Bejelentkezés Regisztráció

Erik Satie


24 Momo von Hofmannsthal 2009-12-18 23:14:48 [Válasz erre: 23 Momo von Hofmannsthal 2009-12-18 23:13:44]
...de nagyon szeretem.

23 Momo von Hofmannsthal 2009-12-18 23:13:44
Erik Satie: Socrate 1. Portrait de Socrate (texte extrait de l'Apologie de Socrate) 2. Sur les bords de l'Illissus (extraits du Phèdre) 3. La Mort de Socrate (texte extrait du Phédon) fogalmam sincs, hogy ezen a felvételen ki zongorázik, és ki énekel...

22 musicus 2007-12-28 14:07:26 [Válasz erre: 21 Momo von Hofmannsthal 2007-12-26 01:52:44]
A szerző népszerűségére jellemző a szokatlanul kiterjedt diszkográfia. Antológiák serege és néhány teljesség igényére törekvő kiadás is megjelent, természetesen a legolcsóbban kivitelezhető zongoraművekből. Körmendi Klára is készített egy öt albumos válogatott kiadást a Naxosnál, jó nemzetközi visszhanggal. Valódi hangzó összkiadás tudomásom szerint nem készült, mivel néhány alig emészthető illetve rendkívül hálátlan darabot (általában a kivonatokat) a zongoristák mindig gondosan kihagyják. A szerző kiadója a párizsi Salabert cég, a művek nagy része ott elvileg hozzáférhető, már ha éppen méltóztatnak válaszolni a megkeresésre. Mert ha kifogyott a kotta, a legegyszerűbb kereskedői módszer az, ha nem veszünk tudomást az igényekről... Érdekes, hogy a zenekedvelő közönség illetve a koncertipar miért éppen Satie-t részesítette kegyeiben a burjánzóan gazdag francia századfordulós zeneirodalomból. Ennek okát Satie zenéjében, és nem különcségeiben kell keresnünk elsősorban. A szerző alább közölt interjúját én nem csak viccesnek, hanem végtelenül keserűnek is találom. Paródiáját nyújtotta annak, amit a média \"elvár\" egy zeneszerzőtől, ha nyilatkozatra méltóztatják felkérni. Művekről nem beszélünk, azok nem is érdekesek. Csak semmi lényeg, csak a felszín, ami a kereskedősegédeket és az utazó ügynököket ébren tartja az újság lapozása közben.

21 Momo von Hofmannsthal 2007-12-26 01:52:44
Talán az utóbbi bekezdésben írtak miatt nem jön be Fruzsinak...

20 Momo von Hofmannsthal 2007-12-26 01:52:05
Satie (részletek Büky Virág előadásából) „A középkori zene, mindenekfelett a gregorián egész életművére nagy hatással volt. Emellett csak egyetlen másik zenei hatással számolhatunk, a kor könnyűzenéjével. Mint a montmartre-i kávéházak, a Chat Noir és a Auberge du Clou zongoristája több mint ötven kabarézenét és sanzont komponált. S ahogyan a kortárs írók is (pl. Jarry) felhasználták alkotásaikban a párizsi szlenget, úgy vont be ő is könnyűzenei elemeket „komolyzenei” műveibe. Legfőbb ihletforrására azonban nem a zenében, hanem a kortárs képzőművészetben és irodalomban talált rá. Pályája kezdetén montmartre-i barátai között alig akadt zenész. Debussy kivételével szinte csak képzőművészekkel és irodalmárokkal tartott fenn közelebbi kapcsolatot. Saját bevallása szerint a zenéről is festőktől tanulta a legtöbbet. Ebben a tarka kulturális közegben magától értődően bontakozott ki a művészetek fúziójára való hajlama. Ami Apollinaire-nél a kalligramma (képköltemény), Picabianál a feliratozott kép, az Satie-nál a rövid történetekkel, esetleg rajzzal kísért zongoradarab. […] Satie zenéjére általában jellemző, hogy azok az eszközök, amelyek a nyugat-európai zenében meghatározó, formaalkotó szerepet játszanak, nála háttérbe szorulnak. A szokásos elemek a ritmus és a dallam másodlagos jelentőségűek, nincs fejlesztés, és a tonalitás sem kap formaalkotó szerepet. A zene lényegét az önmagukban zárt, statikus, primitív formulák, motívumok, ostinato-szerű ritmusok ismételgetéséből létrejövő hangkötegek elrendezése adja, Satie ezekkel a hangkötegekkel vagy hangtömbökkel egy akusztikus klímát teremt, díszletet, hátteret, amely zeneileg „berendezi” vagy későbbi szóhasználatával élve, (musique d’ameublement) „bebútorozza” a színpadot. Ebből a hangzó háttérből, csak néhány hanyagul odavetett, rövid dallamfordulat emelkedik ki.”

