vissza a cimoldalra
2022-11-29
részletes keresés    Café Momus on Facebook
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Kiemelt fórumaink
Opernglas, avagy operai távcső... (21621)
Társművészetek (2583)
Momus társalgó (6413)
Kedvenc felvételek (740)
Mi újság a Magyar Állami Operaházban? (63905)
Nemzeti Hangversenyterem - és más helyszínek (5767)
Hozzászólások a Momus írásaihoz (7780)
Élő közvetítések - HAANDEL emléktopik (8730)
Milyen zenét hallgatsz most? (25131)
A komolyzene jelene és jövője Magyarországon (2410)
Digitális kerekasztal (129)
Kedvenc előadók (2933)
Haladjunk tovább... (237)

Olvasói levelek (11896)
A csapos közbeszól (99)
Legfrissebb fórumaink
Kimernya? (4687)
Gaetano Donizetti (1012)
Csajkovszkij, Pjotr Iljics (208)
A díjakról általában (1179)
Mi újság a Szegedi Nemzeti Színházban? (3307)
Balett-, és Táncművészet (6150)
A nap képe (2349)
Pantheon (3193)
Operett, mint színpadi műfaj (5258)
Momus-játék (6352)
Sass Sylvia (490)
Ilosfalvy Róbert (1008)
Házy Erzsébet művészete és pályája (5404)
Magyar Televízió opera-, balett- és operett közvetítései - hazai produkciók (1596)
Zenei események (1027)
Évfordulók, jeles napok, születésnapok etc. (904)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43
számlaszám:
11711003 20016193

apróhirdetés feladása:

Fórum - Mi újság a Szegedi Nemzeti Színházban? (Momo, 2007-10-05 23:03:48)

 
3206   Tejberizs • előzmény3205 2022-08-02 11:54:19

De, Verdi esz hangot írt a kérdéses helyen. Csak nem háromvonalasat, hanem kétvonalasat. :-)

3205   ladislav kozlok • előzmény3200 2022-08-02 11:38:47

Valahol olvastam, hogy  Verdi nem ESZT írt elo.   Ugyanúgy mint Radames románca sem fortéval végzodik hanem egy gyonyoru diminuendoval, forte-ppp.

3204   ladislav kozlok • előzmény3202 2022-08-02 11:07:12

A me fanciulla, un candido

E trepido desire,

Quest elfigio dolcissimo

Signor dell avenire, ....../google/

 

                                                                                           

 

3203   Károly 2022-08-02 10:25:53

Én sem mondhatok mást, mint azt, hogy csodaelőadás született Szegeden! Boldog vagyok, hogy láthattam.

3202   márta • előzmény3200 2022-08-02 10:00:26

Az "A me fanciulla" kezdetű 2. versszaknak valahol elérhető a szövege? Én nem találom.

3201   ladislav kozlok 2022-08-02 09:51:03

Remélem Kolonits Klára meggondolja, és még fog Violettát énekelni. Az o hangi adotsádai tokéletesen megfelelnek  erre a szerepre. Itt drámai koloratúra vagy spinto szoprán ,aki koloratúrákkal rendelkezik, szukségeltetik.     Lírai vagy lírai koloratúr szopránok nem igazán fejezik ki  Violetta lényegét.

A muvészno kb. 2010-ben énekelte ezt a szerepet Pozsonyban. Hogy miért nem hívták tobbet, számomra orok rejtély marad.   

3200   Beatrice 2022-08-02 01:11:01

Zéta kiváló Traviata-kritikájához egy-két megjegyzés:

Kolonits Klára június 30-i franciaországi koncertjén szerepelt a Violetta-ária, és az Esz is megvolt a végén.

A szegedi rendezés olyan, hogy markáns hangulati különbség van a Sempre libera első és második versszaka között, ugyanis a második versszak alatt jelen van a Halál figurája, Violetta gondolatban vele viaskodik, így a második versszak sötétebb tónust kap. Emiatt az Esz valószínűleg nem is illene oda.

Egyébként Alfredo "O mio rimorso"-jának végén sem szerepelt az opcionális magas hang.

Én is nagyra értékeltem, hogy a szokásos húzások most nyitva voltak. Különösen szeretem az első felvonásbeli Violetta-ária ( "Ah, fors'è lui" ) második versszakát (" A me fanciulla"), amit rendszeresen elsinkófálnak élő előadásban, és inkább csak lemezen hallani. Itt meg megvolt. Ugyancsak megvolt a legvégén, hogy a Violetta halála utáni pillanatokban a többi szereplő hangot ad kétségbeesésének. A Traviata nem olyan hosszú darab, nem is olyan vontatott, meg nem is olyan gyenge, hogy indokolt lenne bármit is húzni belőle. Hacsak egyik-másik előadó képességét meg nem haladja ez vagy az a rész. De itt szó se volt ilyesmiről.

Nekem is tetszett Dinyés Dániel interpretációja. Az volt a benyomásom, hogy - szemben a tradicionális-érzelmes megközelítéssel (amit az általam hallott előadásokban Kovács János művelt a legmagasabb fokon) - ő egy modern, viszonylag pátosztalanított történetet tár elénk. (Ilyenfajta interpretációt hallottam Simone Young pálcája alatt Hamburgban, 2010-ben.) Ez a Violetta egy mai nő, a történet eszünkbe idézheti, hogy ma is vannak nők, akik kénytelenek a testükből élni, ezért megvetik őket, pedig jobb sorsra, boldog családi életre lennének érdemesek.

3199   Beatrice 2022-08-02 00:15:07

Még egy Traviata-beszámoló

3198   Búbánat • előzmény3197 2022-08-01 21:54:52

A belinkelt előbbi mno.hu-cikkből: 

Kolonits Klára (Violetta). "Az énekesnő különleges vokális adottságait ebben a szerepben tudta eddig a legjobban megmutatni, festői érzékenységgel keverve saját hangját. Hol illékony, hol határozott, szép hajlításaival lenyűgözte a szegedi előadás közönségét. Hangbéli adottságaiból fakadóan nemcsak a bel canto és lírai szoprán énekesi technikát hozta az operában, hanem spinto szopránként olyan könnyedén tolta fel még magasabbra a hangját, hogy az első felvonás drámai csúcspontján a néző is visszafojtott levegővel hallgatta végig a Sempre Libera áriáját."

3197   Búbánat • előzmény3193 2022-08-01 20:34:44

Egy Traviata-beszámoló

„AMIKOR A SZOPRÁN ÉS A TENOR KETTŐSÉT MEGÖLI A BARITON ÉRZÉKETLENSÉGE”

„Érdemes hinni a szerelem erejében”

OSZLÁNYI GYÖNGYVÉR – MNO.hu – 2022. 08.01.

„Verdi egyik legtöbbet játszott operáját, a La Traviatát láthatta a közönség Juronics Tamás rendezésében a hétvégén a Szegedi Szabadtéri Színpadon. A rendező igazán egyedi látványvilágot teremtve grandiózus operaelőadást hozott létre, izgalmas mozgásszínházi elemekkel tarkítva.”

3196   ladislav kozlok 2022-08-01 10:26:07

Akkor Szeged kitett magáért. Két világszinvonalú premier ---  Stuarda és a Traviata. Én csak gratulálni tudok az operatagozatnak. Szilvike pedig szégyelje magát. Csodálatos lehetett /ABC Sor./ hallani a nagy énekeseket mint  Agache, Boross, Kolonits, Lászlo .,,,. 

3195   zsoly • előzmény3191 2022-07-31 12:22:23

Zétával és tollnokal is egyetértve: káprázatos volt, és nem nagyon tudok ettől jobb szereposztást idehaza elképzelni. 

3194   tollnok • előzmény3193 2022-07-31 09:07:59

Persze, hogy az. Ez ma a lehető legjobb szereposztás, ami után akármelyik világhíres operaház a tíz ujját megnyalná. Csak éppen Szilvike tojik rá és nem hajlandó ezt a szereposztást preferálni Pesten.

3193   -zéta- • előzmény3191 2022-07-30 15:09:48

Káprázatos, majd jön cikk is...

3192   Beatrice 2022-07-30 14:24:57

Két, a Traviatához kapcsolódó interjú:

Kolonits Klára

Vajda Júlia

3191   ladislav kozlok 2022-07-30 12:17:59

Milyen volt a Traviata ?

3190   Klára • előzmény3185 2022-07-29 13:20:04

Nagyon jó riport, és csodálatos részletek az operából. Figyelemreméltó és megható, amit Kolonits Klára Alexandru Agache-ről mondott! A pályatárs elismerése és tisztelete egyaránt megjelenik szavaiban. A művésznő szerepformálásáról érdekes volt a Lujza fórumtárs által belinkelt riport a Kolonirs Klára fórumban 1219 szám alatt.

A Szegedi Szabadtéri Játékok közel egy évszázados múltra tekint vissza, és sok-sok előadás aratott hatalmas sikert mikroport nélkül! E tekntetben érdekes és megszívjelendő  lenne Alexandru Agache megjegyzése: a tér akusztikája feleslegessé tenné a mikroportot. Valakinek vagy van huangja, vagy nincs..

