Franz Schmidt magyar nyelvű Wikipédia-oldala : https://hu.wikipedia.org/wiki/Franz_Schmidt
April 13, 2020. JoAnn Falletta has led the Buffalo Philharmonic Orchestra for over 20 years. In that time, the orchestra has recorded most of classical music’s greatest hits. Its recent album, Forgotten Treasures, is brimming with music by composers who are not household names, but whose works are like newly discovered riches. And Falletta gives them their due.
First up is Intermezzo from Notre Dame, by composer, cellist, and conductor Franz Schmidt, who was a prodigy of the 19th century.
There is the Hungarian Folk Dance Suite of 20th century Hungarian composer Leo Weiner, a compatriot of Bartok and Kodaly.
https://www.wrti.org/post/classical-album-week-forgotten-treasures
Fin de siècle
Grazer Philharmoniker, Dirigent: Gabriel Feltz. Franz Schmidt: Symphonie Nr. 2 Es-Dur (aufgenommen am 30. April im Stephaniensaal des Grazer Congress' in Dolby Digital 5.1 Surround Sound). Präsentation: Franz Josef Kerstinger
https://oe1.orf.at/programm/20110716/215595
Apropos Klassik
mit Johannes Leopold Mayer.
Franz Schmidt: Quintett für Klavier, Klarinette, Violine, Viola und Violoncello A-Dur
Dmitrij Schostakowitsch: Suite für zwei Klaviere fis-Moll, op. 6
Leos Janacek: a) Messe Es-Dur (Fragment); b) Exsurge Domine; c) Fidelis servus
Frantisek Drdla: Serenade für Violine und Klavier A-Dur (Wiener Kammermusiker; Margarete Babinsky, Holger Busch; Prager Kammerchor, Roman Valek; Rainer Küchl, Rudolf Buchbinder)
Ö1 bis zwei
mit Peter Kislinger. Spektakulär unspektakulärer Franz Schmidt
Franz Schmidt: Quintett A-Dur für Klavier linke Hand, Klarinette und Streichtrio
„Komposition studierte Salmhofer bei Franz Schmidt…”
https://oe1.orf.at/programm/20200120/585977/Theaterprinzipal-Komponist-und-Dirigent
Oh, de kedves vagy! Nekem a legnagyobb örömök egyike, hogy fórumunkon felkutattuk és a magyar közönségnek, olvasóinknak is átadhatjuk, a korabeli magyar írásokból és kritikákból részben vissza is adhatjuk Franz Schmidt (Schmidt Ferenc) életművét.
Amikor energiám engedi, nagyon szívesen teszem át magyarra összesítve az általad beírt tanulmány-részeket. A Schmidt Társaság megszűnésével ugyanis egyre kevesebben juthatnak hozzá az ilyen anyagokhoz, amelyek magyarul ráadásul egyáltalán nem érhetők el. A köszönet Téged illet, aki korábban időt és pénzt nem kímélve beszerezted könyvtáradba e kiadványokat. Nekem is örömet szerez a fordításuk, hiszen Tschulik könyvében – amely ma még mindig a leginformatívabb „dokumentum” F. Schmidt életéről és munkásságáról – az itt meginterjúvolt személyek véleménye, meglátásai – már csak kronológiai okokból sem szerepelnek. Hálásak lehetünk tehát azért, hogy időnként megosztod velünk nem könnyen begyűjtött zeneirodalmi kincseid egy részét.
Köszönöm szépen készségedet és fáradságodat, örülök, hogy magyarra fordítottad a tanulmánykötet idézett szövegrészleteit!
Előzmény:
3415, 3417, 3418, 3419, 3420, 3422, 3423, 3426, 3428, 3430, 3432, 3433, 3436, 3439, 3440, 3442, 3445, 3454, 3519, 3520. 3534, 3539.
Az Anton DERMOTÁVAL folyatott beszélgetés magyarul – 2. rész
TANULMÁNYOK FRANZ SCHMIDTRŐL, VIII., 1990
REINER SCHUHENN
FRANZ SCHMIDT ORATÓRIUMI MŰVEI
BESZÉLGETÉS ANTON DERMOTÁVAL
[…]
Ésszerűnek tartja, hogy néhány karmester megköveteli, hogy János szerepét hőstenor énekelje?
Nos, az ősbemutatón ez volt a helyzet; az akkoriban általam sem ismert Gerlach, akinek Münchenben volt szerződése, ezzel a szereppel – ahogy később mesélték –majdnem „megfojtotta” magát. Mert sok dolog, nem minden, első pillantásra oly énekelhetetlen, pl. ez a küzdelem a sárkánnyal, ez teljességgel antiénekeseknek íródott.”
Ebben Ön annak jelét látja, hogy Schmidt mégis inkább instrumentalista, nem pedig vokalista volt?
Lehetséges, azonban mégis értett a hanghoz, mert a lírai részeket, pl. a gyermek születését, ezt a karácsonyi jelenetet olyan szépen írta meg, hogy az ember ritkán tapasztal meg ennél hálásabb és egyúttal mélységesen vallásos dolgot.
De akadnak benne helyek, ahol erős dramatika dominál, és amelyek pontosan „erre termett” tenort igényelnek, esetemben pedig ez sohasem volt így, ilyesmit még sohasem énekeltem. Ha azonban ma meghallgatom a felvételemet, akkor semmit sem lehet észrevenni, minden olyan könnyedén jön az ajkakról. De jó ideig eltartott, amíg ezt „a torkomban” éreztem.
E mű utolsó felvétele Önnel az, amely Alois Hohstrasser gráci karmesterrel készült.
Önnek mégis a Mitropoulosszal készült felvételt kell megszereznie, amellett, hogy Hochstrasser ezt nagyszerűen csinálta, de fiatalságánál fogva másként, mint a már idősebb Mitropoulos úr, aki ’világkarmester’ volt.
