Itt tart a Kocsis-hagyaték:
https://hirklikk.hu/kozelet/a-zsenik-maganyosak-veszelyben-kocsis-zoltan-hagyateka-a-csalad-kulfoldre-mentene/378601?fbclid=IwAR0c8E4VjP5ndoaRkjUb9RpOs1PhvBPuBoNV9HrCq28Z_9u3XGuK5Ol-dr0
A Kormány 2014/2020. (XII. 24.) Korm. határozata a Kocsis Zoltán emlékének megőrzéséhez kapcsolódó intézkedésekről szóló 1605/2020. (IX. 28.) Korm. határozat módosításáról
1. A Kocsis Zoltán emlékének megőrzéséhez kapcsolódó intézkedésekről szóló 1605/2020. (IX. 28.) Korm. határozat (a továbbiakban: Korm. határozat)
4. pontja helyébe a következő rendelkezés lép: (A Kormány elismeri Kocsis Zoltán zenei munkásságát, elkötelezett emlékének ápolása, szellemi hagyatékának megőrzése mellett, és támogatja a Kocsis Zoltán Emlékház létrehozását, működtetését. Ennek érdekében)
„4. felhívja a Miniszterelnökséget vezető minisztert, hogy – a Társaság bevonásával – készítse el az Ingatlan felújításhoz (a továbbiakban: Beruházás) szükséges engedélyes terveket;
Felelős: Miniszterelnökséget vezető miniszter
Határidő: 2021. január 31.”
2. A Korm. határozat a következő 5–7. ponttal egészül ki: (A Kormány elismeri Kocsis Zoltán zenei munkásságát, elkötelezett emlékének ápolása, szellemi hagyatékának megőrzése mellett, és támogatja a Kocsis Zoltán Emlékház létrehozását, működtetését. Ennek érdekében)
„5. felhívja a Miniszterelnökséget vezető minisztert, hogy – a Társaság bevonásával – készítse el a Beruházáshoz szükséges kiviteli terveket;
Felelős: Miniszterelnökséget vezető miniszter
Határidő: 2021. március 31.
6. felhívja a Miniszterelnökséget vezető minisztert, hogy a 4. és 5. pontban meghatározott feladatok megvalósítása érdekében adjon ki támogatói okiratot 122 700 000 forint összegben a Kvtv. XI. Miniszterelnökség fejezet, 30. Fejezeti kezelésű előirányzatok cím, 1. Célelőirányzatok alcím, 33. Civil és nonprofit szervezetek támogatása jogcímcsoport terhére a Társaság mint kedvezményezett részére;
Felelős: Miniszterelnökséget vezető miniszter
Határidő: azonnal
7. felhívja a Miniszterelnökséget vezető minisztert, hogy – a Társaság bevonásával – készítsen előterjesztést a Kormány részére a Kocsis Zoltán Emlékház szakmai programjáról, annak működtetéséhez, valamint az Ingatlan felújításához kapcsolódó feladatokról a szükséges forrásigény bemutatásával.
Felelős: Miniszterelnökséget vezető miniszter
Határidő: 2021. november 30.”
Orbán Viktor s. k., miniszterelnök
Magyar Közlöny – 2020. szeptember 28.
A Kormány 1605/2020. (IX. 28.) Korm. határozata Kocsis Zoltán emlékének megőrzéséhez kapcsolódó intézkedésekről
A Kormány elismeri Kocsis Zoltán zenei munkásságát, elkötelezett emlékének ápolása, szellemi hagyatékának megőrzése mellett, és támogatja a Kocsis Zoltán Emlékház létrehozását, működtetését.
Ennek érdekében
1. egyetért a Kocsis Zoltán Emlékház létrehozásához szükséges, Budapest XXII. kerület, belterület 220362/1 helyrajzi számú, természetben a Budapest XXII. kerület, Ringló út 75. szám alatti ingatlan (a továbbiakban: Ingatlan) független ingatlanforgalmi szakértő által meghatározott forgalmi értéken a Magyar Nemzeti Filharmonikus Zenekar, Énekkar és Kottatár Nonprofit Kft. [1095 Budapest, Komor Marcell u. 1., cégjegyzékszám: 01-09-921743 (a továbbiakban: Társaság)] javára történő megvásárlásával;
2. felhívja a pénzügyminisztert, hogy az emberi erőforrások miniszterének bevonásával gondoskodjon a) az Ingatlan megvásárlásához a 2020. évben szükséges 358 300 000 forint biztosításáról a Magyarország 2020. évi központi költségvetéséről szóló 2019. évi LXXI. törvény (a továbbiakban: Kvtv.) 1. melléklet XX. Emberi Erőforrások Minisztériuma fejezet, 20. Fejezeti kezelésű előirányzatok cím, 28. Gazdasági társaságok által ellátott feladatok támogatása alcím javára,
b) a kincstári díj fedezeteként 179 150 forint biztosításáról a Kvtv. 1. melléklet XX. Emberi Erőforrások Minisztériuma fejezet, 20. Fejezeti kezelésű előirányzatok cím, 48. Kincstári díj és pénzügyi tranzakciós illeték alcím javára;
Felelős: pénzügyminiszter emberi erőforrások minisztere
Határidő: 2020. szeptember 30.
