1444 smaragd 2016-02-25 10:21:11
Franz Schmidt zeneszerző halálának napjáról február 11-én megemlékeztünk. A Wiener Symphoniker emlékkoncertje még ma is él a bécsi zenei körök emlékezetében: [url]http://www.wienersymphoniker.at/archiv/konzert/pid/000000e9h58h00010d0b;16.2.1939[/url]
Franz Schmidt zeneszerző halálának napjáról február 11-én megemlékeztünk. A Wiener Symphoniker emlékkoncertje még ma is él a bécsi zenei körök emlékezetében: [url]http://www.wienersymphoniker.at/archiv/konzert/pid/000000e9h58h00010d0b;16.2.1939[/url]
1443 Ardelao 2016-02-25 08:36:10 [Válasz erre: 1442 Ardelao 2016-02-25 01:10:28]
Beszélgetés Fabio Luisivel 2. rész S.E.: Mivel magyarázza, hogy a Negyedik szimfónia, mint gyászról szóló mű, a legtisztább hangnemben, C-dúr-ban íródott? F.L.: Azt hiszem, a hangnem megválasztásakor Schmidt a befejezésre gondolt, arra a trombitaszóra, amely a mű elején is elhangzik. Átszellemülésről van szó. Ez a szimfónia egyfajta flash back, ahogyan ma mondjuk, utazás visszafele, a gyászba. Egytételes, ciklikus felépítésével úgy hat, mint egy nagy ballada. S.E.: Schmidt maga úgy vélte, hogy ő tulajdonképpen született operaszerző. De e minőségében nem tudott érvényesülni. Vajon a zenéje önmagában véve opera specifikus? F.L.: Nem, zenéje nem opera jellegű, mert túlságosan a hangszerekre összpontosul. Hiszen ő maga nem volt korrepetitor és nem volt operakarmester, ízig-vérig instrumentalista volt. Zenéje azonban annyira színes és gazdag, hangszerelésében oly fantáziadús, hogy jól megállja a helyét a színpadon. „A hétpecsétes könyv” sem felel meg az operadramaturgiai szempontoknak, hanem inkább passió, már csak az elbeszélés miatt is. S.E.: „A hétpecsétes könyv”-ben az orgona ismét meglepően önálló szerepet játszik, alig illeszkedik be a zenekari hangzásba. F.L.: Az orgonaszólók alkotta részek egészen fontos szerepet játszanak. Ezek gondoskodnak a dramaturgiai szünetről. Önmagunkba mélyedésről, a történtek mérlegeléséről és a még eljövendő dolgokról való elmélkedésről van szó. Az orgona ezért nem integrálódik a zenekarba, inkább egyfajta szemlélődést kínál. S.E.: Az is sajátos, hogy Schmidt Szent Jánosnak az apokalipszisről szóló kinyilatkoztatását nem a Biblia szerint közvetíti, nem egy aggastyánt, hanem egy fiatalembert énekeltet. Ezt a részt szívesen bízzák lírai tenorra, noha Schmidt hőstenort akart. Ön hogyan oldotta meg ezt a dillemát? F.L.: Herbert Lippert személyében középtenorral rendelkezünk. A megerőltető részeket tudni kell líraian is énekelni, azokat csak így lehet erővel bírni, és biztos, hogy nemcsak segítséggel. Ma már nehéz kiderítenünk, hogy az akkori időben mi számított lírainak, és mi hősinek. Az, akit Schmidt biztosan nem akart, az egy Rossini vagy Mozart művek éneklésére alkalmas tenor volt. Ezáltal ez a rész túl felszínessé válna, és a narratívák kizárólag énekelő jelleget kapnának. Ezeknek meg kell őrizniük beszéd jellegüket, és Schmidt a hőstenorral bizonyára erre gondolt: valakire, aki nagyon érthetően artikulál és ezeknek a látnoki szavaknak a jelentését közvetíteni képes. Ehhez szükség van arra, hogy a hangnak bizonyos súlya legyen. S.E.: Az apokalipszis tematikája a hét lovassal és a velük kapcsolatos ítéletidőkkel, természeti katasztrófákkal és egyéb megpróbáltatásokkal fölöttébb drámai. Hogyan sikerül Schmidtnek ezt a dramaturgiát közel két órán keresztül fenntartania? F.L.: Ez az általa alkalmazott stíluseszközökkel függ össze: János vezérfonalat képező elbeszélésével, a zenekar kezelésével, amely a drámaiságot hangsúlyozza. És közben újra és újra ezek a kis „igazi” mellékjelenetek, amelyekben bizonyos időközönként egy konkrét helyre érkezünk. Itt tanúi lehetünk annak, hogyan beszélnek az emberek. De hiszen ezt a technikát ismerjük a televíziós sorozatokból, a nagy hollywoodi filmekből is. Ez a dramaturgiának igen modern változata. S.E.: Schmidt az ellenpontozás szenvedélyes képviselője volt. Mennyire nehéz a komplex kórustételét elénekelni? F.L.: Nagyon nehéz. Ez a mű egyébként is a legnehezebb (késő) romantikus kórusművekhez tartozik. Nemcsak azért, mert igen nagy kórust igényel, hanem azért is, mert sok erő szükséges e hosszú kórusrészek végigénekléséhez. Ez a darab a kórus számára nagyon megerőltető. A követelmények csak egy Bach passióéhoz hasonlíthatók. Ráadásul a kórustétel rendkívül összetett. Nagy feladat ennek a próbák során történő összeállítása. S.E.: Ausztriában elsősorban „A hétpecsétes könyv”-et mutatják be nagy gyakorisággal. Másutt is bemutatta Ön e zeneszerző zenéjét? F.L.: Tavaly a Concertgebouworchesterrel Amszterdamban rendeztem meg Schmidt Negyedik szimfóniájának az ősbemutatóját. A zenekar és a közönség elragadtatással fogadta. Sőt, vastapsot kaptunk érte. Egyébként nagyon nehéz egy olyan zeneszerzőt bemutatni, mint Schmidt. Mindazonáltal januárban a Negyediket egy ausztriai turnén összesen hat alkalommal fogjuk játszani. Sibylle Ehrismann Sibylle Ehrismann zenei publicistaként és kiállítások kurátoraként dolgozik Svájcban. (Vége)
Beszélgetés Fabio Luisivel 2. rész S.E.: Mivel magyarázza, hogy a Negyedik szimfónia, mint gyászról szóló mű, a legtisztább hangnemben, C-dúr-ban íródott? F.L.: Azt hiszem, a hangnem megválasztásakor Schmidt a befejezésre gondolt, arra a trombitaszóra, amely a mű elején is elhangzik. Átszellemülésről van szó. Ez a szimfónia egyfajta flash back, ahogyan ma mondjuk, utazás visszafele, a gyászba. Egytételes, ciklikus felépítésével úgy hat, mint egy nagy ballada. S.E.: Schmidt maga úgy vélte, hogy ő tulajdonképpen született operaszerző. De e minőségében nem tudott érvényesülni. Vajon a zenéje önmagában véve opera specifikus? F.L.: Nem, zenéje nem opera jellegű, mert túlságosan a hangszerekre összpontosul. Hiszen ő maga nem volt korrepetitor és nem volt operakarmester, ízig-vérig instrumentalista volt. Zenéje azonban annyira színes és gazdag, hangszerelésében oly fantáziadús, hogy jól megállja a helyét a színpadon. „A hétpecsétes könyv” sem felel meg az operadramaturgiai szempontoknak, hanem inkább passió, már csak az elbeszélés miatt is. S.E.: „A hétpecsétes könyv”-ben az orgona ismét meglepően önálló szerepet játszik, alig illeszkedik be a zenekari hangzásba. F.L.: Az orgonaszólók alkotta részek egészen fontos szerepet játszanak. Ezek gondoskodnak a dramaturgiai szünetről. Önmagunkba mélyedésről, a történtek mérlegeléséről és a még eljövendő dolgokról való elmélkedésről van szó. Az orgona ezért nem integrálódik a zenekarba, inkább egyfajta szemlélődést kínál. S.E.: Az is sajátos, hogy Schmidt Szent Jánosnak az apokalipszisről szóló kinyilatkoztatását nem a Biblia szerint közvetíti, nem egy aggastyánt, hanem egy fiatalembert énekeltet. Ezt a részt szívesen bízzák lírai tenorra, noha Schmidt hőstenort akart. Ön hogyan oldotta meg ezt a dillemát? F.L.: Herbert Lippert személyében középtenorral rendelkezünk. A megerőltető részeket tudni kell líraian is énekelni, azokat csak így lehet erővel bírni, és biztos, hogy nemcsak segítséggel. Ma már nehéz kiderítenünk, hogy az akkori időben mi számított lírainak, és mi hősinek. Az, akit Schmidt biztosan nem akart, az egy Rossini vagy Mozart művek éneklésére alkalmas tenor volt. Ezáltal ez a rész túl felszínessé válna, és a narratívák kizárólag énekelő jelleget kapnának. Ezeknek meg kell őrizniük beszéd jellegüket, és Schmidt a hőstenorral bizonyára erre gondolt: valakire, aki nagyon érthetően artikulál és ezeknek a látnoki szavaknak a jelentését közvetíteni képes. Ehhez szükség van arra, hogy a hangnak bizonyos súlya legyen. S.E.: Az apokalipszis tematikája a hét lovassal és a velük kapcsolatos ítéletidőkkel, természeti katasztrófákkal és egyéb megpróbáltatásokkal fölöttébb drámai. Hogyan sikerül Schmidtnek ezt a dramaturgiát közel két órán keresztül fenntartania? F.L.: Ez az általa alkalmazott stíluseszközökkel függ össze: János vezérfonalat képező elbeszélésével, a zenekar kezelésével, amely a drámaiságot hangsúlyozza. És közben újra és újra ezek a kis „igazi” mellékjelenetek, amelyekben bizonyos időközönként egy konkrét helyre érkezünk. Itt tanúi lehetünk annak, hogyan beszélnek az emberek. De hiszen ezt a technikát ismerjük a televíziós sorozatokból, a nagy hollywoodi filmekből is. Ez a dramaturgiának igen modern változata. S.E.: Schmidt az ellenpontozás szenvedélyes képviselője volt. Mennyire nehéz a komplex kórustételét elénekelni? F.L.: Nagyon nehéz. Ez a mű egyébként is a legnehezebb (késő) romantikus kórusművekhez tartozik. Nemcsak azért, mert igen nagy kórust igényel, hanem azért is, mert sok erő szükséges e hosszú kórusrészek végigénekléséhez. Ez a darab a kórus számára nagyon megerőltető. A követelmények csak egy Bach passióéhoz hasonlíthatók. Ráadásul a kórustétel rendkívül összetett. Nagy feladat ennek a próbák során történő összeállítása. S.E.: Ausztriában elsősorban „A hétpecsétes könyv”-et mutatják be nagy gyakorisággal. Másutt is bemutatta Ön e zeneszerző zenéjét? F.L.: Tavaly a Concertgebouworchesterrel Amszterdamban rendeztem meg Schmidt Negyedik szimfóniájának az ősbemutatóját. A zenekar és a közönség elragadtatással fogadta. Sőt, vastapsot kaptunk érte. Egyébként nagyon nehéz egy olyan zeneszerzőt bemutatni, mint Schmidt. Mindazonáltal januárban a Negyediket egy ausztriai turnén összesen hat alkalommal fogjuk játszani. Sibylle Ehrismann Sibylle Ehrismann zenei publicistaként és kiállítások kurátoraként dolgozik Svájcban. (Vége)
1442 Ardelao 2016-02-25 01:10:28 [Válasz erre: 1440 Ardelao 2016-02-24 22:40:45]
Beszélgetés Fabio Luisivel 1. rész „A hétpecsétes könyv“-et Bécsben, a „Notre Dame“ c. opera közjátékát nemzetközileg is a kívánsághangversenyek slágereiként tartják számon. Máskülönben azonban Schmidt, a zeneszerző, hét pecséttel lezárt könyv maradt. Fabio Luisi, a Bécsi Szimfonikusok vezető karmestere ezzel szemben erős akcentusokat alkalmaz, és lehetőség szerint sorra nyitja fel a pecséteket. A Zeneegyletben az idei szezonban ő vezényli Schmidt Negyedik szimfóniáját és „A hétpecsétes könyv”-et. A Sibylle Ehrismannal folytatott beszélgetésben elmondja, miért olyan fontos számára ez a zeneszerző. Beszélgetés Schmidtről. S.E.: Luisi úr, Ön az MDR (Mitteldeutscher Rundfunk = Közép-német Rádió) Szimfonikus Zenekarával Franz Schmidt fő művét – a négy szimfóniát és „A hétpecsétes könyv”-et – játszatta CD-re. Hogyan találkozott Ön egyáltalán Schmidttel? F.L.: Grazban tanultam, ott - a székesegyház karmestere révén - „A hétpecsétes könyv”-et minden évben bemutatták. Hiszen én Olaszországból jöttem, és ezt a művet és a zeneszerzőt egyáltalán nem ismertem. Grazban azonban az oratórium általános elfogadottságot élvezett a közönség körében. Több előadásra elmentem, és óriási meglepetés ért: „A hétpecsétes könyv” elsőre nagyon tetszett nekem. Ez az, amiért Schmidt érdekelni kezdett. Amikor azután Bécsbe jöttem, észrevettem, hogy itt is él egy bizonyos Schmidt-hagyomány, még ha nem is olyan nagy, mint Grazban. S.E.: Franz Schmidt titkos osztrák típus maradt. Egy késő romantikus zeneszerző Anton Bruckner után. Miről ismerhető fel a stílusa? F.L.: Schmidt még Brucknernál is erőteljesebben foglalkozott a tonalitás „körülfátyolozásával”. Ezért nem epigon, hanem önálló mester. Az, ahogyan a modulációs technikát uralja, igen különleges. Stílusát ebben a mesteri kompozíciós technikai tudásban ismerhetjük fel. S.E.: Brucknerhez hasonlóan ő is az orgonával kezdte, a zenét az orgonán keresztül fedezte fel. Ez megmutatkozik a zenekari tételben? F.L.: Nem hiszem, hogy Schmidt zenekari tétele magán hordozná az orgona kezelésének a jegyeit, inkább fordítva van. Nem szabad elfelejtenünk, hogy Schmidt ízig-vérig zenekari muzsikus volt. Hiszen kiválóan csellózott, és Gustav Mahler alatt a Bécsi Filharmonikusoknál játszott. Nagy szenvedéllyel szolgálta a zenekart, legjelentősebb műveit zenekarra komponálta. S.E.: Schmidt orgonaművével kapcsolatban szívesen beszélünk a magyar-cigány zenei hatásról. Ez a szimfóniáiban is felismerhető? F.L.: Természetesen. Vegyük a Második szimfónia utolsó tételét, ott kifejezetten magyar momentumokat találunk. Talán nem is annyira cigányosakat. Ezek úgy hatnak, mintha Schmidt – például a vonósok kezelése tekintetében - a magyar népzenére emlékezne. De hisz’ mindenki ismeri „Notre Dame” c. operájából a „Közjáték”-ot, az hasonló a Második szimfóniában található részekhez. S.E.: Még pontosabban meg tudná mondani, hogyan kezeli Schmidt a vonósokat? F.L.: Jellegzetessége a vonósok hangzásának ritmikailag elkülönített, szabad kezelésében mutatkozik meg, amely elvezet az hangzások nagy rubatóval történő, izzó kibontakozásáig. Amit a többi jelentős zeneszerző, mint Mahler vagy Bruckner, nem alkalmazott, az a vonóshangok megosztása. Schmidtnél sok a megosztott vonóshang, ami tételenként modernitásra utal. S.E.: A Negyedik szimfóniát Schmidt a leányáért szóló rekviemként írta meg. Leánya gyermekének a megszülésekor halt meg. Gustav Mahler is így reagált a leánya halálára, a „Dal a földről” c. szerzeményével. Hogyan látja Ön Schmidtet a Mahlerhez fűződő kapcsolat tükrében? F.L.: Schmidt és Mahler között egyfajta gyűlölettel átitatott szeretet volt. Schmidtet Mahler egyrészt becsülte, másrészt gáncsolta. Schmidt darabjait nem akarta előadni, és Schmidt ettől nagyon szenvedett. Mahler azonban azt akarta, hogy Schmidt a Bécsi Filharmonikusoknál mindig az első pultnál üljön, annak ellenére, hogy összevesztek, és többé nem beszéltek egymással. (Folyt. köv.)
