1140 Ardelao 2015-12-06 23:36:40 [Válasz erre: 1139 Ardelao 2015-12-06 06:39:24]
Carmen Ottner: Franz Schmidt és Pozsony (a Franz Schmidt Társaság kiadványa, Franz Schmidttel kapcsolatos tanulmányok, XII.) Kivonat V. rész (119.-121. oldal) (az 1139. bejegyzés folytatása) 1917. 8. 20-án kelt, 2. levél Levélboríték: Ld. a 1139. bejegyzésben, ugyanazok az adatok. Kézírás tintával, 8 oldal. 17/VIII/20. Legdrágább Barátnőm, ezúttal soron kívül írok; kifejezted azt a kívánságodat, hogy két leveled között olykor egyszer szeretnél tőlem is levelet kapni, ezenkívül pedig sok mindent kell közölnöm Veled. – Egyébként mindig sok mondanivalóm van számodra. – A tegnapi napon, vasárnap nagyon szívélyes hangú levelet kaptam a berlini színházigazgatótól, Hülsen gróftól. Bocsánatot kér, amiért egy utazás miatt nagyon későn válaszolt. Ő, ahogy feltételeztem, csak a színház megnyitására érkezett Berlinbe, és csak egészen rövid ideig marad ott. Arra kér, hogy csak októberben vagy novemberben keressem fel őt. Ezért elmarad a most tervezett berlini utam, sajnos, ezzel kapcsolatban a tiroli kirándulás is. Te szivárványosra festetted nekem az eget azzal a javaslatoddal, hogy Umhausenben …. találkozzunk, nem is akarok belegondolni, különben eszemet vesztem; eltemetem ezt a kívánságomat a sok többi közé, amelyet már eltemettem, és azzal vígasztalom magamat, hogy az elválás legfeljebb három héttel tovább tarthat … Tegnap unokanővéremtől szombati táviratomra is megkaptam a választ, unokanővérem részletes levelét az összes olyan újsággal együtt, amely kapható volt. Felician még él. Ez még az én vigaszom, annyiban, amennyiben az egyik leghíresebb orvos kijelentette, ameddig a szív nem szűnt meg végleg dobogni, a reményt sohasem szabad feladni. A merénylet lezajlása teljesen világos, annak okai ellenben tisztázatlanok. Amit végül meg tudtam állapítani, a következő: E hó 16-án, csütörtökön, hajnali 6 órakor Feliciannak az Orsolya-rendieknél kellett misét tartania. A sekrestye ajtaja, amelyhez néhány lépcsőfok vezet fel, egy keskeny mellékutcában található, amely ebben a korareggeli órában teljesen néptelen volt. Amikor Felician ezen ajtó elé ért, a merénylő ráugrott a lépcsőkről, és a botkardot átdöfte a testén. A fegyver a mellkasánál hatolt be, és kihúzáskor a szívtájékot sértette meg. Csak attól, hogy a merénylő formálisan fölülről rontott rá Feliciánra, sikerült neki a bivalyerős embert a földre tepernie, aki őt különben egyetlen kézmozdulattal könnyedén a szemközti falhoz kente volna. Ha sikerült volna a merénylet, azaz Felician rögtön meghalt volna, talán senki semmit sem tudna a merénylő személyéről. Így azonban maga Felician mondta a neki segítséget nyújtó embereknek: „Sch., az orgonaépítő szúrt le engem, mert az orgona ellenőrzésekor a munkájáról kedvezőtlenül nyilatkoztam.” Sch.-t erre letartóztatták, a tettét minden további nélkül bevallotta, azonban minden eddigi kihallgatáson megtagadta az ok megnevezését. A lapokban ezért most feltételezések végtelen sora olvasható. Felician művész mivoltáról sehol sem vesznek tudomást, de – nevezetesen az antiklerikális lapokban – nagy Don Juannak állítják be, viccelődnek Ő Kir. Fenségénél elért, mindenható befolyásával, stb. Na, igen, hiszen minden lehetséges, folyik a szóbeszéd … ha ismernéd az ezt az embert, mindent megértenél: hatalmas dimenziókkal rendelkező, szecesszió korának „Antoniusához” hasonlítható alak, kolosszális, cézári koponya. Egyáltalán, a megjelenésében van valami uralkodói jelleg; mindig így képzeltem el őket magamban, és ilyen ábrázolásban is láttam őket; a császárokat, Nérót stb. Az, hogy ő mindenkire, különösen a nőkre elbűvölő benyomást tesz, a templomban százszor megfigyeltem, és csak érthetőnek találtam. Sajnos, nagyon valószínű, hogy nő áll az ügy hátterében …….. Azt hiszem azonban, hogy miután senki sem látta a merényletet, Felician nem árulta volna el őt, ha nem lett volna tiszta a tudata. Másrészt talán egyáltalán nem ismeri a tettes kapcsolatát a fő dologgal, avagy a megrázkódtatástól és a vérveszteségtől annyira legyengült, hogy mondott valamit, amit először (?) nem mondhatott volna ki hangosan. Vajon megtudom-e ezt valaha is? – Édes Barátnőm, ne haragudj, amiért elég önző voltam ahhoz, hogy ma olyan dolgokkal tömjem tele a fejedet, amelyek engem, ó, mily mélyen! felkavarnak. Remélem azonban, hogy az én barátaim a Tieid is, és hogy részvétet érzel e tragikus élmény kapcsán. Szívből üdvözöl a Te Franzod” Vége a tanulmány idézett részletének A 121. oldalon olvasható a Neues Wiener Tagesblatt 1917. 8. 17-i számában megjelent újsághír a Felizian Môzik atya, Friedrich főherceg házi káplánja ellen Karl Schönhofer által elkövetett – az áldozat halálát okozó - támadásról, amelynek tartalmát Schmidt levele nagyjából már ismertette.
Carmen Ottner: Franz Schmidt és Pozsony (a Franz Schmidt Társaság kiadványa, Franz Schmidttel kapcsolatos tanulmányok, XII.) Kivonat V. rész (119.-121. oldal) (az 1139. bejegyzés folytatása) 1917. 8. 20-án kelt, 2. levél Levélboríték: Ld. a 1139. bejegyzésben, ugyanazok az adatok. Kézírás tintával, 8 oldal. 17/VIII/20. Legdrágább Barátnőm, ezúttal soron kívül írok; kifejezted azt a kívánságodat, hogy két leveled között olykor egyszer szeretnél tőlem is levelet kapni, ezenkívül pedig sok mindent kell közölnöm Veled. – Egyébként mindig sok mondanivalóm van számodra. – A tegnapi napon, vasárnap nagyon szívélyes hangú levelet kaptam a berlini színházigazgatótól, Hülsen gróftól. Bocsánatot kér, amiért egy utazás miatt nagyon későn válaszolt. Ő, ahogy feltételeztem, csak a színház megnyitására érkezett Berlinbe, és csak egészen rövid ideig marad ott. Arra kér, hogy csak októberben vagy novemberben keressem fel őt. Ezért elmarad a most tervezett berlini utam, sajnos, ezzel kapcsolatban a tiroli kirándulás is. Te szivárványosra festetted nekem az eget azzal a javaslatoddal, hogy Umhausenben …. találkozzunk, nem is akarok belegondolni, különben eszemet vesztem; eltemetem ezt a kívánságomat a sok többi közé, amelyet már eltemettem, és azzal vígasztalom magamat, hogy az elválás legfeljebb három héttel tovább tarthat … Tegnap unokanővéremtől szombati táviratomra is megkaptam a választ, unokanővérem részletes levelét az összes olyan újsággal együtt, amely kapható volt. Felician még él. Ez még az én vigaszom, annyiban, amennyiben az egyik leghíresebb orvos kijelentette, ameddig a szív nem szűnt meg végleg dobogni, a reményt sohasem szabad feladni. A merénylet lezajlása teljesen világos, annak okai ellenben tisztázatlanok. Amit végül meg tudtam állapítani, a következő: E hó 16-án, csütörtökön, hajnali 6 órakor Feliciannak az Orsolya-rendieknél kellett misét tartania. A sekrestye ajtaja, amelyhez néhány lépcsőfok vezet fel, egy keskeny mellékutcában található, amely ebben a korareggeli órában teljesen néptelen volt. Amikor Felician ezen ajtó elé ért, a merénylő ráugrott a lépcsőkről, és a botkardot átdöfte a testén. A fegyver a mellkasánál hatolt be, és kihúzáskor a szívtájékot sértette meg. Csak attól, hogy a merénylő formálisan fölülről rontott rá Feliciánra, sikerült neki a bivalyerős embert a földre tepernie, aki őt különben egyetlen kézmozdulattal könnyedén a szemközti falhoz kente volna. Ha sikerült volna a merénylet, azaz Felician rögtön meghalt volna, talán senki semmit sem tudna a merénylő személyéről. Így azonban maga Felician mondta a neki segítséget nyújtó embereknek: „Sch., az orgonaépítő szúrt le engem, mert az orgona ellenőrzésekor a munkájáról kedvezőtlenül nyilatkoztam.” Sch.-t erre letartóztatták, a tettét minden további nélkül bevallotta, azonban minden eddigi kihallgatáson megtagadta az ok megnevezését. A lapokban ezért most feltételezések végtelen sora olvasható. Felician művész mivoltáról sehol sem vesznek tudomást, de – nevezetesen az antiklerikális lapokban – nagy Don Juannak állítják be, viccelődnek Ő Kir. Fenségénél elért, mindenható befolyásával, stb. Na, igen, hiszen minden lehetséges, folyik a szóbeszéd … ha ismernéd az ezt az embert, mindent megértenél: hatalmas dimenziókkal rendelkező, szecesszió korának „Antoniusához” hasonlítható alak, kolosszális, cézári koponya. Egyáltalán, a megjelenésében van valami uralkodói jelleg; mindig így képzeltem el őket magamban, és ilyen ábrázolásban is láttam őket; a császárokat, Nérót stb. Az, hogy ő mindenkire, különösen a nőkre elbűvölő benyomást tesz, a templomban százszor megfigyeltem, és csak érthetőnek találtam. Sajnos, nagyon valószínű, hogy nő áll az ügy hátterében …….. Azt hiszem azonban, hogy miután senki sem látta a merényletet, Felician nem árulta volna el őt, ha nem lett volna tiszta a tudata. Másrészt talán egyáltalán nem ismeri a tettes kapcsolatát a fő dologgal, avagy a megrázkódtatástól és a vérveszteségtől annyira legyengült, hogy mondott valamit, amit először (?) nem mondhatott volna ki hangosan. Vajon megtudom-e ezt valaha is? – Édes Barátnőm, ne haragudj, amiért elég önző voltam ahhoz, hogy ma olyan dolgokkal tömjem tele a fejedet, amelyek engem, ó, mily mélyen! felkavarnak. Remélem azonban, hogy az én barátaim a Tieid is, és hogy részvétet érzel e tragikus élmény kapcsán. Szívből üdvözöl a Te Franzod” Vége a tanulmány idézett részletének A 121. oldalon olvasható a Neues Wiener Tagesblatt 1917. 8. 17-i számában megjelent újsághír a Felizian Môzik atya, Friedrich főherceg házi káplánja ellen Karl Schönhofer által elkövetett – az áldozat halálát okozó - támadásról, amelynek tartalmát Schmidt levele nagyjából már ismertette.