3. felhívja a pénzügyminisztert – a Miniszterelnökséget vezető miniszterrel, valamint az emberi erőforrások miniszterével együttműködésben –, hogy gondoskodjon az egész alakos bronzszobor elkészítéséhez 25 000 000 forint biztosításáról a Kvtv. 1. melléklet XI. Miniszterelnökség fejezet, 7. Nemzeti Örökség Intézete cím javára;
Felelős: pénzügyminiszter Miniszterelnökséget vezető miniszter emberi erőforrások minisztere
Határidő: a felmerülés ütemében
4. felhívja az emberi erőforrások miniszterét, hogy – a Társaság bevonásával – készítsen előterjesztést a Kormány részére a Kocsis Zoltán Emlékház szakmai programjáról, annak működtetéséhez, valamint az Ingatlan felújításához kapcsolódó feladatokról a szükséges forrásigény bemutatásával.
Felelős: emberi erőforrások minisztere
Határidő: 2021. június 30.
Orbán Viktor s. k
Isten látja a lelkemet, nem akarok élcelődni, de elgondolkodtam ezen, és biztosan vannak esetek, amikor jobb egy halott özvegyének lenni, mint egy élő feleségének.
Elég szemét húzás, akár elvált feleség, akár özvegy! (bocs!) Nincs már eddig is elég művészünk, akik a magyar állam pénzén tanultak, pénzt, paripát, fegyvert megkaptak, hogy tehetségüket kibontakoztathassák, aztán vígan élnek külföldön és keltik rossz hírünket? Tisztelet a kevés kivételnek.
Arra mi a biztosítéka a hölgynek, hogy külföldön "a férje végakarata és szellemisége" fog megvalósulni? Mi vezérli őt erre a lépésre? (a külföldön remélt magasabb összegtől eltekintve?)
Nem tudom. Itt egy további link egy felvétellel, "Utoljára együtt nyilvánosan....." valamint további két cikk arról, hogy
1) "..miért nem teljesítik Kocsis Zoltán végakaratát?...A 2016 novemberében elhunyt Kocsis özvegye, Tóth Erika a Facebookon fakadt ki a döntés miatt. „A folyamatos ígérgetések miatt négy évet vártunk hiába, négy éve reménykedünk abban, hogy sikerül megvalósítani azt, amit férjem megálmodott. Nem sikerült” – írta közösségi oldalán dühösen az özvegy, aki nehezményezi, hogy férje hagyatékáról egyesek nem akarnak tudomást venni és ami a legfájóbb pont, hogy 2016 óta nem tudnak méltó emlékhelyet állítani. Kocsist ugyanis a kormány, Budapest, Pécs és a Zeneakadémia is saját halottjának tekintette. Forrás: itt.
2) "Mindenki hárít – Mikor lesz méltó síremléke Kocsis Zoltánnak? Bár korábban félmilliárd forintot különített el rá az Emberi Erőforrások Minisztériuma (EMMI), feltehetően sosem készül el a Kossuth- és Liszt-díjas zongoraművész és karmester, Kocsis Zoltán (†64) emlékháza Budafokon...„A család kizárólag az engedélyek kézhezvétele után állíthatna számára síremléket, ám eddig ebben az ügyben is csak az ígéretekig jutottunk el” – írta az özvegy." Forrás: itt. Mindenhol "özvegyként" említik Tóth Erikát.
Tudtommal Kocsis Zoltán családi állapota halálakor elvált volt...
Miért nem lesz emlékháza Kocsis Zoltánnak, ha már döntés is volt róla?
Visszatáncolt a kormány a Kocsis Zoltán-emlékház ötletétől, vagy a család támasztott túlzó igényeket? A művész özvegye nyilatkozott a HVG-nek.
A Facebookon tudatta a nyilvánossággal a kétszeres Kossuth-díjas zongoraművész, karmester, zeneszerző Kocsis Zoltán özvegye, Tóth Erika, hogy
"Mégsem lesz Kocsis Zoltán-emlékház, a volt otthonunk tehát eladóvá vált."
Pedig mindmáig érvényben van egy tavaly szeptemberi kormányhatározat, amely szerint a kabinet támogatja a Kocsis Zoltán-emlékház létrehozását. A művész egykori otthona, a budafoki Ringló úti családi ház megvásárlására 358 millió forintot szántak. Az adásvételi szerződést azonban nem írta alá Kocsis Zoltán özvegye, mert mint a HVG-nek mondta: „Semmilyen biztosítékot nem kaptam arra, hogy a férjem végakaratának és szellemiségének megfelelően fog megvalósulni az emlékház.”
