Téma ismertetése: lemezek, filmek, vélemények
916 gezakadocsa 2023-07-01 00:22:52 [Válasz erre: 910 Búbánat 2023-06-30 10:17:48]
Boros Attila rengeteg műsort szerkesztett és vezetett a rádióban, s jóideje ezt a Katolikus rádióban teszi, olykor még ma is. Igen sokszor volt a Ki nyer ma? műsorvezetője is (ennek is sokáig a Katolikus rádióban volt utódműsora -Kitalálom! címmel-, s annak is egyik műsorvezetője ő volt) - magam ezek során soha nem tapasztaltam nála bárki, pláne jelentős zeneszerző lekicsinylését; általában igen mértéktartó, csaknem szűkszavú volt mindig is a stílusa. Nem egyszer hallottam Ki nyer ma? során a helyszínen is, s ott mikrofonon kívül is ugyanezt a magatartást tanusította. Konkrétan emlékszem esetre, amikor "bennfentes" hallgató aktuális zenei adással kapcsolatos megjegyzésére is elhárítóan és szerényen reagált, sőt egy másik, kritikus megjegyzéssel szemben mintegy mérsékletre intve válaszolt.
Boros Attila rengeteg műsort szerkesztett és vezetett a rádióban, s jóideje ezt a Katolikus rádióban teszi, olykor még ma is. Igen sokszor volt a Ki nyer ma? műsorvezetője is (ennek is sokáig a Katolikus rádióban volt utódműsora -Kitalálom! címmel-, s annak is egyik műsorvezetője ő volt) - magam ezek során soha nem tapasztaltam nála bárki, pláne jelentős zeneszerző lekicsinylését; általában igen mértéktartó, csaknem szűkszavú volt mindig is a stílusa. Nem egyszer hallottam Ki nyer ma? során a helyszínen is, s ott mikrofonon kívül is ugyanezt a magatartást tanusította. Konkrétan emlékszem esetre, amikor "bennfentes" hallgató aktuális zenei adással kapcsolatos megjegyzésére is elhárítóan és szerényen reagált, sőt egy másik, kritikus megjegyzéssel szemben mintegy mérsékletre intve válaszolt.
915 Edmond Dantes 2023-06-30 15:39:50 [Válasz erre: 911 takatsa 2023-06-30 10:18:40]
Bocsánat, csak most látom beírásodat, miután letelt az 1 órás "kegyelmi" = szerkesztési idő/m = már nem tudom legutóbbimat kiszedni. Kárpótlásul és kiváló kapcsolatunkra való tekintettel (mottó: Boccanegra) ezennel és ünnepélyesen javaslom a topik átnevezését "Kedvenc felvételek - takatsa" címre ... nem magánban ;-)
Bocsánat, csak most látom beírásodat, miután letelt az 1 órás "kegyelmi" = szerkesztési idő/m = már nem tudom legutóbbimat kiszedni. Kárpótlásul és kiváló kapcsolatunkra való tekintettel (mottó: Boccanegra) ezennel és ünnepélyesen javaslom a topik átnevezését "Kedvenc felvételek - takatsa" címre ... nem magánban ;-)
914 Edmond Dantes 2023-06-30 14:12:45 [Válasz erre: 908 kjános 2023-06-30 08:46:02]
Rövid kérdéssel reagálok: ugyan ki ismeri a művek (operákról beszélünk) "szerzői" változatát? Mármint azokét a művekét, amik a filmezés elterjedése előtt születtek = a törzsrepertoár nagyjából 90-95%-a? Anélkül honnan tudjuk, mi az a "szerzői változat"? Másik rövid kérdés: ugyan ki (lenne) kíváncsi mondjuk egy akkor esetleg botrányosan (!) modernnek számító 1860-as Mozart-rendezésre, egy 1908-as Verdi-rendezésre, egy 1943-as -lehetőleg náci-bayreuth-i- Wagner-rendezésre? (Bár utóbbira talán ismét van-lenne igény...) A klasszikus művek (drámák, operák) színrevitelének a korszellem változásával kell haladniuk, mivel előadóművészeti termékek. Festményeket nem festünk át (volt rá példa jócskán), szobrokat nem faragunk át (letakartak rajtuk sokszor sok mindent), verseket nem költünk át ... de azokat át- meg újrafordítják időről-időre, ahogyan a drámákat, regényeket is. Átfordítás: igen, újraértelmezés: igen, újraírás-kiforgatás: nem, zenébe behatolás: nem, zene elleni rendezés: nem. És ez még szerintem egy elég konzervatív álláspont.
Rövid kérdéssel reagálok: ugyan ki ismeri a művek (operákról beszélünk) "szerzői" változatát? Mármint azokét a művekét, amik a filmezés elterjedése előtt születtek = a törzsrepertoár nagyjából 90-95%-a? Anélkül honnan tudjuk, mi az a "szerzői változat"? Másik rövid kérdés: ugyan ki (lenne) kíváncsi mondjuk egy akkor esetleg botrányosan (!) modernnek számító 1860-as Mozart-rendezésre, egy 1908-as Verdi-rendezésre, egy 1943-as -lehetőleg náci-bayreuth-i- Wagner-rendezésre? (Bár utóbbira talán ismét van-lenne igény...) A klasszikus művek (drámák, operák) színrevitelének a korszellem változásával kell haladniuk, mivel előadóművészeti termékek. Festményeket nem festünk át (volt rá példa jócskán), szobrokat nem faragunk át (letakartak rajtuk sokszor sok mindent), verseket nem költünk át ... de azokat át- meg újrafordítják időről-időre, ahogyan a drámákat, regényeket is. Átfordítás: igen, újraértelmezés: igen, újraírás-kiforgatás: nem, zenébe behatolás: nem, zene elleni rendezés: nem. És ez még szerintem egy elég konzervatív álláspont.
913 Nagy Katalin 2023-06-30 13:06:58 [Válasz erre: 911 takatsa 2023-06-30 10:18:40]
Igaz, máris átmásoltam. A szapulásra még sort keríthetünk, ha minden kétséget kizáróan igazolja, hogy ez a megkerülhetetlen tradíció. Nekem a hagyományos operajátszás elkötelezett híveként óvatosnak kell lennem, hogy nehogy szembemenjek valami hagyománnyal.
Igaz, máris átmásoltam. A szapulásra még sort keríthetünk, ha minden kétséget kizáróan igazolja, hogy ez a megkerülhetetlen tradíció. Nekem a hagyományos operajátszás elkötelezett híveként óvatosnak kell lennem, hogy nehogy szembemenjek valami hagyománnyal.
912 Klára 2023-06-30 11:19:35 [Válasz erre: 909 Nagy Katalin 2023-06-30 10:11:03]
Nem járok a piacenzai színház előadásaira, még a környékén sem, sajnos. De őszintén örülök a bemásolt pár sornak! Azt jelenti számomra, hogy vannak még értelmes, az operát értő és érző rendezők, tehát van még remény! Köszönet érte!
911 takatsa 2023-06-30 10:18:40 [Válasz erre: 908 kjános 2023-06-30 08:46:02]
Ejnye már, menjetek a rendezői színház témával az abba való topikba. Azt sem tudom, hogy mi fán terem az a rendezői színház, de itt a kedvenc felvételek és az én szapulásom a fő téma, ragaszkodnék ehhez, ha lehetséges. :) Amúgy küldtem neked egy magánt, ha még nem jöttél rá, akkor katt a felül jobboldalt, a kilépés mellett látható levél borítékra.
Ejnye már, menjetek a rendezői színház témával az abba való topikba. Azt sem tudom, hogy mi fán terem az a rendezői színház, de itt a kedvenc felvételek és az én szapulásom a fő téma, ragaszkodnék ehhez, ha lehetséges. :) Amúgy küldtem neked egy magánt, ha még nem jöttél rá, akkor katt a felül jobboldalt, a kilépés mellett látható levél borítékra.
910 Búbánat 2023-06-30 10:17:48 [Válasz erre: 908 kjános 2023-06-30 08:46:02]
Boros Attilát azért nem szeretem mert túlságosan
"wagneriánus" (én "verdiánus" vagyok és "bel cantós" is), minden más operaszerzőről és művéről sokszor
"lekicsinylően" nyilatkozik, úgymond a nagy német komponista árnyékában lehetnek csak. Ugyanakkor elismerem remek írásait,
könyveit, rádiós szerkesztői-riporteri tevékenységét. És amiért viszont igenis
kedvelem őt: "mer" Wagner zenéje mellett rajongani Lehár muzsikájáért
is, aminek többször is tanújelét adta különböző műsoraiban, amikor
beszerkesztett a nagy magyar zeneszerző műveiből valamit. Voltak a rádióban olyan adások, amiket kizárólag Lehárnak szentelt, és azokban szóban is elmondta miért tartja nagyszerű zeneköltőnek őt, milyen elragadó szépségek-értékek rejlenek a partitúráiban. Úgyhogy engem Lehárral nagyon könnyű "levenni a lábamról"...
909 Nagy Katalin 2023-06-30 10:11:03 [Válasz erre: 908 kjános 2023-06-30 08:46:02]
A piacenzai színház 2021/22 szezonja nyitóelőadásának füzetéből származik az alábbi idézet. Az előadás előtt olvastam el óriási megkönnyebbüléssel, hogy tényleg az Ernanit fogom látni a színpadon az Űrodüsszeia imitációja helyett.
"A rendező egy kicsit olyan, mint a házhoz jövő szakács, aki bejön hozzád és a nálad lévő alapanyagokkal kell megfőznie egy receptet, ami tökéletesen tükrözi a te ízlésedet. A rendezőnek ily módon az őt vendégül látó színházhoz, annak közönségéhez, hagyományához kell alkalmazni képességeit és személyiségét. (...) Nálam nincs dramaturgiai átírás, nincs időbeli áthelyezés, nincs új környezetbe helyezés, engem az az egyetlen cél vezérel, hogy végigkísérjem Önöket a drámán."
Szerény tapasztalataim alapján, ha az operalátogatók megsejtik, hogy hagyományos előadásra van kilátásuk, szívesebben elmennek az x. Traviátára is. Elég csak megnézni, hogy mennyivel többen vannak a "történelmi" rendezéseken (pl. Zeffirelli) a veronai Arénában. Nekem már sikerült megfűzni a darabot jól ismerő, vonakodó barátnőt azzal, hogy jöjjön el, mert ez a Figaró házassága szép lesz, azt fogja látni a színpadon, amit Mozart és Da Ponte írásban ránk hagyott.
Megadom az eredeti idézetet is, hogy a nálam jobb fordítók elkészíthessék a tökéletes magyarítást.
Un regista é un po' come un cuoco a domicilio, di quelli che arrivano in
casa tua e con i tuoi ingredienti devono cucinare una ricetta che
rispecchi perfettamente i tuoi gusti,. Cosí il registra deve adattare le
sue abilitá e la sua firma al teatro che lo ospita, al suo pubblico,
alla sua tradizione. (...) Nessuna riscrittura dramaturgica, nessuno
spostamento temporale, nessuna riambientazione, il mio unico intento é
guidarvi nella trama. (Gianmaria Aliverti)
908 kjános 2023-06-30 08:46:02 [Válasz erre: 907 Edmond Dantes 2023-06-29 08:42:41]
Nem hiszem, hogy Boros Attila véleménye lenne az érdektelenség oka. Egyébként Boros valószínűleg őszintén hisz abban, amit mond, hiszen jövőre 90 éves lesz és egy kitüntetésen kívül mást aligha kaphat/várhat a hatalomtól. Ez az ő meggyőződése, amit tiszteletben kell tartani, akkor is, ha az ideológiai részével egyáltalán nem értek egyet. A rendezői színházzal kapcsolatos gyakorlati megállapításaiban viszont rengeteg igazság van. Tény, hogy lassan generációk nőttek fel úgy, hogy nem ismerik a művek "szerzői" változatát. Aki például az amszterdami operaház előadásában látta a Pikk Dame-ot, Puskin művének ismerete vagy egy hagyományos előadás élménye nélkül sejtelme sem lehet arról, hogy miről is szól ez az opera. Úgy gondolom, hogy inkább megosztó jellege miatt hanyagoljuk ezt a fórumot. Ahogy láttam, van hasonló témájú másik rovat is, de oda sem írtak már három éve. Ókovács tevékenységén kívül talán a "modern" rendezés az, ami leginkább összeugraszthatja a fórumózókat. Ráadásul a rendezői színháznak van egy Pomádé király effektusa is. A néhai, általam egyébként nagyra becsült, Koltai Tamás például a Katharina Wagner-féle Lohengrin kapcsán gyakorlatilag lehülyézte a nézőket, akik meg sem érdemlik ezt a csodálatos ajándékot. És ki szeretné, ha ostobának, maradinak, a korral lépést nem tartónak, az újra nem fogékonynak bélyegeznék meg? Mára gyakorlatilag a rendezői színház átvette az uralmat az opera felett. Ebben nyilván közrejátszik az igazán nagy énekesek és karmesterek hiánya is. Korábban még volt némi tiltakozás a rendezői önkény ellen. Soha nem felejtem el, hogy az akkor Lipcsében intendáns Udo Zimmermann, milyen szellemesen próbálta kimagyarázni a nézők tiltakozását John Dew Don Giovanni rendezése ellen. Szerinte ugyanis a nézők nem bú-t, hanem Dew-t kiabáltak, mintegy éltetve a rendezőt. Mára a tiltakozás gyakorlatilag megszűnt és némán tűrjük a legeszementebb produkciókat is. Legfeljebb hazamegyünk a szünetben.
