Schillernél a kérdéses duett -az operával ellentétben- a darab vége felé zajlik le és abban Fülöp ajánlja fel az inkvizíciónak önként s dalolva ... még csak nem is a márkit, hanem tulajdon egyetlen fiát, az infánst, tudván-tudva, hogy ezzel megpecsételi Carlos sorsát, sőt, tudatosan így óhajtja őt elveszejteni. Carlost, a trónörököst és Carlost, saját gyermekét. Ennél nagyobb meghunyászkodást, áldozathozatalt trón (és szülő!) részéről az oltár számára, nehéz elképzelni.
Schillernél a Großinquisitorhoz eleinte valóban így, meghunyászkodva beszél a király:
König (wirft sich in den Sessel)
Ich bin ein kleiner Mensch, ich fühl's –
Du forderst von dem Geschöpf, was nur der Schöpfer leistet.
Ám amikor a pap megfenyegeti, a király kirobban, nem tűr tovább:
Nicht diese Sprache! Mäßige dich, Priester!
Ich duld' es nicht. Ich kann in diesem Ton nicht mit mir sprechen hören.
Az egyház előtti meghátrálás a költeményben nem is kerül elő, a fordulat az opera-libretto terméke.
A ’60-as években már igen. De az írásban említett, 1958-as előadás idején még más volt a „vonal”, a legkatolikusabb uralkodó sem hajlongott az oltár előtt – legalább is szóban…
Én már "csak" ötven fölött énekelve hallhattam pár darabban Faragó Andrást, de hangja és személyiségének kisugárzása máig él bennem. Nagy gratula az alapos tanulmányhoz!
Ami egyik kedvencemet, az operairodalom talán leghatalmasabb basszus-basszus kettősét illeti, amit számtalanszor meghallgattam már "magában" is, abból, fordítsa bárki bármelyik nyelvről bárhogyan, mindig az jön le, hogy hiába "fél világ ura" II. Fülöp, szinte törpévé zsugorodik a Főinkvizítor verdiktje, de már puszta jelenléte nyomán. Akkor kiált a főpap után, amikor az már eltávozott, úgy, mint amikor a kisdiák anyázza tanárát, a kishivatalnok a főnökét ... amikor a tanár, a főnök már hallótávolságon kívül van. Meg véletlenül se hallja meg, mit kiáltottak utána. A Főinkvizitor úgy ítélkezik, úgy tartja, hogy őfölötte már csak a legfőbb "Főnök" van. Ezt a félelmetes hatalmat, személyiséget kell(ene) sugároznia minden korok minden Főinkvizítorainak.
Az ötfelvonásos eredetiben:
[francia] L’orgueil du Roi fléchit devant l’orgueil du prêtre!
[lefordított olasz] L’orgoglio del Re si inchina davanti all’orgoglio del prete!
A királyi gőg fejet hajt a papi gőg előtt!
A négyfelvonásosban:
Dunque il trono piegar dovrà sempre all'altar!
Lám, a trón engedni kénytelen mindig az oltárnak!
Ez a mondat így hangzott akkoriban: Földig hajlitja hatalmamat ujra az egyház.
Köszönet a Faragó esszéért! Alapos munka, régesrégi élményeket hív elő.
Mert akkoriban magyarul énekelték a művet, és - feltételezem, politikai okból - az eredeti jelentés helyett éppen az ellenkezője hangzott el Fülöp szàjából: "Soha meg nem hajlíthatja hatalmam az egyház!".
A spanyol birodalom pedig hatalma csúcsán volt, II. Fülöp, ha nem is az egész, de ahogyan Posa márki mondja, "a fél világ" felett uralkodott. Az sem kicsi...
Dunque il trono piegar dovràs empre all’altare! Ez miért is annak bizonygatása, hogy Fülöp nem hajlítja be a derekát? A duett meg nem arról szól, ki a világ ura.
