Én ugyan nem ismertem Spangel urat, de régebben sokszor olvastam a bejegyzéseit, bár egy ideje már mintha eltűnt volna innen. Nagyon sajnálom, hogy azok a régiek, akik idejében még érdekes szakmai beszélgetéseket lehetett itt rendszeresen olvasni, így vagy úgy, de sorra eltünedeznek. :((
Nagyon megrendített fórumtársunk halálhíre; nemcsak saját nevén, több login néven is jelen volt köztünk a fórumon. Személyes barátság fűzött hozzá!
Spangel Péter sokfelé publikált. Utoljára akkor álltam vele kapcsolatban, amikor Berczelly István operaénekesről írt, két évvel ezelőtt megjelent könyve kapcsán adtam itt előzetes hírt.
Szomorúan olvasom a gyászhírt: még a rendszerváltás előtti Pannónia Fimstúdió időszakából, személyes kapcsolatban álltam vele. Isten nyugosztalja!
„Olyan helyzetben vagyok, amelyből lehet, hogy küzdelem lesz, de lehet az is, hogy hiábavaló küszködés. Nem tudhatom, melyik áll előttem. Utóbbi sem lenne akkora tragédia, „
Jankovics Marcell egyik utolsó interjúja itt olvasható.
Szomorúan olvasom a Juhász József operaénekes halálának hírét. Nyugodjon békében!
Megjegyzem, Juhász József ugyanabban a magas életkorban (90 év) hunyt el, mint szintén szegedi, szólam- és pályatársa, Szabó Miklós tenorista (aki 1999-ben hagyott itt bennünket 90).
Már régebben úgy rendelkezett, hogy temetésén Mahler Rückert-dalciklusából az "Ich bin der Welt abhanden gekommen" valamelyik felvételét játsszák majd ... most sajnos elérkezett az idő :-(
Hát ez sajnos várható volt, már évek óta nagyon beteg. Természetesen vele a magyar színház egyik utolsó nagy ikonja távozott, nekem az utolsó előtti Psota Irén volt. Járai Máté az neki nem vér szerinti unokája?
A magyar színház- és filmművészet felejthetetlen alakjának, a ma hajnalban elhunyt Törőcsik Marinak emlékére a közmédia mai műsorában változások lesznek:
A NemzetSzínészéről és a Nemzet Művészéről, a magyar színjátszás felejthetetlen és pótolhatatlan alakjáról a közmédia több csatornáján is megemlékeznek.
Az M5-ön 19 órától adják a Nagyok Törőcsik Marival készült portrébeszélgetését. 20:30-tól az Ez itt a kérdésben is rá emlékeznek. Majd 23.20-tól a Szerelem című filmet láthatják a nézők.
A Duna Televízióban 20.30-kor kerül adásba a Körhinta.
A Kossuth Rádióban 21:30-tól az Aranyemberek sorozatban a vele készült korábbi beszélgetés hallható.
A Bartók Rádió a jövő hétvégi Lemezelő című műsorán emlékezik majd meg a színésznőről.
Ajándék a szakmának és a közönségnek, amikor valakiben egyszerre van jelen tehetség, szorgalom, szakmai alázat, megismerési szándék és lelkes kutatás, kísérletezés. Még nagyobb ez az ajándék, amikor valaki talentuma többrétű. Ha a táncot, a zenét, vagy a hangszerek készítését a tartalom és a lelkesedés mellett pontosság és mérnöki tudás is jellemzi. S valódi kincs, ha mindez humorral, fantáziával, szakmai és emberi érzékenységgel, baráti légkörrel karöltve él együtt egy emberben.
Zenei életünk kiválóságai közül ma egy Arany és Platina lemezes, ARTISJUS-díjas előadóművészre emlékezünk, gazdag és színes pályájára tekintve.
A több mint nyolcvan lemezen közreműködő Orczi Gézát zenészként, táncosként, hangszerkészítő és restauráló mesterként egyaránt jól ismerik.
