Kedves Orfeo!
Nagyon helyes, hogy néha a magyar helyesírásról is szót ejtünk. (Megint más a piszkálódás, csúsztatás, figyelmetlen szövegértelmezés - ezt lehetőleg kerüld kérlek.)
Bejegyzésed két pontjára válaszolok:
1. "Meglehetősen egyedi megoldás a részedről"... - valóban, írtam is, hogy ez esetleg kifogásolható.
Említed a mai német nyelvet (3862 számú előzmény) - ennél a résznél ismét megjegyzem, hogy az eredeti, német helyesírás szerint írtam és írom majd ezután is: Prof. Dr. Franz Schmidt. Ennek oka, hogy a korabeli dokumentumokban és maiak egy részében is legtöbbször így fordul elő. (Hofrat Prof. Dr. Franz Schmidt - a "Hofrat" szó magyarul szerepel bejegyzéseimben :-))
2. "az ékezetek nélkül író fórumtársak"
Jelzem, hogy egyértelműen kiderült akkori bejegyzésemből, hogy egy magyar anyanyelvű, Magyarországról író fórumtársunk volt, vele bejegyzésekben leveleztem erről. Azóta már a magyar nyelvű szövegekben magyar ékezeteket használ. :-)
Szeretettel:
smaragd
Kedves smaragd,
Meglehetősen egyedi megoldás a részedről, hogy magyar nyelvű szövegben bizonyos részekre másik nyelv helyesírási szabályait alkalmazod. Megjegyzem, hogy ezesetben sincs megfelelően alátámasztva az érvelésed, miután a mai német nyelv is követi a korábban idézett szabályt.
Továbbá megjegyzem azt is, hogy érvelésed mentén az ékezetek nélkül író fórumtársak is hivatkozhatnak a továbbiakban a megfeddő posztjaid kapcsán arra, hogy az inkriminált szövegeikre ők az angolszász nyelv szabályait tartják alkalmazandónak.
Operaház, Facebook:
Franz Schmidt: Notre Dame
A Magyar Állami Operaház Zenekarát Dénes István vezényelte.
A MÁO Énekkarának karigazgatója: Csiki Gábor.
Fotó: Ligeti Edina.
Erkel Színház.
Ezen a fórumon mindig a pontos adatok ismertetésére törekedtünk, eredeti, legtöbbször németnyelvű dokumentumokkal és magyar fordításukkal valamint a magyar írásokkal mutatjuk be Franz Schmidt életművét.
Személyes eszmefuttatásod nem tartozik ide :-) Előzmény 3859
Á, a meleg csak jót tesz nekem, a Brown-mozgás következtében gondolataim - bár véletlenszerűen - de őrült sebességgel szánkáznak idegpályáimon. Az ellentanácsos címet a tisztelet íratta velem, mert arisztoktratikus neveltetésemből adódóan, szeretek egy fokozattal nagyobb címet adni a megszólítottnak. Így a segédorvost alorvosnak, a tanársegédet adjunktusnak és a tanácsost ellentanácsosnak titulálom. Az emberek jelentős része a címekre nagyon érzékeny, láthatjuk, hogy már egy kis- vagy nagybetű is vitákra ad okot, kisdoktorról, nagydoktorról, PhD-ről, DLA-ról, kandidátusról, emeritusról, pre- és posthumusról nem is beszélve. Az óvatosság sohasem árt.
Perchtoldsdorfban Radegundis fórumtárssal Kovács Róbert előadásában hallottuk :-) :
Franz Schmidt Intermezzo aus der Oper Notre Dame für Orgel bearbeitet von Hans Völgyfy / YouTube
Javítom feltehetőleg a kánikula okozta elírásodat: Prof. Dr. Franz Schmidt udvari tanácsos
Jobbulást kívánok :-)
Ó, nagyon sajnálom, hogy félreértetted soraimat, amivel csak támogatni kívántam Prof. Dr. Franz Schmidt udvari ellentanácsos urat.
... "vájtfülűek" .... Ehhez a mondatodhoz megjegyzem:
nem helyes, hogy bejegyzésemet csúsztatva értelmezed és a tartalmát meghamisítva címezted fórumtársunknak és a nyilvánosságnak.
Köszönöm bejegyzésedet.
Franz Schmidt neve előtt mindig az eredeti, német helyesírást használom. Lehet, hogy ez kifogásolható. Ismerem a magyar helyesírási szabályokat :-).
Kedves Orfeo,
ha elolvastad volna tovább is ezt a bejegyzést, akkor te is láthattad volna, hogy Prof. Dr. Franz Schmidt udvari tanácsos, zeneszerző, zenéjét "azok kedvéért" szerezte, "akik vájtfülűek", és nem a vájtszeműek kedvéért, amelyek közé te is tartozol, akik hamarabb meglátják a szálkát egy bolha szemében, mint azt, hogy a mestergerenda recsegve-ropogva maga alá temeti sekélyes kultúránk délibábos-hagymázos palotáját.
Kedves smaragd,
Idézet Tőled: "Prof. Dr. Franz Schmidt udvari tanácsos, zeneszerző".
Meglepve tapasztaltam, hogy Te, aki oly érzékeny vagy a helyesírásra, ilyen durva helyesírási hibát vétettél - ráadásul többször is, miután jelen bejegyzés (3847. számú) mellett még legalább kettő (3844. és 3774. számú), de összességében ki tudja hány érintett.
A 11. akadémiai helyesírási szabályzat 153. szabálypontja:
A családnevek előtti doktor, idősb, ifjabb, özvegy stb. szót, illetve rövidítésüket csak kiemelt helyzetben (aláírásban, levélcímzésben stb.) és mondat elején kezdjük nagybetűvel.
Tehát ennél fogva a Prof. dr. Franz Schmidt a helyes forma.
Javaslom, kérd meg a T. Szerkesztőséget, hogy segítsenek felkutatni korábbi bejegyzéseidben az inkriminált helyeket, és szíveskedjenek javítani.
https://oe1.orf.at/programm/20210106/622421/Pasticcio
PASTICCIO
Pasticcio
(I) mit Wolfgang Schlag. Mit Hoffnung. Eine durchaus musikalische Anregung
Playlist
Komponist/Komponistin: Franz SCHMIDT/22.12.1874 Preßburg, ehem.Pozsony, Ungarn - 11.2.1939 Perchtoldsdorf b.Wien
Album: INTERMEZZI AUS OPERN
Titel: Intermezzo aus "Notre Dame" - Oper in 2 Akten
Orchester: Berliner Philharmoniker
Leitung: Herbert von Karajan
Länge: 04:44 min
Label: DG 4192572 (3 CD)
* Örömmel tölt, el, hogy ebben a műsorleírásban Pozsony neve pontosan szerepel (korábban legtöbbször meg sem jelent magyarul) és az akkori megjelölés szerint Perchtoldsdorfé szintén. Ezen a téren mi is letettünk valamit.. :-) az asztalra. Ezúton köszönöm fórumtársaim bejegyzéseit és nagyon fontosnak tartom a magyarnyelvű Franz Schmidt Wikipédia megjelenését is.