Nem hiszem, hogy Boros Attila véleménye lenne az érdektelenség oka. Egyébként Boros valószínűleg őszintén hisz abban, amit mond, hiszen jövőre 90 éves lesz és egy kitüntetésen kívül mást aligha kaphat/várhat a hatalomtól. Ez az ő meggyőződése, amit tiszteletben kell tartani, akkor is, ha az ideológiai részével egyáltalán nem értek egyet. A rendezői színházzal kapcsolatos gyakorlati megállapításaiban viszont rengeteg igazság van. Tény, hogy lassan generációk nőttek fel úgy, hogy nem ismerik a művek "szerzői" változatát. Aki például az amszterdami operaház előadásában látta a Pikk Dame-ot, Puskin művének ismerete vagy egy hagyományos előadás élménye nélkül sejtelme sem lehet arról, hogy miről is szól ez az opera. Úgy gondolom, hogy inkább megosztó jellege miatt hanyagoljuk ezt a fórumot. Ahogy láttam, van hasonló témájú másik rovat is, de oda sem írtak már három éve. Ókovács tevékenységén kívül talán a "modern" rendezés az, ami leginkább összeugraszthatja a fórumózókat. Ráadásul a rendezői színháznak van egy Pomádé király effektusa is. A néhai, általam egyébként nagyra becsült, Koltai Tamás például a Katharina Wagner-féle Lohengrin kapcsán gyakorlatilag lehülyézte a nézőket, akik meg sem érdemlik ezt a csodálatos ajándékot. És ki szeretné, ha ostobának, maradinak, a korral lépést nem tartónak, az újra nem fogékonynak bélyegeznék meg? Mára gyakorlatilag a rendezői színház átvette az uralmat az opera felett. Ebben nyilván közrejátszik az igazán nagy énekesek és karmesterek hiánya is. Korábban még volt némi tiltakozás a rendezői önkény ellen. Soha nem felejtem el, hogy az akkor Lipcsében intendáns Udo Zimmermann, milyen szellemesen próbálta kimagyarázni a nézők tiltakozását John Dew Don Giovanni rendezése ellen. Szerinte ugyanis a nézők nem bú-t, hanem Dew-t kiabáltak, mintegy éltetve a rendezőt. Mára a tiltakozás gyakorlatilag megszűnt és némán tűrjük a legeszementebb produkciókat is. Legfeljebb hazamegyünk a szünetben.
907 Edmond Dantes 2023-06-29 08:42:41 [Válasz erre: 905 -zéta- 2023-06-28 12:50:55]
Nem csoda, hogy az a topik befulladt. Amit a legutóbbi beírásában ott a jobb időket megért Boros Attila újságírás címén elkövetett, ahogy a "rendezői színház" ürügyén az azóta bebukott szennylap hasábjain bőszen migránsozik és Európa "halálos megroppanását" vizionálja, az legalja-szint szánalmas, mi több, röhejes. Ha egyszer megint összefutok vele, (szoktam látni a földalattin) megkérdezem tőle, komolyan gondolta ezt?
Nem csoda, hogy az a topik befulladt. Amit a legutóbbi beírásában ott a jobb időket megért Boros Attila újságírás címén elkövetett, ahogy a "rendezői színház" ürügyén az azóta bebukott szennylap hasábjain bőszen migránsozik és Európa "halálos megroppanását" vizionálja, az legalja-szint szánalmas, mi több, röhejes. Ha egyszer megint összefutok vele, (szoktam látni a földalattin) megkérdezem tőle, komolyan gondolta ezt?
906 kjános 2023-06-28 13:32:08 [Válasz erre: 904 Búbánat 2023-06-28 09:43:41]
Kedves Búbánat!
Kedves Búbánat!
Nagyon köszönöm a tájékoztatást. Őszintén szólva meglep, hiszen manapság sajnos minden szinte csak a rendezésről szól, a zenei megvalósításról pedig jóval kevesebb. Ráadásul ez a legmegosztóbb téma. Úgy hogy megpróbálom majd felkavarni az állóvizet.
904 Búbánat 2023-06-28 09:43:41 [Válasz erre: 903 kjános 2023-06-28 09:25:38]
Kedves "kjános"!
Kedves "kjános"!
A fórumon van Rendezői színház című topic. Évek óta senki nem ír oda. Lehetne reaktiválni...
903 kjános 2023-06-28 09:25:38 [Válasz erre: 898 takatsa 2023-06-27 17:24:18]
Kedves takátsa, örülök a kedves fogadtatásnak. Bevallom, féltem egy kicsit, hogy mennyire szívesen fogadnak be egy meglehetősen zárt körű klubba egy újabb olyan alakot, akinek meglehetősen határozott véleménye van művekről, művészekről és előadókról. Magam is mindenevő vagyok, bár az opera a kedvenc műfajom. Talán négy éves lehettem, amikor édesapám, a maga nem különösebben szép hangján, elénekelt nekem néhány részletet a Don Pasqualéból és ezzel egy életre elkötelezett ennek a műfajnak. Számomra - legyen szó rendezésről vagy vokális megvalósításról - a legfontosabb a szerzőhöz, a műhöz való hűség. Callast szoktam idézni, aki azt nyilatkozta, hogy a mi (mármint a művészek) feladata a zsenik (mármint a szerzők) szolgálata. Minden olyan előadást, amely megfelel ennek a gondolatnak, legyen az hagyományos vagy modern, örömmel fogadok, a rendezői színház borzalmaival azonban nem tudok azonosulni. Azt lassan megszokom, hogy minden szereplő, játszódjék a mű bármilyen korban, mai ruhákban és konfekció öltönyökben ágál, római korban játszódó operában géppisztolyokkal hadonásznak stb. bár sokszor ilyenkor is elkapcsolok. Ezek a rendezések végső soron nem ártanak a műnek, bár komoly zavarokat is okozhatnak. Egy mai környezetbe helyezett Borisz Godunovnak például nincs semmi értelme, mert teljesen felesleges a kis Dimitrijt meggyilkolni, hiszen a hatalom napjainkban nem öröklődik és akár több évtized is eltelhet, amíg a felnövő kisgyerek hatalomra kerül. Arról nem beszélve, hogy a mai orosz határőrök nem valószínű, hogy analfabéták. Ezeket a rendezéseket a mindenáron való újat akarás és az a tévhit táplálja, hogy a mai ember képtelen megérteni az eredeti alkotásokat. Noha ezek a művek éppen azért maradtak fenn, olykor évszázadokon keresztül, mert olyan hatásuk van, amely mind a mai napig érvényesül. Bármilyen furcsa, a legtöbb gondot az okozza, amikor egy rendezőnek valódi és konzekvensen végigvitt koncepciója van (például Kovalik Bolygó hollandija vagy Katarina Wagner Mesterdalnokoka), mert a végeredmény ilyenkor tér el leginkább a szerző szándékától és hamisítja meg legjobban a művet. Érdekes, hogy nincs - vagy legalábbis én nem láttam - a rendezői színházzal kapcsolatos rovatot. Érdemes lenne a különböző véleményeket ütköztetni. Ugyanakkor például Carsen párizsi Hoffmann meséi rendezése - noha minden csak nem tradicionális - életem egyik legnagyobb élménye, amely végre megmutatta, hogy az általában látványos meseoperaként játszott mű valójában miről is szól.
Kedves takátsa, örülök a kedves fogadtatásnak. Bevallom, féltem egy kicsit, hogy mennyire szívesen fogadnak be egy meglehetősen zárt körű klubba egy újabb olyan alakot, akinek meglehetősen határozott véleménye van művekről, művészekről és előadókról. Magam is mindenevő vagyok, bár az opera a kedvenc műfajom. Talán négy éves lehettem, amikor édesapám, a maga nem különösebben szép hangján, elénekelt nekem néhány részletet a Don Pasqualéból és ezzel egy életre elkötelezett ennek a műfajnak. Számomra - legyen szó rendezésről vagy vokális megvalósításról - a legfontosabb a szerzőhöz, a műhöz való hűség. Callast szoktam idézni, aki azt nyilatkozta, hogy a mi (mármint a művészek) feladata a zsenik (mármint a szerzők) szolgálata. Minden olyan előadást, amely megfelel ennek a gondolatnak, legyen az hagyományos vagy modern, örömmel fogadok, a rendezői színház borzalmaival azonban nem tudok azonosulni. Azt lassan megszokom, hogy minden szereplő, játszódjék a mű bármilyen korban, mai ruhákban és konfekció öltönyökben ágál, római korban játszódó operában géppisztolyokkal hadonásznak stb. bár sokszor ilyenkor is elkapcsolok. Ezek a rendezések végső soron nem ártanak a műnek, bár komoly zavarokat is okozhatnak. Egy mai környezetbe helyezett Borisz Godunovnak például nincs semmi értelme, mert teljesen felesleges a kis Dimitrijt meggyilkolni, hiszen a hatalom napjainkban nem öröklődik és akár több évtized is eltelhet, amíg a felnövő kisgyerek hatalomra kerül. Arról nem beszélve, hogy a mai orosz határőrök nem valószínű, hogy analfabéták. Ezeket a rendezéseket a mindenáron való újat akarás és az a tévhit táplálja, hogy a mai ember képtelen megérteni az eredeti alkotásokat. Noha ezek a művek éppen azért maradtak fenn, olykor évszázadokon keresztül, mert olyan hatásuk van, amely mind a mai napig érvényesül. Bármilyen furcsa, a legtöbb gondot az okozza, amikor egy rendezőnek valódi és konzekvensen végigvitt koncepciója van (például Kovalik Bolygó hollandija vagy Katarina Wagner Mesterdalnokoka), mert a végeredmény ilyenkor tér el leginkább a szerző szándékától és hamisítja meg legjobban a művet. Érdekes, hogy nincs - vagy legalábbis én nem láttam - a rendezői színházzal kapcsolatos rovatot. Érdemes lenne a különböző véleményeket ütköztetni. Ugyanakkor például Carsen párizsi Hoffmann meséi rendezése - noha minden csak nem tradicionális - életem egyik legnagyobb élménye, amely végre megmutatta, hogy az általában látványos meseoperaként játszott mű valójában miről is szól.
Ezekről a kérdésekről, akárcsak a kedvenc és nem kedvenc művészek teljesítményéről még sokat lehet beszélni és remélem, hogy fogunk is.
902 Ch.Blondel 2023-06-27 20:40:36 [Válasz erre: 901 takatsa 2023-06-27 20:08:08]
:) A Met előadásának egyértelmű gyenge pontja egyébként szerintem Harry Bicket vezénylete volt, nehezen értem, miért ő a rezidens "régizene-felelőse" a háznak. (Az újonnan kiadott Xerxész-felvételébe érdemes azonban belehallgatni.)
:) A Met előadásának egyértelmű gyenge pontja egyébként szerintem Harry Bicket vezénylete volt, nehezen értem, miért ő a rezidens "régizene-felelőse" a háznak. (Az újonnan kiadott Xerxész-felvételébe érdemes azonban belehallgatni.)
901 takatsa 2023-06-27 20:08:08 [Válasz erre: 900 Ch.Blondel 2023-06-27 19:31:10]
Ez nem kukacoskodás, végre egy kis igazi beszélgetés. Mindenki picit másképp látja a dolgokat, és jó, ha ezek a vélemények egymás mellett szerepelnek. Felkeltik az érdeklődést, és másokat is arra ösztönöznek, hogy letöltsék, megnézzék az előadásokat. Nekem pontosan ez a célom, köszönet. És talán előbb-utóbb szinkronba is kerülünk: a vélemények, a beszélgetés akkor lát napvilágot, amikor még él a letöltési link, és aki a beszélgetés kapcsán kap kedvet hozzá, letöltheti, megnézheti az egész előadást. :)
Ez nem kukacoskodás, végre egy kis igazi beszélgetés. Mindenki picit másképp látja a dolgokat, és jó, ha ezek a vélemények egymás mellett szerepelnek. Felkeltik az érdeklődést, és másokat is arra ösztönöznek, hogy letöltsék, megnézzék az előadásokat. Nekem pontosan ez a célom, köszönet. És talán előbb-utóbb szinkronba is kerülünk: a vélemények, a beszélgetés akkor lát napvilágot, amikor még él a letöltési link, és aki a beszélgetés kapcsán kap kedvet hozzá, letöltheti, megnézheti az egész előadást. :)
900 Ch.Blondel 2023-06-27 19:31:10 [Válasz erre: 800 takatsa 2023-03-22 20:35:53]
Engedtessék meg, hogy megkésve kukacoskodjak, miután kjános
fórumtárs felelevenített egy általam korábban nem olvasott témát.
