Hát igen, de az a véleményed neked is, meg Corvette-nek is, hogy NINCS ITT SEMMI LÁTNIVALÓ ????????????
A kutatásra , közzétételre sem mondotok semmit, minek az...
Asszem teljesen hiába mondtam el a nemzethez tartozását a zenei múltnak....és az összefüggéseit a külföldi régizenéhez, meg a logikai sorrendjét a kettőnek...
Körbe-karikába járunk.
Ezerszer átbeszéltük.
Higgyétek el, az oktatás, az lenne a kulcs. Ott kezdődik minden.
Álljatok a tükör elé, és koncentráljatok, és mondjátok hangosan, hogy 'Kodály-módszer'. És figyeljétek az előbukkanó gondolatokat.
Nem a Huelgas együttes fog eszetekbe jutni.
Meg nem a csembaló. (virginált már le sem merem írni.)
De még csak Vivaldi sem.
Velence sem.
Monteverdi sem.
Frescobaldi sem. (az meg ki??, ja, megvan, valami Bach-előfutár...)
A Napolitan music, az főleg nem.
Meg összességében nem a régizene.
Attól tartok, a normális zenélés sem.
Nem sportból szidom a Zeneakadémiát sem.
De szeretem Magyarországot ettől.
Külföldi barátok előtt sokkal-sokkal tapintatosabban kezelem ezt a kínos kérdést. (ti. hogy most mutass már valami jó lemezt, magyar előadókkal... akkor felkelünk a fotelből, és kávé, és youtube, ott, ha ügyes az ember, meg vigyáz, hogy mit ír a keresőbe, még akad valami jó is.)
Hát akkor énekeljék el úgy derék hazánkfiai ezeket a nagyszerű remekműveket, ahogyan azt a Huelgas Ensemble lemezein is hallhatjuk! Komolyan nem értem, hogy mi akadályozza őket ebben. Csak szabotálják itt a magyar kultúra csúcstermékeinek a világsikerre jutását.
" Bár, énszerintem, a mai magyar népzene túlságosan messze került a saját gyökereitől, meg a régizenétől; egy széki táncrend motívum-soraiba én sehogyan sem tudom belelátni azt a nyersanyagot, amely a betanító-motívum-improvizációhoz szolgáltatná a töltetet."
-------------------------------
Mélységesen nem értek veled egyet.
Nekem ez a dal pontosan ugyanazt jelenti, mint egy Vivaldi concerto, vagyis pontosan ugyanarról beszél ugyanúgy ( a zene nyelvén ) csak más szavakkal.
Elmesélek valamit. Vidéken nőttem fel, sok kemény tél volt akkoriban. A bátyámmal reggelente szélsebesen öltöztünk a kihűlt szobában ( egy vaskályha volt benne ) , hogy meg ne fagyjunk. Mindig szólt a rádió, Anyám mindig azt is bekapcsolta, amikor ébresztett minket. Akkoriban előfordult, hogy a sok guriga zene mellett, néha bejátszottak egy teljes Vivaldi concertot ( sohasem csak egy tételt ! ) Amit mondani akarok az az, hogy mikor megszólalt a Vivaldi, mi megálltunk az öltözésben és addig meg se mozdultunk , gatyában abban a jéghideg szobában, amíg vége nem lett. A lényeg, hogy ezt a kis fenti dalocskát UGYANÚGY hallgattuk végig. És az összes hasonló igazán jól előadott népdalt.
Mind a két beírásodban a jelen helyzettel érvelsz. De hát azt ismerem . Azzal érvelsz, hogy ez van. Hát tudom, hogy ez van. Én azt mondom, hogy MINEK KÉNE LENNI. Ne kutassuk a múltunkat akkor ? Felesleges ? Neked is meg chordnak is ez a kérdésem. Ne tegyük közzé az adatközlők gyűjtéseit, hanem továbbra is áruljuk pénzért ? ezt kérdezem...
Süsd meg, abból indultunk ki, hogy mi van...azt tudom.
------------------
" ahogyan a mi gregorián töredékeinkre sem fogja felkapni a fejét Ottavio Dantone vagy Leonardo Garcia Alarcon. "
Ebben meg tévedsz. Arra nem kapják fel a fejüket, AHOGYAN MI AZT ELŐVEZETJÜK. Nagyon jók azok, csak nem így.
Hogy miért nem? Biztosan volt olyan, aki rendszeresen hallgatott zenét és igyekezett követni a világ eseményeit, de számadatokkal sajna nem szolgálhatok. Az én tanáraim pl. soha nem dicskedtek a zenei gyűjteményeikkel, de talán az elárul valamit, hogy 30 évvel ezelőtt a vonós osztálytársaim csak Zukerman, Yo-Yo Ma vagy Casals nevét ismerték.
A régizenei múltunk kb. annyira jelentős, mint a turisztikai vonzerőink. Nekünk talán még jelent valamit, hogy Taktaszada határában 500 évvel ezelőtt állt egy pottyantós budi, amelynek az alapjait 20 évvel ezelőtt a régészek megtalálták és klinger téglával kirakták, sőt, még egy csinos réztáblácskát is kitettek oda, rajta a felirattal, hogy "hajdanán ide jártak dolgukat végezni a környék jobbágyai", csak hát ez nem fog százezrekben mérhető nemzetközi turisztikai keresletet generálni, ahogyan a mi gregorián töredékeinkre sem fogja felkapni a fejét Ottavio Dantone vagy Leonardo Garcia Alarcon.
