vissza a cimoldalra
2022-10-07
részletes keresés    Café Momus on Facebook
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Kiemelt fórumaink
Mi újság a Magyar Állami Operaházban? (63768)
Nemzeti Hangversenyterem - és más helyszínek (5706)
Opernglas, avagy operai távcső... (21517)
Hozzászólások a Momus írásaihoz (7737)
A komolyzene jelene és jövője Magyarországon (2408)
Digitális kerekasztal (129)
Kedvenc felvételek (703)
Milyen zenét hallgatsz most? (25127)
Kedvenc előadók (2933)
Társművészetek (2575)
Momus társalgó (6406)
Haladjunk tovább... (237)
Élő közvetítések - HAANDEL emléktopik (8723)

Olvasói levelek (11891)
A csapos közbeszól (99)
Legfrissebb fórumaink
Kimernya? (4605)
Mi újság a Szegedi Nemzeti Színházban? (3275)
Operett a magyar rádióban (1949-től napjainkig) (5222)
Operett, mint színpadi műfaj (5231)
Momus-játék (6321)
Lisztről emelkedetten (1174)
Verdi-felvételek (635)
Ilosfalvy Róbert (1006)
Szkrjabin (551)
A díjakról általában (1170)
Rost Andrea (2127)
Miklósa Erika (1288)
Pantheon (3147)
Házy Erzsébet művészete és pályája (5396)
Erkel Színház (11301)
Kedvenc magyar operaelőadók (1248)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43
számlaszám:
11711003 20016193

apróhirdetés feladása:

Fórum - Kedvenc felvételek (Momo, 2005-06-09 20:35:11)

- lemezek, filmek, vélemények -
   
702   takatsa 2022-10-03 17:48:39

Elkészült a következő magyar nyelvű feliratom, innen töltheti le minden érdeklődő Ligeti György Le Grand Macabre c. operájának teljes verzióját 3 hétig, magyar felirattal. (Lejátszás a szokott módon, Vlc videoplayerrel, a magyar felirat automatikusan indul, de választható angol, francia, német és orosz felirat is.)
Ez egy élő felvétel a barcelonai  Grand Teatre del Liceu 2011-es előadásáról. A szereplők: Chris Merritt (Piet the Pot), Inés Moraleda (Amando), Ana Puche (Amanda), Werner Van Mechelen (Nekrotzar), Frode Olsen (Astradamors) és Barbara Hannigan (Venus / Gepopo). A karmester Michael Boder, rendezte Àlex Ollé és Valentina Carrasco. Ez egy fantasztikus előadás, nagyszerű modern rendezéssel, lenyűgöző díszlettel és vizuális effektusokkal, minőségi énekes gárdával, akik közül külön kiemelném Barbara Hannigant, aki a XXI. századi zenei életnek egy egészen különleges és zseniális képviselője, nemcsak nagyszerű, és minden zenei stílusban  otthonos énekes, akinek a színészi teljesítménye is lebilincselő, hanem elsőrangú karmester is. A youtube-on nagyon-nagyon sok felvétele megtalálható, amelyek közül talán legemlékezetesebb Gershwin adaptációja, Poulenc la Voix humaine operájának előadása, amelynek egyszemélyben énekese és karmestere, vagy Mozart Requiemjének vezénylése. Aki régebben letöltötte tőlem Benjamin Written on Skin c. operáját, abban is megcsodálhatta Barbara Hannigan alakítását.
A Le grand macabre Ligeti egyetlen operája, amelyet a szerző 1974-1977 között írt, Michel de Ghelderode belga avantgárd író drámája alapján. A művet 1978. április 12-én, a Stockholmi Királyi Operaházban mutatták be először, svéd nyelven, majd angol, francia, olasz és dán nyelven Európa számos helyén bemutatták, a magyarországi premierre 20 évvel később, 1998-ban, a Thália színházban került sor. Az eredeti operát Ligeti 1997-ben, a salzburgi bemutatóra, jelentősen átdolgozta, ezt az új változatot játsszák napjainkban is. Magyarországon legutóbb 2017 május 26-án, az Erkel Színházban, német nyelven, koncertszerű előadásban láthattuk a darabot.
Ez az opera egy abszurd és groteszk misztériumjáték, amelynek a története viszonylag egyszerű. A Halál megérkezik Breughellandba, egy képzeletbeli országba, hogy a velejéig romlott és javíthatatlan emberiséget, éjfélkor véglegesen elpusztítsa. Találkozik a részeges Piettel, és őt lovaként használva folytatja útját a városba. Útközben találkozik a csillagásszal, akinek megöli szadista és szexmániákus feleségét. De a városba, a hercegi palotába érve, maga a Halál is kísértésbe esik, és annyira lerészegedik, hogy elszalasztja az éjfélt, így elmarad az emberiség végső pusztulása. Bár mindenki azt hiszi, hogy meghalt, lassan-lassan rájön, hogy életben maradt, ki-ki ott folytathat mindent, ahol abbahagyta. De a végső konklúzió mégsem ez, hiszen a fináléban felcsillan egy halvány reménysugár, talán nemcsak lehetne, hanem lehet is másképp élni, ezt énekli a szerelmespár, fokozatosan kiegészülve az opera többi szereplőjével. Ezt a reménységet, ezt az icipici katarzist vihetjük magunkkal, arra gondolva, hogy ez az opera most sokkal aktuálisabb, mint 1978-ban volt, hiszen fenyegető közelségbe került a saját kis apokalipszisünk, amely rákényszerít minket arra, hogy életen-halálon gondolkozzunk.
Ligeti György anti-operának nevezte a művét, de azt hiszem nem volt igaza, mert ez egy anti-antiopera, visszatérés az opera eredetéhez,  a mozdulatok, a kimondott szó, az emberi hang, a zörejek, a káosz és a megvalósuló rend ősforrásához, ahhoz a pillanathoz, amikor az Isten saját képmására teremtett ember, az elmúlt idők öröméből-könnyéből, kincseiből és szemétjéből, jó és gonosz tetteiből,  tehát abból a katyvaszból, iszamos-zavaros hordalékból amely körülvesz minket, egy új világot épít: az éjszakából új reggel születik.
Aki nem ismeri ezt az operát, az nagyon meg fog lepődni, de annak is meglepetés lesz, aki azt hiszi, hogy ismeri, mert ez a barcelonai felvétel igazi releváció, ezt mindenkinek látnia, hallania kell. Szánjunk rá két órát az életünkből, és ne álljunk fel 10 perc után, hanem hagyjuk, hogy átjárjon és hatalmába kerítsen minket ez a nagyszerű zene, amelyben Ligeti tükröt tart elénk: nézzétek, ilyenek vagytok, ilyen ocsmányok és ilyen szépek. És azután csendesen örüljünk annak, hogy Bartók és Kurtág mellett Ligeti is egy ilyen nagyszerű operával ajándékozta meg a világot és ajándékozott meg minket.

