„Egy aranybölcsőben nőttem fel, ahol az arany maga a szeretet” – így vall gyermekkoráról a művésznő, aki élete fontos állomásaira kalauzolja el a nézőket.
Részletek hangzanak el a portréfilmben – Tokody Ilona énekével:
Bellini: Norma
Verdi: Aida, A trubadúr, Falstaff, Az álarcosbál, Traviata, Don Carlos, A végzet hatalma, Otello
Puccini: Bohémélet, A köpeny, Gianni Scicchi,
Puccini: Sole e Amore – románc (zongora és ének)
Erkel: Bánk bán
Kodály: A csitári hegyek alatt
Schubert: An die Musik (zongora és ének)
Akik énekelnek még a zenei bejátszásokban:
Berdál Valéria, Komlósi Ildikó, Melis György, Simándy József, Kelen Péter, Gulyás Dénes, Molnár András, Muskát András, José Carreras, Placido Domingo
Akik vallanak Tokody Ilona énekművészetéről:
Muskát András - operaénekes, Tokody Ilona férje
Komlósi Ildikó - operaénekes
Csányi László – az Operaház ügyelője
Szakács Györgyi – az Operaház jelmeztervezője
Berkes János - operaénekes
Kovács János – karmester
Mécs Károly – színművész
Nagy Viktor – rendező
Józsa Péter – zongoraművész
Volf Katalin – balettművész
Akiket látunk még a filmbejátszásokban:
Mikó András – az Operaház főrendezője
Antal Imre – az MTV szerkesztő-riportere
Kudik Júlia – az MTV műsorvezetője
A portréfilmet ma sugárizta az M5 csatorna (13.40 - 14.33)
Következő napokban ismét láthatjuk majd a televízióban:
„Egy aranybölcsőben nőttem fel, ahol az arany maga a szeretet” – így vall gyermekkoráról a művésznő, aki élete fontos állomásaira kalauzolja el a nézőket.
Részletek hangzanak el a portréfilmben – Tokody Ilona énekével:
Bellini: Norma
Verdi: Aida, A trubadúr, Falstaff, Az álarcosbál, Traviata, Don Carlos, A végzet hatalma, Otello
Puccini: Bohémélet, A köpeny, Gianni Scicchi,
Puccini: Sole e Amore – románc (zongora és ének)
Erkel: Bánk bán
Kodály: A csitári hegyek alatt
Schubert: An die Musik (zongora és ének)
Akik énekelnek még a zenei bejátszásokban:
Berdál Valéria, Komlósi Ildikó, Melis György, Simándy József, Kelen Péter, Gulyás Dénes, Molnár András, Muskát András, José Carreras, Placido Domingo
Tokody Ilona neve még a nem megrögzött operarajongóknak is ismerős. Tehetsége, törékeny szépsége és szűnni nem akaró tanulni vágyása miatt szinte eleve elrendeltetett, hogy a művészet lesz az élete. Lehetett volna fuvolaművész vagy festő, ő mégis az éneklést választotta. A Kossuth- és Liszt-díjas mesterművésszel a karantén legvégén, telefonon beszélgettünk és első témánk természetesen a távolságtartás nehézsége volt.
„Amikor elkezdtem külföldre járni, döbbenten találkoztam olyan kollégával, aki csak azt a részt ismerte a művekből, amelyikben énekelt, pedig ez igen nagy ostobaságra és igénytelenségre vall. Engem mindig az egész figura érdekelt, az egész opera. Így persze nagyobb munka a felkészülés, főleg a komolyabb szerepek esetében. Verdi Simon Boccanegra című operája Ameliájának megfejtéséhez Leonardo da Vinci alakjai segítettek hozzá. Elolvastam az irodalmat, megnéztem a festményeket, utána jobb lettem, valami megváltozott bennem, árnyaltabb lett minden. Az opera összművészet, színészetet és éneklést is követel. Simándy mondta, hogy ahhoz, hogy az ember szépen énekeljen, hideg fej kell és forró szív. Jó megfogalmazás, de nehéz megvalósítani. Ott állok, benne a helyzetben, a színpadon, szétrobbanok az átéléstől, a szenvedélytől, hogy legyen akkor hideg a fejem?
- Mennyit lehet ebből megtanulni és mennyi az, ami vagy megvan, vagy nincs?
- Természetesen alapadottság, affinitás kell hozzá, de rengeteget kell tanulni és ezt nem lehet és nem is szabad megspórolni. A mai kor és az internet ennek nem kedvez, mert bárkit meg lehet hallgatni, így nem tud kialakulni egy stabil ízlés a művészpalántákban. Mert nem tudja, honnan is tudná, hogy nem azt kellene hallgatni, hanem a másikat! Az idősebbet, nem a mostaniakat. Ha tanulni akar az ember, akkor a 70-es évekig bezárólag kellene hallgatni a nagyokat, de merem állítani, hogy érdemes egészen a húszas-harmincas évekig visszamenni. Akkor születtek az igazi jó énekesek, akik korrekt technikával tolmácsolták a szerepet, a töltést és tudták, miről énekelnek. Nem azt akarom mondani, hogy a maiak nem jók, de ha tanulni akar az ember, vissza kell menni.”
„Ma már mindenki nekiáll énekelni, ügyvéd, orvos, könyvelő, gyógyszerész, ráadásul nem is hagynak időt maguknak a felkészülésre. Mi még külföldön is hat hétig próbáltunk egy premier előtt, itthon is legalább két hónapot. Csak akkor mehettünk színpadra, amikor már a zenei együttes, a színpadi és zenekari próbákon összeszokott a társaság. Ha a művészetre nem hagynak időt, semmi értelme az egésznek.”
A televíziós "Opera Café" nyári adásaiban (M5) az Opera Örökös Tagjairól láthatunk portrésorozatot. Tegnap Tokody Ilona operaénekesnő pályáját „járta körül” Ókovács Szilveszter főigazgató és beszélgetőtársa, Karczag Márton, az Operáz Főemléktárosa – fotók és bejátszott videorészletek felvillantásával.
Természetesen Tokody Ilona és Kelen Péter összeszokott színpadi énekművész-"párosa" mint téma, szóba került a beszélgetésben.