Ha csak a legnagyobb reneszánsz slágereket eljátszanák magyar zenészek, úgy, érted, akkor előrébb lennénk. Az lehetne a belépő, ahhoz a feladathoz, amiről te beszélsz.
Bár, énszerintem, a mai magyar népzene túlságosan messze került a saját gyökereitől, meg a régizenétől; egy széki táncrend motívum-soraiba én sehogyan sem tudom belelátni azt a nyersanyagot, amely a betanító-motívum-improvizációhoz szolgáltatná a töltetet.
De nézzünk már egy olyat, ahol nincs szakadás.
Lengyelország.
Reneszánsz lant és ének. Igen, a 'gitáros lány' ősképe, akár Caccini Firenzében.
Népzene? Régizene?
Mindkettő. Egyszerre.
Egy párhuzamos, egymást épp metsző mozgás.
Na, ilyen metszéspont-lehetőség nálunk nincs. Nem azért, mert bénák a zenészek. Hanem mert nálunk szétsodródott a két dolog, náluk meg nem.
Ez az állandó harc...ez a lételemed...Amit mondtam, nem VALAMI ELLENÉRE mondtam. Ami van, jó.
Azt gondoltam, téged pont beindít, amiről szó van.. hiszen ez a gyakorlat, amiről a zenetörténészeink írnak implicite magában foglalja a nagymértékű improvizáció lehetőségét. Szinte biztos, hogy MOTIVUMOKRA épült ez a tanulási módszer. És a darabok, amiket előadtak, simán lehettek a zeneileg képzett betanító motivum-improvizációi. Nagy valószínűséggel azok voltak, ha engem kérdezel. Ezek a motivumok meg biztosan beépültek a népzenénkbe. És mivel speciális hangzású népzenénk van, a motívumok is jellegzetességeket kell, hogy hordozzanak.
Nem értelek. Mondtam én, hogy valamit hagyjunk abba ? Hogy ne játszunk és hallgassunk külföldi régizenét ? Nem mondtam ilyet. Honnan veszed, hogy így gondolom ? Én nem mondtam ilyet ...
-------------------------------
Akkor ne is foglalkozzunk tovább a zenei múltunkkal ? Játszuk, ami van , és passz ?
Ez kb. olyan, mint amikor az ember a majomtól származik, direkte.
Nem.
Volt közös ős. Kipusztult mára.
Az elágazott fejlődésből már nem tudsz egy másik párhuzamos ágat elérni.
Ma, a Szászcsávás Band, az neked improvizál a 'Viktória, menjünk-menjünk-menjünk-menjünk Szabadira' dallamára, zseniálisan, tényleg, hallottam, ott voltam.
Vagy ott a Koncz Gergő.
Meg még ötszázan.
De ebből régizene már nem lesz.
Egy Folia-t, normálisan eljátszani, vagy egy reneszánsz francia chansont, az miért is lenne akkora gáz Magyarországon?
Mert nem a miénk?
Görgess már vissza vagy 1000 oldalt itt. Mit is ajánlgatunk? Az a miénk?
Vagy akkor ne legyen régizene-játszás, mert nem magyar? Mert nem becsületes, Szíriuszról származó??
Hát dehogynem...hiszen ezt mondom : a magyar régizene a magyar egyházzenében keresendő ... nálunk csak az volt. Az nem zene ?
----------------
" amit nem jegyeztek le, az nincs, nyoma sem maradt. "
Á nem, ez nem ok. Itt jön a képbe a népzene. Igenis maradt nyoma. Nem is jelentéktelen. Ezer év van a népzenénkben a magyar régizenéből. Nincs olyan európai nemzet, amelyik a magyar autentikus népzenét ne értékelné nagyon magasra.
Mi miatt van, mit gondolsz ? Milyen zene ihlette ezt a népzenét ?
Hát, a szájhagyomány valahol elakadt, vagy legalábbis nem jutott el hozzánk. És amit nem jegyeztek le, az nincs, nyoma sem maradt. És ha ez így van, akkor amiről a zenetudósaink egyértelműen beszélnek, az csak feltételezés.
Persze nyilván volt egyházi zene, ez nem képezi vita tárgyát. Mivel az egyház mind nevében, mind gyakorlatában akkoriban egyetemes volt, a különböző szerzetes-közösségek egységes irányítás alatt álltak, a szerzetesek - országhatárokon át - egyik kolostorból a másikba járkáltak, és a latin szertartás teljesen kötött volt, így az egyházzene is többé-kevésbé egységes volt, persze voltak-lehettek helyi jellegzetességek, de ezek csak szinesítették az amúgy egységes palettát. Gondolom, hogy pl. gregorián éneklésben is kevesebb különbség lehetett egy német vagy egy magyar bencés kolostor között, mint az azonos orgszágban működő bencés és ciszter közösségek között..
