Bejelentkezés Regisztráció

Franz Schmidt


220 smaragd 2015-06-15 18:37:48 [Válasz erre: 219 Haandel 2015-06-15 18:17:44]
Köszönöm!

219 Haandel 2015-06-15 18:17:44
[url]http://concert.arte.tv/de/simone-young-philharmoniker-hamburg;Franz Schmidt: "Das Buch mit sieben Siegeln"[/url] 15.6.2015 | 20:00 | Arte Concert Klaus Florian Vogt - Johannes Georg Zeppenfeld - Stimme des Herrn / Bass Inga Kalna - Sopran Bettina Ranch - Mezzosopran Dovlet Nurgeldiyev - Tenor Volker Krafft – Orgel [url]http://www.philharmoniker-hamburg.de/konzerte/index.php?categ=99904&event=123047&image=L2tleXZpc3VhbHMvMjAxNF8yMDE1L1ZlcmFuc3RhbHR1bmdzYmlsZGVyLzE0MTVfUEsxMC5qcGc=;Philharmoniker Hamburg[/url] Simone Young

218 smaragd 2015-06-15 05:07:06 [Válasz erre: 185 smaragd 2015-06-07 18:54:10]
Rundfunk Konzert 13. Maerz 1929 Ravag Dirigent Franz Schmidt Werke von Franz Schmidt Programm Franz Schmidt Symphonie Nr. 1, E-Dur Symphonie Nr. 2, Esz-Dur

217 smaragd 2015-06-14 05:38:12 [Válasz erre: 185 smaragd 2015-06-07 18:54:10]
Konzert der Gesellschaft der Musikfreunde in Wien 2. Dezember 1928 Wien, Österreich Musikverein, Grosser Saal Dirigent Franz Schalk Werke von Kurt Magnus Attenberg, Franz Schmidt Franz Schmidt Symphonie Nr. 3, A-Dur

216 Ardelao 2015-06-13 00:19:32
A Merovingok hun múltja

215 Ardelao 2015-06-11 20:16:50
Történelmi érdekességek, Franz Schmidt: „Fredigundis” c. operájában szereplő Merovingek-ről: [url] http://alfahir.hu/a_merovingok_hun_multja; A MEROVINGOK HUN MÚLTJA [/URL]

214 Ardelao 2015-06-11 19:56:23
[url] http://www.classical.net/music/comp.lst/schmidt.php; „Classical Net” Franz Schmidt [/url]

213 Ardelao 2015-06-10 21:46:29 [Válasz erre: 211 Búbánat 2015-06-10 20:31:27]
Nagyon köszönöm!

212 Búbánat 2015-06-10 20:32:23 [Válasz erre: 211 Búbánat 2015-06-10 20:31:27]
Bocsánat. "Ardelao"

211 Búbánat 2015-06-10 20:31:27 [Válasz erre: 210 Ardelao 2015-06-10 16:22:49]
Kedves Ardeleo! Hatalmas vállalkozás volt az ismertetett szövegkönyv magyarra fordítása és itt közzététele! Gratulálok ehhez!

210 Ardelao 2015-06-10 16:22:49
Franz Schmidt (1874-1939): FREDIGUNDIS (folytatás) ZÁRÓ JELENET 25. A Roueni Katedrálisban, a Merovingok kriptájában elhangzottak az imák Chilperich végső nyugalmáért. A szarkofág nyitva, a márványfedelet, hogy ne essen le, egy vasrúd támasztja ki. Ezt Fredigundis rendelte el, mert csak akkor akar elszakadni kedves férjétől, ha azt a körülmények feltétlenül megkövetelik. A népnek is meg kell adni a lehetőséget arra, hogy méltó búcsút vegyen szeretett uralkodójától. Drakolen tapogatózva halad lefelé a kripta lépcsőjén. Utolsó alkalommal járul a királya elé, hogy urától annak leghűbb szolgájaként végső búcsút vegyen, mielőtt vak koldusként eltávozik e helyről. Az öreg a királyt a vörös boszorkány áldozatának tekinti, aki zavarttá tette férje elméjét. Fáj neki, hogy a királynak kételkednie kellett az ő alázatában. Most itt áll megvakítva és számkivetve! Még a fia is, akit átkoz, Fredigundis pokoli mesterkedésének az áldozata. Az öreg lépéseket hall, és elrejtőzik. Senkinek sem szabad őt megtalálnia. 26. Késő este Fredigundis elindult, hogy férje közelében legyen. Hű maradt ősapái hitéhez, és nem felejtette el azok varázslásait. Általánosságban úgy hiszik, a halottak birodalmából nincs feltámadás, de Fredigundis ezt nem tudja megerősíteni. Ismer olyan varázsigéket, amelyek ismét életre keltik a halottakat. „Chilperich! Fredigundis ruft, Fredigundis szólít, Dich zu erwecken aus Todes Schlaf! Hogy a halálos alvásból felébresszen! Ich sehne mich nach deines Mundes Glut, Vágyom ajkad forróságát, Nach deiner Stimme, deinem warmen Blut, Hangodat, forró véredet, Nach deiner Hände sanftem Kosen. Kezeid lágy cirógatását. Einsam bin ich, ganz allein, Egyedül vagyok, teljes magányban, Umringt von Feinden! Ellenségekkel körbe vetten! Chilperich! Dein kühner Geist, dein tapferes Schwert Bátor szellemed, védő kardod Wird über meine Feinde triumphieren! Legyőzi ellenségeimet, Ich wecke Dich! Ich will! Ich muss!” Én ébresztelek! Én akarom! Meg kell tennem!” (Nyersfordítás) 27. Drakolen, az örökös rendbontó, észrevéteti magát, és gúnyosan megjegyzi, a halálban nincs könyörület, és nem fogja kiadni a királyt. Chilperich király olyan halott, mint amilyenek az ő szemei. A vöröses szőke királynét már nem láthatja, de hallja félelemtől görcsbe rándult szívének verdesését, ezer véres árny üldözi őt. E szörnyű embernek el kell tűnnie, zavarja a szertartást. Sújtsa örök átok a királynét! Az érzelmek hatalma az, amely az öregnek szárnyakat ad. De Fredigundis most a mélység és a magasság szellemeit szólítja, és megkérdezi, hallják-e őt. A helyzet most kellemetlenné válik, és az öreg jobbnak látja, ha mielőbb eltűnik. Hogy az operalátogató a halottidézést maga is gyakorolhassa kissé, itt áll annak szövege. A szöveget felemelt kezekkel kell elmondani: „Geist, der du unsichtbar überall bist, „Szellem, aki mindenütt ott vagy, láthatatlanul, Blut, das unsichtbar überall fließt, Vér, amely mindenütt folyik láthatatlanul, Stimme, die untönend überall tönt, Hang, amely mindenütt hallik hangtalanul, Fühlen, das fühllos im Ewigen brennt, Érzés, amely érzés nélkül izzik az örökkévalóban, Stimme und Fühlen, kehrt in die Hüllen, Hang és érzés, térj vissza a porhüvelybe, Kehret nach Haus, kehret nach Haus. Térjetek haza, térjetek haza! (Nyersfordítás) 28. Fredigundis egy viharlámpát tart a kezében, amelyet most meggyújt. Feltétlenül szükség van egy áldozati adományokkal teli urnára, mert a pokolban sincs másképpen, mint a földi világban. A szolgáltatást meg kell fizetni. A régi istenek állítólag megtekintették az áldozati adományokat, és kinyilvánították elégedettségüket. Fredigundis aranyat, drágaköveket és illatos fűszernövényeket hozott magával a szent ligetből, valamint mirhát és fiatal pézsmaökrök pézsmáját. A nagy varázslónő az urnát a szarkofág lábához helyezi. Meggyújtja annak tartalmát, és színes lángok csapnak a magasba. Ebből feltételezhető, hogy az áldozat elfogadást nyert. A transzba esett nő ünnepélyes tánclépéseket tesz a szarkofág körül. Mivel semmi sem történik, és az alvilág nem válaszol, Fredigundis erélyessé válik: „Ébredj, Chilperich! A vörös kedves szólít! Óh, Istenek, adjátok vissza a királyomat, fogadjátok jó szívvel az áldozatomat.” Ő bemutatta áldozatát, és most végre szeretne kapni valami jelet. A tánclépések egyre gyorsabbá, a mozdulatok hevesebbé válnak. Miért nem jelentkezik a király? Nem áll készen az utazásra? „Királyom, még nem vagy ébren? A táncomat sohasem mulasztottad el. A vörös kedves szólít, a vörös kedves táncol! Szerelmem, jöjj, óh, jöjj hozzám!” Fredigundis szenvedélyes tánca hirtelen abbamarad. Gúnyt űznek vele az Istenek? Nem akarnak róla tudomást venni a gonoszok, és lenézik az ő áldozatát? Óh, nem, nekik meg kell hallgatniuk az ő áhítattal teli könyörgését, és jelét kell adniuk kegyes jóindulatuknak. Fredigundis tánca egyre gyorsul, belső feszültsége egyre nő. „Chilperich, férjem! Óh, halld, a vörös kedves szólít! Óh, jöjj hozzám! Szerelmem, jöjj! Hozzám! Hozzám! Kitárt karokkal a koporsóra borul, mintha át akarná ölelni a holttestet. A szarkofág márványfedele nagy robajjal lecsapódik, és becsípi az tébolyult nő haját. A fény kialszik, és már csak azért is sötét lesz, hogy a rendezőnek ne kelljen a baleset részleteit színre vinnie. Fredigundis felkiált: „Aha, a jel!” 29. Mit művel ott az ördögi nő? Drakolen meghallotta a robajt, és megtalálja a saját magyarázatát a dologra. Kitárult a pokol kapja, elnyelte a vörös hajú sátánt, majd dübörögve ismét bezárult. Az öreg tapogatózva felmegy a lépcsőn, és elmeséli az embereknek, hogy a királyné különleges körülmények között eltávozott az élők világából. Dicséret és hála illeti az Urat, a szörnyeteg nincs többé. Valójában Fredigundis még nem halt meg. Hallani lehet halk hangját. Megértette a jelet. A szeretett lény sohasem tér vissza. Csak az ő vörös hajától nem akart megválni. Magához vette a koporsóban. Ah, bárcsak ő kerülhetne mellé! 30. Az operának még mindig nincs vége. A vak Drakolen minden utcában hirdeti, mit élt át a katedrális föld alatti boltívei alatt. Ez a püspök fülébe jut, és Praetaxtatus elhatározza, hogy kíséretével lelátogat a kriptába. Mindenki látja a szarkofág által fogva tartott királynét. Kiszabadítják kényelmetlen helyzetéből. A rettegés fehérre festette a haját. A vörös ördögasszony most úgy fest, mint egy angyal. Képes lesz megtéveszteni az égieket? A bűnbánó asszony sokkhatás alatt áll, erőtlenül még elsuttog néhány mondatot, majd kileheli a lelkét. Forrás: http://www.zazzerino.info/Schmidt/Oper/1921_01/index.shtml Fordította: Ardelao – 2015.06.09.