Rudolf Kempe karmester emlékére, születésnapja tegnapi évfordulója alkalmából:
Franz Schmidt: Notre Dame Intermezzo /YouTube
Rudolf Kempe & Wiener Philharmoniker
* néhány fórumtársammal együtt kedvenc Intermezzo felvételünk. Talán van, aki még nem hallotta...
A műsor a Franz Schmidt: Notre Dame című operája
előadásának ismertetésével kezdődik: 1:30-6:30 https://mediaklikk.hu/video/opera-cafe-2021-06-13-i-adas/
Operaház
Facebook
Ha vasárnap, akkor OperaCafé!
Mivel készülünk?
Falstaff online, Notre Dame élőben, szó lesz a női hangosztályokról és az Opera történetének eddigi legnagyobb és legmodernebb jelmeztárába is hívjuk önöket! Tartsanak velünk vasárnap 11:30-kor az M5 TV műsorán, várja önöket a műsorvezető Melitta Gyüdi!
2021. június 9-én szerdán este Franz Schmidt ritkán játsztott romantikus operáját láthatták koncertszerű előadásként az Erkel Színház színpadán. A Notre Dame különleges szimfonikus indíttatású darab, amely erős motívumkezeléssel dolgozza fel Victor Hugo nagysikerű regényét a szép cigánylány mindenki számára végzetes vonzerejéről. Főbb szerepekben Rálik Szilviát, Cser Krisztiánt, Kovácsházi Istvánt, Kelemen Zoltánt és Balczó Pétert láthatták. Karmester: Dénes István.
A produkció próbafolyamatában a művészek német nyelvű felkészítésében partnerünk a Goethe Intezet volt.
Az előadásról készült galériát Ligeti Edina készítette.
* rövid, de méltó és szép riport volt - örültem, hogy operénekeseink arcán a "rendkívüli" mű előadása iránti lelkesedést láttam! Tőlük a darab szépségeit és nehézségeit is szavahihető forrásból hallhattuk!
Áthozom ma reggeli bejegyzésemet az Erkel Színház fórumból:
SCHMIDT FERENC OPERÁJÁVAL NYITOTTA ÚJRA ÉVADÁT A BUDAPESTI OPERAHÁZ
Franz Schmidt: "Notre Dame" 2021. június 9.
Ókovács Szilveszter főigazgatói munkásságának múlhatatlan érdeme, hogy az eredetileg jótékonysági céllal tervezett bemutatót közvetlenül a járvány enyhülése után megtartották az Erkel Színházban.
Természetesen igen nehéz helyzetben, és sajnos az Operaház sem fordított erőt arra, hogy a közönség előtt jobban megismertesse a szerzőt és a művet - sem az Operaház honlapján, sem rádió- és televízióadásokban, sem másképpen. Azt hiszem nem tévedek, hogy a közönséget váratlanul és felkészületlenül érte az előadás új időpontja.
A felkészületlenséghez hozzájárul, hogy még mindig nincs magyar nyelvű Franz Schmidt biográfia, a német nyelvűek nehezen elérhetőek, de beszerezhetőek. Magyar nyelven két forrás ad tájékoztatást Franz Schmidt - Schmidt Ferenc zenei munkásságáról, a
Franz Schmidt fórum: https://momus.hu/forum.php?forumcat=479 és Wikipédia-oldala: https://hu.wikipedia.org/wiki/Franz_Schmidt
Prof. Dr. Franz Schmidt udvari tanácsos, zeneszerző, a Hochschule für Musik und darstellende Kunst Wien igazgatója majd rektora - Schmidt Ferenc portréja 1923 körül
A fenti Előzményekben megjelenő írások azt a hangulatot adják vissza, amit én is éreztem az Operaház 2014-es Franz Schmidt: IV. szimfóniájának bemutatásakor. Ez a mérhetetlen ámulat, a teljes mértékben magával ragadó és szokatlan hangzású zene, szinte mozdulatlanná tett. Nem voltam egyedül ezzel az érzéssel.
Franz Schmidt-művet bemutatni nagy merészség, nagyon nehéz darabok. Egyetértek a koncertlátogatóval, folytatni kellene, azok kedvéért akik vájtfülűek - ahogyan Győriványi Ráth György karmester a IV. szimfónia bemutatásakor a közönséghez fordulva a hallgatói felkészültség és befogadókészség szintjét beszédében jelezte.
Értesülésem szerint 2022. tavaszán mutatja be a televízió a felvételt. Így azok a külföldiek - miként osztrák barátaim is - megtekinthetik az előadást, akik a járványügyi intézkedések miatt beoltva sem utazhattak Budapestre, és mi mindannyian. Remélhetőeg a televizós sugárzás időpontja méltó mértékű nyilvánosságot kap majd!
Számomra nagy élményt jelentett az Erkel Színházban tegnap este bemutatott „Notre Dame”. (A Magyar Királyi Opera 1916 decemberében mutatta be Franz Schmidt operáját. Öt előadást ért meg abban az évadban)
Nekem „bejött” a Notre Dame zenéje. Egyszeri hallás után is könnyen befogadtam; mint „bel canto” rajongó, azért „mindenevő vagyok”, és ami szép, jó, nemes, arra a zenére (is) fogékony vagyok.
Az est egyik legnagyobb öröme nekem – az opera zenéje mellett – az ének-zenei megvalósítás közreműködői közül Kelemen Zoltán énekművészete volt, aki erőteljes, kormos szinezetű baritonján tökéletes hangi kondícióban énekelte végig a roppant nehéz, olykor deklamáló stílusú, ének-beszéd szólamát, ezzel is kifejező drámaiságot kölcsönözve a „Főesperes” karakterének.
Kelemen Zoltán naplója (Művész-blog) – Café Momus - 2021-05-14 - Video-stream-ek a karantén idején
Innét idézem Kelemen Zoltán mondatait:
„Mindeközben még egy új szerepet is kellett tanulnom, amelyre talán hamarosan sor fog kerülni, de nem merem még elkiabálni. Ez nem más, mint Franz Schmidt Notre Dame című operájában a Főesperes (az eredeti Victor Hugo-műben Frollo) szerepe, vagyis a bariton főszerep. A darab zenei világa élesen elüt mindentől, amit eddig a pályám 28 éve alatt módomban állt énekelni. Talán leginkább még a Richard Strausshoz áll legközelebb, legalábbis neki a kortársa volt, de igazából arra sem nagyon hasonlít. Teljesen független hangzásvilága van, az énekszólamok legtöbbször deklamáló jellegűek, egyáltalán nem egy könnyű énekelnivaló, egészen más, mint egy Verdi vagy Puccini, de nagyon színes, változatos a hangszerelés. Volt belőle pár együttespróba még április elején, de aztán az április 15-re tervezett koncert végül elmaradt, és azóta több verzió is felmerült, hogy mikor tudjuk megtartani. Remélhetőleg most már nem fog több akadályba ütközni...”