Vállalalom, hogy elfogult vagyok Brenda Rae teljesítménye kapcsán, aki
számomra (barokkon kívül-belül) az egyik legjobb mai koloratúrszoprán,
de szigorúan a zenei anyag tekintetében nem lehetett nehéz olyan áriát
találnod, amelyet mindkét előadásban énekel a két Poppea, ugyanis az
áriák legalább fele – Vaghe perle, Se giunge un dispetto, valamint a Tuo ben è'l trono arietta – egyezik. A Metben az Ottonéval közös jelenet előtt a Bella pur nel mio diletto, Drottningholmban a Spera, alma mia, che il tuo diletto
hangzik el, utóbbi valóban patetikusabb és némi változatosságot jelent,
de énektechnikailag semmivel sem tekinteném nagyobb kihívásnak, mint a Per punir chi m'ha ingannatát, amit Rae énekel, Mameli viszont legjobb emlékezetem szerint nem. (Megkockáztatnám egyébként, hogy az áriák vágásáért-kicseréléséért elsősorban a rendező, illetve a karmester a felelősek, nem az énekes.) A többi – de gustibus.
Bruno
de Sà énekhangja izgalmas, de még a barokkhoz sem átütő hangerejű, és
ez még fülhallgatón keresztül is érződik. Hallenberg (mezzo-szoprán ;))
és Hammarström verhetetlenek, Davies szerintem ugyanakkor pont az
Ottone-féle kicsit nyápic szerepekhez nagyon jól illő lírai hang és
alkat (megjárta már a másik Ottonét is többször).
McVicar
Verdi/Puccini (legutóbb: Cherubini) rendezéseit borzasztóan laposnak
tartom, Händeljei azonban szerintem nagyon is jól megragadják az
ambíciózus, gátlástalan, sokszor tenyérbemászó és barokkosan szélsőséges szereplőket és
viszonyokat. A drottningholmi rendezésben vannak jó alakítások, jól
illik a kicsit slapstick-szerű komikum, de ez a borzasztóan monokróm, és
ráadásul depresszíven szürke díszletezés és jelmezterv pont egy
autentikus (legalábbis kvázi-autentikus) előadáshoz hatalmas öngól.
Spektákulumot tessék! (McVicar ennyit legalább tud-ért.)
899 Hangyászsün 2023-06-27 18:24:36 [Válasz erre: 897 kjános 2023-06-27 14:11:16]
ä = Alt132 ä = AltGra Ä = AltGr e
Amúgy üdv a fedélzeten/klubban/zárt osztályon!!! :ODDD
898 takatsa 2023-06-27 17:24:18 [Válasz erre: 897 kjános 2023-06-27 14:11:16]
Kedves KJános, örömmel üdvözöllek a Momuson és ebben a topikban, és nemcsak örömmel, hanem meglepődve is, hiszen manapság egyre ritkább az, hogy valaki itt, minden hátsó szándék nélkül, a zenéről kiván diskurzust folytatni. Én leginkább ebben a topikban próbálok már több éve zenéről beszélgetni, eddig szinte sikertelenül. Nem vagyok régizene fan, hanem komolyzenei mindenevő vagyok, ezen belül pedig az opera az igazi kedvencem, az opera, teljes spektrumában, kora-barokktól a kortársig, minden mennyiségben. Úgy látom, hogy az opera manapság Magyarországon válságban van, a vidéki operajátszás szinte megszűnt, az Operaház színvonala az elmúlt években jelentősen esett, az operarajongók tábora jelentősen beszűkült, a jegyek ára folyamatosan nő, a fiatalok számára a műfaj teljesen ismeretlen, stb. De ez a folyamat, amit én itthon tapasztalok, nem jellemző az egész világra, hiszen Nyugaton az opera szinte reneszánszát éli, az előadások telt házzal mennek, és sorra születnek a jelentős kortárs alkotások. A mai magyar helyzet oka sokrétű és komplex, nem hiszem hogy egyik-másik politikai kurzus, vagy operaházi igazgató tehet róla, hanem sokkal inkább az általános kulturális hanyatlásban, az ének-zene tanítás színvonalának folyamatos romlásában keresendő. Az opera, mint műfaj nem éri el a magyar fiatalokat, nincs jelen az őket érdeklő médiákban, és még az érdeklődő, az ismeretlen műfajra és zenére nyitott réteg sem kap sok támogatást, segítséget. Egyetlen kurrens opera DVD vagy Blu-ray sincs a piacon, amely magyar feliratot, vagy akár magyar nyelvű kísérőfüzetet tartalmazna, és a véletlenül egy-egy operaházi előadásra beeső érdeklődő is ki van téve annak, hogy az igencsak esetleges és hulllámzó minőségű előadásokból kifog egy olyat, amely örökre elriasztja a műfajtól. Úgy gondolom, hogy a jelenlegi helyzetért nemcsak a politika vagy a zenei élet vezetői és reprezentánsai a felelősek, hanem mindenki, így mi magunk is, nekünk operaszeretőknek is meg kell tennünk mindent, hogy népszerűsítsük, és kedvet ébresszünk mindenkiben e műfaj iránt. Én évek óta törekszem, hogy közelebb hozzam az operát az érdeklődők, az operával ismerkedők számára, azzal, hogy hétről hétre ismert és ismeretlen, barokk, klasszikus, romantikus és kortárs operák nagyszerű, teljes felvételeit hozom ide közétek, rádásul magyar felirattal ellátva. Úgy gondoltam, hogy a fórumon belül, filmklub-szerűen, egy-egy megnézett remekműről közösen tudnánk beszélgetni, a beszélgetésbe belevonva az idetévedő érdeklődőket, népszerűsítve és kedvet ébresztve e csodálatos műfaj iránt. Hát, eddig ebből a tervemből - a rendszeres videó-feltöltések kivételével - semmi sem valósult meg, mert ehhez én egyedül kevés vagyok, kellene jó pár lelkes és nálam hozzáértőbb fórumtárs, aki részt venne egy ilyen "küldetésben".
Rátérve az írásod tárgyára, én valóban az autentikus előadásmód mellett török lándzsát, persze az autentikus előadást nem pontosan úgy értve, ahogyan a fogalmat te, vagy általában mások használják. Én az autentikus előadást úgy értem, hogy a zeneszerző elképzelése és akarata legyen az elsődleges, és a zene interpretálói - szakmai alázattal - ezt próbálják minden erejükkel megvalósítani. És ebben az értelmezésben az autentikus előadás minden korra érvényes. Ha egy zongorista Bartókot akar játszani, akkor alaposan tanulmányozza a kottában található instrukciókat, meghallgatja Bartók játékát, majd Kocsis felvételeit, és mindent megtesz azért, hogy játékában Bartók elképzeléseit valósítsa meg. Természetesen hozzáteszi a saját személyiségét és tehetségét, de úgy, hogy személyiségét és tehetségét Bartók szolgálatába állítja. Ez a megközelítési mód - gondolom - evidencia. Ugyanúgy evidensnek kellene lenni annak, hogy ha Magyarországon első ízben adják elő Gluck remekművét, akkor azt Gluck instrukciói és kottái szerint teszik, és nem egy Richard Strauss által teljesen átszerkesztett- és hangszerelt változatot adnak elő (2014, aztán 2023), vagy ha valakinek mégis ez az ötlete támad, akkor az illetékes karmester, a "magyar régizene atyja" a felkérést visszautasítja. Ebbe a sorba tartozik a Mendelssohn féle Bach Máté passió is. Vagy - teszem azt - a Pelléas és Mélisande, amelyet 52 éve nem játszottak az Operaházban, a szerző kottájában írtak alapján valósult volna meg 2022-ben, abból a kottából, amelyben a szerző precíz pontossággal meghatározza a hangszerek fajtáját és számát, hiszen egy impresszionista műnél a zenekari megszólalás és hangszín elsődleges fontosságú. Ezzel szemben egy nyolc tagú kamarazenekar adta elő a művet, megfosztva az operát minden szépségétől és különlegességétől. Tehát én az autentikus kifejezést ebben az értelemben használom, és természetesen ez az értelmezés kiterjed nemcsak a karmester, a zenészek-énekesek munkájára és hozzáállására, hanem a rendezésre és a díszletekre is. Eszébe jutna egy épeszű embernek az, hogy Hemingway Az öreg halász és a tenger c. művét átírja, a halat tyrannosaurus rexre, Santiagót pedig egy időutazóvá változtatva? Mert a rendezők pontosan ezt teszik, persze nemcsak itthon, hanem a széles nagyvilágban. Elrettentő példa a bajorok tavaszi, Háború és béke előadása, ahol az egész opera egy hajléktalanszállóban játszódik. Persze egy modern rendezés is lehet csodálatos, és fel lehet használni a legújabb technikai lehetőségeket is, amelyek természetesen 200 évvel ezelőtt még nem állhattak rendelkezésre, de a lényeg: az előadó, rendező a szerző akaratát akarja megvalólsítani, ne a saját lázálmait. Szép és modern pl. Peter Sellars The Indian Queen rendezése.
Hivatkozol az általam közzétett két Agrippina felvételre. Nem tudom, hogy végignézted-e a két teljes felvételt, vagy csak a kiragadott részletekből vonod le a következtetésedet. Ha az ember végignézi mindkét felvételt, akkor rádöbbenhet arra, hogy mennyire izgalmas, élő és csodálatos lehet egy autentikus előadás, és mennyivel más ez a fényes és csillogó handeles hangzás, mint a sűrűbb állagú, "földhöz ragadtabb" modern zenekari. Én készséggel elismerem Kate Lindsey képességeit, de, hogy úgy mondjam, Bruno de Sá ebben az esetben, a földöntúli hangjával mindent visz.:) És ha Brenda Rae Poppea alakítását is megnézed, akkor azt hiszem nyilvánvalóvá válik, hogy a barokk éneklés egészen más énektechnikát igényel, mint amivel ő rendelkezik. DiDonato azon kevesek egyike, akik barokktól kortársig, minden műfajban otthonosan mozognak.
