Elnézést Virág elvtárs, ez már az ítélet!
Egyáltalán mit keres egy Mandiner cikk a kormány.hu oldalon? (És vajon ennek idézése vajon a történtek után mi célt szolgál?)
"A történtek az én értelmezésem szerint arról szólnak, hogy ez az intézmény és a vezetése nem érett még a megújulásra. Egyfelől itt van tizenegynéhány Kossuth-díjasunk, aki odaáll a megkérdőjelezhetetlenül világszínvonalú művészi és vezetői színvonalat képviselő kolléga, Keller András mellé, másfelől ott a szenátus, és ők ítélik meg a magyar komolyzenei élet krémjét. Döbbenetes. Ki kell mondani: a középszer tobzódik, amit az is mutat, hogy a Zeneakadémia nem tudott kiizzadni egyetlen hasonló színvonalú jelöltet sem. Csak a tagadásban élnek, kicsinyes személyes érdekeknek alárendelve az egyetem jövőjét. Hozzáteszem, a kiírás angolul is megjelent, úgyhogy hozhattak volna nemzetközi pályázót a világ bármely pontjáról, de ezzel a lehetőséggel sem éltek. Aki elolvassa Keller András pályázatát, láthatja, micsoda potenciál lenne a valóban Liszt, Bartók és Kodály szellemében irányított Zeneakadémiának!"
Azt hiszem, az idézett rész mindent elmond, de azért tennék két megjegyzést, ha már a riporternek csúfolt mandineres mikrofonállvány ezt nem tette meg kérdés formájában.
1. Miniszter úr soroljon fel néhányat azon külföldiek közül, akik megfelelnének a pályázati kiírás azon feltételének, hogy magas (magyar) állami kitüntetésük van!
2. Én egy "aki" vagyok, elolvastam a pályázatot, de nem találom azt a részt, ami valóban Liszt, Bartók és Kodály szellemét idézné. Mi lenne az?
Ha volt "lex-Keller", nevezetesen az, hogy anno -àllìtòlag- pont őrà szabtàk a pàlyàzati kiìràst, akkor az nem egy "lex Gyôrivànyi-Ràth"-e, hogy pont aznap habilitàlt az egyetemen, ami a hiànypòtlàs beküldès hatàridő napja volt? Vagyis ami megnyitotta az utat az egyetemi tanàri kinevezèse előtt, ami pàlyàzati feltètel. Màr ha jòl èrtem.
Népszava, 2023. október 16. - Hompola Krisztina
Győriványi Ráth György karmester egyike a miniszter szerint érvénytelen pályázatot beadó rektorjelölteknek. Szerinte akár szerencsét is hozhat neki a döntés.
Keller András a rá testreszabott, egykori kollégáival szemben egyértelműen diszkriminatív pályázattól nem hogy vissza nem lépett, de legjobb emlékezetem szerint még szavát se emelte fel ellene. Ha az ember tisztességes, rendes módon szeretne egy vezetői pozíciót betölteni, ilyen kompromittáló helyzeteket nem engedhet meg magának (és pláne nem tárgyalgat külön pályázóként a Zeneakadémiáról a hirtelenjében megalapított MMSZ elnökeként). Aki mindezeket a tisztességtelen húzásokat elnézi, mert épp neki lejt vele a pálya, az – az én kívülálló, laikus szememmel nézve – semmiféle ártatlan naivának nem tekinthető.
Az a helyzet, hogy, legalábbis ami engem illet, csak nyilatkozatokból, és újságcikkekből informálódok. A többi persze találgatás. De nem nagyon hiszem, hogy Keller András nyílt levélben, pontos dátummal erről a találkozóról csak úgy fantáziált. Sőt, még azt is el tudom képzelni, hogy ezt további találkozók követték, nem is négyszemközt. Hiszen az egész forgatókönyv már március óta forog. ( És továbbra is sajnálom őt; nagy művész, mit keres politikai percemberkék önös hatalom szerzési játszmájában )
Ha tévednék, és mégis igaz ez, az akkor nagyon súlyos kérdéseket vet fel.
