Forzával már valamicskét közelebb vagyunk egymáshoz mint anno a Boccanegrával, amivel kihúztam a gyufát, oszt'jó napot, úgy maradt(unk) :-) Forza sokáig nálam is élvonalban volt. Aztán ahogy öregedtem, rájöttem, hogy a sok príma szám nem áll össze igazi operává. Soványka történet, rengeteg karakterfigura és mellékszál, szebb szóval zsánerjelenet. De azért szeressük őt!
Gorcsakovának nemcsak a hangja csodás, hanem a játéka is, ilyen fokú spiritualitásra manapság már csak az orosz lélek képes. És hát Grigorian is egy nagy felfedezés.
Ez egy jó Végzet hatalama :Nekem is megvan. Amikor készült a szoprán a a csodás hangú hangú Gorcsakova nagyon menő énekesnő volt. Aztán hirtelen eltűnt.De a többi szereplő és nagyszerű.
Itt az idő, hogy kirukkoljak ezzel a DVD-vel, amelyet szeretnék megosztani veletek, és egy hétig szabadon letölthető.
A Végzet hatalmáról van szó, ez az opera már több mint 30 éve foglalkoztat. Én ezt tartom Verdi legnagyobb operájának, de ha ezzel lehet is vitatkozni, az biztos, hogy a legnagyobb hatással rám ez a Verdi opera volt és van. Nagyon sokáig keresgéltem egy olyan felvételt, amely legközelebb áll ahhoz, amit én tartok erről az operáról, és végül megtaláltam. Egy 1998-as felvételről van szó, szintén Mariinszkij színház, Gergiev, egészen elképesztő orosz énekesekkel. Az első, tehát a Pétervári verzió, amely egyáltalán nem könnyed szórakozás. Az első verzió véresen brutális, a második kissé enyhített, de az is katarzis nélküli. Igazi befejezés nincsen, de hogyan is lehet befejezni egy olyan történetet, amelynek a végső kicsengése az, hogy Isten ugyan megbocsát, de az ember sohasem képes megbocsátani se a másik embernek, se saját magának.
A megadott linkről az összes fájlt le kell tölteni. A borító külön van, a többi fájl pedig egy normális dvd, amit ki lehet dvd-re írni, vagy számítógépről pl. Vlc lejátszóval lejátszható, ha a video_ts_ifo fájlra kattintunk. Van magyar felirat is, amely automatikusan indul.
Kedves telramund, ne keseredj el és töltögess csak föl bátran, bizonyára sokkal többen élvezték a pazar Cavalleria-előadást, mint ahányan reagáltak.
Számomra az orosz feliratok külön érdekességet jelentettek, mert élőben (!) adták föl, ennek ellenére jól követhető volt a tartalom a néhány apró félreértéstől eltekintve. Csupán a Siciliana-fordítás volt keserves (mint másutt is általában), mert egy korábbi énekelhető változatot szedtek elő, aminek persze nem sok köze volt a hallottakhoz. Az egyébként kiváló orosz fordító nem merte vállalni, hogy nem olaszul, hanem "szicíliaiul" hangzik el ez a részlet, és inkább az irodalmi olasz változathoz közelített (mint számodra nyilván ismeretes, létezik ilyen is...).
Szíves fáradozásodért köszönet illet, a gyűjtemény értékes darabja lesz ez a felvétel.
Kati kérdése miatt ne haragudj, a szereposztást mutató kép (20586) nem minden böngészőben jelenik meg.
Miért ne lenne értelme? Én is felteszek ezt-azt letöltésre, hátha érdekel valakit. Mondjuk nem sokakat, de ez nem keserít el. Máris töltöm, és köszönöm. És jótett helyébe jót várj. :)
Úgy tűnik ide nem érdemes kitenni teljes mkv előadásokat ,mert a kutyát nem érdekli.Ezzel az első s utolsó próbálkozásom volt,hogy értéket képileg közvetítsek.
Segítek, ez jobb :-) Ez a link minden mezzo-műsort mutat: https://www.mezzo.tv/en/tv-schedule ezen belül pedig (legalábbis nálam) a "Mezzo" és nem a "Mezzo Live HD" menüpontra kattintva mindig minden látható, az is, hogy adott koncertet, operát stb. legközelebb mely időpont(ok)ban lehet ismét megnézni.