Arról, hogy mi volt a család elképzelése, hogyan alakították volna át az épületet, és mennyire tartják reálisnak a budafoki kertvárosban zenei központot építeni, a HVG e heti számában, illetve a hvg360-on olvashatók a részletek.
Tóth Erika mindenesetre most a ház eladására készül, Kocsis Zoltán hagyatékára pedig külföldön keres vevőt. (Forrás itt.)
2021.01.14 12:35 - 13:55 Bartók Rádió
|
Koncert dél - Hangversenykülönlegességek |
|
Kocsis Zoltán első zongoraestje1. Ludwig van Beethoven: a) c-moll szonáta op. 10/1, b) A-dúr szonáta op. 101, 2. Johannes Brahms: Fantáziák op. 116, 3. Claude Debussy: A boldog sziget, 4. Bartók Béla: Szonáta (Zeneakadémia, Nagyterem, 1971. január 17.) |
|
Éljen!
Ujjongjunk!!! Végre egy jó hír:
https://papageno.hu/intermezzo/2020/09/kocsis-zoltan-emlekhazat-hoznak-letre-budapesten/
Természetesen összes írását kötetbe rendezve ki kell adni. Minden felvételét/önálló szerzeményét/átiratát CD-n/DVD-n kiadni, amiről nincs felvétel, felvenni! Utca és intézmény is elnevezendő Róla!!!
Most bukkant fel a YouTube-on, lehet ugyan, hogy már szerepelt a fórumon Darvas János szép filmje (2002) Kocsis Zoltánról:
Zoltán Kocsis: secrets of the Hungarian piano tradition (Documentary, 2002)
Ma lenne 68 éves...
Igen...
Még mindig nem hiszem el.
Azazhogy már három éve ...
Már két éve...
Nagyon hiányzik a tudása, a szavai.
Minden nap kérdeznék valamit Tőle, de nem tehetem. Csak az a Mozart-zongoraverseny lassú tétele jár a fejemben, amit utoljára hallottam tőle zongoristaként. Olyan gyönyörűen játszotta, hogy sokunknak kicsordult a könnye.
Más lett a világ, mikor megszületett!
Bartók Rádió mai műsorán: 12:36 – 14.08 Hangversenykülönlegességek
Csaba Péter (hegedű) és Kocsis Zoltán (zongora) estje
1. Wolfgang Amadeus Mozart: e-moll szonáta K. 304.,
2. Ludwig van Beethoven: c-moll szonáta Op. 30. No.2.,
3. Johannes Brahms: G-dúr szonáta Op.78.,
4. Bartók Béla: I. rapszódia,
ráadások:
a) Szergej Rahmanyinov: Vocalise,
b) Wolfgang Amadeus Mozart: C-dúr szonáta K. 296 - I. Allegro vivace
(MTA Kongresszusi terme, 1979. december 8.)
Kocsis Zoltán ma lenne 67 éves.
A 2016. november 6-án elhunyt zongoraművész-karmester-zeneszerző emlékére, a Dankó Rádió „Túl az Óperencián” műsorának végén Ravel Bolerója csendült fel a Nemzeti Filharmonikusok előadásában, élükön Kocsis Zoltánnal – élő, koncertfelvételről hangzott el a zenemű, amit a 18 órakor kezdődő ismétlőadásban, háromnegyed hét táján újra meghallgathatunk a rádió hullámhosszán (és/vagy az internetes oldaláról).
Az M5 csatorna sugározza ma 21:50 - 00:00
MüpArt Classic
Kocsis Zoltán emlékkoncert
„Kocsis Zoltán halálának évfordulóján koncerttel tisztelegnek emléke előtt volt zenész kollégái, munkatársai a Müpában, abban a teremben, ahol hosszú évekig együtt muzsikálhattak. Az est műsorával sokoldalú művészi, zenei tevékenységének fontos mozzanatait, kapcsolatait, fordulatait próbáljuk felidézni: a legfontosabb szerzők közül Liszt és Bartók szólal meg.
A 1970-ben a Magyar Rádió zongoraversenyén Kocsis számára győzelmet hozó művet: Beethoven G-dúr zongoraversenyét egy általa felfedezett orosz zongoraművész szólójával hallhatjuk.
A zeneszerző Kocsist az ifjúkori pályatárs, Sáry László az emlékére komponált új művel idézi meg. Az átiratok mesteri készítőjének hagyatékából a tevékenységének központi alakját jelentő Bartók Béla négy korai zongoraművének zenekari hangszerelése szól.”
Kocsis Zoltántól sokat lehet tanulni a zenéről – és nem csak a zenéről.