1139 Ardelao 2015-12-06 06:39:24 [Válasz erre: 1129 Ardelao 2015-12-04 23:46:32]
Carmen Ottner: Franz Schmidt és Pozsony (a Franz Schmidt Társaság kiadványa, Franz Schmidttel kapcsolatos tanulmányok, XII.) Kivonat IV. rész (117.-119. oldal) (az 1129. bejegyzés folytatása) A kedves által kézhez vett következő levélen … csak az „1917.10.7-i” dátum szerepel, és többek között Schmidt azon kérését tartalmazta, hogy „engedtessék meg” számára „a visszavonulás”, nem ő egy ilyen fiatal nő számára „a társ”, és hogy ő „nem” tudja levetkezni „a sok rossz tulajdonságát”. Megköszönte a „feledhetetlen órákat”, és a kapcsolatot nem akarta megszakítani. Talán a nő néha szívesen „társalogna zenéről”? E krízis után nyilvánvalóan ismét felvették a kapcsolatot, a levelezés – mint már említettük – 1921-ben fejeződött be. A „Franz Schmidt Pozsonyban” téma vizsgálatához mindkét levél annak szemléletes bizonyítékaként értékelendő, hogy nevezettre egyes személyiségek, ill. a szülővárosban eltöltött gyermek- és ifjúkori évekre való visszaemlékezések milyen erős hatást, alapvető befolyást gyakoroltak. 1917. 8. 17-én kelt, 1. levél Levélboríték: „Nagyméltóságú Mizzi Wener kisasszony (Gusti Hasterlik kisasszony részére) Hotel Kassl in Oetz/Tirol”, kézírás tintával, 8 oldal. 17/VIII/17. Legkedvesebb Gustchen mai leveled kérdéseit, furcsa módon! valamennyit, levelemben már megválaszoltam: hogy hiába megyek-e elhozni leveleket, hogy van-e hírem Berlinből, hogy meleg van-e, és hogy hol tart a Fredigundis ügy. Remélem, hogy megkaptad ezt a levelet, tehát ezekről nem kell szólnom, mivel nincs új mondandóm. A „problémákat” inkább mégis szóban beszéljük meg, mert különben beigazolódik esetünkben ennek az örökösen rosszul használt szónak a valódi értelme, és egy levélváltás „konfliktust okoz közöttünk”, azaz e dologban nem kerülünk közelebb egymáshoz. Mára csak ennyit. Ezekről a dolgokról végtére is csak elképzelés alapján tudsz beszélni, és ahogyan azt Neked akkoriban mondottam, ahhoz, hogy az ember ilyen jellegű dolgokról komolyan tudjon beszélni, át kell élnie azokat. Ez most természetesen nem a Te erőfeszítéseid elleni érv akar lenni, ez nagyon kényelmes lenne számomra! De engedd, hogy erről szóban beszéljünk. Ha kétségbe vonod az élményeim értékét, úgy azt néma meghajlással lenyelem. De gyűlölöm az ízléstelenséget, hogy férfiként az élményekről beszéljek. Biztosíthatlak, egész más nőket ismertem, mint Lulu; ő számomra, ahogyan mondtam, nem olyan érdekes, és semmiképpen sem alkalmas arra, hogy elbírjon egy teljes darabot (sőt, kettőt). Bocsánat, nem akarok e művek művészeti értékéről ítélkezni, tisztán az anyagot értem ez alatt. Hogy ez nehéz költészet-e, nem tudom (bennem nem kelt ilyen benyomást), de a való élet szeleteként nekem fakónak tűnik. Hiszem, hogy az egészet csak nőknek szánták; az a frenetikus hatás, amelyet ez az alak Rád gyakorol, igazolni látszik ezt. Mert egy férfinak a hősnőt utcanőként és ráadásul nemi beteg utcanőként bemutatni, bizonyára mégis csak ügyetlen dolog. Mert egy ilyen állapot csak undort és részvétet vált ki, és éppen e két mozzanat öl meg a legbiztosabb módon minden érdeklődést. Te bizonyára könnyen el tudod képzelni, mit éreztem ma reggel az itt megküldött cikk (N.W. Tagblatt) olvasásakor. Ma az egész délutánt a postán töltöttem, hogy a Palotával telefonösszeköttetést kapjak, amit sikerült is elérnem. Most mégis annyit tudok, mint korábban. Nem mondtak nekem semmi közelebbit, csak azt, hogy a helyzet igen aggasztó. Remélem, el tudom intézni, hogy hétfőn vagy kedden odautazzam. Egyelőre több ottani ismerősömnek táviratoztam, hogy pontos híreket kapjak. Teljesen meg vagyok döbbenve. Hiszen az, hogy ennek az embernek egyáltalán lehettek ellenségei, teljesen elképzelhetetlen, és neki kellett ilyen csúnya módon végeznie? Valóban ilyen pocsék lehet az élet? Kérdezed tőlem, gondolkodtam-e már azon, mi módon fogunk találkozni a jövő télen. Be kell vallanom, hogy ezzel nem vagyok tisztában, és az ilyen dolgokról való gondolkodást inkább Neked, a találékonyabb és főleg kipihentebb fejnek engedem át. A fő dolog számomra az, hogy ismét az enyém leszel, és hogy egyáltalán súlyt helyezel arra, hogy láss engem. Minden más rendeződik, egyébként pedig minden lehetséges ötlettel rendelkezem, a kérdés csak az, hogy ez Neked is megfelel-e. - Gondolom, Berlin kútba esik, majd a kiruccanás Tirolba, mivel még mindig nem kaptam választ, és már épp itt lenne az ideje, mivel 8-án már ismét Bécsben kell lennem, mert nem kapok szabadságot, és 9-én jelentkeznem kell. És az útlevél beszerzése miatt azzal is számolni kell, hogy néhány nap elvész, és így (?) nem tudom beszerezni az útlevelet, mert Berlinből szükségem lenne a levélre, mint igazolásra. Az embernek ugyanis nyomós okot kell igazolnia. - Azt hiszem, a „Fredigundis” 1. felvonásához még 14 napra van szükség. Remélem, Feliciánnal a dolog jól végződik, mert (az ellenkezője) a munkámra nézve katasztrófa lenne. Az ilyen megrázkódtatásoknak pusztító hatása van. Édes, egyetlen Gustchen, bocsáss meg ezért az iszonyatosan írt és zavaros levélért! Gondolatban ölel, és csókol a Te Franzod Folyt. köv.
Carmen Ottner: Franz Schmidt és Pozsony (a Franz Schmidt Társaság kiadványa, Franz Schmidttel kapcsolatos tanulmányok, XII.) Kivonat IV. rész (117.-119. oldal) (az 1129. bejegyzés folytatása) A kedves által kézhez vett következő levélen … csak az „1917.10.7-i” dátum szerepel, és többek között Schmidt azon kérését tartalmazta, hogy „engedtessék meg” számára „a visszavonulás”, nem ő egy ilyen fiatal nő számára „a társ”, és hogy ő „nem” tudja levetkezni „a sok rossz tulajdonságát”. Megköszönte a „feledhetetlen órákat”, és a kapcsolatot nem akarta megszakítani. Talán a nő néha szívesen „társalogna zenéről”? E krízis után nyilvánvalóan ismét felvették a kapcsolatot, a levelezés – mint már említettük – 1921-ben fejeződött be. A „Franz Schmidt Pozsonyban” téma vizsgálatához mindkét levél annak szemléletes bizonyítékaként értékelendő, hogy nevezettre egyes személyiségek, ill. a szülővárosban eltöltött gyermek- és ifjúkori évekre való visszaemlékezések milyen erős hatást, alapvető befolyást gyakoroltak. 1917. 8. 17-én kelt, 1. levél Levélboríték: „Nagyméltóságú Mizzi Wener kisasszony (Gusti Hasterlik kisasszony részére) Hotel Kassl in Oetz/Tirol”, kézírás tintával, 8 oldal. 17/VIII/17. Legkedvesebb Gustchen mai leveled kérdéseit, furcsa módon! valamennyit, levelemben már megválaszoltam: hogy hiába megyek-e elhozni leveleket, hogy van-e hírem Berlinből, hogy meleg van-e, és hogy hol tart a Fredigundis ügy. Remélem, hogy megkaptad ezt a levelet, tehát ezekről nem kell szólnom, mivel nincs új mondandóm. A „problémákat” inkább mégis szóban beszéljük meg, mert különben beigazolódik esetünkben ennek az örökösen rosszul használt szónak a valódi értelme, és egy levélváltás „konfliktust okoz közöttünk”, azaz e dologban nem kerülünk közelebb egymáshoz. Mára csak ennyit. Ezekről a dolgokról végtére is csak elképzelés alapján tudsz beszélni, és ahogyan azt Neked akkoriban mondottam, ahhoz, hogy az ember ilyen jellegű dolgokról komolyan tudjon beszélni, át kell élnie azokat. Ez most természetesen nem a Te erőfeszítéseid elleni érv akar lenni, ez nagyon kényelmes lenne számomra! De engedd, hogy erről szóban beszéljünk. Ha kétségbe vonod az élményeim értékét, úgy azt néma meghajlással lenyelem. De gyűlölöm az ízléstelenséget, hogy férfiként az élményekről beszéljek. Biztosíthatlak, egész más nőket ismertem, mint Lulu; ő számomra, ahogyan mondtam, nem olyan érdekes, és semmiképpen sem alkalmas arra, hogy elbírjon egy teljes darabot (sőt, kettőt). Bocsánat, nem akarok e művek művészeti értékéről ítélkezni, tisztán az anyagot értem ez alatt. Hogy ez nehéz költészet-e, nem tudom (bennem nem kelt ilyen benyomást), de a való élet szeleteként nekem fakónak tűnik. Hiszem, hogy az egészet csak nőknek szánták; az a frenetikus hatás, amelyet ez az alak Rád gyakorol, igazolni látszik ezt. Mert egy férfinak a hősnőt utcanőként és ráadásul nemi beteg utcanőként bemutatni, bizonyára mégis csak ügyetlen dolog. Mert egy ilyen állapot csak undort és részvétet vált ki, és éppen e két mozzanat öl meg a legbiztosabb módon minden érdeklődést. Te bizonyára könnyen el tudod képzelni, mit éreztem ma reggel az itt megküldött cikk (N.W. Tagblatt) olvasásakor. Ma az egész délutánt a postán töltöttem, hogy a Palotával telefonösszeköttetést kapjak, amit sikerült is elérnem. Most mégis annyit tudok, mint korábban. Nem mondtak nekem semmi közelebbit, csak azt, hogy a helyzet igen aggasztó. Remélem, el tudom intézni, hogy hétfőn vagy kedden odautazzam. Egyelőre több ottani ismerősömnek táviratoztam, hogy pontos híreket kapjak. Teljesen meg vagyok döbbenve. Hiszen az, hogy ennek az embernek egyáltalán lehettek ellenségei, teljesen elképzelhetetlen, és neki kellett ilyen csúnya módon végeznie? Valóban ilyen pocsék lehet az élet? Kérdezed tőlem, gondolkodtam-e már azon, mi módon fogunk találkozni a jövő télen. Be kell vallanom, hogy ezzel nem vagyok tisztában, és az ilyen dolgokról való gondolkodást inkább Neked, a találékonyabb és főleg kipihentebb fejnek engedem át. A fő dolog számomra az, hogy ismét az enyém leszel, és hogy egyáltalán súlyt helyezel arra, hogy láss engem. Minden más rendeződik, egyébként pedig minden lehetséges ötlettel rendelkezem, a kérdés csak az, hogy ez Neked is megfelel-e. - Gondolom, Berlin kútba esik, majd a kiruccanás Tirolba, mivel még mindig nem kaptam választ, és már épp itt lenne az ideje, mivel 8-án már ismét Bécsben kell lennem, mert nem kapok szabadságot, és 9-én jelentkeznem kell. És az útlevél beszerzése miatt azzal is számolni kell, hogy néhány nap elvész, és így (?) nem tudom beszerezni az útlevelet, mert Berlinből szükségem lenne a levélre, mint igazolásra. Az embernek ugyanis nyomós okot kell igazolnia. - Azt hiszem, a „Fredigundis” 1. felvonásához még 14 napra van szükség. Remélem, Feliciánnal a dolog jól végződik, mert (az ellenkezője) a munkámra nézve katasztrófa lenne. Az ilyen megrázkódtatásoknak pusztító hatása van. Édes, egyetlen Gustchen, bocsáss meg ezért az iszonyatosan írt és zavaros levélért! Gondolatban ölel, és csókol a Te Franzod Folyt. köv.