Tudnék mesélni. Énekeltem én németországi turnéban harmadmagammal szoprán szólamot az Aidában. Vagy tavaly egy vidéki nyári előadásban Medveczky karnagy úr kedvéért egyedül énekeltem a Varázsfuvola kórus szopránját. De itt azért egy normál méretű kórus lépett fel, csak nem akkora, mint mondjuk a Carminában.
Én - naív lélek - azt gondoltam, hogy a színpadon fellépő énekkar összetételét, nagyságát a szerző, az opera cselekménye, az énekelni való és ehhez kapcsolódva a szólamkiosztás határozza meg. A jelek szerint tévedtem!
Nyilván van együttműködés, tavaly a Bieito Carmenjének előbemutatóját vette meg a Szabadtéri, az Opera meg így előre próbált a szeptemberi bemutatóra. De hogy Bán Teodóra kit hív meg, ahhoz Ókovácsnak nincs köze.
1990
Az eloadás fent van a Tubuson. Ramey arcképében van valami ázsiai, kiválo Attila. /sajnos nem tudok linket csinálni/.
Csak ismételni tudom magam: fél futballpályányi színpadon, ráadásul mikroporttal, szabad téren, ekkora nézőtér előtt túl sok művészkedésre nincs szüksèg-lehetőség. Jó énekes, ez kiderült.
MET-ben Ramey Leonet énekelte,hetvenhez közel.Neki aztán lehetett megjelenése comme il faut.
Giuseppe Verdi, Attila - Samuel Ramey, Sheryl Studer, a Scala zenkarát R.Muti vezényli.
Azokhoz csatlakoznék, akik egy kissé meglepődtek Haja Zsolt egy ilyen fajsúlyos szerepben való felléptetésén az Attilában! Rendben, hogy sokan a hangosításban bízva elfogadhatónak tartják a malőrt, ám ezt az énekest az égvilágon semmi nem predesztinálja a szerep eléneklésére. Kevés hozzá a hangja, világos, súlytalan, a technikája pedig enyhén szólva is hiányos.
Papageno, igen! Hős bariton szerepek, semmiképpen nem!
Nemzeti Hangversenyterem...topik/5599 alatt (ld.ott) magam is ezt írtam: "Azt nem tudom, milyen "kreatív tanácsokat" adott a színlapon feltüntetett Dobó Kata."
Ókovács Bán Teodóra szavazatával lett igazgató. És azóta az egész zenei életet eluralta, mindenben ő dönt, vagy súg. Valahol olvastam, hogy Dobó Kata szakmai tanácsadója volt az Attilának. Vajon mit tudott tanácsolni?
Az énekkar be van osztva, ugyanis mindenkinek ki kell adni a szabadságot. Egy kisebb létszámú csapat tudta az Attila előadásokat abszolválni, míg a nagyobb létszámú együttes még júliusban is dolgozott, ezért most jól megérdemelt pihenését tölti.
Az megvan, hogy a Margitszigeti Szabadtéri Színpad NEM az Operaház? Hogy nem Ókovács vezeti? Hmmm? És hogy a szerep neve OdAbella?
Az énekkaron meg remélem nem a reszi miatt spórolás látszik, mert akkor khm. khem. tényleg Európa szégyenei leszünk lassan.
Hát nem tudom engem nem nyűgözött le vasárnap - nem igazán éreztem a drámai erőt, hogy átéli a szerepét, hogy tényleg ő Odobella - olyan semmilyen volt. Elénekelte a kottát, az tény, minden fajta probléma nélkül énektecnikailag, gördülékenyen, szakamai rutinnal, de nem a legeklegje - ezért kár volt vendégénekest hívni. Középszer. De lehet Szilveszternek tetszett. Nekem nem.