A XX. század utolsó harmadában egy igazi unicum Tokody Ilona magyar lírai szoprán, aki tehetsége és szorgalma, elbűvölő egyénisége révén sikerrel járhatta be a világot. Az olasz lírai szerepek mindegyikében etalon, a kifinomult, artisztikus éneklés nagy alakja. Pályafutása kezdetének 40. évfordulójára rendezett ünnepi hangversenyére személyesen állította össze az est műsorát és szereplőit.
A gálakoncerten az ünnepelt művésznő többek között a Figaro házassága, a Simon Boccanegra, az Otello, az Aida, a Bohémélet és a Tosca híres nőalakjait is megelevenítette, a duettekben Alexandru Agache és a művésznő férje, Muskát András működött közre.
A jubileumi előadást a néhai Luciano Pavarottival rendszeresen együttdolgozó, a Három Tenor-koncerteket rendszeresen vezénylő Ács János dirigálta. Közreműködik: a Magyar Állami Operaház Zenekara
rész
Mozart: Vado, ma dove?(„Megyek, de hová?”) K. 583 – Tokody Ilona
Mozart: Don Giovanni – Nyitány
Verdi: Otello – Ave Maria – Tokody Ilona
Verdi: A lombardok – Oronte áriája a II. felvonásból – (’La mia letizia infondere’) – Muskát András
Verdi: Simon Boccanegra – Boccanegra és Amelia duettje az I. felvonásból (’Orfanella il tetto umile… Figlia! A tal nome palpito’) – Tokody Ilona, Alexandru Agache
Bellini: Norma – Nyitány
Verdi: Aida – Aida és Radamès duettje a IV. felvonásból (’O terra, addio’) – Tokody Ilona, Muskát András
rész
Cilea: Adriana Lecouvreur – Adriana áriája az I. felvonásból – (’Ecco, respiro appena’) – Tokody Ilona
Giordano: Andrea Chénier – Gérard áriája a III. felvonásból – (’Nemico della Patria’) – Alexandru Agache
Rossini: A tolvaj szarka – Nyitány
Meyerbeer: Az afrikai nő – Vasco da Gama áriája a IV. felvonásból – (’Pays merveilleux... O Paradis...’) – Muskát András
Puccini: Bohémélet – Mimì áriája a III. felvonásból – (’Donde lieta usci’) – Tokody Ilona
Verdi: Aida – Előjáték
Puccini: Tosca – Tosca és Cavaradossi duettje az I. felvonásból – (’Qual occhio al mondo…’) – Tokody Ilona, Muskát András
"Aki az idei karácsonyra emelkedett hangulatban szeretne készülni, annak kiváló lehetőség Tokody Ilona világhírű, Kossuth-díjas mesterművész és János Ács, az olasz operarepertoár szintén világhírű specialistájaként emlegetett karmester koncertje december 20-án 19 órakor a Budapesti Kongresszusi Központban.
A káprázatos hangú szoprán operaénekes népszerű operaáriákkal, olasz dalokkal és a karácsonyi ünnepkör áhítatos hangulatát megteremtő egyházzenei alkotásokkal örvendeztet meg bennünket. Ács János, akit a zeneszerető publikum a Három Tenor kanagyaként ismerhetett meg, zongorán kíséri majd a Művésznőt, akivel több ízben adtak már egyedülálló zenei minőséget képviselő, magával ragadó koncertet. "
Tokody Ilona operaénekes, a Magyar Állami Operaház mesterművésze és örökös tagja a közelmúltban ünnepelte pályafutásának 40. évét nagyszabású gálaműsor keretében. Szintén ebből az alkalomból jelent meg Réfi Zsuzsanna portrékötete Az Operaház Örökös Tagjai című sorozatban.
A gazdagon illusztrált kötetben megismerhetjük Tokody Ilona meghatározó szerepeit, kapcsolatát legendás pályatársakkal, de olvashatunk róla szóló hazai és nemzetközi kritikákat, valamint kollégái és tanítványai vallomásait a legendás szopránról.
________________________________________
Megjelent az OperaTrezor-sorozat legújabb darabja, Verdi: A végzet hatalma című operájának archív felvétele.
A 3 CD-t tartalmazó kiadványon olyan legendás énekesek hallhatók, mint Tokody Ilona, Begányi Ferenc, Kovács Pál, Kelen Péter és Polgár László.
Az előadás rendezője Mikó András, dirigense a világhírű olasz karmester, Lamberto Gardelli volt, aki több mint három évtizeden át vezényelt rendszeresen a Magyar Állami Operaházban.
A felvétel az Erkel Színházban készült 1990. május 18-án.
Mától Tokody Ilona a vendég a Dankó Rádió Túl az Óperencián című operettműsorának!
A héten naponta a Művésznővel beszélget Nagy Ibolya szerkesztő-műsorvezető a rádió Nagymező utcai Thélia látványstúdiójában.
A most 9 órakor kezdődő adásban Tokody Ilona felvételei közül hallhatjuk:
09:05:03 Dal Tokody Ilona & Magyar Néphadsereg Művészegyüttesének férfikara & Magyar Állami Operaház énekkara -- Parasztbecsület - Húsvéti kórus (Szerző: Mascagni, Pietro/Menasci, Guido/Targioni-Tozzetti, Giovanni)
09:16:41 Dal Tokody Ilona & Magyar Állami Operaház Zenekara & Mihály András -- Gianni Schicchi - Lauretta áriája (Szerző: Puccini, Giacomo/Dante Alighieri/Forzano, Giovacchino)
09:41:38 Dal Tokody Ilona & Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara & Vásáry Tamás -- Ave Maria (Szerző: Wolf Péter/Fülöp Kálmán)
A műsorban Lehár Friderika című operettjének részletei is helyet kapnak.
A délelőtti adások ismétlése mindig aznap 18 és 19 óra között hallgathatók meg a Dankó Rádió hullámhosszán és online az internetes elérhetőségeken.
Persze, ujjbotlás volt. Elnézést kérek mindenkitől, és nagyon köszönöm! (Nem zárom ki, hogy ugyanakkor jutott eszembe egy másik balettkarmester is, akinek „Pál” szerepel a nevében.
Az még a Békés András rendezte változat volt, az ment 20 éven át, 1984-ig. Tokody a Mikó András rendezte előadásban volt Leonóra, annak premierje pedig 1990-ben volt, ha jól emlékszem, április közepén.