És már itt is van Kelemen Zoltán újabb - mai - blogbejegyzése: 2021-06-10 - Falstaff-keresztmetszet és koncertszerű Notre Dame
Idézem Kelemen Zoltánt:
- De az igazi "feketeleves" még hátra volt: a Notre Dame-előadás! Másfél év után végre újra közönség előtt állhattam, ráadásul nem is az Eiffelben, ahová eredetileg tervezték az előadást, hanem az Erkel Színházban! Idáig azonban el is kellett jutni. A darabot már február közepén elkezdtük tanulni, április elején volt belőle pár együttespróba is, majd lefújták az előadást, én akkor azt gondoltam, hogy végleg, ám pár hét múlva jött a hír, hogy július végén mégiscsak meg lesz tartva. Aztán előbbre hozták június 9-re, a helyszín pedig megváltozott. Ismét elkezdhettünk próbálni. A két hónapnyi "érés" jót tett a darabnak, és koncertről lévén szó, kottából énekelhettünk, tehát nem kellett kívülről megtanulni. Azonban még így sem volt könnyű. Ugyanis a zongorás próbákon hall az ember egy hangzásképet, és a zongorakivonatból könnyen lehet követni azt, ami elhangzik akkor és ott. Igen ám, de aztán jön a zenekar és helyenként egyáltalán nem azt hallja az ember, ami a zongorakivonatban ki van emelve főszólamként, egészen más hangzást kell megszokni, hirtelen alkalmazkodni és persze belépni. Egy ilyen nehéz darab esetében ez plusz problémát jelentett. A szerepem, a Főesperes szólama szinte teljes egészében deklamálós, recitativikus jellegű, és még ahol egy kicsit kiszélesedik dallammá, ott sem az a fajta áradó dallamosság van, mint egy olasz, vagy korábbi romantikus művek esetében. A szerzőnek volt dallaminvenciója, azonban valamiért a főszerepekben ez ritkán érhető tetten, a zenekarnak és a kórusnak viszont kifejezetten szép dolgokat írt. A főbb szerepek alakítói: Cser Krisztián (Quasimodo), Rálik Szilvia (Esmeralda), Kovácsházi István (Phoebus), Balczó Péter (Gringoire), illetve jómagam ("Archdiakonus", vagyis Frollo).
Bár a műfaji megjelölés szerint a Notre Dame "romantikus opera", azért ez a zene eléggé különbözik azoktól, amiket pályám során idáig énekeltem. Pedig főleg romantikus szerzők operaszerepeit alakítottam, és volt köztük pár Richard Strauss is, de ez eleinte teljesen idegennek tűnt, nem volt könnyű fogódzót találni hozzá. A karmester, Dénes István sokat segített, magyarázott a betanulás és az együttespróbák során, sőt még a teljes szövegkönyvet is felolvastuk magyarul és németül is hangosan, prózában, szóval igazán nem lehet azt mondani, hogy ne lett volna alapos a felkészülés. Mégis, a zenekari próbák után valahogy most nem volt az a fajta "komfortérzetem", ami máskor meg szokott lenni. Nem vagyok egy izgulós típus, de a 28 évnyi rutin ezesetben szinte semmit sem számított, és kicsit drukkolva vártam a koncertet...
A darab ismeretlen volta, a járványtól való félelem, valamint az időpont és helyszín áthelyezése is közrejátszhatott abban, hogy végülis nem volt túl nagy érdeklődés a koncert iránt. Viszont elmondható, hogy a viszonylag kis létszámú közönség a végén hálás volt, és a tetszésnyilvánításból azt szűrtem le, hogy sokaknak tetszett a darab első hallásra, de mivel ez most csak egyszeri alkalom volt, a további "ismerkedés" legfeljebb felvételekről lesz lehetséges. Ezt a koncertet is felvették képpel együtt, egyszer talán adásba kerül és akkor a szélesebb közönség is hallhatja Franz Schmidt magyar-osztrák zeneszerző Victor Hugo regénye nyomán írt, Notre Dame című későromantikus operáját.
(Kelemen Zoltán írása)
Kapcs. 3843. és 3844. sz sorszámok
A Pallós Tamás jegyezte cikk második, befejező része:
„A NOTRE DAME magyar módra, németül”
„Schmidt Ferenc operájának visszahódítása”
/Új Ember – „Mértékadó” – kulturális magazin, 2021. május 31.- június 6./
II.
Haraszti Emil a Budapesti Hírlap 1916. december 15-i számában hasonlókat írt a hallottakról: „Szerencsére a zene felülmúlja a szövegkönyv színvonalát. Komoly és nagy tehetség munkája. Folyamatos illusztráló muzsika zárt formák nélkül. Stílusa eklektikus. Olasz, francia, német elemek keveréke, de az alaptónus erősen magyaros. (…) A többi motívum: Phoebus lendületes témája, a papot jellemző korálmelódia semleges. Invenciója inkább lírai, mint drámai. (…) Phoebus és Esmeralda duettje, a pap monológja a legkiemelkedőbb vokális részei a műnek. A nagy, végső fokozásokra gyakran hiába várunk. Schmidt, a komoly szimfonikus, mintha félne a kiszámított színpadi trükktől. Ezért gyönge, sokszor vontatott felvonásvégei többnyire hatástalanok. A muzsika itt csak dekoratív keretet szolgáltat. (…) Abszolút felsőbbrendű érték ebben a darabban a technika. Bámulatos leleményt és nagy tudást árul el. A komponista a zenekarnak szuverén ura. Színei, ritmusai mindig érdekelnek. Hangszerelő művészekben főképp a vonósok szólamvezetése megragadó, elárulja az egykori gordonkást. Formai megnyilvánulása mindig figyelemre méltó. Az utolsó kép talán a legjobban sikerült. Itt mégiscsak megszólal Schmidtben a drámai költő. Megdöbbentő akcentusokkal tárja föl az archidiakónus lelkében lezajló tragédiát.”
A zeneszerzővel összedolgozó, műkedvelő szövegíró, Leopold Wilk öt színbe, hat jelenetbe sűrítette a több szálon futó Hugo-regény szerteágazó cselekményét. A fontosabb fordulati elemeket megtartotta, de jelentősen zömítette. A legösszetettebb figura természetesen Quasimodo, a katedrális torz, púpos harangozója, a cigányok által felnevelt, énekével-táncával mindenkit elbűvölő utcai „komédiás”, Esmeralda tiszta szívű védelmezője. A vágyain uralkodni nem tudó, gyilkosságra is kész, majd Esmeraldát boszorkányság vádjával hóhérkézre juttató pap, Claude Frollo figurája viszont sokat finomodott a mélyen hívő (és vallásos) Schmidtnél. A néven nem nevezett archidiakónus vívódó lélek, és némileg tisztább kezű az operában: az Esmeraldának udvarló testőrtisztet, Phoebust ugyanis nem ő, hanem a lányt elengedni nem tudó, féltékeny csavargó költő, Gringoire szúrja le. A tragikus véget persze az archidiakónus itt sem kerülheti el: az ártatlan lány vesztét látva Quasimodo a spirituális árulásait, cselekvőképtelenségét feldúltan hárító gazdáját letaszítja a Notre-Dame mellvédjéről.
