FRANZ SCHMIDT MŰVEI – KONCERTEK 2017/2018/2019/2020/2021

Tokyo Metropolitan Theatre
1-8-1 Nishi-Ikebukuro, Tokyo, 171-0021, Japan
DATES/TIMES IN TOKYO TIME ZONE
Saturday 13 November 2021    18:00
Sunday 14 November 2021    14:00

PROGRAMME
Weber, Carl Maria von (1786-1826)    Der Freischütz: overture    
Liszt, Franz (1811-1886)    Piano Concerto no. 2 in A major, S 125    
Schmidt, Franz (1874-1939)    Symphony no. 2 in E flat major

PERFORMERS
NHK Symphony Orchestra Tokyo    
Fabio Luisi    Conductor
Alessandro Taverna    Piano

Paul Badura-Skoda emlékére, születésének októberi évfordulója alkalmából

Franz Schmidt és Paul Wittgensteint zenei, zeneszerző-zongorista együttműködését ismerteti, röviden, YouTube videó:
Paul Badura-Skoda - Tocatta em D menor para a mão esquerda (Franz Schmidt)

Egy vélemény:
A work of exquisite beauty and awesome difficulty. The style and sound remind me of a carillon, on which it would sound absolutely gorgeous, though it would probably impossible to play in the prescribed tempo. Hats off to Badura-Skoda for daring to play it live. I never realized he was such a virtuoso, always thought he had confined himself to the Viennese classics but that is far from true. The performance is a bit ragged though, compared to the excellent recording by Stefan Warzycki (a left-hand specialist) on Nimbus, which is the only other recording I know about. Admittedly that is a studio recording, so probably cleaned up a bit. In a live recording slips are bound to happen, and those here are not really disturbing. My appreciation for Badura-Skoda has gone up several notches despite the fluffs. Thanks for the upload !

Nem én kerestem, nem is én találtam - kaptam! Köszönöm szépen :-).

• Napi Magyarország, 1999-04-01 / 76. szám:

„Muzsika-szó

Ezúttal a karmesterekről

  „[…] Peter Schrottner, a grazi opera első karmestere, patinás európai nagyzenekarok gyakori vendége. Merész kísérlethez társult, ami­kor elvállalta R. Strauss Elektra című operájának vezénylését egy igazán szokatlan helyszínen, a Duna Plaza bevásárlóközpont­ban. A Galgóczy Judit jegyezte előadásban volt ugyan, ami za­vart (a helyszíni zajok, a rendezés számomra sokszor követhetetlen logikája), de a produkció drámai feszültsége lenyűgözött. Kima­gasló énekes-színészi alakítást nyújtott a címszerepben Somogyi Eszter és Klytaimnestra figurájá­ban Ortrun Wenkel, a Salieri-zenekar pedig legjobb formáját hozta ki Schrottner kezében. […]” 

(Kerényi Mária újságíró, zenekritikus)

Ma érkezett meg a küldemény, 4 elegáns, magas színvonalú zenei periodikát kaptam!

16. St. Galler Festspiele NOTRE DAME Festspieloper auf dem Klosterhof 

A tíz évvel ezelőtti reykjaviki felvétel is Bécstől való nagy távolsága miatt került most fórumunkba, Franz Schmidt, az elfeledett zeneszerző...
Legfőképpen az érdekelt, hogyan került a karmester Franz Schmidt operájával kapcsolatba - erre még nem derült fény, lehet, hogy az Intermezzo volt az egyetlen műrészlet, amit tőle vezényelt. Meglepett, hogy milyen kevés adat található Peter Schrottner munkásságáról az interneten. Nem ugrik elő Wikipédia, vagy más életművét bemutató oldal, persze, aki keres talál, lehet folytatni :-).
Ezért örültem annak, hogy a Wiener Staatsoper oldalán az alábbi előadásokra bukkantam. 
SUCHERGEBNIS
Vorstellungen mit Peter Schrottner
DER ROSENKAVALIER
Dirigent | 2 Vorstellungen | 30.10.1974–10.03.1975
EUGEN ONEGIN
Dirigent | 25 Vorstellungen | 10.11.1973–18.09.2000
LA TRAVIATA
Dirigent | 1 Vorstellung | 25.06.1975
RIENZI
Dirigent | 2 Vorstellungen | 26.10.1999–30.10.1999
*
továbbiak:
https://wagnerdisco.net/ari/rienzi/2000-2019/2000-10-14-schrottner-wien/
Provided to YouTube by NAXOS of America
Rienzi: Rienzi, Act III: Finale: Gebet der Frauen: Schutz, heil'ge jungfrau, Romas Sohne! · Stuttgart State Opera Chorus
Rienzi: Rienzi, Act III: Finale: Gebet der Frauen: Schutz, heil'ge jungfrau, Romas Sohne!
Die Grossen Opernchore
℗ 2006 Profil
Released on: 2006-01-01
Choir: Stuttgart State Opera Chorus
Conductor: Peter Schrottner
Orchestra: Stuttgart State Orchestra
Composer: Richard Wagner
*
https://searchworks.stanford.edu/view/10133415

Hát, nem egy gyakran foglalkoztatott opera-karmester. A linked szerint 2000-ben szerepelt utoljára Bécsben. De máshol is csak elvétve kap lehetőséget.

Vorstellungen mit Peter Schrottner - Wiener Staatsoper

Franz Schmidt "Notre Dame": Intermezzo  

Iceland Symphony Orchestra
conductor: Peter Schrottner
Harpa Concert Hall, Reykjavik 21-05-2011 / YouTube

ALBUM DER WOCHE – PAAVO JÄRVI DIRIGIERT SYMPHONIEN VON FRANZ SCHMIDT

03.10.2020 von Henrik Oerding

https://www.br-klassik.de/aktuell/br-klassik-empfiehlt/cd/album-der-woche-franz-schmidt-symphonien-paavo-jaervi-100.html

Ezen a felvételen németül hallhatunk részletet az adásból - az elhangzottak nem mindenhol felelnek meg a tényeknek... - ám erre nem fogok kitérni. Akit valóban érdekel a téma, az regisztrált vagy "fizetős" oldalt is megnyit, továbbá korábbi és korabeli hiteles bejegyzéseinkből is tájékozódhat.

Örültem ennek a műsornak, és az ausztráliai linknek is, régi kedvencemet az új-zélandi Franz Schmidt-hetet sem felejtem: mindegyik visszahozza - továbbviszi Franz Schmidt zenéjét a 21. századba.

Sajnos a feltett kérdésre (és egyebekre) csak akkor kapunk választ, ha fizetünk havi 3 dollárt.

Forrás

Paavo Järvo on Franz Schmidt

Paavo Järvi talks to Clive Paget about his recording of Franz Schmidt's symphonies, Limelight's Recording of the Month in December.

by Clive Paget on 23 November, 2020

Estonian conductor Paavo Järvi has followed in the footsteps of his father Neeme and recorded the complete symphonies of Austrian composer Franz Schmidt (1874-1949). Perfect examples of the late-Romantic tradition, the Frankfurt Radio Symphony Orchestra give stellar accounts of all four works on Deutsche Grammophon. Clive Pagetcaught up with the maestro to discover just what it is about Schmidt that gets his musical juices flowing.

When did you first come across Franz Schmidt and his four symphonies?