209 Ardelao 2015-06-10 16:14:45
Franz Schmidt (1874-1939): FREDIGUNDIS (folytatás) 3. felvonás 19. Az Isten súlyos büntetést mért rám. – panaszolja Fredigundis. A gyermeke beteg, és az orvosok aggódnak az életéért. Végül a gyermek elszenderedik. Fredigundis sok éjszakán át térdepelt, és kereste Istent. Tornyokat halmozott fel aranyból a templom oltárai előtt, da az égiek elfordították tőle arcukat. Az égiek nem akarják meghallgatni őt. Chilperich mellette áll, és megpróbálja megnyugtatni az ő szegény, édes Fredigundsát. A Merovingok véréért cserébe nem lehet büntetés a jutalom. Az ő bátorságából kell a kétségbeesett nőnek erőt merítenie. Bárcsak az égiek engednék, hogy a szép és kedves Fredigundis vele maradjon, a mellére simulva. A múltról és első találkozásukról akarnak álmodozni. Chilperich megcsókolja az asszonyt. Az visszaemlékezik a hajóra, amely a folyón lefelé siklott. A király ránézett, és ez számára addig nem ismert boldogság volt. Némán állt ott, mintha Isten szeméből találta volna el őt egy fénysugár. Majd a vihar a férfihoz kergette őt, és az minden fájdalmától megszabadította őt. Nem a vihar, ne, csakis a szerelem vezette őket, ennek fényében új remény támad majd számukra. 20. Kintről Drakolens hangja hallatszik: „Ach! – Einst umgab ihn Glanz und Pracht. „Ah, egykor pompa és csillogás vette körül. Jetzt is um ihn ewige Nacht! Most örök éjszaka övezi! Tot, Tot ist seiner Augen Licht. Halott, halott szemének világa. Gott im Himmel gibt es nicht.” Isten az égben nem létezik.” (Nyersfordítás) Ez a hang Fredigundis lelkét még jobban felkorbácsolja. A szívét marcangolja szét. Chilperich az ablakból kikiált az öregnek, hogy tűnjön el, különben ráuszítja a kutyákat. 21. Udvarmesterük, Rulla bejelenti a püspök látogatását. A királyné hívatta őt. Mi a nő kívánsága? A gyermeke súlyos beteg, és a királyné a püspököt kéri meg, hogy mentse meg a kicsit. Praetextatus mélyen meghajol, és sajnálja, hogy hatalma erre nem terjed ki, mert ő nem orvos. Királyné esdőn tekint Landerichre. A gyermeket a püspök az imájával meg tudná menteni, mert őt szereti az Isten. Egykori szerelme a szükségben nem hagyhatja őt el, gyermekétől nem vonhatja meg a segítő kezet. Őt meg fogja hallgatni az Isten. Praetextatus megrója a nőt. Fredigundisnak nincs joga ahhoz, hogy Isten nevét a szájára vegye. A püspöknek őrizkednie kell attól, hogy a nő kívánságai ellen tegyen. Hiszen ő a királyné! Fredigundis védekezni kezd. Praetextatus egyre hevesebben vádolja Fredigundist, mondván, hogy az bűnös, a legbűnösebb nő, aki valaha a Föld a hátán hordott. Vér tapad a kezeihez, és elveszítette az örök üdvösséget. Landerich elfelejtette volna, hogy egykor mi kötötte őket össze? A tölgyfa susogott, és ő a férfit egy ifjúi erőtől áthatott, ragyogó világba ragadta magával. Előttük áramlott a napfénytől csillogó folyó. Ezek az emlékek fogva tartják őt. A szegény kis Fredigundis áll most a férfi előtt. De Praetextatus úgy érzi magát, mint Keresztelő Szent János, csak arra gondol, hogy a gonosz Szalómét távol tartsa magától. „El tőlem, nem ismerlek téged!”- hangzanak a késéles szavak. Fredigundis most térdre borul. A férfi, mint Isten szolgálója, mentse meg gyermekét a haláltól, és imádkozzon Istenhez. A szívem olyan, mint egy pereméig fájdalommal és bánattal teli kút. – mondja Fredigundis. 22. Rövid gondolkodás után Praetextatus belemegy egy egyezségbe, amely messze meghaladja az ő szellemi kompetenciáját. Feltételül szabja a királynénak, hogy mondjon le minden csillogásról, amelyet gyilkosság útján rabolt magának. Vegye le fejéről a koronát, és vallja be vétkét. Ha bűneiért vezekel, Isten jóságos, és megbocsájt neki. Fredigundis felháborodik. Mindent, amit szeret, fel kell adnia? Lemondani a pompáról, a hatalomról, a hírnévről és a férjéről? Tisztában van egyáltalán a papa azzal, hogy mit kíván? Az Isten követeli ezt. – hangzik a lakonikus válasz. Egy pap ugyanis pontosan ismeri Isten akaratát. Milyen garanciát tud adni a pap arra, hogy a gyermek valóban megmenekül? A pap esküszik, hogy az Úr könyörülettel teljes. Fredigundis nem gondol a lemondásra, és titokban a pappal szemben egy alattomos tervet eszel ki, amelynek mestere. A papnak érvényre kell juttatnia a befolyását, de a nő ezért a maga módján fizet majd. A pap okos, de nem olyan csavaros eszű, mint Fredigundis. A nő egy italt fog készíteni a papnak, amely azt a leggyorsabb úton segíti hozzá az örök üdvösséghez. Fredigundis távozik, és azt a látszatot kelti, hogy a gyermeke után kíván nézi. Egy kehelybe bort tölt, és abba beleönti egy kis üvegcse tartalmát. Ezután a kelyhet a mérgezett tartalommal az asztalra állítja. 23. Ebben a pillanatban Chilperich lép be a szobába. „Ej, ej, a püspök úr! Így jön tehát az egyház a királyhoz! Mit hoz, háborút vagy békét?” Természetesen az egyház embere békét hoz, mert az a feladata, hogy a béke fenntartásáért imádkozzék. Így van ez jól. Jókedvűen fogja meg a király a püspök kezét. Söpörtessék félre az, ami őket megosztja. Az országnak az lenne a legjobb, ha a korona és a püspöksüveg nem méregetnék egymást ellenségesen. Fredigundis, hol marad az étel? A ház asszonya a méreggel teli serleget Praetextatus elé állítja. „Isten hozott, kedves Vendég. Ez a tiéd.” Chilperich sértve érzi magát. „Neki nem ad italt az asszony?” „Rögtön megtöltöm neked az arany serleget.” Fredigundis elsiet, hogy hozza az italt, és gyengéd pillantást vet a férjére. Belép Rulla, az udvarmester, hogy a királyné jöjjön gyorsan, nincs jól a gyermek. Az ég legyen könyörületes! Chilperich izgatottan követni akarja a feleségét, de Praetextatus a karjánál fogva visszatartja őt. A királynak nincs oka félelemre, a püspök imádkozott a gyermekért, és, ha Fredigundis engedelmeskedik az Istennek, a pap imája meghallgatásra talál. Milyen badarságot beszél a püspök? Hogyan kell érteni azt a megjegyzését, hogy „ha a királyné engedelmeskedik az Istennek”? Most, a következő órában a királyné el fogja hagyni őt! „A csuhás megbolondult?” Azt mondja, e nő által bűnös a királyi trón. Meg kell szabadulnia az asszonytól, és az iránta érzett szerelmet ki kell tépnie a szívéből. A nő a vezeklés útjára akar lépni, és neki el kell engednie őt. Fredigundis a gyermeke életére megesküdött, hogy követi a pap tanácsát. Chilperich feldöhödik. A püspök ne legyen balga, és ne kezdjen ismét vitát a királlyal. Úgy, ahogyan ő most a serleget kiüríti, és egy csepp sem vész kárba, úgy nem fog a püspök egy cseppet sem elrabolni Fredigundis szerelméből. Az ő báránykájáról neki kell gondoskodnia, itt a pap hatalmának vége van, itt a király uralkodik! Praetextatus meghajol, és búcsúzni akar. Ebben a pillanatban tér vissza Fredigundis, hogy az apa örvendjen, a láz megszűnt. Búcsúzásként Praetextatus figyelmezteti a királynét, ne feledje esküjét. „Nem, püspök úr, nem! Isten legyen Önnel, mindörökké.” – válaszol a királyné gúnyosan. 24. Chilperich magyarázatot kér, mi a helyzet az esküvel és a vezekléssel. Imájáért az Isten embere őrült árat kért. Fredigundisnak le kellene mondania a királyságról és a szerelméről. De ő kedvesen gondoskodott a szégyentelenről. Hamarosan nem fog visszajönni! Hallatlan arcátlanság, kedvesének el kellene hagynia őt, a királyt, a vörös kedves kizárólag hozzá, csakis hozzá tartozik! A férfi hirtelen olyan sajátosan érzi magát, mint még soha. Valami elönti őt, álomszerűen csodálatosan. A nő haja olyan édes illatot áraszt, mint a tavaszi virágok. De hát mi van vele? Túl sok bort ivott? „Melyik borból?” Abból adjon neki az asszony még egy serleggel. Az a bor túlságosan itatja magát. A király vörös felhőket lát közeledni. Milyen nagy vörös madarak siklanak el mellettük! Megjelenik Galswintha, és szívélyesen üdvözli őt. Fredigundis megállapítja, hogy a király a saját serlegét nem is érintette, és világossá válik előtte, mi történt. Ebben a nem kellő pillanatban ront be a tapintatlan Rulla, és közli, a gyermek meghalt. A király lehanyatlik a pihenőágyra, és ő is meghal. A színfalak mögött felhangzik Drakolen temetési éneke: „Rotblond ist die Königin! „Vöröses szőke a királyné! Sie war eine Bettlerin, Koldus volt, Jetzt lebt sie in Glanz und Licht, Most pompában és fényben él, für ihn gibt es diesen Luxus nicht!” a királynak e luxus nem adatott meg.” (Nyersfordítás) (vége következik)