Beszélgetés Fabio Luisivel 1. rész „A hétpecsétes könyv“-et Bécsben, a „Notre Dame“ c. opera közjátékát nemzetközileg is a kívánsághangversenyek slágereiként tartják számon. Máskülönben azonban Schmidt, a zeneszerző, hét pecséttel lezárt könyv maradt. Fabio Luisi, a Bécsi Szimfonikusok vezető karmestere ezzel szemben erős akcentusokat alkalmaz, és lehetőség szerint sorra nyitja fel a pecséteket. A Zeneegyletben az idei szezonban ő vezényli Schmidt Negyedik szimfóniáját és „A hétpecsétes könyv”-et. A Sibylle Ehrismannal folytatott beszélgetésben elmondja, miért olyan fontos számára ez a zeneszerző. Beszélgetés Schmidtről. S.E.: Luisi úr, Ön az MDR (Mitteldeutscher Rundfunk = Közép-német Rádió) Szimfonikus Zenekarával Franz Schmidt fő művét – a négy szimfóniát és „A hétpecsétes könyv”-et – játszatta CD-re. Hogyan találkozott Ön egyáltalán Schmidttel? F.L.: Grazban tanultam, ott - a székesegyház karmestere révén - „A hétpecsétes könyv”-et minden évben bemutatták. Hiszen én Olaszországból jöttem, és ezt a művet és a zeneszerzőt egyáltalán nem ismertem. Grazban azonban az oratórium általános elfogadottságot élvezett a közönség körében. Több előadásra elmentem, és óriási meglepetés ért: „A hétpecsétes könyv” elsőre nagyon tetszett nekem. Ez az, amiért Schmidt érdekelni kezdett. Amikor azután Bécsbe jöttem, észrevettem, hogy itt is él egy bizonyos Schmidt-hagyomány, még ha nem is olyan nagy, mint Grazban. S.E.: Franz Schmidt titkos osztrák típus maradt. Egy késő romantikus zeneszerző Anton Bruckner után. Miről ismerhető fel a stílusa? F.L.: Schmidt még Brucknernál is erőteljesebben foglalkozott a tonalitás „körülfátyolozásával”. Ezért nem epigon, hanem önálló mester. Az, ahogyan a modulációs technikát uralja, igen különleges. Stílusát ebben a mesteri kompozíciós technikai tudásban ismerhetjük fel. S.E.: Brucknerhez hasonlóan ő is az orgonával kezdte, a zenét az orgonán keresztül fedezte fel. Ez megmutatkozik a zenekari tételben? F.L.: Nem hiszem, hogy Schmidt zenekari tétele magán hordozná az orgona kezelésének a jegyeit, inkább fordítva van. Nem szabad elfelejtenünk, hogy Schmidt ízig-vérig zenekari muzsikus volt. Hiszen kiválóan csellózott, és Gustav Mahler alatt a Bécsi Filharmonikusoknál játszott. Nagy szenvedéllyel szolgálta a zenekart, legjelentősebb műveit zenekarra komponálta. S.E.: Schmidt orgonaművével kapcsolatban szívesen beszélünk a magyar-cigány zenei hatásról. Ez a szimfóniáiban is felismerhető? F.L.: Természetesen. Vegyük a Második szimfónia utolsó tételét, ott kifejezetten magyar momentumokat találunk. Talán nem is annyira cigányosakat. Ezek úgy hatnak, mintha Schmidt – például a vonósok kezelése tekintetében - a magyar népzenére emlékezne. De hisz’ mindenki ismeri „Notre Dame” c. operájából a „Közjáték”-ot, az hasonló a Második szimfóniában található részekhez. S.E.: Még pontosabban meg tudná mondani, hogyan kezeli Schmidt a vonósokat? F.L.: Jellegzetessége a vonósok hangzásának ritmikailag elkülönített, szabad kezelésében mutatkozik meg, amely elvezet az hangzások nagy rubatóval történő, izzó kibontakozásáig. Amit a többi jelentős zeneszerző, mint Mahler vagy Bruckner, nem alkalmazott, az a vonóshangok megosztása. Schmidtnél sok a megosztott vonóshang, ami tételenként modernitásra utal. S.E.: A Negyedik szimfóniát Schmidt a leányáért szóló rekviemként írta meg. Leánya gyermekének a megszülésekor halt meg. Gustav Mahler is így reagált a leánya halálára, a „Dal a földről” c. szerzeményével. Hogyan látja Ön Schmidtet a Mahlerhez fűződő kapcsolat tükrében? F.L.: Schmidt és Mahler között egyfajta gyűlölettel átitatott szeretet volt. Schmidtet Mahler egyrészt becsülte, másrészt gáncsolta. Schmidt darabjait nem akarta előadni, és Schmidt ettől nagyon szenvedett. Mahler azonban azt akarta, hogy Schmidt a Bécsi Filharmonikusoknál mindig az első pultnál üljön, annak ellenére, hogy összevesztek, és többé nem beszéltek egymással. (Folyt. köv.)
1441 smaragd 2016-02-25 00:40:54 [Válasz erre: 1438 smaragd 2016-02-24 18:43:06]
Rövid részlet "A hétpecsétes könyv"-ből: [url]https://youtu.be/6Cr21V2nvZk;Oratórium-részlet[/url]
Rövid részlet "A hétpecsétes könyv"-ből: [url]https://youtu.be/6Cr21V2nvZk;Oratórium-részlet[/url]
1440 Ardelao 2016-02-24 22:40:45
[url] https://www.musikverein.at/monatszeitung/monatszeitung.php?idx=812; About Schmidt [/url] Beszélgetés Fabio Luisivel
[url] https://www.musikverein.at/monatszeitung/monatszeitung.php?idx=812; About Schmidt [/url] Beszélgetés Fabio Luisivel
1439 smaragd 2016-02-24 21:39:53
[url]https://www.wien.gv.at/wiki/index.php/Marcel_Rubin;Marcel Rubin[/url]
[url]https://www.wien.gv.at/wiki/index.php/Marcel_Rubin;Marcel Rubin[/url]
1438 smaragd 2016-02-24 18:43:06
Franz Schmidt nagy oratóriumának előadásairól olvashatunk: [url]http://www.deutschlandradiokultur.de/oratorium-ein-buch-mit-sieben-siegeln.1091.de.html?dram:article_id=322476;Das Buch mit sieben Siegeln[/url]
Franz Schmidt nagy oratóriumának előadásairól olvashatunk: [url]http://www.deutschlandradiokultur.de/oratorium-ein-buch-mit-sieben-siegeln.1091.de.html?dram:article_id=322476;Das Buch mit sieben Siegeln[/url]
1437 Ardelao 2016-02-24 11:10:46
[url] https://webcache.googleusercontent.com/search?q=cache:Oc3pVOWvrtwJ:https://www.alle-noten.de/Musikbuecher/Ausgewaehlte-Briefe-aus-Wiener-oeffentlichen-Sammlungen.html+&cd=1&hl=hu&ct=clnk&gl=hu; Tanulmányok Franz Schmidtről [/url] Német nyelven megrendelhető kiadvány.
[url] https://webcache.googleusercontent.com/search?q=cache:Oc3pVOWvrtwJ:https://www.alle-noten.de/Musikbuecher/Ausgewaehlte-Briefe-aus-Wiener-oeffentlichen-Sammlungen.html+&cd=1&hl=hu&ct=clnk&gl=hu; Tanulmányok Franz Schmidtről [/url] Német nyelven megrendelhető kiadvány.
1436 smaragd 2016-02-23 20:15:19
Franz Schmidt születésének 100. évfordulója alkalmából 1974-ben, Bécsben kiállítást rendeztek emlékére és tiszteletére. [url]http://www.helveticat.ch/lib/item?id=chamo:364008&theme=Helveticat;Katalógus[/url]
Franz Schmidt születésének 100. évfordulója alkalmából 1974-ben, Bécsben kiállítást rendeztek emlékére és tiszteletére. [url]http://www.helveticat.ch/lib/item?id=chamo:364008&theme=Helveticat;Katalógus[/url]
1435 Ardelao 2016-02-23 07:12:33
[url] http://webcache.googleusercontent.com/search?q=cache:U6NkKFSpvkYJ:www.bildungsmedien.tv/demo/showpdf.pdf%3Fpacketnr%3D25%26file%3DKlassikerHeft40_Schmidt_Pfitzner_Ravel.pdf+&cd=5&hl=hu&ct=clnk&gl=hu; Ö1-KLASSIKER, VOLUME 40 SCHMIDT + PFITZNER + RAVEL [/url] 3. oldal »Becsületesebb, mint Richard Strauss, ötletesebb, mint Reger, és formailag tökéletesebb, mint Bruckner.« Így jellemzi Hans Pfitzner kortársát, Franz Schmidtet. Nagy dicséret, amely Pfitzner öt évvel fiatalabb kollégája iránti csodálatáról tanúskodik ….”
[url] http://webcache.googleusercontent.com/search?q=cache:U6NkKFSpvkYJ:www.bildungsmedien.tv/demo/showpdf.pdf%3Fpacketnr%3D25%26file%3DKlassikerHeft40_Schmidt_Pfitzner_Ravel.pdf+&cd=5&hl=hu&ct=clnk&gl=hu; Ö1-KLASSIKER, VOLUME 40 SCHMIDT + PFITZNER + RAVEL [/url] 3. oldal »Becsületesebb, mint Richard Strauss, ötletesebb, mint Reger, és formailag tökéletesebb, mint Bruckner.« Így jellemzi Hans Pfitzner kortársát, Franz Schmidtet. Nagy dicséret, amely Pfitzner öt évvel fiatalabb kollégája iránti csodálatáról tanúskodik ….”
1434 smaragd 2016-02-23 05:33:01 [Válasz erre: 1432 smaragd 2016-02-22 04:31:29]
[url]http://www.schellack-plattenshop.net/de/Wuerttembergisches-Staatsorchester-Stuttgart-Notre-Dame-Franz-Schmidt-Zwischenspiel-/-Der-Schmuck-der-Madonna-Wolff-Ferrari-Intermezzo;Grammophon lemez[/url]
[url]http://www.schellack-plattenshop.net/de/Wuerttembergisches-Staatsorchester-Stuttgart-Notre-Dame-Franz-Schmidt-Zwischenspiel-/-Der-Schmuck-der-Madonna-Wolff-Ferrari-Intermezzo;Grammophon lemez[/url]
1433 Ardelao 2016-02-22 12:51:06
http://search.obvsg.at/primo_library/libweb/action/dlDisplay.do?institution=ONB&vid=ONB&onCampus=false&lang=ger&docId=ONB_aleph_onb06000221117 Az Osztrák Nemzeti Könyvtárban fellehető Schmidt sógorának, Alfred Jiraseknek egy kézzel írott levele, a következő szöveggel: „Es liegen zwei Manuskripte der vier kleinen Fantasiestücke für Chello und Klavier nach ungarischen Nationalmelodien vor – eine alte Handschrift (die bereits vergilben beginnt) und eine neueren Datums die Schmidt offenbar für den Druck 1926 angefertigt hat. In dieses Exemplar hat Schmidt ein Stück nicht aufgenommen, das erste der alten Handschrift, ein langsames Stück, rhapsodisch und schwermütig. Aus welchen Gründen er es tat, wissen wir nicht. Die Jahreszahl auf der neuen Handschrift bezieht sich auf die alte, indem sie nur das Entstehungsjahr der Stücke angibt. (1892)” „Rendelkezésre áll a magyar nemzeti dallamok alapján csellóra és zongorára írt négy kis fantáziadarab két kézirata – egy régi kézirat (amely már sárgulni kezd) és egy újabb keltezésű, amelyet Schmidt nyilvánvalóan 1926-ban nyomtatás céljára készített. E példányból Schmidt kihagyott egy darabot, a régi kéziratban szereplő elsőt, egy hosszú, rapszodikus és búskomor darabot. Azt, hogy ezt miért tette, nem tudjuk. Az új kéziraton az évszám a régire vonatkozik, mivel csak a darabok keletkezésének az évét adja meg. (1892)” Aláírás: AJ (Alfred Jirasek kézjegye) (Alfred Jirasek /Schmidt második feleségének az öccse, azaz Schmidt sógora/ Született: 1897-ben, Bécsben, meghalt 1972-ben, Bécsben. Hegedűművész és zeneszerző volt. A II. világháború után Schmidt emlékének az ápolásával foglalkozott.)