Forrás: https://www.hebu-music.com/de/musiker/franz-schmidt.6634/

Franz Schmidt
Komponist

Franz Schmidt (* 22. Dezember 1874 in Pressburg, Österreich-Ungarn; - 11. Februar 1939 in Perchtoldsdorf) war ein österreichischer Komponist.
Schmidt stammte aus einer teils österreichischen, teils ungarischen Familie. Er kam 1880 nach Wien und studierte hier 1890-1896 bei Ferdinand Hellmesberger und kurze Zeit auch bei Anton Bruckner. 1896-1911 war er Cellist des Hofopernorchesters, unterrichtete viele Jahre als Cello-, Klavier- und Kompositionslehrer am Wiener Konservatorium (später: Musikakademie) und war dort 1925-1927 Direktor, 1927-1931 Rektor. Als Komponist knüpfte Schmidt an Brahms und Bruckner an, entwickelte aber eine durchaus eigenständige, persönlich gefärbte Tonsprache unter Verwendung vieler slawischer und ungarischer Elemente. Sein Gesamtwerk umfasst die spätromantische Oper "Notre Dame" (1914), deren Vorspiel zum 3. Akt noch heute konzertant aufgeführt wird, die Oper "Fredigundis" (1922), Symphonien und Kammermusik sowie Werke für Orgel und Klavier. Weltweite Bekanntheit erlangte sein Oratorium "Das Buch mit sieben Siegeln", nach den apokalyptischen Visionen des Johannes (1935-1937). Dieses Werk schließt den Bogen der Oratorientradition, der mit Haydns "Schöpfung" seinen Ausgang nahm.

Ma telefonon beszéltem a "Notre Dame"- felvétellel kapcsolatban a Szent Galleni Ünnepi Játékok munkatársnőjével. Élmény volt Franz Schmidt operájáról társalogni vele! Sajnos, amit a felvételről mondott, az már kevésbé, ugyanis nem vették fel az előadást, azaz nem nyilvános. Hét előadást terveztek, az időjárási viszontagságok miatt nem sikerült mindegyiket megtartani. Ismertetőket kapok, ezeket majd reményeim szerint felhozom a fórumra.

Franz Schmidt kottakézirata, ceruza, részben tinta, vázlatok, részletek

https://www.europeana.eu/hu/item/2059216/data_item_onb_sounds_AL00238824

Forrás: Österreichische Nationalbibliothek 
Konzertante Variationen über ein Thema von Beethoven für Klavier und Orchester. Particell der letzten Variation. Skizzen
Konzertante Variationen über ein Thema von Beethoven / Entwürfe
Bleistift, vereinzelt Tinte

Forrás: http://www.klassik-heute.de/4daction/www_medien_einzeln?id=19781

Im jüngeren Konzertbetrieb hat bisher noch jedes Werk von Franz Schmidt einen echten Erfolg gefeiert. Beim Publikum kommt seine Kunst sehr gut an; in jedem Beitrag seines eher schmalen Œuvres drückt sich eine Moderne aus, welche die avantgardistischen Tendenzen Mahlers und Schönbergs nicht nachverfolgt, aber auch nicht ignoriert, sondern vielmehr auf subtile Weise in das Komponieren einarbeitet – und das auf höchster Höhe des handwerklichen Metiers.

Ein hervorragendes Beispiel für Schmidts komplexe Selbstpositionierung innerhalb der Musikgeschichte sind seine Konzertanten Variationen auf ein Thema von Beethoven für Klavier linker Hand und Orchester von 1923: Schmidt spielt auf hochintelligente Weise mit dem Topos der Variation, in dem er das Variierte erst spät im Sinne einer Rätselauflösung präsentiert, im Verlauf dieses sinnlich-intellektuellen Spiels jedoch einen unglaublichen Reichtum von Assoziationen und Anspielungen vorführt.

Genau in dieser Perspektive könnte man nun Fragen an den Interpreten, den Pianisten Markus Becker, richten: Müßten die quasi barockisierenden oder klassizistischen Passagen nicht eher im gleichsam durchlüfteten Nonlegato gespielt werden, behutsam, nur vorgestellt, aber dennoch merklich an der historischen Artikulation orientiert, als im breiten, wenngleich sicherlich sehr klangschönen Legato? Generell liegt Becker das impressionistische Bandelwerk, etwa in der Introduktion, ebenso das liedhafte Element, das tief empfunden und mit rundem Ton vorgestellt wird, mehr als die zupackende Geste; zumindest die Bolero-Passage könnte noch etwas mitreißender gespielt werden. Doch im großen Ganzen ist diese Einspielung eine sehr gute Ergänzung zur älteren und seinerzeit sehr verdienstvollen Einspielung von Karl-Andreas Kolly und dem Musikkollegium Winterthur unter Werner Andreas Albert (Pan Classics 1998).

All diese interpretationsästhetischen Fragen stellen sich nicht für die Realisierung von Schmidts monumentalem Klavierkonzert Es-Dur, weil die bei aller Vielfalt stärker einheitlich gehaltene Ästhetik, der durchgehend expressive Grundton, weniger stilistisches Rollenspiel verlangt als vielmehr blutvolles Virtuosentum. Ein immenser Vorzug dieser schönen Produktion ist die NDR Radiophilharmonie, die unter der sehr präzisen und Transparenz gewährenden Leitung von Eiji Oue sehr geschlossen in Erscheinung tritt und wunderbar gerade in die Tiefe hinein aufblüht.

Dr. Michael B. Weiß 02.09.2010

* Úgy emlékszem Ardelao fordításában már közreadtuk, meg lehet keresni, a német eredeti itt olvasható.

Jaj, nehogy 36 eurót adjál ki egy Franz Schmidt kottáért, amikor itt van egy csomó, tök ingyen, közte a Beethoven variáció is. :)

Franz Schmidt: Konzertante Variationen über ein Thema von Beethoven für Klavier und Orchester (1923)

https://www.universaledition.com/franz-schmidt-647/werke/concertante-variationen-3238
Musterseiten  (A kétkezes változat kottája.)

Franz Schmidt: Variationen über ein Husarenlied (1930-1931)

Több elemzést ismertettünk már fórumunkon erről a műről, legutóbb a 4000 és a 4002 számú bejegyzésben említettem, a 3999 számúban YouTube felvételen meghallgatható.

A würzburgi Monteverdi Kórus videóit is közreadtuk már - előbb utóbb az érdeklődő itthoni zeneszeretők is megismerik ezeket a felvételeket. Örültem az angol nyelvű bejegyzéseknek, ismerik Franz Schmidt műveit.

Szívesen. :)

Az utolsó hozzászóló nem erről a műről ír, hanem a Das Buch-ról, és annak a Monteverdi kórus általi előadását méltatja. Itt van ebből egy rövid részlet.

Franz Schmidt: Konzertante Variationen über ein Thema von Beethoven für Klavier und Orchester (1923)

Franz Schmidt : Conzertante Variationen über ein thema von Beethoven for piano (LH) and orch. (1923) / YouTube

Néhány hozzászólás:

• Enjoyed an early-morning listen to this one which, for me, is a lovely, absorbing Variations composition. The orchestral writing is beautifully nuanced while the piano  is exquisitely (and, at times, with unbelievable virtuosity) played by Kolly's left hand. Marvellous stuff. Thanks.
• Welcome back, Rodders!  What a delicious, engaging work Schmidt has given us.  Kolly's playing strikes my ear as very colorful and sensuous, and perfectly matched by the orchestra.  They work so beautifully together that it is difficult to say who is the conductor and who is the soloist!
• Thank you Thom. Are you familiar with Schmidt's orchestral Variationen über ein Husarenlied?
• Rodders, "yes" to the Husarenlied.  I have just finished listening to it and - I must say, with admiration for Schmidt's brilliance, that Schmidt knows his variation form and orchestration!  Some sections of it strike me as having an eyes-on-the-distant-shore quality while others are purely down-to-earth-ish delightful!  Before hearing these Beethoven Variations, the only Schmidt I knew was Das Buch mit sieben Siegeln.  There are several sections of it on YouTube as performed by the Monteverdi Choir Wurzburg, under Matthias Beckert, and it is not hyperbolic of me to say that that performance utterly devastated me.  By the sheer explosively visceral force of the piece and that performance of it.  The virtuosity of the performance was simply astonishing.  Beckert's conducting of the piece's complex counterpoint and its concerto grosso-like interplay of choir and orchestral voices, while certainly having no lack of musicianship,  struck me as strongly personal.  I have heard other recordings of Das Buch since, but the performances seem held back, less spontaneous, lacking any strong sense of - dare I say it? - spiritual intensity.  Beckert and the Wurzburgh forces seem to "get it" that Schmidt was virtually on his death bed when he wrote Das Buch, and they give it a commanding and dramatic immediacy .  I hear a powerful sense of the intensely Universal but profoundly intimate experience at that time of Schmidt's life.  (One must not psychologize too much, and I must confess that my experiences of death were formed by many funerals I attended while living in Los Anges in the 1980s and '90s. And the fact that, unfathomably, I survived!)  I was quite surprised to read that the Beethoven Variations were composed by the same person who wrote Das Buch!  Thanks to the wonderful recordings you (and Gunnar!) bring to YouTube, I have heard much wonderful music I would not have otherwise heard!

