Bejelentkezés Regisztráció

Gaetano Donizetti


976 Búbánat 2020-10-17 10:45:11

M


975 Búbánat 2020-10-12 11:58:05

A Classica TV mai műsorán szerepel, 21:00 - 23:22:

Donizetti: La fille du régiment (Az ezred lánya)

 2019

142 Minuten

Enrique Mazzola vezényli a New York-i Metropolitan Opera énekkarát és zenekarát

A főbb szerepekben: Paul Corona , Stephanie Blythe, Kathleen Turner és Yohan Belmin .

A 2019. március 2-i előadás felvétele.


974 Búbánat 2020-09-05 13:00:08 [Válasz erre: 935 Búbánat 2017-10-15 11:29:19]

Ma este a MEZZO csatornán láthatjuk

20:30 - 23:09

La Favorite by Donizetti at the Bayerische Staatsoper 

(2016.)

La Favorite ("A kegyencnő")

 Opéra in four acts by Gaetano Donizetti (1797 - 1848)

Libretto by Alphonse Royer, Gustave Vaëz and Eugene Scribe

First performance in Paris, Opéra, 2 December 1840

 Bayerisches Staatsorchester,

Karel Mark Chichon (Conductor)

Chorus of the Bayerische Staatsoper

Amélie Niermeyer (Stage Direction)

Alexander Müller-Elmau (Sets),

Kirsten Dephoff (Costumes)

 

Elīna Garanča (Léonor de Guzman)

Matthew Polenzani (Fernand)

Mariusz Kwiecien (Alphonse XI)

Mika Kares (Balthazar)

Joshua Owen Mills (Don Gaspard)

Elsa Benoit (Ines)

 

Recorded at the Bayerische Staatsoper, Munich, 2016


973 Búbánat 2020-08-22 10:28:32

Bartók Rádió mai operaközvetítése, 19:00 – 21.16:

 Gaetano Donizetti: Don Pasquale 

Háromfelvonásos vígopera

Szövegét a zeneszerző és Giovanni Ruffini írta

Vez.: Maurizio Benini

Km.: a Metropolitan Operaház Zenekara és Énekkara
(karig.: Raymond Hughes)

Rendező: Otto Schenk

Szereposztás:

Don Pasquale - Simone Alaimo (bariton),

Norina - Anna Nyetrebko (szoprán),
Ernesto - Juan Diego Flórez (tenor),
Malatesta doktor - Mariusz Kwiecien (bariton),
Jegyző - Anthony Laciura (basszus)


972 Búbánat 2020-08-07 11:22:20

Mezzo csatorna mai műsorán:  12:30 - 15:34

Anna Bolena by Donizetti at the Opéra Royal de Wallonie-Liege

 (2019.)

Anna Bolena Tragedia lirica in two acts by Gaetano Donizetti (1797 - 1848)

Libretto by Felice Romani First performance in Milan, Teatro Carcano, 26 December 1830

Orchestre et Chœurs de l'Opéra Royal de Wallonie-Liege,

Giampaolo Bisanti (Conductor)

Pierre Iodice (Chorus master)

Stefano Mazzonis di Pralafera (Stage Director)

 Gary McCann (Sets),

 Fernand Ruiz (Costumes),

Franco Marri (Lighting)

 

Olga Peretyatko (Anna Bolena)

Sofia Soloviy (Giovanna Seymour)

Celso Albelo (Lord Riccardo Percy)

Marko Mimica (Enrico VIII)

Francesca Ascioti (Smeton)

Luciano Montanaro (Lord Rochefort)

Maxime Melnik (Sir Hervey)

 

Recorded at the Opéra Royal de Wallonie-Liege, 17 April 2019

 


971 Búbánat 2020-05-23 14:38:16

2020.05.23  19:00 - 21:15  Bartók Rádió

Gaetano Donizetti: Don Pasquale

Háromfelvonásos opera

Szövegét a zeneszerző és Giovanni Ruffini írta

Vezényel: Evelino Pido

Km.: Londoni Covent Garden Operaház Ének- és Zenekara

Szereposztás:

Don Pasquale - Bryn Terfel (basszus)

Norina - Olga Peretyatko (szoprán)

Ernesto - Ioan Hotea (tenor),

Malatesta doktor - Markus Werba (bariton),

Jegyző - Bryan Secombe (basszbariton)

(London, Royal Opera House, 2019. november 2.                                               


970 Búbánat 2020-05-09 10:32:43

2020.05.09  19:00 - 21:25  Bartók Rádió

Közvetítés a New York-i Metropolitan Operaházból

Gaetano Donizetti: Stuart Mária

Kétfelvonásos opera

Szövegét - Schiller drámája nyomán - Giuseppe Bardari írta

Vezányel:  Maurizio Benini

Km.: a Metropolitan Operaház Ének- és Zenekara (karig.: Donald Palumbo)

Rendező: David McVicar

Szereposztás:

Stuart Mária - Joyce DiDonato (szoprán),

I. Erzsébet királynő - Elza van den Heever (szoprán),

Robert Dudley - Matthew Polenzani (tenor),

Sir William Cecil - Joshua Hopkins (bariton),

George Talbot - Matthew Ros (basszus),

Hannah Kennedy - Maria Zifchak (mezzoszoprán).

(2013. január 19.) 


969 Nagy Katalin 2020-04-08 16:49:20 [Válasz erre: 968 Búbánat 2020-04-08 14:50:03]

Valóban érdemes időt szánni Bergamóra. Mindenkinek szívből ajánlom. Donizetti a nagy ráadás hozzá a zeneszeretők számára.


968 Búbánat 2020-04-08 14:50:03

Donizetti városa a koronavírus által egyik leginkább sújtott terület

Papp Timea - Papageno.hu

2020. március 5.

Gaetano Donizetti 1797. november 29-én született és 1848. április 8-án hunyt el Bergamóban. Az észak-olasz városban rövid, kellemes sétán követhetjük végig élete első és utolsó éveinek legfontosabb helyszíneit, amelyek mindegyike a Felsővárosban található.

Donizetti emlékmű - Bergamo

Donizetti szülőháza - ma múzeum


967 Búbánat 2020-02-11 17:48:43

A Bartók Rádió ma esti operaközvetítése

19:00 - Prológ 

Gaetano Donizetti: Lucrezia Borgia

A mikrofonnál: László Ferenc
Szerk.: Katona Márta

19:30 - Hírek 

19:35 – 21.55

Gaetano Donizetti: Lucrezia Borgia

Háromfelvonásos opera

Szövegét – Victor Hugo drámája nyomán – Felice Romani írta

Vez.: Richard Bonynge

Km.: Londoni Opera Énekkara (karig.: Terry Edwards), Angol Nemzeti Filharmonikus Zenekar

Szereposztás:

Donna Lucrezia Borgia – Joan Sutherland (szoprán),
Maffio Orsini – Marilyn Horne (mezzoszoprán),
Gennaro – Giacomo Aragall (tenor),
Don Alfonson – Ingvar Wixell (bariton),
Rustighello – Graeme Ewer (tenor),
Astolfo – Nicola Zaccaria (basszus),
Gubetta – Richard van Allen (basszus),
Jeppo Liverotto – Graham Clark (tenor),
Don Apostolo Gazella – Lieuwe Visser (basszus),
Ascanio Vitellozzo – Piero de Palma (tenor),
Szolga – David Wilson-Johnson (tenor),
Pohárnok – Paul Taylor (bariton).


966 Búbánat 2020-02-10 19:50:15

Az opera tulajdonképpen küldetés – interjú Riccardo Frizza karmesterrel

BOJTA ZITA2020.02.09. 09:37 Origo.hu

[...] 

„Óriási hibát követnénk el, ha egy bel canto operát a mai kor igényeihez akarnánk igazítani, ha megpróbálnánk modernizálni. Ma az az elvárás, hogy egy dráma rövid és pörgős legyen. Régen ezt máshogyan gondolták, akkoriban sokkal nagyobb hangsúlyt helyeztek az érzelmekre. Ezt a ritmust nem szabad megváltoztatnunk. Azt kell megtanulnunk, megértenünk, hogy akkoriban hogyan fejeztek ki érzéseket, hogyan építettek fel egy zenei struktúrát, hogyan hatoltak egy jelenet mondanivalójának a mélyére, csodálatos dallamokkal körítve. Olyan ez, mint Chopin. Idő kell hozzá. Van, hogy gyorsan dübörög, de van, hogy lassú és melankolikus.

Én vagyok a Donizetti Operafesztivál zeneigazgatója, és ott mindig teljes operát adunk elő, soha nem húzunk. Ez az egyetlen módja, hogy pontosan megértsük, mit akart a szerző. A struktúra rendkívül fontos, például, hogy mindig megismételjük a cabalettákat, mert akkor a közönség is emlékezni fog a melódiákra. Úgy tudunk megjegyezni egy dallamot, ha kétszer-háromszor is meghallgatjuk.”

[...] 

„a közönségnek…szüksége van arra, hogy egyhelyben maradjon, beengedje magába a zenét és meditáljon rajta egy kicsit. Tavaly húzás nélkül adtuk elő a Semiramist, négy óra húsz perc volt... A közönség egyáltalán nem fáradt bele, teljesen bevonódtak a történetbe. Ha a teljes művet visszük színre, akkor semmilyen részlet, információ nem vész el, képesek vagyunk követni a cselekményt. Ha húzunk belőle, akkor a libretto is veszít a folytonosságából. Kimarad valami, átugrunk néhány eseményt, és a közönség egy része elveszíti a fonalat. Olyankor végig kell várni a négy órát, mire talán újra összeáll a kép. Csak úgy, mint ha a moziban kihagyunk egy részt a filmből, akkor nehezebb megérteni, miről van szó. A közönség részéről soha nem hallottam panaszt, az operarajongók szeretik a teljes előadásokat.

[…]

- Meséljen egy kicsit a Donizetti Operafesztiválról!

- Gianandrea Gavazzeni alapította valamikor az ötvenes években. Akkoriban még kis volumenű esemény volt, lényegesen később fejlődött azzá, amilyen most. Az a célunk, hogy színpadra állítsuk Gaetano Donizetti összes operáját. A mester 75 dalművet írt, de a közönség ebből talán, ha hetet ismer. A Szerelmi bájitalt, a Don Pasqualét, a Tudor-királynőkről szólókat és talán még a Lammermoori Luciát. Mi mindegyiket színre visszük, hogy a világ megismerhesse ezeket a remekműveket. Tavaly színre vittük a Lucrezia Borgia párizsi változatát, és van benne például egy olyan ária, amelyet Donizetti kimondottan a francia változathoz komponált, és azóta még soha, senki nem énekelte el.

