[url]https://de.m.wikipedia.org/wiki/Universit%C3%A4t_f%C3%BCr_Musik_und_darstellende_Kunst_Wien#/media/Datei%3AMDW_Lothringerstrasse_18.jpg;Dr.Franz Schmidt életének fontos helyszíne[/url]
[url]http://www.radionz.co.nz/concert/programmes/composeroftheweek/20121104; A hét zeneszerzője: Franz Schmidt[/url]
Wiener Symphoniker Gerd Albrecht Dirigent Stefan Vladar Klavier Franz Schmidt: Konzert für Klavier und Orchester [url]http://www.wienersymphoniker.at/archiv/konzert/pid/000000e9h58h0000ebcd;2. Februar 1989[/url]
Wiener Symphoniker Gerd Albrecht Dirigent Stefan Vladar Klavier Franz Schmidt: Konzert für Klavier und Orchester [url]http://www.wienersymphoniker.at/archiv/konzert/pid/000000e9h58h0000ebde;1. Februar 1989[/url]
Franz Schmidt művek felvételei: [url]https://open.spotify.com/album/4AexczGWUNU4CQY4nMk8cE;spotify[/url]
Horst Stein vezényletével 1980-1989 között öt alkalommal játszotta a Wiener Symphoniker Schmidt oratóriumát a Musikvereinben. [url]http://www.emusic.com/album/horst-stein/schmidt-buch-mit-sieben-siegeln-das-the-book-with-seven-seals/11291156/;"Das Buch mit sieben Siegeln", Horst Stein dirigál[/url]
Wiener Symphoniker Horst Stein Dirigent Franz Schmidt: "Das Buch mir sieben Siegeln" [url]http://www.wienersymphoniker.at/archiv/konzert/pid/000000e9h58h0000ee91;12.Juni 1988[/url]
Wiener Symphoniker Horst Stein Dirigent Franz Schmidt:"Das Buch mit sieben Siegeln" [url]http://www.wienersymphoniker.at/archiv/konzert/pid/000000e9h58h0000e5d2;8.Mai 1982[/url]
Franz Schmidt oratóriuma, a híressé vált előadás lemeze, részletekkel: "Das Buch mit sieben Siegeln" Wiener Philharmoniker [url]https://www.jpc.de/jpcng/classic/detail/-/art/Franz-Schmidt-1874-1939-Das-Buch-mit-sieben-Siegeln/hnum/7491441;Dimitri Mitropoulus vezényel[/url]
Wiener Symphoniker Horst Stein Dirigent Franz Schmidt:"Das Buch mit sieben Siegeln" [url]http://www.wienersymphoniker.at/archiv/konzert/pid/000000e9h58h0000e5ce;7.Mai 1982[/url]
Wiener Symphoniker Horst Stein Dirigent Franz Schmidt: "Das Buch mit sieben Siegeln" [url]http://www.wienersymphoniker.at/archiv/konzert/pid/000000e9h58h0000f415;2. März 1980[/url]
[url]https://www.stiftskonzerte.at/Kuenstler/kuenstlerdetail?kid=6;Franz Schmidt, Horst Stein, Bruckner Orchester Linz[/url]
- távolságtartó tiszteletük mellett -
hogy
Nagyon szép és igaz írás.Koszonom, újra megjelent.
Horst Stein vezényelte 1995-ben azt a hangversenyt is, amelyet a Weidener Musiktage 1973-2013 keretében adtak: Franz Schmidt: Symphonie Nr 4 Bamberger Symphoniker [url] http://meisterkonzerte.i-novation.de/351-0-Weidener-Musiktage.html;Max Reger-Tage[/url]
A XX. század első negyedében Franz Schmidt rendkívüli zenei tehetségével óriási tekintélyre és társadalmi elismertségre tett szert a bécsi Akadémia professzoraként, majd igazgatójaként és rektoraként. Zeneműveit a közönség egy része nagyra tartotta, másik része nem értette. Így van ez ma is. Nehézségük miatt nagyon kevés zenész van abban a helyzetben, hogy méltón el tudja játszani vagy énekelni műveit. Zeneakadémiai tanítványának lenni rang volt azokban a bécsi időkben. Magas köveket állított a felvételi vizsgán, saját szere erős volt, magas fokkal. Akadémiai növendékei szinte kivétel nélkül -távolságtartó tiszteletükkel mellett - rajongtak érte. Amíg éltek emlékeztek mesterükre, hírét vitték mindenhova,hatalmas zenei tudását és művészi képességeit emlegették, beszédhiba volt. Ma már nem élnek. Lassan feledésbe kerülnek az egykori személyes emlékek is. A tanítványok emlékezésiről, Franz Schmidt emberi vonásairól is aprólékos részleteket találni fórumunk korábbi bejegyzéseiben. Érdemes felkeresni őket.
