•  Igaz Szó, 1980. február 1. 

Beszélgetés Telessy Györgyi színművésznővel

Telessy Györgyi pályafutása során nemcsak vonzó nőket, hanem kisfiúkat is játszott.

— Sok ilyen szerepet kaptam. Voltam Nemecsek, Muzsikus Péter, Cherubin a Figaró házasságában, Jófiú a Hangvilla című tv-sorozatban.

A Telessy név az édesanyjáé, ő is Házy-lány, de ezt a nevet már hamarabb „lefoglalta” Házy Erzsébet, Operaházunk Kossuth-díjas magánénekesnője, Györgyi nővére.

— A színház szeretetét neki köszönhetem, tőle „örököltem” — meséli a Népstadion úti MN Művelődési Ház egyik csendes sarkában. — Böbe miatt gyerekkoromban minden estémet az Operaházban töltöttem. Volt egy háromforintos bérletem. A negyedik emelet leghátsó sorába szólt, ezzel a bélyegzéssel: innen a színpad nem látható. A zsinórpadlással volt egy magasságban az utolsó sor. A nővéremre való tekintettel azonban a jószívű jegyszedő nénik megengedték, hogy a negyedik emelet első sora mellé, a lépcsőre ülhessek. Onnan már láthattam a színpadot is.

[...] 

Szentendrén...
Autó dudál a Művelődési Ház előtt. Megérkezett a családja. (Férje tűzoltótiszt, kislánya általános iskolába jár, 13 éves.) Szombat van, indulni akarnak Szentendrére. Kis házuk van ott a hegytetőn.
— Imádom a Duna-kanyart, valósággal újjászületek Szentendrén. És imádom az állatokat. Van odakint három kacsám, tizenkét tyúkom, kilenc nyulam, egy bárányom, két komondor kutyám és egy sziámi macskám. Télen befogjuk a szán elé a két komondort, aztán indulhat a „magyar trojka”...

/K.Gy./

Kapcs.3703., 3605. sorszámok:  Házy Erzsébet Moszkvában -  Tatjana voltam  - interjú, Ország-Világ, 1959. május 27. szám + címlapfotó

50 éve az Operaháznál – Medveczky Ádámot köszöntötték

Papageno, 2019. szeptember 26.

„A nagy beugrást Házy Erzsébet betanítása jelentette számára, aki félóra múlva már azt követelte a művészeti igazgatóságtól, hogy mindig  ’ez a Medve-gyerek’ korrepetálja.”

Medveczky Ádám karmester visszaemlékezése Házy Erzsébetre

Részlet Klemen Terézia Az évszázad Manonja – Házy Erzsébet című képes könyvkiadványból (2018)

KT: 2017. október hatodikára beszéltünk meg találkozót Medveczky Ádámmal Budapesten. Stílusosan az Operaház egyik próbatermében ültünk le beszélgetni, hogy a kortárs személyével láttathassam Házy Erzsébet művészetét. A beszélgetést monologikusan vetettem papírra, egyes szám első személyben mesél a karmester, csak itt-ott vetek közbe kérdést:

MÁ:  Első találkozásom a művésznővel édesanyám Érsek Mária révén történt, aki az Operaház aranykorának egyik legjobb korrepetitora volt. Ez a társaság nagyon összetartó és összeszokott volt, nagy emberi kötődésekkel. Így történt, hogy szilveszterkor Franz Schubert – Berté Henrik Három a kislány című darabja után az egész társaság hozzánk, a Damjanich utcai lakásunkba jött ünnepelni, szórakozni. Házy Erzsi át sem öltözött, Médi szerepruhájában maradt az előadás után is, így jött el, így vigadtunk. Ez 1957-ben történt, én 16 éves voltam ekkor. Csak néztem és csodálkoztam, hogy ez a szép, gyönyörű hangú énekesnő nálunk, a mi előszobánkban van. Nagyon kedves és közvetlen volt mindenkihez, amolyan társaság középpontja, s a gyerekeket különösen szerette, velük még inkább kedves tudott lenni. Nekem egész életemben csak jó tapasztalataim voltak vele, minden találkozás kellemes volt, nem igazak azok a híresztelések, hogy olyan, ilyen, meg amolyan volt. Ha megmondott valamit, azt nem véletlenül tette, mindig igaza volt, s ugye az emberek nem nagyon szeretik hallani az igazságot. Azóta pályám során, találkoztam nehéz emberekkel, ő nem volt az. Sajátos volt a szövegmondása, éneklése, nagyon különleges, szinte erotikus hangszíne volt, máséval össze nem téveszthető, azonnal felismerhető. Olyan énekesnő volt, aki a hangjával játszott, mozgásával énekelt. Édesanyám révén nagyon sokszor találkoztam vele, mert anyámhoz, s a próbákra is sokszor bejártam, ismertem a művészeket.

Azt tudni kell, hogy ha valaki bekerül az Operába, nem lesz belőle azonnal karmester, végig kell járni a lépcsőfokokat, az úgynevezett szamárlétrát. Először csak inas, majd így tovább, mint régen a céhekben. Amikor valaki új munkahelyre megy, illik bemutatkozni. 1969-ben, amikor az Operába kerültem, odamentem Erzsihez is és nagyon illendően bemutatkoztam. – De hisz mi már ismerjük egymást, sőt tegeződtünk is… most akkor miért magázol? – kérdezte. Nagyon kedves, barátságos volt, hogy félni kellett volna tőle, ezt csak a rosszakarói, irigyei találták ki, mert azok a szépsége és a tehetsége miatt voltak bőven. Első közös munkánk 1970-ben volt. Strauss Rózsalovagja próbái mentek, Erzsi Octavian szerepét kapta meg, a próbára én voltam kiírva, mint korrepetitor. Mikor bejött a próbára, nem figyelte, hogy ki a korrepetitor, megkérdezte: Megtanulta, ismeri egyáltalán a darabot, biztosan tudni fogja játszani? Vele szemben nem lehetett ugrani, csak szelíden lehetett vele beszélni, mondtam, hogy igen, természetesen. Minden rendben ment a próbán, maximálisan elégedett volt, megkérdezte, hogy tanultad meg ennyire a darabot? Közben már felismert, annyira elégedett volt, hogy lement a titkárságra és azt mondta, hogy: „ezentúl ehhez a Medve gyerekhez osszatok be mindenre.”

KT: Beírhatom, hogy Medve gyerek?

MÁ: „Igen, nyugodtan le lehet írni, én voltam azon túl a Medve gyerek, aztán mindenkinek csak Medve maradtam, olyannyira, hogy egy alkalommal a titkárságon úgy írták ki a próbarendet, hogy Sas (Sass Sylvia) és Róka (Róka István) próbára megy a Medvéhez.”

KT: Ezen igazán jót derültünk, szinte visszhangzott a hangszigetelt próbaterem.

MÁ: „Erzsit én mindig pozitív oldaláról láttam és ítéltem meg, semmiféle súrlódás nem volt köztünk. Magánemberként, kollégaként is gyakran találkoztunk, egy irányban laktunk, s ha kellett, még az autóján is gyakran hazafuvarozott.”

KT: Ön szerint melyek voltak az említésre méltó szerepei?

MÁ: „Egy-két nagyon híres alakításáról szeretnék beszélni, például Puccini Bohémélete Oláh Gusztáv híres varázslatos díszletével, ami védett lett, nem merik bántani. Ez a díszlet nyílt színi tapsot kapott. Mivel Erzsi a színpadon a játékban is nagyon tudta használni gyönyörű testét, használta tekintetét, szépségét, ő a mindenkivel kacérkodó Musette szerepére gondolt először, aki minden férfival játszik és sejteti azokat a gyönyörű idomokat, amit a ruhája fodrai rejtenek. De a zseniális Nádasdy Kálmán mondta, hogy nem Böbe, neked nem a Musette való, hanem Mimi. Te a költészet vagy, ahogy a szövegben is éneklik. Igaza volt Nádasdynak, tökéletes Mimi lett Erzsiből, ő azt a nagyon naiv, szűzies kislányt is meg tudta eleveníteni.