208 Ardelao 2015-06-10 10:44:13 [Válasz erre: 207 Ardelao 2015-06-09 22:47:17]
F.Schmidt : „Fredigundis” c. operájának 2.felvonása (folytatás): 11. A librettista jócskán túlzásba viszi a költői szabadságot. Landerich és Praetextatus a történelemben nem azonos, hanem két különböző személyről van szó. Az előbbi püspök, az utóbbi egy frank udvarmester, aki azonban csak egy későbbi időpontban, miután a függöny lehullott, a királyné udvarlójaként jelenik meg. Miatta kell majd Chilperichnek meghalnia, és nem fordítva. De mégis tartsuk magunkat ahhoz, amit a versköltők alkottak. 12. Mivel a dráma a választott formában folytatódik, rettenetes sikoly hallatszik a királyné szobájából. A közönség sejti: Fredigundis lesújtott a tőrrel. Praetextatus szétrántja a függönyöket, és a bűnös pánikba esve kereket old. Mit lát az egyház embere a saját szemeivel? A fiatal királyné a padlón hever, és hegyi patakként szivárog testéből az életnedv, és az ágy előtti szőnyeget kékes vörösre festi. Ez igaz lehet? A vörös kedves egy gyilkos? Visszaemlékezik az ártatlan vörösbeggyel történtekre, amelynek akkor ok nélkül el kellett pusztulnia. De a pánikban menekülő nem jut messzire. Drakolen herceg az éles halálsikolyra odasietett, és megpróbálja a menekülőt feltartóztatni. De annak még kezében a tőr, ismét lesújt. A megtámadott nem lusta arra, hogy kitépjen egy tűzpiros tincset a nő hajából, majd súlyosan sebzetten a földre rogy. A vörös boszorkány végrehajtotta ördögi tettét. A herceg szeme előtt elsötétedik a világ. Átok a gyilkosra – az öröknek el kell kapniuk őt! Miért nincs itthon a király? A halálos büntetésnél a király mindenkinek megtiltotta, hogy lovával kövesse őt. Drakolent egy hordágyon elviszik, hogy az orvos megnézze, meg lehet-e még menteni őt. Praetextatus érzelmei ellentmondásosak. Árulja el egykori szerelmét? Elhatározza, hallgatni fog, de a lelke fáj. Arra kéri az őröket, ne hallgassanak idős apjára, mivel az delíriumban beszél. A fiatal királyné holtteste még mindig a padlón fekszik, vér szivárog a szájából és az orrából. A királyra várnak, hogy megadja az utasítást a halott elszállítására. A püspök imádkozik, és az asszonyok sírnak. „Wehe, unsere süße Herrin! „Mily fájdalom, édes úrnőnk! Ist es denn wahr? Hát igaz? Unsere Königin ist tot!” A királynénk halott!” (Nyersfordítás) SZÍNPADVÁLTÁS 13. „Éljen a király! Éljen a fenséges pár! Éljen Chilperich! Éljen Fredigundis! A királyi vár többszintes teraszán most Fredigundist kell Chilperich oldalán királynévá koronázni. Az egyház áldása fontos része a ceremóniának. Rosen, rote Rosen, Rózsák, vörös rózsák, Streuet ihrem Pfad. Borítsátok be az útját, Rote rosen, Vörös rózsák, Duftende Blüten, Illatozó virágok, Kündet, dass sie naht! Adjátok hírül, hogy ő közeledik! Rosen, feucht vom Tau, Rózsák, harmattól nedvesek, Grüßt die junvermählte Frau! Üdvözöljétek az új asszonyt! Rosen, rote Rosen! Rózsák, vörös rózsák! (Nyersfordítás) 14. Praetextatus belül mélyen meghasonlottan attól fél, képtelen lesz cselekedni, a ceremónia egyházi részét megtartani. Szörnyű bűntény történt. Galswintha erőszakos halála óta csak néhány óra telt el. Döbbenet tartja bénán még mindenki szívét. Az uralkodó ugyanakkor már arra kényszeríti a népet, hogy a halott királyné utódjának fogadjon hűségesküt. A király feleségül veszi Fredgundist, és a Merovingok koronáját a vétkes fejére teszi. Nem sejti, hogy e rettenetes tettet ez a nő követte el? Az égiek tanúi voltak ennek, bárcsak a Mindenható megmondaná a királynak, miként viselkedjen! 15. Megszólalnak a trombitaharsonák, és Chilperich beszédet intéz a birodalom őrgrófjaihoz és nemeseihez. Királyi jogánál fogva Fredigundist a jövőbeni uralkodónőnek választja. Ez az ő akarata és döntése, amely előtt mindenkinek meg kell hajolnia. Az új királyné szavai ugyanolyan érvényűek, mintha a király szájából hangoznának el. Most a püspöknek elő kell lépnie, és a koronát Fredigundis királyné fejére kell helyeznie. De a püspök nem figyelt oda, mert az égiektől még nem kapott jelet, ő még imádkozik. A nemesek és asszonyaik észreveszik a püspök vonakodását. Chilperich félreérthetetlenné válik. Feláll, és ismét határozottan felszólítja a püspök urat, hogy tegyen eleget a feladatának. Praetextatus elhatározza, hogy eleget tesz a parancsnak. A király akarata mindenki számára szent kell, hogy legyen! Kezébe veszi a koronát, amelyet a marsall piros bársonypárnán tart eléje, és a királyné elé lép, aki előtte térdel az imazsámolyon. Nehezen jönnek szájára a szavak: „Óh, királyné, Isten és a király akarata szerint áldott fejedre helyezem a Merovingok szent koronáját…” 16. „Ne, ne folytasd! Egy gyilkost koronázol meg!” Mindenki halottnak hitte az apát, aki mégis, jobbról beront a színpadképbe. Az újraélesztés sikerült, és ő teljesen visszanyerte a hangját. „Istenem, az apám!” A rémülettől Landerich elengedi a koronát, amely dübörgő hangot adva a földre hull. Az apa győzelemittasan emeli magasba a vörös hajtincset, amelyet a kézitusánál erőszakkal kitépett Fredigundis hajából. „Óh, Istenem, a hajtincs!” Fredigundis fölugrik, és Landerich mellé menekül. Gyorsan a férfi fülébe súgja, hogy őt szereti. Vegye fel a koronát, és folytassa ott, ahol abbahagyta. De Chilperich közbelép, és a herceghez fordul. Félelmetes vádat hozott fel Fredigundis ellen. Vagy bebizonyítja az állítását, vagy meg fog halni. Amikor a király megadja a hercegnek a lehetőséget, hogy beszéljen, mindenkinek hallania kell őt. Az a nő Galswinthát a saját kezével ölte meg. Amíg ők vidáman vacsoráztak, Fredigundis a palotába lopódzott, és véghezvitte tettét. A koldus szolgálólányt a korona megszerzésének a vágya hajtotta! Gyűlölettől és irigységtől elvakultan megtalálta az utat Galswinthához. 17. Landerich könyörög az apjának, hallgasson, mert a fejét kockáztatja. Elveszi apjától a vörös tincset, és ministránsának füstölőjébe dobja. Vakítón villan fel a haj, és elég. Az öreg a szokott módon és magas hivatalát nem tekintve meg akarja verni a fiát, de a király intésére az őrök közbeavatkoznak, és elráncigálják a herceget. Most Fredigundis azonnal él uralkodónői minőségével. Egész életében üldözte őt az öreg gyűlölete. Halálosan megsértette őt, most az öreg az ő csapdájába esett. Fredigundis parancsot ad halálos ellenségének a megvakítására. 18. Ezzel az önkényes aktussal az őrgrófok nem értenek egyet, és azt kívánják, hogy a hangoskodót kihallgatás nélkül ne ítéljék el. De Chilperich erre nem hajlandó engedélyt adni. Nincs szüksége olyan emberekre, akik egy árulót védelmeznek, és feloszlatja az ünnepi rendezvényt. A trónünnepségek befejeződtek, a Meroving király komoran ül a trónján. Fredigundis tétovázik, hogy közelebb lépjen-e a trónhoz vezető lépcsőkhöz, majd óvatosan megkérdezi, hogy a számára legkedvesebb ember bízik-e benne. „Gyönyörű nőm, nekem nincs szükségem papra! Jer!” A király lejön a lépcsőn, és felemeli a koronát. Azt a legkedvesebb nő vörös hajfürtjeire helyezi. Fredigundisszal együtt a várudvart övező korláthoz lép, és felemelt fejjel mindketten megmutatkoznak a nép előtt. Mit tesz a pórnép kórusa? Mint mindig: ujjong! „Éljen a király! Éljen a fenséges pár! Éljen Chilperich! Éljen Fredigundis! (Az opera 3.felvonása következik)