Kizártnak tartom, hogy a rektor asszony márciusban Kellert felkereste azzal, hogy őt szeretné utódjának. Miért tett volna ilyet, amikor ott volt kéznél a belső jelölt, aki ismeri az intézményt is, rektorhelyettesként rendelkezik a kellő kapcsolatrendszerrel?
Talán ez a platform nem a legmegfelelőbb a Zeneakadémia sorsával
kapcsolatban bennem felmerülő kérdések özönének megosztására, hiszen
tapasztalataim szerint az itteni fórum társak sokkal szívesebben formálnak
véleményt a zenész színházak előadóművészeinek teljesítményéről.
Viszont talán már nincs hely, ahol a magamfajta zeneszerető, a magyar
zenekincs és alkotóművészet iránt aggódó laikus a feltoluló töprengéseit
megoszthatná.
Kicsit sajnálom, és együtt érzek Keller Andrással. Ő egy érzékeny,
kiemelkedő képességű művész, akit jól lépre csaltak. A miniszternek írott
levele szerint a Zeneakadémia jelenlegi vezetője már márciusban felkereste
otthonában, és fűt-fát igért neki. Teljes támogatást. Csak őt képzeli
utódjának. Hogy van ez? Miközben pontosan tudta, hogy az intézmény kiemelkedő oktatói
Dr. Kutnyánszky Csabát javasolták utódjául? Milyen lelkületű intézmény az
ilyen, és vezetője? És miért alakították meg ezen kiváló oktatók és amúgy az
MMA háta mögött a Magyar Muzsikusok Szövetségét e látogatás után nem sokkal? És
kinek a tanácsára tárgyalt a miniszter kizárólag ezzel a sebtében összehozott
társulással a Zeneakadémia jövőjéről?
Miért van az, hogy a hozzánk hasonló rezsimek olyan hihetetlen gyorsasággal
képesek kitermelni a maguk gátlástalan, kapzsi kiskirályait, akik azonnal,
mindent is akarnak?
Néhány idézet az Index igazán korrekt cikkeiből.
„Vashegyi György karmester egy személyben tárgyalt a Zeneakadémiáról a
Csák János vezette Kulturális és Innovációs Minisztériummal, ahogy azt az MMA
Zeneművészeti Tagozatának írt, és az Index által nyilvánosságra hozott
levelében elismerte. Keller Andrást továbbá az MMA felterjesztésére nevezte ki
egyetemi tanárnak Csák János, így vált egyáltalán lehetővé, hogy pályázzon a
rektori posztra. A miniszter emellett tárgyalt a Magyar Muzsikusok
Szövetségének küldöttségével, köztük az elnök Keller Andrással, egyértelműnek
tűnt tehát, hogy ő a minisztérium jelöltje.”
„Szakmai és morális állapotok
Vashegyi György a levelében ezt írja:
Teljesen egyetértettünk miniszter úrral abban is, hogy egy dologban
semmilyen körülmények között nem engedhet a fenntartó: az új zeneakadémiai
rektornak megkérdőjelezhetetlen, nemzetközileg is az élvonalban álló szakmai
életművel kell rendelkeznie, oktatási téren is. ….míg a közelmúlt vezetői nem
teljesen ilyenek: nézetem szerint a 24. óra utolsó öt-tíz percében vagyunk,
mert ez az intézmény még egy rossz személyi döntést nem bír ki.
Ez szinte szó szerint az, amit Csák János az ATV-ben mondott: „Egy
dologban nem tudunk engedni: az, hogy ez az intézmény kerüljön föl abba a
pozícióba, ahol nemzetközileg lennie kell. (…) Nekem olyan kell, aki állt már a
világ színpadain, aki érezte azt a rivaldafényt, aki a példaképe lehet a
jövendő hallgatóknak.”
„ Azt sokan elismerik, hogy Vashegyi Györgynek jelentős szerepe volt a
magyarországi zenekaroknak kiosztott állami támogatások „kijárásban”… Vashegyi
mandátuma ugyanakkor a Magyar Művészeti Akadémia elnökeként 2023. november 4-én
lejár (október 5-én lesz a tisztújító közgyűlés): a művészeti akadémián arról
beszélnek, hogy a továbbiakban – az elődjéhez, Fekete Györgyhöz, illetve
Jankovics Marcellhez hasonlóan – tiszteletbeli elnök lehet.”