Előtte, még a kezdetekkor apródszerepeket énekelt: apród volt a Rigolettóban, majd Verdi Álarcosbáljában már Oscart játszotta. Ez már sokkal jobban állt neki, mint az előző nadrágszerep. Egyébként a nadrágszerepek is mind nagyon jól álltak neki. El tudta hitetni, hogy egy kamaszt játszik. Mindig el tudta hitetni a nézővel, hallgatóval, hogy ő az, amit éppen játszik, hisz átlényegült, átalakult, s ugyanakkor mégis ő volt. Ezt nem lehet elmondani, ezt látni kell.

Leghíresebb, legnagyobb alakítása Manon volt, amit Ilosfalvyval és Melissel játszották. Sűrű volt a levegő, valóban felejthetetlen élmény volt azoknak, akik ezt átélhették.

Mindegyikben kiváló volt, a Nyugat lányában, az új 70-es felújításnál a Pillangókisasszonyban. Szinte mindegyik Puccini szerepben kiváló volt. Nagyon jó lett volna Puccini Köpeny című egyfelvonásos operájában, ez a szerep azért nem jött össze, mert Giorgetta hangja nagyon sötét, drámai, Erzsinek meg olyan dolce színezetű hangja volt. Azt a fajta játékosságot, amit ő tudott a színpadon, nehéz volt megközelíteni. A kortárs operákban tudta még megmutatni tehetségét: Ránki, Petrovics, Mihály András darabjainál. Őrá épített a kortárs opera, a zeneszerzők neki írtak operákat, s ő sikerre vitte azokat.

Nagyon muzikális volt, s mindenre felkészült. Ahogy egy akkordra berobbant, például Minnie, a Nyugat lányában a szép kocsmárosnő, csak őrá lehetett figyelni. Mindig mindent kiszámított, még a lépéseket is, hogy ritmusra lépjen. Zeneileg nagyon képzett volt, hiszen zongoraművész szeretett volna lenni, kottaolvasó ember volt. Ez abban az időben még nem volt megszokott dolog, régebben voltak olyan énekesek, akik nem tudtak kottából énekelni. Persze ez ma már elképzelhetetlen. A korrepetitorok tartottak tőle, mert ha nem úgy játszottak, akkor megmondta nekik. Azonnal észrevette az elütést, hibát. Annyira magabiztos zenei képzettségű volt, hogy egyik alkalommal, mikor gyakoroltunk, s betanulta a Pillangókisasszonyt, rászóltam, hogy nem úgy kell énekelni, mert itt negyed szünet van, ezt nem úgy írta a zeneszerző. Erre ő: ha most itt lenne Puccini, beolvasnék neki, megmondanám, hogy miért nem így írta, mert sokkal jobban hangzana. És bizony abban egy sor változtatásában is igaza volt.

Mindig megmondta a véleményét. Nem bántón, hanem szünetben odahívta az illetőt, s figyelmeztette, hogy mit nem csinált jól. Nem alázott meg soha senkit, Nagyon igényes volt, és ez sokak szemében rossznak számított. Én sosem akadtam fenn semmiféle viselkedésén, ő így volt komplett. Élt, halt a színpadért. Annyira vágyott színpadra, hogy nem bírta elviselni a fellépés előtti órákat, főleg ha premier volt, mert már annyira színpadon akart lenni. Azt kérdezte egyszer tőlem: tudod hol voltam a Manon Lescaut bemutatója előtt? Kiskunfélegyházán megnéztem az óriásbálnát, mert már nem bírtam magammal, hát inkább elautóztam oda.

Ő égett, egy különös lázban égett, s ezt a színpadért, a művészetért tette. Ha nem égette volna el magát, ha jobban ügyel és kíméli magát, főleg a hangját, Európa legnagyobb énekese lehetett volna.

Aki jó volt a szakmájában, azzal szeretett dolgozni, aki viszont fellengzős volt, vagy nem tudott megfelelően viselkedni, ott be is keményített.”

KT: Nagyon jól tudtak együtt dolgozni, talán nem véletlen, hogy a Pikk dáma dirigálására Önt kérte fel.

MÁ: „Csak nagyon kevesen tudták, hogy ez volt a negyedszázados operaházi jubileuma. Mimikával, szemmel is eljátszott mindent. Színésznő is volt. A Poulenc monodráma, Az emberi hang, nagyon szép rendezés volt. Vámos Laci rendezte, ő csak és kimondottan Erzsivel képzelte el ezt a művet, szerinte más alkalmatlan lett volna a szerepre. A mű egy asszony sorsát, vívódását, félelmeit mutatta be, s ez tipikusan Erzsi volt, hisz ő is pontosan ilyen problémákkal küszködött a valóságban. Ez tv felvételre készült. Itt látható, hogy nagyon nagy színésznő. Ahogyan a telefonnal játszik a közeli felvételeken, a szeme rebbenése. Én dirigáltam a művet, s nem adtam neki egy beintést, mert belefeledkeztem a játékba. Kinézett és azt mondta: ’Medve, segíts már!’, akkor kezdtem el dirigálni.

Azt is meg kell említeni, hogy nem szerette a fölösleges dolgokat. Adott a viselkedésre, de a mesterkéltséget,a  pózolást nem szerettem a hamis hízelgést, az álnokságot nem tűrte. Nagyon muzikális volt, és talán senki nem tudta, hogy mennyi rengeteg munka van a mögött, hány éven keresztül dolgozik valaki azért, hogy felmehessen a színpadra, s ott úgy teljesítsen, ahogy a színpadon kell. Erzsi nagyon kidolgozta a karaktereket, alapos volt. Persze erre születni is kell, de ő nagyon meg is dolgozott érte.

Így közel 50 év távlatából e lehet mondani, hogy a magyar operajátszás egyik legnagyobb alakja volt. Egyedi, nagy művész, s ezt mindenkinek tudatosítania kell.”

„Emlékezés a Bolsojra”

Lányok, asszonyok - 1976. március 1.  (3. szám) – Dalos László

Kétszáz éves a moszkvai Nagyszínház, amelyet joggal neveznek az orosz opera- és balettművészet akadémiájának. A színház egész története elválaszthatatlanul összefonódott az orosz és a szovjet művészet sok kiválóságának életművével. Itt vitték színre az első orosz operákat, Glinka, Csajkovszkij, Dargomizsszkij, Muszorgszkij halhatatlan remekeit. A szovjethatalom évei óta a Nagyszínház történetéhez hozzátartozik az orosz és a nyugat-európai klasszikusok műveinek felújítása éppúgy, mint Prokofjev, Sosztakovics, Aszafjev, Paliasvili és más szovjet zeneszerzők operáinak és baletteinek bemutatása. A Bolsoj krónikájának része a nagyszerű előadóművészek egész sorának színrelépése s a számos nagy sikerű vendégszereplés sok-sok országban

Fotók:

A Magyar Állami Operaház „Manon Lescaut” előadása a Nagyszínház színpadán. Manon Lescaut: Házy Erzsébet

A Nagyszínház „Traviata” előadása. Violetta: Sass Sylvia, Germont: Melis
György

„A hattyúk tava” előadása után. Orosz Adél, Maja Pliszeckaja és Róna Viktor

„Poppea megkoronázása”. Poppea: Sudlik Mária, Nero: Szőnyi Ferenc

Magasztos falak között jár az ember, ha belép a moszkvai Nagyszínházba, a világ egyik leghíresebb operaházába. Egy nagy ország történelmének és kultúrájának kétszáz esztendejét látták és visszhangozzák ezek a falak.
Így érzi ezt mindenki, ha a Bolsojba belép.
Még inkább átérzi ezt az a művész, akinek osztályrészéül jutott, hogy vendégként a Nagyszínház színpadán mutassa meg képességeit a moszkvai közönségnek. így a magyar művészek, operaénekesek, táncosok is, akik hol egyenként, hol partnerrel, hol meg csoportosan, az elmúlt három évtizedben sokszor szerepeltek ott. Sőt, a Magyar Állami Operaház teljes együttese is nemegyszer lépett fel a Bolsoj színpadán.

A Magyar Állami Operaház három művészével, Házy Erzsébet és Ágay Karola operaénekesnőkkel, valamint Fülöp Viktor balettművésszel beszélgetünk emlékeikről.

Házy Erzsébet a Magyar Állami Operaház egyik vezető lírai szoprán énekesnője. Legtöbbször énekelt szerepei közé tartozik az „Anyegin” Tatjánája.

