1290 smaragd 2016-01-23 15:46:01 [Válasz erre: 1289 smaragd 2016-01-23 15:35:10]
Franz Schmidt első színpadi műve (1902-1904): [url]https://youtu.be/gaqpv8mSX90;"Notre Dame"(1)[/url] [url] https://youtu.be/l4JVnZwhPeY;"Notre Dame"(2)[/url]
Franz Schmidt első színpadi műve (1902-1904): [url]https://youtu.be/gaqpv8mSX90;"Notre Dame"(1)[/url] [url] https://youtu.be/l4JVnZwhPeY;"Notre Dame"(2)[/url]
1289 smaragd 2016-01-23 15:35:10 [Válasz erre: 1286 smaragd 2016-01-22 05:59:18]
További részlet a könyvből, Wien, 1914 Schmidt kiválása a "Hofoperorchester"-ből a "Notre Dame" ősbemutatójának, és annak sikerének évében indokolta, hogy az Igazgatóság 1914. június 19-én kérvényt nyújtott be a zeneszerző részére a "legmagasabb kitüntetés" adományozására. "Franz Schmidt zenekari tag ez év szeptember 30-án kiválik a "Verband des Hofopertheaters"-ből, hogy teljes egészében a "k.k. Akademie für Musik und darstellende Kunst" tanszékének és saját zeneszerzői tevékenységének szentelje magát. Bár Franz Schmidt úr csak 18 évig volt a "Hofopertheater" csellistája, mégis nagyon elismerésre méltóak művészi teljesítményei ebben a minőségében és szolgálati magatartása is kifogástalan. A szép siker, amelyet Franz Schmidt úr "Notre Dame" operájával kivívott és amely még magasabbra értékelendő mivel osztrák zeneszerző részesült benne, arra indítja az Igazgatóságot, hogy kérvényezze és elnyerje a nevezett tag részére a legmagasabb kitüntetést, a "Franz-Josef-Orden" adományozását, éspedig tekintettel a "k.k. Akademie für Musik und darstellende Kunst" professzori állására, Schmidt úr további művészi alkotásaihoz további ösztönzést adva."
További részlet a könyvből, Wien, 1914 Schmidt kiválása a "Hofoperorchester"-ből a "Notre Dame" ősbemutatójának, és annak sikerének évében indokolta, hogy az Igazgatóság 1914. június 19-én kérvényt nyújtott be a zeneszerző részére a "legmagasabb kitüntetés" adományozására. "Franz Schmidt zenekari tag ez év szeptember 30-án kiválik a "Verband des Hofopertheaters"-ből, hogy teljes egészében a "k.k. Akademie für Musik und darstellende Kunst" tanszékének és saját zeneszerzői tevékenységének szentelje magát. Bár Franz Schmidt úr csak 18 évig volt a "Hofopertheater" csellistája, mégis nagyon elismerésre méltóak művészi teljesítményei ebben a minőségében és szolgálati magatartása is kifogástalan. A szép siker, amelyet Franz Schmidt úr "Notre Dame" operájával kivívott és amely még magasabbra értékelendő mivel osztrák zeneszerző részesült benne, arra indítja az Igazgatóságot, hogy kérvényezze és elnyerje a nevezett tag részére a legmagasabb kitüntetést, a "Franz-Josef-Orden" adományozását, éspedig tekintettel a "k.k. Akademie für Musik und darstellende Kunst" professzori állására, Schmidt úr további művészi alkotásaihoz további ösztönzést adva."
1288 Ardelao 2016-01-23 00:46:05
[url] http://www.orgelwettbewerb.at/Franz-Schmidt-OrganCompetition/Competition_2012.html; Franz Schmidt-Organ Competition [/url]
[url] http://www.orgelwettbewerb.at/Franz-Schmidt-OrganCompetition/Competition_2012.html; Franz Schmidt-Organ Competition [/url]
1287 Ardelao 2016-01-22 12:29:39
Schmidt nő tanítványai, akikről nem sokat hallani ….. Az 1156. sz. bejegyzésben, Rajter Lajos, azaz Ludovit Rajter professzor többek között említést tesz arról, hogy amikor ő Bécsben, a Zene- és Előadóművészeti Akadémián Schmidt növendéke volt (1924–1929), Schmidt osztályában mindössze két nő tanult, Frida Kern Linzből és Friederike Karger-Hönig. Az alább idézett szövegből kiderül, hogy Schmidt Mathilde Kralik von Meyrswaldent és Johanna Müller-Hermannt is tanította. Forrás: http://www.onb.ac.at/musiksalon/programm2008_1.htm „A 19. és a 20. század női zeneszerzőinek keményen meg kellett harcolniuk azért, hogy helyet kapjanak a férfiak uralta zenevilágban. Ebbe az elismerésért folytatott harcba adnak betekintést Luise Adolpha Le Beau (1850-1927) visszaemlékezései, aki koncertező zongoraművészként és zeneszerzőként egész Európát beutazta. Mathilde Kralik von Meyrswalden (1857 – 1944) és Johanna Müller-Hermann (1868 – 1941), akik olyan zeneszerzőknél tanultak, mint Anton Bruckner és Franz Schmidt, részét képezik a későromantika osztrák zenekultúrájának. Számos műfajt átölelő, gazdag életművet hagytak maguk után.” Források: https://de.wikipedia.org/wiki/Frida_Kern https://de.wikipedia.org/wiki/Mathilde_Kralik https://de.wikipedia.org/wiki/Johanna_M%C3%BCller-Hermann http://www.fembio.org/biographie.php/frau/biographie/luise-adolpha-le-beau/ Friederike Karger-Hönig - zongorista és zeneszerző, 1902-1976 (róla több információ nem található a neten)
Schmidt nő tanítványai, akikről nem sokat hallani ….. Az 1156. sz. bejegyzésben, Rajter Lajos, azaz Ludovit Rajter professzor többek között említést tesz arról, hogy amikor ő Bécsben, a Zene- és Előadóművészeti Akadémián Schmidt növendéke volt (1924–1929), Schmidt osztályában mindössze két nő tanult, Frida Kern Linzből és Friederike Karger-Hönig. Az alább idézett szövegből kiderül, hogy Schmidt Mathilde Kralik von Meyrswaldent és Johanna Müller-Hermannt is tanította. Forrás: http://www.onb.ac.at/musiksalon/programm2008_1.htm „A 19. és a 20. század női zeneszerzőinek keményen meg kellett harcolniuk azért, hogy helyet kapjanak a férfiak uralta zenevilágban. Ebbe az elismerésért folytatott harcba adnak betekintést Luise Adolpha Le Beau (1850-1927) visszaemlékezései, aki koncertező zongoraművészként és zeneszerzőként egész Európát beutazta. Mathilde Kralik von Meyrswalden (1857 – 1944) és Johanna Müller-Hermann (1868 – 1941), akik olyan zeneszerzőknél tanultak, mint Anton Bruckner és Franz Schmidt, részét képezik a későromantika osztrák zenekultúrájának. Számos műfajt átölelő, gazdag életművet hagytak maguk után.” Források: https://de.wikipedia.org/wiki/Frida_Kern https://de.wikipedia.org/wiki/Mathilde_Kralik https://de.wikipedia.org/wiki/Johanna_M%C3%BCller-Hermann http://www.fembio.org/biographie.php/frau/biographie/luise-adolpha-le-beau/ Friederike Karger-Hönig - zongorista és zeneszerző, 1902-1976 (róla több információ nem található a neten)
1286 smaragd 2016-01-22 05:59:18 [Válasz erre: 1285 smaragd 2016-01-21 13:33:11]
"Nem akarom említés nélkül hagyni - írta -, hogy a tehetséges zeneszerző, aki elsősorban nagy szerénységével, ami lokálpatriotizmusával egyesül, itt közszeretetnek örvend,személyisége is hozzájárul a premieren megcélzott, egészen szokatlan siker kivívásához. Hogy ez a siker valóban tartós lesz-e, nem állíthatom teljes biztonsággal." Franz Schmidt: Zwischenspiel aus der romantischen Oper "Notre Dame": [url]https://youtu.be/Opd-MMFAYd0;Intermezzo[/url]
"Nem akarom említés nélkül hagyni - írta -, hogy a tehetséges zeneszerző, aki elsősorban nagy szerénységével, ami lokálpatriotizmusával egyesül, itt közszeretetnek örvend,személyisége is hozzájárul a premieren megcélzott, egészen szokatlan siker kivívásához. Hogy ez a siker valóban tartós lesz-e, nem állíthatom teljes biztonsággal." Franz Schmidt: Zwischenspiel aus der romantischen Oper "Notre Dame": [url]https://youtu.be/Opd-MMFAYd0;Intermezzo[/url]
1285 smaragd 2016-01-21 13:33:11 [Válasz erre: 1284 smaragd 2016-01-21 13:20:03]
Ezt a tájékoztatást elküldték a Hamburger Staatstheaternek is, amelyben Gregor igazgató a mű sikeréhez saját véleményét is hozzáfűzte: "Nem akarom említés nélkül hagyni- írta -, hogy a tehetséges zeneszerző, aki itt elsősorban nagy szerénysége révén, egyesülve lokál-patrionizmusával itt nagy közszeretetnek örvend,személyisége is hozzájárul a premieren megcélzott egészen szokatlan siker kivívásához. Hogy ez siker valóban tartós lesz-e, nem állíthatom teljes biztonsággal."
Ezt a tájékoztatást elküldték a Hamburger Staatstheaternek is, amelyben Gregor igazgató a mű sikeréhez saját véleményét is hozzáfűzte: "Nem akarom említés nélkül hagyni- írta -, hogy a tehetséges zeneszerző, aki itt elsősorban nagy szerénysége révén, egyesülve lokál-patrionizmusával itt nagy közszeretetnek örvend,személyisége is hozzájárul a premieren megcélzott egészen szokatlan siker kivívásához. Hogy ez siker valóban tartós lesz-e, nem állíthatom teljes biztonsággal."
1284 smaragd 2016-01-21 13:20:03 [Válasz erre: 1278 smaragd 2016-01-20 04:10:51]
A "Notre Dame" ősbemutatója Norbert Tschulik: Franz Schmidt című könyvéből Franz Schmidt részére az 1914-es esztendő, amelyben Staatsakademie in Wien zongora-professzorságát átvette, a legfontosabb esemény a "Notre Dame" ősbemutatója volt a Wiener Staatsoperben, aminek igazgatója közben Hans Gregor lett. A Schmidt opera kitűnő szereposztást kapott, Franz Schalk vezetésével. A premiere 1914. április 1-én volt. (N.TSCH. archívumi kutatásai alapján részleteket közöl a szerződésből.) München, Hamburg, Stettin és Essen érdeklődtek - bár csak tájékozódásképpen - a bemutatott opera iránt. A stettini tudakozódásra, amely "a műről alapos ítéletet" kért, a bécsi Igazgatóság 1914. július 30-án így írt: "biztosíthatjuk, hogy a zene ténylegesen egészen kiváló minőségű és rendkívül egyéni sajátosságú, a mű sikere elsősorban a zenei feldolgozásnak tulajdonítható. Sajnos a szövegkönyv színvonala nem ugyanolyan,és színpadi tudással rendelkező keze munkáját nélkülözi."
A "Notre Dame" ősbemutatója Norbert Tschulik: Franz Schmidt című könyvéből Franz Schmidt részére az 1914-es esztendő, amelyben Staatsakademie in Wien zongora-professzorságát átvette, a legfontosabb esemény a "Notre Dame" ősbemutatója volt a Wiener Staatsoperben, aminek igazgatója közben Hans Gregor lett. A Schmidt opera kitűnő szereposztást kapott, Franz Schalk vezetésével. A premiere 1914. április 1-én volt. (N.TSCH. archívumi kutatásai alapján részleteket közöl a szerződésből.) München, Hamburg, Stettin és Essen érdeklődtek - bár csak tájékozódásképpen - a bemutatott opera iránt. A stettini tudakozódásra, amely "a műről alapos ítéletet" kért, a bécsi Igazgatóság 1914. július 30-án így írt: "biztosíthatjuk, hogy a zene ténylegesen egészen kiváló minőségű és rendkívül egyéni sajátosságú, a mű sikere elsősorban a zenei feldolgozásnak tulajdonítható. Sajnos a szövegkönyv színvonala nem ugyanolyan,és színpadi tudással rendelkező keze munkáját nélkülözi."