Két éve megcsináltuk az Erzsébet Kenilworth várában című opera eredeti, nápolyi verzióját. Fantasztikus volt! Addig mindenki azt hitte, hogy a Tudorok trilógia, pedig nem, ez a negyedik darabja, vagyis az egy tetralógia! Zenetudósok segítségével kritikai kiadásokat készítünk, küldetésünknek tekintjük, hogy segítsünk a zeneszerző újrafelfedezésében.
Nagyon sok mindenről úgy tartják, hogy Verdi találta ki, pedig nem, Donizetti előtte már megcsinálta. Zenei szerkezetek, technikák, újfajta zenei formák, azt hittük, hogy mindezt Verdi fedezte fel, de nem... Donizetti megalkotta, Verdi pedig csupán továbbfejlesztette.

[…]

Ha most jól végezzük a munkánkat, akkor 30-40 év múlva lényegesen több Donizetti-opera lesz a standard repertoár része. Ez a mi küldetésünk.

[…]


965 nizajemon 2019-11-02 20:34:52 [Válasz erre: 964 nizajemon 2019-11-02 19:50:06]

Az járja,hogy Lucia bravúrszerep,csak akkor olyan énekesnő énekelje,aki bírja. Olga P. nem való Luciának. Ilyenkor mocsokul sajnálkozok,hogy nem ajánlják  a bécsiek figyelmébe a mi ké. kiváló bravúrénekenőnke. K.K. és R.O. leénekelné a hajuka. is.


964 nizajemon 2019-11-02 19:50:06

Nem az igazi ez a Lucia.50 euró. sem adnék ér.e. Komolyan.Florez ide-oda.

 


963 Búbánat 2019-11-02 14:38:15

Bartók Rádió közvetíti ma este:

19:00 - Gaetano Donizetti: Lammermoori Lucia

Háromfelvonásos opera
Szövegét Walter Scott regénye nyomán, Salvatore Cammarano írta.

Vez.: Evelino Pido
Km.: Bécsi Állami Operaház Ének- és Zenekara


Szereposztás:
Lord Asthon - George Petean (bariton),
Lucia, a húga - Olga Peretyatko (koloratúrszoprán),
Edgar Ravenswood - Juan Diego Flórez (tenor),
Raimond, Lucia nevelője - Jongmin Park (basszus),
Lord Arthur Buklaw - Lukhanyo Moyake (tenor),
Alisa, Lucia komornája - Virginie Verrez (mezzoszoprán),
Normann, őrségparancsnok – Leonardo Navarro (tenor)


(Bécs, Staatsoper, 201i9 február 9.)


962 Búbánat 2019-10-11 21:06:23

Müpa - Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

2019. november 1. péntek, 19:30 —kb.  21:45

Schubert: I. (D-dúr) szimfónia, D. 82

Donizetti: Requiem

Magyar Rádió Énekkara (karigazgató: Pad Zoltán)

Concerto Budapest

Vezényel: Speranza Scappucci

Közreműködők:

Pasztircsák Polina szoprán

Láng Dorottya mezzoszoprán

Alekszej Tatarincev tenor

Franco Vassallo bariton

Kovács István – basszus

Zenés színház és egyházi zene:két külön világ. Ezért is izgalmas tapasztalat, ha valaki a szerző operáinak ismeretében először hallja Verdi Requiemjét, Rossini Stabat Materét vagy Petite Messe Solennelle-jét. Hasonló élményben lehet részünk a Szerelmi bájital és a Don Pasquale szerzőjének gyászmiséjét hallgatva.

„Ez az utolsó jele szegény Bellini iránt érzett barátságomnak” - írta a Messa da requiem keletkezésének hátteréről Gaetano Donizetti, aki akkor kezdte komponálni e művét, amikor 1835-ben, Párizsban, a Lammermoori Lucia próbái közepette hírül vette a nála négy esztendővel fiatalabb, nagyra becsült pályatárs halálát. Vagyis Donizetti gyászmiséjének keletkezését is egy másik nagy alkotó távozása ösztönözte, akárcsak Verdiét, akinek először Rossini, majd Manzoni elhunyta szolgált késztetéssel a maga Requiemjének megírásához.

Abból a szempontból is párhuzamba állítható a két mű, hogy Donizetti sokáig kallódott, s hanglemezen is csak 1989-ben kiadott műve a Verdiéhez hasonlóan megőrzi az operai dallamosságot - az elemzők részben a Verdi-Requiem előfutárát is felfedezni vélik benne -, bár kontrapunktikus részleteket is tartalmaz.

A koncert izgalmas különlegessége, hogy a fotómodell szépségű Speranza Scappucci személyében hölgy vezényli az előadógárdát, azt a folyamatot jelezve, amelynek eredményeként az utóbbi évtizedekben a női nem a karmesteri művészet teljes jogú képviselőjévé vált. A negyvenhat éves itáliai maestra a római Conservatorio di Musica Santa Cecilia és a New York-i Juilliard School of Music neveltje, Riccardo Muti egykori asszisztense. Repertoárja korántsem csupán az olasz mesterek műveire korlátozódik.

A koncertet 18.30 órai kezdettel, Előhang címmel beszélgetés előzi meg, amelyen a fellépő művészekkel és a műsoron szereplő művekkel ismerkedhetnek meg közelebbről az előadásra jeggyel rendelkezők.

/Forrás: Müpa honlapja/


961 Búbánat 2019-08-02 16:00:41

 Donizettivel turnézik Erdélyben az Operaház Kolozsvártól Aradig

A Gördülő Kárpát-Haza OperaTúra első állomása a 10. Kolozsvári Magyar Napok, Marosvásárhelyen pedig a Vásárhelyi Forgatag ad otthont az ingyenesen megtekinthető produkciónak.

Az intézmény közleményéből kiderül, a kettős szereposztásban Adinát Miklósa Erika és Sáfár Orsolya formálja meg, Nemorinót Ninh Duc Hoang Long és Biri Gergely. A kuruzsló Dulcamara doktort Kiss András és Szvétek László, míg Belcore őrmestert Geiger Lajos és Rezsnyák Róbert, Giannettát pedig Bernáth Éva és Nagy Zsófia énekli. Az előadásban több mint 20 fős kórussal közreműködik az Opera Énekkara (karigazgató: Csiki Gábor), a 30 fős Opera Zenekart Cser Ádám dirigálja.

Forrás: Opera.hu

 


960 Búbánat 2019-04-10 10:07:43

Gaetano Donizetti: Lammermoori Lucia

Genfi Nagyszínház, 1983. szeptember 22.

Vezényel: Nello Santi

Km. a Suisse Romande Zenekar és a Genfi Nagyszínház Énekkara

Rendező: Pier-Luigi Pizzi

Lucia

Enrico

June Anderson

Miller Lajos

Edgardo

Peter Dvorský

Arturo

Richard Greager,

Raimondo

Agostino Ferrin

Normanno

Constantin Zaharia,

Alisa

Adriana Stamenova

Lucia és Enrico kettőse - videorészlet az előadásból: June Anderson & Lajos Miller - "Il pallor funesto" - Lucia 1983

"Il pallor funesto, orrendo...Soffriva nel pianto...Se tradirmi" Lucia - June Anderson Enrico - Lajos Miller Donizetti - Lucia di Lammermoor Geneve, 1983 c. Nello Santi June Anderson shines with the great Hungarian baritone Lajos Miller.

A teljes operaelőadás is megtekinthető a YouTube-on  - https://www.youtube.com/watch?v=n2Vzsbqy0Qs -  de ez  elég rossz képminőségű. (2:24:09)

A teljes előadás hangfelvételét a Kossuth Rádió 1984. június 24-én, 20.30 -23.10 óra között sugározta opera közvetítésében.


959 Búbánat 2019-04-02 15:19:31

Zenetörténeti érdekesség 

Ritkaság:  Donizetti A kegyencnő  (La Favorite) című operájának előzmény-verziója először lemezen – Világpremier!

Donizetti: L’Ange de Nisida

Recorded live at Royal Opera House, London, on 18 and 21 July 2018

Joyce El-Khoury (Countess Sylvia de Linarès), David Junghoon Kim (Leone de Casaldi), Laurent Naouri (Don Gaspar), Vito Priante (Don Fernand d’Aragon), Evgeny Stavinsky (The Monk / Father Superior)

Royal Opera Chorus & Orchestra of the Royal Opera House, Sir Mark Elder

  • Release Date: 22nd Mar 2019
  • Catalogue No: 9293800582
  • Label: Opera Rara
  • Length: 2 hours 36 minutes

https://www.youtube.com/watch?v=AES7UsAHdzs

Opera Rara presents, 179 years after it was written, the world premiere recording of a Donizetti ‘lost’ masterpiece, restored and brought thrillingly back to life. Written in 1839 for the Theâtre de la Renaissance in Paris, rehearsals started but the theatre went bankrupt and the opera was never performed – until 2018. Taken from two acclaimed concert performances at the Royal Opera House, L’Ange de Nisida is a fascinating and passionate drama, full of exciting vocal writing, composed by Donizetti near to the end of his life.


958 Búbánat 2019-03-02 11:32:39

Bartók Rádió, ma este, 19:00 – kb. 22.00 

Kapcsoljuk a New York-i Metropolitan Operaházat

Gaetano Donizetti: Az ezred lánya

Kétfelvonásos vígopera

Szövegét Jules Henri Vernoy de Saint-Georges és Jean François Alfred Bayard írta

Vez.: Enrique Mazzola

Km.: a New York-i Metropolitan Operaház Ének- és Zenekara

Szereposztás: 

Marie, fiatal markotányosnő – Pretty Yende (szoprán), 
Tonio, fiatal tiroli – Javier Camarena (tenor), 
Berkenfield grófnő – Stephanie Blythe (mezzo szoprán), 
Sulpice őrmester – Maurizio Muraro (basszus),
Hortensius, udvarmester – Paul Corona (basszus),
Káplár – Yohan Yi (basszus),
Crakentorp hercegnő – Kathleen Turner (próza), 
Jegyző – Patrick Miller (próza)

Rendező: Laurent Pelly


957 Búbánat 2019-03-02 09:20:47

Budapest, 1964. március 11. Kerekes János zeneszerző, a Magyar Állami Operaház karnagya (j2) az évadban bemutatásra kerülő Gaetano Donizetti Szerelmi bájital című kétfelvonásos operáját (opera buffa) próbálja a szereplőkkel: Gyurkovics Mária, Adina, a falusi lány (elöl ül), Réti József Nemorino, a parasztlegény (b), Pavlánszky Edina Gianetta, Adina barátnője (b2) és hátul Palócz László Belcore őrmester (j) szerepét énekli majd.

MTI

Fotó: Herczeg István 

Tulajdonos: MTVA Sajtó- és Fotóarchívum

 

 


956 Búbánat 2019-02-19 20:11:35

Edita Gruberova az Erkel Színházban

Gaetano Donizetti: Lammermoori Lucia

(Opera.hu/YouTube)


955 Búbánat 2019-02-17 15:17:22

Múltidéző

Páka Jolán és Palló Imre a Lammermoori Luciában

/Caruso Blog.hu/


954 Búbánat 2019-02-10 13:38:39

Dugig telt ház volt az Erkel Színházban a tegnap esti Lammermoori-n! Talán csak egy-két szék maradt üresen... A szünetekben mozogni nem lehetett a földszinti és emeleti foajéban... Gruberova vendégjötte azért még mindig vonzza és "megmozgatja" az érdeklődőket - és a rajongókat...  Feltételezem ez így lesz február 13-án is, amikor újra fellép  Lucia szerepében "Edita"...