— Váratlanul kerültem a Nagyszínház színpadára. Kujbisevben és Leningrádban énekeltem az „Anyegin” Tatjánáját és a „Bohémélet” Mimijét. Amikor Leningrádból Moszkvába érkeztem, hirtelen közölték velem, hogy a Nagyszínházban is fellépek: Tatjánát kell énekelnem . . . Nagy öröm, nagy izgalom fogott el! Érthető is. Tatjánát énekelni a Nagyszínház színpadán magyar énekesnőnek! Néhány évvel később ismét Tatjánát énekelhettem a Bolsojban egy díszelőadáson. Jurij Mazúrok énekelte Anyegint. Ennek a fellépésemnek kedves epizódja, hogy amikor a moszkvai rádió megemlékezett róla, engem Kossuth-díjasnak nevezett. Pedig akkor még nem is voltam az. De ez az „előlegezés” igen meghatott. Négy éve egész társulatunk fellépett a Nagyszínházban, akkor a „Manon Lescaut” címszerepét és a „Vérnász” című Szokolay Sándor-opera Menyasszonyát énekeltem. Ennek a vendégjátéknak egyetlen szomorúsága volt: a Bolsoj ugyanakkor vendégszerepelt Budapesten, így az ő előadásaikat, akkor, nem láthattam . . .

[...] 

Erdélyi Claudia, a Dankó Rádió Az a szép című operettműsorának szerkesztő-műsorvezetője a mai adást Házy Erzsébet emlékének szentelte!

„Házy Erzsébetet gyönyörű hangja, attraktív megjelenése, kiváló színészi készsége és muzikalitása a legnagyobb művészek közé emelte...”

Házy Erzsébet operettfelvételei közül a  következő dalokat hallhattuk:

• Kálmán Imre - Leo Stein, Jenbach Béla - Gábor Andor: A csárdáskirálynő

- Szilvia belépője (Házy Erzsébet, km. az MRT Énekkara és Szimfonikus Zenekar, vezényel: Bródy Tamás) – Rádió Dalszínházának bemutatója: 1968. június 1. Kossuth Rádió 19.20 – 22.00

• Franz von Suppé – Friedrich Zell, Richard Genée – Blum Tamás: Boccaccio  – Fiametta és Boccaccio „olasz”-kettőse (Házy Erzsébet, Fülöp Attila, km. az MRT Szimfonikus Zenekara, vezényel: Bródy Tamás) - koncertfelvétel: „Komolyan – Könnyedén” – Operettől  zenés játékig - a Magyar Rádió nyilvános hangversenyének közvetítése a 6-os stúdióból (1977. június 26., Kossuth Rádió, 19.30 – 21.20) 

• Lehár Ferenc - Fritz Löhner-Beda,  Ludwig Herzer - Harsányi Zsolt:  A mosoly országa

- Mi dala, III. felv. (Házy Erzsébet, km. a Fővárosi Operettszínház Zenekara, vezényel Bródy Tamás) - részletek, Qualiton, 1963. LPX 6541

„Engedjék meg hát a nőnek, éljen ember módra végre, legyen okos és kecses teremtés. Ám még az sem megy, hogy tessen… csak csi-csi, csu-csú, hiába minden kérvény, csak csi-csi, csu-csú, bagázsnak nem jut érvény… szívem bánatos, mert a flört tilos, van rá rögtön újraoltás, ezzel szemben nincs megoldás, és még mennyi báj, titkolnunk muszáj. Társadalmi helyzetünkkel még egy csók is de meggyűlhet, ám a nő csak stoppolásra jó.  Persze mindig otthon ülni, évenként egy bébit szülni, tűrhetetlen szituáció!  Szenved sok-sok asszony és leány, el nem csókolt csókkal, jaj, de kár!  Unjuk most már ezt a dolgot, csókot kérünk, csókot, csókot! Ezért sír most asszony-millió…/Semmi mást, csak hagyj magamra, otthon várni férjuramra, ó a férfi undok náció. Hát már semmi sincs a nőnek? Még csak meg se csaljuk őket? Tűrhetetlen szituáció! Szenved így az asszony és leány, el nem csókolt csókkal, jaj, de kár!  Unjuk most már ezt a dolgot, csókot kérünk, csókot, csókot! Ezt kívánja asszony-millió!”

 (Alternatív stúdiófelvétel, ahol Házy Erzsébet ugyancsak Mi szerepét énekli: km. a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara, vezényel Rubányi Vilmos - keresztmetszet, 1957. március 14., Kossuth Rádió 19.10 - )

- Liza és Hatfaludy Feri kettőse, I. felv. (Házy Erzsébet, Bende Zsolt, km. az MRT Szimfonikus zenekara, vezényel: Bródy Tamás) - A Rádió Dalszínházának bemutatója: 1971. november 11., Kossuth adó 19.35 – 21.29

„- Megtörtént már máskor is, még megesik százszor is, hogy egy pár párra nem talál, hiszen  olyan végtelen a világtörténelem, akad példa erre bőven már. Szervusz, jó mulatást! Az egész nem lényeges. Eddig megvoltunk legalább. Ez az ügy kicsikét gyerekes! Szervusz, jó mulatást, az egész nem lényeges /- De ahol nincs, ott ne keress! Jó hát legyen eszem, játsszunk mást! Megtörtént már máskor is, még megesik százszor is, hogy egy tévedés már végzetes! Egyebet, mit mondhatnék, ha én eszedbe jutok még, csakhogy majd akkor már késő lesz! /- Szervusz, jó mulatást! Az egész nem lényeges. Eddig megvoltunk legalább. Ez az ügy kicsikét gyerekes! /- Szervusz, jó mulatást! Az egész nem lényeges! De ahol nincs, ott ne keress! Jó, hát legyen eszem, játsszunk mást! … /- Pajtikám! Ne búsulj! /- Semmi baj.”

• Johann Strauss: A cigánybáró – Kincskeringő (A Bécsi Filharmonikusokat Nikolaus Harnoncourt vezényli)  - koncertfelvétel

• Johann Strauss: A cigánybáró

A Rádió Dalszínházának a bemutatója: 1961. április 2., Kossuth Rádió, 18.50 – 21.30

Szövegét Jókai Mór novellája nyomán Igna(t)z Schnitzer írta. Fordította és rádióra átdolgozta: Szinetár György.  A versszövegeket Fischer Sándor fordította.

A Magyar Rádió és Televízió Szimfonikus Zenekarát és Énekkarát Ferencsik János vezényli.

- Szaffi dala, I. felv.: „Oly árva és oly jó nincs senki a földön, mint a cigányok. Vigyázni jó, félni jó, hol cigány él...” (Házy Erzsébet)

- Szaffi és Barinkay kettőse, II. felv.  „… Most hazámba végre én újra visszatértem én, és nem vagyok már világjáró,  de báró vagyok! Báró vagyok! Cigánybáró!/- Bár ha várna rád szép szülőhazád…. találd meg hát a régi szép hazát! Már az arca elpirul, már szemében láng kigyúl. Ébredj, szívem,  új világ, új világon jár. Bízva követünk, csak maradj velünk!  Boldog életre vár az életünk,…követ lábad nyomdokán,  szeretlek én, szegény cigányleány. Szegény cigánylány!”  (Házy Erzsébet, Ilosfalvy Róbert)

• Szirmai Albert - Mérey Adolf: Mexikói lány

 - Szerelmi kettős: „- Beatrix! Mégsem szabadna mellettem így elmennie! -Nem emlékszik adott szavára? -Nem. Nem emlékszem már semmire. Nem, nem! Tovább nem bírom! Nem, nem!...- Nem, nem! Hagyjon utamra mennem!.../- Szép szemedbe nézek, s dőrén, mint a részeg, táncol bús szívem! Láng lobog e szívben, forr a vérem, nyújtsd ajkadat, csókjaidat kérem! … fellobog a szívem, csókjaidat kérem, szomjas ajkam lázban ég!...” (Házy Erzsébet, Kelen Tibor, km. a Magyar Állami Hangversenyzenekar, vezényel: Breitner Tamás) - „Bemutatjuk új operett-felvételünket”, részletek, 1965. április 16., Kossuth Rádió, 20.30 -

• Szirmai Albert - Bakonyi Károly - Gábor Andor: Rinaldó

- Helén dala, II. felv.: „Zendül a zengő zene hangja puhán, mint a varázs, szállj ma rám.…/Várok, valamire várok réges-rég, álmok, napsugaras álmok, várok még. Várok valami csodára, ó bár, jönne valahára, várok rá, hol késik oly soká!,,,”  (Házy Erzsébet, km. a Magyar Állami Hangversenyzenekar, vezényel: Breitner Tamás) - „Bemutatjuk új operett-felvételünket”, részletek, 1965. április 16., Kossuth Rádió, 20.30 -

• Szirmai Albert – Emőd Tamás: Mézeskalács

A daljáték stúdiófelvétele (keresztmetszet) először 1977. január 21-én, a Kossuth Rádióban szólalt meg 17.19 – 18.04 között ( „Bemutatjuk új felvételünket”).

