713 IVA 2012-10-07 10:16:21 [Válasz erre: 709 Héterő 2012-10-06 00:19:12]
Kedves Héterő, nem kár. Az olasz szöveg hű fordítása az eredeti szöveg kétségtelenül sokkal (sokszorta) tisztább, költőibb, finomabb minőségéről tanúskodik. De én akkor nem hiányoltam ezt, a megértésre figyeltem, ami nem csökkentette a hatást. Lányi Viktor mentségére mondom, hogy nem könnyű ilyen zenéhez idomítani a magyar verseket, és nem is lehet az eredetiével azonos szavakat alkalmazni hozzá. (Meg azt is, hogy Thomas Mann műveit viszont lenyűgözően élvezetesre fordította.)
Kedves Héterő, nem kár. Az olasz szöveg hű fordítása az eredeti szöveg kétségtelenül sokkal (sokszorta) tisztább, költőibb, finomabb minőségéről tanúskodik. De én akkor nem hiányoltam ezt, a megértésre figyeltem, ami nem csökkentette a hatást. Lányi Viktor mentségére mondom, hogy nem könnyű ilyen zenéhez idomítani a magyar verseket, és nem is lehet az eredetiével azonos szavakat alkalmazni hozzá. (Meg azt is, hogy Thomas Mann műveit viszont lenyűgözően élvezetesre fordította.)
712 IVA 2012-10-07 10:05:06 [Válasz erre: 708 tiramisu 2012-10-05 23:42:23]
Igen. Az 1986-os felújítás (tk. részben új betanulás két szereposztásban), Tokodyval és Kelennel, illetve Kincsessel és Ilosfalvyval, valamint ezek „utánjátszásai” még magyarul szóltak. Amikor már Zemplénié és Pittié volt a címszerep, kb. negyed évszázaddal a bemutató után, már olasz nyelvű Manon ment az Operában.
Igen. Az 1986-os felújítás (tk. részben új betanulás két szereposztásban), Tokodyval és Kelennel, illetve Kincsessel és Ilosfalvyval, valamint ezek „utánjátszásai” még magyarul szóltak. Amikor már Zemplénié és Pittié volt a címszerep, kb. negyed évszázaddal a bemutató után, már olasz nyelvű Manon ment az Operában.
711 IVA 2012-10-07 09:54:16 [Válasz erre: 707 Héterő 2012-10-05 23:09:45]
Kedves Héterő, zavarba hoz az érdeklődésed, azért is, mert a Donizetti-topicban vagyunk. Ezért itt is azzal takarózom, hogy sok darabbal, balettel és operával éltem személyes érzelmi életet, így a Lammermoori Luciával is egy-egy korszakban. Hiszen ezek a szerelmi történetek hogyne rímelnének egy kamasz életének érzéseire, eseményeire? Ehhez az fogékony és érzékeny korhoz jósorsom megáldott a cigányok iránti vonzalommal és rajongással, első látásra s onnan máig. (Nem is hajlok a ma "trendi" roma szó használatára, mivel nekem a cigány jelentése mindig kedves és pozitív.) Hajszál híján eljutottam egy Carmen-előadásra az Erkelbe, amikor Tiszay Magda énekelte a szerepet, ám ez, hirtelen akadály miatt, meghiúsult. Sok slágerrészlet kedvelése után a rádióból ismertem meg a teljes darabot, a csodás Stevens, Resnik, Crespen és Tiszay felvételeiből, és e mámoros szerelem kalandjának fontos állomsaként jutottam el az Operába, egy Ferencsik vezényelte előadásra (Szabó Anita, Simándy, László Margit remekeltek). – A Nyugat lánya története helyett csak egyetlen "motívumot" idézek fel. Nem volt akkoriban fejhallgatóm, a környezetemben élő normális emberek viszont késő este aludni szerettek. Egy raktárba zárkóztam, ahol a padláslépcsőn szólt a világ zenéje, a táskarádióból. Hófúvás is besüvített olykor kintről – és még színezhetném a történetet azzal, hogy vér is csöppent a kezemre a padlásról, de ez már ugyanúgy nem lenne igaz, mintha a közelben álló haranglábról azt mondanám, hogy akasztófa volt. – Lucia története is életem része, lehet, hogy meg is őrültem tőle. Még nem pusztultam bele, de írogatok e fórumra, hogy mindenki megítélhesse, hol tartok.
Kedves Héterő, zavarba hoz az érdeklődésed, azért is, mert a Donizetti-topicban vagyunk. Ezért itt is azzal takarózom, hogy sok darabbal, balettel és operával éltem személyes érzelmi életet, így a Lammermoori Luciával is egy-egy korszakban. Hiszen ezek a szerelmi történetek hogyne rímelnének egy kamasz életének érzéseire, eseményeire? Ehhez az fogékony és érzékeny korhoz jósorsom megáldott a cigányok iránti vonzalommal és rajongással, első látásra s onnan máig. (Nem is hajlok a ma "trendi" roma szó használatára, mivel nekem a cigány jelentése mindig kedves és pozitív.) Hajszál híján eljutottam egy Carmen-előadásra az Erkelbe, amikor Tiszay Magda énekelte a szerepet, ám ez, hirtelen akadály miatt, meghiúsult. Sok slágerrészlet kedvelése után a rádióból ismertem meg a teljes darabot, a csodás Stevens, Resnik, Crespen és Tiszay felvételeiből, és e mámoros szerelem kalandjának fontos állomsaként jutottam el az Operába, egy Ferencsik vezényelte előadásra (Szabó Anita, Simándy, László Margit remekeltek). – A Nyugat lánya története helyett csak egyetlen "motívumot" idézek fel. Nem volt akkoriban fejhallgatóm, a környezetemben élő normális emberek viszont késő este aludni szerettek. Egy raktárba zárkóztam, ahol a padláslépcsőn szólt a világ zenéje, a táskarádióból. Hófúvás is besüvített olykor kintről – és még színezhetném a történetet azzal, hogy vér is csöppent a kezemre a padlásról, de ez már ugyanúgy nem lenne igaz, mintha a közelben álló haranglábról azt mondanám, hogy akasztófa volt. – Lucia története is életem része, lehet, hogy meg is őrültem tőle. Még nem pusztultam bele, de írogatok e fórumra, hogy mindenki megítélhesse, hol tartok.
710 IVA 2012-10-07 09:03:37 [Válasz erre: 706 jukiguni 2012-10-05 19:45:07]
Jukiguni, nem értettél meg. A profán „korhű” kifejezés nem az én szóhasználatom, nem rendezői színházon akadok ki, hanem azon, ha egy rendezői színházi előadás – koncepciója vagy koncepciótlansága okán - nekem nem igazolja magát. Erősen kétlem, hogy láttad vagy hallottad a MÁO Poppea-előadását. Átdolgozott (és külföldi színpadon már sikert aratott) változat ment, mégis, a romantikus operához szokott néző számára, ha nem is autentikus, de meghökkentően más méretű, összetételű és hangzású zenekarral. Verdihez semmi köze és közelsége nem volt (ugyan, hogyan lehetne Verdihez „közelíteni” egy megírt barokk zenét?! – még Verdi műveit sem lehetne közelíteni egymáshoz, oly különbözőek), leszámítva az olaszságot és a szerzők neveinek azonos elemét. Mikó rendezése nem volt sem historikus, sem historizáló. Stilizált rendezése és látványvilága volt, és mindenekfelett stílusa. „Általában” nem szólok meg semmit, csak ha okot érzek rá, és nem indoklás nélkül. Indoklással, ami az én, olykor markáns véleményem, de nem szakvélemény. Pontosan tudom, saját tapasztalatból, megfigyelésből és visszatekintésből, hogy egy előadás látványvilágán menthetetlenül ott az előadás korának nyoma. Szeretném, ha a látványtervezők a cselekmény helyszínének és korának illúzióját keltenék, de lényegesebb, hogy ne okozzon zavart és ne provokáljon. Ráadásul annak elsősorban a drámai kifejezést kell segítenie. Csak egyetlen példát mondok, miért badarság pl. az új Hunyadi László „jelmezvilága”, Gara Mária menyasszonyi ruháját véve. Kisebb baj, hogy fátyol nélkül nyugodtan viselhetné szinte bármelyik magyar vagy bécsi nagyoperett primadonnája. De kizárt, hogy e valóságos történelmi eseményt feldolgozó mű cselekményének idejében egy főúri, természetesen szűz menyasszony közszemlére bocsáthatta vállait, karjait, dekoltázsát egy egyúttal politikai eseményen. (Lehet, hogy még a nászszobában sem, valószínű, hiszen Magyarországon még a sötét középkorban vagyunk, amikor a szexus az utódnemzésre korlátozódik, távol tartva az csapongó örömöket.) A derűs reneszánsz, amely meghozza a (női) szépség újrafelfedezését, majd csak éppen Mátyás udvarában kezd beszivárogni Budára. Miklósa Erika jelmezében nincs hiteles üzenet, s ha üzen valamit egyáltalán, számomra valami ilyesmit: „Kedves fiatalok, gyertek nyugodtan operába, nem igaz, hogy itt csak öreg, kövér nénik énekelnek szerelmes hősnőket, nálunk modell alkatú lányok viselnek jó cuccokat, esetleg még a menyasszonyi ruhátokhoz is ötletet kaptok.” És ez a melléfogás, műveletlenség, üresség és katyvasz tetten érhető az előadás szinte minden elemén. (Olyan túlságosan nem offoltam a Donizetti-topicban: hozhat a jövő felháborító menyasszonyi ruhát még egy Lucia-felújításban is.)
Jukiguni, nem értettél meg. A profán „korhű” kifejezés nem az én szóhasználatom, nem rendezői színházon akadok ki, hanem azon, ha egy rendezői színházi előadás – koncepciója vagy koncepciótlansága okán - nekem nem igazolja magát. Erősen kétlem, hogy láttad vagy hallottad a MÁO Poppea-előadását. Átdolgozott (és külföldi színpadon már sikert aratott) változat ment, mégis, a romantikus operához szokott néző számára, ha nem is autentikus, de meghökkentően más méretű, összetételű és hangzású zenekarral. Verdihez semmi köze és közelsége nem volt (ugyan, hogyan lehetne Verdihez „közelíteni” egy megírt barokk zenét?! – még Verdi műveit sem lehetne közelíteni egymáshoz, oly különbözőek), leszámítva az olaszságot és a szerzők neveinek azonos elemét. Mikó rendezése nem volt sem historikus, sem historizáló. Stilizált rendezése és látványvilága volt, és mindenekfelett stílusa. „Általában” nem szólok meg semmit, csak ha okot érzek rá, és nem indoklás nélkül. Indoklással, ami az én, olykor markáns véleményem, de nem szakvélemény. Pontosan tudom, saját tapasztalatból, megfigyelésből és visszatekintésből, hogy egy előadás látványvilágán menthetetlenül ott az előadás korának nyoma. Szeretném, ha a látványtervezők a cselekmény helyszínének és korának illúzióját keltenék, de lényegesebb, hogy ne okozzon zavart és ne provokáljon. Ráadásul annak elsősorban a drámai kifejezést kell segítenie. Csak egyetlen példát mondok, miért badarság pl. az új Hunyadi László „jelmezvilága”, Gara Mária menyasszonyi ruháját véve. Kisebb baj, hogy fátyol nélkül nyugodtan viselhetné szinte bármelyik magyar vagy bécsi nagyoperett primadonnája. De kizárt, hogy e valóságos történelmi eseményt feldolgozó mű cselekményének idejében egy főúri, természetesen szűz menyasszony közszemlére bocsáthatta vállait, karjait, dekoltázsát egy egyúttal politikai eseményen. (Lehet, hogy még a nászszobában sem, valószínű, hiszen Magyarországon még a sötét középkorban vagyunk, amikor a szexus az utódnemzésre korlátozódik, távol tartva az csapongó örömöket.) A derűs reneszánsz, amely meghozza a (női) szépség újrafelfedezését, majd csak éppen Mátyás udvarában kezd beszivárogni Budára. Miklósa Erika jelmezében nincs hiteles üzenet, s ha üzen valamit egyáltalán, számomra valami ilyesmit: „Kedves fiatalok, gyertek nyugodtan operába, nem igaz, hogy itt csak öreg, kövér nénik énekelnek szerelmes hősnőket, nálunk modell alkatú lányok viselnek jó cuccokat, esetleg még a menyasszonyi ruhátokhoz is ötletet kaptok.” És ez a melléfogás, műveletlenség, üresség és katyvasz tetten érhető az előadás szinte minden elemén. (Olyan túlságosan nem offoltam a Donizetti-topicban: hozhat a jövő felháborító menyasszonyi ruhát még egy Lucia-felújításban is.)
