A https://budaipolgar.hu/data/cms199951/2024_14.pdf
oldalán (szeptemberi lapszám) találtam rá az alábbi megemlékező írásra:
„Iluska
és Cavaradossi a Retek utcában”
Vámos
Ágnes és Mátray Ferenc nemcsak az Operaház színpadán voltak gyakorta partnerei
egymásnak, civil életükben is egy párt alkottak. A művészházaspár közös otthona
Budapest, II. kerületében, a Retek utca 33–35. alatt volt, ahol mostantól két, egymás fölé
elhelyezett tábla őrzi e két kiváló énekes és kiváló ember emlékét.
A két
művész – a szoprán és a tenor – alakját Karczag Márton, a Magyar Állami
Operaház Emléktárának vezetője idézte fel. Elmondása szerint Mátray egyik kedvenc
szerepe a Tosca festője, Cavaradossi volt, aki számára – ahogy azt a nyitó
áriában énekli – az igazi szerelmet a tüzes, barna asszony jelenti. Mátray
Vámos Ágnes személyében megkaphatta a „tüzes, barna asszonyt”, az igaz
szerelmet. Főiskolás korukban ismerték és szerették meg egymást, és kitartottak
egymás mellett Mátray 2003-ban bekövetkezett haláláig. Mindketten a húszas
években születtek, ahhoz a generációhoz tartoztak, akiknek az ifjúságába robban
be a háború, és ezzel a nélkülözés, az üldöztetés, a halálfélelem, ami egész
életükre a zsigereikbe égett; művészként ugyanakkor meríteni tudtak a szörnyű
élményekből, és teljes hitelességgel elevenítették meg például a Bohémélet
fázó, nyomorgó figuráit. Egyszerre, 1949-ben kerültek az Operához, az akkor 23
éves Ágnes a János vitéz Iluskájaként debütált és vált ismertté a kor nagy
legendái, Sárdi János, Palló Imre és Gyurkovics Mária mellett. Lénye és
technikája minden szoprán szerepre alkalmassá tette, de – ahogy Karczag Márton
fogalmazott – pechére megjelent Házy Erzsébet, a szőke díva, aki minden
főszerepet vitt. Vámos Ágnes közel harminc év után, 1978-ban mondott búcsút az
Operaháznak, de 1989- es nyugdíjazásáig még hangképzést tanított a Színház- és
Filmművészeti Főiskolán. 2016-ban kilencvenévesen követte szeretett férjét az
égi színpadra.
Az avatóünnepségen a család, a barátok és a
szomszédok mellett Őrsi Gergely
polgármester is részt vett, aki elmondta, hogy annál inkább magunkénak érezzük
városrészünket, minél jobban ismerjük kerületünk házait, egykori lakóit: – Egy
ház nemcsak téglákból és falakból áll, hanem azok emlékéből és szellemiségéből,
akik valaha ott éltek és élnek ma is – hangsúlyozta a polgármester, utalva a
ház földszintjén lévő vitrinbe kirakott kis megemlékezésre, amely
részletesebben, az emléktáblát kiegészítve mutatja be az egykor ott élő művész
házaspárt.
Vámos
Ágnes emléktábláját és a felette már korábban kihelyezett Mátray Ferenc emléktáblát
a néhai házaspár lánya, Mátray Júlia leplezte le.
Emlékezés Fülöp Atilla operaénekesre - emléktábla avatás
"Május 10-én kollégák, barátok és a család részvételével avatták fel Fülöp Attila emléktábláját annak a Tapolcsányi utcai háznak a falán, ahol közel 40 évet élt a családjával, és ahol négy évvel ezelőtt, május 9-én hajnalban örökre elaludt.
