2200 Ardelao 2016-08-06 08:50:25 [Válasz erre: 2195 smaragd 2016-08-04 20:08:55]
Stefan Warzycki, a bal kézre írt zongoraművek előadója [url] http://www.hbdirect.com/album/2990718-piano-music-for-the-left-hand-by-js-bach-arr-warzycki-saint-saens-bridge-lipatti-schmidt-scriabin-t-k-murray-stefan-warzycki-piano.htm; Piano Music for the Left Hand by J.S. Bach (arr. Warzycki); Saint-Saens; Bridge; Lipatti; Schmidt; Scriabin & T K Murray / Stefan Warzycki, piano [/url] „Label: Nimbus Records Catalog No: NIM 6305 Format: CD Release Date: 2015-04-01 Number of Discs: 2 Running time: 1 hr. 19 min. Mono/Stereo: Stereo UPC Code: 0710357630521” „Stefan Warzycki nagyon fiatalon kezdett zongorázni tanulni, és már 16 éves korában felvételt nyert a San Francisco-i Zenei Konzervatóriumba. A diploma megszerzése után Londonba költözött, hogy kiegészítse tanulmányait, és onnantól kezdve zongoraművészként és zongoratanárként folytatta pályafutását. Az Egyesült Királyság és a kontinentális Európa számos helyén lépett föl, főként szóló előadóként. Koncertezett Japánban és (az Egyesült Államok Információs Ügynöksége által szervezett „Művészetek Nagykövetei Program” képviselőjeként) hat dél-amerikai ország nagyobb városaiban is. Néhány évvel ezelőtt jobb keze áldozatul esett a fokális disztóniának, egy maradandó neurológiai rendellenességnek, amely károsan hat az ujjak rugalmasságára és koordinációjára. Miután kiheverte az első sokk keserű tapasztalatait, bal kezes zongoristaként újra magára talált, vállalván a kihívást, hogy kettő helyett egy kézzel játsszon, és felfedezvén e folyamat során egy érdekes, magával ragadó és kihívást jelentő zene új és váratlanul széles repertoárját, amelyet kortárs zeneszerzők új műveinek a megrendelése révén és az erre alkalmas klasszikusok saját maga által, bal kézre történő átdolgozásaival bővít Első szóló lemeze bevezetést nyújt a bal kézre komponált zongorazenébe, és megmutatja, mit lehet elérni nemcsak technikailag, hanem – mindenekelőtt - zeneileg csupán öt ujj használatával. Néhány rész talán ismerős eredeti vagy más változatában, mások bemutatására – méltánytalanul - ritkán kerül sor, míg egy darab teljesen új.”
Stefan Warzycki, a bal kézre írt zongoraművek előadója [url] http://www.hbdirect.com/album/2990718-piano-music-for-the-left-hand-by-js-bach-arr-warzycki-saint-saens-bridge-lipatti-schmidt-scriabin-t-k-murray-stefan-warzycki-piano.htm; Piano Music for the Left Hand by J.S. Bach (arr. Warzycki); Saint-Saens; Bridge; Lipatti; Schmidt; Scriabin & T K Murray / Stefan Warzycki, piano [/url] „Label: Nimbus Records Catalog No: NIM 6305 Format: CD Release Date: 2015-04-01 Number of Discs: 2 Running time: 1 hr. 19 min. Mono/Stereo: Stereo UPC Code: 0710357630521” „Stefan Warzycki nagyon fiatalon kezdett zongorázni tanulni, és már 16 éves korában felvételt nyert a San Francisco-i Zenei Konzervatóriumba. A diploma megszerzése után Londonba költözött, hogy kiegészítse tanulmányait, és onnantól kezdve zongoraművészként és zongoratanárként folytatta pályafutását. Az Egyesült Királyság és a kontinentális Európa számos helyén lépett föl, főként szóló előadóként. Koncertezett Japánban és (az Egyesült Államok Információs Ügynöksége által szervezett „Művészetek Nagykövetei Program” képviselőjeként) hat dél-amerikai ország nagyobb városaiban is. Néhány évvel ezelőtt jobb keze áldozatul esett a fokális disztóniának, egy maradandó neurológiai rendellenességnek, amely károsan hat az ujjak rugalmasságára és koordinációjára. Miután kiheverte az első sokk keserű tapasztalatait, bal kezes zongoristaként újra magára talált, vállalván a kihívást, hogy kettő helyett egy kézzel játsszon, és felfedezvén e folyamat során egy érdekes, magával ragadó és kihívást jelentő zene új és váratlanul széles repertoárját, amelyet kortárs zeneszerzők új műveinek a megrendelése révén és az erre alkalmas klasszikusok saját maga által, bal kézre történő átdolgozásaival bővít Első szóló lemeze bevezetést nyújt a bal kézre komponált zongorazenébe, és megmutatja, mit lehet elérni nemcsak technikailag, hanem – mindenekelőtt - zeneileg csupán öt ujj használatával. Néhány rész talán ismerős eredeti vagy más változatában, mások bemutatására – méltánytalanul - ritkán kerül sor, míg egy darab teljesen új.”
2199 Ardelao 2016-08-06 08:48:38
Böngészés végett: Sajtóban és egyéb helyeken megjelent írások Schmidt: Notre Dame c., teljes operájának a bemutatóiról [url] http://caruso.blog.hu/2014/10/20/az_operahaz_es_az_i_vilaghaboru_296; Caruso - Az Operaház és az I. világháború – 1916 [/url] [url] http://www.musicalpointers.co.uk/reviews/cddvd/FSchmidt.htm; Franz Schmidt Notre Dame and Piano Concerto (CD and study score) – a 1949 recording [/url] [url] http://www.deutschlandfunk.de/quasimodo-im-stephansdom.691.de.html?dram:article_id=49223; Quasimodo im Stephansdom - Franz Schmidts Oper "Notre Dame" hat an der Wiener Volksoper Premiere –Stephansdom – Deutschlandfunk - 27.11.2005 [/url] [url] http://www.stiftung-semperoper.de/fileadmin/stiftung/pdf/Aktuell_Final.pdf; Blick voraus - Die Spielzeit 2008/2009 an der Semperoper [/url] [url] http://www.fr-online.de/musik/oper--notre-dame--in-dresden-fuenf-minuten-rueckschau,1473348,2736052.html; Oper „Notre Dame” in Dresden: Fünf Minuten Rückschau – von Joachim Lange – Frankfurter Rundschau 22. April 2010 [/url] [url] http://www.swp.de/ulm/nachrichten/kultur/Esmeralda-und-die-liebeskranken-Maenner;art4308,471363; Südwest Presse: Esmeralda und die liebeskranken Männer - Eine spannende Ausgrabung an der Dresdner Semperoper: Franz Schmidts "Notre-Dame". – Artikel von DIETRICH BRETZ | 06.05.2010 [/url] [url] http://americansymphony.org/notre-dame/; Franz Schmidt, Notre Dame - performed on March 8, 2012 at Carnegie Hall - By Christopher H. Gibbs [/url] [url] http://operaobsession.blogspot.hu/2012/03/man-lebt-ja-nur-ein-einzig-mal-schmidts.html; Man lebt ja nur ein einzig mal: Schmidt's Notre Dame – 19. March 2012 [/url] [url] http://www.faz.net/aktuell/feuilleton/buehne-und-konzert/notre-dame-in-dresden-schickt-dieses-weib-auf-den-elektrischen-stuhl-1969299.html; Julia Spinola, 20.04.2014.: „Notre Dame“ in Dresden -Schickt dieses Weib auf den elektrischen Stuhl – erschienen in d. Frankfurter Feuilleton am 6. Samstag August 2016 [/url]
Böngészés végett: Sajtóban és egyéb helyeken megjelent írások Schmidt: Notre Dame c., teljes operájának a bemutatóiról [url] http://caruso.blog.hu/2014/10/20/az_operahaz_es_az_i_vilaghaboru_296; Caruso - Az Operaház és az I. világháború – 1916 [/url] [url] http://www.musicalpointers.co.uk/reviews/cddvd/FSchmidt.htm; Franz Schmidt Notre Dame and Piano Concerto (CD and study score) – a 1949 recording [/url] [url] http://www.deutschlandfunk.de/quasimodo-im-stephansdom.691.de.html?dram:article_id=49223; Quasimodo im Stephansdom - Franz Schmidts Oper "Notre Dame" hat an der Wiener Volksoper Premiere –Stephansdom – Deutschlandfunk - 27.11.2005 [/url] [url] http://www.stiftung-semperoper.de/fileadmin/stiftung/pdf/Aktuell_Final.pdf; Blick voraus - Die Spielzeit 2008/2009 an der Semperoper [/url] [url] http://www.fr-online.de/musik/oper--notre-dame--in-dresden-fuenf-minuten-rueckschau,1473348,2736052.html; Oper „Notre Dame” in Dresden: Fünf Minuten Rückschau – von Joachim Lange – Frankfurter Rundschau 22. April 2010 [/url] [url] http://www.swp.de/ulm/nachrichten/kultur/Esmeralda-und-die-liebeskranken-Maenner;art4308,471363; Südwest Presse: Esmeralda und die liebeskranken Männer - Eine spannende Ausgrabung an der Dresdner Semperoper: Franz Schmidts "Notre-Dame". – Artikel von DIETRICH BRETZ | 06.05.2010 [/url] [url] http://americansymphony.org/notre-dame/; Franz Schmidt, Notre Dame - performed on March 8, 2012 at Carnegie Hall - By Christopher H. Gibbs [/url] [url] http://operaobsession.blogspot.hu/2012/03/man-lebt-ja-nur-ein-einzig-mal-schmidts.html; Man lebt ja nur ein einzig mal: Schmidt's Notre Dame – 19. March 2012 [/url] [url] http://www.faz.net/aktuell/feuilleton/buehne-und-konzert/notre-dame-in-dresden-schickt-dieses-weib-auf-den-elektrischen-stuhl-1969299.html; Julia Spinola, 20.04.2014.: „Notre Dame“ in Dresden -Schickt dieses Weib auf den elektrischen Stuhl – erschienen in d. Frankfurter Feuilleton am 6. Samstag August 2016 [/url]
2198 Ardelao 2016-08-06 05:27:25 [Válasz erre: 2195 smaragd 2016-08-04 20:08:55]
[url] https://www.oehmsclassics.de/artikel.aspx?voeid=15719&AspxAutoDetectCookieSupport=1; Franz Schmidt „A hétpecsétes könyv” c. oratóriumának legfrissebb, 2016. 01.05-én megjelent felvétele, meghallgatható részletekkel [/url] „ Das Buch mit sieben Siegeln Oratorium aus der Offenbarung des Hl. Johannes für Soli, Chor, Orgel und Orchester (1935–1937) Klaus Florian Vogt, Tenor (Johannes) Georg Zeppenfeld, Bass (Stimme des Herrn) Inga Kalna, Sopran Bettina Ranch, Mezzosopran Dovlet Nurgeldiyev, Tenor Volker Krafft, Orgel NDR Chor Staatschor Latvija Philharmonisches Staatsorchester Hamburg Simone Young, Dirigentin“ „Ez a CD egy különleges bemutató hangdokumentuma. Amikor Simone Young 2015. június 15-én Franz Schmidt „A hétpecsétes könyv“ c. művének a bemutatója után letette a karmesteri pálcát, ez a 90. Filharmonikus hangversenyen a 45. program volt, amelyet ő, mint hamburgi főzeneigazgató, hivatali idejének tíz éve alatt (2005. augusztusától 2015. júliusáig) vezényelt. Így a Hamburgi Állami Filharmonikus Zenekarnak nem volt szüksége hosszas rábeszélésre ahhoz, hogy e ritkán játszott művet CD-n, az OehmsCalassicnál megjelentesse.“
[url] https://www.oehmsclassics.de/artikel.aspx?voeid=15719&AspxAutoDetectCookieSupport=1; Franz Schmidt „A hétpecsétes könyv” c. oratóriumának legfrissebb, 2016. 01.05-én megjelent felvétele, meghallgatható részletekkel [/url] „ Das Buch mit sieben Siegeln Oratorium aus der Offenbarung des Hl. Johannes für Soli, Chor, Orgel und Orchester (1935–1937) Klaus Florian Vogt, Tenor (Johannes) Georg Zeppenfeld, Bass (Stimme des Herrn) Inga Kalna, Sopran Bettina Ranch, Mezzosopran Dovlet Nurgeldiyev, Tenor Volker Krafft, Orgel NDR Chor Staatschor Latvija Philharmonisches Staatsorchester Hamburg Simone Young, Dirigentin“ „Ez a CD egy különleges bemutató hangdokumentuma. Amikor Simone Young 2015. június 15-én Franz Schmidt „A hétpecsétes könyv“ c. művének a bemutatója után letette a karmesteri pálcát, ez a 90. Filharmonikus hangversenyen a 45. program volt, amelyet ő, mint hamburgi főzeneigazgató, hivatali idejének tíz éve alatt (2005. augusztusától 2015. júliusáig) vezényelt. Így a Hamburgi Állami Filharmonikus Zenekarnak nem volt szüksége hosszas rábeszélésre ahhoz, hogy e ritkán játszott művet CD-n, az OehmsCalassicnál megjelentesse.“
2197 smaragd 2016-08-05 19:32:50
Egy rádióadásban 2016. július 20-án, 9:19-kor - Mozart és Chopin művek közé szerkesztve - Franz Schmidt "Notre Dame" c. operájának Intermezzo néven közkedvelt és közismert részlete hangzott el,a felvételen a Budapest Symphony Orchestra játszott, Herbert von Karajan vezényelt. [url]http://kbaq.org/content/kbaq-playlist-07-20-2016;kbaq-playlist[/url]
Egy rádióadásban 2016. július 20-án, 9:19-kor - Mozart és Chopin művek közé szerkesztve - Franz Schmidt "Notre Dame" c. operájának Intermezzo néven közkedvelt és közismert részlete hangzott el,a felvételen a Budapest Symphony Orchestra játszott, Herbert von Karajan vezényelt. [url]http://kbaq.org/content/kbaq-playlist-07-20-2016;kbaq-playlist[/url]
2196 Ardelao 2016-08-05 06:34:46 [Válasz erre: 2192 Ardelao 2016-08-03 17:12:54]
Néhány szó Florian Ludwig karmesterről …… Az alábbi linken kedves írást olvashatunk Anke Hoffmanntól, aki Florian Ludwig karmesternél tett látogatásáról számol be. A karmester szeretetre méltó, minden apróságnak és minden szépnek szívből örülni tudó, közvetlen ember. A vele készített interjúból a következő mondatokat emelném ki: „Miközben kedvenc zeneszerzőinek valamelyik művét keresi, a főzeneigazgatónak félre kell tolnia a koncerteken viselt frakkját, amely a polcok egyikére akaszott vállfán függ. Azután megtalálja Franz Schmidt kottáit. Még akkor is, ha ez az osztrák zeneszerző a zsáneréhez sorolhatók között inkább az ismeretlenek körébe tartozik, zenéjében Ludwig számára van valami isteni. Ez az egyik oka annak, hogy a főzeneigazgató a közeljövőben szeretné őt bemutatni közönségének.“ A teljes riport itt olvasható: [url] http://www.derwesten.de/wp/staedte/hagen/zu-besuch-bei-florian-ludwig-id1008879.html; Zu Besuch bei Florian Ludwig [/url]
Néhány szó Florian Ludwig karmesterről …… Az alábbi linken kedves írást olvashatunk Anke Hoffmanntól, aki Florian Ludwig karmesternél tett látogatásáról számol be. A karmester szeretetre méltó, minden apróságnak és minden szépnek szívből örülni tudó, közvetlen ember. A vele készített interjúból a következő mondatokat emelném ki: „Miközben kedvenc zeneszerzőinek valamelyik művét keresi, a főzeneigazgatónak félre kell tolnia a koncerteken viselt frakkját, amely a polcok egyikére akaszott vállfán függ. Azután megtalálja Franz Schmidt kottáit. Még akkor is, ha ez az osztrák zeneszerző a zsáneréhez sorolhatók között inkább az ismeretlenek körébe tartozik, zenéjében Ludwig számára van valami isteni. Ez az egyik oka annak, hogy a főzeneigazgató a közeljövőben szeretné őt bemutatni közönségének.“ A teljes riport itt olvasható: [url] http://www.derwesten.de/wp/staedte/hagen/zu-besuch-bei-florian-ludwig-id1008879.html; Zu Besuch bei Florian Ludwig [/url]
2195 smaragd 2016-08-04 20:08:55 [Válasz erre: 2191 smaragd 2016-08-02 20:50:08]
Az alábbi weboldalon érdekes kínálatot találunk, többek között Franz Schmidt "Notre Dame" c. operájának azt a felvételét, amelyet Hans Altmann vezényelt, ennek egyik részlete az Előzményben külön meghallgatható. A legtöbb lemezhez felvételrészlet is tartozik: [url]http://www.hbdirect.com/browse_classical.php?v_0=composer&composer=S&do=specific_composer&specific_composer=Schmidt,%20Franz;Válogatás Franz Schmidt művek felvételeiből[/url]
Az alábbi weboldalon érdekes kínálatot találunk, többek között Franz Schmidt "Notre Dame" c. operájának azt a felvételét, amelyet Hans Altmann vezényelt, ennek egyik részlete az Előzményben külön meghallgatható. A legtöbb lemezhez felvételrészlet is tartozik: [url]http://www.hbdirect.com/browse_classical.php?v_0=composer&composer=S&do=specific_composer&specific_composer=Schmidt,%20Franz;Válogatás Franz Schmidt művek felvételeiből[/url]
2194 smaragd 2016-08-04 13:10:30 [Válasz erre: 233 Ardelao 2015-06-19 23:11:51]
Az előző bejegyzés szövegében nagyon jó meglátás (és szép fordítás) a "bőre alá hatol" kifejezés. Ahhoz a nézőtéren kell ülni - szerintem -, hogy az ember ezt a művet teljes valójában átélhesse. Ez megtörtént a budapesti közönséggel, a hangverseny felvételét az Előzmény 233-ban meghallgathatjuk, tételenként. Akkor, az ősbemutatón a monumentális, egy egészben játszott szimfónia kissé meghökkentő volt, erősen drámai részeivel hangzásában szokatlan, ám mindazokban, akik már átéltek nagy érzelmi veszteséget asszociatív gondolatok is ébredhettek. Ez a mű személyes élményeken alapul, de általános emberivé fejlődik. Ha valaki a fenti mondatomat esetleg túlzott leegyszerűsítésnek találná, javaslom, hogy menjen el, - hacsak teheti - a következő koncertre, Ljubljana, 2016. november 11., és hallgassa meg maga is a hasonlíthatatlanul eredeti hatású és rendkívül szép zeneművet.