19 Momo von Hofmannsthal 2007-12-26 01:48:03
Erik Satie – A Nemzeti Filharmonikusok ismeretetője: Francia zeneszerző, 1866-ban született. Stravinsky a legizgalmasabb, leginkább inspiráló személyiségű zeneszerzőnek tartotta. 1879-1886-ban a párizsi Conservatoire-on tanult és a montmartre-i kávéházakban zongorázott. 1891-ben barátságot kötött Debussyvel, akire Satie ebben az időben komponált zongoradarabjai nagy hatást gyakoroltak. A rózsakeresztesek misztikus tanításának hatására kezdett el foglalkozni a középkori zenével. 1898-ban elköltözött a Montmartre-ról és a Párizshoz közeli Arcueilbe költözött. 1905-ben, közel a negyvenedik életévéhez, újra elkezdett tanulni és beiratkozott a Schola Cantorumba Vicent d\'Indy és A. Roussel ellenpont-óráira. Arcueil-i otthona a modern művészeti törekvések egyik központjává vált. Satie baráti köréhez tartozott Picasso, Gyagilev, Cocteau, Massine. 1916-ban Satie, Cocteau, Massine és Picasso közösen alkotta meg a kubista \"kiáltványnak\" szánt egyfelvonásos \"ballett réaliste\"-et, a Parade-ot. A Hatok művészcsoport Satie-t választotta szellemi vezetőjének. Satie a 20. századi avantgarde mozgalmainak legfontosabb előfutára volt, hatása egészen Cage-ig kimutatható. Satie 1925-ben halt meg. Igen népszerűek fiatalkori zongoraművei (3 Gymnopedies, 3 Gnossiennes) valamint tréfás, vagy egyenesen polgárpukkasztó című darabjai (Megfagyott darabok, Körte formájú darabok, Sportok és szórakozások). Gyakran él szokatlan - legtöbbször nem is megvalósítható - előadói utasításokkal, illetve a darabokhoz írt költői, ironikus szövegekkel, melyeket azonban előadás közben nem szabad felolvasni. Satie írta valószínűleg a zeneirodalom leghosszabb zongoraművét a Vexations-t (Bosszantások). Az egy oldalon lejegyzett kompozíciót a szerzői utasítás szerint 840-szer kell megismételni. A művet ebben a formájában először John Cage vezetésével mutatták be New Yorkban, 1963-ban. Az akkori előadás 18 óráig és 40 percig tartott, tíz, felváltva játszó zongorista mutatta be.

18 Momo von Hofmannsthal 2007-12-26 01:44:16 [Válasz erre: 11 musicus 2007-12-26 01:26:10]
A Wikipédia [url]http://hu.wikipedia.org/wiki/Erik_Satie ;Satie életrajzában[/url] benne vannak az esernyők is...

17 frushena 2007-12-26 01:39:43 [Válasz erre: 16 Momo von Hofmannsthal 2007-12-26 01:37:58]
Meg vagyok nyugodva!

16 Momo von Hofmannsthal 2007-12-26 01:37:58 [Válasz erre: 15 frushena 2007-12-26 01:36:42]
Igen, egészen konkrétan, ezt viccnek szánta. :-)

15 frushena 2007-12-26 01:36:42 [Válasz erre: 14 musicus 2007-12-26 01:35:02]
Ravel, Debussy! Köszi az infokat. Nem ledegradálni kívántam Satiet. Számomra semmitmondó. Beírt napirendje pedig vicces kicsit! :)

14 musicus 2007-12-26 01:35:02 [Válasz erre: 10 frushena 2007-12-26 01:26:04]
Frushena, ez a poszt-impresszionizmusnak nevezett irányzat, csak Satie, szegény, ezt nem tudta, és már akkor is ezt a stílust képviselte, amikor a zenei impresszionizmus még nem is létezett... (ezt Ravel Szökőkút-jával szokták indítani 1899-től, lehet kijavítani, ha valaki másképp tudja!). Hallgasd meg Poulencet, Auricot, az egész Hatok csoport az ő cilinderéből bújt elő. De mire ezt kiizzadom magamból, momo már hatvan új hsz-fog beírni...