Kocsis Zoltán – Juhász Előd mikrofonja előtt.pdf
Juhász Előd: Kocsis Zoltán – Utolsó beszélgetés.pdf
Kocsis Zoltán utolsó koncertje a Művészetek Palotájában 2016. október 7-én
Már a halottak napja időszaka körül, a Farkasréti temetőben - amikor ott jártam - folyamatosan érkeztek az emlékezők Kocsis Zoltán sírhantjához, kezükben egy-egy szál virággal és/vagy kis mécsessel, ott megállva fejet hajtani az eltávozott nagy muzsikus fejfájánál.
A zeneszerető emberek szívében Zoltánunk örökké él.
Gyásznap a mai.
Kocsis Krisztián exkluzív interjút adott az Origónak.
Kocsis Zoltán zongorái a magyar zenetörténet felbecsülhetetlen értékű kincsei. A kétszeres Kossuth- és Liszt Ferenc-díjas művész fia, Kocsis Krisztián és családja úgy döntöttek, hogy nem hagyják porosodni a művész hangszereit: két zongoráját is átadják a Virtuózok péntek esti szuperkoncertjére, hogy a fiatal tehetségek is megszólaltathassák.
Bartók Rádió, ma délután: 12:36 – 14.10
Kocsis Zoltán zongoraestje
1. Wolfgang Amadeus Mozart: a) C-dúr szonáta K. 330., b) A-dúr szonáta K. 331.,
2. Claude Debussy: Suite bergamasque - a) Prélude, b) Menuet, c) Holdfény, d) Passepied,
3. Liszt Ferenc: a) I. elfelejtett keringő, b) Csárdás obstiné,
4. Bartók Béla: a) Allegro barbaro, b) Improvizációk magyar parasztdalokra,
ráadás:
Szergej Rahmanyinov: a) esz-moll etűd Op. 33. No. 6., b) A-dúr prelűd Op. 32. No. 9., c) E-dúr prelűd Op. 32. No. 3., d) gisz-moll prelűd Op. 32. No. 12.
(Zeneakadémia Nagyterem, 1978. május 30.)
Mikor állítanak neki EGÉSZ ALAKOS szobrot/ Mikor neveznek el róla utcát (NEM valami kis sikátort!!!)??? Mikor neveznek el róla intézményt? (Némi segítség: Ha a romániai első számú együttes neve George Enescu Nemzeti Filharmonikus Zenekar, akkor...)
jajjjj, ne viccolkodj:)
Azt mondtam volna, hogy én írtam?
Te írtad a duettet, nem? Vagy Mon(dd)teverdi?
A mai, zeneakadémiai koncert második ráadását Kocsis Zoltánnak ajánlották.
Emlékmozaikok, képek, hangulatok Kocsis Zoltánról
szerző: Petrőczi Éva
Új Ember Hetilap - 2017.12.17.
Már első belelapozásra nyilvánvaló, hogy a 2017-es adventi-karácsonyi időszak egyik könyvslágere lesz Juhász Előd Kocsis Zoltán-albuma, a szó legnemesebb értelmében. Ahogyan maga a szerző is a lehető legnemesebben kezelte és kezeli több évtizedes szakmai-magánemberi barátságát a XX–XXI. század kezdetben zongoraművész, majd karmester zsenijével. Megrendítő, rekviemszerű már a könyv „nyitánya” is: „Azok figyelmébe ajánlom, akik tisztelték, becsülték, kedvelték – mindazok nevében, akik talán még teljesen fel sem fogták, fel sem fogtuk, ki is volt valójában. És: mi mindennel gazdagított bennünket.”