Km. az MRT Szimfonikus Zenekara, vezényel: Sebestyén András

 - Örzse és Jóska kettőse, I. felv.: „- Vidd ezt a mézest véled el, emlékül, kérlek,  tedd el, talán még sor kerül reá, ne hadd itt, kérlek, vedd el. Egy olcsó kis mézeskalács, ne hallgass semmi másra: két égő szív van írva rá, a kis mézeskalácsra. /Szív küldi szívnek szívesen, szív a szívtől kapja szívből kedvesen…”  (Házy Erzsébet, Melis György)

- Örzse és Jóska kettőse, I. felv.:  „Kívül piros, belül édes, olyan cukor, mint a rétes, jaj be szép! Jaj be szép! Közepén a kép!.../ … Hencida, Boncida, Bergengócia, mért is csak az uraké az óperenci-en-ci-a!”  (Házy Erzsébet, Melis György)

- Örzse és Buhu vidám kettőse, III. felv.: „- Hála néked mindenható, ejje-hujja, hm!.../- Ha én herceg, báró lennék, ejje-hujja, hm!...” (Házy Erzsébet, Palcsó Sándor)

Filmvilág – 1976. 3. szám

Poulenc: Az emberi hang

„[…] A monodrámából — melyet a Comédie Frangaise-ban játszottak —, Poulenc 1959-ben írt egyfelvonásos zenés lírai tragédiát. A zene — híven a komponista esztétikai elveihez — az emberi hangra koncentrál, annak árnyalataival, színeivel — a gyengéd érzelmes lírától a hisztérikus kitörésig —, a moduláció, a hangsúlyok sokféleségével ábrázol, tár fel vágyat, reményt, vesztett illúziókat, búcsút.

A párizsi bemutatón Denise Duval énekelte a szerepet, a magyar televízióban Házy Erzsébet tolmácsolásában hallhattuk. Vámos László rendezte az előadást rendkívüli körültekintéssel, megragadó atmoszférát teremtve, a lélekrajz aprólékos pontosságával, ütemről ütemre megértve és átérezve a zene mondanivalóját, kifejezőerejét. Házy Erzsébet legjobb énekes-színésznői alakításaira emlékeztetve énekelte a szólamot, melyben nem a „lage” jelenti a nehézséget, hanem az énekbeszéd  villódzó változatossága, a kifejezés plaszticitása, sokfélesége. Házy megragadó alakítást nyújtott; finom lírával idézte fel a szép és visszahozhatatlan emlékeket, egy szeptemberi nap varázslatát, a marseille-i hotelben töltött felejthetetlen órákat, szuggesztíven az elvesztett reményt, s végül hatásos drámaisággal — a telefonzsinórral való játékban — a jóvátehetetlen, végső elhatározását...”

/Albert István/

Házy Erzsébet és Barlay Zsuzsa közös énekfelvételei a Magyar Rádió Dalszínháza produkcióiban

Johann Strauss - Fischer Sándor – Szinetár György: A cigánybáró (keresztmetszet, Qualiton, 1967) – Házy (Szaffi), Barlay (Czipra)

Házy Erzsébet és László Margit közös énekfelvételei a Magyar Rádió Dalszínháza produkcióiban

Franz Schubert – Berté Henrik – Harsányi Zsolt- Innocent-Vincze Ernő: Három a kislány (1959) – Házy (Médi), László (Hédi)

Johann Strauss – Fischer Sándor: A denevér (1963) – Házy (Rosalinda), László (Adél)

Házy Erzsébet és Honthy Hanna közös énekfelvételei a Magyar Rádió Dalszínháza produkcióiban

Kálmán Imre – Gábor Andor – Romhányi József: Csárdáskirálynő (1968)  - Házy (Szilvia), Honthy (Cecília)

Házy Erzsébet és Lorenz Kornélia közös énekfelvételei a Magyar Rádió Dalszínháza produkcióiban

Kálmán  Imre – Gábor Andor: Csárdáskirálynő (részletek, 1954) - Házy (Stázi), Lorenz (Szilvia)

Házy Erzsébet és Neményi Lili közös énekfelvételei a Magyar Rádió Dalszínháza produkcióiban

Jacobi Viktor – Martos Ferenc – Bródy Miksa: Leányvásár (keresztmetszet, 1954) - Házy (Bessy), Neményi (Lucy)

Házy Erzsébet és Szirmay Márta közös énekfelvételei a Magyar Rádió Dalszínháza produkcióiban

Leo Fall – Harsányi Zsolt – Innocent Vince Ernő: Pompadour (1967) – Házy (Pompadour), Szirmay (Madeleine)

Leonard Bernstein - Reményi Gyenes István: West Side-i történet (musicalrészletek, Qualiton, 1967)  – Házy (Maria), Szirmay (Anita)

Házy Erzsébet és Ágai Karola  közös énekfelvételei a Magyar Rádió Dalszínháza produkcióiban

Johann Strauss – Fischer Sándor: A cigánybáró (1961) - Házy (Szaffi), Ágai (Arzéna) 

Johann Strauss - Fischer Sándor : A cigánybáró (keresztmetszet, Qualiton, 1967) – Házy (Szaffi), Ágai (Arzéna) 

Nagyon ritkán hangzik el ez az operettdal a rádióban - tegnap meghallgathattuk a Dankó Rádió  Az a szép című operettműsorában, a műsorvezető Erdélyi Claudia szerkesztésében:

Carl Zeller – Moritz West – Ludwig Held – Erdődy János – Fischer Sándor: A madarász

- A hercegnő dala: „A boldogság madarával találkoznunk de nehéz… /Kék madár…” (Házy Erzsébet, km. az MRT Szimfonikus Zenekara, vezényel: Bródy Tamás)  - Carl Millöcker Dubarry  c. operettjének részleteivel együtt, 1973. január 30., Kossuth Rádió 19.25 - 20.23 (CD-n is kijött)

Házy Erzsébet és Komlóssy Erzsébet  közös énekfelvételei a Magyar Rádió Dalszínháza produkcióiban

Johann Strauss – Fischer Sándor: A cigánybáró (1961) – Házy (Szaffi), Komlóssy (Czipra)

Farkas Ferenc – Dékány András: Csínom Palkó (1963) – Házy (Éduska), Komlóssy (Örzse)

Házy Erzsébet és Gyurkovics Mária közös énekfelvételei a Magyar Rádió Dalszínháza produkcióiban

Gábor diák- film - énekhangok (Huszka Jenő: Gül baba)  (1955) – Házy (Veronika), Gyurkovics (Leila)

Farkas Ferenc – Dékány András: Csínom Palkó (1963) – Házy (Éduska), Gyurkovics M. (Zsuzsika)

Gábor diák- film (Huszka Jenő: Gül baba)  - 1955 

Énekhangok: Gyurkovics Mária (Leila), Házy Erzsébet (Veronika)

Boronyák Rita: Díszvetítés, avagy a filmgyártás vége - tanulmány

/Fimtett.ro/

https://www.filmtett.ro/cikk/2123/rendezoportrek-kalmar-laszlo

Rendezőportrék: Kalmár László 

/2004. február 15. / 

Részlet a tanulmányból:

Kalmár László: Gábor diák

Az 1955-ös Gábor diák Kalmár egyetlen szuperprodukciója. Színes, láthatóan gazdag film, jó minőségű stúdiódíszlettel, ruhákkal, kellékekkel. Furcsán is fest előtte a kalapácsos-kalászos-csillagos címer. Óriási közönségsiker, 5 millió 250 ezer néző látta. A kritikai visszhang jelzi, milyen hivatalos közegben kellett megélnie ennek a „romantikus, dalos mesejáték”-nak. „Megengedhetjük-e azt a luxust magunknak, hogy a szórakoztatás kizárólagos igényével gyártsunk filmet, mikor még a nevelő tendenciájú, magas eszmeiségű, művészi filmalkotásokban is szűkölködünk? Úgy látszik – igen." - írta (László) a békéscsabai Viharsarok Népében. Még Örkény István is leszedte róla ideológiai alapon a keresztvizet a maga metszően ironikus módján. Azért akadt, aki megbocsátóbbnak mutatkozott: Cs. P. a Népszavától dicsérte a produkcióban, hogy mer film lenni, ám hibájául rótta föl, hogy az operett és az ifjúsági történelmi regény (=értsd az oktató szándék) nem elegyedett. Mások azt javasolják: a közönség szórakozásigényét jobb művekkel elégítsék ki. A fiatal B. Nagy László elemzi egyedül tisztességgel, okosan, teljes kritikusi vértezetben, ideológiamentesen a Gábor diákot. A kultúrpolitika engedélyezte ugyan operettek játszását (panem et circenses), de nem mulasztott el egyetlen alkalmat sem a népnevelésre. Az operett alacsonyrendű tömegműfajnak, megvetendőnek bélyegeztetett, mert nem akart sem szocialista, sem realista lenni. (Az agymosó ideologikus színműveket és filmeket persze a melodrámától, az operett-től elorzott klisékből állították össze, s ráütötték a „haladó” pecsétet, úgy lett magasabbrendű.)

Huszka Jenő Gül baba c. operettje akkor még közismert volt. Ismertsége elő is segítette, de akadályozta is a film népszerűségét. Közönsége, főként persze a szigorú ítészek, a Huszka-művön ejtett minden változtatást a film hibájául róttak föl. Ha összevetjük Nádasdy Kálmán: Gül baba c. 1940-es, operetthívebb filmadaptációjával (amellyel a mindkét produkcióban Gül babát játszó Kőmíves Sándor személye még érdekesen össze is köti a Kalmárét), azt látjuk, hogy a változtatások bizony jót tettek a mind a történetnek, mind a befogadhatóságának. A dialógusok korszerűbbek, szellemesebbek lettek, sok otromba, többek között rasszista humor változott kedves poénná. Kalmár és forgatókönyvírója, Babay József egyik legfőbb érdeme, hogy a kissé illogikus mesét reálisabbá, s ezzel paradox módon meseszerűbbé tette. Nála nem fordulhat elő olyasmi, hogy a szereplő énekel, zenekar kíséri, s zavaró, hisz nincs zenekari árok!, hogy a zenekar sehol. Kalmárnál akkor a másik teremben a háremhölgyek zenekara muzsikál éterien. A film címe becsapós. Noha Gábor (Zenthe Ferenc) a címszereplő, a főszereplő Gül baba marad. Ez a szentéletű férfiú olyan ügyes és ravasz, amennyire egy csöppet sem naív hívő muzulmán csak lehet. Nem a törvények betűjéhez, mindig a szelleméhez ragaszkodik. Elfogadja a kegyetlen, ravasz és ostoba budai basát szükséges rosszként, megtanul "basául" tárgyalni, és azon a terepen is győzi le a hatalmast, amelyre annak erőszakja miatt kényszerült. Mese?

Fontos változtatása a Babay-féle forgatókönyvnek, hogy míg az operettben Allah meghallgatja Gül baba imádságát, és pusztító vihart küld a szent rózsákra, Kalmár változatában Gül baba maga, a két kezével tépi ki kertje rózsáit (ezt nem tudták, vagy nem akarták értelmezni a korabeli kritikusok). Nagy a jelentéskülönbség: a Kalmár-filmben az egész addigi életét ő számolja fel, csoda nem segíti. Leánya, Leila és Gábor diák szerelme ráébreszti: az nem lehet Allahtól való törvény, hogy egy szál rózsáért elpusztuljon egy ember. Minden ideológiát jellemez Gül baba változása: a törvényt a basa (a hatalom) vezette le Gül baba rózsaszeretetéből (elmélet), s alkalmazná legyőzhetetlen ellenfelével, Gábor diákkal szemben, ám ő maga, a basa, a törvény hozója cinikus: nem hisz Allahban sem, a törvényekben sem. Egészen világos beszéd: ha az ideológus gondolatait a hatalom saját céljaira használja föl, s azzal embert akar ölni, akkor az ideológusnak kötelessége tövestől kitépni azt az ideológiát. Akkor is, ha ő maga hisz benne, és az az élete műve. Ideológia sem, törvény sem lehet életellenes. S ha ehhez még hozzávesszük, ahogyan lágyan szól a közismert sláger: „Ott, túl a rácson egy más világ van / ott, túl a rácson van a mennyország", egészen nyilvánvaló, miért szerették volna egyes kritikusok, ha nem ezen „szórakozik” a közönség. Azt gondolom, a film ereje, illetve alaptörténete kidolgozásának primer szépsége elviszi a kisebb filmes hibákat. Nem tud fontos lenni, hogy a Leilát alakító Krencsey Marianne játéka kívánnivalókat hagy maga után, ahogyan az sem, elhallatszik-e Gül baba kiáltozása a rózsák pusztulásáról (az egyetlen szuperplán a filmben Gül fájdalmas arca) a párbajozó basáig és Gáborig, illetve látszik-e a himlőoltás a statiszták karján. Az elemi szabadulnivágyás minden pillanatát áthatja a film primer szintjének, a zenés mesének: a táncokat, a díszleteket, a jelmezeket, a jól ismert áriákat. A műfajfilm betetőzése, amikor nem a műfaj maga, hanem az általa kifejezett világlátás az, ami érdekessé teszi a műfajfilmet. Nem a balett, nem a zene, nem (csak) a szépsége a fontos, hanem amit közvetít, s amellyel túlmutat önmagán a melodráma és a komédia. A mondanivaló. Ahhoz azonban a műfaj szabályainak meg kell felelnie, hogy hordozni tudja azt a többletet, ami miatt elkészült. (Zsarnoki korokban ezért tudnak létrejönni olyan jelentésteli, feszült, sokat tudó alkotások, amelyek esztétikuma éppen ebben a hitelességben, feszültségben, elhallgatásban él csak meg. )

Kapcs. 4672. sorszám

Kalmár László rendezésében készült  színes magyar film: Gábor diák (1955)

(Huszka Jenő Gül baba című operettje nyomán)

Andaházy Margit (Veronika, Lagos görög lány ) - énekhangja: Házy Erzsébet

Magyar Filmhíradó (30.) részlete  - video/online

"Gábor diák című film forgatása Óbudán - - 1955. augusztus"

https://filmhiradokonline.hu/watch.php?id=12027

Inzertszöveg:

Elhangzó szöveg:A török korabeli Óbuda piacterén több mint ötszáz szereplővel forgatják a Gábor deák című színes film egyik jelenetét. Rendező: Kalmár László Kossuth-díjas, operatőr: Badal János. A címszerepet Zenthe Ferenc játssza. A korabeli rajzok és metszetek alapján felépített díszleteket szellemes makett kombinációkkal oldották meg.

Kivonatos leírás:A Gábor diák című film forgatása Óbuda főterén (totál). Török viseletbe öltözött statiszták. Kalmár László rendező instrukciókat ad (közeli). Badal János operatőr a kamerával (közeli). A kamera mozgatása. Részlet a forgatásból: Zenthe Ferencet a kivégzőhelyre kísérik. A stáb figyeli a jelenetet. A díszletek (totál).