http://search.obvsg.at/primo_library/libweb/action/dlDisplay.do?institution=ONB&vid=ONB&onCampus=false&lang=ger&docId=ONB_aleph_onb06000221117 Az Osztrák Nemzeti Könyvtárban fellehető Schmidt sógorának, Alfred Jiraseknek egy kézzel írott levele, a következő szöveggel: „Es liegen zwei Manuskripte der vier kleinen Fantasiestücke für Chello und Klavier nach ungarischen Nationalmelodien vor – eine alte Handschrift (die bereits vergilben beginnt) und eine neueren Datums die Schmidt offenbar für den Druck 1926 angefertigt hat. In dieses Exemplar hat Schmidt ein Stück nicht aufgenommen, das erste der alten Handschrift, ein langsames Stück, rhapsodisch und schwermütig. Aus welchen Gründen er es tat, wissen wir nicht. Die Jahreszahl auf der neuen Handschrift bezieht sich auf die alte, indem sie nur das Entstehungsjahr der Stücke angibt. (1892)” „Rendelkezésre áll a magyar nemzeti dallamok alapján csellóra és zongorára írt négy kis fantáziadarab két kézirata – egy régi kézirat (amely már sárgulni kezd) és egy újabb keltezésű, amelyet Schmidt nyilvánvalóan 1926-ban nyomtatás céljára készített. E példányból Schmidt kihagyott egy darabot, a régi kéziratban szereplő elsőt, egy hosszú, rapszodikus és búskomor darabot. Azt, hogy ezt miért tette, nem tudjuk. Az új kéziraton az évszám a régire vonatkozik, mivel csak a darabok keletkezésének az évét adja meg. (1892)” Aláírás: AJ (Alfred Jirasek kézjegye) (Alfred Jirasek /Schmidt második feleségének az öccse, azaz Schmidt sógora/ Született: 1897-ben, Bécsben, meghalt 1972-ben, Bécsben. Hegedűművész és zeneszerző volt. A II. világháború után Schmidt emlékének az ápolásával foglalkozott.)
1432 smaragd 2016-02-22 04:31:29 [Válasz erre: 1402 Ardelao 2016-02-15 21:36:39]
Visszatérve Gerhard Winkler meglátására, ezen a régi felvételen jól hallható az általa említett "hárfaidióma". [url]https://youtu.be/oXmEyzG4txM;Notre Dame,Intermezzo[/url]
Visszatérve Gerhard Winkler meglátására, ezen a régi felvételen jól hallható az általa említett "hárfaidióma". [url]https://youtu.be/oXmEyzG4txM;Notre Dame,Intermezzo[/url]
1431 Ardelao 2016-02-22 00:41:42
Fr 13. Mai 2016, 20 Uhr Beethovenhalle [url] http://www.beethoven-orchester.de/2015-16/konzerte/freitagskonzerte/7-freitagskonzert/; 7.Freitagskonzert [/url] Franz Schmidt Sinfonie Nr. 2 Es-Dur (1911-1913) Beethoven Orchester Bonn Stefan Blunier Dirigent
Fr 13. Mai 2016, 20 Uhr Beethovenhalle [url] http://www.beethoven-orchester.de/2015-16/konzerte/freitagskonzerte/7-freitagskonzert/; 7.Freitagskonzert [/url] Franz Schmidt Sinfonie Nr. 2 Es-Dur (1911-1913) Beethoven Orchester Bonn Stefan Blunier Dirigent
1430 Ardelao 2016-02-21 20:25:09 [Válasz erre: 1429 Ardelao 2016-02-21 11:31:07]
[url] https://de.wikipedia.org/wiki/Stefan_Blunier; Stefan Blunier [/url] Blunier előszeretettel mutatja be a kevésbé ismert modern és késő romantikus zeneműveket. Fontos számára a ritkán játszott szerzemények, főként operák előadásának a támogatása, oly módon, hogy azok egyes részeit valamely klasszikus repertoárjába ágyazottan mutatja be, és hozza közelebb a hallgatósághoz.
[url] https://de.wikipedia.org/wiki/Stefan_Blunier; Stefan Blunier [/url] Blunier előszeretettel mutatja be a kevésbé ismert modern és késő romantikus zeneműveket. Fontos számára a ritkán játszott szerzemények, főként operák előadásának a támogatása, oly módon, hogy azok egyes részeit valamely klasszikus repertoárjába ágyazottan mutatja be, és hozza közelebb a hallgatósághoz.
1429 Ardelao 2016-02-21 11:31:07
[url] http://www.general-anzeiger-bonn.de/news/kultur-und-medien/bonn/Beethoven-Orchester-Neue-CD-Reihe-startet-mit-Franz-Schmidt-article236719.html; Beethoven Orchester: Neue CD-Reihe startet mit Franz Schmidt [/url]
[url] http://www.general-anzeiger-bonn.de/news/kultur-und-medien/bonn/Beethoven-Orchester-Neue-CD-Reihe-startet-mit-Franz-Schmidt-article236719.html; Beethoven Orchester: Neue CD-Reihe startet mit Franz Schmidt [/url]
1428 smaragd 2016-02-21 05:05:21 [Válasz erre: 1426 smaragd 2016-02-20 17:37:59]
[url]https://en.m.wikipedia.org/wiki/Hans_Richter-Haaser;Hans Richter-Haaser[/url]
[url]https://en.m.wikipedia.org/wiki/Hans_Richter-Haaser;Hans Richter-Haaser[/url]
1427 Ardelao 2016-02-21 00:23:25
Franz Schmidt (1874-1939) and Dohnányi Ernő (1877-1960): A Study of Austro-Hungarian Alternatives Péter Laki Franz Schmidt és Ernst von Dohnányi ugyanabban a városban született, Pozsonyban, amely most Szlovákia fővárosa. Schmidt, aki háromnegyed részben magyar volt, egy életen át Bécsben lakott, ahol jelentős zeneszerzővé vált, aki nagyrészt az osztrák-német hagyományt követő Mahler és más nagy mesterek stílusában komponált. Dohnányi Budapestre költözött, és a magyar zenei élet egyik oszlopos képviselőjévé vált. Mindketten legendás előadóművészek és kiváló pedagógusok voltak. Schmidt, akinek Magyarországgal és a magyar zenével kevés kapcsolata volt, nosztalgiáját műveiben számos magyar vonatkozású részlettel fejezte ki, míg Dohnányit gyakran tekintik „internacionalistának”, aki zenéjébe csak alkalmanként iktatott magyar elemeket. [url] http://magyarzene.info/index.php?option=com_zene&view=szerzo&id=273; Péter Laki [/url]
Franz Schmidt (1874-1939) and Dohnányi Ernő (1877-1960): A Study of Austro-Hungarian Alternatives Péter Laki Franz Schmidt és Ernst von Dohnányi ugyanabban a városban született, Pozsonyban, amely most Szlovákia fővárosa. Schmidt, aki háromnegyed részben magyar volt, egy életen át Bécsben lakott, ahol jelentős zeneszerzővé vált, aki nagyrészt az osztrák-német hagyományt követő Mahler és más nagy mesterek stílusában komponált. Dohnányi Budapestre költözött, és a magyar zenei élet egyik oszlopos képviselőjévé vált. Mindketten legendás előadóművészek és kiváló pedagógusok voltak. Schmidt, akinek Magyarországgal és a magyar zenével kevés kapcsolata volt, nosztalgiáját műveiben számos magyar vonatkozású részlettel fejezte ki, míg Dohnányit gyakran tekintik „internacionalistának”, aki zenéjébe csak alkalmanként iktatott magyar elemeket. [url] http://magyarzene.info/index.php?option=com_zene&view=szerzo&id=273; Péter Laki [/url]
1426 smaragd 2016-02-20 17:37:59 [Válasz erre: 1405 smaragd 2016-02-16 05:48:25]
Franz Schmidt briliáns zongorajátékát csak hallomásból ismerem. Az 1932-es koncerten Beethoven: Fantasie für Klavier, Chor und Orchester c-moll op. 80 "Chorfantasie" művét is játszotta. Emlékére most Hans Richter-Haaser játékát hallhatjuk, szintén a Wiener Symphoniker előadásában, 1957-es felvételen. [url]https://youtu.be/CFk8yTmH1Ig;Beethoven op.80[/url]
Franz Schmidt briliáns zongorajátékát csak hallomásból ismerem. Az 1932-es koncerten Beethoven: Fantasie für Klavier, Chor und Orchester c-moll op. 80 "Chorfantasie" művét is játszotta. Emlékére most Hans Richter-Haaser játékát hallhatjuk, szintén a Wiener Symphoniker előadásában, 1957-es felvételen. [url]https://youtu.be/CFk8yTmH1Ig;Beethoven op.80[/url]
1425 smaragd 2016-02-20 07:50:56 [Válasz erre: 1422 Ardelao 2016-02-19 20:00:55]
Franz Schmidt:"Phantasiestück für Clavier mit Begleitung des Orchesters" [url]https://youtu.be/lY7I3wIYzug;Jasminka Stancul zongorázik[/url]
Franz Schmidt:"Phantasiestück für Clavier mit Begleitung des Orchesters" [url]https://youtu.be/lY7I3wIYzug;Jasminka Stancul zongorázik[/url]
1424 smaragd 2016-02-20 04:30:59 [Válasz erre: 1423 Ardelao 2016-02-20 02:08:05]
Ez az oldal nagyon tetszik nekem! Mondhatnám "klassz"! A hétvégén végigsétálok majd az utcákon - gondolatban -, amelyeket már a korábbi bejegyzésemből ismerhetünk, a régi album fényképeiről írtam.
Ez az oldal nagyon tetszik nekem! Mondhatnám "klassz"! A hétvégén végigsétálok majd az utcákon - gondolatban -, amelyeket már a korábbi bejegyzésemből ismerhetünk, a régi album fényképeiről írtam.
