Egy régi televíziós portré:

1972. november 7.  MTV 21.45 - 22.20  Egy este Palcsó Sándorral.

Közreműködik: Érsek Mária (zongoraművész, zenepedagógus), Házy Erzsébet (operaénekes), Gärtner András (ütőhangszeres művész), Maklári József (karnagy), Pál Tamás (karmester), Ruzsonyi Béla (nagybőgőművész) és Ütő Endre (operaénekes)

(Lásd a 4654. sorszámnál.)

A képen Házy Erzsébet látható, a kételyeket eloszlatja az1980-as Film Szinház Muzsikában megjelent képek A köpeny próbájáról.

Ez igaz: én sem ismerném fel a képről Házyt - ha nem írták volna oda a nevét... - de még így sem tudom beazonosítani őt.

Köszönöm. Én éppen Házy Erzsébet arcélét nem tudom azonosítani, de ismétlem, ez, éppen az erős kontrasztok mentén, nagyon rossz felbontású kép.

 Ez a fotó máshol is "előbukkant"; erről írtam  korábban:

Film Színház Muzsika 1980. október 11. keltezésű 41. számának 12. oldalán megtaláltam Dalos László cikkét a közelgő felújításról: „Együtt a három egyfelvonásos – a Triptichon elé”. Három fotót is leközöl a lap, melyek a próbán készültek. A képeken a szereplők jelmezben láthatók. Az egyik fotó mellett ott a felirat: „Szarka néni ábrándozik a kis házikóról. Szarka néni – Házy Erzsébet, Georgette – Zempléni Mária.” A képen jól kivehető az egymás mellett álló két művésznő, Házy profilból, míg Zempléni szemből látható, amint együtt énekelnek. Házyn szemüveg, ami inkább álarc-féle, fején kerek sapka, alágyűrve a haja, sötét ruhában, kezében egy botfélét tart.

Egy másik tévedés vagy képcsere lehetősége lenne, ha ezt a fotót A köpeny 1996. március 31-i felújítása másodpremierje (vagy annak próbája) megörökítéseként vélelmeznénk, amikor újból Zempléni Mária énekelte Georgette-et és a hosszú, szőke hajú Csengery Adrienne Szarka nénit. De Csengery nemigen volt ennyire világos hajszínű, óriási szemüvegkeretet pedig jellegzetesen Házy viselt.
Mindenesetre gyalázatos igénytelenség, hogy az OSZMI 40 év alatt nem pontosította a kép készültének alkalmát, és ilyen minőségű képet szolgáltat a nyilvánosságnak, az utókornak.

Ha a képen valóban Házy Erzsébet látható - Zempléni Mária mellett, úgy az OSZMI fotóján a jelenetkép A köpenyből még a próbán készült. A Puccini egyfelvonásos operájának Erkel Színházi bemutatóján Házy Erzsébet nem énekelt, mert időközben visszaadta a szerepet. 

(Ha eljátszotta volna "Szarka nénit" , az lett volna utolsó - új - színpadi szerepe, bemutatója Házy Erzsébetnek az Operában.)

"Az a szép" rádiós műsor első része tartalmaz operettmelódiákat és más műfajú zenéket (musical- és operarészletet,  tánczenét, sanzont stb.), míg a második egy óra csak nótaszó. 

A Dankó Rádió délután 6 és 7 óra között sugározza az „operett”-blokkot, amit a(z ebben az időintervallumban)  megszűnt Túl az Óperencián műsortartalmához, színvonalához képest visszafejlődésnek tartok.  Nincs se sava, se borsa. A műsorvezető Erdélyi Klaudia egyszerűen beolvassa, hogy mi lesz a következő zeneszám, kik a szerzők és előadók (karmestert, zenekart vagy más adatokat a felvételről nem említ) . Ennyi.

Most hogy  meghallgattam az új „vegyes felvágott” műsort a rádióban, azt tapasztalom, hogy több zeneszám fér a műsoridőbe – ez érthető, hiszen  elmarad/megszűnt  a hét éven át megszokott és megkedvelt, neves művészekkel-alkotókkal folytatott beszélgetések sora a stúdióban.

A mai adásban hallhattuk Frankó Tünde, Miklósa Erika, Szinetár Dóra, Szóka Júlia, Záray Márta, Dolhai Attila, Vámosi János és mások dalfelvétele mellett két nagy kedvencem, Házy Erzsébet és Ilosfalvy Róbert  varázslatos szép énekét:

Lehár Ferenc: Cigányszerelem

1965-ös hanglemezfelvétel, mely a Qualiton kiadványa volt, LP-n, majd CD-n is kiadták (2004)

Librettó: Alfred Maria Willner és Robert Bodanzky

Fordította: Gábor Andor

Km. a Magyar Állami Operaház Zenekara, vezényel: Breitner Tamás - 1964

Dragotin, román földbirtokos – Radnai György

Zórika, a lánya és Körösházy Ilona, magyar özvegy – Házy Erzsébet

Ionel Bolesku, földbirtokos és Józsi, cigánylegény – Ilosfalvy Róbert

 - Zórika és Józsi kettőse az I. felvonásból – „Ott túl a kék hegy ormán…”  (Házy, Ilosfalvy)

- Józsi dala: „Forr a vérem…/Messze hív a nagyvilág…” (Ilosfalvy)

Lehár Ferenc – magyar szöveg Mérey Adolf: A víg özvegy - Vilja-dal (Házy Erzsébet, km. az MRT Énekkara és Szimfonikus Zenekara, vezényel: Sebestyén András) - Rádió Dalszínháza bemutató: 1962. december 8., Kossuth Rádió 18.55 – 21.27. 

 „Az otthon hangja visszatér, hadd mondjak el egy szép mesét. Egy tündérlányról szól ekképp, Viljának hívja őt a nép. Élt egyszer egy Vilja, egy tündéri lény, meglátta az erdőn egy ifjú legény. Csak nézte, csak nézte és úgy megörül, hogy lángokat érez a szíve körül. Remegett a lány előtt, csak bámulta a tündérnőt. Sóvárgott. Vágyakozva kérte őt: /Vilja, ó, Vilja, te szép és csodás! Légy az enyém, soha el nem bocsáss! Üdvözítő csókod a sírba temet, néked adom éltemet…”

Házy Erzsébet és Simándy József  Leoncavallo Bajazzók  című operájának 1967-es előadásán az Erkel Színházban.

/Operaház fotóarchívuma/

Kapcs 14. sorszám

KIEGÉSZÍTÉS

Magyar Hírlap

1982-11-25 / 277. szám

Elhunyt Házy Erzsébet

A Művelődésügyi  Minisztérium és a Magyar Állami Operaház közli, hogy szerdán, rövid szenvedés után, 53 éves korában elhunyt Házy Erzsébet Kossuth-díjas, kiváló művész, az Operaház magánénekesnöje. Temetéséről később intézkednek.
*
Ha kilépett a színpadra, megtelt lényével a játéktér. Az a fajta művész volt, akiről azt szoktuk mondani: légköre van. S ez volt Házy Erzsébet sok évtizedes pályafutásának, hazai és külföldi sikersorozatának legfőbb titka. Az a bizonyos, aligha elemezhető képesség volt a birtokában, amelynek segítségével egy nagy színész- vagy énekesegyéniség nem átéli a szerepet, hanem azonosul vele.
Es Házy Erzsébet számára ebben a vonatkozásban nem léteztek korlátok. Éppúgy nagyszerű alakítást nyújtott a Figaró házassága Cherubinjának fiús bájával. mint a Manon Lescaut forró érzékiségével, a Varázsfuvola Paminájának vagy az Anyegin Tatjánájának szűziességével, a Bajazzók Neddájának vagy a Mahagonny Jennyiének közönségességével. Univerzális művész volt. s ebbe az univerzalitásba beletartozott a modern világ is. Éveken át Házy Erzsébet nélkül elképzelhetetlen volt új magyar opera színrevitele: ö volt Szokolay Vérnászának, Hamletjének és Sámsonjának, Mihály Együtt és egyedüljének, Petrovics Bűn és bűnhődésének, Ránki Ember tragédiájának női főszereplője.
Nem egy esetben egyenesen az ő „méretére” íródtak ezek a szerepek.
Nemcsak hangja és színészi készsége révén tűnt fel már bemutatkozásakor. Gyönyörű színpadi jelenség volt s ezért szívesen látott vendége lett filmeknek és operett-előadásoknak is. Ez is hozzátartozott művészi palettájához: nem volt számára műfaji különbség, nem ismerte a könnyűzene megvetését.
Művészi alakításaiért Liszt-díjat, Kossuth-díjat, érdemes-, majd kiváló művészi címet kapott.
Ám e kitüntetéseknél sokkal nagyobb jutalom volt számára a közönség osztatlan s mindenkori lelkesedése. Ha valakiről, Házy Erzsébetről el lehet mondani: halálával aligha pótolható veszteség érte a magyar operajátszást.

VP (=Várnai Péter)

(Megjegyzés: az előzményben olvasható "Böbe"  névemlítést nem szeretem, talán csak egyszer használtam és írtam így le, akkor és ott...)

Vas Népe

1981-04-10 / 84. szám

— Népszerű dallamok címmel ad műsort Házy Erzsébet Kossuth-díjas, érdemes művész és Ötvös Csaba Liszt-díjas, mindketten az Állami Operaház magánénekesei 11-én, szombaton este fél 8-kor Szombathelyen, a Dési Huber István Általános Iskola aulájában, este 10-kor pedig a Megyei Művelődési és Ifjúsági Központ Vigadóján.

Vas Népe

1979-09-28 / 227. szám

1974-ben az UNESCO Zenei Világnappá nyilvánította október 1-jét. E napon világszerte rendeznek hangversenyeket, zenei programokkal sokszínűen méltatják a zeneművészet jelentőségét, korunkban betöltött fontos szerepét.

 Szombathelyen is hagyománnyá vált a Zenei Világnap megünneplése.

Október 1-jén, hétfőn este fél 8 órakor Donizetti Don Pasquale című vígoperájának keresztmetszetét játsszák a Szombathelyi Szimfonikusok

A Bartók Teremben megrendezésre kerülő előadásán a zenekart Petró János vezényli.

Az est közreműködői: Házy Erzsébet, Gregor József, Ötvös Csaba és Réti Csaba énekművészek.

Donizetti vígoperájának keresztmetszet előadása előtt Békefi Antal tanszékvezető főiskolai tanár mond rövid bevezetőt.

A Zenei Világnapra való tekintettel az előadásra a belépés díjtalan.

Búbánat: Békefi Antal (zeneszerző, zeneíró, karnagy, kántor, pedagógus.)

Vas Népe

1978-12-29 / 305. szám

Vidám szilveszteri gálaest a Bartók Teremben – két előadásban

December 29-én, pénteken és 30-án, szombaton este fél 8 órai kezdettel tartja vidám szilveszteri hangversenyét a Szombathelyi Szimfonikus Zenekar.

Az előadáson közreműködnek: Házy Erzsébet, Mészöly Katalin, Horváth Bálint, Ötvös Csaba és Rozsos István, az Állami Operaház énekművészei, valamint Csernus Mariann színművész, a Nemzeti Színház tagja.

A szombathelyi szimfonikusokat Petró János vezényli.

A gálaest műsorközlői: Tamási Eszter és Kopeczky Lajos, a Televízió népszerű munkatársai.

