7766
Vajon mennyivel van speciálisabb élethelyzetben az, aki egy nagy állami intézmény vezetője, így időbeosztásának maga az ura, mint az, aki mondjuk két állásban dolgozik, hogy hasonlóan leterhelt pedagógus párjával együtt előteremtse azt, ami 2-3-4 gyermek felneveléséhez szükséges?
A Zeneakadméia rektorának megbízatása jövő októberben lejár. A hírek szerint egyesek nagyon kapacitálnák ennél az intézménynél is az alapítványi működtetést, a rektorasszony pedig nem tartozik ebbe a csoportba. Kérdés, hogy meddig engedheti meg magának az ellenállás luxusát, és mi (ki) lesz azután, amikor már nem ő a rektor.
Valahol talán már melegszik egy szék. Örökös tagság létezik, post mortem is. Örökös főigazgatóság nincs ... még ante mortem sem. Gondolni kell a jövő(jé)re is ... akár már jövőre vagy később. Meg aztán jól fest a "dr." egy név előtt. Ausztriában pl. boldog-boldogtalant "prof."-nak kell szólítani. Hősünk boldog, ahogyan (dr.?) Vidnyánszky is. Hősünk egyre sikeresebb rendező (is): akár a Nemzeti is foglalkoztathatja, ahol már úgyis csaknem kizárólag külföldi, főleg posztszovjet haverok rendezők hasítanak. Végső menedékként nyilván visszavárja régi munkáltatója,a független,nemzeti magántévé.
Nálunk minden így működik. Az opponensek máskülönben az Opera művészeti tanácsadói. Olyan, mint a Vidnyánszky-Rátóti duó.
Mellesleg, minek a főigazgatónak ilyen sürgősen DLA fokozat? Talán professzor is szeretne lenni?
"Köszönöm témavezetőmnek, Meláth Andreának és a Zeneakadémia doktor iskolája énekművész tagjának, Halmai Katalinnak is megértő és segítő szándékú hozzáállását, amellyel lehetővé és gördülékennyé tették egy speciális élethelyzetben és időtáblával létező hallgatónak az inspiratív közegben megvalósuló fokozatszerzést. Hálás vagyok Marton Évának és Batta Andrásnak nemcsak opponensi szerepükért, de azért is, hogy hosszú évek óta terelgetik operai és zeneesztétikai érzékemet jól eltalált, tapasztalatból fakadó, illetve operatörténetileg kiérlelt mondatokkal, amelyek emlékezetesek maradnak."
Nem a témavezető a fontos, hanem az opponensek, és a bizottsági tagok.
"Rendhagyó direktori pályaképek nagyon szubjektíven megfogalmazva: ahogyan én láttam őket, a nézőtérről. Rendhagyó abban az értelemben is, hogy időben visszafelé haladunk. Egyfajta időutazás lesz, aminek a végére érve majd az Olvasó egy folyamaton tekinthet végig. Egy folyamaton, ami nemcsak a rendszerváltás előre kiszámíthatatlan operai útvesztőin vezeti végig, hanem a műfaj strukturális és művészeti változásain is. Látni fogjuk, mi változott meg visszavonhatatlanul és mi csak átmenetileg."
Zéta fenti, felvezető sorai igen felcsigázták az érdeklődésem. A bevezető elemző-írás Ókovács Szilveszter főigazgató operai regnálásáról alapos, körültekintő munka. Ha ilyen, ehhez hasonló összefüggésekben tárja fel a több évtizedes múltból a Dalszínház előző "direktóriumainak" élén betöltött vezetők pályaképét is jelzett sorozatában, remek alkalom kínálkozik számunkra majd össze- és egybevetni mindenkori direktorok munkásságát és valami "értékmérő" következtetésekre jutni betöltött szerepüket illetően. Várom a folytatást!
Az nem összeférhetetlen, hogy egy beosztottja a témavezető, csak az idei évadban 36 előadással?