Akit érdekel, és akinek Mezzo tv-je van, ma este 20:35-kor a salzburgi Aida felvételt közvetítik. Netrebko, Semenchuk, F. Meli, stb. felléptével. Lehet, hogy ez a bejegyzés egyesek szemében szentségtörés, de nem minden műsorújság hozza a Mezzo tv műsorát.
Semenchuk művészetéről korábban ott volt a lehhetőség,de az hamar elsorvadt a hozzászólások számát nézve.A végén kiderül,hogy egy tartott magas hang nem a gége és a technika valamint a légzéstechnika kérdése,hanem az idegbajé.Hát akkor sajnálom Netrebko asszonytt aki szintén ebben szenvedhet,mert Lauretta áriácskájának végén szintén a magas hangot fél óráig tartja..Azért a közönség a bevett nyugtatók ellenére vevő az ilyesmire,nem is beszélve arról,hogy az illető művész egyeztet a karmesterrel.Semenchuk egyébként egy káprázatos Amnerist énekelt a MarinskiiI operában tegnap !
Valóban, az "örökkévalóság" kifejezés költői túlzás. Biztos vagyok benne, hogy szerkesztőink, fórumtársaink is tudják, értik. Azt viszont egy szóval sem írtam, "hogy az előadás végére megtelt az Erkel szÍnház,mert az emberek 9órakor nekiindultak az Erkelnek Domingot hallgatni." Emlékeim szerint nem lettünk se többen se kevesebben, de nem végeztem létszámellenőrzést sem előadás előtt, sem alatt, sem a végén :-)
Kedves Telramund, semmilyen szinten nem értékelek. Amit, amikor beírok, az csupán a véleményem. Nem professzori szintű, az biztos, de vélemény. A "lentebb hozott önvallomás", amit bátorkodtam beírni, Franco Corelli Wikipédia-szócikkéből származó, hevenyészett, de nagyjából helytálló fordítás, egészen pontosan innen:
A vonyítás: magas, hosszú, elnyújtott hang. Általában kutyák és farkasok sajátságos hangja, de az ember - mint tudjuk - mindenre képes, így vonyítani is tud. A vonyítás ebben az esetben olyan fokú modorosság (ami már modortalanság) és ennyire extrém megnyilvánulása már akkoriban is túlment a jóérzés, a jóizlés és tolerancia határán. Ez fakadhatott önmutogatásból, pökhendiségből, önteltségből, a zenekar, a karmester, az énekes partnerek, a zeneszerző szándékának semmibevevéséből, a szakmai alázat teljes hiányából és mindabból, ami egy önmagában kételkedő, szorongó, örökös megfelelési kényszertől gyötrődő, labilis elme sajátja.
De jó,akkor még mindig tartja!Költői túlzás. Ott voltam hallottam.Ez pont olyan ferdítés,mint,hogy az előadás végére megtelt az Erkel szÍnház,mert az emberek 9órakor nekiindultak az Erkelnek Domingot hallgatni(.hahaha) B Nagy János énekelt olyan Vittoriát,hogy leszakadt a ház!!
Maga szerint ez vonyítás? Csak sajnálni tudom:Nagyon kedves énekesnő barátném igen jó viszonyt ápolt a Met nézőtéri felügyelőjével, bizonyos Krénus Józseffel,aki Corellit minden eláadásán hallott, személyesen ismerete és egész más vélemyént mondott a művészről.A lentebb hozott onvallomás nem tudom honnan került ide.lehet voltak ideges napjai .Azon, de még alacsonyabb szinten is kinek nincs.Ebből kimondni,hogy valaki idegroncs merő rosszindulat.A Turandot story is ismert,És még sokat mesélhetnék,de minek?
ED úr pedig nagyon kinőtte magát,lasssan professzori szinten értékel.ennek ellenére lassam a beírásait nem fogom követni.
Bocs, egyik szempont valóban az interpretáció volt, de csak a meglévő hangi adottságok kerültek értékelésre. Melyik művész mit hoz ki önmagából: lírai, de egysíkú vagy dinamikus, érdekesebb és hősiesebb. Az alkalmasság, mint olyan, nem volt a kritika tárgya. (gondolom, K.F.V. "schedule"-ja és nimbusza óvatosságra intette az ítészt.)
És az vajon szempont volt-e, hogy az egyik énekes hangmatériája (hangszín, techinka és énekstílus tekintetében) alkalmas a Wagner-szerepekre, a másiké pedig hát... nem? :) Gondolom, ilyen "apróságokon" már már senki nem akad fenn...