Ludovit Rajter Faragó Laurával látható a fotón Sebestyén János híres magyar zenészek fényképeit tartalmazó oldalán: [url]http://jsebestyen.org/photos/musicians_2.html;Rajter Lajos[/url]
Tegnap este Franz Schmidt pozsonyi évein elmélkedtem és újra meghallgattam egyetlen ott írt művét, amelyet nagyon szeretek: "Drei (bzw.vier) kleine Phantasiestücke nach ungarischen Nationalmelodien für Violoncello und Klavier"(1892) [url]http://www.contraclassics.com/browser/composer:231;Nancy Green, Frederick Moyer[/url] Van még egy felvétel, ezen csak egy darab szerepel a három közül: [url]http://trove.nla.gov.au/work/21169630?selectedversion=NBD11654744;Heinrich Schiff, Samuel Sanders[/url] Most olvasom, hogy gondolatban Ti is arra jártatok... Mindkettőtök Pozsonnyal kapcsolatos bejegyzése nagyszerű. Varga József szavaiban a szép, pozsonyi magyar beszédet hallom, talán a stílus is teszi. Az említettekhez kapcsolódva Franz Schmidt 4 szimfóniájának felvételét láthatjuk a lemezen, sajnos nem hallhatjuk...: [url]http://www.amazon.com/Franz-Schmidt-Symphonies-Nos-1-4/dp/B0000060K4;Rajter Lajos vezényel[/url]
Nagyon örülök, hogy megtaláltad ezt az értékes cikket. Az értékét növeli, hogy magyar! nyelven jelent meg. Rajter Lajosról, az egykori Schmidt tanítványról e topikban már korábban is írtunk. Rajter Lajos nemcsak, mint művész, hanem mint ember is kiemelkedő személyiség volt, aki élete során kedves tanárára mindig a legnagyobb szeretettel emlékezett vissza. A Rajter Lajossal készült interjú – több részletben - az 1168. és az 1170.-től az 1174.-ig terjedő bejegyzésben olvasható. Bejegyzésedhez kapcsolódva, álljon itt még egy cikk a hű tanítványról, annál is inkább, mert mellőzöttség tekintetében sora kísértetiesen hasonlít mesterére: [url] http://ujszo.com/cimkek/kultura/2006/07/29/lzig-verig-europai-volt; Rajter Lajos [/url] „ĺzig-vérig európai volt 2006. július 29., szombat 08:00 | Szerkesztőség Nemzedékek számára ő volt „a” karmester. Legalábbis a művelt, zenekedvelő közönség számára. A kevésbé műveltek és kevésbé zenekedvelők, akik viszont emberi sorsokról és művészi karrierekről dönthettek, igyekeztek úgy tenni, mintha nem létezne. Főleg az állami elismerések, díjak osztogatásánál. Csaknem hatvanévesen kapta meg az érdemes művész címet, ő, akinek érdemei messze felülmúlták e cím sok viselőjének érdemeit, és a rendszerváltásnak kellett eljönnie, hogy nemzeti művész lehessen. Rég túlnőtte a nemzeti kereteket, európai hírű és formátumú művész volt, minden fellépése ezt bizonyította, a közönség reakciói is, mindenütt a világon. Rajter Lajos könnyed eleganciával tudta magát túltenni mellőzéseken és bántásokon. Ez volt a legfőbb jellemzője: az elegancia. Ez áradt egész lényéből, minden mozdulatából. Egy évvel volt idősebb Ferencsiknél, kettővel Karajannál, pályakezdő korában voltak zenitjükön a nagy karmesterlegendák, Toscanini, Bruno Walter, Klemperer, Furtwängler. Ő is egy legendás dirigensnél tanult Bécsben, a zeneművészeti főiskolán: Clemens Kraussnál, Richard Strauss barátjánál és műveinek legavatottabb tolmácsolójánál. Zeneszerzésre egy másik legendához, a pozsonyi születésű Franz Schmidthez járt, aki Anton Brucknernak is tanítványa volt. Budapesten ismét egy pozsonyi születésű művész, Dohnányi Ernő mesteriskolájába került, zeneszerzést tanult nála. Nem kisebb személyiség ajánlotta be hozzá, mint Bartók Béla, aki egyik pozsonyi látogatása alkalmával átnézte Rajter kompozícióit, és nagyon megtetszett neki egyik vonósnégyese. Dohnányi révén, aki Liszt legkedvesebb magyar tanítványánál, Thomán Istvánnál tanult, rá is átháramlott valami a gazdag liszti örökségből. Dohnányi rendkívül megkedvelte, nagy jövőt jósolt neki. Dirigensi karrierje ragyogóan indult: 1923 és 1933 között Clemens Krauss asszisztense volt egykori mestere salzburgi mesterkurzusain, 1935-től 1945-ig a Magyar Rádió szimfonikus zenekarának vezető karmestere, közben világhírű zenekarokkal és szólistákkal koncertezett, Bartók és Kodály műveinek bemutatóit vezényelte, a Liszt Ferenc Zeneakadémián tanított, gyakran hívták külföldi vendégszereplésekre. A háború után ugyanaz a sors érte őt is, mint Dohnányi Ernőt, akit irigyei gonosz és alantas rágalomhadjárata egészen Amerikáig űzött, és még ott sem hagyta nyugton, noha az ellene felhozott vádak egytől egyig igaztalannak bizonyultak. Rajter visszatért Pozsonyba, hogy egy másik üldözött nagysággal, a cseh Václav Talichhal segítse a Szlovák Filharmónia megalakulását, és részt vegyen a rádiózenekar újraindításában. De itt sem dolgozhatott zavartalanul. Volt időszak, amikor nem vezényelhetett, mondva csinált ürüggyel a filharmónia archívumába száműzték. Nem esett kétségbe. Ott, ahol addig csak rendetlenség és káosz uralkodott, gyönyörű rendet teremtett, a kottatárban még ma is találni jellegzetes kézírásával jelölt partitúrákat. Azokat tanulmányozta, volt rá ideje bőven. Később sem lett a rendszer kegyeltje, ahhoz túl európai volt. Teljesen nélkülözni az elvtársak azonban soha nem tudták, rá kellett jönniük, hogy olyan formátumú karmester, mint ő, nem terem minden bokorban. Lenyűgöző volt a sokoldalúsága: a klasszikus repertoárt és a kortárs zeneszerzők opusait ugyanazzal az elmélyedéssel és beleérzéssel szólaltatta meg. Nevéhez fűződik a legtöbb szlovák kortárs mű ősbemutatója. A nyolcvanas években ő volt a világ legidősebb aktív dirigense. Akkor is sokat hívták külföldre, kedvence a Szombathelyi Szimfonikus Zenekar lett, amely tiszteletbeli elnök-karnagyává választotta. Élete során külföldi mesterkurzusok sokaságát vezette, otthon remek fiatal muzsikusok nemzedékeit nevelte fel a Zeneművészeti Főiskolán, ahol évtizedekig tanított, de a professzori címet csak a rendszerváltás után, 1991-ben kaphatta meg. „Ahol megjelent, ott megváltozott a légkör. Noblesse – ezzel a francia szóval lehetne jellemezni a lényét, egész habitusát. Nagyon kedves volt, mégis valami természetes autoritás áradt belőle. Fantasztikus zenei műveltsége volt, és csodálatos memóriája. Mindenre emlékezett, mindent tudott, ilyen briliáns agyú emberrel ritkán találkozni az életben. Vagy kétszáz művet – köztük Beethoven összes, Mozartnak vagy húsz, Haydnnak megközelítőleg harminc szimfóniáját nemcsak hogy fejből bármikor képes volt elvezényelni, de le tudta írni a partitúrájukat, az utolsó szólamig. Egyszer egy szicíliai turnén a másodfagottos leitta magát, mire beöltöztettük azt az állami hivatalnokot, aki – valószínűleg besúgói minőségben – velünk utazott, és betanítottuk, hogy mindenben utánozza a mellette ülőket, tegyen úgy, mintha fújná a hangszert. Minden remekül ment, óriási sikerünk volt. A koncert után Lajos bácsi fejét csóválva megjegyezte: »Egész idő alatt láttam, hogy a második fagott játszott, de nem hallottam. Romlana a hallásom?« Még a lélegzetünk is elállt. Kihallotta abból a rengeteg hangból a fagott némaságát!” – emlékezik vissza Reiter István, aki hosszú évekig volt a Szlovák Filharmónia első hegedűse. Rajter Lajos születésének századik évfordulója jó alkalom arra, hogy felcsendüljenek a művei. Hogy ne felejtsük el Rajtert, a komponistát. Rajter, a dirigens tovább él tanítványai hosszú sorában, majd azok tanítványaiban, és a rengeteg hangfelvételen, amelyek töretlenül idézik sugárzó művészetét.” Kiegészítésül még megjegyezném: Úgy tűnik, az igazi értékeknek – az elfeledtetők buzgalma ellenére - mindig akad valahol egy letéteményese. „Rajter Adrián, zenetudós, Rajter Lajos fia, a hírneves édesapa autentikus és exkluzív emlékeinek kezese és őrzője.”