Vas Népe

1977-02-18 / 41. szám

„Hangverseny a képtárépítés javára”

Február 20-án, vasárnap délelőtt fél 11-kor Szombathelyen, a Bartók Teremben, este 7-kor pedig Kőszegen a vár lovagtermében hangversenyt ad a Szombathelyi Szimfonikus Zenekar Petró János vezényletével a képtárépítés javára.

A koncerten közreműködik Házy Erzsébet és Bende Zsolt, az Állami Operaház két művésze (képünkön).

Az operettműsorban  J. Strauss, Lehár Ferenc,  Kálmán Imre, Huszka Jenő és  Karl Millöcker darabjaiból csendülnek fel részletek.

Összekötő szöveget mond Kovács P. József.

Vas Népe

1990-06-20 / 143. szám

/Szakály Éva/

„A katonamuzsikusnak is dalból van a lelke"

Farkas István ezredes, a Határőrség Központi Zenekarának volt karnagya. Érdemes művész meséli:

Feledhetetlen a felsőszölnöki  (Vas megye) eset az ötvenes évekből:

— A hangversenyt hétre hirdették meg. Kérdezem az elnököt, hol muzsikálunk? „Hát itt, az úton” — mondta. Vártuk, mikor kezdhetünk. Először jöttek a tehenek, aztán a disznók, aztán meg kellett várni a fejést. De estére a kisgyermektől az öregekig mindenki eljött! Házy Erzsébet énekelt. Valamennyiünk számára hatalmas élmény volt ez a koncert...

Kapcs. 4642. sorszámhoz

Jacques Offenbach: A gerolsteini nagyhercegnő

Henri Meilhac és Ludovic Halévy librettója nyomán a szöveget magyarra fordította, és a rádióra alkalmazta: Romhányi József.

Magyar nyelvű teljes stúdiófelvétel - prózai dialógusokkal együtt először 1970. augusztus 19-én, a Kossuth Rádióban hangzott el a Rádió Dalszínházának bemutatójaként  (20.07 – 23.04 óra), de a darab ének-zenei hangfelvételére már két évvel korábban  sor került: Albert István összekötőszövegével – keresztmetszet formájában  - 1968. november 20-án bemutatta a Petőfi Rádió (10.00 és 11.17 óra között). 

- A nagyhercegnő és Fritz kettőse a II. felvonásból (Házy Erzsébet és Réti József, km. az MRT Szimfonikus Zenekara, vezényel: Bródy Tamás)
 

Nagyhercegnő:
- A férj ezt mondta nékem, kérlek, 
Mondd néki el azt, amit érzek! 

Fritz: 
-De mit?

Nagyhercegnő: 
- Amit itt látsz…
Mondd el azt, hogy kellemes és megnyerő.
Mondd el azt, hogy bódító férfi…
Mondd el azt, mennyit tudna itt még hódítani!...
És győzni néha többet ér, 
Ha ezt közvetíti a vágya. Ó! 
Mondd el azt, hogy megláttam vágyait.
Mondd el azt, hogy mindenem lángol.
Mondd el azt, hogy így hatott rám a zsivány, 
Pedig nem vagyok ám én fából. Ó!

Jaj, nincs nyugtom, percnyi sem, 
Csak szenvedek nappal és éjjel!
Csak álmodom róla szüntelen, 
És nem adom reményem, mégsem. Ó!

Mondd el azt, ha kerülni fog: meghalok!
Mondd el azt, hogy várok rá végig!
Mondd el azt, hogy adjon vigaszt!
Mondd el azt néki: vágyom, itt vagyok én is!

Nos, hát! Nos, hát, most mit válaszol nekem?

Fritz: 
- Sorsom dől el ezen! 
Nagy gond: igen vagy nem? 
Nagy gond: igen vagy nem? 

Nagyhercegnő:
- Mit mondd? Mit mondd? Nincs rosszabb, mint a kétség! 
Mit mondd? Döntse el, hogy sorsa mit hív!
Mit mondd? Mit mondd? Mit mondd? Nos, hát?

Fritz:
- Mondja azt, hogy én vele érzek.

Nagyhercegnő:
- Eddig nagyon jó…

Fritz
- Biztos szép, biztos kedves lélek

Nagyhercegnő:
- Eddig nagyon jó…

Fritz
-Azon kell tehát igyekeznem

Nagyhercegnő:
- Ez is nagyon jó…

Fritz:
- Hogy a szívem is így érezzen

Nagyhercegnő:
- Ez is nagyon jó…

Fritz:
- Ez mind szép volna, csak azt kéne tudnom, 
Hogy miről van itt szó? Miről volna a szó? 
Az ördög engem örök tűzbe dugjon, 
Ha tudom, milyen sóvárgó..,

Nagyhercegnő:
- Nos, hát?

Fritz:
- Nos, hát…

Nagyhercegnő:
- Nos, hát?

Fritz:
- Mondja még, hogy én vele érzek.

Nagyhercegnő:
- Eddig nagyon jó…

Fritz
- Biztos szép, biztos kedves lélek

Nagyhercegnő:
- Eddig nagyon jó…

Fritz
- Azon kell tehát igyekeznem

Nagyhercegnő:
- Ez is nagyon jó…

Fritz:
- Hogy a szívem is így érezzen

Nagyhercegnő:
- Ez is nagyon jó… Most érti már? 

Fritz:
- Ez tehát a szó…

Nagyhercegnő:
- Én vagyok ő….

Fritz:
- Ez érthető…

Nagy Ibolya:  Házy Erzsébetnek egy szintén ikonikus szerepével, a Pompadourral megyünk tovább, és azzal a dallal, amiben én magam is megismertem mint operettprimadonnát, mert az én korosztályomra nagy hatással volt az ő műfaji sokszínűsége és varázsa, szépsége és fantasztikus színésznői képessége.  

Leo Fall – magyar szöveg Harsányi Zsolt – Innocent Vince Ernő: Pompadour

Km. az  MRT Szimfonikus Zenekara.

Vezényel: Bródy Tamás

 A Rádió Dalszínháza bemutatója: 1967. szeptember 9., Kossuth Rádió, 20.31-22.00

- Madame Pompadour belépője, I. felv. (Házy Erzsébet, km. Koltay Valéria)

„- Ma érzek itt magamban valamit, ami nyugtalanít! Oly furcsa ez, olyan izgató, mi biztató! A vérem úgy bizsereg, tenyerem viszket, oly ideges vagyok, hogy széttörnék mindent! És hogyha még ez sem elég, lesz valami más is, adja az ég!  Hej-haj! Hej-haj! /- Hej, ha kezembe kapnék egy férfit, egy férfit, de igazit ám! Szinte gondolni sem merem végig, oly forró, oly vad a szám! Lázas csók, mely izzóan ég, elkábító, az volna jó! Jaj, ha egyet ma kaphatnék! Mi lenne itt ma még, mi lenne itt ma még, mi lenne itt ma még!...”

- Pompadour és René kettőse, I. felv.  (Házy Erzsébet és Korondy György)

„- Drága kincsem! Van egy utca, hol ismerős nincsen. Ott egy eldugott kis szobát vettem. Olyan boldogok lennénk ott ketten, önfeledten. /- Ejnye, hallod, a szerelmet kissé gyorsan vallod! ….. / - Finom büfé és kettőnkre terített asztal….finom pezsgő és egy úr, aki forrón marasztal… Könnyed lángolás, gáláns  táncolás, az ablakon függöny,  odakint vaksötét… Ez nem rossz, ezt meg fogom gondolni még, ezt meg fogom gondolni még!... Az van benne, hogy a vérem az túl forró lenne! Azért előbb csak esküdni tessék, csókot feledve, hogy más ne essék, csak tisztesség! /- Esküdnék én! De hisz megszegem úgyis a végén, ilyen esküt meg nem szegni nem mer értelemmel felruházott férfiember! Finom büfé és kettőnkre terített asztal….finom pezsgő s egy úr, aki forrón marasztal… könnyed lángolás, gáláns táncolás,  az ablakon függöny,  odakint vaksötét, ez nem rossz, ezt meg fogom gondolni még, ezt meg fogod gondolni még!... Mondd meg, hogy hívnak? …Kérlek, mondd már, na, mondd meg, hogy hívnak!? / - Jeanne. /- Jeanne, te imádott tündéri lány! /- Majd csak kettesben, tán, megcsókolhatsz, babám.”

- Az I. felvonás fináléja (Házy Erzsébet,  Koltay Valéria, Korondy György, Palcsó Sándor, Katona Lajos, Nádas Tibor, az MRT Énekkara)

„[…]  - Kedvesem! - Menekülj!  - De veled csak! – Itt a vég! A katonaság…- És ha látnak?...-  Ha hű szerelmet érzel, vár  mi ránk a nagyvilág!....Ha nem mered megtenni, ó mondd, mit tennél  Mert valamit merni csak úgy lehet merni, hogyha a szíved enyém… - Calicot éljen, bölcs királyunk!... - Rataplan, rataplan, rataplan! A büszke gárda jő!.Királyunk büszkesége… - De szép, de megható! Hohó!... - A pom-Pom- pom-Pompadour! Akárkinek le - ha-ha-ha! akárkinek leánya, de rettentő nagy ha-ha-ha! – de rettentő nagy dáma. A pom-pom-pom-Pompadour, a pompa-Pompadour, a Pompadour!... – Állj! Mindenki itt marad!  - Az őrség!... - Madame, a gárdacsapat!   - A kabátomat, a kalapomat!...- Éjre jár az óra!... - Pompadour, személyesen! - Itt valaki elrejtőzött!  Szökésben, elbújt a kárpit mögött! Most itt van! … - Mi ez itt? – Ez ő, Pompadour! – Te vagy?!... - Csitt! - Na végre most megértem, miért kellettem magának?!  -  Vigyázz, hogy mit beszélsz!  ....- Ez volt az ok!  - Vakmerő!... - De ostoba vagyok!.., - Vigyétek őt el börtönbe!.. – Nem ilyen enyhén büntetek. Másra ítélem!  - Egy versre…- Meg ne lássalak többet! Isten veled! – Jeanne, ha jól megértelek, ezt a büntetést boldogan elviselem!… - Hej, ha kezembe kapnék egy férfit, egy férfit, de igazit ám! Szinte gondolni sem merem végig, oly forró, oly vad a szám!. – Téged szolgállak, hű szívem! Tűzön-vízen!...  És a gárdában zubbonyban kitüntetem magam!... - Vivát! Vivát!”

Túl az Óperencián Vásáry Tamással - 1. hét

Dankó Rádió: A december 30. és január 5. közötti adások tartalmából.

Vásáry Tamás, a Nemzet Művésze címmel kitüntetett, Kossuth-díjas zongoraművész, karmester a vendége Nagy Ibolyának a Dankó Rádióban.

 A „Túl az Óperencián” adásának felelősszerkesztő-műsorvezetője a mai adás elején Házy Erzsébettel való kapcsolatáról  is kérdezte a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekarának örökös tiszteletbeli főzeneigazgatóját:

Vásáry Tamás kissé csapongóan emlékezve meséli el az ötvenes évek első felében Házy Erzsébethez fűződő reménytelen szerelmének történetét.  - Erre az időszakra esik Vásáry családjának Budapestről való kitelepítése és Házyval együtt részvétele az 1953-as bukaresti VIT-en (Világifjúsági Találkozó).