207 Ardelao 2015-06-09 22:47:17
[url] https://www.youtube.com/watch?v=eBUPGRVvxPQ; Franz Schmidt: Variationen und Fuge über ein eigenes Thema (Königsfanfaren aus Fredigundis [/url]

206 Ardelao 2015-06-09 22:38:43
Franz Schmidt (1874-1939): FREDIGUNDIS 2. felvonás: 5. Fredigundis a király kedvese lett, és az uralkodó forrón szereti őt. A nő erőteljes temperamentuma és vörös haja megtette hatását. Galswintha, a halovány királynő lényével Fredigundisé éles éles ellentétben áll. Önmagáról alkotott képe jelzi neki, hogy a rivális szeretőnek el kell hagynia a pályát. Lefátyolozva titokban beoson a királynő szobáiba. Szándékában áll megölni őt. Még nem fojtotta el a lelkifurdalását, és egy monológban igazolást keres a tervezett gyilkosságra. Cselekedetének mozgató rugója az önhittség, hogy szépsége és tűzvörös haja miatt minden nővel szemben előnyt élvez. Chilperich bizonyára nem a halovány királynőt, hanem csakis őt szereti! De mégis, a pap előtt Galswintha esküdött hűséget a királynak, és a világ előtt ő a király felesége. Fredigundis meghallja a király hangját, ahogyan nejének jó éjszakai pihenést kíván. Galswintha gyengéden tekint a férfira, és Chilperich hódolattal viseltetik iránta. A nők a királynőt a hálószobájába kísérik, mialatt Fredigundis a függönyök mögött elrejtőzve az alkalomra les. 6. A király szükségét érzi annak, hogy valakinek beszéljen a hangulatáról. Drakoten herceg van jelen. „Für Feste taugt das Blümelein nicht; „Ünnepekre nem alkalmas e kis virág; Ein Kloster Würde es besser zieren, Egy kolostort jobban ékesítene, Als eines Merwongers Thron! Mint egy Meroving trónját! Was nun? Most mi lesz? Die Nacht ist schön, Az éjszaka szép, Der Mond scheint hell … A hold tisztán világít, Mich gelüstet es nicht Nem kelt vágyat bennem Nach Bett und Schlaf! Ágy és alvás iránt! Ein wilder Ritt dem Tag entgegen Egy vad lovaglás hajnal előtt Bringt dem erhitzten Blute Segen!” A felhevült vérre áldás hoz.” (Nyersfordítás) A hercegnek van egy kérése. Mit akar? Beszéljen bátran! „Erlaube mir ein kühnes Wort! Engedj meg egy vakmerő szót! Mein Herz kann’s länger nicht mehr wahren: Nem tudom tovább a szívemben őrizni: Mich dauert, Herr, die Königin; Sajnálom, Uram, a királynét; Sie ist ein Kind an Geist und Jahren! Ő gyermek még a szellemét és éveit tekintve! Sie liebt dich, liebt dich wahr und tief; Szeret téged, szeret téged őszitén és mélyen; Du siehst es nicht! Te nem látod! Sie welkt dahin vor Leid und Gram, Elhervad a bánattól és a fájdalomtól, O wende zu ihr deine Huld! Óh, fordítsd felé kegyes jóindulatodat! O glaube einem alten Mann! Óh, higgy egy öregembernek! Erlös’ dein schuldumstrickte Her Szabadíts fel vétekkel terhelt szívedet Aus Fredigundis Zauberbann.” Fredigundis varázsátka alól.” (Nyersfordítás) Chilperich ingerülten reagál, és tudni akarja, ki árulta el neki a nevet, és az öreg hogyan engedi meg magának, hogy beleártsa magát az ő titkába. 7. Az asszonyok elmondták imájukat, hogy az ég áldja meg a királyné alvását. Elhagyják a hálószobát, és meghajolnak királyuk előtt. Chilperich összegyűjti a bátorságát, és ismét felveszi a beszélgetés fonalát. Nemcsak ő egyedül, hanem az egész udvar tud arról a hálóról, amelyet a vörös boszorkány szőtt a királyné köré. Chilperichnek el kell szakítania a bűnös kötést, mert az az országot szerencsétlenségbe taszítja. Az ellenség a birodalom határain áll, a feltehetően győzni fog, mert bűnös szerelme miatt a király az égiek jóindulatát minden bizonnyal elveszítette. Az égiek jóindulatáról Drakolának nem kell szólnia. A király aranyat ajándékoz, számtalan templomot építtet és állandóan miséztet, ezzel az ég összes szentje az ő oldalán áll. A herceg nyugodtan alhat. Jámbor és jó mindig minden, amit a király tesz! 8. Mielőtt Fredigundis a királynét a tőrrel átsegíti a másvilágra, még pár magyarázó szót kell intéznie a közönséghez. Éppen most jutott a fülébe egy értékes bölcsesség. Van egy eszköz a haragvó ég megbékítésére, és az az arany. Frissen láss munkához, Fredigundis, az idő sürget! Ha a tett végrehajtva, van neki elég aranya, hogy az eget lecsillapítsa. Mind rosszul jár majd, aki az ő útjába áll. Ez először Drakolen herceg nyakába kerül. Ha a dolog frissen merve, az ügyem már félig nyerve. Mielőtt a nap lemenne végleg, a király csak az övé lesz. Fredigundis eltűnik Galswintha hálószobájában, hogy végrehajtsa véres tettét. 9. Eddig a pillanatig a tisztelt publikum hajlandó követni a két librettistát. A történelmi valósággal ellentétben a szövegírók megengedik maguknak a dramaturgia megváltoztatását és a hangsúly eltolását, annak érdekében, hogy darabjukban biztosítsák a cselekmény hihető lefolyását. Gregor von Tours történész tanúvallomásokra támaszkodik, és a fiatal királyné meggyilkolását a következőképpen meséli el: Lehetséges, hogy Fredigundis kezdeményezte Galswintha eltávolítását, de a tett végrehajtásáért egyedül Chilperich a felelős. Fredigundis is hajlandó lett volna e gaztettre, de abban ezúttal kivételesen nem vett részt. 10. Később látogatást jelentenek be. Rouen püspöke érkezik. Mindenki csodálkozik, mert Landerich - miután apja kolostorba száműzte őt – felemelkedett az egyházi ranglétrán, és püspökké avatták. A királyné gyóntató atyja lett. Amint reggel lesz, és megszólalnak a harangok, ő fogja a királynét a misére kísérni. „Wir sind zur Stelle: „Megérkeztünk: Lass mich jetzt allein! Most hagyjatok magamra! Geh zur Kapelle, Menjetek a kápolnába, Dort harre mein.” Ott várjatok rám.” - mondja a ministránsoknak. (Nyersfordítás) (foytatása következik)

205 Ardelao 2015-06-09 14:32:11 [Válasz erre: 202 Ardelao 2015-06-09 10:17:43]
Az évszámnál elütés történ a beíráskor, 1974. helyett az 1874. a helyes.

204 smaragd 2015-06-09 13:37:05 [Válasz erre: 201 Ardelao 2015-06-09 09:56:07]