1423 Ardelao 2016-02-20 02:08:05
[url] http://www.meinbezirk.at/moedling/lokales/ein-spaziergang-durch-perchtoldsdorf-d1043855.html; Ein Spaziergang durch Perchtoldsdorf [/url]
[url] http://www.meinbezirk.at/moedling/lokales/ein-spaziergang-durch-perchtoldsdorf-d1043855.html; Ein Spaziergang durch Perchtoldsdorf [/url]
1422 Ardelao 2016-02-19 20:00:55 [Válasz erre: 1421 smaragd 2016-02-19 10:14:45]
A Zeneegylet havi lapja A Bécsi Zenebarátok Társaságának a folyóirata 2013. november Új információk Schmidtről Avagy: A későn szárnyára bocsátott „fantázia” Egy csipet titokzatosság övezi a szenzációt. 74 évvel Franz Schmidt halála után a Zeneegyletben sor kerül a szerző egyik nagy művének az ősbemutatójára: igazi hangverseny- darab zongorára és zenekarra. Schmidt életművének a katalógusából ez a típusú mű mindeddig hiányzott. Franz Schmidt – ősbemutató? A Zeneegylet Arany Termében volt néhány olyan világpremier, amelyet az osztrák késő romantikus szerző művei jelentettek. A leglátványosabb, természetesen, „A hétpecsétes könyv” c. oratóriumé volt, amelyet sok kommentátor e műfaj utolsó jelentős darabjának tekint, egyébként pedig a szerző a Bécsi Zenebarátok Társasága 125. éves fennállásának az ünnepségére ajánlott. Az, hogy a Zenebarátok Társasága 2013-ra, 200. éves ünnepségének mintegy befejezéseként további Schmidt-premiert hirdethet meg, történelmi szerencsének mondható. Schmidt, ahogyan őt ismerték Mindenesetre „A hétpecsétes könyv” a Zenebarátok Társasága Énekegyletének vitézi helytállást igénylő darabjaihoz tartozik. A premieren éneklő kórus 1938 óta következetesen a repertoárján tartja ezt a hatalmas művet, annak rendkívül összetett, de drámaian megindító, kontrapunktikus egymásba fonódásaival, az akkordok tekintetében kifejezetten egyszerű, ám annál hatásosabb „Allelujájával". Schmidt zenéje a kamarazene terén is újra és újra hallható. Mindenekelőtt mégis a klarinétosoknak kell örülniük a két nagy kvintettnek, amelyek hangszereiknek vezető szerepet osztanak, és a kevés, kisegyüttesekre írt, igazán hálás, késő romantikus darabokhoz tartoznak. Wittgenstein öröksége Ám a Schmidt által hátrahagyott zongoradaraboknak mégis van egy technikai „hiányossága”. Olyan hiányosság, amelyet csak a klarinét kvintetteken lehet jól észrevenni. Ezek, mint minden más, eddig ismert Schmidt-zongoramű, Paul Wittgenstein, a bécsi iparos család sarja (és a filozófus fivére) számára íródtak, aki az első világháborúban elveszítette a jobb kezét, de zenei karrierjét nem akarta befejezni. A család nagy vagyona megadta Wittgensteinnek a lehetőséget arra, hogy az akkori idők vezető mestereitől olyan zongoraversenyeket és kamarazenét rendeljen, amelyekben a zongoraszóló bal kézre íródott. Így keresett Paul Wittgenstein kapcsolatot az akkori éra legjelentősebb zeneszerzőivel, és bebizonyította, hogy jó orral rendelkező szakértő. Az olyan kaliberű, már befutott mesterek, mint Maurice Ravel, Richard Strauss vagy, Bécsben, Erich Wolfgang Korngold vagy éppen Franz Schmidt mellett megbízásokat adott Szergej Prokofjevnek, Benjamin Brittennek vagy Paul Hindemithnek is, de természetesen nem volt hajlandó arra, hogy elő is adja az összes kifizetett darabot. A neki ajánlott partitúrák a megállapodott honorárium átutalása után eltűntek Wittgenstein szekrényében. Elzárt és felfedett művek Prokofjev bal kézre komponált Negyedik Zongoraversenyét a mesternek fáradságos munkával kellett rekonstruálnia, mivel a védelmi idő, amelyről Wittgensteinnel a kizárólagos rendelkezési jogra vonatkozóan megállapodott (akkor is, ha az ezeket a műveket nem tanulta be), lejárt. Hindemith bal kézre és zenekarra írt zongoraversenye csak néhány évvel ezelőtt – jóval a zeneszerző halála után – került egyáltalán, első alkalommal bemutatásra De volt egy zeneszerző, akit Wittgenstein különösen kedvelt. Az összes híres mester között, akiket a zongoraművész és mecénás megkeresett, számára Franz Schmidt volt a legkedvesebb. Nála három kamarazenei művet és két zongoraversenyt rendelt (egyet klasszikus, háromtételes formában, egyet variációs ciklusként egy Beethoven-témáról). Ezenkívül Schmidt neki ajánlotta legutolsó műveinek egyikét, egy bal kezes szólóra írt zongora toccatát, amelyet legutóbb Paul Badura-Skoda a Zeneegyletben ismét bemutatott. Szenzációs lelet A Osztrák Nemzeti Könyvtár gyűjteményébe most egy igazán szenzációs lelet került be. Előkerült a Schmidt tollából származó, egyetlen két kézre írt, nagy zongoramű partitúrája, egy zenekari kísérettel zongorára komponált fantáziadarab („Phantasiestück für Clavier mit Begleitung des Orchesters”), ahogy az a partitúrán olvasható. Ebből a műből csupán egy zongorakivonat volt ismert, két zongorára komponálva. A zenetudósok számára világos volt, hogy ehhez léteznie kell egy zenekari partitúrának is, de az csak néhány évvel ezelőtt került elő, és kacskaringós utakon jutott el Bécsbe, ahol azután azt a Nemzeti Könyvtár megszerezhette. Ezzel a Schmidt-autográfiák gyűjteménye értékes példánnyal gazdagodott, és a zeneszerző műveinek a katalógusa egy hellyel bővülhet. Most van Schmidttől egy olyan „Piano Concerto”, amelyre nem vetül rá az „egykezesség” minden zongoristát elrettentő árnyéka. „Notre Dame” a hangversenyteremben E műben valóban működésbe lép a fantázia, ahogyan azt már a cím is sugallja, mégpedig többek között a Schmidttől egyáltalán létező, legismertebb motívumok egyikéről: a „Notre Dame” c. operának a kívánsághangverseny megtisztelő rangjára jutott, dallamgazdag közjátékról. Jóllehet, a szakértők mindenekelőtt a nagy oratóriumot minősítik Schmidt fő művének, Franz Schmidt szélesebb körben szerzett hírnevet ezzel a rövid operaközjátékkal. Még azok is el tudják fütyülni, akiknek talán fogalmuk sincs arról, hogy egyáltalán létezik egy ilyen egyszerű nevű zeneszerző… A „Notre Dame” közjátéka áll tehát a hangverseny-fantázia középpontjában, és a szólistának lehetőséget ad arra, hogy a billentyűket erőteljesen és romantikus érzékenységgel kezelje. Két élénk külső rész képez virtuóz keretet e lírai főrészhez. Ezek ugyanúgy az operapartitúrából vétettek, és lényegében magyarázatot adnak az ú. n. „Karneválzenére", amely a Notre Dame harangozója körüli tragédiában az embereknek a párizsi katedrális körül nyüzsgő tarka forgatagát mutatja be. Az intermezzo csábító zenéje a szép Esmeraldát szimbolizálja, aki, mint táncos, a katedrális előtti népünnepélyen a tömegekre mély benyomást tesz. Képzeletbeli színpad, festői hangok A koncertlátogatók fantáziájának így adhat hát szárnyakat a hangverseny-„Fantázia”, a hangok festői „színrevitele” révén. Azt, hogy Schmidt egykor népszerű operája, amelyben semmiképpen sem a közjáték az egyetlen figyelemre méltó szám, a (Quasimodo szerepét alakító Walter Berryvel) sokat játszott népoperai előadások óta Bécsben már nem került színpadra, a „Fantáziadarab” kései ősbemutatója után a Zeneegylet néhány látogatója feltehetően sajnálni fogja. Mindenesetre a Zeneegylet pódiuma ezúttal képzeletbeli színpaddá válik. A premier szólistája Jasminka Stancul, partnerei Fabio Luisi és a Bécsi Szimfonikusok, majd a szünet után egyébként Gustav Mahler Kilencedik szimfóniáját adják elő, a schmidti hangzás ünnepélyes „színrevitelének” elképzelhető legerősebb kontrasztjaként. De ne engedjük, hogy megtévesszen minket e művek fő és kezdő hangneme. Schmidt Fantáziája B-dúrban íródott, Mahler Kilencedikje D-dúrban kezdődik. De Desz-dúrban végződik, „az élettől való elhaló búcsúval”. Ez a hangneme a Notre Dame buja intermezzójának (és a zongorára és zenekarra írt kompozíciónak is) …… Wilhelm Sinkovicz Dr. Wilhelm Sinkovicz a „Presse” első zenekritikusa és a Franz Schmidt Társaság elnöke.
A Zeneegylet havi lapja A Bécsi Zenebarátok Társaságának a folyóirata 2013. november Új információk Schmidtről Avagy: A későn szárnyára bocsátott „fantázia” Egy csipet titokzatosság övezi a szenzációt. 74 évvel Franz Schmidt halála után a Zeneegyletben sor kerül a szerző egyik nagy művének az ősbemutatójára: igazi hangverseny- darab zongorára és zenekarra. Schmidt életművének a katalógusából ez a típusú mű mindeddig hiányzott. Franz Schmidt – ősbemutató? A Zeneegylet Arany Termében volt néhány olyan világpremier, amelyet az osztrák késő romantikus szerző művei jelentettek. A leglátványosabb, természetesen, „A hétpecsétes könyv” c. oratóriumé volt, amelyet sok kommentátor e műfaj utolsó jelentős darabjának tekint, egyébként pedig a szerző a Bécsi Zenebarátok Társasága 125. éves fennállásának az ünnepségére ajánlott. Az, hogy a Zenebarátok Társasága 2013-ra, 200. éves ünnepségének mintegy befejezéseként további Schmidt-premiert hirdethet meg, történelmi szerencsének mondható. Schmidt, ahogyan őt ismerték Mindenesetre „A hétpecsétes könyv” a Zenebarátok Társasága Énekegyletének vitézi helytállást igénylő darabjaihoz tartozik. A premieren éneklő kórus 1938 óta következetesen a repertoárján tartja ezt a hatalmas művet, annak rendkívül összetett, de drámaian megindító, kontrapunktikus egymásba fonódásaival, az akkordok tekintetében kifejezetten egyszerű, ám annál hatásosabb „Allelujájával". Schmidt zenéje a kamarazene terén is újra és újra hallható. Mindenekelőtt mégis a klarinétosoknak kell örülniük a két nagy kvintettnek, amelyek hangszereiknek vezető szerepet osztanak, és a kevés, kisegyüttesekre írt, igazán hálás, késő romantikus darabokhoz tartoznak. Wittgenstein öröksége Ám a Schmidt által hátrahagyott zongoradaraboknak mégis van egy technikai „hiányossága”. Olyan hiányosság, amelyet csak a klarinét kvintetteken lehet jól észrevenni. Ezek, mint minden más, eddig ismert Schmidt-zongoramű, Paul Wittgenstein, a bécsi iparos család sarja (és a filozófus fivére) számára íródtak, aki az első világháborúban elveszítette a jobb kezét, de zenei karrierjét nem akarta befejezni. A család nagy vagyona megadta Wittgensteinnek a lehetőséget arra, hogy az akkori idők vezető mestereitől olyan zongoraversenyeket és kamarazenét rendeljen, amelyekben a zongoraszóló bal kézre íródott. Így keresett Paul Wittgenstein kapcsolatot az akkori éra legjelentősebb zeneszerzőivel, és bebizonyította, hogy jó orral rendelkező szakértő. Az olyan kaliberű, már befutott mesterek, mint Maurice Ravel, Richard Strauss vagy, Bécsben, Erich Wolfgang Korngold vagy éppen Franz Schmidt mellett megbízásokat adott Szergej Prokofjevnek, Benjamin Brittennek vagy Paul Hindemithnek is, de természetesen nem volt hajlandó arra, hogy elő is adja az összes kifizetett darabot. A neki ajánlott partitúrák a megállapodott honorárium átutalása után eltűntek Wittgenstein szekrényében. Elzárt és felfedett művek Prokofjev bal kézre komponált Negyedik Zongoraversenyét a mesternek fáradságos munkával kellett rekonstruálnia, mivel a védelmi idő, amelyről Wittgensteinnel a kizárólagos rendelkezési jogra vonatkozóan megállapodott (akkor is, ha az ezeket a műveket nem tanulta be), lejárt. Hindemith bal kézre és zenekarra írt zongoraversenye csak néhány évvel ezelőtt – jóval a zeneszerző halála után – került egyáltalán, első alkalommal bemutatásra De volt egy zeneszerző, akit Wittgenstein különösen kedvelt. Az összes híres mester között, akiket a zongoraművész és mecénás megkeresett, számára Franz Schmidt volt a legkedvesebb. Nála három kamarazenei művet és két zongoraversenyt rendelt (egyet klasszikus, háromtételes formában, egyet variációs ciklusként egy Beethoven-témáról). Ezenkívül Schmidt neki ajánlotta legutolsó műveinek egyikét, egy bal kezes szólóra írt zongora toccatát, amelyet legutóbb Paul Badura-Skoda a Zeneegyletben ismét bemutatott. Szenzációs lelet A Osztrák Nemzeti Könyvtár gyűjteményébe most egy igazán szenzációs lelet került be. Előkerült a Schmidt tollából származó, egyetlen két kézre írt, nagy zongoramű partitúrája, egy zenekari kísérettel zongorára komponált fantáziadarab („Phantasiestück für Clavier mit Begleitung des Orchesters”), ahogy az a partitúrán olvasható. Ebből a műből csupán egy zongorakivonat volt ismert, két zongorára komponálva. A zenetudósok számára világos volt, hogy ehhez léteznie kell egy zenekari partitúrának is, de az csak néhány évvel ezelőtt került elő, és kacskaringós utakon jutott el Bécsbe, ahol azután azt a Nemzeti Könyvtár megszerezhette. Ezzel a Schmidt-autográfiák gyűjteménye értékes példánnyal gazdagodott, és a zeneszerző műveinek a katalógusa egy hellyel bővülhet. Most van Schmidttől egy olyan „Piano Concerto”, amelyre nem vetül rá az „egykezesség” minden zongoristát elrettentő árnyéka. „Notre Dame” a hangversenyteremben E műben valóban működésbe lép a fantázia, ahogyan azt már a cím is sugallja, mégpedig többek között a Schmidttől egyáltalán létező, legismertebb motívumok egyikéről: a „Notre Dame” c. operának a kívánsághangverseny megtisztelő rangjára jutott, dallamgazdag közjátékról. Jóllehet, a szakértők mindenekelőtt a nagy oratóriumot minősítik Schmidt fő művének, Franz Schmidt szélesebb körben szerzett hírnevet ezzel a rövid operaközjátékkal. Még azok is el tudják fütyülni, akiknek talán fogalmuk sincs arról, hogy egyáltalán létezik egy ilyen egyszerű nevű zeneszerző… A „Notre Dame” közjátéka áll tehát a hangverseny-fantázia középpontjában, és a szólistának lehetőséget ad arra, hogy a billentyűket erőteljesen és romantikus érzékenységgel kezelje. Két élénk külső rész képez virtuóz keretet e lírai főrészhez. Ezek ugyanúgy az operapartitúrából vétettek, és lényegében magyarázatot adnak az ú. n. „Karneválzenére", amely a Notre Dame harangozója körüli tragédiában az embereknek a párizsi katedrális körül nyüzsgő tarka forgatagát mutatja be. Az intermezzo csábító zenéje a szép Esmeraldát szimbolizálja, aki, mint táncos, a katedrális előtti népünnepélyen a tömegekre mély benyomást tesz. Képzeletbeli színpad, festői hangok A koncertlátogatók fantáziájának így adhat hát szárnyakat a hangverseny-„Fantázia”, a hangok festői „színrevitele” révén. Azt, hogy Schmidt egykor népszerű operája, amelyben semmiképpen sem a közjáték az egyetlen figyelemre méltó szám, a (Quasimodo szerepét alakító Walter Berryvel) sokat játszott népoperai előadások óta Bécsben már nem került színpadra, a „Fantáziadarab” kései ősbemutatója után a Zeneegylet néhány látogatója feltehetően sajnálni fogja. Mindenesetre a Zeneegylet pódiuma ezúttal képzeletbeli színpaddá válik. A premier szólistája Jasminka Stancul, partnerei Fabio Luisi és a Bécsi Szimfonikusok, majd a szünet után egyébként Gustav Mahler Kilencedik szimfóniáját adják elő, a schmidti hangzás ünnepélyes „színrevitelének” elképzelhető legerősebb kontrasztjaként. De ne engedjük, hogy megtévesszen minket e művek fő és kezdő hangneme. Schmidt Fantáziája B-dúrban íródott, Mahler Kilencedikje D-dúrban kezdődik. De Desz-dúrban végződik, „az élettől való elhaló búcsúval”. Ez a hangneme a Notre Dame buja intermezzójának (és a zongorára és zenekarra írt kompozíciónak is) …… Wilhelm Sinkovicz Dr. Wilhelm Sinkovicz a „Presse” első zenekritikusa és a Franz Schmidt Társaság elnöke.