Egyébként a riporter hölgy és a stylist-jelmeztervező hölgy figyelmébe ajánlanám, hogy az "ugye" tőtelékszó túltengő használata jelentősen rontja az általuk elmondottak értelmét és tartalmát!

 

3189   ladislav kozlok • előzmény3188 2022-07-29 10:33:24

Kedves Lajos,  szívesen elmentem volna, de  ez ebben az évben nem lehetséges/a fejem nem bírja a hoséget/. Mind a 3 énekest nagyon szeretem, jo volna oket Pozsonyban egyutt látni. De errol csak álmoghatunk.

3188   Heiner Lajos • előzmény3187 2022-07-29 10:25:40

A Szegedi Szabadterin a rafinaltabb enekesek az elsö probat azzal kezdik, hogy felkeresik a hangositokat- egy-ket uveg bor, suti, stb.kisereteben - hogy tudod, majd ha en lepek be...

3187   ladislav kozlok • előzmény3185 2022-07-29 09:18:04

A.Agache említette, hogy eloszor énekel mikroporttal. Bizony a nagy hangok meg a mikroport nem megy ossze. Emlékszem a Szombathelyi Aidára 2013 augusztusában. A harmadik felvonásban leesett Lukács Gyongyinek a mikroport,  a  muvészno tovább énekelt.  Ez volt az est fénypontja.  

 

3186   Károly • előzmény3185 2022-07-29 06:37:18

Ezen a rövid bejátszáson is látszik, hogy különleges rendezés ez a Traviata, Kolonits Klára és Alexandru Agache pedig csodálatosan énekelnek. Utóbbi hangja és éneklése jottányit sem kopik. Egy interjúban olvastam, hogy Agache a húszas évei közepén, még tanuló korában énekelte először operában Germont szerepét, és azóta a repertoárján tartja! Nem kis teljesítmény, mint ahogy az sem, hogy mennyire intakt és szép a hangja! 

3185   Beatrice 2022-07-28 22:59:44

TV-riport a Traviatáról, zenés próbarészletekkel. 10:40-től.

3184   márta 2022-07-28 18:35:34

Gyertek a Traviatára, amíg van benzin. Jó lesz!

3183   Búbánat • előzmény3182 2022-07-28 09:48:04

 Dinyés Dániel karmester és zeneszerző stand up humorral adott betekintést Verdi: La Traviata című opera keletkezésének hátterébe.  (Fülek, Városi Művelődési Központ,  2022. július 3.)

video  (részlet)

(Kolonits Klára mellett Tötös Roland is énekelt Verdi operájából az elhangzott részletekben.  - nincs rajta a Facebook-videón.)

3182   Beatrice • előzmény3181 2022-07-27 23:55:54

További olvasni-, hallgatni- és néznivalók a szegedi Traviata kapcsán:

Háttérbeszélgetés a főszereplőkkel és a rendezővel (videó, nagyon érdekes)

Juronics-interjú

Még egy Juronics-interjú (audio)

Kolonits-interjú

Interjú Vajda Júliával (Flora alakítója)

3181   Tejberizs 2022-07-27 17:52:41

Interjú Juronics Tamással, a Traviata-produkció rendezőjével a revizoronline-on.

3180   Károly 2022-07-06 08:42:34

A Traviata nem kifejezetten szabadtéri színpadra való opera, de ezzel a szereposztással szívesen megnézném. 

3179   Gabor11 2022-07-05 22:49:44

Érdekes, hogy Szegedre Falstaff és Pomádé címszereplőt keresnek. Én azt hittem, egy darabot azért vesznek elő (többek között), mert van egy biztos alap a társulatban, aki a főszereplő lesz, aki miatt elővesznek bizonyos darabokat és utána osztjàk ki a többi szerepet.....

Vagy ez régi divat? 

3178   Gabor11 2022-07-02 19:37:38

Szeretettel gratulálok Pál Tamás Karnagy Úrnak az elismerésért és örülök, hogy az Ajándékkoncertet ő dirigálja! 

3177   Tejberizs 2022-07-02 16:13:34

A Szabadtéri honlapján olvasható az idei La Traviata-produkció teljes tervezett előadói gárdája.

3176   Gabor11 • előzmény3174 2022-06-12 18:06:19

Így már jobb lett volna nem tudni......de mit is vártam? 

A Don Giovanni tapasztalata után nem gondoltam volna, hogy még Gyüdit is visszasírom.....

 

3175   Tejberizs • előzmény3173 2022-06-12 08:42:08

Korábban - 2022.03.27., 3051. hsz. - belinkeltem ide egy, a delmagyar.hu oldalon megjelent interjút, amiből az alábbi részt idéztem akkor:

"[...] A házaspár azt is elmondta, hogy nyáron még egy produkcióban láthatja majd Kolonits Klárát a szegedi közönség, mégpedig a Szegedi Szabadtéri Játékokon a Traviatában. 
Ez lesz Klári búcsúja Violetta szerepétől. Ennyit megengedtünk magunknak, hogy húsz éve a Traviata kapcsán találkoztunk, és most együtt csináljuk az utolsót is – fűzte hozzá Dániel."

Ezek alapján úgy gondolom, Dinyés Dániel fog vezényelni.

3174   Heiner Lajos • előzmény3173 2022-06-12 08:22:59

Biztosan kíváncsi vagy a nevére?

3173   Gabor11 • előzmény3172 2022-06-11 22:02:28

Én azért a karmesterre is kíváncsi lennék.....aki szintèn főszereplő. 

3172   Tejberizs 2022-06-03 21:03:35

Szabadtéri honlapján megjelent néhány újabb név az idei Traviata-produkció tervezett szereposztásából. Kolonits Klára neve már régóta ott volt Violettaként, és Juronics Tamásé is rendezőként. Az új nevek: Vajda Júlia (Flora), László Boldizsár (Alfredo), Alexandru Agache (Germont)

3171   Tejberizs 2022-06-01 20:03:20

Az Évadzáró társulati ülésről a Színház honlapján.

3170   Gabor11 • előzmény3169 2022-05-30 16:58:17

Gratulálok minden díjazottnak!

3169   Tejberizs 2022-05-30 08:37:59

Beszámoló a Dömötör-gáláról a tiszatajonline-on.

3168   Tejberizs 2022-05-29 08:52:14

Tegnap este volt a Színházban a Dömötör-díjak átadó gálája. A operai díjakat kapták:

Legjobb operaénekesnő: Ferenczy Orsolya

Legjobb operaénekes: Szélpál Szilveszter

Nagyon örülök Ferenczy Orsolya elismerésének! Igazán megérdemelte!

Az életműdíjat Vajda Júlia kapta, akit a Legjobb női mellékszereplőnek is választottak. Remélem, még sokáig megörvendeztet minket művészetével!

3167   lujza • előzmény3164 2022-05-18 03:49:59

Szép ez az előadás, de nem változtat azon, hogy míg az opera szerint DG folyamatosan cselekszik, addig DO csak beszél a cselekvésről, szerintem ez a legfőbb különbség kettőjük között. Nehezen tudnám elképzelni, hogy ő belopózna éjjel DA szobájába.

3166   lujza • előzmény3162 2022-05-18 03:44:11

Én Don Ottavio két áriájáról írtam, mert neki tényleg annyi van, bár néha az egyiket kihagyják.

3165   Edmond Dantes • előzmény3164 2022-05-17 10:19:00

Figyelem, innentől csak 18 éven felülieknek!!

Kérdés: DO vajon az ágyban is "méltó társa" ... lenne? A két gyönyörű tenorária ellenére legalábbis kétséges. Ebben a felhozatalban pláne és kétségkívül a kanos (copyright Pál Tamás maestro) Don Giovanni a ... khm ... lepedőbajnok. Lepedőn kívül is  ;-)

3164   Nagy Katalin • előzmény3161 2022-05-17 10:12:59

Nekem Alfredo Kraus bebizonyította (pedig "csak" a hangját lehetett hallani a tubuson, nem lehetett délceg alakját látni a színpadon), hogy Don Ottavio méltó társa Donna Annának.

https://www.youtube.com/watch?v=NHIZh_8jgT8

3163   Nagy Katalin • előzmény3162 2022-05-17 10:01:59

Én is nagyon szeretem ezt a kis áriát. Az én kedvencem Giuseppe Taddei: https://www.youtube.com/watch?v=CfsYEvkz4SY

3162   Edmond Dantes • előzmény3161 2022-05-17 07:11:24

Érdekes, hogy -zéta- is és te is két Don Giovanni-áriáról írtok. Először Dietrich Fischer-Dieskau lemezén hallottam a darabot (vez. Karl Böhm) és azonnal megragadott a harmadik is: a 2.felv. "Metà di voi qua vadano"-ária DFD szuggesztív előadásában. Későbbi előadásokon aztán tényleg azt tapasztaltam, hogy ezt az áriát a mindenkori címszereplők eléggé "elbújva" adják elő az éj és a színpad sötétjében, hogy az azt követő recitativóban annál "látványosabban" püföljék el a jó Masettót. Hallgassátok meg pl. vele (DFD) ezt a kis rejtett gyöngyszemet, szeretni fogjátok! Erwin Schrott DG-járól még itteni új koromban írtam be (Erkel/5992), és emlékeim szerint alig találtam rá szavakat, -zéta- szerencsére igen :-) Azóta sem járt mifelénk túl sok vendégművész (szerepben) ilyen emlékezetes sikerrel MÁO-ban vagy Erkelben. (MüPában inkább.)