De ugyanilyen, hasonlóan felfokozott érdeklődésre számítok Kolonits Klára Lammermoori Lucia-előadásaira is. Akinek van előre váltott jegye, bérlete - ha csak nem beteg vagy halaszthatatlan dolga szólítja más felé, eljön őt is meghallgatni az Erkelbe. Sőt, most fog jegyet venni, ha eddig  nem tette volna meg (és ha kap még).

Különben is: Donizetti - Sir Walter Scott  nyomán komponált - skót tárgyú operája a romantika és a bel canto egyik csúcsműve,  csodálatosan szép, szívhez szóló, megindító dallamvilágú mestermű!  Ki nem hagyható!...


953 Búbánat 2018-12-06 10:18:14

Donizetti emlékét idézve  (Bergamo, 1797. november 29. – Bergamo, 1848. április 6.) most idemásolom az alábbi írást, a jelentős francia komponista, Adolphe Adam visszatekintését a nagy olasz zeneszerző életútjára.

(A korabeli helyesírást csupán néhány szó esetében javítottam át mai nyelvezetünkre.)

  • Hölgyfutár, 1859. augusztus 25.  (101. szám)

TÁRCA.

DONIZETTI

(A „derniers souvenirs d’un musicien“-ből Adam Adolftól.)

Donizetti egy jó barátjánál ebédelt; nagy élvezettel szörpölgetett egy csésze kávét, mely kedvenc itala volt. Általában szerette a kávét minden alakban, melyben ezen illatos növény zamatja megjelenhetik.

— Édes Gaetano, — monda barátja, — sajnálom, hogy oly udvariatlannak kell lennem ön iránt, de nőmmel együtt künn töltendjük az estét, s így kénytelen vagyok önt elküldeni. Azonban holnap ismét látjuk egymást.
— Oh ! ön elküld engem, — mondá Donizetti, s én jól érzem magamat itt, önnek oly jó kávéja van. Tudja mit, menjen el az estélyre, s hagyjon engem itt a kandalló mellett; kedvem van dolgozni, remélem, hogy egy részét negyedik fölvonásomnak befejezhetem.
— Jól van, tegyen úgy , mintha otthon lenne ; itt vannak az írószerek. Tehát még egyszer Isten önnel holnapig, mert mi valószínűleg önnek eltávozta után térünk csak haza.
Este tíz óra volt; Donizetti dologhoz látott, s midőn egy órakor hazatért:
— Nézze csak, — mondá neki Gaeteno, — jól töltöttem időmet; befejeztem a negyedik felvonást.
Két szám kivételével, az egész negyedik fölvonás három óra alatt készült el.

Több utazás után Rómába, Milánóba és Bécsbe, s miután mindegyik város színházát egy-egy operával gazdagítá, Donizetti 1843- ban visszatért Párisba, és itt Don Pasquale-t és Dom Sebastian- t komponálta. A Don Pasquale roppant diadalát, Dom Sebastian csaknem nemleges sikere ellensúlyozta, melyet azonban a szerencsétlen színrealkalmazásnak kell tulajdonítani. Ez volt Donizetti utolsó előtti dalműve. Miután Nápolyban Catarina Cornaro-t előadatta, visszatért Bécsbe, hova udvari karmesteri kötelességei szólítják. Itt egy M i s e r e r e- t írt, melyet a műismerők kitűnőleg méltányoltak, s 1845 derekán visszatért Párisba, már magával hozván magvát azon betegségnek, melynek később áldozatává lett.

Rövid idő múlva barátai megrémülve vettek észre némi zavart értelmében; nemsokára rohamai mind gyakoriabbak lettek, annyira, hogy 1846-ban, január vége felé az ivoy-i kórházba kellett őt vinni, hol 1847. június közepéig maradt. Ekkor Párisba vitték őt, de a tél közeledvén orvosai félték, hogy nem bírná kiállani a kemény évszakot, s remélték, hogy szülőföldjének levegője jótékonyan fog hatni a híres beteg egészségére. Szeptemberben hagyá el Párizst , sűrű könnyek közt, mintha Franciaországot siratta volna, melyet többé nem látott viszont.
Bergamóban barátja, maestro Dolci fogadta. April elsején új roham lepte meg, s végre a legfájdalmasabb haldoklás után april nyolcadikán meghalt. Szomorú nap e sorok szerzőjére nézve, ki karjai közt látta kimúlni atyját, nem is sejtve, hogy ugyanazon órában egyik legjobb barátját veszti el.

Nem vizsgáljuk közelebbről Donizetti műveit; gyakran visszaélt csodás könnyűségével. A feledés gyengébb műveinek igazságot szolgáltatott, másoknak nevei népszerűekké lettek, s az ő neve az utókoré, mely úgy tiszteli őt, mint egyikét a XIX. század legnagyobb zenészeti lángelméinek. Összesen 611 dalművet irt.
E drámai műveken kívül Donizetti miséket, vecsernyéket, egy misererét, több egyházi zeneművet, dalokat, melyek „P a u s i l i p p e i estélyek“ cím alatt jelentek meg, egy kantátát Ugolino haláláról stb írt.

Az imént Donizetti zeneszerzési könnyűségének egy példáját említettük, s most egy más anekdotát mondunk el, mely megmutatatandja, hogy ő a nagylelkűséget is egyesíté a tehetséggel.
1836-ban Nápolyban volt, s meghallá, hogy egy kis színház kénytelen volt megszüntetni előadásait, s a művészek a legvégső ínségben vannak; fölkereste őket, s oda adta nekik minden pénzét, hogy legalább előszükségleteiket enyhítse.
— Ah ! — mondá az egyik énekes, — ön igen gazdaggá tehetne bennünket egy új dalművel.
— Ha csak ez a baj, — mondá a maestro, — úgy ne aggódjanak, nyolc nap múlva meglesz a dalmű.
Azonban szöveg hiányzott, egy költő sem írt volna egy bukott színház számára. Donizetti visszaemlékezett egy vaudeville-re, melyet Parisban látott: az é j j e l i csengettyű- re. Azonnal munkához fogott, s nem egészen egy nap alatt, emlékezetből lefordította; nyolc nap alatt a dalmű meg volt írva , be volt tanulva, s a színház meg volt mentve. (Il Campanello di Notte)

Donizetti irodalmi műveltséggel is bírt, s kétszer volt alkalma tanúsítani, hogy a költői tehetséget könnyen bírta egyesíteni a zenéjével: ő maga fordította le Az ezred leánya és a Betly szövegét.
Donizetti Rómában egy ottani ügyvéd leányát véve nőül. E házasság igen boldog, de igen rövid volt. Két gyermekét kiskorukban elveszté, és neje 1835-ben cholerában halt meg. E váratlan veszteség kétségbeejté őt, s ezután minden vonzalmát, mellyel neje iránt viseltetett, annak bátyjára, Vaserelli ügyvédre ruházta, kivel mindig a legjobb viszonyban élt.

Donizetti magas termetű volt, őszinte nyílt arccal, melyen kitűnő jelleme tükrözte magát; nem lehetett hozzá közeledni szeretet nélkül, mert szüntelen alkalmat adott szép tulajdonait méltányolni.

1838-ban ugyanazon házban laktunk a Louvois utcában. Gyakran meglátogattuk egymást; ő zongora nélkül dolgozott, folytonosan írt, s az ember nem is hitte volna, hogy komponál, ha a sok mindenféle vázlat nem győzi meg az ellenkezőről. Meglepetéssel vettem észre egy kis fehér csont vakaró kést, mely minden papírja mellett feküdt, s melyre oly kevés szüksége lehetett.
— E kést — mondá Gaetano — atyám adta nekem, midőn megbocsátott és megengedte, hogy zenésszé legyek. Mindig mellettem van, bár kevés szükségem van reá, de szeretem asztalomon látni, azt hiszem, hogy atyám áldását hozza reám.
E szókat oly egyszerűen s őszintén mondá, hogy azonnal megértém, miképp Donizettinél jó szív van. E találkozás után néhány nappal az opera comique-ban a Prestoni serfőzőt (Jegyzet: Adam egyik dalműve) adattam. A zenekarban egy néző vonta magára a közfigyelmet, lelkesültsége és élénk tapsai által — Donizetti volt. S midőn este találkoztam vele, boldogabb volt sikerem miatt, mint én magam, s én barátsága és helyeslése által inkább megtisztelve éreztem magamat, mint dalművem sikere által.

Midőn iszonyú betegsége folytán Jorybe vitték, ápolóul egy Antal nevű szolgát adtak melléje. Ámbár a szegény Donizetti elméje már nagyon meg volt háborodva , mégis annyi jelét tudta adni jóságának, hogy Antal annyira ragaszkodott hozzá, hogy nem is akart tőle megválni; s e derék ember a legutolsó percéig nem szűnt meg őt a legmeghatóbb s legönzéstelenebb ápolással körülvenni.

Előttem van a levél, melyben leírja a híres maestro utolsó szenvedéseit; a levél ezen része oly fájdalmas, hogy nem akarom ide iktatni, de lehetetlen ellenállnom a vágynak leírni olvasóimnak a halotti ünnepélyességek részleteit.

„A temetés tegnap ment véghez. A derék Dolci úr rendezett mindent, és semmit se hanyagolt el, hogy az egész méltó legyen e nagy ember dicsőségéhez. Több mint négyezer ember volt jelen. A menetet a nagyszámú bergamói papság, a város és a környék legelőbbkelő uraságai, s a városi nemzetőrség képezték. A puskák, a három vagy négyszáz fáklya közt hatásos látványt nyújtottak. A gyászmenetet három katonai zenekar élénkíté; az idő igen kedvezett. A gyászmise tíz órakor kezdődött, s az egész szertartás, két és fél órakor délután végződött. A bergamói fiatal urak maguk akarták vinni híres földijük hamvait a temetőbe, mely másfél mértföldnyire van a várostól. Az egész út hosszában nagy néptömeg tolongott, látni akarva a menetet, s bergamói lakosok szerint még soha senkit nem tiszteltek meg annyira e városban“.

Donizetti, a nápolyi zenede igazgatója, az ausztriai császár karmestere, a becsület- s több más rend birtokosa volt. De van valami, mi túlélendi e hiú dolgokat; a bámulat, melyet remekművei ébresztenek, s azoknak emléke, kik ismerték őt, méltányolhaták jó és nemes jellemét.