„A mű közönség általi fogadtatásáról:
Bizonyára volt ebben egy kis lokálpatriotizmus; Schmidt, egy osztrák, aztán épp egy ilyen mű egy oratóriumokban szegény korszakban. De oly boldog voltam, hogy ott lehettem az ősbemutatón, akkor is, ha - mint már mondottam – először a kis szereppel, amely azonban nekem irdatlan sokat jelentett.”
Ezt aztán később néha, egy-egy esten a nagy szereppel együtt is elénekeltem. Ez volt a helyzet néhányszor a Musikvereinben, ha pl. valaki hirtelen lemondta a fellépést. Akkor az igazgató csak feltette nekem a kérdést: ’Nem tudod átvenni? Te ezt már oly sokszor énekelted, ez számodra végtére is csak egy kis feladat.’ Igen, igen, mondtam akkor, de ezt elénekelni persze kicsit sok, a nagy szereppel már van dolgom elég. De mindig megegyeztünk, és akkor éppen mindkettőt énekeltem.”
Úgy gondolom, e mű történetében ez nem gyakran fordult elő, esetemben azonban éppen ez volt a helyzet. És egyébként - az oratórium által ösztönözve, a Schmidt-művel foglalkozva - a szimfóniákkal, a kamarazenével, az orgonával is.
A kamarazenében ő számomra egyébként rögtön Reger után következik, hiszen van bizonyos kapcsolat is, noha Reger még disszonánsabb, Schmidt pedig alapvetően inkább diatonikus volt. Ellenpontozást azonban mindketten azonos mértékben alkalmaznak.
Számomra persze Schmidttel kapcsolatban bizonyos zárókő volt a Schmidt-Társaságon belüli megtiszteltetés. Ahhoz, hogy az ember Schmidtről közelebbit mondhasson, még több hozzá fűződő, privát kapcsolatra lett volna szükség. Franz Schütz volt az egyik azok közül, akik ebben a helyzetben voltak. Ő valóban Schmidt bensőséges kapcsolata, közeli barátja volt. Schütz nem lakott messze az itteni házamtól, és ott Schmidtnek rendszeres ki-bejárása volt. E kerület itt a vidékies környezetével, amelyben magam is immár 37 éve lakom, bizonyára Schmidt jellemére is hatott, a jó levegő, ez a nyugalom, mindazon dolog, amely a városban nem lenne elérhető. És úgy hiszem, egy kicsit beépítette zenéjébe ezt a bécsi erdő előtt elterülő vidéket – vagy valójában már közvetlenül a bécsi erdőt - hiszen ez rögtön, annak közelében kezdődik. “
Ön azt mondja, hogy zenéjében egy „tájjellegű dokumentum”-ra bukkanhatunk? Milyen erősnek látja magyar hazájának képviseletét a zenében?
„A hétpecsétes könyv”-ből a „Halleluja-kórus” pl. származásának a dokumentuma, de ő később valójában mégis mindig osztráknak tekintette és vallotta magát. Jártam néhányszor Pozsonyban, és ott megtekintettem a szülőházát. Paradox módon az ottani rezsim elkötelezett Schmidt iránt, egyszerűen nem tudja megkerülni, mivel ő már mégis csak klasszikussá vált. És ebben az értelemben látnunk kell, hogy világpolgár volt, járt Magyarországon, Németországban, Ausztriában, a szláv országokban stb., a nemzeti szemléletek fölött állt.
Ön tehát nem kötné Schmidtet túlságosan Magyarországhoz?
Egészen biztosan nem; műveiben természetesen van egy pár folklorisztikus rész, a Notre Dame-ban vagy a Huszárdal-variációkban, ott biztosan. De klasszikus zenéjében nemzetek fölött állóan nemzetközi.
Ismeri azokat az okokat, amelyek „A hétpecsétes könyv” c. műhöz vezettek?
Nem, ezt pontosan nem tudom. Világnézetét tekintve hívő ember volt, erről zenéjében, ismerősökkel való beszélgetésekben ismételten bizonyságot tett,. Röviddel „A hétpecsétes könyv” ősbemutatója előtt Hitler Ausztriába jött, és Schmidtet akkor rá akarták beszélni egy Németországra vonatkozó himnuszra, de a mű befejezetlen maradt. Akkor, még a halála után, szemére vetették, hogy hagyta magát behálózni. De sohasem vetették a szemére azt, hogy vallás vagy egyház által hagyta volna magát „behálózni”, ez két ellentét. Schmidt nem érte meg ezt az új korszakot, már előtte „az örök mezőkre” távozott.”
Végezetül rövid idézet a könyv szerzőjének a megjegyzéséből:
1989. februárjában Dermota professzor megküldte nekem a korábban kinyomtatott beszélgetésnek egy – véleménye szerint - javított változatát. Ebből a korrigált változatból azonban nagyon sok olyan információ hiányzott, amely a beszélgetés első tervezetében szerepelt.
Bécs, 1989. február 7.
Schmidt - Das Buch mit sieben Siegeln - Gnade sei mit euch - Anton Dermota - Mitropoulos (1959)
Előzmény:
3415, 3417, 3418, 3419, 3420, 3422, 3423, 3426, 3428, 3430, 3432, 3433, 3436, 3439, 3440, 3442, 3445, 3454, 3519, 3520. 3534, 3539.
Az Anton DERMOTÁVAL folyatott beszélgetés magyarul – 1. rész
TANULMÁNYOK FRANZ SCHMIDTRŐL, VIII., 1990
REINER SCHUHENN
FRANZ SCHMIDT ORATÓRIUMI MŰVEI
BESZÉLGETÉS ANTON DERMOTÁVAL
„A hétpecsétes könyv”-ről csak annyit tudok elmondani Önnek, hogy a mű – akkor, amikor a helyzet megengedte, hogy az ősbemutatón közreműködőként jelen lehessek - milyen rezonanciát keltett a közönségben, és milyen kritikát kapott.