Bocs, a Végzet hatalma eredeti bemutatója Budapesten Lamberto Gardelli vezényletével az Operaházban 1964-ben volt.Még tinédzserként láttam. Az 1990-es nyilván felújítás volt.
Óriási énekes, nekünk meg nagy nyereség, hogy idejött hozzánk, és nekünk énekel! A művésznőnek köszönet, az operavezetésnek is szintúgy, és várjuk Jágóját és Nabuccóját!
Mi, zenei élményekre folyton éhes kóborok, akkor és ott fogyasztjuk el zsákmányunkat, ahol rálelünk. A tolvaj szarka nyitányát nekem megadatott többször élőben élvezni az Erkel Színház zenekarának kiváló előadásában, Sándor Pál vezényletével, a Reimsi utazás és a Bruschino úr nyitányának „folyományaként”: Fodor Antal Rossiniana című táncalkotásában, 1978-ban. Ez volt Fodor Antal Viva la vita című négyrészes koreográfiai estjének fergeteges záró darabja, Forray Gábor nagyszerű díszletével és Gombár Judit pazar jelmezeivel; a balettkar és két fiatal prímabalerina, Pongor Ildikó és Szőnyi Nóra excellálásával.
Látni kellett volna Lukács Gyöngyi arcvonásait, amikor párja, Agache az Operaház színpadára lépett Tokody Ilona jubileumi áriaestjén!.... Ott ültem mögötte, oldalt, közben szemem sarkából figyelhettem hol ellágyuló, hol örömet kifejező, érzelmekkel teli tekintetét, amikor a férje énekelt; Boccanegra–Amelia kettőse, de még inkább az André Chénier-ből előadott Gérard áriája után szinte „robbant” a publikum, a dörgő tapsvihar alatt hogy ragyogtak a szemei; vele együtt lélegzett, érzett lent, a zsöllyében, míg Agache odafenti, jogos diadalát aratta, s mi pedig ünnepeltünk... (Kissé árnyékba helyezve az "igazi" ünnepelte, de gondolom, ezt Ő sem bánta, sőt, ugyancsak büszkeséggel tölthette el...)
Az "igencsak kakukktojás Rossini-nyitány, A tolvaj szarka" számomra nagy öröm volt, hogy annyi kitűnő felvétel után most élőben is meghallgathattam ezt a Magyar Állami Operaház Zenekarának pompás tolmácsolásában - a Tokody-gála egyik legnagyobb sikerét aratta vele a közönség körében. Örültem, hogy a Művésznő az énekszámai közé "beszerkesztette" ezt a népszerű operanyitányt is, és persze kellett a remek színvonalhoz Ács János karmester értő, szuggesztív és impulzív irányítása is zenekara élén!
(Off: Pitti Katalin anno sok mindent leírt Ács Jánosról, kapcsolatukról; annak mikénti befejeződéséről is nyilatkozott többször interjúiban...)
IVA kritikájával tökéletesen egyetértek! Nehéz bármit is írni a koncertről, mert Tokody Ilona nagy művészi múltjára való tekintettel nem is lenne ildomos bizonyos meglátásokat egy az egyben visszaadni. A művésznő okosan énekelt, okosan megválasztott műveket. A fellépő partnereket viszont már nem ilyen körültekintően választotta meg, mert mindkét énekes zavarbaejtő teljesítményt nyújtott! Ki ezért, ki azért! Az egyikről a művésznőre való tekintettel nem nyilatkoznék! Agache viszont a csillagos eget is leénekelte, ezzel az est legnagyobb sikerét aratva!, amiről a rendkívül rokonszenves, nagy énekes egyáltalán nem tehet!
Hosszúra nyúlt fiatalságom idején sok előadást, eseményt elmulasztottam, mert az volt az aligha tudatos képzetem, hogy azok, mint a képzőművészeti alkotások, úgyis változatlanok maradnak, az évekig műsoron tartott darabok bármikor elérhetők, alig változó szereplőkkel. Ma már tudom, mennyire nem így van ez, és ha nem akarunk örökre lemaradni valamiről, áldozatot is kell hoznunk érte.
Felmértem, hogy Tokody Ilonát, akinek pályáját a Kodály-énekversenyen elért (megosztott) győzelme (1972) óta végigkísértem, és aki egyik nagy kedvencem lett, volt, jubileumi estje után nem lesz több alkalmam hallani az Operaházban, ezért meg kell hoznom azt az áldozatot, hogy végigülök egy nyitányokból, operarészletekből, dalokból álló estet. Talán nem lenne ez ilyen „drámai”, ha különböző szerzők különböző műveinek egy műsorba szerkesztésében látnék – vagy legalább megéreznék – valamilyen koncepciót, de régi és frissebb műsorlapokon is meghökkenve tapasztalom, hogy a szerkesztők szempontjai leginkább a vegyessaláta-készítéshez hasonlíthatók, esetleg a kártyakeveréshez. Ezzel legtöbbször azt az érzetet keltik, hogy nem ismerik a művek egészét, esetleg semmit sem tudnak róluk, vagy kénytelenek alkalmazkodni a közreműködők haknijának menetrendjéhez.
Miután ezt a műsort – erre a MÁO honlapján és az esten is felhívták a közönség figyelmét – maga Tokody Ilona szerkesztette, szóba sem jöhet, hogy nem ismerné a műveket, sem az, hogy a közreműködő vendégek egyike-másika (a példához vissza kell lépnem az időben) az Orfeum és az Emke között ejtené útba az Operaházat. Figyelembe véve azt is, hogy a művésznő által előadott művek válogatásánál fontos szempont lehetett a hang aktuális állapotához való alkalmazkodás is, fel nem foghatom, hogy Tokody, aki sok szerepet énekelt itthon és szerte a világban, s hozzá mintha a szívemből is énekelt volna, ennyire ellenemre való műsort tudott szerkeszteni. Tokody, kinek a stílusosság művészetének ékköve, ennyire stílustalant. Kinek éneklésében oly vonzó volt a szólam, azon belül a szólamrészletek felépítése, beérte részleteknek a részletével is, amilyeneket internetes megosztókra feltöltött archív felvételeken találunk.
