színész is. Bőven volt rá lehetőségem, hogy megtanuljam: hogyan kell felépíteni egy alakítást. 1955-ben kezdtem Szegeden, és három év alatt kisebb és nagyobb — köztük prózai! — fellépések sorozata segített abban, hogy színészként is beérjek.
Az első — mindjárt egy nagy szerep volt. Természetesen. Nálunk ugyanis az a szokás, hogy a kezdőt bedobják a mélyvízbe. Ha sikere van, ha megállja a helyét, akkor érdemes más feladatokkal is megbízni.
Sikerem volt. Kodály Székelyfonójában a háziasszonyt alakítottam. Azért mondom, hogy alakítottam, mert ebben a népi daljátékban színészileg is helyt kell állni.
Amikor kétévi szegedi munka után Tóth Aladár, az Állami Operaház akkori igazgatója ösztöndíjat ajánlott föl, és Pestre hívott, visszautasítottam. Úgy éreztem, korai még, Szegeden több irányban is fejlődhettem.
1968-tól azonban a fővárosban élek.
Az alt énekesnők nagy szerepét, a Carment, amelyben minden felvonás más és más arcot kíván, vidéken játszottam el, Pesten nem mertem kísérletezni vele. Ezért is vagyok hálás a pécsi Nemzeti Színház meghívásának. Az 1959-es tíz Carmen-előadásunk jó premier és jó iskola volt. Azóta már elénekeltem vagy nyolcvanszor, külföldön is.
Mire eljutottam a Deliláig, már játszani is tudtam.
Az énekes és a színész két külön egyéniség, ötvözni kell a kettőt. Minden énekesnek megvan a saját stílusa. Játszani azonban nemcsak a magam stílusa szerint szeretek, hanem minden szerepet másként. Delila például egyesíti magában a népe iránt érzett odaadást, a szerelmet és a bosszúvágyat. Az egyik érzés hozza magával a másikat. Hogy ezeket az egymásba fonódó bonyolult érzelmeket a közönség is megértse, a bennem lakozó színészre legalább akkora feladat hárul, mint az énekesre.
Ha kijövök a színházból, szeretek teljesen „civil” lenni. Nem tudok állandóan a zenében élni, úgy érzem, akkor kiégnék. Talán azért van ez így, mert ha a színpadra indulok, teljesen „átállok”. Azzá leszek, akit alakítanom kell. Beleélem magamat.
Egyik nadrágszerepem (nadrágszerepnek hívják a nők által alakított férfiszerepeket) az Orfeusz. A monda szerint Orfeusz leszáll az alvilágba, hogy megkeresse feleségét, Euridikét. Az érzés, hogy viszontlássam, akit szeretek, a tiszta szerelem, a zene, teljesen átfut, és észre sem veszem, hogy elmúlt két és fél óra. Pedig ez alatt az idő alatt szinte egyfolytában énekelek, az Orfeusz fizikailag is a legnehezebb alt szerepek közé tartozik.
Szegedről indultam el, és huszonöt évvel ezelőtt a most jubiláló szegedi színházban kezdte pályafutását Simándy József is. Meghívást
kaptunk egy jubileumi Carmenre. Vaszy Viktor vezényelt — éppen úgy mint huszonöt évvel ezelőtt.
És ugyanolyan lámpalázasak voltunk, mint első alkalommal. Olyan ünneplés volt, hogy szinte alig akartak leengedni a színpadról. Az ilyen ünnepi alkalmak teszik igazán széppé és színessé ezt a munkát, amit annyi éven át, robotos gyakorlással, lemondó tanulással csinál az ember.
A kezdés óta már összeszámolni is nehéz a szerepeimet. Van azonban egy magán-szerepem is, és ez az, amelyre a legszívesebben készülök.
Van egy nyolc és fél éves leányom, Beatrix. Sokan csodálkoznak rajtam, milyen szigorú is vagyok a mama szerepben.
Pedig a nevetés és a szigorúság megférnek egymással. Mint ahogy az énekes, a színész és az anya is megférnek egy emberben.