Így kellene Odabellát énekelni - Tubus, ussétek be
Elena Pankratova as ODABELLA Santo di Patria
Én arra lennék kíváncsi, hogy hallatszottak volna ezek az énekhangok erősítés nélkül. Mert ennek igen kevés köze van a valósághoz. Bretz Gábor hangja soha nem szólt így. Maria Agresta ebben a részben elénekli a hangokat, de nincs drámai ereje, se formálásban, se hangszínben. Vagy én nem hallom. Mikor elovastam a címlapos kritikát, megdöbbentem. Haja Zsolt Ezio szerepében? Akiket én videóról ismerek ebben a szerepben, teljesen más hangok.
Kedves Búbánat
Kösz,hogy betetted ezt a részletet,meggyőzött,hogy jól tettem,hogy nem mentem el. Nem érdemes korai Verdit énekelni, ha a matéria nem éppen korainak hallik.
Deutekom pölö nem így énekelte,már a hang élességére gondolok. Odabellát csak akkor,ha van tartalék a hangban.Puhaságról ne essék szó.
Az, hogy Agresta jó énekesnő, szakmai tény. Az, hogy valakinek egy hangszín tetszik vagy nem, az már ízlés kérdése.
Agresta ne énekeljen korai Verdit. A mályhangok durvák, érdesek, a magas hangjaitol a hideg kiráz.
Az Attila 12-i premierjén Maria Agresta jól énekelt, nem voltak intonációs gondok sem, lehet, hogy történt valami 14-ére. Ha jól látom, a második előadásról szólt a Momus kritikája.
Verdi: Attila – Bevezető jelenet a Margitszigeti Szabadtéri Színpad előadásáról - 2022
/YouTube – 2022. augusztus/
Odabella – Maria Agresta
Attila – Bretz Gábor
A Magyar Állami Operaház Énekkarát és Zenekarát Dénes István vezényli.
Km. a Feledi Projekt Táncegyüttes
Apropos, Várady kituno Abigél volt, és micsoda színészno. Tessék kicsikét bongészni a Tubuson.
Ugye Várady Júliára gondolsz ? Szerintem Abigél nehezebb szerep mint Odabella. Abigél egy hanggyilkos szerep, eztet soha sem ajánlanám Kolonitsnak, viszont vígan énekelheti Odabellát.
Abigél - dráma, líra. koloratúra, legmélyebb hangoktol az égi magasságig. Jelenleg legjobb magyar Abigél Boross Csilla, a világban S.Hernandez, A.Pirozzi, L.Monastyrska stb. De hol vannak ezek Callas és Dimitrova-hoz ?
Egy rövid részlet az operából - valamivel jobb képminőségben:
Verdi: Attila – Odabella áriája és jelenet – Marton Éva, Gregor József, énekkar - Margitsziget, 1972 (YouTube)
Margitszigeti Szabadtéri Színpad, bemutató: 1972. július 7.
Giancarlo del Monaco rendező az olasz nyelvű előadás főszerepeit Gregor Józsefre (Attila) és Marton Évára (Odabella) osztotta, a MÁV Szimfonikus Zenekart és a Magyar Állami Operaház Énekkarát Lamberto Gardelli vezényelte.
Az előadás további szereplői voltak:
Kónya Lajos (Ezio),
Szilágyi Ferenc (Foresto),
Nagy János (Uldino),
Bódy József (Leone)
Díszlettervező: Fülöp Zoltán
Jelmeztervező: Márk Tivadar
Nagyon sajnálom, hogy őt kifelejtettem, bár s akkor még csak Uldino volt, és B. nélkül. Forestót a kolozsvári Szilágyi Ferenc énekelte. Megjegyzetem az Attilát 1977-ben ismertem meg, amikor az MTV közvetítette a kolozsvári előadást. Ott is Szilágyi volt. Szerencsére van tévéfelvétel a margit-szigetiről is.
https://www.youtube.com/watch?v=kuo547_J7OE
Zéta a második, vasárnap esti előadásról írta beszámolóját. Agresta a pénteki premieren - amennyire meg tudom ítélni - "gond nélkül" énekelte el a legkényesebb részeket is... (a vasárnapi előadást nem láttam).