3161   lujza • előzmény3158 2022-05-17 02:27:24

Hát ez remek! Ott voltam ezen az előadáson, sőt, kétszer is megnéztem akkor, de erre a cikkre nem emlékeztem. De valami ilyesmire gondoltam. Vajon miért csináltak a szerzők Don Ottavióból egy ilyen nyámnyila jellegű figurát (miközben két gyönyörű áriája is van)? Csak nem azért, hogy ne is lehessen méltó vetélytársa Don Giovanninak? Donna Anna igazán tűzrőlpattant, valóban nem ő lenne való hozzá.

3160   Héterő • előzmény3159 2022-05-16 23:38:01

Máshol is van utalás a történtekre:

LEPORELLO
Non ne so nulla.
Ma essendo l'alba chiara, non sarebbe qualche nuova conquista?
Io lo devo saper per porla in lista. (Tudnom kell, hogy fölvegyem-e a listára.)

DON GIOVANNI
Va là, che sei il grand'uom!
Sappi chi'io sono innamorato d'una bella dama, e son certo che m'ama.

Úgy tűnik, Donna Anna nem kerül föl a végtelen gondossággal vezetett listára.
(A listát itt egy kiváló ukrán fiatalember ismerteti.)

3159   márta 2022-05-16 15:03:37

Lehet, hogy túl sok krimit néztem az utóbbi dőben, de az, hogy mi történt Anna és Don Giovanni között kizárólag Anna, azaz a sértett (?) vallomásából tudjuk. És hát ő állítja be magát sértettnek. Az általam ismert felügyelők mind kétkedve fogadnák ezt a tényállást. Különösen, hogy a lány csak jó pár óra múlva meséli el.

Meg hogy elsőre összetéveszti Don Giovannit Ottavióval. És Ottavio vajon miért megy éjnek évadján Anna szobájába? Nekem csak kevés valószerű tippem van... És miért dönt úgy Anna a végén, hogy még egy évig nem megy hozzá Ottavióhoz?

3158   -zéta- 2022-05-16 06:40:18

Nagyon érdekes, de pár évvel ezelőtt egy határozottan izgalmas előadás nyomán ebben az írásban pontosan azt próbáltam körüljárni a magam módján, hogy mi történt Donna Annával (akit történetesen Kolonits Klára alakított)... 

3157   lujza 2022-05-16 01:01:24

Szeretném egy igazi zeneértő, például Pál Tamás karnagy úr véleményét megkérdezni arról, hogy vajon Mozart mit gondolhatott erről a témáról? Mert nekem az számítana igazán, hogy mi van a zenében, mit írt ő oda, hogy mi történt Donna Annával? Mert hogy nagyon mélyen érinthette őt az a találkozás, és nem csupán negatív értelemben, az itt-ott kiderül.és bizony, Freud se teljesen a spanyolviaszt találta fel, az odi et amo elég régi tapasztalat. Nem kellett ahhoz megtörténnie az erőszaknak, ettől még utána mégse nagyon akar a vőlegénye karjába omolni valamiért.

3156   Edmond Dantes • előzmény3151 2022-05-15 17:26:24

Vagy pont ellenkezőleg írta le, mint ahogy gondolta ld.ez alatt. Avagy: "gondolta a fene".

3155   Edmond Dantes • előzmény3148 2022-05-15 16:59:05

Kedves Csákovics, a librettó,ha létezik is, csupán holt anyag. Nem is mindig jó anyag. És maguk az alkotók sem 1/1 gondolták mindig "úgy", ahogy megírták. Cenzúra és száz más ok miatt.

3154   Edmond Dantes • előzmény3146 2022-05-15 16:51:51

Tisztelt Karnagy Úr, lehet, hogy önben egy korszerű, 1-1 klasszikus művet merészen újraértelmező rendező veszett el? Rövid összefoglalója mindenesetre ígéretes! Ha rossz olvasni(a) a soraimat, kérem, ne vesztegesse rá(m) drága idejét. Megjegyzem, a Don Juant, újabb nevén Don Giovannit, amióta ismerem, az operairodalom legnagyobb alkotásának tartom és akként szeretem, tisztelem. Humánus (az itt mi?) mondandójával és anélkül. Ha pedig  gondolataimat közhelyesnek minősíti, azzal implicite elismeri, hogy nagyjából mégiscsak hasonló közmegegyezés-féle alakult ki a "témában". 

3153   Edmond Dantes • előzmény3145 2022-05-15 16:42:03

Úgy bizony! És ha 1930-ban ezt énekelték, bele se gondolok, mi van ma ;-)

3152   Kolonits Klára • előzmény3148 2022-05-15 16:09:45

Ehhez még hozzátartozik, hogy a végső kézjegy az előadó idegrendszere, érzései. Sok énekes a kapott instrukcióval párhuzamosan, vagy akár ellenében belül végigéli a saját igazát, a szerepről alkotott zsigeri véleményét. 

3151   bölcsész • előzmény3150 2022-05-15 16:04:14

Nem kell feltámasztani, tudjuk, hogy gondolta: úgy, ahogy leírta.

3150   Búbánat • előzmény3148 2022-05-15 15:53:52

Bizony. Lorenzo Da Pontét már nem lehet feltámasztani, hogy ő hogyan gondolta. Meg aztán Mozart előtt is voltak szerzők, akik merítettek Don Juan/Don Giovanni legendájából és operaként megzenésítették: Letellier (1713), Righini (1777), Tritto (1783), Gazzaniga (1787 - Mozartéval egy évben).  Mozart után is több komponista írt Don Juan-operát.

3149   takatsa • előzmény3148 2022-05-15 15:49:42

Ahogyan olvasgatom a bejegyzéseket, kezdem azt hinni, hogy a librettót Freud írta. :)

3148   Csákovics 2022-05-15 14:36:54

Azt sosem szabad elfelejtenünk: csupán a librettó létezik, az összes többi csak képzelgés! Fiktív szereplők fiktív élete a szövegkönyvön kívül.

3147   bölcsész • előzmény3138 2022-05-15 13:15:33

Nem támad rá karddal, párbajra hívja, Don Giovanni először elhárítja (ergo módja lenne kitérni a párbaj elől), de aztán belemegy a párbajba, s világos, ki fog győzni.

3146   Pál Tamás • előzmény3144 2022-05-15 12:08:22

Kedves Edmond Dantes, ha úgy volt, ahogy a „közmegegyezés” feltételezi, akkor Donna Anna egy hozzá betörő álarcos ismeretlennel szeretkezett, majd mikor kielégült, üldözni kezdte, fellármázta az egész palotát, és okozója lett apja tragédiájának, ahelyett hogy új randevút beszélt volna meg a kanos látogatóval?

Rossz olvasni az Ön sorait, ahogy az alkotókat lekicsinyelve („kár a librettót idézni”) bele akarja gyömöszölni egy remekmű humánus mondandóját saját közhelyes gondolatainak zsákjába.

3145   Búbánat • előzmény3144 2022-05-15 11:15:49

Mondanivalódra rímel - nem tudom kihagyni:

Lehár Ferenc – Szenes Andor: Szép a világ

- A fináléból: "A randevúján kezdetben, azt mondja minden lány: nem, nem, de mire a nap elmúlik, alkony után, már így beszél a lány: talán…”

Rádió Dalszínháza - "Bemutatjuk új felvételünket” címmel 1974. május 1.-jén, a Kossuth Rádióban 14.29 órai kezdettel hangzott el először ez a  stúdiófelvétel.

A felvételen Andor Éva, Németh Marika, Korondy György, Palcsó Sándor, Basky István énekel, km.. a Magyar Rádió és Televízió Énekkara és Szimfonikus zenekara. Vezényel: Bródy Tamás

3144   Edmond Dantes • előzmény3141 2022-05-15 10:29:29

Erről a régi vicc jut eszembe: ha egy hölgy azt mondja: "nem", az azt jelenti: "talán". Ha azt mondja: "talán", az azt jelenti: "igen". Ha azt mondja: "igen", akkor ő q... khm ... szóval akkor ő a legősibb mesterséget űzi ;-) ... vagy szimplán csak vonzzàk a "dissoluto" (szabad fordításban menő macsó) pasik.