1283 smaragd 2016-01-21 10:51:49
Franz Schmidt nevét az előbb figyelmetlenül elírtam, sajnálom. Még a fülemben szól ugyanis egyik tanítványa, Kemény Egon: A tavaszhoz című rapszódiája zongorára és szimfonikus zenekarra, amelynek részletét néhány perccel ezelőtt a Túl az Óperencián c. rádióműsorban hallottam.
Franz Schmidt nevét az előbb figyelmetlenül elírtam, sajnálom. Még a fülemben szól ugyanis egyik tanítványa, Kemény Egon: A tavaszhoz című rapszódiája zongorára és szimfonikus zenekarra, amelynek részletét néhány perccel ezelőtt a Túl az Óperencián c. rádióműsorban hallottam.
1282 smaragd 2016-01-21 10:44:23 [Válasz erre: 1281 Ardelao 2016-01-21 00:28:30]
[url]https://youtu.be/KlDOAx5wGc0;Franz Sdhmidt:Symphonie Nr. 3 in A-dur[/url]
[url]https://youtu.be/KlDOAx5wGc0;Franz Sdhmidt:Symphonie Nr. 3 in A-dur[/url]
1281 Ardelao 2016-01-21 00:28:30 [Válasz erre: 1278 smaragd 2016-01-20 04:10:51]
https://repertoire-explorer.musikmph.de/wp-content/uploads/vorworte_prefaces/156.pdf Franz Schmidt (sz.: Bratislava/Pozsony, 1874. december 22. – megh.: Perchtoldsdorf bei Wien, 1939. február 11.) III., A-dúr szimfónia (1927/28) I Allegro molto moderato p. 3 II Adagio p. 40 III Scherzo. Allegro vivace - Trio. Molto più tranquillo - Scherzo da capo p. 58 IV Lento - Allegro vivace p. 85 Előszó Alexander Wunderer, a Bécsi Filharmonikusok egykori igazgatótanácsi tagja, az Osztrák Zenei Folyóiratban (Österreichische MusikZeitschrift, Wien, 5/1960) Schmidt III. szimfóniájának a keletkezéséről a következőket közölte: "Egy napon [1927], egy Perchtolsdorfból a Paraplui-hegyre irányuló kiránduláson Schmidt elmesélte nekem, hogy egy Wannemaker nevű amerikai díjat tűzött ki Schubert h-moll szimfóniájának a befejezésére …. Később néhány okos ember arra beszélte rá az amerikait, hogy a díjat tulajdonképpen egy szimfónia megírására határozza meg. Schmidt erről tudomást szerzett; mivel belül tele volt egy új szimfóniára vonatkozó gondolattal, megírta a harmadikat A-dúrban, és benyújtotta. A bizottságban az amerikai [Walter] Damrosch volt az elnök, és Európa minden nagyobb országából delegáltak egy-egy képviselőt: Ausztria számára Franz Schalkot. A beérkezett szimfóniák áttekintésére összehívott üléseken bizonyára meglehetősen forró volt a hangulat. Schalk bátran síkra szállt Schmidt művéért. Németország csak gyengén képviseltette magát. Az a határozat született, hogy ha nem német szimfónia nyeri meg az első díjat, akkor egy osztráknak sem szabad megnyernie.” Ez utóbbi feltehetően egy hazafias indíttatású összeesküvés-elmélet, és természetesen a bécsiek, akik hazájukat mindig is a zene és különösen a szimfónia központjának tekintették, úgy találták, hogy a svéd Kurt Atterberg Hatodik szimfóniája, amely megnyerte az első díjat, gyengébb mű, mint Franz Schmidt mégiscsak második díjjal kitüntetett Harmadik szimfóniája. Míg az első díj nyertesét 2.000 fonttal (10.000 dollárral) jutalmazták, a második és a harmadik helyezést elért művekért, úgy tűnik, nem adtak pénzjutalmat. Schmidt Harmadik szimfóniája azonban előzőleg legalább az osztrák versenyszekció 150 fonttal dotált első díját megkapta. (A Columbia Graphophone Company által szervezett szimfónia-verseny lezajlásának a további részletei megtalálhatók a köv. helyen: Vorwort zu Kurt Atterbergs 6. Symphonie, Repertoire Explorer Study Score 153). Franz Schmidt Harmadik szimfóniáját először – ugyanazon hangversenyen, amelyen Kurt Atterberg Hatodik szimfóniájának első ausztriai bemutatóját tartották – a Bécsi Filharmonikusok adták elő Franz Schalk vezényletében, 1928. december 2-án, a Bécsi Zeneegylet (Musikverein zu Wien) „Arany termében”. Dr. Carmen Ottner, a Bécsi Zeneegylet épületét székhelyül választó, 1951-ben megalakult Franz Schmidt Társaság főtitkára (www.franzschmidtgesellschaft.at, feladata: a biográfia, az életmű és az interpretálás kutatásának a támogatása) a Harmadik szimfóniához bevezetőt fogalmazott, amelyből szíves engedelmével idézünk: "Franz Schmidtre az osztrák zenei fejlődés volt jellemző, egyúttal Brahms és Bruckner örököse is volt: Ez a szintézis különösen szimfonikus műveiben mutatkozik meg … … Schmidt sohasem hagyta el a dúr-moll tonális keretet, amelyet azonban – Strauss-szal, Zemlinskyvel vagy Schrekerrel összehasonlíthatóan - gyakran a végsőkig feszített. A polifón futamokban nemcsak J. S. Bach iránti affinitása, hanem Reger és Pfitzner értékelése is felismerhető. A Harmadik szimfónia a művész viszonylag stabil életszakaszában keletkezett: elmebeteg első feleségétől történt válása, egy lényegesen fiatalabb zongoranövendékkel tervezett második házasságának a megkötése után, a legmagasabb szakmai elismerés nagy egészségi problémákkal nem terhelt szakaszában. Ezekben az években Schmidt elsősorban kamara- és orgonazenét írt. A Második szimfónia monumentalitása után Schmidt a Harmadikban Schubert „Befejezetlen” szimfóniájának a zenekarához közelített, habár 4 kürttel és egy „meglehetősen erősen foglalkoztatott” vonósötössel. Dominál a líra és az áradó melódia …., beágyazva a Schmidt stílusára jellemző, félreismerhetetlenül tömör, harmonikusan ellenpontos felépítésbe, a formailag precíz tételben megnyilvánuló, eredeti ritmikával. Jóllehet, a verseny kiírási feltételei alapján itt hiába keressük személyes stílusának fontos jegyét: a magyarságot (’Hungarismen’), mint szülővárosa zenei környezetének hangbéli megnyilvánulását."
https://repertoire-explorer.musikmph.de/wp-content/uploads/vorworte_prefaces/156.pdf Franz Schmidt (sz.: Bratislava/Pozsony, 1874. december 22. – megh.: Perchtoldsdorf bei Wien, 1939. február 11.) III., A-dúr szimfónia (1927/28) I Allegro molto moderato p. 3 II Adagio p. 40 III Scherzo. Allegro vivace - Trio. Molto più tranquillo - Scherzo da capo p. 58 IV Lento - Allegro vivace p. 85 Előszó Alexander Wunderer, a Bécsi Filharmonikusok egykori igazgatótanácsi tagja, az Osztrák Zenei Folyóiratban (Österreichische MusikZeitschrift, Wien, 5/1960) Schmidt III. szimfóniájának a keletkezéséről a következőket közölte: "Egy napon [1927], egy Perchtolsdorfból a Paraplui-hegyre irányuló kiránduláson Schmidt elmesélte nekem, hogy egy Wannemaker nevű amerikai díjat tűzött ki Schubert h-moll szimfóniájának a befejezésére …. Később néhány okos ember arra beszélte rá az amerikait, hogy a díjat tulajdonképpen egy szimfónia megírására határozza meg. Schmidt erről tudomást szerzett; mivel belül tele volt egy új szimfóniára vonatkozó gondolattal, megírta a harmadikat A-dúrban, és benyújtotta. A bizottságban az amerikai [Walter] Damrosch volt az elnök, és Európa minden nagyobb országából delegáltak egy-egy képviselőt: Ausztria számára Franz Schalkot. A beérkezett szimfóniák áttekintésére összehívott üléseken bizonyára meglehetősen forró volt a hangulat. Schalk bátran síkra szállt Schmidt művéért. Németország csak gyengén képviseltette magát. Az a határozat született, hogy ha nem német szimfónia nyeri meg az első díjat, akkor egy osztráknak sem szabad megnyernie.” Ez utóbbi feltehetően egy hazafias indíttatású összeesküvés-elmélet, és természetesen a bécsiek, akik hazájukat mindig is a zene és különösen a szimfónia központjának tekintették, úgy találták, hogy a svéd Kurt Atterberg Hatodik szimfóniája, amely megnyerte az első díjat, gyengébb mű, mint Franz Schmidt mégiscsak második díjjal kitüntetett Harmadik szimfóniája. Míg az első díj nyertesét 2.000 fonttal (10.000 dollárral) jutalmazták, a második és a harmadik helyezést elért művekért, úgy tűnik, nem adtak pénzjutalmat. Schmidt Harmadik szimfóniája azonban előzőleg legalább az osztrák versenyszekció 150 fonttal dotált első díját megkapta. (A Columbia Graphophone Company által szervezett szimfónia-verseny lezajlásának a további részletei megtalálhatók a köv. helyen: Vorwort zu Kurt Atterbergs 6. Symphonie, Repertoire Explorer Study Score 153). Franz Schmidt Harmadik szimfóniáját először – ugyanazon hangversenyen, amelyen Kurt Atterberg Hatodik szimfóniájának első ausztriai bemutatóját tartották – a Bécsi Filharmonikusok adták elő Franz Schalk vezényletében, 1928. december 2-án, a Bécsi Zeneegylet (Musikverein zu Wien) „Arany termében”. Dr. Carmen Ottner, a Bécsi Zeneegylet épületét székhelyül választó, 1951-ben megalakult Franz Schmidt Társaság főtitkára (www.franzschmidtgesellschaft.at, feladata: a biográfia, az életmű és az interpretálás kutatásának a támogatása) a Harmadik szimfóniához bevezetőt fogalmazott, amelyből szíves engedelmével idézünk: "Franz Schmidtre az osztrák zenei fejlődés volt jellemző, egyúttal Brahms és Bruckner örököse is volt: Ez a szintézis különösen szimfonikus műveiben mutatkozik meg … … Schmidt sohasem hagyta el a dúr-moll tonális keretet, amelyet azonban – Strauss-szal, Zemlinskyvel vagy Schrekerrel összehasonlíthatóan - gyakran a végsőkig feszített. A polifón futamokban nemcsak J. S. Bach iránti affinitása, hanem Reger és Pfitzner értékelése is felismerhető. A Harmadik szimfónia a művész viszonylag stabil életszakaszában keletkezett: elmebeteg első feleségétől történt válása, egy lényegesen fiatalabb zongoranövendékkel tervezett második házasságának a megkötése után, a legmagasabb szakmai elismerés nagy egészségi problémákkal nem terhelt szakaszában. Ezekben az években Schmidt elsősorban kamara- és orgonazenét írt. A Második szimfónia monumentalitása után Schmidt a Harmadikban Schubert „Befejezetlen” szimfóniájának a zenekarához közelített, habár 4 kürttel és egy „meglehetősen erősen foglalkoztatott” vonósötössel. Dominál a líra és az áradó melódia …., beágyazva a Schmidt stílusára jellemző, félreismerhetetlenül tömör, harmonikusan ellenpontos felépítésbe, a formailag precíz tételben megnyilvánuló, eredeti ritmikával. Jóllehet, a verseny kiírási feltételei alapján itt hiába keressük személyes stílusának fontos jegyét: a magyarságot (’Hungarismen’), mint szülővárosa zenei környezetének hangbéli megnyilvánulását."