A tradicionális népi hangszerkészítő és restaurátor, ütő- és pengetős hangszeres
balkáni népzene specialista, táncos, a magyar táncházmozgalom egyik alapítója. Hanglemezfelvételei mellett számtalan élőzenei koncert és népzenei, világzenei turné művésze. Womex, SZIGET, VOLT, Kaláka, … Misztrál, Sopot, … Belvárosi Főutca, Babel Sound … A fesztiválok színpadain ugyanolyan otthonosan teremtett elmélyülő, vagy épp fergeteges hangulatot és zenei utazást, mint nemzetközi zenei körutakon, tv-kamerák előtt, színdarabok hangulatának megfestésekor, vagy táncházak, tánccsoportok kísérésekor.
Az 1955-ben született mester a Sebő, Szirtosz, Midros, Falkafolk, Zsarátnok, Szabó Zoltán, Carmina Danubiana, Vágtázó Csodaszarvas, Gandharvák partnereként, valamint fiatal zenekarok és tehetségek mentoraként volt tevékeny hagyományőrző. Állandó tagként és partnerként húsz, vendég előadóként több mint tíz népzenei és világzenei együttes tagjaként muzsikált.
A nagy múltú Kolo táncház állandó muzsikus résztvevője, gyermek és ifjúsági zenei rendezvények, hangszerismertető programok előadója, valamint szakmai táborok meghívott vendégelőadója volt.
Az utóbbi öt évben a MÜPA hangszerbemutató program mellett Novák Anikó
Zeneélmény programjában is részt vett, minden korosztály számára lehetővé téve a hagyományos hangszerekkel, valamint a balkáni ritmusokkal és népzenével való megismerkedést.
Közel ötven különböző hangszeren játszott hitelesen tradicionális dallamokat és ritmusokat, kíséreteket. Hangszereinek nagy részét maga készítette, vagy restaurálta.
Hálával és köszönettel tekintenek és gondolnak rá muzsikustársai, tanítványai, a táncházas hagyomány követői és hagyományőrző csoportok.
Most, hogy Busa Tamás operaénekes halálhíréről értesültem, eszembe jutott a civil, privát oldala is: egy évvel ezelőtt ott voltam a Budapesti Operabarátok Egyesülete Klubdélutánján az Erkel Színházban, ahol és amikor az azóta ugyancsak eltávozott Fülöp Attila egyik beszélgetőtársaként baritonunk is megosztott magáról és operai pályájának alakulásáról kedves történeteket, majd két dalműből elénekelt egy-egy részletet. Ez az utolsó személyes emlékem maradt meg Róla. Isten nyugosztalja Busa Tamást és Fülöp Attilát is!
A két dalmű-részlet, amit Busa Tamás előadott azon az összejövetelen:
Csajkovszkij: Anyegin – Anyegin áriája, I. felv. : „Ön írt ma nekem, ne mentse magát! És én megismertem szíve rejtett titkát. Ily tiszta érzések oly ritkák!... / Hogy élnék természetem ellen? Rossz férj és apa lennék én! Szenvedne nyughatatlan lelkem egy csöndes otthon lágy ölén. Mégis, ha egyszer nősülnék, más lányra sose gondolnék! …” (Busa Tamás)
Kodály Zoltán: Háry János – Háry János és Örzse kettőse, I. kaland: „Tiszán innen, Dunán túl, túl a Tiszán van egy csikós nyájastul….” (Megyesi Schwartz Lúcia és Busa Tamás)
A rendezvényről az Erkel Színház topicjában a 10566. sorszám alatt számoltam be, 2020. március 8-án:
Az Origón Ókovács Szilveszter, az Opera főigazgatója "Kedves néném"-nek címzett mai levelében megemlékezik a koronavírusban elhunyt operaénekesről, Busa Tamás baritonistáról.