A másik "sport": ki bírja tovább szusszal a Walkür híres Wälse - Ruf- ját. Ez Lauritz Melchior nevével kapcsolódik össze, aki 16 - 17 másodpercig bírta. Ma is gyakori, hogy egyes kritikusok ennek a rekordnak a megközelítésével mérik az éppen aktuális tenor teljesítményét.
2013-ban a Wagner - év kapcsán mind Jonas Kaufmann mind Klaus Florian Vogt megjelentetett egy - egy CD-t, Wagner áriákkal. Ennek kapcsán egy német kritikus összehasonlította, párhuzamba állította a két CD küllemét, a két énekes megjelenését, tevékenységét,korábbi pályafutását, a CD-re felvett áriák kiválasztását, stb és egy szempontként vizsgálta azt is, hogy melyikük hány másodpercig tartotta az a bizonyos hangot a Walkür első felvonás Siegmund - áriájában. No comment!
Azt mondanám, hangerőt (és nem művészi nagyságot!) tekintve Callas és Corelli más "súlycsoportban" voltak, nem szólva arról, hogy Callas sajnálatosan rövid pályafutása lassan vagy nem is lassan, de véget ért, mire Corelli a 60-as évek elején a topra jutott. A hangmilliomos Corelli és a hangmiliomos Nilsson illetve L.Price szerintem jobban passzoltak egymáshoz. Nem tudtam, hogy van közös Normájuk Callas-szal, de az a fentiek miatt akkor is nagy kincs, ha netán nem minden Norma-felvételek legjobbika lenne.
Bizony, nem kisebbíti! Nekem ez a felvétel van meg, még 45-ös lemezen és anno nem győztem betelni vele és velük. A Vittoria... Corellis pármai fogadtatásával azonos volt Domingóé Pesten, csak az Erkelben a zenekar és az előadás leállt :-)
PS Igen, azt hiszem pl. Bing könyve is említ egy előadás közbeni, szünetben folytatódó (és szerencsésen lecsengő) balhés jelenetet köztük, amit ő = Bing simított el ... mint írta.
A Nilsson-Corelli páros Turandot beli "együttműködéséről" is lehet olvasni érdekes dolgokat, ami szintén a zaklatott idegállapotot támasztja alá. Persze ez nem kisebbíti Corelli érdemeit, a 22 másodperces Vittoria vonyítással méltán került be a guiness rekordok könyvébe. Akkoriban ezt a sportot űzte mindenki. :)
Caballé pesti = megengedőbb mérce szerinti fogadtatása is enyhén szólva hűvös volt (értsd: megbukott). Előrehaladott áldott állapotban énekelt, ami küllemét sem tehette túl előnyössé (Mimi!) és állítólag nem is túl jól, de őt nem láttam. Diák-zsebpénzemből sokakra nem jutott..
Wikipédia szócikke takatsa fórumtárs bejegyzésénél is szókimondóbb, sőt: szomorúbb. Lusta vagyok s.k. lefordítani, néhány részlet: " Az 1970-es évek elején Corelli hangja a kopás jeleit mutatta ... az előadások idején idegeit egyre nehezebben tudta kezelni ... Utolsó fellépése Rodolfoként 1976-ban, Torre del Lago-ban, 55 éves korában volt. Corelli később ezt mondta a döntéséről: "Úgy éreztem, hogy a hangom kissé (el)fáradt, kissé átlátszatlan, kevésbé ragyogó, mint korábban. Az énekes életem sokba került. Tele voltam aggodalommal és őrült voltam mindenkivel. Tiszta idegcsomó voltam, nem ettem és nem aludtam." Idézet vége. Higgyünk Corellinek ... bár nekem is eszményi hang és páros a Nilsson-Corelli vagy a Price-Corelli duó.
"Saját bevallása szerint romló idegállapota is közrejátszott abban, hogy 1976-ban tökéletes hangi állapota ellenére visszavonult a színpadi énekléstől."
Ennél azért többről volt szó, de maradjunk ennyiben.
Maig emlekszem: a "Vittooooriaaaa"-t egy orokkevalosagig kitartotta ... majd az eloadas ott felbeszakadt, mert a kozonseg tapsviharban tort ki. De mar a Keparia alatt megallt a levego.