Egészen jó stílustanulmány. :) Rosszul adtad meg a linket, nem nyitható meg, de segítek: itt a jó link.

Franz Schmidt : Conzertante Variationen über ein thema von Beethoven for piano (LH) and orch. (1923)

• YouTube Rodders 12,7 E feliratkozó

The theme is from the third movement, Scherzo of Beethoven's Violin Sonata No. 5 in F major Op. 24 'Frühlingssonate'

 I. Langsam
II. Thema
III. Ruhig fliessend
IV. Lebhaft, Doch nicht zu schnell
V. Langsam - Sehr lebhaft
VI. Sehr ruhig
VII. Mässig bewegt - Sehr lebhaft.
Performed by Karl-Andreas Kolly (piano) and Musikkollegium Winterthur conducted by Werner Andreas Albert

Köszönöm szépen, bevallom, hogy szerény személyemet önző :-) érdek vezette: érdekelt Franz Schmidt életműve - és itt a fórumon én is megismertem. 
Köszönöm a segítségedet!
(A felbukkant zavaró és félrevezető bejegyzések száma jelentéktelen, mint ahogyan a tartalmuk is hasonló. Most már tudom, hogy az egész internetes világon mindenhol előfordul.)

Ha visszagondolok a kezdetekre, arra az időre, amikor megnyitottad ezt a topikot, eszembe jut Lorenz pillangóhatás elmélete. Érdekes módon a Husarenlied általunk történt „felfedezése” óta Franz Schmidtről rengeteg anyag jelent és jelenik meg a neten, holott korábban alig lehetett róla a világhálón információt találni. A Téged ért sok - sajnálatosan ellenséges hangú - kritika ellenére senki sem tagadhatja, hogy e pozitív változás előidézésében Neked jelentős részed volt, de azt is mondhatnám: Neked volt részed. Talán pontosan a Te „szárnycsapásod” hatására indult el az az információs lavina, amely kialakulásának az ideje nagyjából e topik megszületésének az idejével esik egybe. Mert véletlenek nincsenek … :)

Nagyon örülök neki, köszönöm, hogy fáradtál vele!

Várom a teljes felvételt :-), lehet, hogy írok nekik, érdeklődöm.

Most újra meghallgattam a Husarenliedet és mindig eszembe jut, amikor felfedezted és először hallottad, gondolom, hogy megvan ez a bejegyzés valahol az elején :-).

Franz Schmidt operájáról sok kritika jelent meg, dicsérő és elmarasztaló egyaránt. Ezért érdemesnek találtam lefordítani a 2021. évi, Szt. Galleni Ünnepi Játékok előzetesében elhangzottakat is.

Franz Schmidt operája a 2021. június 25. és július 9. között megrendezett,  16. Szent Galleni Ünnepi Játékok keretében

Peter Heilker operaigazgatónak a műhöz fűzött bevezetője:

(Miután a videóban spontán beszélgetés hangzott el, az alábbi fordításból néhány apróbb, a megértést zavaró részletet /szóismétléseket, befejezetlen mondatokat, stb./, valamint a díszlettervezővel folytatott, a zenét nem érintő interjút kihagytam.)

Peter Heilker operaigazgató:

          Kedves Közönség!

          Isten hozta Önöket itt, a Klosterplatzon, a 16. Szent Galleni Ünnepi Játékokra, amelyekre ismét igazi ritkaságot bányásztunk elő Önöknek, egy olyan ritka operát, amely az Önök kedvéért kívánkozik felébredni, amelyet élőben Önök közül eddig aligha hallhatott valaki.

          Franz Schmidt Notre Dame-ja szerepel a programban, pedig ez az opera tulajdonképpen igen-igen népszerű, minden kívánságkoncerten előforduló közjátéka ellenére sem tudott a repertoárban Ausztria határain túl gyökeret verni. Ugyanakkor nagyon is megérdemelte volna, mert ez olyan anyag, amelyből nagyszerű mozi készült. Önök mindannyian ismerik a Notre Dame-i harangozóról készült nagy filmeket, egy olyan anyagot, amely még egy nagyoperához is ideális téma.

          Bátorkodtunk ezt az Önök számára előbányászni, összeállítottunk egy nemzetközi top énekesekből álló együttest, és engedelmükkel ma Carlos Wagner rendezővel, a Tarifa városból érkezett Rifail Ajdarpasiccsal és természetesen Michael Balke zeneigazgatóval némi tájékoztatást adunk arról, hogy mi várja  majd Önöket ünnepi előadásainkon, itt, az Ünnepi Játékokon.

          Carlos Wagnert harmadszor üdvözölhetem itt, a fesztivál színpadán, ami különös öröm számomra, mert ő két fantasztikus előadást, óriási közönségsikereket hozott ide, amelyek már beleégtek az ünnepi játékok emlékezetébe: a „Faust elkárhozásá“-t és „A két Foscari“-t.

          Amikor felkértem arra, hogy csinálja meg Franz Schmidt Notre Dame-ját, viszonylag gyorsan igent mondott, bár ez nem teljesen igaz. Vagy mégis, Carlos?

Carlos Wagner rendező:

          A darabot nem ismertem, de Quasimodo és Esmeralda története természetesen fogalom volt számomra, tehát, azt gondoltam, hogy ez bizonyára érdekes darab. Átolvastam a librettót, és kicsit belehallgattam a zenébe, mindenekelőtt az Intermezzóba, amely a darabból a legismertebb zene, és azonnal ígéretet tettem. Teljesen világos volt számomra, hogy ez az opera rám szabott feladat.

Peter Heilker operaigazgató:

          Miért rád szabott feladat?

Carlos Wagner rendező:

         Mert vannak benne pszichológiailag jól meghatározott karakterek, akik a darabban még további fejlődést mutatnak. Amit néhány operánál oly nehéznek találok, az, ha a karakterek annyira sablonosak. Ilyenek ebben a darabban nincsenek. Itt rengeteg cselekmény van, de vannak olyan nagy pillanatok is, amelyekhez nagy jelenetek megrendezésre van szükség, az egész kórussal a színpadon. Ugyanakkor vannak teljesen intim, pszichológiailag nagyon átgondolt jelenetek is. Ezt a kontrasztot nagyon izgalmasnak találom.

Peter Heilker operaigazgató:

          Az operák történetében meglehetősen egyedi esettel van dolgunk, sokáig kell töprengenem, de ismersz-e még egy olyan művet, amelyben négy férfi főszereplő forog egy női főszereplő körül? Tehát, a középpontban egy nő áll, aki tulajdonképpen minden fonalat a kezében tart, és végül mégis ő lesz az áldozat. Négy férfi verseng érte, ám életterveiket illetően sajnos ők is kudarcra vannak ítélve.

Carlos Wagner rendező:

          Most egyetlen ilyen sem jut az eszembe, de ami érdekes ebben, elsősorban az, hogy Esmeralda egyáltalán nem áldozatként kerül bemutatásra, hanem erős, nagyon modern nőként, aki szembenéz a sorsával, és megpróbál valahogyan megküzdeni ezzel a négy férfival. Az, hogy a történet szerint a végén kudarcra van ítélve, nem az ő beállítottságából fakad. Ő egyáltalán nem fogadja el az áldozat pozícióját, és ezt is nagyszerűnek találom a ma közönsége szempontjából, nevezetesen azt, hogy a darab középpontjában egy erős nő áll.