1138 smaragd 2015-12-06 04:17:26 [Válasz erre: 950 smaragd 2015-11-09 13:34:52]
[url]http://www.wienersymphoniker.at/archiv/konzert/pid/000000e9h58h00011832;21.April 1967[/url]
[url]http://www.wienersymphoniker.at/archiv/konzert/pid/000000e9h58h00011832;21.April 1967[/url]
1137 smaragd 2015-12-06 04:14:51 [Válasz erre: 950 smaragd 2015-11-09 13:34:52]
[url]http://www.wienersymphoniker.at/archiv/konzert/pid/000000e9h58h000117bd;6.Mai 1966[/url]
[url]http://www.wienersymphoniker.at/archiv/konzert/pid/000000e9h58h000117bd;6.Mai 1966[/url]
1136 smaragd 2015-12-06 04:12:43 [Válasz erre: 950 smaragd 2015-11-09 13:34:52]
[url]http://www.wienersymphoniker.at/archiv/konzert/pid/000000e9h58h000117b7;5.Mai 1966[/url]
[url]http://www.wienersymphoniker.at/archiv/konzert/pid/000000e9h58h000117b7;5.Mai 1966[/url]
1135 smaragd 2015-12-06 04:07:08
[url]http://www.amazon.com/Franz-Schmidt-Symphonies-Nos-1-4/dp/B0000060K4;Franz Schmidt szimfóniái,Ľudovit Rajter lemezén[/url]
[url]http://www.amazon.com/Franz-Schmidt-Symphonies-Nos-1-4/dp/B0000060K4;Franz Schmidt szimfóniái,Ľudovit Rajter lemezén[/url]
1133 smaragd 2015-12-06 01:49:18 [Válasz erre: 1130 Radegundis 2015-12-05 19:34:58]
Nagyon örülök, hogy ismét itt vagy körünkben és hírt adsz a Franz Schmidt Tage Herbst 2015 koncertsorozat visszhangjáról. A "Fórum - Franz Schmidt" oldal tartalma valóban értékes és egyedi gyűjtemény, magyar nyelvű oldal, ahol mégis a helyzet adta okokból talán a nyelvet nem értők is tájékozódhatnak, a zenei linkeket azonnal meghallgathatják valamint német és angol nyelvű írásokat olvashatnak - az interneten keresztül. Célom változatlan, Franz Schmidt zeneszerző, az egykori Akadémia igazgatója, majd rektora életművének felidézése, a zenei életben egykor betöltött vezető szerepének érzékeltetése. Így természetesen nagyon kedves és a fórum tartalmát gazdagítani fogja felajánlásod, hogy a koncertek kritikáit, elemzéseit lefordítod a fórum számára, a fentiek miatt németül és angolul is bejegyezhetjük. Dr. Carmen Ottner főtitkár asszony, Franz-Schmidt-Gesellschaft, örömét én is osztom, köszönöm, hogy elmondtad itt, remélem, hogy ez a fórum a világban egyre több zeneértő olvasóhoz jut el.
Nagyon örülök, hogy ismét itt vagy körünkben és hírt adsz a Franz Schmidt Tage Herbst 2015 koncertsorozat visszhangjáról. A "Fórum - Franz Schmidt" oldal tartalma valóban értékes és egyedi gyűjtemény, magyar nyelvű oldal, ahol mégis a helyzet adta okokból talán a nyelvet nem értők is tájékozódhatnak, a zenei linkeket azonnal meghallgathatják valamint német és angol nyelvű írásokat olvashatnak - az interneten keresztül. Célom változatlan, Franz Schmidt zeneszerző, az egykori Akadémia igazgatója, majd rektora életművének felidézése, a zenei életben egykor betöltött vezető szerepének érzékeltetése. Így természetesen nagyon kedves és a fórum tartalmát gazdagítani fogja felajánlásod, hogy a koncertek kritikáit, elemzéseit lefordítod a fórum számára, a fentiek miatt németül és angolul is bejegyezhetjük. Dr. Carmen Ottner főtitkár asszony, Franz-Schmidt-Gesellschaft, örömét én is osztom, köszönöm, hogy elmondtad itt, remélem, hogy ez a fórum a világban egyre több zeneértő olvasóhoz jut el.
1132 Ardelao 2015-12-05 19:54:08 [Válasz erre: 1131 Radegundis 2015-12-05 19:39:46]
Előfordulhat az ilyesmi. És köszönöm Dr. Carmen Ottner asszonynak az elismerő, kedves szavakat!
Előfordulhat az ilyesmi. És köszönöm Dr. Carmen Ottner asszonynak az elismerő, kedves szavakat!
1131 Radegundis 2015-12-05 19:39:46
Kedves Ardelao, neved most már másodszor való félrekorrigálása (mert a helyeset ismét az utolsó pillanatban "javítottam" újra) valamiféle pszichés zavar jele lehet. Sajnálom!
Kedves Ardelao, neved most már másodszor való félrekorrigálása (mert a helyeset ismét az utolsó pillanatban "javítottam" újra) valamiféle pszichés zavar jele lehet. Sajnálom!
1130 Radegundis 2015-12-05 19:34:58
Postabontás tegnapról A Franz Schmidt Ges. tagjai számára negyedévenként kiadott közleményt tegnap vettem ki a postaládámból. Örömmel fedeztem fel, hogy Dr. Ottner hírt adott itt a Fórum "ezres" jubileumáról. Jólesö nyugtázását múltkori beszélgetésünkkor, hogy hasonló örvendetes eseményröl sehonnan a földkerekségünkröl nem jelentettek Neki, itt adom tovább, ez mindenelött az alapító smaragdot dícséri, mi is köszönjük Neki, hogy hírünk így nemzetközi szinten is elterjedt a Schmidtiánusok táborában. Ezt ki kell egészítenem azzal, hogy Dr. Ottner ugyanitt Ardaleonknak is köszönetet mond a Szinházi Élet 1916 decemberi számában a Notre Dame itthoni ösbemutatójáról megjelent cikkének neki elküldött fordításáért, amelynek hosszabb részletét a "közlemények" utolsó oldalán le is közölt. "Wir danken vielmals für diese Bereicherung unseres Archivs!" - írja, "Nagyon köszönjük archivunk ezzel való gazdagítását!" A kiadvány beszámol ezenkívül a közelmúltban elöadott Schmidt müvekröl, az itteni öszi Schmidt-napokról, a II. szimfónia Bychkov Linzben vezényelte elöadásáról, elkövetkezendö bemutatókról - pl. Kölnben jövö év február 20-án hangzik el a G-Dur (Balog-)Zongoraötös. Csak ha valaki éppen arra járna... Külön melléklet foglalkozik az októberi, nagysikerü "Buch"-elöadásnak a Kronen-Zeitung, Wiener Zeitung, Kurier lapjain megjelent recenzióival, a F. Schmidt Ges. elnökének W. Sinkowicznak a Presse mellékletében közreadott cikkével és egy Manfred Honeck-kel készült interjuval. Jelzett érdeklödés esetén szívesen lefordítom itt Nektek a lényegesebb passzázsokat.
Postabontás tegnapról A Franz Schmidt Ges. tagjai számára negyedévenként kiadott közleményt tegnap vettem ki a postaládámból. Örömmel fedeztem fel, hogy Dr. Ottner hírt adott itt a Fórum "ezres" jubileumáról. Jólesö nyugtázását múltkori beszélgetésünkkor, hogy hasonló örvendetes eseményröl sehonnan a földkerekségünkröl nem jelentettek Neki, itt adom tovább, ez mindenelött az alapító smaragdot dícséri, mi is köszönjük Neki, hogy hírünk így nemzetközi szinten is elterjedt a Schmidtiánusok táborában. Ezt ki kell egészítenem azzal, hogy Dr. Ottner ugyanitt Ardaleonknak is köszönetet mond a Szinházi Élet 1916 decemberi számában a Notre Dame itthoni ösbemutatójáról megjelent cikkének neki elküldött fordításáért, amelynek hosszabb részletét a "közlemények" utolsó oldalán le is közölt. "Wir danken vielmals für diese Bereicherung unseres Archivs!" - írja, "Nagyon köszönjük archivunk ezzel való gazdagítását!" A kiadvány beszámol ezenkívül a közelmúltban elöadott Schmidt müvekröl, az itteni öszi Schmidt-napokról, a II. szimfónia Bychkov Linzben vezényelte elöadásáról, elkövetkezendö bemutatókról - pl. Kölnben jövö év február 20-án hangzik el a G-Dur (Balog-)Zongoraötös. Csak ha valaki éppen arra járna... Külön melléklet foglalkozik az októberi, nagysikerü "Buch"-elöadásnak a Kronen-Zeitung, Wiener Zeitung, Kurier lapjain megjelent recenzióival, a F. Schmidt Ges. elnökének W. Sinkowicznak a Presse mellékletében közreadott cikkével és egy Manfred Honeck-kel készült interjuval. Jelzett érdeklödés esetén szívesen lefordítom itt Nektek a lényegesebb passzázsokat.