Találtam egy idevágó koncertbeszámolót „határon túlról” – magyar nyelven -, ide kiírom: A hétpecsétes könyv /A HÉT, 27. szám, 1989. július 1./ Dramaturgiai szempontból elvitathatatlanul az évad legvonzóbb koncertjére 1989. február 19-én került sor a Szlovák Filharmónia hangversenytermében. Ezen a koncerten hangzott el ugyanis az osztrák zeneszerzőként számontartott Franz Schmidt nagyszabású oratóriuma, a Das Buch m it sieben Siegeln, első Ízben a szerző szülővárosában. Amint azt a — szinte észrevehetetlen szürkeségbe hajló — emléktábla hirdeti a televízió épületének Orsolya utcai oldalán, Franz Schmidt abban a pozsonyi házban született 1874-ben, mely hajdan a mai épület helyén állott. Hatvanöt évre méretezett életpályájából az első tizennégyet töltötte szülővárosában, míg a további évtizedeket már Bécsben élte le. A zenei mesterség alapjait azonban szülővárosában sajátította el, ahol is tanítómestere, Felicián páter, a Ferences rend nagytudású és messze híres orgonistája olyan alapos ismeretekkel vértezte fel, hogy problémamentesen felelt meg a bécsi konzervatórium szigorú felvételi követelményeinek. Ezt az iskolát mint csellista végezte el, s mint ilyen, éveken át a Bécsi Filharmonikusok szólócsellistája volt. de saját szerzeményeinek betanítójaként karmesterként is gyakran állt az élükre. Emellett 1901-től hangszeres tanára a konzervatóriumnak, majd később a Bécsi Zeneakadémián cselló- és zongorajátékra oktatja a fiatalokat, de emellett tanít kontrapunktot és zeneszerzést is (kiváló karmesterünk, dr. Rajter Lajos is a növendéke volt) — sőt egy ideig a patinás intézmény rektori teendőit is ellátja. Az utókor emlékezete azonban elsősorban zeneszerzőként tartja számon. Sokrétű komponista volt, a zenei műfajok szinte minden területén jelentősét alkotott. így szerzeményei között megtalálható a kamaramuzsika éppúgy, mint az opera, oratórium, valamint a szimfonikus zene is. Stílusára vonatkozóan pedig jellemző, hogy kortársaival, Schönberggel, Mahlerrel és Richard Strausszal szemben éppen az ellenpólust képviselte, hiszen talán éppen ő az utolsó a XX. századi zeneszerzők sorában, akire még ráillik az „igazi romantikus" jelző. Milyen furcsa és igazságtalan ellentmondása a sorsnak, hogy szerzeményeit a koncerttermekben alig játsszák. Részben ellensúlyozza ezt az a tény, hogy dr. Rajter Lajos vezényletével a Szlovák Filharmónia a közelmúltban rögzítette Opus-lemezre négy szimfóniájának teljes felvételét. De ugyancsak dr. Rajter érdeme az is, hogy a Szlovák Filharmónia múlt évi őszi hangversenyeinek egyikén, végre megismerhettük Franz Schmidt variációs sorozatát, Beethoven Tavaszi szonáta néven népszerűvé vált darabjának témáját feldolgozó, zongorára és zenekarra komponált művét. Az utolsó évtizedekben kissé mostohán bántunk Schmidt műveivel, ezért a közönség tudatában Schmidt nevének hallatán csak egyik operájának, a Notre-Dame-nak népszerű közzenéje elevenedik meg. Hogy ez mennyire méltánytalan, pompásan bizonyította a bevezetőben említett matiné, melyen szerzőjének leghatalmasabb és legjelentősebb oratóriuma szólalt meg. A megszólaltatás apropóját a szerző halálának 50. évfordulója szolgáltatta (1939. február 11 -én Bécsben halt meg), és az a tény, hogy a Szlovák Filharmónia ének- és zenekara ezzel a művel indult ausztriai hangverseny- kőrútjára. Ennek köszönhetjük hát — igaz, mintegy főpróbaként, melyen egyértelműen érezhető volt, hogy a megszólaltatás még nem érte el a beérés ideális állapotát —, hogy végre találkozhattunk ezzel a művel, melyre csak egyetlen jelző méltó: gyönyörű. A hétpecsétes könyv az Új Testamentumból meríti témáját, nevezetesen János apostol jelenéseiből: „Ezek után látám, és íme egy megnyílt ajtó vala a mennyben ... és üle valaki a királyi székben ... és láték annak jobb kezében egy könyvet, amely be volt írva belül és hátul, és le volt pecsételve hét pecséttel..." pontosan úgy. ahogy azt Albrecht Dürer is megörökítette 1498-ban a korának hangulatát tükröző és Apokalipszis néven ismertté vált 15 Ívből álló csodásán szép és kifejező fametszetsorozatában is. Az Apokalipszis könyve, ez a vádirat az elnyomók és leigázók ellen, valamikor az első században keletkezett, mikor a Római Birodalomban éhínség és pestis tombolt, és Így az emberiség megpróbáltatásairól szól. Ez a témája Schmidt lenyűgöző oratóriumának is — fenséges és megrázó Halleluja kórusa aligha süllyed a feledés homályába —, melynek megszólaltatásához Filharmóniánk vezetősége vendégkarmestert és részben külhoni szólistákat hívott meg. A hatalmas együttes élén, régi jó ismerősünk Edgar Seipenbusch osztrák karmester állott. János evangélista hatalmas szólamát a Wagner-tenor, Wolfgang Müller-Lorenz szólaltatta meg, az Úr hangját pedig Theo Adam. A cselekményt kommentáló további szólista-kvartettben a hazai színeket Peter Mikulás és a szárnyait próbálgató ifjú tenorista, Ludovit Ludha képviselte nagyszerűen a nemzetközileg elismert Carmen Reppel és Marga Schiml oldalán. Vladimír Rusó pedig a két hatalmas közjáték tolmácsolásával ismét tanújelét adta, hogy jogosan tartozik élvonalbeli orgonistáink sorába. VARGA JÓZSEF
Horst Stein életművében az alábbiakban is szerepeltetik Franz Schmidt oratóriumát: [url]http://www.naxos.com/person/Horst_Stein/40269.htm;naxos.com[/url]
80. születésnapja alkalmából rádióadás emlékezett Horst Stein karmester karrierjére: [url]http://oe1.orf.at/artikel/212731;500Mal am Staatsopern-Pult[/url]
Az én célom az volt, és az is maradt, amit az Előzmény 1 alatt, a fórum indításakor közzétettem. Ezt a célt már most megéltük, ez olyan eredmény, amire valljuk be szinte senki sem áhított, nevezetesen arra, hogy teljes részletességgel be tudjuk mutatni Dr. Franz Schmidt életművét az internet bőségével. Mindzányjatoknak köszönöm!