Hatalmas és kockázatokkal teli feladat egy olyan, érdességektől sem mentes zseni portréját megrajzolni, amilyen Kocsis volt. Idézzük itt Prunyi Ilona zongoraművész, tanár szavait, amelyek minden szépelgés, szépítgetés nélkül az igazi Kocsis Zoltánt hozzák elénk: „Ezek fantasztikus emlékek (például négykezesezéseikről!), és gyakran eszembe juttatják, hogy Zoli mennyire tisztelt, és amennyire ő tudott, szeretett engem. Ez az amennyire ő tudott egyáltalán nem el- és megítélő mondat, csupán arról tanúskodik, hogy e könyv főhőse valóságos Amadeus redivivus (feltámadt Amadeus) módjára minden és mindenki elé helyezte életében a zenét. Család, szerelem, apaság, s természetesen a saját egészsége is epizódszereplő volt az életében a nagybetűs Muzsikához képest, éppen úgy, mint Wolfgang Amadeus Mozartéban. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy Kocsis »Unmensch«, embertelen ember volt; elég, ha antikvárius unokabátyja, Walloschek Miklós visszaemlékezéseire gondolunk, a nagy siófoki biciklizésekről, vagy az 1973-as évről, amikor a már három éve Beethoven-zongoraverseny győztes, hirtelen híressé vált fiatalember orgonált rokona esküvőjén…”
A visszaemlékezések sorában kitüntetett helye van Juhász Előd Ilyennek láttam című önvallomásának, amely egy Goethe–Eckermann mélységű szimbiózisról tanúskodik kettejük között. Az első, még csak közvetett találkozás az volt, amikor a még ifjú Juhász Előd 1963. június 27-én először hallotta játszani a tizenegy éves kisfiút, történetesen a Forrai Miklós-féle „Zenélő órák”-ban, ebben a nagyon népszerű egykori tévéműsorban. De olvashatunk ebben a többinél jóval hosszabb és árnyaltabb portréban arról is, amikor Kocsis a Magyar Állami Hangversenyzenekar fő-zeneigazgatójaként (ez lett később a Magyar Nemzeti Filharmonikus Zenekar) minden muzsikust, hírességet és pályakezdőt egyaránt, paraván mögötti próbajátékra kötelezett, nem törődve a vélt és valós nagyságok nimbuszával vagy éppen sértett tiltakozásával…
Ennek a szépen megkomponált kapcsolattörténeti esszének a végén egy gyönyörű, minden művészeti ágra érvényes mondat áll, a már nagybeteg Kocsis Zoltán utolsó olyan e-mailjéből, amely e könyv születésével kapcsolatban íródott. Tekinthetjük akár parainesisnek (erkölcsi tanításnak), akár szellemi végrendeletnek: „Az egyetlen, amiben bízhatunk, a zene szeretete és azok az ambíciók, amelyek mögött valóságos hit áll.”
A szép ráadás pedig az igényes, szép kiállítású, könnyeden, helyenként fanyarul elegáns kötet páratlan képanyaga. Hivatásos fotóművészek és baráti amatőrök munkáiból szépen „összeszőtt” vizuális portré-faliszőnyeg, mindazok számára, akik átérzik, mit jelentett az egész életében fájdalmas mosolyú és megszállott muzsikus, Kocsis Zoltán életműve a magyar kultúrának. Azaz, Juhász Előd és sokak meggyőződése szerint – mindnyájunknak.
(Juhász Előd: Kocsis Zoltán, Emlékmozaikok, képek, hangulatok, Scolar, 2017)
A Bartók Rádió ma délután közvetíti a Müpában elhangzott emlékkoncert hangfelvételét :12.36 – 13.57
A Nemzeti Filharmonikus Zenekar hangversenye
- Kocsis Zoltán emlékére
Vezényel: Hamar Zsolt és Dobszay Péter
Km. Gyenisz Kozsukin (zongora)
1. Liszt: Három gyászóda - a) A holtak No. 1., b) Az éj No. 2., c) Tasso gyászünnepe No. 3.,
2. Beethoven: G-dúr zongoraverseny (Kozsukin),
3. Sáry László: Sinfonia concertante - In memoriam Zoltan Kocsis,
4. Bartók - Kocsis: a) Burleszk Op. 8/c, No.3., b) Burleszk Op. 8/c, No.1., c) Második ábránd, d) Scherzo
Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem, 2017. november 6.
(A múlt hétfői adás ismétlése)
Csodálatos videót tett közzé apjáról Kocsis Krisztián
Fidelio.hu, 2017.11.07. 12:36
A legnépszerűbb videómegosztón elérhető felvételen Kocsis Zoltán fiát tanítja zongorázni Bartók egykori zongorájánál.
A videó 2006-ban készült, amikor Kocsis Krisztián kilenc éves volt, és Bartók zongorájánál apja Bartókra tanította. A felvételen a Mikrokozmosz második füzetéből a "Párhuzamos mozgás kis hatodhangközökben" című darab hallható.
KOCSIS ZOLTÁNRÓL NEVEZI EL PRÓBATERMÉT A PANNON FIHARMONIKUSOK
A Pannon Filharmonikusok a megújulásától számítva több mint egy évtizeden keresztül élvezhette Kocsis Zoltán szakmai mentori támogatását. Az állandó vendégkarmesterként minden évadban fellépő dirigens koncertjei teltházat vonzottak, az utolsó, zongoraművészként adott koncertjére sorban állt a közönség a jegyekért. A zenekar művészei, bár nehéz próbaperiódusokat tudhattak mindig maguk mögött, tisztelettel csodálták a művész zenei intellektusát, zeneiségét és fáradhatatlanságát. A rendkívül intenzív és tartalmas közös munkák emlékére, a tisztelet jeleként 2017. november 9-én a Pannon Filharmonikusok Pécs Megyei Jogú Város vezetőivel egyetértésben Kocsis Zoltánról nevezi el zenekari próbatermét. Az ünnepélyes teremavatásra 2017. november 9-én délután 18.00 órakor kerül sor dr. Páva Zsolt polgármester jelenlétében.