701   macskás • előzmény700 2022-10-03 09:02:35

Igen :)

700   Heiner Lajos 2022-10-02 21:00:51

Hétszáz, nyaú.

 

699   takatsa 2022-10-02 19:54:18

Hamarosan...

698   ladislav kozlok • előzmény697 2022-09-26 11:14:52

A kulonbség  a két Domingo kozott - a 35 éves elszántsága, entuziazmusa  és a 60  éves  élettapasztalata. / kb. mint a szexben / 

697   ladislav kozlok • előzmény696 2022-09-17 18:29:20

Megtaláltam az egész eloadást, nézem és hallgatom.  

696   ladislav kozlok • előzmény695 2022-09-17 18:17:28

Meghallgattam a Tubuson, sajnos csak részleteket.

695   Klára • előzmény693 2022-09-17 17:05:15

Kedves Laci, köszönöm a tippet, meg fogom hallgatni, biztosan nagyon jó lesz és tetszeni fog. De mivel Takatsa fórumtárs figyelemre méltó ajánlata a Scala 2001 előadásra szólt, azt néztem, hallgattam meg! Te megnézted a 2001 Scala felvételt?

694   Heiner Lajos • előzmény693 2022-09-17 16:57:09

Számomra ez a felvétel az etalon. Márta jópár éve írt egy hosszú cikket, összevetette Domingo Otello-felvételeit.

Mártával szinte mindig egyetértek. Egy dologban nem. Szerinte a XX. században a legnagyobb Otellot Carlos Kleiber dirigálta. Szerintem Panizza.

693   ladislav kozlok • előzmény692 2022-09-17 16:25:38

Klárikám, hallgasd meg a 1976 felvételt  a Tubuson. Érdekes lesz osszehasonlítani a 2001 felvétellel. / Scala di Milano, Kleiber, Domingo, Freni Cappuccilli. /

692   Klára • előzmény688 2022-09-14 16:43:54

Folytatás

A Scala Otello előadásának felvétele 2001-ben készült, az akkori technikai feltételeknek megfelelő minőségű, a high-tech kedvelőinek talán nem elég jó, ez legyen az ő problémájuk! Domingo a Scala előadás idején 60 éves, de énekesként gyakorlatilag még kortalan, bármit elhiszünk neki! Különben sem jó Otellót túl fiatalon énekelni. Nem csak érett hang és vivőerő kell hozzá, hanem bizonyos tapasztalat is, nem csak énekesként, hanem úgy általában is. Az alakítása csúcs!  Nincsenek szavak, meg kell nézni! A covid alatti MET közvetítések jóvoltából szinte minden szerepében láthattuk, nincs ehhez fogható! A „Dio mi potevi” ária így ritkán hallható!  Briliáns rendezői megoldás, és a szereppel való tökéletes azonosulás, hogy az áriát térdelve, majd szinte a földre rogyva a ruhatartó  állványon található pompás vért és köpeny mellett énekli el, melyben az első felvonásban győztes hadvezérként színre lépett! Ahogyan a kétszíntes színpad is – fent Jago tereli Cassio szavait és gesztusait a számára megfelelő irányba, miközben Otello az alsó színten őrjöng, minden szava, minden rezdülése tökéletesen érvényesül! 

Desdemona szerepében  Frittoli is nagyon jó, a férje iránt érzett szerelem, a naiv  jószándék – ahogy folyamatosan  Cassio érdekében esdekel - és a drámai erő egyaránt megjelenik szerepformálásában. A velencei küldöttség megérkezésének jelenetében hangjának vivőerejét is bemutatja.  A 4. felv.. Fűzfadal és Ave  Maria képességeinek további oldalaival ismertet meg. A finálé két egyenrangú művész csodás jelenete.