Csak mindegyiket átéléssel, szívből kell csinálni.
ALAKSZA TAMÁS
Komlóssy Erzsébet énekművész születésének mai évfordulója emlékére idézem fel az alábbi rádiófelvételt: KEMÉNY EGON: "Lassú víz" (1963) Dal alt-hangra, 3'20" Komlóssy Erzsébet - ének Módos énekegyüttes MR esztrádzenekara
Nem tudja valaki véletlenül, hogy jelent-e meg könyv az életéről?
Opera honlapjáról másolom ide: ÉGI PÁHOLY: KOMLÓSSY ERZSÉBET EMLÉKMŰSOR Új sorozatunkban szeretnénk méltó módon emlékezni azokra a művészekre, akik pályájuk során nemcsak a közönségnek, hanem az alkotó- és művésztársaknak is példát mutattak, örök emléket adtak. Az emlékezésben egykori pályatársak, növendékek és az adott életpálya jellegzetes dallamai is segítenek. Május 27-én 16 órától a Székely Bertalan teremben Komlóssy Erzsébetre emlékezünk többek között Verdi, Gounod és Mascagni dallamaival.
[url] http://www.discogs.com/Dvo%C5%99%C3%A1k-Pilar-Lorengar-Erzs%C3%A9bet-Koml%C3%B3ssy-Robert-Ilosfalvy-Tom-Krause-Ambrosian-Singers-London-Sym/release/2954706; Dvorak: Requiem - Kertész –Lorengar - Komlóssy – Ilosfalvy – Krause (LP) [/url] (1969) [url] http://www.deutschegrammophon.com/de/cat/4480892; Dvorak – Requiem - Kertész –Lorengar - Komlóssy – Ilosfalvy – Krause (CD) [/url] (1995)
[/url] http://www.discogs.com/Dvo%C5%99%C3%A1k-Pilar-Lorengar-Erzs%C3%A9bet-Koml%C3%B3ssy-Robert-Ilosfalvy-Tom-Krause-Ambrosian-Singers-London-Sym/release/2954706; Dvorak: Requiem - Kertész –Lorengar - Komlóssy – Ilosfalvy – Krause (LP) [/url] Dvořák* – Pilar Lorengar • Erzsébet Komlóssy • Robert Ilosfalvy* •Tom Krause - Ambrosian Singers* • London Symphony Orchestra* -István Kertész – Requiem Mass (1969) [url] http://www.deutschegrammophon.com/de/cat/4480892; Dvorak – Requiem - Kertész –Lorengar - Komlóssy – Ilosfalvy – Krause (CD) [/url] (1995)
AZ M3 CSATORNÁN LÁTHATJUK MA DÉLUTÁN 2014. JÚLIUS 9. 17:50- 18.40 KOMLÓSSY ERZSÉBET – PORTRÉ (1971) „Különleges időutazásra hívjuk nézőinket... egy gyönyörű hang és az operairodalom csodaszép dallamainak birodalmába. Tesszük mindezt a közelmúltban eltávozott feledhetetlen énekművész, a Kossuth- és Liszt-díjas Komlóssy Erzsébet születésének napján egy 1971-ben készült és az évforduló tiszteletére felújított portréjának bemutatásával, megidézve az embert és a művészt egyaránt. Kislánya elindít egy felvételt a lemezjátszón és megelevenednek édesanyja híres szerepei: Azucena, Örzse, Delila, Amneris, Orfeusz, a Vérnász Anyája. Alakítása emblematikus volt Kodály Székelyfonója Háziasszonyának szerepében, melyben életében először Szegeden az operaszínpadra lépett. Kodályt olyannyira elbűvölte és megihlette a bársonyos hang és a kivételes színészi tehetség, hogy később kifejezetten az ő számára írt egy dalt a műbe, Te túl, rózsám címmel. Komlóssy Erzsébet legendás, hihetetlen érzékiséggel megformált Carmen alakítását is felidézzük ebben a fekete-fehér portréban, melyben az emberábrázoló művész szerepeivel összefonódó drámaiságát csak aláhúzza, kiemeli a két kontrasztos szín, mindennél színesebb módon jelenítve meg számunkra a sokszínű művész ezer arcát és hangjának ezerszínű árnyalatát, melyek színes villanásait őrzi a hálás nézői emlékezet.” Fekete-fehér, magyar portréfilm, 43 perc, 1971
Az Operaházban ma 14 órakor búcsúztatják [url] http://operavilag.net/kaleidoszkop/majus-14-en-bucsuztatjak-komlossy-erzsebetet/; Komlóssy Erzsébetet [/url], ezt követően hamvait a Farkasréti temetőben negyed négykor helyezik örök nyugalomra.