A tavaly elhunyt Kocsis Zoltánról szóló megemlékezésekben a legtöbben úgy fogalmaztak, hogy „űrt hagyott maga után”. Személye valóban pótolhatatlan veszteség, zseniális tehetsége és elkötelezettsége egyedülálló volt a magyar zenei életben. Az űr ablakot nyithat a zene világára, hiszen Kocsis Zoltán muzikalitása, zenei tudása, preferenciái mindannyiunk számára iránymutatásként szolgálhatnak az egyetemes zene megismerésére.
KOCSIS ZOLTÁN EMLÉKÉRE:
(1952-2016)
«Még leírni is döbbenetes, hogy nincs már közöttünk»
Egy régi Dalos Anna írásával emlékezem rá! (A.)
«KOCSIS ELŐTT TISZTELETTEL MEGHAJOL A ZONGORA»
Zoltán Kocsis in Concert
1973-1986
Franz Schubert: f-moll impromtu,
Liszt Ferenc: Csárdás obstiné,
Szergej Rahmanyinov: Esz-dúr etűd op. ЗЗ/7,
Szergej Rahmanyinov: A-dúr prelűd op. 32/9,
Szergej Rahmanyinov: E-dúr prelűd op. 32/3,
Fryderyk Chopin: g-moll ballada op. 23.
Fryderyk Chopin: c-moll mazurka op. 56/3,
Richard Wagner-Kocsis Zoltán: Viráglányok jelenete és finálé a Parsifal II. felvonásából,
Liszt Ferenc: Notturno (Liebesträume, No. 3.),
Liszt Ferenc: Ave Maria (Lebert & Stark),
Liszt Ferenc: Venezia e Napoli,
Kodály Zoltán: Székely keserves.
Hungaroton Classic. HCD 31 679
Kocsis Zoltán írja új CD-jének kísérőfüzetében, hogy a lemez műsor-összeállítását és a művek előadói megközelítését Liszt Ferenc művészi attitűdje hatja át. A CD négy Liszt kompozíció mellett olyan zeneműveket tartalmaz, amelyeket Liszt játszott vagy játszhatott volna (Schubert, Chopin, Wagner), illetve amelyek nem születhettek volna meg Liszt zeneszerzői-zongoraművészi habitusának hatása nélkül (Rahmanyinov, Kodály). A CD-n hallható tizenkét zongoradarabból hét már 1980-ban megjelent egy Hungaroton-feketelemezen, amelyen 1971 és 1978 közötti koncertfelvételeit adta ki Kocsis. A régi lemezen a hét romantikus zongoradarabhoz Bartók és Schönberg egy-egy kompozíciója társult - helyükre az új CD-n néhány 1983-ban és 1986-ban készült felvétel került. Ezek az új darabok logikusan illeszkednek a Liszt Ferenc alakja köré épített dramaturgiai koncepcióba.
Liszt „szelleme” a művek előadói megközelítésében tulajdonképpen csak áttételesen ragadható meg. Valójában Kocsis interpretációs elveit vesszük górcső alá, az ő művészi meggyőződésének jellegzetességeit próbáljuk meg feltárni. De hogy egyáltalán beszélhetünk interpretációs elvekről és művészi meggyőződésről, abban vitathatatlanul osztályrésze van Lisztnek, illetőleg az ő kiemelkedő szerepének a zenei előadó-művészet emancipációjában.
A virtuozitás a zenei interpretációban elengedhetetlen. Kocsisnál azonban sohasem a l’art pour l’art önimádó csillogását vagy a léha közönségbűvölést szolgálja. Technikai tudása páncél, amely bőrére tapadt, úgyszólván testének részévé vált; ilyen vértezetben merészen járhatja be a zongora birodalmát. Ezért játssza Kocsis a «CSÁRDÁS OBSTINÉ»-t, a «VENEZIA E NAPOLI»-t, ezeket a briliáns variációsorozatokat. Minden variáció egy-egy technikai probléma bemutatása: a dallam és a kíséret hangerőviszonyának kialakítása, akkordfelbontások, pergő futamok, nagy hangköztávolságok, gyors tempó - egyszóval mindaz, amit egy zongoristának tudnia kell.
És Kocsis kétségtelenül sokat tud. Még a «VENEZIA E NAPOLI» felvételén hallható „pedálba rúgások,” a le nem játszott hangok és „félrement” akkordok mellett is elképesztő a technikai biztonsága. Valami mégis hiányzik mindkét Liszt-kompozíció előadásából, éspedig az, ami jószerivel közvetíthetetlen. A felvétel ugyanis nem tudja megőrizni, nem tudja visszaadni a koncertterem levegőjét, Kocsis játékának primer hatását, jóllehet Liszt ezekbe a műveibe eleve „belekomponálta” ezt az effektust.