Természetesen nagyon gyakran énekeltem „A hétpecsétes könyv”-et, különböző karmesterek vezénylete alatt, akik között a csúcspontot bizonyára Mitropoulos jelentette, akinek a mű a ’kisujjában volt’; még soha életemben nem tapasztaltam olyat, hogy ezt egy karmester ilyen jól és fejből csinálja – páratlan intenzitással és olyan tudással, hogy a próbán ezen felül kívülről tudott minden taktusszámot, anélkül, hogy a partitúrába belenézett volna!
Esetemben a mű érdekében folytatott tevékenység később odáig fokozódott, hogy a Schmidt Társaság tiszteletbeli tagjává váltam, minden bizonnyal azon érdemek elismeréseként, hogy mint volt orgonista, igen intenzíven érdeklődtem a zeneszerző orgonaművei iránt, és azokat orgonámon – amennyire tudtam – magam is lejátszottam. Ily módon Schmidt zenéjével újra és újra kapcsolatba kerültem;…
… másik szenvedélyem az autogramgyűjtés: leveleké, zenei kéziratoké, és sikerült néhányat Schmidtől megszereznem, a „Notre Dame”-ból, egy szimfóniából néhány vázlatot és néhány levelet, a feleségével folytatott levelezést, néhány fotót a nyári környezetéből (Schmidt bőrnadrágban és zergetollal).
Ezek a fotók igencsak ritkák, de megmutatják, hogy erősen „kötődött a földhöz”, a szabadban teljesen természetesen viselkedett, és látjuk, hogy kint, a természetben érezte a legjobban magát.
Ezt a pódiumon vagy a parketten nem vehettük volna észre ilyen egyértelműen, mivel ő, mint ember, mindig kissé gátlásos is volt. Nem volt kitárulkozó és önmagát – lehetőleg hangos szavakkal – reflektorfénybe helyező ember, inkább csendes és tartózkodó volt.
Arra is emlékszem, hogyan vezették fel a már kétségtelenül súlyos beteg és már hatvanéves embert a pódiumra, hogy köszönetet mondjon „A hétpecsétes könyv” ősbemutatója után, két oldalról támogatva, amire ekkor már rászorult, és ez tulajdonképpen a nyomorúság képe volt. De hatalmas, éljenzéssel kísért sikert aratott! Ő azonban már egy életerejétől megfosztott szerző volt; láttuk rajta, hogy ez már egy hamarosan bekövetkező, örökre szóló búcsú. Ez akkor különösen feltűnő volt.
„A hétpecsétes könyv” próbái előtt még egyszer sem láttam őt. Először tehát csak a próbák révén kerültem kapcsolatba vele. De, mint már említettem, korábban még egyszer sem láttam őt; hiszen sohasem lépett a nyilvánosság elé, kivéve természetesen akkor, ha hangverseny volt, ekkor a közönség soraiban ült, többnyire azonban fent, a Musikverein művészpáholyában. Bennem akkoriban semmi más nem volt, csak óriási tisztelet az ember iránt, aki ilyen művet alkotott.
„Természetesen ezeket az érzéseket, ezt a tiszteletet meg tudtam őrizni a hatalmas szerep tanulmányozása közben, és bár e szerep nem könnyű, eddig számomra ez volt a legnehezebb, úgy, hogy azt gondoltam, remélhetőleg menni fog valahogy, jóllehet ez csak másodlagos szerep* volt. Amikor aztán később átvettem a nagy szerepet**, természetesen még mélyebb betekintést nyertem a mű kvalitásaiba, követelményeibe és nehézségeibe; e szerep tanulmányozásakor aztán napokra bezárult előttem a világ, és gyakran tettem fel magamnak a kérdést, meg kell-e ezt csinálnom, képes vagyok-e megcsinálni.”
Lírai hangomhoz ez nem volt éppen ideális; azért mondom, mert tudom, hogy ezt időnként hőstenorok énekelték.
* A szólókvartetten belüli tenorszerepről van szó.
** „János” szerepe
(Folyt. köv.)
Az elmúlt hetekben más is felhívta a figyelmemet az oe1 rádió zenei programjaira. Néhány elhangzott adás linkjét bejegyzem majd, amelyek Franz Schmidt életművét is érintik.
Talán lesz egy-egy műsor, amit utólag is meg lehet még hallgatni.
Tisztelt és kedves, Ausztriában élő fórumtársunk jelezte, hogy éppen rádiót hallgatott, amikor Franz Schmidt "Notre Dame" című operájának "Intermezzo" című részlete szólt ebben a műsorban:
https://oe1.orf.at/programm/20200728/605307/Opfer-der-Wende
és fórumunkra gondolt... :-).
Studien zu Franz Schmidt VIII, 1990
Reiner Schuhenn
Franz Schmidts oratorische Werke
Gespräch mit HANS HADAMOWSKY
14..
Welche Komponisten setzte das musikalische Erbe Schmidts heute noch fort?
Da müßte ich Ihnn eigentlich etwas zeigen. Das geht aber nicht, das wäre zu selbtsgefällig. Es ist ein Brief von Alfred Uhl.
(Anm.: Auf langes Drängen hin holte Dr. Hadamowsky den Biref, in dem Uhl schreibt, daß von allen Schülern Schmidts er, Hadamowsky, eigentlich der einzige sei, der das Schmidtsche Erbe am unverfälschten fortsetze.)
Franz Schmidt: "Notre Dame" Oper (1902-1904)
Studien zu Franz Schmidt VIII, 1990
Reiner Schuhenn
Franz Schmidts oratorische Werke
Gespräch mit HANS HADAMOWSKY
13..
..Von meinem über alles geliebten Lehrer (Alexander Wunderer) habe ich mich gtrennt, seelisch getrennt, dadurch, daß er Schmidt im Jahre 1939 im Stich gelassen hat, und so etwas kann ich einem Menschen nicht vergessen. Schmidt hat sich am Ende seines Lebens so sehr gesehnt nach einem Schreiben von Wunderer oder einem anderem alten Freund, und der Wunderer hat ihn da total im Stich gelassen! Da mag sicherlich die Kantate eine Rolle gespielt haben. Der Wunderer war so ein netter Kerl und ein sehr guter Lehrer, aber daß er den Schmidt so allein gelassen hat, das hat mich menschlich ungeheuer enttäuscht.
