Zéta sokkal szakavatottabban írt a 19-i győri Teremtés-koncertről, mint én valaha is tudnék, de nekem is igen pozitív élmény volt.
Alexander Kaimbacher neve ismerősnek tűnt. Rémlett, hogy valamikor, valahol Gruberovával együtt énekelt. És tényleg: 2008-ban a bécsi Staatsoperben énekeltek együtt az Ariadne auf Naxosban. Nagyon halványan emlékszem csak rá, nem volt különösebben rossz, de átütő sem.
Rajna Martin ma a Pomádé királyt vezényelte az Eiffelben, és abban is igencsak tetszett.
Nem hiszek a 26 éves zenekarvezetőkben.
Egy kis illusztráció Pene Pati-hoz, és még csak Pati-kába sem kell menni érte. :)
Éppen ezen a hasonlaton nevettem én is percekig!
Egyébként az egész cikk bővelkedik a finom humorban.
Igen, Zéta kritikája végén található kép elmond mindent, további szöveg vagy magyarázat nélkül is.
Ne aggódjon, szerintem a rendező sem érti. Mottó: "Gondolta/akarta a fene." (Copyright: Arany)
Elolvastam a Parsifalról szóló kritikát, de az alapos elemzés ellenére se értettem meg, mi a fenét akart a rendező. Megnéztem a képeket, röhögtem nagyon. Főleg Palerdi tetszett abban a tökfödőben. Az előadást meg nem nézném, még ha nem laknék 220 kilométerre, akkor se. A Wagner rajongókat sajnálom csak, akik minden évben nézhetik ezt a borzalmat.
Kedves Zéta, hogy jutott eszedbe az autisztikus általános iskolai hivatalsegéd? Telitalálat!
Először csodálkoztam, hogy tudtad ilyen pontosan megjegyezni, mikor mit kavart a rezsóján, de aztán kapcsoltam, persze, a felvétel. Én még bele se mertem nézni.
Köszi ppp, ezt a nagyon szép beharangozót. Hát persze, hogy Domingo és Domingo és Domingo, már alig várom a szerdát. :)
Köszönöm Zéta beszámolóját Szegedről! De én még egy mondatot írnék a végére: De jó lenne Budapesten is látni ezt az előadást!
Ez az április elsejei hír nagyon felvillanyozott engem, már kíváncsian várom! :)))
Hát éppen az, hogy semmi akcentus, hanem amolyan ízes magyar tájszólás, egy olyan embertől, aki idegen nyelvi környezetben, a magyar nyelvet ténylegesen csak az anyukájától, a közvetlen családjától tanulta-hallotta.
Kedves joska141, köszönöm megtisztelő bizalmát. Mondanám,hogy "türelmét kérem, megnézem", de egyrészt már többen megelőztek, másrészt sajnos nem ismerem a művész nevét és ittjártakor még kisfiú voltam, mint ahogy Margaret Tynes fénykorában is. Utóbbit leszálló ágában láttam, egy felejtős Aidát énekelt, történetesen Simándyval az oldalán, már bőven a 70-es években.
Nézd, azt nem tudjuk, hogy mikor készült ez a felvétel. Lehet, hogy 20 évesen... Hangja van, csak még fényévekre az Otellótól...
Az Operaház nyilvántartása szerint Barcelónából érkezett, viszont a korabeli újságcikkek a gersenkircheni opera tagjának írják le...
Az előadás közbeni lerekedés szomorú, de nem olyan ritka eset, magam is láttam már Mesterdalnokokat két Sachs-sal, vagy Trisztánt két Kurvenallal, s olyan Turandotot, amikor az első felvonás után kellett beugrasztani új címszereplőt. Ilyen mindenkivel előfordulhat.
Mehringer odakint született, nyilván kivándorolt a családja és onnan őrizte azt a amerikás magyar tájszólást...
Azt a bizonyos feladni kényszerült Otellót úgy tudom, Simándy József fejezte be. Bánk bán elmondja című könyvében írja le a sztorit, és valami olyasmit említ, hogy az ő Otello-kosztümje nem volt kéznél, így sebtében a Brankovics György-beli Murat nagyvezír szerepében viselt kaftánját adták rá, és abban ment be Otellóként....