709 Héterő 2012-10-06 00:19:12 [Válasz erre: 697 IVA 2012-10-05 04:43:05]
Kedves Iva, kár, hogy az a bizonyos „tökéletes” La traviata-felkészülés, amit lelkesen végrehajtottál, minden bizonnyal abból a borzalomból történt, amit [url]http://www.momus.hu/forum.php?forumcat=418;itt[/url], 98 alatt már minősítettem. Ma is szereted, mert akkor nem jutott más. Nem is feledhető soha az első szerelem, noha később esetleg szemrevalóbb partner is kerül.
Kedves Iva, kár, hogy az a bizonyos „tökéletes” La traviata-felkészülés, amit lelkesen végrehajtottál, minden bizonnyal abból a borzalomból történt, amit [url]http://www.momus.hu/forum.php?forumcat=418;itt[/url], 98 alatt már minősítettem. Ma is szereted, mert akkor nem jutott más. Nem is feledhető soha az első szerelem, noha később esetleg szemrevalóbb partner is kerül.
708 tiramisu 2012-10-05 23:42:23 [Válasz erre: 697 IVA 2012-10-05 04:43:05]
Mikó András Manon Lescaut rendezése is ment olasz nyelven a MÁO-ban.
Mikó András Manon Lescaut rendezése is ment olasz nyelven a MÁO-ban.
707 Héterő 2012-10-05 23:09:45 [Válasz erre: 697 IVA 2012-10-05 04:43:05]
Azért meséld csak el a Carment és A nyugat lányát is, ha olyan jó a történet, mint a két, kedves kis kokotté!
Azért meséld csak el a Carment és A nyugat lányát is, ha olyan jó a történet, mint a két, kedves kis kokotté!
706 jukiguni 2012-10-05 19:45:07 [Válasz erre: 680 IVA 2012-10-04 04:30:14]
Kérésedet megértettem, és még igazat is adok neki. Csak arra szerettem volna rávilágítani, hogy nincs igazi korhű rendezés és minden rendezés magán hordja a korszak divatját, stílusát, életérzését. Így nem értem miért kell kiakadni a rendezői színházon. Én se rajongok érte maradéktalanul, de vannak képviselői akiket szeretek. És Monteverdi darabjait Leppard átdolgozásában játszották a MÁO-ban ha jól tudom, legalábbis Till Géza ezt írja Opera c. kézikönyvében. Nos Leppard a 19. századi opera hagyományokhoz szabta a barokk operákat, mert szerinte csak így emészthetőek a mai kor számára: áthangszerelt, meghúzott és bizony a barokk zene erősen felismerhetetlen lett számomra az ő elképzelései szerint. Monteverdi zenéjét inkább Verdihez közelítette, mint az 1700-as évekhez. Ahogy Nádasdyék is: modernizálták, a saját koruk ízléséhez szabták Erkelt. Ez is modernizáció, ez a régi új köntösbe öltöztetése, csak sokkal durvább módon. És téged ez nem zavar, ha operaelőadásról van szó. De ha nem ha nem korhű, hanem modern a rendezés azt általában megszólod, mert szerinted szájba rágós meg stb.. Szerintem ez ellentmondásos: ha a zenei alapanyagot modernizálják és idegenítik el az eredeti korstílustól az nem zavar, de ha a rendezés modernizál és helyezi át más korszakba a történetet az nem tetszik és szerinted primitív és szájbarágós meg stb.. Engem nem zavar a hagyományos operarendezés, ha nem csak jelmezes koncert, de nem zavar a modern opera rendezés se. De az igen is fontos, hogy az opera zenéjét lehetőleg autentikusan, minden jelentős átszabás nélkül játsszák (a hangzás nem lehet pont olyan, egyes részeket ki lehet húzni, vagy az énekes kidíszítheti stb., de azért álljon már meg a menet a durva belekomponálások és átírások tekintetében) és a librettót se szabják át. Nem érdekel, hogy ez régen szokás volt, meg stb.. Kit érdekel mi volt ötven évvel ezelőtt? Nem arra vagyok kíváncsi ötven éve vagy ma ki hogy gondolja hogyan kellett volna xy-nak megírnia az operáit: hanem arra, hogyan írta meg? Szerintem aki igazán igényes zenekedvelő, az a zenei megvalósítás, a rendezés minősége mellett erre is oda figyel. Többet nem is szólalok meg a témában, mert a legtöbben ezt úgyse értik és semmi mást nem néznek, csak a zenei kivitelezést, vagy legalábbis számukra az a legfőbb, a minden. Pedig az opera összetett műfaj: ha már a megvalósítás egyik vagy másik eleme kifogásolható számomra az egész műélvezet borul és műiszonyattá fajul.
Kérésedet megértettem, és még igazat is adok neki. Csak arra szerettem volna rávilágítani, hogy nincs igazi korhű rendezés és minden rendezés magán hordja a korszak divatját, stílusát, életérzését. Így nem értem miért kell kiakadni a rendezői színházon. Én se rajongok érte maradéktalanul, de vannak képviselői akiket szeretek. És Monteverdi darabjait Leppard átdolgozásában játszották a MÁO-ban ha jól tudom, legalábbis Till Géza ezt írja Opera c. kézikönyvében. Nos Leppard a 19. századi opera hagyományokhoz szabta a barokk operákat, mert szerinte csak így emészthetőek a mai kor számára: áthangszerelt, meghúzott és bizony a barokk zene erősen felismerhetetlen lett számomra az ő elképzelései szerint. Monteverdi zenéjét inkább Verdihez közelítette, mint az 1700-as évekhez. Ahogy Nádasdyék is: modernizálták, a saját koruk ízléséhez szabták Erkelt. Ez is modernizáció, ez a régi új köntösbe öltöztetése, csak sokkal durvább módon. És téged ez nem zavar, ha operaelőadásról van szó. De ha nem ha nem korhű, hanem modern a rendezés azt általában megszólod, mert szerinted szájba rágós meg stb.. Szerintem ez ellentmondásos: ha a zenei alapanyagot modernizálják és idegenítik el az eredeti korstílustól az nem zavar, de ha a rendezés modernizál és helyezi át más korszakba a történetet az nem tetszik és szerinted primitív és szájbarágós meg stb.. Engem nem zavar a hagyományos operarendezés, ha nem csak jelmezes koncert, de nem zavar a modern opera rendezés se. De az igen is fontos, hogy az opera zenéjét lehetőleg autentikusan, minden jelentős átszabás nélkül játsszák (a hangzás nem lehet pont olyan, egyes részeket ki lehet húzni, vagy az énekes kidíszítheti stb., de azért álljon már meg a menet a durva belekomponálások és átírások tekintetében) és a librettót se szabják át. Nem érdekel, hogy ez régen szokás volt, meg stb.. Kit érdekel mi volt ötven évvel ezelőtt? Nem arra vagyok kíváncsi ötven éve vagy ma ki hogy gondolja hogyan kellett volna xy-nak megírnia az operáit: hanem arra, hogyan írta meg? Szerintem aki igazán igényes zenekedvelő, az a zenei megvalósítás, a rendezés minősége mellett erre is oda figyel. Többet nem is szólalok meg a témában, mert a legtöbben ezt úgyse értik és semmi mást nem néznek, csak a zenei kivitelezést, vagy legalábbis számukra az a legfőbb, a minden. Pedig az opera összetett műfaj: ha már a megvalósítás egyik vagy másik eleme kifogásolható számomra az egész műélvezet borul és műiszonyattá fajul.
705 Haandel 2012-10-05 19:20:50
[url]http://www.youtube.com/watch?v=i_eFR3RiMRY&playnext=1&list=PL203AD1A559514FFE&feature=results_main;Faterország[/url] [url]http://www.aria-database.com/translations/lustige_witwe.txt;Dann kann ich leicht vergessen Das teu're Vaterland![/url] [url]http://hu.wikipedia.org/wiki/A_v%C3%ADg_%C3%B6zvegy;A víg özvegy[/url] (németül Die lustige Witwe) Lehár Ferenc háromfelvonásos operettje. Szövegkönyvét Victor Léon és Leo Stein írták Henri Meilhac 1861-es vígjátéka, a L’attaché d’ambassade (Az attasé) alapján. Az operett ősbemutatójára 1905. december 30-án került sor a bécsi Theater an der Wienben. A zeneszerző első nagy sikere volt, mellyel megalapozta nemzetközi karrierjét. Budapesten először 1906. november 27-én mutatták be a Magyar Színházban. ...
[url]http://www.youtube.com/watch?v=i_eFR3RiMRY&playnext=1&list=PL203AD1A559514FFE&feature=results_main;Faterország[/url] [url]http://www.aria-database.com/translations/lustige_witwe.txt;Dann kann ich leicht vergessen Das teu're Vaterland![/url] [url]http://hu.wikipedia.org/wiki/A_v%C3%ADg_%C3%B6zvegy;A víg özvegy[/url] (németül Die lustige Witwe) Lehár Ferenc háromfelvonásos operettje. Szövegkönyvét Victor Léon és Leo Stein írták Henri Meilhac 1861-es vígjátéka, a L’attaché d’ambassade (Az attasé) alapján. Az operett ősbemutatójára 1905. december 30-án került sor a bécsi Theater an der Wienben. A zeneszerző első nagy sikere volt, mellyel megalapozta nemzetközi karrierjét. Budapesten először 1906. november 27-én mutatták be a Magyar Színházban. ...
704 IVA 2012-10-05 19:12:03 [Válasz erre: 699 Heiner Lajos 2012-10-05 11:59:26]
Lehet tudni, mit csinálnak?
Lehet tudni, mit csinálnak?
703 Héterő 2012-10-05 17:17:26 [Válasz erre: 698 parampampoli 2012-10-05 08:50:53]
Én azért a Staatsopert tenném a főhelyre. Egy kis [url]http://www.bachtrack.com/find-an-opera/where/city=180-berlin?gclid=CLXAne6T6rICFcq7zAodEX4A1Q;ismertető látható itt[/url].
Én azért a Staatsopert tenném a főhelyre. Egy kis [url]http://www.bachtrack.com/find-an-opera/where/city=180-berlin?gclid=CLXAne6T6rICFcq7zAodEX4A1Q;ismertető látható itt[/url].
702 Héterő 2012-10-05 16:43:19 [Válasz erre: 700 Búbánat 2012-10-05 12:06:28]
Igazad van: „nagyon a mellékvágányra került valami”: – az érvelésed bázisa (bocsánatot kérek, de ez a helyzet). Mint mondod (kb): „jól teszi az English National Opera, hogy angolul éneklik a külföldi operákat.” Ennek alapján a MÁO is énekeltesse a műveket magyarra fordítva (is), mert benne van a nevében. Úgy, mint a szerinted mintául szolgáló Deutsche OB, mert a „német” szó ott a nevében. 1. Láthatjuk a Deutsche OB friss műsortervét: szinte kizárólag eredeti nyelven adnak elő, magad is azt írod immár. 2. Az English szót teljesen félreértelmezed. Vigyázat: az ország, amelyet mi kissé pongyolán Angliának nevezünk, nem más, mint az Egyesült Királyság, azaz United Kingdom ( Great Britain + Northern Ireland). Ilyenformán az English National Opera megnevezés itt – ellentétben mondjuk a British National Opera névvel – éppen azt jelenti: angol nyelven játszó opera. Mi mást tehetnének szegények: énekelnek angolul. 3. A „régen minden magyarul ment” indoklás egy korszakra igaz ugyan, de semmi köze a kérdéshez. Ezekszerint operába ma is mindenkinek konflissal kellene érkeznie, hiszen nagy korszakunkban, pl. Mahler idejében így tett mindenki; meg de jó volt akkor, amikor a mobiltelefon nem csörgött bele a pianissimokba: szemétre hát minden mobiltelefonnal! Ha van meggyőzőbb, tényszerű érved a magyar éneklés mellett, kíváncsian várom.
Igazad van: „nagyon a mellékvágányra került valami”: – az érvelésed bázisa (bocsánatot kérek, de ez a helyzet). Mint mondod (kb): „jól teszi az English National Opera, hogy angolul éneklik a külföldi operákat.” Ennek alapján a MÁO is énekeltesse a műveket magyarra fordítva (is), mert benne van a nevében. Úgy, mint a szerinted mintául szolgáló Deutsche OB, mert a „német” szó ott a nevében. 1. Láthatjuk a Deutsche OB friss műsortervét: szinte kizárólag eredeti nyelven adnak elő, magad is azt írod immár. 2. Az English szót teljesen félreértelmezed. Vigyázat: az ország, amelyet mi kissé pongyolán Angliának nevezünk, nem más, mint az Egyesült Királyság, azaz United Kingdom ( Great Britain + Northern Ireland). Ilyenformán az English National Opera megnevezés itt – ellentétben mondjuk a British National Opera névvel – éppen azt jelenti: angol nyelven játszó opera. Mi mást tehetnének szegények: énekelnek angolul. 3. A „régen minden magyarul ment” indoklás egy korszakra igaz ugyan, de semmi köze a kérdéshez. Ezekszerint operába ma is mindenkinek konflissal kellene érkeznie, hiszen nagy korszakunkban, pl. Mahler idejében így tett mindenki; meg de jó volt akkor, amikor a mobiltelefon nem csörgött bele a pianissimokba: szemétre hát minden mobiltelefonnal! Ha van meggyőzőbb, tényszerű érved a magyar éneklés mellett, kíváncsian várom.