Nucci nem elég erélyes, még a minden Jago által világgá ordított Credo is a töprengő ember meg-megszakított gondolatainak megfogalmazása, csak az utolsó mondatnál emeli fel a hangját. Inkább olyan lopakodó, csendes cselszövő - lassú víz partot mos típus, aki a tomboló Otello látványát csendes  mosollyal kíséri.   A velencei küldöttség megérkezése, Cassio kinevezése Otello helyére nagy csalódás Jagonak, egy egyúttal jó alkalom a cselszövés folytatására, de Otellóból féktelen dühöt vált ki, az őrjöngéssel párosult féltékenység megjelenítése prózai színpadon is megérdemelt sikert aratna. A jelenet zenei megvalósítása és a nagyszámú szereplő mozgatása a rendezőt is megdolgoztatja, Muti remekül fogja a kiváló zekekart és kórust, ami ilyen zenével és annyi emberrel nem kis feladat!

Érdekes, hogy a londoni előadás egyes helyeken mennyire eltérő rendezői felfogást valósít meg, és ettől akár Otello, akár Jago egészen másként jelenik meg, de megfogadtam, hogy nem állítok fel párhuzamokat. (a londonit csak ez után nézem meg, de mint írtam, azt nagyon jól ismerem, akaratlanul is bevillannak az emlékképek.) Csak megtekintésre tudom ajánlani!

691   takatsa • előzmény690 2022-09-11 15:13:31

Én saját szakmámban azt tapasztaltam, hogy az ember annál bátrabb, minél kevesebbet tud. Lehet, hogy ez a rendezőkre is igaz.

690   Klára • előzmény689 2022-09-11 15:07:08

Otelló létezését a dráma illetve az opera első pillanatától meghatározza a léte, a származása, ami még a győzelmes hadvezért is nyomasztja. Hiszen Verdi egyik legcsodálatosabb szerelmi kettőse is arról szól, hogyan, milyen módon ébrednek érzelmek Desdemonában Otelló iránt, és viszont! Mivel Otelló katona, aki a csatamezőn a tiszta helyzetekhez szokott - győztes illetve vesztes felek állnak szemben egymással - nincs tisztában a különféle cselszövések módjával, rejtelmeivel, ezért esik oly könnyen a cselszövés áldozatául.

Nekem egy bizonyos határig a modernizált müncheni Otelló is tetszett, Anja Harteros és Kaufmann alakítása, éneke csodálatos volt, Kirill Petrenko a zenei feladatot csodálatosan oldotta meg.  A rendezés, az egyetlen szobára redukált cselekmény (?) csak azt veszi el, amitől Otello az aki, és az operában az történik, ami történik! Lehet, hogy a rendezőnek kissé el kellett volna mélyednie Shakespeare örökérvényű drámájában is!

689   takatsa • előzmény688 2022-09-11 13:14:48

Kedves Klára, köszönöm a hozzászólásodat. A feketére mázolás érdekes kérdés. Egy biztos: ahogyan a Pillangókisasszonyban lényegi momentum az, hogy Cso-cso-szán japán és Pinkerton amerikai, és a tragédia alapja az a szakadéknyi kulturális-világnézeti különbség amely ebből adódik, ugyanígy az, hogy Otello "mór", és mindaz a tény ami származásából fakad, szintén a dráma egyik meghatározó mozgatórúgója. Ha ezt a tényt egy rendező nem veszi figyelembe, azzal nagymértékben redukálja és sérti a dráma szerkezetét és egy "szokványos" féltékenységi drámára silányítja Shakespeare és Verdi, ennél sokkal többről szóló  remekművét.

688   Klára • előzmény687 2022-09-11 11:43:50

Kedves Takatsa! Köszönet és köszönet mint mindig! A két "minta-részlet" csodálatos! Én a ROH Otelló előadást a Mezzo tv és a beszerezhető DVD jóvoltából töviről hegyire ismerem és fantasztikusnak tartom, Kaufmann addigi pályájának csücspontja, méltó partnerekkel és  Antonio Pappano jóvoltából kiváló énekkar és zenekar közreműködésével. Tudom, nem mindenki osztja ezt a véleményt - szíve joga. Érdekesség, hogy a londoni bemutató után az előadás rendezője és persze Kaufmann is több kritikát kapott, mert nem volt feketére maszkírozva, és sokan ebben a hitelesség hiányát vélték felfedezni. Egyéb kifogás nem jutott eszükbe?

A 2001-es Scala változat előttem ismeretlen, de valószínűleg az is remek. Domingoval kapcsolatban egy apró, de érdekes momentum: sokak szerint nem voltak magas hangjai, konkrétan nem volt meg az a bizonyos "magas C"-je. Nos, Birgit Nilsson önéletírásában sokszor szerepel Domingo neve, a közös fellépések kapcsán és a pályatársi megbecsülés okán is. Nilsson kitért erre a kritikára, és állította, hogy Domingonak megvolt a magas C-je. Én Nilsson-nak hiszek! De aki benevez ennek a felvételnek a megtekintésére, személyesen is meggyőződhet sok mindenről! 