Az előző bejegyzés szövegében nagyon jó meglátás (és szép fordítás) a "bőre alá hatol" kifejezés. Ahhoz a nézőtéren kell ülni - szerintem -, hogy az ember ezt a művet teljes valójában átélhesse. Ez megtörtént a budapesti közönséggel, a hangverseny felvételét az Előzmény 233-ban meghallgathatjuk, tételenként. Akkor, az ősbemutatón a monumentális, egy egészben játszott szimfónia kissé meghökkentő volt, erősen drámai részeivel hangzásában szokatlan, ám mindazokban, akik már átéltek nagy érzelmi veszteséget asszociatív gondolatok is ébredhettek. Ez a mű személyes élményeken alapul, de általános emberivé fejlődik. Ha valaki a fenti mondatomat esetleg túlzott leegyszerűsítésnek találná, javaslom, hogy menjen el, - hacsak teheti - a következő koncertre, Ljubljana, 2016. november 11., és hallgassa meg maga is a hasonlíthatatlanul eredeti hatású és rendkívül szép zeneművet.
2193 Ardelao 2016-08-04 09:41:47 [Válasz erre: 2192 Ardelao 2016-08-03 17:12:54]
Az alábbi koncert vastag betűvel kiemelt részének a fordítása: "……………………. Befejezésül felhangzik Franz Schmidt osztrák zeneszerző 4. Szimfóniája, egy éppoly személyes, mint megindító mű. A zeneszerző ezt röviddel leánya, Emma hirtelen halála után írta, aki leánygyermeke megszülését nem élte túl. A mű trombitaszólóval kezdődik és végződik, amely Schmidt számára a „túlvilágból áthozott utolsó zenét” jelenti. Valójában a Negyediket egy nagy rekviemnek kell tekintenünk. E mű gigantikus, szünet nélküli egység, elégikus, késő romantikus hangzásaival és felkavaró kitöréseivel pedig olyan hangélményt jelent, amely az ember bőre alá hatol.”
Az alábbi koncert vastag betűvel kiemelt részének a fordítása: "……………………. Befejezésül felhangzik Franz Schmidt osztrák zeneszerző 4. Szimfóniája, egy éppoly személyes, mint megindító mű. A zeneszerző ezt röviddel leánya, Emma hirtelen halála után írta, aki leánygyermeke megszülését nem élte túl. A mű trombitaszólóval kezdődik és végződik, amely Schmidt számára a „túlvilágból áthozott utolsó zenét” jelenti. Valójában a Negyediket egy nagy rekviemnek kell tekintenünk. E mű gigantikus, szünet nélküli egység, elégikus, késő romantikus hangzásaival és felkavaró kitöréseivel pedig olyan hangélményt jelent, amely az ember bőre alá hatol.”
2192 Ardelao 2016-08-03 17:12:54
KONGRESS- und EVENTPARK STADTHALLE HAGEN [url] http://stadthalle-hagen.de/28-03-2017-9-sinfoniekonzert-spielzeit-20162017/; 16.05.2017 | 9. Sinfoniekonzert Spielzeit 2016/2017 [/url] ENTDECKUNGEN Ludger Vollmer: Danses rituelles d’évocation du véritable printemps (UA) Ludwig van Beethoven: Tripelkonzert für Violine, Violoncello und Klavier C-Dur Franz Schmidt: Sinfonie Nr. 4 C-Dur Solisten: Trio Enescu Leitung: Florian Ludwig Das neunte Sinfoniekonzert kann mit einer Uraufführung aufwarten. Ludger Vollmer, in dieser Spielzeit der »Komponist für Hagen«, hebt außer seiner Oper Tschick im theaterhagen auch ein neues Orchesterwerk in der Stadthalle aus der Taufe. Man darf also gespannt sein, ob es ihm gelingt, einen »echten Frühling« mittels ritueller Tänze heraufzubeschwören. Wie ein Konzert im Konzert klingt streckenweise das Tripelkonzert für Violine, Violoncello und Klavier von Ludwig van Beethoven. Das Klaviertrio, das ja schon eine in sich geschlossene Besetzung sein kann, wird auf originelle Weise in den Orchesterklang eingebettet und es entstehen dadurch viele interessante Kombinationsmöglichkeiten. Das erst 2011 gegründete Trio Enescu wird mit diesem Werk sein Hagener Debüt geben. Innerhalb kürzester Zeit haben die drei Musiker bereits bedeutende Preise für ihr präzises und äußerst sensibles Zusammenspiel gewonnen. Als Abschluss erklingt die vierte Sinfonie des österreichischen Komponisten Franz Schmidt, die ein ebenso persönliches wie berührendes Werk ist. Er schrieb sie kurz nach dem plötzlichen Tod seiner Tochter Emma, die die Geburt ihrer eigenen Tochter nicht überlebte. Das Werk beginnt und endet mit einem Trompetensolo, für Schmidt war dies wie eine »letzte Musik, die man ins Jenseits mitnimmt«. Tatsächlich ist die Vierte wie ein großes Requiem zu verstehen. Sie ist als gigantische, pausenlos ablaufende Einheit komponiert und sorgt mit ihren elegischen, spätromantischen Klängen und aufwühlenden Ausbrüchen für ein Hörerlebnis, das unter die Haut geht.
KONGRESS- und EVENTPARK STADTHALLE HAGEN [url] http://stadthalle-hagen.de/28-03-2017-9-sinfoniekonzert-spielzeit-20162017/; 16.05.2017 | 9. Sinfoniekonzert Spielzeit 2016/2017 [/url] ENTDECKUNGEN Ludger Vollmer: Danses rituelles d’évocation du véritable printemps (UA) Ludwig van Beethoven: Tripelkonzert für Violine, Violoncello und Klavier C-Dur Franz Schmidt: Sinfonie Nr. 4 C-Dur Solisten: Trio Enescu Leitung: Florian Ludwig Das neunte Sinfoniekonzert kann mit einer Uraufführung aufwarten. Ludger Vollmer, in dieser Spielzeit der »Komponist für Hagen«, hebt außer seiner Oper Tschick im theaterhagen auch ein neues Orchesterwerk in der Stadthalle aus der Taufe. Man darf also gespannt sein, ob es ihm gelingt, einen »echten Frühling« mittels ritueller Tänze heraufzubeschwören. Wie ein Konzert im Konzert klingt streckenweise das Tripelkonzert für Violine, Violoncello und Klavier von Ludwig van Beethoven. Das Klaviertrio, das ja schon eine in sich geschlossene Besetzung sein kann, wird auf originelle Weise in den Orchesterklang eingebettet und es entstehen dadurch viele interessante Kombinationsmöglichkeiten. Das erst 2011 gegründete Trio Enescu wird mit diesem Werk sein Hagener Debüt geben. Innerhalb kürzester Zeit haben die drei Musiker bereits bedeutende Preise für ihr präzises und äußerst sensibles Zusammenspiel gewonnen. Als Abschluss erklingt die vierte Sinfonie des österreichischen Komponisten Franz Schmidt, die ein ebenso persönliches wie berührendes Werk ist. Er schrieb sie kurz nach dem plötzlichen Tod seiner Tochter Emma, die die Geburt ihrer eigenen Tochter nicht überlebte. Das Werk beginnt und endet mit einem Trompetensolo, für Schmidt war dies wie eine »letzte Musik, die man ins Jenseits mitnimmt«. Tatsächlich ist die Vierte wie ein großes Requiem zu verstehen. Sie ist als gigantische, pausenlos ablaufende Einheit komponiert und sorgt mit ihren elegischen, spätromantischen Klängen und aufwühlenden Ausbrüchen für ein Hörerlebnis, das unter die Haut geht.
2191 smaragd 2016-08-02 20:50:08
"Geliebte! Endlich allein" Hilde Scheppan és Hans Hopf énekel [url]https://youtu.be/BCovrv1O5qY;Franz Schmidt "Notre Dame" c. operájából[/url]
"Geliebte! Endlich allein" Hilde Scheppan és Hans Hopf énekel [url]https://youtu.be/BCovrv1O5qY;Franz Schmidt "Notre Dame" c. operájából[/url]
2190 Ardelao 2016-08-02 07:27:06 [Válasz erre: 2162 Carillon 2016-07-20 14:08:33]
„A könyv” 2005. évi élő előadásán készült felvételéről e linken részletes recenzió olvasható, amely szerint ez a Schmidt mesterművéről készült lemezfelvételek élen járó változata. Kiemelendő: E lemezen Kovács Róbert magyar orgonaművész játékát hallhatjuk. [url] http://www.musicweb-international.com/classrev/2008/may08/Schmidt_buch_CHSA5061.htm; Franz SCHMIDT (1874-1939): Das Buch mit sieben Siegeln from the Revelation of St John the Divine for Soloists, Chorus, Organ and Orchestra (1935-37)[112:59] [/url] Johannes Chum (tenor) - St John Robert Holl (bass-baritone) - The Voice of the Lord Sandra Trattnigg (soprano); Michelle Breedt (mezzo); Nikolai Schukoff (tenor); Manfred Hemm (bass) Robert Kovacs (organ) Wiener Singverein Tonkünstler-Orchester Niederösterreich/Kristjan Järvi rec. live, Wiener Musikverein, 29 September and 2 October 2005. DDD CHANDOS CHSA5061(2) [64:04 + 48:55] „With a recording of shattering clarity and mass impact Chandos enter the Schmidt lists with confidence. They do this with a live recording complete with applause at the end of each of the two parts and audience ‘ambience’.” ………… The dynamic range on this Chandos recording really is extraordinary and its grip on the listener surely makes it one for the shortlist for all the industry prizes going this year. For now and for all practical purposes this is the leading version of Schmidt's masterpiece.” Rob Barnett
„A könyv” 2005. évi élő előadásán készült felvételéről e linken részletes recenzió olvasható, amely szerint ez a Schmidt mesterművéről készült lemezfelvételek élen járó változata. Kiemelendő: E lemezen Kovács Róbert magyar orgonaművész játékát hallhatjuk. [url] http://www.musicweb-international.com/classrev/2008/may08/Schmidt_buch_CHSA5061.htm; Franz SCHMIDT (1874-1939): Das Buch mit sieben Siegeln from the Revelation of St John the Divine for Soloists, Chorus, Organ and Orchestra (1935-37)[112:59] [/url] Johannes Chum (tenor) - St John Robert Holl (bass-baritone) - The Voice of the Lord Sandra Trattnigg (soprano); Michelle Breedt (mezzo); Nikolai Schukoff (tenor); Manfred Hemm (bass) Robert Kovacs (organ) Wiener Singverein Tonkünstler-Orchester Niederösterreich/Kristjan Järvi rec. live, Wiener Musikverein, 29 September and 2 October 2005. DDD CHANDOS CHSA5061(2) [64:04 + 48:55] „With a recording of shattering clarity and mass impact Chandos enter the Schmidt lists with confidence. They do this with a live recording complete with applause at the end of each of the two parts and audience ‘ambience’.” ………… The dynamic range on this Chandos recording really is extraordinary and its grip on the listener surely makes it one for the shortlist for all the industry prizes going this year. For now and for all practical purposes this is the leading version of Schmidt's masterpiece.” Rob Barnett
2189 smaragd 2016-08-01 20:14:19 [Válasz erre: 2183 smaragd 2016-07-29 05:26:29]
A medici.tv honlapján a Wiener Symphoniker bemutatásakor Franz Schmidt zeneszerzőt és műveit is kiemeli: [url]http://www.medici.tv/mobile/the-wiener-symphoniker?utm_referrer=android-app://com.google.android.googlequicksearchbox5;Franz Schmidt, Wiener Symphoniker[/url]
A medici.tv honlapján a Wiener Symphoniker bemutatásakor Franz Schmidt zeneszerzőt és műveit is kiemeli: [url]http://www.medici.tv/mobile/the-wiener-symphoniker?utm_referrer=android-app://com.google.android.googlequicksearchbox5;Franz Schmidt, Wiener Symphoniker[/url]
2188 smaragd 2016-07-30 22:09:38 [Válasz erre: 2179 smaragd 2016-07-26 12:18:08]
Frühling in Wien - a Wiener Symphoniker húsvéti koncertje, az alábbi felvételen meghallgatható a 2007-es műsor, Yakov Kreizberg vezényel. Franz Schmidt "Notre Dame" című operájának részlete a "Zwischenspiel" és a "Karnevalmusik" is. Az előzményre kattintva megjelenik a teljes program. [url]https://youtu.be/pqT-7HNpGIA;Frühling in Wien 2007[/url]
Frühling in Wien - a Wiener Symphoniker húsvéti koncertje, az alábbi felvételen meghallgatható a 2007-es műsor, Yakov Kreizberg vezényel. Franz Schmidt "Notre Dame" című operájának részlete a "Zwischenspiel" és a "Karnevalmusik" is. Az előzményre kattintva megjelenik a teljes program. [url]https://youtu.be/pqT-7HNpGIA;Frühling in Wien 2007[/url]
2187 Ardelao 2016-07-30 07:34:06 [Válasz erre: 2186 Ardelao 2016-07-30 07:29:37]
Így teljes a cím: [url] http://www.arkivmusic.com/classical/album.jsp?album_id=502367;Franz Schmidt's Beethoven Variations - Piano Concerto [/url]
Így teljes a cím: [url] http://www.arkivmusic.com/classical/album.jsp?album_id=502367;Franz Schmidt's Beethoven Variations - Piano Concerto [/url]
2186 Ardelao 2016-07-30 07:29:37
[url] http://www.arkivmusic.com/classical/album.jsp?album_id=502367;Franz Schmidt: Beethoven Variations; Piano Concerto [/url] Schmidt / Oue / Ndr Radiophilharmonie / Becker A kiadás dátuma: 2010.07.27. Label: Cpo Catalog #: 777338 Spars Code: DDD Zeneszerző: Franz Schmidt Előadó: Markus Becker Karmester: Eiji Oue Lemezek száma: 1 Felvéve: sztereóban Időtartam: 1 óra 13 perc Korábban meglehetősen erőteljes véleményt formáltam Szitha Tündének „A hétpecsétes könyvről” írt kritikájáról. Az igazságosság viszont megköveteli, hogy ha már mélyebben beleástam magam Franz Schmidt témájába, néha olyan dolgokról is írjak, amelyek kedvelt zeneszerzőim egyikét kivételesen nem emelik piedesztálra. Hiszen az életben semmi sem fekete, vagy fehér. Én kedvelem Schmidt Beethoven variációit, mondhatni egyike a zeneszerző azon szerzeményeinek, amelyeken keresztül műveit, amelyeket korábban nem ismertem, megszerettem. Az itt bemutatott lemez kritikája nem nevezhető pozitívnak, helyesebben Schmidt műve nem nyeri meg a kritikus (David Hurwitz, ClassicsToday.com) tetszését. Kivonatosan idézem: „Milyen furcsa lemez! Amikor a bécsi zeneszerzők öntudatosan írnak referenciális műveket illusztris elődeik témáiról, gyakran válik fájdalmasan nyilvánvalóvá, hogy milyen szánalmasan mérik fel a feladatot. Franz Schmidt Concertante variációinak alapját Beethoven „Tavasz” c. hegedűszonátájának Scherzo része képezi, de bármennyire is bájosak, ahogy az időnként tapasztalható, valójában a partitúrában semmi sem emelkedik a téma szintjére. A zenekar mindvégig igen visszafogott marad, …….……. Egyszer sem mondható, hogy e zene nem kellemes, de sohasem állítható, hogy különösebben érdekes.” A kritikus úgy véli, a tény, hogy Schmidt csodálta Max Regert, oda vezet, hogy Schmidt e műve olyan, mint egy „Reger zongoraverseny zsírleszívás után”. Marcus Becker és Eiji Oue karmester teljesítményét viszont dicséri. Becker az egyáltalán nem könnyű zongorarészeket „bátran és meggyőződéssel” adja elő, „ritmikai precizitása csodálatra méltó”. „Eiji Oue a Schmidt által megkívánt egyértelműséggel és diszkrécióval vezényel”, de a rengeteg befektetett munka „megtérülése meglehetősen csekély”. Befejezésül a kritikus megjegyzi: „Igaz, e zeneszerző rajongói (és vannak egy páran, megérdemelten) bizonyára bővíteni kívánják majd gyűjteményeiket ezzel a nagyon jól megtervezett lemezzel”. Nos, ítélje meg mindenki a maga zenei ízlése szerint, igazak-e David Hurwitz állításai. Mindenestre a fenti linken belehallgathatunk a lemez egyes részeibe. Egyúttal meghallgatható az eredeti Beethoven mű is: [url] https://www.youtube.com/watch?v=JR7MbqQeJKU; Beethoven „Tavasz” c. hegedűszonátájának Scherzo része [/url]
[url] http://www.arkivmusic.com/classical/album.jsp?album_id=502367;Franz Schmidt: Beethoven Variations; Piano Concerto [/url] Schmidt / Oue / Ndr Radiophilharmonie / Becker A kiadás dátuma: 2010.07.27. Label: Cpo Catalog #: 777338 Spars Code: DDD Zeneszerző: Franz Schmidt Előadó: Markus Becker Karmester: Eiji Oue Lemezek száma: 1 Felvéve: sztereóban Időtartam: 1 óra 13 perc Korábban meglehetősen erőteljes véleményt formáltam Szitha Tündének „A hétpecsétes könyvről” írt kritikájáról. Az igazságosság viszont megköveteli, hogy ha már mélyebben beleástam magam Franz Schmidt témájába, néha olyan dolgokról is írjak, amelyek kedvelt zeneszerzőim egyikét kivételesen nem emelik piedesztálra. Hiszen az életben semmi sem fekete, vagy fehér. Én kedvelem Schmidt Beethoven variációit, mondhatni egyike a zeneszerző azon szerzeményeinek, amelyeken keresztül műveit, amelyeket korábban nem ismertem, megszerettem. Az itt bemutatott lemez kritikája nem nevezhető pozitívnak, helyesebben Schmidt műve nem nyeri meg a kritikus (David Hurwitz, ClassicsToday.com) tetszését. Kivonatosan idézem: „Milyen furcsa lemez! Amikor a bécsi zeneszerzők öntudatosan írnak referenciális műveket illusztris elődeik témáiról, gyakran válik fájdalmasan nyilvánvalóvá, hogy milyen szánalmasan mérik fel a feladatot. Franz Schmidt Concertante variációinak alapját Beethoven „Tavasz” c. hegedűszonátájának Scherzo része képezi, de bármennyire is bájosak, ahogy az időnként tapasztalható, valójában a partitúrában semmi sem emelkedik a téma szintjére. A zenekar mindvégig igen visszafogott marad, …….……. Egyszer sem mondható, hogy e zene nem kellemes, de sohasem állítható, hogy különösebben érdekes.” A kritikus úgy véli, a tény, hogy Schmidt csodálta Max Regert, oda vezet, hogy Schmidt e műve olyan, mint egy „Reger zongoraverseny zsírleszívás után”. Marcus Becker és Eiji Oue karmester teljesítményét viszont dicséri. Becker az egyáltalán nem könnyű zongorarészeket „bátran és meggyőződéssel” adja elő, „ritmikai precizitása csodálatra méltó”. „Eiji Oue a Schmidt által megkívánt egyértelműséggel és diszkrécióval vezényel”, de a rengeteg befektetett munka „megtérülése meglehetősen csekély”. Befejezésül a kritikus megjegyzi: „Igaz, e zeneszerző rajongói (és vannak egy páran, megérdemelten) bizonyára bővíteni kívánják majd gyűjteményeiket ezzel a nagyon jól megtervezett lemezzel”. Nos, ítélje meg mindenki a maga zenei ízlése szerint, igazak-e David Hurwitz állításai. Mindenestre a fenti linken belehallgathatunk a lemez egyes részeibe. Egyúttal meghallgatható az eredeti Beethoven mű is: [url] https://www.youtube.com/watch?v=JR7MbqQeJKU; Beethoven „Tavasz” c. hegedűszonátájának Scherzo része [/url]
