Téma ismertetése: Erkel, Zak, zeneoktatás, amatőr mozgalmak, kultúrpolitika, zene és közélet etc
Ebben a giccses tákolmányban én semmi jazzeset nem vettem észre - nyilván botfülű vagyok. Tóth Gabi hiánya feltűnő ugyan, de a felvételen KERESZTES ILDIKÓ nyafog - idősebb ugyan, mint a másik, de kb. ugyanannyira tehetségtelen, viszont ERDÉLYI SZÜLETÉSŰ!!! Ez kb. olyan behozhatatlan előnyt/előjogokat jelent neki és pl. Demeter Sziszi/OJD stb. számára, mint az ancien régime-ben, ha valaki őse Martell Károly oldalán küzdött a szaracénok ellen, de legkésőbb Szent Lajos seregében, netán ha az illető - na jó, az apja - személyesen ismerte Lenint, de legalábbis látta '17-ben a páncélautóról szónokolni a Pityerbe visszatért Iljicset.
Na de kérlek: volt már Barackfa-Az összetartozás dala, Összefogás dala, Egy szabad országért-dal (közismert címén: Magyarország halszagú halld szavunk!) és még sokan mások. Egyik sikeresebb volt-van, mint a másik. Lassan összegyűlik egy CD-re való. Akkor most pont ez nem tetszik? Különben a zeneszerző "elkötelezett híve a jazz, ezen belül is a smooth jazz zenei műfajnak", forrás itt. A jazz rangos zenének számít ... igen, ez az új dal valóban kis kirándulás másfelé. Igaz, Tóth Gabi nagyon hiányzik belőle.
Újabb "gyöngyszem": https://www.youtube.com/watch?v=e_5qBUmPi_g És még hány ilyet izzad ki magából a tehetségtelenség népnemzeti-erdélyi maffia?
Látlelet sok mindenről. :O(((
Sokadszor ismétlem önmagamat: Ez József Ferenc Kolumbusz-drámájának színrevitelével ér fel.
Van Egyházi zene című topik - de ez A dal ott (is) "kilógna" a sorból...
Könnyűzene: A Strauß család, Offenbach legtöbb műve, Gershwin, francia sanzonok. A jelen esetben popszemét/prolitáp.
Karafitáh Orsolya a HVG-n szépen összefoglalta, hogy számára miért is problémás az ötlet. Nem a zenei nevelés, hanem "egyéb" szempontok alapján gondolta végig, de neki is igaza van. Nem mellesleg: a könnyűzenében is létezik minőség - ám jellemzően azok pont nem az intézményesített burkokban jöttek/jönnek létre, hanem ellenükre.
Először azt hittem, hogy a Hírcsárda cikke...
Nesze sánta, itt egy púp! A popszar fogyasztói pedig egyelőre - politikai okokból - hallgatnak.
Demeter Szilárdot és bandáját sajnos nem lehet leállítani: https://kultura.hu/megalakult-a-petofi-zenei-tanacs/
Politikával nem foglalkozom, a könnyűzenében pedig kb. a 70-es évek közepefelé (Beatles és tsai, itthon Illésék) megálltam, ellenben Kovács Ákosnak láttam a tévében pár éve egy Arany János-műsorát, ami szerintem remek volt.
Én látatlanban nem nyilatkozom róla, bár a műfajjal és legtöbb művelőjével szembeni méla utálatom dacára megnézem. Ahogy nem sokkal a megnyitás után, majd az elmúlt hetekben bementem oda, igencsak hosszú, tömött sorban jött a közönség.
Sajnos ilyen zenére van igénye a magyar lakosság plakátokon hírül trombitált 97%-ának: Mága, Ákos stb. A Momus játékaiban pedig még 3% sem, hanem csak 10-20 ember vesz részt. Ide jutottunk sajnos.
A cikket olvasva ez a kiállítás olyannak tűnik, mint a Terror Háza könnyűzenei lerakata, élén a nagy rendszerváltó Kovács Ákos fotójával. Az "első év 800.000 látogatójával" dicsekvés pedig enyhén szólva erős csúsztatás lehet. Én pl. legalább 5-6 alkalommal "látogattam" oda = városligeti séta közben be-benéztem. Engem a MZH által rendezett programokra "látogatók" száma érdekelne, vagyis a (fizetős) közönségadatok.