 

687   takatsa 2022-09-10 10:01:34

Most pedig következzen Verdi Otello című operája. Két csodálatos felvételt hoztam, magyar felirattal.  Az egyik a ROH 2017-es előadása, itt láttok egy kis részletet belőle, a másik pedig a Scala 2001-es előadása, ebből itt van egy részlet, hátha kedvet kaptok a teljes videók letöltésére.

Az Aida 1871-ben, és a Requiem 1874-ben történt bemutatása után Verdi  "nyugdíjba ment", és nagyon sokáig az volt a szilárd elhatározása, hogy ez a két alkotás lesz élete két utolsó műve. A zenei világ és a közönség is lassan beletörődött, hogy az idős mester pályafutása véget ért, egyedül kiadója, Giulio Ricordi próbálta szívós buzgalommal Verdit új opera írására ösztökélni. Ricordi társra talált az ifjú Boitóban, és hamarosan meglelték a témát is, Shakespeare Otelló c. drámáját, amellyel sikerült felkelteniük Verdi figyelmét. Boito elkészítette a tervezett opera librettóját, majd 1879-ben ismertették tervüket Verdivel. Két év telt el addig, amíg Verdi rábólintott Ricordiék tervére, majd egy csaknem 6 évig tartó - összeveszésekkel -kibékülésekkel tarkított -huzavona kezdődött. Több alkalommal úgy nézett ki, hogy semmi sem lesz a tervezett operából, de végül - Verdi 74 éves korára - elkészült az Otello, és 1887 február 5-én, nagy sikerrel mutatták be a Scalában. 1887, jegyezzük meg a dátumot, a Parsifált 1882-ben mutatták be, és Wagner már 4 éve meghalt. Vajon az öreg Verdi tudott-e még valami újat mondani, tudott-e az életművéhez és az egyetemes zeneművészethez valamit is hozzátenni? Aki csak egyszer is látta-hallotta ezt az operát, az tudja erre a kérdésre a határozott és egyértelmű választ, mert az Otello, Verdi művészetének csúcspontja, és az operairodalom egyik legnagyszerűbb, a maga nemében felülmúlhatatlan alkotása. Verdin kívül kellett ehhez a Shakespeare dráma, kellett Boito minőségi librettója, és kellett Ricordi szívós makacssága, aki "kitaposta" a művet Verdiből. 

Az Otello sokkal több egy szerelmi-féltékenységi drámánál, az Otellóba, mint Desdemona selyemkendőjébe, bele van szőve az emberlét minden nagysága és kicsinysége, minden öröme és bánata, minden szeretete és gyűlölete, az ember élete-halála, üdvözülése-elkárhozása. Otello hozzánk is szól, és üzenete ma is aktuális, megmutatja, hogy mennyire sérülékenyek vagyunk, milyen szakadékok nyílnak közöttünk neveltetésünkből, világnézetünkből, kulturális örökségünkből, korunkból, nemünkből, bőrünk színéből, és még ki tudja miből fakadóan, mennyire könnyű áttörni lelkünk tojáshéj burkolatát, és milyen könnyű manipulálni, cukkolni, hergelni, bármilyen bűnre rávenni, embervoltából kivetkőztetni bárkit. Otello nem egy fekete dúvad, hanem egy érző emberi lény, aki diadalmas hősként is sérülékeny, hiszen lelkében hordozza gyermekkorát, a rabszolgalétet, a megalázottságot, a gyanakvást, amihez társul az öregedő férfi félelme, bizonytalansága és kicsinyhitűsége. Verdi mérhetetlen empátiával formázza meg Otellót, egy olyan hőst, akit gyilkosságában, bukásában sem gyűlölünk, hanem szánunk. Szánjuk, mert bukása ember-létéből fakad, bukásának okát ismerjük, tudjuk és átéljük: Otelló mi vagyunk.

Két videót osztok meg veletek. Elsőként a Covent Garden 2017-es felvételét (Kaufmann, Agresta, Vratogna, Pappano). Ez a Pappano vezényelte előadás közel van a tökéleteshez, mind a zenei, mind a technikai színvonal tekintetében. A rendezés is korrekt, Kaufmann, korunk legjobb Otellója, csúcsformában énekel, méltó párja Desdemonaként Maria Adresta, és  a Jagót alakító Marco Vratogna színészi játéka is lenyűgöző. Szóval ez egy nagyszerű felvétel, aki nem látta, az mindenképpen nézze meg, aki pedig már látta, annak itt az alkalom az újbóli megtekintésre.
Ha Otello, akkor Domingo, hiszen az Otello Domingo emblematikus szerepe volt, hosszú évtizedekig. Ezt tanúsítja a számtalan Otello felvétel is, amely vele készült. Én is Domingoval láttam először az Otellót, az 1986-os, híres Zeffirelli féle filmen, ahol Katia Ricciarellivel és Justino Diazzal énekelt, (Scala, Lorin Maazel). Ez a filmélmény máig bennem él, azért nem ezt mutatom most be, mert egyrészt hiányzik belőle az opera egyik legszebb jelenete, a Fűzfadal, másrészt az 1986-os felvételnél van sokkal jobb, a Scala Muti által vezényelt, 2001-es felvétele, amelyben Domingo partnere Barbara Frittoli és Leo Nucci. Köztudott, hogy az Otello, olyan magas hangokat igénylő tenor szerep, amely Domingónak mindig nehézséget okozott, ezért felvételei többségében, így a Covent Garden, vagy a számtalan MET produkccióban is, Domingo  több áriát alacsonyabb fekvésbe transzponáltan adott elő.  De 2001-ben eljött az igazság pillanata, mert a Scala ragaszkodott a kottában leírtakhoz. És megszületett a csoda, a 60 éves Domingo elénekelte nemcsak élete legjobb, hanem talán minden idők legjobb Otellóját, a magas hangokkal és az öregedéssel küszködve, megrendítően hiteles játékkal, eggyé válva szerepével.