Nos, ez a terv úgy tűnik kudarcot vallott, mint ahogy ily módon a
szakmában elterjedt feltételezés is, hogy az alapítvánnyá alakítandó Zeneakadémia
kuratóriumának elnöki pozíciójára is van már biztos jelölt.
Szóval szegény Keller András! Ő a tanult szakmájában kiemelkedő, megkérdőjelezhetetlen.
Nem lett volna szüksége a némi szakmai hiányoságokkal, ügyetlenségekkel
küszködő zenésztársainak hatalmi játszmáiba belekeveredni.
Engem ez a kutyakomèdia egy màsik hasonlòra emlèkeztet, jelesül az Operahàz-belire. Ott is először vàratlan ki-nem-nevezès törtènt, aztàn ùjabb kiìràst követően -a tàrsulat, a szakma ès a közönsèg legnagyobb megelègedèsère- az eredetileg kiszemelt, borìtèkolt jelölt lett a befutò. A győzelem ìgy mèg màmorìtòbb lehet(ett).
Tóth Péter: „Diszkvalifikálásomról nem értesített a minisztérium”
Aki olvasta Keller pályázatát, az tudja, hogyan értékelje a mandineres interjút. Az a pályázat egy összekapott nulla, azt semmilyen szellemben nem készítette senki, Kodály nevét inkább nem is kéne emlegetni ebben a kontextusban. Szóval amit Keller az interjúban állít, egyszerűen nem hozható összefüggésbe a pályázatával.
Forrás: MNO.hu
"Keller András visszalépett"
[...]
A Kossuth-díjas hegedűművész Csák János miniszterhez írt levelében így fogalmaz:
Pályázatomat abban a szellemben írtam, hogy Kodály zenei és nevelési elveit követve a Zeneakadémia megújításával hazánk zeneéletét felemeljük, a nemzeti kultúrában és oktatásban betöltött szerepét erősítsük, valamint fejlesszük az ország szellemi életét. A világ számára érzésvilágunkat, identitásunkat a zenével tudjuk legjobban kifejezni, ezért a Zeneakadémia szerepe és pozicionálása a nemzetközi zenei életben kulturális nemzetstratégiai feladat. Pályázatomban arra vállalkoztam, hogy a magyarság alkotó- és teremtőképességét, a magyar tehetséget és szellemet a zene univerzális nyelvén mutassuk be a világnak.
A jelölt röviden összefoglalja azt a folyamatot is, ami oda vezetett, hogy elinduljon a Zeneakadémia rektori posztjára kiírt pályázaton, illetve bemutatja azt a rendkívül tartalmas és építő kapcsolatot, ami az intézményhez kötötte. Majd így fogalmaz:
Az elmúlt hónapokban rektor asszony támogatása ellenére a Zeneakadémia vezetése hónapokon keresztül lejárató rágalomkampányt indított ellenem a hazai és nemzetközi sajtóban, valamint a közösségi médiában. Minden ok nélkül sorozatosan értek aljas és alaptalan támadások, amelyek négy évtizedes pályám eredményeit és a személyemet kívánták besározni. A pályázatom nyilvánosságra hozatala után azt az üzenetet kaptam a szenátustól, ha egy kőműves indul el ellenem, akkor azt fogják megválasztani velem szemben. Néhány nappal ezelőtt a Zeneakadémia egyik vezetője újabb fenyegetést juttatott el hozzám: abban az esetben, ha rektorrá választanának, világméretű lejárató kampányt indítanak és tüntetést szerveznek ellenem.
A tárcavezetőhöz írott levelében Keller András arra is rámutat, hogy a zeneművészet, melynek a „humánum, a szeretet és az emberi jó közvetítése, a lélek felemelése” adja erejét, nem tud kiteljesedni
a gyűlöletkeltés, rágalmazás és fenyegetés légkörében. Az ilyen szellem a legtávolabb áll a művészettől, méltatlan Liszt Ferenc szelleméhez, méltatlan a Zeneakadémia diákjaihoz és tanári karához, és méltatlan a magyar kultúrához
– írja.
Ilyen körülmények között Keller András nem látja megvalósíthatónak pályázatát, ezért azt visszavonja.