Jaj el ne felejtsem azt a megismételhetetlen csodát amit Komlóssy (Czipra) és Házy (Saffi) nyújtott a Szegedi Szabadtérin egykoron!!!
Áthozom ide az alábbi beírásokat: Fórum - Hozzászólások a Momus írásaihoz (RM, 2002-11-15 12:47:11) 5015 • IVA Előzmény 5014 • Válasz erre 2014-05-01 04:50:07 Engem is elvarázsolt a Sámson és Delila, amiben oroszlánrésze volt Szabó Anitának és Komlóssy Erzsébetnek (én ebben a sorrendben néztem meg őket), de az igényes és látványos rendezésnek, szcenírozásnak, a csillagok szerepeltetésével sem fukarkodó balettbetétnek is. Az Operaház minden korban tetten érhető bornírtságainak egyike, hogy Szokolay Sámsonja előtt megváltak a darabtól, és annak „lejártával” már nem újították fel, holott a fiatal Mészöly Katalin, később Komlósi Ildikó és Pánczél Éva kedvéért érdemes lett volna ragaszkodni hozzá. (Lehet, hogy ezt elmondtam már valahol.) A Carmen 1965-ös felújításakor nem az volt a szándék, hogy Szabó Anitát Komlóssynál jobbnak adják el. Az idő tájt, talán egy-két évadon át, néhány esetben az újdonságnak számító beállás elsőbbséget élvezett a rangidősséggel szemben, még ha az jobb minőséget ígért is esetleg. Így lett az 1964-es Aida-felújítás első címszereplője Dunszt Mária, és a második Déry Gabriella, aki az előző rendezésben már énekelte Aidát, nem is egy évadon át. Amint Komlóssy Carmenje is ismert volt már akkor, a korábbi rendezésből. Lehet, hogy ebben a gyakorlatban személyes szempontok is szerepet játszottak, a közönség azonban így tapasztalhatta a tendenciát. Különben nekem nagyon tetszett Szabó Anita, élveztem gyönyörű hangszínét, és sajnáltam, hogy karrierje nem váltotta be, amit indulása ígért. Nem is tudom, maradt-e nyoma annak a szép hangnak a Hungaroton Cigánybáró-keresztmetszetén kívül, amelyen Mirabella kupléját énekli. 5014 • lujza Előzmény 5013 • Válasz erre 2014-05-01 02:35:16 Ilyenkor derül ki, hogy az öregségnek is lehetnek örömei :-)! Tinédzserként én is láttam az Erkelben Delilaként, talán többször is. Nagyon elvarázsolt az az opera. Aztán ott voltam, amikor Gardelli vezényletével felújították a Carment, mindkét szereposztás premierjén. És ezzel nem Szabó Anitát akarom kisebbíteni,de Komlóssy ezerszer jobban tetszett, pedig ő a második szereposztásban énekelt. 5013 • IVA Válasz erre 2014-04-30 03:40:49 Szép és ihletett a Komlóssy Erzsébetet búcsúztató nekrológ. Bizony, gazdagabbnak érzem magam azzal, amin -Ppp- sajnálkozni kénytelen: tanúja, élvezője lehettem Komlóssy pazar Delilájának, és frissiben az 1964-es Aida-felújítás, majd a Szegedi Szabadtéri Játékok Amnerisének. Utóbbi alakítását szerencsére hosszabb ideig élvezhette a közönség.