897 kjános 2023-06-27 14:11:16 [Válasz erre: 892 Klára 2023-06-25 13:25:23]
Új hozzászólóként szeretettel üdvözlök mindenkit. Hosszú ideje kísérem figyelemmel a fórumot és lassanként szinte mindenkit személyes ismerősnek tekintek. Úgy gondolom, hogy a nézetek ütköztetése természetes, részben ezt a célt is szolgálja a fórum, a hangnem az, amin néha változtatni kellene. Az, hogy valakinek a véleménye nem egyezik az enyémmel, még nem teszi ellenséggé, agyagba döngölendővé az illetőt. Ahogy elnézem, a hölgyek természetesen kivételek, egyikünk sem tartozik a tinédzserek közé, teljesen természetes, hogy az elmúlt évek, évtizedek alatt mindnyájunknak kialakultak a nézetei, kedvenc művei, művészei, a művek interpretációjával kapcsolatos elképzelései, amelyek igazságában biztosak vagyunk, amelyekhez a végsőkig ragaszkodunk és amelyek csak meghatározó élmények hatására változnak. Számomra például Carol Neblett az emblematikus Minnie, viszont ahhoz foghatót még nemigen láttam, ahogy Antonietta Stella egy 1963-as tokiói előadáson berobban a veszekedő aranyásók közé. Egyszerűen elállt a lélegzetem. Amikor a véleményünket kifejtjük, gyakran eshetünk a tévedhetetlenség látszatába és ezen az sem sokat segít, ha magam az állításaimat mindig megtoldom a szerintem szócskával. Ha például kijelentem, hogy Harnoncourt korszakos jelentőségű teoretikus, de számomra az esetek többségében csapnivaló karmester, számíthatok rá, hogy nekem esnek mindazok, akiknek Harnoncourt életre szóló élményt adott. Mert biztos, ilyenek is vannak. És az ő véleményüket is tiszteletben kell tartanom. Engem egyáltalán nem zavar, ha például takácsa fórumtárs,akit tudásáért és lelkesedséért rendkívül tisztelek, sarkosan fejezi ki a véleményét, mondjuk a régi zene interpretációjával kapcsolatban. Más kérdés, hogy véleményét nem mindenben osztom, de ezt érvekkel próbálom alátámasztani. Megint más kérdés, hogy ez őt valószínűleg nem nagyon fogja meggyőzni. Takácsa írásaiból úgy gondolom, hogy ő a régi zene úgynevezett autentikus vagy historikus megszólaltatásának feltétlen híve, amely kurzus megpróbálja a lehető legnagyobb hűséggel rekonstruálni a korabeli hangzást. Most nem térek ki arra, hogy valóban az eredeti hangzást halljuk-e, hiszen például a zenekari műveket teljesen más körülmények között adták elő, mint napjainkban. Arra sem szeretnék rákérdezni, hogy ha a hangzás oldaláról olyan fontos a történelmi hűség, akkor az operák esetében a színpadi körítésnél miért nem törekszünk ugyanerre, hiszen a korabeli látványos kulisszák voltak arra hivatva, hogy a szép, de meglehetősen statikus műveket igazi színházi élménnyé varázsolják. Az autentikus vagy legalább azt megidéző színrevitel helyett ugyanazokat az eszement, a művel köszönő viszonyban sem levő rendezői megoldásokat látjuk, mint a későbbi operáknál. Az egyetlen általam ismert eset, amikor a barokk operát a maga teljességében próbálták felidézni a Rouen-i Operaház Dido és Aeneas előadása volt, ahol modern eszközökkel, teljesen illúziókeltően sikerült megidézni a kor látványvilágát. A historikus interpretáció kétségkívül új megvilágításba helyezte a barokk műveket, megfosztotta őket a rájuk aggatott ünnepélyességtől, méltóságtól, a világos, gyors tempók emberközelibbé hozták ezeket az alkotásokat. Ettől azonban nem lettek feltétlenül jobbak, legfeljebb mások. A befogadón múlik (és persze az előadás színvonalán), hogy melyik előadásmód áll közelebb a szívéhez. Takácsa nemrég az Agrippina egyik áriájának kétféle tolmácsolását bemutatva próbálta levezetni igazát. A Drottningholm-i előadásból idézett ária kétségkívül a historikus interpretáció egyik mintapéldánya. Hitelességéhez nem férhet kétség. Kate Lindsey, a MET produkció mezzoszopránja, eleve hátrányban van, hiszen a szerző eredetileg nem is az ő hangfajára komponálta meg ezt az áriát. Látszólag semmi sem szól mellette. Azaz egyvalami mégis. A zsenialitás. Véleményem szerint (ez a két szó lenne hivatva elkerülni a kinyilatkoztatást) Kate Lindsey az elmúlt tizenöt év legzseniálisabb művésze, mondhatni szinte az egyetlen. Olyan erényekkel rendelkezik, mint kevesen: csodálatos, minden regiszterben kiegyenlített hang, remek technika, zseniális színpadi játék, hihetetlenül erős színpadi jelenlét, mérhetetlen alázat, tudatos és fokozatos karrierépítés és nem utolsósorban nem mindennapi női szépség. És számomra bizony a zsenialitás (esetleges tévedéseivel együtt is) felülírja a formai hitelességet. Ezért csodálatosak ma is Furtwaenger (sajnos nincs umlaut a-m), Klemperer, Karajan, Kleiber, Mengelberg vagy Jochum Bach interpretációi, noha semmiben sem felelnek meg a mai előadói követelményeknek. Hadd említsek néhány példát. Ki tudja ma olyan drámai erővel, mélységes átéléssel és ugyanakkor olyan természetes egyszerűséggel elénekelni a Máté Passió "Erbarme dich mein Gott" áriáját, mint Kathleen Ferrier a Karajan által vezényelt 1950-es bécsi előadáson? Már a hang puszta szépsége, különleges minősége a lelkünk legmélyéig megérint bennünket. És ki tudja csak megközelíteni is Janet Baker búcsújának nemességét és megrendítő erejét Purcell operájából? Melyik historikus szoprán rendelkezik Sena Jurinac kisugárzásával és művészi nagyságával Poppea szerepében? Ha már a Poppea, 1978-ban Párizsban előadták az operát olyan előadásban, amelyről a historikus előadásmód hívei csak megbotránkozással beszélnének (az előadás DVD-n is látható, pontosabban sajnos alig, éppen ezért senkinek sem ajánlom, élvezhetetlen). A főbb szerepeket Gwyneth Jones, Christa Ludwig, Jon Vickers és Nicolai Ghiaurov énekelték, Julius Rudel vezényelt. Csupa olyan művész, akiket napjainkban aligha hoznánk összefüggésbe a barokk operával - legfeljebb elrettentő példáként. És mégis. A sok vékony hangú, jellegtelen historikus basszista után Ghiaurov előadásában Seneca végre megkapja az őt megillető súlyt és hallgassuk meg a csodálatos "Pur ti Miro"-t Jones és Vickers előadásában, akik ebben az időben már inkább súlyos drámai szerepeket énekeltek. Ez a kettős az ő interpretációjukban számomra a mennyek zenéje. És még egy személyes élmény. Helene Grimaud legutóbbi budapesti fellépése. A nagy művész Bach egyik versenyművét játszotta. Úgy, ahogy a korhű interpretáció hívei szerint nem is lenne szabad. Zongorán és modern hangszeres zenekar kíséretében. De amikor az első hangok megszólaltak, mellettem mindenki mozdulatlanná merevedett és a lélegzetüket is visszafojtották, nehogy egyetlen hangot is elmulasszanak. Mert ebből az interpretációból Bach szólt hozzánk. És ez a legfontosabb. Számomra teljesen mindegy, hogy az előadás historikus vagy modern. Csak az számít, hogy megérint-e a tolmácsolás, hogy meghallom-e benne a mű igazságát. De azt hiszem, kezdetnek ennyi bőven elég. Valószínűleg sok is. A végén még megijednek, hogy egy újabb nagy dumás, fontoskodó alak került közénk.
Új hozzászólóként szeretettel üdvözlök mindenkit. Hosszú ideje kísérem figyelemmel a fórumot és lassanként szinte mindenkit személyes ismerősnek tekintek. Úgy gondolom, hogy a nézetek ütköztetése természetes, részben ezt a célt is szolgálja a fórum, a hangnem az, amin néha változtatni kellene. Az, hogy valakinek a véleménye nem egyezik az enyémmel, még nem teszi ellenséggé, agyagba döngölendővé az illetőt. Ahogy elnézem, a hölgyek természetesen kivételek, egyikünk sem tartozik a tinédzserek közé, teljesen természetes, hogy az elmúlt évek, évtizedek alatt mindnyájunknak kialakultak a nézetei, kedvenc művei, művészei, a művek interpretációjával kapcsolatos elképzelései, amelyek igazságában biztosak vagyunk, amelyekhez a végsőkig ragaszkodunk és amelyek csak meghatározó élmények hatására változnak. Számomra például Carol Neblett az emblematikus Minnie, viszont ahhoz foghatót még nemigen láttam, ahogy Antonietta Stella egy 1963-as tokiói előadáson berobban a veszekedő aranyásók közé. Egyszerűen elállt a lélegzetem. Amikor a véleményünket kifejtjük, gyakran eshetünk a tévedhetetlenség látszatába és ezen az sem sokat segít, ha magam az állításaimat mindig megtoldom a szerintem szócskával. Ha például kijelentem, hogy Harnoncourt korszakos jelentőségű teoretikus, de számomra az esetek többségében csapnivaló karmester, számíthatok rá, hogy nekem esnek mindazok, akiknek Harnoncourt életre szóló élményt adott. Mert biztos, ilyenek is vannak. És az ő véleményüket is tiszteletben kell tartanom. Engem egyáltalán nem zavar, ha például takácsa fórumtárs,akit tudásáért és lelkesedséért rendkívül tisztelek, sarkosan fejezi ki a véleményét, mondjuk a régi zene interpretációjával kapcsolatban. Más kérdés, hogy véleményét nem mindenben osztom, de ezt érvekkel próbálom alátámasztani. Megint más kérdés, hogy ez őt valószínűleg nem nagyon fogja meggyőzni. Takácsa írásaiból úgy gondolom, hogy ő a régi zene úgynevezett autentikus vagy historikus megszólaltatásának feltétlen híve, amely kurzus megpróbálja a lehető legnagyobb hűséggel rekonstruálni a korabeli hangzást. Most nem térek ki arra, hogy valóban az eredeti hangzást halljuk-e, hiszen például a zenekari műveket teljesen más körülmények között adták elő, mint napjainkban. Arra sem szeretnék rákérdezni, hogy ha a hangzás oldaláról olyan fontos a történelmi hűség, akkor az operák esetében a színpadi körítésnél miért nem törekszünk ugyanerre, hiszen a korabeli látványos kulisszák voltak arra hivatva, hogy a szép, de meglehetősen statikus műveket igazi színházi élménnyé varázsolják. Az autentikus vagy legalább azt megidéző színrevitel helyett ugyanazokat az eszement, a művel köszönő viszonyban sem levő rendezői megoldásokat látjuk, mint a későbbi operáknál. Az egyetlen általam ismert eset, amikor a barokk operát a maga teljességében próbálták felidézni a Rouen-i Operaház Dido és Aeneas előadása volt, ahol modern eszközökkel, teljesen illúziókeltően sikerült megidézni a kor látványvilágát. A historikus interpretáció kétségkívül új megvilágításba helyezte a barokk műveket, megfosztotta őket a rájuk aggatott ünnepélyességtől, méltóságtól, a világos, gyors tempók emberközelibbé hozták ezeket az alkotásokat. Ettől azonban nem lettek feltétlenül jobbak, legfeljebb mások. A befogadón múlik (és persze az előadás színvonalán), hogy melyik előadásmód áll közelebb a szívéhez. Takácsa nemrég az Agrippina egyik áriájának kétféle tolmácsolását bemutatva próbálta levezetni igazát. A Drottningholm-i előadásból idézett ária kétségkívül a historikus interpretáció egyik mintapéldánya. Hitelességéhez nem férhet kétség. Kate Lindsey, a MET produkció mezzoszopránja, eleve hátrányban van, hiszen a szerző eredetileg nem is az ő hangfajára komponálta meg ezt az áriát. Látszólag semmi sem szól mellette. Azaz egyvalami mégis. A zsenialitás. Véleményem szerint (ez a két szó lenne hivatva elkerülni a kinyilatkoztatást) Kate Lindsey az elmúlt tizenöt év legzseniálisabb művésze, mondhatni szinte az egyetlen. Olyan erényekkel rendelkezik, mint kevesen: csodálatos, minden regiszterben kiegyenlített hang, remek technika, zseniális színpadi játék, hihetetlenül erős színpadi jelenlét, mérhetetlen alázat, tudatos és fokozatos karrierépítés és nem utolsósorban nem mindennapi női szépség. És számomra bizony a zsenialitás (esetleges tévedéseivel együtt is) felülírja a formai hitelességet. Ezért csodálatosak ma is Furtwaenger (sajnos nincs umlaut a-m), Klemperer, Karajan, Kleiber, Mengelberg vagy Jochum Bach interpretációi, noha semmiben sem felelnek meg a mai előadói követelményeknek. Hadd említsek néhány példát. Ki tudja ma olyan drámai erővel, mélységes átéléssel és ugyanakkor olyan természetes egyszerűséggel elénekelni a Máté Passió "Erbarme dich mein Gott" áriáját, mint Kathleen Ferrier a Karajan által vezényelt 1950-es bécsi előadáson? Már a hang puszta szépsége, különleges minősége a lelkünk legmélyéig megérint bennünket. És ki tudja csak megközelíteni is Janet Baker búcsújának nemességét és megrendítő erejét Purcell operájából? Melyik historikus szoprán rendelkezik Sena Jurinac kisugárzásával és művészi nagyságával Poppea szerepében? Ha már a Poppea, 1978-ban Párizsban előadták az operát olyan előadásban, amelyről a historikus előadásmód hívei csak megbotránkozással beszélnének (az előadás DVD-n is látható, pontosabban sajnos alig, éppen ezért senkinek sem ajánlom, élvezhetetlen). A főbb szerepeket Gwyneth Jones, Christa Ludwig, Jon Vickers és Nicolai Ghiaurov énekelték, Julius Rudel vezényelt. Csupa olyan művész, akiket napjainkban aligha hoznánk összefüggésbe a barokk operával - legfeljebb elrettentő példáként. És mégis. A sok vékony hangú, jellegtelen historikus basszista után Ghiaurov előadásában Seneca végre megkapja az őt megillető súlyt és hallgassuk meg a csodálatos "Pur ti Miro"-t Jones és Vickers előadásában, akik ebben az időben már inkább súlyos drámai szerepeket énekeltek. Ez a kettős az ő interpretációjukban számomra a mennyek zenéje. És még egy személyes élmény. Helene Grimaud legutóbbi budapesti fellépése. A nagy művész Bach egyik versenyművét játszotta. Úgy, ahogy a korhű interpretáció hívei szerint nem is lenne szabad. Zongorán és modern hangszeres zenekar kíséretében. De amikor az első hangok megszólaltak, mellettem mindenki mozdulatlanná merevedett és a lélegzetüket is visszafojtották, nehogy egyetlen hangot is elmulasszanak. Mert ebből az interpretációból Bach szólt hozzánk. És ez a legfontosabb. Számomra teljesen mindegy, hogy az előadás historikus vagy modern. Csak az számít, hogy megérint-e a tolmácsolás, hogy meghallom-e benne a mű igazságát. De azt hiszem, kezdetnek ennyi bőven elég. Valószínűleg sok is. A végén még megijednek, hogy egy újabb nagy dumás, fontoskodó alak került közénk.