1280 Ardelao 2016-01-20 19:01:13 [Válasz erre: 1279 Ardelao 2016-01-20 18:44:48]
Tábori György, vagy nemzetközileg ismert nevén George Tabori (Budapest, 1914. május 24. – Berlin, 2007. július 23.) magyar író, műfordító és színrendező, a 20. századi világszínház meghatározó alakja, Tábori Kornél fia, Tábori Pál magyar író, újságíró bátyja. Műfordítóként a Tábory György névváltozatot is használta
Tábori György, vagy nemzetközileg ismert nevén George Tabori (Budapest, 1914. május 24. – Berlin, 2007. július 23.) magyar író, műfordító és színrendező, a 20. századi világszínház meghatározó alakja, Tábori Kornél fia, Tábori Pál magyar író, újságíró bátyja. Műfordítóként a Tábory György névváltozatot is használta
1279 Ardelao 2016-01-20 18:44:48
https://www.gko.uni-leipzig.de/fileadmin/user_upload/musikwissenschaft/pdf_allgemein/arbeitsgemeinschaft/heft9/0915_spaude.pdf Apokalipszis. Tanulmányok az 1999. évi, XIII. Franz Schmidt szimpóziumhoz, kiadta Carmen Ottner, Ludwig Doblinger KG: Wien / München 2001, ISBN 3-900695-54-7, 383 S. (255.-257. oldal) munkásságát feltehetően nem ismerik széles körben, eltekintve Notre Dame c. operája közjátékától, amely gyakran gazdagítja a vasárnapi és üdülőhelyi hangversenyek repertoárját. A hétpecsétes könyv c., nagyszerű oratóriumával ellenben a zenehallgatók közül bizonyára nagyon kevesen, még a zenetudósok is csak alig kerülhettek igazán közeli kapcsolatba, még akkor is, ha azt 1987-ben általános csodálkozásra a Salzburgi Ünnepi Játékok során bemutatták. A Franz Schmidt Társaság, amely felvállalta, hogy többek között azáltal teszi ismertté e zeneszerző munkásságát, hogy olyan szimpóziumokat rendez, amelyek résztvevői kifejezetten Schmidt egyes műveivel foglalkoznak, 1999-ben elhatározta, hogy erre a nagy formátumú zenekari- és kórusműre fókuszál, valószínűleg Erich Schenk azon felfogásának az ismeretében is, hogy „a mű jelentőségét csak nagyon messzire tekintő szellemtörténeti álláspontból lehet teljes mértékben értékelni”. (Idézet: Norbert Tschulik, Franz Schmidt c. könyvéből, Wien 1972, 72. old.) A jelen kongresszusi beszámoló mellékletében, nyomtatott fakszimile formájában, magától a zeneszerzőtől is fellelhető „Néhány megjegyzés az Oratórium szövegéhez”, amely azonban rövidsége miatt végső soron kevés magyarázatot nyújt egy széleskörű tudományos kutatás számára. Az e szimpózium alatt felmerült témák spektruma sokrétű volt, és néhány felvetés és hozzászólás – ez utóbbiakról köszönetet érdemlő felvétel készült -, nem nélkülözte a szükséges kritikus távolságtartást sem, amellyel ma a zeneszerzőt és munkásságát megítélni ildomos. Hogy ez milyen ambivalens módon tud megnyilvánulni, megmutatkozik például azon sajtókiadványok áttekintésekor, amelyek többek között a salzburgi bemutatóra vonatkoztak. Sigrid Löffler a Profil c. folyóiratban a művet alkalmasint végig álszenteskedő, épületes spektákulumnak minősítette, amely Salzburgban csupán George Tabori színpadi vízióinak köszönhette, hogy olyan projekt született, amely lehetővé tette, hogy a már megörököltnek tűnő szerzeményre új fény vetüljön, mindenekelőtt azért, mert Schmidtnek, a birodalom katolikus rajongójának, Hitler tisztelőjének és az üdvözülést várónak a zenéjét Táborira, a hitetlen zsidó vészhelyzetben megélt tapasztalatának egészére és megbékélési erejére bízták.” (239. old.). Egészen más hangokat ütöttek meg a kevéssel ezután megjelent kritikában, amelyben „a mű nagyszerű egységéről”, a „minden részletben” megnyilvánuló, „hallatlan ihletettség”-ről, a zenei víziók szemléletességéről (240. old.) volt szó. Az ilyen, egymásnak ellentmondó nyilatkozatok szükségszerűen (és szerencsére) megfelelő hozzászólásokhoz vezetnek, amelyek nagyon eltérő perspektívákra és látásmódokra világítottak rá, utaltak többek között a mű szkeptikus megítélése és az Új zene egyre erősebbé vált elfogadása közötti összefüggésre, szóba hozták annak az ideológiának az eredetét és orientációját is, amelyet a mű fogadtatásakor figyelembe kell venni. Schmidt hétpecsétes könyvének a megközelítésekor természetesen igen nagy figyelemmel kell lenni a szöveg elsajátítására, ahogyan azt oratóriumához a zeneszerző a Jelenések Könyvéből merítette. E tekintetben összehasonlító kitekintés kínálkozik mind más irodalmi, mind más zenei művek világvégével foglalkozó forgatókönyveire, még ha az a tézis is áll a háttérben, hogy az apokaliptikus hangulatok [. . . ] keletkezése a mindenkori kulturális, anyagi és politikai körülményeknek köszönhető. (21. old.). E kiindulópont kétségtelenül bizonyos robbanásveszélyt rejt magában, mert eleve lehetetlenné teszi azt, hogy e zenét csak általánosan, csupán egy későromantikus műveként osztályozzuk, elválasztva az alkotó szövegétől és etikai alapelveitől, és - ami még nehezebb lehet – elválasztva politikai, ideológiai magatartásától, ami furcsamód elválik a szigorúan katolikus vallásosságtól. A zeneszerzőnek az Oswald Kabasta karmesterrel folytatott, - magánkézben levősége miatt - még mindig csak hiányosan közzétett levelezése valószínűleg tanulságos gondolatokat tartalmaz, amelyek lehetővé tennék a megfelelő következtetéseket. Legalább az alkotás folyamata dokumentálható lenne, úgy, hogy adottak az elemzés előfeltételei. Az, hogy lehetne-e levelekből további ismeretekre szert tenni, megválaszolatlan kérdés marad. Edelgard Spaude
https://www.gko.uni-leipzig.de/fileadmin/user_upload/musikwissenschaft/pdf_allgemein/arbeitsgemeinschaft/heft9/0915_spaude.pdf Apokalipszis. Tanulmányok az 1999. évi, XIII. Franz Schmidt szimpóziumhoz, kiadta Carmen Ottner, Ludwig Doblinger KG: Wien / München 2001, ISBN 3-900695-54-7, 383 S. (255.-257. oldal) munkásságát feltehetően nem ismerik széles körben, eltekintve Notre Dame c. operája közjátékától, amely gyakran gazdagítja a vasárnapi és üdülőhelyi hangversenyek repertoárját. A hétpecsétes könyv c., nagyszerű oratóriumával ellenben a zenehallgatók közül bizonyára nagyon kevesen, még a zenetudósok is csak alig kerülhettek igazán közeli kapcsolatba, még akkor is, ha azt 1987-ben általános csodálkozásra a Salzburgi Ünnepi Játékok során bemutatták. A Franz Schmidt Társaság, amely felvállalta, hogy többek között azáltal teszi ismertté e zeneszerző munkásságát, hogy olyan szimpóziumokat rendez, amelyek résztvevői kifejezetten Schmidt egyes műveivel foglalkoznak, 1999-ben elhatározta, hogy erre a nagy formátumú zenekari- és kórusműre fókuszál, valószínűleg Erich Schenk azon felfogásának az ismeretében is, hogy „a mű jelentőségét csak nagyon messzire tekintő szellemtörténeti álláspontból lehet teljes mértékben értékelni”. (Idézet: Norbert Tschulik, Franz Schmidt c. könyvéből, Wien 1972, 72. old.) A jelen kongresszusi beszámoló mellékletében, nyomtatott fakszimile formájában, magától a zeneszerzőtől is fellelhető „Néhány megjegyzés az Oratórium szövegéhez”, amely azonban rövidsége miatt végső soron kevés magyarázatot nyújt egy széleskörű tudományos kutatás számára. Az e szimpózium alatt felmerült témák spektruma sokrétű volt, és néhány felvetés és hozzászólás – ez utóbbiakról köszönetet érdemlő felvétel készült -, nem nélkülözte a szükséges kritikus távolságtartást sem, amellyel ma a zeneszerzőt és munkásságát megítélni ildomos. Hogy ez milyen ambivalens módon tud megnyilvánulni, megmutatkozik például azon sajtókiadványok áttekintésekor, amelyek többek között a salzburgi bemutatóra vonatkoztak. Sigrid Löffler a Profil c. folyóiratban a művet alkalmasint végig álszenteskedő, épületes spektákulumnak minősítette, amely Salzburgban csupán George Tabori színpadi vízióinak köszönhette, hogy olyan projekt született, amely lehetővé tette, hogy a már megörököltnek tűnő szerzeményre új fény vetüljön, mindenekelőtt azért, mert Schmidtnek, a birodalom katolikus rajongójának, Hitler tisztelőjének és az üdvözülést várónak a zenéjét Táborira, a hitetlen zsidó vészhelyzetben megélt tapasztalatának egészére és megbékélési erejére bízták.” (239. old.). Egészen más hangokat ütöttek meg a kevéssel ezután megjelent kritikában, amelyben „a mű nagyszerű egységéről”, a „minden részletben” megnyilvánuló, „hallatlan ihletettség”-ről, a zenei víziók szemléletességéről (240. old.) volt szó. Az ilyen, egymásnak ellentmondó nyilatkozatok szükségszerűen (és szerencsére) megfelelő hozzászólásokhoz vezetnek, amelyek nagyon eltérő perspektívákra és látásmódokra világítottak rá, utaltak többek között a mű szkeptikus megítélése és az Új zene egyre erősebbé vált elfogadása közötti összefüggésre, szóba hozták annak az ideológiának az eredetét és orientációját is, amelyet a mű fogadtatásakor figyelembe kell venni. Schmidt hétpecsétes könyvének a megközelítésekor természetesen igen nagy figyelemmel kell lenni a szöveg elsajátítására, ahogyan azt oratóriumához a zeneszerző a Jelenések Könyvéből merítette. E tekintetben összehasonlító kitekintés kínálkozik mind más irodalmi, mind más zenei művek világvégével foglalkozó forgatókönyveire, még ha az a tézis is áll a háttérben, hogy az apokaliptikus hangulatok [. . . ] keletkezése a mindenkori kulturális, anyagi és politikai körülményeknek köszönhető. (21. old.). E kiindulópont kétségtelenül bizonyos robbanásveszélyt rejt magában, mert eleve lehetetlenné teszi azt, hogy e zenét csak általánosan, csupán egy későromantikus műveként osztályozzuk, elválasztva az alkotó szövegétől és etikai alapelveitől, és - ami még nehezebb lehet – elválasztva politikai, ideológiai magatartásától, ami furcsamód elválik a szigorúan katolikus vallásosságtól. A zeneszerzőnek az Oswald Kabasta karmesterrel folytatott, - magánkézben levősége miatt - még mindig csak hiányosan közzétett levelezése valószínűleg tanulságos gondolatokat tartalmaz, amelyek lehetővé tennék a megfelelő következtetéseket. Legalább az alkotás folyamata dokumentálható lenne, úgy, hogy adottak az elemzés előfeltételei. Az, hogy lehetne-e levelekből további ismeretekre szert tenni, megválaszolatlan kérdés marad. Edelgard Spaude
1278 smaragd 2016-01-20 04:10:51 [Válasz erre: 1272 smaragd 2016-01-17 17:20:19]
[url]https://de.m.wikipedia.org/wiki/Franz_Schalk;Franz Schalk[/url]
[url]https://de.m.wikipedia.org/wiki/Franz_Schalk;Franz Schalk[/url]
1277 smaragd 2016-01-19 16:37:42 [Válasz erre: 1276 Ardelao 2016-01-19 16:08:18]
[url]https://de.m.wikipedia.org/wiki/Wilhelm_Sinkovicz;Dr.Wilhelm Sinkovicz, Wikipedia[/url]
[url]https://de.m.wikipedia.org/wiki/Wilhelm_Sinkovicz;Dr.Wilhelm Sinkovicz, Wikipedia[/url]
1276 Ardelao 2016-01-19 16:08:18
Dr.Wilhelm Sinkovicz, a Franz Schmidt Társaság elnöke [url] http://www.schallplattenkritik.de/news/90-wilhelm-sinkovicz; Dr.Wilhelm Sinkovicz [/url]
Dr.Wilhelm Sinkovicz, a Franz Schmidt Társaság elnöke [url] http://www.schallplattenkritik.de/news/90-wilhelm-sinkovicz; Dr.Wilhelm Sinkovicz [/url]
1275 smaragd 2016-01-18 17:43:34 [Válasz erre: 1269 smaragd 2016-01-16 12:13:25]
[url] http://www.universaledition.com/Konzert-Franz-Schmidt/komponisten-und-werke/komponist/647/werk/3203;Universaledition[/url]
[url] http://www.universaledition.com/Konzert-Franz-Schmidt/komponisten-und-werke/komponist/647/werk/3203;Universaledition[/url]
1274 Ardelao 2016-01-18 09:18:46 [Válasz erre: 1273 Ardelao 2016-01-18 02:27:38]
Elütés történt. Helyesen: Hellmesberger.