A Don Giovanni nyitánya azért is remek, mert – mint minden remekmű nyitánya – a darab világába vezet bennünket. Lehet kedves műve Tokody Ilonának is, aki (tudtommal és Pesten) az opera egyik szerepét sem énekelte, ám e nyitány éppen nem ebbe ez estébe vezetett, amely történetesen Verdi Otellójának Fűzfadal és Ave Maria címmel híres részletének második részével (egy imával) folytatódott. Énekelte viszont Tokody Ilona A lombardok Giseldáját, rövid ideig, a darabot viszont az est tenorvendége idézte fel Oronte áriájával. A Simon Boccanegrában aratott sikert a Boccanegra–Amelia-kettőssel már ő maga, illetve a kiváló bariton, Alexandru Agache. A megindító harmóniában végződő hangok után Bellini Normájának (a címszerep tudomásom szerint a jubiláns szerepálma volt) a mű szélsőséges lelkiállapotokat előrejelző nyitányán keresztül csöppentünk az Aida tragikus fináléjának kellős közepébe, lemaradva annak első részéről, amely valamikor Tokody legendás Aida-alakításának revelációja volt. A (különben gyönyörű) „resztli” előadása nem tudta feledtetni, hogy a darab nem Aida és Radames duettjében, hanem tercettben végződik: Amneris rövid, annál jelentősebb záró szavai (és persze a kórus) nélkül még a részlet tragikuma sem érvényesül.
Sosem értettem, miért szeretnek számot adni tudásukról a szopránok Adriana Lecouvreur árájával éppúgy, mint az André Chénier Madeleine-áriájával. Az előbbit énekelte az ünnepelt, majd Agache Gérard áriáját az André Chénier-ből, talán annak emlékére, hogy bánatomra Tokody Budapesten nem lépett fel a darabban. A mutatós, de itt igencsak kakukktojás Rossini-nyitány, A tolvaj szarka után egy másik kakukk csempészhette a műsorba Vasco da Gama áriáját Az afrikai nőből, amely után elérkeztünk a párizsi nő, Mimi III. felvonásbeli áriájához, Tokody Ilona egyik emblematikus szerepének emlékére. Nos, ez után következett az első műsorrész végén már az élettől elbúcsúzott afrikai nőről szóló darab világába visszavezető Aida-nyitány, amelyet követően meghallgathattunk Tosca és Cavaradossi szerelmi kettősét, ismét olyan szerepet felidézendő, amely csak rövid kirándulásnak bizonyult Tokody Ilona gazdag, Pucciniban sem szegény pályáján.
Valószínű, sőt remélem is, hogy aki nem a katarzist hozható drámai élményt, a színházat várja egy operaestben, és képes minden zenei frázisban és ütemben a művek hatása alá kerülni, annak sokkal nagyobb élményt adott a műsor. Számomra is hozott örömet persze, még ha nem felhőtlent is, de ehhez aligha járultak hozzá a technikai körülmények. Nekem még a látási és az akusztikai viszonyok sem kedveztek. Az Operaház nézőtere – az időnként a színpadi kivetítőn megjelent videoanyagok lejátszási idejétől eltekintve – fényárban úszott, nem csupán ünnepi és koncertfényárban, hanem reflektorvilágításban is a televíziós felvételhez, megkínozva a néző szemét. (Egyúttal felhívva a figyelmet arra, hogy kissé erősebb világítás a nemsokára felújított Opera nézőterének pompáját tovább emelné – előadás előtt és a szünetekben...) A zenekari árkot lefedték, a Magyar Állami Operaház Ács János által vezényelt zenekara a földszinti mellvédig kibővített színpadon foglalt helyet. Nem tudom, mi okozott (leginkább az est elején) olyan akusztikai zavart, amilyen a rossz emlékű Erkel színházi West Side Storyéra emlékeztetett. Alighanem a mikrofonok, amelyek közül az egyik mobil példányba szólva Ókovács Szilveszter nyitotta meg az estet. Ahol én ültem, a főigazgató szövegéből egyetlen szót sem lehetett érteni. Szinetár Miklós egy álló mikrofon előtt beszélt, amiből már fel lehetett fogni annyit, mint a pályaudvarok hangosbemondóinak közleményéből. A Mécs Károly üzenetét közvetítő Rátóti Zoltán szavainak már szinte egészét. Mindezt azért volt szükséges elmondanom, mert nem kizárt, hogy az énekesek, míg e pódiumon feltehetően a színpadnál előnyösebb helyről küldhették hangjukat a térbe, egyúttal akusztikai zavar áldozatai is lettek. Muskát András bemutatkozása az Oronte-áriában olyannyira zavarba ejtő volt, hogy nem lehetett tudni, most sem tudom, hogy ezt ki nem kapcsolt mikrofon, rossz intonáció vagy indiszponáltság okozta-e. Korábban csak a YouTube-on hallottam az énekest, Tokody Ilona partnereként különböző műsorokban; szokatlan volt az énekesnő oldalán oly híres partnerek után. A további műsorszámokban többé-kevésbé oldódtak e körülmények. Az est igazi, nagy énekesi élményét Alexandru Agache nyújtotta Gérard monológjának nagyszerű előadásával. Csúnya kifejezéssel, de tárgyilagosan, leénekelte az est minden szereplőjét, méltán aratva nagy sikert, de hát a szándék nyilván nem volt csúnya, hiszen művészetének visszafogása ugyanakkor méltatlan lett volna az ünnepelt művészi nagyságához. Tokody művészi nagysága ugyanis ezen a nem kedvemre való típusú estén is vitathatatlannak bizonyult. Lehetne elemezni, mi az, amiben már nem összevethető a régivel, de a selymes, csillogó hang, a dallamformálás, a közvetlenség és a szerethetőség megmaradt. A közölni vágyás is, aminek köszönhetjük ezt az alkalmat, és remélhetjük, hogy talál valaki olyan művet, amelyben, ha nem is nagyszínpadon, de szerepben hallhatjuk még Tokody Ilonát. Addig is hálásan gondolunk a régi alakításokra, amelyek emlékét mégsem árnyékolta be a számomra kihagyhatatlan est.
Az elkövetkező hetekben jelenik meg az Örökös tagok-sorozatban Réfi Zsuzsa Lélekhangon című portrékötete, valamint a Magyar Rádió által 1990-ben, az Andrássy úton rögzített A végzet hatalma operaelőadás CD-változata, amelyben Leonora szerepét ugyancsak Tokody Ilona alakította.