Felőlem nyekeregjen, amíg ki nem esik kezéből a vonó, de ne tegyék meg világhírűnek és a klasszikus zene előadójának. (Tudom, milyen kis naiv vagyok!)
Még mindig jobb, ha "nagyon", mintha "agyon" ... ;-)
Nyilvánvaló, hogy felülről nagyon nyomják ezt a pojácát.
Nincs semmi különös változás az újévi Mága-koncertek vattázása szervezése és pénzügyi kitömése háttere körül:
https://444.hu/2018/07/03/tobb-milliard-forintnyi-tao-penzbol-allami-tamogatasokkal-es-ingyen-kapott-koncerthelyszinnel-egyengetik-maga-zoltan-karrierjet
A BM stb. kifizette a jegyeket a szervezők felé?
Az újévi koncert hagyományai szerint Mága Zoltán a bevételből egy-egy kórházat támogat – fogalmaztak a szervezők a kommünikében.
A bevételből? Azzal nem mennek sokra...
Mindjárt gondoltam. Sajnos, az ottani hallgatóság döntő többsége őszintén azt hiszi, hogy minőségi előadásban klasszikus zenét hall.
Társművészetek fórum, 2598-2602 számú hozzászólások.(Az Ön által használt jelzők - a leírások szerint - meg sem közelítik a koncertek felemelő hangulatát.)
Talált valaki beszámolót a tegnapi "fantadztikus", "korszakalkotó" "világhírű hegedűs", Mága Zoltán újévi happeningjéről, akár Oszlányi Gyöngyvér klaviatúrájából is? Esetleg tudósítás a fő közreműködő és Pintér Sándor nagyvonalú ajándékáról/ pofátlan sértéséről, azaz sikerült-e vattaemberekkel feltölteni a délutáni "szuperprodukció" helyszínét?
Másnap ugyanúgy folytatódik minden, mint addig. Persze ha a koncert közönségének akár 1-2 százaléka (örökre) hátat fordít a popszarnak, nem volt hiába.
Érdekes kísérletről olvastam.
https://telex.hu/kult/2023/01/01/zenegyulolo-eloadas-hamori-mate-janklovics-peter-obudai-danubia-zenekar
Megvan a magam vélemênye, de mivel zenész vagyok, ez irreleváns. Az az izgalmas, hogy milyen hatással van a célközönségre.
Hittel a legjobbakkal – Adventi művészéletkép Bátor Tamással
magyarkurir.hu - Kultúra – 2022. december 23., péntek | 15:50
"Sparafucile, Ferrando, Sarastro, Rocco, Gurnemanz, Ozmin, Pater Guardian… – néhány szerep, ami ma is azonnal beugrik Bátor Tamással kapcsolatban. Különleges, rendkívül pozitív kisugárzású személyiség, és egy olyan mélybasszus hang birtokosa, amelynek megítélése szépség és kiműveltség terén soha nem volt kétség vagy vita tárgya az opera világában.
Mégis váltott, hogy műfaj- és ügyszeretetét egy másik szerepkörben gyakorolhassa. Jelenleg a Művészetek Palotája és az Operaház művészeti tanácsadója, aki a világ legjelentősebb komolyzenei előadóival és együtteseivel tartja a kapcsolatot. Rá nyugodtan mondható: olyan hivatással bíró, missziós ember, aki mindent tud erről a kivételes, sok tekintetben spirituális szakmáról. Ezúttal is izgalmas, sikeres évet zárt, amelyet azonban beárnyékolt az 'élet rendje', a veszteségek elkerülhetetlensége. "
[...]
"– Miként formálódott az előadói, művészi karrierje?