Peter Heilker operaigazgató:

          Az utóbbi években valóban folyik Franz Schmidt zeneszerzőként történő újrafelfedezése. Nemcsak szimfóniáit adják elő újra, és veszik fel nagy zenekarok -, nem beszélve a világ legjelentősebb zenekarairól -, hanem ő olyan zeneszerző, akinél  igen sajátos dolgokat hallunk, nagyon sajátos, különös dolgokat fedezünk fel. Néhányan azt mondják, kissé úgy hangzik, mintha Brucknert Tokajiba mártották volna.

          Mit ad számodra ez a zene, Michael? Mi az, ami Franz Schmidtben annyira egyedülálló, hogy időközben a Berlini Filharmonikusok, a Bécsi Filharmonikusok, a Hauer Zenekar minden szimfóniáját felveszik, és az elmúlt négy-öt évben zenéjével ismét foglalkoznak?

Michael Balke zeneigazgató:

          Nos, azt kell mondanom, hogy ez a korszak, amelyet én tulajdonképpen bécsi kései romantikának nevezek, amúgy is lenyűgöző, és Franz Schmidt ebben teljesen sajátos helyet talált. Azt kell mondanom, nem tudjuk pontosan, hogy zeneileg hátra- vagy előretekint, és ez engem annyira magával ragad! Tehát, Brahmstól, Brucknertől Liszttől érkezünk, és a korai Berg, Strauss felé tartunk, ő azonban e nagy zeneszerzők környezetében megtalálta a maga teljesen sajátos tonális nyelvét. Ez pedig számomra egy teljesen lenyűgöző, ragyogó, tündökletes partitúra, rengeteg hangszínnel és árnyalatok egész palettájával, amelyekkel élhetünk, amelyekből meríthetünk. 

Peter Heilker operaigazgató:

          Ez kaotikusan hangzik: Vad paletta, Schmidtnél, aki tulajdonképpen teljesen formálisan komponál. Azaz ő egy régi iskola szimfonikusa: szonáták, fő tétel, passacaglia, fugati, tehát nagyon szigorú szerkezet, amely másoknál rettentően unalmasan hangozhat, nála pedig – pontosan, ahogyan mondod – ragyogóan, izgalmasan hangzik.

Michael Balke zeneigazgató:

          Pontosan, ahogy mondod, ragyogó, izgalmas, mert dramaturgiailag az egészet ügyesen alkalmazza, így érezheted, hogy hol vagy a darabban és mely szereplőnél, miután pedig volt színházi gyakorlata, tudta, mi működik, és a rendelkezésére álló zenei eszközöket az egyes helyzeteknek megfelelően, teljesen intelligens módon használta fel.  

Peter Heilker operaigazgató:

          Volt színházi gyakorlata, mivel a Hofopertheaterban volt csellista.

Michael Balke zeneigazgató:

          Pontosan, így van, ezt érezni is.

Peter Heilker operaigazgató:

          Oké. Ő tehát kvázi gyakorlatban tanulta meg, mit gondolnak a színházi muzsikusok.

Michael Balke zeneigazgató:

          Pontosan, és ezt észreveszed pl. a tempóváltásoknál - hiszen ezek egészen szervesen illeszkednek a kompozícióba - és az opera egész felépítésénél is. Tehát, ahogy mondod, sohasem lesz unalmas, mindig az az érzésed, tudnod kell, hogyan folytatódik. 

Peter Heilker operaigazgató:

          Az egyes karaktereknél pedig – azt hiszem - vezérmotívumok vannak, azaz mindig a karakterekhez rendelten.

Michael Balke zeneigazgató:

          Egészen pontosan. Tehát, van ilyen Esmeralda esetében, nevezzük majdnem amolyan csárdáskirálynő motívumnak, nagyon-nagyon cseh, szláv. Aztán pedig újra és újra megjelennek Mahler-féle motívumok, tulajdonképpen akkor, amikor Quasimodoról, és Bruckner-korálok , amikor az érsekről van szó. Voltaképpen Gringoire a legváltozóbb jellemű személy, mert kaméleonként alkalmazkodik a helyzethez, és  tulajdonképpen őt a legnehezebb besorolni.Különben mindüknek van egyfajta vezérmotívuma, mondhatnánk, mindenkor az adott személlyel kapcsolatban érzett szenvedés. Az egészet természetesen a zenekar foglalja össze, mondhatnánk, hatodik főszereplőként.     Igen, van tehát az öt főszereplőnk, majd ez a zenekari hangzás, amely  tulajdonképpen mindent átsző, és az egészet nagyon erősen összetartja. Ily módon e hangzásnak is önálló szerepe van, és ezt Schmidt nagyon-nagyon ügyesen oldotta meg.  

          Tehát nagyszerű – ahogy mondod, őrületes -  zenekari hangok vannak a műben, bombasztikus pillanatok, de aztán, amikor énekelnek, majd elmesélik a történetet, akkor a zene ehhez egészen finoman illeszkedik, úgy, hogy a hang valóban az első helyen áll, és ezt Schmidt egészen lenyűgöző módon oldotta meg.

……………………….

In the 1920-1921 season of the Wiener Tonkünstler-Orchester, Franz Schmidt played the piano as soloist in 2 concerts conducted by Furtwängler. In the 1930s, Furtwängler programmed Schmidt’s Variations on a Hussar’s Song both in Vienna and Berlin. He also conducted Schmidt’s Interlude and Carnival Music of Notre Dame in Vienna.

https://wilhelmfurtwaenglerjournal.com/

Franz Schmidt Variations on a Hussar's Song / YouTube

https://www.faz.net/aktuell/rhein-main/kultur/hr-sinfonieorchester-nicht-nur-notre-dame-17213268.html

https://www.nzz.ch/feuilleton/festspiele-sankt-gallen-notre-dame-von-franz-schmidt-sie-singt-nicht-mehr-die-schoene-esmeralda-ld.1631876?reduced=true

Die Kirche brennt, die Kirche wankt, aber sie bleibt stehen
Die St. Galler Festspiele zeigen auf dem Klosterhof eine bildstarke Neuinszenierung der Oper «Notre Dame» von Franz Schmidt. Wie in der Romanvorlage Victor Hugos spielt dabei die Kathedrale eine Hauptrolle.

Christian Wildhagen, St. Gallen
28.06.2021, 05.30 Uhr

David Hurwitz ismertetője Franz Schmidt műveiről / YouTube

• Review: Paavo Järvi's Powerful Schmidt Symphonies

There haven't been many complete recordings of the Franz Schmidt symphonies, which you might call the true "last gasp" of nineteenth-century symphonic music. This is certainly the finest of them so far, although there are excellent versions of some of the individual works--mentioned in the video. Still, you should try to get this set while it's still available.

 Franz Schmidt - String Quartet No. 1 in A Major (1925)/ YouTube 
Performed by the Franz Schubert Quartet

Franz Schmidt ajánlásával - a nyomtatott kotta látható a videón.

Wayne Marshall Franz Schmidtről és zenéjéről beszél orgona-játéka előtt:

WAYNE MARSHALL PLAYS THE PRELUDE & FUGUE IN D (HALLELUYA) BY FRANZ SCHMIDT / YouTube

Notre Dame - 16. St.Galler Festspiele

Kiváló előadás lehetett, keresem a teljes felvételt!

FRANZ SCHMIDT MŰVEI – KONCERTEK 2017/2018/2019/2020/2021

Oper von Franz Schmidt 

Notre Dame - 16. St.Galler Festspiele

Notre Dame - Stückeinführung

Elírás helyesbítése: "...ma senki sem veszi a fáradságot" .....