[url] http://www.momus.hu/article.php?artid=6729; Dőlnek a tölgyek… - Emlékezés Komlóssy Erzsébetre [/url] Café Momus - ppp -, 2014-04-28 [ Kommentár ] ] „A nagy operai erdő hatalmas magyar tölgyfái dőlnek ki sorban, és fájdalommal kell megállapítani, hogy az utóbbi időben egyre gyorsabban. Még alig temettük el Ágai Karolát, elhagyott minket Déry Gabriella, és most Komlóssy Erzsébet… Valamennyiük halálakor ugyanaz a gondolat foglalkoztatott: ha egy mai kezdő operarajongónak kellene elmondanom, hogy mitől voltak olyan nagyok, miért rajongtunk értük annyira, hogy emlékük még ma is, évtizedek elteltével is olyan elevenen él bennem, bennünk, feladatom igencsak nehéz lenne. Mert nagyságuk tulajdonképpen nem elmesélhető. Lehet ecsetelni hangszépségüket, beszélni színészi képességükről muzikalitásukról külön-külön is, lehet mutatni néhány megmaradt felvételüket, de azt a hatást, amit ránk estéről estére, szerepről szerepre élőben gyakoroltak, csak átélni lehet, szavakba önteni nem. [...] ”
Újra elment egy legenda. Elolvastam a Fidelión azt az interjút, amit a 80. születésnapjára készítettek vele. Egyszerű, a legparányibb öntömjénezéstől is mentes, őszinte vallomás. Aztán az embernek önkénytelenül eszébe jut, hogy mi az oka annak, hogy nem születnek ma ilyen dús hangok? A legtöbb mezzó szoprán, vagy jó esetben nadrág mezzó! És ezzel sajnos megfosztódunk attól az élménytől, amit egy igazi Carmen, Amneris, Azuczena jelentene. Van egy régi Carmen keresztmetszet lemezem magyarul, Komlóssy Erzsébettel. A partnerek Szőnyi Ferenc, László Margit. Most újra meghallgattam. Fantasztikus. Isten nyugosztalja Komlóssy Erzsébetet!
„A külföldön is nagy sikereket aratott énekesnőt elsősorban a nagy drámai hősnők megformálójaként ismerték, ám sokoldalú színészi képességei által lírai szerepekben is meggyőző alakításokat nyújtott” – olvashatjuk a MÁO közleményének bevezetésében. Mintha a drámai és a lírai szerepek alakításának színészi feltételei ellentétesek lennének. Egyébként Komlóssy Erzsébet a honlap cikkében felsorolt valamennyi szerepében drámai hősnőket formált meg. Természetesen mindegyikben van több-kevesebb lírai vonás is.
Többször gondoltam Komlóssy Erzsébetre mostanában, A varázsfuvola bemutatói kapcsán. Az Operaház hagyományosan nagyigényű Mozart-kultuszában megfigyeléseim óta kiválóságokra osztották a három dáma szerepét. Mikó András 1960-as operaházi rendezésében (melynek szériájába nézőként csak másfél évtizeddel később kapcsolódtam be) Takács Paula, Sándor Judit és Tiszay Magda abszolválta az Éj királynője udvarhölgyeinek szólamait; a második, fiatalabb gárdában az előbbiek egyéb szerepeinek várományosai, illetve az örökségükben már részben osztozók: Déry Gabriella, Szőnyi Olga és Komlóssy Erzsébet. (Később be-, illetve visszaállt az Első hölgy szerepébe Szecsődi Irén, a Másodikéba Svéd Nóra, a Harmadikéba Uher Zita és Divéky Zsuzsa.) A fiatalabb hölgygárdából elsőként Szőnyi Olga hagyott itt bennünket bő esztendővel ezelőtt. Múlt hónapban Déry Gabriella, és most sietett a nyomukba Komlóssy Erzsébet. Szomorúan böngészem végig ama korszak Varázsfuvolájának teljes, népes szereplőgárdáját, és immár csak egyetlen főszereplőt látok, aki köztünk van, a Paminát alakító László Margitot – Isten éltesse sokáig, egészségben! Az alkalom tette csak, hogy éppen A varázsfuvola kapcsán emlékeztem Komlóssyra, aki nem sokszor lépett fel a Harmadik hölgy szerepében, különösen nem, ha a művészi személyiségével szinte azonossá vált híres, nagy alakításaira gondolunk: Delila, Carmen, Amneris, Gertrud, A székely fonó Háziasszonya. Örülök annak, hogy Komlóssy Erzsébet fénykora és további számos kiváló alakításának ideje egybeesett legaktívabb operajárásom időszakával. Ha majd egyszer arra a megállapításra jutok, hogy nem rossz időben születtem, ahhoz Komlóssy is hozzájárult.