Elütés történt. Helyesen: Hellmesberger.
1273 Ardelao 2016-01-18 02:27:38 [Válasz erre: 1270 Ardelao 2016-01-16 13:42:30]
A valóság titka: Kurt Hübner 90. születésnapjára (Geheimnis der Wirklichkeit: Kurt Hübner zum 90. Geburtstag) https://books.google.hu/books?isbn=3495860274 Szerkesztette: Volker Kapp,Werner Theobald (Részlet) „……… Herbert Zeman A művész hitvallása - Franz Schmidt (1874–1939) munkássága „…… A zene szent művészet, amely arra hivatott, hogy összegyűjtse a bátorság minden megnyilatkozását, mint kerubokat a fényes trón körül! Ez a zene, és ezért a legszentebb minden művészet között. A művészetről alkotott legmagasabb, vallásos felfogás – és ezzel összefüggésben – a művész küldetésének a 19. sz. végi historizmusban gyökeredző értelmezése Franz Schmidt életébe korának lelki-szellemi örökségeként úgyszólván a művész ifjú korától kezdve beíródott. Valójában e szférában talált rá a zeneszerző végső művészi missziójára és kiteljesedésére. Ebben a szellemben élte meg művészekkel való korai találkozásait. Gyermekként szülővárosában, Pozsonyban még hallotta Liszt Ferencet játszani. Fiatalemberként így Bécsben még megismerte Anton Brucknert és Johannes Brahmsot is. Tehát, a zenei élet mindennapjaiban nem veszett el teljesen a zene ideális, szakralizáló aspektusa, még akkor sem, ha Schmidtnek a rivalizáló áramlatok ütközetében utat kellett keresnie, és nagy erőfeszítéseket kellett tennie. Schmidt a Királyi Opera zenekarában Gustav Mahler vezetése alatt csellózott (1896-1911), és 1901-től Richard Heuberger kollégája volt a Zenebaráti Társaság Konzervatóriumában, amely 1909-től állami Zene- és Előadóművészeti Akadémiává alakult. Schmidt hatalmas zenei kibontakozását mutatja, hogy ezekben az intézményekben cselló- tanárként kezdte, nagyszerű, virtuóz zenei tudással bíró, csodált zongorapedagógusként folytatta pályafutását, hogy azt végül (1922-től) az ellenpont és az összhangzattan professzoraként fejezze be (továbbá ezen intézményeknél 1925-től 1927-ig igazgatóként, 1927-től 1931-ig pedig rektorként tevékenykedett). …………. ….. minden jelentős művészeti ág forrása, alapja és célja egyfajta lényeges világnézet, bármilyen legyen is az. Erről az olyan művészek is meg voltak győződve, akik a nép közül emelkedtek ki, tehát, társasági szóhasználattal élve, „alulról“ jöttek, mint alkalmasint Alfons Petzold, Josef Weinheber és Franz Schmidt. És e művészek mindegyike, a két költő és a zenész is, feltette önmagának a kérdést, majd mindegyik a maga módján válaszolta meg, miután keresték és a végén megtalálták a feleletet. Franz Schmidt ebben az értelemben kereső volt, kezdettől fogva és az élet valamennyi területén. A sors mindig visszairányította az önmaga választotta utakra vagy önmagához a sorsszerű beletörődés. Bizonyos családi zűrzavarok után Schmidt letette az érettségit, és nyomban hozzáfogott a gyakorlati zenéléshez és a zenetanuláshoz. Gimnáziumi tanulmányainak bonyolult utakon történt elvégzése óta Schmidt tanulmányaiban mindig volt valamilyen autodidakta jelleg. Aligha részesült egy zenész számára olyannyira meghatározó, alapos irodalmi képzésben (mint a például szolgáló kortársak, Brahms, Mahler, Hugo Wolf, Richard Strauss). …… Ellentmondó véleményekben nem volt hiány. Napirenden volt a zenei vita, és a bécsi városi vasút (a mai metró elődje) éjszakai színhelyül szolgált az Állami Operától a Hitzing felé utazó harcos felek számára, akikhez pályafutásuk elején Schmidt és barátai tartoztak. Wundererhez és Schmidthez, a két baráthoz, egyszer csatlakozott a filharmonikus Strasky is, aki Schmidthez hasonlóan Hitzing / Ober St. Veitben lakott, és így végcéljuk azonos volt. A három férfi hazafelé tartott, Schmidt I. szimfóniájának Ferdinand Hellmesbergers vezényletével a Bécsi Filharmonikusok által történt ősbemutatója (1903) után. „Strasky elragadtatással beszélt a szimfóniáról. Schmidt e témán már régen túl volt, és az alkotó rég megszokott szemérmességével kétségbe vonta saját munkájának az értékét, és azt egy gimnazista munkájának nevezte. Hozzátette, ha a Saloménak csupán egyetlen taktusát ő írta volna, a szemétdombra hajítaná. Strasky szemére vetette kirívó hálátlanságát, és heves vita támadt. Őket hallgatván szórakoztatott, ahogy a becsületes Strasky majdnem vadul küzdött Schmidttel, oroszlánként védelmezte Schmidt I. szimfóniáját, és Schmidt a saját művének minden részletét ócsárolta. Schönbrunnban kiszálltam, hagytam, hogy ők ketten tovább küzdjenek, és nevetve mentem haza. Ilyen tudott lenni Schmidt, ha őt egy sajátjával ellentétes vélemény idegesítette.“ (A fenti szöveg: idézet A. Wunderer visszaemlékezéseiből.) .………….. A véleménycsaták szüntelen tüzében Schmidt a következő szavakkal határozta meg a saját magatartását: „Mindig magam mondok ellent önmagamnak, és ezért igazam van. ......................."
A valóság titka: Kurt Hübner 90. születésnapjára (Geheimnis der Wirklichkeit: Kurt Hübner zum 90. Geburtstag) https://books.google.hu/books?isbn=3495860274 Szerkesztette: Volker Kapp,Werner Theobald (Részlet) „……… Herbert Zeman A művész hitvallása - Franz Schmidt (1874–1939) munkássága „…… A zene szent művészet, amely arra hivatott, hogy összegyűjtse a bátorság minden megnyilatkozását, mint kerubokat a fényes trón körül! Ez a zene, és ezért a legszentebb minden művészet között. A művészetről alkotott legmagasabb, vallásos felfogás – és ezzel összefüggésben – a művész küldetésének a 19. sz. végi historizmusban gyökeredző értelmezése Franz Schmidt életébe korának lelki-szellemi örökségeként úgyszólván a művész ifjú korától kezdve beíródott. Valójában e szférában talált rá a zeneszerző végső művészi missziójára és kiteljesedésére. Ebben a szellemben élte meg művészekkel való korai találkozásait. Gyermekként szülővárosában, Pozsonyban még hallotta Liszt Ferencet játszani. Fiatalemberként így Bécsben még megismerte Anton Brucknert és Johannes Brahmsot is. Tehát, a zenei élet mindennapjaiban nem veszett el teljesen a zene ideális, szakralizáló aspektusa, még akkor sem, ha Schmidtnek a rivalizáló áramlatok ütközetében utat kellett keresnie, és nagy erőfeszítéseket kellett tennie. Schmidt a Királyi Opera zenekarában Gustav Mahler vezetése alatt csellózott (1896-1911), és 1901-től Richard Heuberger kollégája volt a Zenebaráti Társaság Konzervatóriumában, amely 1909-től állami Zene- és Előadóművészeti Akadémiává alakult. Schmidt hatalmas zenei kibontakozását mutatja, hogy ezekben az intézményekben cselló- tanárként kezdte, nagyszerű, virtuóz zenei tudással bíró, csodált zongorapedagógusként folytatta pályafutását, hogy azt végül (1922-től) az ellenpont és az összhangzattan professzoraként fejezze be (továbbá ezen intézményeknél 1925-től 1927-ig igazgatóként, 1927-től 1931-ig pedig rektorként tevékenykedett). …………. ….. minden jelentős művészeti ág forrása, alapja és célja egyfajta lényeges világnézet, bármilyen legyen is az. Erről az olyan művészek is meg voltak győződve, akik a nép közül emelkedtek ki, tehát, társasági szóhasználattal élve, „alulról“ jöttek, mint alkalmasint Alfons Petzold, Josef Weinheber és Franz Schmidt. És e művészek mindegyike, a két költő és a zenész is, feltette önmagának a kérdést, majd mindegyik a maga módján válaszolta meg, miután keresték és a végén megtalálták a feleletet. Franz Schmidt ebben az értelemben kereső volt, kezdettől fogva és az élet valamennyi területén. A sors mindig visszairányította az önmaga választotta utakra vagy önmagához a sorsszerű beletörődés. Bizonyos családi zűrzavarok után Schmidt letette az érettségit, és nyomban hozzáfogott a gyakorlati zenéléshez és a zenetanuláshoz. Gimnáziumi tanulmányainak bonyolult utakon történt elvégzése óta Schmidt tanulmányaiban mindig volt valamilyen autodidakta jelleg. Aligha részesült egy zenész számára olyannyira meghatározó, alapos irodalmi képzésben (mint a például szolgáló kortársak, Brahms, Mahler, Hugo Wolf, Richard Strauss). …… Ellentmondó véleményekben nem volt hiány. Napirenden volt a zenei vita, és a bécsi városi vasút (a mai metró elődje) éjszakai színhelyül szolgált az Állami Operától a Hitzing felé utazó harcos felek számára, akikhez pályafutásuk elején Schmidt és barátai tartoztak. Wundererhez és Schmidthez, a két baráthoz, egyszer csatlakozott a filharmonikus Strasky is, aki Schmidthez hasonlóan Hitzing / Ober St. Veitben lakott, és így végcéljuk azonos volt. A három férfi hazafelé tartott, Schmidt I. szimfóniájának Ferdinand Hellmesbergers vezényletével a Bécsi Filharmonikusok által történt ősbemutatója (1903) után. „Strasky elragadtatással beszélt a szimfóniáról. Schmidt e témán már régen túl volt, és az alkotó rég megszokott szemérmességével kétségbe vonta saját munkájának az értékét, és azt egy gimnazista munkájának nevezte. Hozzátette, ha a Saloménak csupán egyetlen taktusát ő írta volna, a szemétdombra hajítaná. Strasky szemére vetette kirívó hálátlanságát, és heves vita támadt. Őket hallgatván szórakoztatott, ahogy a becsületes Strasky majdnem vadul küzdött Schmidttel, oroszlánként védelmezte Schmidt I. szimfóniáját, és Schmidt a saját művének minden részletét ócsárolta. Schönbrunnban kiszálltam, hagytam, hogy ők ketten tovább küzdjenek, és nevetve mentem haza. Ilyen tudott lenni Schmidt, ha őt egy sajátjával ellentétes vélemény idegesítette.“ (A fenti szöveg: idézet A. Wunderer visszaemlékezéseiből.) .………….. A véleménycsaták szüntelen tüzében Schmidt a következő szavakkal határozta meg a saját magatartását: „Mindig magam mondok ellent önmagamnak, és ezért igazam van. ......................."