13 frushena 2007-12-26 01:33:38 [Válasz erre: 12 Momo von Hofmannsthal 2007-12-26 01:31:28]
Vagy éppen értem! Ez is megeshet! :-)))

12 Momo von Hofmannsthal 2007-12-26 01:31:28 [Válasz erre: 10 frushena 2007-12-26 01:26:04]
Persze. Nem érted, azért írsz ilyeneket. :-))) Megesik.

11 musicus 2007-12-26 01:26:10 [Válasz erre: 5 Momo von Hofmannsthal 2007-12-26 01:08:12]
Ezek szerint az esernyő-ügy legenda! De ez is éppen eléggé szomorú. A Socrate nincs megemlítve, pedig sokak szerint ez a főműve. A Parade azon kevés darabjainek egyike, amelyet a Magyar Rádió is többször műsorra tűzött, még a Notturno-féle friss légáramlat előtt. Ennek egyik slágere a Rag Time, amelynek három verzióját ismerem, zongorára, két és négy kézre valamint zenekarra. Satie értékét a debussysták abban vélték kidomborítani, hogy Satie Debussy és Ravel előfutára, előkészítője volt. Mint az itthoni bartókiánus zenetörténészek, akik mindent Bartók és Kodály szempontjából ítéltek(nek) meg. Egyoldalú szemlélet. Satie nagyon jó zeneszerző, és ennek egyik ismérve az, hogy művei hallgatásakor nem kell a korra és viszonyrendszerre, amiben élni volt kénytelen, mint mentő körülményre gondolnunk.

10 frushena 2007-12-26 01:26:04
Satie specialitása = a világ borzalmas állapotának megmutatása. Szokták mondani, hogy Satie gúnyolta a romantikát. Nem tudom! Nem ismerem túlzottan Satie világát, de egyszerűen nem lehett romantikus alkat. Csak a rosszat és negatívat figyelte és komponálta. Satie tehetsége szerintem nem valami nagy, számomra üres. Műveivel kínozta, pusztította leginkább önnamgát. Minimalizmusa viszont valóban figyelemre méltó. Zeneművei viccesen egyszerűek, mégis kajálják őket. Érzelemtől mentes zenéje állítólag tudatos. Vajon tudatosan nem akart érzelmet vinni muzsikájába? Vagy épp nem tudott?! Bocs, nem akartam ünneprontani!

9 Momo von Hofmannsthal 2007-12-26 01:24:31
[url]http://mysite.verizon.net/vze6md7g/sitebuildercontent/sitebuilderpictures/satie.jpg;A Bohém[/url] A huszonéves Satie Ramon Casas festményén.

8 Momo von Hofmannsthal 2007-12-26 01:21:15 [Válasz erre: 7 Momo von Hofmannsthal 2007-12-26 01:16:58]
És az úriember [url]http://www.vdesp.net/perso/wp-content/uploads/2007/08/satie.jpg;aki[/url] mindenből viccet csinált... :-)))

