Bejelentkezés Regisztráció

Gaetano Donizetti


109 frushena 2005-09-29 22:12:03 [Válasz erre: 108 Orfeusz 2005-09-29 22:09:41]
:) Duzzogva???

108 Orfeusz 2005-09-29 22:09:41 [Válasz erre: 107 frushena 2005-09-29 22:05:11]
elmegy

107 frushena 2005-09-29 22:05:11 [Válasz erre: 106 Orfeusz 2005-09-29 22:03:40]
Dessay?

106 Orfeusz 2005-09-29 22:03:40 [Válasz erre: 105 frushena 2005-09-29 21:55:32]
Ez a francia változat franciául...nekem nem tetszik, pl az őrülési jelenet teljesen más, rövidebb és rosszabb.

105 frushena 2005-09-29 21:55:32 [Válasz erre: 104 Orfeusz 2005-09-29 21:52:40]
Mondtam már, hogy imádlak!? :O) Előre is megköszönöm! És mégis ... Milyen???

104 Orfeusz 2005-09-29 21:52:40 [Válasz erre: 103 frushena 2005-09-29 20:08:27]
Meg van....akkor meg is kapod tőlem.:)

103 frushena 2005-09-29 20:08:27
[url]http://images-eu.amazon.com/images/P/B00005UV9I.03.LZZZZZZZ.jpg;Erre[/url] kíváncsi lennék!

102 frushena 2005-09-29 20:06:46
[url]http://www.mext.go.jp/english/org/culture/image/60-01.jpg;Lucia di Lammermoor[/url] New National Theater Opera House, October 2002 Photograph by Chikashi Saigusa Na ez nagyon szép!

101 Búbánat 2005-09-23 08:44:22
Ugyanezt mondtam, nem lehet Pavarotti hangját másokéval összevetni. Annyira egyedi, sajátságos, és fénykorában bizony egymás után énekelte a Bellini, Donizetti operákat.Színpadon is, de főleg lemezre a DECCA-nál. Rossini valóban nem az ő világa, az egy Tell Vilmost kivéve, talán nem is énekelt más művet tőle.

100 Momo 2005-09-23 08:30:08
100.

99 Orfeusz 2005-09-23 08:27:51
[url]http://www.deccaclassics.com/media/ram/Florez_RossiniArias_EPK_10.05.58-10.08.33_56k.ram;videó1[/url] [url]http://tinyurl.com/aao3y;videó2[/url] [url]http://www.deccaclassics.com/media/ram/Florez_RossiniArias_EPK_10.00.00-10.02.57_56k.ram;videó3[/url]

98 egy kívülálló 2005-09-23 00:40:46 [Válasz erre: 97 Franca 2005-09-22 21:36:48]
Noha tényleg nem találó az összehasonlítás, de én is inkább Flórez-párti volnék. Pavarotti nagyszerű énekes és művész volt (most azt hagyjuk, hogy mi lett belőle), de nem igazán bel canto-hang. Az a fajta éneklés azonban, amit Flo képvisel, új értelmet ad a Bellini-, Donizetti- és elsősorban a Rossini-operáknak. És itt nem csak a magasságokra, de a díszítések kidolgozott és ugyanakkor minden erőlködéstől mentes éneklésére gondolok elsősorban.

97 Franca 2005-09-22 21:36:48 [Válasz erre: 96 Búbánat 2005-09-22 09:30:51]
Már csak azért sem vetekedhet a hagja (Floreznek)Pavarottiéval, mert más fachba tartozik és ennél fogva repertoárja is más, vagyis az összehasonlítás erősen sántít véleméyem szerint. Tonio-ügyben sem értek egyet, a 2005-ös genovai előadáson elsőrangú volt(miután kiadják DVD-n, bárki megítélheti majd), a szerepformálásról, a színpadi kisugárzásról már nem is beszélve. Nyilván nem véletlen, hogy a Covent Garden Pavarotti után 50 évvel először tűzi műsorára a művet, Florezzel, 2006. végén.

96 Búbánat 2005-09-22 09:30:51 [Válasz erre: 94 parampampuli 2005-09-21 22:12:51]
Pavarotti magas c-i szerintem is utolérhetetlenek. A mai csillag, a már nem is olyan ifjú titán, Diego-Florez sem - bár ennél magasabb hangokat is \"kinyom\", akárcsak korábban Bruce Ford, Jorge Lopez-Yanez,John Aler, Alfredo Kraus, Chris Merritt, Nicolai Gedda, Anastasios Vrenios vagy Rockwell Blake - vetekedhet Pavarottiéval,hangjának szépségével, fényével, kisugárzásával, a megformálásával és a fénykorában \"mért\" magasságával - nem csak Az ezred lánya Tonioja alapján merem állítani.