Köszi a youtube-idézetet. El sem tudom képzelni, hogyan tudott (volna) Otellót énekelni, ilyen hanggal. Mellesleg ez az amerikai tájszólás nagyon érdekes. :)
Ekkor valtoztatta meg a nevet Weniger Ernöre.
Mehringer Ernő is eléggé eltűnt.
Az Operaház nyilvános adatbázisa szerint 1917-ben született az USA-ban. Ugyan azt a bizonyos Otello-t félidőben feladni kényszerült, de egy évvel később két Florestant énekelt, az sem egy sétagalopp.
Még arra gondoltam, hogy Tynes 1963-ban már nem lépett fel akárkivel, még az is lehet, hogy Ő hozta ide hozzánk.
Mehringertől ezt a felvételt találtam a YT-on...
Arról a bizonyos Otellóról találtam egy visszaemlékezést, 2004-ből Várnai Péterét:
"Éppen hunytak ki a földszinti lámpák, Kórodi András karmester megjelent a zenekari árokban, és földübörögtek Verdi Otellójának első hangjai. Meg is érkezett nemsokára velencei mórként Menringer Ernő, Amerikában élő magyar tenorista. „Esultate!” - énekelte, ahogyan már szokás. Majd a rá várakozó Desdemonával, az Aidában már egy évvel azelőtt megismert, majd a Salomeként forrón ünnepelt, egzotikus szépségű Margaret Tynesszel bevonult palotájába. Nemsokára igen szép szerelmi kettőst énekeltek.
Baj a második felvonásban támadt. Egyre növekvő indiszpozíció kezdte legyűrni a tenoristát, fogyva fogyott a hangja, a Jagóval való párbeszédben alig- alig szólt - a bosszúkettősben Faragó András már egymaga énekelt, úgy hullt le a függöny."
1964-es Fideliójáról ezt írta a Film-Színház-Muzsika:
"Tavaly ismertük meg az amerikai magyar születésű Mehringer Ernőt — meglehetősen szerencsétlen körülmények közt —; az Otelló címszerepét énekelte, jobban mondva elkezdte s aztán berekedés miatt kénytelen volt abbahagyni. A művész mostani vendégszereplése alkalom volt arra, hogy »-javítson-«. Mint Fidelio Florestanja, meg is tette ezt, s meggyőződhettünk, hogy Mehringer Ernő jelentékeny orgánummal rendelkező, németes hőstenor (legalábbis az iskoláját tekintve), hatalmas hangok meg éneklésére is képes, és feltétlenül megtalálhatjuk benne a törekvést, hogy a színpadi hősről hatásos képet adjon. (Más kérdés, hogy ez a robusztus fizikumú Florestan nemigen tudta elhitetni: évek óta senyved a börtönben, kenyéren és vízen . . .) A rendkívül kényes áriát is, amellyel Florestan bemutatkozik, vendégünk sikerrel küzdötte meg."
Még egy fotót találtam az Otelló-s előadásról is.
Tisztelt Edmond Dantes! Ha már „elfelejtett” magyar énekesekről írunk. Ön biztos jobban emlékszik. Volt nálunk egy Otello előadás anno…Margaret Tynes és talán Mehringer Ernő (???) vendégfelléptével. Aztán a tenorista a szerelmi kettős után berekedt és előadás közben Simándy József ugrott be. Ki volt Mehringer Ernő?
Mindkét énekes rövid életrajza olvasható Várnai Péter Operalexikonában, úgyhogy ismertem a nevüket. Böhm Endre tragikus halálát megemlíti a szócikk. Gafni Miklós eredeti nevén, mint Vári-Weinstock Miklós szerepel a könyvben. Kezdő énekesként -zsidó származása okán- a Goldmark-teremben lépett fel, később munkaszolgálatos lett, majd Mauthausenbe deportálták. Itthon teljes családját kiirtották. Egyes hírekkel ellentétben sosem lépett fel a MET-ben, legalábbis nem találtam ott egyik nevén sem. Böhm Endre szerencsésebb volt, mert időben Svájcba költözött, így megmenekült az üldöztetéstől. A sors így is szomorú, korai halált rendelt számára.