Közli: Huszár Imre

 

Adolphe Adam (Párizs, 1803. július 24. – Párizs, 1856. május 3. ) – francia romantikus zeneszerző

 


952 Búbánat 2018-11-09 13:22:17

Donizetti: Szerelmi bájital (archív felvétel) - A Magyar Állami Operaház előadása, 1966

Bartha Alfonz, Bende Zsolt, Erdész Zsuzsa, László Margit, Várhelyi Endre. 

Vezényel: Kerekes János.

(1:52:21)


951 Búbánat 2018-09-26 10:08:32

A Bartók Rádió tegnap esti (szeptember 25.) operaközvetítése (is) - három hétig - visszahallgatható a

HANGTÁR  segítségével.

 19:00 - 19:35

Prológ

 Gaetano Donizetti: Stuart Mária

A mikrofonnál: László Ferenc

Szerk.: Katona Márta

 19:35 – 20:49

Gaetano Donizetti: Stuart Mária

 Kétfelvonásos opera

Szövegét - Friedrich Schiller drámája nyomán - Giuseppe Bardari írta

Vez.: Paolo Arrivabeni

Km.: Arnold Schönberg Kórus (karig.: Erwin Ortner) Osztrák Rádió Szimfonikus Zenekara

Szereposztás:

Stuart Mária - Marlis Petersen (szoprán),
I. Erzsébet királynő - Alexandra Deshorties (szoprán),
Robert Dudley - Norman Reinhardt (tenor),
Sir William Cecil - Tobias Greenhalgh (bariton),
George Talbot - Stefan Cerny (baszus),
Hannah Kennedy - Natalia Kawalek (mezzoszoprán)

(Bécs, Theater an der Wien,  2018. január 19.)

 



949 Búbánat 2018-07-21 09:23:37

Important Donizetti Premiere: Splendidly Performed L’Ange de Nisida

 

L'Ange de Nisida in concert: Saturday 21 July 2018, 7.30pm – Royal Opera House

Conductor: Mark Elder

 

Sylvia - Joyce El-Khoury

Leone de Casaldi - David Junghoon Kim

King Fernand of Naples – Vito Priante

Don Gaspar – Laurent Naouri

Monk – Evgeny Stavinsky

King Fernand of Naples

 

Royal Opera Chorus

Orchestra of the Royal Opera House


948 Búbánat 2018-07-20 14:53:32

Kétszáz évre eltűnt Donizetti-operát mutatnak be Londonban

Fidelio.hu, 2018.02.19. 08:56

 (csm)

Nyolc éves kutatómunka eredményeként mutatják be az olasz zeneszerző kiváló tragédiáját júliusban.

Donizetti az 1830-as évek végén írta a L'Ange de Nisida(Nisida angyala) című operát a Théâtre de la Renaissance felkérésére, de a színház még a bemutató előtt csődbe ment, így soha nem mutatták be.

Dr. Candida Mantica nyolc éves kutatómunkájának köszönhetően sikerült meghatároznia a kézirat helyét, illetve a töredékekből összeillesztenie a művet. Mantica néhány kottaoldalt a párizsi Bibliothèque Nationale-ban talált meg, de nem sorrendben, tizennyolc különböző helyen. „Nagyjából 470 oldalnyi eredeti kéziratot illesztettem a megfelelő sorrendbe, hála annak, hogy rábukkantam a librettóra is” – mondta a zenetörténész.

Az operát 2018. július 18-án mutatják be a Covent Gardenben. A művet a régi, elfeledett operák előadására szakosodott Opera Rara a Royal Opera House-szal közös produkcióban állítja színpadra.

„Ez egy művészileg nagyon magas színvonalú alkotás” – mondta Sir Mark Elder, az Opera Rara igazgatója, hozzátéve, hogy Donizetti egyébként felhasználta a zenét néhány későbbi darabjában, köztük az 1840-es A kegyencnőben.

„Hogy a L'Ange lesz-e olyan népszerű, mint a Lammermoori Lucia vagy A szerelmi bájital? Ezt merészség lenne kijelenteni, de ki tudja?” – mondta Roger Parker, az Opera Rara konzultánsa.

De a zene olyan jó, mint bármi más, amit Donizetti írt. És ez az izgalmas. Amikor operákat fedeznek fel, ki szokott derülni, hogy azok nem véletlenül vesztek el. De ez varázslatos zene!

A történetről a Guardian annyit ír, hogy egy katona, Leone története, aki beleszeret a király szeretőjébe. Parker szerint az opera különös keveréke a komoly és a komikus operának. Akik nem jutnak el a londoni premierre, ne szomorkodjanak: a következő évben kiadják majd a felvételét.

Egyébként nem ez az egyetlen elporolt Donizetti-opera: 1998-ban mutatták be az Elisabetta című, szintén elveszett művét, amelyet azóta sem játszik senki. Reméljük, ez az opusz jobb sorsban részesül. (GuardianTelegraph)


947 Búbánat 2018-07-18 18:28:10

Ma este a Mezzo csatorna sugározza (20.30 – 22.30)

Poliuto by Gaetano Donizetti at the Glyndebourne Festival

Recorded on July 9 and 15, 2015 at the Glyndebourne Festival
Directed by François Roussillon

(DVD-n már kijött - Opus Arte)

 


946 Búbánat 2018-07-06 00:40:18

Ki kér egy operát vacsorára?

Donizetti: Rita című daljátékát az alkotók a Dunapark Kávézóban mutatják be vacsoraoperaként. Azt ígérik, az előadás nem csupán zenei esemény lesz. 

A Dramatic Art Produkciós Iroda az opera műfajában is új és friss alkotást mutat be július 13-án a Dunapark Kávéházban. A vacsoraopera műfaja hazánkban még ismeretlen dolog, bár Londonban ennek komoly rajongó tábora van. Azért választották a helyszínt és formát, hogy közelebb hozzák az operát az emberek mindennapjaihoz. Az alkotók az 1840-ben íródott daljáték teátrális és színészi erejét akarják kidomborítani, a zenei igényesség megtartása mellett.

 

Az előadás látványát a képregény művészet formaisága, a pop art hatja át. Ezzel az alkotók azt szeretnék vizuálisan kifejezni, hogy ez a mű nem egy öreg, poros dolog, tele van korszerű és örökérvényű gondolatokkal.

A címszerepet Szigeti Karina játssza, főbb partnerei: Ódor Botond és Najbauer Lóránt.

Az előadás július 13-én, este fél 8-tól látható a Dunapark Kávéházban.

(Forrás: Dramatic Art Produkciós Iroda)


945 Búbánat 2018-04-09 10:44:26
  • Vasárnapi Ujság – 1875. szeptember 26.

DONIZETTI
1797—1848.

Olaszország, mióta több szerencsével mint érdemmel kivívta egységét, államszervezésének nehéz küzdelmei és az ezekkel járó bajok közepett ismételve adta jelét azon nagy tiszteletnek, mellyel történeti múltja, mellyel elhalt szellem-óriásai irányában viseltetik. Egymást követték és követik az ünnepélyek, melyekkel Italia nagy íróinak, mint Dante, Petrarca, vagy halhatatlan művészeinek, mint Michel Angelo, emlékét üli, betöltvén a múlt nagy hírével azt a hézagot, melyet e szép ország — a közelmúlt idők mostoha voltának utóhatása alatt — az egykori dicsőség terein ma mutat.
Sehol sem mutatkozik az olasz nép egysége szebben, tiszteletreméltóbb alakban, mint e nemzeti ünnepekben, s míg Németország népe még a sedani nagyjelentőségű nap emlékét is politikai pártok álláspontjából mérlegeli, addig az olasz Szicília csúcsától Helvéczia havas lánczolatáig mintegy család ünnepli azok emlékét, kik egységének biztos és eltörölhetetlen alapját: nyelvét és művészetét teremtették és felvirágoztatták. Itt nem zavarja visszás hang az ünnepi örömöt, az uralkodó család tagjaitól a kunyhók lakójáig, a királypárti és republikánus, gazdag és szegény, úr és szolga egyaránt lelkesedve vesz részt, s épen e tömeges, általános részvétel az, mi Olaszország nemzeti ünnepeinek hírét országuk határán messze túlviszi, s legtávolabbi nemzetekben is érdeklődést kelt irántuk. Nemzeti ünnepek azok a szó valódi értelmében, s mint Manin ünnepélyén láttuk, a politikai pártok küzdelmein felül helyezvék, ezek hullámai által érintetlen maradnak.
Mennyivel inkább áll ez azon jelesek emlékére nézve, kik nevüket oly téren tették halhatatlanná, mely a piemonti seregek minden vitézségénél s a savojai ház szerencsecsillagánál jobban biztosítá az olasz egységi törekvések sikerét: a szellemi téren. Ha ma Dantét méltán nevezik az olasz egység szellemi alapítójának: ép oly méltán tekinthetjük századunk nagy olasz művészeit ez egység megvalósulása érdekében folytatott küzdelem előharczosainak. A nemzet, melyet apró zsarnokai a közélet minden teréről leszorítottak, a művészetben s annak az érzéshez, különösen nagy tömegek hangulatához legközvetlenebbül szóló nyilatkozatában, a zenében talált vigaszt, ebből merített lelkesedést és kitartást a küzdelemhez. Saját példánk az elnyomatás közelmúlt éveiből sokkal közelebb fekvő (csak Reményi föllépésére emlékezzünk vissza s ennek gyújtó hatására) mintsem szükséges volna részleteket, egyes eseteket sorolnunk fel, melyekben az olasz nép nagy művészeinek ihletett műveiből olvasá ki múltjának emlékeit, a jelen siralmas voltát s a jövő reményeit. Oly hangon szóltak azok szívéhez, melyet megértett, s mely a zsarnok czenzorai és rendőrei által ellenőrizhető és elnémítható nem volt.

A nemzeti érzés, lelkesedés, vágyak és remények egyik legihlettebb tolmácsának, Donizettinek ünnepét ülte néhány nappal ezelőtt szülővárosa, Bergamo, s vele hazája, melynek egységén mint hű munkás dolgozott, zenéjének bűbájos hangjaival vigasztalván, lelkesítvén a csüggedőket az üldöztetés nehéz napjaiban.

Donizetti az újabb idők négy kiváló olasz zeneköltőjének csoportjában — mely rajta kívül Rossiniből, Belliniből és Verdiből állt —ha nem is legkitűnőbb, leggenialisabb, de kétségkívül legnemzetiesb jellegű; ő leginkább olasz mindannyi közt, egészen, kizárólag nemzeti, életében és műveiben egyaránt. Alig hinné az ember, hogy tanítója Mayr Simon,— kinek emlékét, híres tanítványáéval együtt ünnepelték Bergamoban, — jámbor bajor muzsikus volt.