95 parampampuli 2005-09-21 22:13:12 [Válasz erre: 93 Búbánat 2005-09-21 10:27:19]
Pavarotti -- bocs\'!

94 parampampuli 2005-09-21 22:12:51 [Válasz erre: 91 Búbánat 2005-09-20 17:37:20]
Kevert hangon énekelt, félfalzett C-k azok, nem olyan, ahogy azt pavarotti vagy Kraus énekelte. Ottokár Desz-ei, D-i és F-jei a Puritánokban pedig abszolút falzett hangokok voltak. Szóval annyira nem kell hasra esni tőlük.

93 Búbánat 2005-09-21 10:27:19 [Válasz erre: 92 frushena 2005-09-20 19:13:02]
Nem nagyon, viszont nálunk rajta kívül más személy nem igen énekel sorozatban magas c-ket.

92 frushena 2005-09-20 19:13:02 [Válasz erre: 91 Búbánat 2005-09-20 17:37:20]
Búbánat! Neked tetszik a hangja????

91 Búbánat 2005-09-20 17:37:20 [Válasz erre: 89 Búbánat 2005-09-19 15:54:51]
\"A magas C mestere\" A magyar nyelvű újság nevét a kezemben lévő cikken nem találom, de Kultúra rovat, és Szlovákiában jelent meg 2004. április 23-án. Riport Klein Ottóval - Tonio parádés áriájában hány magas c-t énekel? - Tízet. - Hogyhogy? A programfüzet szerint ez az ária nyolc, más források szerint kilnec magas c-t tartalmaz. - Donizetti nyolcat írt, a kilencediket ráadásként szokás adni a végén, de én oda a biztonság kedvéért két magas c-t teszek, így lesz összesen tíz. - Valósággal lubickol Tonio szerepében, rendkívül felszabadultan játszik. Nincs lámpaláza? - Most már nincs. Biztps, hogy vannak szerepek és áriák, amelyektől tart az ember, de hogy nagyon félnék, nem mondhatnám. Úgy látszik, pszichikailag szerencsés alkat vagyok. - Világhírű énekesekről hallani, hogy rettenetesen trémásak, hihetetlenül felmegy a vérnyomásuk az izgalomtól minden előadás alatt. - Hogyne, van lyen, de biztos, hogy amint kilépnek a színpadra, abban a pillanatban megszűnik minden trémájuk. - Az ezred lányát franciául adják elő. Sokat kínlódott a szöveggel? - Jócskán, mert az operaszövegek főleg olasz és német nyelvűek. Ez a negyedik opera, amelyet franciául éneklek. nagyon nehéz, mert egyszerre kell megtanulni a kiejtést és azt, hogy mit jelent a szöveg. Fontos, hogy értse is az ember, amit énekel, anélkül nem megy. - Megkapják a szöveg szó szerinti fordítását? - nem mindig szó szerinti a fordítás, de mindenki a saját érdekében igyekszik konzultálni valakivel, aki tökéletesen beszéli a nyelvet. A színháznak nagyon jó kapcsolata van a francia követséggel, onnan jön mindig valaki, aki besegít. - Nehéz lehet memorizálni a teljesen idegen szöveget. - A mai énekeseknek van egy óriási előnyük: vannak CD-felvételek, amelyektől lehet tanulni. - Nem áll fenn a veszély, hogy a sok hallgatás után akaratlanul is utánozni fogja a felvételen szereplő énekest? - Meghallgatom a felvételt ötször, tízszer, de abban a pillanatban, amikor a kottát a kezembe veszem és elkezdem tanulni a szerepet, elteszem a CD-t, és már csak magamra hagyatkozom. - A hallottakat azért nem képes kiradírozni a memóriájából. - Ez igaz, de rendkívül jók ezek a felvételek, és jót tanulni nem szégyen. azonban nem mindenkinek a hangja van ráállítva arra, amit a felvételen szereplő énekes produkál, tehát leutánozni nem jó. nincs is értelme, a lényeg az, hogy az énekes önmagát adja. - Az ezred lánya előadásán a bravúrária utáni tomboló tapsból ítélve a közönség szívesen meghallgatta volna még egyszer. Pozsonyban nem szokás az ismétlés? - Nem szokás, pedig szívesen megismételtem volna. ezt az áriát szinte minden koncerten kérik a szervezők vagy a karmester. Megunni nem lehet, de néha van olyan érzésem, hogy jaj, már megint Az ezred lánya. Pedig annyi gyönyörű ária van, és nem az a lényeg, hogy hány magas c van bene. Megjegyzem, Bellini puritánok című operájában Arturo szólama sokkal magasabb és nehezebb: ott az ári a végén egy kétvonalas f van; ezt Budapesten, egy gálaesten és Koppenhágában, egy koncertszerű előadáson énekeltem. - Az ezred lánya előadásán egy meredeken lejtő magaslaton állva kellett elénekelnie azt a bizonyos sokcés áriát. Nagyon zavaró volt, folyton attól rettegtem, mikor csúszik le onnan. - Ezt már megszoktuk, lépcsőkön futkosva énekelni és a hasonlókat. - Van egyáltalán az énekesnek beleszólása a rendező döntéseibe? - Általában igyekszem követni a rendező utasításait, de ha azt gondolom, hogy akár az előadott mű, akár a közönség szempontjából valami nem jó, akkor szólok, és próbálok olyan megoldást találni, amely mindenkinek megfelel. A legmakacsabb rendezőt is rá lehet venni valamilyen úton-módon, hogy változtasson az elképzelésén, ha azt mondja neki az ember, hogy talán így jobb lenne, és mennyivel jobban venné ki magát. ... Az inerjú tovább folytatódik Klein Ottóval: érinti a közérzetét; új szerep: Brittentől A csavar fordul egyet című opera bemutató Budapesten; budapesti operaházi tagságát, egyéb szerepeit; a pozsony és a budapest közötti megosztottságát; magánéletét, a termetét; pályafutása eddigi emlékezetes, sikeres alakításait. A kérdező újságíró volt: Vojtek Katalin. -