Vásáry Tamás: „…láttam a fotóját az újságban. Rögtön beleszerettem… Emlékszem, gyönyörű volt, beléptem a stúdióba, életben akkor láttam először. És akkor tudtam, hogy nekem rögtön, oda kell menni hozzá, mert ha nem mozdulok meg… sóbálvánnyá váltam ott persze… hihetetlen módon beleszerettem, és akkor onnantól kezdve drukkoltam végig, hogy őt is kiküldjék, mint énekest. És hát ki is küldték… és méghozzá egy vagonban mentünk ki valami kétezer magyar közé. Úgyhogy még ki se értünk Magyarország határán túlra, már a karjaimban volt, és hát ottan nem győztem neki, ugye, udvarolni. Megvolt beszélve Erzsivel, hogy hazamegyünk, és ő elválik, és lényeg az, hogy nem vált el és én meg haldoklottam, mert ő azt várta volna, hogy én forszírozzam hogy elváljon. Én meg azt vártam volna, hogy ő magától váljon el… Kodály megtudta, hogy én el akarom venni, megkérte Tóth Aladárt, hogy segítsen valami lakáshoz jutni, kell lakás, mert nem lakhatunk egy szobában a szüleimmel. (Azt is a Kodály intézte el, hogy a kitelepítésből visszajöhessenek…)  És akkor én kínlódtam, mint káposzta hús nélkül… De nem jött el velem, ahogy meg volt beszélve és azt hittem, játszik velem, és csak sokkal később jöttem rá, hogy nem játszott..”

Közbevetőleg – ugorva időben - tizenhét évvel később Vásáry Tamás első felesége – Ildikó – felhívja férje figyelmét egy pesti műsorfüzetben ajánlott esti programra: „Találkozás a sztárral” – Házy Erzsébet  nevével hirdetik és egy filmjét is levetítik: „A gerolsteini kaland” – abból az időből, mikor udvarolt Házynak és el akarta venni feleségül.

Vásáry Tamás: „… tehát egyszerre láttam azt az Erzsit, aki lett tizenhét év után, és azt az Erzsit, akibe én beleszerettem! És amikor lejátszották, mondom, hát akkor bemegyek az Erzsihez gratulálni, azt mondja (Ildikó), ez a ti dolgotok, majd utána találkozunk. Bemegyek a szobába, és ott van Erzsi, aki nagyon megváltozott: nagyon kemények lettek a vonásai, és akkor ott volt az akkor férjjelöltje, egy fiatalember, meg a testvére, nagyon rövidlátó volt és mondom neki: Vásáry Tamás vagyok. – Jaj, Tomika, Te vagy?! Hát hallom, hogy megnősültél.  - És akkor beszélgetünk, hogy akkor most össze kell jönni, mert hogy addig mindenkivel találkoztam már, amikor az emigrációból hazajöttem, ő vele nem, ez volt az első alkalom. És beszélgetünk, majd elköszönök tőle, kijövök, és valamit bevittek, de nyitva maradt az ajtó, és ahogy megyek a folyosón át, ezt hallom ki, Házy mondja testvérének és férjének: - na, látjátok, ez volt életem nagy szerelme. Akkor tudtam meg, én addig azt hittem, játszik velem…

Az elbeszélés fonalát újra felvéve, Vásáry Tamás: - Na akkor, jött Kodály, megtudta, hogy Erzsit el akarom venni feleségül és szólt Tóth Aladárnak. Én akkor jöttem vissza a Szovjetunióból, és természetesen mentem hozzá beszámolni. Bemegyek a szobába, ott ül a zongora előtt egy forgószéken, de őt nem érdekelte a beszámoló, ezt mondta: - … inkább beszéljen a nősülésről; szó sem lehet róla addig, amíg nem beszél legalább négy idegen nyelvet.  Ezt mondta, de nem tántorított el – ez volt télen -, és akkor nyárig én kínlódtam, és akkor elhatároztam, hogy ennek véget kell szakítani, és tényleg szakítottam vele (Házyval). Akkor már úgysem lett volna semmi, nem mentem már el vele találkozni. És emlékszem, közben meggondolhatta valahogy megát, mert Operából egyszerre jöttünk el egy előadásról, ahol ő csak az operisták páholyában volt. És jött Tamássy Évával, és a Falstaffot adták, és azt mondja Házy: - Ez a világ mily furcsa, mert most már én külön lakok. Tehát, úgy látszik, elvált, de én akkor már nem akartam vele lenni, mondom azt hittem, csak játszik velem.  Kodállyal történt beszélgetést követő nyáron szakítottam Erzsivel. De persze halál szerelmes maradtam továbbra is, csak láttam, rámegy a bőröm, és akkor valami húszoldalas levélben leírtam Kodálynak a nagy bánatom. Kapok tőle válasz gyanánt egy postai levelezőlapot, amin ez van: „Tanulja meg Schumann Ich grolle nicht dalát – németül és minden hangnemben!”  Mondom, Kodály rendelete az parancs…Hát megvettek a kottát, nem volt meg, és olyan zokogó görcs fogott el, amit én leírtam húsz oldalban, amit ő megértett, hát ebben a rövid kis egyperces dalban benne volt. Az egész zeneirodalomból kiválasztotta azt a zenét. …és egy ilyen professzoros álarc mögé rejtette az érzéseit. Soha semmi érzelgősség nem volt benne. És emlékszem rá, mikor már megtudta, hogy tényleg az Erzsinek udvarolok, ugyanakkor ő ezzel el is játszott, hogy egy kicsit fogadott fia voltam. Mert ugyanakkor trükköt is csinált velem.  Például egy alkalommal megyek hozzá, ezalatt az időszak alatt, azt mondja nekem: - Csukja be a szemét!  Becsukom a szemem és egyszerre csak valamilyen papír van a szájamnál.  Kinyitom a szemem, és a Színházi magazint nyomta oda, amin Erzsi volt! Egy ilyen nagyon lenge öltözetben. Hát ilyet! Képzelje el!”

Ezt a műsort a Dankó Rádióban ma délután hat és hét óra között ismét meghallgathatjuk.  (Házy Erzsébet Jacques Offenbach A gerolsteini nagyhercegnő és Leo Fall Pompadour című operettek  rádiófelvételének részleteiben énekel, az adás végén Liszt Ferenc Magyar fantázia című darabja csendül fel: Vásáry Tamás játszik zongorán és vezényli a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekarát (koncert felvétel).

Köszönöm a megerősítést!

ifj. Johann Strauss: A cigánybáró

Szilveszterkor  (kedden) sugározta a teljes operettet a Bartók Rádió (19.30 – 21.35), előtte  a Prológ vezette fel e stúdiófelvételt - a mikrofonnál: László Ferenc.  Szerkesztő: Katona Márta

A rádió hangtárából visszahallgatható az alábbi linkeken:

https://mediaklikk.hu/radio-lejatszo-bartok/?date=2019-12-31_19-00-00&enddate=2019-12-31_19-30-00&ch=mr3

https://mediaklikk.hu/radio-lejatszo-bartok/?date=2019-12-31_19-30-00&enddate=2019-12-31_21-46-00&ch=mr3

ifj. Johann Strauss: A cigánybáró

Az operett magyar nyelvű rádiófelvétele

Három felvonás, két részben

A Rádió Dalszínházának bemutatója: 1961. április 2., Kossuth Rádió 18.50 – 21.20. (közben szünet: 19.56-20.20 mese, hírek, jegyzet)

- az elektronikus műsorújságban téves adat a stúdiófelvétel időpontjaként megadott 1980. év! (elgépelés lehet - de ez sem mentség Bősze Ádámnak,  (zenei antikvárius, a Bartók Rádió műsorvezetője) aki nem ügyelve erre,  simán beolvassa ezt a rossz dátumot is a felkonferáláskor.)

A dalmű szövegét – Jókai Mór kisregénye nyomán – Ignaz Schnitzer írta.

Fordította és rádióra alkalmazta: Szinetár György

A versszövegeket fordította: Fischer Sándor

A zenei rendező: Ruitner Sándor

Rendezte: Solymosi Ottó

Vezényel: Ferencsik János

Km.: a Magyar Rádió és Televízió Énekkara (karig.: Vajda Cecília) és Szimfonikus Zenekara

Szereposztás:

Barinkay Sándor, száműzött nemes, egykori földbirtokos – Ilosfalvy Róbert (tenor)
Szaffi, cigánylány – Házy Erzsébet (szoprán)
Zsupán Kálmán, gazdag sertéskereskedő – Melis György (bariton)
Arzéna, a lánya - Ágai Karola (szoprán)
Ottokár, a fia – Bartha Alfonz (tenor)
Czipra, cigányasszony – Komlóssy Erzsébet (mezzoszoprán)
Homonnay Péter gróf (más verzióban: Gábor diák, a toborzó huszárjai élén) - Bende Zsolt (bariton)
Gróf Carnero, császári biztos – Lendvay Andor (bariton)
Mirabella, nevelőnő Zsupánnál – Garancsy Márta  (mezzoszoprán)  - a prózai rész: Ladomerszky Margit
Kancellár – Gyenge Árpád (próza)
Sztáni – Gazdag Géza  (próza)
Pali – Bay Gyula (próza)
Ferkó – Garay József  (próza)
Józsi – Kalocsai Ferenc (próza)
Paraszt – Gonda György (próza)
Purdé –Thuri András (próza)
Első gyerek – Kecskédi István  (próza)
Második gyerek – Kéri Júlia (próza)

Narrátor: Seress János

Valóban, Mikó András rendező neve nincs leírva ebben a Figaró házassága-kritikában - a cikk  [...] kihagyott részében sem. 