A Dankó Rádióban - "Az a szép" - ma ismét meghallgathattuk Házy Erzsébet operettfelvételei közül: 

• Ábrahám Pál – Heltai Jenő – Harmath Imre: Bál a Savoyban

- Madeleine és Aristid kettőse: "A férjed(m) szerelmes beléd(m), letérdel rajongón eléd(m)....A férjed(m) csak ismerjük el, úgy csókol, hogy jobban sem kell...”  (Házy Erzsébet  és Melis György, km. az MRT Énekkara és Szimfonikus Zenekaram vezényel: Bródy Tamás) - 1963. május 5., Kossuth Rádió, 17.10 – 17.40 Ábrahám Pál operettjeiből  - (Ez a kettős a Viktória című Ábrahám-operettben is felhangzik betétként)

- Tangolita belépője: „Az én nevem La bella Tangolita, La Tangolita, di Santa Fé!”  (Házy Erzsébet , MRT Énekkara és Szimfonikus Zenekara, vezényel: Bródy Tamás) - 1963. május 5., Kossuth Rádió, 17.10 – 17.40 Ábrahám Pál operettjeiből

Házy Erzsébet és Andor Éva közös énekfelvételei a Magyar Rádió Dalszínháza produkcióiban

Farkas Ferenc – Dékány András: Csínom Palkó (1963) – Házy (Éduska), Andor (Kati)

Szirmai Albert – Emőd Tamás: Mézeskalács (1977) – Házy (Örzse), Andor (Encella királykisasszony)

Házy Erzsébet és Sándor Judit közös énekfelvételei a Magyar Rádió Dalszínháza produkcióiban

Johann Strauss – Gáspár Margit - Kristóf Károly: Egy éj Velencében (1966) – Házy (Annina), Sándor (Barbara)

Házy Erzsébet és Petress Zsuzsa közös énekfelvételei a Magyar Rádió Dalszínháza produkcióiban

Fényes Szabolcs - Békeffy István – Kellér Dezső: Szombat délután (1954) – Házy (Kató), Petress (Anna)

Házy Erzsébet és Lehoczky Éva közös énekfelvételei a Magyar Rádió Dalszínháza produkcióiban

 Jacques  Offenbach – Fodor Ákos: Kékszakáll (1978) – Házy (Klementina királyné), Lehoczky (Fleurette/ „Gyopár”/Hermia hercegnő)

Offenbach-est közvetítése a Csepeli Munkásotthonból (1977. január 31., Petőfi Rádió, 19.40-21.40)  - Hoffmann meséi: "Barcarola” ( Házy, Lehoczky)

Házy Erzsébet és Kalmár Magda közös énekfelvételei a Magyar Rádió Dalszínháza produkcióiban

Lehár Ferenc – Harsányi Zsolt: A mosoly országa (1971) - Házy (Liza), Kalmár (Mi)

Robert Planquette -  Innocent Vincze Ernő: A corneville-i harangok  (1971) - Házy (Germaine), Kalmár (Serpolette)

Jacques  Offenbach – Fodor Ákos: Kékszakáll (1978) – Házy (Klementina királyné), Kalmár (Boulotte /„Vadóc”)

Házy Erzsébet és Galambos Erzsi közös énekfelvételei a Magyar Rádió Dalszínháza produkcióiban

Fényes Szabolcs – Harmath Imre – Romhányi József: Maya (1971)  - Házy  (Maya) Galambos (Barbara)

A Dankó Rádió "Az a szép" műsorában ma és tegnap is hallhattuk:

- Fiametta és Boccaccio „Olasz kettőse” – ezen a koncertfelvételen magyarul hangzik el a duett: Blum Tamás fordításában: „Szép kis fizenzei hölgy, ki a szerelmet megveted, semmibe véve, te kis ravasz, gyötrelmét e szívnek..." -  (Házy Erzsébet és Fülöp Attila, km. a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara. Breitner Tamás vezényel) – „Komolyan-könnyedén” – nyilvános hangverseny közvetítése a Magyar Rádió 6-os stúdiójából, 1977. június 26.  A koncert hangfelvételét először 1977. augusztus 18-án, a Petőfi Rádió sugározta (20.33 -22.17).

Ugyancsak ismétlésként hallottuk Házy Erzsébet rádiófelvételéről a jól ismert Heléna-románcot Offenbach A szép Heléna című operettjéből. (az MRT Szimfonikus Zenekarát Bródy Tamás vezényli) - A Rádió Dalszínháza bemutatója: 1965. november 20. Kossuth Rádió 19.58 – 21.52

Johann Strauss – Der Zigeunerbaron (Großer Querschnitt)

01 - Szu-Csong belépője / Simándy József
02 - Liza belépője / Házy Erzsébet
03 - Tea kettős / Házy Erzsébet - Simándy József
04 - Barackvirág dal / Simándy József
05 - Finálé I. első felvonás / Házy Erzsébet - Simándy József
06 - Mi belépője / Kalmár Magda
07 - Szu-Csong dala - Vágyom egy nő után / Simándy József
08 - Liza és Szu-Csong szerelmi kettőse / Házy Erzsébet - Simándy József
09 - Mi és Feri kettőse / Ne félj ne félj / Kalmár Magda - Bende Zsolt
10 - Finálé II. felvonás / Házy Erzsébet - Simándy József

2019. DECEMBER 21., SZOMBAT

A lemezborítón Honthy Hanna mint Cecília a Csárdáskirálynő LP-doboza és a korong borítóján - pedig a címszereplő, Házy Erzsébet fotóját inkább képzeltem volna oda Honthy helyébe... (nem színpadi-operettelőadás hangfelvétele ez a lemez - hanem a Rádió stúdiófelvétele)

A Rádió Dalszínháza 1968-as produkcióját hozta ki a Qualiton/Hungaroton lemezen (később a keresztmetszetét CD-n).

Kálmán Imre

CSÁRDÁSKIRÁLYNŐ

NAGYOPERETT 3 FELVONÁSBAN

SZÖVEGÉT ÍRTA: LEO STEIN ÉS JENBACH BÉLA

A DALSZÖVEGEKET FORDITOTTA: GÁBOR ANDOR

A PRÓZAI RÉSZEKET ÁTDOLGOZTA: BÉKEFFI ISTVÁN ÉS KELLÉR DEZSŐ

Sylvia.....Házy Erzsébet

Edwin.....Korondi György

Ceculia.....Honthy Anna

Bőni gróf.....Rátonyi Róbert

Stázi bárónő.....Zentai Anna

Miksa főpincér.....Feleki Kamill

Leopold Mária főherceg.....Csákányi László

Kerekes Ferkó.....Palócz László

A MAGYAR RÁDIÓ ÉS TELEVIZlÓ ÉNEKKARA 
(Karigazgató: Sapszon Ferenc)

A MAGYAR RÁDIÓ ÉS TELEVÍZIÓ SZIMFONIKUS ZENEKARA

VEZÉNYEL:  BRÓDY TAMÁS

A felvétel 1968 júniusában készült

Dalcímek

01 - Előjáték

02 - Hogyha szívem kéred tőlem

03 - A lányok, a lányok, a lányok angyalok

04 - Egy a szívem, egy a párom

05 - Jaj, cica (Hányszor mondtam már magamnak...)

06 - Nincs szebb, mint a szerelem I Az asszony összetör

07 - Hajmási Péter, Hajmási Pál (Nem él jobban Kínában sem.

08 - Finálé  - részlet (Gyere csak, Bonikám...)

09 - Tánckeringő

10 - Túl az óperencián

11 - Emlékszel még

12 - Hurrá, hurrá! (Jöjjön, ne várjunk...)

13 - Te rongyos élet (Zajt ne üss, kicsi lány...)

14 - Csárdáskirálynő - álom, álom édes álom

15 - részlet (Bocsáss meg, Apám)

Finálé — részlet (‘Hajmási Péter, Hajmási Pál (zkr.)

Digital transfer, noise cleaning and remastered at Audio Design Studio 2016

Házy Erzsébet és Koltay Valéria közös énekfelvételei a Magyar Rádió Dalszínháza produkcióiban

Franz Schubert - Berté Henrik – Harsányi Zsolt: Három a kislány (1959) - Házy (Médi), Koltay (Édi)

Polgár Tibor – Darvas Szilárd: A szókimondó asszonyság (1960) – Házy (Kata), Koltay (Julie)

Lehár Ferenc – Mérey Adolf: A víg özvegy (részletek, Qualiton,1960) – Házy (Glavari Hanna), Koltay (Valencienne)

Huszka Jenő – Martos Ferenc: Lili bárónő (1961) – Házy (Lili), Koltay (Clarisse)

Lehár Ferenc – Mérey Adolf: A víg özvegy (1962) – Házy (Glavari Hanna), Koltay (Valencienne)

Jacques Offenbach – Fischer Sándor: A szép Heléna (1965) – Házy (Heléna), Koltay (Bakkhisz)

Leo Fall – Harsányi Zsolt – Innocent Vince Ernő: Pompadour (1967) – Házy (Pompadour), Koltay (Belotte)

Jacques Offenbach – Romhányi József: A gerolsteini nagyhercegnő (1968/1970) – Házy (Nagyhercegnő), Koltay (Olga)

