Kedves Edmond,
megint egy fitymáló bejegyzés.
Ferencsik és Bogár jóbarátok voltak.
Bogár István harsonaiskoláját a mai napig használják + a rézfúvós hangszerekről is írt könyvet.
Elképzelni sem tudtam, hogyan került egy képre Ferencsik János és Bogár István, akinek neve mint a vitatott színvonalú Strauss Zenekar karmestere lett ismert ... itthon kevésbé, inkább egy Franciao.-ban jól beágyazódott, sok évig futó turnésorozat gazdájaként. Most már tudom (wiki), hogy az ÁHZ művészeti titkára (is) volt egy időben, onnan igazolhatott át a Rádióhoz és ott építhette fel zenekarát, vélhetően és főleg a Rádiózenekar művészeire alapozva.
A mai szep csoportkep. De nem lehetne feltuntetni, ki kicsoda?
Chagall Csellistáját a Sothesby's árverésén 7.026.500 Fontért ütötték le ... de túlélte.
Adriaen van Ostade festménye a Galleria Franchetti gyűjteményében látható. Hogy hol? Nem akárhol, itt:
Matisse 1918-ban festett nagyméretű Hegedűs-vásznát a párizsi Pompidou központ őrzi. Októberig Bp.-en haknizik.
Isten éltesse a nagy Salminent születésnapján! Szerencsére ő és nem kollégája a mai születésnapos, akinek, sajátmaga szerint -tavaly- éppen Borisz volt utolsó MET-szerepe..
Tournier méretes (226x188 cm) Koncert-olajvászna a Louvre-ban található.
A mai nap korábban Caravaggiónak tulajdonított képe festménye 1615 körül készült és a torinói Galleria Sabauda őrzi.
Vajon akkoriban tudta Rosztropovics, hogy hová állt és mi van a feje fölé írva? Remek! :)))
Ezen a Ki nyer ma?-n nem voltam ott, de t.k. egy olyanon igen, ahol a meghívott vendég Ruttkai Éva és Latinovits Zoltán valamint (azt hiszem, ugyanaznap) Ernster Dezső volt. Autogramjukat máig őrzöm, pedig nem vagyok gyűjtő.
Ez a fotó feltehetően egy bécsi Fidelio-előadáson készült. Strauss, mint karmester és Lehmann, mint Leonore csak két alkalommal szerepelt (ott) együtt Beethoven operájában, 1930-31-ben.
A tegnapi Nap képe, Delacroix George Sand-ot és Chopint ábrázoló festménye körül valami nem stimmel. A festő alábbi képe lenne az "igazi" kettős portré, de ez is csak lenne, mert az itt látható alkotás így nem létezik: valaki - állítólag a tulajdonos- egyszerűen kettévágta: két külön képért talán több pénzt kapott. A híres pár (portréja) elég messzire került egymástól. Sand "fél"portréja a koppenhágai Ordrupgaard Múzeumban látható, a Chopin-"felet" a Louvre őrzi.
A (mai) nap képének modellje azaz a viola da gambán játszó hölgy Mary Ruthven, a művész felesége. A festmény a müncheni Alte Pinakothekában látható.
A (mai) nap képe azaz festménye (Éneklő fiú) a bostoni Szépművészeti Múzeumban látható.
Apró pontosítás: a mai Nap képén Degas 1872-ben készült Zenekari muzsikusok c. festménye látható, ami, ott Das Ballett címmel, a frankfurti Städel Galéria gyűjteményét gazdagítja. Az 1868-1870 táján festett Operazenekar a művész egy másik alkotása, előterében barátja, Désiré Dihau fagottművész ül, a háttal ülő csellista pedig Louis-Marie Pilet. Ez utóbbi -itt lejjebb látható- kép az, ami a párizsi Musée d'Orsay-ban tekinthető meg:
A mai nap képén látható annak az ős-Borisznak a rendezője, karmestere és címszereplője, aminek az ősbemutatója nem Kölnben és nem 1970-ben volt, hanem több forrás szerint a londoni Sadler's Wellsben, 1935-ben. Lawrance Collingwood volt a karmester, Ronald Stear énekelte Boriszt.