1272 smaragd 2016-01-17 17:20:19 [Válasz erre: 1268 smaragd 2016-01-16 04:54:56]
Az elkövetkezőkben a Musikverein, Großer Saalban játszott Franz Schmidt műveket ismertetem, a Wiener Symphoniker előadásában. Honlapjukon elolvasható a zenekar története, wienersymphoniker.at. A dátum szerint megjelenített koncertek archív adatbankjukban szerepelnek. Franz Schmidt művei közül itt elsőként "Symphonie 2 in Es-dur" című kompozícióját játszották. [url]http://www.wienersymphoniker.at/archiv/konzert/pid/000000e9h58h000108aa;3.Dezember 1913[/url]
Az elkövetkezőkben a Musikverein, Großer Saalban játszott Franz Schmidt műveket ismertetem, a Wiener Symphoniker előadásában. Honlapjukon elolvasható a zenekar története, wienersymphoniker.at. A dátum szerint megjelenített koncertek archív adatbankjukban szerepelnek. Franz Schmidt művei közül itt elsőként "Symphonie 2 in Es-dur" című kompozícióját játszották. [url]http://www.wienersymphoniker.at/archiv/konzert/pid/000000e9h58h000108aa;3.Dezember 1913[/url]
1271 Ardelao 2016-01-17 00:44:35
A Franz Schmidt park Egy kis időutazás a Franz Schmidt park és a Franz Schmidt emlékmű átadása alkalmából 2005.06.16. 2005. június 16-án megtörtént a Franz Schmidt park és a Franz Schmidt emlékmű ünnepélyes átadása. Franz Schmidtnek a Bécsi Zeneegyetem rézfúvósai által emlékezetesen előadott zenéjével kísérten Gerstbach okl. mérn. úr, körzeti előljáró és Dr. Wilhelm Sinkovicz úr, a Franz Schmidt Társaság elnöke mondott ünnepi beszédet. ...... Dr. Sinkovicz úr méltatta Franz Schmidt lenyűgöző életművét, a művészről megszerzett ismereteinek gazdag tárházából merítve. A szórakoztatásról Schmidt életéből vett anekdoták gondoskodtak. A leghatásosabb ezek közül – mivel Schmidt zenei zsenijét a legszemléletesebben bizonyította – alkalmasint a rádióba történt spontán beugrás volt. Azon kevés művészek egyike, akik Beethoven ütőkalapácsos zongorára írt, csaknem lejátszhatatlan szonátáját (op. 111) le tudták játszani, azt a feladatot kapta, hogy egy rádióközvetítéshez e művet „élőben”adja elő (akkoriban még nem léteztek felvételek), azonban röviddel az adás kezdete előtt megbetegedett. Az adásért felelős személy a zeneegyetemre sietett, segítséget keresve. Franz Schmidt félbeszakított egy előadást, a férfit elkísérte a rádióállomásra, és leült a zongorához. Fejből, hibátlanul lejátszotta a darabot, hogy azután rögtön, minden további felhajtás nélkül visszatérhessen az előadásához. Hozzá kell még tenni, hogy Franz Schmidt fő hangszere tulajdonképpen a cselló volt.” A képanyaggal ellátott, teljes cikk megtalálható a http://www.1133.at/document/view/id/68 linken.
A Franz Schmidt park Egy kis időutazás a Franz Schmidt park és a Franz Schmidt emlékmű átadása alkalmából 2005.06.16. 2005. június 16-án megtörtént a Franz Schmidt park és a Franz Schmidt emlékmű ünnepélyes átadása. Franz Schmidtnek a Bécsi Zeneegyetem rézfúvósai által emlékezetesen előadott zenéjével kísérten Gerstbach okl. mérn. úr, körzeti előljáró és Dr. Wilhelm Sinkovicz úr, a Franz Schmidt Társaság elnöke mondott ünnepi beszédet. ...... Dr. Sinkovicz úr méltatta Franz Schmidt lenyűgöző életművét, a művészről megszerzett ismereteinek gazdag tárházából merítve. A szórakoztatásról Schmidt életéből vett anekdoták gondoskodtak. A leghatásosabb ezek közül – mivel Schmidt zenei zsenijét a legszemléletesebben bizonyította – alkalmasint a rádióba történt spontán beugrás volt. Azon kevés művészek egyike, akik Beethoven ütőkalapácsos zongorára írt, csaknem lejátszhatatlan szonátáját (op. 111) le tudták játszani, azt a feladatot kapta, hogy egy rádióközvetítéshez e művet „élőben”adja elő (akkoriban még nem léteztek felvételek), azonban röviddel az adás kezdete előtt megbetegedett. Az adásért felelős személy a zeneegyetemre sietett, segítséget keresve. Franz Schmidt félbeszakított egy előadást, a férfit elkísérte a rádióállomásra, és leült a zongorához. Fejből, hibátlanul lejátszotta a darabot, hogy azután rögtön, minden további felhajtás nélkül visszatérhessen az előadásához. Hozzá kell még tenni, hogy Franz Schmidt fő hangszere tulajdonképpen a cselló volt.” A képanyaggal ellátott, teljes cikk megtalálható a http://www.1133.at/document/view/id/68 linken.
1270 Ardelao 2016-01-16 13:42:30 [Válasz erre: 1265 Ardelao 2016-01-15 09:30:51]
[url] https://www.youtube.com/watch?v=PkBiI9P3U_M; Franz Schmidt - Symphony No.1 in E-major [/url]
[url] https://www.youtube.com/watch?v=PkBiI9P3U_M; Franz Schmidt - Symphony No.1 in E-major [/url]
1269 smaragd 2016-01-16 12:13:25 [Válasz erre: 1267 smaragd 2016-01-15 23:25:43]
Franz Schmidt: Konzert für Klavier und Orchester in Es-durcímű kompozíciójának teljes felvétele (internet) itt hallható, Rajter Lajos vezényel: Allegro moderato un poco maestoso [url]https://youtu.be/6pvyDFT3AX4;1[/url] [url]https://youtu.be/_aRdlgSUxqU;2[/url] [url]https://youtu.be/BgXE-60by_c;Andante[/url] [url]https://youtu.be/VC68XoAok4I;Vivace[/url] Daniela Rusó, zongora Slovak Philharmonik Orchestra
Franz Schmidt: Konzert für Klavier und Orchester in Es-durcímű kompozíciójának teljes felvétele (internet) itt hallható, Rajter Lajos vezényel: Allegro moderato un poco maestoso [url]https://youtu.be/6pvyDFT3AX4;1[/url] [url]https://youtu.be/_aRdlgSUxqU;2[/url] [url]https://youtu.be/BgXE-60by_c;Andante[/url] [url]https://youtu.be/VC68XoAok4I;Vivace[/url] Daniela Rusó, zongora Slovak Philharmonik Orchestra
1268 smaragd 2016-01-16 04:54:56 [Válasz erre: 1267 smaragd 2016-01-15 23:25:43]
Ezzel a koncerttel lezárult az a sorozat, amelyet a Wiener Symphoniker honlapján az archív adatbankban találtam és itt közreadtam. Ezek mindegyikének helyszíne a Wiener Konzerthaus, Großer Saal volt. 1914. március 22 - 2008. május 22 között játszott Franz Schmidt művek, 57 koncert feljegyzéseiből áll.
Ezzel a koncerttel lezárult az a sorozat, amelyet a Wiener Symphoniker honlapján az archív adatbankban találtam és itt közreadtam. Ezek mindegyikének helyszíne a Wiener Konzerthaus, Großer Saal volt. 1914. március 22 - 2008. május 22 között játszott Franz Schmidt művek, 57 koncert feljegyzéseiből áll.
1267 smaragd 2016-01-15 23:25:43 [Válasz erre: 1262 smaragd 2016-01-14 20:34:28]
[url]http://www.wienersymphoniker.at/archiv/konzert/pid/000000e9h58h0000e4b5;21.Mai 2008[/url]
[url]http://www.wienersymphoniker.at/archiv/konzert/pid/000000e9h58h0000e4b5;21.Mai 2008[/url]
1266 smaragd 2016-01-15 15:10:50 [Válasz erre: 1262 smaragd 2016-01-14 20:34:28]
Franz Schmidt: Konzert für Klavier und Orchester [url]https://youtu.be/6pvyDFT3AX4;Allegro moderato un poco maestoso[/url] [url]https://youtu.be/BgXE-60by_c;Andante[/url] [url]https://youtu.be/VC68XoAok4I;Vivace[/url]
Franz Schmidt: Konzert für Klavier und Orchester [url]https://youtu.be/6pvyDFT3AX4;Allegro moderato un poco maestoso[/url] [url]https://youtu.be/BgXE-60by_c;Andante[/url] [url]https://youtu.be/VC68XoAok4I;Vivace[/url]
1265 Ardelao 2016-01-15 09:30:51 [Válasz erre: 1257 smaragd 2016-01-12 20:02:03]
Még Japánban is …. Egy szakdolgozat előszava: „ Aktuális diplomamunkák, magiszteri és szakdolgozatok So Awatsuji Előadói szempontok Franz Schmidt 1. (E-dúr) szimfóniájához 2015/5 ________________________________________ Franz Schmidt osztrák zeneszerző volt. Ausztriában ismert, de a japán muzsikusok előtt ismeretlen, és darabjait Japánban nagyon ritkán játsszák. Meghívást kaptam egy japán zenekartól, hogy vezényeljek egy érdekes programot kínáló hangversenyt. Beethoven „Egmont-nyitány“-át, op. 84, Smetana „Moldvá“-ját és Franz Schmidt 1. szimfóniáját fogjuk játszani! Meglepődtem, amikor megkaptam e meghívót, mert Franz Schmidtet nem ismertem, és fogalmam sem volt arról, ki ez a zeneszerző. Amikor azonban először hallottam e szimfóniáját, és megláttam e szimfónia partitúráját, a mű azonnal lenyűgözött. Harmónia és dallam – nagyon romantikus hangzású, de igen érdekes a mű felépítése is. Franz Schmidt természetesen késő romantikus zeneszerző volt, de darabjai nem hasonlítanak Bruckner vagy Wagner műveihez. Ezért arra gondoltam, hogy feltétlenül az ő darabjait fogom tanulmányozni, egészen részletekbe menően, és szeretném az életét is megismerni. E szakdolgozatomban 1. szimfóniájáról és a zeneszerző életéről írok.“
Még Japánban is …. Egy szakdolgozat előszava: „ Aktuális diplomamunkák, magiszteri és szakdolgozatok So Awatsuji Előadói szempontok Franz Schmidt 1. (E-dúr) szimfóniájához 2015/5 ________________________________________ Franz Schmidt osztrák zeneszerző volt. Ausztriában ismert, de a japán muzsikusok előtt ismeretlen, és darabjait Japánban nagyon ritkán játsszák. Meghívást kaptam egy japán zenekartól, hogy vezényeljek egy érdekes programot kínáló hangversenyt. Beethoven „Egmont-nyitány“-át, op. 84, Smetana „Moldvá“-ját és Franz Schmidt 1. szimfóniáját fogjuk játszani! Meglepődtem, amikor megkaptam e meghívót, mert Franz Schmidtet nem ismertem, és fogalmam sem volt arról, ki ez a zeneszerző. Amikor azonban először hallottam e szimfóniáját, és megláttam e szimfónia partitúráját, a mű azonnal lenyűgözött. Harmónia és dallam – nagyon romantikus hangzású, de igen érdekes a mű felépítése is. Franz Schmidt természetesen késő romantikus zeneszerző volt, de darabjai nem hasonlítanak Bruckner vagy Wagner műveihez. Ezért arra gondoltam, hogy feltétlenül az ő darabjait fogom tanulmányozni, egészen részletekbe menően, és szeretném az életét is megismerni. E szakdolgozatomban 1. szimfóniájáról és a zeneszerző életéről írok.“
1264 Ardelao 2016-01-15 09:28:35 [Válasz erre: 1263 Ardelao 2016-01-15 01:13:57]
Elnézést kérek, Schmidt születési évét elgépeltem. Javítom: 1874.
Elnézést kérek, Schmidt születési évét elgépeltem. Javítom: 1874.