2185 smaragd 2016-07-29 21:40:12
Peter Schreier születésnapjának évfordulója alkalmából: [url]http://www.allmusic.com/album/franz-schmidt-das-buch-mit-sieben-siegeln-mw0001832866;Franz Schmidt:Das Buch mit sieben Siegeln[/url]
Peter Schreier születésnapjának évfordulója alkalmából: [url]http://www.allmusic.com/album/franz-schmidt-das-buch-mit-sieben-siegeln-mw0001832866;Franz Schmidt:Das Buch mit sieben Siegeln[/url]
2184 Ardelao 2016-07-29 10:10:54 [Válasz erre: 1959 Ardelao 2016-05-26 10:22:11]
Franz Schmidt 3., A-dúr szimfóniáját az MDR-Sinfonieorchester adja elő, vezényel: Fabio Luisi [url] http://vkjk.de/artikeldetails/kategorie/orchesterwerke-cds/artikel/mdr-edition-10-franz-schmidt-sinfonie-3-a-dur.html; Meghallgatható részletek itt. [/url] A felvétel ismertetője: „A 3. szimfónia Schmidt leginkább lírai, legáradóbb, és legelegánsabb nagyzenekarra írt műve. Egyúttal a zeneszerző kedvenc szimfóniája is.“ „Négy szimfóniája közül a harmadikat bizonyára maga Franz Schmidt is fölöttébb kedvelte. Ha Schmidt szimfonikus műveinek egyikét sem szánta arra, hogy nagy konfliktusok színterei legyenek, úgy a harmadikra különösen jellemző a líraiságra, szintúgy a töretlen harmóniára törekvés. Az első tétel az idill, a belső összhang atmoszféráját árasztja. …… A lírai témák jól elkülönülnek egymástól, többek között az előtérbe kerülő hangszerszínek avagy a feszültséget keltő harmonikus kibontakozás révén. A vonósok által előadott Adagio-rész elején csendes, egyszerű dallamvonal bontakozik ki. Ez hamarosan harmonikusan változik, de itt – Schmidtnél ritka – a tematikai folytatás mégis (relatív) végpontra lel, úgy tűnik, az ív lezárul. Ismétlések fokozzák a kifejezőerőt, és vezetnek újszerű, részben a jelleget megváltoztató témavariációkhoz. A Scherzo játékos könnyedséggel kezdődik, majd - főként ritmikus hangsúlyozás révén – egyre erőteljesebbé válva, elvezet az első befejező pontig. A középső részben – úgy tűnik – majdnem vége szakad a nyugalomnak. Az áradó mozgásból többször alakulnak ki kellemes táncra késztető részek; ebből egy tematikus frázis bontakozik ki, igen visszafogottan. Legkecsesebben és legelegánsabban e táncos lendület csak a fináléban válik igazán hangsúlyossá. Korálszerűen kezdődik, inkább merengő, mint ragyogóan himnikus hangulatban. A derűssé formált tétel során újra és újra dalszerű vagy táncos elemek kerülnek előtérbe.“
Franz Schmidt 3., A-dúr szimfóniáját az MDR-Sinfonieorchester adja elő, vezényel: Fabio Luisi [url] http://vkjk.de/artikeldetails/kategorie/orchesterwerke-cds/artikel/mdr-edition-10-franz-schmidt-sinfonie-3-a-dur.html; Meghallgatható részletek itt. [/url] A felvétel ismertetője: „A 3. szimfónia Schmidt leginkább lírai, legáradóbb, és legelegánsabb nagyzenekarra írt műve. Egyúttal a zeneszerző kedvenc szimfóniája is.“ „Négy szimfóniája közül a harmadikat bizonyára maga Franz Schmidt is fölöttébb kedvelte. Ha Schmidt szimfonikus műveinek egyikét sem szánta arra, hogy nagy konfliktusok színterei legyenek, úgy a harmadikra különösen jellemző a líraiságra, szintúgy a töretlen harmóniára törekvés. Az első tétel az idill, a belső összhang atmoszféráját árasztja. …… A lírai témák jól elkülönülnek egymástól, többek között az előtérbe kerülő hangszerszínek avagy a feszültséget keltő harmonikus kibontakozás révén. A vonósok által előadott Adagio-rész elején csendes, egyszerű dallamvonal bontakozik ki. Ez hamarosan harmonikusan változik, de itt – Schmidtnél ritka – a tematikai folytatás mégis (relatív) végpontra lel, úgy tűnik, az ív lezárul. Ismétlések fokozzák a kifejezőerőt, és vezetnek újszerű, részben a jelleget megváltoztató témavariációkhoz. A Scherzo játékos könnyedséggel kezdődik, majd - főként ritmikus hangsúlyozás révén – egyre erőteljesebbé válva, elvezet az első befejező pontig. A középső részben – úgy tűnik – majdnem vége szakad a nyugalomnak. Az áradó mozgásból többször alakulnak ki kellemes táncra késztető részek; ebből egy tematikus frázis bontakozik ki, igen visszafogottan. Legkecsesebben és legelegánsabban e táncos lendület csak a fináléban válik igazán hangsúlyossá. Korálszerűen kezdődik, inkább merengő, mint ragyogóan himnikus hangulatban. A derűssé formált tétel során újra és újra dalszerű vagy táncos elemek kerülnek előtérbe.“
2183 smaragd 2016-07-29 05:26:29 [Válasz erre: 2179 smaragd 2016-07-26 12:18:08]
Wiener Symphoniker Yakov Kreizberg Dirigent Franz Schmidt: Zwischnespiel und "Karnevalmusik" aus der romantischen Oper "Notre Dame" [url]http://www.wienersymphoniker.at/archiv/konzert/pid/000000e9h58h000179e1;8. April 2007[/url]
Wiener Symphoniker Yakov Kreizberg Dirigent Franz Schmidt: Zwischnespiel und "Karnevalmusik" aus der romantischen Oper "Notre Dame" [url]http://www.wienersymphoniker.at/archiv/konzert/pid/000000e9h58h000179e1;8. April 2007[/url]
2182 Ardelao 2016-07-27 21:18:41 [Válasz erre: 1729 Ardelao 2016-04-23 12:43:06]
1729. sz. bejegyzésemben feltüntettem azt a 2 CD-ből álló felvételt, amelyen Franz Schmidt Fredigundis c. operája (bár helyenként rossz minőségben) de teljes egészében meghallgatható. Nincs tudomásom arról, hogy e CD-k elkészültét követően e mű felvételét bárki is jobb minőségben megjelentette volna. Bárcsak tévednék! Ismeretes, hogy ennek az operának a története Felix Dahn regénye nyomán (Roman aus der Völkerwanderung /Regény a népvándorlás korából/) született meg. Az ismertetők azonban nem tesznek említést arról, hogy korábban egy német operaszerző, Reinhard Keiser (1674-1739) is írt egy operát hasonló, mégpedig „Fredegunda” címmel. Külön érdekesség, hogy ha nem tekintjük a hónapok és a napok közötti eltérést, a két szerző születési éve között pontosan 200 év különbség van, de elhalálozásuk éve között is ugyanennyi az eltérés. Franz Schmidt 1874-ben született, és 1939-ben halt meg. Reinkarnáció lenne? Franz Schmidt kottázta volna le alig több, mint két évszázad elteltével a Reinhard Keiser fejében egykor megszületett, de le nem írt dallamokat? Schmidt a Fredigundis komponálásához 1916-ban látott hozzá. Keiser a Fredigunda megírását 1714 körül kezdhette el, hiszen annak ősbemutatója 1715-ben volt. Emlékezzük csak arra, hogy amikor R. Strauss megjegyezte, hogy ő ebből az operából több operát is írt volna, Schmidt arra hivatkozott, hogy ki kellett írnia magából a fejében kavargó, rengeteg zenét. Honnan jött e töméntelen zene? Lehet, hogy Keisernek az éteren keresztül átruházott, művészi hagyatéka késztette Schmidtet e hosszú mű megírására? De komolyra fordítva a szót: Keiser Fredegunda c. operáját - közel 300 évvel annak elkészülte után – 2007-ben újra előadták, és erről felvétel is készült, 2 CD, akárcsak a Fredigundis esetében. Ld. itt: [url] https://www.amazon.com/gp/product/B001LKLKTS/ref=s9_simh_hd_bw_b1M_p15_d0_i1?pf_rd_m=ATVPDKIKX0DER&pf_rd_s=merchandised-search-4&pf_rd_r=TWMR5ENM55YGG0Y7ADQ5&pf_rd_t=101&pf_rd_p=3efdf608-8940-5d10-9ece-e83efc107b58&pf_rd_i=84; Fredegunda, Naxos lemezen [/url] Keiser operájának a szövegkönyve Francesco Silvani Fredegundájának olasz eredetijén alapul. Izgalmas lenne összevetni e két opera szövegkönyvét és a két zenét, hiszen a két opera azonos történelmi személyekről szól. A Fredigundis története nyersfordításban, több részletben, a 202. és a 210. sz. bejegyzés között megtalálható. A Fredegunda szövegkönyve itt olvasható: [url] http://digital.staatsbibliothek-berlin.de/werkansicht?PPN=PPN685181537&DMDID=DMDLOG_0000&PHYSID=PHYS_0005; Fredegunda [/url] További információ Reinhard Keiserről és a Fredegunda c. opera röviden összefoglalt cselekményéről az alábbi linken található: [url] https://de.wikipedia.org/wiki/Fredegunda; Fredegunda – barokk opera; szerző: Reinhard Keiser [/url]
1729. sz. bejegyzésemben feltüntettem azt a 2 CD-ből álló felvételt, amelyen Franz Schmidt Fredigundis c. operája (bár helyenként rossz minőségben) de teljes egészében meghallgatható. Nincs tudomásom arról, hogy e CD-k elkészültét követően e mű felvételét bárki is jobb minőségben megjelentette volna. Bárcsak tévednék! Ismeretes, hogy ennek az operának a története Felix Dahn regénye nyomán (Roman aus der Völkerwanderung /Regény a népvándorlás korából/) született meg. Az ismertetők azonban nem tesznek említést arról, hogy korábban egy német operaszerző, Reinhard Keiser (1674-1739) is írt egy operát hasonló, mégpedig „Fredegunda” címmel. Külön érdekesség, hogy ha nem tekintjük a hónapok és a napok közötti eltérést, a két szerző születési éve között pontosan 200 év különbség van, de elhalálozásuk éve között is ugyanennyi az eltérés. Franz Schmidt 1874-ben született, és 1939-ben halt meg. Reinkarnáció lenne? Franz Schmidt kottázta volna le alig több, mint két évszázad elteltével a Reinhard Keiser fejében egykor megszületett, de le nem írt dallamokat? Schmidt a Fredigundis komponálásához 1916-ban látott hozzá. Keiser a Fredigunda megírását 1714 körül kezdhette el, hiszen annak ősbemutatója 1715-ben volt. Emlékezzük csak arra, hogy amikor R. Strauss megjegyezte, hogy ő ebből az operából több operát is írt volna, Schmidt arra hivatkozott, hogy ki kellett írnia magából a fejében kavargó, rengeteg zenét. Honnan jött e töméntelen zene? Lehet, hogy Keisernek az éteren keresztül átruházott, művészi hagyatéka késztette Schmidtet e hosszú mű megírására? De komolyra fordítva a szót: Keiser Fredegunda c. operáját - közel 300 évvel annak elkészülte után – 2007-ben újra előadták, és erről felvétel is készült, 2 CD, akárcsak a Fredigundis esetében. Ld. itt: [url] https://www.amazon.com/gp/product/B001LKLKTS/ref=s9_simh_hd_bw_b1M_p15_d0_i1?pf_rd_m=ATVPDKIKX0DER&pf_rd_s=merchandised-search-4&pf_rd_r=TWMR5ENM55YGG0Y7ADQ5&pf_rd_t=101&pf_rd_p=3efdf608-8940-5d10-9ece-e83efc107b58&pf_rd_i=84; Fredegunda, Naxos lemezen [/url] Keiser operájának a szövegkönyve Francesco Silvani Fredegundájának olasz eredetijén alapul. Izgalmas lenne összevetni e két opera szövegkönyvét és a két zenét, hiszen a két opera azonos történelmi személyekről szól. A Fredigundis története nyersfordításban, több részletben, a 202. és a 210. sz. bejegyzés között megtalálható. A Fredegunda szövegkönyve itt olvasható: [url] http://digital.staatsbibliothek-berlin.de/werkansicht?PPN=PPN685181537&DMDID=DMDLOG_0000&PHYSID=PHYS_0005; Fredegunda [/url] További információ Reinhard Keiserről és a Fredegunda c. opera röviden összefoglalt cselekményéről az alábbi linken található: [url] https://de.wikipedia.org/wiki/Fredegunda; Fredegunda – barokk opera; szerző: Reinhard Keiser [/url]
2181 smaragd 2016-07-27 08:45:16 [Válasz erre: 2180 smaragd 2016-07-27 07:09:33]
[url]https://youtu.be/oXmEyzG4txM;Lakklemez-felvétel[/url]
[url]https://youtu.be/oXmEyzG4txM;Lakklemez-felvétel[/url]
2180 smaragd 2016-07-27 07:09:33 [Válasz erre: 2179 smaragd 2016-07-26 12:18:08]
Franz Schmidt: Zwischenspiel und Karnevalmusik aus "Notre Dame" (1902-1903) [url]http://www.universaledition.com/komponisten-und-werke/Franz-Schmidt/Zwischenspiel-Karnevalmusik/komponist/647/werk/7307;rövid részlet, universaledition[/url] [url]https://youtu.be/oXmEyzG4txM;Zwischenspiel,Ferdinand Leitner vezényel,laklemez-felvétel[/url]
Franz Schmidt: Zwischenspiel und Karnevalmusik aus "Notre Dame" (1902-1903) [url]http://www.universaledition.com/komponisten-und-werke/Franz-Schmidt/Zwischenspiel-Karnevalmusik/komponist/647/werk/7307;rövid részlet, universaledition[/url] [url]https://youtu.be/oXmEyzG4txM;Zwischenspiel,Ferdinand Leitner vezényel,laklemez-felvétel[/url]
2179 smaragd 2016-07-26 12:18:08 [Válasz erre: 2168 smaragd 2016-07-22 20:42:03]
Wiener Symphoniker Frühling in Wien Yakov Kreizberg Dirigent Franz Schmidt: Zwischenspiel und "Karnevalmusik" aus der romantischen Oper "Notre Dame" [url]http://www.wienersymphoniker.at/archiv/konzert/pid/000000e9h58h000179e0;7. April 2007[/url]
Wiener Symphoniker Frühling in Wien Yakov Kreizberg Dirigent Franz Schmidt: Zwischenspiel und "Karnevalmusik" aus der romantischen Oper "Notre Dame" [url]http://www.wienersymphoniker.at/archiv/konzert/pid/000000e9h58h000179e0;7. April 2007[/url]
2178 Ardelao 2016-07-25 18:46:19 [Válasz erre: 2177 Ardelao 2016-07-25 18:40:09]
Többet nem próbálkozom, inkább idézem: Fritz Soot: „Das Sängerlexikon schreibt über ihn: Soot, Fritz, Tenor, * 20.8.1878 Wellersweiler bei Neunkirchen (Saar), † 9.6.1965 Berlin; er war 1900-07 als Schauspieler am Hoftheater von Karlsruhe tätig, studierte aber gleichzeitig Gesang (später noch Schüler von Karl Scheidemantel in Dresden). Er debütierte 1908 an der Hofoper von Dresden als Tonio in der »Regimentstochter« von Donizetti. An diesem Opernhaus sang er am 25.1.1909 eine kleine Partie in der Uraufführung von »Elektra«, am 26.1.1911 in der Uraufführung des »Rosenkavaliers« von R. Strauss die Partie des italienischen Sängers. 1913 nahm er dort an der Uraufführung der Oper »Coeur As« von E. Künneke teil. Während des Ersten Weltkrieges diente er in der deutschen Armee. 1918 nahm er seine Karriere an der Stuttgarter Oper wieder auf, wo er vom lyrischen in das heldische Tenorfach wechselte und sich auf den Wagner-Gesang spezialisierte. Am 21.10.1919 wirkte er dort in der Uraufführung der Oper »Die Kronenbraut« (»Kronbruden«) von Ture Rangström mit. Bis 1922 sang er in Stuttgart und war dann 1922-44 gefeiertes Mitglied der Berliner Staatsoper. Hier sang er am am 21.10.1924 in der Uraufführung von Ernst Kreneks Oper »Die Zwingburg«, am 14.12.1925 in der Uraufführung des »Wozzeck« von Alban Berg die Partie des Tambourmajors. Er trat an der Staatsoper Berlin weiter in den Uraufführungen der Opern »Fredigundis« von Franz Schmidt (19.12.1922), »Christoph Columbus« von Darius Milhaud (5.5.1930), »Das Herz« von Hans Pfitzner (12.11.1931), »Der Prinz von Homburg« von Paul Graener (1935) und in den Erstaufführungen der Opern »Jenufa« von Janácek (1924 als Laça) und »Mefistofele« von Boito auf. Ferner sang er in den Uraufführungen, »Doktor Faust« von Busoni (1927 als Mephistopheles) und »Schwanda der Dudelsackpfeifer« von J. Weinberger (1929 als Babinski). 1930 wirke er an der Berliner Kroll-Oper in der deutschen Erstaufführung von Janáceks »Aus einem Totenhaus« mit. 1924-31 hörte man ihn bei den Festspielen von Zoppot als Siegmund, als Siegfried, als Parsifal und als Lohengrin. 1921 zu Gast an der Wiener Staatsoper, 1927 nochmals an der Staatsoper Dresden. Er trat frühzeitig für das Musikschaffen von Arnold Schönberg ein, und galt als hervorragender Interpet der Partie des Waldemar in den »Gurreliedern« dieses Komponisten. Er gastierte 1924-25 an der Covent Garden Oper London als Walther von Stolzing, als Tristan und als Siegfried. Seit 1935 wirkte er an der Berliner Staatsoper als Spielleiter und Chef des künstlerischen Betriebsbüros. 1946-52 sang er wieder an der Staatsoper Berlin Partien aus dem Charakterfach, 1946-48 zugleich an der Städtischen Oper Berlin. Am 17.3.1951 wirkte er an der Staatsoper Berlin in der Uraufführung der Oper »Das Verhör des Lukullus« von Dessau mit.”