1129 Ardelao 2015-12-04 23:46:32 [Válasz erre: 1128 Ardelao 2015-12-04 23:41:04]
Carmen Ottner: Franz Schmidt és Pozsony (a Franz Schmidt Társaság kiadványa, Franz Schmidttel kapcsolatos tanulmányok, XII.) Kivonat III. rész (117. oldal) (az 1128. bejegyzés folytatása) Az önéletrajzi dokumentum Schmidt életét csak kb. 1914-ig mutatja be, kihagy néhány életrajzi részletet (többek között az első házasságot), a zeneszerző gyermek- és ifjúkori éveinek a kutatása szempontjából azonban igen nagy jelentőségű. Így például Schmidt Felizian atyának részletes bekezdést szentelt. …. Az atya személyiségével kapcsolatos néhány megjegyzést a megfelelő utalások már idézték. Álljon itt kiegészítésül még egy pár Schmidt rendelkezésre bocsátott visszaemlékezéseiből: „Nem volt hivatásos zenész, hanem akadémiai képesítéssel rendelkező festő, azonban mindamellett alapos, nevezetesen elméleti zenei ismeretekkel rendelkezett, és kiváló orgonista volt, aki a művészetet és a vallást igen komolyan vette. Zongorajátéka ezzel szemben ügyetlen és nehézkes volt, ezért ő maga sohasem zongorázott, ennek ellenére nagyon szép, új Bösendorfer zongorával rendelkezett; ezért engem órák hosszat játszatott, és az éppen játszott művek tartalmáról és formájáról tett, mély átérzésről tanúskodó és átgondolt kijelentései végtelenül hasznosak voltak számomra. A harmóniatant és az orgonajátékot nála csak úgy mellékesen sajátítottam el, fáradság nélkül.” Franz Schmidt Felizian atya információban gazdag tanításainak tulajdonította azt a tényt is, hogy simán megállta a helyét „a Bécsi Konzervatóriumban, a Bruckner vezette kontrapont-osztályba való felvételhez szükséges vizsgán” is. (Noha sajnálatos módon már nem adatott meg neki az, hogy élvezhesse a tisztelt, akkor már beteg mester tanítását.) Tizenegy éves barátjával Felizian „latin társalgási órákat” is végeztetett, és „cserében” német oktatást kapott – sajnos siker nélkül: „Felizian a legszánalmasabb nyelvtörésnél nem vitte többre.” A kolostor légköre „szívélyes és egyúttal izgalmas volt”, „az ott lakók, akik többnyire a magyar nemességhez tartoztak”, a gyermeket időnként kugli-, „croquet”- és „karamboljátékra” invitálták! Schmidt fő érdeklődéséről, a „kolostor orgonájáról”, ill. annak a zeneszerző későbbi alkotó tevékenységére gyakorolt hatásáról és a hangszer megépítésének a történetéről már beszéltünk. A tisztelt és csodált pozsonyi személyiség meggyilkolása utáni pletykákat és negatív híreszteléseket Franz Schmidt a Gustinak írt, általunk ismert további levelekben, de a másoknak címzett, egyéb elérhető dokumentumokban sem említi többet. Folyt. köv.
Carmen Ottner: Franz Schmidt és Pozsony (a Franz Schmidt Társaság kiadványa, Franz Schmidttel kapcsolatos tanulmányok, XII.) Kivonat III. rész (117. oldal) (az 1128. bejegyzés folytatása) Az önéletrajzi dokumentum Schmidt életét csak kb. 1914-ig mutatja be, kihagy néhány életrajzi részletet (többek között az első házasságot), a zeneszerző gyermek- és ifjúkori éveinek a kutatása szempontjából azonban igen nagy jelentőségű. Így például Schmidt Felizian atyának részletes bekezdést szentelt. …. Az atya személyiségével kapcsolatos néhány megjegyzést a megfelelő utalások már idézték. Álljon itt kiegészítésül még egy pár Schmidt rendelkezésre bocsátott visszaemlékezéseiből: „Nem volt hivatásos zenész, hanem akadémiai képesítéssel rendelkező festő, azonban mindamellett alapos, nevezetesen elméleti zenei ismeretekkel rendelkezett, és kiváló orgonista volt, aki a művészetet és a vallást igen komolyan vette. Zongorajátéka ezzel szemben ügyetlen és nehézkes volt, ezért ő maga sohasem zongorázott, ennek ellenére nagyon szép, új Bösendorfer zongorával rendelkezett; ezért engem órák hosszat játszatott, és az éppen játszott művek tartalmáról és formájáról tett, mély átérzésről tanúskodó és átgondolt kijelentései végtelenül hasznosak voltak számomra. A harmóniatant és az orgonajátékot nála csak úgy mellékesen sajátítottam el, fáradság nélkül.” Franz Schmidt Felizian atya információban gazdag tanításainak tulajdonította azt a tényt is, hogy simán megállta a helyét „a Bécsi Konzervatóriumban, a Bruckner vezette kontrapont-osztályba való felvételhez szükséges vizsgán” is. (Noha sajnálatos módon már nem adatott meg neki az, hogy élvezhesse a tisztelt, akkor már beteg mester tanítását.) Tizenegy éves barátjával Felizian „latin társalgási órákat” is végeztetett, és „cserében” német oktatást kapott – sajnos siker nélkül: „Felizian a legszánalmasabb nyelvtörésnél nem vitte többre.” A kolostor légköre „szívélyes és egyúttal izgalmas volt”, „az ott lakók, akik többnyire a magyar nemességhez tartoztak”, a gyermeket időnként kugli-, „croquet”- és „karamboljátékra” invitálták! Schmidt fő érdeklődéséről, a „kolostor orgonájáról”, ill. annak a zeneszerző későbbi alkotó tevékenységére gyakorolt hatásáról és a hangszer megépítésének a történetéről már beszéltünk. A tisztelt és csodált pozsonyi személyiség meggyilkolása utáni pletykákat és negatív híreszteléseket Franz Schmidt a Gustinak írt, általunk ismert további levelekben, de a másoknak címzett, egyéb elérhető dokumentumokban sem említi többet. Folyt. köv.
1128 Ardelao 2015-12-04 23:41:04 [Válasz erre: 1126 Ardelao 2015-12-03 23:56:23]
Carmen Ottner: Franz Schmidt és Pozsony (a Franz Schmidt Társaság kiadványa, Franz Schmidttel kapcsolatos tanulmányok, XII.) Kivonat II. rész (115.-117. oldal) (az 1126. bejegyzés folytatása) A zeneszerző és az intelligens fiatal nő közötti nagyon erős szellemi kapcsolat tekintetében nem érdektelen a „Lulu”-val kapcsolatos diskurzus sem, és egyidejűleg kordokumentumként is szolgál. Frank Wedekind (1864/Hannover – 1918/München) a „Lulu”- anyagot eredetileg egyetlen műnek tervezte, de a darabot első alkalommal két részben nyomtatták ki: 1895-ben „A föld szelleme. Tragédia.” címmel; a „Pandora szelencéje” a „Die Insel” folyóiratban jelent meg először (1902 júliusában), könyvként 1904-ben, Bruno Cassirer Berlini Könyvkiadónál. Jóllehet, az „erkölcstelen írások terjesztése miatt” indított per után, amely felmentéssel végződött, „elrendeltetett a könyv még meglévő példányainak a megsemmisítése”, 1906-ban Cassirer ismét megjelentetett egy a szerző által átdolgozott, új kiadást. 1904-ben, a nürnbergi „Intim Theater”-ban került sor az ősbemutatóra, természetesen „zárt rendezvényként” (rendezés: Emil Meßthaler). Egy évvel később Karl Kraus, a „Die Fackel” c. folyóirat Franz Schmidt által nagyra becsült kiadója kezdeményezte a bécsi „Trianon-Theater”-ban történő színrevitelt (rendezés: Albert Heine), itt sem tartottak a nagyközönség számára elérhető előadást. Franz Schmidt nyilatkozatai Frank Wedekindről a kortársai között széles körben elterjedt véleményt tükrözik. Robert Riemann pl. a költő halála után négy évvel (a „Goethétől az expresszionizmusig” c., átfogó előadásában) Wedekindet Schnitzlerrel hasonlította össze. Ez az összehasonlítás Wedekind számára negatív végkicsengésű volt: „Schnitzler kedves, Wedekind cinikus … Wedekind hétköznapi nyerseségeit még a felesküdött rajongók sem tudják mindenütt önkínzásként értelmezni… Úgy tűnik, Wedekind olykor azt hiszi, hogy csak szajhák és stricik látják olyannak a világot, amilyen az valójában … „ „Lulu” jellemzéséről Riemann így vélekedett: „A hősnő nem kerül közel hozzánk; semmi ellenvetésünk sincs az ellen, hogy végül Londonban Hasfelmetsző Jack áldozatává válik. Csak akkor vonja magára a figyelmünket, ha kiesik a szerepből, és tudatosan és szakszerűen előadásokat tart Wedekind kedvenc gondolatairól.” Paul Wiegler is maró gúnnyal beszélt még 1930-ban „A német irodalom története” c. kétkötetes művében főként a „Pandora szelencéje” 2. részéről: „Most a hátsó lépcső fanatizmusa kozmopolita szenzációdarabbá válik.” A hatvanas években, amikor a „Goldmanns Gelbe Taschenbücher” sorozat egyik kötetében mindkét darab megjelent, „Lulu”-t már az „Örök nőiség inkarnációjának” vélték, aki „aki inkább magára veszi az erkölcstelenség bélyegét … minthogy megfulladjon a hazug, lelket korrumpáló konvencióban.” ………………….. A nyolcvanas évek végén Peter Zadek, a híres rendező, benyújtotta az eredeti mű egyik átdolgozott változatát annak a hamburgi „Deutsches Schauspielhaus”-ban történő, óriási izgalmat keltő előadatása végett, a darab nyomtatásban is megjelent, és a Bécsi Ünnepi Hetek keretében vendégjátékként a „Theater an der Wien”-ben is bemutatták. A cikkek, ill. a darab megszületéséhez és bemutatása történetéhez fűzött kommentárok egyikében a vége felé közeledő évszázad nézetét olvassuk: „Lulu minden más, csak nem egy femme fatale vagy az örök kurtizán: ő a darab legártatlanabb alakja, ember, aki egyszerűen abszolút becsületességből saját természetének megfelelően cselekszik. Természetessége és ártatlansága felfedi a polgári erkölcs ficamait.” De térjünk vissza Felizian atya szomorú végéhez, akinek Franz Schmidt „Önéletrajzi vázlat”-ában szeretetteljes, feledhetetlen emléket állított: ”…, hatalmas, erős, szőke, és végtelenül jóságos”. Gustinak Felizian személyiségét harciasnak, „uralkodó jellegűnek” ábrázolta ……
Carmen Ottner: Franz Schmidt és Pozsony (a Franz Schmidt Társaság kiadványa, Franz Schmidttel kapcsolatos tanulmányok, XII.) Kivonat II. rész (115.-117. oldal) (az 1126. bejegyzés folytatása) A zeneszerző és az intelligens fiatal nő közötti nagyon erős szellemi kapcsolat tekintetében nem érdektelen a „Lulu”-val kapcsolatos diskurzus sem, és egyidejűleg kordokumentumként is szolgál. Frank Wedekind (1864/Hannover – 1918/München) a „Lulu”- anyagot eredetileg egyetlen műnek tervezte, de a darabot első alkalommal két részben nyomtatták ki: 1895-ben „A föld szelleme. Tragédia.” címmel; a „Pandora szelencéje” a „Die Insel” folyóiratban jelent meg először (1902 júliusában), könyvként 1904-ben, Bruno Cassirer Berlini Könyvkiadónál. Jóllehet, az „erkölcstelen írások terjesztése miatt” indított per után, amely felmentéssel végződött, „elrendeltetett a könyv még meglévő példányainak a megsemmisítése”, 1906-ban Cassirer ismét megjelentetett egy a szerző által átdolgozott, új kiadást. 1904-ben, a nürnbergi „Intim Theater”-ban került sor az ősbemutatóra, természetesen „zárt rendezvényként” (rendezés: Emil Meßthaler). Egy évvel később Karl Kraus, a „Die Fackel” c. folyóirat Franz Schmidt által nagyra becsült kiadója kezdeményezte a bécsi „Trianon-Theater”-ban történő színrevitelt (rendezés: Albert Heine), itt sem tartottak a nagyközönség számára elérhető előadást. Franz Schmidt nyilatkozatai Frank Wedekindről a kortársai között széles körben elterjedt véleményt tükrözik. Robert Riemann pl. a költő halála után négy évvel (a „Goethétől az expresszionizmusig” c., átfogó előadásában) Wedekindet Schnitzlerrel hasonlította össze. Ez az összehasonlítás Wedekind számára negatív végkicsengésű volt: „Schnitzler kedves, Wedekind cinikus … Wedekind hétköznapi nyerseségeit még a felesküdött rajongók sem tudják mindenütt önkínzásként értelmezni… Úgy tűnik, Wedekind olykor azt hiszi, hogy csak szajhák és stricik látják olyannak a világot, amilyen az valójában … „ „Lulu” jellemzéséről Riemann így vélekedett: „A hősnő nem kerül közel hozzánk; semmi ellenvetésünk sincs az ellen, hogy végül Londonban Hasfelmetsző Jack áldozatává válik. Csak akkor vonja magára a figyelmünket, ha kiesik a szerepből, és tudatosan és szakszerűen előadásokat tart Wedekind kedvenc gondolatairól.” Paul Wiegler is maró gúnnyal beszélt még 1930-ban „A német irodalom története” c. kétkötetes művében főként a „Pandora szelencéje” 2. részéről: „Most a hátsó lépcső fanatizmusa kozmopolita szenzációdarabbá válik.” A hatvanas években, amikor a „Goldmanns Gelbe Taschenbücher” sorozat egyik kötetében mindkét darab megjelent, „Lulu”-t már az „Örök nőiség inkarnációjának” vélték, aki „aki inkább magára veszi az erkölcstelenség bélyegét … minthogy megfulladjon a hazug, lelket korrumpáló konvencióban.” ………………….. A nyolcvanas évek végén Peter Zadek, a híres rendező, benyújtotta az eredeti mű egyik átdolgozott változatát annak a hamburgi „Deutsches Schauspielhaus”-ban történő, óriási izgalmat keltő előadatása végett, a darab nyomtatásban is megjelent, és a Bécsi Ünnepi Hetek keretében vendégjátékként a „Theater an der Wien”-ben is bemutatták. A cikkek, ill. a darab megszületéséhez és bemutatása történetéhez fűzött kommentárok egyikében a vége felé közeledő évszázad nézetét olvassuk: „Lulu minden más, csak nem egy femme fatale vagy az örök kurtizán: ő a darab legártatlanabb alakja, ember, aki egyszerűen abszolút becsületességből saját természetének megfelelően cselekszik. Természetessége és ártatlansága felfedi a polgári erkölcs ficamait.” De térjünk vissza Felizian atya szomorú végéhez, akinek Franz Schmidt „Önéletrajzi vázlat”-ában szeretetteljes, feledhetetlen emléket állított: ”…, hatalmas, erős, szőke, és végtelenül jóságos”. Gustinak Felizian személyiségét harciasnak, „uralkodó jellegűnek” ábrázolta ……
1127 smaragd 2015-12-04 03:58:15 [Válasz erre: 1123 Ardelao 2015-12-03 08:24:21]
Amint már korábban is bejegyeztük a fórumba, újra felhívom a figyelmet a Franz Schmidt életművet bemutató kiadványsorozatra: ""STUDIEN ZU FRANZ SCHMIDT" Verlag Döblinger Wien ennek IV. kötete: Gottfried Scholz: 2. Symphonie A 2. szimfónia előadásairól a Wiener Philharmoniker és a Wiener Symphoniker zenekarok koncertjeit bemutató korábbi bejegyzéseimban olvashatunk.