A Várnai Péter féle Operalexikon a második világháború utáni legnagyobb sikerként aposztrofálta az idézett előadáson Domingo felléptét.(Zárójelben: mint ahogy szegény Tucci Violettáját ugyanezen időszak legnagyobb bukásaként) Kár, hogy nem volt teltház, nem igazán volt ismert még nálunk a neve. Emlékszem az első mondata a sekrestyéshez olasz helyett magyar volt: "Mit csinálsz?"
Hát igen, hőstenor volt mondjuk Joviczky József, de ez a hangtípus, a baritonális, sűrű, sötét hőstenor (tenore di forza, Heldentenor, tenore robusto) nem csak nálunk, de még világszerte is ritka. Szlávoknál valamivel talán gyakoribb, ott mintha basszusból is több lenne, de hát nagyobb is a merítés (és/vagy az ottani hőstenorok nem énekelnek inkább baritonszerepeket a saját igazi fachjuk helyett)... Hallottam pl. olyan Don Carlos-Szabadságkettőst egy bolgár tenorral, hogy sokkal inkább baritonnak hallatszott, mint a Posát éneklő énekes.
Wagner-tenor ma már szinte alig-alig van, legalábbis abban az értelemben, amit ez a hangfaj kb a 80-as 90-es évekig bezárólag jelentett. Ma is van azért egy Stephen Gould, de ki van még hozzá mérhető, és ki volt az elmúlt 2 évtizedben még ez a kategória rajta kívül? Mert akik általában manapság hőstenor-fachot énekelnek, azoknak bizony nem sokban emlékeztet a hangja ezekre az igazi veretes "heldentenorkra"! De a többi drámai hangfajban is megfigyelhető a formátum-beli hanyatlás, az utánpótlás hiánya, illetve az a jelenség, hogy rengeteg énekes nem a hangfajának megfelelő szerepkört énekli. (Ezért is van ennyi igen rövid pálya mostanság...)
Simándy érdekes jelenség volt, hiszen úgy tudom, hogy a búcsúelőadásán 65 évesen Otellót énekelt, azt a rettegett HŐStenor szerepet, amelyet egy Caruso vagy Corelli sem vállat be még fénykorában sem, hiszen egyszer sem énekelték el. Viszont énekelte Otellót Di Stefano vagy Pavarotti (igaz, utóbbi csak koncerten, de van róla felvétel). Na ők aztán végképp nem voltak hőstenorok...
Nem tudom, milyen az, amikor valaki "hőstenor hangját illetően, de a torka nem bírja", de ha van is ilyen, Antonenko torka aztán bírja. Ha valami baj van vele, az nem a torka, talán más szerepkörbe kéne állnia, mondjuk pl. a súlyosabb Wagnereket megkóstolhatná. Simándy Józsefet több mindenben hallottam, túl pályája delelőjén ... mert szerény véleményem szerint a 70-es években boven túl volt. Még Taminót is láttam vele ... nem kimondottan hőstenor szerep. Verdi-szerepeiben az áriák (Radames, Manrico stb.) szépen szóltak, az együttesekben nem hallatszott. Életem kockáztatása mellett :-) leirom: Simándy nem volt "igazi" hőstenor. Mindenevő nagy pesti tenor volt.
Lehet, hogy Domingo mint basszus énekelte Pesten Cavaradossit, de hogy életem egyik legnagyobb operai élménye volt, az biztos. És talán mindenkié, aki ott volt, igaz, nem tavaly. És londoni Luisa Miller/Rodolfója is, amit szintén élőben láttam, igaz, azt sem tegnap.
Domingo nem volt soha világos hangszínű bariton. Ő világéletében tenor volt, icipici baritonális árnyalattal a hangjában. Jó, talán énekelt pár kisebb zarzuela-szerepet, ami kb bariton-lágéban lehetett, de ezt ugyan ki tudja lellenőrizni? Hivatalos opera debüt-je (18 évesen!) azonban már tenorszerepben, Borsaként volt, majd 20 évesen már a Traviata Alfredóját énekelte. Ugyan mikor tudott volna EZ ELŐTT komolyabb szerepeket énekelni mint "bariton"? Baritonként a legkorábbi megnyilvánulása az a Sevillai-lemezfelvétel, amelyen Figarót énekli, ekkor azonban már 3 évtizede működött tenoristaként, Figarója (lemezen) csak egyszeri alkalmi kirádulás volt a bariton-fachba - akkor még, tegyük hozzá sajnos.... Hangszíne pedig az évek során éppenséggel nem sötétebb, hanem épp ellenkezőleg: fényesebb és világosabb lett, meg lehet hallgatni a 70-es évek eleji illetve a későbbi felvételei közti különbséget! Vinay, Bergonzi és mások valóban bariton FŐszerepkkel kezdték a profi énekesi pályájukat, életrajzukban ott is áll fehéren-feketén, milyen jelentősebb bariton szerepket énekeltek a tenorra váltásuk előtt. Domingóval kapcsolatban soha semmi hasonlót nem olvastam. Egyszerűen a városi legenda kategóriájába tartozik, hogy "valamikor bariton volt". De mikor?? És milyen baritonszerepekben lépett fel a tenor-debütálása előtt?? Ezt miért nem írja le soha senki?