Jellemzésül, mily helyet foglal el Donizetti nevezett társai közt, megemlítjük, hogy míg Rossini a részletek gondos kidolgozása és a külső hatásra  számított czikornyák alkalmazása által tűnik fel, minden más roppant előnyei mellett; míg Bellini az „Alvajáró", „Norma" és „Puritánok" halhatatlan szerzője a klasszikus mintákhoz ragaszkodik; míg Verdi a „Rigoletto", „Trovatore", s legújabban „Aida" szerzője, ez utóbbi művével képes volt oly mozdulatot tenni a Wagner-féle német irány felé, melyért honfitársai közül a vérmesebbek egyenesen honárulással vádolják, s mely úgy látszik oka annak is, hogy Verdi a bergamói ünnepélyekről csaknem tüntetőleg távol tartotta magát: — addig Donizetti első fölléptétől utolsó kótájáig csak egyet ismert, egyet tartott szeme előtt: az olasz zene tulajdonképpeni sajátságát: a tiszta melódiát. Ennek minden egyebet alárendelt s tagadhatatlan túlzásai, melyeket a dallamosság érdekében elkövetett , készítették elé leginkább a talajt ama merőben ellentétes irány számára, mely a „végtelen dallamban" éppen az olasz melódia túlkapásai ellen keresett — Wagner fellépése óta – orvoslást. Ez érdemeit a Donizetti iránynak Wagner Richard leghűbb apostolai sem tagadják.


Donizetti Gaetano 1797. szeptember 25-én született Bergamoban, hol Mayrtól nyerte első zenei képzését és az első alkalmazást (1814), mint egyházi levéltárnok és bassista. De nem soká maradt az egyház és egyházi zene körében, s már 1819-ben fellépett Velenczében „Enrico di Borgogna" czimű első operájával. Nagyobb, de még mindig inkább helyi sikert azonban 1828-ban aratott Nápolyban „Esule di Roma" dalművel, míg világhírét 1831-ben irt „Anna Bolena"-jával alapította meg. Ezt követték gyorsan egymásután a ,,Marino Falieri", ,,Lammermoori Lucia", „Beiisar", ,,Lucrétia Borgia", „Linda di Chamounix", s víg operái: „A varázs-ital", „Don Pasquale", „Az ezred leánya" s mások. De ki győzné elősorolni nem kevesebb mint 70 dalművét. melyek nevét az egész művelt világban ismertté, dallamait még az utczai kintornások és czipészinasok művészetében is népszerűekké tették, s számára a nápolyi konservatoriumban tanári, majd igazgatói állomást, osztrák udvari karmesterré kinevezést s mindenféle kitüntetést szereztek.

Túlfeszített munkássága — némely dalműve partitúráját 30 óra alatt készité — s a párisi élet izgalmai és élvei megtámadták szervezetét és agylágyulásba ejtek. Donizetti, kinek dallamai oly gyújtólag hatottak korának általános apathiája közben, kinek sikerét zajos kitörésben visszhangozák a művelt világ legtávolibb határai — mint érzéketlen, ébrenalvásából semmi által fel nem költhető élőhalott fejezte be a siker és dicsőség annyi jelével elhalmozott pályáját 1848. ápril 8-án, ugyanott, hol életét és első babérjait nyeré. Hamvait hálás szülővárosa néhány nappal ezelőtt nagyszerű pompával szállította át a Santa Maria Maggiore egyházba, hol Donizetti legelőször alkalmazva volt.

Nem hagyhatjuk említés nélkül amaz áldozatkészséget, mellyel a kis, alig 40 ezer lakossal bíró Bergamo nagy halottját s benne önmagát az utóbbi ünnepélyek alkalmával megtisztelte. Csak az utczák és terek díszítése, diadalívek fölállítása 200,000 frankba került, s ez összeg legnagyobb részben magán adakozásokból folyt be. S mi magyarok, mily nagy nehezen tudunk elhunyt nagyjainknak csak némileg is méltó emlékeket állítani? mily eredményeket mutathatunk fel ott, hol a közönség hazafiasságára s áldozatkészségére hivatkozunk? Az összehasonlítást a bergamói ünnepély tanúsága és saját idevágó tapasztalataink közt olvasóinkra bízzuk

T. L.

 

(Megjegyzem, a cikkben szereplő adattal szemben úgy tudjuk, Donizetti 1797. november 29-én született.)


944 Ardelao 2018-04-08 22:30:53

 

EGY „BEL CANTO” MESTER EMLÉKÉRE: 170 éve hunyt el

GAETANO DONIZETTI (1797.XI.29 – 1848.IV.8.)


A Bergamoban született és ugyanott elhunyt kiváló, olasz zeneszerző halálának századik évfordulóját (Jemnitz 1948-ban írta a cikket, megj. A.) ünnepli meg Operaházunk egyik főművének, a «Lucia di Lammermoor»-nak hosszú idő után történő felújításával. A jubiláris reprízben rejlő megtisztelő emlékezéssel az Operaház vezetősége nyilván kifejezésre akarja juttatni Donizettivel szemben elfoglalt álláspontját: a kegyeletes elismerést és a tárgyilagos méltatást, amely ennek a félig-meddig háttérbe szorult mesternek mindenképpen kijár.

Mert Donizetti mester volt, habár a nemzetközi operakultúra színpadán csak két műve maradt megszakítások nélkül műsoron; vígopera mind a kettő: a «Don PasquaJe,» amely csipkézett dallamainak libegő kecsességével majdnem egyenrangúan szegődött Rossini «Sevillai borbély»-a mellé, valamint a műfajbeli könnyedségével már inkább az operettek felé hajló „«Ezred leánya,» amely a női főszerep jellegét utánzó darabok megszámlálhatatlan sorát indította el. E körülménynek tudható be, hogy Donizetti a köztudatban — már amennyiben egyáltalán közelebbről foglalkozunk vele — játékosan fürge és nem éppen emésztő szenvedélyű dallamok szerzőjeként maradt elkönyvelve. De ő alkotott romantikusabb és tragikusabb tárgyú operákat is, közöttük a «Lucretia Borgiá-t, a «Linda di Chamounix»-t és első helyen a most felújításra került «Lucia di Lammermoor»-t.

Vajon miben áll Donizetti mesteri volta? Elvégre ezt a címet és rangot mi nem osztogatjuk olcsón. Feltett kérdésünkre azzal válaszolhatnánk, hogy a már meglévő műforma elsőrendű minőségű megtöltésével. Ez a zeneszerző akkor hunyt el, amikor jóval fiatalabb kortársában, Verdiben felébred az olasz opera reformjának szükségérzete és terve. Donizetti azzal a stílussal folytatta munkáját, a koloratúráknak és hatásos együtteseknek azzal a sablonjával, amelyet elődeitől örökbe kapott. A forma változtatásának lehetősége eszébe sem jutott, ellenben lehetőleg szépen, szellemesen és változatosan akarta kiszolgálni e formavilág követelményeit.

Gyöngyöző koloratúráinál is érdekességre, nagy együtteseinél is dallam-dús hangzatosságra törekszik, csak éppen egy áll még távol tőle s ez az, ami Verditől, az olasz zenedráma megalkotójától elvi jelentőséggel elválasztja: ő még nem alakit egyéni arcélű jellemeket!

Szereplői még mindig csak típusok, illetve a megadott szabványos operai típusok képviselői. Hivatott képviselők, akik reprezentatívan teljesítik, kötelességüket, de nem teljesednek ki saját lelkivilágukat élő individumokkal.
 

Donizetti fiatalon halt meg, vérbajból eredt paralízis ragadta el. S akkor tűnt le az operaszerzés porondjáról, amikor Verdi ragadta fel a fejlődés zászlóját, s vitte új cél — az eszmei és érzelmi életében elmélyült zenedráma — felé.
 

Jemnitz Sándor

NÉPSZAVA, 1948.V.1.(76/101)


943 Búbánat 2018-03-09 01:12:15

Kolonits Klára Lucia szerepében (is) „lubickol”! -  csütörtökön ismét elkápráztatott minket a Donizetti – Walter Scott – Cammarano hősnőjeként  az Erkel Színházban! 

Mint Lammermoori Lucia (is)  Kolonits - most is - lenyűgözött és elbűvölt mindenkit; szerintem minden szívet megdobogtatott az a megható jelenet, melyben a szerencsétlen, szépséges Lucia örök szerelmet esküszik annak az ifjúnak, akiről tudja, hogy sohasem lehet az övé;  s felhangzik előbb Lucia, majd Edgardo ajkáról s végül egymáséba simulva a felejthetetlen, csodaszép ária-kettősük, melynek kicsengése  a szívek legmélyére hatol: „ Verrano a te sull” aure, i miei sospiri ardenti…” - aki bár ezerszer hallotta - látta a legkülönfélébb szereposztásokban és sok-sok Luciával a címszerepben Donizetti mesterművét, lehetetlen betelnie Kolonits Klára művészetével. Lírai- koloratúr-drámai szopránjával játszi könnyedséggel ontja az áradó dallamokat, biztos technikával, minden hang, ritmika, megformálva a helyén van, és közben sugárzik, ragyog, szárnyal, és mosolyog, könnyes szemmel is mosolyog – s ez a mosoly, s vele együtt az „aranyhang” a szívemig hatol,  átjár és valami katarzisba torkollik bennem. 

Az előadás végén, az álló ováció alatt, a tomboló közönség vastapsa közepette ott fenn a színpadon Kolonits Klára - nem tudom hányadszor -, ismételten, általunk megdicsőül; a mennyei hangok hallatára a mennyek kapuja kitárul….

Szegedi Csaba baritonja ezúttal remekül szólt, ilyen szépen régen hallottam énekelni, őt is ünnepelte a publikum. A fiatal vendég tenor, Giordano Luca, különösebb hatást nem tett rám: énekhangja kissé „sápadt”, a magasságai ugyan megvannak, de fent elvékonyodik, halványan cseng ki, kissé erőtlen – egyébként ígéretes, rokonszenves énekes… Fried Péter  Raimondóját öröm volt újra hallani magvas basszusán; áriája utáni tapsok méltán csattantak fel… Vörös Szilvia Alisa kis szerepében is kitűnik jelentős hangmatériájával - tudjuk,jóval többre hivatott, amint ennek jelét más operaszerepeiben már többször kifejezésre juttathatta.

Kocsár Balázs kiválóan dirigált és fogta össze az Operaház Énekkarát és Zenekarát.