896 takatsa 2023-06-26 22:29:15 [Válasz erre: 893 -zéta- 2023-06-26 20:24:54]
Hát, akkor hajrá. Örülök, hogy zeneileg minden rendben van az Operában. Csak játsszák a Hamletet, ha megy nekik, majd Kocsár úr elvezényli, olyan nagyszerűen, mint a Parsifált, azt is öröm volt hallani, és majd egy kamaraegyüttes alámuzsikál az Eiffelben (mint a Pelléásban), vagy esetleg jöhet valami playback zene (mint a Mester és Margaritában), és lehet hozni néhány külföldi énekest, aki majd Boncsér helyett eltalálja a hangot. Ja, volt Árnyéknélküli is, nem is akármilyen, akkoriban még főzeneigazgató is volt (Halász Péter), még néhány évig biztosan elő lehet adni, amíg Sümegi és Rálik nyugdíjba nem megy. Azt hiszem agyamra ment a sok videó, a sok hang befészkelte magát a fejembe, aztán ha elmegyek az Operaházba, akkor a fülembe valami egészen más ömlik befelé, mint ami az agyamban van. Ez lehet a hiba, köszönöm, hogy felhívtátok rá együttes erővel a figyelmemet. Hálás vagyok érte.
Hát, akkor hajrá. Örülök, hogy zeneileg minden rendben van az Operában. Csak játsszák a Hamletet, ha megy nekik, majd Kocsár úr elvezényli, olyan nagyszerűen, mint a Parsifált, azt is öröm volt hallani, és majd egy kamaraegyüttes alámuzsikál az Eiffelben (mint a Pelléásban), vagy esetleg jöhet valami playback zene (mint a Mester és Margaritában), és lehet hozni néhány külföldi énekest, aki majd Boncsér helyett eltalálja a hangot. Ja, volt Árnyéknélküli is, nem is akármilyen, akkoriban még főzeneigazgató is volt (Halász Péter), még néhány évig biztosan elő lehet adni, amíg Sümegi és Rálik nyugdíjba nem megy. Azt hiszem agyamra ment a sok videó, a sok hang befészkelte magát a fejembe, aztán ha elmegyek az Operaházba, akkor a fülembe valami egészen más ömlik befelé, mint ami az agyamban van. Ez lehet a hiba, köszönöm, hogy felhívtátok rá együttes erővel a figyelmemet. Hálás vagyok érte.
895 Momo 2023-06-26 20:54:45 [Válasz erre: 893 -zéta- 2023-06-26 20:24:54]
Igen. Nagyszerű, tehetséges emberek vannak a szakmában, és a Házban is. Ha helyzetbe vannak hozva, csodákra képesek.
Ami a Die Soldatent illeti, jó lenne magyar felirattal megnézni. Elképesztő darab.
Igen. Nagyszerű, tehetséges emberek vannak a szakmában, és a Házban is. Ha helyzetbe vannak hozva, csodákra képesek.
Ami a Die Soldatent illeti, jó lenne magyar felirattal megnézni. Elképesztő darab.
894 Momo 2023-06-26 20:50:09
Annyi történt, hogy a 879-es hozzászólásomban, barátságosan, kedvesen felhívtam takatsa figyelmét, hogy amikor ilyen sommás véleményt alkot az Operaház képességeit illetően, akkor egyszerűen nincs tisztában egy csomó dologgal. Ha tisztában lenne, nem alkotna ilyen véleményt. Erre folytatta, és további sértő megjegyzéseket tett ("az önismeret hiánya miatt születnek minősíthetetlen előadások").
Takatsa nem véleményt mondott, hanem egy buta sommás ítéletet. Ezt próbáltam vele előbb finoman, később határozottabban (amit ő sértésnek vett) észrevetetni.
Annyi történt, hogy a 879-es hozzászólásomban, barátságosan, kedvesen felhívtam takatsa figyelmét, hogy amikor ilyen sommás véleményt alkot az Operaház képességeit illetően, akkor egyszerűen nincs tisztában egy csomó dologgal. Ha tisztában lenne, nem alkotna ilyen véleményt. Erre folytatta, és további sértő megjegyzéseket tett ("az önismeret hiánya miatt születnek minősíthetetlen előadások").
Takatsa nem véleményt mondott, hanem egy buta sommás ítéletet. Ezt próbáltam vele előbb finoman, később határozottabban (amit ő sértésnek vett) észrevetetni.
893 -zéta- 2023-06-26 20:24:54
Azt gondolom, hogy az az Operaház, amelyik magas zenei színvonalon megvalósította Prokofjev Háború és békéjét, hosszú évek óta minőségi módon szinten tartja Az árny nélküli asszonyt, megfelelő minőségben tudná megvalósítani Dean Hamletjét is. A társulatban (amely, mint tudjuk, nem működik társulatként) benne rejlik ennyi potenciál. Lehet, hogy Zimmerman operájánál, A katonáknál én is ingatnám a fejemet, de itt nem...
Azt gondolom, hogy az az Operaház, amelyik magas zenei színvonalon megvalósította Prokofjev Háború és békéjét, hosszú évek óta minőségi módon szinten tartja Az árny nélküli asszonyt, megfelelő minőségben tudná megvalósítani Dean Hamletjét is. A társulatban (amely, mint tudjuk, nem működik társulatként) benne rejlik ennyi potenciál. Lehet, hogy Zimmerman operájánál, A katonáknál én is ingatnám a fejemet, de itt nem...
892 Klára 2023-06-25 13:25:23
Két dolgot nem értek, persze nyilván bennem van a hiba ?!
1. Miért kell földbe döngölni valakit, aki megszólal, és Uram bocsá' - véleménye van, ráadásul nem egyezik a másik fórumtárs véleményével?
2. Hogyan lehetséges, hogy valaki valamit leír, aztán ha ez a beírás, vagy abban egy-két mondat egy fórumtársban ellenvéleményt vált ki, amit galád módon le mer írni, akkor kitör a felháborodás?
Egyik változat szerint: Az idézett mondat a szövegkörnyezettel együtt érvényes. Miért? a nélkül nem azt jelent?
Másik változat: Nem úgy értettem, írtam valami hasonlót , de ....
Nem lehetne tudomásul venni, hogy nem vagyunk egyformák, van saját véleményünk, elvárjuk hogy azt mások tartsák tiszteletben, de ennek alapja, hogy mi is tiszteletben tartjuk a másik fél véleményét?
Jelen esetben, ha kérhetem kellő tisztelettel, az enyémet is, és nem rögvest nekem esni?
891 Edmond Dantes 2023-06-25 11:06:41 [Válasz erre: 890 takatsa 2023-06-25 09:26:49]
off Nem tűnt fel, hogy Ő úgyszólván mindenkit ilyen stílusban oktat ki? Fő "érve", hogy akit csak elér, lehülyézi és/vagy lelibsizi. Valamint legszívesebben kiüldözné a fórumról. Nem buta ember. Sherlock Holmes-i attitüddel. Én már megtaláltam a hatékony ellenmérget: tiszta hegyi levegő.
off Nem tűnt fel, hogy Ő úgyszólván mindenkit ilyen stílusban oktat ki? Fő "érve", hogy akit csak elér, lehülyézi és/vagy lelibsizi. Valamint legszívesebben kiüldözné a fórumról. Nem buta ember. Sherlock Holmes-i attitüddel. Én már megtaláltam a hatékony ellenmérget: tiszta hegyi levegő.
890 takatsa 2023-06-25 09:26:49 [Válasz erre: 889 kétked 2023-06-25 07:31:17]
Ennyi volt a bejegyzésed. Mit kellene még belinkelnem? az egész topikot? Mindenesetre megfogalmaztál egy sommás véleményt az Operaházról. Ez a te véleményed, jogod van véleményt írni, még akkor is, ha az esetleg sért valakit-valakiket. Ugyanúgy, ahogyan nekem is van jogom véleményt nyilvánítani, ebben az esetben azt, hogy az Operaház jelenlegi helyzetében alkalmatlan a Dean opera jó színvonalú előadására. Lehet, hogy ez a vélemény sért egyeseket, és az is lehet, hogy nincs igazam. De ettől függetlenül nem kell úgy nekem esni, mint amit Momo csinált, és talán neked sem kellene azonnal kontráznod, ráadásul úgy, hogy az általam citált véleményed azt mutatja, hogy te sem vagy teljes mértékig megelégedve az Operaház jelenlegi működésével. Én nem rólad, vagy Momóról fogalmazok meg véleményt, hanem arról, ami a személyes élményem, amit látok és hallok, ha elmegyek egy koncertre, vagy ha hozzájutok egy lemezhez, videóhoz. Ha más a véleményetek, írjátok meg, fejtsétek ki racionálisan, érveljetek. Momo is nyugodtan leírhatja, hogy mit gondol a Dean operáról, és szerinte ki, és hogyan tudná ezt megvalósítani itthon a jelenlegi helyzetben. De írjon erről a konkrét ügyről, amiről most szó volt, és ne arról, hogy én ilyen, meg olyan, meg amolyan vagyok, mert ez nem egy korrekt érv, ez nem a vélemények ütköztetése, hanem egy másik ember megalázása, akinek annyi a vétke, hogy véleményt mert mondani egy előadásról, vagy az operajátszás jelenlegi színvonaláról, amelynek hosszú évek óta élvezője-elszenvedője. Szóval mindkettőtöknek csak annyit javasolhatok, nagyon kedvesen és szelíden, hogy a személyeskedés helyett próbáljatok a zenével foglalkozni a Momuson, ahogyan én is ezt próbálom itt, hétről-hétre.
Ennyi volt a bejegyzésed. Mit kellene még belinkelnem? az egész topikot? Mindenesetre megfogalmaztál egy sommás véleményt az Operaházról. Ez a te véleményed, jogod van véleményt írni, még akkor is, ha az esetleg sért valakit-valakiket. Ugyanúgy, ahogyan nekem is van jogom véleményt nyilvánítani, ebben az esetben azt, hogy az Operaház jelenlegi helyzetében alkalmatlan a Dean opera jó színvonalú előadására. Lehet, hogy ez a vélemény sért egyeseket, és az is lehet, hogy nincs igazam. De ettől függetlenül nem kell úgy nekem esni, mint amit Momo csinált, és talán neked sem kellene azonnal kontráznod, ráadásul úgy, hogy az általam citált véleményed azt mutatja, hogy te sem vagy teljes mértékig megelégedve az Operaház jelenlegi működésével. Én nem rólad, vagy Momóról fogalmazok meg véleményt, hanem arról, ami a személyes élményem, amit látok és hallok, ha elmegyek egy koncertre, vagy ha hozzájutok egy lemezhez, videóhoz. Ha más a véleményetek, írjátok meg, fejtsétek ki racionálisan, érveljetek. Momo is nyugodtan leírhatja, hogy mit gondol a Dean operáról, és szerinte ki, és hogyan tudná ezt megvalósítani itthon a jelenlegi helyzetben. De írjon erről a konkrét ügyről, amiről most szó volt, és ne arról, hogy én ilyen, meg olyan, meg amolyan vagyok, mert ez nem egy korrekt érv, ez nem a vélemények ütköztetése, hanem egy másik ember megalázása, akinek annyi a vétke, hogy véleményt mert mondani egy előadásról, vagy az operajátszás jelenlegi színvonaláról, amelynek hosszú évek óta élvezője-elszenvedője. Szóval mindkettőtöknek csak annyit javasolhatok, nagyon kedvesen és szelíden, hogy a személyeskedés helyett próbáljatok a zenével foglalkozni a Momuson, ahogyan én is ezt próbálom itt, hétről-hétre.
889 kétked 2023-06-25 07:31:17 [Válasz erre: 888 takatsa 2023-06-24 12:20:51]
Ez a mondat a szövegkörnyezettel együtt érvényes csak. Artikulálj tisztán.