Az idézett hazai beszámolókban Schmidt Ferenc kapcsán olyan észrevételeket fogalmaztak meg a recenzorok, amelyek Erkeltől, Goldmarkon, Hubay Jenőn, Dohnányin át Kodály színpadi műveiig jóformán általánosan igazak az operát, daljátékot komponáló magyar zeneszerzőkre: lírában erősek. Drámai és dramaturgi érzék terén nehezen, alig tudnak versenyre kelni az olasz, francia, orosz mesterekkel. A gyenge szövegkönyveket szokás hibáztatni, de tény: magyar operákban a mai napig ritkán hallunk például jól felépített, hatásos felvonásvégeket. (Más téren, súlytalanabb, tétnélkülibb közegben Lehárnak és Kálmánnak a „hatásvadász” zenei építkezés lényegesen jobban sikerült.) Nem értjük a kihagyott lehetőségeket, ahogy azt sem, hogy ha már jött egy izgalmas zenei ötlet, találó motívum, ha adott a feszült szituáció, miért nem tudnak valóban élni vele.
Schmidt esetében azonban másról lehet szó. Persze ő is a visszafogottabb, formatisztelőbb, spekulálóbb német iskola neveltje, ugyanakkor Liszt Ferenchez hasonlóan autonóm, újító alkotó. Ahogy Liszt is „kiszámíthatatlan”, hiszen az általa kiválasztott és feldolgozott témákat nem a korszak uralkodó stílusában, a „vártak” szerint komponálta meg, hanem valami egészen egyedi, átszellemiesített módon. Gondoljunk a Szent Erzsébet legendája, a Krisztus-oratórium vagy a Via crucis földi kínjait, „materiális” történéseit szinte teljesen figyelmen kívül hagyó, inkább meditációszerű „megfogalmazására”. Ha Schmidt nem is ennyire tudatos, de legalább ennyire független: az erősen szimfonikus alapú Notre Dame-jában nyoma sincs a francia nagyopera túlzásainak, nem követi az áradó dallamvilágú, akkoriban különösen népszerű olasz veristákat, nem kísérti meg az impresszionizmus sem. Wagnerre is legfeljebb csak az énekbeszéd és a monológok túlsúlyával emlékeztethet, ahogy különbözik közvetlen kortársaitól, Mahlertől és Richard Strausstól is. Schmidt besorolhatatlan, bizonyára ez magyarázza újbóli felfedezését, művészetének bontakozó reneszánszát.
Senkit ne tévesszen meg a Notre Dame partitúráján és librettóján feltüntetett „romantikus opera” megjegyzés. Cselekmény tekintetében az, de aki egy könnyen befogadható, érzelmileg túlfűtött, késő romantikus műre készül, csalódni fog. A német szöveg – amelyet a couleur locale megteremtése végett csak Esmeralda spanyol nyelvű dalolása, illetve az archidiakónus és a papok processziójának orgonaszóval kísért, gregoriánt imitáló latin éneklése színesít – eleve elemeli, más szintre helyezi a darabot. Útkereső, újító igényű mű; egy szerény muzsikusfenomén merészsége. A sűrű zenekari szöveten olykor hidegen áthasító gong bongása-sistergése az éles hangulatváltásoknál vált ki jeges borzongást. Komoran hömpölyög ez a zene, még a nyitány és a karnevál álderűje is ránehezedik furcsa burjánzásával a hallgatóra. Márpedig Hugo regényét olvasva nem feltétlenül ezt a „tartottságot” érezzük. De talán Schmidt olvasatának éppen ez a legfőbb ereje: annyira meglepő, és annyira más, mint amit A párizsi Notre-Dame-ról és a romantikáról gondolunk. Valahogy mégis megérinti az embert e hangkatedrális vonzása, Schmidt közép-európai látásmódja, magyar találékonysága és Quasimodo végtelen magánya, amit térdre omolva kiált a világba: „Volt, volt és nincs a lány s a mester. Mindaz, ki nékem drága volt. A gyászharangok zúgni fognak, a nagyvilág is megremegjen. Csak rázkódj, te nagy torony! Dőlj le, s temess engem is magad alá!”
Szerző: Pallós Tamás
Fotó: Wikipédia Commons
Magyar Kurír
Az írás nyomtatott változata az Új Ember 2021. május 30-i számában, a Mértékadó kulturális mellékletben jelent meg.
Épp most találtam meg én is Kelemen Zoltán operaénekes Facebook-oldalán:
Hofrat Prof. Dr. Franz Schmidt portréja 1923 körül - Schmidt Ferenc zeneszerző
Elegáns megjelenésű írás, mindjárt elolvasom!
„A NOTRE DAME magyar módra, németül”
„Schmidt Ferenc operájának visszahódítása”
/Új Ember – „Mértékadó” – kulturális magazin, 2021. május 31.- június 6./
„A pandémia miatt az Operaház rövidre szabott Francia évadában Franz Schmidt Notre Dame-jának április idusi koncertszerű előadása és lemezfelvétele is elmaradt. A budapesti dalszínház vezetése úgy tervezte, hogy a zenedráma CD-kiadásából Párizsba is juttatnak, és annak bevételével támogatják a 2019 áprilisában tűzkárt szenvedett katedrális renoválását, tetőszerkezetének és huszártornyának újjáépítését. Ha nem is a katasztrófa évfordulójának napján, de június 9-én mégis megszólal az Erkel Színházban a német nyelvű opera, Cser Krisztián, Rálik Szilvia, Kelemen Zoltán, Kovácsházi István és Balczó Péter főszereplésével, Dénes István vezényletével.”
A Pallós Tamás jegyezte cikket két folytatásban idemásolom:
I.
Előfordul, hogy ritkán játszott vagy majd majdnem a feledés homályába vesző operák egyetlen népszerűvé vált részlet miatt maradnak fenn a kulturális köztudatban, és a szerzőt mindössze néhány percnyi zene tartja a világhírben. A pozsonyi születésű, magyar anyanyelvű, de pályafutását Bécsben kiteljesítő, abszolút hallással és páratlan memóriával rendelkező Franz Schmidt ilyen komponista volt. Volt, ugyanis az utóbbi évtizedekben fokozódó érdeklődés mutatkozik egyéni hangvételű művei, különösen négy szimfóniája és a Hétpecsétes könyv című apokalipszis-oratóriuma iránt. (Második operája, a „Fredigundis” Schmidt növekvő rajongótáborának fantáziáját izgatja, „feltárásáról” azonban egyelőre nincs hír.)