"Busa Tamás 1997 és 2019 között, tehát 22 évad alatt 694 operaházi, Erkel színházi, és igen, már Bánffy-termi előadást énekelt. (Ő az első elvesztett művészünk, aki az Eiffel Műhelyház próbaüzemében már részt vett.)"
"Aztán érvénybe lép a szabály, innen már rá is vonatkozik: aki eléri az öregségi nyugdíjkorhatárt, csak magas hivatal egyéni engedélye alapján szerződtethető. Bár eleve csak különleges esetekben és hiányszerepekre hívna vissza egy színházigazgató nyugdíjast, az meg hadd legyen szakmailag indokolható, megállnak-e ezek a feltételek. Busa Tamás basszbaritonjára, komoly, karcos hangjára és játékkészségére márpedig most is szükség lenne, hisz az operákban mindig sokszor annyi a férfiszerep, mint a hölgyekre írott, és egy mély hang sosem úgy, mindig lassabban fogy, mint a magas válfajok. Többször nem kaptunk engedélyt. Ebben nem összeesküvést kell látni, itt nincs semmi politika, itt csak egy rossz szabály beragadt alkalmazása keserít minket – érdemes megnézni sok prózai színházat, akik vidáman szerződtetik 70-es, vagy akár 80-as éveikben járó művészeiket is. Az ő emlékére fogom újra előterjeszteni azt a szövegszerű módosítást, amelyet rég megírtunk, hogy másokkal ez a mellőzés ne történhessen meg.
Megtört szívvel búcsúzom az operások nevében Tamástól, a nagyszerű művésztől, a barátságos embertől, egy nagyon nagy család fejétől, aki tőlünk is, de onnan aztán tényleg döbbenetesen fog hiányozni. És mivel az a fajta művész volt, aki nem taposott érdemrendekért, és allűrmentes szolgálata nem is vívta ki soha a díjesőt – csak nekem volt szerencsém különösen erős és gonddal viselt szövegmondását Melis-díjjal jutalmaznom az intézmény kebelén belül –, ezennel itt, az Opera vezetése részéről felterjesztem arra, amire én tudom: az Opera örökös tagjainak sorába, mint azt a művészt, aki az egész magyar operajátszást ugyanolyan szeretettel és hivatástudattal szolgálta. Posztumusz, sajnos. Annyira sajnálom."
Tegnap kaptam a megrázó hírt, hogy elhunyt legszeretettebb barátaim egyike, BESSAM FARAJ DZSIBRAIL, a több, mint negyven éve Magyarországon élő, iraki karikaturista. A koronavírus-fertőzés vitte el, nem egészen egy hét alatt.
A NAPKELET Egyesület 2011-ben így írt róla: „…képei nem ismeretlenek az európai és a hazai közönség előtt, hiszen számtalan kiállítást tudhat maga mögött. Az ő műfaja az irónia, a groteszk művészete egy olyan kifejezési forma, ami mindenki számára érthető üzeneteket hordoz. Kivételes analizáló és lényeglátó képességeinek köszönhetően jelenik meg képeiben sajátos humora, világlátása és olykor éles kritikája, ami könyörtelenül mutat tükröt a mindenkori hatalomnak, és ad egyfajta útjelzőt az embereknek.”
És amiről nem szól a fáma: Magyar nőt vett feleségül, egy kedves tanárnőt, akitől két nagyszerű leánygyermeke született. Példás családi életet élt, megtanult magyarul és ez a lágyszívű, ám bátor ember kivívta mindazok szeretetét és nagyrabecsülését, akik ismerték őt.
Nagy élmény volt nekem anno a kiváló orosz basszista, Nyesztyerenko énekművészetével - élő színházi operaprodukciókban és dalestjein is - közelről megismerkedni, őt látni és hallani!
Vele láttam először Boito Mefisztofeléjét, a Margitszigeten, 1974-ben!
Most számoltam össze: 23 teljes operafelvételem van James Levin vezényletével - DVD-n, videón, hanglemezen (CD-n, LP-n) és még amit a rádióból felvettem audiókazettára...