Többet nem próbálkozom, inkább idézem: Fritz Soot: „Das Sängerlexikon schreibt über ihn: Soot, Fritz, Tenor, * 20.8.1878 Wellersweiler bei Neunkirchen (Saar), † 9.6.1965 Berlin; er war 1900-07 als Schauspieler am Hoftheater von Karlsruhe tätig, studierte aber gleichzeitig Gesang (später noch Schüler von Karl Scheidemantel in Dresden). Er debütierte 1908 an der Hofoper von Dresden als Tonio in der »Regimentstochter« von Donizetti. An diesem Opernhaus sang er am 25.1.1909 eine kleine Partie in der Uraufführung von »Elektra«, am 26.1.1911 in der Uraufführung des »Rosenkavaliers« von R. Strauss die Partie des italienischen Sängers. 1913 nahm er dort an der Uraufführung der Oper »Coeur As« von E. Künneke teil. Während des Ersten Weltkrieges diente er in der deutschen Armee. 1918 nahm er seine Karriere an der Stuttgarter Oper wieder auf, wo er vom lyrischen in das heldische Tenorfach wechselte und sich auf den Wagner-Gesang spezialisierte. Am 21.10.1919 wirkte er dort in der Uraufführung der Oper »Die Kronenbraut« (»Kronbruden«) von Ture Rangström mit. Bis 1922 sang er in Stuttgart und war dann 1922-44 gefeiertes Mitglied der Berliner Staatsoper. Hier sang er am am 21.10.1924 in der Uraufführung von Ernst Kreneks Oper »Die Zwingburg«, am 14.12.1925 in der Uraufführung des »Wozzeck« von Alban Berg die Partie des Tambourmajors. Er trat an der Staatsoper Berlin weiter in den Uraufführungen der Opern »Fredigundis« von Franz Schmidt (19.12.1922), »Christoph Columbus« von Darius Milhaud (5.5.1930), »Das Herz« von Hans Pfitzner (12.11.1931), »Der Prinz von Homburg« von Paul Graener (1935) und in den Erstaufführungen der Opern »Jenufa« von Janácek (1924 als Laça) und »Mefistofele« von Boito auf. Ferner sang er in den Uraufführungen, »Doktor Faust« von Busoni (1927 als Mephistopheles) und »Schwanda der Dudelsackpfeifer« von J. Weinberger (1929 als Babinski). 1930 wirke er an der Berliner Kroll-Oper in der deutschen Erstaufführung von Janáceks »Aus einem Totenhaus« mit. 1924-31 hörte man ihn bei den Festspielen von Zoppot als Siegmund, als Siegfried, als Parsifal und als Lohengrin. 1921 zu Gast an der Wiener Staatsoper, 1927 nochmals an der Staatsoper Dresden. Er trat frühzeitig für das Musikschaffen von Arnold Schönberg ein, und galt als hervorragender Interpet der Partie des Waldemar in den »Gurreliedern« dieses Komponisten. Er gastierte 1924-25 an der Covent Garden Oper London als Walther von Stolzing, als Tristan und als Siegfried. Seit 1935 wirkte er an der Berliner Staatsoper als Spielleiter und Chef des künstlerischen Betriebsbüros. 1946-52 sang er wieder an der Staatsoper Berlin Partien aus dem Charakterfach, 1946-48 zugleich an der Städtischen Oper Berlin. Am 17.3.1951 wirkte er an der Staatsoper Berlin in der Uraufführung der Oper »Das Verhör des Lukullus« von Dessau mit.”
2177 Ardelao 2016-07-25 18:40:09 [Válasz erre: 2176 Ardelao 2016-07-25 18:37:58]
Az imént nem sikerült rendesen a beillesztés. Pótolom: [url] http://mainly77.rssing.com/browser.php?indx=6300896&last=1&item=17; Soot, Fritz itt. [url]
Az imént nem sikerült rendesen a beillesztés. Pótolom: [url] http://mainly77.rssing.com/browser.php?indx=6300896&last=1&item=17; Soot, Fritz itt. [url]
2176 Ardelao 2016-07-25 18:37:58 [Válasz erre: 2175 Ardelao 2016-07-25 15:51:06]
[url] https://archive.org/stream/fredigundis00schm#page/n3/mode/2up; A Fredigundis c. opera partitúrája [/url] (Könnyebben kezelhető, mint a 2175. sz. bejegyzésemben szereplő.) Időközben - az elfeledett operaénekesekről szóló megemlékezéseket böngészve - rábukkantam a Fritz Soot tenorénekesről írottakra, aki - számtalan szerepe mellett - 1922-ben a Fredigundis berlini ősbemutatóján is énekelt. Az énekesről megjelent korabeli írások /ld. itt: [url] http://operaonpaper.blogspot.hu/2015/04/artikel-uber-den-tenor-fritz-soot-1878.html; Artikel über den Tenor Fritz Soot (1878-1965) [/url] elismeréssel szólnak róla. Szép hangját állítólag sokáig megőrizte. Még 80 éves korában is csodálatos dalfelvételeket készítettek vele. [url] http://mainly77.rssing.com/browser.php?indx=6300896&last=1&item=17; Soot, Fritz itt. [url] Az alábbi hivatkozást megnyitva hallhatjuk énekhangját; egy kis részletet találunk Csajkovszkij Anyeginjéből, bár a felvétel igen rossz. Ebből nyilvánvalóan nem lehet megítélni, hogy Soot valójában hogyan énekelt. (A Fredigundisból – sajnos – nem találtam vele felvételt.) A korabeli kritikák azonban kiemelik szerepeinek végletekig precíz kidolgozását mind zenei, mind nyelvi szempontból. Gondosan ügyelt arra, hogy a szöveg, amelyet énekel, érthető legyen. [url] http://forgottenoperasingers.blogspot.hu/2014/08/fritz-soot-tenor-wellersweiler.html; Soot énekli Lenszkij áriáját. [/url]
[url] https://archive.org/stream/fredigundis00schm#page/n3/mode/2up; A Fredigundis c. opera partitúrája [/url] (Könnyebben kezelhető, mint a 2175. sz. bejegyzésemben szereplő.) Időközben - az elfeledett operaénekesekről szóló megemlékezéseket böngészve - rábukkantam a Fritz Soot tenorénekesről írottakra, aki - számtalan szerepe mellett - 1922-ben a Fredigundis berlini ősbemutatóján is énekelt. Az énekesről megjelent korabeli írások /ld. itt: [url] http://operaonpaper.blogspot.hu/2015/04/artikel-uber-den-tenor-fritz-soot-1878.html; Artikel über den Tenor Fritz Soot (1878-1965) [/url] elismeréssel szólnak róla. Szép hangját állítólag sokáig megőrizte. Még 80 éves korában is csodálatos dalfelvételeket készítettek vele. [url] http://mainly77.rssing.com/browser.php?indx=6300896&last=1&item=17; Soot, Fritz itt. [url] Az alábbi hivatkozást megnyitva hallhatjuk énekhangját; egy kis részletet találunk Csajkovszkij Anyeginjéből, bár a felvétel igen rossz. Ebből nyilvánvalóan nem lehet megítélni, hogy Soot valójában hogyan énekelt. (A Fredigundisból – sajnos – nem találtam vele felvételt.) A korabeli kritikák azonban kiemelik szerepeinek végletekig precíz kidolgozását mind zenei, mind nyelvi szempontból. Gondosan ügyelt arra, hogy a szöveg, amelyet énekel, érthető legyen. [url] http://forgottenoperasingers.blogspot.hu/2014/08/fritz-soot-tenor-wellersweiler.html; Soot énekli Lenszkij áriáját. [/url]
2175 Ardelao 2016-07-25 15:51:06
[url] http://imslp.org/wiki/Fredigundis_(Schmidt,_Franz); Fredigundis (Schmidt, Franz) [/url]
[url] http://imslp.org/wiki/Fredigundis_(Schmidt,_Franz); Fredigundis (Schmidt, Franz) [/url]
2174 smaragd 2016-07-24 16:30:17 [Válasz erre: 2173 smaragd 2016-07-24 15:21:01]
Az alábbi bejegyzéshez még két link tartozik: [url]http://www.ebay.com/itm/Franz-Schmidt-Symphony-4-Rudolf-Moralt-cond-Vienna-Sym-Orch-Epic-mono-LC-3164-/331769623651;Rudolf Moralt,CD[/url] [url]http://www.musicweb-international.com/classrev/2011/Jan11/Schmidt4_8572118.htm;Bob Briggs ismertetője[/url]
Az alábbi bejegyzéshez még két link tartozik: [url]http://www.ebay.com/itm/Franz-Schmidt-Symphony-4-Rudolf-Moralt-cond-Vienna-Sym-Orch-Epic-mono-LC-3164-/331769623651;Rudolf Moralt,CD[/url] [url]http://www.musicweb-international.com/classrev/2011/Jan11/Schmidt4_8572118.htm;Bob Briggs ismertetője[/url]
2173 smaragd 2016-07-24 15:21:01 [Válasz erre: 2168 smaragd 2016-07-22 20:42:03]
Franz Schmidt 4. szimfóniájának legjobb lemezeként említik az 1955-ben felvett előadást, amelyen Rudolf Moralt vezényli a Wiener Symphoniker zenekart. 1954-ben három koncerten játszották ezt a művet a Musikvereinben, október 20.,21.,22-én, 1818,1821,1822 bejegyzések. Franz Schmidt: Symphonie Nr. 4 C-Dur [url]https://youtu.be/uRvTthQ3vmU;Rudolf Moralt vezényel[/url]
Franz Schmidt 4. szimfóniájának legjobb lemezeként említik az 1955-ben felvett előadást, amelyen Rudolf Moralt vezényli a Wiener Symphoniker zenekart. 1954-ben három koncerten játszották ezt a művet a Musikvereinben, október 20.,21.,22-én, 1818,1821,1822 bejegyzések. Franz Schmidt: Symphonie Nr. 4 C-Dur [url]https://youtu.be/uRvTthQ3vmU;Rudolf Moralt vezényel[/url]
2172 smaragd 2016-07-23 15:20:11
1969-ben a mai napon hozta az esti újság, a Rádió és a Televízió Kemény Egon kétszeres Erkel-díjas zeneszerző halálának hírét. Franz Schmidt tanítványa volt az 1920-as évek közepén. A köztiszteletben álló, nagyra becsült és közszeretetnek örvendő Franz Schmidt ekkor már a bécsi Akadémia igazgatója volt. Korábbi bejegyzéseinkben visszaemlékezések útján ezek az idők felidézhetők. Kemény Egon zeneszerzést és zongorajátékot tanult tőle. Az, hogy milyen sokáig híre volt ennek, Sonkoly István írásából is kitűnik: "Kemény Egon Bécsben végzett Schmidtnél, s az osztrák zenei atmoszféra éreztette hatását nála. Sok a melodramatikus elem darabjaiban." Ezt a megállapítást "Megzenésített Juhász Gyula-versek" című munkájában teszi, amely az interneten elérhető. Kemény Egon 1945 előtt és után klasszikus költők verseire komponált dalokat, amelyeket kiváló énekeseink énekeltek: Basilides Mária, Anday Piroska, Gyurkovics Mária, Székely Mihály, Rösler Endre, Melis György, Simándy József és mások. Megemlítem még ezen a napon szimfonikus műveinek némelyikét,amelyeket a Rádió mutatott be: Kemény Egon: "Könnyűzene vonósokra", "Könnyűzene fúvósokra", "Keringő rapszódia" "Eső és napsütés" "Különös dallam".
1969-ben a mai napon hozta az esti újság, a Rádió és a Televízió Kemény Egon kétszeres Erkel-díjas zeneszerző halálának hírét. Franz Schmidt tanítványa volt az 1920-as évek közepén. A köztiszteletben álló, nagyra becsült és közszeretetnek örvendő Franz Schmidt ekkor már a bécsi Akadémia igazgatója volt. Korábbi bejegyzéseinkben visszaemlékezések útján ezek az idők felidézhetők. Kemény Egon zeneszerzést és zongorajátékot tanult tőle. Az, hogy milyen sokáig híre volt ennek, Sonkoly István írásából is kitűnik: "Kemény Egon Bécsben végzett Schmidtnél, s az osztrák zenei atmoszféra éreztette hatását nála. Sok a melodramatikus elem darabjaiban." Ezt a megállapítást "Megzenésített Juhász Gyula-versek" című munkájában teszi, amely az interneten elérhető. Kemény Egon 1945 előtt és után klasszikus költők verseire komponált dalokat, amelyeket kiváló énekeseink énekeltek: Basilides Mária, Anday Piroska, Gyurkovics Mária, Székely Mihály, Rösler Endre, Melis György, Simándy József és mások. Megemlítem még ezen a napon szimfonikus műveinek némelyikét,amelyeket a Rádió mutatott be: Kemény Egon: "Könnyűzene vonósokra", "Könnyűzene fúvósokra", "Keringő rapszódia" "Eső és napsütés" "Különös dallam".
2171 Ardelao 2016-07-23 10:23:07 [Válasz erre: 2170 Ardelao 2016-07-23 10:13:25]
És, ahol még a Karácsonyi pasztorálé szerepel: [url] http://www.lehrbaumer.com/ecds.htm; Egy 2014-ben megjelent CD: ORGEL - Liederreise [/url] Angelika Kirchschlager - Mezzosopran Robert Lehrbaumer – Orgel Das Programm der gefeierten "Orgel-Liederreise" in September 2014: Lieder und Arien: ANTIPHON Salve Regina BACH "Wachet auf, ruft uns die Stimme", "Lobet den Herren", "Jesus bleibet meine Freude" HÄNDEL O thou that tellest good tidings to Zion GIORDANI Caro mio ben BEETHOVEN Die Ehre Gottes aus der Natur FRANCK Panis angelicus MENDELSSOHN-BARTHOLDY Sei stille dem Herrn DVORAK Herr! nun sing’ ich Dir ein neues Lied; inflammatus et accensus BRUCKNER Ave Maria CACCINI Ave Maria BACH/GOUNOD Ave Maria Orgelwerke: MOZART Andante F-Dur KV 616 SCHMIDT "Alleluja", "Weihnachtspastorale" FRANCK Piece heroique VIERNE Toccata b-Moll
És, ahol még a Karácsonyi pasztorálé szerepel: [url] http://www.lehrbaumer.com/ecds.htm; Egy 2014-ben megjelent CD: ORGEL - Liederreise [/url] Angelika Kirchschlager - Mezzosopran Robert Lehrbaumer – Orgel Das Programm der gefeierten "Orgel-Liederreise" in September 2014: Lieder und Arien: ANTIPHON Salve Regina BACH "Wachet auf, ruft uns die Stimme", "Lobet den Herren", "Jesus bleibet meine Freude" HÄNDEL O thou that tellest good tidings to Zion GIORDANI Caro mio ben BEETHOVEN Die Ehre Gottes aus der Natur FRANCK Panis angelicus MENDELSSOHN-BARTHOLDY Sei stille dem Herrn DVORAK Herr! nun sing’ ich Dir ein neues Lied; inflammatus et accensus BRUCKNER Ave Maria CACCINI Ave Maria BACH/GOUNOD Ave Maria Orgelwerke: MOZART Andante F-Dur KV 616 SCHMIDT "Alleluja", "Weihnachtspastorale" FRANCK Piece heroique VIERNE Toccata b-Moll
2170 Ardelao 2016-07-23 10:13:25
[url] https://www.youtube.com/watch?v=xfs5Emnpwc0; Präludium in A-Dur (Franz Schmidt) - Peter Peinstingl [/url] „Peter Peinstingl (Peter Planyavsky tanítványa) játssza Franz Schmidt A-dúr Prelúdium és fúga c. szerzeményét a bécsi Szent Orsolya Egyetemi templom Hradetzky orgonáján, egy 2009. december 19-i előadásról készült felvételen.” „Franz Schmidtet Max Reger „ellentétének” tekinthetjük. A 'Karácsonyi pasztorálé'-nak (Weihnachtspastorale) nevezett Prelúdium - nemcsak azért, mert csodálatosan békés hangulatával tökéletesen megfelel a karácsonyi idillnek, hanem valószínűleg azért is, mert először 1934. december 24-én került bemutatásra - az első részben igen egyszerű, népdalszerűen diatonikus, míg a középső részben lágy kromatikus disszonancia-hatásokat mutat. Az első rész megismétlése után egy kis kóda zárja le a bölcsődalra emlékeztető, kedves zenét. Merően álomszerű a gondosan kidolgozott fúgatéma (Tranquillo), amely motívumai tekintetében a Prelúdium témájából alakult ki. A fúga egyetlen erőteljes fokozódás, amelynek során az egyes témák az összhang vonatkozásában mindig új értelmezést nyernek. Szép, ahogyan befejezéskor az egész mű kerekké válik, azáltal, hogy az orgonán előadott, ünnepélyes korálban ismét megjelenik a Prelúdium fő témája. A kör bezárult.” (Prof. Rudolf Scholz)
[url] https://www.youtube.com/watch?v=xfs5Emnpwc0; Präludium in A-Dur (Franz Schmidt) - Peter Peinstingl [/url] „Peter Peinstingl (Peter Planyavsky tanítványa) játssza Franz Schmidt A-dúr Prelúdium és fúga c. szerzeményét a bécsi Szent Orsolya Egyetemi templom Hradetzky orgonáján, egy 2009. december 19-i előadásról készült felvételen.” „Franz Schmidtet Max Reger „ellentétének” tekinthetjük. A 'Karácsonyi pasztorálé'-nak (Weihnachtspastorale) nevezett Prelúdium - nemcsak azért, mert csodálatosan békés hangulatával tökéletesen megfelel a karácsonyi idillnek, hanem valószínűleg azért is, mert először 1934. december 24-én került bemutatásra - az első részben igen egyszerű, népdalszerűen diatonikus, míg a középső részben lágy kromatikus disszonancia-hatásokat mutat. Az első rész megismétlése után egy kis kóda zárja le a bölcsődalra emlékeztető, kedves zenét. Merően álomszerű a gondosan kidolgozott fúgatéma (Tranquillo), amely motívumai tekintetében a Prelúdium témájából alakult ki. A fúga egyetlen erőteljes fokozódás, amelynek során az egyes témák az összhang vonatkozásában mindig új értelmezést nyernek. Szép, ahogyan befejezéskor az egész mű kerekké válik, azáltal, hogy az orgonán előadott, ünnepélyes korálban ismét megjelenik a Prelúdium fő témája. A kör bezárult.” (Prof. Rudolf Scholz)
2169 Ardelao 2016-07-23 10:06:35 [Válasz erre: 2167 Ardelao 2016-07-22 11:39:59]
Elnézést, elütöttem egy szót (meglehetősen komikusan). Helyesen: .... "legkedvesebb" hangszere.....