Az Operaház honlapján már olvasható Tokody Ilona koncertjének a műsora., ami kedves szerepeiből lett összeállítva. Csak meglepett, hogy nincs se Domingo, se Carreras, se más a híres partnerek közül! Igaz, hogy Ilonát ünnepeljük, nem pedig másokat, mégis meglepett, hogy "csak" Alexandru Agache vállalta el a felkérést, aminek örülök, mert sokakkal együtt természetesen én is szívesen hallgatom őt! De hátha még talán mások is befutnak!
Az eredeti cikk az Opera Magazin 2017. január-februári számában jelent meg.
Fidelio.hu. 2017.02.07. 09:12, SZABÓ Z. LEVENTE
"Az ünnep mindig jó érzést jelent, különösen akkor, ha egy kiváló énekes személyéről van szó. Nem akármilyen gálaműsorra számíthatunk március 13-án, amikor negyvenéves pályafutása alkalmából Tokody Ilonát és vendégeit hallhatja a közönség az Operaházban."
„- Ön állítja össze a fellépő művészek névsorát és az elhangzó zenék egészét is, amelyben ha jól sejtem, bizonyosan lesznek olasz lírai áriák.
- Természetesen! Szerencsére a stílus tekintetében is szabad kezet kaptam, így könnyedebb darabokat is beemelhettem az estem programjába, megmutatva a sokoldalúságomat. Ez esetemben nem a musicalt vagy a magyar nótát jelenti, holott azokat is szeretem, inkább olyan olasz dalokról van szó, amelyek kapcsán az a bizonyos „könnyű” kitétel nem is olyan súlytalan. Éppen ellenkezőleg! Nagyon nehéz elérni, hogy a hallgató a könnyedséget érezze az előadásban.”
„- Hogy kezdődött az olasz dalok iránt érzett rajongása?
- Kisgyerekként találkoztam ezzel a csodával. Egyrészt apukám nagyon szépen hegedült, így ismertem meg például Toselli Szerenád ját, másrészt hatéves koromtól hallgattam rádióközvetítéseket az Orion készülékünkön. Fantasztikus műsorokat adtak, nagyon kedveltem a kor kimagasló operettművészeinek felvételeit, de mindennél jobban szerettem a tenor áriákat. Ilosfalvy Róbert, Simándy József, Kelen Tibor, Udvardy Tibor mind énekeltek olasz dalokat is. Nem is beszélve Benjamino Gigliről vagy Giuseppe di Stefanóról, és ne hagyjuk ki a sorból Szabó Miklóst se, aki saját maga fordított magyarra számos szöveget.”
A riportfilmet azonnal követi Offenbach operájának televíziós filmváltozata, Hoffmann meséi, amiben Tokody Ilona Antóniát alakítja.
A címszereplő: Kelen Péter.
A Zenés TV Színház 1981-es produkciójának ismétlését láthatjuk ma este 22.10-től az M3 csatornán.
Tokody Ilona mesél pályájáról, múltjáról, jövőjéről. Közben részleteket láthatunk
többek között a Bánk bánból, a Rigolettóból, a Trubadúrból és hallgathatunk gyönyörű magyar népdalokat is a művésznő tolmácsolásában.
Kedves -Zéta-, ez korántsem ilyen egyértelmű, még ma sem.
Augusztusban lettem figyelmes erre az Erkel színházi programra, amely a július elején indított jegyelővétel idején még nem tűnt fel nekem. Miután elektronikus úton nem sikerült jegyet vennem rá, bementem az Erkelbe. A pénztáros hölgy közölte, hogy az jubileumi hangverseny az Operaházban lesz, csodálkozva azon, hogy az internetről ez még nem tudható, amit mindjárt jelezni fog az illetékesek felé. Nála vehettem is volna jegyet az Operába, de nem tettem, mert arra nem olyan könnyen szánom rá magam, mint az Erkelre; egy-két nap múlva nyilván rendezik ezt a honlapon, és majd választok helyet a számítógép előtt.
Sokáig nem mozdult az adat és a jegyvásárlás hozzáférhetetlensége a honlapon. Most már az Operaház szerepel a Tokody-est helyszíneként, de jegyvásárlásra azonmód nincs lehetőség.
(Karmesterként Medveczky Ádámot ígérik.)
A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár Zenei Gyűjteménye rendezésében Tokody Ilona és Muskát András operaénekesek Fenyő Gábor moderálásával kalauzolják az érdeklődőket az opera világába.
Helyszín: Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár Zenei Gyűjteménye (Budapest VIII., Ötpacsirta utca 4.)
Olvasom, a ma estére szervezett Tokody Ilona „életműkoncert” ELMARAD!
Tokody Ilona életmű koncertje 2016. november 14-én a Budapesti Kongresszusi Központban a 40 éves operaházi pályája legnagyobb szerepeiből válogatott volna, megidézve a múltat.
A Muskát András vendégszereplésével megrendezésre kerülő koncerten az Art Anzix Orchestra lépett volna fel, Ács János vezényletével.
(Magyar Állami Operaház, 2015. április 11. - részletek)
Km. Muskát András - ének, Ács János - zongora
1. Ne lépj közel a sírhoz
2. Magányos szobában
3. A koldus
4. Stornello
5. Traviata - Violetta és Alfredo kettőse, IV. felv.
6. Aida - Aida és Radames kettőse, IV. felv.
Abban a rendezésben őt sajnos nem láttam, de itt találtam róla fényképeket. Úgy tűnik, kissé egyszerűbb díszítésű volt a jelmeze, mint a Sümegi Eszteré.
Tokody Ilona berlini Aidájának megjelenése közelebb állhatott az elképzelésemhez.
Mikó András 1964-es Aida-rendezéséhez Márk Tivadar tervezte a jelmezeket, eredetileg az akkor divatos habszivacs parókákkal. Aida piros–grafitszürke hatású ruháját, amelyen spirálban tekeredtek a rojtok, különösen nem kedveltem, mindenkinek előnytelen volt. Mire Tokody Ilona beállt, sok minden változott az előadás képén. Az ő Angela Davis hajviseletét idéző parókája sem tetszett, és nem tudom, Márk Tivadar tervezte-e neki a fáradtrózsa színű, lurex szálas estélyi ruhát, amelyet, ha rövidebbre szabják, A csodálatos mandarin Leánya is viselhetett volna.
Mindig sajnáltam, hogy senki sem tudta kitalálni a Tokody arcához, alakjához illő Aida-imázst.