90 Gremin 2005-09-20 14:06:42 [Válasz erre: 89 Búbánat 2005-09-19 15:54:51]
Ezt az áriát hallottam már Ottóval, s bár kicsit magamutogatóan, de szépen csinálta. Pl. Melis születénapján a Fészekben. A Puritánok többedik F-je után ez neki nem szabadna, hogy nagy kunszt legyen, de hát ő sem fiatalodik. Egy jó tanár és korrepetítor kellene neki is.

89 Búbánat 2005-09-19 15:54:51 [Válasz erre: 86 egy kívülálló 2005-09-18 01:04:37]
Van egy cikkem, amelyben Klein a kilenc magas C-ről nyilatkozik. Majd előkerítem és vonatkozó passzusát ide hozom.

88 Momo 2005-09-18 15:45:54 [Válasz erre: 87 Búbánat 2005-09-18 15:34:26]
A herceg dukál... ügyes... :-)))

87 Búbánat 2005-09-18 15:34:26 [Válasz erre: 86 egy kívülálló 2005-09-18 01:04:37]
Én is várom Kleint. Miskolcon is énekelhette volna már a kilenc magas C-t, de akkor neki a Hamupipőke álruhás hercege dukált.

86 egy kívülálló 2005-09-18 01:04:37 [Válasz erre: 85 frushena 2005-09-17 14:17:09]
Nyamm! Klein Ottokárban bizony benne van az a kilenc magas C! Ezt nem hagyom ki, így még inkább nem!

85 frushena 2005-09-17 14:17:09 [Válasz erre: 84 egy kívülálló 2005-09-17 13:48:44]
Adriana Kahútková Klein Ottokár Marta Benaeková Mikulas Dobos Ján Galla Juraj Peter Jan Ozvár Anna Kluková Alexander Varga Vezényel : Martin Mázik Szlovák Nemzeti Színház Operatársulata Lehet, hogy nem helyesen írtam a neveket, sorry. Csak tegnap Figaro szünetében jegyzeteltem össze.

84 egy kívülálló 2005-09-17 13:48:44 [Válasz erre: 82 Beatrice 2005-09-17 13:00:05]
Egyéb infókat nem tud valaki a szereposztásról? Meg valami közelebbit ezekről az énekesekről? Persze a sarkalatos pont Tonio lenne, a kilenc magas C-vel.