1421 smaragd 2016-02-19 10:14:45 [Válasz erre: 908 smaragd 2015-11-06 06:36:42]
A Musikverein-ben Jasminka Stancul zongorázott, a Wiener Symphoniker kísérte, Fabio Luisi vezényelte 2013-ban azt az ősbemutatót, amelyen Franz Schmidt 1925-ben komponált művét játszották. A késedelem okáról Wilhelm Sinkovicz a témához kapcsolódó más érdekes gondolataival együtt a Musikfreunde 2013. novemberi számában írt: [url]https://www.musikverein.at/monatszeitung/show_artikel.php?artikel_id=1628;"Phantasiestück für Clavier mit Begleitung des Orchesters"[/url]
A Musikverein-ben Jasminka Stancul zongorázott, a Wiener Symphoniker kísérte, Fabio Luisi vezényelte 2013-ban azt az ősbemutatót, amelyen Franz Schmidt 1925-ben komponált művét játszották. A késedelem okáról Wilhelm Sinkovicz a témához kapcsolódó más érdekes gondolataival együtt a Musikfreunde 2013. novemberi számában írt: [url]https://www.musikverein.at/monatszeitung/show_artikel.php?artikel_id=1628;"Phantasiestück für Clavier mit Begleitung des Orchesters"[/url]
1420 Ardelao 2016-02-18 14:54:36 [Válasz erre: 1407 Ardelao 2016-02-16 09:59:03]
„NŐALAKOK A 19. ÉS A 20. SZÁZADI OPERÁBAN – 2001. évi szimpózium” („FRAUENGESTALTEN IN DER OPER DES 19. UND 20. JAHRHUNDERTS - Symposion 2001”) Kiadta: Carmen Ottner Franz Schmidt Társaság, Tanulmányok Franz Schmidt témájához, XIV Doblinger 09 696 Megj.: Ebben az előadás-gyűjteményben minden egyes téma szakszerű és igen részletes elemzését spontán beszélgetés követi. Az alábbiakban Gerhard Winkler (Eisenstadt) Franz Schmidt Fredigundisa - Egy femme fatale tanregénye címmel közzétett előadásával kapcsolatban elhangzott beszélgetés fordítása olvasható: Beszélgetés Gottfried Scholz: Minthogy Ön a legvégén az általános kulturális komponenseket említette: Bizony, olykor nem kellemes azt olvasni, hogy a „Fredigundis”-t azért nem lehet színre vinni, mert a mű a „sötét középkorban” játszódik, és nekünk a librettó semmit sem mond. Éppen az Ön előadása kezdetének a plaszticitása mutatott rá arra, hogy itt a politika és a gyilkosság milyen bámulatosan illeszkedik egymáshoz. E téma mégiscsak teljesen időszerű, és erről az oldalról nézve kívánhatnánk akár e mű újjászületését is. Sieghart Döhring: A művet gyakorlatilag nem ismerem, de nagyon érdekes az Ön révén megismerkedni vele. Ha jól értettem Önt, mindebből azt a következtetést vonnám le, amiről Ön beszélt: Ebben az esetben a történelem figyelemreméltó eltolódásával van dolgunk. Alkalmanként kuncogás is hallatszott. Jó, ez érthető. Hiszen komikus vonásai is vannak. És a végén Ön is utalt erre. Miért is? Mondhatnánk, talán azért, mert a századvégi opera modelljei már az „Új tárgyiasság” technikáihoz, a puszta megzenésítés technikáihoz kapcsolódnak. És ezek nem illenek egymáshoz. Azt sem hiszem, hogy ezt most azért kellene kritikusan felhoznunk, hogy erre az ellentmondásra rámutassunk. Ez egyszerűen így van. Hiszen Ön igen pontosan bemutatta, hogy a zeneszerző valósággal kényszer alatt áll azért, hogy zenei összefüggéseket teremtsen. Ott is, ahol annak a dráma szempontjából nincs értelme. Ez pedig olyan gondolkodásmód, amely e mű keletkezési idejének a zenéjére jellemző volt. De éppen azokra a szöveg és zene jellegű eszközökre nem, amelyeket különben Schmidt itt alkalmaz. Mivel azok tulajdonképpen egy egészen más tradícióé. És ha akarjuk, ennek még bizonyos vonzerőt is tulajdoníthatunk. Ebben rejlik a feszültség. Persze, ez nem jelenti azt, hogy e darabnak mesterműnek kell lennie, de annak alapján, ami így kiderül, nagyon érdekes műről van szó. Gerhard Winkler: A „szellemidéző tánc”-ot képező variációk esetében aligha az „Új tárgyiasság” avagy a húszas évek modelljei szolgáltattak példát, hanem e sajátos ponton Schmidt mondhatni „önmagába botlott”: Variációk paródiaként, nem tematikus variációkként, hanem, egy eredeti, később szimfóniatételként visszatérő daltéma paródiájaként. Ugyanezt tette 2. Szimfóniájában, pontosan öt évvel korábban. És azt hiszem, az operában is pontosan e megoldást akarta megint utánozni, mivel az a szimfóniában eredetinek és sikeresnek bizonyult. Gerhard Winkler: Igen, én is így gondolom. Clemens Höslinger: Ez az előadás, amelyre nagyon jól emlékszem, nagyon erős hatást váltott ki. Hatalmas siker volt, a Konzerthausban vagy a Musikvereinben? Carmen Ottner: A Musikvereinben. Kiváló szereposztással, de az ORF felvétele rémesen rossz. Átjátszattuk a rádióról is, de a minőség éppoly rossz, mint a „Notre Dame” esetében.
„NŐALAKOK A 19. ÉS A 20. SZÁZADI OPERÁBAN – 2001. évi szimpózium” („FRAUENGESTALTEN IN DER OPER DES 19. UND 20. JAHRHUNDERTS - Symposion 2001”) Kiadta: Carmen Ottner Franz Schmidt Társaság, Tanulmányok Franz Schmidt témájához, XIV Doblinger 09 696 Megj.: Ebben az előadás-gyűjteményben minden egyes téma szakszerű és igen részletes elemzését spontán beszélgetés követi. Az alábbiakban Gerhard Winkler (Eisenstadt) Franz Schmidt Fredigundisa - Egy femme fatale tanregénye címmel közzétett előadásával kapcsolatban elhangzott beszélgetés fordítása olvasható: Beszélgetés Gottfried Scholz: Minthogy Ön a legvégén az általános kulturális komponenseket említette: Bizony, olykor nem kellemes azt olvasni, hogy a „Fredigundis”-t azért nem lehet színre vinni, mert a mű a „sötét középkorban” játszódik, és nekünk a librettó semmit sem mond. Éppen az Ön előadása kezdetének a plaszticitása mutatott rá arra, hogy itt a politika és a gyilkosság milyen bámulatosan illeszkedik egymáshoz. E téma mégiscsak teljesen időszerű, és erről az oldalról nézve kívánhatnánk akár e mű újjászületését is. Sieghart Döhring: A művet gyakorlatilag nem ismerem, de nagyon érdekes az Ön révén megismerkedni vele. Ha jól értettem Önt, mindebből azt a következtetést vonnám le, amiről Ön beszélt: Ebben az esetben a történelem figyelemreméltó eltolódásával van dolgunk. Alkalmanként kuncogás is hallatszott. Jó, ez érthető. Hiszen komikus vonásai is vannak. És a végén Ön is utalt erre. Miért is? Mondhatnánk, talán azért, mert a századvégi opera modelljei már az „Új tárgyiasság” technikáihoz, a puszta megzenésítés technikáihoz kapcsolódnak. És ezek nem illenek egymáshoz. Azt sem hiszem, hogy ezt most azért kellene kritikusan felhoznunk, hogy erre az ellentmondásra rámutassunk. Ez egyszerűen így van. Hiszen Ön igen pontosan bemutatta, hogy a zeneszerző valósággal kényszer alatt áll azért, hogy zenei összefüggéseket teremtsen. Ott is, ahol annak a dráma szempontjából nincs értelme. Ez pedig olyan gondolkodásmód, amely e mű keletkezési idejének a zenéjére jellemző volt. De éppen azokra a szöveg és zene jellegű eszközökre nem, amelyeket különben Schmidt itt alkalmaz. Mivel azok tulajdonképpen egy egészen más tradícióé. És ha akarjuk, ennek még bizonyos vonzerőt is tulajdoníthatunk. Ebben rejlik a feszültség. Persze, ez nem jelenti azt, hogy e darabnak mesterműnek kell lennie, de annak alapján, ami így kiderül, nagyon érdekes műről van szó. Gerhard Winkler: A „szellemidéző tánc”-ot képező variációk esetében aligha az „Új tárgyiasság” avagy a húszas évek modelljei szolgáltattak példát, hanem e sajátos ponton Schmidt mondhatni „önmagába botlott”: Variációk paródiaként, nem tematikus variációkként, hanem, egy eredeti, később szimfóniatételként visszatérő daltéma paródiájaként. Ugyanezt tette 2. Szimfóniájában, pontosan öt évvel korábban. És azt hiszem, az operában is pontosan e megoldást akarta megint utánozni, mivel az a szimfóniában eredetinek és sikeresnek bizonyult. Gerhard Winkler: Igen, én is így gondolom. Clemens Höslinger: Ez az előadás, amelyre nagyon jól emlékszem, nagyon erős hatást váltott ki. Hatalmas siker volt, a Konzerthausban vagy a Musikvereinben? Carmen Ottner: A Musikvereinben. Kiváló szereposztással, de az ORF felvétele rémesen rossz. Átjátszattuk a rádióról is, de a minőség éppoly rossz, mint a „Notre Dame” esetében.
1419 Ardelao 2016-02-18 00:21:53
[url] https://www.facebook.com/burg.perchtoldsdorf/; Perchtoldsdorf-Facebook [/url]
[url] https://www.facebook.com/burg.perchtoldsdorf/; Perchtoldsdorf-Facebook [/url]
1418 smaragd 2016-02-17 07:31:34 [Válasz erre: 1409 Ardelao 2016-02-16 16:25:09]
Úgy emlékszem, hogy Ardelao fedezte fel az alábbi linket is, amelyet be is jegyzett fórumunkba. Ezen az oldalon 6 részlet - köztük a Nyitányból 7'26" - hallható! [url]http://fredigundis.com/;Fredigundis,operarészletek[/url]
Úgy emlékszem, hogy Ardelao fedezte fel az alábbi linket is, amelyet be is jegyzett fórumunkba. Ezen az oldalon 6 részlet - köztük a Nyitányból 7'26" - hallható! [url]http://fredigundis.com/;Fredigundis,operarészletek[/url]
1417 smaragd 2016-02-17 05:23:35 [Válasz erre: 1 smaragd 2015-05-10 14:53:39]
Egy emlékkönyv minden bejegyzése a maga idejében a jelenben történt. Ennek szellemében tartom ezt a gyűjteményt - az előzményben olvasható célkitűzésemnek megfelelően -nemcsak az emlékezés könyvének, hanem napjaink zenei eseményei tárházának is. Franz Schmidt művét legközelebb február 20-án adják elő, Kölnben: [url]http://www.koelnerphilharmonie.de/veranstaltung/115840/;Kölner Philharmonie[/url]
Egy emlékkönyv minden bejegyzése a maga idejében a jelenben történt. Ennek szellemében tartom ezt a gyűjteményt - az előzményben olvasható célkitűzésemnek megfelelően -nemcsak az emlékezés könyvének, hanem napjaink zenei eseményei tárházának is. Franz Schmidt művét legközelebb február 20-án adják elő, Kölnben: [url]http://www.koelnerphilharmonie.de/veranstaltung/115840/;Kölner Philharmonie[/url]
1416 Ardelao 2016-02-17 04:05:18 [Válasz erre: 1367 smaragd 2016-02-11 05:57:06]
Csak úgy ….. Smaragd fórumtárs 1367. sz. bejegyzésében találóan nevezte „emlékkönyv”-nek a kezdeményezésére megnyitott, Franz Schmidt életéről és munkásságáról szóló topikot, amelyért köszönetet érdemel. Őszintén megvallom, korábban nem sokat hallottam e szerzőről, és először nem is voltam túlzottan elragadtatva attól, amit hallottam tőle. De, mert nem könnyen adom fel azt, amibe belekezdek, úgy gondoltam, mélyebben beleásom magam ebbe a témába, hátha megváltozik a véleményem. Koromnál és egészségi állapotomnál fogva ma már, sajnos, nem tudok eljárni élő adásokra, ezért a zenét csak a gyűjteményemben megtalálható felvételek, és a rádióban, illetve a televízióban közvetített előadások alapján élvezhetem. Így nem tudok (persze nem is kívánnék) állást foglalni abban, hogy ez vagy az a művész aktuálisan hogyan énekelt, megfelelt-e az életkora a szerepének, milyen öltözéket viselt, és hogy testsúlya meghaladta-e éppen azt a limitet, amelynek a túllépése már alkalmatlanná teszi az adott szerepre. Ahhoz túlságosan tisztelem a zenei pálya nehézségeit, a komoly szellemi és fizikai megterheléseket vállaló művészeket. Ezért gondoltam, arra, hogy olyan témában járulok hozzá a zenei ismeretek gyarapításához vagy felfrissítéséhez, amellyel eddig – legalábbis e fórum keretében - nem sokan foglalkoztak. Így vetettem bele magam a F. Schmidttel kapcsolatban elektronikusan és könyvekben megjelent anyagok tanulmányozásába, és egyre több zenét hallgattam meg e zeneszerzőtől. A véleményem valóban megváltozott. Ma már szeretem Schmidtet, különösen pedig az orgonaműveit kedvelem. Tekintettel azonban arra, hogy Schmidt műveket ma Magyarországon ritkán adnak elő, és akkor is csak a legismertebbeket, kénytelen vagyok e topikot én is „emlékkönyv”-nek tekinteni, az elmúlt évtizedek eseményeiről szóló tudósításokat, feljegyzéseket felkutatni, a Schmidt életét és munkásságát tükröző információcserepeket összegyűjteni. Ezért megértem, ha az aktualitások kedvelői fanyalogva szemlélik, miként szaporodnak a bejegyzések ebben a témakörben. Bízom azonban abban, hogy e fanyalogva szemlélt munkának valamikor meg lesz az eredménye, és egyszer Schmidt műveinek a bemutatása is gyakori „aktualitássá” válik. Annál is inkább, mert vigyáznunk kell nemzeti kincseinkre, amelyekkel – ellentétben más népekkel - a történelem során mindig mostohán bántunk. Schmidt volt már osztrák, szlovák, de elismert magyar a legkevésbé. Legyen hát e fórum is egy lépés Franz Schmidt zeneszerző újbóli hazai elismertségének a megteremtése felé.