Ugyan már, nemcsak a Youtube-on kell vadásznod a felvételeit, van pár jó minőségű videód is, ahol megítélheted azt, hogy milyen hangot nem tudott kiénekelni, amit megkívánt a szerepe, akár Pinkertonként, Otellóként, Des Grieux-lént, Alfred Germonként, Calafként, Rodolfóként, és kilométer hosszan sorolhatnám.
És manapság már nem kell óránként sorbállni egy jegyért, kényelmesen online is megveheted, és az Erkelbe egy mozijegy árából is el tudsz menni - már ha éppen nincsen bezárva.
Mostani szerepével én sem értek egyet (bár éppen azt bizonyítja, hogy sohasem volt bariton), de ez nem teheti és nem is teszi zárójelbe az egész pályafutását. Nem vitatom azt, hogy Pavarotti könnyedébben énekelte a magas hangokat, ez így van, de Pavarotti mindent könnyeden énekelt, az a szerepformálás, átélés és mélység (nem hangmagasságra értve) hiányzott belőle, ami Domingo lényegi sajátja volt. Távol áll tőlem, hogy Pavarotti kvalitásait kétségbe vonjam, de Domingo ugyanolyan nagyság volt, a XX. század második felének nagy énekese, számtalan felejthetetlen szerepben.
Corelli egy idegroncs volt, ne kívánd senkinek, hogy az ő példáját kövesse. :)
Bocs, mint írtam, nem kívántam Domingo életművét rombolni, magam is nagy énekesnek tartottam, tartom, láttam-hallottam őt annak idején Budapesten - akkor még csak órákat kellett sorban állni egy jegyért, hitelt nem kellet felvenni - és vadásztam a yt-n a felvételeit. Való igaz, nem is a kivágott magas C-k száma a minősítési tényező, de egy tenornak legyen magas C-je. Jelenlegi baritonizált korszakában is elismerem a teljesítményt, ahogyan megtanul bariton szerepeket azokban az operákban, melyekben valamikor Ő volt a tenor főszereplő, de ez már inkább a mennyiségi kategória, nem a minőségi!
Aki kedveli tegye.Én soha nem szerettem,peidg jó néhánysor hallottam Budeapesten kívűl.Egy tény,hogy a"c"-s tenor kategoriától messze állt.
A 3 tenor közöl Pavarotti volt a legjobb éneklés szempontjából a másik kettő küzdött a magas hangokkal,de sokakat a megjelenésük,-ami manapság is dívik-
sokaknak kompenzálta a hiányosságokat!
Aztán ha a sportot emlegeti pont Domingo üzi ezt a lécet is árugrom azt is.Így aztán a saját nímbuszát is tönkreteszi a mindentakarásával (énekelek, vezényelek,versenyt szervezek,felfedezek).Egyet nem tud visszavonulni és főleg a bariton repertoárt meghagyni a többi versenyzőnek,hátha meg tudják mutatni,hogy saját fachjukban jobbak.Corellinek egyszer megcsukott a hangja és soha többet nem énekelt közönség előtt.Példája követendő lenne nem csupán Domingo részére!
Hát, azért egy tenor megítélése és minősítése nem a sport kategóriájába tartozik, és nem az dönt hogy egy időegység alatt hányszor vágja ki a magas c-t vagy d-t. Talán lehet árnyaltabban is szót ejteni a XX. sz. egyik legnagyobb tenorjáról, bár tudom, ez nem igazán divat itt mostanság.
