Kritika az Operaházban rendezett ünnepi Liszt-koncertről
/Pesti Hírlap, 1935. november 26./
színház és zene. A filharmonikusok Liszt-estje.
Harmadik bérleti estjével a magyar Liszt-év művészi eseményeibe kapcsolódott a Filharmóniai Társaság. Liszt-ünnepségeink általában, akarva nem akarva, sajátos hangsúlyt kapnak annál fogva, hogy bizonyos kísérletekkel szemben a nagy zenetitán születési és érzelmi hozzánktartozását vagyunk kénytelenek valamilyen formában kidomborítani. A filharmonikusok — igen helyesen — kerülték ezt az irányzatosságot. Az ünnepi müsoron egy sem szerepelt Liszt magyar tárgyú vagy magyar vonatkozású művei közül. Viszont ami előadásra került, méltó módon képviselte Liszt egyetemes jelentőségét.
A műsor-résztől függetlenül valami mégis emlékeztetett a mi saját külön Liszt-problémánkra, az, hogy e társaság éppen Cortot mestert kérte fel közreműködésre. Cortot, kiváló francia zeneművész, mint tudjuk, igen nyomatékos módon tett hitet Liszt magyar volta mellett. Az ö részvétele a filharmonikusok ünnepén világos utalás arra, hogy a mondvacsinált Liszt-problémát végleg elintézettnek lehet és kell tekinteni. A vasárnapi főpróba és a hétfői előadás közönsége fel is használta az alkalmat, hogy hálájának és rokonszemvének Cortot iránt lelkes kifejezést adjon, őszinte melegséggel ünnepelte benne elsősorban a nagystílű, hatalmas tudású és szárnyaló képzeletű zongoraművészt. A bíráló teljes meggyőződéssel csatlakozik az ünnepléshez. Mégis meg kell állapítania, hogy Cortot nagy egyéniségének teljes súlyával ránehezedett az esz-dur koncert problémátlan szépségeire, amelyek könnyedebb, közvetlenebb felfogásban jutnak igazán érvényre. Ennek a fajsúlybeli eltérésnek tudjuk be az előadás egyenetlenségeit, amelyek egyes ragyogóan sikerült részletek szomszédságában még inkább feltűntek. Annyi bizonyos, oly érdekes és izgalmas hatást, mint ez alkalommal, az esz-dur koncert még nem igen tett ránk. Cortot nemcsak zongorázott ezen az estén, hanem dirigált is, még pedig a Faust- szimfóniát. A kolosszális alkotás költői lényegére kevés hivatásos zenekarvezető világit rá olyan meggyőzően, mint Cortot, aki csak kivételesen cseréli fel a zongorát a vezénylő pálcával.
Az est mengyitó számát, az „Orpheus“ c. szimfóniái költeményt Dohnányi Ernő vezénylete alatt előkelő választékossággal szólaltatta meg a zenekar.
Én viszont egy műremekkel szolgálok, amit az Oscar mellé bónusznak küldtem be. Szerintem megfelel a kérdésnek és nem-mellesleg rövid és közismert. Jó szórakozást mindenkinek :-)
Ez a régi olasz film is megfelel a kritériumoknak. Figaro qua, Figaro là, 1951, rendező Carlo Ludovico Bragaglia. A Sevillai borbély történetét ötvözi a commedia dell'arte (Pulcinella, Colombina) világával. A főszereplő Totó a kor nagy komikusa volt. Nem állítom, hogy műremek, csak a legbátrabbaknak ajánlom a megtekintését.
Idezet Bing emlekirataibol: "Visszaemlekszem egy Deneverre, az 1955-os evad utolso estejere, amikor ... es en soprukkel mentunk ki a szinpadra, ...hogy bemutassuk a kozonsegnek a buzgo szemelyzetet, amely a masodik felvonas estelye utan osszetakarit." (322.o.)
1964 Szilveszteren pedig Menotti The Last Savage ( Az utolso barbar) c. operajanak bali jeleneteben megrendezett betetszamkent Bing meglepetes-vendeget vezetett be a szinpadra: Leontyne Price-t, aki ott es akkor .. Tosca imajat enekelte.