Ez a mondat a szövegkörnyezettel együtt érvényes csak. Artikulálj tisztán.
888 takatsa 2023-06-24 12:20:51 [Válasz erre: 887 kétked 2023-06-24 10:50:04]
Azóta hirdetem, hogy hallottam sok-sok igazi régizenét. Persze nem hirdetem, hanem csak leírom időnként, hogy nekem ez a véleményem. Véleménye pedig mindenkinek lehet, ad absurdum még nekem is, és a vélemény nem ítélkezés.
Azóta hirdetem, hogy hallottam sok-sok igazi régizenét. Persze nem hirdetem, hanem csak leírom időnként, hogy nekem ez a véleményem. Véleménye pedig mindenkinek lehet, ad absurdum még nekem is, és a vélemény nem ítélkezés.
Amúgy, halkan megkérdezem, hogy a közönségnek miért ne lehetne véleménye? És ahhoz miért kellene zeneakadémiai szakképesítés, hogy a közönség soraiból bárki artikulálja a véleményét? Hát nem a közönségért jön létre az előadás? Nem a közönség véleménye számít? Itt valaki nemrég leírt egy ilyen mondatot: "Azért tart itt az operaház (kisbetűvel), mert a művészei (kisbetűvel) ilyen alázattal közelednek a közönséghez." Vajon van-e igazság ebben a mondatban? Egy picit fura, hogy valaki leír - kisbetűvel, vagy bárhogy - egy ilyen mondatot, tehát egy igen markáns véleményt megfogalmaz, de ugyanezt a valakit mélyen sérti az, ha valaki másnak is van véleménye, amit leír, és az a vélemény nem egyezik meg az övével.
887 kétked 2023-06-24 10:50:04
Momonak igaza van, nekem is ez a bajom. Ítélkezel, és felületesen. Elmentél egy rossz előadásra Vashegyivel, és találkoztál egy rossz zenésszel, akit V kirúgott. Azóta hirdeted, milyen káros a régi zenére.
Momonak igaza van, nekem is ez a bajom. Ítélkezel, és felületesen. Elmentél egy rossz előadásra Vashegyivel, és találkoztál egy rossz zenésszel, akit V kirúgott. Azóta hirdeted, milyen káros a régi zenére.
886 takatsa 2023-06-23 22:17:41 [Válasz erre: 885 Momo 2023-06-23 21:12:17]
Hát, nekem csak ennyi a tudásom, kedves Momo, és ennyi az örömöm és ennyi a bánatom, de mindezt készségesen, jószándékkal és minden hátsó gondolat nélkül mindig megosztottam veled-veletek. Rád van bízva, hogy mi az, amit ebből használsz, mi az aminek örülsz, és mi az, amin bosszankodsz. És az is rád van bízva, hogy te mit kezdesz a saját tudásoddal, és hogyan válsz hasznára a saját szűkebb és tágabb környezetednek, többek között ennek a fórumnak is, ahová - velem együtt - te is szorgalmasan irogatsz.
Hát, nekem csak ennyi a tudásom, kedves Momo, és ennyi az örömöm és ennyi a bánatom, de mindezt készségesen, jószándékkal és minden hátsó gondolat nélkül mindig megosztottam veled-veletek. Rád van bízva, hogy mi az, amit ebből használsz, mi az aminek örülsz, és mi az, amin bosszankodsz. És az is rád van bízva, hogy te mit kezdesz a saját tudásoddal, és hogyan válsz hasznára a saját szűkebb és tágabb környezetednek, többek között ennek a fórumnak is, ahová - velem együtt - te is szorgalmasan irogatsz.
885 Momo 2023-06-23 21:12:17 [Válasz erre: 884 takatsa 2023-06-23 16:25:48]
Nem volt abban semmi sértő. Csak határozottan fogalmaztam. Mivel a korábbi üzenet nem "ment át", megpróbáltam így. Ezt meg sértőnek vetted. Hát így jártunk.
(Ez nem vélemény kérdése. Te magas lóról ítélkezel. Amihez nincs elég tudásod.)
Nem volt abban semmi sértő. Csak határozottan fogalmaztam. Mivel a korábbi üzenet nem "ment át", megpróbáltam így. Ezt meg sértőnek vetted. Hát így jártunk.
(Ez nem vélemény kérdése. Te magas lóról ítélkezel. Amihez nincs elég tudásod.)
884 takatsa 2023-06-23 16:25:48 [Válasz erre: 883 Momo 2023-06-23 14:42:35]
Nocsak, kedves Momo, ez a sértésözön, amit a fejemhez vágsz, ráadásul pontokba szedve, köztük ilyen kulcsszavakkal, hogy "kereszténynek gondolja magát", "bölcsek köve", "vegyen vissza az arcából", stb nem túlzás egy kicsit? Rászolgáltam én erre? Mi a bűnöm? Talán az, hogy azt írtam egy válaszban, hogy Dean Hamletjének a normális előadására a MAO jelenlegi állapotában alkalmatlan? Remélem te is úgy gondolod, hogy minden embernek lehet véleménye, hát ez az én véleményem, amelyet több mint 40 éves Operába járásra és arra alapozok, hogy az elmúlt időszakban többé-kevésbé megismertem Dean Hamlet operáját. Tehát ez az én véleményem. Természetesen neked lehet erről egészen más véleményed. Készséggel elhiszem, hogy sokkal jobban ismered Dean operáját mint én, és természetesen a MAO jelenlegi gárdáját is, tehát örömmel és kiváncsian várom a részletes vélményedet és nagy örömömre szolgálna, ha megneveznéd azt, hogy véleményed szerint kik lennének alkalmasak a kulcsszerepekre és ki vezényelné ezt a hatalmas művet. Tudod, jó lenne egy kicsit a zenéről beszélgetni vagy akár vitatkozni is, hiszen egy zenei fórumnak ez lenne a valódi célja, és nem egymás sértegetése. Mint látod, én ennek az érdekében próbálok munkálkodni.
Nocsak, kedves Momo, ez a sértésözön, amit a fejemhez vágsz, ráadásul pontokba szedve, köztük ilyen kulcsszavakkal, hogy "kereszténynek gondolja magát", "bölcsek köve", "vegyen vissza az arcából", stb nem túlzás egy kicsit? Rászolgáltam én erre? Mi a bűnöm? Talán az, hogy azt írtam egy válaszban, hogy Dean Hamletjének a normális előadására a MAO jelenlegi állapotában alkalmatlan? Remélem te is úgy gondolod, hogy minden embernek lehet véleménye, hát ez az én véleményem, amelyet több mint 40 éves Operába járásra és arra alapozok, hogy az elmúlt időszakban többé-kevésbé megismertem Dean Hamlet operáját. Tehát ez az én véleményem. Természetesen neked lehet erről egészen más véleményed. Készséggel elhiszem, hogy sokkal jobban ismered Dean operáját mint én, és természetesen a MAO jelenlegi gárdáját is, tehát örömmel és kiváncsian várom a részletes vélményedet és nagy örömömre szolgálna, ha megneveznéd azt, hogy véleményed szerint kik lennének alkalmasak a kulcsszerepekre és ki vezényelné ezt a hatalmas művet. Tudod, jó lenne egy kicsit a zenéről beszélgetni vagy akár vitatkozni is, hiszen egy zenei fórumnak ez lenne a valódi célja, és nem egymás sértegetése. Mint látod, én ennek az érdekében próbálok munkálkodni.
883 Momo 2023-06-23 14:42:35 [Válasz erre: 880 takatsa 2023-06-23 10:18:09]
1. Csodálom a magabiztosságodat, ahogy sommás ítéletet mondasz dolgokról, melyekre nincs rálátásod.
1. Csodálom a magabiztosságodat, ahogy sommás ítéletet mondasz dolgokról, melyekre nincs rálátásod.
2. Meg azt is, ahogy általában meg / elítélsz embereket.
3. A nagyszerű hanglemzeid között biztosan ott őrzöd a Bölcsek Kövét is.
4. Egy kicsivel több szerénység még nem ártott meg senkinek. Pláne, ha
kereszténynek gondolja magát.
5. Ugyanide tartozik a „Ne ítéljetek…” kezdetű intés is.
6. Hidd el, tudom, miről beszélek. Egy csomó dolog nem jön ki az Opera falai
közül hosszú évek óta. Egy csomó olyan szempont van, amivel te nem számolsz.
Egyszerűen nem tudsz róla.
7. Egészen elképesztő, amikor kívülálló, zenehallgató, Operába járó emberek
egyszeriben felfedezik magukban a mindenhez (is) jobban értő Operaházi
szakembert. (Erről már Fodor Géza is írt.) Láttam már jó pár ilyet itt a
fórumon. Az egyik csalhatatlan énekmesternek gondolta magát (és simán a civil
életbe küldte volna vissza a neki nem tetsző énekeseket), a másik képes volt leírni a
fórumba, hogy ő jobban elvezetné az Operaházat, mint az akkori vezetői
(semmiféle vezetői gyakorlata nem volt). Stb.
Sztem mindenki vegyen vissza az arcából.
882 Klára 2023-06-23 11:34:30 [Válasz erre: 878 takatsa 2023-06-23 07:47:17]
Olvastam a tegnap esti, éjszakai figyelemfelhívó és a megszokott módon minden részletre kiterjedő felvezető szöveget is, de annak alapján letölteni nem sikerült. Ma reggel sem, most talán sikerül!
Nagy meglepetés számomra ez az opera, mindig tanul az ember! Örülök az alternatív letöltési lehetőségnek, ez sikerrel járt. a filetransfer még mindig gyengélkedik. Nagyon figyelmes vagy, külön köszönet érte.
881 Klára 2023-06-23 11:14:09 [Válasz erre: 877 lujza 2023-06-23 02:30:53]
Kedves Lujza!
T.-nek olyan szenzorai vannak, hogy ki tudja milyen hullámhosszon fogja a legfrissebb zenei, bocs operai híreket! Vagy az operaházak igazgatói előre jelzik neki, hogy mi van, lesz műsoron!
Bármelyik megoldás igaz, mi ennek csak hasznát élvezzük. Én mostanáig pl. nem is hallottam erről a zeneszerzőről, és erről az operáról. Viszont készséggel elismerem, hogy örülök ezeknek a feltöltéseknek, és meghallgatom, ha nem is azonnal.
880 takatsa 2023-06-23 10:18:09 [Válasz erre: 879 Momo 2023-06-23 09:11:35]
Egy - úgymond - bennfentes barátomtól hallottam, hogy a MET színrevitelekor a közreműködők a próbákon vért izzadtak, olyan nehézségi fokú volt ez a darab. Én nem akarom bántani a MAO-t, de azért maradjunk a realitás talaján, meg sem közelíti a világ nagy operaházainak minőségi színvonalát. Úgy gondolom, hogy ez evidencia, és elég nagy baj az, hogy sokan nem ezt látják, és az önismeret hiánya miatt születnek esetenként minősíthetetlen előadások. Nyilván ezt a művet is elő lehet adni koncertszerűen, néhány próbával, Rálikkal, vagy Rőserrel, Boncsérral, stb, karmester is akad, aki majd levezényli, és ki lehet pipálni, ezt is abszolváltuk. De egy ihletett és művészi produkció egészen máshol kezdődik. A MET, vagy a Glyndebourne-i felvétel is élő előadásról készült, így összehasonlíthatók az M4 által sugárzot, vagy időnként az Operavision-re feltöltött MAO felvételekkel. A különbségek számottevőek (ég és föld), és elsősorban nem a technikai kivitelezésből, hanem a zenei megvalósítás minőségéből adódnak.
Egy - úgymond - bennfentes barátomtól hallottam, hogy a MET színrevitelekor a közreműködők a próbákon vért izzadtak, olyan nehézségi fokú volt ez a darab. Én nem akarom bántani a MAO-t, de azért maradjunk a realitás talaján, meg sem közelíti a világ nagy operaházainak minőségi színvonalát. Úgy gondolom, hogy ez evidencia, és elég nagy baj az, hogy sokan nem ezt látják, és az önismeret hiánya miatt születnek esetenként minősíthetetlen előadások. Nyilván ezt a művet is elő lehet adni koncertszerűen, néhány próbával, Rálikkal, vagy Rőserrel, Boncsérral, stb, karmester is akad, aki majd levezényli, és ki lehet pipálni, ezt is abszolváltuk. De egy ihletett és művészi produkció egészen máshol kezdődik. A MET, vagy a Glyndebourne-i felvétel is élő előadásról készült, így összehasonlíthatók az M4 által sugárzot, vagy időnként az Operavision-re feltöltött MAO felvételekkel. A különbségek számottevőek (ég és föld), és elsősorban nem a technikai kivitelezésből, hanem a zenei megvalósítás minőségéből adódnak.