Amint már korábban is bejegyeztük a fórumba, újra felhívom a figyelmet a Franz Schmidt életművet bemutató kiadványsorozatra: ""STUDIEN ZU FRANZ SCHMIDT" Verlag Döblinger Wien ennek IV. kötete: Gottfried Scholz: 2. Symphonie A 2. szimfónia előadásairól a Wiener Philharmoniker és a Wiener Symphoniker zenekarok koncertjeit bemutató korábbi bejegyzéseimban olvashatunk.
1126 Ardelao 2015-12-03 23:56:23
A következőkben – a fordítás elkészültének a tempója szerint - több részletben ismertetem az alábbi tanulmány kivonatát: Carmen Ottner: Franz Schmidt és Pozsony (a Franz Schmidt Társaság kiadványa, Franz Schmidttel kapcsolatos tanulmányok, XII.) Kivonat: 114.-115. oldal I. rész (114.-115. oldal) Carmen Ottner (Bécs) „Remélem … hogy részvétet érzel e tragikus élmény kapcsán.” Franz Schmidt két levele a Felizian atya elleni orgyilkos merénylet alkalmából. Franz Schmidt életútját és zenei munkásságát a zeneszerző kiterjedt magán- és szakmai levelezése informatív módon dokumentálja. 1998-ban e sok levél és (postai) levelezőlap egy az USA-ból felajánlott írásgyűjteménnyel is kiegészült: Dr. Günter Brosche udvari tanácsos, az Osztrák Nemzeti Könyvtár vezetője, Franz Schmidt kezéből szerzett olyan leveleket és levelezőlapokat, amelyeket a zeneszerző „Gusti Hasterlik kisasszonynak” írt. Teljes volt a meglepetés, mivel a fiatal hölgy létezése nem volt ismert az irodalomban, sem a levelezésben fellelhető, sem pedig szóban terjedő információk alapján. A szerzőnő, aki 1983 óta foglalkozik intenzíven a zeneszerző életrajzával és életművével, ezt a nevet még sohasem hallotta. Meg kell említeni, hogy jóllehet, Franz Schmidt legközelebbi barátjának, Alexander Wunderernek, a Bécsi Filharmonikus Zenekar tagjának és pedagógusnak a közzétett visszaemlékezéseiben (amelyek a bécsi Franz Schmidt Társaság birtokában vannak) szó esik például az ifjúkori barátnőhöz, Ella Zwiebackhoz – asszonynevén Zirnerhez - fűződő, évekig tartó viszonyról (e kapcsolatból tudvalevően egy Ludwig nevű fiúgyermek származott), ám a Gusti Hasterlik név sehol sem merül fel. Mivel nem áll rendelkezésünkre Schmidtnek sem az első feleségével, Karolinéval (1878-1940, a nemzeti szocialisták eutanázia kampányának áldozata), sem az anyjával vagy a két nőtestvérével, Máriával és Emmával folytatott levelezése, és a zongoranövendékhez, későbbi második feleségéhez írott levelek is csak ismeretségük, ill. házasságuk első éveiből férhetők hozzá, ezeknek a 22 évvel fiatalabb diáklányhoz írott leveleknek és levelezőlapoknak nem csekély jelentőséget kell tulajdonítanunk. Mivel a szerzőnő e dokumentumokkal kapcsolatban már részletes tanulmányt tett közzé, engedtessék meg, hogy itt csak alapvető információkat közöljünk, hogy majd rátérhessünk az e kötet számára lényeges témára, két levélre, amely a Felizian atya elleni merényletet írja le. (Franz Schmidt a nevet – az „Önéletrajzi vázlat” is – „c”-vel írta: „Felician”). Franz Schmidt vonzó és temperamentumos leánynövendéke, Gusti Hasterlik (aki az akkori Bécsi Zeneakadémián, Schmidt zongora- és elméletosztályában tanult), egy igen műértő, „jó polgári”, zsidó családból származott. Az 1916 májusában kelt első két kézbesített képeslapon Schmidt Gustit még „Igen tisztelt Kisasszonyom!”-nak titulálta, 1917-ben már „Legdrágább Barátnőm”, 1918-tól többek között a „Legdrágább, Egyetlen!”. Ez a viszony - különböző viták miatt időközönként újra és újra megszakítva – 1921-ig tartott. Ezek egyúttal azok a vigasztalan évek voltak a zeneszerző életútjában, amikor első felesége, Karoline (pozsonyi ifjúkori szerelme, akit 1899-ben vett nőül szülővárosának székesegyházában) egy gyorsan súlyosbodó elmebetegség jeleit mutatta. 1919-ben elkerülhetetlen volt az „Am Steinhof” elnevezésű intézetben történő elhelyezés. A Gustihoz fűződő kapcsolat megszakadása után a zeneszerző szorosabbá tette barátságát a nagyon ragaszkodó, ám egyáltalán nem vonzó leánynövendék, Margarethe Jirasek iránt, akit 1923-ban feleségül vett, miután Karolinét gyógyíthatatlan elmebetegnek nyilvánították. (Első feleségét a zeneszerző élete végéig rendszeresen látogatta, jóllehet az őt és közös leányukat, Emmát, 1919 után már alig ismerte fel.) Gusti Hasterlik 1921-ben megismerkedett egy „bizonyos” Heimito von Doderer nevű emberrel, aki őt csak 1930-ban vett nőül – a különélésre alig pár héttel a házasságkötés után! került sor -, és (1951-ben megjelent) „Die Strudelhofstiege” c. regényében többek között „Grete Siebenschein” regényalakjával örökített meg. A férfi vonakodása attól, hogy Gustitól az éveken át tartó különélés ellenére elváljon, majdnem a nő életébe került: Végül, 1938-ban, a válás kimondása után Gustinak sikerült az USA-ba emigrálnia, ahol haláláig, 1983-ig élt, és zongora- és zeneelmélet oktatásából tartotta fenn magát, még az Ernst Kalmus radiológussal (nem áll rokonságban a bécsi könyvkiadó családdal) kötött rövid házassága alatt is. Franz Schmidt leveleit és levelezőlapjait Gusti Hasterlik-Doderer (akinek a válaszleveleit nem ismerjük, valószínűleg azokat a nős zeneszerző megsemmisítette) az USA-ba történt emigrálásakor magával vitte. Unokahúga, a Coloradóban lakó Giulia Hine, nagynénje halála után megtalálta e levelezést, és eljuttatta az Osztrák Nemzeti Könyvtár Zenei Gyűjteményéhez, amely Franz Schmidt legátfogóbb autográfia-gyűjteményével rendelkezik. A „Franz Schmidt Pozsonyban” téma szempontjából két (1917.8.17. és 20. keltű) levél és egy, a zeneszerző által az első levélhez mellékelt újságkivágás érdekes. A függelékben e dokumentumok szó szerint idézve – mindkét levél Franz Schmidt eredeti helyesírásával - szerepelnek. Habár a középpontban Schmidtnek a szeretett tanára, Felizian Môzik atya meggyilkolása miatti megrendülése állt, mégis e levelek egyúttal bizonyítják a művésznek a leánynövendékéhez és kedveséhez fűződő lelki és szellemi kapcsolatát. Franz Schmidt a fiatal nővel az alkotás folyamatát illetően igen tartalmas megjegyzéseket is megosztott. Az ilyen levelezésre elsősorban az első, augusztus 17-i levél a tipikus példa: Az 1916 és 1921 közötti években Franz Schmidt 2. operáján, a „Fredigundis”-on dolgozott, és folyamatosan arról biztosította Gustit, hogy ez a mű az ő szerelmi kapcsolatuk terméke. A fiatal, csinos nő a hosszú, vöröses szőke hajával „…az én vörös hajú hősnőm, Fredigundis megtestesítője” volt, ahogyan azt a zeneszerző 1921. 7. 13-i, hosszú búcsúlevelében megerősítette! Érdekes volt e levélnek köszönhetően annak megállapítása is, hogy neki már 1917-ben voltak kapcsolatai Berlinnel, ahol 1922.12.19-én, a Berlini Állami Operában tartották a „Fredigundis” ősbemutatóját. (E második opera volt teljes életművének egyetlen olyan darabja, amelynek nem volt sikere.) Folyt. köv.