Tanulmányok Franz Schmidtről VIII., 1990   

Reiner Schuhenn

Franz Schmidt oratóriumi művei

Beszélgetés WALTER PANHOFERREL

2. rész

„Gondolja, hogy volt Schmidtnek "kedvenc zeneszerzője"?

Erről tulajdonképpen Alfred Uhlt kellene Önnek megkérdeznie, aki a zeneszerzés-oktatás alapján Schmidtet még jobban ismeri. Hiszen Schmidt rövid ideig Bruckner-tanítvány volt [5], és gondolom, hogy kapcsolatban állt Brucknerral. Az órákon gyakran játszotta a lassú tételt Bruckner hetedikjéből. Ez annyira egyedülálló volt, hogy még a Filharmonikusoknál, a hangversenyen sem hangzott így. Nézze, ott úgy éreztem magamat, mint ma a wagneri zenével. Ha az ember megtapasztalta, hogyan vezényelt Wagnert Furtwängler vagy Knappertsbusch, azt kell mondanom, hogy olyan ma már nem létezik! Ők teljesen másképp csinálták.

[5] E feltételezésnek ellent kell mondani. Schmidt Bruckner tanítványa lett volna; erre azonban nem került sor, mert Bruckner betegség miatt idő előtt kivált az akadémiai oktatásból. (Ld.! A. Jirasek: "Erinnerungen an Franz Schmidt")

Mi mindannyian tulajdonképpen oly sok tekintetben voltunk elveszettek. Schmidtnél pedig ez mégis csak a zongorán hallatszott, és csak úgy, egy adott pillanattól kezdve. Szerintem azonban ez volt játékának a titka, ez oly elemi erővel tört elő belőle. Ezenkívül csodálatos, zongorára termett keze volt, és leütésében megannyi árnyalat.

Egyszer Bruno Seidhoferrel együtt Brahms Szerelmi dalkeringőinek  az előadásában közreműködtem. A Bécsi Állami Opera kórusa énekelt, és Clemens Krauss vezényelt. Ezt előtte elmeséltem Schmidtnek, mire ő azt mondta: „Ez oly csodálatos zene!”. Leült a zongorához, és a keringőket játszotta! A koncerten aztán úgy akartam ezt játszani, ahogyan az Schmidtől a fülemben volt, de nem sikerült, mert Krauss - bármennyire is nagyra becsülöm őt - mindig olyan leütést alkalmazott [4] ...

[4] Itt Panhofer egy akadémiai száraz hármas leütésre utal.

Diákkorunkban olyan szegények voltunk, hogy még az opera földszinti állóhelyét sem engedhettük meg magunknak, és gyakran csak besurrantunk; ezek valóban rossz idők voltak.

De a gazdagságot, a belsőt, ő (Franz Schmidt) adta nekünk azzal, amit mondott nekünk.

Később, amikor az akadémián megkaptam a professzori állást, volt szerencsém ugyanabban az osztályteremben tanítani, ahol annak idején Schmidt tanított; a szolgálatban való első megjelenésem előtt kinyittattam a szobámat, és minden visszatért az emlékezetembe: Itt ültél, itt állt Schmidt ...

Azt hiszem, ha Schmidt valamelyik műve az utókorban fennmarad, akkor az a negyedik szimfónia, „A hét pecsétes könyv” és talán néhány orgonamű lesz. Knappertsbusch a másodikat is nagyon szerette, és a koncerten remekül vezényelte, szerintem Leinsdorf is. Amikor Pflitzner először hallotta Schmidt negyedik szimfóniáját, azt mondta Schütznek, aki mellette ült: "Ez sokkal őszintébb, mint Richard Strauss ...", és még volt néhány észrevétel. Ez a zene tehát nagyon megérintette őt!

Ami miatt manapság mindig bosszankodom, az, hogy ha ma előadják „A hét pecsétes könyv”-et, annak ellenére, hogy a jegyek két nap alatt elkelnek, a kritikák  mindig rosszak. Egyszer még az is előfordult, hogy - mert valaki jó véleményt írt – azt másnap vissza kellett vonnia. Két nap múlva pedig az újságban egy nagyon gyenge kritika jelent meg. Ezek tisztán politikai okok, amelyek egyszerűen nevetségesek, nem szabad dicsérni, mert ő (Schmidt) egyeseknél persze „fekete listán” szerepel.

Ezt a Schmidtről szóló utolsó szimpóziumon (1985) is felvetették, és azt mondták, hogy egyáltalán nem értik. Schmidt egy pártba sem lépett be soha, és itt őt úgy kezelik, mint a leggonoszabb háborús bűnöst, holott tudják, hogy e vitatott kantátát tőle, a halálos betegtől elvették. És sokan mások, akik valóban benne voltak a pártban, ma nagy tiszteletben részesülnek; csak Schmidtnél, ott sikoltanak föl mindnyájan!

Alexander Wunderer azt írja életrajzában (Schmidtről), hogy a "Német feltámadás" létrejöttében két ember vett részt közvetlenül vagy közvetve: Kabasta és Schütz.

Érthető, hogy Schütz és Kabasta „A hét pecsétes könyv" óriási sikere után arra ösztönözte Schmidtet, hogy ezzel a szereposztással írjon egy kantátát vagy oratóriumot. A szöveg miatt azonban ismereteim teljesen hiányosak. Schütz természetesen nem idegenkedett az akkori politikai dolgoktól. De sohasem említik meg azt, hogy Schütz milyen sok zsidót vagy zsidó asszonnyal házas embert védett meg!

Egyik barátomnak - aki zsidó volt - Schütz 1938-ban azt mondta, amikor megkérdezték tőle, mi történik a zsidókkal, hogy a zsidó művészek részére minden bizonnyal hamarosan létrejön egy egyesület. Akkoriban Schütz ilyen jóhiszemű volt. Schütz pedig sok zsidót megtartott, és szembehelyezkedett a rezsimmel, mégpedig úgy, hogy azt hittük, Schütz még maga is a koncentrációs táborba kerül. És igazságtalanság, hogy ez a magatartást neki még senki sem köszönte meg.

A következő történet pl. nagyon veszélyes volt: Egy SS egyenruhás férfi Himmler személyes levelével állított be Schützhöz, amelyben az az utasítás állt, hogy őt, a levél átadóját, az Akadémián professzorként haladéktalanul alkalmazni kell. Schütz ezt elolvassa, és azt mondja, hogy mindez nagyon szép és jó, de az illetőnek egyszer mégis csak le kellene ülnie a zongorához, és játsszon. És ekkor kiderült, hogy ez az ember nem tudott játszani. Schütz erre kidobta őt. Ez persze akkoriban nagyon veszélyes volt! A háború után azonban Schütz védelmére ezt senki sem hozta nyilvánosságra; ma senki sem veszi a fáradtságot, senki sem akarja megérteni Schützöt akkori helyzetében. Ma már senki sem akarja figyelembe venni, hogy az embernek akkoriban ilyen körülmények között kellett élnie, és úgy tesznek, mintha akkoriban mindenkinek lett volna lehetősége arra, hogy Svájcba emigráljon.”

Köszönöm szépen a fordításodat!

Az itt egybe szerkesztett szöveg a 3692., 3693., 3694., 3697., 3700., 3702., 3705., 3707., 3708., 3710., 3713., 3716., 3717., 3718., 3722., 3724., 3726. 3727., 3729., 3758. és a 3759. sz. bejegyzésben olvasható német szövegrészek fordítása.

Ford. megj.: A kiadvány, amelyből smaragd fórumtárs időnként részleteket tett/tesz közzé, ma már nehezen elérhető. Ezért úgy gondolom, azok számára, akik tanulmányozni kívánják, vagy a jövőben tanulmányozni szándékoznak Franz Schmidt életét, munkásságát és a kort, amelyben élt, ez a részinformáció is hasznos lehet.