Nem reklamálni akarok, csak "vigaszként" leírom, hogy magam Hugh Beresfordot és Hermin Essert küldtem be pár napja (mindketten voltak címszereplői a Tannhäusernek 1972-ben és 73-ban is, Esser később is), mégpedig azon az alapon, hogy több helyen olvastamn, hogy előbbinek akadtak olykor nehézségei, utóbbi pedig híres "beugró" volt, de konkrétan is találtam egy olyan hivatkozást, ami szerint Joachim Kaiser írja Erlebte Musik c. könyvében, hogy Beresfordot egyszer Bayreuthban az első fölvonás után kellett lecserélni, annyira kudarcot vallott. (A google-on belül ha beütjük, hogy joachim kaiser hugh beresford, akkor elsőnek jelenik meg egy Hugh Beresford - Vom lyrischen Bariton zum Bayreuther... című bejegyzés, s arra kattintva az ötödik hozzászólásban van a hivatkozás, amiben ablakon b,kiugráskétségtelenül nem olvasható.)
Hivatalos megfejtésnek Lisztet küldtem be a Hallén-kérdéshez, bónuszként "lábjegyzetben" én is megemlítettem a Mihalovich-szálat: Hagbarth és Signe c. operájáról lehet szó a Haralddal kapcsolatban.
Mint írtam -nem alap nélkül- számos alkalommal megesett, hogy fél jó válaszért fél ponto(ka)t kaptak a szerencsések ... legutóbb (ld. 5866) éppenséggel te is :-) Elárulom, elég komplex választ küldtem be, amiben Windgassenen kívül Vinay nevét is megemlítettem, de végül nem vele és nem Hopffal "párosítottam" Windgassent, hanem Jess Thomas-szal.
Kedves zéta! Az én megoldásom nem elfogadható? Mihalovich Ödön is operát írt ugyanabból a dán drámából, amiből a Harald, a viking is született. Ezért is változtatta meg Hallén az ő művének címét.
Az nem lenne fair azokkal szemben, akik Windgassen mellé nem Vinayt, hanem Hans Beirer (1961) vagy Hans Hopf (1965) énekeseket jelölték meg beugrónak (vagy fordítva) .- hiszen mindkét énekes kitűzve volt, míg 1954-ben - amikor Vinay énekelt - más volt a "szituáció"...
Nadasdy Kalman becsi Bohemelet-rendezese a sikeres es maig elnyuhetetlen pesti felujitast koveto evben (1938) kerult ott szinre, 1944-ig volt musoron. 1946-ban mar a Jatekban nemreg kerdeskent megjelent Alfred Jerger uj rendezeseben tuzte ki a StOP.
A hétvégi kérdésről idemásolom Nagy Katalin részletes válaszát:
"A párduc filmben Fabrizio herceg és Angelica táncjelenetének központi motívuma Verdi egy korábban kiadatlan valcerje, amit Maffei grófnőnek (a Risorgimento híres arisztokrata hölgye) dedikált annak idején. A partitúra eredeti kéziratát egy római antikváriumban a film vágója, Visconti és Nino Rota barátja, Mario Serandrei vette meg és ajándékozta Viscontinak."
A pompás Suntory Hall pompás nagyterme. A Ház az azonos nevű whisky- és sörgyár nevét viseli, nem véletlenül... A 2016. október 1-jei jubileumi koncert részletes műsora itt olvasható, a kérdéses ráadásszám, J. Strauss Mennydörgés és villámlás-polkája pedig a két karmester vezényletével és a Bécsi Filharmonikusokkal ide kattintva nézhető meg.
Úgy tűnik, Szőcs verseit igazán sokan feldolgozták.
Elfogadtam még Demény Attila, Faragó Béla, Farkas Ferenc, Könczei Árpád, Madarász Iván, Márta István, Orbán György, Selmeczi György és Szigeti István nevét is....
A hétvégi kérdéshez: 2013. május 22-én, Wagner születésének bicentenáriumán a Toscát játszották a pesti Operaházban. (Félre: miért is? Miért is nem Wagnert?) Lohengrin-előjátékot nem említ a forrás. A Toscához sem passzol kevésbé Wagner egyik legnépszerűbb szerzeménye mint száz évvel korábban a Traviatához a Népoperában. Szép hagyomány felelevenítését-folytatását szalasztotta-mulasztotta el az Opera. Talán majd a tricentenáriumon, 2113-ban... Meglátjuk.
mostan sikerült mindenkinek pótolni a privátban írt pontjait. Sajnos ez az adott napi ponton nem sikerült, de talán a jövőben már nem lesznek efféle fennakadások....