Az sem volt semmi, amikor '79-ben Ágay és Gedda olaszul énekeltek a Luciában, Alisa meg magyarul: Mit mondasz?
Vagy a jeles szegedi bariton, sajátos olasz kiejtésével a Toscában: b@szta Roberti.
A legizgalmasabb hangi katyvasz-élményem egy Traviata volt a 70-es évek végén. Remek Alfredo (Szolovjanyenko) oroszul, Violetta (Rugyenko) szintén, de a két áriát németül (!), Miller olaszul a Germont-papát, s az összes többi kisebb szereplő magyarul...
Amneris vendég volt, Alexandrina Milcseva, miatta énekelt olaszul, mert ő tudta a szerepet eredeti nyelven, a többiek nem. Akkoriban ilyen esetben megengedték a magyar partnernek, esetleg partnereknek, hogy ne magyarul énekeljenek. Ha jól emlékszem, 1965-ben Svéd Sándor énekelt először Simionatóval olaszul a Trubadúrban, utána Sass Sylvia 1974-ben a Toscában James Kinggel. Akkor Sólyom-Nagy is olaszul énekelte Scarpiát, de 1983-ban csak Rohonyi énekelte a Toscát Geddával olaszul, Berczelly nem. Szóval általános nyelvi kavarodás volt jellemző.
Tokody Ilona operaénekes 1972-ben megnyerte a Kodály- énekversenyt. Tíz évvel később tekint vissza pályája addigi állomásaira ebben a zenés portréfilmben.
A műsorban elhangzó művek:
Kodály: A csitári hegyek alatt;
Strauss: Ajánlás; Dalok; Holnap;
Puccini: Turandot - Liu halála;
Puccini: Gianni Schicci - Lauretta áriája;
Verdi: A végzet hatalma - Leonora áriája;
Verdi: Az álarcosbál - Amélia áriája;
Puccini: Angelica nővér - Angelica áriája;
Giordano: André Chénier - Maddalena áriája;
Verdi: Otello - Ave Maria.
MNO.hu, 2015. április 23., csütörtök 14:46 , forrás: MTI, szerző: Grund
„Rázga Miklós, a teátrum jelenlegi direktora már korábban közleményben bejelentette: Gulyás Dénes operaigazgatóval, valamint Vincze Balázzsal, a Pécsi Balett igazgatójával pályázott a következő öt évre.
A távirati irodának Romvári Gergely dramaturg, díszlettervező is megerősítette, hogy pályázik, míg Dózsa László színművész is két pécsi hírportál érdeklődésére jelezte: megpályázta a posztot, győzelme esetén pedig segítője Tokody Ilona Kossuth- és Liszt-díjas operaénekes lenne.”
Tokody Ilona lesz Madarász Zsolt vendége a Bartók Rádió ma délutáni zenei műsorában:
A 16.00 – 18.30 között hallható „Lemezelő - nem csak gyűjtőknek” című adás II. részében („Kincskereső”) a legkedvesebb felvételei közül válogat Tokody Ilona.
Előtte 16 órától a Rendező legendák című rovatban Nádasdy Kálmán (1904-1980) háromszoros Kossuth-díjas rendezőre, műfordítóra, az Operaház egykori igazgatójára emlékezik a műsor. Vendég lesz László Ferenc, kritikus.
NÉZŐPONT - MÉRTÉKADÓ 2014.10.12.
|
Új Ember, 2014. október 12., vasárnap 00:02
Írta: MARTON ÁRPÁD
„Tokody Ilona az evangéliumi idézettel vallja: Verdi műveiben a legmagasabb lelki és erkölcsi értékek öltenek zenei alakot. Operahősei egytől egyig az emberben rejlő spiritualitás tanúságtevői. Mintha mindannyian azt adnák tudtul az emberiségnek: higgyetek benne, hogy a lelketek nem hal meg! Tokody Ilona ebben a hitben vitte sikerre a legnagyobb Verdi-főszerepeket a világ számos operaszínpadán.
– „Ott fönn, egy jobb világban viszontlátjuk egymást." Hogyan vált akadémiai székfoglalója címévé Don Carlos és Valois Erzsébet kettősének idézete?
– Úgy, hogy elgondolkodtam rajta, miként lehetséges, hogy bár Verdi hősei és hősnői folyton búcsúznak, sorsuk mindig fölemelő. Szöges ellentéte a Puccini-hősnők halálának, amely könnyekig ható és hiteles, mégis hiányzik belőle az az erkölcsi emelkedettség, amely Verdinél mindig ott van. Mintha az ő hőseinek pályája nem érne véget a földi mezsgyéknél. És mintha nem is ott kezdődne! Szembeötlő, menynyire fontos a Verdi-operákban az apalány kapcsolat. Rigoletto vétke imádásig szeretett lányát, Gildát küldi a halálba. A végzet hatalma Leonórája atyai átok miatt kerül az áldozat szerepébe. Amikor szerelem és hazaszeretet – a két legfontosabb Verdi-érték – között kell döntenie, Aida atyjával, Amonasróval osztja meg kétségeit.
A legéteribb Verdinő, Desdemona viszonya hős szerelmeséhez, Otellóhoz ugyancsak magában foglalja a lánynak atyjához való teljes bizalmát. Ha életrajzi szemszögből tekintjük, aligha véletlen az apagyermek viszony fontossága Verdi életművében. Egymás után vesztette el két gyermekét. De apjához való viszonyát is számos konfliktus terhelte. Ha azonban figyelembe vesszük azt is, mit jelent az apafigura a lélektan elemzésében, fontos érvet nyerünk Verdi világképéhez, amely a teljes életmű tekintetében is konzekvens, etikailag koherens. Aida és Amonasro fájdalmas viszonya egy magasabb rendű érték, a hazaszeretet horizontján bontja ki értelmét. Gilda és Leonóra halála áldozati jellegű, megváltó halál. A halál tehát Verdinél sohasem szomorú. Megható, ugyanakkor minden esetben megérinti a nézőt valami túlvilági bizonyosság, a menny ígérete, ami egyúttal a földi sorsot is átmenetinek mutatja. A trubadúr Leonórája becsülete védelmében mérget vesz magához. Verdinél ez áldozati pozíció, fölmagasztosulás: utolsó szavai fölfelé irányulnak. Gilda halála jóvátétel, engesztelő áldozat atyja vétkéért. Erzsébet és Carlos búcsúja, Aida és Radames halála egy túlvilági lét bizonyosságát hirdetik. Amikor imádságba kezd, Desdemona pontosan tudja, mi vár rá. Annál is sokatmondóbb, hogy fohásza az egyik legéteribb az egész zeneirodalomban. Mintha azt hirdetné: a szerelem, a szeretet föltétel nélküli, és nem függ a földi következményektől sem, örök.