701 Momo 2012-10-05 14:29:46
Szerintem egyáltalán nem baj, ha magyarul is játszanak operát. Nagyon rendben van az is. Színdarabokat, regényeket is lefordítunk. A filmeket szinkronizáljuk. Ugyanakkor mindegyik elérhető eredetiben is. A kizárólagossággal van baj. Kicsit olyan ez, mint a „hagyományos” (zenecentrikus) és a „modern” (színházcentrikus) operarendezés híveinek a vitája: Egyik ki nem állhatja a másikat, és ha rajtuk múlik le is törölnék a színpadokról a nekik nem tetsző produkciókat.
Szerintem egyáltalán nem baj, ha magyarul is játszanak operát. Nagyon rendben van az is. Színdarabokat, regényeket is lefordítunk. A filmeket szinkronizáljuk. Ugyanakkor mindegyik elérhető eredetiben is. A kizárólagossággal van baj. Kicsit olyan ez, mint a „hagyományos” (zenecentrikus) és a „modern” (színházcentrikus) operarendezés híveinek a vitája: Egyik ki nem állhatja a másikat, és ha rajtuk múlik le is törölnék a színpadokról a nekik nem tetsző produkciókat.
700 Búbánat 2012-10-05 12:06:28 [Válasz erre: 689 Héterő 2012-10-04 22:13:16]
Valóban, manapság a Deutsche Oper Berlin eredeti nyelven játssza az operákat, de amikor arra utaltam, hogy a nevében is anyanyelvű operajátszás színhelye ez a patinás német színház, akkor elsősorban a múltja lebegett a szemem előtt: konkrétan Meyerbeer Hugenottákjára gondoltam, amit 1991-ben mutattak be, és németül énekelték. Ezt adták a TV-ben, ami DVD-n is kijött. (Angela Denning, Lucy Peacock, Richard Leech, Hartmut Welker, Martin Blasius, a karmester Soltész István volt.) De még régebbről is vannak példáim a DOB-ből: Cimarosától A titkos házasságot nem olaszul, hanem németül mutatta be (1967, Erika Köth, Patricia Johnson, Lisa Otto; Josef Greindl, Donald Grobe, Barry McDaniel), hasonlóképpen, Verdi Don Carlosát is németül énekelték ( 1965 - Wolfgang Sawallisch - Pilar Lorengar, Patricia Johnson, Lisa Otto; James King, Dietrich Fischer-Dieskau, Josef Greindl, Martti Talvela, Ivan Sardi), vagy A ravasz rókácska című Janacek-opera is németül ment náluk. Tehát ez a neves berlini német operaház igenis bemutatott régen francia, olasz, cseh operákat nem az eredeti nyelvükön, hanem német fordításban. Volt idő, amikor Olaszországban Wagnert olaszul is énekelték. Nem kell megtagadni a nézőközönségtől azt, ha lehetőség kínálkozik rá, anyanyelvükön is élvezhessék az operákat. A mi operaházunk az Erkel Színházzal együtt, hosszú évtizedeken át csak magyarul játszott mindent. Később, ahogy a DOB is tette, néhány kivétellel, átállt az eredeti nyelven való éneklésre. Miért baj, ha sokunk szívesen emlékszik vissza ezekre a saját, szép operaélményekre? Jól teszi az English National Opera is, hogy ők angolul énekelik a külföldi operákat! Valamikor ment ott Donizettitől a Stuart Maria. Én csak olasz nyelven ismertem és szerettem meg a darabot. De amikor DVD-ről megismertem a színház angol nyelvű előadását, rácsodálkoztam, hogy ezen a nyelven is mennyire hatott rám a darab szépsége, zeneisége (1982 – Charles Mackerras – Janet Baker, Rosalind Plowright, David Rendall, John Tomlnson, Alan Opie) – a nyelvet sem kellett hozzá értenem! Nekünk nem három csak egy operaházunk van, így a Magyar Állami Operaház továbbra is monopolhelyzetben van; a jelenkor irányzatának megfelelően túlnyomó többségében eredeti nyelven hozza színre az operákat. Nem fog visszatérni egy múltbéli - egyébként nem elítélendő - gyakorlathoz, amikor minden magyarul ment. Ettől senkinek sem kell tartania – ha mégoly szívesen vennénk is egyik–másik népszerű darabot újra anyanyelvünkön, a régi szép (vagy akár új) magyar fordításban hallani és abban gyönyörködni.
Valóban, manapság a Deutsche Oper Berlin eredeti nyelven játssza az operákat, de amikor arra utaltam, hogy a nevében is anyanyelvű operajátszás színhelye ez a patinás német színház, akkor elsősorban a múltja lebegett a szemem előtt: konkrétan Meyerbeer Hugenottákjára gondoltam, amit 1991-ben mutattak be, és németül énekelték. Ezt adták a TV-ben, ami DVD-n is kijött. (Angela Denning, Lucy Peacock, Richard Leech, Hartmut Welker, Martin Blasius, a karmester Soltész István volt.) De még régebbről is vannak példáim a DOB-ből: Cimarosától A titkos házasságot nem olaszul, hanem németül mutatta be (1967, Erika Köth, Patricia Johnson, Lisa Otto; Josef Greindl, Donald Grobe, Barry McDaniel), hasonlóképpen, Verdi Don Carlosát is németül énekelték ( 1965 - Wolfgang Sawallisch - Pilar Lorengar, Patricia Johnson, Lisa Otto; James King, Dietrich Fischer-Dieskau, Josef Greindl, Martti Talvela, Ivan Sardi), vagy A ravasz rókácska című Janacek-opera is németül ment náluk. Tehát ez a neves berlini német operaház igenis bemutatott régen francia, olasz, cseh operákat nem az eredeti nyelvükön, hanem német fordításban. Volt idő, amikor Olaszországban Wagnert olaszul is énekelték. Nem kell megtagadni a nézőközönségtől azt, ha lehetőség kínálkozik rá, anyanyelvükön is élvezhessék az operákat. A mi operaházunk az Erkel Színházzal együtt, hosszú évtizedeken át csak magyarul játszott mindent. Később, ahogy a DOB is tette, néhány kivétellel, átállt az eredeti nyelven való éneklésre. Miért baj, ha sokunk szívesen emlékszik vissza ezekre a saját, szép operaélményekre? Jól teszi az English National Opera is, hogy ők angolul énekelik a külföldi operákat! Valamikor ment ott Donizettitől a Stuart Maria. Én csak olasz nyelven ismertem és szerettem meg a darabot. De amikor DVD-ről megismertem a színház angol nyelvű előadását, rácsodálkoztam, hogy ezen a nyelven is mennyire hatott rám a darab szépsége, zeneisége (1982 – Charles Mackerras – Janet Baker, Rosalind Plowright, David Rendall, John Tomlnson, Alan Opie) – a nyelvet sem kellett hozzá értenem! Nekünk nem három csak egy operaházunk van, így a Magyar Állami Operaház továbbra is monopolhelyzetben van; a jelenkor irányzatának megfelelően túlnyomó többségében eredeti nyelven hozza színre az operákat. Nem fog visszatérni egy múltbéli - egyébként nem elítélendő - gyakorlathoz, amikor minden magyarul ment. Ettől senkinek sem kell tartania – ha mégoly szívesen vennénk is egyik–másik népszerű darabot újra anyanyelvünkön, a régi szép (vagy akár új) magyar fordításban hallani és abban gyönyörködni.
699 Heiner Lajos 2012-10-05 11:59:26 [Válasz erre: 698 parampampoli 2012-10-05 08:50:53]
Pár napja jártam Berlinben, a Brandenburger Tor mellett kiváló Zwickl-t ittam - de ahogy a sugárút végig fel van túrva....
Pár napja jártam Berlinben, a Brandenburger Tor mellett kiváló Zwickl-t ittam - de ahogy a sugárút végig fel van túrva....
698 parampampoli 2012-10-05 08:50:53 [Válasz erre: 689 Héterő 2012-10-04 22:13:16]
Szeretnénk mi azt a színvonalat, amit a Deutsche Oper képvisel... Alighanem fogalmad sincs kik énekelnek ott napi rendszerességgel. A három operaház között -- amelyekből az egyiket most renoválják -- mindenképpen a legjelentősebb.
Szeretnénk mi azt a színvonalat, amit a Deutsche Oper képvisel... Alighanem fogalmad sincs kik énekelnek ott napi rendszerességgel. A három operaház között -- amelyekből az egyiket most renoválják -- mindenképpen a legjelentősebb.
697 IVA 2012-10-05 04:43:05 [Válasz erre: 694 Héterő 2012-10-05 00:33:25]
Kedves Héterő! A Te változatod alapvető hibájának azt tartom, hogy biztosítottnak veszed a néző második és további megközelítéseit. Nem feltétlenül a látványnak tulajdonítom a drámát, sőt, operáról lévén szó, azt mindenképpen a zene hordozza. A látványban annak az élménynek a lehetősége van, amelyet a vizualitásra fogékony néző (a legtöbb ember ilyen) másnap, vagy három év múlva újból át szeretne élni. Ezért tartom fontosnak a jó (= szép) díszletet, a hiteles(nek ható) miliőt, a minél tökéletesebb illúziót, és hogy az ne csak ott legyen a színpadon, hanem élvezhesse is a néző. Ha ez nincs, vagy hiányos, nem lesz második megközelítés, nem lesz kutatás a lemezboltban és a YouTube-on. A tartalom, a libretto előzetes tanulmányozása biztosan nem árt, de hogy ajánlatos-e, vagy sem, arra nincs receptem, mert saját tapasztalataim sem egyformák. Hadd mondjam el különböző találkozásaimat két kedvencemmel, a Traviatával és a Manon Lescaut-val. A két opera közti rokonság miatt is (A kaméliás hölgyben határozott utalás van Prévost regényére), és ezzel szeretnék Búbánat iménti hozzászólására is reflektálni. Amikor a Traviatát először láttam (az Erkel Színházban, Mátyás Máriával), gyerek voltam. Nem lehetett nem ismerni a rádióból a két előjátékot és a Pezsgő-duettet. A szexualitásról nagyon keveset sejtettem, a prostitúcióról nem is hallottam még. A Pesti Műsor ismertetője azzal kezdődött, hogy „Alfréd beleszeret Violettába, a párizsi felvilág felkapott szépségébe.” Nem hibáztam: a heti műsorújságban éveken át, hétről hétre nem volt teljes ékezet a félvilág é-jén, csak egy kis maszat (egy nyomdász tudna rá kifejezést, milyen okból), tehát én nem kérdeztem meg, mit jelent ez a szó, mert úgy gondoltam, a nagyvilági társaság szinonimája. Vagyis csak egy elegáns világnak gondoltam. Az előadás szövegéből drámai helyzeteket, érdekfeszítő és érthető tragédiát kaptam. Mivel dalszínházainkban igen sok darab ment, minden héten pedig akkoriban nem járhattam, csak kevés darab ismételt látogatására került sor. A Traviatával legközelebb akkor találkoztam, amikor lemezjátszóm lett: első operalemezem a Gardelli vezényelte teljes Qualiton-fevétel volt, Déry Gabriellával, Ilosfalvyval. Ebben az időben szoktam rá teljes operák hallgatására szövegkönyvvel (3,- forintosokkal), így lett egyik kedvencem a Traviata is, amelynek rádióban sugárzott felvételeit is sűrűn hallgattam, Orosz Júliával, Callasszal, Tebaldival, Rosanna Carterivel. Ugyanolyan örömmel magyarul, mint olaszul! Csak ez idő tájt olvastam A kaméliás hölgyet, amely akkor nagy élményem lett, és alaposabban tájékoztatott arról, amire gyerekkoromban nem is voltam kíváncsi. A Manon Lescaut-val való „szerelmi történetem” fordítva alakult. Puccini más operáit ismertem, rajongtam is értük, és tudtam, hogy megy az Operában a Manon Házy Erzsébettel, amit nekem látnom kell valamikor. Ám előbb akadt kezembe a regény, amely talán A kaméliás hölgynél is nagyobb hatással volt rám. Megvettem a szövegkönyvet is, és hallgattam a rádiófelvételeket: Licia Albanese és Jussi Björling, Házy és Ilosfalvy teljes felvételét váltogatták a rádióban, mindkettőt nagy élvezetemre. Tökéletesen ismertem és értettem az operát, mire eljutottam az előadásra (amelyet első alkalommal a legendás párossal sikerült megnéznem) és a Manon sok-sok további előadására. Ezt a készülődéssel és várakozásokkal teli utat ma is úgy érzem, mint egy szerelem emlékét, amelynek története volt, és ma is tart. Szerencsére a műalkotások iránti szerelemben nem kell monogámnak lenni, de azért nem fogom most elmondani a Carmenhez, A Nyugat lányához és a többiekhez fűződő viszonyom történetét, maradok a két francia kurtizánnál. Mire a Traviatát viszontláttam az Erkelben, már felújították, számomra utálatos díszlettel, később a még utálatosabb Békés-rendezésben, amely máig is megy. Ezért ezt a darabot olyan ritkán néztem meg, amennyire csak "lehetett". Vendégfellépéseknek, új beállásoknak nem tudtam ellenállni. Sass Sylvia beállásának sem, mely alkalom forduló volt a kor operatörténetében: az első teljesen olasz nyelvű előadás, amelyben a mellékszereplők és a kórus is olaszul énekeltek. Érdekes és rokonszenves kezdeményezésnek találtam, bár a hangzást nem ugyanolyan természetesnek, mint a külföldi felvételeken. Tiszteltem Sass Sylviát (később kedvencemet, Tokody Ilonát is), amiért szerepeit olaszul is tudja, de ellenszenvesnek találtam, amikor kikötötte, hogy magyarul nem is hajlandó énekelni. Jó szemmel néztem és örömmel vettem, hogy szaporodnak a repertoárban az eredeti nyelvű előadások, de felháborítónak tartottam Fischer Iván nyilatkozatát egy interjúban, amely szerint provinciális dolog magyarul játszani operát – és azóta is felháborít a kizárólagosságra való törekvés, immár gyakorlat. A Manon Lescaut számtalan magyar nyelvű előadását, új betanulását láttam, többekben vendégeket, akikkel magyarul énekeltek a partnerek: a Mikó-rendezésben, amely nem volt hibátlan, s amelynek tulajdonképpen a díszleteit sem szerettem. De az – egyszerűen – jó, mindig élvezhető produkció volt. Azt is mondhatnám, és nem mellesleg: a magyarul éneklő Házy és Ilosfalvy fellépésével, legendás alakításával a XX. század egyik művészeti csúcsteljesítménye. Aztán jött Valló állatorvosi ló-rendezése az Erkel Színházban, immár nem csúcsformájukat mutató énekesekkel, s ment át az Operába, jókkal és kevésbé jókkal – olaszul, immár „természetesen” csak olaszul. Ez pedig – egyszerűen – rossz, élvezhetetlen produkció. Azt is mondhatnám: valami végtelenül provinciális műsordarab, eredeti nyelven. Tehát a minőséget, a provinciálistól való elrugaszkodást, a hajszolt „világszínvonalat” nem a helyi nyelvű előadásoktól való megszabadulás biztosítja. (És hány előadást tudnék még említeni, amelyek „magyar korukban” élmények voltak, eredeti nyelven pedig alig-alig tudnak azok lenni. Nem a nyelvtől függően, hanem az ihletettség léte vagy hiánya miatt.)