Ausztrián kívül, szélesebb körben sokáig csak a Notre Dame négyperces „magyaros” intermezzója miatt ismerték, amelyet Goldmark Károly úgy emlegetett: „a legszebb cigányzene”. Schmidt Ferenc ezt használta fel a Victor Hugo-regény jellemzésére, térségünkből kölcsönözve hozzá a Nyugaton egzotikusnak ható hangvételt. Az intermezzo és a karneváli zene – mint Közjáték egy befejezetlen romantikus operából – először 1903-ban hangzott el Bécsben. Schmidt nagy tetszést aratott vele, így e díszgombhoz varrta a kabátot. Az 1904 és 1906 között komponált Notre Dame ősbemutatójára azonban csak 1914-ben került sor a Bécsi Hofoperben, majd 1916 decemberében – Drezdával egy évben és Berlin előtt – Budapesten is megszólalt a kétfelvonásos, bő kétórás zenedráma. A várakozás felfokozott, a fogadtatás meglehetősen kritikus volt itthon.
Jóllehet A párizsi Notre-Dame-ból tucatnál is több opera született, egytől egyig kirostálódtak az állandó repertoárból. Hiába a ragyogó, a romantika teljes tárházát felvonultató, érzelmekben és borzalmakban gazdag téma, egyetlen zeneszerző sem volt képes maradandóan megragadni azt. Puccini vonatkozó nagyszabású operaterve sajnos nem valósult meg: őt ismerve bizonyosan ezzel is elvitte volna a pálmát. Ugyanakkor az sem véletlen, hogy Scmidt Notre-Dame-feldolgozása azért időről időre előkerül és megszólal valahol a világban. Az 1949-es müncheni rádiófelvételét követően, 1988-ban Kurt Moll, Gwyneth Jones, Hartmut Welker és James King közreműködésével készült belőle „wordl premier” lemez. Az elmúlt évtizedekben játszotta többek között a bécsi Volksoper, a drezdai Semperoper, előadták a New York-i Carnegie Hallban. Idén nyáron a svájci St. Gallen St. Galler Festspiele-je tűzi műsorára.
Visszatérve a hazai bírálókra, mosolyogva olvashatjuk a Schmidt-művel kapcsolatos „kettős kimenetelű”, reális elemzéseket, amelyek nagyrészt egybecsenghetnek a kuriózumokra nyitott mai érdeklődők többségének véleményével is. Objektív megítélése mégsem egyértelmű. De erről később.
Pesti Napló, 1916. december 15., Kálmán Jenő premieri beszámolójából: "Bámulatos rutin jellemzi a Notre Dame partitúráját, szinte érthetetlen ez egy fiatal szerző első művében. Komolyság és komoly törekvések az alapelemei, melyeken szilárdan nyugszik a nagy tudás, szerkezeti készség, hangszerelési ízlés és ügyesség. A melodikus invenció nem jelentkezik túl gazdagon és el-elvész a konstrukció szövevényeiben, mégis a lírai részükhöz van elég melegsége, színe, a drámai vonatkozásokhoz sok ereje. Erénye, hogy a banálist kerülni igyekszik, ahol a mondanivalójához nem érez elég erőt, hogy a magáét mondja, ott beéri azzal, hogy külsőségekkel érdekesen szóljon. (...) A muzsika legszebb és leggazdagabb része az Esmeralda motívum és annak kifejlesztése. Tiszta magyar cigánymuzsika ez, melyet zseniálisan rak fel a hangszerekre...(...) A két első kép közötti közzene – ez az Esmerelda motívum széles kifejlesztése –, mint önálló zenekari szám is feltétlenül hatásos, játszották már a mi hangversenytermeinkben is. A farsangi menet zeneképe is tetszetős. Sok melegséget éreztünk még Esmeralda és Phoebus szerelmi duettjében. Szépen épült fel a Notre Dame előtti kórus és jól van itt applikálva a korhű francia templomi zene is. Nagy zökkenője a muzsikának – ez a szövegkönyvből folyó hiba – hogy a szereplők folyton monológokat énekelnek. A drámai akció helyett monoton magánbeszédből kell kihámozni a cselekményt, a muzsika ezeken a helyeken szárnyszegetten kíséri az énekest, ahelyett, hogy a drámai akciót illusztrálná és a zene is kifejezné azokat a drámai történéseket, amelyeket a szereplők, mint a színfalak mögött történteket, elmondanak."
(A cikk befejező részével folytatni fogom)
Fájdalom, minden reményem szertefoszlani látszik. Kemény Egon/2225-ben megfogalmazott aggályom mégis megalapozott lehet. Szövegértési és -elemzési készséged a mélyben,és ezt a mélyrepülést a jelek szerint a személyem iránt sok év óta tanúsított empátiád, jóindulatod sem képes ellensúlyozni. Pedig reméltem, hogy összeszedted magad, amióta nemrég a MET-topikban néhányan rendesen helyreraktak eligazítottak, éspedig a saját (?) terepeden. Szerencsére legalább smaragd esze, kedélye a helyén van és kedves, mosolygós sorokkal lezárta jelen eszmecserénket. Ő ui. -úgy vélem- megértette, ha talán nem is egyetértően, hogy a Nemzeti összetartozás napjának, a Rongyos Gárdának és Kemény Egonnak az összemosása az, amit nem értettem és/vagy amivel nem értettem egyet. Fel sem merülhetett benne, hogy "támadást" indítottam ellene és sem "becsomagolva" sem "gyakorlatilag" sem "elméletileg" nem fasisztáztam le se őt se téged se senkit. Ha úgy érezte volna, nem kétséges, hevesen tiltakozott volna ... és én tisztáztam volna a dolgot ővele (és nem veled). Még a Rongyos Gárdát sem minősítettem: ezt most harmadszor (3.) írom le, talán ezúttal már nálad is átmegy. Sőt, még Franz Schmidtet sem fasisztáztam le. Megteszi azt helyettem és nélkülem a Wikipédia szócikke magyar, angol és német, nagyjából azonos tartalmú -szerinted netán liberálbolsevik- szócikke: az ausztrofasizmus és az Anschluss iránt táplált rokonszenve valamint az utóbbi sajnálatos esemény lelkes üdvözlése és megszavazása is segíthette őt abban, hogy őt tekintették a nácik a legnagyobb német osztrák kortárs zeneszerzőnek, ami azért talán még neked, a rangos szakembernek is némiképp túlzásnak tűnhet, nemde? Halála 1939-45 között dicsőségtől fosztotta meg...és kímélte meg 1945 utáni megpróbáltatásoktól.
off PS Legalábbis kétlem, hogy a Momus a te vagy bárki védelmére szorulna. Életerős portál, családias hangulat -minden családban előfordulnak szóváltások, van nézeteltérés- informatív tartalom, remek fejtörők-zenék. Arról még te sem tehetsz én sem tehetek, hogy a csaknem másfél éve dúló járvány miatt a színházak, koncerttermek, mozik stb. csaknem folyamatosan zárva tartanak. Ha nincs hová elmenni, nincs mit megnézni, akkor nincs miről írni. Ez ilyen egyszerű, ez ilyen szomorú. Én pl. -nyilván változó színvonalon, saját ízléssel- rendszeresen beszámolok színházi-zenei, sőt mozis élményeimről ... ha és amiről tudok. (Tőled mintha ritkábban olvashatnánk ilyesmit, nyilván nyelvészeti beírásaidra koncentrálsz inkább.) Soraimat nem látványosan húzom át, ha áthúzom, hanem olykor élek ezzel a sajtóban megszokott formulával: nekem tetszik, noha nem vagyok újságíró . Smaragdhoz csatlakozva magam is mosolygósan zárom le ezt a menetet. A MET-topikban maradhatott pár dolgod elvarratlanul ;-)
Gátlástalanul minősítesz másokat, és úgy tűnik, a momuson – a szabályzat ellenére – büntetlenül teheted. A hipokrita szó jelentését a (gyengébbek és ártatlanabbak kedvéért sokszor látványosan áthúzott) soraid nyomán tanítani lehetne.