83 Búbánat 2005-09-17 13:43:02 [Válasz erre: 82 Beatrice 2005-09-17 13:00:05]
Nagyszerű, Vargicovával már láttam Miskolcon, így fogékony leszek a másik szoprán irányában...

82 Beatrice 2005-09-17 13:00:05 [Válasz erre: 79 frushena 2005-09-17 00:42:20]
Kohutkova lesz Marie.

81 frushena 2005-09-17 11:44:19 [Válasz erre: 80 egy kívülálló 2005-09-17 01:10:45]
Szerintem el kéne látogatni!

80 egy kívülálló 2005-09-17 01:10:45 [Válasz erre: 79 frushena 2005-09-17 00:42:20]
Pont most akartam betenni. Még van egy csomó jegy, és nem is emeltáras...

79 frushena 2005-09-17 00:42:20
2005. október 8. 19:00 Magyar Állami Operaház GAETANO DONIZETTI : Az ezred lánya

78 Búbánat 2005-09-16 10:54:30 [Válasz erre: 77 RA 2005-09-16 10:51:13]
Köszönöm, megkaptam.

77 RA 2005-09-16 10:51:13 [Válasz erre: 76 Búbánat 2005-09-15 22:08:15]
Érdekes beszámoló.Gratulálok.Irtam neked privát üzenetet.