Kedves Héterő! A Te változatod alapvető hibájának azt tartom, hogy biztosítottnak veszed a néző második és további megközelítéseit. Nem feltétlenül a látványnak tulajdonítom a drámát, sőt, operáról lévén szó, azt mindenképpen a zene hordozza. A látványban annak az élménynek a lehetősége van, amelyet a vizualitásra fogékony néző (a legtöbb ember ilyen) másnap, vagy három év múlva újból át szeretne élni. Ezért tartom fontosnak a jó (= szép) díszletet, a hiteles(nek ható) miliőt, a minél tökéletesebb illúziót, és hogy az ne csak ott legyen a színpadon, hanem élvezhesse is a néző. Ha ez nincs, vagy hiányos, nem lesz második megközelítés, nem lesz kutatás a lemezboltban és a YouTube-on. A tartalom, a libretto előzetes tanulmányozása biztosan nem árt, de hogy ajánlatos-e, vagy sem, arra nincs receptem, mert saját tapasztalataim sem egyformák. Hadd mondjam el különböző találkozásaimat két kedvencemmel, a Traviatával és a Manon Lescaut-val. A két opera közti rokonság miatt is (A kaméliás hölgyben határozott utalás van Prévost regényére), és ezzel szeretnék Búbánat iménti hozzászólására is reflektálni. Amikor a Traviatát először láttam (az Erkel Színházban, Mátyás Máriával), gyerek voltam. Nem lehetett nem ismerni a rádióból a két előjátékot és a Pezsgő-duettet. A szexualitásról nagyon keveset sejtettem, a prostitúcióról nem is hallottam még. A Pesti Műsor ismertetője azzal kezdődött, hogy „Alfréd beleszeret Violettába, a párizsi felvilág felkapott szépségébe.” Nem hibáztam: a heti műsorújságban éveken át, hétről hétre nem volt teljes ékezet a félvilág é-jén, csak egy kis maszat (egy nyomdász tudna rá kifejezést, milyen okból), tehát én nem kérdeztem meg, mit jelent ez a szó, mert úgy gondoltam, a nagyvilági társaság szinonimája. Vagyis csak egy elegáns világnak gondoltam. Az előadás szövegéből drámai helyzeteket, érdekfeszítő és érthető tragédiát kaptam. Mivel dalszínházainkban igen sok darab ment, minden héten pedig akkoriban nem járhattam, csak kevés darab ismételt látogatására került sor. A Traviatával legközelebb akkor találkoztam, amikor lemezjátszóm lett: első operalemezem a Gardelli vezényelte teljes Qualiton-fevétel volt, Déry Gabriellával, Ilosfalvyval. Ebben az időben szoktam rá teljes operák hallgatására szövegkönyvvel (3,- forintosokkal), így lett egyik kedvencem a Traviata is, amelynek rádióban sugárzott felvételeit is sűrűn hallgattam, Orosz Júliával, Callasszal, Tebaldival, Rosanna Carterivel. Ugyanolyan örömmel magyarul, mint olaszul! Csak ez idő tájt olvastam A kaméliás hölgyet, amely akkor nagy élményem lett, és alaposabban tájékoztatott arról, amire gyerekkoromban nem is voltam kíváncsi. A Manon Lescaut-val való „szerelmi történetem” fordítva alakult. Puccini más operáit ismertem, rajongtam is értük, és tudtam, hogy megy az Operában a Manon Házy Erzsébettel, amit nekem látnom kell valamikor. Ám előbb akadt kezembe a regény, amely talán A kaméliás hölgynél is nagyobb hatással volt rám. Megvettem a szövegkönyvet is, és hallgattam a rádiófelvételeket: Licia Albanese és Jussi Björling, Házy és Ilosfalvy teljes felvételét váltogatták a rádióban, mindkettőt nagy élvezetemre. Tökéletesen ismertem és értettem az operát, mire eljutottam az előadásra (amelyet első alkalommal a legendás párossal sikerült megnéznem) és a Manon sok-sok további előadására. Ezt a készülődéssel és várakozásokkal teli utat ma is úgy érzem, mint egy szerelem emlékét, amelynek története volt, és ma is tart. Szerencsére a műalkotások iránti szerelemben nem kell monogámnak lenni, de azért nem fogom most elmondani a Carmenhez, A Nyugat lányához és a többiekhez fűződő viszonyom történetét, maradok a két francia kurtizánnál. Mire a Traviatát viszontláttam az Erkelben, már felújították, számomra utálatos díszlettel, később a még utálatosabb Békés-rendezésben, amely máig is megy. Ezért ezt a darabot olyan ritkán néztem meg, amennyire csak "lehetett". Vendégfellépéseknek, új beállásoknak nem tudtam ellenállni. Sass Sylvia beállásának sem, mely alkalom forduló volt a kor operatörténetében: az első teljesen olasz nyelvű előadás, amelyben a mellékszereplők és a kórus is olaszul énekeltek. Érdekes és rokonszenves kezdeményezésnek találtam, bár a hangzást nem ugyanolyan természetesnek, mint a külföldi felvételeken. Tiszteltem Sass Sylviát (később kedvencemet, Tokody Ilonát is), amiért szerepeit olaszul is tudja, de ellenszenvesnek találtam, amikor kikötötte, hogy magyarul nem is hajlandó énekelni. Jó szemmel néztem és örömmel vettem, hogy szaporodnak a repertoárban az eredeti nyelvű előadások, de felháborítónak tartottam Fischer Iván nyilatkozatát egy interjúban, amely szerint provinciális dolog magyarul játszani operát – és azóta is felháborít a kizárólagosságra való törekvés, immár gyakorlat. A Manon Lescaut számtalan magyar nyelvű előadását, új betanulását láttam, többekben vendégeket, akikkel magyarul énekeltek a partnerek: a Mikó-rendezésben, amely nem volt hibátlan, s amelynek tulajdonképpen a díszleteit sem szerettem. De az – egyszerűen – jó, mindig élvezhető produkció volt. Azt is mondhatnám, és nem mellesleg: a magyarul éneklő Házy és Ilosfalvy fellépésével, legendás alakításával a XX. század egyik művészeti csúcsteljesítménye. Aztán jött Valló állatorvosi ló-rendezése az Erkel Színházban, immár nem csúcsformájukat mutató énekesekkel, s ment át az Operába, jókkal és kevésbé jókkal – olaszul, immár „természetesen” csak olaszul. Ez pedig – egyszerűen – rossz, élvezhetetlen produkció. Azt is mondhatnám: valami végtelenül provinciális műsordarab, eredeti nyelven. Tehát a minőséget, a provinciálistól való elrugaszkodást, a hajszolt „világszínvonalat” nem a helyi nyelvű előadásoktól való megszabadulás biztosítja. (És hány előadást tudnék még említeni, amelyek „magyar korukban” élmények voltak, eredeti nyelven pedig alig-alig tudnak azok lenni. Nem a nyelvtől függően, hanem az ihletettség léte vagy hiánya miatt.)
696 IVA 2012-10-05 04:21:51 [Válasz erre: 689 Héterő 2012-10-04 22:13:16]
Nekem ugyan nem sikerült ráakadnom a kisbetűs Rheingoldra, de az szerintem, egy német oldalon, csak elütés lehet. Persze attól még hiba. Az ékezetekkel valóban baj van, tapasztalatom szerint az egész világhálón (és olykor a számítógépes programokban is). Vagy gyerekcipőben jár még az elektronikának ez a területe, vagy általános az igénytelenség, és ezen belül igénytelen egy-egy weblap is. Nem tudom, hogy a DOB énekeseinek milyen a szövegejtése, de ha feltételezésed helytálló, nagyon rossz lehet. (Megnéztem az előadás oldalát, kissé pikáns, hogy a német nyelvű előadás címszereplője szlovák születésű énekesnő.) Én ugyanis szűzen mentem annak idején a darab Erkel színházi bemutatójára: sosem hallgattam korábban, nem is érdekelt, valami meseoperára gyanakodtam. Csak a Jenufa-rajongásom vitt oda, és a rutin: akkoriban minden bemutató két szereposztását megnéztem. Nem emlékszem rá, hogy bármi problémám lett volna a szövegértéssel! Bizalmatlan érdeklődésemből nagy szerelem lett: a széria valamennyi előadását megnéztem, és bár magyar szövegkönyvet azóta sem láttam (az eredetit megszereztem a Supraphon-lemezzel együtt), a darab részleteit mindig magyarul énekelgetem (kedvemre), azóta is. A „hamisított” jelződ nagyon erős. Szerintem nyilvánvaló, hogy zenedarabok feliratban közölt szövege nem lehet szó szerinti, sőt pontos sem. A filmek feliratozása sem az, ráadásul erősen rövidített: a teljes szövegnek legtöbbször csak töredéke, hiszen az nem férne el, és nem is lenne idő végigolvasni. De ettől még nem hamisított a film. (Sylvie Vartan Nicolas című slágerét sem mondanám hamisítottnak, noha Máté Péter Elmegyek kezdetű eredeti dalának címétől és szövegétől teljesen eltér. És számtalan ilyen példa akad a könnyűzene világában.)