Sajnos egy CSODÁVAL ismét szegényebbek vagyunk! Életem első CARMEN-je és DELILÁ-ja volt! Azóta sem múlta felül hazai művész! De az Operaházra újabb "szégyen" vetül, hiszen tavaly arra sem voltak képesek, hogy e csodálatos MŰVÉSZNŐ jubileumát egy nagyszabású gálaesttel a Házban rendezzék meg! Bizonyára a marketing kommunikációba nem fért bele!
[url] http://operavilag.net/kategoria-nelkuli/elhunyt-komlossy-erzsebet/; Elhunyt Komlóssy Erzsébet [/url] Operavilág.net, 2014. április 22. A legendás mezzoszopránt életének 81. évében érte a halál Életének 81. évében, április 22-én elhunyt Komlóssy Erzsébet, a Magyar Állami Operaház örökös tagja és mesterművésze. A külföldön is nagy sikereket aratott énekesnőt elsősorban a nagy drámai hősnők megformálójaként ismerték, ám sokoldalú színészi képességei által lírai szerepekben is meggyőző alakításokat nyújtott. Salgótarjánban született 1933. július 9-én. Tanulmányait a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskolában végezte László Géza tanítványaként. 1955-ben Szegeden debütált a Háziasszony (Kodály Zoltán: Székely fonó) szerepében. 1958-ig a Szegedi Nemzeti Színház tagja volt, majd az Operaház magánénekese lett. Közreműködött Szokolay Sándor Vérnász és Hamlet c. operáinak ősbemutatóján. Oratóriuménekesként is gyakran fellépett. 1964-ben Liszt Ferenc-díjjal, 1973-ban Kossuth-díjjal ismerték el művészetét, 1982-ben vette át az Érdemes Művész kitüntetést. Főbb szerepei: Ulrica (Verdi: Az álarcosbál); Azucena (Verdi: A trubadúr); Carmen (Bizet); Amneris (Verdi: Aida); Orpheusz (Gluck: Orpheusz és Eurüdiké); Gertrúd (Erkel: Bánk bán); Delila (Saint-Saëns: Sámson és Delila); Márfa (Muszorgszkij: Hovanscsina); Örzse (Kodály: Háry János); Klütaimnésztra (Richard Strauss: Élektra); az anya (Szokolay: Vérnász) az öreg grófnő (Csajkovszkij: A pikk dáma). A művészt az Opera saját halottjának tekinti, temetéséről később intézkednek.
Ma a Bartók Rádióban 16.00 Lemezelő - nem csak gyűjtőknek 1. Kincskereső - exkluzív beszélgetés Komlóssy Erzsébet énekművésszel, saját felvételeit hallgatva 2. Ami a novemberi adásból kimaradt: Halász Péter, a Magyar Állami Operaház megbízott igazgatójának legkedvesebb lemezei. Műsorvezető: Madarász Zsolt Szerkesztő: Bánkövi Gyula
Belcanto Operabarátok Magyarországi Társasága - Belcantohungary A Belcanto Operabarátok Magyarországi Társasága - Belcantohungary gondozásában megjelent [url] https://www.facebook.com/photo.php?fbid=457306001044413&set=pb.324602227648125.-2207520000.1385119869.&type=3&theater; Komlóssy Erzsébet életpályája [/url] - fotoalbum Clementis Tamás szerkesztésével.