A 200. a Franz Schmidt Koncertre esett, amelyet március 15-én rendeztek meg. Ilyen apró észrevételek is hozzátartoznak örömömhöz, amelyet ez az egy hónappal ezelőtt indított fórum szerez nekem. Csak tyúklépésben, rövid bejegyzésekkel tudok haladni, és csodállak, hogy milyen óriási feladatot vállaltál magadra a fordítással.Nagyszerű! Talán kikapcsolódásképpen majd újra tudsz nekünk zenét is küldeni Franz Schmidt műveiből...? Gratulációdat szeretettel fogadom :-), fórumtársaim nevében is,hasonlókat neked is!

203 Ardelao 2015-06-09 10:50:55
Folytatás: 2. A távolban megszólalnak a trombitaharsonák. Fredigundis felmászik a dombra. Egy hajó! – ujjong. Egy arany hajó! Landerich követte őt a dombra, és a következőket mondja: Nyersfordítás: „Das Hochzeitsschiff der Merowinger! A Merovingok nászhajója! Herr Chilperich des Reiches Haupt, Chilperich úr, a birodalom feje, Freit heute, seinem Haus zum Ruhme, Ma veszi nőül háza dicsőségére Des Gotenlandes hellste Blume, Gótország legtündöklőbb virágát, Galswintha, keusch und licht und klar, Galswinthát, a szüzet, a ragyogót és tisztát, Licht, wie ihr silberblondes Haar, Ragyogó, akárcsak ezüstszőke haja, Sieh’ dort, sieh’! Der König selbst Nézd, ott, nézd! Maga a király, Umwallt von feuerfarb’nen Locken! Tűzszínű fürtökkel övezve! Und neben ihm Austrasiens Herr, És mellette Austrasia ura, Held Sigibert, treu und unerschrocken! Sigibert vitéz, a hű és rettenthetetlen! Sieh’ dort, Frau Brunichild, Nézd, ott, Brunichild asszony, Ihr herrlicher Gemahl, Az ő nagyszerű férje, Der Stolz der Frauen! Az asszonyok büszkesége! Vom Glanz der Jugend, sieh’, verklärt, Nézd, az ifjúság ragyogásától átszellemülten Jung Merowech und Theudibert, az ifjú Merowech és Theudibert, Entsprossen Chilperichs erster Ehe.” Chilperich első házasságának gyümölcsei." Lassan a hajó továbbhalad. Elől, a hajóorrban négy harsonást látni. A hajó közepén, a legmagasabb helyen áll Chilperich király, és az oldalán Galswintha ül, a gótok hercegnője. A királyi párt a birodalom nemes emberei veszik körül, feleségeikkel együtt. A hajó tatján ugyancsak négy harsonás áll. Fredigundis a pompás hajó látványába teljesen belemerül. Áll a parton, és szélesre tárja karjait. Pillantása keresztezi a királyét, aki hosszasan nézi őt. Szemeivel Fredigundis addig követi a hajót, amíg az el nem tűnik a képből. A király megnézte Fredigundist, és Landerichnek újra és újra meg kell állapítania, hogy a lány szép. Jó lenne, ha a szeleburdi erre semmit sem képzelne be magának. Olyan szép frank gyermek, aki ne örvendene a király leereszkedő jóindulatának, nem létezik! De utóbb megbánják a jámborok, hogy kapcsolatba kerültek a királlyal. A lánynak magának valami mást mondanak a csillagok. A vörös hajnak lobognia kell, hogy a király visszajöjjön, és a koldusivadéknak ragyogó, pompás jövőt kínáljon. A hegy sötét árnyékából démonok fognak előtörni, és őt a legmagasabb magasságba viszik. Landerich bosszankodik, hogy képtelen a lány lelkéből kiűzni a pogány babonát. 3. Mintha a semmiből bukkanna elő, hirtelen megjelenik Landerich apja. Neki Fredigundisnál pokoli respektusa van, ezért a lány riadtan meghátrál. Drakolen magán kívül van a dühtől. Így veszi figyelembe Landerich az apja akaratát? Nem megmondta a fiának, hogy a szolgához többé ne közeledjen? közeledjék? Elfelejtette, hogy ő egy herceg fia? Most aztán esedékes a szigorú büntetés. Landerichnek el kell hagynia a szülői házat. A roueni kolostor apátja a fiút ismét visszatereli majd a helyes útra. Ő tudni fogja, milyen úton-módon lehet kigyógyítani a fiút a szenvedélyéből. A szidalmazott válaszolni szeretne valamit, de a herceg ráordít, hogy az engedetlen tűnjön el a szeme elől. A fiú szomorúan tekint Fredigundis után, akinek ezután el kell viselnie a hatalmasság durvaságait. Tűzre kellene vetni a vörös áspiskígyót. A szolgálatból a lányt elbocsátják, az úr többé látni sem akarja őt. El fogja taposni a kígyót, ha az nem tűnik el azonnal. 4. Fredigundist kitaszították, elűzték, mint egy gazdátlan kutyát. A lány kétségbe van esve, és nem akar tovább élni. Fekete viharfelhők gyülekeznek az égen, vihar közeledik. Hirtelen az erdő távolából vadászkürtök hangját hallani. Wotan az, a zord vadász, aki a viharban közeledik. Jönnie kell, és magával kell őt vinnie. A lány szívesen lenne a vadász menyasszonya, ha a férfi védelmet nyújt neki. De aki közeledik, nem Wotan vagy egy másik ismeretlen vadász. Chilperich az, a király, akinek most következik a nagyjelenete. Adjuk át neki a szót: Nyersfordítás: „Das nenn’ ich wahrlich Jagdglück haben! „Ezt nevezem igazi vadászszerencsének! Hab mir kein schöneres Wild erhofft. Nem reméltem magamnak szebb vadat. So schlank und fein, bei Wotans Raben! Íly karcsú és finom, Wotan hollói közt! So süße Beute winkt nicht oft! Íly édes zsákmány nem gyakran akad! Du starrst mich an mit großen Auguen! Nézel rám nagy szemekkel! Rotliebchen, sag’, gefall’ ich dir? Vörös kedves, mondd, tetszem-e neked? Will meine Art dir nicht taugen? Nem lenne kedvedre a modorom? Was sich weigert, das erzwing’ ich mir!” Magamnak a vonakodót megnyerem!) Rövid, látszólagos harc után Fredigundis átöleli a király nyakát, végül lassan és tartózkodóan leereszkedik, hogy a király lábai elé térdeljen. A lánynak a királyt alázattal kell üdvözölnie. Trara, következik a szerelmi kettős! A férfi a lányt kereste, a szép vadat, és egyenesen a szíve közepébe talált. A lány tudta, hogy a férfi jönni fog. Most itt van ő, nem csak egy flört erejéig. A vörös kedves tetszik a királynak, a sápadt lányok számára túlságosan finomak. Lángolnak az érzékek, elkezdődik az udvarlás, forró vágy tartja fogva mindkettőjüket. A szív forrón szereti Chilperichet, a vörös kedves királyian örvend. Ott lent, a parton egy csónak hever. A lány szívből reméli, hogy most megtalálja a szerencsét, a vörös kedves haja lobog a szélben. Landerich a legszívesebben meghalna. Az ég elsötétedik, rossz sorsot sejtetve villám csap az öreg tölgybe, és az első felvonás véget ér. (folytatom)