3143   Edmond Dantes • előzmény3139 2022-05-15 09:47:03

Tudja, kedves Katalin, én (sok) mindent elhiszek (sok) mindenkinek, de jó ideje szinte közmegegyezés tárgya, hogy az aktus igenis megtörtént hősünk és hősnőnk között, legfeljebb azon van -néminemű?- vita, hogy a hölgy részéről megvolt-e az a bizonyos "consent", beleegyezés vagy sem, de sokaknál már a "yes" győz, amit persze hogy nem vallhat be sem az apjának, még kevésbé a vőlegényének. Kár a librettót idézni: a kimondott szó, mint ismeretes, sajnos nem mindig bontja ki az igazság minden részletét, ahogy azt nálunk egy ideje szokás megfogalmazni. Megjegyzem, Mozart idején, a felvilágosodás századában, a "léha", "feslett", "dekadens" rokokó korában nem is számíthatott akkora nagy "mitwas-nak" az ilyesmi. Majd az álszent, (túl)buzgó, később viktoriánus erkölcsű, de nem kevésbé romlott 19.szd. ítéli el, minősíti elítélendőnek az ilyesmit (és hagyja el az opera zárószextettjét). Aztán a 20.szd., különösen annak 2. fele, a női egyenjogúság, majd a szabad szerelem, hippikorszak, házasságon kívüli szex, nyitott házasság térhódítása szinte aprósággá tette az efféle "botlásokat". Az 1960-70-es évek Donna Annája és Elvirája, pláne Zerlinája jó eséllyel inkább eldicsekedett volna azzal,hogy ő is "megvolt" a "csúcsszuper" Don Giovanninak.

... aztán eljött a 21. szd. és a #meetoo és napjainkban talán tényleg nem úszná meg Don Giovannink egyik-másik vagy több aktusát. Netán "szexuális ragadozónak" minősíttetne. Esetleg olyanokat sem úszna meg, ahol az aktus megtörténtekor igenis megvolt a "consent" a másik fél részéről vagy legalábbis nem bizonyítható az ellenkezője. Napjainkban ki-ki a saját szimpátiái, politikai vagy egyéb értékrendje szerint hiszi el vagy nem 1-1 hasonló celebbotrány valóságtartalmát és áll teljesen szubjektív alapon az "elkövető" (??) vagy a "sértett" (??) mellé. Bíró legyen a talpán, aki 1/1 tisztán lát és ítél... ;-) Konkrét ügyeket nem említenék, úgyis, anélkül is tudjuk.

3142   Nagy Katalin • előzmény3129 2022-05-14 23:33:00

Azt hiszem, hogy a romantika óta nem tudunk mit kezdeni a felvilágosodás "egyszerű" világával. A problématikája, a mondanivalója mintha már túl kevés lenne. Don Giovanni egy gazember, amit eleinte nem vesz észre ill. nem hisz el a környezete, mert hiszen úr, gazdag, előkelő. A XX.-XXI. század emberének már egyértelmű, hogy egy gazdag ember is lehet közönséges bűnök elkövetője. A XVIII. században ez még nem ilyen evidens, még érdemes drámát építeni arra a tételre, hogy egy nemes is lehet romlott. Óvatosan felvetem: Lehet, hogy eredetileg ennyi lenne csak a tanulság?

3141   Nagy Katalin • előzmény3140 2022-05-14 23:16:55

Valóban. Ezt hívják a büntetőjogban úgy, hogy a bűncselekmény kísérleti szakban maradt. De jelen esetben ez nem kisebbíti az elkövető felelősségét, mert nem önszántában hagyott fel a cselekménnyel, hanem a sértett hatékony ellenállása folytán nem tudta befejezni azt, amit elkezdett.

Héterő barátom, a határozott késztetést elváró hölgyek kora szerintem lejárt. A fehértelefonos filmekből ismerős helyzet, hogy a hölgy először ellöki/pofon üti/ elfordul stb. az őt megcsókolni készülő/őt erőteljesen megragadó férfit, majd szépen engedelmesen belesimul az ölelésbe és szelíden viszonozza a csókot.

3140   Héterő • előzmény3139 2022-05-14 19:47:41

Dehát végülis tényleg nem erőszakolta meg:
               (Allora rinforzo i stridi miei, chiamo soccorso...)
        Újult erővel kezdtem kiáltozni megint segítségért;
        a gazember megfutamodik,
        én követem nagymerészen még az utcára is, hogy megállítsam;
        üldözöttből üldözővé váltam.

Az irodalomban (is!) gyakran kerülnek elő némi határozott késztetést elváró hölgyek, hogy kimutathassák (sokszor nem is túl erősen) erkölcsösségüket bizonyító ellenkezésüket.

Érdekes, hogy senki sem említi a darab teljes címét:
        Il dissoluto punito ossia il Don Giovanni - Dramma giocoso
melléknévként - léha, ledér, feslett, kicsapongó, erkölcstelen, (vál) obszcén
főnévként - parázna, duhaj, kicsapongó

Bizony, ez a Don Giovanni dissoluto, tetszik - vagy sem. Ilyen alak az opera címszereplője, amint maestro Pál Tamás tökéletes jellemzése is mutatja.

3139   Nagy Katalin • előzmény3138 2022-05-14 19:12:15

Átolvastam a librettót. Azt nem tudom, hogy a különböző fordításokban mi szerepel, de az eredeti olasz szövegben Don Giovanni nem csábítja, hanem szabályosan letámadja Donna Annát. Donna Anna így számol be róla (saját legkevésbé sem művészi igényű, hanem a lehető leginkább szó szerinti fordításomban): " Némán közeledik hozzám és át akar ölelni; próbálok kibontakozni, egyre jobban szorít; kiabálok./Senki sem jön. Egyik kezével igyekszik befogni a számat, a másikkal olyan szorosan ragad meg, hogy már legyőzöttnek érzem magam./A végén a fájdalom, a becstelen merénylet miatti iszonyat úgy megnövelte az erőmet, hogy a kapálózás, hajolgatás révén kiszabadultam a szorításból." Az én olvasatomban ez nem széptevés, hanem nyers erőszak.

3138   márta 2022-05-14 14:01:06

Én úgy gondolom, Don Giovanni soha egyetlen nőt nem erőszakolt meg. Mindegyiket valami módon elcsábította. Lehet, hogy ebben voltak tisztességtelen módszerei, hazudott is sokat, de soha nem erőszakoskodott! A nők pedig nem azért haragszanak rá, mert elszédítette, hanem mert utána elhagyta őket.

A Komtúrral ugyan nem szabályos párbajt vív, de azért mégiscsak a Kormányzó támad rá karddal, ő pedig csak védekezik. Sőt először ki is akar térni. Továbbá ő nem megölni vagy elrabolni akarta Annát, csak elcsábítani. Ami azért nem halálos bűn.

3137   Edmond Dantes • előzmény3135 2022-05-14 12:13:26

Kedves bölcsész, köszönöm beírását. Sajnos kissé figyelmetlen volt, a lényeg mellett elsiklott. Ezt írtam: "Don Giovanni nélkül a többi szereplő, szép dallamaik ellenére, eljelentéktelenedne." A szereplők s nem a zenéjük! Nekem nem csupán "Donna Anna bosszúáriája, s előtte a hatalmas zenekari recitativo katartikus élmény", hanem a másik áriája, Elvira mindkét áriája, a tényleg jelentéktelennek mondható Ottavio mindkét áriája stb. is élmény, ahogyan az említett szextett is, ami szintén Don Giovanniról szól, nélküle tök értelmetlen lenne, mint ahogyan az egész opera. A záró szextettről nem azt írtam, amit ön ("pocsék"), hanem azt, hogy sivár és földhözragadt. De nem a zenéje az, -bár messze nem a partítúra csúcsa- hanem amiről ők hatan ott énekelnek. (Megjegyzem, tudtommal úgy száz évig ezt a záró jelenetet többnyire kihagyták az operaházak.) Szóval szép lenne, gyönyörű lenne a zene a címszereplő ill. az ő összetett személyisége nélkül, de értelmetlen. Az egész darab, (számomra) fénypontként a Kőszobor-vacsorajelenettel: Don Giovanniról szól, faltól-falig, amikor nincs a színen, akkor is, sőt, olyankor talán még inkább. Szégyenre semmi oka nincsen, legfeljebb elgondolkodásra. Fodor Géza következtetését pedig sem cáfolni, sem megerősíteni nem áll módomban, tekintve, hogy Don Juant/Giovannit is megilleti az ártatlanság vélelme: semmilyen bizonyíték nincsen egyéb, általa elkövetett megölésre, legfeljebb egy dramaturg gondolatkísérletéről beszélhetünk. A Komturt sem "megöli": a lányát védelmezni óhajtó apa ránt kardot és hívja párbajra az ismeretlen támadót, aki ezt még hárítaná is. (Gondolatkisérlet tőlem: talán mindenki jobban jár, ha az öreg nyugton marad :-) ... igaz, akkor nincs cselekmény, nincs opera, ahogy lejjebb már írtam.)

3136   Heiner Lajos 2022-05-14 11:17:35

Don Giovanni azért tud haladni a korral.

Jónéhány éve egy prágai rendezésben Skodát vezetve jött be a színpadra (a produkciót amúgy a neves autógyár sponsorálta...

3135   bölcsész • előzmény3131 2022-05-14 08:22:20

Kedves Edmond Dantes, nekem a jelentéktelen Donna Anna bosszúáriája, s előtte a hatalmas zenekari recitativo katartikus élmény, valahányszor hallom. Ugyanígy a jelenet, ahol a gazdája ruhájába öltözött Leporellót majdnem megölik, amit a hat jelentéktelen senki énekel, akik közül egy sem Don Giovanni. Most, hogy fejtegetéseit elolvastam, szégyellem a dolgot, de alig hiszem, hogy tudok rajta változtatni.