– Az általános iskola kórusában, a piaristáknál a fiúkórusban énekeltem, aztán bekerültem az Ugrin Gábor karnagy úr által vezetett Ifjú Zenebarátok Kórusába. Ugrin tanár úr egy alkalommal a hetventagú kart vezényelve rám szólt: 'Bátor dalostárs, most ne énekeljen, túl hangos!' A próba után odajött hozzám Csordás Klára, aki ugyancsak a kórus tagja volt, és megkérdezett: 'Nem akarsz a konzervatóriumban tanulni? Bemutatnálak a tanáromnak…' Elmentem, előénekeltem Fekete Máriának, és jelentkeztem a konzervatóriumba. Továbbra is jártam a Jeunesses-be, majd bekerültem a 'budapesti madrigalistákhoz', akikkel sokat turnéztunk Ausztriába, Olaszországba és Spanyolországba. Elképesztően gazdag a madrigálok világa, Palestrina miséi, Vivaldi, Haydn szerzeményei elbűvöltek. Csodálatos világ. Zeneakadémistaként Szekeres Ferenc karnagy úr már szólókra is felkért, és később is visszahívott szerepelni, amikor már Milánóban és Svájcban tanultam.
– Merthogy a Teatro alla Scala stúdiójából indult el a nemzetközi pályafutása…
– Akadémistaként az Olasz Intézetben tanultam a nyelvet. Úgy voltam, hogy egy leendő énekesnek muszáj tapasztalatot szereznie az opera hazájában. Érteni és érezni is kell ezt a műfajt. Olga néni azzal búcsúzott tőlem, hogy 'nem zavarom az életedet'; kilencvenöt évesen, 1987 júliusában meghalt. És mit hoz a sors, szeptember végén már meghallgatásra mentem Milánóba, s az előéneklés után nagy örömömre felvettek. Az Accademia Teatro alla Scala ma már egy külön intézmény; akkor még csak hat-hét növendékkel foglalkoztak a Scala épületének felső szintjén. Giulietta Simionato volt az énektanárom, Luciano Silvestri pedig az igazgató és zongorakísérő. Jóformán minden este mentem a Scalába előadásokat megtekinteni. Riccardo Muti volt a zeneigazgató. Hallhattam Pavarottit, Carrerast, Domingót, Frenit, Dimitrovát, Ghiaurovot, Burchuladzét, Cappuccillit, Gruberovát, Caballét; dalesteken Hermann Preyt, Dietrich Fischer-Dieskaut, Samuel Ramey-t, Ramón Vargast; balettelőadásokban többször láttam Rudolf Nurejevet. Itália, Milánó, a Scala nagyon motivált, hogy ezt a pályát válasszam. Stúdiósként felléptem Britten egyfelvonásos Noé bárkájában mint Noé, a színpadra vitelét Giorgio Strehler felügyelte, aztán Franco Mannino A boldog herceg (Il principe felice) című operájában szerepeltem. Itthon pedig megkaptam a Parsifal Titureljét. A tanulmányaim végén, amikor már Svájcba szerződtem, több felkérés jött a Scalából, de nem tudtam visszatérni, mert nem kaptam engedélyt a színházaktól, ahol szerződésem volt.
– Folyamatosan bővült a repertoárja, és egyre több világsztárral énekelt együtt. Kiket emelne ki a sorból?
– Valóban nagyszerű művészekkel léphettem fel. Például az Erkel Színházban, A trubadúrban és a Rigolettóban Piero Cappuccillivel. Amerikában egy Aida-előadás kapcsán ismertem meg Giuseppe Giacominit, akivel nagyon jó viszonyba kerültem. Énekeltem Renato Brusonnal, Bruno Polával, Michèle Criderrel sokszor, Jelena Obrazcovával A trubadúrban, Paolo Gavanellivel, Ramón Vargasszal, Marcello Giordanival. Őket később ügyvezetőként mind meghívtam a Miskolci Nemzetközi Operafesztiválra. Az olasz repertoár – Monteverdi, Bellini, Donizetti, Verdi – mellett megtaláltak a német szerepek is. A varázsfuvola Sarastróját közel tíz rendezésben több mint kétszáz alkalommal alakíthattam. Meghatározó volt számomra a Fidelio Roccója, a Szöktetés a szerájból Ozminja, Németországba kerülve jött Wagner, a Parsifalban immár Gurnemanz… Közben az oratóriumrepertoárom is szépen kikerekedett. Nagyon fontosnak tartottam az együttműködést a kiváló karmesterekkel, akikkel énekesként dolgozhattam. Óriási a lista: Daniele Gatti, Marcello Viotti, Fischer Ádám, Kobayashi Ken-Ichiro, Jurij Szimonov, Lamberto Gardelli, Giuseppe Patanè, Carl Melles, Peskó Zoltán, Carlo Franci, Pier Giorgio Morandi, Lothar Zagrosek, Fabio Luisi, George Alexander Albrecht, Joseph Rescigno, Palló Imre, Michail Jurowski, Kocsis Zoltán, John Neschling, Fabio Luisi, Lukács Ervin, Medveczky Ádám, Kovács János és Oberfarnk Géza."