De itt nem az egyetemes egyházzenéről volt szó, amelynek mi is részesei voltunk-vagyunk, hanem a régizene magyar gyökereiről.
De viccet félre. Végiolvastam, amit okosok írtak valaha a magyar zenetörténetről ( Főleg Rajeczky, Dobszai ) meg a középkori zene magyar kutatóitól mindent, amit találtam.
Ez egy speciális létezési formája volt a zenekultúrának, ez a magyar egyházak által fenntartott "szolgálat " . A legfeltűnőbb mozzanat, hogy az oktatás olyan mértékben alkalmazkodott a helyi viszonyokhoz, hogy pl nem használt írásbeliséget. Azok a ( főleg gyerekekből álló ) templomi kórusok, akik a szolgálatokat ( világi alkalmakon is ! ) ellátták , szó szerint a fejükben hordták a zenei kincset. Ahogy az élet más mederbe terelte a napjaikat ( kinőttek a "kórista '" státuszból ) ez a tudás elveszett. Sebaj, képeztek másikat helyette.
A művek azonban a képzőiktől származtak. Volt, amit lejegyeztek a kilenc kódexbe, volt, amit nem. Tehát egy ősi "szájhagyományos " rendszer volt a mienk.
De a zenetudósaink egyértelműen napi gyakorlatról, szisztematikusan felépített és bejáratott és elterjedt rendszerről beszélnek.
Egyházi zene volt. Semmi más. Ez lehet a magyarázat.
Valahogy a végére kell járni, mi volt. Ki kell mondani. Tanítani kell. Azt, ami volt. Értelmezni kell. Ha ennyi volt, ennyi volt. Ki kell mondani. Addig, amíg ez meg nem történik, itt nem lesz fejlődés régizene ügyben.
Állítólag Isztambulban vannak kódexeink, bőrzsákokba varrva. Amíg alszik a Recept Sz@rik Ördögen, ki lehetne lopni...
Próbáld kicsit árnyaltabban látni ezt a dolgot. Nem lehet mindent a törökökre fogni, az akkori "magyar" zene létét vagy nemlétét pláne nem. A törökök nem villámháborút vívtak, Mohács után eltelt jónéhány év, aztán utána is, az idő akkoriban csak lassan ballagott. Volt idő mindent kimenekíteni, ami értékes volt, menteni kódexben, fejekben. De hát ez a "magyar zene" vagy nem volt, vagy nem tartották értéknek, tulajdonképpen mindegy, hogy melyik verzió igaz, ugyanazt és ugyanannyit jelent. Aztán ott maradt a Felvidék, ott maradt Erdély is, ahová török be nem tette a lábát. Tehát magyar régizene nem volt, vagy csak egy ici-pici volt, Budavárban, és azt sem magyarok művelték. Nem volt beivódva, csak egyedi volt. Nem úgy, mint nyugathonban, ahol minden kicsi grófságban, hercegségben, úton-útfélen ott volt. Ha lett volna, most is lenne, túlélt volna mindent. És igen, abban igazad van, Mozart és Beethoven és a többiek, bár egyedi zsenialitásukhoz nem fér kétség, bele voltak gyökerezve egy zenei közegbe. Egy olyan zenei közegbe, amelynek írmagja sem volt országunkban.
Az nem a jumurdzsák volt, amiről te beszélsz, az egy romantikus figura :))
A török megszállás nem volt romantikus. Mindent elégettek és leromboltak. De nem dühből ( ez olllyan romantikus lenne ) hanem hideg fejjel és koncepciózusan. Amelyik bég egy apátsági templom könyvtárának egyetlen darabját meghagyta, az selyemzsinórt kapott, az életével fizetett. Csak a szultán tehetett kivételt. Nem érted, hogy MINDENT ELPUSZTÍTOTTAK, elégettek. Azt sem érted, hogy mit jelent egy unikális zenei kincs. Azt, ha elégetik, nem lehet pótolni. Mi van, ha az egész kultúránk ilyen unikális elemekből épült ? ( abból épült. ) Akkor mi van, mi marad egy ilyen szisztematikus török pusztítás után ? Hát az, ami most van. 4-5 darab többszólamú töredék.
Vagy azt hiszed, hogyha a török ugyanígy elpusztította volna Ausztriát meg Németországot, akkor lett volna Mozart ott ?? Vicc. Mozart ugyan lett volna, de nem ott.
Azért nem lehet mindent a jumurdzsákra fogni, többek között ezt sem. :) Osztán 1686 után sehol sincs török, mégsem ide született a haydnmozartbeethoven. Mi volt előbb a tyúk vagy a tojás, a népzene vagy a műzene? Erről lehet vitatkozni, jó esetben mindkettő inspirálta a másikat. Én a népzenét úgy képzeltem el eddig, hogy akkoriban született, amikor az ember megszelidítette a tüzet, mert ha volt tűz, akkor volt ének is, és ezek szerint a népzene időrendben megelőzte a műzenét, de lehet, hogy nincsen igazam.
Héhé, éppen arról volt szó, hogy a török miatt...hogy kérhetsz akkor számon barokk szerzőket ??
Épp csak érinted a gregoriánt, pedig pont itt a lényeg : az egyházi zenében.