[url] https://www.facebook.com/photo.php?fbid=449825251792488&set=pb.324602227648125.-2207520000.1383064184.&type=3&theater; Komlóssy Erzsébet köszöntése az ELTE dísztermében, 2013. október 27. [/url]
Holnap este ünnepi gálakoncerttel köszöntik Komlóssy Erzsébetet születésnapja alkalmából az ELTE Aula Magnában (1053 Budapest, Egyetem tér 1-3.) A szervező: Belcanto Opera-Barátok Magyarországi Társasága
Ünnepi gálaest Komlóssy Erzsébet 80. születésnapja és operaházi tagságának 55. jubileuma alkalmából 2013. október 27. vasárnap 19 óra. ELTE Aula Magna (1053 Budapest, Egyetem tér 1-3.) Közreműködnek: Ardó Mária, Bajári Levente, Bazsinka Zsuzsanna, Berczelly István, Bokor Jutta, Boncsér Gergely, Bretz Gábor, Clementis Tamás, Erdélyi Erzsébet, Gál Erika, Kertesi Ingrid, Kováts Kolos, Palerdi András, Pazár Krisztina, Pánczél Éva, Sárkány Kázmér, Schöck Atala, Szilfai Márta, Szolnoki Fatime, Wiedemann Bernadett Zongorán közreműködik: P. Szabó Anikó, Hidegkuti Pálma, Köteles Géza Rendező: Belcanto Opera-Barátok Magyarországi Társasága Clementis Tamás – Bartók Gergely Az est zártkörű. Az info@belcantohungary.com e-mail címre fogadnak korlátozott számban jegyigénylést.
Szegediként a színházban sajnos nem láttam: akkor még csak kisdobos voltam. A szabadtérin viszont igen. Sajnos az akkori igazgató nem engedte énekelni pl. Ágay Karolát sem. ( Ez a "szokás" persze tovább él )
BOLDOG SZÜLETÈSNAPOT kedves Komlóssy Erzsébet!!! Sajnos én csak kétszer láttam élöben színpadon, amit nagyon sajnálok egyrészröl, másrészröl boldog vagyok, hogy legalább kétszer láthattam. 1983 ban a Székely fonóban,és 1985 ben a Falstaffban. OK; most már tudom, akkor volt 50 éves! ès alig engedték színpadra, különben láttam volna többször is. Micsoda kár hogy Magyarországon ez a szokás. Aki elmúlt 50 éves, akármilyen jó és csodálatos, azt már nem engedik énekelni. Mikor jövünk már rá, hogy az idösebb generációra is szükség van, mekkora kincseket pazarolunk el, ahelyett, hogy tanulnánk tölük!!!!
Szerencsére sokat láthattam a színpadon, de szerettem őt az operettben és daljátékokban is: a rádiófelvételeiből szép számmal találhatók meg ezek. Hadd emeljek ki hármat közülük: Sullivan: A mikádó J. Strauss: A cigánybáró Farkas Ferenc: Csínom Palkó Ősszel valami emlékkoncertje szervezéséről hallottam. Remélem, meglesz! Magam is szívből gratulálok a művésznőnek a nyolcvanadik születésnapjához!