Domingo igazából tenor sem volt, sosem voltak magasságai, csak világos hangszínű bariton. Egyébként önéletírásában szerényen bevallotta, hogy azért tornázta fel magát a tenor fachba, mert egy bizonyos operaház éppen tenort keresett, és nem mellesleg a tenorok sokkal jobban keresnek. (evvel nem kívánom az életművét rombolni, megteszi azt ő sajátmaga, de ez az igazság!) Az agyondicsért és olykor istenített 3 tenor közül egyedül Pavarottinak volt igazi tenornak megfelelő hang-magassága! A másik kettő csak elvolt mellette.
Nem igazán kívánok ebbe a beszélgetésbe belekeveredni .DE attól,hogy valaki hőstenor szerepet énekel még nem hőstenor.Erre példa Kaufmann,viszont Antonenko valóban hőstenor hangját illetően,de a torka nem bírja.Viszont vannak,vagy voltak tenorok akik nem voltak hőstenorok ,de hosszú évtizedeken megállták a helyüket ebben a szerepkörben Pl Simándy József.Aztán még idetenném hogy P Domingó sem volt az életben hőstenor bárki bármit is mondjon.
Kedves ED! Van, mikor valaki elsőre nem jön be, és a helyzet, bocs, a megítélés a későbbiekben javul, de nem minden esetben. Van pár énekes/nő, aki első alkalommal nem tetszett, majd többedik alkalommal igen. Ennek oka lehet egy eseti indiszponált fellépés, lehet egy rendezői melléfogás, ami rontja az énekes teljesítményét, ezeken a további pozitív élmények javítanak. Lehet ellenkező folyamat is, valaki nagyon tetszik, aztán később már nem annyira. Neveket inkább nem, vannak elvakult fanok ugye. Antonenko ugyanúgy tiszta lappal indult, mint mindenki más, nekem egyes szerepekben tetszett volna, pl Otellót jól énekelte, de a szenvtelen arckifejezés rontolt az összképen. Végülis az opera "zenés színház" és egy prózai színésznél természetes, hogy látszanak az arcán az érzelmek, szerintem egy operaénekesnél sem árt. Főzeneigazgató úr tv-s berkekben szerzett szakértelmét inkább nem kommentálnám, és az általam igen jónak tartott egyéb hőstenorok felsorolásától is eltekintek, ez többnyire parttalan vitákhoz vezet.
Kedves Klára, köszönöm, hogy megtalálta beírásomat és válaszolt rá. A mi egyetértési indexünk többnyire a zöld zónában szokott lenni. Antonenko pesti Otellójáról a Nemzeti Hangversenyterem...topikban (3895) írtam be, ugyanott ld. 3897-8-9. Higgyünk nekik. Csapnivaló Radamesét sem hagytam szó nélkül, azt már ki se keresem itt. (MET-Aida Netrebkoval) Azt is megírtam még a Tosca megnézése előtt, pedig nem vagyok szakértő, hogy ő az ő hangi adottságaival nem lehet jó Cavaradossi, legalábbis 2018-ban már biztosan nem. Szakértő viszont Ókovács Szilveszter, aki origo-levélcikkében egyenesen a "ma legjobb hőstenornak" titulálta a lett művészt. Szerintem átkirándulhatna a Wagnerekbe, lehet, hogy ott (lenne) a helye. Kétségtelen, hogy ön következetesen elmarasztalja őt és bár mint írja, önnek "egy előadás megtekintésénél az abban nyújtott teljesítmény a mérték", nekem valahogy úgy tűnik, önnek Antonenko szimplán nem jön be, ahogy ez korábbi beírásaiból valóban sugárzik ... van ilyen. Ha mást nem, akkor "fapofáját" marasztalja el. Netrebkot is akkor szokták pl. "át-nem-éléssel" kritizálni, amikor amúgy egész jól, értsd: elsőrangúan-kimagaslón teljesít :-)
Kedves ED! Tegnapig nem voltam gépközelben, így mindkét bejegyzésére ma válaszolok. A 2018-ban igaza van, vagy a MEZZO adott téves időpontot, vagy én írtam el - sajthiba. Abban is igaza van, hogy nem ez a Tosca a kedvencem, pedig nagyon szeretem ezt az operát és kedvelem a szereplőket is, kivéve Antonenkot. Valahol a yt-n talál egy Otello-t, ez Salzburg és valóban 2008 . Antonenko abban is alulmúlta önmagát Többen lelkesedtek, hogy bezzeg Budapesten milyen remek volt - számomra egy előadás megtekintésénél az abban nyújtott teljesítmény a mérték, és nem a múlt heti, vagy havi. Összehasonlítani lehet, de a lényegen nem sokat változtat. A gyerekekből álló kivégzőosztagról és az egész előadásról anno bővebben írtam, az első kiakasztó tényező nálam is a gyerekekből verbuvált kivégzőosztag volt. Tézier nagy énekes és nagy színész, alapjában nem lett volna baj vele, kivéve as késleltetett feltámadást. Tosca a pisztolyt valahonnan a ruházatából kapja elő, miután észleli Scarpia megjelenését.