Nem kellett nagy nyelvi elemzőkészség megfejteni azt, hogy a másik fórumon smaragd ellen indított támadásod valódi célja mi volt, így aggodalmad dacára még nekem is sikerült. Véleményed szerint, bármennyire is becsomagoltad, mindenki fasiszta, aki Schmidt zenéjét kedveli. Leggonoszabb az a valaki, aki az emlékét ébren tartja ennek a (szerinted és általad idézett "kiválóságok" szerint) megrögzött ausztrofasiszta, nemzetiszocialista-bérenc zeneszerzőnek. Derék elemzők abból a közegből úgy vélik, hogy Wagner is nyilván Hitler-rajongó lett volna, mint (ugyanabból a közegből némelyek szerint) Richard Strauss, ha megfelelő időben születik, csak elsiette a dolgot. Smaragd bizonyára föl sem fogta, mire megy ki a játék. Most viszont kibontakoztál: gyakorlatilag lefasisztáztad a fórumtársadat.
Maliciózus évődésedre válaszul megjegyzem, hogy nem smaragd, hanem sokkal inkább a momus védelmében szólaltam meg. Sajnálatos, hogy lassan eltűnnek a fórumról mindazok, akik a "haza", "Trianon", "férfiból és nőből álló család" említése kapcsán nem érzik magukat fasisztának.
Franz Schmidt nem volt magyar. Magyar származásúnak tekinthető. Pozsonyban született, édesanyja magyar volt, édesapja részben. Ennél többet előző bejegyzéseinkben olvashatsz a sokrétű témáról :-). Fórumunkon Ardelao magyar fordításában számtalan értékes, eredeti dokumentum foglalkozik ezzel a kérdéskörrel is - magyartudásával, pozsonyi kötődésével. Nagyon hiányzik Franz Schmidt magyar nyelvű biográfiája és egy új, német nyelvű is.
Remélem, hogy jól sikerül a Notre Dame-előadás - nagyon nehéz mű, mint valamennyi Schmidt-kompozíció.
Éppen ez volt a célom a Fanz Schmidt-fórum indításával, hogy neve, művei és óriási sikerei a mai generációk előtt is ismert legyen. Személye köztiszteletben állt, rajongott érte a közönség, szigora ellenére tanítványai is.
Bocs, de nem kívánok érdemben hozzászólni Franz Schmidt életművéhez, megvallom, itt találkoztam először a nevével, és meg is lepődtem, hogy a Momuson ilyen vastagra hízott topikkal rendelkezik. De most majd megpróbálom egy picikét pótolni hiányosságomat, és ellátogatok szerdán az Erkelbe, utána majd nem tartom vissza magamat, hogy megírjam benyomásaimat. És a rongyos gárdához sem kívánok hozzászólni, ez sem az én asztalom. Csak egyetlen megjegyzést szeretnék tenni: magyarságára nézve azt egy kicsit sovány érvnek érzem, hogy Franz urat Schmidt Ferencnek hívták hazánkban. Akkoriban itt ez volt a szokás, volt nekünk Verne Gyulánk is, aztán - mint később kiderült számomra - az sem volt magyar.
Jól van, kijött a gőz :-) azért fórum, hogy elmondhatsd a véleményedet. Csúsztatásokra nem reagálok.
Kedves smaragd, örülök, hogy bejegyzésemmel gazdagíthattam-árnyalhattam a Franz Schmidthez köthető információkat. Továbbfejlesztve-kiterjesztve a beírtakat, ide másolom a német Wikipédia vonatkozó, életművének, munkásságának 1945 utáni értékelését:
"Nach 1945 wurde Schmidts Werk und Leben aufgrund seines Eintretens für den „Anschluss“, die Hofierung durch die Nationalsozialisten und seine Sympathien für das austrofaschistische Regime deutlich kritischer gesehen. Leon Botstein fasste dies so zusammen, dass Schmidt sein Werk auf den Traditionen des österreichischen Katholizismus aufbaute und sich somit das Image eines nicht korrumpierbaren, anti-kosmopolitischen Künstlers verlieh, der seinen heimatlichen Wurzeln verhaftet war. Diese Haltung brachte es mit sich, dass Schmidt in den 1930ern vom Austrofaschismus und Nationalsozialismus vereinnahmt wurde und sich dagegen nicht verwahrte."
A fentieket olvasva meg kell állapítanom, hogy enyhén szólva sem tartom szerencsésnek a Nemzeti összetartozás napját bármely módon összekapcsolni Franz Schmidt személyével ... ahogyan a Rongyos Gárdával sem. Franz Schmidt és a Rongyos Gárda talán összeillenek, hajaznak egymásra, de a Nemzeti összetartozás napjára semmiképpen nem. Mint ahogyan Kemény Egonhoz méltatlannak érzem a Rongyos Gárda-cikket, Nemzeti összetartozás napján, napjával vagy anélkül, bármikor. Van jobb, mint ez a cikk, vagy csak jobb lehet,ahogy már írtam.
Köszönöm a szíves bíztatást, de engedd meg, hogy fenntartsam a jogot arra, hogy arról emlékezzem meg, amiről, akiről, amikor és ahol fontosnak, szükségesnek gondolom. Szerényen megjegyezném, hogy -bár nem kerestem rá- a fórumon nem találtam rajtad kívül mást, aki a Nemzeti összetartozás napjáról itt "neki tetsző írással" megemlékezett volna. (Lehet, hogy volt.) Kiváltképpen nem egy, a Rongyos Gárdát magasztaló cikk becsatolásával, két topikban.
Kedves fórumtársunk, Edmond Dantes - örülök, hogy olvasod Franz Schmidt fórumát is. Talán így megtudtad azt is, hogy Pozsonyban Franz Schmidt, Dohnányi Ernő és Bartók Béla gimnáziumi barátok voltak. Dohnányi Ernő a budapesti Zeneakadémia igazgatójának is felkérte Schmidt Ferencet, így írták akkor a nevét hazánkban. Romló egészségi állapota miatt nem vállalta el, lsd korábbi bejegyzések.