A mai fotó tippem szerint egy bécsi előadáson készülhetett a harmincas évek elején. Budapesten Németh Mária nem énekelt a Boccanegrában, Pataky többször is, Rigó Magdával.
Megvettem az ötletet, véletlenül elszámoltam a dátumot, ezért nem lett friss napképe...;-)
Két Bohémélet-"konkurens" Nap képe, egyik a Faust bemutatójának évfordulójához kapcsolódva, a másikon Dinu Lipatti, utolsó koncertjén, 1950. szeptember 16-án a Besançon-i Fesztiválon.
Ott voltunk. Tényleg nem egy "falrengető" előadás volt, már ameddig hallottuk. Fülöp király áriája után elmentünk. A ruhatáros nénik akkor kérdezgették egymástól: van valaki vendégfellépő a mai estén?
Egyik első, rangos külföldi vendégénekesem Boris Christoff volt, aki éppen a képen látható Fülöp király szerepében lépett fel az Erkel Színházban 1971 őszén. Emlékeim szerint az előadás nem volt kimagasló színvonalú, a magyarok köziül legjobb szívvel Melis György Posájára emlékszem, az tényleg az ő világa volt és remek formában énekelt.
Kedves Szerkesztők! Nem lehetne egy Takács Paula képet találni mára?
A mai Nap képe egy Scala-beli Lucia-széria alkalmával készült. A produkciót három évadban is játszották. Edgardót Di Stefano, Lord Ashtont Rolando Panerai énekelte.
A mai Nap képe egy firenzei Lucia-előadáson készült, a Teatro Comunale-ban. Lauri-Volpi ekkor 61 éves volt. Utolsó operai fellépése ( Manrico) 67 évesen: 1959, Rómában.
A mai nap képe nem az évtized pesti operai szenzációja, Don Erwin itteni fellépése alkalmával készült, hanem valószínűleg a Covent Garden úgy tíz évvel ezelőtti produkciójában, amit Francesca Zambello rendezett, a jelek szerint Casanovásra véve a figurát.
Mindenesetre ez a festmény
A washingtoni Corcoran-galériában őrzött portréval kapcsolatban ma már több tekintetben megoszlanak a szakértői vélemények. Többen megkérdőjelezik, hogy Schützöt ábrázolja, arról sincs pontos információ, járt-e a zeneszerző Amszterdamban, bár a festmény készülhetett pl. Hágában, ahol Schütz 1633-ban hosszabb időt töltött. A kép 1633-1635 körül keletkezhetett, de végső soron még arról is vitáznak, valóban Rembrandt festette-e.
A Bostoni Szimfonikusok volt az első amerikai zenekar, ami a Szovjetunióban vendégszerepelt. Az akkor 75 éves zenekar moszkvai koncertje 65 éve, 1956. szeptember 8-án volt, a részletes műsor ráadásokkal és más információk ide kattintva olvashatók. 1965-ben a Szovjetunió Állami Szimfonikus Zenekarához (ma: Orosz Állami Szimfonikus Zenekar) akkor kinevezett zeneigazgató, Jevgenyij Szvetlanov visszahívta Moszkvába Ch.Munch-t, hogy francia szerzők műveiből összeállított műsorral lemezfelvételt készítsen. A lemez műsora ide kattintva nézhető meg.
Tippem az, hogy a mai Nap képe Monteverdi Tankréd és Clorinda párviadala c. művének operaházi bemutatója-zongorás próbái idején és alkalmából keletkezett. A darabban ez a három énekes szerepelt és Mihály András volt a karmester.
Ezen a képen az Osztrák-Magyar Haydn Zenekar látható. Ez egy régi fotó, még a névváltoztatás előttről.
A mai Nap képén látható zenekar neve 2017 óta Haydn Philharmonie. A zenekar művészeti vezetője szintén 2017 óta Nicolas Altstaedt német-francia csellóművész. Fischer Ádám az együttes tb. művészeti vezetője-karmestere (Honorary Conductor). Forrás: itt.
Mára öt karmester születés- ill. elhalálozásának napját regisztrálták szerkesztőink, köztük Kovács János(é)t, aki kerek születésnapját ünnepli. Ezúton köszöntjük!