Parancsolj:
https://apps.lfze.hu/netfolder/PublicNet/Doktori%20dolgozatok/okovacs_szilveszter/disszertacio.pdf
DLA, szóval művészeti doktor lett Ókovács.
Az MTMT-ben (Magyar Tudományos Művek Tára) nincs publikációs listája.
https://m2.mtmt.hu/gui2/?mode=search&query=author;label;any;%C3%B3kov%C3%A1cs
Csak a PhD-nál kell?
Nagyszerű elemző portré a magyar operatörténet legveszélyesebb kalandorjáról, akinek kártékonysága egy sáskajárásénál is nagyobb fokozatú. Gratulálok Zétának, és kifejezem bámulatom, hogy a téma ellenére meg tudta őrizni higgadtságát -- nekem nem sikerült volna, az biztos.
Sajnos, a helyzet ez! Elég szomorú, mondhatnám szégyenteljes. Hogy főigazgató úr hol és miből doktorált, számomra érdektelen. De lehet, hogy a politikatudományok terén jeleskedik, legalábbis a hirtv egyes műsoraiban való rendszeres szereplése erre enged következtetni.
Egyetértek, én is hasonlóan gondolom. Sajnos nincs benne túlzás. Az viszont nem került bele, hogy mindeközben a főigazgató le is doktorált, DLA címet szerzett. Hogy hol és mivel, azt nem tudom.
Kedves Zéta, gratulálok legfrissebb írásodhoz, amelyet lényegretörőnek és korrektnek tartok.
Ha jól rémlik akkor a Tahra alapítója a karmester, Hermann Scherchen lánya volt.
A Tahra -sajnos- tényleg megszűnt az alapító vagy valaki hasonló vezetője halála miatt, de kapható még tőlük ez-az, főleg használtan. Nekem a luzerni Beethoven IX. viszont audite kiadásban van meg, de a Praga nevű cég is forgalmaz kiváló minőségben régi élő fölvételeket. A híres 51-es bayreuthit most nem hallgattam újra, de onnan sem emlékszem riasztó jelekre, viszont arra igen, hogy az EMI Reference sorozatának kísérő szövegében az áll, hogy F. a hgv. után sokáig járkált, mivel elégedetlen volt az eredménnyel, s Legge próbálta vigasztalni, stb. A 42-es berlini élő fölvételt én még LP-ként - Brahms Haydn-variációival kiegészítve- 1972-ben a Szu-ban (egyetemi építőtábor) vettem meg: a két LP össz. volt 3 rubel 30 kopejka. Igaz, hogy csak a karmester és az énekesszólisták voltak föltüntetve a műveken kívül - utólag tudtam beazonosítani, hogy ez az a bizonyos 42-es hgv., s a CD-re átállásom óta meg is szereztem (Music & Arts). Hogy a Haydn-variációk melyik fölvétele volt, arra nem jöttem rá, merthogy abból is van több. A B.IX-t megvettem még a bécsiekkel és Anday Piroskával a szólisták között (Archipel kiadásban, igen kedvezményesen, külföldön). Nálam a 42-es az alapvető nagy élmény Furtwänglerrel (Beethoven elég sok mással is megvan, s köztük is vannak nagy kedvenceim), de tényleg nagyon szép a luzerni is.
Ó, bocsánat, félreérthető voltam. Az első mondatom volt csak Schuberttel kapcsolatos. a többi már a Beethoven 9.-re vonatkozott.
Ha a luzerni CD-n elérhető, örülök neki. Azt hittem a Tahra kiadó már rég megszűnt.
Nekem a szovjet LP és a DGG CD-je is megvan - utóbbi sokkal kevésbé karcos - de nincs meg F. hihetetlen dinamikája, mint az LP-n.
Ezek a Melodiya LP-k az USA-ban már vagyont érnek. Ott van Beethoven V. szimfóniája, egyetlen más karmesterrel sem hallottam a két utolsó tétel közti crescendot, mint F-el.
A Coriolan-nyitány - egyetlen forte tutti sincs benne, ki bánja, ha az egész hátborzongató?