Aki kiváncsi erre a két videóra (teljes, jó minőségű felvételek magyar, angol, német, francia, spanyol és olasz feliarattal) az a videók letöltési linkjeit 3 hétig privátban kérheti tőlem, vagy ha nem regisztrált, akkor az email címemen..

686   takatsa • előzmény685 2022-08-24 12:31:28

Kedves Klára, azt írod, hogy "Számomra külön öröm a vadonatúj, alig ismert művek megismerése!". Ez pontosan így van. Az élet egyik fontos jellemzője a folytonos megújulás. Azt, hogy az opera nem halott műfaj, éppen az új és új operák sora bizonyítja. Mindenkit ösztönzök arra, hogy lépjen ki a saját kis komfortzónájából, és ne csak a fejében-szívében elraktározott szűk repertoárt nézze és hallgassa újra és újra, hanem nézzen körül a világban és keresse, találja meg és örüljön a szeme előtt megszülető újnak. Mert ma is élnek közöttünk zeneszerzők, akiket hajt a teremtés, az alkotás vágya és kényszere, és nekünk, mint emberi közegnek, közönségnek ezt az alkotó vágyat támogatnunk, inspirálnunk és katalizálnunk kell az érdeklődésünkkel, a lelkesedésünkkel, a várakozásunkkal, a kiváncsiságunkkal és  örömünkkel. Én a magam szerény eszközeivel ezzel próbálom támogatni a kortárs operát, hogy közétek hozom, és magyar felirattal látom el Adams, Ades, Benjamin, Heggie, Hersant, Kurtág oprafelvételeit, vagy mint most, legfrissebként Wim Henderickx The Convert (A megtérő) c. operáját.

685   Klára • előzmény684 2022-08-24 10:50:06

Kedves T! Az én "ingerküszöbömet" elérte a Britten, az 1984-es változat nagyon jó benyomást tett rám, de nem volt időm megfogalmazni szerény véleményemet.  Érdekes volt felfedezni,  hogy Erzsébet (félreértések elkerülése céljából I. Erzsébet) angol királynőről  is megírtak már mindent, és mindennek az ellenkezőjét, de a téma szemlátomást kimeríthetetlen! Az opera  cselekménye alapján nem csodálkozom az opera kedvezőtlen fogadtatásán!  Nyilván egy hősiesebb, és sokkal pozitívabb valamit vártak! Nem csak az éppen hivatalba lépő fiatal királynő minél kedvezőbb megítélésének elősegítése céljából, de az angol közvéleményben még élénken élt  VIII. Edward és Mrs Simpson botrányos ügye! Aminek aktualitását ébren tartotta, hogy VI. György és lánya, Erzsébet is ennek következtében kerülhetett trónra!

Az énekesek előttem ismeretlenek, de az Erzsébet királynőt alakító művésznő szép hangon énekel, és színészileg is kedvező alakítást nyújt. A többiek is jó hangok. Nekem tetszett a konvencionális rendezés - lehet, hogy kissé maradi vagyok, de én egy operaelőadást élvezni akarok. A színpadképet, a díszleteket és a megfelelő módon felöltöztetett szereplőket! Az sem árt, ha a cselekményt követni tudom! Nem tesz boldoggá, ha utólag, valamely vájtfülű és sasszemmű kritikus tollából fakadt méltatás (ha és nem leszólás) másodszori elolvasása alaőján értem meg, mit is láttam napokkal előbb! E követelmények ez az előadás megfelelt!  A 2013-as előadás még várakozik,  több általad felkínált változat esetén mindig kihagyok pár napot a kettő között.

Letöltöttem a The Convert-et is. Ismét meg kellett állapítanom, hogy rendkívüli mértékben naprakész vagy a világ operaházi eseményeiben, hiszen ennek a darabnak a bemutatója szinte tegnapelőtt volt! Számomra külön öröm a vadonatúj, alig ismert művek megismerése! Szívesen hallgatok vissza már ismert operákat különböző felvételekről, érdekes összehasonlításra adódik lehetőség, de egy új valami megismerése is öröm!

684   takatsa 2022-08-23 18:18:40

Úgy látom, hogy csak keveseknél érte el az ingerküszöböt Britten Gloriana c. operája. No, de sebaj, lépjünk tovább. Újabb meglepetésem a The Convert (A megtérő), egy vadonatúj, belga opera,  amelynek a szerzője Wim Henderickx, és bemutatója Antwerpenben volt, 2022. május 10-én. Itt van egy 23 perces kedvcsináló a 2 óra 30 perces operából, és akinek felkeltette az érdeklődését, annak küldöm a teljes opera letöltési linkjét.