Hacsak a „[…]” helyén nem tért rá ki, érdekes, hogy Fodor Lajos nem nevesítette az „felújítás” rendezőjét, aki nevesen Mikó András volt. De nem is teljeskörű felújításról számol be valójában, hanem „csak” zenei felfrissítésről, összességében részben új betanulásról. Hiszen mindkét szereposztás fontos szereplői már több-kevesebb esztendeje játszották szerepüket.
Mikó már az 1954. április 14-i Erkel Színházi felújítás rendezője is volt, és egyelőre nem tudhatjuk, hogy Fülöp Zoltán díszletéhez és Márk Tivadar jelmezeihez nem Nádasdy Kálmán 1948-as operaházi rendezésének elemeit használták-e fel, amelyeket ugyancsak Fülöp Zoltán és Márk Tivadar terveivel prezentáltak.
Az Esti Hírlapban recenzált „felújítás” Mikó, Fülöp és Márk látványkeretében 1963 őszétől még 1969 nyaráig nagy pályát futott be az Operaházban, mígnem 1969 őszén az Erkel Színházba került, és ott ért meg ugyancsak szép előadásszámot 1976 nyaráig (az 1977. január 21-i, Ferencsik János és Békés András nevével fémjelzett tényleges felújításig). A „méregzöldkék (!) természetfoltokkal súlyosbított környezetet” aligha érezte, értette meg a kritikus. Az az előadás határozottan rokokó látványkörnyezetben tálalta a művet, ami nekem azért is tetszett, mert a pazar elegancia és az arisztokraták fehér parókái csak hangsúlyozták Beaumarchais és Mozart üzenetét, amely szerint a mély emberi érzések, (maga)tartások és megoldókészségek függetlenek a származástól, rangtól, vagyontól. Az okker árnyalatok mögött ragyogó erős azúr égbolt és a mediterrán természet kihívó pompája pedig – gondos világítási effektusokkal – utalt a játék helyszínére, miliőjére, ami ma talán még aktuálisabb lehet, mint az XX. század derekán volt. Hiszen a nagy kékség és az élettel teli természet képei ma a („megfizethető”) boldogság jelképei, noha a földközi-tengeri, távol-keleti és óceáni paradicsomok sajnos nem orvosolják, nem oldják meg a téves választásokat, félrecsúszott magánéleteket és más családi gondokat.
Fodor Lajos kifogása tipikusan azoké a pályatársaié (nem szeretnék itt neveket sorolni), akik az Operaház, az Erkel Színház és más magyar színházak bemutatóit és repertoár-előadásait, ha akarták és ha adtak felkészültségükre, korlátlan alkalommal látogathatták ingyenesen; viszonylag jó helyről számtalanszor élveztehették (pl.) Osváth, Orosz Júlia, Jámbor László, Házy művészetét, követhették fejlődésüket, és időnként kijuthattak nyugati műhelyeket szemlézni is. Érthető, hogy évek-évtizedek alatt unták a változatlan látványkereteket, és hajlamosak voltak felelőtlenül sürgetni az ismeretlen minőségű újat. Arra nemigen gondoltak, hogy az átlagos bérlők és rajongók életében sokkal ritkább, esetleg csak kivételes élmény egy-egy darab olykor mestermű értékű látványa, annak viszontlátása alkalmanként. Nekem pl. csak az 1969-ben kezdődött Erkel színházi szériától adatott meg a Figaro házassága rendszeres látogatása (amikor Marton Éva és Sudlik Mária „tulajdona” lett a Grófné), és nagyon örülök, hogy még elkaptam annak a nem tolakodóan értelmező, nagyszerű színrevitelnek az előadásait.

Esti Hírlap, 1963. november 13.

Figaro házassága

Mozart vígoperájának felújítása az Operaházban, Gardelli betanításában

/Fodor Lajos/

[…]

Lamberto Gardelli jól érezte, hogy túl vagyunk már azon a romantikus ízléskorszakon, amikor túl kell hangsúlyozni a klasszikus jellegét, hogy hitelesnek tűnjék. Az egyszerű, tiszta muzsikálásban megőrizte a belső klasszicitás megnyugtató erejét. Nem tűrt semmi kilengést, s ez elsősorban a megingathatatlan tempóiból tűnik ki; és semmi harsány, vagy drámai hangoskodást, aminek viszont legkellemesebb külső jele, hogy pianókat tud játszatni a zenekarral.

A SZEREPLŐK KÖZÖTT olyan őrzői vannak a mozarti hagyományoknak, mint Osváth Júlia, akinek éneklése éppúgy maga a mozarti egyensúly, ahogy szerepében shakespeare-i értelemben együtt van öröm és bánat, riadt valóság és játékos feloldódás. Nemcsak azért örülünk jelenlétének a darabban, mert szép, amit csinál és kellemes élveznünk, hanem mert szemmel láthatóan nagy hatással van azokra a szereplőtársaira, akik egyáltalán képesek az általa megszólaltatott „nagy iskola” hagyományait átvenni és folytatni. Melisre, László Margitra, Sándor Juditra, Bendére gondolok elsősorban a mostani főszereplők között, akkor is, ha éppen a mostani szerepükben nem egyformán könnyen találták meg a helyüket; s aztán Faragóra, Denére és Ágay Karolára, akik feltétlen értői ennek a művészetnek, ha nem is biztos, hogy éppen abban a szerepben, amit most rájuk osztottak, s amit éppen az említett hozzáértésükkel — végeredményben jól megoldottak. S ez a „végeredményben” sokkal nagyobb dolog, mintha egy sor más feladatban „csodálatosnak” és „ragyogónak” tűnnek, amiféle romantikus jelzők nem Is illenek a Mozart-alakítás méltóságához.

AZ ELŐADÁS JÁTÉKOSSÁGÁT igen ízléses és kulturált eszközzel domborítja ki néhány karakterfigura, Elsősorban Barlay Zsuzsa, Kishegyi és Külkey alakítása, akik éneklésben és szerepformálásban a leghangsúlyosabbat nyújtották, de jó Mészáros, Nádas és Szilvássy Margit is. Szalmának „nem fekszik” a most kapott szerep, de hát éppen elég mással kárpótolhatja ő magát és a közönséget.

Feltétlenül külön kell szólni Házy Erzsébet Cherubin-járól, amelyben olyan mindent magába foglaló énekes-színészi produkciót nyújt, olyan nagyszerű arányérzékkel oldja meg a stílusbeli kötöttségek és a modem játékigények összehangolását, amivel igazán csak ritka nagy művészek rendelkeznek. (A második szereposztásban Hankiss Ilona tehetséges átlagteljesítményt nyújt.)

A RENDEZÉS — sajnos — lemaradt a zenei megvalósítás és a szereplők művészi színvonala mögött. Sem a mozarti muzsikához, sem a Baumarchais-figurák könnyed komédiázásához nem illik az a vaskos Guckkastenbühne elemekkel, méregzöldkék természetfoltokkal súlyosbított környezet, melybe ültették. De a szereplők mozgatásának üresjáratai is azt az érzést keltik, hogy rendezési szempontjából újra kellene kezdeni a felújítást. Az egész produkció olyan jelentős és annyi értékes erőfeszítésből született meg, hogy a kisebb-nagyobb fogyatékosságon igazán érdemes lenne menet közben változtatni. Akkor a mostani Figaro hosszú ideig értékes darabja lehet a repertoárnak.

Fejér Megyei Hírlap

1963-10-31 / 255. szám

A spanyol bányászok sztrájkharcának támogatására november 2-án este Dorogon a bányász kulturális napok alkalmából ünnepi hangversenyt rendeznek a József Attila művelődési házban. A hangversenyen fellép Házy Erzsébet és Simándy József Kossuth-díjas, érdemes művész. A rendező szervek — a Dorogi Szénbányászati Tröszt szakszervezeti bizottsága, a József Attila Művelődési Ház igazgatósága és a dorogi Erkel Ferenc Állami Zeneiskola igazgatósága — úgy határoztak, hogy a hangverseny tiszta bevételét a spanyol bányászok sztrájkharcának támogatására ajánlják fel.

Kapcs. 1468., 1433. sorszámok

/1967. november 29,  Ország - Világ/

West Side Story — részletek (Qualiton, LP 6555)

Leonard Bernstein világhírű musicaljét nem csak azok szeretik, akik láthatták a belőle készült zseniális filmet, hanem azok is lelkesednek érte, akik csak egy viszonylag gyenge előadásban nézték meg a darabot néhány évvel ezelőtt, a Szegedi Szabadtéri Játékokon, vagy akik éppen csak a rádióból ismerik. Rómeó és Júlia történetének modern feldolgozását elsősorban a muzsikája teszi olyan megragadóvá; Bernstein zenéjének köszönheti páratlan népszerűségét. Magát a muzsikát számos kitűnő felvételen megcsodálhattuk már, hiszen szinte minden országban készítettek belőle hanglemezt.

A magyar felvétel keresztmetszetszerűen sűríti a musical legsikeresebb hét számát — a többi között az America-t, a Maria-t, a Tonight-ot — olyan előadásban, amely bátran felveheti a versenyt bármelyik külföldivel. Talán csak egyetlen vetélytársával szemben nem állja meg helyét, a filmről készült eredeti hanglemezzel; annak átütő erejét, pregnáns hangvételét nem tudja utolérni. De Gyulai Gaál Ferenc átdolgozása, ill. hangszerelése és dirigálása, és az előadó-apparátus: Házy Erzsébet, Szirmay Márta, Korondy György, Ádám Anna, a Harmónia Vokál, a Magyar Rádió és Televízió Szimfonikus Zenekara meggyőző, remek produkciót hozott létre. A műfajban Szirmay Márta mozog a legotthonosabban, előadása magávalragadó, szuggesztív, és éneke szerencsére nélkülözi az ide annyira nem illő »operai hangvételt-«. Éppen ezért a legjobban tetszett az Amerika előadása.
Reményi-Gyenes István fordítása jól sikerült és bizonyára fokozza majd a számok népszerűségét a magyar nyelvű, közérthető szöveg. Ügyes, Reményi-Gyenes összekötő szövege is: tömören foglalja össze a darab tartalmát úgy, hogy ebbe a keretbe szervesen illeszkednek a zenei számok. S az csak elősegítette az összekötő szöveg sikerét, hogy olyan kitűnő színész adja elő, mint Gábor Miklós. Mindent összevéve a West Side Story számainak magyar felvétele remekül sikerült.

Az 1963. évi művészeti díjak átadása

Budapest, 1963. április 3. Demeter Imre újságíró a Jászai Mari-díjjal kitüntetett Földi Teri színésznővel (b) és a Liszt-díjjal elismert Házy Erzsébet (j2) és Harmath Éva (j) operaénekesnőkkel beszélget az 1963. évi művészeti díjak átadása után a Magyar Újságírók Országos Szövetségének Rózsa Ferenc termében. MTI Fotó: Fényes Tamás
 

Földi Teri (Martonvásár, 1934. január 24.– ) Jászai Mari-díjas (1963) magyar színésznő. Demeter Imre (Dunaharaszti, 1921. november 11.–Budapest, 1975. augusztus 14.): újságíró, lapszerkesztő, színikritikus. 1957-től a Film, Színház, Muzsika szerkesztője, 1958-tól haláláig főszerkesztő-helyettese. Házy Erzsébet (1929–1982) Kossuth- (1970) és Liszt-díjas (1963) operaénekes (szoprán), érdemes és kiváló művész. Harmath Éva (Visonta, 1930. július 16.–1993): Liszt Ferenc-díjas (1963) énekesnő (szoprán), színésznő, a Szegedi Nemzeti Színház örökös tagja (1992).

Készítette: Fényes Tamás
Tulajdonos: MTVA Sajtó- és Fotóarchívum
Azonosító: MTI-FOTO-842057

Budapest, 1963. április 3. A Liszt Ferenc-díjjal kitüntetett Róna Viktor táncművész és Palcsó Sándor operaénekes az Erkel-díjjal elismert Békés Andrással és a szintén Liszt Ferenc-díjjal jutalmazott Házy Erzsébettel beszélgetnek a 1963. évi művészeti díjak átadása után a Magyar Újságírók Országos Szövetségének Rózsa Ferenc termében. MTI Fotó: Keleti Éva
 

Róna Viktor (Budapest, 1936. augusztus 17. – Budapest, 1994. január 15.) Kossuth- (1965) és Liszt Ferenc-díjas (1963) magyar táncművész, Érdemes (1972) és Kiváló művész (1976) koreográfus, balettigazgató. Palcsó Sándor (Pécs, 1929. november 8. –) Liszt Ferenc-díjas (1963) magyar operaénekes (tenor), színész., Békés András (Debrecen, 1927. március 23. –) Kossuth- (1995) és Erkel Ferenc-díjas (1963) magyar rendező, érdemes (1970) és kiváló művész (1980).