Csak úgy ….. Smaragd fórumtárs 1367. sz. bejegyzésében találóan nevezte „emlékkönyv”-nek a kezdeményezésére megnyitott, Franz Schmidt életéről és munkásságáról szóló topikot, amelyért köszönetet érdemel. Őszintén megvallom, korábban nem sokat hallottam e szerzőről, és először nem is voltam túlzottan elragadtatva attól, amit hallottam tőle. De, mert nem könnyen adom fel azt, amibe belekezdek, úgy gondoltam, mélyebben beleásom magam ebbe a témába, hátha megváltozik a véleményem. Koromnál és egészségi állapotomnál fogva ma már, sajnos, nem tudok eljárni élő adásokra, ezért a zenét csak a gyűjteményemben megtalálható felvételek, és a rádióban, illetve a televízióban közvetített előadások alapján élvezhetem. Így nem tudok (persze nem is kívánnék) állást foglalni abban, hogy ez vagy az a művész aktuálisan hogyan énekelt, megfelelt-e az életkora a szerepének, milyen öltözéket viselt, és hogy testsúlya meghaladta-e éppen azt a limitet, amelynek a túllépése már alkalmatlanná teszi az adott szerepre. Ahhoz túlságosan tisztelem a zenei pálya nehézségeit, a komoly szellemi és fizikai megterheléseket vállaló művészeket. Ezért gondoltam, arra, hogy olyan témában járulok hozzá a zenei ismeretek gyarapításához vagy felfrissítéséhez, amellyel eddig – legalábbis e fórum keretében - nem sokan foglalkoztak. Így vetettem bele magam a F. Schmidttel kapcsolatban elektronikusan és könyvekben megjelent anyagok tanulmányozásába, és egyre több zenét hallgattam meg e zeneszerzőtől. A véleményem valóban megváltozott. Ma már szeretem Schmidtet, különösen pedig az orgonaműveit kedvelem. Tekintettel azonban arra, hogy Schmidt műveket ma Magyarországon ritkán adnak elő, és akkor is csak a legismertebbeket, kénytelen vagyok e topikot én is „emlékkönyv”-nek tekinteni, az elmúlt évtizedek eseményeiről szóló tudósításokat, feljegyzéseket felkutatni, a Schmidt életét és munkásságát tükröző információcserepeket összegyűjteni. Ezért megértem, ha az aktualitások kedvelői fanyalogva szemlélik, miként szaporodnak a bejegyzések ebben a témakörben. Bízom azonban abban, hogy e fanyalogva szemlélt munkának valamikor meg lesz az eredménye, és egyszer Schmidt műveinek a bemutatása is gyakori „aktualitássá” válik. Annál is inkább, mert vigyáznunk kell nemzeti kincseinkre, amelyekkel – ellentétben más népekkel - a történelem során mindig mostohán bántunk. Schmidt volt már osztrák, szlovák, de elismert magyar a legkevésbé. Legyen hát e fórum is egy lépés Franz Schmidt zeneszerző újbóli hazai elismertségének a megteremtése felé.
1415 smaragd 2016-02-16 17:37:44 [Válasz erre: 1413 smaragd 2016-02-16 17:27:34]
[url]https://www.musikverein.at/konzerte/konzertProgramm.phpidx=91117&referer=rezensionen%E2%8C%A9=en;2005[/url]
[url]https://www.musikverein.at/konzerte/konzertProgramm.phpidx=91117&referer=rezensionen%E2%8C%A9=en;2005[/url]
1414 smaragd 2016-02-16 17:28:36 [Válasz erre: 1413 smaragd 2016-02-16 17:27:34]
[url]https://de.m.wikipedia.org/wiki/Otto_Brusatti;Otto Brusatti[/url]
[url]https://de.m.wikipedia.org/wiki/Otto_Brusatti;Otto Brusatti[/url]
1413 smaragd 2016-02-16 17:27:34
2005-ben a Wiener Symphoniker ismét eljátszotta: [url]https://www.musikverein.at/konzerte/konzertProgramm.phpidx=91117&referer=rezensionen%E2%8C%A9=en;Königsfanfaren aus Fredigundis[/url]
2005-ben a Wiener Symphoniker ismét eljátszotta: [url]https://www.musikverein.at/konzerte/konzertProgramm.phpidx=91117&referer=rezensionen%E2%8C%A9=en;Königsfanfaren aus Fredigundis[/url]
1412 smaragd 2016-02-16 17:22:58 [Válasz erre: 1411 smaragd 2016-02-16 17:10:00]
Ez a mű, amelynek eredeti címe: "Variationen und Fuge über ein eigenes Thema in D", az úgynevezett "Königsfanfaren aus Fredigundis" nemcsak Franz Schmidt első orgonaműve volt, amelyet - írja Norbert Tschulik - 1916-ban komponált a Mester, hanem egyúttal a "Fredigundis" című opera első életjele is.
Ez a mű, amelynek eredeti címe: "Variationen und Fuge über ein eigenes Thema in D", az úgynevezett "Königsfanfaren aus Fredigundis" nemcsak Franz Schmidt első orgonaműve volt, amelyet - írja Norbert Tschulik - 1916-ban komponált a Mester, hanem egyúttal a "Fredigundis" című opera első életjele is.
1411 smaragd 2016-02-16 17:10:00 [Válasz erre: 1409 Ardelao 2016-02-16 16:25:09]
[url]https://youtu.be/eBUPGRVvxPQ;Königsfanfaren aus Fredigundis[/url]
[url]https://youtu.be/eBUPGRVvxPQ;Königsfanfaren aus Fredigundis[/url]
1410 smaragd 2016-02-16 17:07:44 [Válasz erre: 1407 Ardelao 2016-02-16 09:59:03]
A koncertbemutatóról felvétel készült: [url]http://premiereopera.net/product/fredigundis-by-schmidt-vienna-1979/;Fredigundis,1979[/url]
A koncertbemutatóról felvétel készült: [url]http://premiereopera.net/product/fredigundis-by-schmidt-vienna-1979/;Fredigundis,1979[/url]
1409 Ardelao 2016-02-16 16:25:09 [Válasz erre: 1408 smaragd 2016-02-16 13:16:21]
Minthogy ez a téma viszonylag ritkábban került szóba, mint Schmidt többi műve, emlékeztetőül felidézem, hogy a hivatkozott internetes anyag magyar nyelvű változata folytatásokban a 202, 203, 206, 208, 209 és a 210 sz. bejegyzés alatt található meg.
Minthogy ez a téma viszonylag ritkábban került szóba, mint Schmidt többi műve, emlékeztetőül felidézem, hogy a hivatkozott internetes anyag magyar nyelvű változata folytatásokban a 202, 203, 206, 208, 209 és a 210 sz. bejegyzés alatt található meg.
1408 smaragd 2016-02-16 13:16:21
Egy internetes ismertető Franz Schmidt operájáról: [url]http://musirony.de.tl/Fredigundis.htm;Fredigundis[/url]
Egy internetes ismertető Franz Schmidt operájáról: [url]http://musirony.de.tl/Fredigundis.htm;Fredigundis[/url]
1407 Ardelao 2016-02-16 09:59:03
FRANZ SCHMIDT „FREDIGUNDIS” CÍMŰ OPERÁJÁNAK KONCERT KERETÉBEN TÖRTÉNT BEMUTATÓJÁRÓL Megjelent az Österreichische Musikzeitschrift (ÖMZ) 34. kötete 11. kiadásának 567. oldalán, 1979 novemberében Franz Schmidt „Fredigundis” c. operáját, amelyről az ÖMZ folyó évfolyamának 7./8. számában, Otto Brusatti tollából tanulmány jelent meg, szeptember 25-én a linzi Bruckner-házban és két nappal később a bécsi Zeneegylet Nagytermében (Großer Musikvereinsaal in Wien), koncert formájában bemutatták. A bécsi előadásról: Megbocsájthatatlan, hogy egy eleve szükségszerű rehabilitációs kísérletet csupán néhány előadóművész takaréklángon nyújtott teljesítménye megfosszon a meggyőző erőtől. Schmidt mesterműve (és ez az, minden ellenkező állítás ellenére biztosan az – így, például, a plagizálás olcsó vádját egyszer végre elfogulatlanul meg kellene indokolni) megérdemelt volna egy jól diszponált Chilperichet, amit Martin Egelről, sajnos, nem lehetett elmondani, és egy kezdettől fogva beénekelt, a belépéseket eltaláló Landerichet (ill. Praetextatust), amit, sajnos, Werner Hollwegről sem lehet állítani. Ellenben meggyőzően hatott Reid Bunger, mint hangilag kiegyensúlyozott Drakolen herceg, és legfőképpen Dunja Vejzovic, mint elbűvölő Fredigundis. Örvendetes volt az igen nehéz partitúra hangszeres kivitelezése is, eltekintve a művet egyébként nagyon hatásosan betanító karmester, Ernst Märzendorfer és az ORF-Symphonieorchester között felmerült bizonyos, tempókat érintő nézeteltérésektől. A hang és a zenekar viszonya a „Fredigundis”-ban a „Notre Dame”-éhoz képest sokkal erősebb differenciáltság ellenére egyenesen irigylésre méltóan operaszerű, az ellenpontos hangvezetés tehát a szót semmiképpen sem fedi el. A szó fontos szerepéből fakad az is, hogy kifejezetten helytelen lenne megengedni, hogy az énekesek erős rubatókat alkalmazzanak, mivel azok a szavak pontosan illeszkedő és mindenekelőtt helyesen lejegyzett ritmusát meghamisítanák. Ezenkívül a folyamatos, szigorú formai alakítás, amely a puszta vezérmotívum-képzést nem érinti, a jelenet és a zenekar között (bizonyos értelemben tehát a téma és a kommentár, mint a tézis és antitézis ellentétpár között) hasonló kapcsolatot hoz létre, mint Alban Berg „Wozzeck”-jében, jóllehet kevésbé konzekvens módon. Még egy utolsó szó a partitúrából ennél az előadásnál törölt helyekről: Kétségtelenül veszélyes egy operát díszletek és mozgás nélkül játszani. Felmerül azonban a kérdés, hogy ebben az esetben, a „hosszúságoktól” való félelemből miként hagyhatók el zeneileg és formailag fontos részek (mint pl. egyes variációk a 3. felvonás táncos fináléjából) és olyan áriák, amelyek a librettóban az amúgy is ügyetlenül felosztott cselekményt (Drakolen) érthetővé teszik. Mindenesetre: A bátor zenészeknek hagyniuk kell, hogy a hallásuk, és ne a „közvélemény” vezesse őket, és hogy emlékezetükben ezt a rendkívül szép és gazdag művet a jövőben is megőrizzék. Thomas Daniel Slee
FRANZ SCHMIDT „FREDIGUNDIS” CÍMŰ OPERÁJÁNAK KONCERT KERETÉBEN TÖRTÉNT BEMUTATÓJÁRÓL Megjelent az Österreichische Musikzeitschrift (ÖMZ) 34. kötete 11. kiadásának 567. oldalán, 1979 novemberében Franz Schmidt „Fredigundis” c. operáját, amelyről az ÖMZ folyó évfolyamának 7./8. számában, Otto Brusatti tollából tanulmány jelent meg, szeptember 25-én a linzi Bruckner-házban és két nappal később a bécsi Zeneegylet Nagytermében (Großer Musikvereinsaal in Wien), koncert formájában bemutatták. A bécsi előadásról: Megbocsájthatatlan, hogy egy eleve szükségszerű rehabilitációs kísérletet csupán néhány előadóművész takaréklángon nyújtott teljesítménye megfosszon a meggyőző erőtől. Schmidt mesterműve (és ez az, minden ellenkező állítás ellenére biztosan az – így, például, a plagizálás olcsó vádját egyszer végre elfogulatlanul meg kellene indokolni) megérdemelt volna egy jól diszponált Chilperichet, amit Martin Egelről, sajnos, nem lehetett elmondani, és egy kezdettől fogva beénekelt, a belépéseket eltaláló Landerichet (ill. Praetextatust), amit, sajnos, Werner Hollwegről sem lehet állítani. Ellenben meggyőzően hatott Reid Bunger, mint hangilag kiegyensúlyozott Drakolen herceg, és legfőképpen Dunja Vejzovic, mint elbűvölő Fredigundis. Örvendetes volt az igen nehéz partitúra hangszeres kivitelezése is, eltekintve a művet egyébként nagyon hatásosan betanító karmester, Ernst Märzendorfer és az ORF-Symphonieorchester között felmerült bizonyos, tempókat érintő nézeteltérésektől. A hang és a zenekar viszonya a „Fredigundis”-ban a „Notre Dame”-éhoz képest sokkal erősebb differenciáltság ellenére egyenesen irigylésre méltóan operaszerű, az ellenpontos hangvezetés tehát a szót semmiképpen sem fedi el. A szó fontos szerepéből fakad az is, hogy kifejezetten helytelen lenne megengedni, hogy az énekesek erős rubatókat alkalmazzanak, mivel azok a szavak pontosan illeszkedő és mindenekelőtt helyesen lejegyzett ritmusát meghamisítanák. Ezenkívül a folyamatos, szigorú formai alakítás, amely a puszta vezérmotívum-képzést nem érinti, a jelenet és a zenekar között (bizonyos értelemben tehát a téma és a kommentár, mint a tézis és antitézis ellentétpár között) hasonló kapcsolatot hoz létre, mint Alban Berg „Wozzeck”-jében, jóllehet kevésbé konzekvens módon. Még egy utolsó szó a partitúrából ennél az előadásnál törölt helyekről: Kétségtelenül veszélyes egy operát díszletek és mozgás nélkül játszani. Felmerül azonban a kérdés, hogy ebben az esetben, a „hosszúságoktól” való félelemből miként hagyhatók el zeneileg és formailag fontos részek (mint pl. egyes variációk a 3. felvonás táncos fináléjából) és olyan áriák, amelyek a librettóban az amúgy is ügyetlenül felosztott cselekményt (Drakolen) érthetővé teszik. Mindenesetre: A bátor zenészeknek hagyniuk kell, hogy a hallásuk, és ne a „közvélemény” vezesse őket, és hogy emlékezetükben ezt a rendkívül szép és gazdag művet a jövőben is megőrizzék. Thomas Daniel Slee