Szombaton megnéztem a múltkor (nálam) lemaradt 1. felvonást. Igen, tényleg naaagy lövöldözéssel indul a 2018-as salzburgi Tosca, Angelotti gyanús rosszfiúk elől szökik meg, ami találgatásokra adhat okot: ő is maffiózó? Vagy szabadsághős? Vagy mi? Mint ez alatt írtam, egyszeri fesztiválos értelmezésnek, gondolatkisérletnek, netán polgárpukkasztásnak elmegy ez a produkció, beleértve a késszúrást túlélő Scarpia megjelenését a fináléban. Nem tetszik a gyerekekből összeállított kivégzőosztag, mi több: elítélem. Tipikus esete annak, amikor túltolják a biciklit, hogy egy nagy klasszikusunk mondását idézzem.
Kedves Klára, ha szabad, aprót helyesbítek: az ön által -attól tartok- nem rajongva szeretett salzburgi Tosca 2018-as (és nem mint írta, 2008-as) keltezésű. A tíz év differencia Harteroson is látszik és hallatszik: hangja és ő maga testesebb lett időközben de utóbbi mit sem számít, ha ilyen hibátlan, elragadó Toscát hoz valaki, mint ő! Nem láttam végig, véletlenül futottam bele onnantól, amikor Scarpia belép az 1. felv.-ban. Olvastam, hogy a darab elején sok a lövöldözés, amit nem szeretek, meg hogy ez az egész egy maffiakörnyezet, de amit láttam, azzal semmi különös bajom nincs, egy kivétellel. Gyerekek kezébe kés-villa-olló tűzfegyver nem való!! Nekem taszító volt, hogy ők hajtják végre a kivégzést. Scarpia meg-nem-halását tekintsük érdekes kisérletnek, egy fesztiválprodukcióba belefér. Inkább azt nem értem vagy nem figyeltem meg, hogy jut a végén Tosca pisztolyhoz? Tézier elragadó Scarpia, prózai színészhez méltó játékkészséggel, mindenfajta manír nélkül. A korunkba helyezett cselekmény figyelmeztet arra, hogy ma is járnak Scarpiák köztünk éspedig nemcsak az "utcán", hanem akár a politika legmagasabb csúcsain is. Antonenkoról azt hiszem már korábban, látatlanban és hallatlanban megjósoltam, hogy nem lehet jó Cavaradossi, nem is az: hangja sok és nyers, személyisége távol áll a szereptől. Ezzel a trióval azonban egy Otellót viszont szívesen megnéznék.
Néhány perce a Mezzo TV csatornán: Intermezzo, ahol különféle részletek hangzanak el.
Most volt a Lammermoori Lucia első felvonásából Lucia áriája (Elena Mosuc).
Szinpadi jelenet, nem hangversenyszerű, mert hátul valamilyen építmény részletének fényképe látható. Előtérben meg 1 azaz Egy darab aluminiumvödör és 1 azaz Egy szál földbeszúrt rózsa. Semmi más.
A vödörből Lucia időnként vizet mer a tenyerébe és kicsorgatja. Mit jelképez, mit jelent azt nem tudom.
De itt tartunk? A Lucia, mint opera nagyon látványos kiállítást is elbír, gondoljunk A nagy Caruso film ilyen jelenetére: szinte egy reneszánsz festmény. És most: egy vödör!!!
Uramisten, micsoda Delila! Szót kell ejtenem a zongoristáról is, mert itthoni koncerttermekben ritkán hallhatunk ennyire magas színvonalú és átszellemült zongora-kíséretet.
A Drezdai Operaház 2020. szeptember 27-től műsorára tűzte Ábrahám Pál: Mese a grand hotelben c. operettjét. Érdekes, de már több német színház elővette ezt az elfeledett operettet, amit 2017-ben újított fel a Komisch Oper Berlin.