Csák János miniszter tudomásul vette Keller András döntését és indoklását. A jogszabályoknak megfelelően most az erre jogosult rektorhelyettes veszi át a felsőoktatási intézmény vezetését. A miniszter megbízta az egyetem kancellárját az átadás-átvételi folyamat lebonyolításával.
A ZAK sztori teljes egészében elképesztő, dilettáns, ugyanakkor rendkívül lekezelő módja egy ilyen patinás intézménnyel való bánásmódnak. Az egyik pályázó akadémikus, egyetemi tanár, minden más tekintetben is megfelelt a pályázat kiírásainak. Arra nem méltatták, hogy értesítsék, hogy a pályázatát kizárták. A leköszönő rektor eljárása pedig - ő kiválasztotta az utódját, akit, habár jól tudta, hogy egy kollegája sem támogatott- híven tükrözi a szakmában uralkodó morált.
Viszont a miniszter úrnak nem megy az igazmondás, mert azt állítja, hogy a másik négy pályázat hiányos volt, ezért hiánypótlást kértek tőlük, ám senki nem élt ezzel.
Keller András visszavonta rektori pályázatát...
A Concerto Budapest tegnap egy teljes napot szentelt a magyar zeneirodalom klasszikus remekműveinek, felfedezésre
érdemes értékeinek, a különféle műfaji és előadói világok találkozási pontjait jelző hazai produkcióknak a Zeneakadémián. A
programsorozat keretében a romantikus és a kortárs magyar zene alkotásai csendültek fel. Én a háromrészes zenei „dömping” első
részén voltam jelen, már csak azért is vonzott a program, mert Lehár Ferenc két szerzeménye is szerepelt a
műsortervben.
A Magyar Kincsek Ünnepe délutáni nyitó hangversenyére a Zeneakadémia Nagytermében elég foghíjas nézőtér előtt került sor.
Jobbára nyugdíjasok, de még inkább diákok voltak kíváncsiak a műsorra, köztük is zömmel lányokat láttam magam körül, és e
fiatalokat úgy láttam érdekelte a program, és tetszett nekik, amit hallottak, mert nagyon fegyelmezetten és arcukon nagy
figyelemmel, sőt, áhítattal ülték végig az egy szünettel közel kétórás koncertet: a mellettem ülő hölgyek is lelkesen tapsolták meg az
előadott zeneműveket, a közreműködő zenekart, a hangszeres szólistákat és a karmestert.
A Concerto Budapest szimfonikus zenekart Keller András dirigálta. Érdekesség, hogy a hatalmas zenekar ütős szekciója kiemelt
helyre, jól láthatóan
a pódium mögötti/feletti karzatra került.
Számomra részben csalódást, részben örömet jelentett az első műsorszám, mivel az eredetileg tervezett és meghirdetett Lehár: A
víg özvegy c. operett nyitánya elmaradt, ám helyébe került az egyik kedvenc Liszt-művem: 2. Magyar Rapszódia, annak is az
utóbb zenekarra hangszerelt Doppler-féle változata.
A második és harmadik műsorszám két kortárs magyar zenemű volt. Előbb Dubrovay László kompozíciója hangzott fel: Szerelem,
szerelem – több tételes (benne Petőfi Sándor kilenc versének feldolgozása) zenekari dalciklus, amelynek tenorszólóját Fekete
Attila énekelte. Az énekművészünk remek hangi kondícióban adta elő az igen nehéz, vokális részeket. (Remélhetőleg az OPERÁ-
hoz sem lesz hűtlen, és ott is újra viszont láthatjuk.) A darab tiszteletteljes főhajtás a 200 éve született Petőfi Sándor emléke előtt,
ősbemutatója ez év március 15-én volt a Pécsi Kodály Központban, akkor is Fekete Attila énekelt, de a Pannon Filharmonikusokkal.
A címadó vers mellett a költő kevésbé ismert, népdalhangvételű szerelmes verseiből válogatott a zeneszerző. A szerelmes, lírai
versek megzenésítésével létrejött dalciklus zenekarában megszólal az angolkürt, a basszusklarinét, a cseleszta és a
vibrafon is. Nagy taps köszöntötte az előadókon kívül magát zeneszerzőt is, aki a közönség soraiban foglalt helyett, és akit
Keller András a pódiumhoz invitált.