Készítette: Keleti Éva
Tulajdonos: MTVA Sajtó- és Fotóarchívum
Azonosító: MTI-FOTO-841747

A Bartók Terem a Pesti Színház mai helyén volt, az akkoriban még gépjárműforgalomnak is helyet adó Váci utca 9. számú házában. Vajon miért „a szállodában” kereste fel Honthy Hannát Molnár Gábor?

1977-03-06 / 55. szám

Hajdú-Bihari Napló

„Honthy Hannát megelőzve... ! „

„Karikás” rovatában írta le:  Molnár Gábor

Egy időszakban, még Dongó Színpad nem volt, az Országos Filharmónia rendezvényein gyakorta konferáltam, hol a Bartók-teremben, hol vidéken. Egy alkalommal Honthy-est volt a Bartók Teremben. Különös gonddal készültem a szövegemmel, hogy kiváló művésznőnk és közönsége elégedett legyen velem. Délután felkerestem a szállodában a művésznőt és megkérdeztem van-e valami kívánsága? „Igen, itt van velem az Operaház tehetséges, kezdő kis művésznője, kérem mutassa be őt kedvesen a közönségnek.” Amint rápillantottam a kis szende leányzóra, nem volt kétségem, hogy szép bemutatásban lesz része.
Megy az előadás! Több más szereplő is volt a műsorban, de őket már ismerte a közönség, nem kellett érdekükben beszélnem. A kis művésznő az öltözőben remegett, mint a nyárfalevél és várta jelenését. Honthy Hanna kiadta a parancsot. „A kislány most következik és utána majd én!” Megyek a függöny elé és a következőket mondom: ,,Kedves közönségünk, most következik a szépség, a báj, a kellem — már zúg a taps
— Honthy ... — tapsvihar
— ... Hannát megelőzve . . és bemondom a kis művésznő nevét. Kimegyek a színről, dermedt csend, függöny fel és a kis művésznő énekelni kezd. Semmi nesz a nézőtéren. Mikor befejezi, a zúgó taps megindul és nem akar szűnni. Honthy művésznő csak ennyit súg a színfalak mögött a fülembe. „Így kell elindítani egy tehetséget a pályán. . .”
A művésznő Házy Erzsébet volt!

1961-04-23 / 95. szám

/Vas Népe/

Munkás—művész találkozó Szombathelyen

"Holnap délben fővárosi művészek látogatnak Szombathelyre: Házy Erzsébet, Komlóssy Erzsébet, Takács Paula, Domahidy László és Kövecses Béla, az Operaház tagjai. A művészek délután megtekintik a Járműjavító Vállalatot, a szombathelyi vasútállomást, s elbeszélgetnek a dolgozókkal. Este 7 órakor pedig az Ady Endre művelődési otthonban a közönséggel találkoznak. Az esten élményeikről mesélnek, s válaszolnak az érdeklődők kérdéseire. S ha a közönség kéri: énekelnek."

1955-09-06 / 209. szám

/Vas Népe/

"Operaelőadások Szombathelyen"

"Szombathely dolgozói szombaton és vasárnap ismét nagy érdeklődéssel és szeretettel várták az Állami Operaház művészeinek fellépését. Várakozásukban most sem csalódtak. Mindkét napon szép, színvonalas előadásban gyönyörködhettek a szabadtéri színházban.
Szombaton este felcsendültek Johann Strauss ismert operettjének kedves dallamai. A denevér egyszerű kis történetét, amely a múlt század 60-as, 7O-es éveiben játszódik le Bécsben, Strauss muzsikája tette a színpadok állandó műsorszámává. Strauss világszerte kedvelt zenéje most is nagy sikert aratott. Elsőrangú szereposztásban került a hallgatók elő ez az operett. Rosalinda szerepében Osváth Júlia, Eisenstein szerepében pedig Rösler Endre Kossuth-díjas kiváló művészek nyújtottak nagyszerű teljesítményt. Játékuk átélt, könnyed, előadásmódjuk egyszerű, az operett meséjéhez illően játékos és könnyed volt úgy, hogy az egész előadás folyamán kellemes szórakozást nyújtottak a nézőknek. Házy Erzsébet, a fiatal, tehetséges művész Adél szerepében bájosan egyszerű és kedves jelenség, aki kellemes hangjával egy csapásra megszerettette magát a szombathelyi közönséggel. Frank fogházigazgatót Maleczky Oszkár érdemes művész alakította. Feltétlenül szólni kell mértéktartó játékáról, hogy a harmadik felvonás burleszkbe illő jeleneteiben is kedvesen mértéktartó tudott maradni. Különösen fontos ezt megjegyezni, mert ugyanebben a jelenetben az egyébként kitűnő Fekete Pál, a részeges fogházőr Frosch szerepében, végül is túlságosan átadta magát a közönség hangulatának és derűs kacajától elragadva túlságosan is „aktuális” bemondások tömegével kissé megsértette a történelmi hűséget. (Lehet, hogy ebben a szövegkönyv felújítója is hibás.)
Szépen sikerült Szarvas Janina és Szalay Zoltán balettbetétje, a Kék Duna keringő."

FOTO

 II. évfolyam 1955-09-01 / 5. szám

Az Ofotérl fotó-pályázat díjkiosztása

Az Építők „Rózsa Ferenc“ Kultúrotthonának nyári szabadtéri színpadán július 5-én zajlott le rendkívül ünnepélyes keretek között az Állami Operaház művészeinek közreműködésével az Ofotért nagy téli-tavaszi művészi fotópályázatának díjkiosztása. Már nyolc óra előtt gyülekezni kezdett a meghívott közönség. Az ünnepélyen valóban találkozót adtak egymásnak a magyar fotóamatőrmozgalom legjobbjai, az üzemi fotószakkörök tagjai, a régi és az új fotóművészgárda kiemelkedő egyéniségei. Jó alkalom volt az ünnepélyes díjkiosztás arra is, hogy az Ofotért vezetői és munkatársai, valamint az amatőrök közvetlen eszmecserét folytassanak problémáikról.

Az ünnepi megnyitót Benkő Imre az Ofotért főosztályvezetője mondta. Üdvözölte a díjnyertes amatőröket és a meghívott közönséget, hangsúlyozva, hogy az Ofotért nagy nehézségeket leküzdve igyekszik a jó ellátás biztosításával új lendületet adni a magyar művészi fényképezésnek. Ezután Vadas Ernő, a Fotó főszerkesztője, a zsűri elnöke tartott nagyhatású előadást az amatőr fotóművészet fejlődéséről. Megállapította, hogy az Ofotért pályázataira beérkezett képanyag évek során egyre magasabb színvonalat ért el és eszmében gazdagodott. A formalista, üres, külsőséges fotóirányzatnak nincs nálunk talaja.
A művészi szemlélet egészséges, realisztikus irányban fejlődik és az amatőrök képei a való életet mutatják, az embert állítják a mondanivaló középpontjába.

Vadas Ernő mélyenszántó és irányt mutató fotóesztétikai fejtegetéseit nagy elismeréssel fogadta a közönség. A díjakat és okleveleket ezután Vadas Ernő és Benkő Imre nyújtották át a pályázat győzteseinek.

A díjak átadása után műsor következett, amelynek megszervezésében az Állami Operaház Fotószakkörének lelkes tagjai jártak az élen. A közönség meleg ünneplésben részesítette a művész-est szereplőit: Házy Erzsébetet, Klug Ferencet, Eszenyi Irmát az Operaház művészeit, Oláh Gusztáv kétszeres Kossuth díjas kiváló művészt.

A műsor második részében az Operaház balettkara lépett fel. Meg-megújuló tapssal köszöntötte a közönség Tóth László balettrendezőt, Varga Pál karnagyot és a balettkar tagjait Maros Évát, Takács Annát, Gerson Annát, Mikes Katalint, Dér Évát, Miklósi Margitot, Tóth Lászlót, Kiss Lászlót, Hegedűs Gyulát, Pető Lászlót, Szépvölgyi Ferencet, Molnár Lászlót, Bejczi Györgyöt, Balog Gusztávot és Tausz Istvánt.

Budapest, 1962. december 16. Kodály Zoltán háromszoros Kossuth-díjas magyar zeneszerző, zenetudós, zeneoktató, népzenekutató (k) és a Háry Jánost alakító Radnay György operaénekes (j), valamint Örzsét, Háry mátkáját alakító Házy Erzsébet (b) Kodály Zoltán Háry János című operájának díszelőadásán, melyet a zeneszerző 80. születésnapja alkalmából újította fel a Magyar Állami Operaház, Békés András rendezésében.

MTI Fotó: Keleti Éva

— Kodály Zoltán születésének 80. évfordulóján az Állami Operaház díszelőadásban újította fel Háry Jánost. Az előadás megkezdése előtt a közönség percekig tartó tapssal köszöntötte Kodály Zoltánt, akinek a második felvonást követő szünetben Házy Erzsébet az együttes nevében koszorút nyújtott át. (MTI

Veszprémi Napló, 1973-05-23 / 118. szám

"Bükön forgatják a Marica grófnőt"

Kálmán Imre Marica grófnő című operettjét megfilmesítik. Néhány napja a Vas megyei Bük község, volt Szapáry kastélyát filmesek szállták meg. A kastély-szálló a Vas megyei Idegenforgalmi Hivatal tulajdonában van és most június 2-ig a MAFILM Nemzetközi Stúdiójának forgatócsoportja itt készíti a Marica grófnő néhány belső és külső felvételét. A színes filmet az NSZK-beli UNITEL filmvállalat megbízásából készíti a Magyar Film Vállalat. Rendezője Eugén York, operatőr Robert Hoffer, címszereplő Házy Erzsébet Kossuth-díjas művésznő. Főbb szereplői a filmnek René Kolló, Dagmar Koller, Kurt Hueme. Magyar színészek közül Latinovits Zoltán, Mécs Károly, Sunyovszky Szilvia és Patkós Irma kapott még a filmben szerepet.

Emmerich Kálmán: Gräfin Mariza  

 René Kollo – Házy Erzsébet (Philips, 1975)

Házy Erzsébet (Marica) - Emmerich Kálmán: Gräfin Mariza  - jelenetfotó az operettfilmből

1973, ZDF / Unitel, Deutschland

Házy Erzsébet a Nemzeti Zenede énekszakán a kor neves pedagógusához, dr. László Gézához került, aki rendkívül tehetségesnek tartotta, s már a negyvenes évek végén bemutatta a Magyar Állami Operaház akkori igazgatójának, Tóth Aladárnak, aki aztán 1951-ben szerződtette ösztöndíjasnak.

Házy Erzsébet erre így emlékezett vissza egyik nyilatkozatában: „1951-ben, a próbaéneklésen egy roppant nehéz darabot, A varázsfuvola Éj királynőjének áriáját énekeltem, és egy generálpauzában hirtelen megfordultam a saját tengelyem körül. Erre Tóth Aladár, az operaház akkori igazgatója felkiáltott: Ez bolond, ezt fel kell venni!”

Karczag Márton Aranykalickában című,  Tóth Aladár életét és korát feldolgozó-bemutató nemrég megjelent könyvében (ISBN 978-615-81066-2-7; OPERA, 400 oldal) találtam két fotót, amiken Házy Erzsébet látható: 

- Donizetti: Don Pasquale – Norina (Házy Erzsébet) - Magyar Állami Operaház, 1954

- Verdi: Rigoletto - Ceprano grófné és A mantuai herceg jelenete, I. felv.  (Házy Erzsébet,  Mihail Stirbei) - Erkel Színház, 1954. október 13.