1263 Ardelao 2016-01-15 01:13:57 [Válasz erre: 1261 smaragd 2016-01-14 07:35:04]
(Forrás: http://www.perchtoldsdorf.at/kultur.html) A rendezvények sűrű forgatagában a „Franz Schmidt Zenei Napok”-nak elnevezett, klasszikus ciklus, a 2001 óta minden év márciusában és áprilisában megtartandó hangversenysorozat, Perchtolsdorf életében különleges helyet tölt be. Az ötrészes ciklusban számos élvonalbeli előadó mutatja be a barokk kortól kezdve a jelen időkig feltűnt, nagy zeneszerzők műveit. E sorozatot a világranglistán jegyzett Franz Schmidtről (1974-1939) nevezeték el, akinek Perchtolsdorf 1926-ban vált második hazájává
(Forrás: http://www.perchtoldsdorf.at/kultur.html) A rendezvények sűrű forgatagában a „Franz Schmidt Zenei Napok”-nak elnevezett, klasszikus ciklus, a 2001 óta minden év márciusában és áprilisában megtartandó hangversenysorozat, Perchtolsdorf életében különleges helyet tölt be. Az ötrészes ciklusban számos élvonalbeli előadó mutatja be a barokk kortól kezdve a jelen időkig feltűnt, nagy zeneszerzők műveit. E sorozatot a világranglistán jegyzett Franz Schmidtről (1974-1939) nevezeték el, akinek Perchtolsdorf 1926-ban vált második hazájává
1262 smaragd 2016-01-14 20:34:28 [Válasz erre: 950 smaragd 2015-11-09 13:34:52]
[url]http://www.wienersymphoniker.at/archiv/konzert/pid/000000e9h58h0000e4b4;20.Mai 2008[/url]
[url]http://www.wienersymphoniker.at/archiv/konzert/pid/000000e9h58h0000e4b4;20.Mai 2008[/url]
1261 smaragd 2016-01-14 07:35:04 [Válasz erre: 947 smaragd 2015-11-09 11:10:52]
Franz Schmidt zeneszerző 1926-tól haláláig, 1939-ig Perchtoldsdorfban élt és alkotott. 2015-ben sok szempontból mutattuk be,hogyan őrzi a Bécs melletti város zeneművészetének emlékét. Most a helyi lap aktuális számát adom közre, amelyben a fórumunkon is megjelent témák közül is olvashatunk, fényképeket láthatunk. Megjelent egy új képes könyv is, amelyben a régi utcák is szerepelnek. [url]http://www.perchtoldsdorf.at/rundschau/2015-12/index.html#28;Perchtoldsdorfer Rundschau[/url]
Franz Schmidt zeneszerző 1926-tól haláláig, 1939-ig Perchtoldsdorfban élt és alkotott. 2015-ben sok szempontból mutattuk be,hogyan őrzi a Bécs melletti város zeneművészetének emlékét. Most a helyi lap aktuális számát adom közre, amelyben a fórumunkon is megjelent témák közül is olvashatunk, fényképeket láthatunk. Megjelent egy új képes könyv is, amelyben a régi utcák is szerepelnek. [url]http://www.perchtoldsdorf.at/rundschau/2015-12/index.html#28;Perchtoldsdorfer Rundschau[/url]
1260 smaragd 2016-01-13 22:30:24
[url]https://youtu.be/caLpdAyMbwE;Konzertante Variationen über ein Thema von Beethoven für Klavier und Orchester,1923[/url]
[url]https://youtu.be/caLpdAyMbwE;Konzertante Variationen über ein Thema von Beethoven für Klavier und Orchester,1923[/url]
1259 Ardelao 2016-01-13 13:26:34
Norbert Tschulik: Franz Schmidt Schmidt, mint zongorista (részlet) „…… A zongora lényege és problematikája Franz Schmidtet szüntelenül foglalkoztatta. 1920 körül a „Zongorista-e, vagy muzsikus?” témához felvázolt néhány gondolatot, amelyekről azonban tudni akarta, hogy csak a halála után teszik közzé, hogy azok ne keltsenek olyan benyomást, mintha ő a fennálló állapotok ellen emelne szót. „Zenész szívemtől távol akarok tartani minden olyan dolgot, amely számomra életem során némely zongorista meghallgatását pokoli kínná tette.” írja itt, és többek között azt állítja, a zongorát, mint zeneszerszámot, évszázados hagyományból eredően teljesen tévesen ítélik meg; ismét bírálta a zongorának a zenei hallásra gyakorolt negatív hatását. Az a kérdés, hogy „zongorista-e, vagy muzsikus?”, ahogy azt Schmidtnek e nem rendszerezett, szubjektív vázlatában olvassuk, „egyike azoknak a zenei problémáknak, amelyekkel kora gyermekkorom óta foglalkozom. Az e probléma megoldására irányuló próbálkozás azt eredményezte, hogy amikor koncertező zongorista voltam – ami azonban mindig csak átmenetileg fordult elő, mivel sohasem volt bennem ambíció az iránt, hogy virtuózként érvényesüljek -, a kortárs zongoristák között kivételes helyet töltöttem be. Ezt az állítást már a zongorán játszó kollégáim általi megítélés is bizonyítja; míg ezek egymás iránt kölcsönösen a legmélyebb megvetéssel viseltettek, és egy sem volt közöttük, aki a másikról egy jó szót ejtett volna, rólam alkotott véleményük mégis mindenütt körülbelül így hangzott: Nagy muzsikus, és nagyon szépen játszik, de nem zongorázik. A zongorázás titkai számára hétpecsétes könyvet képeznek. És még hasonlókat mondtak. A hallással bíró közönség – és ez nagyobb tömeg, mint az ember gondolná – mindig hangosan üdvözölt engem, amit ezek a kollégák nem értettek, mivel azon a véleményen voltak, hogy az én „zenei” játékom a zeneileg magasan képzett embereknek talán megfelel, de a nagy tömeg számára sohasem. Fogva tartotta őket azon tévedések valamelyike, amelyeket a következő sorokban cáfolni szándékozom. A zeneileg magasan képzettek nagy többségének ugyanis az említett képzést főként a zongora közvetíti, amelyet annak széleskörű elterjedése és könnyű hozzáférhetősége e szerepre egyesen predesztinál. Már most a nagyközönség bizonyára kevesebbet zongorázik, mint ezek a magasan képzett zenerajongók vagy maguk a zongoristák; néhányan – sajnos kevesen – egyáltalán nem játszanak. Nos, úgy találtam, hogy a zeneileg kevéssé vagy egyáltalán nem képzettek nagy tömege a hétszer bölcsebbeknél sokkal jobban és helyesebben hall. (Természetesen csak azokról az emberekről beszélek, akiknek egyáltalán van fülük. Vannak teljesen botfülűek is; ők sohasem jöhetnek szóba; ők nem foglalkoznak zenével, és már eleve kiválnak az önkéntes zenehallgatók soraiból.) De nemcsak gyakorló zongoristaként elfoglalt helyem, hanem tanárként betöltött pozícióm is kivételes volt. Gondoljuk csak el: A módszerek korában egy olyan ember, aki egyik mellett sem kötelezi el magát, és önmaga még egyet sem talált fel! Egy olyan ember, aki a leütést nem karkörzésekkel, nem vállfelhúzásokkal, nem könyökkificamításokkal, nem a fekvő billentyűn remegő ujjmozgatásokkal vagy hasonló bornírtsággal és csalással próbálja befolyásolni, hanem a fülével! Emiatt kollégáim körében egyfajta barbárnak számítottam, aki életfeladatul tűzte ki magának, hogy a zongorázásból kiirt minden „kultúrát”! És ha még tudnák e derék emberek, mennyire igazuk van! Igenis, életem azon éveit, amikor Bécsben, az Állami Zeneakadémián, a magasabb szintű zongorázás tanáraként erre alkalmam volt, legmélyebb meggyőződésből arra fordítottam, hogy kiirtsam azt, amit az emberek zongorázás alatt értenek.” Schmidt zongorajátékának és –felfogásának alapelveit és határozott egyediségét aligha lehet az e sorokban foglaltaknál világosabban kifejezni.
Norbert Tschulik: Franz Schmidt Schmidt, mint zongorista (részlet) „…… A zongora lényege és problematikája Franz Schmidtet szüntelenül foglalkoztatta. 1920 körül a „Zongorista-e, vagy muzsikus?” témához felvázolt néhány gondolatot, amelyekről azonban tudni akarta, hogy csak a halála után teszik közzé, hogy azok ne keltsenek olyan benyomást, mintha ő a fennálló állapotok ellen emelne szót. „Zenész szívemtől távol akarok tartani minden olyan dolgot, amely számomra életem során némely zongorista meghallgatását pokoli kínná tette.” írja itt, és többek között azt állítja, a zongorát, mint zeneszerszámot, évszázados hagyományból eredően teljesen tévesen ítélik meg; ismét bírálta a zongorának a zenei hallásra gyakorolt negatív hatását. Az a kérdés, hogy „zongorista-e, vagy muzsikus?”, ahogy azt Schmidtnek e nem rendszerezett, szubjektív vázlatában olvassuk, „egyike azoknak a zenei problémáknak, amelyekkel kora gyermekkorom óta foglalkozom. Az e probléma megoldására irányuló próbálkozás azt eredményezte, hogy amikor koncertező zongorista voltam – ami azonban mindig csak átmenetileg fordult elő, mivel sohasem volt bennem ambíció az iránt, hogy virtuózként érvényesüljek -, a kortárs zongoristák között kivételes helyet töltöttem be. Ezt az állítást már a zongorán játszó kollégáim általi megítélés is bizonyítja; míg ezek egymás iránt kölcsönösen a legmélyebb megvetéssel viseltettek, és egy sem volt közöttük, aki a másikról egy jó szót ejtett volna, rólam alkotott véleményük mégis mindenütt körülbelül így hangzott: Nagy muzsikus, és nagyon szépen játszik, de nem zongorázik. A zongorázás titkai számára hétpecsétes könyvet képeznek. És még hasonlókat mondtak. A hallással bíró közönség – és ez nagyobb tömeg, mint az ember gondolná – mindig hangosan üdvözölt engem, amit ezek a kollégák nem értettek, mivel azon a véleményen voltak, hogy az én „zenei” játékom a zeneileg magasan képzett embereknek talán megfelel, de a nagy tömeg számára sohasem. Fogva tartotta őket azon tévedések valamelyike, amelyeket a következő sorokban cáfolni szándékozom. A zeneileg magasan képzettek nagy többségének ugyanis az említett képzést főként a zongora közvetíti, amelyet annak széleskörű elterjedése és könnyű hozzáférhetősége e szerepre egyesen predesztinál. Már most a nagyközönség bizonyára kevesebbet zongorázik, mint ezek a magasan képzett zenerajongók vagy maguk a zongoristák; néhányan – sajnos kevesen – egyáltalán nem játszanak. Nos, úgy találtam, hogy a zeneileg kevéssé vagy egyáltalán nem képzettek nagy tömege a hétszer bölcsebbeknél sokkal jobban és helyesebben hall. (Természetesen csak azokról az emberekről beszélek, akiknek egyáltalán van fülük. Vannak teljesen botfülűek is; ők sohasem jöhetnek szóba; ők nem foglalkoznak zenével, és már eleve kiválnak az önkéntes zenehallgatók soraiból.) De nemcsak gyakorló zongoristaként elfoglalt helyem, hanem tanárként betöltött pozícióm is kivételes volt. Gondoljuk csak el: A módszerek korában egy olyan ember, aki egyik mellett sem kötelezi el magát, és önmaga még egyet sem talált fel! Egy olyan ember, aki a leütést nem karkörzésekkel, nem vállfelhúzásokkal, nem könyökkificamításokkal, nem a fekvő billentyűn remegő ujjmozgatásokkal vagy hasonló bornírtsággal és csalással próbálja befolyásolni, hanem a fülével! Emiatt kollégáim körében egyfajta barbárnak számítottam, aki életfeladatul tűzte ki magának, hogy a zongorázásból kiirt minden „kultúrát”! És ha még tudnák e derék emberek, mennyire igazuk van! Igenis, életem azon éveit, amikor Bécsben, az Állami Zeneakadémián, a magasabb szintű zongorázás tanáraként erre alkalmam volt, legmélyebb meggyőződésből arra fordítottam, hogy kiirtsam azt, amit az emberek zongorázás alatt értenek.” Schmidt zongorajátékának és –felfogásának alapelveit és határozott egyediségét aligha lehet az e sorokban foglaltaknál világosabban kifejezni.
1258 smaragd 2016-01-13 05:52:28 [Válasz erre: 1257 smaragd 2016-01-12 20:02:03]
Az előzményben olvasható felkérés megvalósult, Franz Schmidt 1. Szimfóniáját 2015. december 13-án játszotta a Keilhanna Philharmonic Orchestra Kiotóban, So Awatsuji vezényelt.
Az előzményben olvasható felkérés megvalósult, Franz Schmidt 1. Szimfóniáját 2015. december 13-án játszotta a Keilhanna Philharmonic Orchestra Kiotóban, So Awatsuji vezényelt.
1257 smaragd 2016-01-12 20:02:03
[url]http://www.kug.ac.at/nc/kunst-wissenschaft/kunst-wissenschaft/publikationen/abschlussarbeiten/aktuelle-diplom-magister-und-masterarbeiten.html?tx_kugpublications_pi1%5Bwerknummer%5D=17592;So Awatsuji[/url]
[url]http://www.kug.ac.at/nc/kunst-wissenschaft/kunst-wissenschaft/publikationen/abschlussarbeiten/aktuelle-diplom-magister-und-masterarbeiten.html?tx_kugpublications_pi1%5Bwerknummer%5D=17592;So Awatsuji[/url]
1256 smaragd 2016-01-12 07:43:56 [Válasz erre: 612 Ardelao 2015-08-30 18:52:44]
A Nemzeti Énekkar új vezetőjével, Somos Csabával, a szerkesztő, Selmeczi Borbála beszélget. A műsor ma este a Bartók Rádión hallható, 19.00 órától, ismétlés holnap, 9.30. A műsor címe: Összhang - a zenei élet aktualitásai.