76 Búbánat 2005-09-15 22:08:15
Donizetti: Roberto Devereux Pozsony, 2005. szeptember 14. Szlovák Filharmónia Zenepalotája Elöljáróban szeretném leszögezni, hogy Pozsonyba akkor is elutaztam volna, ha Erzsébetet nem Gruberova, hanem bárki más énekli. Ugyanis egyik kedvenc operám ez, és ki nem hagyom az alkalmat, ha valahol elérhető közelségben – távolságban éppen ennek a ritkán hallható és látható, talán a legérettebb Donizetti-műnek az előadására válthatok jegyet. Élőben, személyesen még sohasem volt szerencsém ehhez az operához (rádión, VHS és DVD formátumban sok nagyszerű felvételét és produkcióját élvezhettem), s mivel a budapesti Nemzeti Hangversenyterembe egyéb elfoglaltságom miatt nem juthattam el, kapva kaptam a lehetőségen, hogy az itthoni bemutatóra rá négy nappal, az országhatár második oldalán mégis csak randevúzhatok a Tudor-dinasztia leghíresebb uralkodójával, I. Erzsébettel. S ráadásul, ebben a koncertszerűen előadott remekműben nem egy „akárki” személyesítette meg a királynők királynőjét, hanem a belcantó műfajának jelen korban még mindig legavatottabb képviselője, szakértője, a drámai koloratúrszoprán- fach „nagyasszonya”, koránázott királynője, Edita Gruberova! A tegnap esti előadás után, nyugodt szívvel állíthatom - képletesen - megkapta tőlünk ezt a bizonyos koronát s mellé még a jogarát is. Amikor az este hétkor kezdődött előadás után úgy 3/411-11 óra tájékán beléptem sokadmagammal a múltszázad fordulója tájékán épült - egy átalakított raktárépületből „megszületett” - nagyon szép, belül a szecesszió minden szépségében pompázó koncertpalota, a Redout hátsó frontján található különtermébe, a Kaszinóba, előzőleg álmomban sem gondoltam volna, hogy még egy csoda részese leszek még az éjjel: a V. I. P. vendégek részére fenntartott késő esti állófogadáson úgyanis személyesen válthattam náhány szót – magyarul! – a művésznővel, aki nagyon kedves volt hozzám is, és így már boldogan mondhatom, hogy az előző korszak nagy dívája, az örök kedvenc Joan Sutharland után kezet foghattam méltó utódjával, napjaink szuper dívájával is. A kapott dedikációkon túlmenően alkalmam nyílott arra is, hogy közvetlen közelből fotózzam őt. Remélem, sikerült a tucat felvétel, amit róla készítettem a rögtönzött kis ünnepségen, a kamerák és a vakuk kereszttüzében. A nagy találkozás Donizetti remekével, az előbbiekből következtethetően nem okozott csalódást, ellenkezőleg, minden várakozásomat, sőt azon felüli igényemet is kielégítette. Nem kellett ide színpad, díszlet, jelmez. A zenében, a partitúra hangjegyeiben minden benne van. Ide nem kellett fényújság, a szöveg értése sem lényeges. Az énekhangokkal, gesztusokkal, mimikával is mindent ki lehet fejezni, el lehet mondani úgy, hogy a néző-hallgató odacövekelve székéhez ne csak a zenére koncentráljon: képzeletben – a nagyszerű művészek jóvoltából - élő egyenes adásban ott vagyunk az 1500-as évek végének Londonában, bent a Westminster palotában, s részesei vagyunk a drámának. Megelevendik előttünk az egész tragikus történet: szerelem, féltékenység, hiúság, bosszú, összeomlás. A végével kezdem: ahogy ott ül a két széken magába roskadtan Sarah és Nottingham hercege szembesülve saját tettük következményeivel, s ahogy ott áll mellettük és lépdel fel-alá zaklatottan és összetört szívvel Erzsébet és gyötrődik rémképeivel viaskodva – maga a döbbenet! Ide nem kell színpadi körítés. Ott van közöttük maga az egész élet, minden sűrűjével! Az a finálé és a katarzis, amit kivált Gruberova hol bősz, hol összeroskadó, előbb szerelmes, aggódó, majd lemondó és felmagasztosuló éneke, kommunikációja a partnereivel, a zenekarral, énekkarral, a karmesterrel, de mindenekelőtt hozzánk, a közönséghez fordulva szavakkal le nem írhatóan eljátszik nekünk – Shakespeare tollára méltó! Az utolsó akkordok alatt, amikor a hang a szinte suttogó, leheletszerű pianóból elindul föl a magasba, föltör egyre nagyobb crescendóval a csúcsra, majd hatalmas hangközi ugrással vissza a kiinduló mélységbe, ahonnan ismét az égbe tör és a második strófa végén diadalmasan, de mégis benne a szerelmes asszony kudarcának, keserűségének és fájdalmának, gyászának minden apró rezdülésével már ő is és mi is a mennyben vagyunk, és vele érzünk, szenvedünk - ahogy Sarah és Nottingham hercege is bűnbánóan, de megdermedve a bűnük rémisztő tudata és súlya alatt farkasszemet néznek velünk, az udvari néppel. Magam úgy éreztem, mintha ott ülnék a korabeli Globe színházban és én is részese vagyok ennek a drámának. A másik csúcspont és döbbenet az első rész végén (a II. felvonás zárójelenete) ért. Szinte hihetetlen, hogy az 59 éves énekesnő, aki nyugodtan 10-15 évet letagadhatna a korából, micsoda mély átéléssel, átszellemültséggel, hangjának hol éles, de mégsem bántó – a hiszterika jellemzéséhez néha ez és így kell! - hol bársonyos, de mindvégig érzelmekkel átitatott, de ha szükségét érzi, remegő kezekkel, pattanásig feszült tekintettel, felvetett állal, a királynői hatalom és dölyf, vagy éppen az egyszerű szenvedő egyszerűségében csak puszta nő, magányos, de szívvel élő asszony alázatával énekel és játssza a drámát: a tercettben Robert szenvedő dallama egybevegyül Nottinghamnek a férji méltóságán és férfiúi sérelmén ejtett foltja miatt érzett és a féltékenységtől tovább szított zengő baritonjával, amelyet körbe ölel Erzsébet hisztériás cirádái. És még korábban, az első