A következőkben – a fordítás elkészültének a tempója szerint - több részletben ismertetem az alábbi tanulmány kivonatát: Carmen Ottner: Franz Schmidt és Pozsony (a Franz Schmidt Társaság kiadványa, Franz Schmidttel kapcsolatos tanulmányok, XII.) Kivonat: 114.-115. oldal I. rész (114.-115. oldal) Carmen Ottner (Bécs) „Remélem … hogy részvétet érzel e tragikus élmény kapcsán.” Franz Schmidt két levele a Felizian atya elleni orgyilkos merénylet alkalmából. Franz Schmidt életútját és zenei munkásságát a zeneszerző kiterjedt magán- és szakmai levelezése informatív módon dokumentálja. 1998-ban e sok levél és (postai) levelezőlap egy az USA-ból felajánlott írásgyűjteménnyel is kiegészült: Dr. Günter Brosche udvari tanácsos, az Osztrák Nemzeti Könyvtár vezetője, Franz Schmidt kezéből szerzett olyan leveleket és levelezőlapokat, amelyeket a zeneszerző „Gusti Hasterlik kisasszonynak” írt. Teljes volt a meglepetés, mivel a fiatal hölgy létezése nem volt ismert az irodalomban, sem a levelezésben fellelhető, sem pedig szóban terjedő információk alapján. A szerzőnő, aki 1983 óta foglalkozik intenzíven a zeneszerző életrajzával és életművével, ezt a nevet még sohasem hallotta. Meg kell említeni, hogy jóllehet, Franz Schmidt legközelebbi barátjának, Alexander Wunderernek, a Bécsi Filharmonikus Zenekar tagjának és pedagógusnak a közzétett visszaemlékezéseiben (amelyek a bécsi Franz Schmidt Társaság birtokában vannak) szó esik például az ifjúkori barátnőhöz, Ella Zwiebackhoz – asszonynevén Zirnerhez - fűződő, évekig tartó viszonyról (e kapcsolatból tudvalevően egy Ludwig nevű fiúgyermek származott), ám a Gusti Hasterlik név sehol sem merül fel. Mivel nem áll rendelkezésünkre Schmidtnek sem az első feleségével, Karolinéval (1878-1940, a nemzeti szocialisták eutanázia kampányának áldozata), sem az anyjával vagy a két nőtestvérével, Máriával és Emmával folytatott levelezése, és a zongoranövendékhez, későbbi második feleségéhez írott levelek is csak ismeretségük, ill. házasságuk első éveiből férhetők hozzá, ezeknek a 22 évvel fiatalabb diáklányhoz írott leveleknek és levelezőlapoknak nem csekély jelentőséget kell tulajdonítanunk. Mivel a szerzőnő e dokumentumokkal kapcsolatban már részletes tanulmányt tett közzé, engedtessék meg, hogy itt csak alapvető információkat közöljünk, hogy majd rátérhessünk az e kötet számára lényeges témára, két levélre, amely a Felizian atya elleni merényletet írja le. (Franz Schmidt a nevet – az „Önéletrajzi vázlat” is – „c”-vel írta: „Felician”). Franz Schmidt vonzó és temperamentumos leánynövendéke, Gusti Hasterlik (aki az akkori Bécsi Zeneakadémián, Schmidt zongora- és elméletosztályában tanult), egy igen műértő, „jó polgári”, zsidó családból származott. Az 1916 májusában kelt első két kézbesített képeslapon Schmidt Gustit még „Igen tisztelt Kisasszonyom!”-nak titulálta, 1917-ben már „Legdrágább Barátnőm”, 1918-tól többek között a „Legdrágább, Egyetlen!”. Ez a viszony - különböző viták miatt időközönként újra és újra megszakítva – 1921-ig tartott. Ezek egyúttal azok a vigasztalan évek voltak a zeneszerző életútjában, amikor első felesége, Karoline (pozsonyi ifjúkori szerelme, akit 1899-ben vett nőül szülővárosának székesegyházában) egy gyorsan súlyosbodó elmebetegség jeleit mutatta. 1919-ben elkerülhetetlen volt az „Am Steinhof” elnevezésű intézetben történő elhelyezés. A Gustihoz fűződő kapcsolat megszakadása után a zeneszerző szorosabbá tette barátságát a nagyon ragaszkodó, ám egyáltalán nem vonzó leánynövendék, Margarethe Jirasek iránt, akit 1923-ban feleségül vett, miután Karolinét gyógyíthatatlan elmebetegnek nyilvánították. (Első feleségét a zeneszerző élete végéig rendszeresen látogatta, jóllehet az őt és közös leányukat, Emmát, 1919 után már alig ismerte fel.) Gusti Hasterlik 1921-ben megismerkedett egy „bizonyos” Heimito von Doderer nevű emberrel, aki őt csak 1930-ban vett nőül – a különélésre alig pár héttel a házasságkötés után! került sor -, és (1951-ben megjelent) „Die Strudelhofstiege” c. regényében többek között „Grete Siebenschein” regényalakjával örökített meg. A férfi vonakodása attól, hogy Gustitól az éveken át tartó különélés ellenére elváljon, majdnem a nő életébe került: Végül, 1938-ban, a válás kimondása után Gustinak sikerült az USA-ba emigrálnia, ahol haláláig, 1983-ig élt, és zongora- és zeneelmélet oktatásából tartotta fenn magát, még az Ernst Kalmus radiológussal (nem áll rokonságban a bécsi könyvkiadó családdal) kötött rövid házassága alatt is. Franz Schmidt leveleit és levelezőlapjait Gusti Hasterlik-Doderer (akinek a válaszleveleit nem ismerjük, valószínűleg azokat a nős zeneszerző megsemmisítette) az USA-ba történt emigrálásakor magával vitte. Unokahúga, a Coloradóban lakó Giulia Hine, nagynénje halála után megtalálta e levelezést, és eljuttatta az Osztrák Nemzeti Könyvtár Zenei Gyűjteményéhez, amely Franz Schmidt legátfogóbb autográfia-gyűjteményével rendelkezik. A „Franz Schmidt Pozsonyban” téma szempontjából két (1917.8.17. és 20. keltű) levél és egy, a zeneszerző által az első levélhez mellékelt újságkivágás érdekes. A függelékben e dokumentumok szó szerint idézve – mindkét levél Franz Schmidt eredeti helyesírásával - szerepelnek. Habár a középpontban Schmidtnek a szeretett tanára, Felizian Môzik atya meggyilkolása miatti megrendülése állt, mégis e levelek egyúttal bizonyítják a művésznek a leánynövendékéhez és kedveséhez fűződő lelki és szellemi kapcsolatát. Franz Schmidt a fiatal nővel az alkotás folyamatát illetően igen tartalmas megjegyzéseket is megosztott. Az ilyen levelezésre elsősorban az első, augusztus 17-i levél a tipikus példa: Az 1916 és 1921 közötti években Franz Schmidt 2. operáján, a „Fredigundis”-on dolgozott, és folyamatosan arról biztosította Gustit, hogy ez a mű az ő szerelmi kapcsolatuk terméke. A fiatal, csinos nő a hosszú, vöröses szőke hajával „…az én vörös hajú hősnőm, Fredigundis megtestesítője” volt, ahogyan azt a zeneszerző 1921. 7. 13-i, hosszú búcsúlevelében megerősítette! Érdekes volt e levélnek köszönhetően annak megállapítása is, hogy neki már 1917-ben voltak kapcsolatai Berlinnel, ahol 1922.12.19-én, a Berlini Állami Operában tartották a „Fredigundis” ősbemutatóját. (E második opera volt teljes életművének egyetlen olyan darabja, amelynek nem volt sikere.) Folyt. köv.
1125 smaragd 2015-12-03 19:01:17 [Válasz erre: 1123 Ardelao 2015-12-03 08:24:21]
[url]https://youtu.be/RFS32nKj6_A;Franz Schmidt: 2. szimfónia[/url]
[url]https://youtu.be/RFS32nKj6_A;Franz Schmidt: 2. szimfónia[/url]
1124 smaragd 2015-12-03 12:43:17 [Válasz erre: 1123 Ardelao 2015-12-03 08:24:21]
Örülök a fordításnak!
Örülök a fordításnak!