Köszönöm! Nem néztem végig a műsort, csak ameddig a -számomra már-még látható- legnagyobb magyar konferanszié, Kellér Dezső felkonferálta a szereplőket. Lehet, hogy később megjelenik Székely Mihály is. Nem zárható ki, hogy Székely Mihály fellépett a kérdéses szegedi Rigoletto-előadáson mint Sparafucile, hiszen évtizedeken át repertoárján tartotta a szerepet, sőt, a fotó évében, 1940-ben is énekelte az Operaházban.
Negyedikként ott volt még Székely Mihály is. Restellem magam, de a négy operaénekes nevére még így évtizedek távlatából is emlékeztem. A négy táncdalénekes – bármennyire is kitűnőek voltak a maguk műfajában – nevét most csak a műsor táblájáról olvastam. Arra azonban emlékeztem, hogy Székely Mihály a Németh Lehel számát énekelte, „Lehet, hogy szép nem vagyok”…
Biztosan nem, mert ő nem lehet Radnay György, mivel nem énekelt együtt a másik két művésszel a Rigolettóban. A fotó a megfelelő nevekkel, egy szegedi Rigoletto előadáson készült, 1940-ben.
"Kárpótlásul": Gyurkovics Mária és Radnay György -Udvardy Tiborral- egy ősrégi tévéműsorban, táncdalénekesekkel vetélkedve látható, ide kattintva :-)
Biztos, hogy nem Radnay György van, mint Rigolettó a képen?
Hát, konkrétan nem tudom, hogyan csinálták, de már korábban is volt ilyen tévé közvetítés a Margitszigetről.
Ami az előadások hangosítását illeti, az sokáig nem volt, igen.
1960-ban közvetítette a tv? Vajon hogy oldották meg a hangosítást? Egyébként én szoktam tűnődni, hogy emlékezetem szerint valaha a Margitszigeten nem volt semmiféle hangosítás, igaz, még fel se találták a microportot, és mégis hallottuk, sőt gyakran élveztük is az előadásokat.
Igen. :-)
Mindig bosszantott, amikor láttam ezt a képet a neten úgy, hogy "nem lehet tudni" (nincs nevestve), mi látható rajta.
Az úttörő ahol tud... Mi meg köszönjük... ;-)
A képen a Mikó András rendezte Tannhäuser előadás II. felvonásának színpadképe, a wartburgi vár udvara. Fülöp Zoltán díszlete.
A produkció bemutatója 1960. július 3-án volt a Margitszigeti Szabadtéri Színpadon.
Az július 7-i előadást a Magyar Televízió is közvetítette.
A mai képen látható, Chopin arcképével díszített bankjegy, ha "érvényes" lenne, mai árfolyamon nagyjából 400.000 Ft-ot érne...de 1995-ben mindössze 0,5 új zlotyt (ma kb. 40 Ft-ot) ért. Hátoldalán az egyik polonéz kottarészlete. Chopin viszont nem devalválódott, értékálló, még ha "igazi" mai bankjegyen nem is látható, csak egy 20 zlotys, limitált kiadású emlékbankjegyen, ezen:
Kisfilm itt Louis "Satchmo" Armstrong Budapestre érkezéséről, részletek a Népstadionban, 80.000 néző előtt megrendezett koncertből és a végén Vitray Tamás rövid interjúja.
Hát becsszóra mondom, miután föltettem a beírásomat, ugyanez jutott az eszembe! Meg is fogalmaztam kicsit rád hajazva kb. így: "A világhírű karmester egy jelentős magyar politikus (könnyítés esetén: miniszterelnök) családjával állt szoros rokoni kapcsolatban. Ki lehetett Ő?" Így, "nagy Ő-vel ":-) .. de nem volt szívem törölni, meg közben letelt az egy óra korrekciós idő.
Milyen isteni hétvégi játékkérdést lehetett volna ebből fabrikálni... ;-)
Érdekesség: Jan Kubelik felesége és nyolc gyermekének, köztük Rafael Kubeliknek az édesanyja Anna Julie Marie Széll von Bessenyö budapesti születésű grófnő, Széll Kálmán egykori magyar miniszterelnök unokahúga volt.