Lehár Ferenc – Harsányi Zsolt – Erdődy János: Giuditta (1968) – Házy (Giuditta), Koltay (Anita)

Házy Erzsébet és Ágai Karola közös énekfelvételei a Magyar Rádió Dalszínháza produkcióiban

Johann Strauss – Fischer Sándor: A cigánybáró (1961) – Házy (Szaffi), Ágai (Arzéna)

Házy Erzsébet és Geszty Szilvia közös énekfelvételei a Magyar Rádió Dalszínháza produkcióiban

Charles Lecocq – Kristóf Károly - Romhányi József: Angot asszony lánya (1960) – Házy (Clairette), Geszty (Odette)

A Dankó Rádió Az a szép című operettműsorában ma ismét elhangzott János vitéz-részletek között két dalbetétben Házy Erzsébet szopránjára is fel(oda)figyelhettünk: 

Kacsóh Pongrác – Petőfi Sándor nyomán Bakonyi Károly - Heltai Jenő: János vitéz

A Rádió Dalszínháza bemutatója: 1959. december 27., Kossuth Rádió 18.40 – 21.05

Km. a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara és a Földényi-kórus. Vezényel: Polgár Tibor

- Iluska dala (Házy Erzsébet)

 „Van egy szegény kis árva lány, nincs apja, nincsen anyja, ki szeresse, van egy barátja: a magány, és a patakban mos-mos reggel, este. A mostohája szidja, bántja, az árva lánynak rossz a sorsa.  A kis patakban a leányka fehér ruháját mossa, mossa…”

-  Az I. felvonás fináléja (Házy Erzsébet, Gobbi Hilda, Sárdy János, Pethes Ferenc, a Földényi-kórus)

 „… Megálmodtam réges-régen, hogy te lész az üdvösségem, te leszel az éltem édes párja, egymásé leszünk mi, te meg én. Most valóra válik álmom, menyasszony vagy látom, látom, megcsúfolt, kigúnyolt bús menyasszony, de az enyém, mégis az enyém. De már mostan válok, katonának állok, elmegyek huszárnak messze földre én,. Kis Iluskám, lelkem, ne felejts el engem, visszajövök én, még biztat a remény…”

• Népszabadság, 1973. szeptember 1.

SZEGEDI NYÁR

A Dóm téri színpad zenei produkcióiról

Először láthatta a közönség a fesztiválon Gershwin  Porgy és Bess című dalművét.

 Az opera — amióta három esztendővel ezelőtt az Erkel Színházban bemutatták — egyik legsikeresebb produkciója dalszínházunknak. Annak idején is méltattuk, hogy a Mikó András rendezte előadás csupa elevenség; a zenés-színpadi kifejezés őszinteségében olyan eredményt ért el, ami csak ritka szerencsés körülmények között születik; hogy nincs az előadásban egyetlen kidolgozatlan mozzanat, minden énekes szinte felülmúlja önmagát a lelkes művészi odaadásban.

A Porgy-előadás a három év alatt sem fakult meg: jó gondolat volt most Szegeden is bemutatni, annál is inkább, mert színes tömegjeleneteivel a mű valósággal kiált a szabad tér után. A rendező és a díszlettervező (Makai Péter) meg a koreográfus (Seregi László) legfőbb feladata az volt, hogy a mű bevált kőszínházi tolmácsolását a Dóm téri színpad levegős arányaihoz „átméretezze”.
Elmondhatjuk, hogy Gershwin dalműve nagy érdeklődést keltett Szegeden is. Nemcsak emlékezetes teljesítmény részesei voltak a nézők; néhány mozzanatában sikerült még találó új színekkel is gazdagítani a produkciót.

Bess Házy Erzsébet volt. Gyönyörködtetően énekelte szólamát, s most is megragadott légkörteremtő készségével, jellemábrázolásának egyszerű bensőségével, amellyel Bess emberségének nagy próbáját és elbukását megrajzolta. (Mint ahogy nagyon vonzó színekkel jelenítette meg a János vitéz-előadás szépséges lluskáját.)

 Porgyt Begányi Ferenc alakította. Hangja egészségesen zengett és ezúttal is rokonszenvesen töltötte meg élettel a koldus naiv-érzelmes, derűs alakját.

A hangulatos előadás tisztavonalú zenei vezetése Pál Tamás kezében volt, a  kórus betanítását Nagy Ferenc karigazgató végezte.

Porgy és Bess -  Gershwin operája az Erkel Színházban

/Magyar Hírlap – 1970. február 8./

Várnai Péter:

„A KÉT FŐSZEREPET Radnay György és Házy Erzsébet alakítja.

Házy — mint mindig — ezúttal is atmoszférateremtő erejével arat diadalt. Játéka, ha kell, agresszíven durva, ha kell, lírikusan ellágyult vagy drámai. Hangilag uralkodik az együttesen, s Porgyval való duettjében vagy más magánjeleneteiben az előadás nagy erősségének bizonyul.

Radnay igen nehéz fizikai feladatot old meg, hiszen Porgy térdén csúszó nyomorék. Hangban és játékban azonban mintha a szerep távol esnék egyéniségétől. A szólam magas regiszterét természetesen könnyedén győzi, ám az általában közép- és mélyebb hangokra épülő részekben erőtlenebb. Játékában is kevés színt mutat, nem domborítja ki eléggé Porgy két alapvető jellemvonását: a könnyed gondtalanságot és a jellegzetesen néger érzelmességet.”

A múlt héten, csütörtöktől vasárnapig, Lehár Ferenc operettjeiből szólaltak meg részletek a Dankó Rádió Az a szép című műsorában.  (Ismétlésben.)  Szerkesztő-műsorvezető: Erdélyi Claudia.

Kiírtam most  ide Házy Erzsébet énekével hallott  Lehár-dalokat, -kettősöket: 

I.  Lehár Ferenc - Fritz Löhner-Beda,  Ludwig Herzer - Harsányi Zsolt:  A mosoly országa

részletek, Qualiton, 1963. LPX 6541

Km. a Fővárosi Operettszínház Zenekara, vezényel Bródy Tamás

1.)  Mi dala, III. felv. (Házy Erzsébet)

„Engedjék meg hát a nőnek, éljen ember módra ő meg, legyen okos és kecses teremtés… szívem bánatos, mert a flört tilos…. ezzel szemben nincs megoldás, és még mennyi báj, titkolnunk muszáj. Társadalmi helyzetünkkel még egy csók is titokban jöhet, ám a nő csak stoppolásra jó.  Persze mindig otthon ülni, évenként egy bébit szülni, tűrhetetlen szituáció!  Szenved sok-sok asszony és leány el nem csókolt csókkal, jaj, de kár!  Unjuk most már ezt a dolgot, csókot kérünk, csókot, csókot! Ezért sír most asszony-millió…/… otthon várni férjuramra, ó a férfi undok náció. Hát már semmi sincs a nőnek, még csak meg sem csaljuk őket? Tűrhetetlen szituáció! Szenved így az asszony és leány, el nem csókolt csókkal, jaj, de kár!  Unjuk most már ezt a dolgot, csókot kérünk, csókot, csókot! Ezért sír most asszony-millió!”

 Lehár Ferenc - Fritz Löhner-Beda,  Ludwig Herzer - Harsányi Zsolt:  A mosoly országa

A Rádió Dalszínházának bemutatója: 1971. november 11., Kossuth adó 19.35 – 21.29
Km. az MRT Szimfonikus zenekara, vezényel: Bródy Tamás

2.) - Liza és Hatfaludy Feri kettőse, I. felv. (Házy Erzsébet, Bende Zsolt)

„… Szervusz, jó mulatást! Az egész nem lényeges. Eddig megvoltunk legalább. Ez az ügy kicsikét gyerekes! Szervusz, jó mulatást, az egész nem lényeges /- de ahol nincs, ott ne keress! Jó, hát legyen eszem, játsszunk mást!/Megtörtént már máskor is, még megesik százszor is, hogy egy tévedés nem végzetes! Egyebet, mit mondhatnék? Majd eszedbe jutok még, csakhogy majd akkor már késő lesz! /- Szervusz, jó mulatást! Az egész nem lényeges. Eddig megvoltunk legalább. Ez az ügy kicsikét gyerekes! /- Szervusz, jó mulatást! Az egész nem lényeges! De ahol nincs, ott ne keress! Jó, hát legyen eszem, játsszunk mást! … /- Pajtikám! Ne búsulj! /- Semmi baj.”