felvonásban, amikor Erzsébet a kavatínájának második részében már túl van azon, hogy esetleg megbocsát Robertónak, aki a hazaárulás vádjával a halálos ítéletet szentesítő királynői dekrétumra vár, de kétségek gyötrik, s ekkor még nagyobb nyomatékkal játszik szerepet szívében, lelkében a férfi iránt régóta érzett vágy, ami esélyt jelenthetne mind kettőjük számára – de a végzetük elől egyikük sem térhet ki, mert a szerelem és szenvedély nem csak bennük lakozik: egy másik párban is lobog a láng, csak éppen nem egymás iránt…Ebben a kavatínában benne van Donizettinek a saját életéből vett családi megróbáltatásai; belekomponálta a reményt, majd a reménytelenséget, az örömöt, az élni akarást, amelyet megelőzött a kétségek és lemondás, majd a búcsú. Ez a párhuzam, egyébként is végig kíséri a teljes operát. A harmadikfelvonás börtönjelenetét megelőző önálló kórustétel szomorú, fájdalmas, panaszos hangja is erre utal. A kibontakozó melódia, a dallam méltóságteljes vonulása, a fátyolos, bús hangok mintha magát a zeneköltőt, az ő intermezzóját jelentené az operában. Csodálatos! Sarah első felvonásbeli románca, Sarah és Roberto kettőse, Sarah és Nottingham jelenete a harmadik felvonás első képében, Roberto börtönjelenete mind-mind arra utal, hogy a komponista nem elégedett meg Corneille tragédiája nyomán Cammarano szövegkönyve által nyújtott lehetőséggel, hanem erősen „belenyúlt” a dramaturgiába, hogy az invenciója ihletésére megszült zenedráma azonos hullámhosszon sisteregjen a saját bensőjének nyughatatlan ide-oda kavargó és forrongó lelkületével, annak hevületével és lázával. Sarah szerepét Ulbrich Andrea fölényes biztonsággal, erős és kifejező hanggal, minden szakmai tudását kifejezésre juttató érzülettel énekelte és játszotta végig, méltó és egyenrangú partnerként. Nem véletlen, hogy a közönség szimpátiájától övezve nagy taps és brávózás kísérte minden egyes elénekelt számát, jelenetét. Büszkék lehetünk, hogy ebben a nagy drámában a mi mezzoszopránunk méltó módon reprezentálta a „hazai” színeket és „ízeket”. Nottingham hercegét megformáló baritonista, Abert Schagidullin eleinte kissé lagymatag, tekintélytelen udvari főrendként tűnik elénk, amit az orosz énekes hangja visszatükröz, és akkor is ilyen, szinte bánatos, amikor már valójában eszét vesztően, őrjöngenie kellene, hangjával Sarah bűnét - leleplezve Roberto iránt addig érzett barátságát - a féltékenység kiváltotta dühvel felváltania. Ez elmarad, s így a zeneszerző szándékaival szemben megy. A hang nemes,.de nincs színe. Vagy szürke. Elmarad a legendás Mackerras-féle Robertó felvételéről megismert Peter Glossoppétól, aki sötét, komor, a mélységekig hatoló herceget varázsolt elénk fenséges és erőteljes, hősies baritonjával. A címszerepben a szlovák Michal Lehotskyra tulajdonképpen nem illene panaszkodni, mert a cél nyilván nem az volt, hogy olyan partnert szerződtessenek Gruberova mellé, aki valamiképpen elhomolyosítsa őt. Megtalálták erre a szerepre a Pozsonyban. már pld. Manricoként bizonyított jóképességű tenort, aki mindazonáltal nem belcanto operák tenor szerepeire predesztinált. Nem azt mondom, hogy nem ide illő volt, hanem azt, hogy hangja a magasságokban nem eléggé hajlékony, és nincs kifejező ereje, a drámai vagy lírai részek egyaránt súlytalanok. Megpróbálta erővel hozni azt, ahová inkább a könnyedség kell. Érdekes módon inkább az első énekelni való jelenetekben éreztem meg valami pozitívat, akkor a magasságokban kinílt a hang, de a középhangok lágéi is dominánsabbak voltak, mint az opera későbbi, főleg az utolsó felvonás második (börtön) képében A börtönjelenetben és a kavatínában bizony többet vártam tőle. Messze elmarad a már említett Mackerras vezényelte lemezen hallható Ilosfalvy meseszép hangszínétől, hangjának nemességétől és magas hőfokától. De csalódás végül is nem ért, mert ennél többre nem is számítottam a fiatal tenortól, akitől már a két-három évvel ezelőtti Verdi-Requiemben sem voltam elragadtatva (amelyet hatalmas várakozás előzött meg a Budapesti Kongresszusi Központban az előrevetített scenizált rendezése miatt, s amely aztán mérhetetlen unalomba fulladt). Kisebb - néhány mondatos - szerepükben meg kell említenem Kóbor Tamást (még nem láttam őt bajuszosan és szakállasan), Lisztes Lászlót és Ladjánszky Lászlót. Az ötventagú Magyar Nemzeti Énekkar (26 férfi, 25 nő) remekül helyt állt, akárcsak a nagyszerűen zenélő Szlovák Filharmónia mintegy hatvantagú Zenekara, amelynek nem volt könnyű dolga, hiszen a zeneszerző a zenekar számára nem puszta kísérő szerepet szánt, hanem igen drámai zenét komponált, mesteri hangszereléssel, kifejező dallamokkal, még akkor is, ha a Donizettinél megszokott és domináns táncos-lüktető ritmikai és harmóniai megoldások most sem maradnak el. Friedrich Haider rutinosan fogta össze az együtteseket és irányításával egy nagyon élvezetes előadás részesei lehettünk; látszik rajta, hogy nagyszerűen érti a belcantot és Bonynge, Viotti nyomdokán haladva építi fel repertoárját, amelynek középpontjában Gruberova áll, s kettőjük összművészete remélhetőleg még sokáig sok örömet fog adni nekünk, a belcanto híveinek. Örömmel láttam, hogy a szinte zsúfolásig megtelt zenepalotában sok híresség is (pl. P. Dvorsky, Mikulas és a Momusos „kemény mag”) képviseltette magát. Csak azt mondhatom: Gruberovának és Donizettinek ez jár! Ennél többet magamnak sem kívánhatnék…