A mi régizenei hagyományunkről ( arról, ami eltűnt) , egy dolog az biztos. Lényegileg Egyházi alapokon nyugodott, még Mátyás idejében is. Az oktatás is ott folyt az egyházban. Azon kívül csak mutatványosok és énekmondók ( utóbbiak nagy becsben ) voltak a pályán. De a VALÓBAN fennmaradt , teljesen UNIKÁLIS többszólamú töredékek meg pont bizonyítják a MAGAS színvonalú TELJESEN EGYEDI többszólamúság meglétét.
A korai polifónia európai nagy kéziratai ( Montpellier codex francia, Bamberg codex német, Huelgas codex spanyol ) Rengeteg átfedést tartalmaznak. ( kb 120 darab ugyanaz mindben , ilyesmi )
Ezzel szemben a mi többszólamú töredékeink unikálisak. És magas színvonalúak. Profi munkák. Nem hasolítottak a franciához, némethez, spanyolhoz, na bumm. De voltak !
Ebben van a saját régizenénk. Ha ez meglesz, rögtön felzárkózunk, már csak a nóvum miatt is.
Ha végképp eltűnt a sokak számára, egyesek még akkor is megtalálhatják. De más népek régizenéjén keresztül a saját , magyar régizenei hangot ? Hogy ??
Sem te, kedves chord, sem kedves takatsa, nem gondoljátok meg, hogy az IDŐ meg a régizene mennyire összefüggenek. Chord, itt a metafizika bukik, mert ez nem olyan bonyolult. Nincsen internacionálé itt. Ha régi kor zenéje, és egy ország régizenéje a kérdés, akkor a nemzeti hagyomány a közös nevező, ez teljesen evidens. Minden nemzetnél ez a kiindulás. A többi csak utána jön.
( a népzene azért fontos , mert minden népzene egy műzene következménye, így visszakereshető belőle a műzene. )
Nincs a birtokunkban egy összefüggő írott hagyomány-anyag ( a saját zenei múltunkból ) ahhoz, hogy a saját helyünket, rangunkat, identitásunkat megtaláljuk a többi nemzet között. Ezért nem mozdulunk. Valami munka nincs elvégezve.
A régizene színvonalas megszólaltatásához nem kötelező saját országunkbéli zenét játszani.
Ha nem őződött meg magyar, akkor nincs, és kész.
Nagyon sokan játszanak 'idegenföldi' repertoárt; ez, amúgy, egy láthatatlan hálózat része, amelyet úgy is hívhatunk, hogy 'Európa'.
De ez a vergődés, ez az alacsony színvonalú tinódilantozás, ez a kuruckodás, ez az oktatáshiány, ez valóban nem a népzenével oldható meg.
Az sokkal magasabb szintre emelkedett, mint sok más országban, és igen, a cigányok itt főszereplők voltak.
Nálunk nincs közös régizene-népzene, mint pl. Angliában, vagy akár Lengyelországban. Ahol hallgatod, nem idióta crossover, hanem régi dolog, és nemlehet eldönteni, hogy népzene, vagy régizene, mert mindkettő.
Hát én ehhez a témához egyáltalán nem értek, ahogyan sokminden máshoz sem, így aztán bátran merek hozzászólni. Pl. azt egyáltalán nem értem, hogy jön ide a népzene, mármint, hogy abból kéne merítkeznünk, ha jó színvonalon akarunk régizenét játszani. Én úgy gondolom, hogy a régizene az műzene. Mindig van szerzője, még akkor is, ha a szerző - számunkra - ismeretlen. Rendben, volt Mátyás udvara, na, de ott milyen zenét játszottak, és kik? Műzenét, itáliai, flamand, meg máshonnan jött zenészek, de véletlenül sem magyarok. És mondjál egy jelentős reneszánsz-barokk magyar szerzőt, aki a "nagyokhoz" mérhető. Nekünk nem volt Bachunk, vagy Vivaldink, de még egy Zelenkánk sem, nem volt soha, senkink, aki jelentős lenne, egészen a legújabb korig, Lisztig, Bartókig. És milyen népzenére gondolsz? A legrégebbi népdalok gregorián eredetűek, ahogyan a Bencések tanították szántani-vetni a tudatlan őseinket, és ora et labora, közben énekelgettek, hát azt próbálták nyökögni-makogni elődeink, a saját nyelvükön hozzáköltött szöveggel. Vagy a kuruc dalokra, a verbunkos zenére gondolsz? És milyen hangszerekre-hangszeresekre? Mert ami most népzeneként dívik, az biztosan nem autentikus. Ami pedig hangszeres "népzene" volt az 1800-as években, azt a cigányok művelték, Liszt is belőlük merített, nem is ismert, nem is ismerhetett mást, mert ez volt a hangszeres "népzene". Arra akarok kilyukadni, hogy nekünk nem voltak régizene hagyományaink (maximum Tinódival nyüszítettünk), ezért nem megy - többek között - még ma sem a régizene.
A régizene mindenhol a nemzeti kultúrkincsben gyökerezik. Ez az első. Ha megvan a saját hagyatékból merített otthonosság a területen, akkor ebből természetszerűleg következik a kitekintés a világra. Na de hol van a mi nemzeti régizenei kultúrkincsünk??