Nekem ugyan nem sikerült ráakadnom a kisbetűs Rheingoldra, de az szerintem, egy német oldalon, csak elütés lehet. Persze attól még hiba. Az ékezetekkel valóban baj van, tapasztalatom szerint az egész világhálón (és olykor a számítógépes programokban is). Vagy gyerekcipőben jár még az elektronikának ez a területe, vagy általános az igénytelenség, és ezen belül igénytelen egy-egy weblap is. Nem tudom, hogy a DOB énekeseinek milyen a szövegejtése, de ha feltételezésed helytálló, nagyon rossz lehet. (Megnéztem az előadás oldalát, kissé pikáns, hogy a német nyelvű előadás címszereplője szlovák születésű énekesnő.) Én ugyanis szűzen mentem annak idején a darab Erkel színházi bemutatójára: sosem hallgattam korábban, nem is érdekelt, valami meseoperára gyanakodtam. Csak a Jenufa-rajongásom vitt oda, és a rutin: akkoriban minden bemutató két szereposztását megnéztem. Nem emlékszem rá, hogy bármi problémám lett volna a szövegértéssel! Bizalmatlan érdeklődésemből nagy szerelem lett: a széria valamennyi előadását megnéztem, és bár magyar szövegkönyvet azóta sem láttam (az eredetit megszereztem a Supraphon-lemezzel együtt), a darab részleteit mindig magyarul énekelgetem (kedvemre), azóta is. A „hamisított” jelződ nagyon erős. Szerintem nyilvánvaló, hogy zenedarabok feliratban közölt szövege nem lehet szó szerinti, sőt pontos sem. A filmek feliratozása sem az, ráadásul erősen rövidített: a teljes szövegnek legtöbbször csak töredéke, hiszen az nem férne el, és nem is lenne idő végigolvasni. De ettől még nem hamisított a film. (Sylvie Vartan Nicolas című slágerét sem mondanám hamisítottnak, noha Máté Péter Elmegyek kezdetű eredeti dalának címétől és szövegétől teljesen eltér. És számtalan ilyen példa akad a könnyűzene világában.)
695 Búbánat 2012-10-05 00:54:21 [Válasz erre: 693 Héterő 2012-10-04 23:30:10]
Ha a Magyar Állami Operaház olasz nyelven fogja felújítani a Szerelmi bájitalt, ugyanúgy örülni fogok, mint amikor 1995. október 5-én az Operaházban olasz nyelven hallhattam Donizetti vígoperáját a II. Budapesti Nemzetközi Énekverseny győzteseinek az előadásában. Előtte és utána is évekig magyar nyelven ment az Erkel Színházban. Legutóbb 2008 áprilisában, a Thália Színházban adta elő a vígoperát az Operaház társulata, akkor Kovácsházi István, Molnár Levente, Sólyom Nagy Sándor, Mitilineou Cleo és Simon Krisztina és az énekkar brillírozott benne - magyarul. Aztán megint olaszul hallgathattam meg a Mupában 2010. november 7-én: a félig szcenírozott előadáson Miklósa Erikának, Alekszej Kudrijának, Enzo Capuanonak, Filip Bandzaknak, Celeng Máriának és a Kolozsvári Magyar Opera kórusának tapsoltunk önfeledten, mert remek előadás volt az is. Egy hete az ominózus Duna Palota magyar nyelvű előadásáért lelkesedtem. Ekkor hangot adtam annak a nézetemnek, hogy ez az utóbb látott Szerelmi bájital- produkció akár az Operában is megállná a helyét; nem vártam azt, hogy mindenki rajta kapjon az ötletemen, magam is tisztában vagyok a realitásokkal. A vágyak-óhajok más kategória. A hangsúlyt pedig nem a fordításra vagy az eredeti szövegre helyezem: felőlem adhatják magyarul vagy olaszul is. Az a fő, hogy nekem valamiért-valaki (k)ért, tessen a darab és a konkrét előadások. Ezzel nem kell egyetérteni, de engedtessék meg nekem, hogy úgy érezzem, nem vagyok egyedül, amikor ezt vallom. Ez nem vita alapja. Vitázni nem velem kell, ugyanis én nem vitaíratnak szántam írásomat; hanem azokkal, akik rajtam kívül megszólaltak pro és kontra a témában.
Ha a Magyar Állami Operaház olasz nyelven fogja felújítani a Szerelmi bájitalt, ugyanúgy örülni fogok, mint amikor 1995. október 5-én az Operaházban olasz nyelven hallhattam Donizetti vígoperáját a II. Budapesti Nemzetközi Énekverseny győzteseinek az előadásában. Előtte és utána is évekig magyar nyelven ment az Erkel Színházban. Legutóbb 2008 áprilisában, a Thália Színházban adta elő a vígoperát az Operaház társulata, akkor Kovácsházi István, Molnár Levente, Sólyom Nagy Sándor, Mitilineou Cleo és Simon Krisztina és az énekkar brillírozott benne - magyarul. Aztán megint olaszul hallgathattam meg a Mupában 2010. november 7-én: a félig szcenírozott előadáson Miklósa Erikának, Alekszej Kudrijának, Enzo Capuanonak, Filip Bandzaknak, Celeng Máriának és a Kolozsvári Magyar Opera kórusának tapsoltunk önfeledten, mert remek előadás volt az is. Egy hete az ominózus Duna Palota magyar nyelvű előadásáért lelkesedtem. Ekkor hangot adtam annak a nézetemnek, hogy ez az utóbb látott Szerelmi bájital- produkció akár az Operában is megállná a helyét; nem vártam azt, hogy mindenki rajta kapjon az ötletemen, magam is tisztában vagyok a realitásokkal. A vágyak-óhajok más kategória. A hangsúlyt pedig nem a fordításra vagy az eredeti szövegre helyezem: felőlem adhatják magyarul vagy olaszul is. Az a fő, hogy nekem valamiért-valaki (k)ért, tessen a darab és a konkrét előadások. Ezzel nem kell egyetérteni, de engedtessék meg nekem, hogy úgy érezzem, nem vagyok egyedül, amikor ezt vallom. Ez nem vita alapja. Vitázni nem velem kell, ugyanis én nem vitaíratnak szántam írásomat; hanem azokkal, akik rajtam kívül megszólaltak pro és kontra a témában.
694 Héterő 2012-10-05 00:33:25 [Válasz erre: 681 IVA 2012-10-04 04:43:03]
Kedves IVA, vitathatatlan: aki először ül be az adott operaelőadásra, semmiképpen sem lehet képes a darab minden aspektusát teljesen, egyből befogadni. Én azt helyezem előtérbe, hogy első közelítésben olvasson szépen a néző és közben legyen valamilyen fogalma arról, mi történik a színpadon. Te – ha jól értem – azt mondod, fontosabb a látvány, mert szerinted abban van a dráma. Mindkettőnk szerint korlátozott tehát eleinte az élmény, csakhogy az én változatom lassan bár, de a tökéletesedés felé mutat, a tiéd (sajnos) örökre konzerválja a hamisságot. A szinopszis (vagy a libretto) előzetes tanulmányozása a kezdőknek inkább árt, mint használ, ha a dráma igazi. Legjobb lenne, ha nem is tudná előre a végét, aki először látja a darabot. Örülök, hogy nem egyezik teljesen a nézetünk: van min gondolkodni.
Kedves IVA, vitathatatlan: aki először ül be az adott operaelőadásra, semmiképpen sem lehet képes a darab minden aspektusát teljesen, egyből befogadni. Én azt helyezem előtérbe, hogy első közelítésben olvasson szépen a néző és közben legyen valamilyen fogalma arról, mi történik a színpadon. Te – ha jól értem – azt mondod, fontosabb a látvány, mert szerinted abban van a dráma. Mindkettőnk szerint korlátozott tehát eleinte az élmény, csakhogy az én változatom lassan bár, de a tökéletesedés felé mutat, a tiéd (sajnos) örökre konzerválja a hamisságot. A szinopszis (vagy a libretto) előzetes tanulmányozása a kezdőknek inkább árt, mint használ, ha a dráma igazi. Legjobb lenne, ha nem is tudná előre a végét, aki először látja a darabot. Örülök, hogy nem egyezik teljesen a nézetünk: van min gondolkodni.
693 Héterő 2012-10-04 23:30:10 [Válasz erre: 692 Búbánat 2012-10-04 23:18:50]
10618 alkalommal írtál-másoltál a fórumokba: rekord! Az ezüstérmes alaposan lemarad. Megijednél egy kis valódi vitától?
10618 alkalommal írtál-másoltál a fórumokba: rekord! Az ezüstérmes alaposan lemarad. Megijednél egy kis valódi vitától?
692 Búbánat 2012-10-04 23:18:50 [Válasz erre: 689 Héterő 2012-10-04 22:13:16]
Itt nagyon a mellékvágányra került valami: nekem semmi bajom azzal, ha egy operát magyarul vagy az eredeti nyelven adják elő. Eredetileg én egy magyar nyelvű Szerelmi bájital előadásról számoltam be itt. A ti vitáikhoz tulajdonképpen hozzá sem kellett volna szólnom. Frushena méltatlankodott azon: miért nem olaszul adták elő a bájitalt a Duna Palotában? Innen érdemes folytatni...
Itt nagyon a mellékvágányra került valami: nekem semmi bajom azzal, ha egy operát magyarul vagy az eredeti nyelven adják elő. Eredetileg én egy magyar nyelvű Szerelmi bájital előadásról számoltam be itt. A ti vitáikhoz tulajdonképpen hozzá sem kellett volna szólnom. Frushena méltatlankodott azon: miért nem olaszul adták elő a bájitalt a Duna Palotában? Innen érdemes folytatni...
691 Héterő 2012-10-04 22:38:05
Lám, a véleményeket nem árt helytálló érvekkel alátámasztani, különben jönnek a kajánkodók, akik nem érvelnek, csak „kapásból” minősítik a másik hozzászólását.
Lám, a véleményeket nem árt helytálló érvekkel alátámasztani, különben jönnek a kajánkodók, akik nem érvelnek, csak „kapásból” minősítik a másik hozzászólását.
690 Momo 2012-10-04 22:21:46
Egyre inkább az a meggyőződésem, hogy attól, hogy valaki a vitában harsány és meggyőzhetetlen, még nem biztos, hogy mindenben igaza van. :-))))
Egyre inkább az a meggyőződésem, hogy attól, hogy valaki a vitában harsány és meggyőzhetetlen, még nem biztos, hogy mindenben igaza van. :-))))
689 Héterő 2012-10-04 22:13:16 [Válasz erre: 688 Búbánat 2012-10-04 19:01:56]
Nagyhírű operaházak? Ezúttal szinte mindegyik megjegyzésed megalapozatlanul inog. A „nem lenne szabad” nem kötelezés. Az English National Opera és a Deutsche Oper Berlin – remélem legalábbis – nem a MÁO szintjén van, szinte degradáló az összevetés reánk nézve! Az igazán és joggal neves-nemes Royal Opera House még a címeket sem fordítja le (nagyon helyesen, megspórolva a Madama Butterfly és a Pagliacci stb. magyar ferdítései körüli vitákat), miért nem azzal példálózol? Berlinben is van rendesebb opera, miért a DOB tetszett meg neked? Írd be a keresőbe a nevét, és ez jön ki: Das rheingold. A németesek tudják jól, mi itt a baj. Azután: Das schlaue Füchslein - Prihody lisky Bystrousky, pedig a cím helyesen: Příhody lišky Bystroušky! A momusnak van ficnije, nekik nincs? Ráadásul 685 alatt olvashattad, az olasz operákat olaszul játsszák. Hozzáteszem: a műsorán lévő francia és angol darabokat is eredeti nyelven adják elő. Érdemes lett volna a műsorukat megnézned, mielőtt rájuk hivatkozol. Egyetlen kivétel a Rókácska (hosszú, hogy miért), de In deutscher Sprache mit Übertitel, azaz a német szöveget is feliratozzák németül! Miért? Mert egyébként – kár tagadni – senki sem érti, aki „nem tanulta be” korábban. A magyaros Bájitallal nincs semmi baj: ott van jó helyen – a kerületi kábel-tv adásában. A magyar szövegekkel kapcsolatban tisztelettel ajánlom figyelmedbe korábbi bejegyzésemet [url]http://www.momus.hu/forum.php?forumcat=438&pager=1230;itt[/url], 230 alatt. Az egész országnak azért nem helyes hamisított művet sugározni!
Nagyhírű operaházak? Ezúttal szinte mindegyik megjegyzésed megalapozatlanul inog. A „nem lenne szabad” nem kötelezés. Az English National Opera és a Deutsche Oper Berlin – remélem legalábbis – nem a MÁO szintjén van, szinte degradáló az összevetés reánk nézve! Az igazán és joggal neves-nemes Royal Opera House még a címeket sem fordítja le (nagyon helyesen, megspórolva a Madama Butterfly és a Pagliacci stb. magyar ferdítései körüli vitákat), miért nem azzal példálózol? Berlinben is van rendesebb opera, miért a DOB tetszett meg neked? Írd be a keresőbe a nevét, és ez jön ki: Das rheingold. A németesek tudják jól, mi itt a baj. Azután: Das schlaue Füchslein - Prihody lisky Bystrousky, pedig a cím helyesen: Příhody lišky Bystroušky! A momusnak van ficnije, nekik nincs? Ráadásul 685 alatt olvashattad, az olasz operákat olaszul játsszák. Hozzáteszem: a műsorán lévő francia és angol darabokat is eredeti nyelven adják elő. Érdemes lett volna a műsorukat megnézned, mielőtt rájuk hivatkozol. Egyetlen kivétel a Rókácska (hosszú, hogy miért), de In deutscher Sprache mit Übertitel, azaz a német szöveget is feliratozzák németül! Miért? Mert egyébként – kár tagadni – senki sem érti, aki „nem tanulta be” korábban. A magyaros Bájitallal nincs semmi baj: ott van jó helyen – a kerületi kábel-tv adásában. A magyar szövegekkel kapcsolatban tisztelettel ajánlom figyelmedbe korábbi bejegyzésemet [url]http://www.momus.hu/forum.php?forumcat=438&pager=1230;itt[/url], 230 alatt. Az egész országnak azért nem helyes hamisított művet sugározni!