75 frushena 2005-09-12 18:46:08 [Válasz erre: 74 Sesto 2005-09-12 18:41:12]
A felsoroltak közül egyik sem az amit ma láttam. Ilyen színes bötűkkel vagyon írva!

74 Sesto 2005-09-12 18:41:12 [Válasz erre: 73 frushena 2005-09-12 18:38:56]
...nem az Alina-ra gondoltam!!!-hanem az \"Elvida-ra\", vagy \"Francesca di Foix\" a harmadik darab vmi. \"z.-vel\" ha nem tévedek most nem jut eszembe!... :-(

73 frushena 2005-09-12 18:38:56 [Válasz erre: 64 Sesto 2005-09-12 09:17:58]
Na várjunk csak! Az Alina nem egyfelvonás! :) Vígoperát láttam ma tőle, ami egy felv. volt. A címét ne kérdezd, már nem tudom!

72 Sesto 2005-09-12 18:04:11 [Válasz erre: 71 Búbánat 2005-09-12 17:49:02]
...most úgy tünik nagyon, hiszen az Opera rara-nál és a Dynamic-nál nagyon beindult a studiókarrierje és ezzel párhuzamosan nem sokára jön a bécsi Debut,-ill. utána vagy elötte(?) ezt nem tudom, bevallom nem is foglalkoztat: a Fenice-ben énekel majd Eudoxia-t is!... Nem panaszkodhat,...bár nem a legfiatalabb, igy mondhatni egy kissé fáziskéséssel startolt.

71 Búbánat 2005-09-12 17:49:02 [Válasz erre: 70 Sesto 2005-09-12 17:45:10]
Ezek szerint elindult Massis \"karrierje\".

70 Sesto 2005-09-12 17:45:10 [Válasz erre: 69 Búbánat 2005-09-12 17:41:41]
...köszönöm, ismerem a felvételt! Nem sokkal \"dynamic-os\" Thais és Alfonso und Estrella (=mindkettöben Eva Mei a cimszerepben :-((( ) után jelent meg ez az album... A darab nagyon érdkelne, de mint mondtam, Massis miatt ezt a felvételt kikerülöm! (=Az idén 4 Lammermoori Lucia elöadás lesz a STOP-ben és sajna mint bécsi Debut, mint a 4X ö énekel,...na én kihagyom, elég volt belöle Zürich-ben!)

69 Búbánat 2005-09-12 17:41:41 [Válasz erre: 64 Sesto 2005-09-12 09:17:58]
Ezek nekem is meg vannak, de most felhívom figyelmed a Dynamicnál DVD-n kihozott vadonatúj Gyöngyhalászokra. Massisnek ez a másmilyen (nem belcanto) lírai francia szerep nagyon fekszik. Ajánlom figyelmedbe ezt a szép, látványos kivitelű velencei előadás felvételét. - Annick Massis, soprano - Yasu Nakajima, tenor - Luca Grassi, baritone - Luigi De Donato - bass - Orchestra e Coro del Teatro La Fenice di Venezia - Marcello Viotti, conductor - Pier Luigi Pizzi, director, set and costume designer

68 Búbánat 2005-09-12 17:33:25
Itt egy vadonatúj Donizetti- különlegesség, világelsőként DVD-n a Dynamictól: Pia De\'Tolomei Patrizia Ciofi, soprano Dario Schmunck, tenor Andreas Schroeder, baritone Laura Polverelli, mezzo Teatro La Fenice di Venezia, Paolo Arrivabeni, conductor Christian Gangneron, director Nagyszerű zenei anyag, amit eddig csak a kazettán élvezhettem; itt az alkalom, hogy e ritkán színpadra kerülő, a nagy tragikus operák sorába illeszkedő eleven sodrású, hatásos Donizetti-művet most egy kitűnő társulat jóvoltából képről is megismerjük.