A megújult díszlet sokkal kedvezőbb benyomást tesz rám a korábbi - „átmeneti” – vastraverzes megoldáshoz képest, így a „romantika” is jobban a „képbe” kerül…

Donizetti pazar dallamvilága  engem gyermekkoromtól fogva kísért! A Lammermoori Lucia vitathatatlan remekmű, és ha ilyen csillogó megszólalásban kapjuk, mint most is volt hozzá alkalmunk, akkor a gyönyörű kadenciák, az elbűvölő, hirtelen felcsapó cabaletták,  a recitatívóknak a különböző lelkiállapotot tükröző zenei motívumai (de Lucia első áriája, kettőse Enricoval, aztán a szextett, a vagy a kétrészes őrülési jelenet, Edgardo áriája és halála  is, az énekkar  jeleneteivel együtt)  döbbenetes szépségekkel telítik meg a befogadó hallgató-néző közönséget.  Engem mindig torokszorító érzés kap el közben, beleélem magam a szereplő karakterek lelkivilágába: a fájó lemondás, a szerelemtől és az élettől való búcsúzás szívszorító dallamai, az elborult értelem lélegzetfojtó futamai, vad és szépséges trillái; a megbántottság, a kérlelhetetlenség, gyűlölség, a kétségbeesés, az aggódó szeretet, a hűség és vak engedelmesség tenor, bariton, basszus , mezzoszoprán és mindenekfelett a koloratúr Lucia szólamai,  s azok nagyszerű harmóniákban összeolvadó szextettje: a két ellenség drámai duettje, a szerelmesek hűségesküje, Edgardo gyönyörű búcsúáriája  - mindez áthat engem, lelkivilágom, formálja érzéseimet, felgyújtja vágyaimat, képzeletemet…

Összefoglalva: Donizetti Luciája tökéletes. Lírája – mindenekelőtt Kolonits Klára tüneményes alakításának jóvoltából, páratlanul magas fokra emeli a gyöngédséget, érvényre juttatja a szerelem finom árnyalatait, de főként az asszonyszív szépségeit.  ….(Ez utóbbit nemcsak a „nemzetközi nőnap” ideje mondatja velem…) Ez csengett le nekem a csütörtök esti operaelőadás során.

Mostanában  elgondolkozom  azon, hogy kedvenc regényíróm, Walter Scott, aki nem élte meg a műve nyomán komponált opera  1835-ös bemutatóját (1832-ben hunyt el), ha ma élne, milyen dicséretekkel halmozná el az „Ő” Luciáját mint operahősnőt: mondjuk Kolonits Klára sugárzó „éteri” tisztaságú énekhangját meghallva és átszellemült,  fizikai lényét megpillantva operaszínpadon…


942 Búbánat 2018-03-01 16:14:56

Kétszáz évre eltűnt Donizetti-operát mutatnak be Londonban

2018.02.19. 08:56 Fidelio.hu (CSM)

Nyolc éves kutatómunka eredményeként mutatják be az olasz zeneszerző kiváló tragédiáját júliusban.

 

Donizetti az 1830-as évek végén írta a L'Ange de Nisida (Nisida angyala) című operát a Théâtre de la Renaissance felkérésére, de a színház még a bemutató előtt csődbe ment, így soha nem mutatták be.

Dr. Candida Mantica nyolc éves kutatómunkájának köszönhetően sikerült meghatároznia a kézirat helyét, illetve a töredékekből összeillesztenie a művet. Mantica néhány kottaoldalt a párizsi Bibliothèque Nationale-ban talált meg, de nem sorrendben, tizennyolc különböző helyen. „Nagyjából 470 oldalnyi eredeti kéziratot illesztettem a megfelelő sorrendbe, hála annak, hogy rábukkantam a librettóra is” – mondta a zenetörténész.

Az operát 2018. július 18-án mutatják be a Covent Gardenben. A művet a régi, elfeledett operák előadására szakosodott Opera Rara a Royal Opera House-szal közös produkcióban állítja színpadra.

„Ez egy művészileg nagyon magas színvonalú alkotás” – mondta Sir Mark Elder, az Opera Rara igazgatója, hozzátéve, hogy Donizetti egyébként felhasználta a zenét néhány későbbi darabjában, köztük az 1840-es A kegyencnőben.

„Hogy a L'Ange lesz-e olyan népszerű, mint a Lammermoori Lucia vagy A szerelmi bájital? Ezt merészség lenne kijelenteni, de ki tudja?” – mondta Roger Parker, az Opera Rara konzultánsa.

De a zene olyan jó, mint bármi más, amit Donizetti írt. És ez az izgalmas. Amikor operákat fedeznek fel, ki szokott derülni, hogy azok nem véletlenül vesztek el. De ez varázslatos zene!

A történetről a Guardian annyit ír, hogy egy katona, Leone története, aki beleszeret a király szeretőjébe. Parker szerint az opera különös keveréke a komoly és a komikus operának. Akik nem jutnak el a londoni premierre, ne szomorkodjanak: a következő évben kiadják majd a felvételét.

Egyébként nem ez az egyetlen elporolt Donizetti-opera: 1998-ban mutatták be az Elisabetta című, szintén elveszett művét, amelyet azóta sem játszik senki. Reméljük, ez az opusz jobb sorsban részesül.


941 Búbánat 2018-02-10 12:14:15

Bartók Rádió közvetíti ma 18 órától:

Kapcsoljuk a New York-i Metropolitan Operaházat

Donizetti: Szerelmi bájitalhttp://hangtar.radio.hu/images/kh0.png

Kétfelvonásos opera

Szövegét Felice Romani írta

Vezényel: Domingo Hindoyan

Km. a New York-i Metropolitan Operaház Ének- és Zenekara

Szereposztás:

Adina - Pretty Yende (szoprán),
Nemorino - Matthew Polenzani (tenor),
Belcore - Davide Luciano (bariton),
Dulcamara - Ildebrando D'Arcangelo (basszus),
Giannetta - Ashley Emerson (szoprán).

Rendezte: Bartlett Sher.


940 Búbánat 2017-11-29 10:15:19 [Válasz erre: 939 Ardelao 2017-11-29 00:59:53]

Gaetano Donizetti

 S. Zachár Ilona: Donizetti

EGY NAGY ZENEKÖLTŐ ÉLETE

Rózsavölgyi és Társa  (Budapest) , 1944 
Félvászon , 256 oldal

„Donizetti élete egy pinceodúból induló vakító fénysugár, amely a legmagasabb szférákba tör, hogy azután meredeken lebukva, az őrületbe tűnjön el kortársainak szeme előtt. S. Zachár Ilona ezt a hánytatott életet két oldalról mutatja be: a zeneszerző pályafutását, a maga szörnyű csalódásaival, észvesztő diadalaival és vele párhuzamosan az ember életét, míg elnyeri Róma egyik legelőkelőbb leányának kezét és végigéli vele eszményi házaséletét, amely két gyermeküknek és a fiatal asszonynak korai halálával tragikumba torkollik és oka lesz a zeneköltő későbbi bolyongó, nyugtot nem lelő, kóbor életének.”

ELŐSZÓ

Részlet a könyvből:

„Amidőn az Ur megharagudott az emberre, megátkozta őt. Megbüntette az apák vétkét »negyedíziglen« fiaikban, de meg is jutalmazta azokat, akiket erre méltónak talált. És sokszor büntetett csak azért, hogy aztán jutalmazhasson. Gyakran sújtotta híveit azzal, hogy nyomorban, szegénységben kelljen élniök, hogy megvédj é őket a fényűzés és jólét kísértései ellen. Mint ahogyan az Ur Jézus mondta: »Boldogok vagytok ti, szegények, mert tiétek az Isten országa«. 
Ilyen megpróbáltatásnak tette ki az Ur a Donizetti családot is... Nem sújtotta világraszóló szenvedésekkel, mártírhalált sem juttatott nekik osztályrészül...”


939 Ardelao 2017-11-29 00:59:53

EGY NAGY ZENESZERZŐ EMLÉKÉRE!

220 évvel ezelőtt, ezen a napon született GAETANO DONIZETTI.

(1797. november 29. – 1848. április 8.)


«Donizettit hazavárják»  

Írta: S. Zachár Ilona

Bergamóban, ebben a szép, ősrégi olasz városkában, megszólalnak a harangok. De nem úgy csengnek-bongnak, mint ahogy illenék egy örömünnepen; inkább olyan méla és szívfájdító a hangjuk, akár a halál-harangé. Pedig ma örömünnep van! Hiszen a bergamói lakosság most várja vissza annyi év után imádott, rajongott fiát, a hírneves zeneköltőt, Gaetano Donizettit.

Basoni báróné és leánya boldogan sürgölődnek szobájukban, hogy mindent elrendezzenek, mire a nagymester jön. Náluk lakik majd, hiszen egyedül van, senkije sincs már ezen a világon. A halál elragadta tőle még ifjú korában szüleit, ifjú feleségét, gyermekét. Nem csoda, ha a fájdalom búskomorrá tette és hosszú éveken át úgy bolyongott a világban, mint aki sehol sem találja többé helyét. És nem csoda, ha olyan betegesen vágyott haza Olaszországba, Bergamóba, szülővárosába, ahol minden bokor, minden fa olyan drága neki. Már négy éve készül haza. Sem Bécs ünneplése, sem Párizs lelkesedő hódolata nem bírja a bánatos zeneköltő jéggé dermedt szívét felmelegíteni. Haza akar jönni, haza. ... A párizsi orvosok azonban félremagyarázzák a gyászoló férfi szomorúságát. Felteszik magukban, hogy meggyógyítják a nagymestert s cselt eszelnek ki. Elhitetik vele, hogy hazaviszik Bergamóba; közben azonban ideggyógyintézetbe, az őrültek házába hurcolják, ahol Donizetti előbb kétségbeesetten tombol, tiltakozik, könyörög, majd végkép elhallgat. Olyan apatikus, hogy már semmi sem érdekli többé.

Csak egyre azt hajtogatja:

— Haza akarok menni, haza. ...

Két évig tartották fogva Donizettit, amíg végre belátták, hogy a nagy zeneköltőn már nem tudnak segíteni. És akkor végre hazaengedik. Haza, Bergamóba. ...

Basonl báróné leánykája már gondosan Igazgatja is a karosszéket, hogy Donizetti beleülhessen; felnyitja a zongorát, hogy játszhassék majd rajta. És a mester barátai is odasereglenek. Arcukon örömteli mosoly, boldog elragadtatás, a várakozás édes izgalma.
— Istenem, csakhogy végre visszakaphatjuk őt — rebegi kezét összekulcsolva a báróné. — Micsoda boldogság! Annyi év után! Most végre kárpótolni fogjuk, annyi gyötrelmes egyedüllétért, annyi szenvedésért. Szerető szívek veszik majd körül!

— Szegény Donizetti! — suttogja maga elé barátja s egykori háziorvosa. — Meg kellett ezért a hazatérésért szenvednie. Hja, az életben nem kapunk semmit ingyen. Mindenért meg kell a sorsnak fizetnünk. És sokszor, sokszor még azt a kis boldogságot is olyan későn kapjuk. Akárcsak Donizetti.

Odalent felzúg az éljen. A báróné és a barátok lerohannak és megállnak a legfelső lépcsőn, úgy várják a nagy vendéget, kezükben hatalmas virágcsokorral.
És ekkor megáll a kapu előtt a csukott, fekete batár és egy idegen férfi ugrik ki belőle; kisegíti a nagy vendéget. Az összegyűlt sokaságon megdöbbenés viharzik át; az előbbi mosoly helyére rémület rajzolódik. Mert most ismernek rá abban az összetört, meggyötöri alakban, akit ketten is támogatnak már a bejárat felé, s akinek hófehér feje erőtlenül csüng le a mellére, Gaetano Donizettire.