[...]
„– Az elmúlt évtizedekben alaposan elmélyült a 'világzenében', ami bizonyára nagyban segítette a mostani misszióját.
– A pályám során sokfelé jártam: Európán túl Amerikában, Koreában, Japánban, 2004 óta pedig számtalan énekversenyen zsűriztem. Rengeteg művészt ismertem meg, és a kialakult széles kapcsolatrendszeremet kamatoztatni tudtam. Marton Éva művésznő annak idején, még a Bartók+… művészeti igazgatójaként megjegyezte: 'Ügyesen ápolod a kapcsolataidat, figyelsz a kollégákra. Dicsértek, hogy milyen jó veled dolgozni.'
– Talán azért is, mert igazán érdekli az ügy, nagy célokat tűz ki, és őszintén tiszteli, szereti a valódi művészeket.
– Így van. Amerikában például Giuseppe Giacominit megkérdeztem, hogy mi lesz a vasárnapi programja. Megy a misére, mondta. 'Akkor megyünk együtt.' Meglepődött: 'Tomaso, tényleg jössz velünk?' Giacomini mélyen hívő énekes volt; látta a neveltetésemet, hozzáállásomat, és azonnal megvolt a 'közös téma', a kölcsönös bizalom. Hasonlóan alakult Leo Nuccival is, aki naponta imádkozta feleségével a rózsafüzért. Jó kapcsolatot ápolok a művészekkel; születésnap, húsvét, karácsony alkalmával üzeneteket váltunk. A Müpa különböző produkcióinak szervezésekor nem a 'szokásos eljárás' szerint, az ügynökségek közreműködésével érem el a szólistákat, együtteseket, hanem közvetlenül egyeztetek velük művészeti kérdésekben. Már a miskolci operafesztiválra is így hívtunk meg társulatokat. Hihetetlen meló, de rengeteget lehet vele spórolni. A művészeket tehát személyesen keresem meg, persze aztán az ügynökségükkel folytatjuk a tárgyalásokat. Szakmailag szintén privát kapcsolatban állok az idősebb és a fiatalabb énekes generációval. Figyelek a kollégákra, igyekszem segíteni a pályakezdőket. Az itthoni művészek közül különösen jóban vagyok például Bretz Gáborral; 2006-ban én kértem fel először Kékszakállúra Miskolcon. Követem többek között Pasztircsák Polina, Láng Dorottya, Sebestyén Miklós, Kristóf Réka karrierjét is. Élénk a kapcsolatom a Wagner-napok énekeseivel. Michael Volle lelkészcsalád sarja, úgyhogy vele például ezért is jól megértjük egymást. A művészeknek szükségük van a bizalomra és a szeretetre, amely energiát ad nekik.
A Művészetek Palotájában már másodjára kellett elhalasztani, de változatlanul tervben van Tan Dun Buddha Passionjének magyarországi bemutatója. Nyitottnak kell lennünk, fontosnak tartom a világvallásokkal való párbeszédet a művészetek által is. Hiszen egy a Teremtőnk, aki kézben tartja a glóbuszt és meghatározza lelkiségünket. Utazások közben egyébként én is imádkozni szoktam a rózsafüzért, napi eligazításként pedig gyakran olvasom az evangéliumot. A hit erőt ad. Utazásaim során, amikor megérkeztem a városokba, azonnal kerestem a közeli templomokat.”
[...]
Szerző: Pallós Tamás
Nyilván nem tudott magasabb szintre kerülni, mint mondjuk Yuja Wang, Lang Lang vagy Jan Lisiecki, így aztán ráállt a népkonyha szintjén felhígított Chopinre.