202 Ardelao 2015-06-09 10:17:43
Franz Schmidt (1974-1939): (Schmidt/index.shtml) FREDIGUNDIS Általános adatok az operához Keletkezésének ideje:1916-21 Ősbemutató: 1922, Berlin Első megjelenés nyomtatásban: London: Josef Weitberger, 1922 Megjegyzés: Franz Schmidt legjelentősebb vokális műve „A hétpecsétes könyv” c. oratórium. Kedveltség tekintetében a „Notre Dame” nem marad el mögötte, mivel szimfonikus intermezzója révén e cím nagy népszerűségre tett szert. A „Fredigundis” a zeneszerző összes művének az árnyékában áll. Annak okát, hogy ez az opera miért merült feledésbe, nem tudjuk kideríteni. Még akkor is, ha a történelem egy kissé másként alakult, a librettó mégis csak nagy drámai alkotás. Az utolsó felvonás fináléjában elhangzó, döbbenetes ó frank halottidézéshez hasonlót aligha találunk az operairodalomban. Minden hangfekvéshez hálás feladatok kapcsolódnak, és Franz Schmidt értett a hangszereléshez. Olyan tehetséggel bírt, amelyről négy szimfóniája tanúskodik. Gustav Mahler éppen ezért nem kedvelte a zeneszerzőt, de e körülmény már a múlté. Ma hajlunk arra, hogy feltárjuk a kincseket, és a „Fredigundis”-t végre rehabilitálni kell. A wagneriánusoknak nem kell félniük attól, hogy álláspontjuk hátrányos megítélésben részesül. Sigibert von Austrasien feleségével, Brunichildéval, aki Guntram von Burgunddal együtt Fredigundis, Chilperich király felesége ellen sikeres intrikát folytatott, a librettóban a háttérben marad. Az operáról Műfaj: opera, 3 felvonásban Librettó: Bruno Warden és J. m. Wellerminsky, Felix Dahn regénye alapján Nyelv: német Cselekmény szereplői Chilperich: frank király Fredigundis: a király harmadik felesége Drakolen: herceg Landerich: a herceg fia Praetextatus: Rouen püspöke, azonos Landerich személyével Galswintha: Chilperich második felesége Rulla: udvarmester További szereplők: fegyveresek, nép 1.Felvonás: 1. Egy forró nyári nap a végéhez közeledik. A Szajna vize lustán hömpölyög. A színházi közönség számára a háttérben Rouen város sziluettje tűnik elő. A folyópart melletti dombon hatalmas tölgyfa áll. Levelei mögött egy leány bújik meg. Haja tűzvörös, hogy az ember azt vélhetné, egy mókust lát, amely incselkedőn csóválja dús farkát. Egy fiatalember keresi őt. „Fredigundis!” – kiáltja, de a kicsi mórikálja magát. A fiúnak meg kell fognia őt, ha tudja. Hol van a vörös boszorkány? Az imént még a szeme előtt égtek loknijai, és most nyomtalanul eltűnt a lány, sehol sem látja őt. Megfeledkezett arról, hogy ő az úr? A fiatalember figyelmeztetését a lány nem veszi komolyan, és nem is tartja fontosnak, hanem egy marék makkot szór a fiú fejére. Tényleg utána kell a fiatalembernek másznia? A macskának meg kell várnia őt. Most már el fogja kapni a lányt. Csodálatos ez a vad vörös haj, amikor rásüt a nap. Kezével belemerítkezni ebbe a hajzuhatagba és ajkával érinteni e tincseket Landerich számára maga a boldogság. Fredigundis tudatában van annak, milyen hatással van a férfiakra. Alacsony származását Fredigundis nem tudja összhangba hozni a szépségével. Szenved attól, hogy ő egy szolgálólány gyermeke. Tréfálkozva, de komolyan gondolva szemére veti az őt állandóan istenítő csodálójának, hogy elfelejti, hogy egy szolgálólány tincseit simogatja. A fiúnak csak arra kell ügyelnie, hogy az apja ne szerezzen tudomást a vágyairól. A herceg rettenetes dühbe gurulna. Vajon azt hiszi a kis szeleburdi, hogy Landerich tényleg rá vágyakozik? A lány leugrik a fáról, és egyenesen a fiú karjaiban landol. Most jön az illő válasz. Azt hiszi, nem látja, mennyire szerelemre éhesen lesi őt a fiú? A fiú elfordítja a tekintetét, mint ahogyan a többiek is. A lány pontosan tudja, hogy hajának tüze a tüzet szít a férfiak vérében. Nézd csak, a gyermek tényleg beképzeli magának, hogy szép és kívánatos! Fredigundis vallomást tesz. Ő még nem kívánatos! A dolgok változhatnak, ezt érzi. Ő, Fredigundis, a fiú apjának utolsó szolgálója. A szüleit sohasem ismerte. Rabnak, szegénynek és alacsony sorsúnak született. Védtelenségében mindenkinek ki van szolgáltatva. Ez az ő végzete, ez az ő élete. De a csillagok elárulták neki, hogy a sorsvonala kusza cikkcakkban felfelé fut. Tegnap éjjel megfürdött az folyóban. Minden hullámon egy kis csillag billegett remegve. Ő lemerült, és amikor kiemelkedett a hullámokból, nedves vörös haján egy csillagdiadémot viselt. Az égerfák egészen mélyre hajoltak le hozzá, és édesen suttogták a fülébe: „Szép, szép Fredigundis!” „No, lám, a bolond nő még a fák nyelvét is érti!” Az új keresztény tanítás a romlatlan gyermeket hidegen hagyta. Számára minden élettel teli, és mindennek lelke van. A fa, a kövek, a növények, ő maga – minden él! Minden élővel szoros kapcsolatban áll. Felületesen szemlélve az ő lénye az emberek számára sötét, de a fényre meghal. De mi csapdos a mező felett? Az ornitológiában jártas Landerich azt állítja, hogy egy vörösbegy. Színe a napfényben különösen elragadó. Fredigundis egy követ hajít a vörösbegy után. „Csak volt, most már nem fog ragyogni!” Szájából rémítően sivító nevetés fakad. Landerich rohan, hogy felemelje a vörösbegyet. A madárka semmit sem vétett, akkor hát hogyan lehet ilyen kegyetlen a lány? Elfelejtette a fiú, amit az imént mondott a lánynak? A vörösbegy mellénykéje vörösebben világít, mint a lány haja. A lány ezt nem akarja! Senki sem lehet szebb a földön, mint Fredigundis. Ha valaki megpróbál őellene tenni, rosszul végzi! (folytatom)