Megjegyzem, anno Kolonits Klára is legalább ilyen jó volt Odabella szerepében - ott voltam azon az előadáson is - 2004-ben.
Idézek a Napi.hu oldaláról (2004. július 8.- Sebők Miklós)
„Verdi Attilájának utolsó jelentős előadása ugyanitt, a Margitszigeti Szabadtéri Színpadon volt több mint 30 éve Gregor Józseffel, Marton Évával, a világsztár Lamberto Gardelli vezényletével. Most a címszerepre hoztak sztárt a szervezők – a Szabad Tér Színház Kht. és a zenekart, kórust biztosító debreceni Csokonai Színház – az orosz Konstantin Gorny személyében. Bár a bemutatót felvezető sajtótájékoztatón Gorny még viccelt is, hogy Olaszországban Attilával riogatják a rosszcsont gyerekeket, azért az ő hun vezérét nem vetik szét az érzelmek és a vadság. A további – magyar – főszereplők közül Kolonits Klára emelkedik ki Odabellaként, az Attila által elfoglalt Aquileja város hős védőjeként. Bár Kolonitsot a rendezői akarat többnyire a huntól az elismerés jeleként kapott kard emelgetésére korlátozza, szopránja szárnyalt a kissé fakó tenor (Kiss B. Attila – Foresto, Odabella kedvese) és bariton (Massányi Viktor mint Ezio római hadvezér) mellett."
Én a főpróbán voltam és akkor Agresta kifogástalan volt hangilag. Lehet, hogy megfázott a premierre, ezt nem tudom, de én úgy hallottam, hogy minden magas hangot elénekelt és tökéletes volt a (nehezebb) lassú ária is.
Annyit megjegyeznék, hogy Donizetti nem az alkotáskényszer miatt végezte elmegyógyintézetben, hanem aszifilisz mistt, hasonlóan, mint pl. Munkácsy.
Valamint a szintén fiatal B. Nagy János (Foresto).
Annyira már nem is fiatal és/de nem éreztem a lejtmenetet sem. (A közönség sem.) Csúcséveiben van, legalábbis, ami az adatbázisban fellelhető aktuális szerepeit és a fellépési helyek számát és rangját illeti.
Amúgy 72-ben Gregor, a fiatal Marton Éva és Kónya Lajos énekeltek.
Szomorú megint egy fiatal énekesnőről hallani, hogy már lejtmenetben a pálya (-zéta- beszámolója az Az Attiláról.
Nem tudom, Abigél, vagy Odabella a nehezebb szerep.
Viszont, tudomásom szerint, az elmúlt szűk három évtizedben egyetlen híres szoprán volt, aki mindkettőt - nem studióban! - fantasztikusan elénekelte.
Abigélt 54, Odabellat hatvan esztendősen.
Miután az ünnepelt – Isten éltesse! – írásait mindig a tökéletes magyar helyesírás jellemzi, érdemes lenne ezt a cikket is abban a szellemben közreadni.
Tomikám van egy tervünk
nagyon hasonlóan álluk hozzá,
még akkor is ha egy-egy dologról más a véleményünk
ahogy ücsörögtünk a lépcsőkön hallgattuk saját együttesét,
sőt egy ideig
egy hosszabb, amely
De az ő előadásikban bontogatta szárnyait
Születésnapi koncertjén július 13-án
De nem a memória, a művészi igény ami inkább ámulatot kelt.
azt nem is tudom igazán.”
Továbbá az ÉS-sel való mondatkezdés kerülendő. S-sel sem az igazi.