7 Momo von Hofmannsthal 2007-12-26 01:16:58
Erik Satie Egy zenész napirendje A művésznek pontosan be kell osztania életét. Íme a részletes órarend. Ahogyan napjaimat töltöm: - Felkelés: 7.18. Az inspiráció ideje: 10.23-tól 11.47-ig. - Ebéd: 12.11, az ebéd vége: 12.14. - Jótékony sétalovaglás parkom mélyére: 13.19-től 14.53-ig. - Új inspiráció: 15.12-től 16.07-ig. - Vegyes elfoglaltságok (vívás, az elmélkedés ideje, a mozdulatlanság ideje, úszás stb.) 16.21-től 18.47-ig. - Az estebédet 19.16-kor szolgálják fel, és 19.20-kor ér véget. - Következik a szimfonikus partitúrák hangos olvasása: 20.09-től 21.59-ig. - Pontosan 22.37-kor fekszem le. Hetente egyszer, az ágyból kiugorva ébredek, 3.19-kor (keddenként). - Kizárólag fehér színű táplálékot veszek magamhoz: tojást, cukrot, csontlisztet, halott állatok zsírját, borjúhúst, sót, kókuszdiót, tiszta vízben főtt csirkét, gombát, rizst, fehérrépát; kámforral elkészített véres hurkát, tésztaféléket, fehér sajtot, gyapotmagot és bizonyos halakat (bőr nélkül). Boromat magam főzöm, azonban hidegen iszom fukszia levével keverve. Kiadósan eszem, de evés közben soha nem beszélek, mivel félek a félrenyeléstől. Gondosan lélegzem (még ha csupán rövideket is). Csak egészen ritkán táncolok. Járás közben tartom a bordáimat, és szilárd tekintettel magam mögé nézek. Külsőm nagyon komoly. És ha nevetek, soha nem szándékosan. Mindahányszor választékosan kérek érte elnézést. Csak egy szemmel alszom., de álmom mély. Ágyam kerek, egy mélyedéssel a fej részére. Szolgám minden egész órakor megméri a hőmérsékletemet. Hosszú ideje vagyok divatlapok előfizetője. Fehér sapkát, fehér nadrágot és fehér mellényt viselek. Orvosom folytonosan a dohányzásra buzdít. Hozzáfűzi (szokásos) jó tanácsát: Dohányozzon, barátom: különben valaki más dohányzik maga helyett.

6 Momo von Hofmannsthal 2007-12-26 01:13:59
A fiatal [url]http://www.af.lu.se/~fogwall/jpg/erik.jpg;Satie[/url] (Suzanne Valadon festményén). Ez az elvarázsolt fickó írta 22 évesen a Gymnopédiákat.