Úgy tűnik, immár összegyűjtöttünk csaknem minden fontos – és kevésbé fontos - információt, amelyek Franz Schmidt életével és életművével kapcsolatban könyvekben, egyéb kiadványokban és a világhálón megjelentek. Igen, ahogyan említetted, semmi sem tart örökké, de célunk nem is az, hogy végtelen történetet írjunk. Hiszen az emberi élet is véges, ráadásul – ha belegondolunk - van, akinek az életéről, és a világ folyására gyakorolt hatásáról még egyetlen oldalnyi beszámolót sem tudnánk könnyűszerrel megfogalmazni. E topik célja nem az, hogy a többivel felvegye a versenyt (noha ép eszű ember számára a versengés gondolata ilyen kontextusban - különösen e fórum keretében - nem is lehet a cél). Tudjuk, hogy Franz Schmidt művei – legalábbis nálunk – nem szerepelnek gyakran a hangversenyek műsorain. Napi aktualitásokról e téma kapcsán tehát csak ritkán írhatunk. E topiknak hézagpótló szerepe van csupán, és az, hogy talán elindít egy olyan folyamatot, amelynek során Franz Schmidt zeneszerző művei nálunk is méltó megbecsülést nyernek. Örömmel tölt el az, hogy ha valaki komolyan akar foglalkozni e zeneszerzővel, e topikban – sokkal inkább, mint a világháló más Schmidtről szóló fórumain - szinte minden hivatkozást egy helyen megtalál. És ennyi bőven elég. E topik kezdeményezőjét pedig, és a szerkesztőséget azért, hogy teret adott e témának is, köszönet illeti.
Horst Stein karmester [url]http://www.radioswissclassic.ch/de/musiker/kuenstler/2434656c329a9f61fb85951763ef2ddb660ff7/biography;radioswissclassic[/url]
Örömmel olvastam, hogy Franz Schmidtről Amerikában is készült doktori disszertáció, nevezetesen [url] http://digital.library.unt.edu/ark:/67531/metadc9015/m2/1/high_res_d/dissertation.pdf; „An Examination of the Influence of Selected Works of Franz Schmidt on the Concerto for Trumpet and Orchestra and the Sonata for Trumpet and Piano by Karl Pilss” [/url] címmel, amely 2008-ban, az Észak-Texasi Egyetemen került benyújtásra. Szerzője az 1959-ben született, de azóta (55 évesen) autóbalesetben sajnálatos módon elhunyt [url] http://www.gunnisontimes.com/obituaries/dr-john-m-wacker;John Mainard Wacker [/url]. E disszertáció 4. fejezetében a szerző 8 oldalon át részletesen elemzi Franz Schmidt 4 szimfóniáját, egészében pedig azt vizsgálja, miként hatott a zeneszerző Karl Pilss munkásságára. [url] https://en.wikipedia.org/wiki/Karl_Pil%C3%9F; Karl Pilss [/url] „Bécsben született, 1918-tól 1922-ig Ferdinand Rebaynél tanult zongorázni és hallgatott zeneelméletet; 1924-től 1927-ig Franz Schmidtnél tanult zeneszerzést a Bécsi Zeneakadémián; 1925-től 1927 Robert Hegernél készült fel a karmesteri pályára…..”