1123 Ardelao 2015-12-03 08:24:21 [Válasz erre: 951 smaragd 2015-11-09 13:37:27]
„Franz Schmidt 2. Esz-dúr szimfónia • …….. http://www.naxos.com/mainsite/blurbs_reviews.asp?item_code=8.570589&catNum=570589&filetype=About%20this%20Recording&language=German „……. Amikor Franz Schmidt Notre Dame c. operáját Gustav Mahlernak lejátszotta, az hiányolta a műben a dallambeli találékonyságot, jóllehet a darabot végig meghallgatta. Mahler halála után három évvel és a zenemű befejezése után egy teljes évtized elteltével, 1914-ben a Bécsi Udvari Operában végül sor került a mű ősbemutatójára, amely jelentős sikert aratott. Ettől kezdve Schmidtre már egyre nagyobb figyelem irányult, amelyet nemcsak az összesen négy szimfóniájának köszönhetett (amelyek közül az utolsó a leányáért írott, hangszerekre komponált rekviem volt), hanem más, részben hangversenyen bemutatott zenekari műveinek, valamint kamarazenéjének is, amelyből néhányat a vele baráti kapcsolatban álló zongoraművésznek, Paul Wittgensteinek írt, aki, mint ismertes, jobb karját az I. világháborúban veszítette el. Nem kevésbé hatásosak a zeneszerző másik barátja, az orgonista Franz Schütz számára írott művek sem, és ….. egészen kiemelkedő „A hétpecsétes könyv” c. oratóriuma, amelyet először 1938-ban mutattak be, Bécsben. Második, Esz-dúr szimfóniáján Franz Schmidt 1911-től 1913-ig dolgozott. A szerzemény egy évvel később jelent meg Bécsben, Franz Schalk karmesternek dedikálva, aki – legalább is a zeneszerző szavai szerint – azt igazából sohasem értette meg. Azt az eredetileg zongoraszonátának szánt művet, amelyet Karl Trözmüller, a „Kritische Neuausgabe” kiadója a teljes szimfonikus repertoár legnehezebb darabjának jellemez, különösen azokra a nehézségekre utalva, amelyekkel a vonósok szembesülnek. A szimfónia pikolót, három fuvolát, két oboát és angolkürtöt, Esz-klarinétot, három B-klarinétot, basszusklarinétot, két fagottot, kontrafagottot, nyolc kürtöt, négy trombitát, két tenorharsonát, basszusharsonát, kontrabasszus tubát, nagy- és kisdobokat, cintányért, triangulumot, tamburint, tam-tam dobot, valamint egy megfelelően nagy létszámú vonós együttest igényel. A műben egy valamilyen formában folyamatosan jelen lévő gondolat képez kohéziós erőt, amely először akkor hallható, amikor a megosztott másodhegedűk és klarinétok a fő téma kezdő frázisát intonálják, amellyel az élénk fő tétel kezdődik. Az ismétlésben ez a rész majd visszatér: elsőként az eredeti hangnemben, majd egy általános szünet után a vonósok által G dúrban megszólaltatva: egy ponton minden csoport hatszoros felosztásban játszik. Az Allegretto con variazioni témát a fafúvósok egyszerűen és finoman interpretálják. Majd az első variáció a vonósoké: A megváltoztatott dallam az első hegedűkön csendül fel, amelyet a másodhegedűk és mélyhegedűk tizenhatodos figurációi kísérik. A második variációban fafúvósok és kürtök jutnak vezető szerephez, majd ezután a három csoportra osztott vonósok veszik át a harmadik változatot. A gyors negyedik variáció fafúvósokat, kürtöket, üstdobokat és vonósokat igényel, és figurációjában az első tétel fő témájára emlékeztet. Még gyorsabban kell előadni az ötödik variációt b-mollban, ahol a fafúvósokat a hegedűk és mélyhegedűk hosszú trillái kísérik. Majd a zene B-dúrban folyatódik lassan és nyugodtan, míg a hetedik, variáció Esz-dúrban a tempót ismét erőteljesebbé teszi, és a nagyon szenvedélyesen, nem túl gyorsan utasítással jelölt nyolcadik variációhoz modulál, enharmonikus Fisz-dúrban. A kilencedik variáció egy B-dúr scherzo aisz-moll trióval, amely tízedik variációként szolgál, és amelyet a scherzo rész megismétlése vált föl. A finálé a maga módján a szimfónia fő témájára emlékeztet, amelyből a mű leglényegesebb dallamanyaga származott. Elsőként egy fafúvósokon és kürtökön megszólaltatott fúgát hallunk, amelyre a szokásos rondóformában kombinálódnak a kontrapontos elemek, és így nemcsak a szimfónia csúcspontját, hanem egyúttal egy egész korszak csúcsát is képezik. …. Keith Anderson Német változat: Cris Posslac”
„Franz Schmidt 2. Esz-dúr szimfónia • …….. http://www.naxos.com/mainsite/blurbs_reviews.asp?item_code=8.570589&catNum=570589&filetype=About%20this%20Recording&language=German „……. Amikor Franz Schmidt Notre Dame c. operáját Gustav Mahlernak lejátszotta, az hiányolta a műben a dallambeli találékonyságot, jóllehet a darabot végig meghallgatta. Mahler halála után három évvel és a zenemű befejezése után egy teljes évtized elteltével, 1914-ben a Bécsi Udvari Operában végül sor került a mű ősbemutatójára, amely jelentős sikert aratott. Ettől kezdve Schmidtre már egyre nagyobb figyelem irányult, amelyet nemcsak az összesen négy szimfóniájának köszönhetett (amelyek közül az utolsó a leányáért írott, hangszerekre komponált rekviem volt), hanem más, részben hangversenyen bemutatott zenekari műveinek, valamint kamarazenéjének is, amelyből néhányat a vele baráti kapcsolatban álló zongoraművésznek, Paul Wittgensteinek írt, aki, mint ismertes, jobb karját az I. világháborúban veszítette el. Nem kevésbé hatásosak a zeneszerző másik barátja, az orgonista Franz Schütz számára írott művek sem, és ….. egészen kiemelkedő „A hétpecsétes könyv” c. oratóriuma, amelyet először 1938-ban mutattak be, Bécsben. Második, Esz-dúr szimfóniáján Franz Schmidt 1911-től 1913-ig dolgozott. A szerzemény egy évvel később jelent meg Bécsben, Franz Schalk karmesternek dedikálva, aki – legalább is a zeneszerző szavai szerint – azt igazából sohasem értette meg. Azt az eredetileg zongoraszonátának szánt művet, amelyet Karl Trözmüller, a „Kritische Neuausgabe” kiadója a teljes szimfonikus repertoár legnehezebb darabjának jellemez, különösen azokra a nehézségekre utalva, amelyekkel a vonósok szembesülnek. A szimfónia pikolót, három fuvolát, két oboát és angolkürtöt, Esz-klarinétot, három B-klarinétot, basszusklarinétot, két fagottot, kontrafagottot, nyolc kürtöt, négy trombitát, két tenorharsonát, basszusharsonát, kontrabasszus tubát, nagy- és kisdobokat, cintányért, triangulumot, tamburint, tam-tam dobot, valamint egy megfelelően nagy létszámú vonós együttest igényel. A műben egy valamilyen formában folyamatosan jelen lévő gondolat képez kohéziós erőt, amely először akkor hallható, amikor a megosztott másodhegedűk és klarinétok a fő téma kezdő frázisát intonálják, amellyel az élénk fő tétel kezdődik. Az ismétlésben ez a rész majd visszatér: elsőként az eredeti hangnemben, majd egy általános szünet után a vonósok által G dúrban megszólaltatva: egy ponton minden csoport hatszoros felosztásban játszik. Az Allegretto con variazioni témát a fafúvósok egyszerűen és finoman interpretálják. Majd az első variáció a vonósoké: A megváltoztatott dallam az első hegedűkön csendül fel, amelyet a másodhegedűk és mélyhegedűk tizenhatodos figurációi kísérik. A második variációban fafúvósok és kürtök jutnak vezető szerephez, majd ezután a három csoportra osztott vonósok veszik át a harmadik változatot. A gyors negyedik variáció fafúvósokat, kürtöket, üstdobokat és vonósokat igényel, és figurációjában az első tétel fő témájára emlékeztet. Még gyorsabban kell előadni az ötödik variációt b-mollban, ahol a fafúvósokat a hegedűk és mélyhegedűk hosszú trillái kísérik. Majd a zene B-dúrban folyatódik lassan és nyugodtan, míg a hetedik, variáció Esz-dúrban a tempót ismét erőteljesebbé teszi, és a nagyon szenvedélyesen, nem túl gyorsan utasítással jelölt nyolcadik variációhoz modulál, enharmonikus Fisz-dúrban. A kilencedik variáció egy B-dúr scherzo aisz-moll trióval, amely tízedik variációként szolgál, és amelyet a scherzo rész megismétlése vált föl. A finálé a maga módján a szimfónia fő témájára emlékeztet, amelyből a mű leglényegesebb dallamanyaga származott. Elsőként egy fafúvósokon és kürtökön megszólaltatott fúgát hallunk, amelyre a szokásos rondóformában kombinálódnak a kontrapontos elemek, és így nemcsak a szimfónia csúcspontját, hanem egyúttal egy egész korszak csúcsát is képezik. …. Keith Anderson Német változat: Cris Posslac”
1122 smaragd 2015-12-03 07:36:43 [Válasz erre: 1121 smaragd 2015-12-03 07:35:14]
[url]http://www.wienersymphoniker.at/archiv/konzert/pid/000000e9h58h0001158f;30.November 1962[/url]
[url]http://www.wienersymphoniker.at/archiv/konzert/pid/000000e9h58h0001158f;30.November 1962[/url]
1121 smaragd 2015-12-03 07:35:14 [Válasz erre: 1110 smaragd 2015-12-02 05:16:30]
[url]http://www.wienersymphoniker.at/archiv/konzert/pid/000000e9h58h00011591;29.November 1962[/url]
[url]http://www.wienersymphoniker.at/archiv/konzert/pid/000000e9h58h00011591;29.November 1962[/url]
1120 smaragd 2015-12-03 03:55:45 [Válasz erre: 1118 Ardelao 2015-12-03 00:20:05]
Eddig még nem említettük, hogy Rudolf Moralt karmester az eredetileg svájci származású híres Moralt művészcsalád tagja. Az alábbi oldalon 1748-tól kezdődően olvashatjuk a zenészgenerációk egész sorát, több, mint 20 életrajz ismertetését. [url]https://de.m.wikipedia.org/wiki/Moralt;Moralt[/url]
Eddig még nem említettük, hogy Rudolf Moralt karmester az eredetileg svájci származású híres Moralt művészcsalád tagja. Az alábbi oldalon 1748-tól kezdődően olvashatjuk a zenészgenerációk egész sorát, több, mint 20 életrajz ismertetését. [url]https://de.m.wikipedia.org/wiki/Moralt;Moralt[/url]
1118 Ardelao 2015-12-03 00:20:05 [Válasz erre: 1109 smaragd 2015-12-02 05:00:03]
[url] http://daphne.fc2web.com/moralt-dis.htm; Unbekannter Große Dirigent: Rudolf Moralt [/url]
[url] http://daphne.fc2web.com/moralt-dis.htm; Unbekannter Große Dirigent: Rudolf Moralt [/url]
1117 smaragd 2015-12-02 16:46:09 [Válasz erre: 1111 smaragd 2015-12-02 05:18:37]
Hans Swarowsky a Wiener Symphoniker vezető karmestere volt, a zenekar történetét és vezető karmestereinek névsorát olvashatjuk ezen az oldalon: [url]http://www.wienersymphoniker.at/geschichte;Wiener Symphoniker[/url]
Hans Swarowsky a Wiener Symphoniker vezető karmestere volt, a zenekar történetét és vezető karmestereinek névsorát olvashatjuk ezen az oldalon: [url]http://www.wienersymphoniker.at/geschichte;Wiener Symphoniker[/url]
1116 smaragd 2015-12-02 08:11:05 [Válasz erre: 1115 smaragd 2015-12-02 07:04:24]
(Az említett bregenzi koncertet majd később ismertetem.)
(Az említett bregenzi koncertet majd később ismertetem.)
1115 smaragd 2015-12-02 07:04:24
Az alábbi koncert helyszíne Bregenz, örülök annak, hogy ezzel a kiegészítéssel bővült a Wiener Symphoniker koncertsorozat ismertetése. Az általam indított sorozatban eddig egy helyszínt ismertettem, a Wiener Konzerthausban előadott Franz Schmidt műveket.
Az alábbi koncert helyszíne Bregenz, örülök annak, hogy ezzel a kiegészítéssel bővült a Wiener Symphoniker koncertsorozat ismertetése. Az általam indított sorozatban eddig egy helyszínt ismertettem, a Wiener Konzerthausban előadott Franz Schmidt műveket.