5 Momo von Hofmannsthal 2007-12-26 01:08:12 [Válasz erre: 1 Momo von Hofmannsthal 2007-12-26 00:49:04]
Hajnóczy Csaba: Satie (1994) A népszerű zenetörténet a századforduló francia zenéjének ajánlott díszemelvényt kétszemélyesre méretezte - egy bizonyos Claude és egy bizonyos Maurice zsúfolódnak rajta, persze nem érdemtelenül. Ugyanezek a lapok egyes esetekben azonban említést tesznek egy módfelett bogaras, aluliskolázott, viszont szerfelett szenzibilis, és a morbid mókázás terepén verhetetlen szerzőről, akiről - úgymond - nehezen lehet eldönteni, hogy mennyire vehető komolyan. Első rész Satie 1866-ban született, négy évvel később, mint Debussy, és kilenc esztendővel Ravel előtt. Gyermekkorát felhőtlennek nehéz lenne nevezni. Hatévesen elvesztett édesanyját, majd újabb hat év múlva a nagymamáját, aki anyja halála után nevelte. Ekkor Párizsban élő apja vette magához, aki hajózási ügynök volt. Nála a ház új asszonya jelentett gondot. Eugénie asszony zongoraművésznő és középszerű romantikus komponista volt - a kamaszodó Eric nem tudott vele megbarátkozni. 1879-86: 7 év a híres párizsi Conservatoire-ban. Tanárai nem találták tehetségtelennek, de szorgalmasnak sem: a feljegyzések kivételesen lusta hiányzási rekorderként leplezik le. Zongorázással, zeneelmélettel foglalkozott, ám a beavatottak tudták, hogy a végén már csak egyetlen dolog érdekelte: a kedvezményes egyéves katonaidőre való jogosultság (az általános ötéves kötelezettséggel szemben). A betegségből kifolyólag még a tervezettnél is rövidebbre sikerült gyalogsági karriernél azonban sokkal érdekesebbek Satie első zongoradarabjai, amelyek éppen ez idő tájt születtek. Nem kis dolog, ha egy szerző első megnyilvánulásai olyannyira megkapóak és önállóak, hogy az egészen szűk körből induló, majd fokozatosan világméretűvé növekvő hírnév pilléreivé válnak. Satie a három Gymnopédia (1888) és a három Gnossienne (1890) előtt és közben alig alkotott valamit, szinte szűzkézzel írta őket. A Gymnopédiák előadási utasításai a következőek: Lassan és fájdalmasan (1.). Lassan és szomorúan (2.). Lassan és súlyosan (3.). A bennük lakó fájdalomhoz, szomorúsághoz, súlyhoz nehezen férnek szavak. Egyszerű akkordok a balkézben, egyszerű melódiák fölül - ez az elementáris egyszerűség elképesztően hathatott Wagner császársága idején. A három, illetve a későbbiekkel együtt összesen hat rejtélyes című Gnossienne a Gymnopédiákkal szomszédos világból érkezett, bár némiképp egzotikusabban hatnak bizonyos keleti jellegű hangsorok miatt. (Ázsia az 1889-es párizsi világkiállítás révén került képbe.) Mindamellett körülbelül 26 éves koráig Eric Satie elsődleges szellemi kalandja a keresztény miszticizmus volt. A szentek élete, a középkor és a gótikus művészet mellett nagy szerep jutott ebben a gregorián énekeknek is. Vallásos vonzalma vitte a - Rose+Croix\' mozgalom, egy rózsakeresztes csoportosulás közelébe, melynek rövidesen hivatalos zeneszerzője lett (egy időre). Egész sor zongoradarabot, sőt, egy misét (Messe des pauvres, 1893-95) komponált ebben az állapotában. Az átszellemült lélek tiszta vonzalma a szent helyek emelkedettsége mellett egy másik emelkedőt is megismertetett Satie-val: a Montmartre dombját, azon belül pedig a Chat Noire cafét. Bohém esztendők következtek, cimborák és csínyek évei. Az ifjú alkotó immár nem csupán kávéházi zongoristaként működött a Művészdombon, hanem állandó lakhelyét is odahelyezte. Bontakozik a Satie-i lényeg: humora egyre exhibicionistább. Nem lenne most célszerű felsorolni még a jól dokumentált kicsapongásokat sem, hiszen a montmartre-i aranykornak vége szakadt 1898-ban. Satie egy nem túl reprezentatív külvárosba, Arcueil-Cachanba költözött. Zongorista állását megtartotta. Éjjelente a dombról gyalog tette meg a hazavezető kiadós utat. Tizenöt éven keresztül. Ezekben az években - foglalkozással jár - Satie elsősorban kávéházi darabokat írt. \"Félkönnyű\"? Aki sokat hallgatja, könnyen kíváncsivá válhat, mi szólhatott a szomszédos kávéházakban, és mit szólhatott mindehhez a közönség? Itt van például a Trois morceaux en forme de poire (1903), azaz a Három darab körteformában. Némi varieté-, kabaré-, szórakozásíz, tánczenei emlékek, sanzon (?), kitartó ritmusok a basszusban (más darabokban: kán-kán-íz, ragime-íz). És alkalmasint egy kis szorítás a torokban, amíg szól. Adalék mindehhez: egyszer csak eljött a pillanat, mikor Satie elhatározta, hogy felemeli tanulmányai régen lehullajtott cérnaszálát. 1905-ben beiratkozott a Schola Cantorumban, ahol jegyzett mestereknél, d\'Indynél és Rousselnél ellenpontot, fúgaszerkesztést és hangszerelést tanult, s három évvel később pecsétes papírt kapott minderről. Második rész A tízes évek elején végre kisütött a nap. Ravel, Debussy, Roland-Manuel, Ricardo Vines - neves, divatos muzsikusok tűzték zongorakoncertjeik műsorára Satie darabjait. Egyes szerzeményeit nagyzenekarra ültették át - például Debussy kettőt a Gymnopédiákból. Cikkek jelentek meg keresett lapokban. Bemozdultak a zeneműkiadók, zömmel régi, immár ismertebbé vált darab mellett megjelent néhány új is. Jean Cocteau 26 esztendős volt, amikor szinte véletlenül felfedezte magának az immár 49 éves \"Maitre d\'Arcueil\"-t. Ez a találkozás jócskán begyorsította Satie pályájának lendülését. Cocteau származásánál, ismeretségeinél fogva sokat tehetett. Megrendeléseket szerzett, virtuózokat és koncertszervezőket győzött meg új barátja kvalitásáról, írt róla, előadásokat tartott. Végül az ő szervezésében jött létre a Parade (1917), ez a \"realista balett\". Satie zenéjét Cocteau librettójára, Massin koreografálta, a díszleteket és jelmezeket Picasso tervezte. A bemutató nagy botrány volt. A zenét maga a szerző \"enyhén dagályos\"-nak és \"színlelten naívnak\" nevezte. Ez már az utolsó évtized, a sikerek adta önbizalom és a távlatba került találmányok letisztult eredményeinek korszaka. A korábbinál gazdagabb, sokrétűbb termésből ragadjunk ki két művet. Az Entracte tulajdonképpen a Relache című balett film-közjátéka volt. A filmet René Clair készítette. Satie módszere egyfajta motívumismételgetés, illetve a szakaszok átvezetés nélküli váltakoztatása. Az eredmény: a zene nem illusztrál, hanem közeget teremt, kvázi-hipnotikus állapotot, amely felfokozza a film hatását. Ez már majdnem Bútor-zene. Maguk a Musique d\' Ameublement-darabok ugyanezzel a célzattal készültek, csak film nélkül. Zene, amely nem hallgatásra született, hanem az élet élményeinek (például egy ebédnek, egy házassági szerződés aláírásának vagy a vendégek fogadásának) felfokozására. A néhány évre beköszöntő sikert, elismertséget Satie sajnálatos, gyors leépülése követte. Ebben nem kis szerep jutott - notórius dolog - az alkoholnak. 1924 táján, ha Párizsba látogatott, nem tett mást, mint, szótlanul, kalapban ült a tűznél, órákon át, esernyővel a kezében. 1925. Július elsején, kórházban halt meg, a mája mondta fel. Arcueil-i szobája, amelybe évtizedekig egyetlen ember sem nyert bebocsáttatást, legendává vált: asztalon, széken, ágyon, rossz zongorán kívül csak a félig üres szekrényben az egymásra polcolt 12, teljesen egyforma bársonyöltöny volt benne.