A Franz Schmidt Wikipédián még lehet dolgozni, van mit finomítani rajta, mégis óriási vívmány, hogy már magyar nyelven is olvasható.
Az említett cikkel kapcsolatos esetleges ellenérzéseidet a szerzőnek kellene megírnod. Fontos viszont a kiindulópont: a nemzeti összetartozás napja alkalmából jegyeztem be. (Éppenséggel Te is megemlékezhettél volna a Neked tetsző írással erről a napról.)
Kedves smaragd, mint látom, a Franz Schmidt-topikba is belinkelted a (téged idézlek) "felvidéki lapban megjelent" Rongyos Gárdás cikket. Azt most hagyjuk, hogy a Rongyos Gárdáról nem éppen -mint írtad- "történelmi felvidéki témák" jutnak a jámbor olvasó és a jámbor vagy kevésbé jámbor történész eszébe. Arra viszont leteszem a nagyesküt, hogy Franz Schmidtnek az égvilágon semmi, de semmi köze nincsen nemhogy a Rongyos Gárdához, de még a nemzeti összetartozáshoz sem. 14 éves korától Bécsben élt, tanult és egész életében ott dolgozott, alkotott. Nem válik sem a (magyar) nemzeti összetartozás, sem az ő dicsőségére, hogy -mint az wikipédia-szócikkéban olvasható- "Életének utolsó évében a halálos beteg művész még megérte Ausztriának a Német Birodalomhoz történt csatlakozását. Prominens személyiségekkel együtt, a népszavazás alkalmával Schmidt is igent mondott. Schmidtet a nemzeti szocialisták is a legjelentősebb élő osztrák zeneszerzőnek tartották,..." Idézet vége. A magyar vagy bármely nemzeti összetartozás és napja aligha kér az Anschlusst támogató, azt megszavazó prominens (és nem prominens) személyiségekből. Voltak hasonszőrűek minálunk is, nem kevesen.
PS Ugye remélhető, hogy Rongyos Gárdás cikkedet nem linkeled be más topikokba a nemzeti összetartozásra hivatkozva? Teszem azt, a Bartók Béla- még kevésbé a Bartók Béla szellemisége c. topikba. És nem csupán azért nem, mert Bartók -noha ő is rendelkezett felvidéki felmenőkkel- egy másik, szintén elcsatolt magyar országtestben született. Hanem azért sem, mert Bartók -Schmidttel ellentétben- mélységesen undorodott mindattól, amit a Rongyos Gárda és a számtalan hozzá hasonló magyar szervezkedés, mozgalom, végső soron szinte az egész magyar kormányzó elit képviselt és ami őt tragikus, végleges emigrációba kényszerítette. Ő bizony nem megszavazta (volna) az Anschlusst, ellenkezőleg: az Anschluss után -nyilván jelzésértékkel bíró szándékkal- kilépett az osztrák zeneszerzői egyesületből.
Pallós Tamás úgy fogalmaz az Új Ember újság "Mértékadó" heti kulturális mellékletében: Második operája, a „Fredigundis” Schmidt növekvő rajongótáborának fantáziáját izgatja, „feltárásáról” azonban egyelőre nincs hír.
Franz Schmidt: Fredigundis (1916-1921)
Oper
https://www.musikverein.at/konzert/eventid/13807
DO 27. SEPTEMBER 1979
19:30 GROSSER SAAL, MUSIKVEREIN
ORF-SYMPHONIEORCHESTER
ERNST MÄRZENDORFER | FRANZ SCHMIDT
PROGRAMM
FRANZ SCHMIDT „FREDIGUNDIS”
OPER IN DREI AUFZÜGEN
NACH FELIX DAHN VON BRUNO WARDEN UND J.M. WELLEMINSKY
KONZERTANTE AUFFÜHRUNG
Franz Schmidt (Pozsony, 1874 - Perchtoldsdorf, 1939)
Felix Weingartner, karmester születése mai évfordulóján, emlékére különleges koncertet idézek fel - Franz Schmidt zongoristaként lépett fel a Musikverein Beethoven-estjén.
A zeneszerző az orgona és a cselló mellett a zongora virtuóza is volt, kiválóan játszott mindhárom hangszeren, gyakorlás nélkül, emlékezetből - kívülről tudta kora zeneirodalmának remekeit (is..., tanítványai elbeszélték, hogy kezdő kompozícióik részleteire is emlékezett!). Mindezek ellenére Franz Schmidt zongoristaként csak néhányszor lépett fel, orgonistaként még ritkábban.
26.3.1927
SAMSTAG11.00 UHR
MUSIKVEREIN WIEN, GROSSER SAAL
WEINGARTNER, FÖRSTEL, RUTSCHKA, GALLOS, R. MAYR, F. SCHMIDT, SINGVEREIN / BEETHOVEN
- INTERPRETEN
FELIX WEINGARTNER Dirigent
GERTRUDE FÖRSTEL Sopran
EMILIE RUTSCHKA Alt
HERMANN GALLOS Tenor
RICHARD MAYR Bass
FRANZ SCHMIDT Klavier
SINGVEREIN DER GESELLSCHAFT DER MUSIKFREUNDE
WIENER SINFONIE-ORCHESTER
PROGRAMM
LUDWIG VAN BEETHOVEN
Trauerkantate auf den Tod Kaiser Josephs II. WoO 87
LUDWIG VAN BEETHOVEN
Fantasie für Klavier, Chor und Orchester c-moll op. 80 "Chorfantasie"
https://www.wienersymphoniker.at/de/veranstaltung/weingartner-foerstel-rutschka-gallos-r-mayr-f-schmidt-singverein-beethoven
* ezt a koncertet 1638 számmal már bejegyeztem.
FRANZ SCHMIDT MŰVEI – KONCERTEK 2017/2018/2019/2020/2021
https://www.opera.hu/hu/musor/megtekint/notre-dame-2020/
Franz Schmidt: "Notre Dame"
HELYSZÍN Erkel Színház – Nagyszínpad
DÁTUM 2021. június 9.
KEZDÉS IDEJE 19:00 BEFEJEZÉS IDEJE 21:05
Részlet az Operaház honlapjának ismertetőjéből:
"A bemutató után a magyar sajtóban is híre ment az operának: „Nemcsak mesteri hangszerelése és melódiái invenciója révén sorozható a modern dalműalkotások legértékesebbjei közé, hanem minket speciálisan azért is érdekel, mert Schmidt hellyel-közzel magyar motívumokat visz bele muzsikájába. Sőt megállapították már azt is, hogy az első felvonás zenekari Intermezzo-ja, egy meleg, szélesen elömlő magyar témának lendületes és ragyogó feldolgozása, a dalmű leghatásosabb részlete.”
A sokáig feledésbe merült mű igazi csemege a romantikus operák szerelmesei számára, különleges szimfonikus indíttatású darab, amely erős motívumkezeléssel dolgozza fel Victor Hugo nagysikerű regényét a szép cigánylány mindenki számára végzetes vonzerejéről."