Tanulmányok Franz Schmidtről VIII., 1990   

Reiner Schuhenn

Franz Schmidt oratóriumi művei

Beszélgetés WALTER PANHOFERREL [1]

[1] Walter Panhofer (*1910. január 3.; † 2003. április 23., Bécs) osztrák zongoraművész és zongoratanár volt.

 Élete és munkássága: Panhofer Franz Schmidtnél, Friedrich Wührernél és Walter Giesekingnél tanult. Ezután kamarazenészként a nyilvánosság előtt többek között Willi Boskovskyval lépett fel több alkalommal is, továbbá szerepelt egyebek mellett a Bécsi Filharmonikusok és a Bécsi Szimfonikusok, valamint jelentős londoni zenekarok szólistájaként ... (WIKIPEDIA)

„… Még ma is úgy van, hogy minden alkalommal, amikor két Schmidt-tanítvány találkozik, öt mondat után már Schmidtről beszél, mert ő olyan ember volt, aki valamilyen módon hatott ránk, és oly hihetetlen muzikalitással és olyan fajta zsenialitással bírt, hogy attól újra és újra elállt a szavunk.”

Franz Schmidt zongorajátékáról:

„Mindenekelőtt különösképpen arra emlékszem, hogy ez az ember úgy tudott zongorázni, ahogyan sem azelőtt, sem később még senkit sem hallottam, és főként úgy, hogy egyáltalán nem gyakorolt ​​... És ha egyszer megkérdeztem tőle, „Problémáim vannak a darabnak ennél vagy annál a részénél; hogyan játsszák ezt?”,  azt válaszolta: „Így! Ide nézzen!”, és lejátszotta az adott részt. Egyáltalán nem ismert technikai nehézségeket ... "

Voltak vázlatok „A hétpecsétes könyv” tisztázott példányához, amelyekbe esetleg belelesett?

Ha jól emlékszem, az egész a fejében volt, ami mellesleg a szimpóziumon tavaly is szóba került. A hangot, a zenét úgy hordozta magában, hogy még csak jegyzetekkel sem kellett bajlódnia.

Visszatérve az óráira: Mindig jó hangulatban volt, sohasem kiabált, sohasem volt dühös, vagy ilyesmi. De képes volt az embert egy csendes szóval megsemmisíteni, inkább kissé cinikusan ... Későbbi éveiben Schmidt már nem lelkesedett annyira Lisztért.

De amikor nála voltam, úgy 16 évesen, természetesen nagyon örültem annak, hogy ilyesmit játszhatom, hiszen eközben az ember zongoristaként sokat tanult. Akkoriban tehát úgy gondoltam, hogy most, „Liszt-korszakom” lezárásaként, szeretném egyszer a h-moll szonátát megtanulni, ennek most van itt az ideje. És ő ezt vagy Brahms  Változatok egy magyar dalra (op. 21/2) c. művét oly nagyszerűen adta elő! Bár mindannyian megszoktuk a stílusát, és ő nevelt minket, ezt nem lehetett utánozni. Ezt a bizonyos magyar jelleget az embernek a vérében kell hordoznia. Megpróbáltuk utánozni, és azt képzeltük, elértük a célt, de messze voltunk tőle.

Egyszer azért megkérdeztem Schmidttől, hallotta-e személyesen Lisztet. Ő pedig  elmondta, hogy gyermekként, Pozsonyban egyszer személyesen hallotta Lisztet. Már jóval a koncert előtt izgalom töltötte el, amiért hallhatja egyszer a híres Lisztet. És akkor megkérdeztem, milyen volt. „Nos, egy egyházi ember lépett a színpadra (hiszen Liszt abbé volt), mögötte pedig egy fiatalember kottákkal.” És Schmidt számára az okozta a legnagyobb csalódást, hogy Liszt nem fejből játszotta a saját zongoraversenyét, éppen ott, ahol Schmidt személyében olyan valaki volt jelen, aki, ha egyszer hallott valamit, azt évekig az emlékezetében tárolta. És oly sokan tanulják meg kívülről a koncertet, és az, aki azt komponálta, kottákkal lép színpadra, ő, a híres virtuóz! Ez volt az első csalódása.

Friedrich Wührer pedig elmesélte nekem, hogy amikor Schmidtnél e versenyművet tanulta, Schmidt egy helyen felfigyelt, és azt mondta, ez bizonyára nem stimmel, az ő fülében ez másként van. Azután rájöttek, hogy Liszt akkoriban e hangversenyen  valamilyen középhangot erőteljesebben vagy másként hangsúlyozott, mint ahogyan az a kottákban állt. Ez a memória egyszerűen fenomenális volt.

És így Schmidt tanárként történt kiválása után sem mentem máshoz, mert – a hangversenyen én is úgy éreztem – minden fantasztikusan a fülemben van, miért kellene megfosztanom magamat ettől. Schmidt Bécsben is mesés tiszteletet élvezett.

Ön Schmidtet most mint zongoraművészt jellemezte. Milyen kvalitásokat tulajdonít hát neki csellistaként?

Csak egyetlen egyszer hallottam őt, mégpedig Schubert kvintettjének a Rosé Quartetttel történt előadásakor. Soha nem hallottam őt szólistaként csellózni, de idősebb kollégáktól, akik privát alkalmakkor kamarazenét játszottak vele, tudom, hogy ebben is lenyűgöző volt. Hiszen ő csellózni tanult, azért, mert akkoriban ez volt az egyetlen szabad hely az akadémián. Óra után pedig a csellót mindig leállította a portásnál, és sohasem gyakorolt.

És amikor megkérdeztem tőle, hogy mi a legnehezebb a pódiumon egy zongorista számára, azt válaszolta: „A generálpauzák.” Akkor azt hittem, viccelődik, de azóta megfigyeltem, hogy ebben tulajdonképpen van valami. Nekem itt pl. mindig Beethoven 9. szimfóniája jut az eszembe, ahol az utolsó tételben, a marcato akkord előtt van egy szünet; ezt sok jó karmestertől hallottam, de úgy, ahogyan Furtwängler vezényelte ezt a szünetet, olyan feszültséggel telten, soha többé nem hallottam. Ez oly megkapó volt, még fizikailag is, hogy az embernek elállt a lélegzete. Van némi igazság abban, amit Schmidt mondott.

... A zenéje túl jó. De abban is hiszek, hogy zenéje ismertté válik, hogy érteni fogják a nyelvét. Vannak olyan nagyszerű karmesterek is, akik már most kiállnak mellette, pl. Zubin Mehta vagy Erich Leinsdorf. Érdekes módon Karajan is Schmidt-tanítvány volt, és Schmidt akkor úgy vélte, Karajan nem érzi a zenét. Ezt Karajan sohasem bocsájtja meg neki! (Karajan Schmidtnél csak elméletet tanult.) Talán ez is oka annak, hogy soha nem ad elő Schmidtet; emellett túlságosan is "üzletember" ahhoz, hogy Schmidt követője legyen.

Természetesen Schmidt partitúrajelöléseit, a sok enharmonikus pontosítást is nehéz olvasni. Ez a helyzet a zenekari részekkel is. Ezért most egy könnyebben olvasható verzió [2] jelent meg, a hangok ugyanúgy szólnak, de sokkal könnyebb játszani.

Ugyanez a helyzet Regernél, módosító jelölések sokasága egyetlen ütemben. És ő [Schmidt], mint korrekt elméletoktató, természetesen nem hagyhatta, hogy tanítványai ezt (a pontatlan jelölést) elnézzék, de azután maguk is gyakorolják. Ezenkívül minden annyira a vérében volt, hogy egyáltalán nem gondolt arra, hogy ez nehéz lenne.

[2] „A hétpecsétes könyv” verziója

Ha még egyszer visszatérhetek „A hétpecsétes könyv”-re: Ismer olyan okokat, amelyek e mű létrejöttéhez vezettek?

Tudásommal e téren nem mozgok teljesen biztonságos talajon, de ennek ellenére hiszem, hogy nem mondok rosszat.