Isten éltesse sokáig , jó egészségben a Művésznőt! Hangi és énekesi csoda volt, élvezetes minden perce!!! <3
[url]http://operavilag.net/interjuk/komlossy_erzsebet/;A művésznő ma 80 esztendős.[/url] Idézet a belinkelt interjúból: "– Volt olyan szerep, amit szeretett volna elénekelni, de nem került rá sor? – Volt kettő: Eboli a Don Carlosból és Santuzza a Parasztbecsületből. Ebolira többször felkértek, de nem vállaltam, mert szólama túl magas volt az én hangomhoz. Pedig micsoda karakter, hogy el tudtam volna játszani! Akárcsak Santuzzát, amelyre felkért Mikó András a Szegedi Szabadtéri Játékokra, de az is magas hangfekvésű szerep, végül nem vállaltam. Koncerten ugyan elénekeltem ezeket az áriákat, de utána éreztem, hogy nem tett jót a hangomnak. Nekem többet ért, hogy megmaradjanak a magvas közép- és mély hangjaim, hiszen a szerepeim többségében ezek domináltak. Egyébként A végzet hatalma Preziosillája is határszerepem volt, s egy idő után kértem is, hogy ritkábban tűzzenek ki rá. A Bánk bán Gertrudisa is hangi határaimat súrolta, a 2. felvonásbeli duett C hangja miatt. Amikor felkért a szerepre Ferencsik, azt mondta, nem a C-n múlik a szerep, úgyhogy megegyeztünk, hogy előadásokon nem tartom ki azt a hangot. (Preziosillának C-t kellett elérni, de azt futamban, s úgy elértem könnyedén.) Gertrudis karaktere viszont nagyon megfogott, egyik meghatározó szerepemmé vált – az operából lemez- és tévéfelvétel is készült, utóbbiért Simándyval nívódíjat is kaptunk."
Pedig én nem bántam volna, ha Eboli szerepét kéri (és meg is kapja). Miután Preziosillával és Amnerisszel sikert aratott... Szuggesztív Erda volt.
„Ahogy bementem, CSÖNDBEN, úgy akartam eljönni” – Komlóssy Erzsébet Komlóssy Erzsébet néhány hét múlva 80 éves lesz. Ebből az alkalomból készült vele képes interjú, ami az Opera magazin most megjelent nyári számában olvasható. (Beszélgető társ: Nagy Bálint) Ebből idézek még: „ … - S ezt követte hatvan szerep, különféle figurák, Monterverditől Szokolay Sándorig. Voltak kedvencei? - Nekem minden szerep a kedvencem. Ha színpad volt és darab volt, az mind az enyém volt. Ének, ének, ének. Csak ez számított. A nagy Verdi-szerepeket különösen sokat énekeltem: Azucena, Ulrika, Amneris. Szokolay Vérnásza nagyon-nagyon nehéz volt. Házy Erzsébet el is terjesztette, hogy nem fogom megtanulni. Persze erről szó sem volt. Soha nem kértem és soha nem adtam vissza szerepet. Amire felkértek, elénekeltem. S boldog voltam, hogy színpadon lehetek. Talán egyedül Wagnerrel kellett megküzdenem. Nem szárnyalhattam olyan szenvedélyesen, mint Verdi dallamaival. Wagner olyan, mint a matematika, német, precíz, fegyelmezett. S én a matematikát sose szerettem. Erdára Mihály András tűzött ki, talán, hogy kiszúrjon velem. Aztán nagyon megszerettem ezt a szerepet is. Egy újabb jósnő, egy újabb sötét jóslat. Igazi alt-karakter. […]” Tudomásom szerint ősszel, Komlóssy Erzsébet születésnapjára két nagyszabású zenekari koncerttel készül a Belcanto Operabarátok Magyarországi Társasága, ahhoz hasonlóval, amilyennel tavaly Házy Erzsébet emléke előtt is tisztelgett.
...ha már itt ez a topic, akkor használjuk is - igaz ezzel az erövel mehetett volna az \"Ilosfalvy-topicba\", vagy a \"Kedvenc énekesek\" topicba is: A. Dvorak, Requiem, op 89 * PILAR LORENGAR - soprano * KOMLÓSSY ERZSÉBET - contralto * ILOSFALVY RÓBERT - tenor * TOM KRAUSE - bass The Ambrosian Singers - LSO - KERTÉSZ ISTVÁN (DECCA 1969)