688 Búbánat 2012-10-04 19:01:56 [Válasz erre: 687 zalbarna 2012-10-04 18:09:03]
Süketek? Azok nem (igen) járnak (már) operába. Bizony, gyerekeknek ma is örömet szerez, ha magyarul ismerkednek meg koruknak megfelelő darabokkal – a Halász Jutka dalait idegen nyelven még nem hallottam énekelni, persze lehet, hogy az is tetszene nekik… Anno nekem a Lammermoori Lucia, Szerelmi bájital, Don Pasquale, Csengő, Rita, Viva Mamma, Az ezred lánya (most csak Donizettinél maradva) egyet jelentett a legnagyobb magyar énekeseinkkel való találkozással, , anyanyelvi érthetőségben hangjukkal való megismerkedéssel színpadon és a rádiófelvételeken egyaránt. Az énekszólamok magyarul rögzültek a tudatomban. Aztán eljött az idő, amikor én is vágytam rá, hogy megismerjem, halljam az operákat eredeti nyelvükön. De soha nem felejtettem el a magyar fordítást. Nekem ma sem okoz problémát, hol így, hol úgy meghallgatnom ezeket a nagyszerű operákat. Egy a fontos: jó művészekkel, jó zenekarral-énekesekkel, lehetőleg jó és ötletdús rendezésben halljam-lássam viszont. A gyerekből egyszer idős ember lesz, meglesz az az öröme, hogy egyforma szeretettel fogadja ezt is, azt is – persze, ha még nem süket.
Süketek? Azok nem (igen) járnak (már) operába. Bizony, gyerekeknek ma is örömet szerez, ha magyarul ismerkednek meg koruknak megfelelő darabokkal – a Halász Jutka dalait idegen nyelven még nem hallottam énekelni, persze lehet, hogy az is tetszene nekik… Anno nekem a Lammermoori Lucia, Szerelmi bájital, Don Pasquale, Csengő, Rita, Viva Mamma, Az ezred lánya (most csak Donizettinél maradva) egyet jelentett a legnagyobb magyar énekeseinkkel való találkozással, , anyanyelvi érthetőségben hangjukkal való megismerkedéssel színpadon és a rádiófelvételeken egyaránt. Az énekszólamok magyarul rögzültek a tudatomban. Aztán eljött az idő, amikor én is vágytam rá, hogy megismerjem, halljam az operákat eredeti nyelvükön. De soha nem felejtettem el a magyar fordítást. Nekem ma sem okoz problémát, hol így, hol úgy meghallgatnom ezeket a nagyszerű operákat. Egy a fontos: jó művészekkel, jó zenekarral-énekesekkel, lehetőleg jó és ötletdús rendezésben halljam-lássam viszont. A gyerekből egyszer idős ember lesz, meglesz az az öröme, hogy egyforma szeretettel fogadja ezt is, azt is – persze, ha még nem süket.
687 zalbarna 2012-10-04 18:09:03 [Válasz erre: 686 Búbánat 2012-10-04 18:04:55]
A gyerekek. Vagy hallgassanak a kis süketek halászjutkát ?
A gyerekek. Vagy hallgassanak a kis süketek halászjutkát ?
686 Búbánat 2012-10-04 18:04:55 [Válasz erre: 685 parampampoli 2012-10-04 16:47:55]
A lényegen ez mit sem változtat. Van egy közönségréteg, akinek ilyen irányú igényét is megértéssel kell fogadnunk.
A lényegen ez mit sem változtat. Van egy közönségréteg, akinek ilyen irányú igényét is megértéssel kell fogadnunk.
685 parampampoli 2012-10-04 16:47:55 [Válasz erre: 684 Búbánat 2012-10-04 16:02:44]
A Deutsche Operben az olasz operákat olaszul játsszák. Liberális világ?? Hol? Itt nálunk biztos nem. Berlinben? Ja, ott igen. Milyen jól megvannak mégis. Különös, nem...?
A Deutsche Operben az olasz operákat olaszul játsszák. Liberális világ?? Hol? Itt nálunk biztos nem. Berlinben? Ja, ott igen. Milyen jól megvannak mégis. Különös, nem...?
684 Búbánat 2012-10-04 16:02:44 [Válasz erre: 671 Héterő 2012-10-03 15:21:00]
"2012-ben nem lenne szabad eredetitől eltérő nyelven énekelni Európában" -mondod. Nyilván okkal játszanak nagy hírű európai operaházak az eredetitől eltérő - anya - nyelven is; sőt egyes nagyhírű operaházak direkt deklarálják is nevükben, hogy náluk az operákat nem eredetiben játsszák: Deutsche Oper Berlin, English National Opera – London. Különben is valamit-valakit "kötelezni" valamire a mai liberális világban valami rossz szájízt kölcsönözne... A vita kiindulását jelentő Szerelmi bájital-produkciót teljes egészében kamerákkal rögzítették: értesülésem szerint a City TV / Budapest V. Kerületi Kábeltévé/ felvételről leadja az operát, így a régióban lakók, akik fogni tudják ezt a csatornát, élvezhetik ezt a magyar nyelven játszott darabot a Duna Palotából.
"2012-ben nem lenne szabad eredetitől eltérő nyelven énekelni Európában" -mondod. Nyilván okkal játszanak nagy hírű európai operaházak az eredetitől eltérő - anya - nyelven is; sőt egyes nagyhírű operaházak direkt deklarálják is nevükben, hogy náluk az operákat nem eredetiben játsszák: Deutsche Oper Berlin, English National Opera – London. Különben is valamit-valakit "kötelezni" valamire a mai liberális világban valami rossz szájízt kölcsönözne... A vita kiindulását jelentő Szerelmi bájital-produkciót teljes egészében kamerákkal rögzítették: értesülésem szerint a City TV / Budapest V. Kerületi Kábeltévé/ felvételről leadja az operát, így a régióban lakók, akik fogni tudják ezt a csatornát, élvezhetik ezt a magyar nyelven játszott darabot a Duna Palotából.
683 Cilike 2012-10-04 09:38:00
Jaaajdedurrrva!:-)))) Nemtom, én 8 éves koromban is tudtam, hogy NEM kecske. Bár ami a téma lényegét illeti, mondják, hogy Karinthy gyakorlatilag egy új művet írt a nővére nyersfordítása alapján.
Jaaajdedurrrva!:-)))) Nemtom, én 8 éves koromban is tudtam, hogy NEM kecske. Bár ami a téma lényegét illeti, mondják, hogy Karinthy gyakorlatilag egy új művet írt a nővére nyersfordítása alapján.
682 tiberio 2012-10-04 09:01:40 [Válasz erre: 678 Héterő 2012-10-03 16:46:17]
Sajnos, Karinthyt néha a magyarok sem értik. Legalábbis erre kell következtetnem abból, ahogy jó néhány évvel ezelőtt a gyerek óvodai záróünnepélyén a gyerekekkel előadattak részleteket a műből. A többi szülővel elszörnyedve láttuk, hogy az ismert szereplők között egy kecskének öltözött kislány szökdécsel. Ugyanis a betanító óvónő szerint Róbert Gida egy kecske. Hiszen gida, mi más lenne! :))) Boccs az OFF-ért!
Sajnos, Karinthyt néha a magyarok sem értik. Legalábbis erre kell következtetnem abból, ahogy jó néhány évvel ezelőtt a gyerek óvodai záróünnepélyén a gyerekekkel előadattak részleteket a műből. A többi szülővel elszörnyedve láttuk, hogy az ismert szereplők között egy kecskének öltözött kislány szökdécsel. Ugyanis a betanító óvónő szerint Róbert Gida egy kecske. Hiszen gida, mi más lenne! :))) Boccs az OFF-ért!
681 IVA 2012-10-04 04:43:03 [Válasz erre: 671 Héterő 2012-10-03 15:21:00]
Két gondolatoddal végképp nem tudok egyetérteni. „2012-ben nem lenne szabad eredetitől eltérő nyelven énekelni Európában” Ha léteznék is abszolút érvényű ítélet az eredeti nyelven éneklés mellett, azért hadd legyen szabad a vesztes verzió is! A lehetőségek úgysem engednek olyan ideális állapotot, amelyben valamennyi művet kedvünkre látogathatnánk hol eredeti nyelvű, hol műfordított változatban. Egyébre nem vágyhatunk, mint hogy éljen mindkét gyakorlat, csipegethessünk ebből is, abból is. Ha az egyik gyakorlatot ki akarják irtani (a MÁO-ban mint "európai operaházban" most ez a tendencia, sőt immár befejezett folyamat), a „nem szabad” érvényesülne, az nagyon rossz lenne. Tehát ha a MÁO-ban a belcanto művek már csak olaszul hallhatók, úgy gondolom, üdvözlendő és kár támadni, hogy egy alkalmi produkcióban, immár kivételesen, feltámasztanak egy elfojtott gyakorlatot. (Ez váltotta ki imént a vitát, ki tudja, hányadszor már.) „Az énekelhetőre fordított magyar előadás (…) többnyire megrabolja a nézőt.” Megrabolja azt a nézőt, aki ismeri a művet az autentikusabb és szebb hangzású eredetiben, amihez képest csalódást hoz neki a műfordításban énekelt előadás, illetve megrabolja azt a nézőt, aki felkészült az eredeti nyelvű előadás befogadására, vagy aki a feliratolvasás kedvéért lemond a komplex színpadi látvány tökéletes élvezetéről. Viszont megajándékozza azt a nézőt – és ők képezik a többséget -, akit nem szólít meg egy színpadi produkció, amely 2-3-4-5 órán keresztül számára érthetetlen nyelven zajlik: idegen neki. Ennek ugyanis az a nagy tehertétele, hogy egy eleve idegennek érzett kifejezésvilág idegenségét tetézi. Gondoljunk csak bele, hogy az emberiség milyen túlnyomó többségének – és nem csak iskolázatlan, műveletlen embereknek – az életében az opera, a balett, a komolyzene egyáltalán nem tényező, sőt jelentős hányada ellenszenvvel viszolyog a számára „természetellenes” hangokkal való kifejezéstől.
Két gondolatoddal végképp nem tudok egyetérteni. „2012-ben nem lenne szabad eredetitől eltérő nyelven énekelni Európában” Ha léteznék is abszolút érvényű ítélet az eredeti nyelven éneklés mellett, azért hadd legyen szabad a vesztes verzió is! A lehetőségek úgysem engednek olyan ideális állapotot, amelyben valamennyi művet kedvünkre látogathatnánk hol eredeti nyelvű, hol műfordított változatban. Egyébre nem vágyhatunk, mint hogy éljen mindkét gyakorlat, csipegethessünk ebből is, abból is. Ha az egyik gyakorlatot ki akarják irtani (a MÁO-ban mint "európai operaházban" most ez a tendencia, sőt immár befejezett folyamat), a „nem szabad” érvényesülne, az nagyon rossz lenne. Tehát ha a MÁO-ban a belcanto művek már csak olaszul hallhatók, úgy gondolom, üdvözlendő és kár támadni, hogy egy alkalmi produkcióban, immár kivételesen, feltámasztanak egy elfojtott gyakorlatot. (Ez váltotta ki imént a vitát, ki tudja, hányadszor már.) „Az énekelhetőre fordított magyar előadás (…) többnyire megrabolja a nézőt.” Megrabolja azt a nézőt, aki ismeri a művet az autentikusabb és szebb hangzású eredetiben, amihez képest csalódást hoz neki a műfordításban énekelt előadás, illetve megrabolja azt a nézőt, aki felkészült az eredeti nyelvű előadás befogadására, vagy aki a feliratolvasás kedvéért lemond a komplex színpadi látvány tökéletes élvezetéről. Viszont megajándékozza azt a nézőt – és ők képezik a többséget -, akit nem szólít meg egy színpadi produkció, amely 2-3-4-5 órán keresztül számára érthetetlen nyelven zajlik: idegen neki. Ennek ugyanis az a nagy tehertétele, hogy egy eleve idegennek érzett kifejezésvilág idegenségét tetézi. Gondoljunk csak bele, hogy az emberiség milyen túlnyomó többségének – és nem csak iskolázatlan, műveletlen embereknek – az életében az opera, a balett, a komolyzene egyáltalán nem tényező, sőt jelentős hányada ellenszenvvel viszolyog a számára „természetellenes” hangokkal való kifejezéstől.