Elnézést, elütöttem egy szót (meglehetősen komikusan). Helyesen: .... "legkedvesebb" hangszere.....
2168 smaragd 2016-07-22 20:42:03 [Válasz erre: 2155 smaragd 2016-07-17 19:43:40]
Wiener Symphoniker Fabio Luisi Dirigent Franz Schmidt: Symphonie Nr. 4 C-Dur [url]http://www.wienersymphoniker.at/archiv/konzert/pid/000000e9h58h00017968;10. Jänner 2007[/url]
Wiener Symphoniker Fabio Luisi Dirigent Franz Schmidt: Symphonie Nr. 4 C-Dur [url]http://www.wienersymphoniker.at/archiv/konzert/pid/000000e9h58h00017968;10. Jänner 2007[/url]
2167 Ardelao 2016-07-22 11:39:59
Tekintettel arra, hogy Franz Schmidt legkevesebb hangszere az orgona volt, és orgonaműveit bizonyára még azok is kedvelik, akik egyébként nem túlzottan lelkesednek e zeneszerző műveiért, talán érdeklődésre tarthat számot az Osztrák Orgonafórumtól online megrendelhető kiadvány, ld. itt: [url] http://www.edition-lade.com/h__orgelforum/a_Orgelforum_Hauptliste.htm#heiller; Michael Gailit: Das Orgelsoloschaffen von Franz Schmidt (1874-1939) [/url] [u] Tartalomjegyzék: [/url] „Vorwort Chronologische Schaffensübersicht Die Orgelwerke: - Variationen über ein Thema von Christoph Willibald Gluck - Variationen und Fuge über ein eigenes Thema in D-Dur (»Fredigundis«) - Fantasie und Fuge D-Dur - Präludium und Fuge Es-Dur - Toccata C-Dur - Chaconne in cis-Moll - Vier kleine Choralvorspiele »O Ewigkeit, du Donnerwort« »Was mein Gott will« »O, wie selig seid ihr doch ihr Frommen« »Nun danket alle Gott« - Fuge F-Dur - Präludium und Fuge C-Dur - Vier kleine Präludien und Fugen (Es-Dur - c-Moll - G-Dur - D-Dur) - Choralvorspiel zu Joseph Haydns »Gott erhalte« - Choralvorspiel »Der Heiland ist erstanden« - Präludium und Fuge A-Dur - Tokkata und Fuge As-Dur - Zwei Zwischenspiele aus dem Oratorium »Das Buch mit sieben Siegeln« Zu den Schlussakkorden in den Orgelwerken Franz Schmidts”
Tekintettel arra, hogy Franz Schmidt legkevesebb hangszere az orgona volt, és orgonaműveit bizonyára még azok is kedvelik, akik egyébként nem túlzottan lelkesednek e zeneszerző műveiért, talán érdeklődésre tarthat számot az Osztrák Orgonafórumtól online megrendelhető kiadvány, ld. itt: [url] http://www.edition-lade.com/h__orgelforum/a_Orgelforum_Hauptliste.htm#heiller; Michael Gailit: Das Orgelsoloschaffen von Franz Schmidt (1874-1939) [/url] [u] Tartalomjegyzék: [/url] „Vorwort Chronologische Schaffensübersicht Die Orgelwerke: - Variationen über ein Thema von Christoph Willibald Gluck - Variationen und Fuge über ein eigenes Thema in D-Dur (»Fredigundis«) - Fantasie und Fuge D-Dur - Präludium und Fuge Es-Dur - Toccata C-Dur - Chaconne in cis-Moll - Vier kleine Choralvorspiele »O Ewigkeit, du Donnerwort« »Was mein Gott will« »O, wie selig seid ihr doch ihr Frommen« »Nun danket alle Gott« - Fuge F-Dur - Präludium und Fuge C-Dur - Vier kleine Präludien und Fugen (Es-Dur - c-Moll - G-Dur - D-Dur) - Choralvorspiel zu Joseph Haydns »Gott erhalte« - Choralvorspiel »Der Heiland ist erstanden« - Präludium und Fuge A-Dur - Tokkata und Fuge As-Dur - Zwei Zwischenspiele aus dem Oratorium »Das Buch mit sieben Siegeln« Zu den Schlussakkorden in den Orgelwerken Franz Schmidts”
2166 Ardelao 2016-07-21 23:32:16
[url] http://www.orgelwettbewerb.at/Franz-Schmidt-Orgelwettbewerb/Wettbewerb_2008_files/Doku_FSO.pdf; Rudolf Scholz - Worte zur Eröffnung des 2.Internationalen Franz-Schmidt-Orgelwettbewerbs Kitzbühel 2008 [/url] Rudolf Scholz (osztrák orgonista és zenepedagógus) a 2. Nemzetközi Franz Schmidt Orgonaverseny megnyitóján beszédét a következő szavakkal zárta: „Végezetül engedjék meg, hogy néhány szót idézzek Franz Schmidt személyiségével kapcsolatban: ’Franz Schmidtről, a zenészről és tanárról, számos anekdota hihetetelen dolgokat állít; olyanokat, hogy képes volt – gyakorlás nélkül – még a virtuózókat is ámulatba ejtően zongorázni, hogy kívülről tudta a legnehezebb szimfónia- és operapartitúrákat vagy az összes zongoraversenyét, Bachtól kezdve Brahms, Csajkovszkij vagy Grieg műveiig. Schmidt öröksége sok tanítványában él tovább, és sokuknál érezhető az a zenei felfogás, amely a bécsi előadóművészetet jellemzi, mind a bécsi zongora- vagy orgonaoktatásban, mind a zeneszerzés terén. - Nagy muzsikus, nagy ember, nagy osztrák öröksége.’ …………………………………………………………… Műveit bemutatóról bemutatóra egyre inkább felfedezik és megszeretik, míg ki nem derül az, amit mi már régen tudunk, hogy ő egy nagy kor kései klasszikusa volt, és még utoljára egyesítette magában mindazt a belső gazdagságból fakadó erőt, amely a zene városának, Bécs dicsőségének az alapja.” A 2008. évi, kitzbüheli, nemzetközi orgonaversenyen Szabó András és Szeles Péter vett részt. Szeles Péterről már korábban szóltunk. Szabó András 2008-ban e versenyen 2. díjat nyert. Megérdemli, hogy e fórumon róla is említést tegyünk.
[url] http://www.orgelwettbewerb.at/Franz-Schmidt-Orgelwettbewerb/Wettbewerb_2008_files/Doku_FSO.pdf; Rudolf Scholz - Worte zur Eröffnung des 2.Internationalen Franz-Schmidt-Orgelwettbewerbs Kitzbühel 2008 [/url] Rudolf Scholz (osztrák orgonista és zenepedagógus) a 2. Nemzetközi Franz Schmidt Orgonaverseny megnyitóján beszédét a következő szavakkal zárta: „Végezetül engedjék meg, hogy néhány szót idézzek Franz Schmidt személyiségével kapcsolatban: ’Franz Schmidtről, a zenészről és tanárról, számos anekdota hihetetelen dolgokat állít; olyanokat, hogy képes volt – gyakorlás nélkül – még a virtuózókat is ámulatba ejtően zongorázni, hogy kívülről tudta a legnehezebb szimfónia- és operapartitúrákat vagy az összes zongoraversenyét, Bachtól kezdve Brahms, Csajkovszkij vagy Grieg műveiig. Schmidt öröksége sok tanítványában él tovább, és sokuknál érezhető az a zenei felfogás, amely a bécsi előadóművészetet jellemzi, mind a bécsi zongora- vagy orgonaoktatásban, mind a zeneszerzés terén. - Nagy muzsikus, nagy ember, nagy osztrák öröksége.’ …………………………………………………………… Műveit bemutatóról bemutatóra egyre inkább felfedezik és megszeretik, míg ki nem derül az, amit mi már régen tudunk, hogy ő egy nagy kor kései klasszikusa volt, és még utoljára egyesítette magában mindazt a belső gazdagságból fakadó erőt, amely a zene városának, Bécs dicsőségének az alapja.” A 2008. évi, kitzbüheli, nemzetközi orgonaversenyen Szabó András és Szeles Péter vett részt. Szeles Péterről már korábban szóltunk. Szabó András 2008-ban e versenyen 2. díjat nyert. Megérdemli, hogy e fórumon róla is említést tegyünk.
2165 smaragd 2016-07-21 13:30:23 [Válasz erre: 2162 Carillon 2016-07-20 14:08:33]
A Mátyás-templomban az alábbi dátummal találtam meg a zenei programot, sajnos műsor nélkül, de most itt a fórumon pontosan feljegyeztük: [url]http://www.muzsikalendarium.hu/index.php?area=events&id_event=4915&b=detail;Kovács Róbert orgonaestje[/url] Franz Schmidt: Chaconne in cis (1925) [url]https://youtu.be/M4VOHJ0XT04;Robert Kovács[/url]
A Mátyás-templomban az alábbi dátummal találtam meg a zenei programot, sajnos műsor nélkül, de most itt a fórumon pontosan feljegyeztük: [url]http://www.muzsikalendarium.hu/index.php?area=events&id_event=4915&b=detail;Kovács Róbert orgonaestje[/url] Franz Schmidt: Chaconne in cis (1925) [url]https://youtu.be/M4VOHJ0XT04;Robert Kovács[/url]
2164 Ardelao 2016-07-21 04:38:36 [Válasz erre: 2162 Carillon 2016-07-20 14:08:33]
Szívből örülök a 2162. sz. alatti bejegyzésnek! Bízom abban, hogy hamarosan adottak lesznek a feltételek ahhoz, hogy újra hallhassuk neves orgonaművészünket Magyarországon is játszani. De addig is, amíg nincs e szerencsében részünk, idézzük fel újra azokat a Schmidt-műveket, amelyek az ő előadásában egy korábbi CD-felvételen szerepelnek: [url] https://www.youtube.com/watch?v=6Fbe9kHN0Jc; Robert Kovács - Die symphonische Bruckner-Orgel von St. Florian (SPEKTRAL) [Full Album] [/url] „ 1. 00:00:00 Robert Kovács F. Schmidt, Präludium und Fuge D-Dur: Präludium 2. 00:04:08 Robert Kovács F. Schmidt, Präludium und Fuge D-Dur: Fuge 3. 00:11:20 Robert Kovács F. Schmidt: Chaconne cis-Moll 4. 00:44:03 Robert Kovács A. Bruckner: Präludium C-Dur 5. 00:47:15 Robert Kovács A. Bruckner, 7. Symphonie cis-Moll: Adagio” [url] http://www.koncert.hu/eloado/kovacs-robert; Kovács Róbert [/url] „1998. Bécs, Nemzetközi „Anton Heiller" Improvizációs Verseny - 2. díj, 2000. Az osztrák Kulturális Minisztérium díja, 2004. Haarlem, Nemzetközi Improvizációs Verseny - döntő, 2006. Haarlem, Nemzetközi Improvizációs Verseny - 1. díj.”
Szívből örülök a 2162. sz. alatti bejegyzésnek! Bízom abban, hogy hamarosan adottak lesznek a feltételek ahhoz, hogy újra hallhassuk neves orgonaművészünket Magyarországon is játszani. De addig is, amíg nincs e szerencsében részünk, idézzük fel újra azokat a Schmidt-műveket, amelyek az ő előadásában egy korábbi CD-felvételen szerepelnek: [url] https://www.youtube.com/watch?v=6Fbe9kHN0Jc; Robert Kovács - Die symphonische Bruckner-Orgel von St. Florian (SPEKTRAL) [Full Album] [/url] „ 1. 00:00:00 Robert Kovács F. Schmidt, Präludium und Fuge D-Dur: Präludium 2. 00:04:08 Robert Kovács F. Schmidt, Präludium und Fuge D-Dur: Fuge 3. 00:11:20 Robert Kovács F. Schmidt: Chaconne cis-Moll 4. 00:44:03 Robert Kovács A. Bruckner: Präludium C-Dur 5. 00:47:15 Robert Kovács A. Bruckner, 7. Symphonie cis-Moll: Adagio” [url] http://www.koncert.hu/eloado/kovacs-robert; Kovács Róbert [/url] „1998. Bécs, Nemzetközi „Anton Heiller" Improvizációs Verseny - 2. díj, 2000. Az osztrák Kulturális Minisztérium díja, 2004. Haarlem, Nemzetközi Improvizációs Verseny - döntő, 2006. Haarlem, Nemzetközi Improvizációs Verseny - 1. díj.”
2163 smaragd 2016-07-20 14:43:17 [Válasz erre: 2162 Carillon 2016-07-20 14:08:33]
Kedves Carillon, én is boldog vagyok, hogy találkoztak útjaink, itt az "éteren" keresztül, Franz Schmidt személyével kapcsolatosan. Köszönöm az alapításhoz fűzött szavakat! Szinte erkölcsi kötelességemnek éreztem emlékét, az akkori bécsi akadémiai légkört felidézni. Nagy reményeket fűzök a leendő budapesti, magyarországi Franz Schmidt koncertekhez, tudván tudva, hogy milyen sok nehézségbe botlunk még addig, de talán zenéje és zenepedagógiai munkásságának szellemisége nálunk is tovább élve másokat is mellénk állít. Köszönöm a bejegyzést, az említett koncertet, további sok sikert kívánok!
Kedves Carillon, én is boldog vagyok, hogy találkoztak útjaink, itt az "éteren" keresztül, Franz Schmidt személyével kapcsolatosan. Köszönöm az alapításhoz fűzött szavakat! Szinte erkölcsi kötelességemnek éreztem emlékét, az akkori bécsi akadémiai légkört felidézni. Nagy reményeket fűzök a leendő budapesti, magyarországi Franz Schmidt koncertekhez, tudván tudva, hogy milyen sok nehézségbe botlunk még addig, de talán zenéje és zenepedagógiai munkásságának szellemisége nálunk is tovább élve másokat is mellénk állít. Köszönöm a bejegyzést, az említett koncertet, további sok sikert kívánok!