Franz Schmidt magyar nyelvű Wikipédia oldalán https://hu.wikipedia.org/wiki/Franz_Schmidt az „Emlékezete” fejezetben most már meghallgatható a fórumunkon is bejegyzett tartalmas és szép rádióműsor:
2012. november 4. Composer of the Week: Franz Schmidt (1874-1939),
https://www.rnz.co.nz/concert/programmes/composeroftheweek/audio/2537414/franz-schmidt-1874-1939
Studien zu Franz Schmidt VIII, 1990
Reiner Schuhenn
Franz Schmidts oratorische Werke
Gespräch mit HANS HADAMOWSKY
12.
Wie sehen Sie die Schmidtsche Musik im Vergleich zu der Musik Regers? Bei Reger findet sich ja auch eine ungeheuere Häufung chromatischer Verwendungsmöglichkeiten.
Mir legt da etwas auf der Zunge, was ich mich kaum zu sagen getraue: Ich glaube, daß die Schmidtsche Chromatik um vieles Stärker ist als die Regers, die zwar auch sehr klangprächtig ist; aber der Vorzug der Schmidtsche Chromatik liegt genau darin, daß stärker diatonisch fundiert ist. Die Kraft der Harmoniefortschreitungen muß, wie schon gesagt, in diatonischen Wurzeln liegen; fehlen diese Wurzeln, so ist die Chromatik abgestorben, sie hat dann kein eigenes Leben mehr. (Dazu weitere Aussagen in „Studien zu Franz Schmidt I”.)
Die Franz Schmidt-Orgel zu St. Augustin in Perchtoldsdorf. (Deutsch) Broschiert – 1. Januar 1985
https://www.amazon.de/Die-Franz-Schmidt-Orgel-Augustin-Perchtoldsdorf/dp/B003WUD79G
Kiváló előadás lehetett! Amint korábban már bejegyeztük, az orgonát Franz Schmidtről neveztél el.
Szeretném újra a helyszínen hallani, Schmidt-mű előadásával is.
FRANZ SCHMIDT RITKASÁGOK:
Choralvorspiel zu Joseph Haydns „Gott Erhalte”
in Bearbeitung (1933) für Orgel, 4 Trompeten,
4 Hörner, 3 Posaunen, Basstuba und Pauken
Fuga Solemnis (1937) für Orgel, 6 Trompeten,
6 Hörner, 3 Posaunen, Tuba, Pauken, Tamtam
„Kőnigsfanfaren” aus der Oper „Fredigundis”
in Bearbeitung (1925) Für Orgel, 6 Trompeten,
4 Hörner, 3 Posaunen, Kontrabasstuba, Pauken
Peter PLANYAVSKY (Orgel)
Trompeterchor der Stadt Wien/Ingrun Fussenegger
Livemitschnitt vom 13.10.1989 an der Franz Schmidt
Orgel der Pfarrkirche St.Augustin zu Perchtoldsdorf.
Élő adás felvétele.
Studien zu Franz Schmidt VIII, 1990
Reiner Schuhenn
Franz Schmidts oratorische Werke
Gespräch mit HANS HADAMOWSKY
11.
Gibt es etwas was Sie an Schmitschen Musik kritisieren können?
Die Brahmssche Musik ist z. B. durch Generationen vorbereitet worden, Schmidt hatte für seine Klangwelt aber niemanden. Man erwähnt bei Schmidt immer die Chromatik, damit kommen wir aber nicht weiter. Seine Größe ist die starke Diatonik, in der Chromatik. Wirklich stark sind nur die diatonische Fortschreitungen. Und wenn sie natürlich dann dazuhin noch chromatisch blühen können und sich in Klangpracht und Vielfalt ergeben, dann ist das natürlich noch eine Steigerung. Mit der Chromatik allein ist nichts zu machen.
Az operáról nagyon sok bejegyzésben írtunk, ezúton is köszönöm Ardelao fáradhatatlan, lelkes és főleg eredményes fórumtársi kereső-kutató munkáját és fordításait.
Most találtam meg a "Notre Dame" színlapját, az ősbemutató 1914. április 1-én volt.
Nagyon örülök, hogy nyilvánosságra került a színlap:
Forrás:
https://www.archivinformationssystem.at/detail.aspx?ID=2694815
:format(jpeg):mode_rgb():quality(40)/discogs-images/R-1212157-1201086403.jpeg.jpg)
Franz Schmidt: „Notre Dame” (YouTube felvételen)
Oper (1902 – 1904)
Megszületett a döntés:
a Notre Dame főszékesegyház huszártornyát az eredeti tervek szerint állítják helyre.
Előzmény : https://ujember.hu/az-orok-elet-zenei/
Studien zu Franz Schmidt VIII, 1990
Reiner Schuhenn
Franz Schmidts oratorische Werke
Gespräch mit HANS HADAMOWSKY
10.
Ich selbst habe mit der Neuen Wiener Schule keinen Kontakt gehabt, ich wollte es auch nicht sehr, denn ich war noch zu sehr in die romantischen Bande verstickt, das Neue war mir klanglich immer zu dürftig. Ich mochte lieber das Musikantisch-Blühende.
Kedves Ardelao, nagyon szépen köszönöm a fordítást!
Előzmény:
3544, 3546, 3549, 3556-3557, 3559, 3561-3563, 3565-3567, 3572, 3579, 3587-3589, 3594, 3596, 3598-3599, 3603, 3605
A Josef DICHLERREL folyatott beszélgetés magyarul – 2. rész
TANULMÁNYOK FRANZ SCHMIDTRŐL, VIII., 1990
REINER SCHUHENN
FRANZ SCHMIDT ORATÓRIUMI MŰVEI
BESZÉLGETÉS JOSEF DICHLERREL
[…]
A tizenkét fokú technikát zsákutcának tartja?