67 dreboot 2005-09-12 16:48:11 [Válasz erre: 66 Búbánat 2005-09-12 16:21:40]
Seven up ?

66 Búbánat 2005-09-12 16:21:40 [Válasz erre: 65 Búbánat 2005-09-12 16:19:29]
[url]http://66.249.93.104/search?q=cache:XjLoVIHVDRcJ:www.radio.hu/read/144542/rid/PVF6Tg%3D%3D+Donizetti+Lucrezia+Borgia&hl=hu&lr=lang_hu;Az idén Donizetti Lucrezia Borgia operája volt műsoron – hétszer, s mind a hétszer telt házzal.[/url] St. Moritzot újra meghódítottuk A Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara visszatért az engadini operafesztiválra 2005. július 14., csütörtök 18:34

65 Búbánat 2005-09-12 16:19:29
[url]Az idén Donizetti Lucrezia Borgia operája volt műsoron – hétszer, s mind a hétszer telt házzal.[/url] St. Moritzot újra meghódítottuk A Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara visszatért az engadini operafesztiválra 2005. július 14., csütörtök 18:34

64 Sesto 2005-09-12 09:17:58 [Válasz erre: 61 frushena 2005-09-12 08:51:46]
:-))) Az \"egyfelvonásos darabjait\" most éppen sorban dobja piacra az \"Opera rara\",...de nagy szivfájdalmam, hogy szinte mindent Annick Massis-szal, akinek jóval nagyobb a füstje mint a lángja,...mig a CD-kritikák nagyon elismeröen szólnak róla, addig legutóbbi szinpadi szerepében is(=Valois Margit a \"Hugenottákban\") szintén nem tudott egyértelmü sikert aratni-live persze mindig minden más, mint a steril stúdióban mikrofonnal a gégefö elött és egy jó hangmérnökkel a háttérben!... :-(((

63 Sesto 2005-09-12 09:14:33 [Válasz erre: 62 Szilgyo 2005-09-12 09:06:50]
Ok.,...legalább megint csak aktualizálva az informáciom a magyar helyesirás szabályait illetöen,...ahogy emlitettem nekünk még mindkét lehetöség adott volt! :-)

62 Szilgyo 2005-09-12 09:06:50 [Válasz erre: 58 Sesto 2005-09-12 08:22:30]
Mit megengedi, megköveteli!!!

61 frushena 2005-09-12 08:51:46 [Válasz erre: 60 Sesto 2005-09-12 08:43:53]
Na, most már tényleg kíváncsi vagyok. Az [url]http://www.rubedo.psc.br/Musica/alina.jpg; Alina-t[/url] ismered Donizetti-től? Ez egy live felv. Van benne egy olyan rész, ahol most nem tudom, hogy valaki elaludt, vagy az előadásból származik, de egy kegyetlen nagy horkolás hallatszik.

60 Sesto 2005-09-12 08:43:53 [Válasz erre: 59 frushena 2005-09-12 08:36:21]
...egyébként a kiadós Rosmonda-Leonore-duettet a II. felv.-ból megint \"elöszedtem\",...és megint csak fájdalmasan szembe tünik/hallható, hogy Miricioiu mennyire rossz úton halad: Fleming, aki legalább 10-15 évvel fiatalabb eleve a \"szélesebb, dúsabb\" voce-val bir-unisono passage-ok folyamán ez több mint egyértelmü(!)-és ott és akkor jön Nelly és \"nyomatja\" ellenpólusként a Brustregister-t... :-( A hang mégis az élesen-metszö minöség mellett sokkal könnyebb, keskenyebb marad mint Fleming,...aki pedig a \"fiatal leányzó\", az \"áldozat\" lenne,...furcsa,...vhol. bizarr módon is szép ez a duett! :-)





A lapunkban megjelent szövegek a Café Momus, vagy a szerző kizárólagos szellemi tulajdonát képezik és szerzői jog védi őket.
A szerkesztőség külön, írásos engedélye nélkül mindennemű (részben vagy egészben történő) sokszorosításuk, felhasználásuk, kiadásuk és terjesztésük tilos.