Emellett az operettek közül látható még Drezdában Lehár Ferenc: Víg özvegye, Paul Lincke: Frau Lunája, és Jozef Beer: Polnische hochzeit c. operettje is.
Selejtes munka! A kellékesnek figyelmesebbnek kellett volna lennie! Ahogyan egyénként Toscának is, mert ha valóban alaposan megdöfi Scarpiát, akkor az nem "támad fel" és nem jelenik meg a III. felvonás végén pisztolypárbajt vívni az énekesnővel. Vagy a rendezőnek illett volna Puccini művénél maradnia és nem másikat írni helyette.
Itt is tisztelettel felhívom a figyelmet a II. felvonás jelenetére, amikor Tosca ledöfi Scarpiát. Sajnos a kamera döfés előtt és döfés után is mutatja a kést. Scarpiából ömlött a vér, de a késen a döfés után egyetlen egy csepp szennyeződés sem volt, ugyanúgy csillogott a reflektorok fényében, mint előtte.
Ideírom a májusban megjelent közleményt kiegészítő, további információkat, több forrásból:
A Scala augusztusban szünetet tart, majd szeptemberben kezdi az új évadot Verdi Requiemjének előadásával a milánói dómban, hogy ezzel emlékezzen a koronavírus-járvány áldozataira.
A koncertet meg fogják ismételni Bergamóban és Bresciában, a járvány által leginkább érintett városokban.
A La Scala zenekarát Riccardo Chailly, az operaház zeneigazgatója vezényli, a szólisták között lesz Francesco Meli tenor és Krasszimira Sztojanova szoprán is.
Az újrakezdés terveit Dominique Meyer, a Scala intendánsa ismertette az intézmény felügyelőbizottságával. „A Scala újrakezdésének koncertje fontos jelzés lesz Milánónak, Olaszországnak és az egész világnak” - írta Meyer az operaház dolgozóinak küldött levelében.
Emlékeztetett arra, hogy 1946. május 11-én Arturo Toscanini vezényletével ünnepelte az intézmény a második világháború utáni újranyitását. Azon a koncerten Renata Tebaldi szoprán énekelt.
Az operában szeptember 5-én Beethoven 9. szimfóniája csendül majd fel. A járvány miatt egyelőre teljes operák színrevitelét nem tervezik, mert ahhoz egyszerre túl sok művésznek kellene fellépnie.
Legalább láthatjuk, hogy ott se jobb a helyzet. Ha valaki olyan szerencsés, hogy el tud látogatni a bécsi operába, ne vegyen vaktában jegyet, előbb nézze meg a szereposztást!
Mivel remek énekesek léptek fel, a zene és az ének volt akkora hatással, hogy ne figyeljünk a nincs-is- semmi -díszletre! Én már az első alkalommal csodálkoztam, hogy a fenébe lehet egy ilyen patinás, komoly múlttal és hagyományokkal rendelkező intézményben ilyen lehetetlen rendezést szinpadra állítani!
Furcsa szerkesztése a leadott előadásoknak: saját másik Don Carlos előadását járatja le a most közvetített kiváló Staatsoper-produkció: Pape, Tézier remek formában, Harteros maga a földreszállt csoda, még éppen annyi vibratoval, amennyi törékennyé, sebezhetővé teszi. A szegényházi, fantáziátlan rendezés most sokkal kevésbé zavart.
Furcsa szerkesztése a leadott előadásoknak: saját másik Don Carlos előadását járatja le a most közvetített kiváló Staatsoper-produkció: Pape, Tézier remek formában, Harteros maga a földreszállt csoda, még éppen annyi vibratoval, amennyi törékennyé, sebezhetővé teszi. A szegényházi, fantáziátlan rendezés most sokkal kevésbé zavart.
Valóban fantasztikus előadás volt! Remek szoprán, tenor, bariton - aki csakugyan bariton - és nagyon jó a többi szereplő is, úgy egyben van az egész! Ezen felül nagyon jó színpadkép, díszletek, stb. Persze, ez a rendezőn, díszlettervezőn és a többi alkotó-közreműködőn is múlik.
Bennem megfogalmazódott egy profán kérdés: ez ugyanaz a Staatsoper, ahonnan pár napja az a dísz(let)telen Don Carlo-t közvetítették?