A "ggggggg" igazi kérdés? Mint amikor a 4'33" siket csönd volt a zenei feladvány? Vagy technikai hiba? Vagy esetleg is-is? Ezekben a napokban minden megeshet :-)
Nálam is eggyel kevesebbet mutat. Lehet, hogy itt is kiesik az okt.15-i kérdés (Torgyán)? Én aznap priváttal meg tudtam oldani, s eddig azt a pontot is látni véltem magamnál, de most eggyel kevesebb van.
Ha a most látható összesítés végleges, akkor sajnos nem vettétek figyelembe 5907 sz. bejegyzésemet. A MET saját hivatalos statisztikája szerint 49 alkalommal játszották A víg özvegyet és ugyanennyi = 49 estén játszották Liszt II. Magyar rapszódiáját. Utóbbit magam számoltam össze, megfelelő keresés mellett nem túl hosszú idő alatt, de hajszálpontosan. A 49 dátumot nem írtam fel, az kicsit sok lett volna, de pótolható...Mivel utóbbi művet egyszer ugyanazon az estén megismételték, a Liszt-művet legalább eggyel többször, ötvenszer játszották vagyis a legtöbbször. Mindezt privátban még vasárnap megírtam -zétá-nak azaz már akkor megvolt A víg özvegy is azaz nem csak utólag írom.
Összeszámoltam: Liszt II. Magyar rapszódiáját éppen annyiszor adták elő a MET-ben mint Lehár A víg özvegyét: 49:49 vagyis döntetlen! Ami kicsit eldöntheti a meccset a Liszt-darab javára, az az, hogy legalább egyszer megismételték egyazon koncerten = akkor már 50:49 a Liszt-darab javára :-)
Kedves -zeta-, beszamitod az okt. 15-ei (Torgyan J.) kerdest a havi eredmenyekbe? Azert kerdezem, mert -dni-azt irta a masik forumban (3787), hogy az aznapi zene (Csajkovszkij) a technikai atallas-csuszas miatt nem "jatszik" a ho vegi pontertekelesnel. O (eddig) nem is osszesitett, te mar igen. Az en "szamlalom" viszont nem ugrott egyet a bekuldott Torgyan J. utan. Koszonom, ED
Szerintem a maga korában, de zenetörténeti szerepét illetően is, különösen pedig a magyar zenében betöltött szerepének tükrében legalábbis jelentős Esterházy Pál zeneszerzői működése.
Csatlakozom én is : a források mindenhol hivatkoznak nemesi galántai származására, amely előnévvel viseltetik. És jelentős komponista is volt az egyéb állami és közéletben betöltött tisztségei mellett.
Arra számítottam, hogy a hétvégén az egészet le tudjuk zongorázni. A technikai része ment is, de támadt olyan adminisztratív akadály, amit csak munkanap lehet intézni. Addig nyugodtan írjatok
Nem -zéta- helyett írok be, hanem mert ugyanezzel a dologgal találkoztam keresés közben. A Chi soffre, sperinek külön wiki-szócikke van, nekem is megvolt elég hamar.Érdekessége, hogy szövegét Rospigliosi bíboros, a későbbi IX. Kelemen pápa írta. El kellett vetnem ezt az opciót, nemcsak azért, mert 10 évvel későbbi keltezésű (1637) mint a Monteverdi-darab, hanem azért is, mert -a kérdésben foglalt információval ellentétben-nem veszett el. A fent belinkelt szócikk szerint: "The surviving score is a revised version dating from 1639." azaz "a fennmaradt kotta 1639-ből származó átdolgozott változat." Ha nem marad fenn, a zenetörténet aligha tartaná nyilván. Monteverdinek még az elveszett operáit is nyilvántartják :-)
Nem Wikipedia (bár ott is van hasonló): Brockhaus-Riemann II. kötet 483. és 505. old., Marazzolinál és Mazzocchinál is őket (társszerzők voltak) jelölik meg egyértelműen az első vígoperák szerzőjének. (Az első eszerint a Che soffre, speri volt, igaz, 1639-ben mutatták be.)
köszönöm türelmeteket az elveszett, de legelső vígopera ügyében.
A múlt hét óta bogarászom az esszéiteket és próbálok utánajárni a bennük leírtaknak.
A probléma (amit persze sejteni lehetett) magva, hogy számos megbízható forrás más tart legelsőnek, sőt már abban sincs egyetértés, mit nevezünk vígoperának.
Kibogarásztam az eredetileg gondolt válasz (Monteverdi:La finta pazza Licori 1627) előtti műveket, de végül is nem győzettem meg, hogy a korábbi alkotások kimerítik a vígopera kritériumait, ezért végül maradtam az eredeti választásnál.