Ezt nem tudom megítélni; Schönberg zseniális ember volt, az op. 11 előtti művek is zseniálisak. Különben azonban Schmidttel együtt azt tartom, hogy az atonalitás és a muzikalitás összeegyeztethetetlen. Ez az új technika természetesen hallatlanul praktikus volt, mert, ha már egyszer megvan egy sor és az összes inverzió stb., az ember természetesen egyre tovább komponálhat.
A tanításban más zenészeket is állított példaképül?
Igen, természetesen. Én például megkértem, hogy nevezzen meg egy könyvet a hangszerelést illetően. Ő pedig azt mondta nekem, hogy a legjobb egy bérlet a filharmonikusokhoz, alapos felkészüléssel. Ebben igaza van!
Raimund Weißensteiner a „A hétpecsétes könyv” egyik lehetséges „kezdeményezői” közé számít, legalább is ő ezt állítja saját önéletrajzában. Lehetségesnek tartana ehhez az oratóriumhoz még egyéb ösztönző erőket is?
Hát, ez valahogy így van, mivel minden zeneszerző azt gondolja magában, hogy szeretnék szimfóniákat írni, egy hegedűversenyt vagy zongoraversenyt, szeretnék írni egy oratóriumot, stb. Ez a dologhoz úgymond hozzátartozik. Ezt minden nagy zeneszerző megtette, és éppen ez késztette Schmidtet arra, hogy művet írjon ehhez a nagy szereposztáshoz. De nem hiszem, hogy az ötlet csak Weißensteinertől eredeztethető.
„A hétpecsétes könyvben” igen terjedelmes orgona-közjátékok fordulnak elő. Gondolja, hogy ebben Franz Schütznek mérvadó szerepe volt?
Nagyon is lehetséges. Schmidtet nagyon érdekelte az orgona, maga is nagyon jól játszott rajta, és nagyon sok művet írt orgonára és Schütz számára.
Hasonlítható-e Schmidt és Schütz viszonya a Reger és Straube közöttihez?
Ezt nem tudom pontosan. De hiszen Schmidt nem vonakodott írni, ha megrendelést kellett teljesítenie. Gondoljon csak a Wittgensteinnek készült irodalom egészére. Hiszen minden rendelésre történt. Schmidt sem tette ezt természetesen anélkül, hogy ne vetett volna egy oldalpillantást a pénzre, ebben ugyanis nincs semmi rossz. Hiszen Richard Strauss is ezt tette.
„A Beethoven-variációkért kapott honorárium egy régóta dédelgetett vágy megvalósítását hozta reális közelségbe: egy saját házét vidéken …. A wittgensteini összeg erre elegendő lett volna …” (Alfred Jirasek: „Erinnerungen an Franz Schmidt”, Graz 1975)
Dorothea Schmidt-Jirasek asszony megjegyzése: „Egy levélben az özvegy Margarete Schmidt panaszkodik a házvásárlásból keletkezett adósságok hosszú ideig tartó törlesztésére; a Wittgensteintől származó honorárium tehát a finanszírozáshoz messze nem volt elegendő.”
Voltak Schmidtnek zenei példaképei?
Nem tudom pontosan, mindenesetre stílusa sohasem volt epigonális, Mint ahogyan már mondtam Önnek, az ember azonnal felismeri Schmidt stílusát, akkor is, ha nem tudja megmondani, miért.
Ön hogyan jellemezné Schmidtet?
Nagyon nyugodt, barátságos volt, de egyúttal cinikussá is tudott válni. Hihetetlenül gyors felfogásával is azonnal mély benyomást keltett.
Miért játsszák ma Schmidt zenéjét oly keveset, túlságosan nehéz?
Nem, ezt nem gondolom. Egyfajta sznobizmus van szó. Schmidt némileg két front között áll: Az atonális zeneszerzők számára túl „maradi”, másfelől pedig a normál közönség számára mégis túl modern volt, és ma is az, túl nehezen érthető. Azt hiszem, ez változni fog.
Van még ma valaki, aki továbbvitte Schmidt stílusát?
Leginkább talán még Alfred Uhl, noha nem hangzik úgy, mint Schmidt, de tonalitásban mégis az ő nyomdokain halad. Tovább építi a Schmidti vonalat; hiszen Uhl is hallatlanul tehetséges ember. Weißensteiner zenéjének azonban kevesebb köze van Schmidthez.
Van Schmidt szerzeményeiben valami fejlődésféle?
Olyan fejlődés, mint pl. Beethovennél? Ha az ember ezt így érti, akkor meg kell mondanom, e fejlődés nem olyan erős. Mert, ha az ember mindig valami modernről vagy komplikáltról beszél, úgy a Negyedik kevésbé komplikált, mint a Második. A vonósnégyesnél ez a fejlődés még inkább megvan, az első kvartett még nagyon a 19. századi romantikában gyökeredzik, a második attól már sokkal távolabb áll.
Hogyan kerülhetett sor olyan műre, mint a „Deutsche Auferstehung” (Német feltámadás)?
Lehetséges, hogy ehhez Schütznek volt köze, hiszen ő a párt tagja volt. Schmidt mindenesetre teljesen apolitikus volt. Széles baráti körében ugyanis nagyon sok zsidó volt. Schmidt e tekintetben talán még kissé megalkuvó is volt, hasonlóan ahhoz, mint amikor Wittgenstein kijelentette, „fizetek Önnek egy villát Perchtoldsdorfban, ha Ön szép zenét csinál nekem”. De hiszen ebben sincs semmi rossz, ez a dolog teljesen politikamentes volt; a pénz Richard Straussnak sem volt ellenére. A bécsi ember mindig úgy gondolja, hogy zseni csak az, aki éhen hal! „Schubert, ő zseni volt, a szegény ördög”; és ha egyikük pénzt kap – úgy, ahogy Strauss kapott nem keveset a Rózsalovagért – akkor az már gyanús.
Van Schmidtnél, a zenéjében valami tipikusan magyar vagy éppen osztrák?