'Humorával és állandó jókedvével mindig feldobta a családi ebédeket, közös karácsonyokat, születésnapokat' – kezdte az emlékezést unokája, Anna, aki azt is elárulta, hogy nagypapája egy kártyatrükköt is megtanított neki, amit azonban senkinek nem árulhat el. Az unoka kedves szavaiból a hangulatosan kialakított, virágszirmokkal is felszórt kis kertben minden jelenlévő egyből megérezhette: egy rendkívüli, igazán összetartó család emlékezik itt, ahol a családtagok mosolyában visszaköszön az egymásra figyelő szeretet. Fülöp Attila, feleségével, a neves néprajzkutató Tátrai Zsuzsannával három gyermeket nevelt fel ebben a budai lakásban, és mai napig, immáron számos unokával együtt, minden vasárnap összegyűlnek itt családi ebédre.
Ezután Ókovács Szilveszter, az Operaház főigazgatója emlékezett meg az egykori legendás operaénekesről és mindig derűs, tettre kész személyiségéről. ’Eredeti végzettsége szerint mérnökember volt, azaz tudott józanul és praktikusan átlátni gyakorlati problémákat – erre nagy szükséges is volt, amikor Szinetár Miklós mellett 1996-tól az Opera főtitkára, 2003 és 2005 között pedig ügyvezető igazgatója lett. Emellett persze tudott kottát olvasni, csodálatosan énekelt, és gyakorlatilag minden klasszikus, nagy tenorszerepet megformált.’
’Egy szomszédunkra emlékezünk – mondta Őrsi Gergely polgármester avatóbeszédében -, akit nemcsak az operarajongók és a család, hanem az egész Rózsadomb ismert és szeretett. Kedves, közvetlen szomszédunk volt, aki eközben, művészként, világraszólót alkotott.’
Fülöp Attila számos hanglemezfelvételt készített, így hangját is megidézhették az eseményen. Az emléktábla mellé egy fotomontázst is kitettek. Az avatás után az emlékező beszélgetés folytatódott egykori otthona teraszán és a lakásban: itt ízelítőt kaphatott mindenki a nagy, vasárnapi, családi ebédek meghitt, derűs hangulatából és az antik bútorokkal, könyvekkel, régi fényképekkel berendezett, igazi budai polgári otthon miliőjéből is.”
/Budai
Polgár, 2024. május 19./
Nem nekem, hanem az \"illetékes elvtársaknak\", de adhatnátok tippeket, hogy kinek és hova kellene még emléktáblát állítani!
Jövő héten három alkalommal is hallható lesz különböző műsorokban (Petőfin, szerdán 16 órakor Ruitner Sándor műsora középpntjában Szabó MIklós áll. A kétrészes műsor első része lesz hallható akkor.) És még két másik adás is vele foglalkozik a Kossuthon és a Bartókon a jövő héten.
Örülök, hogy vannak, akik még emlékeznek Rá...
Nagyon szép gesztus a részükről. Már régen megérdemelte volna. Születésnapi évfordulótól függetlenül. Jelentős művészegyéniség volt, aki az opera,-operett-, oratórium-, dal stb. éneklésben egyaránt az ígényességet képviselte, mindig a minőség oldalán állt.És minden kollégának segített, aki hozzá bárminemű tanáccsal, kérdéssel fordult. Az éneklés mellett operalibrettókat fordított, a magyar nyelvre átültetett dalszövegei maradandóak. Közülük számomra az egyik legkedvesebb Az ezred lánya Donizetti-opera magyarra lefordított verssorai.
(Nincs ilyen sorszámú üzenet.)
Hallottam még őt Szegeden - ha jól emlékszem, 1989-ben, amikor Pál Tamás visszajött, a Bájital \"betétjéként\" elénekelt egy Levéláriát, meg a Szabadtérin a Turandot Császárát. És ott vannak a lemezek, felvételek - mindenekelőtt a klasszikus Lucia.
Szabó Miklós operaénekes emléktábla avatása 2004. november 27-én 13:00 órakor Verók István, Terézváros polgármestere felavatja Szabó Miklós operaénekes emléktábláját a VI. ker. Székely Bertalan u. 5. sz. alatt. Megemlékezést mond az avató ünnepségen Baranyi Ferenc, József Attila díjas költő. Az emléktáblát a Terézvárosi Önkormányzat állítja a Fővárosi Önkormányzat támogatásával a művész születésének 95. évfordulója alkalmából.