Schmidt oratóriumot akart írni, és Schmidtnek volt egy tanítványa, aki pap volt, a Weißensteiner, az apokalipszisra állítólag ő hívta fel a figyelmét. Nem tudom biztosan, hogy ez igaz-e. Emellett Schmidt hívő ember volt. A szöveget ő maga állította össze.

Amikor akkortájt meglátogattam Schmidtet, és amikor aztán játszott is nekem, nem tudtam, hogy ezen az oratóriumon dolgozik, és így ez a zene tömbként zuhant felém. Azt mondta, nem akar több operát írni. Wunderer egyszer megkérdezte tőle, hogy tulajdonképpen mikor írta a „Notre Dame” -ot, amikor oly sokat tanított, és zenekarban is dolgozott. Schmidt így válaszolt: "Esténként, az előadás alatt." Tehát, amíg este az operában csellózott, egyidejűleg fejben komponált, tehát, belül kettéosztotta önmagát. Hihetetlen!

Számomra Schmidt még mindig él; sírjához még ma is elzarándokolok. Mert, nézze, én tizennégy évesen kerültem Schmidthez, és ez olyan kor, amikor az ember kialakul. Őszintén meg kell mondanom, tizennégy éves koromban számomra ő túlontúl nagy volt, túl erős, mindaddig, amíg mindezt meg nem értettem. És mégis ő formált mindnyájunkat.

Emlékszem egy másik esetre: Valahányszor nagy művész lépett fel Bécsben, hanglemezeiből a rádióban előző napon, ebédidőben részlet hangzott el. És egyszer Horowitz érkezett Bécsbe. Elmeséltük Schmidtnek, hogy Horowitz milyen jól tud zongorázni, és hogy lesz róla egy ilyen adás a rádióban. Ezután együtt hallgattuk meg ezt a műsort, és Schmidt azt mondta: "Ti mégis csak az én tanítványaim vagytok, hát nem halljátok azokat a zenei hibákat, amelyeket ez az ember csinál?”  És e darabnál ez igaz volt, noha virtuozitását mindig is irigyeltem ...

(Folyt. köv.)

Ezt a koncertet a Wiener Philharmoniker Franz Schmidt előadásainál már bejegyeztem, itt most angolul a Musikverein azóta megújított, szép honlapján ismét megtekinthető, természetesen német nyelven is. Újdonság a régi fényképfelvétel!

https://www.wienerphilharmoniker.at/en/konzerte/franz-schmidt-concert/1940/

                            
     The Vienna Philharmonic with Felix Weingartner, conductor of the subscription concerts 1908-1927

SUNDAY, 10. FEBRUARY 1924
Franz Schmidt Concert
Musikverein, Golden Hall, Vienna, Austria
CONDUCTOR
Leopold Reichwein
ORGAN
Franz Schütz
PROGRAM
Franz Schmidt
Notre Dame, Zwischenspiel u. Karnevalm.
Franz Schmidt
Fantasie und Fuge in D-Dur für Orgel
Franz Schmidt
Symphony No. 2 in E-flat major

Franz Schmidt művei a közelmúltban elhangzott rádióműsorokban:

Forrás:

https://www.wqxr.org/music/musicians/franz-schmidt/

https://www.nypublicradio.org/

• Last played Tuesday, August 17 2021 at 05:04 AM

Franz Schmidt
Fantasia in B-flat Major for Piano and Orchestra
Jasminka Stancul, piano
Rheinland-Pfalz State Philharmonic Orchestra
Alexander Rumpf, conductor
Album: Schmidt | Variations on a Hussar Theme | Fantasia 19:41

• Last played Monday, August 02 2021 at 12:45 PM

Franz Schmidt
Notre Dame, Op. 2: Introduction, Intermezzo, and Carnival Music
Netherlands Philharmonic Orchestra
Yakov Kreizberg, conductor
Album: Schmidt | Orchestral Works 14:31

• Last played Saturday, July 31 2021 at 02:58 PM

Franz Schmidt
Notre Dame: Intermezzo
Berlin Philharmonic Orchestra
Herbert von Karajan, conductor
Album: Overtures and Intermezzi 6:13

• Last played Wednesday, October 21 2020 at 03:18 AM

Franz Schmidt
Symphony No. 2 in E-flat Major 48:10
Vienna Philharmonic Orchestra
Semyon Bychkov, conductor
Album: Schmidt: Symphony No. 2 | Strauss: Dreaming by the Fireside

Studien zu Franz Schmidt VIII, 1990   
Reiner Schuhenn
Franz Schmidts oratorische Werke
Gespräch mit MARCEL RUBIN   

8.b
Bruckner beginnt sich mancheorts jetzt erst langsam durchzusetzen. Ich war fast in den gleichen Jahren in Paris und da sah ich auf einer Litfaßsäule ein Plakat, das ein Konzert mit einem deutschen Orchester unter Eugen Jochum angekündigte. Auf dem Programm stand Bruckners fünfte Symphonie und darunter "Erste Aufführung in Frankreich"! Da ist auch die Frage zu stellen, wieso hat es so lange gedauert? Nun gut, man kann es analysieren; man kann sich Gedanken darüber machen, wie es mit der Form steht - die bei Bruckner wirklich ein Problem ist - daher auch die vielen Fassungen.

*Marcel Rubin
https://www.musiklexikon.ac.at/ml/musik_R/Rubin_Marcel.xml
**Eugen Jochum

Studien zu Franz Schmidt VIII, 1990   
Reiner Schuhenn
Franz Schmidts oratorische Werke
Gespräch mit MARCEL RUBIN    

8.a
Woran glauben Sie, liegt es daß man Schmidt im Ausland relativ wenig kennt?

Ich kann Ihnen einen Paralellfall nennen: Bruckner. Ich erinnere mich, daß Sawallisch mir einmal erzählt hat - es ist ungefähr 20 Jahre her (ich kann mich an das Datum deshalb so gut erinnern, weil er hier im Musikvereinsaal meine fünfte Symphonie dirigiert hat, es war 1969, und diese Geschichte hat er mir etwa 2 zwei Jahre zuvor erzhält), daß er mit den Wiener Symphonikern eine Tournee durch Frankreich machen wollte. Er hat dann sein Programm vorgelegt, aber der dortige Impresario in Frankreich hat die siebte Symphonie von Bruckner, die auch auf dem Programm stand, gestrichen, weil er gesagt hat, daß er da keine einzige Karte verkaufen könne. Das war immerhin in der Mitte der Sechzigerjahre in Frankreich, und das eben bei Bruckner, der ja auch mehr als ein halbes Jahrhundert tot war.

Előzmény 3980 Köszönöm bejegyzéseidet.
Itt jegyzem meg ismét, hogy a fórumok nem az én topicjaim, csak esetleg annyiban, hogy én indítottam el őket. Akkor már szerkesztőségi hozzájárulás volt szükséges a fórumnyitáshoz és ezt megkaptam. A bejegyzések javát Ardelao fórumtársunknak köszönhetjük!
 

Franz Schmidt életműve iránt érdeklődőknek ajánlom az alábbi irodalomjegyzéket (Bécsben, interneten kis utánajárással beszerezhető.)