Köszönöm - összeadtam Mozartot és Schubertet,és elfeleztem...
Bocsánat, nemcsak profi zenész nem vagyok, de profi számítógépes sem: két értelemzavaró elütésem lett:
A magyarul is megjelent könyv címe Zene és szó, a latin mondásban pedig természetesen nem dispitandum, hanem disputandum a megfelelő szó.
Meglepődtem az álltólagos luzerni hgv-en, mivel magam erről soha nem olvastam és hallottam. A zene és suó c., magyarul is megjelent könyv 2002-es, bővített kiadásában a nagy C dúrról csak a berliniekkel és a bécsiekkel vannak fölvételek - ideértve a kétes hitelűeket, a tévesen F-nek tulajdonítottakat és a még ki nem adottakat is. H.Haffner nagy F-monográfiájában (Parthas Verlag 2003) sincs erről szó, pedig ő elég részletesen leírja F. utolsó évét (is), kitérve benne az 54-es luzerni hgv-kre is. Beethoven IX-jét említi, a Phil.O-val (ez ma is hozzáférhertő CD-n), majd hogy az utolsó ottani hgv-én Haydn és Bruckner volt műsoron. Hogy cifrább legyen a dolog, Haffner F. szerinte leginkább említendő fölv-i között a nagy C dúrról egy harmadikat ajánl: a berliniekkel 1953.IX.15-ről...
Próbáltam online is utolérni az említett luzerni fölv-t, de ott sem leltem (youtube, google, amazon, jpc, medimops). A google-n viszont találtam furtwängler in luzern 1954-t beütve patangel.free.fr alatt The Lucerne Festival/Furtwängler - Tahra - Free címszó alatt egy részletes fölsorolást F. luzerni hgv-iről. Itt is a Haffner által említett két hgv. van 54-ből - mellesleg Haydn-tól a 88.szimf-t vez....
Végül de gustibus non est dispitandum, de tegnap este direkt meghallgattam az 51-es utolsó tételét, s magam (nem vagyok profi zenész) csak némi bizonytalanságot éreztem a végefelé itt-ott az együttállások ill. belépések terén, ezzel szemben hihetetlenül erőteljes az egész tétel, a fő motívumok hangsúlyozása elsöprő szinte, aminthogy -bár egy perccel kb. hosszabb a 42-nél - végig nagyon lendületes is. Kocsis Zoltán jutott eszembe, aki annakidején az egyik Richter-hgv. után mondta, hogy ő hallotta, hogy R. kétszer is melléütött - de ez semmit nem von le az interpretáció értékéből. Uez szinte közmondásos volt Fischer Annienál is. Én az 51-es végét ide sorolom.
Az, hogy az 51-es előadás lassabb mint a 42-es, annyira nem meglepő, Furtwängler stúdióban mindig lassabb (és hát ismerjük be, kevésbé érdekes) volt mint élő koncerten.
Régen én is nagy Furtwängler-rajongó voltam de aztán másfelé vitt az érdeklődésem. Bár szerintem már vagy 10 éve is van, hogy azt a híres 51-es Kilencediket utoljára hallgattam, arra emlékszem hogy kiábrándító (de nem meglepő) volt hogy pont a legvégén a prestissimo szakaszban teljesen szétesik a zenekar. A nagy fanatikusok általában a híres 42-es felvételt tartják a legizgalmasabbnak (a gyenge hangminőség ellenére), de az utolsó, 54-es luzerni is ajánlható, aminek a hangminősége már nagyon jó és ez esetben a zenekar (Philharmonia Orchestra) is képes Furtwänglert követni. Azt hiszem egyébként ő maga is azt mondta a koncert után hogy ez volt élete legjobb produkciója a műből. Mondjuk az CD-n szinte beszerezhetetlen (én már jó rég vettem az enyémet), de online könnyen elérhető.