Ami a Kormányzó ledöfését illeti, Fodor Géza nagyszerű Don Giovanni tanulmányában Felsensteint idézi: "A cselekmény miliőjéből és korából arra következtethetünk, hogy a kormányzó nem az első ember, akit Don Juan megöl."

Végül pedig őszintén sajnálom, hogy nem volt módja figyelmeztetni Wolfgang Amadeust, ne írja meg azt a pocsék zárószextettet, mert lebőg vele.

3134   lujza • előzmény3131 2022-05-14 02:00:43

Hát az a párbaj, khm, khm, az éjszaka közepén, segédek nélkül egy öreg emberrel! Én ezt nagyon nem írnám a javára.De igazad van, ez kellett az igazi drámai véghez.

3133   Edmond Dantes • előzmény3128 2022-05-13 11:00:32

"És mit mondunk mi egy ilyen gazemberről? Hát azt, hogy fujjj." Mármint, teszem hozzá: fujjj, de neki ... vagy legalábbis fujjj, de volt neki tegnapig. Hát Istenem, a cselekmény napja, azaz a mai nap nem jött össze. Nem kicsit nem,nagyon nem.Majd "odalent" megint összejön minden ;-)

3132   Tejberizs 2022-05-13 08:34:08

FREE SZFE: Operavizsga – FREESZFE zenés rendező szakos hallgatók vizsgája

2022. május 26., 19 óra, Nagyszínház

3131   Edmond Dantes • előzmény3130 2022-05-13 08:29:08

Én is csak dadogni tudok. Kolonits művésznő megjegyzése, csakúgy, mint a te álláspontod, úgy 100 éve evidenciának számítanak. Don Giovanni nélkül a többi szereplő, szép dallamaik ellenére, eljelentéktelenedne. Mindannyian DG személyén keresztül válnak -ha nem is teljesen egyformán- érdekessé, figyelemreméltóvá, főleg a két női főszereplő és Leporello. (DO még így sem.) DG nélkül kiüresedik, elszürkül a világ, ahogy ezt a záró szextett sivársága, földhözragadtsága vakítóan példázza. Egy-egy operai (fő)szereplő drámai, dramaturgiai súlyát pedig nem szólamuk terjedelme határozza meg. Közeli példa erre az Éj királynője 7-8 perces színpadi jelenlétével, amin azonban mégis az egész előadás sikere múlhat, ahogy azt Till Géza is leírja. DG pedig nem gyilkosságot követ el, hanem párbajban öli meg a Kormányzót, ami nélkül nem bontakozna ki a drámai történés. DA valszeg eltitkolná "szégyenét" (ha volt), függöny.

3130   lujza • előzmény3129 2022-05-13 05:18:06

Én csak dadogni tudok Don Giovanni ügyben, ki vagyok én Mozart zsenialitása mellett? De talán ő se tett volna csodálatos operája címszereplőjévé pusztán egy gazembert. Itt mégis valami több is van, találó Kolonits művésznő mondata arról, hogy a többiek mint kisbolygók keringenek körülötte. És nemcsak a nők, Don Ottavio számára is legyőzhetetlen ellenfél maradt. És itt van Donna Elvira, aki többször is bosszúért kiállt, de mégis mindig megbocsát, és meg akarja menteni, pedig ő egyértelműen jobban ismeri őt a másik két nőnél. És ebben a történetben nem sok sikere van ennek a csábítónak, folyton hoppon marad. Mégis inkább nagystílű szélhámos ő, nem követendő példakép, de aki másokat igencsak meg tud mozgatni. Csak az elején azt a gyilkosságot ne követné el, ami a vesztét okozza. És valahogy halványan lehetnek vonásai, melyek Mozarttal is rokonságban vannak.

3129   Pál Tamás • előzmény3128 2022-05-12 18:44:26

Kedves takatsa, jó pár dologban egyetértünk, mindenekelőtt abban, hogy DG talán egyetlen igazán méltánylandó jellemvonása, hogy vállalja sorsát. Azt is jó volt olvasni, hogy egy remekmű sokféleképpen tudja megszólítani az embert, magam is így gondolom. A darab alapkérdését illetően azonban nagyon más a véleményünk, valószínűleg azért, mert nem ugyanarra gondolunk, mikor érvelünk. Ön egy nőcsábász DG-ról ír, akinek hódításai irígylésreméltóak is lehetnek, aki még éppenséggel számíthat is egyetértő megbocsájtásunkra.  Szerintem azonban Mozart és Da Ponte művének megrázó erejű indítása egy gyilkost mutat be, aki másik, sikerületlen gaztettének helyszínérül menekül, s öl, hanyagul és fölöslegesen..Ezt a jelenetet nem lehet többféleképpen értelmezni, fölösleges is lenne, nyilvánvaló, hogy a szerzők egy "libertínus" gaztetteiről és bűnhődéséről kívántak operát írni, ezt a darab címe is bizonyítja. 

Csak ezek után tudjuk meg, hogy az Anna elleni merényletkísérlet csak egy a hosszú sorból, emberünk "lepkegyüjtő", a becsapott, megerőszakolt, elhagyott nőket gyűjti és listázza. Hogy hódító lenne? Alig hiszem, inkább egyszerűen gátlástalan. Anna iszonyodva utasítja el, Zerlina ugyanígy iszonyodva menekül, mikor felismeri, hogy a házassági ígéret csak csaliként szolgált, s még a DG-t szerető Elvira is azzal a szándékkal lép színre, hogy ha megtalálja, kikaparja a szemét.

Kedves takatsa, igyekeztem tényeket felsorolni, s nem a saját véleményemet eröltetni, remélem megért, annál inkább, mert nekünk előadóknak fokozott a felelősségünk az értelmezés terén, hiszen amit a mi interpretációnk sugall, az esetleg irányadó lehet a közönség számára is.

Hogy itt is konkrét legyek, éppen DG figurájának óriássá növesztése miatt kevés figyelmet szentelünk a mű valódi hőseire, mindenekelőtt a két női alakra, Annára és Elvrára. Ami zenét Mozart nekik adott, mind mennyiségében, mind mélységében, valamint vokális feladatként lényegesebb és csodálatosabb DG szólamánál. Így aztán elsiklunk Anna mély szenvedése és lelkiismeretfurdalása felett, hiszen közvetve ő is oka apja halálának, félreértjük, félremagyarázzuk Ottavioval való viszonyuk mélységét és tragikumát. Nem vesszük észre, hogy válik Elvira. Komikus Özvegyből a mű legtragikusabban megalázott alakjává a szeksztettben, ahol -nota bene - DG nincs is jelen..Ennyit tudok írni hirtelenjében, bár a téma - mint azt nyilván Ön is tudja - kimeríthetetlen.

Kedves takatsa, remélem soraim nem rendítették meg Önt a mű iránti szeretetében, amely mélységesen rokon az enyémmel. 

Üdvözli Pál Tamás

3128   takatsa • előzmény3127 2022-05-12 16:59:13

Egy igazán jó mű nagyon sok rétegből áll, kezdve a külszíni csillogástól az egészen mélyben rejlő súlyos erkölcsi mondanivalóig, és így egyrészt nagyon sokféle értelmezésre nyújt lehetőséget, másrészt pedig - ami a legfontosabb - szinte minden embert meg tud szólítani és minden ember (jogosan) érezheti azt, hogy ez a mű hozzá szól. A Don Giovanni pontosan ilyen mű, a legzseniálisabb Mozart, legzseniálisabb alkotása. Megvallom, én sokszor láttam, és engem ez a mű mindig megszólított, és mindig mást. és mást súgott a fülembe. Volt, amikor azt súgta, amit Pál Tamás művész úr üzen most nekünk, és volt, amikor valami mást, egészen mást. Való igaz, Don Giovanni egy gazember volt, sőt, mi több, piti kis gazember. És mit mondunk mi egy ilyen gazemberről? Hát azt, hogy fujjjj. És közben mit gondolunk róla?  Hát, ez egy fogas kérdés. Én nem tudom, hogy a nők milyenek, vannak ugyan sejtéseim, de azért a lényegük számomra titok. De mi, férfiak, tegyük a szívünkre a kezünket, sohasem irigykedtünk egy ici-picit az eféle Don Giovannikra? Nem akartunk egy pillanatig sem az ő bőrükbe bújni? Nem hittük el egy pillanatra sem hódításainak névsorát? Nem fantáziáltunk sohasem arról, hogy jó lenne egy kis szabadság, egy kis változatosság, legalább az életben egyszer, vagy ha nem, akkor legalább gondolatban? És persze a Don Giovannik sem haltak ki, most is közöttünk járnak, ők a celebek, akiket persze utálunk, de azért mégis elolvassuk a róluk szóló híreket, ha másért nem, akkor legalább azért, hogy meglegyen a napi szörnyűlködni valónk. És aztán ha elbuknak a celebek, akkor kis kárörömöt érzünk, konstatálva azt, hogy ők sem különbek mint mi, ők is halandóak. Hát így állunk mi Don Giovannival, vannak pillanatok, amikor mi is azok akarunk lenni, aztán utána megkönnyebbülten felsóhajtunk: de jó, hogy mi csak amolyan homo ordinarius vagyunk. De azért azt se feledjük, hogy valamiben példát vehetünk Don Giovanniról: a következetességet és elszántságot. Mert Don Giovanni a végső pillanatban sem tagadta meg magát, vállalta a sorsát.