F R A N Z  S C H M I D T - S T U D I E N (Verlag "Doblinger" Wien)  
I: Ausgewählte Aufsätze (Hg. Otto Brusatti)  
II: Ausgewählte Briefe (Hg. Walter Obermaier)  
III: Gottfried Scholz: Franz Schmidt, 2. Symphonie  
IV: Carmen Ottner: Quellen I. Werkverzeichnis: Autographen, Briefe, Drucke, Handschriften in Wiener öffentlichen Sammlungen  
V: Carmen Ottner: Quellen II. Briefe, Autographen, Aufzeichnungen im Privatbesitz, Erinnerungen.  
VI: Franz Schmidt und seine Zeit. Symposion 1985. (Hg. Walter Obermaier)  
VII: Gerold W. Gruber: Franz Schmidt als Rektor der Fachhochschule für Musik und darstellende Kunst in Wien (1927-1931).  
VIII: Reiner Schuhenn: Franz Schmidts oratorische Werke  
IX: Oper in Wien. 1900 -1925. Symposion 1989. (Hg. Carmen Ottner)  
X: Franz Schmidt und die Orgelmusik seiner Zeit. Symposion 1991. (Hg. Carmen Ottner)  
XI: Kammermusik zwischen den Weltkriegen. Symposion 1994. (Hg. Carmen Ottner)  
XII: Franz Schmidt und Preßburg. (Hg. Carmen Ottner), 1999.  
XIII: Apokalypse. Symposion 1999. (Hg. Carmen Ottner)  
XIV: Frauengestalten in der Oper des 19. und 20. Jahrhunderts. Symposion 2001. Wien 2003. (Hg. Carmen Ottner)  
XV: Musik in Wien: 1938 - 1945. Symposion 2004. (Hg. Carmen Ottner)  XVI: Das Klavierkonzert in Österreich und Deutschland 1900-1994 (Schwerpunkt: Werke für Paul Wittgenstein). Symposion 2007. (Hg. Carmen Ottner)  
XVII: Das Ende der Symphonie in Österreich und Deutschland von 1900-1945. Symposion 2012. (Hg. Carmen Ottner)

Andreas Liess: Franz Schmidt Leben und Schaffen Hermann Böhlaus Nachf. Ges.m.b.H. Graz, 1951.
Carl Nemeth: Franz Schmidt Ein Meister nach Brahms und Bruckner. Amalthea-Verlag Zürich-Lepizig-Wien, 1957.
Mit 29 Abbildungen, Faksimiles und Textillustrationen, sowie 67 Notenbeispielen
Norbert Tschulik: Franz Schmidt Österreichische Komponisten des XX. Jahrunderts Band 18. Verlag Elisabeth Lafite Wien, Österreichischer Bundesverlag Wien, 1972.
A. Jirasek: Erinnerungen an Franz Schmidt 1975.

Ha nem haragszol, nem válaszolok, erre a kötözködés, beszólás és inszinuáció halmazra. :-)

Franz Schmidt kapcsán:

1. Szerintem nem itt kell újra meg újra megnyerni a II. Világháborút. Ez nem az a felület.
2. Nem kell, hogy mindig igaza legyen az embernek. (Pláne, ha nem is biztos, hogy mindenben igaza van.) És nem kell, mindenáron földbe dögölni a másikat az igazságunk nevében. Az a szép, amikor el tudjuk viselni, hogy másnak más a véleménye.

(Ha válaszolsz, számolj vele, hogy lehet, hogy csak 4-5 nap múlva olvasom. Vagy, ha nagyon vissza kéne keresni, akkor soha.)

részben off Hozott Isten, jó Momo! Már hiányoztál ... bár tudjuk, mindig itt vagy(tok), csak rejt(őz)ve. Igazán megnyomhattad volna a "válasz" gombot: tudod, úgy illik, ha már rámrontasz megszólítasz. Ha nem vetted volna észre 1) tetszik, nem tetszik, más már írt előttem (3978) az itteni Schmidt-jelenségről, 2) és én neki "válasz"oltam, kábé egyetértőleg. Stílusod van, szentigaz, de ebbe inkább nem mennék bele.

on Jó lenne, ha érdemben cáfolnád, amiket ma és amiket korábban, a hivatkozott sorszámok alatt beírni bátorkodtam ide, egy harmadvonalbeli zeneszerző topikjába, akinek -vállalt, nyílt antifasizmusán ausztrofasizmusán kívül egyetlen kimutatható érdeme az volt, ami előző beírásomban olvasható. Ez emelné őt ki a többi ezer meg ezer elfeledett zeneszerző közül? Ám én soha nem javasoltam a topik lezárását vagy hasonlót. Más(ok) meg igen. Ugyanaz? Na ugye.

PS Szerencsére nem te döntöd el, hogy én vagyok-e "jobb" vagy más. Mindenesetre nem gorombáskodom, nem ámokfutok és nem bohóckodom, mint az elsőként felfüggesztett, többek beírása szerint kétséges eredetű nick. Másik fórumtársunk hol- és hogylétéről nincs tudomásom. Az udvarláshoz már öreg vagyok és alig hinném, hogy a szerkesztők egy öreg(ecskedő) pasi udvarlására vágynának.

Be kéne ezt fejezni, és békén hagyni Smaragdot. Írja a dolgait a topicjaiba, és kész. Leben und leben lassen, hogy sítlusos legyek. 

(Dantes, te semmivel nem vagy ám jobb, mint akiket elküldtek most két hétre pihenni. Ugyanúgy elveted a sulykot. Akkor is, ha utána aztán udvarolsz a nap képe topicban a szerkesztőknek.)

Ld. 3832, 3835, 3837...plusz szerecsenmosdatás Franz Schmidt-módra. S mindez miért is? Mert felvette Kemény Egont a bécsi zeneakadémiára, mindjárt a legfelső évfolyamra, úgy ám. Győzelem! (Utóbbi szót nem fordítom le németre, félreértenék.)

(OFF: ez egy elég kontraproduktív válasz volt. Kezdem érteni a fórumozók indulatát. Mintha zeneakadémiai diploma nélkül nem lehetne véleményem. Igen, van. Megelőzve a további kérdésed, nem zenetudományi szakon.)

Említettél két átlagos karmestert. Énis mondok kettőt. Arturo Toscanini, Bruno Walter. Mindkettő azonnal megszakította kapcsolatát Ausztriával az Anschluss után. Az Anschlussot emlegetni nem politika, hanem történelem. Mondj egyeten elismert magyar művészt, aki ünnepelte Szálasiékat. Nem véletlenül nincs ilyen.

Örülök, hogy írtál. Én is remélem, hogy visszaáll a kulturált légkör.

Nem ismerjük egymást, és nem tudom, hogy hallottad-e Franz Schmidt műveit, láttad-e a partitúrákat, milyen szintű zenei végzettséged van? Nem is csak neked írom ezt most, hanem a kételyemet fejezem ki: hogyan ítélkezhet valaki egy zeneszerzőről az előbbiek hiányában, hogyan hagyhatja nagy karmesterek és Franz Schmidt kortársainak, tanítványainak írásait, elemzéseit, visszaemlékezéseit figyelmen kívül? 

Nem vagyok elfogult, a látszat ellenére. "Kénytelen" vagyok mégis elfogadni, amit a fenti zenészek mondanak, akik még ismerték, ideértve Franz Welser-Möst és Fabio Luisi alábbi videóit is. Tekintélytisztelő vagyok, az igaz. 

Franz Schmidt nem komponált dicsőítő kantátát, abbahagyta, halálos betegen Paul Wittgenstein két megbízását komponálta még meg.  Ez a probléma egyik alapvető kiindulópontja: nincs magyar nyelvű biográfiája, a német nyelvű könyvek nehezen hozzáférhetőek. A "Franz Schmidt" magyar nyelvű Wikipédia-oldalon ez áll:

• Német feltámadás. Ünnepi dal (Deutsche Auferstehung. Ein festliches Lied) szólókra, kórusra, orgonára és zenekarra, szövegét Oskar Dietrich írta, a zene megírása 1938 és 1939 között abbamaradt, Robert Wagner fejezte be; ősbemutató: Bécs, 1940

illetve a témával fórumunkon is foglalkoztunk, német- és magyar nyelvű szövegekben. 

Erről egyelőre most ennél többet nem írok, nem engem szólítottál meg. A politikai elemzéstől tartózkodom, Franz Welser-Möst említi a beszélgetés végén, nemrég korabeli plakátok is megjelentek az interneten, amik szavait támasztják alá. Vajon hol van az igazság...?