Ez a felvétel tényleg nagyon szépen szól, és jó is, érdemes hallgatni, köszönet érte! Emlékeim szerint sosem hallottam még Böhm Endre nevét (Gafni Miklósét igen), pedig igazán érdekes, kiváló hangú énekes. A 2. felvonás első jelenetét talán még sosem hallottam ennyire ütősnek, nagyon jó előadás lehetett ez akkoriban, és nem is avult úgy el, mint sajnos sok másik.
Szörnyű, hogy szegény ember így halhatott meg, legalább olyan szerencsétlen, mint mondjuk Kertész István karmester halála.
A zenekar 1930-as koncertjén a Városi Színházban Nyári éj címen játszották.
Nagyon szépen szól ez a felvétel ahhoz képest, hogy több mint 70 éve készült.
Momus játék: nem Nyári éj, hanem Nyári este
Oly sok köszönet - zéta - mai Böhm Endre-portréjához. Igen, most jutott eszembe, tényleg, ő is volt, persze főleg tragikus halála maradt meg bennem. Szegedi fellépései valahogy elsikkadtak számomra.
Most elkezdek gondolkodni, hány, mára elfeledett, külföldön karriert befutott magyar énekes van, most épp Gafni Miklós neve ugrik be.
Szerintem mintha félreértettél volna engem. Ppp volt az, aki úgy írt róluk, mintha az Opera szerződtette volna őket más szerepekre is, úgy beszélt róluk. Azt írta, hogy "nem lennének alkalmasak az alaprepertoár műveinek főszerepeit énekelni." Majd Verdit és Puccinit említette, mintha azt énekelnék legközelebb. Én nem hiszem, hogy szó lenne ilyesmiről, de itt, ebben a műben viszont ragyogóak voltak. Ezt a zeneakadémiai vizsgaelőadást érdemes volt ide, a Műhelyházba adaptálni.
Igen, erről a produkcióról írt a vitrioloss tollú FM valami olyasmit, hogy az I. felvonás után a publikum nagy része meglódult a Dankó Pista-szobor felé.
Gondolod, hogy szegediek, csak hakniztak egyet? :) Tudtommal szabadúszók az énekesek, csak produkcióra szerződnek. Ezt a művet a Zeneakadémián adták át az énekes-hallgatók néhány éve, gondolom, ez az előadás annak a felfrissítése.
Érdekes lenne megfigyelni a Bánffy színpad akusztikáját. Ppp elöl ült és nem hallotta Puckot, én hátul, és remekül. De arról se vagyok meggyőződve, hogy ez a sok fiatal énekes az Opera szólistája lenne. Többüket biztos csak erre a szerepre hívták meg, és itt igazán jók voltak. És szerintem nagyon is jó lenne itt megtartani ezt a produkciót, mert vonzza a fiatal nézőket, akiket talán épp így lehet becsalogatni az Operába.
Brittent én nagyon szeretem. Bármelyik operáját meghallom, azonnal tetszik. Megjegyzem a Szentivánéji álmot 2001-ben a Szegdi Nemzeti Színház is bemutatta Zsótér Sándor izgalmas rendezésében. Puck a színház idős táncos-komikusa Herczeg Zsolt volt. Remekül csináűlta, az előadást meghívták a POSZT-ra, és ő kapta a legjobb mellékszereplő díját.
Kedves Edmond,
Első alkalommal nem értek egyet Veled, majd a messzi Északról megírom, miért.
Salve
HL
Örülök, kedves Lajos, hogy téged is megfogott Garanca személyisege, kisugárzása és persze a hangja, miként engem itt a MüPában. Csak annyit jegyeznék meg szelíden, szerényen, hogy élő művész koncertjét sosem szerencsés régiekével összehasonlítani. Garanca "live"-ot sem Schwarzkopf "live"-val. Holt költők énekesek, karmesterek: már egy másik glóbusz.
Bizony, bizony, kedves Heiner Lajos doktor,
zsakett és Rolls Royce kiment a divatból,
és fekete-fej helyett szöszi énekel. :)
Én is köszönöm -zétá-nak ezt az igen érdekes, kétrészes interjút Perencz Béla operaénekessel! Rendkívül sok hasznos és érdekes információt osztott meg magáról és az énekképzés-énektechnika "rejtelmeiről" is, igazán kedvet kaptam most megjelent könyvének megvásárlásához.