2162 Carillon 2016-07-20 14:08:33
Gratulálok a Franz Schmidt-fórum ötletéhez és szeretném a példátlan és fáradhatatlan aktivitást ezúton is méltatni! A fórum léte a Franz-Schmidt-Gesellschaft jóvoltából a társaság tagjai körében ismert, habár a nyelvi akadály miatt ez csak egy "intim" öröm maradhat, számomra viszont büszkeség! Néhányszor megemlítették a nevemet, ezért szeretném hozzáfűzni, hogy a cisz-moll Chaconne-t 2006. okt. 2-án volt alkalmam játszani a Mátyás-templomban. Mihelyst lesz rá mód (mindenekelőtt megfelelő hangszer), nagyon szívesen játszanám ezt újra Mo-on, de Schmidt más műveit is természetesen! Mégegyszer köszönettel Franz Schmidt magyarországi hírnevének terjesztéséért, Kovács Róbert
Gratulálok a Franz Schmidt-fórum ötletéhez és szeretném a példátlan és fáradhatatlan aktivitást ezúton is méltatni! A fórum léte a Franz-Schmidt-Gesellschaft jóvoltából a társaság tagjai körében ismert, habár a nyelvi akadály miatt ez csak egy "intim" öröm maradhat, számomra viszont büszkeség! Néhányszor megemlítették a nevemet, ezért szeretném hozzáfűzni, hogy a cisz-moll Chaconne-t 2006. okt. 2-án volt alkalmam játszani a Mátyás-templomban. Mihelyst lesz rá mód (mindenekelőtt megfelelő hangszer), nagyon szívesen játszanám ezt újra Mo-on, de Schmidt más műveit is természetesen! Mégegyszer köszönettel Franz Schmidt magyarországi hírnevének terjesztéséért, Kovács Róbert
2161 Ardelao 2016-07-20 07:19:00 [Válasz erre: 2149 Ardelao 2016-07-15 07:57:25]
Gerhard J. Winkler Franz Schmidt, Haydns "Gott erhalte" und die Orgel c. tanulmánya kép formátumban, kivonatosan a neten is megtalálható. Ld. itt: [url] https://books.google.hu/books?id=sh3X7YoDq2wC&pg=PA565&lpg=PA565&dq=Franz+Schmidt,+Haydns+%22Gott+erhalte%22+und+die+Orgel&source=bl&ots=vfdLFI9egO&sig=-YUf-Ep8IAF0lc0_7SuF89nOgd0&hl=hu&sa=X&ved=0ahUKEwjCydaG5fTNAhVH_SwKHdmkBdMQ6AEIGjAA#v=onepage&q=Franz%20Schmidt%2C%20Haydns%20%22Gott%20erhalte%22%20und%20die%20Orgel&f=false; Franz Schmidt, Haydns "Gott erhalte" und die Orgel [/url]
Gerhard J. Winkler Franz Schmidt, Haydns "Gott erhalte" und die Orgel c. tanulmánya kép formátumban, kivonatosan a neten is megtalálható. Ld. itt: [url] https://books.google.hu/books?id=sh3X7YoDq2wC&pg=PA565&lpg=PA565&dq=Franz+Schmidt,+Haydns+%22Gott+erhalte%22+und+die+Orgel&source=bl&ots=vfdLFI9egO&sig=-YUf-Ep8IAF0lc0_7SuF89nOgd0&hl=hu&sa=X&ved=0ahUKEwjCydaG5fTNAhVH_SwKHdmkBdMQ6AEIGjAA#v=onepage&q=Franz%20Schmidt%2C%20Haydns%20%22Gott%20erhalte%22%20und%20die%20Orgel&f=false; Franz Schmidt, Haydns "Gott erhalte" und die Orgel [/url]
2160 smaragd 2016-07-19 18:01:05
Franz Schmidt: Das Buch mit sieben Siegeln Adatok, tudnivalók az oratóriumról, rövid részletek az interneten [url]http://www.universaledition.com/komponisten-und-werke/Franz-Schmidt/Das-Buch-7-Siegeln/komponist/647/werk/1794;universaledition[/url]
Franz Schmidt: Das Buch mit sieben Siegeln Adatok, tudnivalók az oratóriumról, rövid részletek az interneten [url]http://www.universaledition.com/komponisten-und-werke/Franz-Schmidt/Das-Buch-7-Siegeln/komponist/647/werk/1794;universaledition[/url]
2159 Ardelao 2016-07-19 12:54:55 [Válasz erre: 2158 Búbánat 2016-07-19 11:47:57]
Köszönjük! Mindkét beírásod "jó fogás" volt!
Köszönjük! Mindkét beírásod "jó fogás" volt!
2158 Búbánat 2016-07-19 11:47:57
Fáj Attila: AMI THOMAS MANN REGÉNYÉBEN ELSIKKADT Forrás: A Dunánál (2003. június-július) Havi kulturális folyóirat „Doktor Faustus című regényét (1947) Mann igen körültekintő előtanulmányok után írta. Az egybegyűjtött olvasmány- és beszélgetésélményekből különálló történet gömbölyödött elő: Egy regény regénye (Roman eines Romans, 1949). Ez utóbbi mintegy bolygóként a nagy regény körül kering az annak genezisére kíváncsiak osztatlan örömére. „ (Búbánat: a továbbiakban a cikk ötödik oldalától kezdődő részt másolom ide, onnantól, ami kapcsolódik a fórum névadójának egyik művéhez.) „[…] Mind az eredeti Apolló-Dafné mítosz, mind pedig a görög, római, zsidó, keresztény kultúra „vegyítő edényében”, Antiochiában létrejött Ciprián-Jusztina legenda végső kicsengése pozitív. Az első földi értelemben: „íme az isteni ambíció, melyet a földön most és mindörökké babér koszorúz.” A második égi viszonylatban tanúsítja: „íme az emelkedett földi törekvés, melyet a túlvilágon koszorúznak meg.” A kettővel szöges ellentétben áll Lever- kühnnek és Apokalipszisének teljesen negatív tanulsága. A zeneszerző és oratóriuma nem nyeri el sem az említett földi, sem az égi babérkoszorút. A zenemű és alkotója földalatti, sátáni erők hitvallója. Thomas Mann az ő történetükkel akar véget vetni a németeket örökké kísértő Faust-témának. Biztató, pozitív kiút belőle csak egy modern visszatérés lehetett volna a calderóni és a megelőző ősforrásokhoz. Azonban ezeket Mann, mint láttuk, lecsonkolta történetéről. Rendkívül szellemesen érzékelteti az író ezt a lecsonkolást. Egy reneszánsz kori gyűrűvel, melyet Leverkühn az Apokalipszis komponálása közben a bal kezén visel. Az ékköves gyűrűn szóban jut kifejezésre Apóik) és a babércserje összeférhetetlensége. Az utóbbi elborzad az isten megjelenésétől templomában, mely eresztékeiben inog meg Apolló eljöttékor. Smaragdkőre kivésett Kallimachosz-sorai tanúsítják az elborzadást: „Mekkora reszketés rázta Apolló babérerdejét. Mennyire remeg az egész szentély. Fusson, rohanjon innen mindenki, aki nem beavatott!” A felirat alatt az elvadult Apolló jelképes ábrázolása: magányos szárnyas kígyó, kiöltött nyelve olyan, mint az isten nyílvesszője, vagy dárdája. Zeitblom azonnal felismeri a jelképes ábrázolás értelmét az antik világban. Nyilván észreveszi, hogy nem az istenek hírnökének, az üzenetközvetítő-egyeztető, összhangba hozó Merkúrnak a híres botjáról, a sokértelmű caduceumról van itt szó. Hiszen az a bot a rácsavarodott két kígyóval a gyógyítást, egybekelést szimbolizálja és a szárnyak a caduceum csúcsán vannak. Kinyomoztuk tehát Leverkühn személyének és főművének eddig feltáratlan, rejtett kapcsolatát egy keresztény legendával és egy még ősibb antik mítosszal. Térjünk most rá a regényben leírt, képzeletbeli Apokalipszis-oratórium ugyancsak fel nem fedezett, „rejtett” kapcsolatára egy tényleges, a regényben bemutatottal szinte egyidejű Apokalipszis-oratóriummal: Franz Schmidt (1874-1939) főművével. A zenei lexikonok Schmidtet mint osztrák zeneszerzőt, karmestert, zongora- és csellóművészt ismertetik. Való tény, hogy magasabb művészi tanulmányait, kitűnő mesterek mellett Bécsben végezte, pályafutása ott kezdődött, csellista volt az Udvari Operazenekarban 1896 és 1911 között. Utána a bécsi Állami Akadémián cselló- és zongoratanár. Végül a bécsi Zeneművészeti Főiskolán zeneszerzést oktatott, majd nyugdíjba vonulásáig ennek az intézménynek lett rektora. A zeneszerzés valamennyi területén értékes műveket alkotott beleértve a legigényesebbé emelkedetteket: a szimfóniákat és operákat. A sikerek csúcsán sem feledte, honnan indult, hol „lökték meg” érdeklődése szekerét a zene iránt. Schmidt Ferenc szülővárosa Pozsony, anyanyelve magyar, szülei és felmenői magyarok. Gyerekemberként még hallotta Liszt Ferencet zongorázni. Első mestere a pozsonyi székesegyház orgonistája volt. Miután 1888-ban szüleivel Bécsbe költözött, oda is elkísérte az emlékezés. Fiatalkori szerzeményei: Fantáziák magyar nemzeti muzsikára és Változatok egy huszárnótára. Kevéssel halála előtt elnyerte a Porosz Akadémia Beethoven-díját. Munkásságával, műveinek elemzésével, kapcsolatával a zeneirodalommal a bécsi Franz Schmidt Gesellschaft kiadványai foglalkoznak. O maga is, a zenekritika is, alkotásai koronájának a Das Buch mit sieben Siegeln (Hétpecsétes könyv) c. oratóriumát tekinti. Joggal. Amikor a hitleri Németország bekebelezte Ausztriát, a bécsi ősbemutató közönsége könnyekig meghatva hallgatta. Kiérezte belőle, mit hoz a jövő, mi vár Európára. János evangélista a hagyomány szerint élete vége felé, aggkorában írta Patmosz szigeti száműzetésében a Jelenések könyvét, az Apokalipszist. Túl volt már akkor a hol helyeslő, hol részletesen kioktató levelezésen. Kitűnik ez abból is, hogy víziója elején mintegy kiosztja a hét kisázsiai egyháznak a róluk kialakult minősítéseket és röviden kitűzi számukra, mire törekedjenek a jövőben. Oratóriumában mind Schmidt, mind Leverkühn elhagyja az Újszövetség elején szereplő odaszólást a hét egyháznak. Ezáltal világos, hogy a látomás az egész keresztény és nemkeresztény világnak szól. Mi több, János nem rezignált hangú öregember, hanem szenvedélyes fiatal. Schmidt szárnyaló tenor hangon énekelteti. A telhetetlen Leverkühn még tovább, odáig megy el, hogy amikor a fiatal látnok előtt megjelenik a négy evangélistát jelképező ember-, oroszlán-, ökörarcú és a sasfejű élőlény, és János szembesül saját szimbólumával, a sassal, hangja a kasztrált énekesek magasságába szökken. Folytatva Schmidt valóságos és Mann képzeletbeli oratóriumának egybevetését, nem szabad figyelmen kívül hagynunk, hogy az osztrák-magyar zeneszerző tudatosan leegyszerűsítette és célirányossá tette az újszövetségi szöveget. Másrészt Zeitblom beszámolója barátja alkotásáról alig mond valamit a szövegről. Jobbára arról szól, milyen technikai fogásokat használt, vagy eszelt ki barátja és azok milyen hatást váltottak ki a hallgatóban. Ami az utóbbit illeti, regénye végén Mann kénytelen-kelletlen beismeri, hogy mindezt Arnold Schönbergtől kölcsönözte. Viszont élete végéig hallgatott arról, kitől vette (és miért) az Apokalipszis megzenésítésének gondolatát. Persze ez a komponista nem lehetett más, mint Schmidt, aki - mint maga írta - tudtával elsőnek vállalkozott erre a rendkívüli feladatra. Durván szólva azt mondhatjuk: a megzenésített Jelenések könyve Schmidt gondolata volt, technikai kivitelezése Schönbergé. Schmidt oratóriumában nincs semmi, ami ne a Jelenések könyvéből került volna ki. Csak itt-ott akad az énekszövegben hatásfokozó betét. Ilyen az éhhaláltól tartó anya és lánya énekkettőse. Ezek és a többi „betétek” nem a harcos ellenszegülésnek adnak hangot, hanem a vörös paripán nyargaló Háború, a feketén ügető Éhhalál és a rákövetkező fakón jövő Döghalál tragikus következményeinek. Művéről szólva Schmidt maga írja, hogy tudatosan kerülte a bibliai Apokalipszisben hemzsegő, többé-kevésbé szimbólumokkal érzékeltetett szöges ellentéteket, amilyen élet és halál, erény és bűn, égi és földi Jeruzsálem. Meggyőződése ugyanis, hogy az ellentétpár egyik tagja (főleg a negatív) már magától értetődik. Gondolom, ezért jeleníti meg az égi és földi Jeruzsálem kettőssége helyett csupán az előbbit. Annak is csupán a hatalmas kapuját és azt sem énekelve, hanem lenyűgöző zenével: Muszorgszkij egyik híres motívumával, A nagy kijevi városkapu visszhangjával. Az oratórium második részében, ahol a kifejlés egyre közeledik a végítélethez, az ellentétfelszámolás egészen természetes lesz. így kell lennie, hiszen ekkor már alaptalan, oktalan minden ellenszegülés. A negatív elemek kihátrálása, eltűnte, nem járt képgyengüléssel. Van valami izgatóan jövendölésszerű a kar énekében, akkor, amikor beszámol az Úr bosszúja kezdetéről: elszabadulnak az Eufrátesz mellett őrködő angyalok, milliós hadsereget zúdítanak a gonoszak táborára és elsöprik azt. Gyökeresen más eljárás uralkodik Leverkühn kompozíciójában. Mindenütt tobzódnak benne a „helycserék” és összeolvadnak az ellentétek. A hangszerek veszik át az énekhang hagyományos szerepét, sőt egyik hangszer a másikét. Nem kell zenei szakember ahhoz, hogy észrevegyük, miként változik egy Apokalipszis-szövegrész amikor Schmidt a megzenésítője és amikor Leverkühn. Mindketten döntő fontosságot tulajdonítanak az átmenetnek az oratórium első részéből a másodikba. Schmidtnél az énekkar kétségbeesetten mondja el Isten haragjának következményeit: a kozmikus katasztrófákat, földrengést, tengerek kiáradását, a nap elfeketedését, a csillagok földre zuhanását - mely hasonló a megrázott fügefa gyümölcshullásához, stb. Suttogó sorral zárul az ének: „ki tudja elviselni mindezt a szörnyűséget?” Mély hallgatással indul a második rész. Majd János beleénekli, mit lát az égben. Megjelenik a napba öltözött, csillagkoronás, terhes Asszony (Mária). íme a Bárány által feltört hetedik pecsét titka. Nos, Leverkühn hosszú-hosszú, egyre terebélyesedő ördögi kacajjal fejezi be az első részét. A pokol ellenállhatatlan öröme van benne. A hahotázás egyetlen hanggal kezdődik, utána magával sodorja a kórust és a zenekart 50 ütemen keresztül... Diadalittas, gúnyos röhögés, hátborzongató összetétele üvöltésnek, ugatásnak, csikorgásnak, bőgésnek, ordításnak, bégetésnek és nyerítésnek. (Mann jellemzi így.) A rákövetkező második rész az ördögi gúnykacaj ellentéte: „a gyermekek csodálatos karénekét az égi szférák zenéje kíséri, hideg, tiszta, átlátszó, élesen disszonáns muzsika, de hangjai szinte túlvilágiak, elérhetetlenek és a szívet telítik megvalósíthatatlan, reménytelen honvággyal.” S mi több: ezek a hangok - bár más „körítésben” - meglepően olyanok, mint az ördögi gúnykacajé. Az ilyen és ehhez hasonló többi következetes ellentét Schmidt megoldásaival összevetve, felkeltik a gyanút: nem bujkál-e Leverkühn oratóriuma mögött visszahatás Schmidt művére? Megerősíti feltevésünket Mann reagálása Schmidt befejezetlenül maradt utolsó szerzeményére. A regényíró ezt a hatást is eltitkolja. Doktor Franz Schmidt (immár a bécsi egyetem díszdoktora) 1938-ban felkérésre hozzáfogott a Német feltámadás (Deutsche Auferstehung) c. kantátához. Halála megakadályozta, hogy kidolgozza, befejezze a művet. A háború után ezért a félig kész alkotásért mellőzték többi műveinek előadását is. Csak pár év múlva folytatta diadalútját a régbemutatott Hétpecsétes könyv Európában és Amerikában. Leverkühn a regényben zongorához ül ugyan, de már nem képes eljátszani búcsúzóul utolsó szerzeményét, a Doktor Faustus panaszát (Lamentatio Doctoris Fausti). Megbotránkozó vagy szánakozó barátai előtt csupán arra van ereje, hogy régies német nyelven elmondja élete nagy botlásait. Életgyónást mond. Párhuzamba hozható vallomása az akkor még be nem vallott német hanyatlással. És úgyszintén a lehangoló manni tanulsággal: ezzel a regényemmel lezárul a németeket kísértő Fauszt-téma. Ezentúl ne akarjon senki sem fausztuszkodni volt hazámban.”