[url] http://www.rondomagazin.de/kritiken.php?kritiken_id=4235; Franz Schmidt: Das Buch mit sieben Siegeln - Eberhard Büchner, Robert Holl, Gabriele Fontana, Kurt Azesberger u.a., Wiener Singverein, Wiener Symphoniker, Horst Stein [/url] Profil/Naxos DCD PH05029 (113 Min., 5/1996) 2 CDs [url] http://www.br.de/fernsehen/ard-alpha/sendungen/alpha-forum/michael-wersin-sendung-100.html;Michael Wersin [/url] recenziója, 2007.22.09. „Franz Schmidt apokalipszis-oratóriuma, „A hétpecsétes könyv“ nálunk még ma sem túlságosan ismert, Ausztriában egyfajta „nemzeti szentség“, másrészt botránykő a kritikusabb szellemek szemében: Az 1939-ben elhunyt Schmidt már betegen és elesetten, halálának az évében még hagyta magát rábeszélni arra, hogy megírjon egy Hitler kantátát, az ősbemutatóját 1938-ban megért „Könyvéhez" teljesen hasonló stílusban. Kínos, végzetes hiba, valóban – csak erősen kétséges, hogy ez (ahogyan feltételezni szokták) következtetni enged „A hétpecsétes könyv“ szellemére. A másik probléma: A haladás javíthatatlan megszállottjai megütköznek azon, hogy Schmidt 1938-ban még minidig tonális zenét szerzett; azt, persze, hogy ő a harmóniát tekintve rendkívül gazdag és rafinált személyes stílust alakított ki, amely már néhány taktus után megmutatkozik, mint „egyértelműen Schmidtre jellemző sajátosság“, a kritikusok éppúgy figyelmen kívül hagyják, mint azt a körülményt, hogy a hagyományokon alapuló zenei eszközöknek éppen a „Könyvben" történt, kifejezetten differenciált alkalmazása rendkívül plasztikusan és hatásos módon juttatja kifejezésre a megzenésített szöveget. Röviden: Ha valaki egyszer megszerette a „Könyvet“, az droggá válhat – persze, inkább egy - a jelen felvételtől eltérő - másik előadásban: E sorok szerzője azt ajánlja, hogy e műhöz Welser-Möst és Harnoncourt felvételeivel közelítsünk. Welser-Möstnél többek között az Úr hangjának - noha rövid, de fontos és hatásos - szerepét René Pape énekli, felülmúlhatatlanul monumentálisan és hatásosan. Robert Holl az itt tárgyalt produkcióban ezt a színvonalat megközelítőleg sem tudja elérni. Harnoncourtnál viszont János szerepében szebb hangjával Kurt Streit brillíroz, és azáltal, hogy a szöveget még hatásosabban közvetíti, mint Eberhard Büchner Stein felvételén. Ráadásul a két másik felvételen a többi négy, többnyire a kvartettben szereplő szólista homogénebb teljesítményt nyújt. Mellesleg nehéz felülmúlni Welser-Möst felvételén a Bajor Rádió Kórusának és a BR Szimfonikus Zenekarának a pontosságát és jelenlétét, ami többek között az olyan nehezebb kórusrészek összehasonlításakor válik nyilvánvalóvá, mint amilyen a „Tötet, erwürget, erschlaget den Feind!“ kezdetű. Meg kell állapítani, hogy egy ilyen komplex és nehéz műnek aligha akadhat ideális felvétele; de az említett két változat egészében véve alapvetően jobban sikerült, mint a jelen felvétel.“ Meghallgatható, rövid részletek a [url] https://de.wikipedia.org/wiki/Horst_Stein;Horst Stein [/url] vezényelte előadásból, amely ugyan a Calig kiadásában jelent meg, de a szereposztás ugyanaz: [url] http://www.allmusic.com/album/schmidt-das-buch-mit-sieben-siegeln-mw0001370661; Das Buch mit sieben Siegeln [/url]
Wiener Symphoniker Horst Stein Dirigent Franz Schmidt: "Das Buch mit sieben Siegeln", Oratorium nach Motiven der biblischen Offenbarung des Johannes [url]http://www.wienersymphoniker.at/archiv/konzert/pid/000000e9h58h0000f3fb;1. März 1980[/url]
Az előzmény bejegyzésében olvasható, hogy Carl Melles a "régi osztrák zenei tradíció egyik utolsó képviselője" volt, az alábbi linken magyar operáénekesnők,és operaénekes nevét is olvashatjuk, akiket a Singverein és a Wiener Symphoniker hangversenyein vezényelt. (Az ő fellépésük sajnos nem kapcsolódik közvetlenül fórumunkhoz, mert nem a "Buch"-ban énekeltek...): [url]http://www.singverein.at/archiv/1508/dirigenten.htm;Singverein 1977-78[/url]
Én is rájuk találtam mostanában, dokumentum keresés közben, kár, hogy mind elég hamar abbamaradt. Semmi nem tart örökké... A mi itteni fórumaink folyamatossága is eltérő, az is igaz, ez általános jelenségnek mondható.
A teljesség kedvéért érdemes beleolvasni határon túli zenei fórumokba is, ahol ugyancsak foglalkoznak Franz Schmidttel. Íme ezek közül egy: [url] http://www.tamino-klassikforum.de/index.php?page=Thread&postID=2744; Tamino Klassikforum [/url]
A lemezfelvételen az Osztrák Rádió Szimfonikus Zenekara játszotta Schmidt 3. Szimfóniáját, amelyet Carl Melles vezényelt: [url]http://www.amazon.com/Franz-Schmidt-major-Osterreichische-Symphonie/dp/B00DMKZ37U;LP[/url]
[url] http://www.parlando.hu/2011/2011-1/2011-1-05-Sziranyi.htm; Még egy magyar Schmidt tanítvány [/url] Szirányi Gábor, a Zeneakadémia történetét kutató könyvtáros, a fent idézett cikkben Szendy Árpádról, „a magyar zongorapedagógia egykor megkerülhetetlen, mára teljesen elfeledett” alakjáról ír. A kutatásához felhasznált forrásjegyzékben, [8.] szám alatt a következő olvasható: „Solymos Péter (Törökbecse, 1910. december 14 – Budapest, 2000. október 4) zongoraművész, zenepedagógus. A bécsi Zeneművészeti Főiskolán Franz Schmidt, Budapesten Dohnányi Ernő mesteriskolájának növendéke, Párizsban Lazare Lévy tanítványa. 1948 és 1997 között a Zeneakadémia zongora tanszakának tanára, 1973 és 1977 között Japánban a Nagoya Művészeti Egyetem vendégtanára. Zongoraművészi pályafutása az 1940-es években bontakozik ki, a klasszikus repertoár mellett a XX. századi zene és a kortárs magyar zongoramuzsika elkötelezett előadója, számos magyar mű ősbemutatója fűződik nevéhez. Liszt díjas érdemes művész.” A Schmidt-kutatóknak érdemes lenne talán ezen a nyomon is elindulni.