A kép forrása: OperaDigTár - Fotótár

"November 27-én kettős kiállítás nyílt az Erkel Színház előcsarnokában. A tárlatok a gyakran operaházi aranykornak nevezett időszak két meghatározó énekesének, Osváth Júliának és Melis Györgynek állítanak emléket, haláluk 10., illetve 25. évfordulója alkalmából. Bár pályájuk nem egyszerre indult, sok minden összeköti a két neves művészt: számos operában voltak egymás partnerei, s mindketten nemcsak sokoldalú, ragyogó énekesek, hanem kivételes színpadi jelenségek is voltak. A kiállítások e két kivételes művész pályáját dokumentálják az Operaházban énekelt szerepeik fényképeiből készült válogatással."

A kiállított fotók között két képen Házy Erzsébet is rajta van:

Mozart: Figaro házassága – Cherubino és A grófné jelenete (Házy Erzsébet, Osváth Júlia) – Erkel Színház, 1954

Johann Strauss: A cigánybáró – Szaffi és Zsupán jelenete (Házy Erzsébet, Melis György) – Erkel Színház, 1976.12.31.

Puccini: Bohémélet - három kép - Házy Erzsébettel - a Magyar Állami Operaház régi operaelőadásai közül:

Mimi - Házy Erzsébet

Rodolfo - José Carreras

Dátum: 1976. március 2. 

Mimi - Házy Erzsébet

Rodolfo - Giacomo Aragall

Dátum: 1964. október 6.   (ők ketten még kétszer léptek fel együtt az Operában e szerepekben: 1969. június 28. és 1974. január 20.)

Mimi - Házy Erzsébet

Rodolfo - Carelli Gábor

Dátum: 1961. június 23. 

Házy Erzsébet (Komponista) és Begányi Ferenc (Lakáj)

Richard Strauss: Ariadné Naxosz szigetén

Dátum: 1967. október 27. 

Házy Erzsébet (Antonia), Kövecses Béla (Hoffmann)

Jacques Offenbach: Hoffmann meséi

Dátum: 1957. december 14. 

Hajdú-Bihari Napló

1961-06-27 / 149. szám

A Csokonai Színház igazgatósága közli, hogy június hó 25-én, vasárnap este 8 órai kezdettel, Debrecen várossá nyilvánításának 600. éves évfordulója alkalmából a nagyerdei szabadtéri színpadon ünnepi előadás keretében bemutatja Kacsóh Pongrác János vitéz című daljátékát Házy Erzsébet és Kövecses Béla, az Állami Operaház művészeinek vendégfelléptével.

(A hírlap későbbi számában arról számol be, hogy megtörtént az ünnepi előadás, a két főszerepet Házy Erzsébet és Kövecses Béla alakították.)

Hajdú-Bihari Napló

1958-03-16 / 64. szám, vasárnap

Opera- és operettest

"Hétfőn este fél hat és fél kilenc órai kezdettel a központi művelődési otthonban fővárosi művészek opera és operett estet tartanak az Országos Filharmónia rendezésében.

Palló Imre, Domahidy László, Kishegyi Árpád, Házy Erzsébet és Petress Zsuzsa Erkel, Verdi, Gounod, Mozart, Puccini, Bizet és Muszorgszkij operáiból áriákat valamint operett részleteket adnak elő. A *HŐR Szimfonikus Zenekart Helényi Gyula  vezényli, a műsoron Székely Endre konferál."

*Búbánat: „Határőrség (HŐR) Országos Parancsnokságának Központi Szimfonikus Zenekara”  Karmester: Helényi Gyula, alezredes

Érdemes volna lefordítani a teljes orosz szövegismertetést Házyról...

Az orosz nyelvű melléklethez:
Az esetleg megtévesztő, ferdén viselt kalap sem győz meg arról, hogy Házy Erzsébet Musette-et is énekelte. Az Opera Digitár sem igazolja ezt.

Hajdú-Bihari Napló

1957-12-04 / 285. szám

Keringő – és operettest

Mi újat lehetne még mondani egy keringő- és operett estről? Derűs volt és kedves, élménye csak egy estére való. Szórakozni azonban jól lehetett s ha több haszna nem is lett volna, ez már igazolja a megrendezés jogosságát.
Persze két előadásban — majdnem hat órán keresztül — az előadóművészek sem vállalkozhattak többre. Pláne nem, ha csak négyen voltak, s ha még olyan kitűnő énekesek is, mint Házy Erzsébet, Gencsy Sári, Domahidy László vagy Kishegyi Árpád.

Műsoruk első részén talán épp ezért változtattak. Operett és keringő helyett operát adtak, minden tervszerűség nélkül válogatva repertoárjukban. Hallottuk ekkor a „Kacagódal”-t,  a Pillangókisasszony nagyáriáját és az „Akasztófa”-áriát. Kifogást természetesen egy makulányit sem lehetne felsorolni — hiszen kulturált szép énekhanggal rendelkeznek valamennyien — legfeljebb dicsérni nem lehet őket különösebben.

Műsoruk második részében aztán volt már keringő is, operett is. Pontosabban csak ez volt. Egymás után csendültek fel a Kálmán-, Huszka- és Lehár-operettrészletek,  legtöbbször megtoldva ismétlésekkel. Ekkor az ünnepléstől a művészek is feloldódtak, s hallhattunk igényes, tetszetős és mutatós számokat.

Az énekesek közül a legnagyobb sikert feltétlenül Házy Erzsébet aratta. — Csodálatos gazdagságú hangja van, jólesik újból és újból hallani. De a többiek is — Gencsy Sári. Domahidy László, Kishegyi Árpád — megérdemelten kaptak tapsokat. — A Belügyminisztérium zenekara Helényi Gyula dirigálásával mind az önálló, mind a kísérő számokban jó partnernek bizonyult.

Befejezésként azonban szeretnénk valamire felhívni a rendezői szervek figyelmét. Mi az oka, hogy lassan ezeknek az előadásoknak is elkopik a közönsége? Elsősorban nem az, hogy nem adnak újat, vagy különöset.  A hiba ott kezdődik, hogy hiányzik ezekből az összeállításokból az egység. A stílus és a hangulati egység egyaránt. Mert van abban valami kesernyés, hogy a konferanszié elmond egy suta, csak pikantériájával ható naivan bárgyú viccet, s akkor bejelenti, hogy „ária következik Puccini Pillangókisasszonyából, énekli Házy Erzsébet”.

A másik dolog pedig: olykor felesleges két előadás erőltetése. Az előadók fáradtak — s ez szereplésükön minden esetben észrevehető — a műsort gyorsítani kell, a produkció is kapkodóvá, zavarttá, kopottá válik. A közönség pedig lassan levonja a konzekvenciáit, s távollétével mond kritikát az egyébként kitűnő képességű művészekről is.

(b)
 

John Gay: Koldusopera

Házy Erzsébet; Palcsó Sándor

Erkel Színház, 1975. január 5.

Fényképész neve: Keleti Éva

Forrás: OSZMI

Emlékezzünk Házy Erzsébetre

http://nataliamalkova61.narod.ru/index/ehrzhebet_khazi/0-125

https://yadi.sk/d/S0CZ5RqB4Aday 29:46 - Эржебет Хази (2).

mp3

1. Der Zigeunerbaron by Johann Strauß II  - performed in German

Conductor: Robert Stolz - 1964(STU)

Orchestra - Deutsche Oper Berlin
Chorus - Deutsche Oper Berlin

„Wer uns getraut” aus der „Zigeunerbaron” 2:12

Saffi - Erzebeth Hazy, Sopran
Sandor Barinkay - Rudolf Schock, Tenor
 

2. Lehár Ferenc - Victor Léon és Leo Stein - Mérey Adolf: A víg özvegy (részletek, Qualiton, 1960) 

Hanna és Danilo szerelmi kettőse, III. felv.  „Minden vágyam, súgom lágyan, csak szeress!” (Házy Erzsébet, Udvardy Tibor, km. a Magyar Állami Operaház Énekkara és Zenekara, vezényel: Kerekes János)

3. Lehár Ferenc – A.M. Willner, R. Bodanzky – Gábor Andor: Cigányszerelem

Ilona és Dragotin Csók-kettőse  (Házy Erzsébet, Radnay György, Km.: a Magyar Állami Operaház zenekara. Vezényel: Breitner Tamás. A Qualiton gondozásában jelent meg LP-n, LPX 6550, 1965-ben. (Később a Hungarotonnál CD-n is kiadásra került.) – részleztek

„…- Én tudok egy titkos receptet, mely ifjúságot ád…  Nos, árulja el még, madam: mitől örök az ifjúság?…/- Egy dal kísér, amíg csak élsz, egy dal…a vágyról, a csókról beszél…/Addig tart az ifjúság, míg a szívemben ég a szánk, míg az ajkad, mint a tűz…./Csókban van az ifjúság… Csókolj! Semmitől se félj! Csók az orvosság…. ott van a boldogság, az ifjúság…”

4. Carl Millöcker - Theo Mackeben - magyar szöveg Szenes Andor: Dubarry

"Bemutatjuk új felvételünket"  - 1973. január 4., Kossuth Rádió, 21.39 - 22.00).   A rádióban készült zenei anyagot a Magyar Hanglemezgyár is kihozta: Hungaroton, 1973 – audiokazettán, majd LP-n; Hungaroton Classic, 2006 – CD.

km. az MRT Énekkara és Szimfonikus Zenekara, vezényel: Bródy Tamás

-  Jeanne és René szerelmi kettőse: „ Ha május ránk talált s oly messziről jön ő, de most csak nékünk nyílt ki ezen csodás idő…/ A sorsom lesz talán, hogy most leszáll a csend, a messze-messzeségből halk álmok hangja csend! Oly szép az ég, ha szél zenél, felgyújtja a szívem e nagy szenvedély! …”  (Házy Erzsébet, Kónya Sándor)

-  Jeanne belépője: „Amibe én belekezdek, befejezem, befejezem! Tudom, hogy amire vágyok, elérhetem, elérhetem… Aki a dalomat halja, így sóhajt én felém: ez ő, ez ő a  Dubarry, csak látni kell és hallani, ó mennyi láz és mennyi tűz…”  (Házy Erzsébet, énekkar)

Максим Павлович Мальков írása Házy Erzsébet pályájáról, életútjáról, szerepeiről

«Из коллекции редких записей» ЭРЖЕБЕТ ХАЗИ

Házy Erzsébet (Эржебет Хази)(1); (2)

Эта передача посвящается искусству известной соли­стки будапештской оперной сцены, народной артистки ВНР, лауреату премий имени Лайоша Кошута и Ференца Листа Эржебет Хази. Имя, голос и обаятельная внешность этой певицы хорошо знакомы нашим слушателям по кино- и телеэкрану, её записи часто звучат в музыкальных пере­дачах из Будапешта и в программах Всесоюзного радио, известны по пластинкам венгерских граммофонных фирм «Квалитон» и «Хунгаротон». Она неоднократно гастролировала на сцене московского Боль­шого театра. Последняя по времени встреча нашей аудитории с Эржебет Хази состоялась в 1976 г., когда отечественные и зарубежные по­читатели Большого театра отмечали 200-летие его существования

В торжественном юбилейном концерте участвовали посланцы ведущих му­зыкальных театров мира, чествовавших заслуги нашей знаменитой сцены: среди выступавших были Марти Талвела как представитель нью-йоркской «Метрополитен-опера», Берит Линдхольм из Шведской Коро­левской оперы в Стокгольме, Габриэла Бенячкова из пражского «На­родни Дивадло», а от лица венгерских коллег юбиляра пела Эржебет Хази, исполнившая рассказ Мими из 1-го акта оперы Джакомо Пуччини «Богема»...