879 Momo 2023-06-23 09:11:35 [Válasz erre: 878 takatsa 2023-06-23 07:47:17]
"...a mű
nehézségi foka messze meghaladja az Operaház jelenlegi képességeit"
hihihi... :-)
Micsoda oldalvágás… Nem bántásból mondom, de –
mint látszik – kellő rálátás híján, nem tudod megítélni, hogy az "Operaház
képességeiről", vagy más tényezőkről van szó, amikor úgymond „gyengébb
minőséget” hallasz, mint a DVD-ken, Blu-ray felvételeken.
Én meg ide nem írom ki. Nem is tehetem. :-)
878 takatsa 2023-06-23 07:47:17 [Válasz erre: 877 lujza 2023-06-23 02:30:53]
Úgy látszik, hogy nemcsak én tartom "kedvenc" műnek ezt a nagyszerű kortárs alkotást, hanem mások is. Ez egy valóban kimagasló mű, amely érdemes arra, hogy meghódítsa a világot. Várható, hogy a következő években a világ összes nagy operaszínpadán bemutatásra kerül. Attól nem kell félni, hogy nálunk is bemutatják, mert a mű nehézségi foka messze meghaladja az Operaház jelenlegi képességeit. Remélem, hogy a fordításommal-feltöltésemmel huzzájárulok ahhoz, hogy minél többen megismerjék hazánkban is Brett Dean alkotását. Közben jelzést kaptam fórumtársaktól, hogy gyengélkedik a filetransfer, nehezen megy a letöltés. Itt van egy alternatív letöltési lehetőség, ahonnan 1 hétig tudjátok letölteni az operát. Remélem, hogy a tegnapi link is "magához tér" hamarosan.
Úgy látszik, hogy nemcsak én tartom "kedvenc" műnek ezt a nagyszerű kortárs alkotást, hanem mások is. Ez egy valóban kimagasló mű, amely érdemes arra, hogy meghódítsa a világot. Várható, hogy a következő években a világ összes nagy operaszínpadán bemutatásra kerül. Attól nem kell félni, hogy nálunk is bemutatják, mert a mű nehézségi foka messze meghaladja az Operaház jelenlegi képességeit. Remélem, hogy a fordításommal-feltöltésemmel huzzájárulok ahhoz, hogy minél többen megismerjék hazánkban is Brett Dean alkotását. Közben jelzést kaptam fórumtársaktól, hogy gyengélkedik a filetransfer, nehezen megy a letöltés. Itt van egy alternatív letöltési lehetőség, ahonnan 1 hétig tudjátok letölteni az operát. Remélem, hogy a tegnapi link is "magához tér" hamarosan.
877 lujza 2023-06-23 02:30:53 [Válasz erre: 876 takatsa 2023-06-22 23:02:47]
Nem tudom, hogy csinálod, de nem először fordul elő, hogy az általad éppen felkínált operát ezzel egyidőben valamelyik neves opera éppen bemutatja. Íme, a Bayerische Staatsoper hétfői premierje:
https://www.br-klassik.de/programm/radio/ausstrahlung-3194488.html
876 takatsa 2023-06-22 23:02:47
Lenni, vagy nem lenni? To be or not to be? Talán nincs is olyan írni-olvasni tudó ember a földön, aki nem ismerné Shakespeare leghíresebb mondatát. Ez itt a kérdés - válaszolunk rá. Persze ez nem válasz, csak a kérdés tudatosulása. Azé a kérdésé, amely a legfőbb kérdés, amit ember megfogalmazott, azé a kérdésé, amelyet világunkban egyedül az ember tehet fel, azé a kérdésé, amely egyedül az embert foglalkoztatja, hiszen a halált se az angyalok, se az állatok nem ismerik. Persze az ember sem ismeri a halált, csak a meghalást, a halálhoz vezető folyamatot. Mert a halál a nemlét, és a nemlétről nincsen tapasztalásunk, nincsenek fogalmaink és nincsenek szavaink, hiszen minden tapasztalatunk, minden hasonlatunk és minden történetünk az életből eredezik, a nemlétet nem tudjuk megfogalmazni, nem tudjuk körülírni, magunkévá tenni, humanizálni, a nemlét a mi világunkon kívül van, egy nulladik dimenzió, egy fekete lyuk, ahonnan nem jött vissza senki. (Csak egy dolgot tudunk, azt viszont 100%-os biztonsággal: mindnyájan odakerülünk.) Ez a nemtudás az ősi félelem alapja, amely az embert öntudatra ébredése óta kísérti. Csak egy mentsvárunk lehet, a hit: hit abban, hogy nincsen nemlét, hit abban, hogy örökéletűek vagyunk. De ez a hit bizonyossággá sose válhat, egész életünkben a hit és a kétely között bukdácsolunk. Az embert nemcsak ez a tudása-nemtudása teszi egyedülállóvá, hanem az is, hogy az ember az egyedüli lény a világegyetemben, akinek szabad akarata van. Korlátok nélküli szabad akaratának végső bizonyítéka az, hogy a nemlétet is választhatja, és ebben a választási szabadságban még Istent is felülmúlja, hiszen Isten nem vethet véget a saját létének.
Shakespeare-t epikus drámaírónak ismerjük, drámáiban a (általában véres) történet dominál, mai szóhasználattal izgalmas thrillereket írt, London apraja-nagyja örömére és szórakoztatására. Shakespeare művei a későbbi korok operaszerzői számára jó nyersanyagnak bizonyultak, többek között Verdi is több drámáját megzenésítette.
De a Hamlet valami egészen más, a vér és horror mellett, filozófius mélységű, összetett és zavarbaejtő, magának való és egyedülálló alkotás, amely mindez ideig elriasztotta az operaszerzőket. Persze történt azért néhány suta próbálkozás, amelyek közül a legsikerültebb Ambroise Thomas 1868-ban bemutatott operája volt, amelyet hébe-hóba ma is játszanak. (És kettős zárójelben itt kellene megemlítenünk Szokolay szerencsétlen próbálkozását is, amelynek néhány szemelvénye a youtube-on is elérhető. 1. 2.)
Or not to be. Vagy nem lenni...vagy nem lenni...vagy nem lenni. Így kezdődik Brett Dean operája, amelynek bemutatója 2017-ben volt Glyndebourne-ban. És ez a kezdet az első bizonyítéka annak, hogy itt nem akármilyen alkotásról van szó, Dean nem Hamlet történetét akarja újra és sokadjára elmondani, hanem az örök Hamleti kérdést akarja artikulálni és megfejteni. Az örök kérdés pedig nem a "lenni"-ben, hanem a "nem lenni"-ben rejtőzik. Dean az emberi lélek legsötétebb bugyraiba vezet minket, arra a végső határra, ahová a fájdalom, a kétségbeesés, a bűntudat és az őrület sodorja az embert, arra a pontra, ahol a nemlét utáni vágy legyőzi az ismeretlentől való félelmet, arra a pontra, ahol a nemlét alakot ölt és megvalósul, magához vonzva és magába rántva a legnagyobb és egyetlen csodát, az emberi lelket.
Ez egy nagy alkotás, lélegzetelállító opera, bizonyítva azt, hogy a zene képes olyan gondolatok megfogalmazására is, amelyek túl vannak az emberi megismerés határain és amelyekre nincsenek szavak. Az opera bemutatója 2017-ben, Glyndebourne-ban volt, és ugyanezzel a rendezéssel, hasonló szereplőkkel a MET is bemutatta ezt az alkotást, és egy éve, közvetítette is, így online stream formájában a szerencsések a Müpában is láthatták.
Elsőként a MET videóját ajánlanám, mivel ez a fevétel a MET-től megszokott elképesztő profizmussal készült. A főbb szereplők: Allan Clayton (Hamlet), Brenda Rae (Ophelia), Sarah Connolly (Gertrud, William Burden (Polonius), Jacques Imbrailo (Horatio), Rod Gilfry (Claudius), Sir John Tomlinson (Hamlet atyjának szelleme). A karmester Nicholas Carter. A video magyar felirattal, három hétig tölthető le, javasolt VLC lejátszó használata.
Akit pedig érdekel az ősbemutatóról készített, kissé terjedelmes video, szintén magyar felirattal, az magánban kérheti tőlem a linket. Érdemes ezt a videót is megnézni, már csak azért is, mert - bár a felvétel talán nem annyira profi -, de Vladimir Jurowski vezényel és zeneileg ez a produkció meghaladja a MET előadásminőségét, Ophelia szerepében pedig Barbara Hannigant láthatjuk. A kedvcsináló video-részletekben összehasonlíthatjátok Brenda Rae és Hannigan produkcióját. Szóval keressetek, kérésre szívesen elküldöm három hétig ennek a felvételnek a linkjét is.
874 Klára 2023-06-04 21:07:15 [Válasz erre: 872 takatsa 2023-06-04 17:14:43]
Letöltöttem! A felvezetődhöz csak gratulálni tudok, ebbe is beletettél apait-anyait! Aki eddig nem hallott (?) erről az operáról, annak sem kell az Operakalauz után nyúlnia. Persze lehet, sosem árt egy kis továbbfejlődés, de az alapok megvannak.
Letöltöttem! A felvezetődhöz csak gratulálni tudok, ebbe is beletettél apait-anyait! Aki eddig nem hallott (?) erről az operáról, annak sem kell az Operakalauz után nyúlnia. Persze lehet, sosem árt egy kis továbbfejlődés, de az alapok megvannak.
873 Klára 2023-06-04 18:40:55 [Válasz erre: 871 takatsa 2023-06-03 19:19:41]
Szuper! A MET előadást láttam a covid "jóvoltából", nagyon jó volt. Meglátom, mennyivel lesz jobb magyar felirattal! Az 1. számút megnyitottam, éppen a Becsületmonológ hallatszik, régi szép emlékek a MÁO fényesebb korszakából. (vagy egyszerűen csak fiatalabbak voltunk). A többi is sorra kerül, aztán kiváncsian várom a fejleményeket!
872 takatsa 2023-06-04 17:14:43
Falstaff
Amíg az ember fiatal és bohó, palotát, szép asszonyt, vagy egy rőf kolbászt kér az aranyhalacskától, de ahogyan múlnak az évek, egyre csökken a kívánságok listája. Végül már csak egy marad: Istenem, adj derűs öregkort.
Ez a morcos, morgolódó ember végül megkapta ezt az értékes adományt, de alaposan meg kellett dolgoznia és szenvednie érte. Alcsony sorból, mélyből a felszínre vergődni, fiatal feleséget, két gyermeket elveszíteni, a megélhetésért, napról-napra operát szerezni, azután egyszercsak a Rigoletto-Traviata-Trubadur hármassal dicsfénybe kerülni, országosan elismert és világhírű operaszerzőnek lenni, meggazdagodni, földet, egyre több földet vásárolni, zselléreket, béreseket egzecíroztatni, aztán hosszabb kihagyás után újra, de most már saját örömére operát szerezni: nagyjából ez volt a legnagyobb olasz operaszerző élete. Aki nem teremtett iskolát, hiszen összesen csak egy tanítványa volt, nem talált követőkre, csak járta a saját útját. Egy egyedülálló és fényesen tündöklő csillag volt az olasz zene egén, magának való, lázadó, romantikus figura, hol botrányhős, hol az olasz egység emblematikus alakja, és közönségkedvenc nemcsak életében hanem halálában is, amikor 300.000 ember kísérte végső útjára. Hosszú pályafutásának megkoronázása volt három utolsó műve, az 1874-ben bemutatott Requiem, a halál, a bánat és kétségbeesés megrendítő és felkorbácsoló oratóriuma, majd az 1887-ben bemutatott Otello, zeneszerzői munkásságának végső összegzése. Itt a vége - gondolták a kortársak -, egy géniusz utolsó, felülmúlhatatlan alkotása, az életmű méltó lezárása... Verdi azonban más véleményen volt. "Miután könyörtelenül lemészároltam annyi hőst és hősnőt, végre jogom van nevetni egy kicsit." - nyilatkozta.