Wiener Symphoniker Carl Melles Dirigent Franz Schmidt: Symphonie Nr. 3 A-Dur [url]http://www.wienersymphoniker.at/archiv/konzert/pid/000000e9h58h0000f4b4;2. Juni 1978[/url]
A számok zavara...... Így lesz komplett az egész: [url] https://www.youtube.com/watch?v=KfiNpNiJujY; Franz Schmidt "Symphony No 3" Järvi (3. Movement) [/url]
Elnézést kérek. Az előző bejegyzésembe véletlenül a 2. szimfónia 2. tételét illesztettem be. Itt teszem be a 3. szimfónia 2. tételét. Így most az 1959. sz. bejegyzésben szereplő, mindhárom karmester interpretációja összehasonlítható. [url] https://www.youtube.com/watch?v=dUe4AZrMqoI; Franz Schmidt "Symphony No 3" Järvi (2. Movement) [/url]
[url] https://www.youtube.com/watch?v=YDgpb0H1L88; Franz Schmidt "Symphony No 3" Järvi (1. Movement) [/url] [url] https://www.youtube.com/watch?v=dUe4AZrMqoI; Franz Schmidt "Symphony No 3" Järvi (2. Movement) [/url] [url] https://www.youtube.com/watch?v=x-GaIyy6daw; Franz Schmidt "Symphony No 2" Järvi (3. Movement) [/url] [url] https://www.youtube.com/watch?v=rhDurzEbzg4; Franz Schmidt "Symphony No 3" Järvi (4. Movement) [/url]
[url] https://www.youtube.com/watch?v=XwHivCh-uIk; Franz Schmidt - Symphony No.3 in A-major (1928) – Conductor: Vassily Sinaisky [/url]
[url] https://www.youtube.com/watch?v=aEXeBA5HCKQ; Franz Schmidt "Symphony No 3" Milan Horvat [/url]
F. Schmidt 3. szimfóniája, Neeme Järvi vezényletével, meghallgatható részletekkel: [url] http://www.arkivmusic.com/classical/album.jsp;jsessionid=ED9AA65E3C8EDA945DCA0D248F7580CF?ordertag=Comprecom10823-16362&album_id=16362; Schmidt: Symphony no 3; Hindemith / Jarvi, Chicago SO [/url]
[url] http://www.musicweb-international.com/classrev/2010/Sept10/schmidt_8572119.htm; Franz SCHMIDT (1874-1939) - Symphony No.3 in A (1927/1928) [50:07], Chaconne in D minor (1925 orch. 1931) [27:20] [/url] Malmö Symphony Orchestra/Vassily Sinaisky rec. Malmö Concert Hall, Malmö, Sweden 25-30 August 2008 (Symphony); 2-3 June 2009 (Chaconne). DDD. NAXOS 8.572119 [78:38] „1928-ban, Schubert halálának századik évfordulóján, a New York-i Columbia Gramofon Társaság díjat ajánlott fel a Befejezetlen szimfónia befejezésére vagy egy új szimfónia megírására, Schubert szellemében. Az első díjat Frank Merrick kapta Schubert Befejezetlen szimfóniájának a befejezéséért, amelyet lemezre vettek ……., az új mű abszolút győztese Kurt Atterberg 6. Szimfóniája volt, és az ausztriai régió pályázatáért a díjat Franz Schmidt kapta, a 3. Szimfóniáért. Schmidt 3. Szimfóniája könnyed, tele jó dallamokkal, és hiányzik belőle előző művének érzelmi súlyossága. Ez egy egyszerű, négy tételes mű, amelyben a lassú tétel a második. Ahogyan az Schmidt 1. és 2. szimfóniájának az előző felvételeinél tapasztalható, Sinaisky itt is biztos és korrekt teljesítményt nyújt, de akárcsak a többinél, itt is hiányzik valami. A problémát ebben az esetben is az előadás ütemezése jelenti. Sinaiskynak e műhöz 50 percre van szüksége, amely Schmidtnek a partitúrában feltüntetett saját ideje, de az egész végig vontatottnak tűnik. A Chandos részére készített felvételen (CHAN 9000) Neeme Järvinek kb. 42 percre van szüksége, míg a Classical Excellence ….. részére 1977-ben készült felvételen Carl Melles megdöbbentő módon 40 ½ percet igényel. A BBC Walesi Szimfonikus Zenekarának 1978. évi, BBC által közvetített előadása Milan Horvat vezénylete alatt hasonlóképpen közel 53 percig tartott. A zene mindhárom előadásban akadálytalanabbul árad, és megfelel Schubert szellemének, olyan, amilyennek végül is e szimfóniának lennie kell. Természetesen ezek a gyorsabb tempók a zene előnyére vannak, és élénkséget kölcsönöznek neki, ami hozzájárul annak tökéletessé tételéhez. A Chaconne jobban sikerült, de a tempó itt is lassú, különösen akkor, ha összehasonlítjuk az Edo de Wart által tavaly februárban, a Concertgebouwban (Hangversenyek háza, Amszterdam) vezényelt előadással, amikor is az 24 percig tartott. Azonban itt a kibontakozó változatok e lassabb tempóból élveznek némi előnyt, mert a Chaconne minden egyes díszítő elemének és alakzatának a megismétlése lélegzethez jut, és van alkalma a növekedésre. Ez a felvétel kiváló, és tökéletesen visszaadja a Chaconne nagy zenekarának a hangzását. A szimfónia Järvivel készített felvétele talán jobb interpretáció, de a Chaconne ezen előadását érdemes beszerezni.” Bob Briggs
A csendes várakozást, a nyugodt türelmet sejtettem ez esetben, azt amit átéltem az Operaházban, Franz Schmidt 4. Szimfóniájának ősbemutatóján. Ez a közönségréteg 2014-ben ülhetett be először a budapesti nézőtérre, hogy meghallgassa az 1932-33-ban komponált művet. Íly módon úgy az Operaház akkori vezetése mind Dr. Győriványi Ráth György karmester és a zenekar nagy dolgot tett a magyar zenei, művészi életben a közönség örömére, erről korábban már többször írtam. Követendő példa, folytatása lehetne az Operaházban is. Ez ismét csak egy csendes óhaj, a döntést nem a közönség hozza. Nem is a rádióhallgató, aki sajnos mindhiába böngészi a rádióújságot, nem talál a Magyar Rádió műsorában Franz Schmidt művet. Jelenleg szünetel a regisztráció itt, új fórumtársak egyelőre nem tudnak belépni. Ezúton is köszönöm fórumtársaimnak minden eddigi értékes bejegyzésüket.