A szünet után elsőként Kondor Ádám A csalogány és a rózsa kettősverseny fuvolára és klarinétra című műve hangzott el
Kaczander Orsolya fuvola- és Klenyán Csaba klarinétszólójával. A háromtételes mű 2019-ben készült a zenekar számára, de a
járványügyi korlátozások miatt az ősbemutató korábban többször meghiúsult, ami végül idén februárban ugyanitt a Zeneakadémián,
egy későesti koncert keretében a ma is fellépett közreműködőkkel megtörtént. A cím a klasszikus iráni szerelmi költészet visszatérő
motívumára, a csalogány és a rózsa örök szerelmére utal. Virtuóz darab ez, amit a két szólista művész briliánsan megoldott. Nagy
sikerük volt. Keller András a műsorszám után felcsattanó tapsok közepette a komponistát kihívta a pódiumhoz, hogy köszönthessük
őt, aki ugyancsak jelen volt a koncerten.
A műsor zárásaként került sorra az általam is nagyon várt igazi koncertritkaságra, hiszen Kelemen Barnabás szólójával hangzott el
az ifjú Lehár Ferenc romantikus concertinója, amelyet 1888-ban, mindahány operettje előtt, még prágai hegedűtanulmányai idején
komponált: Concertino hegedűre és zenekarra (Violin Concertino in B Minor) egy diákmunka, amely a saját hangszere iránti
vonzalmát mutatja be. Elmondhatom, hogy a virtuóz hegedűszólamot játszó Kelemen Barnabás és a Keller András vezényelte,
tobzódó színekben pompázó, lendületes, nagyívű dallamokat játszó zenekar utolsó „tuttija” után elemi erővel csattant fel a tapsunk
és ünnepeltük az előadókat – és rácsodálkoztunk Lehár fiatalkori instrumentális művének szépségére, értékére, ami szinte
felfedezésszámba menő – hiszen nagyon ritkán kerül elő valamely koncert műsortervében. Lehár nem mindennapi tehetségéről
tanúskodik, hogy zeneszerzésmestereként már Dvořák is felfigyelt rá, Puccini pedig állítólag annak a meggyőződésének adott
hangot, hogy ha Lehár operakomponistaként építette volna karrierjét, ő lett volna a legjelentősebb ellenfele.
De most ezen a koncerten a későbbi világhírű operettszerző-karmesternek a hosszú életpálya kezdetén komponált más műfajú
kompozíciójára csodálkozhattunk rá. Már csak ezért a zeneművéért megérte elmennem a szombat délutáni – ünnepi –
hangversenyre a Zeneakadémiára.
Hogy a rektorválasztásra hatással van-e, azt nem tudom, mindenesetre ma érdekes dolgok történtek az MMA háza táján.
Mindenesetre nagy csönd van most rektorügyben.
Ha a szenátusnak volna humorérzéke, Marosit (?) javasolná egyhangú szavazással.
"Elsöprő sikert aratott a Keller András vezette Concerto Budapest az Egyesült Királyságban és Írországban - A brit sajtó egyöntetűen méltatta koncertkörútján a zenekart. " Teljes cikk, amelyet a MÁO-turné(ka)t is kísérő-magasztaló Ádám Rebeka Nóra jegyez, mandiner.hu-n itt olvasható. Van még valakinek kétsége a kinevezést illetően?
Mondanám Győriványinak, hogy nevezzen meg egy okot, miért válassza egy mai konzis a Zeneakadémiát továbbtanulása céljából, mert az interjúban nem olvastam ilyet.
A Zeneakadémia rektori posztjára pályázó Győriványi Ráth György szerint annak idején az intézmény megkapta a krémek krémjét, de ez most nincs így - Interjú
Népszava.hu - , Hompola Krisztina, 2023.09.16.
„A legfontosabb problémának minden aspiráns azt látja, hogy ma már nemcsak a legtehetségesebb fiatalok tanulnak a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen.”
„Sokak szerint ez egy személyre szabott pályázat.