1111 smaragd 2015-12-02 05:18:37 [Válasz erre: 1110 smaragd 2015-12-02 05:16:30]
[url]https://de.m.wikipedia.org/wiki/Hans_Swarowsky;Hans Swarowsky[/url]
[url]https://de.m.wikipedia.org/wiki/Hans_Swarowsky;Hans Swarowsky[/url]
1110 smaragd 2015-12-02 05:16:30 [Válasz erre: 950 smaragd 2015-11-09 13:34:52]
[url]http://www.wienersymphoniker.at/archiv/konzert/pid/000000e9h58h00011553;8.Mai 1962[/url]
[url]http://www.wienersymphoniker.at/archiv/konzert/pid/000000e9h58h00011553;8.Mai 1962[/url]
1109 smaragd 2015-12-02 05:00:03 [Válasz erre: 1068 smaragd 2015-11-28 17:34:49]
Visszatérve az 1957-es koncertekre -az általam eddig felsoroltakon kívül még 1957.február 20., február 21., február 24., február 25., március 17.,- kiemelem Rudolf Moralt vezényletével Franz Schmidt IV. Szimfóniájának előadását. [url]http://www.wienersymphoniker.at/konzert/pid/000000e9h58h0001126b;21.2.1957[/url] [url]https://de.m.wikipedia.org/wiki/Rudolf_Moralt;Rudolf Moralt[/url] [url]https://youtu.be/uRvTthQ3vmU;Franz Schmidt:Symphonie Nr. 4[/url]
Visszatérve az 1957-es koncertekre -az általam eddig felsoroltakon kívül még 1957.február 20., február 21., február 24., február 25., március 17.,- kiemelem Rudolf Moralt vezényletével Franz Schmidt IV. Szimfóniájának előadását. [url]http://www.wienersymphoniker.at/konzert/pid/000000e9h58h0001126b;21.2.1957[/url] [url]https://de.m.wikipedia.org/wiki/Rudolf_Moralt;Rudolf Moralt[/url] [url]https://youtu.be/uRvTthQ3vmU;Franz Schmidt:Symphonie Nr. 4[/url]
1108 Paloma 2015-12-02 01:10:18
[url]https://www.youtube.com/watch?v=cQOlDXrIv5Y;Franz Schmidt:Piano Concerto in E-flat major for the left hand (1934)[/url]
[url]https://www.youtube.com/watch?v=cQOlDXrIv5Y;Franz Schmidt:Piano Concerto in E-flat major for the left hand (1934)[/url]
1102 smaragd 2015-12-01 20:37:26
[url]https://youtu.be/Me34TagK8B8;Franz Schmidt:Fuga Solemnis[/url]
[url]https://youtu.be/Me34TagK8B8;Franz Schmidt:Fuga Solemnis[/url]
1098 garasmd 2015-12-01 18:33:53
p#2 [url]http://kultur.tirol.at/de/images/570/570/-/teaser.jpg?src=var/plain_site/storage/images/kultur.tirol.at/schaffen/franz-schmidt-orgelwettbewerb-kitzbuehel/franz-schmidt-orgelwettbewerb-2010/l78sr8_franzschmidt3.jpg/61871-15-ger-DE/l78sr8_franzschmidt3.jpg;Franz Schmidt p#2[/url]
p#2 [url]http://kultur.tirol.at/de/images/570/570/-/teaser.jpg?src=var/plain_site/storage/images/kultur.tirol.at/schaffen/franz-schmidt-orgelwettbewerb-kitzbuehel/franz-schmidt-orgelwettbewerb-2010/l78sr8_franzschmidt3.jpg/61871-15-ger-DE/l78sr8_franzschmidt3.jpg;Franz Schmidt p#2[/url]
1096 garasmd 2015-12-01 18:26:40
p#1 [url]http://www.left-hand-brofeldt.dk/Images/Schmidt_w2.jpg;Franz Schmidt p#1[/url]
p#1 [url]http://www.left-hand-brofeldt.dk/Images/Schmidt_w2.jpg;Franz Schmidt p#1[/url]
1095 garasmd 2015-12-01 18:24:30
A továbbiakban egy kiegészítősorozatot kezdek melyben az életrajz feldolgozásával párhuzamosan képeket adok közre Franz Schmidt életéből.
A továbbiakban egy kiegészítősorozatot kezdek melyben az életrajz feldolgozásával párhuzamosan képeket adok közre Franz Schmidt életéből.
1094 garasmd 2015-12-01 18:23:02
#3 Er übersiedelte 1888 nach Wien und studierte am Konservatorium der Gesellschaft der Musikfreunde Komposition bei Robert Fuchs und Cello bei Ferdinand Hellmesberger. 1896 schloss er mit „Auszeichnung“ ab.
#3 Er übersiedelte 1888 nach Wien und studierte am Konservatorium der Gesellschaft der Musikfreunde Komposition bei Robert Fuchs und Cello bei Ferdinand Hellmesberger. 1896 schloss er mit „Auszeichnung“ ab.
1093 smaragd 2015-12-01 16:33:55 [Válasz erre: 950 smaragd 2015-11-09 13:34:52]
[url]http://www.wienersymphoniker.at/archiv/konzert/pid/000000e9h58h00011458;24. Juni 1960[/url] [url]https://de.m.wikipedia.org/wiki/Winfried_Zillig;Winfried Zillig[/url]
[url]http://www.wienersymphoniker.at/archiv/konzert/pid/000000e9h58h00011458;24. Juni 1960[/url] [url]https://de.m.wikipedia.org/wiki/Winfried_Zillig;Winfried Zillig[/url]
1092 smaragd 2015-12-01 05:09:26 [Válasz erre: 1089 garasmd 2015-11-30 23:19:31]
A most bejelentkezett fórumtárs saját sorozata új, tartalma nem az. Már a fórum indításakor igyekeztünk, hogy Franz Schmidt életművét magyar nyelven ismertessük,ezek egy részét lsd. az alábbi bejegyzésnél: 4 Ardelao 20 Ardelao 129 Búbánat 175-től smaragd,rövid részletekben,sorozat. Mindazonáltal örvendetes,amikor - akár ismételve -újraolvashatunk hiteles életrajzi adatokat.
A most bejelentkezett fórumtárs saját sorozata új, tartalma nem az. Már a fórum indításakor igyekeztünk, hogy Franz Schmidt életművét magyar nyelven ismertessük,ezek egy részét lsd. az alábbi bejegyzésnél: 4 Ardelao 20 Ardelao 129 Búbánat 175-től smaragd,rövid részletekben,sorozat. Mindazonáltal örvendetes,amikor - akár ismételve -újraolvashatunk hiteles életrajzi adatokat.
1091 garasmd 2015-12-01 01:48:05
#2 Franz Schmidt studierte Klavier bei Theodor Leschetizky, mit dem er sich aufgrund dessen veraltetem, von entstellenden Rubati geprägten Interpretationsstil schon bald überwarf.
#2 Franz Schmidt studierte Klavier bei Theodor Leschetizky, mit dem er sich aufgrund dessen veraltetem, von entstellenden Rubati geprägten Interpretationsstil schon bald überwarf.
1090 garasmd 2015-11-30 23:20:37 [Válasz erre: 1089 garasmd 2015-11-30 23:19:31]
#1 Franz Schmidt (* 22. Dezember 1874 in Pressburg; † 11. Februar 1939 in Perchtoldsdorf) war ein österreichischer Komponist.
#1 Franz Schmidt (* 22. Dezember 1874 in Pressburg; † 11. Februar 1939 in Perchtoldsdorf) war ein österreichischer Komponist.
1089 garasmd 2015-11-30 23:19:31
Egy új sorozatot kezdek amelyben áttekintést adok Franz Schmidt magyar gyökerekkel rendelkező osztrák zeneszerzőről.
Egy új sorozatot kezdek amelyben áttekintést adok Franz Schmidt magyar gyökerekkel rendelkező osztrák zeneszerzőről.
1088 garasmd 2015-11-30 19:04:12
Nagyon kedvelem Rohmann Ditta művésznőt. Minden megvan nekem tőle, ami eddig megjelent vagy elérhető. Akár TV-ből akár Rádióból felvéve akár CD-lemezen. Nagyon remélem, részese lehet annak a magyar és a világ közönsége is minél többször, hogy Őt hallgathatja. Álljon itt a művésznő honlapja is. [url]http://dittarohmann.com;dittarohmann.com[/url]
Nagyon kedvelem Rohmann Ditta művésznőt. Minden megvan nekem tőle, ami eddig megjelent vagy elérhető. Akár TV-ből akár Rádióból felvéve akár CD-lemezen. Nagyon remélem, részese lehet annak a magyar és a világ közönsége is minél többször, hogy Őt hallgathatja. Álljon itt a művésznő honlapja is. [url]http://dittarohmann.com;dittarohmann.com[/url]
1087 smaragd 2015-11-30 14:15:31 [Válasz erre: 1086 smaragd 2015-11-30 14:11:35]
[url]https://youtu.be/TXBDJWQYCNQ; Franz Schmidt: Quintett in A-dur[/url] [url]http://zeneakademia.hu/hu/egyetemi-programok/-/program/rohmann-ditta-dla-zarokoncert-20151129-1900;Rohmann Ditta koncertprogramja[/url]
[url]https://youtu.be/TXBDJWQYCNQ; Franz Schmidt: Quintett in A-dur[/url] [url]http://zeneakademia.hu/hu/egyetemi-programok/-/program/rohmann-ditta-dla-zarokoncert-20151129-1900;Rohmann Ditta koncertprogramja[/url]
1086 smaragd 2015-11-30 14:11:35
Amint ismeretes, Franz Schmidt zeneszerző legkedvesebb hangszere ifjúkorától kezdve a csello és az orgona volt. Tegnap meghallgattam Rohmann Ditta művésznő csello vizsgakoncertjét. A rendkívüli tehetség és művészi átélés legfelső fokát érzékelte a zeneértő közönség... Most szeretettel küldöm "a mi Dittánknak" Franz Schmidt: "Quintett in A-dur für Klavier, Klarinette, Violine, Bratsche und Cello" című művét, az interneten át... Nagyszerű lenne Rohmann Ditta előadásában, koncertteremben meghallgatni ezt a művet, talán része lesz ebben egyszer a hazai közönségnek. Talán még a felvételt is megvásárolhatjuk egyszer... [urlhttps://youtu.be/TXBDJWQYCNQ; Franz Schmidt: Quintett in A-dur[/url] [url]http://zeneakademia.hu/hu/egyetemi-programok/-/program/rohmann-ditta-dla-zarokoncert-20151129-1900;Rohmann Ditta konvertprogramja[/url]
Amint ismeretes, Franz Schmidt zeneszerző legkedvesebb hangszere ifjúkorától kezdve a csello és az orgona volt. Tegnap meghallgattam Rohmann Ditta művésznő csello vizsgakoncertjét. A rendkívüli tehetség és művészi átélés legfelső fokát érzékelte a zeneértő közönség... Most szeretettel küldöm "a mi Dittánknak" Franz Schmidt: "Quintett in A-dur für Klavier, Klarinette, Violine, Bratsche und Cello" című művét, az interneten át... Nagyszerű lenne Rohmann Ditta előadásában, koncertteremben meghallgatni ezt a művet, talán része lesz ebben egyszer a hazai közönségnek. Talán még a felvételt is megvásárolhatjuk egyszer... [urlhttps://youtu.be/TXBDJWQYCNQ; Franz Schmidt: Quintett in A-dur[/url] [url]http://zeneakademia.hu/hu/egyetemi-programok/-/program/rohmann-ditta-dla-zarokoncert-20151129-1900;Rohmann Ditta konvertprogramja[/url]
1085 smaragd 2015-11-30 13:25:26 [Válasz erre: 1068 smaragd 2015-11-28 17:34:49]
Az előzmény linkjének megnyitásával olvashatjuk, hogy a Wiener Symphoniker zenekart ezen a koncerten Wolfgang Gabriel vezényelte. Életművéről az alábbi internetoldal is ír. Itt megemlítik azt is, hogy miskolci, pécsi, szombathelyi és győri zenekarokat is vezényelt Magyarországon. [url]http://www.aov-wien.at/lebenslauf/gabriel.htm;Prof. Wolfgang Gabriel[/url]
Az előzmény linkjének megnyitásával olvashatjuk, hogy a Wiener Symphoniker zenekart ezen a koncerten Wolfgang Gabriel vezényelte. Életművéről az alábbi internetoldal is ír. Itt megemlítik azt is, hogy miskolci, pécsi, szombathelyi és győri zenekarokat is vezényelt Magyarországon. [url]http://www.aov-wien.at/lebenslauf/gabriel.htm;Prof. Wolfgang Gabriel[/url]
1081 smaragd 2015-11-29 02:26:07
1080 smaragd 2015-11-29 02:25:50
1079 smaragd 2015-11-29 02:25:29
1078 smaragd 2015-11-29 02:25:03
1077 smaragd 2015-11-29 02:24:39
1076 smaragd 2015-11-29 02:10:35
1075 smaragd 2015-11-29 02:08:00