Wim Henderickxről én még sohasem hallottam, 1962-ben született belga zeneszerző, zenekari darabok mellett két kamaraoperát is írt. Zenéjében érződik Messiaen, Xenakis, Stravinsky, Ligeti és Bartók hatása, de a nyugati zenét indiai és az afrikai elemekkel ötvözve alakította ki sajátos egyedi stílusát.  Stephan Hertmans belga író 2016-ban írta a De bekeerlinge c. nagysikerű regényét, a könyv kb. 3 éve került szinte véletlenül Henderickx kezébe, és már az első sorok elolvasása után rájött, hogy végre megtalálta az évek óta tervezett operájának történetét. A regény angol nyelvű kiadásából Krystian Lada, lengyel drámaíró készítette el az opera librettóját. Henderickx az operán több mint 2 évig dolgozott. 

Ez egy valódi "nagyopera", hosszát, tartalmát és zenei megvalósítását tekintve is. A történet a XI. században játszódik. Egy keresztény, francia lány beleszeret egy zsidó fiúba, megszökik otthonról, és áttér a zsidó hitre. Életük szinte folyamatos menekülésben telik. A lányt először  szülei keresik halálra, majd megindul az első keresztes hadjárat, a keresztesek felégetik azt a zsidó falut, ahol védelemre találtak, megölik a lány férjét, elrabolják két nagyobb gyermekét. Az asszony kisbabájával bolyong, a gyermekeit keresve, Jeruzsálembe akar eljutni, útközben elveszíti legkisebb gyermekét is, megerőszakolják, végül sorsába beletörődve újra férjhez megy és tompa fásultságban tölti napjait, majd amikor megtudja, hogy két gyermeke életben van, szüleinél élnek a messzi Franciaországban, mindent hátrahagyva újra útrakerekedik, de a keresztesek elkapják, boszorkányként csaknem megégetik, végül teljesen megtébolyodva bolyong a kis falu romjai között, keresve-siratva halott férjét, eltűnt-meghalt gyermekeit. A történet végülis időtlen, ezer év alatt aktualitásából semmit sem veszített.  Az opera 15. percében, az apa szájából elhangzott kérdést ma is feltehetjük: Zsidók, muszlimok, keresztények, miért nem élhetünk békében egymás mellett?

Az operát Op De Beeck rendezte, aki Belgium egyik leghíresebb képzőművésze.  Így nem csak rendezte az operát, hanem saját maga tervezte a jelmezeket, díszleteket és festette a 15 hátteret, amely előtt játszódik az opera, nélkülözve minden modern és divatos vetítést vagy egyéb vizuális effektet. A díszletek között felbukkanó XX. századi használati tárgyak a történet időtlenségét hangsúlyozzák. Az operát az antwerpeni  Opera Ballet Vlaanderen adja elő, Koen Kessels vezényletével, Lore Binon főszereplésével.  Lore Binonról itt olvashattok, illetve hallgathattok meg néhány felvételt, a barokktól Schönbergig.

Ez az opera zenéjét, megjelenítését, történetét tekintve is lenyűgöző és drámai alkotás, bizonyítva azt, hogy az opera története nem záródott le a XIX-XX. századdal, hanem az opera ma is meg tud mindenkit szólítani, el tud varázsolni, meg tud ríkatni és fontos mondanivalója van mindnyájunk számára.  Privátban vagy emailben kérhetitek tőlem a teljes operafelvételt, magyar, angol és holland felirattal.

683   takatsa 2022-08-08 17:36:36

Örömmel értesítek mindenkit, aki számontartja kis projektemet, hogy elkészült legújabb magyar nyelvű  opera-feliratom, Britten Gloriana c. operájának 1984-es (English National Opera ; Mark Elder) és 2013-as (ROH; Paul Daniel) felvételéhez. A magyar felirattal ellátott teljes felvételek letöltési linkje augusztus 28-ig kérhető tőlem privát üzenetben, vagy email címemen.

Britten két legismertebb, és máig is legtöbbet játszott operája (Peter Grimes:1945, Bliiy Budd:1951) után népszerűsége csúcsán volt, amikor 1953-ban, II. Erzsébet koronázására, megírta Gloriana c. operáját. Az opera bemutatója a koronázást követő hatodik napon, a Covent Gardenben volt, ahol II. Erzsébeten és a szinte teljes királyi családon kívül, a koronázásra - a világ minden tájáról - meghívott illusztris vendégek is jelen voltak. Így minden adott volt arra, hogy a szerző újabb, fényes diadalt arasson, de ennek éppen az ellenkezője történt: ez az opera lett Britten életének legsúlyosabb (és feltehetően legfájdalmasabb) kudarca. A kudarc akkora volt, hogy néhány előadást követően az opera teljesen eltűnt a süllyesztőben, 10 évig egyáltalán nem játszották, majd 10 évvel később felbukkant egy koncertszerű előadás erejéig, és újabb 20 évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy az Angol Nemzeti Opera előadásában, Mark Elder vezénylésével, Londonban újra előadják. Erről a színre állításról DVD felvétel is készült, és a társulat az Egyesült Államokban, több helyszínen is előadta a művet. Az opera azóta sem vált népszerűvé, csak szórványosan, 5-10 évente adják elő, kiemelésre érdemes a Covent Garden 2013-as felújítása. 