A felületes válasz az, hogy nem is volt. A gondolkozó válasz az, hogy..." - hááát...biztos volt...kellett, hogy legyen" .. A nemcsak gondolkozó hanem utána is járó válasz az a következő :
" A budai capella már Zsigmond korában is európai hírnévre tett szert, fénykorát azonban Mátyás uralkodásának idején érte el. A korabeli források Mátyás kórusáról elragadtatással írnak. Bartolomeo de Maraschi, aki 1475-ben a pápai énekkar vezetõje volt, 1483-ban diplomáciai küldetésben járt Budán. Követjelentésében „megszégyenülve” ismeri el: „… a királynak olyan énekkara van, hogy annál különbet még nem láttam, a miénkhez [a pápai énekkar] hasonló, a pestisdúlás elõtt.” Vagyis a budai capella a követlátogatás idején jobb, mint a római kórus ugyanabban az idõszakban. IV. Sixtus pápa 1483-ban éppen e követjelentés hatására bõvítette kórusát, a Capella Sistinát 24 személyesre, Mátyás kórusával azonos méretûre. A budai énekkar a gregorián énekek mellett a kor legújabb stílusában írt mûveket tartotta repertoárján, tehát nemcsak méretében, hanem korszerûségében is élen járt a korabeli Európában. A capellának világi feladatai is voltak, énekesei szolgáltattak szórakoztató zenét az ünnepi lakomákon. "
Ez az egyik tényező.
A másik, hogy pl Franciaországnak 1450-ben volt 4-5 többszólamú műveket is tartalmazó gyűjteménye ( mind megvan) Nekünk ugyanakkor az ezekről értekező korabeli dokumentumok alapján hét ilyen gyűjteményünk volt. ( Egyes források szerint kilenc...hát még szép, nálunk az állam már kb 300 éves volt, mikor a franciáké egyáltalán létrejött )
és egy sincs meg. ( török )
Tehát a magyar helyzet kulcsa sztem a nemzeti kultúrális kincsből megkapható otthonosság teljes hiánya. Ez egy kultúrális identitás-hiány.
Remény ? Népzene.
Tettek ezügyben ???
Amatőrök nyomják ezerrel ingyen ( hálistennek ) , a Hagyományok háza meg csak pénzért teszi közzé....Vagy úgy se. ( merthogy aszongyák, megőrzik. A könyvtárak is megőrzik, nyugi )
Merthogy ez a dolguk, aszongyák. Dehogy az a dolguk. Az lenne a dolguk ebben speciális helyzetben, hogy a csövön is a magyar emlékek dőljenek ingyen. Közzétenni, ez a feladat. Minden gyűjtés minden betűjét, minden magyar középkori zenéről szóló sort kiadni és osztani ingyen.
Amíg a saját zenei múltunkhoz nem találunk vissza, addig a hellyzet , amit vázoltatok, prolongálva van a végtelenig.
Én sem tudom, hány éves lehetsz. Sőt, más, még alapabb dolgot sem.:)
A '90-es évek elején, az Early Music nagyon meredeken futott fel.
Én akkor már tudtam lemezeket/másolatokat szerezni, és hallgatni.
A legjobbakat.
Ha nekem sikerüt, a magyar előadóknak miért nem??
Az én polcomon is (illetve már száműzetésben) van egynéhány lemez, régizenei.
Nem tudom, hány éves lehetsz. a dicső múltban nem nagyon jutottak külföldi lemezekhez az előadól, legalábbis a nagyobb részük. Maradtak a feldolgozások. Nem védeni akarom az általad mutatott lemezek előadóit, de sajnos ez is benne volt a pakliban.
Az előadók, meg az egyik rosszabb, mint a másik.
Kivéve, a Jakob, ő toronymagasan kiemelkedik.
Amúgy, Bakfark, az egyik legnehezebben játszható reneszánsz szerző.
De ez a Ragossing pl.,ez nekem gáááááz.
Van soklemezes kiadásom tőle, de minek,azt nem tudom.
És lantosgenerációk tanultak tőle. Vajon mit?
Sok korai névtelen szerző. Azért fontosak számunkra, mert időről időre közös királyunk volt a cseh-vel, lengyellel. A múltunk legalább náluk kutatható. A török ott nem irtotta ki.
A hangszerelés, az maga a gyönyörűség; a csembaló belépése a dobokkal, az egyenesen varázslatos. De ami engem ebben igazán megfog, az a furcsa, visszavert hullámzáshoz hasonló ívek sora, amelyet valahogy a hangszerek összjátékában lévő pici, szándékolt különbségek okoznak.
A nagyon régi billentyűsöknék hallok olykor valami hasonlót.
A keserű igazság az, hogy ettől fényévekre voltunk akkor itthon, meg most is...
Igen, a saját polcomon.
Igen, lehet, hogy úttörők voltak.
De egy nagy különbség azért mégis csak van.
Ma, 2021-ben, pl. a lenti lemezek bármelyike hallgatható. Bármelyike.
Az említett magyar előadóké, számomra, hallgathatatlanok.