Nagyon tanulságos volt, köszönöm a kutatásba belefektetett engergiákat...
A tegnapi Monteverdi-opera, La finta pazza Licori a leírás szerint arról szól. hogy "Licori eleinte férfinak, majd nőnek álcázza magát, majd őrültnek színleli magát, mindezt egy olyan stratégia részeként, amellyel elnyeri kedvese, Aminta szívét." (Forrás: wiki) Gratulálok annak, aki helyesen tippel arra, Licori vajon férfi vagy nő ...ami itt tkp. mindegy is.
A zeneszerző Mozart előtt tiszteleg zenekari szvitjében, a Don Giovanni bemutatójának századik évfordulójára írt művében.
Amazon.com
Tchaikovsky's Fourth Suite has the subtitleMozartiana, as all of its movements are based on music by Mozart, who was also Tchaikovsky's favorite composer. „
Sajnos a Tell Vilmos miskolci, koncertszerű előadása elkerülte figyelmemet, így ezt a kérdést, bár sok jó válasz érkezett, törölnünk kell. Elnézést érte...:-(
A Fra Diavolo azért nem jó válasz, mert Ilosfalvy Róbert azutolsó előtti előadáson énekelte a címszerepet (1962. június 6.)
Az utolsó előadáson (1962. június 23.)Mátray Ferenc alakította a rablóvezért.
Úgy tűnik, a Tell Vilmos 2005-ös miskolci egyszeri koncertszerű-előadásának ténye volt mérvadó szempont a döntésnél - talán éppen a hangversenyforma volta miatt nem került figyelembe véve.
A Tell Vilmosra én is gondoltam, de én is hamar megtaláltam a 2005-ös honi előadást, ellenben utóbb ráleltem a Fra Diavolora, ami biztos, hogy az 1959-es bemutató óta nem szerepelt Mo-n, s Ilosfalvy Róbert volt a tenor főszereplő. Azt nem tudom, hogy az utolsó előadás pontosan mikor volt (elég sikeres szériát futott), s akkor kik énekeltek, s tény, hogy Palcsó Sándor is szerepelt benne, de magam jobb híján ezt írtam be, gondolva arra is, hogy ez sem az a par excellence nagyon ismert opera, de azért elég ismert. (Pl. a Wikipédia -sokszor méltán kritizált - szövege szerint a 19.sz. egyik legismertebb francia vígoperája.) Talán célszerű lenne fölülvizsgálni a döntést, esertleg törölni a kérdést, de az valószínűnek látszik, hogy a Tell Vilmos nem helyes válasz.
A Brankovics Györgyöt Magyarországon később a Thália Színházban is láthattuk a Kolozsvári Magyar Opera vendégjátéka alkalmából....
A Tell Vilmost is láthattuk később: Miskolcon, Bartók + operafesztivál, 2005 (koncertszerű előadás volt, neves magyar és külföldi vendégművészek felléptével)
Vartok mindenkit a szamitogep ele ... de csak heti 5x5 percre? Eleg gyakran n e m eleg annyi ido ;-) mi is koszonjuk a szorakoz(tat)asunkra es muvelodesunkre szant idotoket!
A számítógépes sorsolás nyertese Búbánat Játékostársunk, gratulálunk.
Ahogy szoktuk (meg jeleztem is előre), most augusztusi nyári szünetet tartunk. Mindenkinek köszönöm az egész évi aktivitását, jó pihenést kívánunk, szeptember 1-én, kedden délben várunk mindenkit a számítógép elé...:-)
Nagyon izgalmas, vajon ki melyik "lányt" nem találta el :-) nekem Selica rögtön megvolt, pedig ő a nehezebb "eset", de olvastam korábban. Itt-ott viszont az áll, hogy Lakmé elfogyasztja/megissza (és nem belélegzi) az általa készített mérget. Másrészről, miután két forrás is ezt írja "beszívja" és nem találtam harmadik ...khm... füvezőt, Lakmé mellett döntöttem.
PS Méregtanból sokat fejlődhettünk tegnap óta ... amúgy féltve őrzök egy halálfejes "gift"-"poison" feliratú üvegcsét, ami egykor egy Lucrezia Borgia-produkció kelléke volt ... talán nem szorul magyarázatra, hogy mire kellett az előadáson :-)
A tegnapi kérdéshez: az idén 93 éves Luigi Alva többször is énekelt Budapesten. A képen egyik leghíresebb szerepében mint A sevillai borbély Almaviva grófja látható, 1979-ben.