Fáj Attila: AMI THOMAS MANN REGÉNYÉBEN ELSIKKADT Forrás: A Dunánál (2003. június-július) Havi kulturális folyóirat „Doktor Faustus című regényét (1947) Mann igen körültekintő előtanulmányok után írta. Az egybegyűjtött olvasmány- és beszélgetésélményekből különálló történet gömbölyödött elő: Egy regény regénye (Roman eines Romans, 1949). Ez utóbbi mintegy bolygóként a nagy regény körül kering az annak genezisére kíváncsiak osztatlan örömére. „ (Búbánat: a továbbiakban a cikk ötödik oldalától kezdődő részt másolom ide, onnantól, ami kapcsolódik a fórum névadójának egyik művéhez.) „[…] Mind az eredeti Apolló-Dafné mítosz, mind pedig a görög, római, zsidó, keresztény kultúra „vegyítő edényében”, Antiochiában létrejött Ciprián-Jusztina legenda végső kicsengése pozitív. Az első földi értelemben: „íme az isteni ambíció, melyet a földön most és mindörökké babér koszorúz.” A második égi viszonylatban tanúsítja: „íme az emelkedett földi törekvés, melyet a túlvilágon koszorúznak meg.” A kettővel szöges ellentétben áll Lever- kühnnek és Apokalipszisének teljesen negatív tanulsága. A zeneszerző és oratóriuma nem nyeri el sem az említett földi, sem az égi babérkoszorút. A zenemű és alkotója földalatti, sátáni erők hitvallója. Thomas Mann az ő történetükkel akar véget vetni a németeket örökké kísértő Faust-témának. Biztató, pozitív kiút belőle csak egy modern visszatérés lehetett volna a calderóni és a megelőző ősforrásokhoz. Azonban ezeket Mann, mint láttuk, lecsonkolta történetéről. Rendkívül szellemesen érzékelteti az író ezt a lecsonkolást. Egy reneszánsz kori gyűrűvel, melyet Leverkühn az Apokalipszis komponálása közben a bal kezén visel. Az ékköves gyűrűn szóban jut kifejezésre Apóik) és a babércserje összeférhetetlensége. Az utóbbi elborzad az isten megjelenésétől templomában, mely eresztékeiben inog meg Apolló eljöttékor. Smaragdkőre kivésett Kallimachosz-sorai tanúsítják az elborzadást: „Mekkora reszketés rázta Apolló babérerdejét. Mennyire remeg az egész szentély. Fusson, rohanjon innen mindenki, aki nem beavatott!” A felirat alatt az elvadult Apolló jelképes ábrázolása: magányos szárnyas kígyó, kiöltött nyelve olyan, mint az isten nyílvesszője, vagy dárdája. Zeitblom azonnal felismeri a jelképes ábrázolás értelmét az antik világban. Nyilván észreveszi, hogy nem az istenek hírnökének, az üzenetközvetítő-egyeztető, összhangba hozó Merkúrnak a híres botjáról, a sokértelmű caduceumról van itt szó. Hiszen az a bot a rácsavarodott két kígyóval a gyógyítást, egybekelést szimbolizálja és a szárnyak a caduceum csúcsán vannak. Kinyomoztuk tehát Leverkühn személyének és főművének eddig feltáratlan, rejtett kapcsolatát egy keresztény legendával és egy még ősibb antik mítosszal. Térjünk most rá a regényben leírt, képzeletbeli Apokalipszis-oratórium ugyancsak fel nem fedezett, „rejtett” kapcsolatára egy tényleges, a regényben bemutatottal szinte egyidejű Apokalipszis-oratóriummal: Franz Schmidt (1874-1939) főművével. A zenei lexikonok Schmidtet mint osztrák zeneszerzőt, karmestert, zongora- és csellóművészt ismertetik. Való tény, hogy magasabb művészi tanulmányait, kitűnő mesterek mellett Bécsben végezte, pályafutása ott kezdődött, csellista volt az Udvari Operazenekarban 1896 és 1911 között. Utána a bécsi Állami Akadémián cselló- és zongoratanár. Végül a bécsi Zeneművészeti Főiskolán zeneszerzést oktatott, majd nyugdíjba vonulásáig ennek az intézménynek lett rektora. A zeneszerzés valamennyi területén értékes műveket alkotott beleértve a legigényesebbé emelkedetteket: a szimfóniákat és operákat. A sikerek csúcsán sem feledte, honnan indult, hol „lökték meg” érdeklődése szekerét a zene iránt. Schmidt Ferenc szülővárosa Pozsony, anyanyelve magyar, szülei és felmenői magyarok. Gyerekemberként még hallotta Liszt Ferencet zongorázni. Első mestere a pozsonyi székesegyház orgonistája volt. Miután 1888-ban szüleivel Bécsbe költözött, oda is elkísérte az emlékezés. Fiatalkori szerzeményei: Fantáziák magyar nemzeti muzsikára és Változatok egy huszárnótára. Kevéssel halála előtt elnyerte a Porosz Akadémia Beethoven-díját. Munkásságával, műveinek elemzésével, kapcsolatával a zeneirodalommal a bécsi Franz Schmidt Gesellschaft kiadványai foglalkoznak. O maga is, a zenekritika is, alkotásai koronájának a Das Buch mit sieben Siegeln (Hétpecsétes könyv) c. oratóriumát tekinti. Joggal. Amikor a hitleri Németország bekebelezte Ausztriát, a bécsi ősbemutató közönsége könnyekig meghatva hallgatta. Kiérezte belőle, mit hoz a jövő, mi vár Európára. János evangélista a hagyomány szerint élete vége felé, aggkorában írta Patmosz szigeti száműzetésében a Jelenések könyvét, az Apokalipszist. Túl volt már akkor a hol helyeslő, hol részletesen kioktató levelezésen. Kitűnik ez abból is, hogy víziója elején mintegy kiosztja a hét kisázsiai egyháznak a róluk kialakult minősítéseket és röviden kitűzi számukra, mire törekedjenek a jövőben. Oratóriumában mind Schmidt, mind Leverkühn elhagyja az Újszövetség elején szereplő odaszólást a hét egyháznak. Ezáltal világos, hogy a látomás az egész keresztény és nemkeresztény világnak szól. Mi több, János nem rezignált hangú öregember, hanem szenvedélyes fiatal. Schmidt szárnyaló tenor hangon énekelteti. A telhetetlen Leverkühn még tovább, odáig megy el, hogy amikor a fiatal látnok előtt megjelenik a négy evangélistát jelképező ember-, oroszlán-, ökörarcú és a sasfejű élőlény, és János szembesül saját szimbólumával, a sassal, hangja a kasztrált énekesek magasságába szökken. Folytatva Schmidt valóságos és Mann képzeletbeli oratóriumának egybevetését, nem szabad figyelmen kívül hagynunk, hogy az osztrák-magyar zeneszerző tudatosan leegyszerűsítette és célirányossá tette az újszövetségi szöveget. Másrészt Zeitblom beszámolója barátja alkotásáról alig mond valamit a szövegről. Jobbára arról szól, milyen technikai fogásokat használt, vagy eszelt ki barátja és azok milyen hatást váltottak ki a hallgatóban. Ami az utóbbit illeti, regénye végén Mann kénytelen-kelletlen beismeri, hogy mindezt Arnold Schönbergtől kölcsönözte. Viszont élete végéig hallgatott arról, kitől vette (és miért) az Apokalipszis megzenésítésének gondolatát. Persze ez a komponista nem lehetett más, mint Schmidt, aki - mint maga írta - tudtával elsőnek vállalkozott erre a rendkívüli feladatra. Durván szólva azt mondhatjuk: a megzenésített Jelenések könyve Schmidt gondolata volt, technikai kivitelezése Schönbergé. Schmidt oratóriumában nincs semmi, ami ne a Jelenések könyvéből került volna ki. Csak itt-ott akad az énekszövegben hatásfokozó betét. Ilyen az éhhaláltól tartó anya és lánya énekkettőse. Ezek és a többi „betétek” nem a harcos ellenszegülésnek adnak hangot, hanem a vörös paripán nyargaló Háború, a feketén ügető Éhhalál és a rákövetkező fakón jövő Döghalál tragikus következményeinek. Művéről szólva Schmidt maga írja, hogy tudatosan kerülte a bibliai Apokalipszisben hemzsegő, többé-kevésbé szimbólumokkal érzékeltetett szöges ellentéteket, amilyen élet és halál, erény és bűn, égi és földi Jeruzsálem. Meggyőződése ugyanis, hogy az ellentétpár egyik tagja (főleg a negatív) már magától értetődik. Gondolom, ezért jeleníti meg az égi és földi Jeruzsálem kettőssége helyett csupán az előbbit. Annak is csupán a hatalmas kapuját és azt sem énekelve, hanem lenyűgöző zenével: Muszorgszkij egyik híres motívumával, A nagy kijevi városkapu visszhangjával. Az oratórium második részében, ahol a kifejlés egyre közeledik a végítélethez, az ellentétfelszámolás egészen természetes lesz. így kell lennie, hiszen ekkor már alaptalan, oktalan minden ellenszegülés. A negatív elemek kihátrálása, eltűnte, nem járt képgyengüléssel. Van valami izgatóan jövendölésszerű a kar énekében, akkor, amikor beszámol az Úr bosszúja kezdetéről: elszabadulnak az Eufrátesz mellett őrködő angyalok, milliós hadsereget zúdítanak a gonoszak táborára és elsöprik azt. Gyökeresen más eljárás uralkodik Leverkühn kompozíciójában. Mindenütt tobzódnak benne a „helycserék” és összeolvadnak az ellentétek. A hangszerek veszik át az énekhang hagyományos szerepét, sőt egyik hangszer a másikét. Nem kell zenei szakember ahhoz, hogy észrevegyük, miként változik egy Apokalipszis-szövegrész amikor Schmidt a megzenésítője és amikor Leverkühn. Mindketten döntő fontosságot tulajdonítanak az átmenetnek az oratórium első részéből a másodikba. Schmidtnél az énekkar kétségbeesetten mondja el Isten haragjának következményeit: a kozmikus katasztrófákat, földrengést, tengerek kiáradását, a nap elfeketedését, a csillagok földre zuhanását - mely hasonló a megrázott fügefa gyümölcshullásához, stb. Suttogó sorral zárul az ének: „ki tudja elviselni mindezt a szörnyűséget?” Mély hallgatással indul a második rész. Majd János beleénekli, mit lát az égben. Megjelenik a napba öltözött, csillagkoronás, terhes Asszony (Mária). íme a Bárány által feltört hetedik pecsét titka. Nos, Leverkühn hosszú-hosszú, egyre terebélyesedő ördögi kacajjal fejezi be az első részét. A pokol ellenállhatatlan öröme van benne. A hahotázás egyetlen hanggal kezdődik, utána magával sodorja a kórust és a zenekart 50 ütemen keresztül... Diadalittas, gúnyos röhögés, hátborzongató összetétele üvöltésnek, ugatásnak, csikorgásnak, bőgésnek, ordításnak, bégetésnek és nyerítésnek. (Mann jellemzi így.) A rákövetkező második rész az ördögi gúnykacaj ellentéte: „a gyermekek csodálatos karénekét az égi szférák zenéje kíséri, hideg, tiszta, átlátszó, élesen disszonáns muzsika, de hangjai szinte túlvilágiak, elérhetetlenek és a szívet telítik megvalósíthatatlan, reménytelen honvággyal.” S mi több: ezek a hangok - bár más „körítésben” - meglepően olyanok, mint az ördögi gúnykacajé. Az ilyen és ehhez hasonló többi következetes ellentét Schmidt megoldásaival összevetve, felkeltik a gyanút: nem bujkál-e Leverkühn oratóriuma mögött visszahatás Schmidt művére? Megerősíti feltevésünket Mann reagálása Schmidt befejezetlenül maradt utolsó szerzeményére. A regényíró ezt a hatást is eltitkolja. Doktor Franz Schmidt (immár a bécsi egyetem díszdoktora) 1938-ban felkérésre hozzáfogott a Német feltámadás (Deutsche Auferstehung) c. kantátához. Halála megakadályozta, hogy kidolgozza, befejezze a művet. A háború után ezért a félig kész alkotásért mellőzték többi műveinek előadását is. Csak pár év múlva folytatta diadalútját a régbemutatott Hétpecsétes könyv Európában és Amerikában. Leverkühn a regényben zongorához ül ugyan, de már nem képes eljátszani búcsúzóul utolsó szerzeményét, a Doktor Faustus panaszát (Lamentatio Doctoris Fausti). Megbotránkozó vagy szánakozó barátai előtt csupán arra van ereje, hogy régies német nyelven elmondja élete nagy botlásait. Életgyónást mond. Párhuzamba hozható vallomása az akkor még be nem vallott német hanyatlással. És úgyszintén a lehangoló manni tanulsággal: ezzel a regényemmel lezárul a németeket kísértő Fauszt-téma. Ezentúl ne akarjon senki sem fausztuszkodni volt hazámban.”
2157 Búbánat 2016-07-19 11:44:17
Nem tudom, az alábbi cikk bekerült-e már ide a topicba, mindenesetre bemásolom: Gyenge Enikő: Franz Schmidt (1874-1939) A Dunánál (2003. június-július) Havi kulturális folyóirat „Aggályos az, ha egy szerzőnek csupán egyetlen alkotása válik ismertté? Bizonyára nem: Franz Schmidt minden esetre ilyen zeneszerző. Egy intermezzo, a Notre Dame c. opera híres közzenéje révén vonult be a köztudatba. A későromantikus kliséktől nem teljesen mentes örökzöldről van szó, kívánsághangversenyek állandó darabjáról, melynek zseniális, ábrándos vonósszólója éppúgy keresi - és meg is találja - a kulcsot Hugo rejtélyes nőalakja, Esmeralda leikéhez, mint az alapműben maga Hugo. És persze mondhatnánk, ez maga Franz Schmidt életének melódiája is, mert a tüzesen magyaros hevület életművének áthatja legjobb pillanatait, és összetéveszthetetlenül sajátos hangvételt kölcsönöz zenéjének. Franz Schmidt pozsonyi születésű, magyar gyökerű családból származó osztrák zeneszerző (karmester, zongora- és gordonkaművész). Számos megsemmisített zsengéje után első megőrzött korai művében - a kor divatja volt-e ez vagy sem - magyar „nemzeti dallamokat” parafrazeál kedvenc hangszerére, a gordonkára. De életútjának vége felé is magyar inspirációra talál: Variációk egy huszárdalra című zenekari kompozícióját 1931-ben Budapesten mutatta be a Filharmóniai Társaság zenekara. Első zeneleckéit szülővárosában Madertől, a székesegyház orgonistájától kapta. Anyagi okok miatt 1888-ban Bécsbe költözött a család, itt a kitűnően zongorázó ifjú tánciskolákban játszott, házitanítóskodott. Közben szorgalmasan képezte magát, Leschetizkynél zongorát, zeneszerzést Brucknernél és Fuchsnál, gordonkát Hellmesbergernél tanult. Zeneszerzői munkája azonban egyelőre háttérbe szorult, 1896-tól majdnem két évtizeden át a Bécsi Filharmonikus zenekar, ill. a Hofoper zenekarának csellistája. Csakhamar a bécsi „hivatalos” zenei élet sűrűjébe került, amikor 1914-től a Zeneművészeti Főiskola zongora-, gordonka-, vezénylés- és zeneszerzéstanára, évekkel később pedig az intézmény rektora és igazgatója lett. Legendás tanáregyéniség volt, híresen jó emlékezőtehetségéről tanítványai - a zongorista Friedrich Wührer; Theodor Berger, Marcel Rubin, Alfred Uhl zeneszerzők és mások - hihetetlen anekdoták egész sorát mesélték. Egész karrierjét elismerés övezte. Ferenc József-díjat kapott, elnyerte a bécsi Egyetem díszdoktori címét (mint híres zeneszerző kortársa, Anton Bruckner) és a berlini Porosz Akadémia Beethoven-díját. Özvegye 1951-ben Bécsben Franz Schmidt Egyesületet alapított. Aránylag későn kezdett el komolyabban komponálni. Számos meghatározó zenei benyomás érte, Pozsonyban magát Lisztet hallhatta zongorázni, kortársai közül elsősorban tanára, Bruckner, illetve Mahler és Reger gyakoroltak rá mély benyomást. Noha tanulmányai során komoly zeneelméleti tudást szerzett, műveiben szinte tüntetőén keveset hasznosított mindebből. Mesélik, egy ízben tanítványainak egyik saját kompozícióján keresztül éppen azt igyekezett bebizonyítani, hogy az igazi komponáláskor mennyire nem alkalmazhatók az összhangzattani ismeretek. Érettkori kompozícióit érzékeny, hangulatában magyaros-szlovákos dallamformálás, ám „osztrák” ritmikai feszesség, gazdag és eredeti harmóniavilág jellemzi. Dallaminvenciójának nem-szokványos forrásai közé tartozik az osztrák barokk hangszeres muzsika és - bár távolabbról - Schönberg, Hindemith és Debussy zenéje is. Elsősorban zenekari muzsikájával szerzett magának hírnevet: négy szimfóniát, két szóló- zongorás művet és egy orgonakíséretes fúvószenekari művet írt. Műveiben sajátosan kombinálja a bécsi klasszikus hagyományt és a későromantikus manírokat a brahmsi variációs technikával és a liszti egytételes formával. Variációs készségét nagyszerűen mutatják a késői huszárdal-variációk, melyek a híres Reger-ciklusokat követően a korszak legkitűnőbb zenéi közé sorolhatók. Kamarazenéje - vonósnégyesek, zongorás- és vonóskvintettek, két klarinétötös - ábrándos, szemlélődő, idilli romantikus zene. Regerhez hasonlóan jelentős műveket írt az ekkor már nem túl „modernnek” számító orgonára. Operái - Notre Dame, Fredigundis - egészükben nem túl jelentős verista zenék, ezzel szemben késői oratóriuma, a Jelenések könyve nyomán 1937-ben írott Das Buch mit sieben Siegeln [A hétpecsétes könyv] méltó arra, hogy a zeneszerző posztumusz tekintélyét megalapozza. Az oratórium választékosán eklektikus zenei nyelve drámai szerepükhöz méltó ellentétekben alkalmaz hatalmas fugaépítményeket, bensőségesen magányos dalolást és izgatóan újszerű harmóniát, könyörtelenül viharzó tuttit és a végtelenül egyszerű egyszólamú gregorián korálist. A Bach-passiók mintájára az Evangelista (maga János) egy hőstenor hangján beszéli el látomásait. Franz Schmidt magánélete kevésbé volt sikeres. Egész életében egészségügyi problémákkal küszködött. Első felesége, aki 1919 után egy bécsi elmegyógyintézet gondozottja volt, férje halálát követően a náci eutanázia-program áldozatává vált. 1933-ban egyetlen leánya, gyermekének születését követően váratlanul meghalt - ekkor keletkezett a 4. Szimfónia (Requiem kislányom emlékére). Végül a harmincas évektől kezdődően második felesége, Margarethe mellett, pár kiegyensúlyozott, derűs évet élhetett meg. Életének utolsó évében, már halálos betegen, összetűzésbe került az alakuló osztrák náci rezsimmel. Alban Berg és Franz Schreker halálát, Schönberg és Zemlinsky emigrációját követően senki nem vitatta, hogy Franz Schmidt az egykori Ostmark legjelentősebb zeneszerzője. Ezért rendeltek tőle ünnepi kantátát - Deutsche Auferstehung [Német újjászületés] címen - amit ő elkezdett, majd tüntetőén befejezetlenül hagyott, noha az utolsó hónapokban még sokat tudott komponálni. Talán az sem véletlen, hogy éppen balkezes zongoradarabokat írt, híres zongoraművész barátjának, Paul Wittgensteinnek, aki az első világháborúban veszítette el jobb karját…"