Mert pont az hiányzik belőlük, ami a többlet a régi zenéknél, és nem az, mint mondjuk, hogy a táncoknál egyet lépünk jobbra, egyet balra, aztán kész, neszeneked reneszánsz tánc...
De jó, hogy mondtad ezeket...elkezdtem hallgatni a concentus videokat és találtam egy ritkaságot !!
Óriási szenzáció! A magyar gregoriánum füzetből magyar többszólamú emléket játszik valaki Magyarországon ! Szinte hihetetlen ! ( remélem a maró irónia kilátszik )
Kicsit bemerészkedtem a poros polcokra, ahol pl. a magyar, régi kiadású régizenék vannak.
Hogy milyenek is ma.
Vagy hogy én milyen vagyok.
A hangminőség, az majdnem OK. A Hungarotonos lemezek kifejezetten jól szólnak.
A kiválasztott zenék is rendben vannak.
Az előadások?, hát, azoktól már nagyon elszoktam....
Nem tudom, hogy bárki is meg tudta-e, vagy meg tudja-e szeretni ezekből a reneszánsz zenét.
Valóban, van is erre egy angol kifejezés, a 'face-control'.
Amikor áll két kidobóember a klub bejáratánál, és úgy engedik be az embereket, hogy aki valami miatt nem tetszik, azt szimplán nem engedik be.
Az akármilyen magyarázat luxusát pedig helyből nem is veszik igénybe...
Amúgy, ez a fenti dolog, kissé homályosan, de az 'ízlés' szinonimája.
Hát... ez nekerm kedvenc.. a notturna.. nagyon ismerem.
Az van, hogy ez talán a legrosszabb azok közül, amiket én egyáltalán hallottam. Helyrehozhatatlanul szét van esve ritmikailag.. nemtom mit akart az előadó, de ...
Ez az, hogy " eljátsza", "megjeleníti " . Mutatja, hogy "ilyen Mozart, nézd, ilyen mozartos, látod ?...a szerenád meg ilyen szerenádos, látod ? " A saját tudását mutogatja így, szegény....de a Mozartét kéne !
Ez az új művészeti koncepció. A " láttatás " .
Marhaság. Engedni kell. Az ő igazságát kell ENGEDNI. Ez egy zseniális mű. Hol van ? A könnyedsége , a patakszerű tiszta folyamatos!! csobogása ? Eltakarja valamilyen SZÁNDÉK .
Dehát már Dávid király is így imádkozott: " ...és ments meg Uram a szándékosoktól engem..."
Ne feledjétek, ez a 11 capriccio az egyetlen, ami ránk maradt. Egy hibáktól hemzsegő, valamelyik tanítvány sokadik másolata.
Datálás nélkül. Vagyis, 50 év ide-oda, lazán belefér.
Énszerintem nem is régizene. Mert fontos már a személyes érzelem, az individuális érintettség. Bruno régizenésen játssza; Christine majdnem romantikusan.(nálam ez az első), Nóri a kettő között, olykor kissé bachcsellószvitesen.
De ez utóbbi, élőben, nagyon meggyőző, az a youtude videó nem túl jó. Sokkal jobb, mint Bruno élőben.
Christine hangszerhangja, lemezről, az valami csoda.
Itt a magyardolgozat róla. Cselló-óra Veronában
Én ennyire azért nem lennék kategórikus. A szerző 95 évet élt, a munkássága erősen belelógott a klasszicizmusba. A barokkot is tudta, meg a másikat is. Hogy melyiket szerette jobban? Mondd meg te! :)
Te a barokk vonalat hallod benne. Hogy őszinte legyek, három évvel ezelőtt én is Cocsetra szavaztam. Nagyjából nem is értettem a másik két előadást, hogy mi a fenét akarnak vele. Aztán Chord a fülembe ültette a bogarat, hogy miért ne lehetne lassabban, más belső tagolással eljátszani ezt a capricciót.
És hát Cocset egy gyors tételt játszik. Ezt se felejtsük. A két hölgy pedig lassút.
Mint mondám, illusztráció. Nem is kerestem , az első, ami a kezembe akadt. Sőt, Pandolfo-t nem is csípem, nekem túl hangos, nyomulós, nem elég empatikus egy jó műhöz. Elmos, összemos, megy, mint a güzü.
Csatlakozom Chord-hoz. Na, nem a nyájszellem miatt, hanem mert én is pontosan így gondolom. Ismerem a művet. Nekem Guido Balestraccival van meg Zig-Zag kiadásban.
Élet van, benne, ja.
Meg valami végtelen kommersz-irányultság.
És a lényeg, az meg teljesen és totálisan hiányzik. Csak egy keret, egy váz, amit két nem tehetségtelen zenész megpróbál kitölteni. Az ilyen darabhoz egyszerűen muszáj lenne a melódia, de az itt annyi van kb., mint amit a lipcsei mesteretek ki tudott szorítani magából.:)
Nóri, utánuk, egymaga, ötezerszer többet mond el a világról.
Legalábbis, a fentiről.
Ha már duó kell, ami valóban finom, (de nem finomabb) dolog, akkor inkább a Kéz-Excellenciákat javasolnám.
Ott sok dolog van egészen belül.
