Bejelentkezés Regisztráció

Gaetano Donizetti


9 Búbánat 2005-08-22 20:41:55 [Válasz erre: 8 frushena 2005-08-22 19:09:26]
És ha gondolnád, mennyi mindent gyűjtöttem be a Majsztrótól az utóbbi egy héten belül, pld.: Opera Rara Kiadó Francesca di Foix (Antonello Allamandi - Bruce Ford, Pietro Spagnoli, Alfonso Antoniozzi, Annick Massis, Jennifer Larmore), Ne m\'oubliez pas (James Judd -Margreta Elkins, Alexander Oliver, Christian du Plessis), Zoraida di Granata (David Parry -Bruce Ford, Majella Cullagh, Diana Montague, Paul Austin Kelly) További öt Donizetti-CD vár még.

8 frushena 2005-08-22 19:09:26
Anna Bolena! Ez egy telitalálat volt a mestertől!

7 Búbánat 2005-08-19 22:08:00 [Válasz erre: 5 bermuda 2005-08-19 18:21:11]
Van egy video/DVD felvétel is vele Lyonból, ahol felesége, Gheorgiu énekli Adinát. Viszont ajánlok figyelmetekbe egy különlegességet: egy operafilmet, amely a RAI- Bratislava koprodukciójában készült 1984-ben. A felvétel 80 percnyi mindössze, tehát sok húzás van benne, de így is nagyon jó mint film. Rendezője:Frank de Quelle. A pozsonyi Szimfonikus Zenekart és a szlovák operakórust Piero Bellugi vezényelte. Adina- Melanie Holliday Nemorino - Miroslav Dvorsky Dulcamara - Alfredo Mariotti Belcore - Armando Ariostini Gianetta - Bozena Polonyova Ritka érdekes felvétel.

6 Norma 2005-08-19 18:23:51 [Válasz erre: 5 bermuda 2005-08-19 18:21:11]
Az egy érdekes felvétel, én is szeretem.

5 bermuda 2005-08-19 18:21:11
Most hallgattam egy tüneményes Bájitalt Alagnáékkal.

4 Búbánat 2005-08-18 21:38:11 [Válasz erre: 3 Búbánat 2005-08-18 21:37:35]
„…Il Campanello…tündéri történet, amit magam… a szöveg együtt született a muzsikával. …A Betlyt is… Az egyik szikrázóan mulatságos, a másik kedves, idillikus…Én írtam mindkettő szövegét, muzsikáját, lázban, vívódva, mindent és mindenkit elfelejtve. Mi vagyok hát? Nincsen szívem, hogy Virginia elvesztése után… Nincs bennem érzés? Nem gyötör lelkifurdalás? Nincs szívem?! De hát akkor hogyan is tudtam volna a tiszta derű, a bánat és a vágy dallamait megkomponálni? Lehet, hogy a művésznek kettős szíve van? Csak így lehet, hogy amíg dolgozom, elnémul körülöttem a való világ; s eltűnik emléke is minden csapásnak, ami ért… De hát miért is csak a hallgatók részesüljenek a muzsika gyönyörűségében? És áldásaiban… Az alkotó is elmondhatja azt, amit egyik festményén egy régi hangszerre Vermeer felírt: ’Musica laetitiae comes, medicina dolorum’ „ (A zene a jókedv kisérője, a fájdalom orvossága.) „1837. október Bánatom, magányom, fájdalmaim… A munka mindent felszív, elborít… Almerindának írtam ezt az operát… Robert Devereux… Cammarano dolgozta fel… Lázadás, szerelem, halál. Bakó, kiáltások a vérpadon… Tragédia; salvatore nagyon jól írta meg. Ez most… nagyon nekem való. Almerida Granchi, micsoda Erzsébet királynő lett volna! Hiába, másnak kellett énekelnie. Bemutató október végén, a San Carlóban. Elisabetta: Giuseppina Ronsi de Begnis. Nem élte át. (Ha Granchi vállalta volna! Rendkívüli tehetség – de hiú és ostoba. Vénülő királynőt ő nem játszik?! Vagy ez csak… Kevesellte a gázsit? Mindegy, sohasem hívom többé. A közönség jól fogadta. De lapjaink… Kritikusok… Lehet, hogy egy kevés igazság is? Dehogy! Rosszindulat, kötekedés!)” „A Robert Deverux, új büszkeségem. Az igazi drámai hang! Eleven varázs. Az ütempárok ritmikus lélegzete. S a fioritúrák…Nem bízom az énekesekre. Kottába írtam minden ékítményt. Kantilénáim gazdagok… (Barát Endre: Bergamói ballada – az idézetek Donizetti leveleiből származnak)

3 Búbánat 2005-08-18 21:37:35 [Válasz erre: 2 Búbánat 2005-08-18 21:36:50]
Fájdalmát először dalokba önti, és ekkor születnek meg a szép Donizetti-dalok, melyek közül a leghíresebb a „Te voglio bene assai!” Közben panaszolja: „A toll kiesik mostanában a kezemből, semmire sem vagyok képes, pedig mindent el kell végeznem, amire ígéretet tettem. „ Biztatják, hogy szórakozzék. Donizetti kétségbeesetten fakad ki: „Vannak percek, melyekben odadobnám magamat száz asszonynak is, fizetnék nekik, amennyit csak akarnak, ha csak legalább egy félórára elszórakoztatnának, s elfelejtetnék fájdalmamat. Megpróbálok nevetni és újra remélni, de azután még mélyebbre zuhanok vissza kétségbeesésembe.” Majd bevallja Mayrnak, régi barátjának: „Oh, a muzsikának nagy hatalma van. Nélküle belehaltam volna fájdalmamba!” S ekkortájt folytatta és fejezte be a Roberto Deverux-t s látott neki a következő munka komponálásába, mely a Maria di Rudenz néven ismeretes.