4 musicus 2007-12-26 01:05:09 [Válasz erre: 1 Momo von Hofmannsthal 2007-12-26 00:49:04]
Itt sajnos a hangot elrontották. A kép itt sem adekvát a zenével, meg sem közelíti annak kvalitását. Viszont a klip szerzője ismerhette azt a történetet (legenda, vagy valóság?) hogy amikor Satie meghalt és hagyatékának utánanéztek, szegényes lakásában egy több száz darabból álló esernyőgyűjteményt találtak. Ezért kezd a klip egy esernyős sziluettel...

3 Momo von Hofmannsthal 2007-12-26 01:04:52 [Válasz erre: 2 musicus 2007-12-26 00:57:49]
\"Szintén Satie-rajongó?\" Igen, mondhatjuk úgy is. :-)))

2 musicus 2007-12-26 00:57:49 [Válasz erre: 0 Momo von Hofmannsthal 2007-12-26 00:42:32]
Szintén Satie-rajongó? Ennek a szerzőnek vannak elképesztő telitalálatai. Ez a darab pl. nem igényel semmiféle körítést, hiszen minden csak leronthatja, még a legszebb képi megoldások sem képesek kiegészíteni, annyira szép darab. Van egy csomó hasonló miniatűrje, remekművek és kevésbé sikerültek. Nagyobb művet kevesebbet írt, mert szegény ember lévén nem adták volna elő őket, és nem engedhette meg azt, hogy az íróasztalnak dolgozzon (ellenpélda Lajtha az 50-es években, aki sorban írta és hangszerelte szimfóniáit az előadás különösebb reménye nélkül). Ami megmaradt, minden legalábbis figyelemre méltó zene, bár a sajátos humor, a ma már kissé idejétmúlt polgárpukkasztás, sokakat megtéveszt (a különös címadás a zenéről el is vonhatja a figyelmet). Azért az nem véletlen, hogy az USA-ban egy időben az egyik legjátszottabb szerző volt (szegény, persze, jóval halála után).

1 Momo von Hofmannsthal 2007-12-26 00:49:04
[url]http://www.youtube.com/watch?v=4Xe2Rft62Kg&feature=related;Gymnopedie No 1[/url]

0 Momo von Hofmannsthal 2007-12-26 00:42:32
[url]http://www.youtube.com/watch?v=ghZajYiYBbk;Gymnopedie No 3[/url]



A lapunkban megjelent szövegek a Café Momus, vagy a szerző kizárólagos szellemi tulajdonát képezik és szerzői jog védi őket.
A szerkesztőség külön, írásos engedélye nélkül mindennemű (részben vagy egészben történő) sokszorosításuk, felhasználásuk, kiadásuk és terjesztésük tilos.