Minden műalkotás addig él, amíg lezáratlan, amíg új- és új mondanivalója van, új- és új kérdéseket vet fel. A Don Giovanni egy ilyen mű, sokféleképpen lehet értelmezni, sok véleményt lehet írni róla, de végső verdikt sohasem fog születni, mert ez egy izgalmas, mindig meglepetést nyújtó, örökéletű alkotás.

3127   Pál Tamás 2022-05-12 11:08:18

Pár szó a Don Giovanniról

Mikor Don Giovanni megjelenik a színen, sarkában az elszánt Donna Annával, Leporello még el tud viccelődni a látottakon: "Che tumulto, oh ciel, che gridi, il padrone in nuovi guai. Sta veder che il libertino mi fará precipitar!" (Hevenyészett fordításban: " Micsoda tumultus, micsoda sikolyok, a gazdám már megint balhét kavart, világos, hogy ez a libertinus vesztemet fogja  okozni!"). Ám, mikor gazdája ledöfi a kormányzót, abbahagyja a tréfálkozást és Don Giovanni szemébe mondja: "Due imprese leggiadre, sforzar la figlia, ed ammazzar il padre." (Két csinos kis tett, megerőszakolni a lányt, és megölni az apját.) S aztán a replika: "L'ha voluto suo danno. - Ma Donna Anna, cosa ha voluto?" Harsányi Zsolt szerint: "Maga hívta ki sorsát. - És Donna Anna, ő mit hívott ki?"

Egyértelmű: Mozart operájában Don Giovanni erőszaktevő gyilkos, s méltó büntetését nyeri el, mikor pokolra kerül. Az  operának nem ő a hőse, csak névadója. A hősei mi vagyunk, a világ, Anna, Ottavio, Elvira, Zerlina, Masetto, a mű arról szól mit tudunk tenni, hogy tudjuk elviselni, ha találkozunk a gátlástalan amoralitással.

Amikor a "felsőbbrendű ember" fogalma megjelent a filozófiában és a művészetekben, Don Giovanni alakja egyszercsak a kötöttségek nélküli személyiség szimbólumává változott, s ez a szemlélet uralta el és uralja a mai napig a Mozart mű interpretációit is.

Kolonits KLára művésznő szeretettel és hozzáértéssel megírt kritikájában olvashatjuk a szegedi előadásról: "Napként sugárzik Don Giovanni, és körülötte kisbolygóként keringenek a többi szereplők" Ugyanerről az előadásról Horváth Péter: "És erre tessék, most egy olyan, minden szempontból felforgató előadást láttam, ami nem erről szólt, hanem arról a fékezhetetlen életörömről, amit Don Giovanni alakjából és Mozart muzsikájából árad. Gyönyörű az operát lezáró drámai szextett, de nem tudja felülírni azt, ami addig a sztoriban és a zenében történt. Mert az elsöprő volt, mulatságos és izgalmas. Ha fiatalon azt gondoljuk, hogy a szabadság minden büntetést megér, akkor igazunk van, bár ezt vénkorunkra általában elfelejtjük. (Nem véletlen, hogy Mozart harmincötévesen meghalt.)"

Akárhogy forgatom, nem tudom másképp érteni, csak úgy, hogy a gyilkosság és az erőszaktevés jelenti a szabadságot, s a gyilkos erőszaktevő napként ragyog a közönséges emberek felett.

Távol álljon tőlem, hogy a színpadraállítók áldozatos munkáját bíráljam, én az előadás szemléletéről kívántam megjegyzést tenni, mert az kétségtelen, hogy a szegedi interpretáció is a kierkegaardi felfogás szelleméből fakadt.

3126   Gabor11 • előzmény3124 2022-05-12 09:34:20

Rendben, akkor elnézést!

Gyüdi alatt is rendezett még itt ő. Bál a Savoybant. Mérsékelt sikert aratott. 

 

3125   Gabor11 • előzmény3124 2022-05-12 09:32:47

 

 

3124   lujza • előzmény3120 2022-05-12 01:54:49

Néha nem árt pontosan olvasni. A szerző ennyit ír: "Vannak emlékeim a szegedi szimfonikusok jó pár évvel ezelőtti színházi megszólalásairól". Mivel az élménybeszámolója alapján ez az úr már a hetvenes éveit tapossa, és mint írja, nem komolyzene rajongó, az emlékei valószínűleg Pál Tamásnál jóval régebbi időkre vonatkoznak, vagyis nincs értelme felháborodni rajta.

3123   Gabor11 • előzmény3115 2022-05-11 22:27:22

Igen, nagyon szerettem a Pomádé király új ruháját Szegeden. Többször is megtekinttük. 

3122   Gabor11 • előzmény3121 2022-05-11 22:21:30

Rendben.

 

De Pál Tamás karnagy Úr zenei vezetését nem hagyom blamàlni. 

3121   -zéta- • előzmény3120 2022-05-11 19:31:39

Valamiért a te beírásaidon én jobban érzem a sértett csakazértis felhangot... 

3120   Gabor11 • előzmény3119 2022-05-11 13:06:56

Kissé tompítja a hitelességét azzal, hogy Dinyés dirigálását az Szegedi Nemzeti eddigi zenei megvalósításai fölé helyezi. Az először megmosolyogtatott, de tulajdonképpen mint néző, kikérem magamnak! Főleg Pál Tamást tekintve. Ez egy sértődött, csakazértis írás......

Nevetséges.....

3119   Tejberizs 2022-05-11 11:39:11

Don Giovanni Szegeden, a XXI. században, valamint egy előadás, amiből egy szót se értettem - Horváth Péter színházi élménybeszámolója két előadásról a tiszatajonline-on

3118   Gabor11 • előzmény3114 2022-05-10 13:41:56

Valóban helytelenül, csak Pomádé király volt a borítón. Én sem voltam biztos, hogy mi lehet. Mert "Pomádé király új ruhája" a valódi címe.

3117   Heiner Lajos • előzmény3111 2022-05-09 14:23:48

Örülök a Freischűtznek.

Ha Weber nem hal meg negyven évesen, ma a másik W előtt emlegetnék.

3116   Tejberizs • előzmény3115 2022-05-09 14:13:42

Hát igen, a tervezett szereposztásokról nincs hivatalos hír. Nem voltam ott a REÖK-palotánál a meghirdetéskor; lehet, hogy az ott előadott részletekből lehetne következtetni. A legjobban arra lennék kiváncsi, vajon ki énekli Agatha szólamát.

3115   márta 2022-05-09 12:18:42

Toronykői Pomádéja remek előadás, és Göttinger Pál is igazi operarendező. De én kiváncsi lennék a szereposztásokra is. De 3 opera meg egy Denevér, az nem rossz. A próza is Hegedűs a háztetőnt és Macskajátékot tervez, azoknál sem mindegy ki játssza.

3114   Tejberizs • előzmény3112 2022-05-08 18:52:31

Természetesen igaza van. Először csak "Pomádé király" volt kiírva, és nem voltam biztos benne, hogy ez azonos a "Pomádé király új ruhája" operával. A "Denevér" egy operett.

3113   Gabor11 2022-05-08 01:35:17

Plusz a kontár Szőcs Artúr, aki mindenben is jó. De jó látni, hogy ismét hozzáértő kezekben a műfaj. 

3112   -zéta- • előzmény3111 2022-05-07 22:45:44

+ Denevér, + Pomádé....

3111   Tejberizs 2022-05-07 20:59:39

A Színház meghirdette a 2022/23-as évadot. Ami az operákat illeti: A bűvös vadász, Falstaff.

3110   Tejberizs 2022-05-02 08:51:32

Az idei Szabadtéri La Traviata-produkcióját Juronics Tamás rendezi.

A szereplőkről még nincs adat a Játékok honlapján. Az előbbi írás szerint: "hamarosan pedig arra is fény derül, kik énekelhetik a világhírű szerepeket [...]"

3109   Tejberizs 2022-04-29 19:47:38

"Királynők párharca Szegeden" -  Kondor Kata írása a Maria Stuarda-produkcióról a fidelio.hu oldalon.

3108   Gabor11 2022-04-27 21:44:10

Na, hàlisten legalább Szélpàl Szilvesztert lecserélték a Primaverara, így lesz központi figurája a darabnak Sándor Csaba személyében.

Egyáltalán minek adták neki oda....