Nem tudom, az alábbi cikk bekerült-e már ide a topicba, mindenesetre bemásolom: Gyenge Enikő: Franz Schmidt (1874-1939) A Dunánál (2003. június-július) Havi kulturális folyóirat „Aggályos az, ha egy szerzőnek csupán egyetlen alkotása válik ismertté? Bizonyára nem: Franz Schmidt minden esetre ilyen zeneszerző. Egy intermezzo, a Notre Dame c. opera híres közzenéje révén vonult be a köztudatba. A későromantikus kliséktől nem teljesen mentes örökzöldről van szó, kívánsághangversenyek állandó darabjáról, melynek zseniális, ábrándos vonósszólója éppúgy keresi - és meg is találja - a kulcsot Hugo rejtélyes nőalakja, Esmeralda leikéhez, mint az alapműben maga Hugo. És persze mondhatnánk, ez maga Franz Schmidt életének melódiája is, mert a tüzesen magyaros hevület életművének áthatja legjobb pillanatait, és összetéveszthetetlenül sajátos hangvételt kölcsönöz zenéjének. Franz Schmidt pozsonyi születésű, magyar gyökerű családból származó osztrák zeneszerző (karmester, zongora- és gordonkaművész). Számos megsemmisített zsengéje után első megőrzött korai művében - a kor divatja volt-e ez vagy sem - magyar „nemzeti dallamokat” parafrazeál kedvenc hangszerére, a gordonkára. De életútjának vége felé is magyar inspirációra talál: Variációk egy huszárdalra című zenekari kompozícióját 1931-ben Budapesten mutatta be a Filharmóniai Társaság zenekara. Első zeneleckéit szülővárosában Madertől, a székesegyház orgonistájától kapta. Anyagi okok miatt 1888-ban Bécsbe költözött a család, itt a kitűnően zongorázó ifjú tánciskolákban játszott, házitanítóskodott. Közben szorgalmasan képezte magát, Leschetizkynél zongorát, zeneszerzést Brucknernél és Fuchsnál, gordonkát Hellmesbergernél tanult. Zeneszerzői munkája azonban egyelőre háttérbe szorult, 1896-tól majdnem két évtizeden át a Bécsi Filharmonikus zenekar, ill. a Hofoper zenekarának csellistája. Csakhamar a bécsi „hivatalos” zenei élet sűrűjébe került, amikor 1914-től a Zeneművészeti Főiskola zongora-, gordonka-, vezénylés- és zeneszerzéstanára, évekkel később pedig az intézmény rektora és igazgatója lett. Legendás tanáregyéniség volt, híresen jó emlékezőtehetségéről tanítványai - a zongorista Friedrich Wührer; Theodor Berger, Marcel Rubin, Alfred Uhl zeneszerzők és mások - hihetetlen anekdoták egész sorát mesélték. Egész karrierjét elismerés övezte. Ferenc József-díjat kapott, elnyerte a bécsi Egyetem díszdoktori címét (mint híres zeneszerző kortársa, Anton Bruckner) és a berlini Porosz Akadémia Beethoven-díját. Özvegye 1951-ben Bécsben Franz Schmidt Egyesületet alapított. Aránylag későn kezdett el komolyabban komponálni. Számos meghatározó zenei benyomás érte, Pozsonyban magát Lisztet hallhatta zongorázni, kortársai közül elsősorban tanára, Bruckner, illetve Mahler és Reger gyakoroltak rá mély benyomást. Noha tanulmányai során komoly zeneelméleti tudást szerzett, műveiben szinte tüntetőén keveset hasznosított mindebből. Mesélik, egy ízben tanítványainak egyik saját kompozícióján keresztül éppen azt igyekezett bebizonyítani, hogy az igazi komponáláskor mennyire nem alkalmazhatók az összhangzattani ismeretek. Érettkori kompozícióit érzékeny, hangulatában magyaros-szlovákos dallamformálás, ám „osztrák” ritmikai feszesség, gazdag és eredeti harmóniavilág jellemzi. Dallaminvenciójának nem-szokványos forrásai közé tartozik az osztrák barokk hangszeres muzsika és - bár távolabbról - Schönberg, Hindemith és Debussy zenéje is. Elsősorban zenekari muzsikájával szerzett magának hírnevet: négy szimfóniát, két szóló- zongorás művet és egy orgonakíséretes fúvószenekari művet írt. Műveiben sajátosan kombinálja a bécsi klasszikus hagyományt és a későromantikus manírokat a brahmsi variációs technikával és a liszti egytételes formával. Variációs készségét nagyszerűen mutatják a késői huszárdal-variációk, melyek a híres Reger-ciklusokat követően a korszak legkitűnőbb zenéi közé sorolhatók. Kamarazenéje - vonósnégyesek, zongorás- és vonóskvintettek, két klarinétötös - ábrándos, szemlélődő, idilli romantikus zene. Regerhez hasonlóan jelentős műveket írt az ekkor már nem túl „modernnek” számító orgonára. Operái - Notre Dame, Fredigundis - egészükben nem túl jelentős verista zenék, ezzel szemben késői oratóriuma, a Jelenések könyve nyomán 1937-ben írott Das Buch mit sieben Siegeln [A hétpecsétes könyv] méltó arra, hogy a zeneszerző posztumusz tekintélyét megalapozza. Az oratórium választékosán eklektikus zenei nyelve drámai szerepükhöz méltó ellentétekben alkalmaz hatalmas fugaépítményeket, bensőségesen magányos dalolást és izgatóan újszerű harmóniát, könyörtelenül viharzó tuttit és a végtelenül egyszerű egyszólamú gregorián korálist. A Bach-passiók mintájára az Evangelista (maga János) egy hőstenor hangján beszéli el látomásait. Franz Schmidt magánélete kevésbé volt sikeres. Egész életében egészségügyi problémákkal küszködött. Első felesége, aki 1919 után egy bécsi elmegyógyintézet gondozottja volt, férje halálát követően a náci eutanázia-program áldozatává vált. 1933-ban egyetlen leánya, gyermekének születését követően váratlanul meghalt - ekkor keletkezett a 4. Szimfónia (Requiem kislányom emlékére). Végül a harmincas évektől kezdődően második felesége, Margarethe mellett, pár kiegyensúlyozott, derűs évet élhetett meg. Életének utolsó évében, már halálos betegen, összetűzésbe került az alakuló osztrák náci rezsimmel. Alban Berg és Franz Schreker halálát, Schönberg és Zemlinsky emigrációját követően senki nem vitatta, hogy Franz Schmidt az egykori Ostmark legjelentősebb zeneszerzője. Ezért rendeltek tőle ünnepi kantátát - Deutsche Auferstehung [Német újjászületés] címen - amit ő elkezdett, majd tüntetőén befejezetlenül hagyott, noha az utolsó hónapokban még sokat tudott komponálni. Talán az sem véletlen, hogy éppen balkezes zongoradarabokat írt, híres zongoraművész barátjának, Paul Wittgensteinnek, aki az első világháborúban veszítette el jobb karját…"
2156 Ardelao 2016-07-18 10:41:48 [Válasz erre: 2135 Ardelao 2016-07-09 18:39:25]
Úgy vélem, az alábbi linken Franz Schmidt „A hétpecsétes könyv” c. művének a neten szereplő eddigi legrészletesebb leírása, ill. elemzése olvasható: [url] http://www.tamino-klassikforum.at/index.php?page=Thread&threadID=17051;SCHMIDT, Franz: DAS BUCH MIT SIEBEN SIEGELN - Tamino Oratorienführer [/url] Manfred Rückert für den Tamino-Oratorienführer 2014 unter Hinzuziehung folgender Quellen: Libretto Albert Arbeiter: Einführung in das Buch mit sieben Siegeln (Selbstverlag, 2.Auflage)
Úgy vélem, az alábbi linken Franz Schmidt „A hétpecsétes könyv” c. művének a neten szereplő eddigi legrészletesebb leírása, ill. elemzése olvasható: [url] http://www.tamino-klassikforum.at/index.php?page=Thread&threadID=17051;SCHMIDT, Franz: DAS BUCH MIT SIEBEN SIEGELN - Tamino Oratorienführer [/url] Manfred Rückert für den Tamino-Oratorienführer 2014 unter Hinzuziehung folgender Quellen: Libretto Albert Arbeiter: Einführung in das Buch mit sieben Siegeln (Selbstverlag, 2.Auflage)
2155 smaragd 2016-07-17 19:43:40 [Válasz erre: 2126 smaragd 2016-07-08 21:17:04]
Wiener Symphoniker Fabio Luisi Dirigent Franz Schmidt: Symphonie Nr. 4 in C-dur [url]http://www.wienersymphoniker.at/archiv/konzert/pid/000000e9h58h00017970;9. Jänner 2007[/url]
Wiener Symphoniker Fabio Luisi Dirigent Franz Schmidt: Symphonie Nr. 4 in C-dur [url]http://www.wienersymphoniker.at/archiv/konzert/pid/000000e9h58h00017970;9. Jänner 2007[/url]
2154 Ardelao 2016-07-17 08:21:07 [Válasz erre: 2149 Ardelao 2016-07-15 07:57:25]
Azok számára, akik tanulmányozni kívánnák Franz Schmidt életét és munkásságát, hasznos lehet a zeneszerzőről szóló további irodalom jegyzéke is, amely a 2149. számú bejegyzésemben szereplő felsorolást egészíti ki. Ld. itt: [url] http://www.degruyter.com/dg/viewarticle.fullcontentlink:pdfeventlink/$002fj$002fomz.1964.19.issue-3$002fomz.1964.19.3.127$002fomz.1964.19.3.127.pdf?t:ac=j$002fomz.1964.19.issue-3$002fomz.1964.19.3.127$002fomz.1964.19.3.127.xml; Literatur über Franz Schmidt [/url] Az e jegyzékben szereplő írásokból néhány az interneten is elérhető, és e fórumon azok egy részének a(többnyire kivonatos) fordítása megtalálható.
Azok számára, akik tanulmányozni kívánnák Franz Schmidt életét és munkásságát, hasznos lehet a zeneszerzőről szóló további irodalom jegyzéke is, amely a 2149. számú bejegyzésemben szereplő felsorolást egészíti ki. Ld. itt: [url] http://www.degruyter.com/dg/viewarticle.fullcontentlink:pdfeventlink/$002fj$002fomz.1964.19.issue-3$002fomz.1964.19.3.127$002fomz.1964.19.3.127.pdf?t:ac=j$002fomz.1964.19.issue-3$002fomz.1964.19.3.127$002fomz.1964.19.3.127.xml; Literatur über Franz Schmidt [/url] Az e jegyzékben szereplő írásokból néhány az interneten is elérhető, és e fórumon azok egy részének a(többnyire kivonatos) fordítása megtalálható.
2153 smaragd 2016-07-16 15:41:09 [Válasz erre: 2147 Ardelao 2016-07-14 10:48:31]
A 2148,2151 bejegyzéseknél és itt az új CD megjelenése előtt meghallgatható a három mű ill. a neten elérhető felvételek és részletek, természetesen korábbi művészek játékával. Franz Schmidt: Variationen über ein Husarenlied [url]http://www.universaledition.com/komponisten-und-werke/Franz-Schmidt/Variationen-ueber-Husarenlied/komponist/647/werk/5586;részlet[/url] [url]https://youtu.be/Huji5qrHH30;Hans Knappertsbusch vezényel[/url]
A 2148,2151 bejegyzéseknél és itt az új CD megjelenése előtt meghallgatható a három mű ill. a neten elérhető felvételek és részletek, természetesen korábbi művészek játékával. Franz Schmidt: Variationen über ein Husarenlied [url]http://www.universaledition.com/komponisten-und-werke/Franz-Schmidt/Variationen-ueber-Husarenlied/komponist/647/werk/5586;részlet[/url] [url]https://youtu.be/Huji5qrHH30;Hans Knappertsbusch vezényel[/url]
2152 Ardelao 2016-07-16 07:21:11 [Válasz erre: 2149 Ardelao 2016-07-15 07:57:25]
[url] https://www.questia.com/magazine/1P3-3433084691/the-four-seasons-of-franz-schmidt; Az interneten megtalálható kivonat Leo Black „The Four Seasons of Franz Schmidt” címmel írt cikkéből [/url] “To the memory of Hans Keller and Stephen Hearst. Long may their ghosts continue to squabble. NO FEWER THAN FIVE IMPORTANT COMPOSERS first saw the light of day in 1874: Schoenberg, Holst, Suk, Franz Schmidt and Charles Ives. The expression 'The Second Viennese School' tacitly claims for Schoenberg, Berg and Webern a later version of the First Viennese School's supreme stature a century earlier; the irony is that after 1926 Schoenberg never set foot in Austria again, being employed in Berlin, then exiled to Paris and soon the United States; Berg died in 1935; and Webern, though active as a conductor in Vienna and abroad until his accidental death at the hands of an American army cook in 1945, was more or less ignored as a composer throughout his lifetime and for a good few years more. If a Second Viennese School existed during the 1930s it must have consisted of far more traditionally-minded composers: Franz Schmidt, Joseph Marx, Egon Wellesz, Hans Gál and others. Marx stayed in Austria, apart from a year teaching in Turkey, while Wellesz and Gál were there until forced to leave after the Anschluss, when both, being Jewish, emigrated to the United Kingdom. Wellesz was an ex-pupil of Schoenberg and that composer's early biographer, with a study of his music up till 1920, when the 12-tone system was still developing. But once the sanctification of St Arnold, St Alban and St Anton was under way, he remained deeply sceptical about what they had done. He was my Oxford tutor in the 1950s, and once, when I'd been listening to an early Berg piece and asked mildly whether it really needed always to sound as if he were going quietly mad, Wellesz came out with 'But they were all mad! That is why I left them'. As a friend of Webern as well as a pupil of Schoenberg, he'd been well placed to judge. Another prominent creative figure, Erich Wolfgang Korngold, made a reputation very early indeed, through a combination of quite unusually precocious talent and a music-critic father who as chief writer for a leading Viennese newspaper pulled every possible string to smooth his son's way.1 Despite major fame in the Vienna of the 1920s, with a new brand of cigarette, the Héliane, named after one of his operas, Korngold left for Hollywood in 1934. It was a marriage made in Heaven; he became the most successful and talented film composer, writing, for example, an entire cello concerto that Eleanor Aller played in the 1946 film Deception. The challenge to the Viennese traditionalists, had the issue ever arisen, would have amounted to 'could they show by the sheer musical quality of their works that there was still life in the old ways?' Schmidt rose constantly to the challenge, Marx, Wellesz and Gál intermittently. Schoenberg himself, near the end of his life, summed up the situation with 'There is still plenty of good music to be written in C major'. No narrowing of perspectives can have a permanent effect, and the course of music since the decline in the influence of the 'official' Second Viennese School about the late 1970s has indeed produced plenty of good music in C major, though incomparably far more bad. But that was always the ratio. Like many a composer's life, Schmidt's could be divided into four seasons rather than the 'early, middle and late' periods favoured by scholarship ever since early studies of Beethoven. Schmidt's, along with Schubert's, is indeed the classic example of such a life, and a symphony by him marks each successive season. Spring, 1893-1902 Schmidt's spring would extend to the end of his 28th year. Considering it, one must examine his relationship with the past. The 'lingua franca' in Vienna during the final years of the 19th century came less from the complex, introverted, contrapuntally-minded Brahms than from the easier-going Karl Goldmark; Schmidt would have been a member of the Court Opera orchestra at many performances during Mahler's revival of Goldmark's The queen of Sheba, which had first been seen in 1867. … „
[url] https://www.questia.com/magazine/1P3-3433084691/the-four-seasons-of-franz-schmidt; Az interneten megtalálható kivonat Leo Black „The Four Seasons of Franz Schmidt” címmel írt cikkéből [/url] “To the memory of Hans Keller and Stephen Hearst. Long may their ghosts continue to squabble. NO FEWER THAN FIVE IMPORTANT COMPOSERS first saw the light of day in 1874: Schoenberg, Holst, Suk, Franz Schmidt and Charles Ives. The expression 'The Second Viennese School' tacitly claims for Schoenberg, Berg and Webern a later version of the First Viennese School's supreme stature a century earlier; the irony is that after 1926 Schoenberg never set foot in Austria again, being employed in Berlin, then exiled to Paris and soon the United States; Berg died in 1935; and Webern, though active as a conductor in Vienna and abroad until his accidental death at the hands of an American army cook in 1945, was more or less ignored as a composer throughout his lifetime and for a good few years more. If a Second Viennese School existed during the 1930s it must have consisted of far more traditionally-minded composers: Franz Schmidt, Joseph Marx, Egon Wellesz, Hans Gál and others. Marx stayed in Austria, apart from a year teaching in Turkey, while Wellesz and Gál were there until forced to leave after the Anschluss, when both, being Jewish, emigrated to the United Kingdom. Wellesz was an ex-pupil of Schoenberg and that composer's early biographer, with a study of his music up till 1920, when the 12-tone system was still developing. But once the sanctification of St Arnold, St Alban and St Anton was under way, he remained deeply sceptical about what they had done. He was my Oxford tutor in the 1950s, and once, when I'd been listening to an early Berg piece and asked mildly whether it really needed always to sound as if he were going quietly mad, Wellesz came out with 'But they were all mad! That is why I left them'. As a friend of Webern as well as a pupil of Schoenberg, he'd been well placed to judge. Another prominent creative figure, Erich Wolfgang Korngold, made a reputation very early indeed, through a combination of quite unusually precocious talent and a music-critic father who as chief writer for a leading Viennese newspaper pulled every possible string to smooth his son's way.1 Despite major fame in the Vienna of the 1920s, with a new brand of cigarette, the Héliane, named after one of his operas, Korngold left for Hollywood in 1934. It was a marriage made in Heaven; he became the most successful and talented film composer, writing, for example, an entire cello concerto that Eleanor Aller played in the 1946 film Deception. The challenge to the Viennese traditionalists, had the issue ever arisen, would have amounted to 'could they show by the sheer musical quality of their works that there was still life in the old ways?' Schmidt rose constantly to the challenge, Marx, Wellesz and Gál intermittently. Schoenberg himself, near the end of his life, summed up the situation with 'There is still plenty of good music to be written in C major'. No narrowing of perspectives can have a permanent effect, and the course of music since the decline in the influence of the 'official' Second Viennese School about the late 1970s has indeed produced plenty of good music in C major, though incomparably far more bad. But that was always the ratio. Like many a composer's life, Schmidt's could be divided into four seasons rather than the 'early, middle and late' periods favoured by scholarship ever since early studies of Beethoven. Schmidt's, along with Schubert's, is indeed the classic example of such a life, and a symphony by him marks each successive season. Spring, 1893-1902 Schmidt's spring would extend to the end of his 28th year. Considering it, one must examine his relationship with the past. The 'lingua franca' in Vienna during the final years of the 19th century came less from the complex, introverted, contrapuntally-minded Brahms than from the easier-going Karl Goldmark; Schmidt would have been a member of the Court Opera orchestra at many performances during Mahler's revival of Goldmark's The queen of Sheba, which had first been seen in 1867. … „
2151 smaragd 2016-07-15 18:33:21 [Válasz erre: 2150 Ardelao 2016-07-15 09:58:24]
Franz Schmidt: Phantasiestück für Klavier mit Orchesterbegleitung [url]https://youtu.be/lY7I3wIYzug;Jasminka Stancul[/url]
Franz Schmidt: Phantasiestück für Klavier mit Orchesterbegleitung [url]https://youtu.be/lY7I3wIYzug;Jasminka Stancul[/url]