Majd összevetem a 2 intézmény évadkönyvét, kik szponzorálják a szomszédvárakat.
Én sok éve hallottam a művésznőt külföldön, az egyik Liszt-zgv.-t játszotta ..
Nem követem a Konzerthaus műsorát, de talán muszáj higítaniuk, hogy azt a hodályt folyamatosan megtöltsék. A külföldiek nyilván csak a Goldener Saalra és a StOP-ra kiváncsiak. A műsorra még azokban sem mindenki vö. MÁO és a turisták.
Aztán "Kovács Józsi" tizenvalahány évig a Grazi Operaház tagja volt...
A probléma kettős. Az is gond, amit játszik, de ezzel vannak így egy páran, a nagyobb probléma a hogyannal van. Utcai pletyka szerint a 100tagúba fel sem vették, és sokan ismernek történeteket, melyek szerint mások tollaival ékeskedik.
Megjegyzem, két fél kell ehhez is, mert Kovács Józsi anno csak Pavarotti "C"-jét vette kölcsön engedély nélkül, mégis nagy botrány lett belőle, itt meg mindenki a sötétben mosolyog, hogy ejnye, mit csinált a Mága, és minden(ki) megy tovább a maga útján bármifajta következmény nélkül.
Amíg talál magának kellő számban zenekart, semmi nem fog változni.
Mága ugyanazt Szentpéteri Zongorázó Cica módjára lehülyítve adja elő. A Musikverein éves műsorát érdemes egybevetni a Konzerthauséval, amely fokozatosan kommercializálódik - és itt NEM a dzsesszre gondolok.
Mága bóvli. Ennyi. Komolyzenész Kelemen Barnabás vagy Baráti Kristóf, hogy csak a hegedűsöknél maradjunk.
A Musikverein zenéje nem attól is komolyzene, hogy a Bécsi Filharmonikusok játsszák és többnyire elég jónevű karmester vezényel? Ugyanaz a zene Mágától meg nem az. Ez hangozhatna akár sznobizmusnak is.
Innen nézve igazad van, de akinek ilyen szép karácsonyi zenelistája van, annak számára, amit komolyzenében használatos hangszerekkel adnak elő, kvázi ami nem pop, az már komolyzene.
Én is ezt a stratégiát követtem a gyermekeimmel, felemás eredménnyel. :)
Mága NEM komolyzene. A bécsi Musikverein újévi koncertje KOMOLYZENE.
Ha jól rémlik, Huszár Klári néni mesélte, hogy négyévesen a család válaszút elé került, vagy elviszik magukkal az Operaházba, vagy valakinek otthon kell vele maradni. Elvitték, noha a Borisz Godunov ment. Egy életre elköteleződött a műfaj mellett...
Igazad van abban, hogy a gyermeki lélek nemcsak az életkor függvénye. Van aki öregkorára is nyitott és befogadó marad, más pedig bezárul és az előítéletei rabja lesz már sokkal-sokkal hamarabb.
Nem biztos. Sajnos már nem emlékszem, ki volt az, még arra sem, hogy közismert-e az illető, de vagy olvastam róla, vagy tőle magától hallottam személyesen, hogy 17-18 éves korában egyszer kénytelen volt végighallgatni Bach Máté-passióját. Ez volt első komolyzenei élménye, mely gyökeres hatással volt éltének további alakulására és a komolyzenével való viszonyára, természetesen pozitív értelemben. Egy irodalmár ismerősöm szintén hasonló életkorban, krumplipucolás közben a rádióban teljesen véletlenül A csodálatos mandarint hallotta, amely egy életre Bartók rajongóvá tette. Úgyhogy semmi sem késő, bár erősen esélyes, hogy a szóbanforgó hölgy komolyzenei jelenléte ki fog merülni egy január 1-jei koncerttel (természetesen nem a bécsi Musikvereinre gondolok, hanem az Arénára).
Ezzel egyetértek, ráadásul kísérletet sem tett ezen a téren, jóllehet Szegeden született, nem valamilyen eldugott zsákfaluban. Budapesten, Los Angelesben és Párizsban sem látta szükségét ezirányú szódáslói horizontjának bővítésére.