3107   Tejberizs 2022-04-23 21:41:46

Kolonits Klára fb-oldalán találtam a Művésznő alábbi - április 18-i - írását a Don Giovanni-produkcióról:

"DON GIOVANNI (március 18,20)

Szubjektív beszámoló és ajánló az április 28,30, május 14. szegedi, és a május 17.-i Primavera Fesztiválon, Budapesten, az Eiffel Műhelyházban tartandó előadások elé

Énekes kollégaként és családtagként is érintett, ezáltal vállaltan elfogult vagyok a szegedi, Horváth Csaba által rendezett Don Giovanni előadással. Azért írtam egy hosszabb beszámolót/kedvcsinálót, mert véleményem szerint az utóbbi évek egyik legfontosabb előadása született meg, bebizonyítva, hogy lehetséges a fizikai színház eszközeivel új utat nyitni az operajátszás előtt. Magam is részt vettem több ilyen fúziós előadásban ( Trigon, Lautrec táncolni fog) ezért szívügyemnek tekintem, hogy felhívjam a figyelmet. Érdemes megnézni, vitatkozni, gondolkozni!

Ez a beszámoló az első írásom operai témában, szándékom szerint a jövőben több előadásról is szeretnék olyan kritikákat írni, amelyek több gondolatot szánnak az énekesek teljesítményének.

Don Giovanni Szeged 2022.március 18, 20

A kortárs tánc és az opera műfajának keresztezése nem új keletű ötlet, bár jellemzően barokk operák nemzetközi előadásaiban találkoztam eddig evvel a fúzióval: A genfi Dido és Aeneas és a berlini (Händel opera-részleteken alapuló) Rituale kapcsán.

Horváth Csaba egész munkássága, akár a bartóki életmű több alapművének megkoreografálása, vagy két kortárs opera-produkció megrendezése szerencsés pillanatban érkezett el az opera műfajához. Bátor lépéssel rögtön a repertoár sarokkövének tekintett, mitikus szent szörnyeteggel, a Don Giovannival kezdett.

Horváth nem a hagyományos operai rendezések erővonalai mentén halad. Napként sugárzik Don Giovannija és körülötte kisbolygóként keringenek a többi szereplők. Az egész viszonyrendszer, ami egyben a mozgás rendszere is, nem értelmezhető könnyen a hiperrealizmushoz szokott vagy a régebbi, klasszikus operarendezések video-felvételein edződött nézők számára. Ez a rendezés sok szempontból kiemelkedően költői és rengeteg metaforikus elemet tartalmaz. Az előadásban szinte csak Don Giovanni figurája lesz mozgásában laza, oldott és vonzó: önazonos marad mindvégig. Ez magával hozza azt a jelenséget, hogy érzelmileg és sokszor morálisan is mellé állunk. Természetesnek vesszük mindazon megnyilvánulását, amin a való életben felháborodnánk, de titokban persze vágynánk rá. Horváth képes megfordítani a látásmódunkat azzal, hogy csak Don Giovanni mozoghat szabadon, az ő koreográfiájában van a legkevesebb, apró ismétlődésekkel, elakadásokkal terhelt „kényszeres” elem. Nála ez csak akkor jelenik meg, ha valamely így mozgó szereplővel interakcióba lép. Horváth ars poeticává emelte Don Giovanni azon mondatát: „ha az egyikhez hűséges lennék, az az összes többi nővel kegyetlenség lenne”. Konzekvensen végig tudja vinni ezt a szemlélet-módot, azon az áron is, hogy mindenki más epizodista lesz ebben a drámában. Egyetlen kivételt érzek, Zerlinát, őt emeli egyenragú féllé, igazolva a tézist - Zerlina hozza el a bukást Don Giovanninak.

A színpad (Kiss-Benedek Kristóf és Kalászi Zoltán munkája) vállaltan puritán és időtlen tér. Egyszerű dobogó rendszer, pár felhajtható geometrikus elemmel. A legerősebb és legtöbbet felhasznált kellék a nagyjából másfél tucatnyi hosszú fa rúd. Míg a felhajtható geometrikus helyek hús-színnel béleltek és erősen nőies asszociációkat keltenek, addig a botok az alap fallikus asszociációs rendszeren felül fegyverként, lámpaként, hangszerként, ecsetként, nyársként, bútorzatként és erdőként is funkcionálnak. A jelmezek (Benedek Mari) abszolút modernek, csak a 3 alapszínt (piros, kék, sárga) valamint feketét és fehéret tartalmaznak. Egyetlen kivétel Donna Anna pongyolájának ragyogó narancsszín csíkjai, amely akár azt is jelentheti: Donna Anna meg tudná fordítani ezt az alaprendet, de a kormányzó megölése felett érzett gyász befeketíti őt.

A legfontosabb szín azonban a bőr színe, a nyers, éppen, hogy csak eltakart testű táncosok látványa. A tánckar szerepe rendkívül összetett ebben az előadásban. Ha az ő nyelvezetüket, mondanivalójukat, kommentárjaikat nem tudjuk dekódolni, esélyünk sincs megérteni az előadást. Ez a nyelvezet önmagában is több rétegű, a kortárs táncon kívül akrobatikus, néptánc, és butoh-tánc elemeket is tartalmaz. Nem csak direkt szereplők a táncosok, például parasztlegények, báli tömeg, zenészek, sóvárgó nők, hanem épületek, szobafalak, valamint a szereplők lelki rezdüléseinek kivetülései és a legköltőibb metaforák kifejező eszközei. A legszebb megvalósulások feltűnően mind Don Giovannihoz köthetőek. A darab érzelmi csúcspontja Don Giovanni Canzonettája volt, amikor egy mozdulatlan, élettelen táncosnőt megfest az éppen ecsetként használt egyik fa rúddal és a hangjával életet lehel belé. Olyan finomsággal van megkomponálva a jelenet, hogy ez a nem könnyen énekelhető szerenád tökéletes értelmet nyer: a „vágy” maga a főszereplő, nem annak a tárgya, az ismeretlen nő. Ő csak eszköz, hogy a művészi mondanivaló létrejöhessen. A darab záróhangjaira az életre keltett leány ledöfi az ecsetből lándzsává avanzsált bottal Don Giovannit, utalva a szereplő sorsára, hogy ez a vágy önmagában hordozza végzetét. A másik röpke pillanat az ars poeticává emelt recitativo alatt születik meg. Leporello és Don Giovanni az egyik lépcső fokán lezserül beszélgetnek, amikor egyszer csak megjelenik két férfi táncos, akik levadászott zsákmány gyanánt egy gyönyörű nőt hoznak be fejjel lefelé lógatva egy rúdon. Halottnak, legyőzöttnek hisszük ezt az ismeretlen nőt, akinek göndör vörös hajzuhatagját Don Giovanni ösztönösen, simogató, beletúró mozdulattal babrálja a ”ha az egyikhez hűséges lennék, az az összes többi nővel kegyetlenség lenne” mondata alatt. Don Giovanni oda sem figyel, nála mindez automatikus, ha egy nőt érez kartávolságra, azonnal megérinti, bevonzza. A táncosnő gyönyörűen játssza el, hogy a nő még ebben a félhalott állapotban is reagál, szinte leolvad a nyársról, torz, megmerevedett tartásban is Giovanni közelében akar maradni. Szintén emlékezetes pillanat, amikor a híres „La ci darem la mano” duett alatt Don Giovanni stilizált, széki forgatós néptánc elemeket tartalmazó koreográfiával „főzi” Zerlinát, folyton kibillentve a lányt állhatatosságából. A rövid válaszolgató frázistöredékek zenei gépiességének átemelése a tánc nyelvére igazi stílusbravúr. A többi duettben és áriában is megfigyelhető, hogy amikor repetitív zenei megoldásokkal él Mozart avval együtt jár a koreográfia gépies szaggatottsága is. Mint ahogy a szereplők maguknak is sulykolják sokszor saját mondanivalójukat, pl: „Batti, batti!” a Zerlina áriában, „Vammi ondeggiando il cor” a Donna Anna - Don Ottavio duettben)

A legmegrázóbb metafora ideje a finálé vacsorajelentében jön el, amikor a Leporelló által felkínált étkek és fogások mind hús-vér eleven nők. Gyönyörű a felajánlkozások és kiszolgáltatottságok orgia szerű megjelenítése, és különösen kegyetlen egy férfitáncos bevonása, amikor Don Giovanni azt mondja Donna Elvirának: „ha tetszik neked, fogyassz te is velem”.

Az énekeművészek példás bátorsággal vetették bele magukat a fizikailag láthatóan nagy kihívást jelentő játékba. Mindkét Don Giovanni ideális korú és fizikumú, kondíciójukat jól illusztrálja az a momentum, hogy a darab végén, a vacsorajelentben is helyből ugranak fel a magasított asztal tetejére, valóban démonikus belső energiát sugározva evvel.

Szélpál Szilveszter jól pozícionált, jelenleg kissé németes, világos baritonjával minden akció közben kontúrosan hallható. A canzonetta dal-hangszínét ugyanolyan hitelesen és természetesen keveri ki, mint a finálé sötétebb, átütőbb frázisait. Játékában ugyan ez a természetesség játssza a főszerepet, oldottan vagány, a Pezsgő áriában a modern, diszkótánc improvizációt és a szinte egy lélegzetre énekelt áriát egyaránt csúcsra járatja. Maximálisan hozza a rendező által képviselt mondanivalót: Don Giovannija nem romlott vagy gonosz, neki oly mértékig természetes a saját világlátása, hogy az utolsó percekig nem is érti, mi evvel a baj.