Hát különösen magyaros vagy osztrákos-e Brahms avagy Beethoven? Úgy vélem, ez a dolog nemzetközi. Itt Schubert mégis csak osztrákosabb, mint Beethoven. Én magam osztrák vagyok, és teljesen helytállónak találom, ha azt mondják, „Ausztria a zene országa”. Schmidtet sehol másutt nem tudnám elképzelni.
A bécsi ember nagyon konzervatív. A koncerten Berget, Schönberget vagy Webernt avagy még a Filharmonikusokat szólaltatták meg, akik vonakodtak attól, hogy új zenét adjanak elő, vagy akik maguk közé nőt a mai napig sem engednek be: Miért, ha az jobb?
A zongoratanítás többnyire egyedi oktatás volt, de azt ajánlották nekünk, hogy más zongoraórákat is látogassunk, ugyanis a kollégáktól is tanulunk, hiszen önmagunk nem tudunk mindent lejátszani.
A tanítás mindig úgy zajlott le, hogy minden diák jelen volt, többnyire tizenhatan, húszan. Az egyik aztán előadta az új darabját, majd Schmidt beszélt róla. Ez sem volt soha úgy, mint Marxnál, aki mindig azt akarta, hogy úgy írjunk, ahogyan ő. Schmidt mindent tudott, csak atonalitást oktatni nem. És ha a körülmények megengedték, az új darabot azonnal előadatta: „Hozzunk tüstént egy csellót, egy brácsát, stb. …”
Előzmény:
3544, 3546, 3549, 3556-3557, 3559, 3561-3563, 3565-3567, 3572, 3579, 3587-3589, 3594, 3596, 3598-3599, 3603, 3605
A Josef DICHLERREL folyatott beszélgetés magyarul – 1. rész
TANULMÁNYOK FRANZ SCHMIDTRŐL, VIII., 1990
REINER SCHUHENN
FRANZ SCHMIDT ORATÓRIUMI MŰVEI
BESZÉLGETÉS JOSEF DICHLERREL
1936-ban léptem be Schmidtnél a zeneszerzés osztályba; Schmidtnél tehát nem volt részem sem zongora-, sem elméletoktatásban. Elméletet Stohrnál tanultam. Amikor aztán Schmidt megbetegedett, valamennyi tanítványa Josef Marxhoz ment át. Egyébként ő is igen jelentős ember volt. Jóllehet, nem volt olyan, mint Schmidt, de hallatlanul művelt és intelligens volt más területeken is, elsősorban az orvostudomány és a fizika terén. Zongoraoktatásban Kerschbaumernél részesültem.
Mi jellemezte Schmidtet a tanításban?
Az ember azt tehette, amit akart. Csak, ha valaki atonálisan komponált, akkor közölte, hogy nem érti. Egyszer azt is mondta: „Számomra a két fogalom, az atonalitás és a muzikalitás összeegyeztethetetlen.”
Tanárként szigorú vagy akadékoskodó volt?
Nem, egyáltalán nem, lejátszottuk neki a feladatokat, és ő elmondta, hogy ezt vagy azt még jobban is tudnánk csinálni. De nem szigorúan. “Kérem, ahogyan Ön óhajtja, ha Ön ezt az akkordot szívesen hallja, és ott akarja, akkor írja azt.”
Mert a zeneszerzést az ember tulajdonképpen nem tudja megtanulni. Az óra után távoztunk, és magunkban azt mondtuk, igen, most zenét fogok szerezni. Ennyire lelkesedővé tett minket a zene iránt.
Életemben sohasem ismertem meg nála nagyobb muzsikust. És micsoda felfogóképességgel és emlékezettel rendelkezett! Hiszen gyakran adott zongoraesetet – anélkül, hogy valamit is gyakorolt volna. Azok az emberek, akik a házban, nála laktak, ők mondták, hogy egyáltalán nem gyakorolt. [1]. És csellón is fantasztikusan játszott.
Schmidtet Ön inkább zongoraművészként vagy csellistaként sorolná be?
Zeneszerzőként.
Létezik tipikusan Schmidt-stílus?
De még mennyire! Egy pár másodperc elteltével kijelentjük: Ez Schmidt. Az első pillanatban talán nem tudjuk megmondani, miért; nemcsak egyetlen akkord az, amelyen felismerjük, de tudjuk, ez Schmidt, az ő kézírása.
Hogyan látja Ön Schmidt zeneszerzési stílusát Max Regeréhez viszonyítva?
Jóllehet, vannak hasonlóságok, de Reger mégis csak egészen más. Reger sokkal intellektuálisabb, gondoljon csak a sok fúgára. Schmidt egyszer azt mondta: „Ha valakinek semmi sem jut az eszébe, akkor írjon egy fúgát, az mindig sikerül.“
Beszélt Schmidt tanítás közben a saját műveiről?
Nem, soha!
Schmidt a Schönberg korszakban konzerativista?
No, igen, így mondják. De egy ideig úgy volt, hogy azt, aki nem atonálisan komponált, konzervatívnak és retrográdnak minősítették. Nézetem szerint azonban ez nem helyes. Így áll a dolog Schönberggel és Hauerrel is. Schönberg azonban állította, hogy találmányával monopóliuma van. Ez tényszerűen nem igaz. Van Liszttől, az ócsárolt Liszttől egy Bagatell. A pontos címe: „Bagatelle sans Tonalité” [2], amely szó szerint „atonalitás”-t jelent. Nem tudom, ismerte-e Schönberg ezt a darabot, azt hiszem, igen, mert Schönberg szinte mindent ismert. De képzelje el azt az esetet, hogy Armstrong, az első ember a Holdon, megérkezik, és ott talál egy táblát a következő szöveggel és aláírással: „Üdvözlöm! Franz Liszt”. Mit tud csinálni? Vagy jelenti a dolgot, vagy eltűnteti a táblát! Schönberg még a világon sem volt, amikor Liszt ezt a művét komponálta. Ha tehát létezne egy szabadalom, úgy az Liszté, nem pedig Haueré vagy Schönbergé lenne.
----------------------------------------------
[1] Ezek az állítások arra az időre vonatkoznak, amikor Schmidt még nem Perchtoldsdorfban lakott.