680 IVA 2012-10-04 04:30:14 [Válasz erre: 665 jukiguni 2012-10-03 07:01:18]
XVII. századi operát jelenleg sajnos nem játszanak, de a közeli múltban jelentősen többet játszottak ilyeneket, mint pl. az említett Halkát. Remélem, hallunk is még ott Monteverdit, és remélem, nem egészen eredeti formában, mert sajnálnám, ha ennek kedvéért visszatérnének a kasztráláshoz. (Melyik Monteverdi-opera volt az, amelyiket Verdinek hallottál?) XVIII. századi operát sem játszanak eleget, de Mozart operái az operairodalom jelentős területét képezik. Egyébként a XIX. századi archaikus nyelveket sem „kell” megtanulni, sőt egyáltalán nem „kell” megtanulni idegen nyelvet – amint itt valaki nagy hangon elsütötte -, még az operák eredeti nyelven élvezhetősége kedvéért sem. Legfeljebb célszerű, vagy érdemes: a minél magasabb rendű, dúsabb élvezet kedvéért. (És amiért általában mindennek a megtanulása előny.) Hozzászólásod további tételeiben nyilván nem az enyéimre reagáltál. A megfelelő hivatkozáshoz talán érdemes visszakeresned olyan hozzászólásokat, amelyekben hisztiznek, igényeket „letojnak” és habos-babos ruhákban szaladgálást emlegetnek, mert az enyéimben nem találsz ilyent. Vagy választhatnád a fiktív opponenssel való vitatkozás formáját, hivatkozás nélkül, de az én gondolataimat, kérlek, ne színezd el és ne fűzd tovább ilyen forma alapanyagául. Ismételt gratulációkat pedig biztosan szívesen fogadnak némely művészek...
XVII. századi operát jelenleg sajnos nem játszanak, de a közeli múltban jelentősen többet játszottak ilyeneket, mint pl. az említett Halkát. Remélem, hallunk is még ott Monteverdit, és remélem, nem egészen eredeti formában, mert sajnálnám, ha ennek kedvéért visszatérnének a kasztráláshoz. (Melyik Monteverdi-opera volt az, amelyiket Verdinek hallottál?) XVIII. századi operát sem játszanak eleget, de Mozart operái az operairodalom jelentős területét képezik. Egyébként a XIX. századi archaikus nyelveket sem „kell” megtanulni, sőt egyáltalán nem „kell” megtanulni idegen nyelvet – amint itt valaki nagy hangon elsütötte -, még az operák eredeti nyelven élvezhetősége kedvéért sem. Legfeljebb célszerű, vagy érdemes: a minél magasabb rendű, dúsabb élvezet kedvéért. (És amiért általában mindennek a megtanulása előny.) Hozzászólásod további tételeiben nyilván nem az enyéimre reagáltál. A megfelelő hivatkozáshoz talán érdemes visszakeresned olyan hozzászólásokat, amelyekben hisztiznek, igényeket „letojnak” és habos-babos ruhákban szaladgálást emlegetnek, mert az enyéimben nem találsz ilyent. Vagy választhatnád a fiktív opponenssel való vitatkozás formáját, hivatkozás nélkül, de az én gondolataimat, kérlek, ne színezd el és ne fűzd tovább ilyen forma alapanyagául. Ismételt gratulációkat pedig biztosan szívesen fogadnak némely művészek...
679 zalbarna 2012-10-03 18:29:53 [Válasz erre: 678 Héterő 2012-10-03 16:46:17]
Elolvastam, kösz. Nem vagyok szakértő. A varázsfuvolát gyerekkoromban láttam először. Csak annyit mondok, jól meg lettem volna lőve, ha németül mondják : " - Ő él. " ( Kb ilyen mélységekre vagyok képes a témában. ) De a Micimackó példája el nem múló reményt ad arra, hogy igenis lehetséges jól megoldani az ilyen típusú feladatot.
Elolvastam, kösz. Nem vagyok szakértő. A varázsfuvolát gyerekkoromban láttam először. Csak annyit mondok, jól meg lettem volna lőve, ha németül mondják : " - Ő él. " ( Kb ilyen mélységekre vagyok képes a témában. ) De a Micimackó példája el nem múló reményt ad arra, hogy igenis lehetséges jól megoldani az ilyen típusú feladatot.
678 Héterő 2012-10-03 16:46:17 [Válasz erre: 676 zalbarna 2012-10-03 16:14:59]
Kíváncsi vagyok, az angolok mit szólnának, ha pontosan visszafordítanánk angolra Karinthy művét. Winnie-the-Pooh vagy Christopher Robin lehetne mondjuk Teddy Bear és Gideon Robertson. A legtöbb, Magyarországon nevetésre ingerlő Karinthy-szófordulat nagyon pesties; a rejtett célzásokat, például a csupa mássalhangzós írást, ami akkor jóval többet fedett, mint a PLES RING IF AN RNSER IS REQIRD, vagy a PLEZ CNOKE IF AN RNSR IS NOT REQID, nem is lehetne lokális ismeretek nélkül átadni. A Die Zauberflöte nyelvezetével kapcsolatban ajánlom figyelmedbe korábbi bejegyzésemet: Magyar Televízió opera-, balett- és operett közvetítései - hazai produkciók • 230
Kíváncsi vagyok, az angolok mit szólnának, ha pontosan visszafordítanánk angolra Karinthy művét. Winnie-the-Pooh vagy Christopher Robin lehetne mondjuk Teddy Bear és Gideon Robertson. A legtöbb, Magyarországon nevetésre ingerlő Karinthy-szófordulat nagyon pesties; a rejtett célzásokat, például a csupa mássalhangzós írást, ami akkor jóval többet fedett, mint a PLES RING IF AN RNSER IS REQIRD, vagy a PLEZ CNOKE IF AN RNSR IS NOT REQID, nem is lehetne lokális ismeretek nélkül átadni. A Die Zauberflöte nyelvezetével kapcsolatban ajánlom figyelmedbe korábbi bejegyzésemet: Magyar Televízió opera-, balett- és operett közvetítései - hazai produkciók • 230
677 zalbarna 2012-10-03 16:17:27 [Válasz erre: 676 zalbarna 2012-10-03 16:14:59]
Ja, és ami ma Magyarországon megy, az minden komolyságot nélkülöz, h finom legyek. Az önjelöltség és az elhivatottság ugyanis nem ugyanaz...:)))
Ja, és ami ma Magyarországon megy, az minden komolyságot nélkülöz, h finom legyek. Az önjelöltség és az elhivatottság ugyanis nem ugyanaz...:)))
676 zalbarna 2012-10-03 16:14:59 [Válasz erre: 675 zalbarna 2012-10-03 16:08:29]
Szal nemtom kikerülni, az a véleményem, h egy elsőrangú és valóban jelentős operadráma ( pl Varázsfuvola ) anyanyelven tölti be leghatékonyabban a feladatát, és thai nyelven éppolyan ütős , mint németül, a többiről meg nem nagyon érdemes beszélni sokat , hallgatni kell, mert szórakoztató, passz. Így vagy úgy...
Szal nemtom kikerülni, az a véleményem, h egy elsőrangú és valóban jelentős operadráma ( pl Varázsfuvola ) anyanyelven tölti be leghatékonyabban a feladatát, és thai nyelven éppolyan ütős , mint németül, a többiről meg nem nagyon érdemes beszélni sokat , hallgatni kell, mert szórakoztató, passz. Így vagy úgy...
675 zalbarna 2012-10-03 16:08:29 [Válasz erre: 674 Héterő 2012-10-03 16:05:32]
:)) Ha megcsináljuk, meg is érjük...:)
:)) Ha megcsináljuk, meg is érjük...:)
674 Héterő 2012-10-03 16:05:32 [Válasz erre: 673 zalbarna 2012-10-03 15:36:25]
Nem érzem az ellentmondást, és lépten-nyomon hangoztatom: az opera egyben dráma is. Sőt, az igazán jó operák – elsősorban drámák! A Micimackó pedig NEM fordítás: Milne ötletéből írta a zseniális K.F. Úgy, mint Devecseri, aki jobb, mint az eredeti... Viszont gondolj vissza a Bohém castingra. Ilyesmi lenne a magyar előadások helyes útja? Amit a végén írsz, nagy igazság: csupáncsak ki kell halniok a jelenlegi, jogdíj-hasznot húzó döntnököknek. De mi megérjük vajon?
Nem érzem az ellentmondást, és lépten-nyomon hangoztatom: az opera egyben dráma is. Sőt, az igazán jó operák – elsősorban drámák! A Micimackó pedig NEM fordítás: Milne ötletéből írta a zseniális K.F. Úgy, mint Devecseri, aki jobb, mint az eredeti... Viszont gondolj vissza a Bohém castingra. Ilyesmi lenne a magyar előadások helyes útja? Amit a végén írsz, nagy igazság: csupáncsak ki kell halniok a jelenlegi, jogdíj-hasznot húzó döntnököknek. De mi megérjük vajon?
673 zalbarna 2012-10-03 15:36:25 [Válasz erre: 671 Héterő 2012-10-03 15:21:00]
'Nem vagyunk egyformák, de jár mindnyájunknak a "tiszta forrás"-ból fakadó nektár. ' 'Az énekelhetőre fordított magyar előadás – bár van fél kézen megszámolható kivétel – többnyire megrabolja a nézőt. ' Az első mondatod ellenkezik a másodikkal. Mond Neked valamit az a kifejezés, hogy operadráma ? Ha igen, be kell látnod, h a szöveg értése együtt a zenével fontos. Abban az esetben nem, ha az egész opera, mint dráma nem fontos. Van ilyen. Nyilván hallottad már azt a közhelyesült mondatot, hogy a Micimackó fordítása jobb, mint az eredeti. Sztem ide sem kell más, mint egy zseniális szövegíró, akinek a füle is zseniális. Sztem vannak ilyenek, meg kell őket keresni és nem hagyni éhenhalni, mindjárt jobb lesz a helyzet.
'Nem vagyunk egyformák, de jár mindnyájunknak a "tiszta forrás"-ból fakadó nektár. ' 'Az énekelhetőre fordított magyar előadás – bár van fél kézen megszámolható kivétel – többnyire megrabolja a nézőt. ' Az első mondatod ellenkezik a másodikkal. Mond Neked valamit az a kifejezés, hogy operadráma ? Ha igen, be kell látnod, h a szöveg értése együtt a zenével fontos. Abban az esetben nem, ha az egész opera, mint dráma nem fontos. Van ilyen. Nyilván hallottad már azt a közhelyesült mondatot, hogy a Micimackó fordítása jobb, mint az eredeti. Sztem ide sem kell más, mint egy zseniális szövegíró, akinek a füle is zseniális. Sztem vannak ilyenek, meg kell őket keresni és nem hagyni éhenhalni, mindjárt jobb lesz a helyzet.
672 Héterő 2012-10-03 15:22:35 [Válasz erre: 668 Cilike 2012-10-03 08:14:53]
Cilike, drága, magad szolgáltatsz bizonyítékot érvelésemhez! Hiszen –– olasz tudásod dacára – nem találsz rá a rossz magyar fordítás miatt (!) az eredeti szövegre... Szerintem kb. ez van az eredetiben: Lám, nevetve kél az égbolton az ébredő Nap szép hajnalpírja; Hát te még nem vagy ébren? Szabad most egy lánynak aludnia? Ébredj hát, szép reménységem! Jöjj ki, szívem szép bálványa! Add, hogy keblemet ne marja így, Uram, a nyíl, az a nyíl, amitől fáj e szív! Csöndesen! Mindjárt meglátom azt a kedves arcot! Vágytól sajgó lelkemre kegyes gyógyír vár. Ó, ez a perc szerelmet rejt, egy boldog pillanatot. Ó, de édes érzés, amihez nincs fogható! Szív akad itt is, ott is, de amit kifogásolsz, az csak jónéhány sorral később jön... Q.e.d.
Cilike, drága, magad szolgáltatsz bizonyítékot érvelésemhez! Hiszen –– olasz tudásod dacára – nem találsz rá a rossz magyar fordítás miatt (!) az eredeti szövegre... Szerintem kb. ez van az eredetiben: Lám, nevetve kél az égbolton az ébredő Nap szép hajnalpírja; Hát te még nem vagy ébren? Szabad most egy lánynak aludnia? Ébredj hát, szép reménységem! Jöjj ki, szívem szép bálványa! Add, hogy keblemet ne marja így, Uram, a nyíl, az a nyíl, amitől fáj e szív! Csöndesen! Mindjárt meglátom azt a kedves arcot! Vágytól sajgó lelkemre kegyes gyógyír vár. Ó, ez a perc szerelmet rejt, egy boldog pillanatot. Ó, de édes érzés, amihez nincs fogható! Szív akad itt is, ott is, de amit kifogásolsz, az csak jónéhány sorral később jön... Q.e.d.