Sándor Csaba figurája összetettebb fiatalembert mutat. Több a groteszk, sötét elem, ugyanakkor sok a játékos, kópés vonás a játékában. Hangszíne olaszos tónusú és az elmúlt években színben és fényben sokat gazdagodott. Az ő Don Giovannija sokszor önmagát is szórakoztatja, megbotránkoztatja, aztán riadt kisfiú módjára szemléli tetteinek következményét. A finálé pillanatában azonban vált, hirtelen felnőtt lesz, karaktere megnemesedik a halál pillanatában.

Leporello figurája is összetettebb a hagyományosnál. Cseh Antaltól ritkán láthatunk ilyen rengeteg fizikai akciót végrehajtó figurát, amit a művész meglepően kifinomult mozgáskultúrával teljesít. Több jelenetben kiütközik a vágy és az irigység az alakított figurából, ilyenkor az alak egyszerre fenyegetővé válik, majd a másodperc töredéke alatt válik szervilissé, visszataszítóan gyáva kisemberré. Az alakítás nagy pillanata a Regiszter ária, amelyben a hangi akrobatizmus mellett döbbenetes fizikai erőpróbát is abszolvál-remekül.

Tötös Roland Don Ottavio figurája is kétarcú. Kiváló és szívszorító „unterman” Donna Anna mellett. Külön kiemelendő, hogy a kétféle Donna Anna karakter mellett kétféle untermant játszik, mindenkor alkalmazkodva partnernőjéhez. A klasszikus papucs-férj figura csak az ária alatt válik azzá a hőssé, akire Donna Annának szüksége lenne, csak éppen akkor ő, Donna Anna, nincsen ott. Ebben a jelenetben Don Ottavio átlényegül, egy más, nemesebb és férfiasabb karakter és hangszín kel életre, hogy aztán az ária hosszú utójátéka alatt visszaváltozzon az örök, tétova és félénk kispolgárrá.

Masetto és a Komtur figurája az egykori ősbemutatóhoz hasonlatosan egy személyre lett kiosztva. Kelemen Dániel tökéletesen hozta Masetto figuráját, aki harsány dúvadból pillanatok alatt elesett kisfiú vált, ha úgy hozta a drámai szituáció. Együgyűségében volt benne valami félelmetes. Ezt a kétarcúságot bele vitte a Komtur figurájába is. A hivatalnok rideg, öltönyös polgári figurája egyszerre volt nevetséges, kisszerű és agresszív. Nem volt semmi nagyszabásúan félelmetes benne, ezért volt mesterien kifordított jelentésű a finálé is: Don Giovanni bukását egy zakós hivatalnok okozta, a középszer hozta el a nagyság bukását.

Donna Anna figurája két különböző olvasatban egyformán hiteles volt: Ferenczy Orsolya hangban és játékban összetett fiatal leányt formált. Indulataiban a vadmacska és a doromboló házi cicus éppúgy megjelent. A szaggatott, erőteljes fizikai mozgások hitelesen ellenpontozták az ájulást vagy az elgyengülést. Vokálisan is színes és gazdag volt az alakítás, a szólam kereteit tökéletesen kitöltötte, gyöngyöztek a koloratúrák, hangja a nagy együttesek vezető szólamában imponáló erővel és fénnyel szólt.

Kriszta Kinga pályáján mérföldkő ez a szerep. A közismerten nehéz szólam könnyedén, olvadó természetességgel szárnyal a szépséges, puha és nemes fényű hangon. Játékban konvencionálisabb, lekerekítettebb, de ezt ellensúlyozta a figura emelkedettsége.

Donna Elvira szerepe nem annyira látványos, ugyanakkor sokkal közelebb van a dráma epicentrumához, mint Donna Anna. A dekoratív égőpiros jelmez, a szaggatott, robot-mozgású, örök perpetuum-mobile sorsra kárhoztatott, fojtott agressziót hordozó női figura egyszerre kelt megvetést és sajnálatot. Csábítóan és buján nőies és mégis taszító. Horák Renáta a karcsúbb hang dacára markáns és hiteles figurát hoz, a „Fuggi traditor!” hírhedt futamai és a belépő ária oktávnál is tágasabb kitörései hibátlanul szólalnak meg. Azokban a jelenetekben, amikor éppen nem énekel, ugyanolyan intenzíven van jelen, rendkívüli test-tudatossága vetekszik a táncosokéval. Egy-egy mozdulata, tekintete különösen sokat tesz hozzá a szerephez.

Dobrotka Szilvia néha szétfeszíti a Mozart éneklés hangi kereteit, de például az említett „Fuggi traditor”-ban példás önfegyelemről tesz tanúságot. Az ő Donna Elvirája esendőbb, könnyebben elcsügged, önsajnálóbb, ugyanakkor végig sugározza a reményt, hogy megválthatja Don Giovannit - ettől lesz szívszorítóan emberi.

Zerlina szerepét sokszor könnyű, csicsergősen szubrett hangú szopránokra osztják, holott a szerep súlyponti részei mind, az ilyen szopránokat alaposan próbára tevő, középlágéban vannak írva. Épp ezért Máthé Beáta Zerlinája reveláció. A szép, sötét, egynemű hang teljesen kiegyenlítetten tölti ki a középfekvéstől a magas B-ig is felkúszó szólamot. Máthé éneklése természetes és önazonos, a hangadás natúr szépsége egyszersmind jellemábrázolássá is válik. Ez a már-már dalszerű egyszerűség Don Giovanni egyetlen lehetséges párjává avatja őt.

Bordás Barbara Zerlinája jóval rafináltabb. Szépen csengő hangon énekel, fűszeresen, többféle hangi karakterrel. Remekül illik Sándor Csaba szintén több árnyalatú, öniróniától sem mentes alakításához. Érdekes adalék, hogy Máthé Zerlinájához a modern fehér esküvői ruha passzol inkább, míg Bordás Zerlinájának igazi terepe a neki rendkívül jól álló sárga tigris-mintás miniruha.

A zenekart dicséri, hogy mindkét karmester zenei elképzelését magas szinten meg tudták valósítani. Dinyés Dániel vezényletével az első este sodró lendületű volt, a recitativók, áriák és együttesek egymásba kapcsolódva, szinte megállíthatatlanul, egy lélegzetre jutottak el a fináléig. Ebben a zenei megfogalmazásban Horváth Csaba rendezésének dinamizmusa remekül érvényesült. A táncosok mozgása által átkötött jelenetek nem értek véget a zenei zárlatoknál, hanem csupán kettőspontot, kérdő vagy felkiáltó jelet tettek és kívánták az azonnali folytatást. A bemutató estéjén tapasztalt 15 perces taps jelezte, hogy ez a lelkesültség a közönségre is érvényes volt.

A második estén Hermann Szabolcs közel 10 perccel hosszabb előadást vezényelt, de mivel ez a lassabb tempó több szereplő hagyományosabb szerepfelfogásával találkozott, a szereplők közti viszonyok hitelesek maradtak. Ebben a hangzó környezetben is remekül érvényesültek Horváth Csaba rendezésének erényei."

 
Műsorajánló
Mai ajánlat:
16:00 : Budapest
Magyar Állami Operaház

Richard Wagner: Az istenek alkonya

18:00 : Budapest
Ötpacsirta Szalon (FSzEK Zenei Gyűjteménye)

Szabó Marcell (zongora), Onczay Zoltán (gordonka), Kanyó Dávid (fuvola), Kővári Eszter Sára (ének)
Az est házigazdája: Madarász Iván zeneszerző


Liszt: 104. Petrarca-szonett, S.161/5
Bartók: Három Csík megyei népdal, BB 45b
Dohnányi: Ruralia Hungarica, Op. 32/a, 32/d
Horváth Márton Levente: Sonata da chiesa
Madarász Iván: Három történet oboára
Bella Máté: A pillangó álma
Balogh Máté: Hét hangya
Madarász Iván: Fú a szél a nádasban

19:00 : Budapest
Zeneakadémia, Solti Kamaraterem

Lajkó István (zongora)
"A fekete-fehér színei 2022"
Liszt: Zarándokévek, Második év: Itália – 47. Petrarca-szonett, 104. Petrarca-szonett, 123. Petrarca-szonett
Schubert: Három zongoradarab, D. 946
Medtner: Szonáta-ballada, op. 27

19:30 : Budapest
Nádor Terem

Nagy Réka (gordonka, viola da gamba)
Savaria Barokk Zenekar, vezényel: Németh Pál
C. Ph. E. Bach: A-dúr gordonkaverseny
J. Pfeiffer: A-dúr versenymű viola da gambára
A mai nap
született:
1797 • Gaetano Donizetti, zeneszerző († 1848)
elhunyt:
1643 • Claudio Monteverdi, zeneszerző (sz. 1567)
1924 • Giacomo Puccini, zeneszerző (sz. 1858)
1957 • Erich Wolfgang Korngold, zeneszerző (sz. 1897)