Basonl báróné arca halálsápadt lesz, kezéből földre hullnak a virágok. Lerohan a lépcsőn és ijedt remegéssel mosolyt erőltetve dermedt arcára, a mester felé nyújtja reszkető kezét.
És ekkor következik be a legszomorúbb meglepetés. A mester nem ismeri meg többé a bárónét, legjobb barátját; nem ismeri meg egybegyűlt barátait; nem ismeri meg szülővárosát sem. Merev, élettelen tekintettel néz körül, mintha nem látna. Vagy talán mindent lát, csak nem tudja többé elmondani?

Odafönt a karosszékben mozdulatlanul terül el Donizetti. Hazaérkezett végre. De későn. Túlságosan soká váratta a sors erre az annyira áhított pillanatra. Gaetano Donizetti nem tudja többé élvezni. Már minden késő. A nagymester élő halottá lett.

— Menthetetlen — suttogja az orvos, föléje hajolva. — Beszélhet bátran, bárómé, a réveteg tekintetű beteg úgysem érti. — Donizetti mereven bámul ki az ablakon. Talán arra a vidám kis fiúra gondol, aki egykor annyiszor szaladgált ezeken az utcákon, vagy arra a gyönyörű fiatal- asszonyra. akit az életénél Is jobban szeretett, s akit a halál olyan korán ragadott el mellőle ?

Barátai szüntelenül azon tárgyalnak, mivel vidíthatnák fel a mestert. Tréfákat beszélnek előtte, elmondják napi derűs élményeiket, de Gaetano arca merev és komor. Lelke egy más világban kering. Az ő világában, ahová nem tudnak utána menni még azok sem, akik szeretik. Nem tudnak nagy titkába belopózni, a mester lelke örökre bezárult előttük.

Örökre?

A fiatal bárónő leül a zongorához. Hangja nagyon hasonlít Donizetti korán elhalt feleségének, Virginia Vassellinek hangjához, és énekelni kezdi a «Lammermoor! Lucia» egyik áriáját. És íme, a körül állók ámulva látják, hogyan színesedik ki a nagymester arca, egykori művének hallatára. A megtört fényű szembe élet, ragyogás költözik, arca egyre pirosabb lesz, és ajka, komor, bánatos ajka, lassan elmosolyodik. Igen. Donizetti ráismert művére.

S életének hosszú idő óta ez az első és utolsó mosolya.

Mosolyog! — kiáltott túl boldogan a báróné. — Meggyógyult! Meggyógyult!

És akkor rémülten látta, hogy a mester nem mozdul többé. Gaetano Donizetti lelke valóban meggyógyult. Meggyógyult és felment a magasságos égbe, hogy ezen-túl már odafönt hallgassa tovább a mennyel muzsikát.

Donizetti hazaérkezett.

TOLNAI VILÁGLAPJA, 1944. május 10. (46. Évfolyam, 19. szám)


938 Búbánat 2017-11-25 12:02:39

A Bartók Rádió közvetíti ma este

19.00 – 21.00 A New York-i Metropolitan Operaház archívumából - V/4. rész

Donizetti: Az ezred lánya

Kétfelvonásos vígopera

Szövegét Jules Henri Vernoy de Saint-Georges és Jean François Alfred Bayard írta

Vezényel: Richard Bonynge

Km. a New York-i Metropolitan Operaház Ének- és Zenekara

Szereposztás:

Marie, fiatal markotányosnő - Joan Sutherland (szoprán),

Tonio, fiatal tiroli - Luciano Pavarotti (tenor),

Berkenfield grófnő - Regina Resnik (mezzo szoprán),

Sulpice őrmester - Fernando Corena (basszus),

Hortensius, udvarmester - Andrea Velis (basszus),

Káplár - Andrij Dobriansky (basszus),

Crakentorp hercegnő - Jean Kraft (szoprán),

Paraszt - Charles Kuestner (tenor)

(1973. január 6.)

Donizetti korábban is kapcsolatban állt francia operatársulatokkal, de Az ezred lánya volt az első olyan műve, melynek alapváltozata francia szövegkönyvre készült és az első előadást is Franciaországban (Párizs, 1840) tartották. A darab nagy sikert aratott és hosszú-hosszú évtizedeken át repertoáron maradt.

Donizetti darabja hamar meghódította a magyar színpadokat is, előbb német nyelven, majd Egressy Béni fordításában, 1844-ben magyarul került színre.

Az első élő "találkozásom" Az ezred lányá-val egy hazai színpadi kiállítású produkció volt -  több mint harminc éve ennek.  Erről így írtam a fórumon: 

Emlékszem az 1984. évi előadássorozatra, egész jó kis darab volt. Hármas szereposztásban hozta ki a Józsefvárosi Népszínház Társulata (de a jogelődje a Déryné Sínház is bemutatta 1964/65-ben). Szabó Miklós, a kitűnő tenorista, zenei műfordító, író volt az opera librettójának magyar szövegre átültetője. László Endre végezte el a darab kamarazenekarra hangszerelését és vezényelte is az emlékezetes előadásokat.( Gerő Erik is dirigált egyet.) A díszlet Makai Péter, a jelmez Rimanóczay Yvonne munkája volt. Kertész László rendezte az opera-előadást. Marie-t Kálny Zsuzsa (másik szereposztásban Bakonyi Ilona illetve Kovács Györgyi), az őrmestert Németh Gábor (másik szereposztásban Jánosi Péter), a márkinőt Bihari Tóth Zsuzsa (Záhonyi Etelka), Ortensio, hoppmestert a feledhetetlen Bordás György (Virágh Rezső), Toniót Pető András (Hegedűs József) énekelte-játszotta. 


937 Búbánat 2017-10-15 19:54:21 [Válasz erre: 936 telramund 2017-10-15 11:51:39]

Tőlem, lehetne még "hosszabb" is, nem bánnám; ezúttal is azon sajnálkozom, hogy a produkcióban rövidült a balettkép: a mintegy húsz percnyi zenéből alig hat percnyi maradt meg a húzások következtében. Nagyon szeretem ezt a balettzenét, ezárt is örülök annak, hogy a nyolcvanas évek elején, amikor Velencében jártam, a Pavarotti-szériából ehhez az operához is hozzájutottam, akkor még audio kazettán, komplett, dobozában: teljes egészében rajta van az 1974-ben készült stúdiófelvételen az általam annyira kedvelt balettzene:

Fiorenza Cossotto - mezzo-soprano (Leonora)
Luciano Pavarotti - tenor (Fernando)
Nicolai Ghiaurov - bass (Baldassare)
Gabriel Bacquier - baritone (Alfonso)
Ileana Cotrubas - soprano (Ines)
Piero De Palma - tenor (Don Gasparo)

Orchestra e Coro del Teatro Comunale di Bologna, Conducted by Richard Bonynge
Chorus Master: Fulvio Fogliazza.

Azóta CD-n is megvan már ez az operafelvétel, úgyhogy kedvemre meghallgathatom a teljes időtartamű - több tételből -  álló balettbetét zenéjét.

(A szicíliai vecsernye James Levine által készített stúdiófelvételéért is azért lelkesedem, mert a teljes, mintegy félórás balettzenét is élvezhetem.)


936 telramund 2017-10-15 11:51:39 [Válasz erre: 935 Búbánat 2017-10-15 11:29:19]

Mérhetetlen hosszúsága ellenére nagyszerű előadás.Garanca  igazán neki való  szerepben és a többiek is  kíválóak.A rendezésről nincs mit mondanom,mint úgy általában.Egy operaelőadás értékét számomra az énekes produkciók jelentik.Megtanultam elfelejteni a környeztei hatásokat (Rendezés, díszlet , jelemez)


935 Búbánat 2017-10-15 11:29:19

Lemezújdonság!

GAETANO DONIZETTI - La Favorite - Elina Garanca

Mika Kares - Mariusz Kwiecien -  Matthew Polenzani

Bayerisches Staatsorchester
Chor der Bayerischen Staatsoper

Karel Mark Chichon

Int. Release 21 Jul. 2017


Már itthon is kapható a kiadvány.  Most készülök a DVD-lemezt megvásárolni…


934 Haandel 2017-10-14 14:38:46

Aufgenommen am 15. Oktober 2016 im Civic Opera House von Chicago
Gaetano Donizetti: "Lucia di Lammermoor"
14.10.2017 | 19:30 | Ö1

Mit Albina Shagimuratova (Lucia di Lammermoor), Piotr Beczala (Edgardo), Quinn Kelsey (Enrico), Adrian Sâmpetrean (Raimondo), u.a.
Lyric Opera Chorus und Lyric Opera Orchestra; Dirigent: Enrique Mazzola


933 Búbánat 2017-09-30 16:26:21

Bartók Rádió ma esti műsorán szerepel:


20.51 – 22.00 Operaritkaság


Donizetti: Elvida

Opera egy felvonásban

Giovanni Schmidt librettójára

Vezényel: Antonello Allemandi

Km. a Geoffrey Mitchell Kórus és a Londoni Filharmonikus Zenekar

Szereposztás:

Amur - Pietro Spagnoli (basszus)

Zeidar - Jennifer Larmore (mezzoszoprán)

Elvida - Annick Massis (szoprán)

Alfonso - Bruce Ford (tenor)

Zulma - Anne-Marie Gibbons (mezzoszoprán)

Ramiro - Ashley Catling (tenor).
 

„Az 1826-ban, Nápolyban bemutatott Elvida a zeneszerző korai korszakában született, Donizetti 29 évesen írta. Alkalmi darab Mária Izabella infánsnő, a Két Szicília elnevezésű monarchia királynéjának születésnapjára készült, a témaválasztás értelemszerűen összefügg az uralkodó spanyol származásával. A bemutató nem gyakorolt különösebb benyomást a hallgatóságra, az operát három előadás után le is vették a műsorról. Az Elvida egészen 2004-ig aludta „Csipkerózsika-álmát”.

Elvidát, a spanyol nemesasszonyt fogságba ejtik a mórok. Az asszony visszautasítja a vezér fia, Zeidar házassági ajánlatát, mert hűséges jegyeséhez, a spanyol herceghez, Alfonsóhoz. Amikor Alfonso seregei rohammal beveszik a mórok várát, vezérük, Amur elmenekül, túszként pedig magával viszi Elvidát. Egy barlangban bujkál, azzal fenyegetőzik, hogy megöli a nőt. Ebben végül tulajdon fia akadályozza meg.”