Lehet így is értelmezni, de egy dolog világos:
a fenntartó nem akarja folytatni azt a hagyományt, hogy „tanár néni/bácsi” vezesse a Zeneakadémiát, és ez a szándék számomra nagyon szimpatikus. Olyan művészt szeretne az intézmény élére, aki tisztában van azzal, hogy a világban milyen követelményeknek kell egy fiatal zenésznek megfelelni, mi szükséges ahhoz, hogy valaki pódiumra, vagy egy jó zenekarba kerülhessen."
Íme a következő interjú: https://fidelio.hu/klasszikus/minden-jol-mukodo-intezmeny-alapja-a-bizalom-interju-keller-andrassal-a-zeneakademia-rektorvalasztasa-kapcsan-179533.html
Én is elolvastam, s egyetértek Klárával.
Olvastam a beszélgetést Tóth Péterrel, Sok tény, sok megszívlelendő igazság van benne!
A kérdésem az volt, hogy mi az a rendkívüli, amit csak ez a pályázat tud, ami miatt muszáj KA-t választani rektornak. Sehol nem találtam a pályázatban, de lehet, hogy bennem van a hiba.
Semmi baj nincs ezzel a pályázattal. Két és félszeres költségvetéssel megvalósítható szinte bármi.
andraskeller.com
Én izgalmamban a körmeimet rágom, mi lesz Marosi László interjújában. :O)))
Rajtam nem múlik; csak a honlapukra tegyék fel. Egyébként Te is belinkelheted, ha előbb kerülne a "látókörödbe" az óhajtott többi pályázóval készült/készítendő beszélgetés (amennyiben lesz még ilyen a hírlapnál...). Szemlézni más orgánumokat is szoktam, és ha érdemes és érdekes valami/valaki, akkor a linkje sem marad el... s ezáltal a Momus t. olvasóihoz - de a Szakmához is! - odajuthat mint egy-egy vélemény a sok közül.
Búbánat, a másik négy pályázóval készített Magyar Nemzet PRinterjút is linkeld fel!
"Közös felelősség a növendékek képzése" - Keller András
„KELLER ANDRÁSSAL A
ZENEAKADÉMIA REKTORI POSZTJÁRA BENYÚJTOTT PÁLYÁZATÁRÓL BESZÉLGETTÜNK”
Mno.hu – 2023. 08.28. – Tukács
Orsolya
Köszönöm, így már értem a címadást.
Itt a teljes Mandiner-cikk.
„Vissza kell térni a nagy elődökhöz! – Záborszky Kálmán karmester a Zeneakadémia ügyéről”
Nem olvastam az interjút, de ha arról szól, amit a bevezető sugall, akkor ez tipikus esete annak az általános problémának, hogy azok a nagytudású, ám koros zenészek, akik magukat gondolják legalkalmasabbnak a zeneoktatás problémáinak megoldására, finoman szólva elszakadtak a mindennapok realitásaitól.
A nagy elődökhöz való visszatérés... csak előfizetők részére elérhető...
Vissza kell térni a nagy elődökhöz! – Záborszky Kálmán karmester
Mandiner.hu - 2023. augusztus 24. 10:53
Az idén Kossuth-díjjal kitüntetett
Záborszky Kálmán karmesterrel, a Szent István Filharmonikusok igazgatójával
alma materéről, a Zeneakadémiáról, mesterekről és az egykor világhírű magyar
zeneoktatásról beszélgettünk a közelgő rektorválasztás apropóján.
„Ez a tartalom csak előfizetők részére
elérhető.”
Nagyon ügyes reklámfogás.
Én csak most tudtam meg az alábbi közleményből:
„Győriványi György Sándor a feltételezések szerint nem más, mint Győriványi Ráth György karmester, az Operaház volt fő-zeneigazgatója,... A Kulturális és Innovációs Minisztérium .... a Magyar Nemzetnek úgy nyilatkozott: a pályázatot születési néven nyújtották be, amely nem azonos az illető művésznevével, amelyet karmesterként használ.”
Fogalmam sincs, mire gondolsz.
Nem karmesterséggel, és nem itthoni üggyel összefüggésben nem felejt az internet.
Ha a szenátusnak volna minimális humorérzéke, ezt a kettéfűrészelt Toscaninit/Furtwänglert/Soltit/Karajant rangsorolná az első helyre.