Egymás után a hármat meghallgatva, akkor lesz vélemény. Persze, kinek, milyen.
Minden szóló viola da gamba darab után erősodik a véleményem, hogy a francia gamba-.solo irány tulképpen egy tévedés, amihez sokáig ragaszkodtak. A gamba nem szólóhangszer. Vagy nagyon unalmas szólóhangszer. .
Van Spanyolországban számos régizene előadó; Savall nyilván nagyon erős hatású, de van egy másik nagy csomópont, ahol sok jó zene született.
Ők a Paniagua-klán.
Más íz, más megközelítés.
Bölcs Alfonz cantigái, nekik is kötelező tananyag volt.
Ezek most nem Mária cantigák, és nem a szerelmes kesereg a vigói öböl partján. Hanem lovagok, katonák, háborúk. És tornák, versenyek.
De erős spirituális felhő alatt.
Igen jó lemez.
Először Savall lemezen hallottam Abel-t, pont, amelyiket linkelted.
Aztán jött több, élőben, közelről is, - persze nem egy túljátszott valaki, így sem.
Shenck-kel nekem nem sikerül rezonálnom. Pedig, mivel érdekel a többszólamú játék, rengeteget próbálkoztam vele. Mindig az lett a vége, hogy " valahogy nem áll össze a tészta " , vagy " szétfoszlik a szövet " menet közben, nemtom. Egység valahogy nem jön létre. Legalábbis számomra. Amúgy a megközelítés jó, meg a hangzás is vonzó.... mégse nem.
Az első linkedet csak az érti igazán, aki megértette már, mi az a " fiesta " . Ezt egy spanyol-amerikai fogalom, és a linken pont ez megy.
A vivaldis link valóban egy tévedés, ami az előadást illeti. Vivaldit mimikával eljátszani, az annyi, mint zsákban fényt bevinni a házba : melléfogás. Viszont a hang szép sztem.
Mondjuk ez a mozgás dolog is egy érdekes téma. Ha megnézed a karmestereket, sokszor nagyon különböző stílusban vezényelnek. Dudamel pl. ugrál a színpadon. A szimfónikus zenekarokban nem jellemző a látványos testi mogás, nagyon ritkán látni ilyet a zenészektől, katonazenekarokban pedig egyesenesen tiltott. Ott megállsz két lábon és úgy maradsz mozdulatlanul.
Franciaországban tényleg nagy divat a színjáték, de ennek elsődleges oka a hibáknak a figyelemről való elterelése. Minél magabiztosabbnak látszol a színpadon, annál inkább elhiszik a furcsaságaidat. De van olyan is, hogy a mozgással eljátszák a művet. Ilyet a Graindelavoix is gyakran csinál, de ez az ő esetükben nem show-elem, hanem a mű értelmezését segíti. Valósággal láttatják a szöveget.
Ha megnézed ezt az áriát, akkor rájössz, hogy a színészet itt sajnos rossz irányba hat, mert nem hozzáad a produkcióhoz, hanem csak eltereli a figyelmet a gyengécske megvalósításról. Aki nem vágja ezt az áriát, könnyen hiheti, hogy ez egy jó előadás. De nem. Az izgalmas részek ellenére sem.
+ Engem kicsit zavar, hogy hárman is vezényelnek, ráadásul egyszerre+
----------------
Az a baj, hogy nézed...( mindenki magának üt...mostanában a francia énekegyütteseknél divat lett ... meg a túlmozgás is... ) Video-ártalom...az emberek azt hiszik a zenének látszania is kell :))
Utrechtben a főiskolán úgy tanítanak (ezzel ellentétben) hogy a túlmozgás energia és figyelemveszteséggel jár...( teljesen igaz )
Az összeset? Minek van akkor a Youtube? Ennyire azért nem kell sztahanovistának lenni az ajánlókkal.
Amúgy tényleg szépen éneklenek. Bizonyára. Én nem tudom. Nem értek hozzá, pedig sok éven át voltam kórustag szakiban is, és azután is. Amikor pl. Handelt kellett énekelni, az volt a karnagyi instrukció, hogy énekeljünk úgy, ahogyan Gardiner lemezein is szoktak. Mit lehetett erre reagálni?
Engem kicsit zavar, hogy hárman is vezényelnek, ráadásul egyszerre. Zenekarban ez nem szokás. A vezénylés a karmester dolga, a zenész még a tempót sem ütheti a lábfejével.
Na végre ! Végre találtam egy igazán jó előadását ennek a darabnak. Ahogy akkor ( szerintem) előadták. Meghalt az ünnepelt szerző, Binchois. Ez egy elégia, amit Oclkeghem írt Binchois halálára.
De nem ez a lényeg. A lényeg, hogy ez az első előadás, ami ténylegesen körüljárja, minden oldalról megmutatja ezt a valóban megrázó remekművet -. A kotta, ami fennmaradt egy négyszólamú (ének)letét. De egészen biztos, hogy egy temetésen pontosan így adták elő, ahogyan Itt van. Egy kora-reneszánsz , alkalomra szóló négyszólamú letétet Így adtak elő régen, és most is ez a nagyszerű.
Valami van a kopasz ember hangjában, amire az a jó szó, hogy 'ragyogás':
Nem hagy békén.