2 Búbánat 2005-08-18 21:36:50 [Válasz erre: 1 Búbánat 2005-08-18 21:36:17]
Még holtában is visszavárja Virginiáját. \"Egy dalt írtam, mely még nálam is szomorúbb\": \"Elmentél! Tegnap még itt lebegett Körültem sugára szép lényednek. Oh, hova tűntél hát, én szerelmem? A könyörtelen halál elragadott tőlem. Meghaltál! Nem hallod többé forró esküvésem, Nem hallod panaszos könyörgésem. Meghaltál! Egy angyallal több van most az égben; Még tegnap édes sóhajával Paradicsomba varázsolt halk szavával, Hallottam derűsen csengő dalát, Mely lágyan nyugtatta le keblem viharát. Meghaltál! még tegnap felém nyújtottad kezedet, Hogy megédesítsd szegény földi életemet...\" (S. Zachár Ilona: Donizetti – az idézett vers Donizetti kéziratos hagyatékából származik.)

1 Búbánat 2005-08-18 21:36:17 [Válasz erre: 0 Búbánat 2005-08-18 21:35:44]
Donizetti tehetetlen kínjában sógorához fordul: \" Totóm, édes Totóm, - írja. - Add tudtomra, hogy fájdalmam visszhangra talál a te szívedben, mert annyira szükségem van egy megértő lélekre. Ne űzz el magadtól, gondolj arra, hogy egyedül maradtunk ezen a földön\". Majd később szomorúam panaszolja: -\"Bocsáss meg, Totóm, de még mindig nem vagyok abban az állapotban, hogy elbírnám mondani, hogyan és miképpen vesztettem el az én nagy boldogságomat. Még mindig azt hiszem, hogy álmodom, még mindig zárva áll a fatális ajtó és még mindig nem bírom felfogni, hogy egyedül maradtam... A kolerába nem tudok belepusztulni, különben már régen a föld alatt lennék. Sohasem kívántam, sohasem kerestem még így a halált... - Éppen ma tettem ki a bölcsőt, melynek egészen más célt kellett volna szolgálnia... Elvesztettem apámat, anyámat, feleségemet és gyermekeimet. Kiért dolgozzak hát? Miért?\" Panaszos leveleivel szinte elárasztja sógorát: \"Mindent ettem és mindent megpróbáltam, de a betegség nem akar fogni rajtam, úgy látom, még nem érkezett el az én időm. Még mindig élek... Oh, én életem, mennyire megszomorítottál, könyörgöm, hagyjál el már!... Megpróbálok nevetni, másra terelni figyelmemet, mindent elkövetek, csakhogy legalább kis időre dúlt gondolataimtól megszabaduljak, és ne kelljen az állapotomra gondolnom... Hiába minden... Látom a szörnyű szakadékot, amelybe zuhantam és nincs erőm hozzá, hogy felemelkedjem. Szívem szinte kéjeleg ebben a szomorúságban.\" (S. Zachár Ilona: Donizetti – az idézetek Donizetti leveleiből származnak.)

0 Búbánat 2005-08-18 21:35:44
„...Mit akart mondani vajon, milyen szavak lüktettek benne, hangtalan, miféle vádat vetett volna még felém?! – Add vissza gyermekeimet, életet adtál nekik, s megölted őket. Gyilkos vagy, engem is megöltél… - Ezt akarta még a szemembe vágni? De hát én ártatlan vagyok. Én… A betegségem nem az… Doktorok néztek, vizsgáltak, a testem makulátlan. Istenem, segítsd ezt elviselni! Az asszonyom élete végső percében megátkozott. Mit is tehettem volna? Hát szerzetes vagyok?! Nem lett volna szabad közelednem a hitvesemhez? Vétkeztem, amikor megöleltem? De hiszen őt a himlő vitte el… S a gyermekek… Nyomorékságukról és halálukról ki tehet? Szerencsétlenség! Istencsapása. Átok… Én ártatlan vagyok…” (Barát Endre: Bergamói ballada – az idézet Donizetti leveléből származik)





A lapunkban megjelent szövegek a Café Momus, vagy a szerző kizárólagos szellemi tulajdonát képezik és szerzői jog védi őket.
A szerkesztőség külön, írásos engedélye nélkül mindennemű (részben vagy egészben történő) sokszorosításuk, felhasználásuk, kiadásuk és terjesztésük tilos.