(Рассказ Мими – 4,5”)

          Это памятное для Эржебет Хази выступление не случайно было свя­зано с музыкой Джакомо Пуччини: его оперное творчество своим жиз­нелюбием, гуманизмом, мелодической распевностью, глубоким драма­тизмом всегда особенно привлекало певицу. Именно Пуччини (услышан­ная в детстве «Мадам Баттерфляй») заронил в неё любовь к оперно­му театру и первую, робкую мечту о сцене, его музыка помогла позд­нее раскрыться богатому вокально-сценическому дарованию Хази...

           Впрочем, в начале её жизненного пути была Братислава, где в 30-е годы жили её родители и где маленькая Эржи вместе со своими чешскими и словацкими сверстницами училась в музыкальной школе игре на фортепиано (когда много лет спустя Хази гастролировала в местной опере и великолепно спела по-чешски Маженку в «Продан­ной невесте» Б. Сметаны, она сказала репортёрам: «Для меня было большой радостью вернуться в город моего детства и вспомнить язык, который я с детства полюбила»). Позднее семья переехала в Буда­пешт, и в столичную консерваторию Эржебет поступала уже как певица. Занятия в вокальном классе педагога Ласло Гезы Эржи сочетала с ра­ботой в хоре Будапештского радио, где её звучное и подвижное соп­рано впервые обратило на себя внимание и позволило стать солисткой этого коллектива. По окончании консерватории Хази зачисляют в стажёрскую группу Будапештской оперы и поручают ей небольшие лирико-колоратурные партии. Со временем она становится дублёршей маститой венгерской певицы Марии Дьюркович и в очередь с ней поёт Амура в «Орфее и Эвридике» К. Глюка, Керубино в «Свадьбе Фигаро» В.А. Моцарта, Мюзетту в «Богеме» Д.Пуччини, Норину в «Дон Паскуале» Г. Доницетти. Но вот в 1961 г. музыкальный руководитель театра, выдающийся итальянский дирижер Ламберто Гарделли приступает к работе над постановкой давно не ше­дшей здесь оперы Пуччини «Манон Леско» и утверждает на главную роль в первом составе Эржебет Хази. После премьеры критика с вос­торгом приветствует двух героев спектакля-недавних дебютантов: «настоящего пуччиниевского тенора» Роберта Илошфальви, певшего де Гриё, и «удивительную Манон Эржебет Хази, красота, женствен­ность и отчаяние которой в финале оперы потрясли всех»...

(Ария Манон – 6”)

          После Манон Хази единодушно признали певицей широчайших испол­нительских возможностей, которые были убедительно подтверждены многими разнохарактерными дальнейшими ролями актрисы, такими, как Поппея в «Коронации Поппеи» «отца оперы» Клаудио Монтеверди, Эва в «Нюрнбергских мейстерзингерах» Р. Вагнера, Ариадна в «Ари­адне на Наксосе» Рихарда Штрауса, Бесс в «Порги и Бесс» Д.Гершвина, Недда в «Паяцах» Р. Леонкавалло, Татьяна в «Евгении Онегине» Чайковского... Кстати, с «Оне­гиным» связано одно из первых ответственных зарубежных выступле­ний Эржебет Хази: в 1965 г. в партии Татьяны её впервые услышала Москва, и пушкинская героиня Хази пела по-русски...

(Фрагмент сцены письма – финал – 3”)

            Когда в 1971 г. Эржебет Хази вновь приехала на гастроли в нашу страну в составе труппы Будапештской оперы, она участвовала во всех трёх спектаклях, показанных на сцене Большого театра, пела Поппею в опере Монтеверди, пуччиниевскую Манон и Невесту в «Кровавой свадьбе» Шандора Соколаи. Музыкальная драма Соколаи, напи­санная на сюжет Федерико Гарсиа Лорки, знаменовала собой первую встречу Хази с творчеством её даровитого соотечественника, одного из самых активных творцов современного оперного репертуара. Доказательством того, что это сотрудничество было высоко оценено компо­зитором, может служить факт написания Шандором Соколаи ведущих женских партий в его последующих операх (Офелии в «Гамлете» и Далилы в «Самсоне») специально для Эржебет Хази, другой венгер­ский композитор Андраш Михай посвятил ей главную роль в своей опере «Вместе и в одиночку». Эти партии обогатили обширный нацио­нальный репертуар Хази, украшением которого осталась и поныне Эржи в «Хари Яноше» венгерского классика Золтана Кодая...

(Песня Эржи – 2”)

            Kак и в начале творческого пути, нынешняя Эржебет Хази – признанный мастер венгерской оперной сцены – сохраняет верность музы­ке своего любимого автора - Джакомо Пуччини. Обширный репертуар её родного театра – Будапештской оперы – во многом отразил творчес­кие пристрастия ведущей солистки труппы. Кроме уже названных пуччиниевскнх ролей Мюзетты, Мими и Манон, Эржебет Хази спела здесь Лауретту в «Джанни Скикки», Жоржетту в «Плаще», Минни в «Девушке с Запада», Лью в «Турандот»… Пожалуй, лишь немногие исполни­тельницы могут назвать в своём активе столь широкий круг ролей, созданных творческой фантазией «вдохновенного певца женской ду­ши», как часто и по справедливости именуют Пуччини. Образ маленькой гейши, нежной и хрупкой Чо-чо-сан, ставшей, должно быть, самым знаменитым из женских портретов, подаренных миру Джакомо Пуччини, вошёл в репертуар Эржебет Хази, когда её певчес­кий и драматический талант достиг своего расцвета, когда артисти­ческая зрелость позволила ей впечатляюще раскрыть путь её мадам Баттерфляй от наивного и восторженного «мотылька» 1-го акта до трагической героини финала, уходящей из жизни, но не изменяющей своей чести и любви... Сцена прощания с сыном и смерти Баттерфляй прозвучит в сопровождении симфонического оркестра Венгерской госу­дарственной оперы под управлением главного дирижёра театра Миклоша Эрдейи, в партии Пинкертона – тенор Ласло Сигети...

(Финал оперы «Мадам Баттерфляй» – 4”)

             Не часто бывает, чтобы среди лучших ролей современной оперной актрисы – наряду с образами классики – называли персонаж новейше­го репертуара, порождение иной эпохи, стиля, художественной мане­ры. Но применительно к Эржебет Хази венгерская музыкальная и теат­ральная критика поступает именно таким образом, ставя рядом с её Манон в ряд высших достижений певицы образ Дженни Смит из сатири­ческого музыкального памфлета Курта Вайля и Бертольда Брехта «Ра­сцвет и падение города Махагони». Эта своеобразная сценическая притча о самодовольстве, духовной нищете и крахе довоенного буржу­азного мира оперирует непривычными для традиционного оперного те­атра приёмами и жанрами джазовой музыки, навсегда связанными с творческим наследием Брехта «зонгами». Зонг из I-го акта и блюз Дженни из II-го акта оперы Вайля-Брехта «Расцвет и падение города Махагони» в исполнении народной артистки ВНР Эржебет Хази довер­шат творческий портрет той, которую венгерская публика с гордо­стью называет «истинно синтетической современной певицей и актрисой»...

(Зонг и блюз Дженни – 6”)

Автор передачи М.П. Мальков.

«Из коллекции редких записей»

ЭРЖЕБЕТ ХАЗИ

(Передача 2-я)

           Народная артистка ВНР Эржебет Хази, об оперной исполнительской деятельности которой мы рассказывали в прошлый раз, у себя на ро­дине и за её пределами – в Вене и Берлине – не менее широко изве­стна как мастер другого музыкального жанра – оперетты. Собственно, и для многих советских слушателей первое знакомство с игрой и пе­нием Хази состоялось, должно быть, в ту пору, когда на наши экра­ны пришла венгерская музыкальная комедия «Герцогиня Герольштейнская», снятая по одноименной оперетте Жака Оффенбаха. В этом филь­ме заглавную роль во всеоружии своего обаяния, музыкальности, чу­десной внешности и пластики, столь тяжёлой для актёрской передачи опереточной «лёгкости», пикантности и изящества сыграла Эржебет Хази. Известнейшие оперные певцы мира не скрывали своего увлечения прекрасным искусством классической оперетты, и такие знамени­тые вокалисты Венгрии, маститые предшественники Хази, как Мария Дьюркович, Коломан Патаки, Шандор Швед оставили удачные записи в этом репертуаре.

  Но немногие из них дерзали выйти на опереточную сцену, вести прозаический диалог, двигаться и танцевать с блеском, какого требует этот пресловутый «лёгкий жанр». Эржебет Хази не только умеет, но и очень любит делать это – выступать в опереттах, музыкальных комедиях, мьюзиклах, ревю. Недаром среди многих наг­рад, которых удостоена Хази, одна из самых дорогих для неё – зва­ние лауреата открытого конкурса Венгерского телевидения «Любимые артисты голубого экрана», неоднократно присуждавшееся ей большин­ством голосов на плебисците телезрителей. Когда итальянский музы­ковед и журналист Рубенс Тедески представлял читателям газеты «Паэзе сера» в корреспонденции из Будапешта виднейших исполните­лей местной сцены, он назвал Эржебет Хази «венгерской Анной Моффо»: действительно, даже самым горячим поклонникам Хази и Моффо трудно решить, какой роли любимой певицы – Манон или Баттерфляй, Сильве или Саффи – следует отдать пальму первенства. Кстати, имен­но Саффи в «Цыганском бароне» Й. Штрауса положила начало между­народной известности Эржебет Хази как актрисы оперетты.

           В одной из телевизионных программ её увидел и услышал человек, которого называли «патриархом европейской оперетты», ныне покойный дирижёр и ком­позитор Роберт Штольц. Задуманная им постановка на сцене западно­берлинской оперы «Цыганского барона» имела уже утверждённый сос­тав исполнителей во главе с Баринкаем – популярным тенором Рудоль­фом Шоком. Не была определена лишь Саффи, и на эту роль Штольц вы­брал Эржебет Хази. Полную запись этой оперетты музыкальные рецен­зенты отметили рядом граммофонных премий и оценкой «творческий эталон». Дуэт Саффи и Баринкая «Кто нас венчал» из II-го акта оперетты прозвучит в исполнении Эржебет Хази и Рудольфа Шока в со­провождении хора и оркестра под управлением Роберта Штольца.