671 Héterő 2012-10-03 15:21:00 [Válasz erre: 663 IVA 2012-10-03 04:20:53]
Ami a български -t illeti, esetleges hozzáfűzésem messzire vinne az eredeti témától. Nem teszem, noha megérne egy misét: Csikóvszkij vagy Tschaikowsky írta az Onegin-t, akarom mondani Anyégint... Miért csak az orosz (és más cirillbetűs írás) magyarra-átírásakor vannak érvényben sajátos, a vad-kommunista időkben fogant akadémiai szabályok? Visszatérve a fő kérdésre: az irodalmi fordításnak eggyel kevesebb a szabadságfoka, mint az énekelhető irodalmi fordításnak, ezért az addig hibátlan érvelésed nagyot bicsaklik (ritka eset nálad). Továbbra is állítom: 2012-ben nem lenne szabad eredetitől eltérő nyelven énekelni Európában, hiszen műszakilag minden adott a jó! feliratozásra, ami a pontos értelmet azonnal megadja az érzelmek, tréfák egyetlen igazi nyelvén, az anyanyelven(!), miközben nem csorbítja a szép hangzást. Látod: jukiguninak nem jelent nehézséget a felirat olvasása, ami téged zavar; ami meg számodra semmiség: az írással bizony hadilábon áll. A véleménye mégis nagyon érdekes! Nem vagyunk egyformák, de jár mindnyájunknak a "tiszta forrás"-ból fakadó nektár. Az énekelhetőre fordított magyar előadás – bár van fél kézen megszámolható kivétel – többnyire megrabolja a nézőt.
Ami a български -t illeti, esetleges hozzáfűzésem messzire vinne az eredeti témától. Nem teszem, noha megérne egy misét: Csikóvszkij vagy Tschaikowsky írta az Onegin-t, akarom mondani Anyégint... Miért csak az orosz (és más cirillbetűs írás) magyarra-átírásakor vannak érvényben sajátos, a vad-kommunista időkben fogant akadémiai szabályok? Visszatérve a fő kérdésre: az irodalmi fordításnak eggyel kevesebb a szabadságfoka, mint az énekelhető irodalmi fordításnak, ezért az addig hibátlan érvelésed nagyot bicsaklik (ritka eset nálad). Továbbra is állítom: 2012-ben nem lenne szabad eredetitől eltérő nyelven énekelni Európában, hiszen műszakilag minden adott a jó! feliratozásra, ami a pontos értelmet azonnal megadja az érzelmek, tréfák egyetlen igazi nyelvén, az anyanyelven(!), miközben nem csorbítja a szép hangzást. Látod: jukiguninak nem jelent nehézséget a felirat olvasása, ami téged zavar; ami meg számodra semmiség: az írással bizony hadilábon áll. A véleménye mégis nagyon érdekes! Nem vagyunk egyformák, de jár mindnyájunknak a "tiszta forrás"-ból fakadó nektár. Az énekelhetőre fordított magyar előadás – bár van fél kézen megszámolható kivétel – többnyire megrabolja a nézőt.
670 Búbánat 2012-10-03 13:14:00 [Válasz erre: 659 frushena 2012-10-02 22:58:12]
Kedves frushi: ne légy oly "vaskalapos". Nem áll jól Neked. Üdv.
Kedves frushi: ne légy oly "vaskalapos". Nem áll jól Neked. Üdv.
669 Seymour 2012-10-03 09:58:40 [Válasz erre: 659 frushena 2012-10-02 22:58:12]
Nem értem, miért nézted meg, ha rosszukl vagy a magyar nyelvű előadásoktól! Vagy nem tudtad, hogy nem eredeti nyelven adják? Én sem oda, azlrt, ha nem eredeti nyelven játsszák, de akkor meg nem kínzom magam. Jelzem lehet jól csinálni magyarul is. PL. anno volt egy Kovalik osztály Hoffmann meséi vizsgaelőadás a Kiscelli Romtemplomban - és érthető volt a szöveg, el si feledkeztem arról, hogy jaj, izé, hát ez nem francia...
Nem értem, miért nézted meg, ha rosszukl vagy a magyar nyelvű előadásoktól! Vagy nem tudtad, hogy nem eredeti nyelven adják? Én sem oda, azlrt, ha nem eredeti nyelven játsszák, de akkor meg nem kínzom magam. Jelzem lehet jól csinálni magyarul is. PL. anno volt egy Kovalik osztály Hoffmann meséi vizsgaelőadás a Kiscelli Romtemplomban - és érthető volt a szöveg, el si feledkeztem arról, hogy jaj, izé, hát ez nem francia...
668 Cilike 2012-10-03 08:14:53 [Válasz erre: 662 Héterő 2012-10-03 01:18:02]
Különben az " e tu non soorgi" rész fordítása: "még most is alszol, drága, ó, mért nem ébredsz Már", ami jobban hasonlít, mint amit írtál. Ami meg a Nemorino-áriát illet, nemcsak az a fontos, hogy kövesse az eredetit, hanem hogy hogy szól magyarul. Próbáld meg a dallamra ráilleszeni: Szeeeret, ó, szeeeret, én lááátim, én láááátom. Baromi hülyén hangzik, ugyi? (Az ébredj fel...kezdetű rész eredetije a "Sorgi, mia dolce speme)
Különben az " e tu non soorgi" rész fordítása: "még most is alszol, drága, ó, mért nem ébredsz Már", ami jobban hasonlít, mint amit írtál. Ami meg a Nemorino-áriát illet, nemcsak az a fontos, hogy kövesse az eredetit, hanem hogy hogy szól magyarul. Próbáld meg a dallamra ráilleszeni: Szeeeret, ó, szeeeret, én lááátim, én láááátom. Baromi hülyén hangzik, ugyi? (Az ébredj fel...kezdetű rész eredetije a "Sorgi, mia dolce speme)
667 Cilike 2012-10-03 08:09:48 [Válasz erre: 662 Héterő 2012-10-03 01:18:02]
Igen, én a VICCES szövehekről beszéltem, hogy megmaradjon a humor. Nem várhatod el a nézőktől, hogy tudjanak olaszul. Tudom, hogy a fordítások szinte sosem fedik pontosan az eredetit (én ugyanis tudok olaszul, ha nem is tökéletesen), de ha a néző csak bambán nézi a humoros jeleneteket, az sokkal rosszabb, mint ha egy kicsit elferdített szöveget, de ért.
Igen, én a VICCES szövehekről beszéltem, hogy megmaradjon a humor. Nem várhatod el a nézőktől, hogy tudjanak olaszul. Tudom, hogy a fordítások szinte sosem fedik pontosan az eredetit (én ugyanis tudok olaszul, ha nem is tökéletesen), de ha a néző csak bambán nézi a humoros jeleneteket, az sokkal rosszabb, mint ha egy kicsit elferdített szöveget, de ért.
666 jukiguni 2012-10-03 07:01:49 [Válasz erre: 665 jukiguni 2012-10-03 07:01:18]
17. századi operát nem is játszanak a MÁO-ban, 18. századit se se sokat, tehát a 17-18. sz. archaikus nyelvhasználatot eleve nem kell megtanulni! - vagy legalábbis nem olyan fontos megtanulni.
17. századi operát nem is játszanak a MÁO-ban, 18. századit se se sokat, tehát a 17-18. sz. archaikus nyelvhasználatot eleve nem kell megtanulni! - vagy legalábbis nem olyan fontos megtanulni.
665 jukiguni 2012-10-03 07:01:18 [Válasz erre: 663 IVA 2012-10-03 04:20:53]
17. századi operát nem is játszanak a MÁO-ban, 18. századit se se sokat, tehát a 17-18. sz. archaikus nyelvhasználatot eleve nem kell megtanulni! És aki megszokta, hogy felirattal néz operákat és filmeket, azt ez nem zavarja! Engem pl. egyáltalán. Nem érzem magam akadályoztatva a befogadásban. Érdekes, hogy ezekre hogy oda figyelsz, miközben az autentikus előadás módot, egy zenemű olyan zenei előadását, hogy az önmaga vagy legalábbis a leginkább önmaga legyen letojod. Jó az Erkel átdolgozva, a barokk opera 19. százasítva, Monteverdiből Verdit csináltak, hát de nagy dolog kérem! Érdekes egy hozzáállás. A rendezéssel kapcsolatban is: hisztiztek, ha a rendezés nem korhű, de a zenei megszólaltatás historikus voltát csak divatnak tekinted, ami nem férkőzött be az operába. Gratulálok a hozzáállásodhoz! Egyébként: más egy prózai színházi előadás és más egy zenés előadás. Egy opera esetében a prozódia sokkal pontosabban érvényesül eredeti nyelven. Illetve: a magyar fordításban esetleg csorbát szenvedhet, mert ugye az olasz nem ugyanúgy hangsúlyoz, mint a magyar. Ettől függetlenül: engem a magyar nyelvű operaelőadások se zavarnak, csak a zenei kivitelezés legyen színvonalas és lehetőleg autentikus, legalább a tekintetben, hogy ne dolgozza át jelentősen az eredeti zenei anyagot és a szövegkönyvet. Mert a rendezésben mindig benne van az adott kor szelleme és divatja! Nézd csak meg a 19. századi Melindákat és Gara Máriákat. Hát ha szerinted olyan habos-babos ruhákban szaladgáltak a középkorban hazánkban akkor gratulálok úgyszintén!
17. századi operát nem is játszanak a MÁO-ban, 18. századit se se sokat, tehát a 17-18. sz. archaikus nyelvhasználatot eleve nem kell megtanulni! És aki megszokta, hogy felirattal néz operákat és filmeket, azt ez nem zavarja! Engem pl. egyáltalán. Nem érzem magam akadályoztatva a befogadásban. Érdekes, hogy ezekre hogy oda figyelsz, miközben az autentikus előadás módot, egy zenemű olyan zenei előadását, hogy az önmaga vagy legalábbis a leginkább önmaga legyen letojod. Jó az Erkel átdolgozva, a barokk opera 19. százasítva, Monteverdiből Verdit csináltak, hát de nagy dolog kérem! Érdekes egy hozzáállás. A rendezéssel kapcsolatban is: hisztiztek, ha a rendezés nem korhű, de a zenei megszólaltatás historikus voltát csak divatnak tekinted, ami nem férkőzött be az operába. Gratulálok a hozzáállásodhoz! Egyébként: más egy prózai színházi előadás és más egy zenés előadás. Egy opera esetében a prozódia sokkal pontosabban érvényesül eredeti nyelven. Illetve: a magyar fordításban esetleg csorbát szenvedhet, mert ugye az olasz nem ugyanúgy hangsúlyoz, mint a magyar. Ettől függetlenül: engem a magyar nyelvű operaelőadások se zavarnak, csak a zenei kivitelezés legyen színvonalas és lehetőleg autentikus, legalább a tekintetben, hogy ne dolgozza át jelentősen az eredeti zenei anyagot és a szövegkönyvet. Mert a rendezésben mindig benne van az adott kor szelleme és divatja! Nézd csak meg a 19. századi Melindákat és Gara Máriákat. Hát ha szerinted olyan habos-babos ruhákban szaladgáltak a középkorban hazánkban akkor gratulálok úgyszintén!
664 IVA 2012-10-03 04:40:10 [Válasz erre: 662 Héterő 2012-10-03 01:18:02]
A hozzászólás végén elhangzó kérdés ugyan nem nekem szól (remélem, Cilike megválaszolja), de van egy feltevésem. Ha abban a bizonyos úrban megvan az a varázs, amitől C. beleszeret, szépnek hallaná a nyáladzó udvarlást is. Ha meg az úrból hiányzik az a szikra, beszélhet akármilyen távolságtartással a giccstől. A varázs, a szikra az operában a szólam és az énekes hangjának, dallamformálásának stb. szépségében nyilvánul meg. Egyébként – tisztelet az ellenkező eseteknek – az operák eredeti szövegeiben is hemzsegnek a közhelyek, a ma (finoman szólva) furán és leavultnak ható formulák. De inkább kiáltson fel az ifjú hősnő tízszer úgy, hogy „Nagy Ég!”, semmint egyetlenegyszer úgy, hogy „basszus!”.
A hozzászólás végén elhangzó kérdés ugyan nem nekem szól (remélem, Cilike megválaszolja), de van egy feltevésem. Ha abban a bizonyos úrban megvan az a varázs, amitől C. beleszeret, szépnek hallaná a nyáladzó udvarlást is. Ha meg az úrból hiányzik az a szikra, beszélhet akármilyen távolságtartással a giccstől. A varázs, a szikra az operában a szólam és az énekes hangjának, dallamformálásának stb. szépségében nyilvánul meg. Egyébként – tisztelet az ellenkező eseteknek – az operák eredeti szövegeiben is hemzsegnek a közhelyek, a ma (finoman szólva) furán és leavultnak ható formulák. De inkább kiáltson fel az ifjú hősnő tízszer úgy, hogy „Nagy Ég!”, semmint egyetlenegyszer úgy, hogy „basszus!”.