A Wagner «PARSiFAL»-jának II. felvonásából kiemelt „VIRÁGLÁNYOK JELENETE, ÉS FINÁLÉ”- ból is, amelyet Kocsis átdolgozásában hallhatunk a CD-n, a színház atmoszférája hiányzik.
Habár Kocsis valóban mindent megtesz (elkülöníti a zenekari kísérőszólamokat a dallamoktól, ha kell, zenekari hatást teremt stb.), interpretációja mégsem nyújtja az operai előadásokból ismert katartikus élményt.
Mindazonáltal a koncertfelvételeknek is megvannak a maguk pozitívumai. Megőrzik számunkra Kocsis játékmódjának jellegzetességeit, zongorahangjának színeit, előadásának tónusát és főként gondolatait a muzsikáról.
Szép pianókat, cantabiléket hiába keresünk Kocsis zongorajátékában. Csengő, feminin hangok helyett inkább sokféle különleges hangszín szólal meg zongoráján. Schubert «F- MOLL IMPROMTU»-jében nincsenek gyöngyöző skálák, futamai sokkal inkább hidegek és kopogósak. Chopin «C-MOLL MAZURKÁ»-jának hangvétele sem idézi „elomló” hangjával a tüdőbajos Chopint. Liszt «NOTTURNÓ»-jának dallama is sötétebb tónusú - kissé nazális hang, mintha magas fekvésű cselló vagy angolkürt játszaná.
Merőben technikailag vizsgálva ezt a hangminőséget, úgy tűnik, Kocsis hangjai nem csengenek fémesen. Ezeket a hangokat valamiféle homály veszi körül. Ez semmiképpen sem jelenti azt, hogy Kocsis billentése körvonalazatlan lenne. Sőt épp ellenkezőleg: ez a billentés céltudatosan mindig egy pontra irányul. Mintha a billentyűzet és a kalapácsok között, a zongora húrjaira átlósan, vékony és feszes húr lenne kifeszítve. Kocsis minden hangja ennek az imaginárius húrnak az érintésekor születik meg. Ezzel egyrészt konstans hangminőséget hoz létre, másrészt - tekintettel arra, hogy a hangszer belsejében jön létre a hang - tudatosan lemond arról a csábító lehetőségről, hogy a billentyűk felszínén zongorázzon, és csilingelő hangokkal hódítsa el hallgatóságát.
Természetesen az előadói koncepcióval is megmagyarázható, hogy miért mond le Kocsis a „szép”zongorázásról. Tudja, hogy neki a mű mondanivalóját kell közvetítenie, s ehhez be kell hatolnia az adott alkotás legmélyébe, rá kell találnia a zenedarab igazi jelentésére. Ahhoz pedig, hogy előadásával kibontsa a mű lényegét, nem elegendő a széphangzás, ahhoz sokkal több (és sokkal kifinomultabb) előadói eszközzel kell élnie.
Kocsis például mindig gondosan és érzékenyen kiemeli a fontos modulációkat, hangnemi kitéréseket. Ritmusai is feszesek, karakterisztikusak. Tehát az előadáskor nemcsak sokféle hangszínnel él, hanem a hangnemi, harmóniai, ritmikai effektusokat is élesen körvonalazza. Ebből fakad, hogy Kocsis játéka felettébb gesztikus. Ezekre az apró kifejező elemek érdemes felfigyelni. Chopin «G-MOLL BALLADÁ»-jában az első témát minden egyes alkalommal fél-zárlat előzi meg. Így annak ellenére, hogy a téma domináns felütéssel kezdődik, ez a felütés egyben az előtte elhangzó fél-zárlat feloldása is lesz. Kocsis előadásában az első téma felütésének kettős funkciója mindig tisztán megfigyelhető - a feloldás összeolvad a felütéssel.
A G-MOLL ballada előadásában egyébként, már csak a balladaműfajból adódóan is, fontos szerepet játszik a zenei eszközökkel létrehozható narrativitás. Ezért beszédesek a triolák, ezért erőteljesek a hosszan tartott hangok. S ezért „hadarnak” a rövidebb ritmusértékek, miközben az őket lezáró hosszabbak felé törekszenek, hogy ott végül elérjék céljukat. De nemcsak mimikus eszközökkel lehet elmondani a zenei folyamatot. Néha egyszerűen csak rá kell találni a darab kulcsmondatára (zenében inkább kulcsfordulatnak kellene nevezni), és ebből kiindulva kell felépíteni az interpretációt.