Kedves Heiner Lajos, megvallom, kis humort kívántam belevinni hozzászólásomba, de ha már megtiszteltél válaszoddal, akkor komolyra fordítanám a szót. "...nem kívánok hitvitát nyitni, ez egy zenei, és nem vallással foglalkozó site..." írod, pedig ez a téma a szájthoz sokkal, de sokkal jobban tartozik, mint az itt felvetett témák többsége. Hiszen a zene és a hit, a zene és a vallás összefonódik, ha a zenéről lehántjuk a hitet, nem sok marad. Bizonyítja ezt akár a tegnap esti csodás Pape est is. És, hogy a mai Magyarországon nem köztudott a nyolc boldogság? Ez lehetséges, bár erre vonatkozó statisztikai adatokkal nem rendelkezem, de az utca embere jobbára azt sem tudja, hogy mit ünneplünk karácsonykor, húsvétkor, pünkösdkor, tehát ebben valószínűleg igazad van, de, hogy egy zenei szájton ezt ne tudnák, azt kötve hiszem. Ahogyan azt sem hiszem, hogy neked valóban utána kellett érdeklődnöd a nyolc boldogságnak, mint ahogyan írtad (ezt gondolom humornak szántad).
Mindenesetre térjünk vissza a zenéhez, hallgassunk egy kis nyolcboldogságot Liszttől, és hallgassunk César Francktól (ezt az utóbbi, kevésbé ismert művet különösen ajánlom, a művet megszólaltató művészek miatt is: Jessye Norman, Brigitte Fassbaender, Birgit Finnilä, René Kollo, Kimmo Lappalainen, Dietrich Fischer-Dieskau, Raffaele Arié, Karl-Christian Kohn, Rafael Kubelik).
Kedves Heiner Lajos és Takatsa!
Mindkettőtöknek hálás köszönet a Sokolov-ért!
Kedves takatsa,
Krisztus tanítása a mai Magyarországon messze nem "köztudott" (megjegyzem, a mai Csehországban még kevésbbé).
Megérdeklődtem, a vonatkozó egyház tanítása szerint úgy van, ahogy írtad.
De egy másik értelmezés szerint - a közkeletű forrást nem nevezem meg, nem kívánok hitvitát nyitni, ez egy zenei, és nem vallással foglalkozó site "Mert akkor igazán szegények az emberek, amikor már az értékeket sem ismerik fel, amikor a lelki értéktáruk is kiüresedik"Í.
Írásom célja nem az volt, hogy vallási magyarázatokat nyújtsak, hanem hogy rányissam Olvasóink szemét egy nagyszerű Sokolov-kiadványra.
És ebben az Általad megadott link is segít.
Nagyon köszönöm! Mestere vagy a meglepetéseknek. :))
Heiner Lajos: Grigory Sokolov at Esterházy Palace.
Bizony, ez egy nagyon szép felvétel, gondoltam, gyorsan közzéteszem, hogy mindenki élvezni tudja, de nagyon elbizonytalanított tisztelt kolégám utolsó mondata: "Legyen elég annyi: aki úgy távozik az árnyékvilágból, hogy legalább egyszer nem adja át magát e kiadványnak, lelki szegényként hal meg."
Mint köztudott, Krisztus tanítása szerint a lelki szegénység az egyik boldogság, és én sokáig azt gondoltam, hogy ezt a boldogságot a legkönnyebb elérni, pedig dehogyis. MIndenesetre nem akarok én senkit sem boldogtalanná tenni, ezért kérem, hogy mindenki csak mérlegelés után, és saját felelősségére töltse le ezt a csodálatos DVD-t. És aki letöltötte, megnézi, annak felhívom figyelmét a ráadásokra, ahol Szokolov Rameau-tól Debussy-ig sokmindent játszik, és mint tudjuk, Szokolov koncertjein a ráadások a legszebbek, legizgalmasabbak.
A zétai megemlékezés Kocsis Zoltán művész úrról igazán kiváló írás. Minden mondat helyénvaló, ellentétben az azonnal felbukkanó fanyalgó megjegyzéssel. Nem csoda, hogy a művészetét illetően és emberileg is toronymagasan kiemelkedő géniuszt még halála után is kíséri a féltékeny irigység.
7667