[2] Hangnem nélküli bagatell
(Folyt. köv.)
Studien zu Franz Schmidt VIII, 1990
Reiner Schuhenn
Franz Schmidts oratorische Werke
Gespräch mit HANS HADAMOWSKY
9.
Wissen Sie wie Schönberg, Berg oder Webern der Schmidtischen Musik gegenüberstanden?
Der Berg hat die Schmidtische Musik ausgesprochen gern gehabt, er war ein regelrecht fanatischer Schmidt-Verehrer. Nach einem Konzert des Kamper-Quartetts, das auch ein Streichquartett von Schmidt gespielt hatte, kam Berg hinterher ins Künstlerzimmer und hat so lange darum gebettelt, das Schmidt-Quartett nochmals zu spielen, und er hat keine Ruhe gelassen, bis man es ihm in einem Nebenraum allein nochmals vorgespielt hat. So narrisch war der Berg auf die Schmidtische Musik! Ich galube, es war das A-Dur-Quartett.
FRANZ SCHMIDT MŰVEI – KONCERTEK 2017/2018/2019/2020/2021
A járványkrízis miatt sajnos egyelőre elmaradt:
2020. március 22.
:-) Nagyszerű zene, kiváló előadóval!
Nagy örömmel fedeztem fel Kovács Róbert orgonajátékát a YouTube-on, még inkább szeretném végre eredeti előadásában is hallani!
PETER PLANYAVSKY
ORGEL UND DAS JAHR 1918.
1918 ORGELWELTKRIEG
Peter Planyavsky beschäftigt sich mit dem Jahr 1918. Dem Ende des Ersten Weltkrieges und seinen weitreichenden Folgen. Er erinnert mit Orgeln von Innsbruck, Brixen und Lienz an die Zerteilung Tirols sowie an den Elsass, wo der Organist Daniel Roth 1942 im Mühlhausen geboren wurde. Für in Wien Ansässige besonders naheliegend, auch ein Blick in den pannonischen Raum mit Bratislava und Franz Schmidt, der im damaligen Pressburg am 22. Dezember 1874 das Licht der Welt erblickte.
(c) Darko Pleli
https://radioklassik.at/orgel-1918/
* Pozsonyról... is szó volt a fentiek szerint... sajnos nem sikerüt meghallgatnom ezt a műsort.
Studien zu Franz Schmidt VIII, 1990
Reiner Schuhenn
Franz Schmidts oratorische Werke
Gespräch mit HANS HADAMOWSKY
8.
Welches war der „Hauptanlaß” zur Vertönung der Apokalypse?
Eine Textsuche, über die er schon beinahe unglücklich geworden ist. Aber ich wußte ihm auch nichts Besseres zu raten.
Franz Schmidt és a Schönberg-előadáshoz hozom fel az 1974-ben, 100. születésnapi évfordulójára írt emlékezést (magyar fordításban Ardelao bejegyezte):
Österreichische Musikzeitschrift
FRANZ SCHMIDT IM SPIEGEL SEINER ZEIT
Studien zu Franz Schmidt VIII, 1990
Reiner Schuhenn
Franz Schmidts oratorische Werke
Gespräch mit HANS HADAMOWSKY
7.
Wie stand Schmidt der Neuen Musik gegenüber?
Soweit sie ehrlich war, hat er sie sogar gefördert, aber von Humbug und aufgeblasenen Scheinkunstwerken hat er sich distanziert. Daß er Schönberg aufgeführ hat, spricht ja für seine Einstellung.
Schmidt, Franz: Notre Dame - Intermezzo
Rudolf Kempe (cantor)
Wiener Philharmoniker
Recorded: 1961-12-01
Recording Venue: 11-17 Dec 1961, Musikvereinssaal, Vienna
https://www.prestomusic.com/classical/products/7990719--100-best-wiener-philharmoniker
- a 3618 számú bejegyzésbe nemrég beillesztettem a felvétel YouTube linkjét.
Studien zu Franz Schmidt VIII, 1990
Reiner Schuhenn
Franz Schmidts oratorische Werke
Gespräch mit HANS HADAMOWSKY
6.
Wie verhielt sich denn die öffentliche Kritik zu Zeiten Schmidts?
Da steht das meiste auch in meniem Buch. Die öffentliche Kritik war größtenteilts gelenkt von einem Menschen namens Richard Specht; der hat Schmidt, wo er nur konnte, versucht unmöglich zu machen, er war sein Todfeind. Aber es gab auch andere, so z. B. Max Graf: „Die Schmidtsche Musik ist eine wunderbare Erscheinung, ein reiner Klang in einer zerstörten Welt, eine feste Form in einer qualvoll gebärerenden Zeit…” Aber dieser Specht hat sich selbst ins Unrecht gesetzt und hat sich selbst unmöglich gemacht; bei den kultivierteren, intelligenteren Musikhörern hat er sich selbst mehr geschadet als dem Schmidt.
Ezt a bejegyzés-sorozatot kerestem, és most már itt is van egy sokatmondó átírás, én nem a lyánya, hanem a lánya, esetleg leánya szót írtam... ez legalább elviselhető utólagos hiba. (Nemrég, egy közmondásban egy másik fórumon viszont lyányát írtam... )
Nem vagyok hajlandó mindezért a Szerkesztőséghez rohangálni, most már tényleg feltűnő mindez, és nem is fogom elmentegetni a bejegyzéseimet, jó lenne, ha ez az értelmetlen dolog abbamaradna!
Az előzményben Rudolf Moralt karmester vezényelte Franz Schmidt IV. szimfóniájának I. tételét, itt mind a 4 tétel meghallgatható:
Franz Schmidt: IV. Symphonie in C-dur (1932-1933)
I. https://www.youtube.com/watch?v=XA-rIPVe3Lk&list=RDXA-rIPVe3Lk&index=1
II. https://www.youtube.com/watch?v=vALkJVY7E94
III. https://www.youtube.com/watch?v=tOx6nMn0Y4I&list=RDXA-rIPVe3Lk&index=4
IV. https://www.youtube.com/watch?v=tN-jaT1Dk7Y&list=RDvALkJVY7E94&index=4
Kerestem egy előzményt és most vettem észre, hogy a 3583 bejegyzésben, nem először garázdálkodik ezen a fórumon valaki, át van írva Franz Schmidt neve.