Kis kiegészítés előző hozzászólásomhoz: miután elküldtem, jöttem rá egy kis tévedésre, ami a lényeget (Schubert nagy C-dúr) nem is érinti, de hátha valakit érdekel (akkor nem tudtam folytatni az írást, csak most tehetem). Szóval az áltlalam írt CD igaz, de a Scala nem ezt az összeállítást, hanem azt ajánlja, amin a nagy C-dúr mellett Haydn 88.szimfóniája van, ugyancsak a berliniekkel, 51.dec., stúdió /ami itt is a berlin-dahlemi Jesus-Christus Kirchet jelenti/ - DG 447 439-2. Ugyanez benne van az általam szintén annakidején hivatkozott, a DG 100 éves jubileumára a Gramophone főszerk. által összeállított 100 legjobb fölvétel között is. Érdekes, hogy uezt a Haydn-szimfóniát, némileg eltérő fölfogásban 51.októberében koncerten a bécsiekkel adta elő F. (Orfeo C 559 022 I). A berlini fölv. hihetetlen lendületes - én itt jöttem rá, hoigy ez micvsoda remekmű - előtte csak olvastam erényeiről- még LP-n megvettem Hungaroton lemezen, de azon semmi nem jött vissza a sok pompás zenei ötletből.
Egy személyes megjegyzés végül: magam többször láttam és hallottam Ferencsiket élőben, de Schubert nagy C-dúr szimfóniáját egyenesen úgyszólván vele ismertem (és szerettem) meg, miután a 70-es évek elején a rádióból fölvettem (egy lengyel Grundig-licensz orsós magnóra...), s unásig hallgattam. Egyik mindmáig emlékezetes csodálatos élményünk pedig az volt a feleségemmel, amikor 1983. Nagypéntekjén vele láttuk az Erkelben a Parsifalt.
Csak 31! Nem érte meg a Krisztusi kort!
Heiner Lajos Schubert-recenziójához:
Az általa említett Furtwängler-fölvétel kevésbé sercegve és kattogva is elérhető már a DG kétalbumos W.F. 1942-1944 közötti fölvételeinek első (négylemezes) CD-albumában (471 289-2). Ez a berlini régi Filharmóniában fölvett koncertről van, 1942-ből. (A pontos dátumon még vita van: vagy május vagy dec.) A másik nagyon kiváló Furtwängler-fölvétel a nagy C-dúr szimfóniáról stúdió-produkció 1951-ből, ezen is a Berlini Filh. játszanak (DG Dokumente 427 405-2; a Rosamunde-nyitány 1953-as élő fölvétele van mellette). Érdekes, hogy 51-ben mindegyik tétel ideje némileg hosszabb, mint a 42-nél. Több fölvétele is van még erről a műről Furtwänglernek, a Bécsi Filh-kal is, de azokat nem ismerem. Az 51-es egyike annak a három lemeznek (mindenkinél hármat emel ki), amit az általam Bruckner és Karajan kapcsán pár éve már említett Scala c. folyóirat 1999-es szept-okt. száma az évszázad legnagyobb karmesterei között Furtwänglernél ajánl. (A másik kettő az 1951-es bayreuthi IX. szimf. és a londoni Trisztán, mkjndkettő EMI.)
nem jön ki a matek. Schubert 33 volt, amikor meghalt
Lehet még spinto-lirico baritonrol beszélni.
it.wikipedia.org/wiki//Baritono
Kedves Zéta, biztos vagy benne , hogy Ádám Zs. drámai szoprán ? Szerinem spinto-lirico. Lehet, hogy a magyar terminologiában van hosbariton, de a világban általában drámai baritont használják. / van lírai, drámai, bas-bariton, kavalier-bariton/
A leírtak alapján ez a Tosca még sokkal bornírtabb lehet, mint képzeltem.
Kedves Zéta, egészen felcsigáztál. Már alig várom a 13-át, hogy láthassam ezt a gyöngyszemet egy egészen más szereposztásban, bár a rendező és a karmester tudtommal ugyanaz lesz. :)
Rákosira hajazó dirigens... A kutyafáját! :-)
Ha esetleg lefordítanál verseket Haandel kötetéből, ugye közzéteszed itt?