Nevetni?? De hiszen erre Verdi képtelen! Egyszer próbálkozott, fiatal korában, egy vígopera írásával, de csúfos kudarcot vallott. Bár többször játszott ezzel a gondolattal, keresgélt is vígopera-témát, megadt szeme a Don Quijotén, egy-egy Moliere vagy Goldoni darabon, de a kósza ötletnél tovább sohasem jutott. Ezek a darabok Rossini vagy Donizetti könnyed zenéjét igénylik - gondolta, neki valami fajsúlyosabb téma kellett. Shakespeare! Igen, ez való Verdinek. A Macbeth és az Otello után újra, persze nem véletlenül, hiszen Shakespeare a kedvence, műveit gyakran olvasgatta. A Windsori víg nőkben találta meg Verdi a megfelelő témát vígoperájához, ebből formálódott Falstaff, személyiségéhez egy kis IV. Henriket adva és Szentivánéji álommal fűszerezve. A mű megszületésében elévülhetetlen érdemei voltak Boitónak aki nemcsak a librettót írta és Verdi ötleteihez újra- és újra hozzáigazította, hanem az öreg Verdit bátorította és munkájában mindenben támogatta. Verdinek szüksége is volt erre a lelki segítségre, hiszen bizonytalan volt a sikerben, a mű írását többször félbehagyta és csak hosszas unszolás után folytatta. Ez a huzavona ment csaknem négy éven át, és még a próbák is titokban zajlottak, azzal a megkötéssel, hogy Verdi a tervezett előadást bármikor visszamondhatja. Végül 1893 február 9-én került sor a bemutatóra a milánói La Scalában, amelyet óriási várakozás előzött meg, (a jegyek a szokásos ár harmincszorosába kerültek) és hatalmas sikert hozott. A mű néhány év alatt meghódította az egész világot, az összes jelentős operaszínpadon játszották, de utóélete már nem volt ennyire fényes, hosszú időre elfelejtették, alig játszották. A mű újrafelfedezése Toscanini szívós munkájának volt köszönhető, aki a Falstaffot Verdi legnagyobb operájának tartotta. A Toscaninit követő nemzedék karmesterei közül Karajan és Solti majd Giulini és Bernstein munkásságának köszönhetően a Falstaff repertoár-darabbá vált, de sohasem érte el a Rigoletto-Traviata-Trubadur népszerűségét, megmaradva az ínyencek kedvencének.
Vígopera ez, de nem olyan, mint egy Rossini vagy Donizetti mű, annál sokkal fajsúlyosabb, vastagabb, félelmetesebb. Ez egy olyan opera, amelyet átsző Verdi egész alkotói pályájára jellemző szerkesztési módja és dallamvilága, stílusában, eszköztárában tragikus, de hatásában frenetikusan komikus. Falstaff személyisége összetett, nemcsak egy szánalmas bohóc, hanem egyben IV. Henrik is, és Verdi úgy nevettet, hogy közben időnként sírni volna kedvünk. Az irónia egyben önirónia is, Verdi nevet rajtunk, a világon, de legfőképp saját magán, fékeveszetten és hideglelősen, hiszen az egész világ csak játék, de titok, hogy ennek a játéknak mikor lesz vége, és ki lesz - ha egyáltalán lesz - a nyertese.
Ez egy zseniális mű, amelyet a maga komplexitásában bemutatni és jól előadni szinte lehetetlen vállalkozás. Én három próbálkozást hoztam. Az első egy 2001-es előadás a milánói La Scalából, Muti vezényletével, kiemelném Maestri, Frittoli és a fiatal Florez alakítását, hagyományos rendezésben, szép díszletekkel, jelentős, de nem egy kacagtató színrevitel. A második a 2009-es glyndebourne-i felvétel, modern rendezésben bluray korongról másolt nagyszerű minőséggel, a túl fiatal Jurowski vezényletével. És végül a MET 2014-es felvétele, amely a szívemhez a legközelebb áll, nagyszerű énekesekkel, félmodern (az 50-es évekbe helyezett történet) rendezéssel, és a többszörös műtéten átesett, megöregedett, megnyomorodott, tolószékből vezénylő Levine-nal. Ez az előadás maga a csoda, mindenkinek melegen ajánlom. Levine tudhatott valami olyan titkot a derűről és Verdiről, amit a többiek nem tudnak, és sikerült sírás nélkül megnevettetni minket, talán nem is sejtve, hogy neki vajmi kevés marad ebből a derűből, és nem ő lesz az, aki a végén nevet. Ejtsünk könnyet érte...
Mindhárom teljes előadást az általam készített magyar felirattal 3 hétig tölthetitek le, javasolt VLC player használata. A MET felvétel szabadon letölthető. A másik két felvétel letöltési linkjét tőlem kérhetitek magánban. Örömteli operanézést kívánok.
870 takatsa 2023-05-29 20:54:23 [Válasz erre: 869 Klára 2023-05-29 19:32:28]
Kedves Klára! Köszönöm az "élménybeszámolót". Elég régen foglalkoztam már igazán ismert művel (talán a Fidelio volt az utolsó), de hamarosan egy nagyon közkedvelt mű következik, három változatban...
Kedves Klára! Köszönöm az "élménybeszámolót". Elég régen foglalkoztam már igazán ismert művel (talán a Fidelio volt az utolsó), de hamarosan egy nagyon közkedvelt mű következik, három változatban...
869 Klára 2023-05-29 19:32:28 [Válasz erre: 836 takatsa 2023-04-26 11:20:40]
"Nem az a legény, aki üt, hanem aki állja" - ez volt egyik Nagyapám kedvenc mondása, ez jutott eszembe a napokban. Bár nem vagyok legény, de a párhuzam helytálló.
Hosszú ideig fehér folt volt életemben Gluck életműve. Ha elfogadjuk, hogy 1714-ben született, akkor közel 70 évet élt, lakóhelyeinek felsorolása változatos életmódra utal. Sok helyen megfordult, sok operát írt. Kedvelhette a görög mitológiát, többnek közülük az adott cselekményt. A nagyon szép, de szinte unalomig játszott, hallott „Che faro senza Euridice” árián kívül nem ismertem tőle szinte semmit. Ezért is örültem, mikor a covid miatti kényszerszünet okán létrejött MET stream sorozatban megjelent a 2011. évben játszott Iphigénie en Tauride c. opera, ráadásul többek között Domingo-val. Mit mondjak? Nem tetszett! Nem azért, mert Domingo már túl volt a nem csak a zsenge ifjúságon, de a legszebb férfikoron is, hanem mert túl súlyosnak, túl nehéznek találtam az ifjú görög hős alakjához. Az egész opera nehéznek, nyögvenyelősnek tűnt. Zsúfolt színpad, sok szereplő, sötét jelmezek, sok mozgás. A színpad, a díszletek, a jelmezek alapján bármely Shakespeare dráma alapján írt opera színpada lehetne. A görög mitológia sem az a kimondott lányregény, egyik epizódja borzalmasabb, mint a másik, ezt már a gimiben megtanultuk. De ennyire!!??
Ezért kicsit meglepődtem, mikor Takatsa evvel rukkolt elő, de eddig nem csalódtam benne, egy próbát megér – gondoltam. A MET felvétel most sem tetszett, nem is néztem végig, csak emlékeztetőül belepörgettem pár helyen. De a francia változat elbűvölt. Nem csak az énekesek – nem másolom ide a nevüket – de a kórus, a zenekar, minden sokkal könnyedebbnek tűnt, pedig a zene ugyanaz! De más a színpad, jobban megfelel a görögországi műemlékekből ismert helyszíneknek, mások a díszletek, jelmezek, az egész más benyomást kelt. Sokkal hihetőbb, sőt élvezhetőbb. Eleinte zavart, hogy a női szereplők egy része maszkban énekel – azt hittem, a görög drámákban törvényszerű, és szinte a krónikás szerepét alakító kórus valamiféle értelmezése Aztán a bemutató éve, a 2020 világosságot gyújtott a fejemben. Ez a covid megjelenésének éve, nyilván azért volt a szereplőkön, de az előadás végén meghajló alkotók közül is többeken maszk. A hosszantartó, lelkes taps alapján a közönség is elégedett volt.
Az eredeti francia és a magyar felirat összehasonlításával nem foglalkozom, ez mások reszortja. Nekem tetszett, érthető volt, követni tudtam az eseményeket. Számomra ez a lényeg!
Érdekes párhuzamként a Bergen Philharmonic Orchestra félig szcenírozott Parsifal előadása jutott eszembe – néha kisebb helyeken is lehet gyöngyszemeket találni!
867 Momo 2023-05-18 22:49:13 [Válasz erre: 864 takatsa 2023-05-18 13:50:06]
Ami Kovalik Balázst illeti: Még müncheni főiskolás korában, 1995-ben megrendezte Szegeden a Turandotot. Azóta rendez itthon és külföldön egyaránt.
(A wiki szócikkben szereplő rendezések egy jó része a saját munka adaptációja. Tehát pl. a 2001-es schwerini Anyegin ment Miskolcon és Budapesten is. De ilyen a szegedi Turandot (1995) és Mefistofele (1997) is, melyek felkerültek a MÁO-ba. Természetesen mindenhol a helyi erőkkel, és a helyszínre adaptálva.)
Ami Kovalik Balázst illeti: Még müncheni főiskolás korában, 1995-ben megrendezte Szegeden a Turandotot. Azóta rendez itthon és külföldön egyaránt.
(A wiki szócikkben szereplő rendezések egy jó része a saját munka adaptációja. Tehát pl. a 2001-es schwerini Anyegin ment Miskolcon és Budapesten is. De ilyen a szegedi Turandot (1995) és Mefistofele (1997) is, melyek felkerültek a MÁO-ba. Természetesen mindenhol a helyi erőkkel, és a helyszínre adaptálva.)
866 Momo 2023-05-18 22:29:47 [Válasz erre: 862 Laci Kozlok 2023-05-18 07:58:30]
Ezzel nagyon egyetértek.
Egyrészt nagyon jó dolognak tartom takatsa feliratkészítő szenvedélyét. Mert tényleg jó, hogy az ember mindenféle műveket nézhet fordítással. Ha nem csinálja ezt valaki, akkor még évtizedek múltán is pár opera lesz csak elérhető felirattal. Nemzedékek halnak meg „hülyén”, miközben a műfaj amúgy is egy egyre szűkebb réteg szórakozása lesz.
Másrészt becsülöm Héterő elmélyülésre, alaposságra és tájékozódásra való hajlamát, amellyel a fordításait készíti. Komoly fordítást készíteni sok háttérmunkával jár. (Érdemes elolvasni, hogy a Háború és békét újrafordító Horváth László miket mesél a munka kapcsán.) *
Egyetértek Laci javaslatával. Össze kéne dolgozni.
Ehhez persze mindenkinek hátrább kéne lépni egyet.
Takatsa fórumtársnak nem megsértődni, ha érkezik egy ésszerű javaslat valamelyik fordításához.
Héterőnek pedig segítő szándékkal, és nem ledorongoló attitűddel hozzászólni takatsa munkáihoz.
(És nem marakodni, beszólogatni. Onnan látszik ugyanis, hogy valakinek nem csak önzetlen szolgálat, de ego trip is egyben a fórumozás.)
Srácok legyetek barátok! Komolyan. Mindketten fontos dolgot csináltok!
* Bár én fölöslegesnek tartom. Makai Imre Háború és béke fordítása szerintem a mai napig szuperül működik. Nem kell lecserélni.
(Egyébként van szerencsém hivatásos fordítóval jó kapcsolatot ápolni. Hát tanítani lehetne azt az óvatosságot, amivel a kontextusukból kiragadott mondatokat kezeli.)
Ezzel nagyon egyetértek.
Egyrészt nagyon jó dolognak tartom takatsa feliratkészítő szenvedélyét. Mert tényleg jó, hogy az ember mindenféle műveket nézhet fordítással. Ha nem csinálja ezt valaki, akkor még évtizedek múltán is pár opera lesz csak elérhető felirattal. Nemzedékek halnak meg „hülyén”, miközben a műfaj amúgy is egy egyre szűkebb réteg szórakozása lesz.
Másrészt becsülöm Héterő elmélyülésre, alaposságra és tájékozódásra való hajlamát, amellyel a fordításait készíti. Komoly fordítást készíteni sok háttérmunkával jár. (Érdemes elolvasni, hogy a Háború és békét újrafordító Horváth László miket mesél a munka kapcsán.) *
Egyetértek Laci javaslatával. Össze kéne dolgozni.
Ehhez persze mindenkinek hátrább kéne lépni egyet.
Takatsa fórumtársnak nem megsértődni, ha érkezik egy ésszerű javaslat valamelyik fordításához.
Héterőnek pedig segítő szándékkal, és nem ledorongoló attitűddel hozzászólni takatsa munkáihoz.
(És nem marakodni, beszólogatni. Onnan látszik ugyanis, hogy valakinek nem csak önzetlen szolgálat, de ego trip is egyben a fórumozás.)
Srácok legyetek barátok! Komolyan. Mindketten fontos dolgot csináltok!
* Bár én fölöslegesnek tartom. Makai Imre Háború és béke fordítása szerintem a mai napig szuperül működik. Nem kell lecserélni.
(Egyébként van szerencsém hivatásos fordítóval jó kapcsolatot ápolni. Hát tanítani lehetne azt az óvatosságot, amivel a kontextusukból kiragadott mondatokat kezeli.)