A Nemzeti Énekkar új vezetőjével, Somos Csabával, a szerkesztő, Selmeczi Borbála beszélget. A műsor ma este a Bartók Rádión hallható, 19.00 órától, ismétlés holnap, 9.30. A műsor címe: Összhang - a zenei élet aktualitásai.
1255 smaragd 2016-01-12 04:31:20 [Válasz erre: 1253 Ardelao 2016-01-11 21:25:35]
Ezt a felvételt már a Franz Schmidt fórum kezdetén, a 62. bejegyzésben szerepeltetted,:-), gondoltam, hogy újra meghallgathatjuk. Örülök, hogy előadójáról is találtál ismertetőt. A híres operarészletnek jelenleg ez az egyetlen felvétele, amely az interneten elérhető. Maga a mű, Norbert Tschulik műjegyzékében a "Variationen und Fuge über ein eigenes Thema in D-Dur" (Königsfanfaren) címet viseli. A kompozíció 1916-ban készült, két későbbi formája is van, 1924-ben, majd 1925-ben is alakította Franz Schmidt zeneszerző, ekkor fúvósokra, üstdobra és orgonára hangszerelte.
Ezt a felvételt már a Franz Schmidt fórum kezdetén, a 62. bejegyzésben szerepeltetted,:-), gondoltam, hogy újra meghallgathatjuk. Örülök, hogy előadójáról is találtál ismertetőt. A híres operarészletnek jelenleg ez az egyetlen felvétele, amely az interneten elérhető. Maga a mű, Norbert Tschulik műjegyzékében a "Variationen und Fuge über ein eigenes Thema in D-Dur" (Königsfanfaren) címet viseli. A kompozíció 1916-ban készült, két későbbi formája is van, 1924-ben, majd 1925-ben is alakította Franz Schmidt zeneszerző, ekkor fúvósokra, üstdobra és orgonára hangszerelte.
1254 Ardelao 2016-01-11 22:22:30 [Válasz erre: 1253 Ardelao 2016-01-11 21:25:35]
[url] http://www.tina-christiansen.dk/CV-English.html; Tina Christiansen [/url]
[url] http://www.tina-christiansen.dk/CV-English.html; Tina Christiansen [/url]
1253 Ardelao 2016-01-11 21:25:35 [Válasz erre: 1249 smaragd 2016-01-10 14:52:51]
http://www.tina-christiansen.dk/CV-English.html Tina Christiansen (sz. 1984-ben) 2003-ban kezdett el orgonán játszani, miután több éven át zongorázott. 2006-ban felvételt nyert az Aarhusi Királyi Zeneakadémián Ulrich Spang-Hansen professzor osztályába. Főiskolai diplomáját orgonistaként 2009-ben szerezte meg, kitűnő eredménnyel. 2011-ben mesterfokozatot szerzett orgonálásból, ugyancsak kitűnő eredménnyel. A mesterképzés után két évig a szólista osztályban tanult, és itt tanulmányait 2013 nyarán hat dániai koncerttel fejezte be. Aarhusi tanulmányain kívül Svédországban, a malmői Zeneakadémián is képezte magát. Tina koncertezett Európában és Ázsiában (Dániában, Norvégiában, Svédországban, Lengyelországban, Angliában, Németországban, Ausztriában, Olaszországban, Spanyolországban, Lettországban és Oroszországban. Részt vett mind hazai, mind külföldi versenyeken, és a következőkön nyert díjakat: 2006-ban a Dél-dán Tehetségkutató Versenyen 1. helyezést és 2010-ben Lengyelországban, a negyedik Nowowiejski Orgonaversenyen 3. helyezést. 2011-ben Olaszországban, a 12. Marcello Galanti Nemzetközi Orgonaversenyen bekerült a végső kiválasztottak közé. 2010-ben megnyerte az Akadémia Szólista versenyét, és azt követően, 2011-ben már szólistaként koncertezett a Prince’s Music Corps-szal (Hercegi Zenei Testület). Dániában, Németországban, Franciaországban, Angliában, Olaszországban, Spanyolországban és az Egyesült Államokban Tina tanulmányutakon és mesterkurzusokon vett részt. Látogatta Dame Gillian Weir, Roger Fisher, Nigel Allcoat, Leo van Doeselaar, Paolo Crivellaro, Marie-Louise Langlais, Ullrich Böhme, Michele Chroese, Hans Fagius, Erich Lebrun és Thomas Trotter mesterkurzusait. Tina (2009-ben) megkapta a Thoeger Rasmussen emlékösztöndíjat, (2011-ben) a Viggo Makwarth és Veronika Makwarth zenei ösztöndíjat és (2012-ben) az Ejnar Hansen díjat. Tina nagy érdeklődést mutat a kamarazene és az azzal összefüggő területek iránt, és több vonatkozásban aktívan tevékenykedik. 2009-ben részt vett a Dániában megrendezett, Nemzetközi Harsonafesztiválon, ahol együtt játszott a világ néhány vezető harsonaművészével. Tina csembalón is játszik, és állandó közreműködőként és csellistaként az Aarhusi Bach Társasággal több jelentős oratóriumban játszott, koncertezett az Odense Szimfonikus Zenekarral, a Dél-jütlandi Szimfonikus zenekarral, a Dán Ifjúsági Együttessel és a Zimmermann Együttessel, valamint a Randers Kamarazenekar CD-felvételében. Tina elsőként mutat be több új orgonadarabot is. Olyan zeneszerzőkét, mint Anders Koppel (Dánia), Eri Hřjsgaard (Dánia), Lars Kristian Hansen (Dánia) és Indra Rise (Lettország).
http://www.tina-christiansen.dk/CV-English.html Tina Christiansen (sz. 1984-ben) 2003-ban kezdett el orgonán játszani, miután több éven át zongorázott. 2006-ban felvételt nyert az Aarhusi Királyi Zeneakadémián Ulrich Spang-Hansen professzor osztályába. Főiskolai diplomáját orgonistaként 2009-ben szerezte meg, kitűnő eredménnyel. 2011-ben mesterfokozatot szerzett orgonálásból, ugyancsak kitűnő eredménnyel. A mesterképzés után két évig a szólista osztályban tanult, és itt tanulmányait 2013 nyarán hat dániai koncerttel fejezte be. Aarhusi tanulmányain kívül Svédországban, a malmői Zeneakadémián is képezte magát. Tina koncertezett Európában és Ázsiában (Dániában, Norvégiában, Svédországban, Lengyelországban, Angliában, Németországban, Ausztriában, Olaszországban, Spanyolországban, Lettországban és Oroszországban. Részt vett mind hazai, mind külföldi versenyeken, és a következőkön nyert díjakat: 2006-ban a Dél-dán Tehetségkutató Versenyen 1. helyezést és 2010-ben Lengyelországban, a negyedik Nowowiejski Orgonaversenyen 3. helyezést. 2011-ben Olaszországban, a 12. Marcello Galanti Nemzetközi Orgonaversenyen bekerült a végső kiválasztottak közé. 2010-ben megnyerte az Akadémia Szólista versenyét, és azt követően, 2011-ben már szólistaként koncertezett a Prince’s Music Corps-szal (Hercegi Zenei Testület). Dániában, Németországban, Franciaországban, Angliában, Olaszországban, Spanyolországban és az Egyesült Államokban Tina tanulmányutakon és mesterkurzusokon vett részt. Látogatta Dame Gillian Weir, Roger Fisher, Nigel Allcoat, Leo van Doeselaar, Paolo Crivellaro, Marie-Louise Langlais, Ullrich Böhme, Michele Chroese, Hans Fagius, Erich Lebrun és Thomas Trotter mesterkurzusait. Tina (2009-ben) megkapta a Thoeger Rasmussen emlékösztöndíjat, (2011-ben) a Viggo Makwarth és Veronika Makwarth zenei ösztöndíjat és (2012-ben) az Ejnar Hansen díjat. Tina nagy érdeklődést mutat a kamarazene és az azzal összefüggő területek iránt, és több vonatkozásban aktívan tevékenykedik. 2009-ben részt vett a Dániában megrendezett, Nemzetközi Harsonafesztiválon, ahol együtt játszott a világ néhány vezető harsonaművészével. Tina csembalón is játszik, és állandó közreműködőként és csellistaként az Aarhusi Bach Társasággal több jelentős oratóriumban játszott, koncertezett az Odense Szimfonikus Zenekarral, a Dél-jütlandi Szimfonikus zenekarral, a Dán Ifjúsági Együttessel és a Zimmermann Együttessel, valamint a Randers Kamarazenekar CD-felvételében. Tina elsőként mutat be több új orgonadarabot is. Olyan zeneszerzőkét, mint Anders Koppel (Dánia), Eri Hřjsgaard (Dánia), Lars Kristian Hansen (Dánia) és Indra Rise (Lettország).
1252 smaragd 2016-01-11 18:13:41 [Válasz erre: 1249 smaragd 2016-01-10 14:52:51]
[url]http://musirony.de.tl/Fredigundis.htm;Fredigundis[/url]
[url]http://musirony.de.tl/Fredigundis.htm;Fredigundis[/url]
1251 smaragd 2016-01-11 07:16:23
[url]http://www.bbc.co.uk/music/artists/c481ad0e-7135-4d5d-a61e-210ff61da964;Franz Schmidt,BBC[/url]
[url]http://www.bbc.co.uk/music/artists/c481ad0e-7135-4d5d-a61e-210ff61da964;Franz Schmidt,BBC[/url]
1250 smaragd 2016-01-10 20:55:48 [Válasz erre: 1245 smaragd 2016-01-08 15:17:44]
Még egy ismertető az előadásról: [url] http://www.rodoni.ch/OPERNHAUS/welser-most/aggiunte4/sigilliwelser.html;London,2000[/url]
Még egy ismertető az előadásról: [url] http://www.rodoni.ch/OPERNHAUS/welser-most/aggiunte4/sigilliwelser.html;London,2000[/url]
1249 smaragd 2016-01-10 14:52:51
[url]https://youtu.be/eBUPGRVvxPQ;Köningsfanfaren aus Fredigundis[/url]
[url]https://youtu.be/eBUPGRVvxPQ;Köningsfanfaren aus Fredigundis[/url]
1248 Ardelao 2016-01-09 16:33:47
http://www.independent.co.uk/arts-entertainment/music/reviews/nights-of-poise-and-passion-697510.html A nyugalom és a szenvedély éjszakái Proms (ld. Simple English WIKIPEDIA, BBC Proms) 48 & 49 | Royal Albert Hall, London Írta: Nick Kimberley 2000. augusztus 25., péntek (Kivonat) „…………………… Az előző esti Prom ritkán hallott kasszasiker volt, Franz Schmidt „A hétpecsétes könyv” c. oratóriumának Nagy-Britanniában valószínűleg csak a második alkalommal megrendezett előadása. Az első zenei hang megszólalása előtt az Albert Hall hatalmas orgonasípjaiban kavargó légáram a közelgő mennydörgésre figyelmeztetett. Annak ellenére, hogy szövegét Schmidt a Jelenések könyvéből merítette, a darab inkább optimizmust, semmint rettegést áraszt. Először 1938-ban mutatták be, Bécsben, …… Welser-Most, Schmidt zenéjének állhatatos támogatója, olyan előadásról gondoskodott, amely annak két órás időtartamán át, végig operaszerűen izgalmas volt. Szent János beszélte el a történéseket, amelyek egy része olyannyira megterhelő, hogy Stig Andersen tenorénekesnek négy palack vízre volt szüksége ahhoz, hogy talpon maradjon. Szerepét hősies szenvedéllyel és finomsággal alakította, amelyhez jól illett Timothy Bondnak az orgonánál érvényre jutó improvizatív szabadsága, míg ….. Polgár László volt az Úr hangja, szigorú, telt tónusú, és hiteles. A BBC énekesei és szimfonikus kórusa úgy énekeltek, mintha az ördög állt volna a sarkukban, míg a BBC Szimfonikus Zenekara olyan szakmai hozzáértéssel játszott, mintha e darabot korábban már vagy egy tucatszor adta volna elő.”
http://www.independent.co.uk/arts-entertainment/music/reviews/nights-of-poise-and-passion-697510.html A nyugalom és a szenvedély éjszakái Proms (ld. Simple English WIKIPEDIA, BBC Proms) 48 & 49 | Royal Albert Hall, London Írta: Nick Kimberley 2000. augusztus 25., péntek (Kivonat) „…………………… Az előző esti Prom ritkán hallott kasszasiker volt, Franz Schmidt „A hétpecsétes könyv” c. oratóriumának Nagy-Britanniában valószínűleg csak a második alkalommal megrendezett előadása. Az első zenei hang megszólalása előtt az Albert Hall hatalmas orgonasípjaiban kavargó légáram a közelgő mennydörgésre figyelmeztetett. Annak ellenére, hogy szövegét Schmidt a Jelenések könyvéből merítette, a darab inkább optimizmust, semmint rettegést áraszt. Először 1938-ban mutatták be, Bécsben, …… Welser-Most, Schmidt zenéjének állhatatos támogatója, olyan előadásról gondoskodott, amely annak két órás időtartamán át, végig operaszerűen izgalmas volt. Szent János beszélte el a történéseket, amelyek egy része olyannyira megterhelő, hogy Stig Andersen tenorénekesnek négy palack vízre volt szüksége ahhoz, hogy talpon maradjon. Szerepét hősies szenvedéllyel és finomsággal alakította, amelyhez jól illett Timothy Bondnak az orgonánál érvényre jutó improvizatív szabadsága, míg ….. Polgár László volt az Úr hangja, szigorú, telt tónusú, és hiteles. A BBC énekesei és szimfonikus kórusa úgy énekeltek, mintha az ördög állt volna a sarkukban, míg a BBC Szimfonikus Zenekara olyan szakmai hozzáértéssel játszott, mintha e darabot korábban már vagy egy tucatszor adta volna elő.”