Kíváncsivá teszel! Nekem Haandel elvesztése nagy fájdalom, a Momus nem ugyanaz már azóta.
Ki fogom próbálni azt a kapcsot, de nem vagyok túl nagy véleménnyel a saját szövegszerkesztői képességeimről.
Szlovákul, természetesen. Momus-beírásaid nem csekély hatással voltak Haandel Café Momus -kapcsolatára, egyszer majd írok erről is.
Neked is tisztelettel ajánlom a kapocs használatát.
Kedves vasmacs100 , próbáld meg egyszer így is, annyira nem bonyolult. Használd a Hivatkozás beillesztése/módosítása (Ctrl+L) -fülecskét (kapocs).
Nagy interjú Tetelmannal angolul és magyarul. 2021-22-ben hallottam a Toscában, azután a "La bohème"-ben, idén meg a Francesca da Riminiben... Nagyon-nagyon ígéretes...
Jonathan Tetelman - OperaWire
Egy nagy interjú Tetelmannal angolul és magyarul. 2021-22-ben hallottam a Toscában, aztán a "La Boheme"-ben, idén meg a Francesca da Riminiben... Nagyon-nagyon ígéretes...
https://operawire.com/q-a-tenor-jonathan-tetelman-on-singing-verdi-operas-future-his-idols/?fbclid=IwAR12eQFdgaHtgUY6RmJ7O7FxaxzHmBdo1oCeVvlI_PfXKYMZ_q3w7aDU_tg
Milyen nyelven jelentek meg Haandel versei?
Kedves - dni - !
Szerénykedésre semmi ok: a 24 évet megért Café Momus létezése már önmagában is derék teljesítmény; az általad megalkotott 2008-as működtető program – íme! – teszi ma is szorgalmasan a dolgát, ami a számítástechnika rohamos fejlődésére tekintettel igazán informatikai nonplusultra.
Ennek az internetes lapnak az is dicséretére válik, hogy kiváló egyéniségek vannak [voltak... :-( ] az olvasói, írói, (be)írói között. Haandel szép példa a kiválóságra, a felesége, Hanka pedig a nemes nagyvonalúságra is. Örömmel tudatom, hogy Haandel verseskötete nemrég megjelent Szlovákiában.
Koszonjuk szépen.
kedves
14 másodpercig tartott magas C? Azért közben vett egy slukk levegőt, de ez semmit sem von le (és semmit sem tesz hozzá) a (sport)teljesítményéhez. :)
Persze ebben az esetben is igaz a mondás: "sok beszédnek sok az alja", így én inkább tartom magamat a hallgatni arany bölcsességéhez.
Keves Lajos, koszonom, hogy megismerhettem ezt a Jonathan gyereket. Nagyon jo spinto tenor. Hála Istennek nem bari-tenor.
Úgy látszik, Heiner úr levésbé figyeli a legújabb kínálatot. Tetelmann valóban egyszer már megfordult nálunk is, sajnos akkor nem sokat énekelt, de azért szerintem szó volt róla itt, a Momuson is. Sokan voltunk kíváncsiak rá. A hangja nem is okozott csalódást, de érzelmet nem sokat produkált akkor.
Aztán láthattuk őt egy közvetítésben (néhányan személyesen is) tavaly a Theater an der Wien borzalmas Tosca produkciójában, Opolais és Bretz Gábor társaságában. Tényleg szép és üzembiztos a hangja, és jó kiállású, vagy kétméteres tenor, igazán szép jövő előtt áll. Már most rengeted felvételét meg lehet találni a you tube-on, de azért Domingóhoz nem hasonlítanám!
2021.06.30 Müpa "Főszerepben Elina Garanca". Közreműködött: többek között Jonathan Tetelman.
Egy kis izelítő: https://www.youtube.com/watch?v=D27L3g8FcQE