Természetes dolog, hogy mindent a saját szemüvegünkön keresztül látunk, és ítélünk meg. Ha egy életen át egyetlen helyiségbe vagyunk bezárva, számunkra az jelenti az univerzumot. Ha e komolyzenei fórumot böngésszük, hajlamosak vagyunk azt a következtetést levonni, hogy a zeneértő közönséget zömében az itt szereplő témák foglalkoztatják, mégpedig a beírások számával arányos mértékben. Ettől függetlenül úgy vélem, nagy tévedés lenne ebben az illúzióban ringatnunk magunkat. Feltételezem, hogy az, akinek igazán hivatása a zene, nehezen tud időt szakítani arra, hogy rendszeresen jelen legyen egy ilyen fórumon, és véleményt nyilvánítson. Egy profi számára nem is lenne igazán sportszerű zömében laikus vagy félprofi zenekedvelőkkel komoly szakmai beszélgetést folytatni, hiszen még a ringben is azonos súlycsoporthoz tartozó versenyzők mérik össze a tudásukat. Ettől függetlenül biztos vagyok abban, hogy a Café Momuson megjelenő bejegyzéseket tekintélyes zenei szakemberek is olvassák, akik ugyan nem regisztráltatják magukat, de érdeklődnek a közönség e fórumon megjelenő részének a véleménye iránt. Ezen túlmenően a passzív olvasók száma sem lehet kevés, akiknek a véleménye rejtve marad. Tehát, az, hogy egy zeneszerző közönségrétege mennyire „csendes“, itt nem mérhető le teljes biztonsággal. Bízom abban, hogy Franz Schmidt közönsége – bár csendesnek látszik - nem jelentéktelen. Az is bizonyos, hogy e zeneszerző zenéjének a megértéséhez, átéléséhez érettebb lélekre van szükség. Tehát a zene megszerettetését nem Franz Schmidttel kell kezdeni. Mellesleg örömmel olvastam egy kanadai zenei információs és rádióadásokat közvetítő portálon, hogy 2016.május 21-én bejátszották Franz Schmidt „A hétpecsétes könyv“ c. oratóriumának egy részletét. Ha zeneszerzőnk e műve révén Canadába is eljutott az ottani “csendes” közönséghez, előbb-utóbb talán nálunk is megleli kevésbé visszafogott, lelkes közönségét. [url] http://music.cbc.ca/#!/Saturday-Afternoon-at-the-Opera; Music.CBC.Ca - Saturday Afternoon at the Opera- 2016.05.21.,16:19 h [/url] „Playlist for Saturday, May 21, 2016 ………………………………… 4:19 PM DAS BUCH MIT SIEBEN SIEGELN/HALLELUJAH! author JEAN (SAINT) (EVANGELISTE) composer FRANZ SCHMIDT librettist FRANZ SCHMIDT choir BAVARIAN STATE RADIO CHOIR orchestra BAVARIAN STATE RADIO SYMPHONY ORCHESTRA conductor FRANZ WELSER-MOST organ FRIEDEMANN WINKLHOFER album SCHMIDT:DAS BUCH MIT SIEBEN SIEGELN ORATORIO label EMI CLASSICS duration 04:51 “
Ide ismét részletek kívánkoznak az operából...ha lennének...ezért ismét azt az egy oldalt írom ide, amely megnyitható, ahonnan letölthető és meghallgatható a "Fredigundis" néhány rövid része, amely operának színrevitelét egy csendes közönségréteg várja, ugyanúgy, mint a többi Franz Schmidt művet. [url]http://fredigundis.com/;Fredigundis[/url]
[url] http://www.cinemusic.de/2008-3395-kleine-klassikwanderung-40-franz-schmidt/; 40. Kiruccanás a klasszikus zene világába [/url] - Csupán „egy mester Brahms és Bruckner után“? Michael Boldhaus írása, 2008.03.04. 5.rész A bécsi „Franz Schmidt Társaság” Az 1951-ben megalakult Franz Schmidt Társaság feladatának tekinti mind Schmidt műveinek és időbeli környezetének a tudományos kutatását, mind pedig a zeneszerző műveit bemutató hangversenyeknek a támogatását. Az, aki e mester zenéjének a hallgatásán túl részletesebben szeretne foglalkozni a zeneszerző életművével és életkörülményeivel, itt bőséges anyagot talál. Az évente megrendezett, ú. n. „Franz Schmidt Napok” szimpóziumairól a Doblinger Kiadónál 1985 óta megjelenő kötetek és további, saját kiadású publikációk gazdag információt kínálnak. Csak néhány példa arra, hogy egy adott témakör milyen mélységig kerül feltárásra: Így például a „Franz Schmidt és kora” c., 1985. évi kötet fontos művekhez és azok angliai fogadtatásához fűzött megjegyzések mellett tartalmazza Anton Staudingernek a „Fasizmus Ausztriában – Az 1933 és 1945 közötti osztrák történelem feldolgozásáról” c. írásában kifejtett, a náci múlttal kapcsolatos, szokatlanul kemény és provokatív nézetét is. Reiner Schuhenn „Franz Schmidt oratóriumi művei“ c. munkája részletesen taglalja „A hétpecsétes könyv” és a dicstelen „Német feltámadás” keletkezésének a történetét. Míg az 1999. évi – „Apokalypse” zu „Das Buch mit sieben Siegeln” c. - szimpóziumi kötet részletesen elemzi a művet, és emellett kitér az utolsó ítélet olyan további, részben gyakorlatilag ismeretlen megzenésítéseire is, mint amilyen Friedrich Schneidernek a „Das Weltgericht” c. oratóriuma. Gerold W. Gruber „Franz Schmidt als Rektor“ c. tanulmánya bepillantást enged a sokat dicsért oktatói tevékenységbe, de a Bécsi Zene- és Előadóművészeti Főiskolán 1927 és 1931 között folyó, ……. az adott korhoz viszonyítva figyelemre méltóan liberális rektori munkába is. Az 1989. évi „Oper in Wien – 1900 bis 1925” c. kötetben természetesen Schmidt mindkét operája, de, ahogyan a könyv címe sejtetni engedi, azok keletkezésének a környezete is (beleértve Schrekernek és Zemlinskynek az operaírás terén végzett munkásságát is) részletesebb elemzést nyer. Ezenkívül ….. különösen tanulságos, ráadásul kíváncsiságot ébreszt a teljességgel mostohagyermekként kezelt „Fredigundis”-ról szóló mélyelemzés. Így, végezetül, továbbra is reménykedhetünk abban, hogy az említett mostohagyermeket egy lemezkiadó (valószínűleg ismét a Rádióval együttműködve) egy gondos produkció keretében legalább középtávon a szárnya alá veszi.” (Vége)
Carl Melles magyar származású osztrák karmester életét Bécs város történeti oldalán ismerteti, ahonnan további linkek is elérhetők: [url]https://www.wien.gv.at/wiki/index.php/Carl_Melles;Carl Melles[/url] A Singverein archívumában a nagy oratórium (lsd. N.Tschulik könyve) 1970. május 31-i előadása is megtalálható: [url]http://www.singverein.at/archiv/31/saisonen-wiener-singverein.htm ;Franz Schmidt[/url]