1405 smaragd 2016-02-16 05:48:25 [Válasz erre: 1345 smaragd 2016-02-04 05:04:55]
Wiener Symphoniker Musikverein, Grosser Saal FRANZ SCHMIDT Klavier [url]http://www.wienersymphoniker.at/archiv/konzert/pid/000000e9h58h00011d4f;13. Oktober 1932[/url]
Wiener Symphoniker Musikverein, Grosser Saal FRANZ SCHMIDT Klavier [url]http://www.wienersymphoniker.at/archiv/konzert/pid/000000e9h58h00011d4f;13. Oktober 1932[/url]
1403 smaragd 2016-02-16 04:56:49 [Válasz erre: 1402 Ardelao 2016-02-15 21:36:39]
Rajter Lajos vezényli az említett részletet: [url]https://youtu.be/d4U9-IaXp1g;Notre Dame, Közjáték[/url]
Rajter Lajos vezényli az említett részletet: [url]https://youtu.be/d4U9-IaXp1g;Notre Dame, Közjáték[/url]
1402 Ardelao 2016-02-15 21:36:39 [Válasz erre: 1395 Ardelao 2016-02-15 00:16:10]
„NŐALAKOK A 19. ÉS A 20. SZÁZADI OPERÁBAN 2001. évi szimpózium” („FRAUENGESTALTEN IN DER OPER DES 19. UND 20. JAHRHUNDERTS Symposion 2001”) kiadta: Carmen Ottner Franz Schmidt Társaság, Tanulmányok Franz Schmidt témájához, XIV Doblinger 09 696 A fejezet címe: Carmen Ottner (Wien) „…. erénye tán még szépségét is felülmúlja”. Esmeralda – Az „ártatlan”cigánylány. Franz Schmidt „Notre Dame”-jához K i v o n a t Beszélgetés 3.rész Arne Stollberg: Most nem vagyok biztos abban, hogy jól értettem-e: Ön arra céloz, hogy „Esmeraldá”-nak az archidiákonuson keresztüli feláldozása kvázi a wagneri megváltás-gondolat folytatása? Ottner: Bizonyos módon igen. Az arhidiákonus a végén így szól: „Ő meghal, és Te szabad vagy!” Hiszen mondhatná: „Phöbusnak” nem történt baja, ő él. A férfi megmenthetné a lányt. De nem teszi, mert: Ha Esmeralda halott, nem szembesül a lány szépségével, kisugárzásával, illetve nem látja őt többé táncolni. Stollberg: Ez természetesen nem feltétlenül a wagneri megváltás-gondolat folytatásával összefüggő tényező, legfeljebb a „Parsifal”-ban lehetne ezt annak tekinteni. Ottner: Nem akarom általában állítani, csupán megjegyezném: Az archidákonus magatartása talán egy bizonyos folytatás: A halállal a nő megszűnik létezni, ezáltal ismét tiszta lelkiismerettel élhetek. Gerhard Winkler: Még egy rövid megjegyzés a vezérmotívum kérdéséhez: Pontosítani kellene. Nem hiszem, hogy az ú.n. vezérmotívum-kezelés kérdésénél a „Notre Dame”-ban vezérmotívumokkal, emlékeztető motívumokkal avagy vezértémákkal, emlékeztető témákkal kell foglalkoznunk, inkább „vezéridiómákkal”. A közjáték magyar idiómának tűnik. „Esmeraldá”-ra mindig akkor emlékezünk, amikor a cigányidiómát kell felidézni. Természetesen ez a hegedűdallam is egyedül szólal meg, de nem változik, hanem csak hézagpótlásnak, az idiómára emlékeztető résznek számít. A célra összpontosítva látjuk a záró jelenetben, ahol archidiákonus imádkozik, és mindig „Esmeralda” jut az eszébe. Itt éppen ellentétes a két idióma, amely kontrasztot képez. Ezek a gregoriánus korál idiómák, amelyek beleszólnak a cigányzenébe. Ezért kellene pontosabban látni a vezérmotívum fogalmát. Gerhard Winkler: Természetesen ez is egyfajta idióma. De „Esmeralda” személyéhez kötődik, zeneileg kifejezve a szóban forgó témán, ill. motívumon és annak elemein keresztül. Ezt követjük végig az egész partitúrán át: Ha ez az e g y személy megjelenik, vagy ha csak röviden, egyetlen mondattal is említésre kerül, akkor, ha nem is állandóan az eredeti forma egésze, de annak mindig egyik fontos része következik. Avagy annak a témának a kiegészítése, amelyet Önöknek bemutattam: a hárfafigurációké. Mindig, abban a pillanatban, amikor a nő a háttérben énekel, vagy az egyik férfi róla beszél. Itt talán szerinted magyar idiómával és személyiségábrázolással való kapcsolatról van szó, egy vezérmotívum jellegű ötlet segítségével. Illetve arról, hogy ez nemcsak „Esmeralda”, az állítólagos cigányleány vezértémája, hanem önmagában annak a nőnek a vezértémája, akit mindenki szeret, és a cselekmény középpontjában áll. Scholz: Engedtessék meg, hogy szívből jövő köszönetet mondjunk a téma előadójának azért, hogy ezt az operát újra erősebben tudatosította bennünk. Nemcsak a közjátékot, hiszen az él. A fogadtatás történetében néha úgy tűnik, mintha ezt az operát egy buroknak mindössze két része alkotná, amelynek a közepén a közjáték drágaköve helyezkedik el, annak minden rémes kihatásával együtt. A közjátékot egyszer Pekingben, egy szállodai liftbe történő beszálláskor éltem át. Nem tudtam, örüljek-e ennek, avagy meg kell e ezen döbbennem. Főként akkor, ha az ember csak pár emeletet utazik, és záróakkord nélkül kell kiszállnia. Vége
„NŐALAKOK A 19. ÉS A 20. SZÁZADI OPERÁBAN 2001. évi szimpózium” („FRAUENGESTALTEN IN DER OPER DES 19. UND 20. JAHRHUNDERTS Symposion 2001”) kiadta: Carmen Ottner Franz Schmidt Társaság, Tanulmányok Franz Schmidt témájához, XIV Doblinger 09 696 A fejezet címe: Carmen Ottner (Wien) „…. erénye tán még szépségét is felülmúlja”. Esmeralda – Az „ártatlan”cigánylány. Franz Schmidt „Notre Dame”-jához K i v o n a t Beszélgetés 3.rész Arne Stollberg: Most nem vagyok biztos abban, hogy jól értettem-e: Ön arra céloz, hogy „Esmeraldá”-nak az archidiákonuson keresztüli feláldozása kvázi a wagneri megváltás-gondolat folytatása? Ottner: Bizonyos módon igen. Az arhidiákonus a végén így szól: „Ő meghal, és Te szabad vagy!” Hiszen mondhatná: „Phöbusnak” nem történt baja, ő él. A férfi megmenthetné a lányt. De nem teszi, mert: Ha Esmeralda halott, nem szembesül a lány szépségével, kisugárzásával, illetve nem látja őt többé táncolni. Stollberg: Ez természetesen nem feltétlenül a wagneri megváltás-gondolat folytatásával összefüggő tényező, legfeljebb a „Parsifal”-ban lehetne ezt annak tekinteni. Ottner: Nem akarom általában állítani, csupán megjegyezném: Az archidákonus magatartása talán egy bizonyos folytatás: A halállal a nő megszűnik létezni, ezáltal ismét tiszta lelkiismerettel élhetek. Gerhard Winkler: Még egy rövid megjegyzés a vezérmotívum kérdéséhez: Pontosítani kellene. Nem hiszem, hogy az ú.n. vezérmotívum-kezelés kérdésénél a „Notre Dame”-ban vezérmotívumokkal, emlékeztető motívumokkal avagy vezértémákkal, emlékeztető témákkal kell foglalkoznunk, inkább „vezéridiómákkal”. A közjáték magyar idiómának tűnik. „Esmeraldá”-ra mindig akkor emlékezünk, amikor a cigányidiómát kell felidézni. Természetesen ez a hegedűdallam is egyedül szólal meg, de nem változik, hanem csak hézagpótlásnak, az idiómára emlékeztető résznek számít. A célra összpontosítva látjuk a záró jelenetben, ahol archidiákonus imádkozik, és mindig „Esmeralda” jut az eszébe. Itt éppen ellentétes a két idióma, amely kontrasztot képez. Ezek a gregoriánus korál idiómák, amelyek beleszólnak a cigányzenébe. Ezért kellene pontosabban látni a vezérmotívum fogalmát. Gerhard Winkler: Természetesen ez is egyfajta idióma. De „Esmeralda” személyéhez kötődik, zeneileg kifejezve a szóban forgó témán, ill. motívumon és annak elemein keresztül. Ezt követjük végig az egész partitúrán át: Ha ez az e g y személy megjelenik, vagy ha csak röviden, egyetlen mondattal is említésre kerül, akkor, ha nem is állandóan az eredeti forma egésze, de annak mindig egyik fontos része következik. Avagy annak a témának a kiegészítése, amelyet Önöknek bemutattam: a hárfafigurációké. Mindig, abban a pillanatban, amikor a nő a háttérben énekel, vagy az egyik férfi róla beszél. Itt talán szerinted magyar idiómával és személyiségábrázolással való kapcsolatról van szó, egy vezérmotívum jellegű ötlet segítségével. Illetve arról, hogy ez nemcsak „Esmeralda”, az állítólagos cigányleány vezértémája, hanem önmagában annak a nőnek a vezértémája, akit mindenki szeret, és a cselekmény középpontjában áll. Scholz: Engedtessék meg, hogy szívből jövő köszönetet mondjunk a téma előadójának azért, hogy ezt az operát újra erősebben tudatosította bennünk. Nemcsak a közjátékot, hiszen az él. A fogadtatás történetében néha úgy tűnik, mintha ezt az operát egy buroknak mindössze két része alkotná, amelynek a közepén a közjáték drágaköve helyezkedik el, annak minden rémes kihatásával együtt. A közjátékot egyszer Pekingben, egy szállodai liftbe történő beszálláskor éltem át. Nem tudtam, örüljek-e ennek, avagy meg kell e ezen döbbennem. Főként akkor, ha az ember csak pár emeletet utazik, és záróakkord nélkül kell kiszállnia. Vége
1401 smaragd 2016-02-15 13:09:36 [Válasz erre: 1388 smaragd 2016-02-13 13:19:54]
A magyar hagyományokat, kultúrát méltósággal őrző pozsonyi magyarokról, felvidékiekről, Pozsonyról, finom ízléssel és mély rétegeket érintő tudással - 2015-ben - készült fimben néhány pillanatot a ferences templomban tölthettünk, ahol éppen orgonált valaki...
A magyar hagyományokat, kultúrát méltósággal őrző pozsonyi magyarokról, felvidékiekről, Pozsonyról, finom ízléssel és mély rétegeket érintő tudással - 2015-ben - készült fimben néhány pillanatot a ferences templomban tölthettünk, ahol éppen orgonált valaki...