Szövegíró Leopold Wilk Franz Schmidt
Victor Hugo A párizsi Notre Dame című regénye nyomán
Magyar nyelvű feliratok - Orbán Eszter
Karmester - Dénes István
A Notre Dame - főesperese Kelemen Zoltán
Quasimodo - Cser Krisztián
Phoebus - Kovácsházi István
Gringoire - Balczó Péter
Tiszt - Rezsnyák Róbert
Esmeralda - Rálik Szilvia
A vén Falourdel - Farkasréti Mária
Egy cigány - Bakó Antal
Egy hang a tömegből - Haraszti Zsombor
Karigazgató - Csiki Gábor
Közreműködik a Magyar Állami Operaház Énekkara
https://www.opera.hu/hu/musor/megtekint/notre-dame-2020/eloadas-202106091900/
* Schmidt Ferenc "Notre Dame" című operájának ősbemutatóját a Magyar Királyi Operaházban 1916-ban tartották - lsd korábbi bejegyzéseink.
(Köszönöm fórumtársunk értesítését az előadás új időpontjáról - bátran bejegyezhette volna ő is fórumunkra.)
Franz Schmidt (1874-1939): Drei (bzw. vier) kleine Phantasiestücke nach ungarischen Nationalmelodien für Violoncello und Klavier (1892)
Nagyszerű lenne, ha hazánkban előadnák!
Részletek: FRANZ SCHMIDT NAXOS
Kleine Fantasiestücke
4. I. Allegretto 00:03:33
5. II. Allegretto con moto 00:02:54
6. III. Allegro vivace 00:02:23
*Rendszeres hallgatója lettem a Dankó Rádió "Az a szép" című műsorának. Érdeklődéssel figyelem a magyar nótakincs értékes felvételeit, és örömmel mondhatom, hogy néha hallani véltem a fenti művet inspiráló dallamok részleteit. Néhány ütemből álló magyar zenei emlékek, boldoggá tesznek.
Franz Schmidt nagy oratóriuma - ahogyan ő nevezte fő művét -, az ORF egyik programjában:
MUSIK (FEIERTAG-ABEND) 2. Juni 2011, 19:30
Franz Schmidt: "Das Buch mit sieben Siegeln"
PIROS PÜNKÖSD NAPJÁN
Nagy lelkesedéssel írtam be Franz Schmidt koncertjeit a fórum megnyitását követő években. Azóta sok műszaki változás volt mindenfelé, gyakran csak dátumok maradtak fent a bejegyzésekben.
Ezzel a linkkel Franz Schmidt-koncertsorozatot idézek fel:
https://www.musikverein.at/abonnement/aboid/4464
MUSIKVEREIN
FRANZ SCHMIDT-WOCHE
Franz Schmidt • Friedrich Wührer • Hans Weisbach • Leopold Wlach • Oswald Kabasta
Das Abonnement besteht aus 6 Konzerten in verschiedenen Sälen
So. 06. Februar 1944 | 11:30 Uhr, Großer Saal
Mi. 09. Februar 1944 | 19:00 Uhr, Großer Saal
Do.10. Februar 1944 | 19:00 Uhr, Brahms-Saal
Fr. 11. Februar 1944 | 19:00 Uhr, Großer Saal
Sa. 12. Februar 1944 | 19:00 Uhr, Brahms-Saal
So. 13. Februar 1944 | 11:30 Uhr, Großer Saal
Studien zu Franz Schmidt VIII, 1990
Reiner Schuhenn
Franz Schmidts oratorische Werke
Gespräch mit MARCEL RUBIN
7.
Welchen Stellenwert räumen Sie dem "Buch mit sieben Siegeln" im Schmidtschen Gesamtwerk ein?
Es ist zweifellos das Spitzenwerk! Das halte ich wirklich für das Kompendium seine ganzen Kompositionskunst, hier ist alles enthalten, was er früher gehabt hat, aber eben in einer so großartigen Weise verdichtet. Ich halte es zweifelsohne für sein hervorragendes Werk! Merkwürdigerweise setzt es sich im Ausland nur schwer durch.
Franz Schmidt-Musikschule Perchtoldsdorf
Ismert - azaz főleg általunk, ezen a fórumon valamint Franz Schmidt zenei munkásságát külföldön nagyra becsülő közönsége előtt - fényképsorozat egy részlete. A felvétel a Mester utolsó évei egyikében, perchtoldsdorfi villájában készült:
Franz Schmidt: Chaconne in cis (1925)
https://www.stretta-music.com/en/schmidt-chaconne-cis-moll-nr-224796.html
Studien zu Franz Schmidt VIII, 1990
Reiner Schuhenn
Franz Schmidts oratorische Werke
Gespräch mit MARCEL RUBIN
6.b
Ich würde ihn keinesfalls als Epigonen bezeichnen! In diesem Zusammenhang möchte ich erläuternd eine Anekdote erzählen, die man über Brahms berichtet hat. Als Brahms die erste Symphonie geschrieben hat, warf man ihm vor, daß er sich an Beethoven angelehnt habe. Worauf Brahms antwortete: "Wissen Sie jemand besseren zum Anlehnen?" Nur in diesem Sinne könnte man sagen, daß Schmidt ein Nachfahre von Brahms und Bruckner ist. Er war in keiner Weise ein Revolutionär, er hat die Musik evolutionär verstanden und diese große Linie die in der österreichischen Tradition verhaftet ist fortzusetzen versucht.
Ezen a linken könnyedén meghallgathatjuk az értékes rádióműsort: Franz Schmidt
Studien zu Franz Schmidt VIII, 1990
Reiner Schuhenn
Franz Schmidts oratorische Werke
Gespräch mit MARCEL RUBIN
6.a
Besonders das Ungarische kam oft hervor, denken Sie nur an das Zwischenspiel aus "Notre Dame", wo das Ungarische in den französischen Stoff eigentlich gar nicht hineinpaßt. Aber dieses unglaublich Musikantische, das war sein Domäne, es ist sehr viel Schubertisches - übertagen auf das 20. Jahrhundert. So etwas wie bei Beethoven, der als Haydn-Nachfahre begonnen hat, so etwas kann man von Schmidt nicht sagen, er war immer Franz Schmidt.
Studien zu Franz Schmidt VIII, 1990
Reiner Schuhenn
Franz Schmidts oratorische Werke
Gespräch mit MARCEL RUBIN
6.
Gab es für Schmidt ein kompositorisches Vorbild, einen Lieblingskomponsten?
Wenn überhaupt, dann war es vielleicht Bruckner; aber Schmidt war eine wirklich eigenständige Persönlichkeit. Er hat natürlich alles gekannt, was vor seiner Zeit an großer Musik geschrieben wurde, aber er war eine solche Persönlichkeit, daß man selbst in seinen frühen Werken nicht sagen kann, er geht in den Fußstapfen von irgendjemand. In ihm lebte dieses ursprüngliche Musikantentum, vor allem dieses Ungarisch-Österreichische.