932 Búbánat 2017-09-12 10:55:42
A Bartók ma esti műsorsávjában hallhatjuk ezt a kiváló stúdiófelvételt, mely számomra „etalon” volt – és marad…: 19.00: Prológ Donizetti: Lammermoori Lucia A mikrofonnál: László Ferenc Szerk.: Katona Márta 19.35-22.00 Donizetti: Lammermoori Lucia Opera két felvonásban Szövegét - Walter Scott The Bride of Lammermoor c. regénye nyomán - Salvatore Cammarano írta Vezényel: Richard Bonynge Km. a Londoni Covent Garden Operaház Énekkara (karig.: Douglas Robinson) és Szimfonikus Zenekara Szereposztás: Lucia - Joan Sutherland (szoprán) Edgard - Luciano Pavarotti (tenor) Enrico - Sherril Milnes (bariton) Raimond - Nyikolaj Gyaurov (basszus) Arthur - Ryland Davies (tenor), Alisa - Huguette Tourangeau (mezzoszoprán) Normann - Pier Francesco Poli (tenor)

931 Búbánat 2017-06-25 10:05:12 [Válasz erre: 930 Búbánat 2017-06-24 12:14:04]
[url] https://www.facebook.com/groups/5618041335/; Edita Gruberova - Finale from Roberto Devereux Budapest June 24 [/url]

930 Búbánat 2017-06-24 12:14:04
A Magyar Állami Operaház műsorán először szerepel Donizetti-operája, a Roberto Devereux, amit ma este hangversenyszerű előadásban, olasz nyelven (magyar és angol felirattal) mutat be. Erzsébet királynő szerepében a világhírű szoprán, Edita Gruberova lép fel az este 7 órakor kezdődő operában. ________________________________________ Közreműködik a Magyar Állami Operaház Énekkara és Zenekara Karmester: Peter Valentovic Szereposztás: Erzsébet - Edita Gruberova Gualtiero (Sir Walter Raleigh) - Fried Péter Roberto Devereux - László Boldizsár Cecil - Kóbor Tamás Sara - Schöck Atala Nottingham hercege - Szegedi Csaba Bemutató: 2017. június 24. Roberto Devereux-t, Essex grófját, Erzsébet angol királynő kedvesét hazaárulással vádolják. A királynő védelmére akar kelni, de érzi, hogy a gróf szíve másé lett, ezért elhatározza, hogy nem avatkozik az igazságszolgáltatás dolgába. Essex titokban mindig Sarát szerette, de távollétében Erzsébet arra kényszerítette a lányt, hogy Nottingham herceghez menjen feleségül. A herceg, Essex barátja, mit sem sejt szerelmükről, és tisztázni akarja a grófot a vád alól. Sara és Roberto titokban találkozik. A férfi hívja az asszonyt, hogy szökjenek meg, de Sara ezt megtagadja. Szerelmi zálogot cserélnek, Essex azt a gyűrűt adja Sarának, amelyet a királynőtől kapott, az asszony pedig egy kék kendővel ajándékozza meg őt. Amikor a grófot letartóztatják, megtalálják nála a kendőt. Nottingham hercege innen tudja meg, kibe volt szerelmes a barátja. Erzsébet királynő halálra ítéli Essexet. A kivégzést már másnap reggelre kitűzik. Sara - bárhogy próbálja a férje megakadályozni - a királynő gyűrűjével Erzsébethez siet kegyelemért. Bevallja neki, hogy ő a vetélytársa. A királynő parancsot ad az ítélet végrehajtásának felfüggesztésére, de már késő: ágyúlövés jelzi, hogy Essexet lefejezték.

929 Búbánat 2017-04-09 17:18:27 [Válasz erre: 894 Búbánat 2016-11-29 10:35:37]
Donizettiről írják: „Állandóan hangjai között élt és ötleteit azonnal rögzítette. Egy toll, néhány darab papíros azonnal írásra ösztökélték, és amit írt, azonnal eljátszotta vagy elénekelte, bárhol volt, nyílt mezőn, vagy egy hegy lábánál stb… A Linda di Chamounix nyitányát Bergamóban baráti körben komponálta, miközben látszólag teljes mértékben részt vett a vidám kompánia szórakozásaiban.”

928 Búbánat 2017-04-08 21:29:52 [Válasz erre: 894 Búbánat 2016-11-29 10:35:37]
GIUSEPPE VERDI levele Donizetti betegállapotáról - „Semmi vigasz” „1844-ben bemutatják Nápolyban Donizetti hetvennegyedik, egyben utolsó operáját, a „Caterina Cornaro”-t. Sikertől ittasan Bécs felé indul a maestro, hová a szerződése szólítja. Minden oka meg volna az örömre: dicsőség, rendezett élet, pénz és nem utolsósorban kiapadhatatlan zenei invenció – de a még mindig nem idős mester kegyetlen melankóliába zuhan. Párizsba megy. Itt már félreismerhetetlenül jelentkeznek rajta a paralízis tünetei. Elboruló szelleme világos pillanataiban egyért könyörög: otthon szeretne meghalni. barátai segítségével meg is érkezik Olaszországba és szülővárosában, Bergamóban ápolják. Verdi egy 1847. augusztus 22-én kelt leveléből értesülünk a nagy olasz operamester reménytelen állapotáról. A levél címzettje Appiani grófné, kinek zenei szalonjában Verdi sokat megfordult. A szép hölgyet egyébként hosszú ideig gyengéd szálak fűzték a szegény Donizettihez. Íme a Verdi-levél illetékes részlete: „Érdeklődött tőlem Donizetti felől. Meg kell önnek mondanom a valóságot – semmi vigasz. Mindeddig nem láttam, mivel lebeszéltek a látogatásról… de ha adódik erre alkalom, okvetlenül élni fogok vele. Külsőleg jól néz ki, csak a fejét állandóan oldalrahajtva tartja és szemei zárva vannak - étvággyal táplálkozik, jól alszik és úgyszólván sohasem beszél; ha szól valamit, alig lehet megérteni. Ha valaki felkeresi, kissé kinyitja szemeit; ha valaki figyelmezteti, nyújtson kezet, megteszi… Ez annak a jele, hogy értelme nem borult el teljesen; egy orvos azonban, ki a leghívebb barátsággal viseltetik irányában, azt mondta nekem, hogy ezek csak ösztönös mozdulatok és jobb lenne, ha élénk lenne, vagy akár tombolna: akkor még volna remény, míg így csak a csoda segíthet. Egyébként éppen úgy van, mint hat hónappal, vagy egy évvel ezelőtt, - sem jobban, sem rosszabbul.” Szellemének tragikus kalodájába zártan még néhány hónapig vegetál. míg végre, 1848. április 8-án megváltja a könyörületes halál. Tetemét, melyet nagy csendben helyeztek nyugalomra, 1875-ben exhumálják és ünnepélyes keretek között átviszik szülővárosába, Bergamóba és ott a Santa Maria Maggiore-ban nyugszik az édes dallamok sorsverte költője. Szülővárosa születésének száz éves jubileuma alkalmából felállíttatta szobrát. Németh Amadé: Zenei Kaleidoszkóp (Zeneműkiadó, 1959)

927 Búbánat 2017-04-08 14:54:43 [Válasz erre: 895 Búbánat 2016-11-29 10:41:30]
Kapcs. 894.-897. sorszámok GAETANO DONIZETTI [/bl] (Bergamo, 1797. november 29. – Bergamo, 1848. április 8.) Elég e két évszámot tudatosítani, s máris egyértelmű, hogy idén ünnepeljük a komponista születésének 220., jövőre pedig halálának 270. évfordulóját. Emlékszem, születése bicentenáriumának estéin Európa operaházai zömmel Donizetti művet szólaltattak meg. Így például Bécsben, a Staatsoperben annak a Linda di Chamounix- nak dallamai csendültek fel, melyet 1842-ben éppen a Kärtnerthor Theaterben mutattak be, Ausztriában maradva Grazban pedig 52. műve, a Belisario című lírai tragédiája került bemutatásra. 1998: máig nem feledem óriási élményemet, mikor életemben először (és máig utoljára) bejutottam a Milánói Scalába – éppen egy Donizetti-operára váltva jegyet! Az épület külső arculata szinte szegényes, szürkén kopott, s bizonyára ráférne egy alapos kozmetikai kezelés – gondoltam akkor (most milyen, nem tudom); a nézőtér kiképzése a maga hat emeletével – jómagam az ötödiken ültem – már pompázatos. A legpompázatosabb azonban maga az előadás volt. Az akkori idény műsorára rányomta bélyegét Donizetti kettős jubileuma. Előző év őszén a nyitány Lammermoori Luciának jutott, míg a szezonzárás eseménye a Lucrezia Borgia volt. Visszaemlékezve erre az operaelőadásra - nem szeretem ezt a szót használni, de mégis: -, maga a csoda volt! A Donizetti-imádók táborába tartozom, de amit itt láttam- hallottam, az előtt még most is meghajtom fejem. Mert, ha már Donizetti, akkor azt csakis ezen a színvonalon szabad tolmácsolni. (Tisztában vagyok azzal, bizonyára hasonlóan éreztek más Donizetti-rajongók, más Donizetti-operák esetében is; személyes élmények birtokában, legendás előadások-legendás énekesek pompázatos előadásairól áradozva. Nekem akkor éppen ez a hatalmas élmény jutott…) Tiszta öröm volt számomra az is, mely manapság oly ritka, hogy a zenei és vizuális komponens kéz a kézben haladt egymás mellett. Régen láttam ennyire klasszikusan tiszta és a műből fakadó stílushű rendezést, melyben a díszlet és a gyönyörű jelmezek pompás szimbiózist alkottak. A tökély határán egyensúlyozó, világsztárokat felvonultató zenei megszólaltatás méltó volt a Ház szelleméhez és rangjához. A népes szereplőgárdából csak két nevet emelek ki: az akkor fénykorában lévő Renée Fleminget a címszerepben, akinek szépsége és művészete, híre már korábban eljutott hozzám (és azóta is regnáló: nemrég láthattuk/hallhattuk őt diadalmas dalestjén, újra Pesten; újra megcsodálhattuk őt magát is…), valamint Orsini nadrágszerepében a bravúros mezzót, Sonia Ganassit, akit viszont már Budapestről ismertem egy vendégfellépése nyomán. A két férfi főszereplő neve is jól hangzott, már ismertnek számított ( Gennaro - Giuseppe Sabbatini; Don Alfonso - Michele Pertusi ), méltó partnerei voltak társnőiknek. És még egy érdekesség: az 1998. július 13-i előadáson, amit Roberto Rizzi Brignoli vezényelt, egy röpke pillanatra felcsendült egy bariton énekhang, s aki az „Una voce”-nak hangot adott, egy bizonyos: „Michele Kalmandi” … Hiába, a név kötelez – és ezt a Scalában nagyon jól tudják…





A lapunkban megjelent szövegek a Café Momus, vagy a szerző kizárólagos szellemi tulajdonát képezik és szerzői jog védi őket.
A szerkesztőség külön, írásos engedélye nélkül mindennemű (részben vagy egészben történő) sokszorosításuk, felhasználásuk, kiadásuk és terjesztésük tilos.