201 Ardelao 2015-06-09 09:56:07 [Válasz erre: 200 smaragd 2015-06-09 04:51:37]
Gratulálok a 200-ik beírásodhoz!

200 smaragd 2015-06-09 04:51:37 [Válasz erre: 185 smaragd 2015-06-07 18:54:10]
Rundfunk Konzert 15. Maerz 1928 Ravag Dirigent Franz Schmidt Programm Franz Schmidt Symphonie Nr.1, E-Dur Zwischenspiel aus der Oper "Notre Dame" Fredegundis, Schlussszene

199 smaragd 2015-06-09 04:47:20 [Válasz erre: 185 smaragd 2015-06-07 18:54:10]
Rundfunk Konzert 25. Mai 1927 Ravag Dirigent Rudolf Nilius Werke von Carl Maria von Weber, Gustav Mahler,Franz Schmidt, Ottorino Respighi,Gioacchino Rossini Franz Schmidt Zwischenspiel aus der Oper "Notre Dame"

198 smaragd 2015-06-09 04:42:56 [Válasz erre: 185 smaragd 2015-06-07 18:54:10]
Konzert der Gesellschaft der Musikfreunde in Wien 21. September 1926 Wien, Österreich Musikverein, Grosser Saal Dirigent Franz Schmidt Orgel Franz Schütz Klavier Paul Wittgenstein Programm Franz Schmidt Königsfanfaren aus "Fredigundis" Variationen für Klavier u. Orch. über ein Thema von Beethoveen Symphonie Nr. 2 in Es-Dur

197 smaragd 2015-06-09 04:36:58 [Válasz erre: 185 smaragd 2015-06-07 18:54:10]
RAVAG Konzert 21.Februar 1926 Ravag Dirigent Rudolf Nilius Werke von Michael Haydn, Matthias Georg Monn, Hugo Wolf, Julius Bittner, Erich Wolfgang Korngold, Joseph Marx, Franz Schmidt Franz Schmidt Zwischenspiel aus der Oper "Notre Dame"

196 smaragd 2015-06-09 04:32:06 [Válasz erre: 185 smaragd 2015-06-07 18:54:10]
Franz-Schmidt-Konzert 10.Februar 1924 Wien, Österreich Musikverein, Grosser Saaal Dirigent Leopold Reichwein Orgel Franz Schütz Programm Franz Schmidt Notre Dame, Zwischhenspiel u. Karnevalm. Fantasie und Fuge in D-Dur für Orgel Symphonie Nr.2.in es-Dur

195 smaragd 2015-06-09 04:26:57 [Válasz erre: 185 smaragd 2015-06-07 18:54:10]
Konzert in Buenos Aires 13. August 1923 Teatro Colon Dirigent Richard Strauss Werke von Wolfgang Amadeus Mozart, Richard Strauss, Franz Liszt, Franz Schmidt, Hector Berlioz Franz Schmidt Zwischenspiel aus der Oper "Notre Dame"

194 smaragd 2015-06-09 04:23:39 [Válasz erre: 185 smaragd 2015-06-07 18:54:10]
Konzert in Rio De Janeiro 23.Juli 1923 Theatro Municipal Dirigent Richard Strauss Werke von Franz Liszt, Franz Schmidt,Richard Wagner,Richard Strauss Franz Schmidt Zwischenspiel aus der Oper "Notre Dame"

193 smaragd 2015-06-09 04:19:54 [Válasz erre: 185 smaragd 2015-06-07 18:54:10]
Benefizkonzert zugunsten der Wohlfahrtseinrichttungen der Wiener Philharmoniker 12. Maerz 1922 Wien, Österreich Musikverein, Grosser Saal Werke von Carl Maria von Weber, Linda Bandára, Franz Schmidt Franz Schmidt Symphonie Nr.2 in Es-Dur (Megjegyzés: ez a koncert is a Bécsi Filharmonikusok egyik jótékonysági előadása volt, amelyet jóléti intézményeik javára rendeztek.)

192 smaragd 2015-06-09 04:12:56 [Válasz erre: 185 smaragd 2015-06-07 18:54:10]
Meisteraufführungen Wiener Musik 3.Juni 1920 Wien, Österreich Musikverein, Grosser Saal Dirigent Dirigent Erich Wolfgang Korngold, Franz Schalk Werke von Carl Prohaska, Erich Wolfgang Korngold, Franz Schmidt Franz Schmidt Symphonie Nr.2. in Es-Dur

191 smaragd 2015-06-08 15:51:45 [Válasz erre: 185 smaragd 2015-06-07 18:54:10]
Konzert Blaeservereinigung K.K. Hofoper/Benefiz 21. Dezember 1915 Wien, Österreich Konzerthaus, Mittlerer Saal Klavier Franz Schmidt Werke von Ludwig van Beethoven, Johann Sebastian Bach, Johannes Brahms, Ludwig Thuille

190 smaragd 2015-06-08 15:45:51 [Válasz erre: 185 smaragd 2015-06-07 18:54:10]
3. Abonnementkonzert 29. November 1914 Wien, Österreich Musikverein, Grosser Saal Dirigent Felix Weingartner Werke von Ludwig van Beethoven, Franz Schmidt, Franz Liszt Franz Schmidt Symphonie Nr.2 in Es-Dur

189 smaragd 2015-06-08 15:42:14 [Válasz erre: 185 smaragd 2015-06-07 18:54:10]
Wohltaetigkeits-Akademie für Flüchtlinge Aus Galizien und Bukowina 5. November 1914 Wien, Österreich Wiener Konzerthaus, Grosser Saal Dirigent Dirigent Dirigent Dirigent Franz Schalk, Leopold Reichwein,Karl Luze,Julius Lehnert Werke von Unbekannt, Donizetti, Mahler,Mendelssohn-Bartholdy,Brahms,Wagner,Meyerbeer,Schmidt,Mozart,Smetana,Verdi,Schubert,Strauss Franz Schmidt Zwischenspiel aus der Oper "Notre Dame"

188 smaragd 2015-06-08 15:32:58 [Válasz erre: 185 smaragd 2015-06-07 18:54:10]
3. Abonnementkonzert 6. Dezember 1903 Wien, Österreich Musikverein, Grosser Saal Dirigent Ernst von Schuch Werke von Johann Sebastian Bach,Franz Schmidt,Hector Berlioz, Robert Schumann Franz Schmidt Sinfonisches Zwischenspiel aus einer unvoll. romantischer Oper

187 smaragd 2015-06-08 15:27:58 [Válasz erre: 185 smaragd 2015-06-07 18:54:10]
2. Abonnementkonzert 23. November 1902 Wien, Österreich Musikverein, Grosser Saal Dirigent Emile Sauret Werke von Johann Sebastian Bach, Zdenko Fibich, Moritz Moszkowski, Franz Schmidt Franz Schmidt Symphonie Nr. 1, E-Dur

186 smaragd 2015-06-08 15:19:10 [Válasz erre: 185 smaragd 2015-06-07 18:54:10]
Benefizkonzert Kirchenmusik-Verein Votivkirche 28. Maerz 1894 Wien, Österreich Musikverein, Gosser Saal Dirigent Theobald Kretschmann (Megjegyzés: Franz Schmidt neve ugyan nem szerepel sem az előadók, sem a programban a zeneszerzők között, mégis ez az első megmaradt feljegyzés.)

185 smaragd 2015-06-07 18:54:10
A következő bejegyzésekben a Wiener Philharmoniker honlapján található - archív adatbank - Franz Schmidt-koncerteket fogom felsorolni.