Vajon mi lehet ennek a látványos kudarcnak az oka? Erre könnyű a válasz: a közönség egészen mást kapott, mint amire számított. Egy diadalmas, a koronázáshoz méltó, ünnepi zenét vártak, egy hősi éneket, amely dicsőíti Angliát, a királyságot, és méltó emléket állít az újdonsült királynő híres druszájának, a Spanyol armadán diadalmaskodó és ezzel Angliát a világ urává tevő I. Erzsébetnek. E helyett pedig kaptak egy igencsak zavarbaejtő történetet az öregedő, döntéseit halogató, önmagával és a környezetével vívódó I. Erzsébet és a nála sok évvel fiatalabb unokaöcs, Lord Essex ambivalens kapcsolatáról, amelyet a szűz- és gyemektelen királynő részéről az anyai szeretet és az önmaga által plátóiba kényszerített, elfojtott szerelem, a lord részéről pedig a helyzetet saját, nagyratörő ambícióira kihasználni igyekvés jellemzett. A magánéletről  való lemondás, a beteljesíthetetlen és beteljesületlen szerelem, az öregedés,  frusztráció, gyűlölködés, hatalomvágy, önzés, udvari intrikák megállíthatatlanul sodorják a történetet a tragikus vég felé: lord Essexet halálra ítélik, és Erzsébet az ítélet helybenhagyásával saját sorsát is megpecsételi, ha testben még nem is, de lélekben szerelmével hal, már nem is énekel, csak fél mondatokat, szavakat dünnyög:  "Nincs okom arra, hogy szeressek élni, vagy arra, hogy féljek meghalni." - ezekkel a szavakkal fejeződik be az opera.

Mást várt a közönség, nem ezt. Mást várt az új királynő, mást várt a világ, nem ezt. Akkoriban - ha tényleges hatalma már nem is volt - azért még szent volt a királyság intézménye, szent volt, és éppen egy győztes háború utáni nagyhatalom volt Nagy-Britannia. Az emberek nem ezt várták Brittentől, és nem ezt várták a jövőtől. Mi persze, kései szemlélőként már ismerjük azt a jövőt, amely a fiatal II. Erzsébet előtt állt, ahogyan a királyi család elveszítette minden erkölcsi tartását, és tagjai egymásra sárt dobáló celebekké váltak, ahogyan Nagy-Britannia elveszítette gyarmatbirodalmát, majd az EU-ból is kisodródott, ahogyan devalválódik minden érték, és lassan, de visszatarthatatlanul, mindent elönt a szenny. Mai tudásunkkal már másként látjuk Britten művét, ezt a semmihez sem hasonlítható, csodálatos alkotást, a reneszánsz és a XX. századi zene szintézisét, amely a megrendítő történet ellenére vigasszal tölthet el minket, a szenny árjában még mindig ott áll, elérhető közelségben egy boldog sziget: a zene.

Két felvétel tölthető le tőlem, elsőként és elsősorban az 1984-es felvételt ajánlom, Sarah Walker és  Anthony Rolfe Johnson csodálatos alakításával, Mark Elder vezénylésével.  És van egy újabb felvételem is, a 2013-as ROH felvétel, amelyben - véleményem szerint - a két főszereplő (Susan Bullock és Toby Spence) hang tekintetében nem versenyezhet az 1984-es felvétel előadóival, de a mellékszereplők nagyon jók, a rendezés színpompás és figyelemreméltó, nagyszerű az énekesek színészi teljesítménye, és persze technikailag kiváló, HD minőségű a felvétel.  Így ezt a felvételt is bátran ajánlom a figyelmetekbe.  Kedvcsinálónak nézzetek meg egy-egy kisebb részt az 1984-es és a 2013-as felvételből, a többit pedig magánban kérhetitek a következő három héten.

682   takatsa • előzmény681 2022-08-03 20:28:49

Bingó! Jól sejtettem, hogy megy ez neked minimális információból is. És - legalábbis számomra - ez bizony nagyon nehéz libretto, mondhatnám azt is, hogy nehézkes szöveg (vagy én vagyok hozzá túl nehézkes) , de megér minden kínlódást, a zene annyira csodálatos, azt élvezem Brittenben, hogy annyira változatos a stílusa, mintha nem is egy zeneszerzőről lenne szó, bár én csak ismerkedem Brittennel (mint minden mással is), de ott van pl. a Csavar fordul, egy pszicho-horror kamaraopera, vagy a Billy Budd nagyopera csupa férfiszereplővel, vagy az az édes-bohókás Szentivánéji álom, egy-egy külön világ, óriási zeneszerző, repertoár darabokként kellene játszani a műveit szerte a világban. És aztán ez a Gloriana, most nem akarok írni róla, majd ha készen lesz a felirat, van egy 1984-es felvételem, Mark Elderrel, és egy 2013-as...

681   Orfeo • előzmény680 2022-08-03 16:49:01

Britten írt jó néhány operát, eddig csak annyit írtál róla, hogy igazi ritkaság, ebből nehéz lenne kitalálni. Viszont, ha a librettók nehézségéből indulok ki, mert te nyilván innen közelítesz, akkor a Gloriana lenne a tippem. Az alapmű (Elizabeth and Essex) nehéz olvasmány.

Mindenesetre, én már most megelőlegezem, hogy a feliratod fel fog érni a mű színvonalához!