Gyakorlatilag egy rítus.
Meg hogy még a kisujja körme is énekel.
Mögötte a hangszerelés, amit Christina álmodott, az meg finoman gomolyog, kuszálódik, mint a pókháló.
Pedig a Tarantula főleg nem hálóval vadászik.
Ő mar. Szimplán agyonharapja, aki rossz helyen van éppen akkor...
Ja, és van még egy SACD az Alpha-nál. Igen, ez pont.
A hangminőség?
Bestiálisan jó.
Ebben a darabban hihetetlen erő van, ami az előadásból hiányzik, azért írtam. Nem állítanak, hanem kérdeznek. Nagyon bizonytalanok. Hiányzik a bizonyosság.
A létünk volt ilyen a 70-es évek elején, attól van sztem. Híven tükrözi.
Dobszayt, Szendreit alig hagyták dolgozni. A saját pénzükből publikáltak. ( tanári fizetés ! )
Szendrei Jankának a magyar középkori zenéről írt munkái nincsenek kiadva.a mai napig.
A zenetud. intézetben megnézhetsz ekkét stencilezett dolgozatát, kéziratot, egyes részek megjelentek a Zenetudományi Dolgozatok-ban. ( Ezeket kb 25 magyar olvassa )
Az egész gregorián sorozatból, azt képzeld el, ez a legnagyobb kedvenc, amiről beszélsz. Amikor szétbomlik a dolog.
Csak azért nem mertem idézni, mert gregoriánról van szó, nem pedig többszólamúságról. Amúgy, prímán hallható, hogy ez egy furcsaság, mert 'túl jó' hangok vannak rajta, ráadásul, egyéni-szólókban, ehhez az eszmeiséghez talán nem valóak, de én akkor is imádom, a mai napig.
Hogy halotthalvány?, tévedsz szerintem. Nagyon jó előadás, mennyei hangok, és ezt a hangminőséget a Hungaroton nagyon hamar leadta sajnos.
Ha jól emlékszem, a felvételek az ócsai templomban készültek.
Ma is pont így éneklik hazánkban a gregorián nótákat. Aki nem ért hozzá, azt nem zavarja, aki így tanulta, azt végképp nem zavarja, aki pedig benne van a nemzetközi vérkeringésben, erősen elgondolkodik rajta.
Ez egy érdekes tarantella lesz. Olyan németesen temperamentumos. :)
A nevek ismerősek, az énekes az Amarcord egyik frontembere. Talán erről a lemezről ismerős lesz számodra.
Ami engem illet, ez a kedvenc. A többszólamú töredék ( 0:55-től ) csodás zene. Tipikusan csak magyar sajátságokat mutat , unikális . Van még pár töredék többszólamú darab, néha sikerül játszani .
Sajnos az előadás, a felvétel halotthalvány. és NINCS MÁSIK .
Így, a régiek közül, talán a Schola Hungarica áll meg nekem legjobban.
Vagy csak a nosztalgia, nem tudom.
Ezt itt annyira szerettem, hogy egyszerűen képtelen vagyok megítélni, hogy most 2021-ben, ez vajon milyen, úgy igazából.
Nézd, egy tájékozatlan zenehallgató biztosan elgyönyörködik ezen a Hungaroton kiadványon, de ismervén a Vox Luminis Susanne un Jour előadását ( és nem ez az első alkalom, hogy megfordul a topikban ), nagyon kontrasztosnak találom a különbséget. Nem is ragoznám tovább a dolgot.
Áááá ez csupa jó hangszer...:) Hallod ahogy ZÜMMÖGNEK. Egy fémhúros felvétel nem zümmög. A magas hangok itt nem karcolnak, a mélyek zümmögnek...ez csak egyszerű :)
Is-is, kedves chord. Nem akarnak semmit, örülnek. A zenének örülnek meg annak, hogy játszhatnak. A saját tudásuknak is. Mint hal a víznek :)
Az is biztos, ahogy mondtad ), hogy egymás jelenlétéből megérzik a régi Ospedale - gondolat teljes egyedülálló voltát. Meg azt, amit az IGAZÁN JÓ ZENE képes volt egy árvaházból kihozni :)
:format(jpeg):mode_rgb():quality(90)/discogs-images/R-5435208-1456061818-8764.jpeg.jpg)
:format(jpeg):mode_rgb():quality(90)/discogs-images/R-2594366-1428836547-7904.jpeg.jpg)
:format(jpeg):mode_rgb():quality(90)/discogs-images/R-5545654-1396166634-9614.jpeg.jpg)
:format(jpeg):mode_rgb():quality(90)/discogs-images/R-15538000-1593248555-4420.jpeg.jpg)
:format(jpeg):mode_rgb():quality(90)/discogs-images/R-6012757-1408809023-3867.jpeg.jpg)
:format(jpeg):mode_rgb():quality(90)/discogs-images/R-5304690-1390081285-4718.jpeg.jpg)
:format(jpeg):mode_rgb():quality(90)/discogs-images/R-14613223-1578180913-6464.jpeg.jpg)
:format(jpeg):mode_rgb():quality(40)/discogs-images/A-389096-1132573396.jpeg.jpg)