(Дуэт Саффи и Баринкая – 5”)

            Особой честью и признанием исполнительских заслуг Эржебет Хази стало последовавшее вскоре приглашение певицы в столицу венской оперетты. Знаменитый театр «Ан дер Вин» – сценическая колыбель многих шедевров оперетты – в 1965 г. отмечал 60-летний юбилей од­ной почтенной, но неисправимо легкомысленной и обаятельной дамы, начавшей отсюда своё триумфальное шествие по сценам всего света и называвшей себя то по-венгерски «A vig özvegy», то по-английски «The Merry Widow», то по-немецки «Die lustige Witwe», то по-итальянски «La vedova allegra», то по-русски – «Весёлая вдо­ва». Венским партнёром Хази – Ханны Главари был известный австрийский артист оперетты и кино Йоханнес Хестерс, выступавший в роли графа Данилы. На родной будапештской сцене привычным коллегой арти­стки в этой оперетте Ференца Легара являлся оперный тенор Тибор Удварди. Сейчас в исполнении Хази и Удварди вы услышите каскадный ду­эт из II акта оперетты, известный под названием «Песни о глупом всаднике», оркестром Будапештской оперы дирижирует Янош Керекеш.

(Дуэт Ханны и Данилы – 3”)

 
        У каждого поклонника неувядающей «Весёлой вдовы» есть в этой оперетте свои любимые номера – поэтичная «Песня о Вилье» Ханны, бравурные куплеты Данилы «Пойду к «Максиму» я», зажигательная мелодия ансамбля «Ах, без женщин и свет нам не мил…». Но все они вместе, должно быть, согласятся, что пленительный лиризм этой музыки особенно выразительно воплотился в знаменитом вальсе Ханны Главари и Данилы «О, если б ваши сны...» Этот едва ли не самый известный в мире любовный дуэт из оперетты прозвучит в том же исполнении.

(Дуэт Ханны и Данилы – 3”)

           Если в оперном репертуаре Эржебет Хази преобладают произведе­ния Джакомо Пуччини, то в мире оперетты её главные симпатии отда­ны Ференцу Легару, которого, впрочем, неслучайно называют «Пуччини оперетты». Музыка «романтической оперетты», как назвал свою «Цыганскую любовь» Легар, особенно дорога ей близостью к вокаль­ной стихии оперы. Как известно, Ференц Легар и предназначал её для постановки в Будапештской опере, выдвигая перед певцами испол­нительские проблемы, достойные большой сцены. Да и конфликты, чув­ства и страдания героев носят здесь отнюдь не «опереточный» (в пренебрежительном смысле этого определения), т.е. показной и наро­читый характер. Юная дочь венгерской пусты, красавица Зорика мечтает о большой и чистой любви, за которую принимает сначала крас­норечие цыгана-скрипача Йожи...

(Ария Зорики – 3”)

           О том, как Эржебет Хази ценит мелодическую красоту этой парти­туры Ференца Легара, свидетельствует факт, что в грамзаписи «Цы­ганской любви» она исполняет обе ведущие женские партии – моло­денькой Зорики и умудрённой житейским опытом, знающей цену своим женским чарам графини Илоны. Дуэт обольстительной кокетки Илоны со старым поклонником её красоты Драготином поют Эржебет Хази и её коллега по труппе Будапештской оперы, баритон Дьёрдь Раднай, оркестром Венгерской государственной оперы дирижирует Тамаш Брайтнер.

(Дуэт Илоны и Драготина – 5”)

         В жанре оперетты и мьюзикла Эржебет Хази создала большую галерею разнохарактерных образов: это Сильва, Марица и Теодора («Прин­цесса цирка») в опереттах Имре Кальмана, многочисленные героини Йоганна и Оскара Штрауса, Мадлен («Бал в Савойе») и Виктория («Виктория и её гусар») в произведениях Пала Абрахама, Элиза Дулитл («Моя прекрасная леди» Фредерика Лоу), Мария («Вестсайдская история» Леонарда Бернстайна) и другие.

  Не всегда имея возможность сочетать выступления на оперной и опереточной сцене, Хази пользуется записью на грампластинки, чтобы запечатлеть в них те привлекательные для неё партии, которые ещё не исполнялись ею в театре. Так недавнее пребывание на родине выдающегося современ­ного венгерского тенора, солиста нью-йоркской «Метрополитен-опера» и миланской «Ла Скала» Шандора Коньи она отметила записью с ним в граммофонной студии популярных дуэтов из классических опе­ретт. Один из номеров этого диска – дуэт герцогини Мари и Адама из I акта оперетты Карла Целлера «Продавец птиц» – мы предлага­ем вашему вниманию. Поют Эржебет Хази и Шандор Конья, хор и ор­кестр Венгерского радио и телевидения звучат под управлением Тамаша Броди.

(Дуэт Мари и Адама – 3”)

           Наше небольшое путешествие в мир оперетты завершит пение одной из самых задорных, темпераментных и обаятельных героинь Хази. Пес­ня Жанны из оперетты Карла Миллёкера «Графиня Дюбарри» прозвучит в сопровождении хора и оркестра Венгерского радио и телевидения под управлением Тамаша Броди. Поёт артистка оперы, оперетты, кино, телевидения и радио, народная артистка ВНР Эржебет Хази...

Emlékezzünk:

Házy Erzsébet (Pozsony, 1929. szeptember 30. – 1982. november 24.)

A Katolikus Rádió ma éjjeli adása Házy Erzsébetre emlékezik:

https://www.katolikusradio.hu/musoraink/napi-radiomusor-es-hangarchivum

ZENEI KINCSESTÁR

Adásban: 2019.11.24. 23:30 – 0:00

Szerkesztő: Szakács Emese

Emlékezés Házy Erzsébetre halálának 37. évfordulóján.

Összeállítás a operaénekesnő szerepeiből (Tatjana, Manon).

Házy Erzsébet ma harminchét éve - 1982. november 24-én -  hunyta le örökre a szemét, hagyott itt bennünket... 

A Dankó Rádió Túl az Óperencián című adásának elején a műsorvezető, Nagy Ibolya Házy Erzsébetre emlékezve szerkesztette be egyik szép operettdalának felvételét:

Fényes Szabolcs – Békeffy István: Régi nyár  - „Van-e szerelmesebb vallomás, mint egy szál virág és semmi más,  elsúgja azt, amit most néked mondanék…” (Házy Erzsébet, km. az MRT Szimfonikus Zenekara, vezényel Gyulai Gaál Ferenc) – 1968, Hungaroton, LP.

https://www.youtube.com/watch?v=njgZ6oQxOow

 Ez a rádióműsor ma 18 órától ismét meghallgatható. 

"Az operaénekesnő"

FEJÉR MEGYEI HÍRLAP
VASÁRNAPI MELLÉKLET

1972-10-08 / 238. szám

Házy Erzsébettel az operaéneklés szép és nehéz mesterségéről beszélgettünk.

— Eddigi pályafutásában mi okozott legtöbb problémát?
— Az elégedetlenség. Még egyetlen alkalommal nem léptem ki úgy az Operaház kiskapuján, hogy elégedett lettem volna magammal. Maximalista vagyok, így tudom, hogy ettől a rossz közérzettől soha nem is szabadulok.

— A tökéletes produkcióra való törekvésben, a hangi adottságon túl, mit tart legfontosabbnak?
— A harmóniát. Anélkül sem élni, sem dolgozni nem tudnék. Magánéletemben éppúgy törekszem rá, mint színpadi partnereimmel. Sajnos, a bennem születésemtől fogva meglévő harmónia amennyire szerencsét jelent, olyannyira jelent szerencsétlenséget is. Mert igénylem a partner harmóniáját, annak hiányában magamra maradok, produkcióm is fele értékűvé válik. Nem véletlen, hogy a nagy élményeket operaszínpadon kiknek köszönheti a közönség. Melis György, Ilosfalvy Róbert és még sok nagy művész alakításait, a tökéletes hangi adottságon és énektechnikai felkészültségen kívül, a nézőtérre sugárzó színpadi együttélésük teszi olyan magasrendűvé.

— A kritikusok minden bemutatója után egyöntetűen külön hangsúlyozzák átélt, kifejező színészi játékát. Az operaénekesnek, az átéléshez elegendő „partner” a zene, vagy ugyanúgy szükséges hozzá a jó színészpartner, mint prózai színpadokon ?
— Természetesen, kell a jó előadó partner. Anélkül oratóriumszerűen is énekelhetnénk operát.

— Életében nyilván adódtak mélypontok is, és olyankor is énekelni kellett. Mi segítette át a nehéz időszakokon?
— A szenvedés. Azt hiszem, ebben is szerencsés vagyok, mert a rosszat is hasznomra fordítottam. Minél nagyobb szomorúság vagy gond szakadt rám, annál erősebben kapaszkodtam a munkámba.

— Számos új, modern opera főszerepét énekelte sikerrel. A klasszikus operaszerepek után, nem jelentettek nehézséget ezek a szerepek?
— Nem. Kezembe veszem a partitúrát, elkezdem olvasni, és a tízedik oldalnál már ráérzek a zenére, értem, hogy mit akar kifejezni a zeneszerző. A zene nagyszerű szövetséges.

— Egy-egy modern operaszerep megformálásánál, mi indítja el fantáziáját a szerep megoldásában ? A zene, vagy előfordul, hogy a szöveg?
— Operaénekes vagyok, természetes, hogy a zene az első számú inspirátorom. Ám valóban, például Petrovics Emil Bűn és bűnhődés című operájánál, a felkészüléskor a zenével egyenrangú érték volt maga a mű, Dosztojevszkij nagyszerű regénye. Nagy élmény volt számomra ez a bemutató - bár szívem szerint Raszkolnyikovot szerettem volna énekelni. Az az igazán jó szerep.

— A próbáknak melyik szakaszában találkozik a zenei megoldás a színészi alakítással?
— A kettő csak együtt lehetséges. Már a próbateremben, miközben a partitúra anyagát tanuljuk, a zenével együtt érik az alakítás. Ellentétben a prózai színészekkel, akik szövegtudás nélkül kezdik a színpadi próbákat, mi tökéletes „szerep” tudással, átgondolt alakítással kezdjük el azokat.

— Az átgondolt alakításokat nem szokta ilyenkor „porba zúzni” a rendező?
— Tehetséges énekesnél soha. Aki érzi a zenét, az jól érzi a mozgásokat, mimikát és még sok-sok összetevőjét is egy jó alakításnak. A rendező továbbsegíti elképzeléseit.

—  Az énektanuláson kívül, milyen módja van az operaénekesnek tovább képezni magát?
— Hagyománytisztelő vagyok, azt tartom, mindig, mindenkitől tanulhatok valamit. Nagy művészektől csakúgy, mint csapnivalóan rosszaktól. Ez utóbbiaktól azt, hogy mit ne csináljak soha.

— Milyen emberek társaságát érzi kellemetlennek?
— A sikereikben önfeledten sütkérezőket. Bár, néha egy picit irigylem is őket.

— Mi szükséges az operaénekesnek ahhoz, hogy hosszútávon megmaradjon pályáján?
— Jó idegrendszer. Akinek romlanak az idegei az félni kezd, görcsössé válik, megszűnik uralkodni hangján.

— Mikor érez megnyugvást?
— Soha. Csak égve tudok élni. Azt persze nem tudom, hogy meddig lehet így élni.

— Vannak kedves írói?
— Igen. Dosztojevszkij, Thomas Mann, Kafka...

— Mint hallgatónak, melyik zenemű jelenti a legnagyobb élményt?
— Puccini rajongó vagyok, de számomra mégis a legszebb „opera”, az örök élmény — Verdi Requiemje.

/László Ilona/