Utánanéztem: bár az OPERÁ-ban utoljára Mandrykát énekelte az Arabellában (2014) és a Debreceni Csokonai Színház 2014-es Nabucco-produkciójának címszerepében is láthattuk, baritonunk azóta – tudomásom szerint - kizárólag opera-koncerteken lépett fel itthon, például:
Bakáts tér - Ferencvárosi Ünnepi Fesztivál - 2016. augusztus 28.
20:00 „OPERAGÁLA” – Népszerű részletek Puccini, Rossini, Verdi és Saint-Saëns operáiból.
Közreműködik: Concerto Budapest
Vezényel: Kovács János
Szólisták: Kolonits Klára - szoprán, Wiedemann Bernadett – mezzoszoprán, Boncsér Gergely - tenor, Perencz Béla – bariton
Perencz Béla a Dankó Rádió Túl az Óperencián című operettműsorának a vendége volt 2016-ban: a szerkesztő-műsorvezető, Nagy Ibolya beszélgetett vele a 49. heti adás-sorozatban: MediaKlikk - Akkor ezt írtam itt a fórumon az első rádióadást követően, ezen a linken megnyitható: Perencz Béla Nagy Ibolya beszélgetőtársa a Dankó Rádióban
Köszönjük a Perencz interjú második részét. Csak annyit szeretnék hozzáfűzni, hogy remélem, nem ez a végszó és látjuk még Perencz Bélát az Operaházban, mindnyájunk nagy örömére.
Más a szituáció azoknál a férfiénekeseknél, akik a Honvéd Férfikarban énekeltek sokáig és onnan "váltottak" operaénekessé:
többek közt: Ilosfalvy Róbert, Réti József, B. Nagy János, Palcsó Sándor, Gulyás Dénes, Gregor József
Hurrogásra nem emlékszem, az én véleményem pl. az, hogy kötelezővé tenni nem tanácsos. Minden embernek, minden művésznek más a személyisége, lelki habitusa. Képzeld el pl. Callast, Netrebkót szoprán 2-ben ;-) vagy itthon mondjuk Sass Sylviát, Marton Évát..továbbá átjáróházzá válnának kórusok, ami bomlasztó hatású lenne és egységes hangzásukat is rontaná a folytonos jövés-menés.
Csak egy apróság: Mikor Dinyés Dániel azt írta, hogy egy fiatal énekesnek nem ártana pár évig kórusban énekelni, többen is lehurrogtatok. Most meglepve olvasom, hogy egykori nagy énekeseink közül milyen sokan kezdték kórusban a pályafutásukat.
(Ismertető Perencz Béla: Időutazásom című könyvéhez - Parlando.hu)
Kiadó: Szent István Király Zenei Alapítvány, 2021
Köszönjük ezt a csodálatos Perencz Béla interjút, és várjuk a folytatást.
Én már csak bariton korszakában hallottam őt énekelni, először Scarpiaként, majdnem leestem a székről döbbenetemben, Úristen, micsoda hang!!
Tisztelt Maestro,
Én is teljesen egyetértek Önnel.
Annyit fűznék hozzá, hogy hasonló kísérletek már a XX. század folyamán is voltak, és azok se voltak (pénzügyileg) sikeresek.
Jómagam sok-sok csodálatos operaelőadás és koncert emlékét őrzöm, amelyeket az Erkel színházban láthattam, és szívből remélem, hogy ez a nemes hagyomány továbbra is folytatódik!
A legjobbakat, jó egészséget kívánok.
Bravo Maestro, tokéletesen egyetértek.
Az úttörő a vőlegény.
A szerető az élmunkás.
A férj a kényszermunkás.
Egy úttörő figyel a részletekre és nem hagyja magát megtéveszteni...
Sose felejtem el, zsenge kislánykoromban koncerteztünk Olaszország szerte (még a szoc. időkben). Anaplómba írtam, hogy teatrocomunale, vagy is kommunista színház:)
Köszönöm, javítottam!
Egy Olaszországban élő kedves fórumtárs hölgy arra hívta fel a figyelmemet, hogy a rijekai színház korábbi neve Teatro Comunale volt, azaz egy "m".
Jó kedvem is lett tőle, meg kicsit rossz is! Sajnos, nagyon sok igazság van a levélben, amit meg kellene szívelni, és meg kellene javítani!
2022.01.09-ei cikkhez tömören: +1