Schubert «F-MOLL IMPROMTU»-jének hidegen kopogó, fel-leszáguldó skálái csak az óramutatók egyenletes járásához hasonló, 3/8-os mozgásformula tükrében válnak érthetővé. A coda végén, a stretta előtt megáll ez a mozgás. Tudjuk, hogy most valójában egy óra állt meg - azaz eljött valakiért (értünk?) a halál. Kocsis szenvtelenül abbahagyja játékát, majd kétütemnyi szünet következik. Egy apró akcentus, picit rövidebb vagy hosszabb szünet, és semmivé lesz a megrázó élmény. És akkor nem értjük meg azt sem, hogy ezek a hidegen közömbös, elképesztő modulációs köröket bejáró, kopogó skálák tulajdonképpen egy kísérteties haláltánc képeit idézik.
Szintén egy-egy apró ötletből indul ki Kocsis Rahmanyinov «ESZ-DÚR ÉTUDE-TABLEAU»- jának és Liszt «AVE MARlÁ»-jának előadásában. Az «ÉTUDE-TABLEAU»-ban egészen az utolsó ütemekig csak akkordokat, akkordfelbontásokat és dallamtöredékeket hallunk. Amikor elérkezünk a darab csúcspontjához, a nagy fortéhoz, a bal kézben megszólal a dallam. Kocsis hősies tónussal emeli ki a darab végére megszületett dallamot. Liszt «AVE MARIÁ»- jának akár a „Variációk harangokra” címet is adhatnánk. Már a kompozíció elején, a jobb kéz kezdő Ave Maria-dallamában benne rejlik a harangozás effektusa; ebből hozza létre Kocsis a darab végén hallható nagy, ünnepi harangzúgást. Kodály «SZÉKELY KESERVES»-é- ben a „Sirass, édesanyám, ...” szövegkezdetű népdal parlando-rubato előadásával Kocsis lenyűgöző hitelességgel idézi fel a parasztasszonyok énekét.
Nem szokványos az a Chopin-kép, amelyet Kocsis a «C-MOLL MAZURKÁ»-ban állít elénk. Ahogyan édes-bús hangon elkezdi játszani a kompozíciót, sorban elvonulnak előttünk a táncok, és érezzük, hogy az egészből mindössze csak a suhanás, a könnyed szellő marad meg az emlékezetünkben. Valóban, Chopintől nem is várunk mást. Ám amikor megszólal a coda, rádöbbenünk arra, hogy a zongorista rögtönözte ezeket a könnyed, táncos dallamfoszlányokat, és hogy ez a zene sohasem hangzik fel többé ugyanígy. Szembesülünk az elmúlással, és megértjük, hogy miért olyan borongós, olyan végtelenül szomorú Kocsis Chopin-hangja.
Kocsis egyébként is kivételes érzékkel nyúl az egyes művek tónusához. Nagyszerűnek találom, ahogyan megfogja az AVE MARIA, a három rövid Rahmanyinov-darab vagy Chopin G-MOLL BALLADÁ-jának alapaffektusát. Elemében van, ha megzengetheti az egész hangszert, ha súlyos léptű, mackós akkordokat játszhat (mint az E-DÚR PRÉLUDE-ben, vagy az AVE MARIA harangzúgásában), ha elhitetheti velünk, hogy milyen bonyolultan kontrapunktikus az A-DÚR és az E-DÚR PRÉLUDE. Szeretem, ahogyan gyúrja-gyömöszöli a zongorát az ESZ-DÚR ÉTUDE-TABLEAU-ban és az E-DÚR PRÉLUDE-ben.
Boszorkányos mozdulataival hozza létre azokat a mozgással teli, energikus fortékat, amelyektől zsong-bong az egész zongora. Hatalmas küzdelem ez művész és hangszere között, amelynek végén a zongora tisztelettel hajol meg Kocsis előtt.
Dalos Anna
HOLMI (Figyelő), 1997. 9. Évfolyam 5. szám.
Müpa honlapjáról
|
Kocsis Zoltán-emlékkoncert |
|
Müpa, Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem |
|
Egy éve távozott el közülünk Kocsis Zoltán, hiányt hagyva maga után, de feladatot is adva: a magyar zenésztársadalomnak meg kell őriznie és ápolnia kell az örökséget, amelyet a korszakalkotó muzsikus ránk hagyott. |
Ars Sacra Fesztivál Kocsis Zoltán emlékkoncert 2017. szeptember 17., 19:00 SOTE Semmelweis Szalon (1085 Budapest, VIII. Kerület Üllői út 26.) Kocsis Krisztián Zoltán zongoraművész koncertje. Műsor: Liszt: Impromptu, S. 191 Brahms: Paganini Variációk, op. 35 Liszt: Réminiscenes de Don Juan, S. 418 Liszt: Ave Maria (Die Glocken Von Rom), S. 182 Schumann: Toccata, op. 7 Schumann: Karnevál, op. 9 A programfüzetben nem szerepel, de a koncert regisztrációhoz kötött!
Lemaradt: Kocsis Zoltán-koncert (MTA Kongresszusi Terem, 1976. április 21.)