– Már-már egyazon dráma szereplőiről beszélhetünk az életmű egységében...
– Egységes értékskálát fedezhetünk fel a Verdi-életmű egészében. „Dallamai utalások – írja Balassa Imre és Gál György Sándor –, egy különleges »vezér motívumrendszer«, az életmű egészében fellelhető, vissza-visszatérő típusok adják ennek a dramaturgiai módszernek koordinátahálózatát." A megállapítás Verdi művészetének lényegi szempontjára mutat rá. A Don Carlos több helyén is tapasztalhatjuk például, hogy Verdi katartikus, fölemelő, jóvá tevő dramatikus szerepet szán a halálnak. Amikor az udvar egybegyűlik a katedrális előtt, hogy részt vegyen az eretnekégetésen, az inkvizíció ártatlan áldozatait mennyei hang fogadja az ég boldogságába. Amikor a Főinkvizítor által küldött orgyilkos kioltja Posa életét, a márki a szabadság szózatával, egy szabad és igaz világ ígéretével búcsúzik. […]
A teljes cikket a nyomtatott változatban olvashatja.”
Azonban ne felejtsük el az Operett Szímház mindig is az egyik legjobban prospiráló üzem volt.Amikor még csak operetett játszott.Manapság azonban elöntötte a musical,operett előadás héb-hóba.Ezen a rossz arányon kellene változtatni.Igaz oda hangok kellenek és nem úgy mint a musicalben mikroporton bömböl mindenki. Igaz üzleti szempntból nem rossz,de lesorvasztja az operett kincset szinte teljesen,nem beszélve a legtöbb aktualizálásától.
Eszmei mondanivalónak ott a musical az operett meg képviselje,ami a célja volt: a könnyed jó szórakozást!
Szerintem az Operettszínház Kerényi Miklós Gábor előtt is, sőt mindig az ország legnépszerűbb színháza volt. Az ő érdeme, hogy a színház népszerűségét igen magas helyárakkal is meg tudta őrizni.
Az Operett színház és a Víg esetében is csak látszatcirkusz a pályázati kiírás, mint ahogy az Operáé is az volt.
Tisztességesebb lenne pályáztatás nélkül oda tenni azt a személyt, akit akarnak.
Az már világos, hogy Kerényit és Eszenyit nem szeretnék a helyükön hagyni. Pedig ha az Operettben Lőrinczy lesz az igazgató, Kero úgy is marad, csak más titulusban! Értelmetlen az egész!
K.M.G. úgy megy, hogy marad. Ismerjük a régi trükköt Tomasi di Lampedusa Párduca óta: meg kell változtatni mindent, hogy ne változzon semmi. Politikai poszt az, volt és marad, de még mennyire.
Ha politikai poszt lenne elsősorban maradna KMG,hiszen egy mestervágással nagy Fidesz támogató lett.
Színházvezetés anno is politikai téren dőlt el: vegyük például Gáspár Margitot.
Meg azt beszélik a jól értesültek,hogy Eszenyi igazgatóságának napjai is meg vannak számlálva a Vígszínháznál.Aztán azt is beszélték pár hónapja,hogy OKSZ-t leváltják az Operaház éléről.Eddig,mintha nem történt volna semmi.Jobb is ,mert csak rosszabb jöhet.OKSZ legalább a kommunikációt jól csinálja.
De nem azért, mert bármiben rosszabb lenne K.M.G-nál vagy Lőrinczynél, sőt. Az Operettszínház igazgatói posztja nyilvánvalóan politikai poszt -- nem kéne annak lennie, de az -- tehát politikai szempontok alapján fog székbe kerülni, aki kerül. Akárki is legyen az.
Ha nem sikerült neki az Opera fellegvára, gondolja, akkor megpróbálja most a szomszéd "várat" bevenni...végül is, eléggé megismerhették őt az Operettszínházban a bennfentesek, amikor 2012 szeptemberében, a televízió által közvetített Aranypálca Nemzetközi OperettMusical Karmesterverseny zsűrijében ott tevékenykedett.
És kérem, mi értelme lesz annak, ha a Lőrinczy györgy kerül a Kerényi miklós Gábor helyére?
Megy tovább ugyanúgy minden, a személyek sem cserélődnek, csak átalakulnak!
21.10 - 22.00: Tokody Ilona és a Budapesti Vonósok Mozart-hangversenye
Hangversenymester: Bánfalvi Béla
Műsorvezető: Botvay Károly
1. g-moll szimfónia K. 183.
2. Szöktetés a szerájból - Constanza áriája a II.felv.-ból
3. Titus kegyelme - Vitellia áriája a II.felv.-ból
4. Figaró házassága, a) Cherubino áriája a II.felv.-ból, b) Susanna áriája a IV.felv.-ból
Amikor elolvastam a KERO-val készített interjúkat az interneten (lásd a linkeket a 2076. és 2075. soszámpk alatt, az Operett, mint színpadi műfaj-topicban) szinte sugárzott belőle a magabiztosság, és hogy csak az ő pályázata lehet majd a "nyerő"... Egyébként a többi pályázó hozzá képest pehelykönnyű súlycsoportot képviselte, ezt a szavazási arányok jól mutatják.
Valamikor nagyon örültem volna annak, ha Tokody Ilona megpályázza Minnie szerepét, de most nem drukkoltam neki. Ez a kisebb vereség, mint ha megnyerte volna a pályázatot.
Egyébként a többi pályázót sem értem, amiért nem mérték fel esélyüket. Nem azt mondom, hogy Kerényi Miklós Gábor az eszményi Operettszínház-vezető, csupán azt, hogy régóta nagyon sikeres, és egyelőre nem lehetne még sikeresebb utódja.
Csütörtökön a szakmai bizottságok meghallgatták a Vígszínház és a Budapesti Operettszínház vezetésére pályázó jelölteket.