1400 smaragd 2016-02-15 07:09:38
[url]https://de.m.wikipedia.org/wiki/Wiener_Staatsoper#Wiener_Hofoper_.2F_Hoftheater;Hofoper, Wien[/url]
[url]https://de.m.wikipedia.org/wiki/Wiener_Staatsoper#Wiener_Hofoper_.2F_Hoftheater;Hofoper, Wien[/url]
1399 smaragd 2016-02-15 07:07:36
[url]http://www.operone.de/opern/notrschm.html;Notre Dame, Diskografie[/url]
[url]http://www.operone.de/opern/notrschm.html;Notre Dame, Diskografie[/url]
1398 smaragd 2016-02-15 06:18:49 [Válasz erre: 1397 smaragd 2016-02-15 06:08:49]
Elnézést kérek a sajnálatos hibáért! A csodálatos művésznő neve helyesen: [url]https://de.m.wikipedia.org/wiki/Marie_Gutheil-Schoder;Marie Gutheil-Schoder[/url] [url]http://www.kulturpool.at/plugins/servlet/watermark/markImage?params=fGltYWdlVXJsPWh0dHA6Ly93d3cuYmlsZGFyY2hpdmF1c3RyaWEuYXQvUHJldmlldy8zMDc4MjIuanBnfHdhdGVybWFya1RleHQ9wqkgw5ZzdGVycmVpY2hpc2NoZSBOYXRpb25hbGJpYmxpb3RoZWt8ZGVmYXVsdEltYWdlVXJsPWh0dHA6Ly93d3cua3VsdHVycG9vbC5hdC9zLzE3MjQvNS8yL18vZG93bmxvYWQvcmVzb3VyY2VzL2F0LnVtYS5rdWx0dXJwb29sLmt1cG8tdWk6c3R5bGVzLWRlZmF1bHQtaWNvbnMvaWNvbi1pbWFnZS1wbHVzLWRlLmpwZw;Esmeralda: Marie Gutheil-Schoder[/url]
Elnézést kérek a sajnálatos hibáért! A csodálatos művésznő neve helyesen: [url]https://de.m.wikipedia.org/wiki/Marie_Gutheil-Schoder;Marie Gutheil-Schoder[/url] [url]http://www.kulturpool.at/plugins/servlet/watermark/markImage?params=fGltYWdlVXJsPWh0dHA6Ly93d3cuYmlsZGFyY2hpdmF1c3RyaWEuYXQvUHJldmlldy8zMDc4MjIuanBnfHdhdGVybWFya1RleHQ9wqkgw5ZzdGVycmVpY2hpc2NoZSBOYXRpb25hbGJpYmxpb3RoZWt8ZGVmYXVsdEltYWdlVXJsPWh0dHA6Ly93d3cua3VsdHVycG9vbC5hdC9zLzE3MjQvNS8yL18vZG93bmxvYWQvcmVzb3VyY2VzL2F0LnVtYS5rdWx0dXJwb29sLmt1cG8tdWk6c3R5bGVzLWRlZmF1bHQtaWNvbnMvaWNvbi1pbWFnZS1wbHVzLWRlLmpwZw;Esmeralda: Marie Gutheil-Schoder[/url]
1397 smaragd 2016-02-15 06:08:49 [Válasz erre: 1396 smaragd 2016-02-15 06:05:40]
[url]http://www.kulturpool.at/plugins/servlet/watermark/markImage?params=fGltYWdlVXJsPWh0dHA6Ly93d3cuYmlsZGFyY2hpdmF1c3RyaWEuYXQvUHJldmlldy8zMDc4MjIuanBnfHdhdGVybWFya1RleHQ9wqkgw5ZzdGVycmVpY2hpc2NoZSBOYXRpb25hbGJpYmxpb3RoZWt8ZGVmYXVsdEltYWdlVXJsPWh0dHA6Ly93d3cua3VsdHVycG9vbC5hdC9zLzE3MjQvNS8yL18vZG93bmxvYWQvcmVzb3VyY2VzL2F0LnVtYS5rdWx0dXJwb29sLmt1cG8tdWk6c3R5bGVzLWRlZmF1bHQtaWNvbnMvaWNvbi1pbWFnZS1wbHVzLWRlLmpwZw;Esmeralda Marie Gutheil-Schroder[/url]
[url]http://www.kulturpool.at/plugins/servlet/watermark/markImage?params=fGltYWdlVXJsPWh0dHA6Ly93d3cuYmlsZGFyY2hpdmF1c3RyaWEuYXQvUHJldmlldy8zMDc4MjIuanBnfHdhdGVybWFya1RleHQ9wqkgw5ZzdGVycmVpY2hpc2NoZSBOYXRpb25hbGJpYmxpb3RoZWt8ZGVmYXVsdEltYWdlVXJsPWh0dHA6Ly93d3cua3VsdHVycG9vbC5hdC9zLzE3MjQvNS8yL18vZG93bmxvYWQvcmVzb3VyY2VzL2F0LnVtYS5rdWx0dXJwb29sLmt1cG8tdWk6c3R5bGVzLWRlZmF1bHQtaWNvbnMvaWNvbi1pbWFnZS1wbHVzLWRlLmpwZw;Esmeralda Marie Gutheil-Schroder[/url]
1396 smaragd 2016-02-15 06:05:40 [Válasz erre: 1395 Ardelao 2016-02-15 00:16:10]
Franz Schmidt: Notre Dame Esmeralda: Marie Gutheil-Schroder [url]http://www.kulturpool.at/plugins/kulturpool/showitem.action?itemId=51539895608&kupoContext=default;Notre Dame, Esmeralda[/url]
Franz Schmidt: Notre Dame Esmeralda: Marie Gutheil-Schroder [url]http://www.kulturpool.at/plugins/kulturpool/showitem.action?itemId=51539895608&kupoContext=default;Notre Dame, Esmeralda[/url]
1395 Ardelao 2016-02-15 00:16:10 [Válasz erre: 1391 Ardelao 2016-02-14 07:31:18]
„NŐALAKOK A 19. ÉS A 20. SZÁZADI OPERÁBAN 2001. évi szimpózium” („FRAUENGESTALTEN IN DER OPER DES 19. UND 20. JAHRHUNDERTS Symposion 2001”) kiadta: Carmen Ottner Franz Schmidt Társaság, Tanulmányok Franz Schmidt témájához, XIV Doblinger 09 696 A fejezet címe: Carmen Ottner (Wien) „…. erénye tán még szépségét is felülmúlja”. Esmeralda – Az „ártatlan”cigánylány. Franz Schmidt „Notre Dame”-jához K i v o n a t Beszélgetés 2.rész Sieghart Döhring: Jómagam sohasem tekintettem a „Notre Dame”-ot elemző szemmel. De azt, amit Ön a motívumok kezeléséről mondott, nagyon érdekesnek találom. Ugyanis ebben az időben valóban, más zeneszerzőknél is találunk átmenetet az emlékeztető motívumok és a vezérmotívumok kezelésének ilyenfajta megkülönböztetése között. Mégpedig ez a wagneri vezérmotívum-kezelés technikája. Ez tehát azt jelenti, hogy zenei mindenképpen a motívum alkot egy zenei egységet, amelyet az ember megváltoztat, amellyel struktúrákat hoz létre. Habár - és ez valami más, mint Wagnernél - nem tökéletes jelrendszerként. Ez inkább ismételt visszatérés a partitúra teljes végigzenéléséhez. Ahol azután az ember nem feltétlenül tudja megmondani minden egyes helyen, hogy ott az adott motívum mit jelent. Gyakran egy bizonyos motívum variációja. Így pedig hivatkozások egész hálózata jön létre. A rafináció aztán gyakran abban rejlik, hogy a zeneszerzők játszanak az ilyen hivatkozások kétértelműségével. Mégis, nekem úgy tűnik, mintha kicsit abba az irányba haladnánk, amelyet Ön itt leírt. Ottner: A már meglévő irodalmat természetesen ismertem. De ha az ember egy ilyen referátumot készít elő, akkor még pontosabban megnézi a Franz Schmidt „Notre Dame”-jával kapcsolatosat. És engem bizonyos mértékig megdöbbentett az a mód, ahogyan az emberek ezen úgymond „átsiklanak”. Arról, hogy a „Notre Dame”-ban kizárólag egy emlékeztető motívum kezeléséről van szó, biztosan nem lehet beszélni, és az Ön által elmondottakat csak megerősíteni tudom. Döhring: A zenei technika szemszögéből ez legalább olyan, mint Wagnernál. Csak más a szerepe. És ha még hozzátehetem: Mazzucato nem volt olyan jelentéktelen ember. Bár az „Esmeraldá”-t nem ismerem, de helyette a „La fidanzata di Lammermmoor”-t igen. Csaknem Donizettivel egyidejűleg ezt az anyagot is megzenésítette – amely egyáltalán nem rossz opera az akkori kor mércéjével mérve. Mazzucato később a Milánói Konzervatórium igazgatójaként vált nagyon híressé, és az évszázad közepe táján fontos szerepet játszott Olaszország zenei életében. Ha további megzenésítések után kutatunk, megállapíthatjuk, hogy Alexander Dargomisszkij is írt egy „Esmeraldát” (1836-40). És nem kellene figyelmen kívül hagyni több „Esmeralda” c. balettet sem. Ez egészen kedvelt balett anyag volt, ahol a balerinák élő kecskéket vittek fel a színpadra – különleges „gag”-ként. Hiszen Esmeraldának a regényben van kecskéje. Lederer: Ezek az operában nem szerepelnek, de a balettekben igen. Ottner: Schmidt lemondott a kecskéről. Ma még meg fogjuk hallgatni Höslinger úr beszámolóját. Figyelembe kell vennünk azt, hogy Esmeraldát Marie Gutheil-Schoder teremtette. Lenyűgöző személyiség volt. Vannak fotók az ősbemutatóról, ahol csinos ruhában, mesés dekoltázzsal látható. El tudom képzelni, hogy Gutheil a külsejével, összetéveszthetetlen hangjával, színészi tehetségével, személyiségével, sármjával igen mély benyomást gyakorolt. A kereskedelmi forgalomban mindössze egy CD kapható (a „Capriccio” cég kiadásában). Az ORF-nak persze van egy felvétele a Wiener Volksopernak a hetvenes években megrendezett egyik előadásáról, amely nagyon jó volt. Sajnos, ez a felvétel nagyon rossz, alig lehet lejátszani. Jóllehet, ez az előadás az „Esmeralda” tekintetében sokkal jobb: Akkoriban a fiatal Julia Migenes énekelt a Volksoperban, e szerep „inkarnációja”. A CD-n a már nem fiatal Gwyneth Jonest halljuk, erős vibrátóval, ez lerombolja a kívánt hatást. Döhring: Már nincs rádiós hangszalagfelvétel? Ottner: Van, de rossz. A zenekart szinte egyáltalán nem lehet hallani. A felvételt átjátszattam CD-re. Sajnos, csak magánhasználatra alkalmas. Döhring: A felvételt a rádió székházában készítették? Ottner: Igen. Julia Migenesnek – hála üde hangjának – elhiszi az ember ezt a fiatal és ártatlan leányt. Ez egy fiatalabb énekesnő számára, aki színészi tehetséggel is bír, bizonyára nagyon hálás feladat. Folyt. köv.
„NŐALAKOK A 19. ÉS A 20. SZÁZADI OPERÁBAN 2001. évi szimpózium” („FRAUENGESTALTEN IN DER OPER DES 19. UND 20. JAHRHUNDERTS Symposion 2001”) kiadta: Carmen Ottner Franz Schmidt Társaság, Tanulmányok Franz Schmidt témájához, XIV Doblinger 09 696 A fejezet címe: Carmen Ottner (Wien) „…. erénye tán még szépségét is felülmúlja”. Esmeralda – Az „ártatlan”cigánylány. Franz Schmidt „Notre Dame”-jához K i v o n a t Beszélgetés 2.rész Sieghart Döhring: Jómagam sohasem tekintettem a „Notre Dame”-ot elemző szemmel. De azt, amit Ön a motívumok kezeléséről mondott, nagyon érdekesnek találom. Ugyanis ebben az időben valóban, más zeneszerzőknél is találunk átmenetet az emlékeztető motívumok és a vezérmotívumok kezelésének ilyenfajta megkülönböztetése között. Mégpedig ez a wagneri vezérmotívum-kezelés technikája. Ez tehát azt jelenti, hogy zenei mindenképpen a motívum alkot egy zenei egységet, amelyet az ember megváltoztat, amellyel struktúrákat hoz létre. Habár - és ez valami más, mint Wagnernél - nem tökéletes jelrendszerként. Ez inkább ismételt visszatérés a partitúra teljes végigzenéléséhez. Ahol azután az ember nem feltétlenül tudja megmondani minden egyes helyen, hogy ott az adott motívum mit jelent. Gyakran egy bizonyos motívum variációja. Így pedig hivatkozások egész hálózata jön létre. A rafináció aztán gyakran abban rejlik, hogy a zeneszerzők játszanak az ilyen hivatkozások kétértelműségével. Mégis, nekem úgy tűnik, mintha kicsit abba az irányba haladnánk, amelyet Ön itt leírt. Ottner: A már meglévő irodalmat természetesen ismertem. De ha az ember egy ilyen referátumot készít elő, akkor még pontosabban megnézi a Franz Schmidt „Notre Dame”-jával kapcsolatosat. És engem bizonyos mértékig megdöbbentett az a mód, ahogyan az emberek ezen úgymond „átsiklanak”. Arról, hogy a „Notre Dame”-ban kizárólag egy emlékeztető motívum kezeléséről van szó, biztosan nem lehet beszélni, és az Ön által elmondottakat csak megerősíteni tudom. Döhring: A zenei technika szemszögéből ez legalább olyan, mint Wagnernál. Csak más a szerepe. És ha még hozzátehetem: Mazzucato nem volt olyan jelentéktelen ember. Bár az „Esmeraldá”-t nem ismerem, de helyette a „La fidanzata di Lammermmoor”-t igen. Csaknem Donizettivel egyidejűleg ezt az anyagot is megzenésítette – amely egyáltalán nem rossz opera az akkori kor mércéjével mérve. Mazzucato később a Milánói Konzervatórium igazgatójaként vált nagyon híressé, és az évszázad közepe táján fontos szerepet játszott Olaszország zenei életében. Ha további megzenésítések után kutatunk, megállapíthatjuk, hogy Alexander Dargomisszkij is írt egy „Esmeraldát” (1836-40). És nem kellene figyelmen kívül hagyni több „Esmeralda” c. balettet sem. Ez egészen kedvelt balett anyag volt, ahol a balerinák élő kecskéket vittek fel a színpadra – különleges „gag”-ként. Hiszen Esmeraldának a regényben van kecskéje. Lederer: Ezek az operában nem szerepelnek, de a balettekben igen. Ottner: Schmidt lemondott a kecskéről. Ma még meg fogjuk hallgatni Höslinger úr beszámolóját. Figyelembe kell vennünk azt, hogy Esmeraldát Marie Gutheil-Schoder teremtette. Lenyűgöző személyiség volt. Vannak fotók az ősbemutatóról, ahol csinos ruhában, mesés dekoltázzsal látható. El tudom képzelni, hogy Gutheil a külsejével, összetéveszthetetlen hangjával, színészi tehetségével, személyiségével, sármjával igen mély benyomást gyakorolt. A kereskedelmi forgalomban mindössze egy CD kapható (a „Capriccio” cég kiadásában). Az ORF-nak persze van egy felvétele a Wiener Volksopernak a hetvenes években megrendezett egyik előadásáról, amely nagyon jó volt. Sajnos, ez a felvétel nagyon rossz, alig lehet lejátszani. Jóllehet, ez az előadás az „Esmeralda” tekintetében sokkal jobb: Akkoriban a fiatal Julia Migenes énekelt a Volksoperban, e szerep „inkarnációja”. A CD-n a már nem fiatal Gwyneth Jonest halljuk, erős vibrátóval, ez lerombolja a kívánt hatást. Döhring: Már nincs rádiós hangszalagfelvétel? Ottner: Van, de rossz. A zenekart szinte egyáltalán nem lehet hallani. A felvételt átjátszattam CD-re. Sajnos, csak magánhasználatra alkalmas. Döhring: A felvételt a rádió székházában készítették? Ottner: Igen. Julia Migenesnek – hála üde hangjának – elhiszi az ember ezt a fiatal és ártatlan leányt. Ez egy fiatalabb énekesnő számára, aki színészi tehetséggel is bír, bizonyára nagyon hálás feladat. Folyt. köv.
1394 smaragd 2016-02-14 21:50:05 [Válasz erre: 1390 smaragd 2016-02-14 06:15:49]
[url]https://de.m.wikipedia.org/wiki/Perchtoldsdorf; Perchtoldsdorf[/url]
[url]https://de.m.wikipedia.org/wiki/Perchtoldsdorf; Perchtoldsdorf[/url]
1393 Ardelao 2016-02-14 14:35:00
Zenei Élet , VII. éfolyam, 2. szám – 1922. december Idézet a Budapesti Hangversenyélet. címmel megjelent cikkből, eredeti helyesírással „ ……………… A 4. filharmónikus koncert ujdonsága a pozsonyi születésü, de Bécsbe került Schmidt Ferenc második szimfóniája volt. A formákhoz való ragaszkodásban Bruckner, egyébként Mahler nyomdokain halad. Legjobban tetszett a variációs tételből a VIII. változat élénk és telt hangu magyarosságával. ………… a hazajött Dohnányi temperamentumos vezetésével … .”
Zenei Élet , VII. éfolyam, 2. szám – 1922. december Idézet a Budapesti Hangversenyélet. címmel megjelent cikkből, eredeti helyesírással „ ……………… A 4. filharmónikus koncert ujdonsága a pozsonyi születésü, de Bécsbe került Schmidt Ferenc második szimfóniája volt. A formákhoz való ragaszkodásban Bruckner, egyébként Mahler nyomdokain halad. Legjobban tetszett a variációs tételből a VIII. változat élénk és telt hangu magyarosságával. ………… a hazajött Dohnányi temperamentumos vezetésével … .”