3.)  - Liza és Szu Csong szerelmi kettőse, II. felv. (Házy Erzsébet, Simándy József)

„- Lótuszvirág! Érted élek csupán! Senki másért! Szív, hogyan tudsz így tele lenni, mondd! Hogyan fér beléd ennyi vágy és tűz. És ennyi láz? Ennyi édes gong?  Hogyan zenghet száz mély melódiát egy szívdobbanás? /- Szív, hol veszed a vágyak viharát, könnyek tengerét, mosolyok aranyló sugarát? /-
Hogy lehet a láz, mely megbabonáz../- .ilyen édes vágy, ilyen lágy? /- Asszony szerelmesebb nincs senki más, vágyat ily édeset sose találsz! Mindenem vagy Te nekem, sorsom és a végzetem, oldaladon itt talál engem élet és halál! /- Férfi szerelmesebb nincs senki más, vágyat ily édeset sose találsz! Nő jöhetne száz meg száz, nem kell nékem senki más! /- Drágaságom, aranyos férjecském, úgy imádlak én! /-  Szív, hogyan tudsz így tele lenni, mondd,…/- Olyan ez a szerelem, mint egy édes költemény! Imádlak én!”

II.  Lehár Ferenc - Heinz Reichert, Jenbach Béla - Kulinyi Ernő: A cárevics 

4.)  - Szonja dala, I. felv. (Házy Erzsébet, km. a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara, vezényel: Bródy Tamás) -  „Új operett felvételeinkből" – Házy Erzsébet és Melis György énekel részleteket (1967. március 26., Petőfi Rádió, 13.20 – 13. 47)

„Majd jön egy férfi, ki rám tekint vágyón, majd jön egy férfi, hogy ő legyen párom! Remeg a szívem vágya tüzében, száz mennyország van szeme tükrében! Eljön egy férfi, csak ő lesz a párom! /Nehéz a szívem, szorongó érzés kísér ...remegve kérdem, miért?   …ígér szent muzsikát s a csókról mesél, üdvöt ad majd az ég, elszökhetek már… Öröm vagy bánat, mit küld a sorsod felém?... Akármi vár reám, csókolni vágy a szám… csókra vár sóvár! Majd jön egy férfi, ki rám tekint vágyón, majd jön egy férfi, hogy ő legyen párom! Remeg a szívem vágya tüzében, száz mennyország van szeme tükrében! Majd jön egy férfi, csak ő lesz a párom!”

 5.)  - Szonja és a Cárevics szerelmi kettőse, II. felv.  (Házy Erzsébet és UdvardyTibor , km. az MRT Szimfonikus Zenekara, vezényel: Bródy Tamás) –új rádiófelvétel,  részletek, 1969, július 2., Kossuth Rádió, 22.20 –22.45

Szonja: Kérd az ifjú szép életem, érted eldobom szívesen! Messze űzöm a bánatod egy mosolyért! Nékem ez kincseket ér!

Cárevics: Légy a mindenem, vigasztalóm, szerelmesem, az édes üdvöm légy! Fönn, a mennybe még egymásnak szánt minket az ég! Jöttödre vártam rég!

Szonja: Gyöngyvirágot hintenék, amerre mégy! Szívem minden dobbanása csak tiéd!

Együtt: Légy a mindenem, őrangyalom, szerelmesem, az édes üdvöm légy!

Cárevics: Felvidul szívem s lángra gyúl, s hogyha lát, nyíl benne száz virág! Benne él, száz csodát remél! Egy szavadtól, édes mosolyodtól!

Szonja: Mint a lágy harang, cseng felém! Hangod boldogan hallom én! Bár egy élten át hallanám dallamát, boldogabb lenne e szív!

Együtt: Légy a mindenem, őrangyalom, szerelmesem, jöttödre vártam rég!

Szonja: Gyöngyvirágot hintenék, amerre mégy! Szívem minden dobbanása csak tiéd!

Együtt: Légy a mindenem, őrangyalom, szerelmesem! Az édes üdvöm légy! Nékem szánt fönn az ég! Szerelmem és napom te légy!

III.  Lehár Ferenc - Alfred Maria Willner, Robert Bodanzky - Gábor Andor: Cigányszerelem

- 1965-ös hanglemezfelvétel, részletek,  Qualiton kiadvány, LPX 6550, CD-n is kiadták, 2004:

Km. a Magyar Állami Operaház Zenekara, vezényel: Breitner Tamás 

6.) - Zórika dala, I. felv. (Házy Erzsébet)

„Magamban éltem s eljöttél értem, a szerelemről nem tudtam semmit sem még. Aludt a szívem, de vártalak híven, mert tudtam, hogy eljön az álmom ma még….”

7.) - Zórika és Józsi szerelmi kettőse, I. felv. (Házy Erzsébet, Ilosfalvy Róbert)

„- Megnézem mégis… senki nem lát… - Ölelj meg szép szemű lány! - Ki tudja, ki vagy?  És honnan hozott a szél?  A hegedű miről beszél? /- Hosszú kék hegy ormán ott vár egy tünde táj, ott édes nóta csendül, ott még a szív sem fáj.  - Ott teljesül az álom, mely mindig tova tűn. Szép tündérkertbe vágyom, hol nincsen árva szív. - Szép tündérkertbe vágyom, hol nincsen árva szív. - Szerelem vár ott a szívem mélyén… Ó, ne tétovázz, mert múlik a nyár, és hiába mind, ha tél újra vár!…Szerelem vár ott a szívem mélyén …Zórika, boldog légy! …Jöjj a karomba!… Jöjj vélem már, Zórika, a mennybolt a földre száll! Boldogságom várva vár rám, menjünk kéz a kézben már!”

IV.  Lehár Ferenc – Victor Léon, Leo Stein – Mérey Adolf: A víg özvegy  

8.) - Vilja-dal, II. felv. (Házy Erzsébet, km. az MRT Énekkara és Szimfonikus Zenekara, vezényel: Sebestyén András) – A Rádió Dalszínházának bemutatója: 1962. december 8., Kossuth Rádió 18.55 – 21.27.

„Az otthon hangja visszatér, hadd mondjak el egy szép mesét. Egy tündérlányról szól ekképp: Viljának hívja őt a nép. Élt egyszer egy Vilja, egy tündéri lény, meglátta az erdőn egy ifjú legény. Csak nézte, csak nézte és úgy megörül, hogy lángokat érez a szíve körül. Remegett a lány előtt, csak bámulta a tündérnőt. Sóvárgott. Vágyakozva kérte őt: /Vilja, ó, Vilja, te szép és csodás! Légy az enyém, soha el nem bocsáss! Üdvözítő csókod a sírba temet, néked adom éltemet. Vilja, egy csókod a sírba temet, néked adom éltemet…”

Köszönöm szépen!

Házy Erzsébet mellett a képen, mint "egy zenészt", Komlóssy Erzsébetet láthatjuk! Most már mindenki megnyugodhat. :)

Lásd még az előző hozzászólásomban. De ha "képben" vagy, kérlek, oszd meg velünk: "Ki nyer ma?"  

Feltűnt, hogy nem is hasonlít a senkire sem hasonlító Melisre..

A forrás szerint Melis, de ha nem ő,  akkor kit látunk Házy mellett a képen?  Ezt jó lenne tisztázni. Előre is köszönöm a választ. 

Melis helyett akár még Bende Zsoltra is tippelni lehetne a maszk és paróka  alatt...

Persze, ha a táncmester szerepére gondolnánk, akkor Kishegyi Árpád/Külkey László lenne, az első és második szereposztásból...  Azonban Somogyváry Lajos táncmesterére inkább illene ez a kép...

Még Komlóssy Erzsébetre/Szabó Anitára gondolok, a ki  a "zenész" volt a jelenetben. 

A paróka és a jelmez eléggé "csalafinta"

A képen Házy Erzsébet mellett nem Melis György látható!

Milyen kár, hogy akkor tájt nálunk még nem terjedt el annyira a színes fotózás!  Házy alakja, szerepformálása, pompázatos kosztümjének színpompája így is "lelki" szemeink elé tárulhat...

Na igen így kell kinéznie egy Manonnak!