[...] A Budapesti Operettszínházra a jelenlegi direktor, Kerényi Miklós Gábor mellett Nagy Viktor, Tokody Ilona, és Bozsó József nyújtott be pályázatot. Őket Bán Teodóra, a Budapesti Fesztivál- és Turisztikai Központ Nonprofit Kft. ügyvezetője, Román Sándor táncművész, Huszti Péter színész-rendező és Kolti Helga színésznő hallgatta meg az önkormányzati és minisztériumi képviselők mellett.
Sajtóértesülések szerint a kilenctagú bizottságból többen tartózkodtak, de öt szavazatot kapott a jelenlegi főigazgató, egyet Bozsó József és egyet Nagy Viktor. Tokody Ilonát senki nem javasolta az Operett igazgatójának.
Az igazgatók személyéről Tarlós István, Budapest főpolgármestere dönt a szakmai bizottság javaslatát figyelembe véve. A döntésnek hatvan napon belül meg kell születnie.
Itt van a Figaro lakodalma bemutatójának a színlapja:
Produkciós cím: Figaro lakodalma
Eredeti cím: Le nozze di Figaro
Műfaj: Zenés
Bemutató dátuma: 1981.03.08
Társulat: Fővárosi Operettszínház
Társulat helye: Budapest
Színház: Fővárosi Operettszínház
Színház helye: Budapest
Szerző: Da Ponte, Lorenzo
Alapszöveg írója: Beaumarchais, Pierre-Augustin Caron de
Fordító: Oberfrank Géza
Zeneszerző: Mozart, Wolfgang Amadeus
Szereposztás:
Gróf Almaviva: Gárday Gábor
Rosina, a gróf felesége: Zsadon Andrea
Figaro, a gróf mindenese: Kincses Károly
Susanna, a grófné szobalánya: Domonkos Zsuzsa
Cherubino, apród: Lányi Klára (szerepkettőzés)
Cherubino, apród: Nagy Annamária (szerepkettőzés)
Dr. Bartolo, egykor Rosina gyámja: Benkóczi Zoltán
Marcellina, Bartolo házvezetőnője: Halász Aranka (szerepkettőzés)
Marcellina, Bartolo házvezetőnője: Udvarias Katalin (szerepkettőzés)
Basilio, zenemester: Maros Gábor (szerepkettőzés)
Basilio, zenemester: Kokas László (szerepkettőzés)
Antonio, kertész, Susanna nagybátyja és gyámja: Magasházy István
Barbarina, Antonio lánya: Oszvald Marika
Don Curzio, bíró: Kokas László (szerepkettőzés)
Don Curzio, bíró: Maros Gábor (szerepkettőzés)
Rendező: Oberfrank Géza
Karmester: Oberfrank Géza
Koreográfus: Géczy Éva
Díszlettervező: Székelyhidi János (színpadkép)
Jelmeztervező: Horányi Mária m.v.
Bocsánat, az Operett Szinházi Figaro házasságát nem Vámos László rendezte,ő volt a főrendező akkor,hanem Oberfrank Géza,aki akkor ott volt zeneigazgató!1982!Akkoriban vasárnap délelöttönként komolyzenei sorozatokat is csinált Oberfrank,és nagy sikerrel,pedig sokan ellenezték.Még Bach kantáták is szerepeltek a műsorban,de MIKROPORT NÉLKÜL!
Mint említettem, Tokodynak igen kevés operett felvétele van: néhány részlet csupán, amit stúdióban készítettek vele. Élőben volt alkalma több ilyen szereplésre, ahol operett-gálákon énekelt. Néhány részlet a youtube-on is megtalálható.
Kiírtam néhány címet, nem sok:
- Pjotr Iljics Csajkovszkij - Josef Klein: A diadalmas asszony – rádiófelvétel-részlet; Csók kettős (Tokody Ilona, Gulyás Dénes)
- Kacsóh Pongrácz – Bakonyi Károly – Heltai Jenő: János vitéz - rádiófelvétel (részletek): Kalmár Magda, Tokody Ilona, Berkes János, Melis György, Miller Lajos.
- Lehár: A cárevics - szerelmi kettős „Így még soha mást…” - lemez, CD (Tokody Ilona, Kovács József)
- Lehár: Cigányszerelem - Messze a nagy erdő - video (Tokody Ilona)
- Lehár: A víg özvegy – szerelmi kettős „Lippen schweigen…” - – video (Tokody Ilona, Berkes János)
- Lehár: A víg özvegy szerelmi kettős „Ajk az ajkon,,,” - video (Bende Zsolt gála: Kalmár Magda, Kincses Veronika, Pitti Katalin, Tokody Ilona)
- Lehár: A cárevics - szerelmi kettős „Így még soha mást…” (Tokody Ilona, Kovács József)
- Kacsóh: Rákóczi – Rákóczi megtérése „Hazámba vágyom…” –video (Tokody Ilona)
- Huszka Jenő-Szilágyi Kászló: Erzsébet „Rózsám,viruló kis rózsám…” - video (Tokody Ilona)
Valóban, félreérthetően fogalmaztam: arra akartam utalni, hogy a felsorolásomban nevezett énekesek, így Zsadon Andrea is, az operett mellett operát is énekeltek.
I. A Debreceni Csokonai Színház tagjaként alakított szerepei:
Hunyadi Mátyás (10 alkalommal) 1967- 68
Manon Lescaut – címszerep (7 alkalommal) 1972-73
Anna a Nabuccoban (10 alkalommal) – 1973
Nedda a Bajazzókban (5 alkalommal) – 1973
II. Szegedi Nemzeti Színházban játszott szerepei:
Norina a Don Pasqualéban (7 alkalommal) 1974-75
Titanilla Vántus Aranykoporsójában (10 alkalommal) 1975-76
Cherubin a Figaro házasságban (7 alkalommal) 1975-76
III. Az Operettszínházban pedig Vámos László rendezésében, énekelte a Grófnét Mozart operájában. (úgy 1980 körül.)
Két dologra reagálnék.
1. Lehár "Tauber-operettjei" szívemnek kedves darabjai és a műfaj korlátait "feszegetik". Tehát ezért emlegettem. Az említettek számomra is kedves nívós műveket alkottak.
2. Az operett-játszáshoz egyéniségek kellenek szerintem. Ma ezek hiányoznak. Nincs meg ma Feleki Kamill, a 2 Latabár vagy Honthy méltó utódja.