1247 Ardelao 2016-01-09 13:25:16 [Válasz erre: 1244 smaragd 2016-01-07 16:01:59]
A hétpecsétes könyv Royal Albert Hall/Radio 3 ***** Andrew Clements 2000. augusztus 22. kedd, 00:00 h (brit nyári i.sz.) „A hétpecsétes könyv” c. oratóriumát Franz Schmidt a legszebb művének tartotta, és az minden mércével mérve mesteri alkotás. Ritkán adatik meg annak az esélye, hogy e művet ebben az országban hallhassuk. Vasárnap a Proms keretében először nyílt alkalom e mű Franz Welser-Möst által vezényelt, csodálatos előadására, és a repertoár is csak másodszor tartalmazott Schmidt szerzeményt. Ez talán a mű származási helyének a rovására írható: Bécsben 1938-ban, az Anschluss után alig két hónappal mutatták be először. A következő évben Schmidt meghalt, így nem érhette meg az Európát utolérő apokalipszist, amelyet a Jelenések könyve előrevetít, és a zenéje által megtestesített hagyomány lerombolását. Jóllehet, a zeneszerző az osztrák-német zenében két változást is megélt, az elsőt Schönberg idézte elő, a másodikat pedig Hindemith és Weill neoklasszicizmusa, a konzervatív Schmidt megmaradt a 19. századi hagyomány mellett. A hétpecsétes könyv nyelvezete Wagner nyelvezetére épül: a mű elején és végén hallható, hullámzó, haranghangzású dallamok egyenesen a Mesterdalnokokból is származhattak volna; a Parsifalból fordított krisztusi szavakat övező, természetfeletti aura, Szent János narrációi olyannyira erőpróbálóak és expresszívek, mint szinte bármely rész, amely a Ringben előfordul. A halmozott kórus disszonanciákban, amelyek egy háború vízióját idézik, amint a pecsétek felnyílnak, és az apokalipszis négy lovasa rászabadul a világra, és különösen a mű két fő részének a kezdetén elhangzó, csúszó orgonaszólókban, amelyek jórészt Regernek köszönhetők, a kromatika néha zavaró, de csak, mint ábrázoló eszköz egy olyan, rendkívüli képekkel teli műben, amely valami gonoszat vagy nyugtalanságot sugall. Az a hatalom azonban, amelyet Schmidt e zenei világ felett gyakorol, teljesen meggyőző; masszív magabiztossággal kezeli a hatalmas erőket – hat szólistát, valamint egy nagy kórust és zenekart, továbbá a drámai ütemezés határozott koncepcióját, oly módon elegyítve elbeszélést, áriát és kórust, hogy az bachi szenvedélyeket idéz. Aligha képzelhető el, hogy A hétpecsétes könyvet az itteninél jobb előadásban lehetne hallani. Welser-Möst jeles teljesítményt nyújt e zenében, és remekelt a BBC Szimfonikus Zenekara, énekesei és kórusa is, akik valamennyien bizonyára első alkalommal tanulták be e művet; a hatalmas csúcspont az első rész végén és az utolsó ítéletet ünneplő, örömteli, áradó halleluja eltérő módon, de egyaránt emlékezetes volt. Stig Andersen énekelte Szent Jánost, fáradhatatlanul, Krisztust pedig Polgár László alakította; a többi szólista Christiane Oelze, Cornelia Kallisch, Lothar Odinius és Rudolf Hartman volt, és Royal Albert Hall orgonájával pedig Timothy Bond birkózott meg. A Proms keretében eddig ez az év legfontosabb előadása.
A hétpecsétes könyv Royal Albert Hall/Radio 3 ***** Andrew Clements 2000. augusztus 22. kedd, 00:00 h (brit nyári i.sz.) „A hétpecsétes könyv” c. oratóriumát Franz Schmidt a legszebb művének tartotta, és az minden mércével mérve mesteri alkotás. Ritkán adatik meg annak az esélye, hogy e művet ebben az országban hallhassuk. Vasárnap a Proms keretében először nyílt alkalom e mű Franz Welser-Möst által vezényelt, csodálatos előadására, és a repertoár is csak másodszor tartalmazott Schmidt szerzeményt. Ez talán a mű származási helyének a rovására írható: Bécsben 1938-ban, az Anschluss után alig két hónappal mutatták be először. A következő évben Schmidt meghalt, így nem érhette meg az Európát utolérő apokalipszist, amelyet a Jelenések könyve előrevetít, és a zenéje által megtestesített hagyomány lerombolását. Jóllehet, a zeneszerző az osztrák-német zenében két változást is megélt, az elsőt Schönberg idézte elő, a másodikat pedig Hindemith és Weill neoklasszicizmusa, a konzervatív Schmidt megmaradt a 19. századi hagyomány mellett. A hétpecsétes könyv nyelvezete Wagner nyelvezetére épül: a mű elején és végén hallható, hullámzó, haranghangzású dallamok egyenesen a Mesterdalnokokból is származhattak volna; a Parsifalból fordított krisztusi szavakat övező, természetfeletti aura, Szent János narrációi olyannyira erőpróbálóak és expresszívek, mint szinte bármely rész, amely a Ringben előfordul. A halmozott kórus disszonanciákban, amelyek egy háború vízióját idézik, amint a pecsétek felnyílnak, és az apokalipszis négy lovasa rászabadul a világra, és különösen a mű két fő részének a kezdetén elhangzó, csúszó orgonaszólókban, amelyek jórészt Regernek köszönhetők, a kromatika néha zavaró, de csak, mint ábrázoló eszköz egy olyan, rendkívüli képekkel teli műben, amely valami gonoszat vagy nyugtalanságot sugall. Az a hatalom azonban, amelyet Schmidt e zenei világ felett gyakorol, teljesen meggyőző; masszív magabiztossággal kezeli a hatalmas erőket – hat szólistát, valamint egy nagy kórust és zenekart, továbbá a drámai ütemezés határozott koncepcióját, oly módon elegyítve elbeszélést, áriát és kórust, hogy az bachi szenvedélyeket idéz. Aligha képzelhető el, hogy A hétpecsétes könyvet az itteninél jobb előadásban lehetne hallani. Welser-Möst jeles teljesítményt nyújt e zenében, és remekelt a BBC Szimfonikus Zenekara, énekesei és kórusa is, akik valamennyien bizonyára első alkalommal tanulták be e művet; a hatalmas csúcspont az első rész végén és az utolsó ítéletet ünneplő, örömteli, áradó halleluja eltérő módon, de egyaránt emlékezetes volt. Stig Andersen énekelte Szent Jánost, fáradhatatlanul, Krisztust pedig Polgár László alakította; a többi szólista Christiane Oelze, Cornelia Kallisch, Lothar Odinius és Rudolf Hartman volt, és Royal Albert Hall orgonájával pedig Timothy Bond birkózott meg. A Proms keretében eddig ez az év legfontosabb előadása.
1246 smaragd 2016-01-09 06:20:07
Franz Schmidt oratóriumának eddig megjelent felvételei tanulmányozhatók ezen az oldalon: [url]http://www.prestoclassical.co.uk/w/33639/Franz-Schmidt-Das-Buch-mit-Sieben-Siegeln-The-Book-of-the-Seven-Seals;Das Buch mit sieben Siegeln[/url]
Franz Schmidt oratóriumának eddig megjelent felvételei tanulmányozhatók ezen az oldalon: [url]http://www.prestoclassical.co.uk/w/33639/Franz-Schmidt-Das-Buch-mit-Sieben-Siegeln-The-Book-of-the-Seven-Seals;Das Buch mit sieben Siegeln[/url]
1245 smaragd 2016-01-08 15:17:44 [Válasz erre: 544 Helena 2015-08-16 21:04:22]
Polgár László operaénekesre Franz Schmidt oratóriumának londoni hangversenyei kapcsán is emlékezhetünk: [url]http://www.momus.hu/article.php?artid=5723;A hetedik kapu végleg bezárult[/url] Az előzményben Helena bejegyzésével "A HÉT PECSÉT KÖNYVE" jelenik meg újra.
Polgár László operaénekesre Franz Schmidt oratóriumának londoni hangversenyei kapcsán is emlékezhetünk: [url]http://www.momus.hu/article.php?artid=5723;A hetedik kapu végleg bezárult[/url] Az előzményben Helena bejegyzésével "A HÉT PECSÉT KÖNYVE" jelenik meg újra.
1244 smaragd 2016-01-07 16:01:59 [Válasz erre: 1240 Ardelao 2016-01-04 15:25:45]
Az előzményben olvasható recenzió megemlíti Franz Schmidt "A hétpecsétes könyv" című oratóriumának londoni (2000) bemutatóját,amelyben az "Úr hangja" szólót Polgár László énekelte. Az alábbi link révén olvashatunk az előadásról: [url]http://www.theguardian.com/culture/2000/aug/22/artsfeatures.proms2000; Polgár László[/url]
Az előzményben olvasható recenzió megemlíti Franz Schmidt "A hétpecsétes könyv" című oratóriumának londoni (2000) bemutatóját,amelyben az "Úr hangja" szólót Polgár László énekelte. Az alábbi link révén olvashatunk az előadásról: [url]http://www.theguardian.com/culture/2000/aug/22/artsfeatures.proms2000; Polgár László[/url]
1243 Ardelao 2016-01-06 18:59:30 [Válasz erre: 1242 smaragd 2016-01-05 21:28:22]
[url] http://de.unionpedia.org/c/2._Sinfonie_(Schmidt)/vs/Fabio_Luisi; 2.Sinfonie (Schmidt) und Fabio Luisi [/url]
[url] http://de.unionpedia.org/c/2._Sinfonie_(Schmidt)/vs/Fabio_Luisi; 2.Sinfonie (Schmidt) und Fabio Luisi [/url]
1242 smaragd 2016-01-05 21:28:22 [Válasz erre: 1241 smaragd 2016-01-05 21:24:16]
Franz Schmidt:2. Symphonie
Franz Schmidt:2. Symphonie
1241 smaragd 2016-01-05 21:24:16 [Válasz erre: 1239 smaragd 2016-01-03 19:16:18]
Fabio Luisi 2007-es koncertjeihez kapcsolódik a Schmidt szimfóniát bemutató oldal: [url]http://www.universaledition.com/Franz-Schmidt/komponisten-und-werke/komponist/647/werk/336;Franz Sdhmidt:2.Symphonie[/url]
Fabio Luisi 2007-es koncertjeihez kapcsolódik a Schmidt szimfóniát bemutató oldal: [url]http://www.universaledition.com/Franz-Schmidt/komponisten-und-werke/komponist/647/werk/336;Franz Sdhmidt:2.Symphonie[/url]