Ugyanakkor feltehetően a Szerkesztőség már javított egy korábbi, hasonló átírást 3602, köszönöm szépen.
(Majd csak elmúlik ez is... nem értem, hogy mire jó, kinek jó és hogyan lehetséges.)
Studien zu Franz Schmidt VIII, 1990
Reiner Schuhenn
Franz Schmidts oratorische Werke
Gespräch mit HANS HADAMOWSKY
5.
Hatte Schmidt ein kompositorisches Vorbild?
Sein großes Vorbild war der Brahms; er hat mir gesagt: „Brahms ist ein Gott, ich beuge meine Knie vor ihm”! Er hat alle Komponisten nach Begabung eingeschäzt; und da hat er merkwürdigerweise einen kleinen „Tick” gehabt, er war begeistert von Berlioz, den doch kein Mensch leiden kann. Das war eben der berühmte „Vogel”, den die genialen Menschen haben… Den Dvorák hat er auch sehr gern gehabt, insofern weil er Dvoráks musikalische Gabe sehr geliebt hat, aber er hat ihn in seiner geistigen Potenz auch nicht übermäßig hoch eingeschätzt, weil er an vielen Stellen doch „zu primitiv” war. Die großen klanglichen und geistigen Verwandschaften in der Musik hat der Dvorák doch nur mehr aus seinem Gefühl heraus bewältigt, soweit man einen Klang eben „erwischt”, ein überaus „denkender” Musiker war er ja nicht, aber überaus liebenswert. Ob sich Schmidt und Dvorák gekannt haben, kann ich Ihnen nicht sagen, eher nein.
Dr. Hans Hadamowsky könyvet írt Franz Schmidtről:
"Meine Erinnerungen an Franz Schmidt" címmel. Először magánkiadásban jelent meg (Untertullnerbach) majd a Franz Schmidt-Gesellschaft első tanulmánykötetébe illesztették:
A könyv tartalma jelenik meg a most olvasható VIII. kötetben, további kérdésekkel és válaszokkal bővült, részleteket idézek innen.
Dr. Hans Hadamowsky Wikipédia-oldala: https://de.wikipedia.org/wiki/Hans_Hadamowsky
Studien zu Franz Schmidt VIII, 1990
Reiner Schuhenn
Franz Schmidts oratorische Werke
Gespräch mit HANS HADAMOWSKY
4.
Warum hat Schmidt gerade die Apokalypse vertont?
Ich will keine Illusionen zerstören; aber ich glaube, er war einfach auf Textsuche, und da kam ihm dieser Stoff unter. Er hat mir einmal gesagt: ”Wissen S’, lieber Hadamowsky, wenn das einer glauben kann, was da drin steht, dann hat er eh’ schon die Seligkeit auf Erden!” Man hat gesehen, daß er zu den rein dogmatischen glaubenssätzlichen Momenten immer Distanz gehalten hat.
Natürlich hat man ihm vorgeworfen, daß er statt des Oratoriums doch auch hätte drei Symphonien schreiben können; ich treue mich nicht, mich da reinzumischen, aber ich glaube doch, daß seine Instrumentale Begabung weit überragender war wie seine chorische. Aber bitte, das ist meine subjektive Meinung.
Rudolf Kempe karmester mai 110. születésnapi évfordulójára
Franz Schmidt legismertebb műrészletének felvételét kínálom meghallgatásra, hátha van, aki még nem ismeri… baráti körömben ez a legkedvesebb Intermezzo felvételünk. Kempe csárdásként jelölte (lsd. korábbi bejegyzéseink):
Franz Schmidt - Intermezzo (Csárdás) de l'Opéra 'Notre Dame'
Studien zu Franz Schmidt VIII, 1990
Reiner Schuhenn
Franz Schmidts oratorische Werke
Gespräch mit HANS HADAMOWSKY
3.
Sie würden Schmidt also eher als Pianisten denn als Cellisten bezeichnen?
Ja, sicher, er war Pianist! Am Cello hatte er ja viel weniger die Möglichkeit, das auszudrücken, was er wollte, am Klavier konnte er das viel besser. Er war auch einer der ersten, der in Wien Reger bekannt gemacht hat. Mit dem Cello war er ja nur einer von vielen im Orchester; er hat aber auch überaus gern Kammermusik gespielt. Als Solist ist er mit dem Cello, soviel ich weiß, nur einmal aufgetreten, da hat er das erste Haydn-Konzert gespielt; Brahms war auch anwesend und so begeistert, daß er den Schmidt zu sich in die Loge hat rufen lassen; am eindrucksvollsten war für Brahms die von Schmidt selbst geschriebene Kadenz. Aber am Klavier war er erst recht eine überragende Erscheinung.
Studien zu Franz Schmidt VIII, 1990
Reiner Schuhenn
Franz Schmidts oratorische Werke
Gespräch mit HANS HADAMOWKY
2.
Wie charakterisieren Sie Schmidts Klavierspiel?
Es war kein technisch erlerntes oder durch Fleiß gedrilltes Spiel, sondern er war auf diesem Gebiet eine Naturbegabung von einmaliger Art. Er war ja einige Zeit Schüler von Leschetitzky, hat ihn aber nicht leiden können, weil Leschetitzky so eine militärische Finger- und Unterrichtsmethode hatte. Ich glaube auch, daß das menschliche Verhältnis nicht gut war zwischen den beiden, weil der Leschetitzky sich turmhoch über Schmidt erhaben gefühlt hat, und der Schmidt hat ihn aus tiefster Seele verachtet. Und das verträgt sich nicht gut. Schmidt hat auch später im Unterricht auf Fingerdrill keinen gesteigerten Wert gelegt, die Musik war für ihn die Hauptsache.