184 smaragd 2015-06-07 18:51:54 [Válasz erre: 183 smaragd 2015-06-07 18:46:49]
"...Franz Schmidt joggal számított az akkori "Ostmark" legjelentősebb zeneszerzőjének."

183 smaragd 2015-06-07 18:46:49 [Válasz erre: 175 smaragd 2015-06-06 16:30:53]
FRANZ SCHMIDT biográfia (6) Élete utolsó évében a halálos beteg a kezdődő nemzetiszocializmussal találta szemben magát. Alban Berg és Franz Schekers halála, Arnold Schönberg és Alexander Zemlinsky emigrációja után Franz Scgmidt joggal számított az akkori "Ostmark" a legjelentősebb zeneszerzőjének. (Az elismerés , amelyben kollégái Julius Bittner,Wilhelm Kienzl vagy Joseph Marx művei részesültek, Franz Schmidt tekintélyével és helyzetével az akkori bécsi zenei életben nem hasonlítható össze.) A "Deutsche Auferstehung" kantátát a rezsim behajtotta, a zeneszerző azonban befejezetlenül hagyta, és még két inspirált megbízásra írt művet alkotott az egy kézzel játszó Paul Wittgenstein zongoraművész részére: a "Klarinettquintett in A-Dur" és a "(Solo) Toccata d-Moll" - véglegesítve 1938 októberében, néhány hónappal halála előtt.

182 smaragd 2015-06-07 18:25:27 [Válasz erre: 175 smaragd 2015-06-06 16:30:53]
FRANZ SCHMIDT biográfia (5) Magánélete "negatív ellenpontban" állt sikeres szakmai életútjával. A két ifjúkori szerelem - mindkét asszony zsidó leszármazott volt - beteljesületlen maradt. Első hitvese 1919-től a bécsi "Am Steinhof" gyógyintézetben annyira elhomályosult, hogy három évvel híres férje halála után a nemzetiszocialista "Eutanázia"-kampány Németországban meggyilkolta. Lánya, Emma első gyermeke születése után váratlanul elhunyt. Az összetört apa ezután alkotta a "Requiem für meine Tochter", IV. szimfóniáját. A második házasság, egy fiatalabb, zongoraszakos tanítvánnyal, hozta meg a szükséges magánéleti biztonságot, a már a harmincas évei eleje óta súlyos egészségi problémákkal küzdő művésznek. Nagyon tisztelték -Franz Schmidt kollégái, barátai - és tanárként is. Társas lénye hamar "bécsivé" tette, szerette az együttmuzsikálást kolléga-tanítvány körben, és a szellemes társaságot.

181 smaragd 2015-06-06 18:04:28 [Válasz erre: 180 smaragd 2015-06-06 17:59:54]
...(mint Anton Bruckner!). (Megjegyzés: ebben a biográfiában a Franz Schmidt Társaság az Akadémia mai elnevezését használja (Universitaet für Musik und darstellende Kunst), a korabeliről a 155. bejegyzésben írtam.)

180 smaragd 2015-06-06 17:59:54 [Válasz erre: 175 smaragd 2015-06-06 16:30:53]
FRANZ SCHMIDT biográfia (4) Fenomenális zenei emlékezőképessége tekintetében számos anekdota ismert: a még élő (vagy nemrég elhunyt) tanítványai számolnak be a minden zenei műfaj tekintetében hihetetlen irodalmi ismeretéről, amelyet bármikor elő is tudott adni. Kortársai nagyrabecsülését magas kitüntetései tanúsítják: Ferenc József Rend (Franz Josefs-Orden) Dr. h.c. / Universitaet Wien ( mint Anton Brockner!)

179 smaragd 2015-06-06 17:49:11 [Válasz erre: 175 smaragd 2015-06-06 16:30:53]
FRANZ SCHMIDT biográfia (3) Legismertebb tanítványai - mások mellett -Friedrich Wührer zongoraművész, Alfred Rosé ( a legendás Primus Quartett, a Bécsi Filharmonikusok koncertmestere, Gustav Mahler sógora, Arnold Rosé fia). A zeneszerzők közül megnevezendő Theodor Berger, Marcel Rubin,Alfred Uhl. Franz Schmidt szólistaként, kamarazenészként, kísérőként, karmesterként egyaránt elismert és ünnepelt volt.

178 smaragd 2015-06-06 17:38:29 [Válasz erre: 175 smaragd 2015-06-06 16:30:53]
FRANZ SCHMIDT biográfia (2) Franz Schmidt befolyásolta az osztrák ill. a bécsi zenei élet különféle szakmai szféráit: 1896-1911 tagja volt a Bécsi Filharmonikusoknak 1913-1914 csellistaként is működött az Udvari Operazenekarban (Verband des Hofopernorchester) Pedagógusként zongorát, violoncellot,ellenponttant, és kompoziciót tanított az akkori Zene és Előadóművészeti Egyetemen (Universitaet für Musik und darstellende Kunst), számos később jelentős muzsikust, karmestert, és zeneszerzőt képzett ki. 1925-1927 között igazgatója, 1927-1931 között rektora volt a hagyományokban gazdag zenei oktatási intézménynek.

177 smaragd 2015-06-06 16:54:35 [Válasz erre: 176 Ardelao 2015-06-06 16:37:43]
:-), én annak örülök a legjobban, ha az érdeklődők olvassák a Franz Schmidt fórumot, meghallgatják zenéjét és fórumtársként írásaikkal bekapcsolódnak.

176 Ardelao 2015-06-06 16:37:43 [Válasz erre: 175 smaragd 2015-06-06 16:30:53]
A 175.sz. beírásodhoz gatulálok! Megérdemelted!:-)

175 smaragd 2015-06-06 16:30:53
A következő bejegyzésekben rövid részletekben, magyarra fordítva beírom a fórumba Franz Schmidt biográfiáját, amely német nyelven a Franz-Schmidt- Gesellschaft honlapján olvasható. FRANZ SCHMIDT biográfia (1) (1874/Pressburg - 1939/Perchtoldsdorf bei Wien) A Schmidt család - részben magyar származású ("teilweise magyarischer Herkunft") - 1888-ban Bécsbe költözött át. Ez a zenei "csodagyerek" részére azt jelentette, hogy az akkori Zenebarátok Társaságának Konzervatóriumában (Konservatorium der Gesellschaft der Musikfreunde" ) végezhesse tanulmányait.

174 smaragd 2015-06-06 16:20:44 [Válasz erre: 173 smaragd 2015-06-06 16:10:52]
Variationen über ein Husarenlied (Legjobb igyekezetem ellenére is becsúszik egy-egy elütés... Tekintettel arra, hogy a művek címei nagyrészt már korábbi bejegyzésekben is szerepelt, talán jobb, ha zeneértő olvasóink elnézik ezt nekem, mint a hibajavítás közlése. Előre is köszönöm a megértést.)

173 smaragd 2015-06-06 16:10:52 [Válasz erre: 172 Heiner Lajos 2015-06-06 14:43:52]
Salzburger Festspiele Salzburg, Österreich Mozarteum 1931.augusztus 2.vasárnap Karmester: Clemens Krauss Program: Joseph Haydn, Franz Schmidt, Richard Strauss művei. A Wiener Philharmoniker-honlap alapján ez volt az első alkalom, hogy Franz Schmidt zeneművét előadták a Salzburgi Ünnepi Játékokon. Franz Schmidt: Variationen über ein Husaerenlied

172 Heiner Lajos 2015-06-06 14:43:52
Aug. 30-án a Salzburgi Ünnepi Játékokon a Bécsi Filharmonikusok Semyon Bychkov vezényletével előadják Schmidt II. szimfóniáját.

171 smaragd 2015-06-06 06:24:00 [Válasz erre: 145 Ardelao 2015-06-02 20:03:57]
Joseph Marx (1882-1964) osztrák zeneszerzőről a wikipedian is olvashatunk. Zenei életművét és emlékét a Joseph-Marx-Gesellschaft ápolja, honlapjuk az interneten könnyen elérhető.





A lapunkban megjelent szövegek a Café Momus, vagy a szerző kizárólagos szellemi tulajdonát képezik és szerzői jog védi őket.
A szerkesztőség külön, írásos engedélye nélkül mindennemű (részben vagy egészben történő) sokszorosításuk, felhasználásuk, kiadásuk és terjesztésük tilos.