Norbert Tschulik könyve tartalmazza a pontos műjegyzéket is, ebben ez áll: Franz Schmidt: Variationen und Fuge über ein eigenes Thema in D-Dur(Königsfanfaren) 1. Fassung 1916 2.Fassung 1924 4.Fassung für Bläser, Pauke und Orgel 1925 A fúvósokra, üstdobra és orgonára hangszerelt negyedik változat is minden bizonnyal káprázatos, jó lenne egyszer hallani... [url]https://youtu.be/eBUPGRVvxPQ;Königsfanfaren[/url]
[url] http://www.cinemusic.de/2008-3395-kleine-klassikwanderung-40-franz-schmidt/; 40. Kiruccanás a klasszikus zene világába [/url] - Csupán „egy mester Brahms és Bruckner után“? Michael Boldhaus írása, 2008.03.04. 4.rész Esz-dúr zongoraverseny, Beethoven variációk A Querstand lemezkiadónál megjelent Franz Schmidt albumok sora csak néhány hónappal ezelőtt zárult le két ritkasággal, amely Paul Wittgenstein, a félkarú zongorista számára készült: az Esz-dúr zongoraversennyel, valamint a „Concertante Variationen über ein Thema von Beethoven“ c. művel. Mellesleg két, a repertoár mérföldkövének aligha tekinthető, ám igen széphangzású, szakmai szempontból gondosan megkomponált darabról van szó. Különösen a „Tavaszi szonáta” tematikus anyagán alapuló Beethoven-variációk képezik az itt egyesített művek rendkívül elegáns részét, talán éppen azáltal, hogy egyes részei klasszikus jegyeket mutatnak, tipikus schmidti hangzásmixtúrákkal elegyítve. A hétpecsétes könyv Az utolsó ítéletnek a lipcsei Gewandhausban felvett, nagyformátumú, az előadás technikáját illetően nagyon igényes, kifejező hangzásvíziója Fabio Luisi kissé tempósabb előadásában, avagy mégis inkább Nikolaus Harnoncourt kissé lassabb, összehasonlítva azonban korántsem nehézkesnek tűnő interpretációja? Ez olyan kérdés, amelyet mindenki csak önmagának tud megválaszolni. Mindkét produkció rendelkezik erősségekkel, …………. Az MDR Kórusa és a Wiener Singverein …. tökéletes. Nem marad el mögöttük az MDR Zenekara, de a neves Bécsi Filharmonikusok együttese sem. Pedig a dolog technikai része sem könnyíti meg a helyzetet: A hangtechnikát illetően mind a Querstand felvétele, mind pedig a Teldecnek az élő adásról készített felvétele hasonlóan kiválóra sikerült. ………………. Noha „A hétpecsétes könyv” egyértelmű ajánlást érdemel, ám kevésbé ajánlott azok számára, akik csak most ismerkednek e zeneszerző zenéjével. ….. A szimfóniákkal ellentétben - de a Beethoven-variációkhoz viszonyítva is - ez (az oratórium) csak lépésről lépésre tárja fel önmagát. Notre Dame Ennek az osztrák zeneszerzőnek az első operáját illetően a klasszikus zene kedvelője nincs elkényeztetve: A teljes mű eddigi egyetlen sztereo felvétele már az 1980-as évek végén elkészült a Delta Musik és a(z akkor még) RIAS Berlin koprodukciójaként. Christof Perick karmester és az RSO Berlin egy tekintélyes együttes (pl. a walesi Gwyneth Jones és James King, az amerikai hőstenor) élén áll, amely e ritkán hallható operát ….. szenvedélyesen szólaltatja meg. A híres „Intermezzo” fülbemászó dallamával a hallgató …. mint egyfajta vezér- vagy emlékeztető motívummal találkozik. E nagyon jól hangzó felvételen kiválóan érvényesül Hugo von Hoffmansthalnak (Richard Strauss több mint 20 éven át alkalmazott operaszöveg-írójának) az annakidején annyira dicsért, rendkívül érthető szövege is. Az orgonaművek A Capriccio kiadásában megjelent 4 doboz CD alaposabban rávilágít egy olyan aspektusra, amelyről eddig még nem esett szó: „A zene először a templomi orgonán keresztül talált bejáratot a lelkembe.” – mondja Franz Schmidt egy önéletrajzi vázlatban. Emellett bizonyára azok a tapasztalatok hatottak rá a legmélyebben, amelyeket Felicián atyánál, a pozsonyi Ferences-rendi kolostor fiatal orgonistájánál szerzett. Bizonyára innen erednek a nemcsak a szimfóniákban gyakori korál jellegű témák és a változatos fúga elemek is. Schmidt orgonaművei a hagyományos barokk formákon alapulnak, de a kifejezés tekintetében fölöttébb öntörvényűek, romantikusak, de mérsékelten modernek is. Jellemző rájuk a vakmerő hangformálás és – ahogyan a többi kompozícióra is – a tökéletesen kezelt ellenpontozás. A hangszerek királynőjére írt szerzemények csaknem teljes egészében a zeneszerző érett korából származnak. Első nyilvánosan megjelent alkotása az 1924-ben írt, 20 percet meghaladó játékidejű ….. „D-dúr fantázia és fúga”. Az első fennmaradt orgonadarabot a „Fredigundis” … Királyi fanfárok c. részén alapuló „Variációk és fúga saját témára” c. szerzemény képezi. Rendkívül szokatlan a Joseph Haydn „Gott erhalte” c. kompozíciójára írt korál előjáték. Tulajdonképpen itt egy fordított sorrendű variációs tételről van szó (beleértve a fúgát is): olyanról, amelynél csak a legvégén kristályosodik ki eredeti formájában a tulajdonképpeni téma, a régi osztrák császári és a későbbi német nemzeti himnusz. A tiroli Kufsteinből származó Andreas Juffinger 1988-ban 4-CD-n már gyakorlatilag Franz Schmidt valamennyi orgonaművét bemutatta a berlini Jézus Krisztus templom orgonáján, egyébként pedig a „Notre Dame” teljes felvételén szereplő orgonarészeket is előadta. A darabok áttekinthető és szellős előadásával meggyőzően képviseli azt a zenét, amellyel kapcsolatban alkotója határozottan kifejtette, hogy a rengeteg hangot imitáló, romantikus „zenekari orgonában” egy szigorúan elutasított korcsot lát. (Folyt. köv.)
Wiener Symphoniker Carl Melles Dirigent Franz Schmidt:"Das Buch mit sieben Siegeln", Oratorium nach Motiven der biblischen Offenbarung des Johannes [url]http://www.wienersymphoniker.at/archiv/konzert/pid/000000e9h58h00011a3e;31. Mai 1970[/url]