680   takatsa • előzmény679 2022-08-03 16:13:04

Te még sohasem töltöttél le tőlem semmmit, pedig neked is szívesen adom. És igen, ez egy keveset játszott ritkaság, és fantasztikus zene. Én nagy örömmel fordítgatom, és remélem, lesz néhány ember, akinek örömöt szerzek vele. Te nyilván Brittent is nagyon jól ismered, szóval ez egy találós kérdés neked, amit eddig írtam róla, biztosan kitalálod, melyik Britten operáról lesz szó. Amúgy a Bűvös vadász még néhány napig letölthető, ha érdekel, akkor szívesen küldöm a linket. 

679   Orfeo • előzmény678 2022-08-03 12:30:59

talán még a Britten kedvelőknek is meglepetés lesz

Hűha, már alig várom, nyilván a Britten kedvelők is Általad fogják megismerni az operát. Erős a gyanúm, ha ismerték eddig, maximum csak felületesen, amatőr módon. Nagyon sokat fog segíteni a Te komplex feliratod!

Köszönjük Néked Takatsa fórumtárs!

678   takatsa • előzmény677 2022-08-03 11:03:36

Köszi szépen a "beszámolót", amit megosztottál velünk, örülök, hogy tetszett neked az előadás. Most kis szünet, mert csavargok itt-ott, más projektben, de már érik a következő magyar feliratos opera, egy igazi ritkaság, talán még a Britten kedvelőknek is meglepetés lesz.

677   Klára • előzmény674 2022-08-03 10:54:16

"Fantasztikus, ez az előadás egy új dimenzió." 
"Tiszta élvezet - zene, színrevitel, One Byron - zseniális." 

Mindkét megállapítással azonosulni tudok, valóban fantasztikus előadás volt! Ahogyan tökéletesen egyetértek Kozlok Lacival is!  Mivel a tulajdonképpeni nyitány alatt a pirosruhás pasi (One Byron, aki  önmagában is fantasztikus:kommentál, átrendezi a szinpadot, ha kell, énekel és táncol, mozgatja az egész előadást)  egyenként bemutatja a szereplőket és szerepüket az operában, a cselekmény tehát tökéletesen világos és egyértelmű. A továbbiakban humoros jelenetek között láthatóak az opera egyes részletei. áriák, kettősök, kórusrészletek. Két nagyon jó énekesnő, egy csepp kis Annuska, aki nem mindennapi akrobatikus elemekkel kiegészítve adja elő áriáját, nem mulasztva el, hogy csipkelődő megjegyzéseket tegyen Agathára. Aki nagyon jó megjelenésú, dekoratív, szépen énekel, de megenged magának pár kritikai megjegyzést a mai közönség celeb-kultuszáról. A két hölgy remekül működik együtt is, nagyon jó kettőst énekelnek, a hangjuk tökéletesen összeillik. Günther Groissböck-ről kiderül, hogy nem csak csodásan énekel, de remek beszédhangja van, és nem kevés humorérzéke is, amit remekül kamatoztat.  Ahogyan arról is szót ejtenek, mit érdemelne az a partner, aki elkésik a próbáról, vagy az a néző, aki előadás közben a mobiltelefonjával foglalatoskodik, ahelyett, hogy a munkájukat végző művészeket figyelné! . Kis korrajz, társadalomkrirtika!

Én is csak ajánlani tudom, megéri azt a két és fél órát!

676   Klára • előzmény675 2022-08-03 10:38:06

Igazad van, Lacikám! Én elfogadtam Takatsa ajánlatát, és Neked is szót fogadtam. Az eszementeket és is utálom, de ez nem eszement, ez egy szenzációs előadás volt, nagyon jó zenekarral, karmesterrel és szereplőkkel! És jó a magyar szöveg is!

675   ladislav kozlok • előzmény674 2022-07-17 12:49:09

Kedves Takatsa, nagyon jo választás. Én a  Operavision már  láttam, hallottam. A feliratod biztos jo lehet, mindenkinek ajánlom. Ahogy oregszem, tetszenek a modern dolgok, fiatal koromban nagyon konzervativ voltam./ az eszementeket még mindig utálom./  

674   takatsa 2022-07-17 11:21:15

"Fantasztikus, ez az előadás egy új dimenzió." 
"Tiszta élvezet - zene, színrevitel, One Byron - zseniális." 
"Életem egyik legjobb operaestje Amszterdamban múlt szombaton. A rendezés, a zenekar, az énekesek, a kórus, a karmester tökéletes. Sebrennikow rendező egy zseni. Biron színész teljesen elképesztő volt. Ez a Der Freischutz előadása egy életre szóló kincs."
"Kiváló produkció, amely szakít a romantikus opera minden elbátortalanító konvenciójával."
"Ó, végre egy Szerebrenyikov-produkció. LoL"
"Mi köze van ennek a műsornak Weber operájához?"
"Hánynom kellett..."
"A 21. percben jött el a pillanat, amikor a pénztártól visszaköveteltem a pénzemet..."

Még számos, hasonló komment fűztek az Amszterdami Operaház 2022. június 25-i Bűvös vadász premierjéhez, és közvetítéséhez, bizonyítva azt, hogy a  Kirill Szerebrennyikov rendezte előadás igencsak megosztotta a közönséget. A fanyalgók is elismerték, hogy a zenei megvalósítás elsőrangú volt, a fantasztikus zenekarnak, az igen tehetséges, huszonéves osztrák karmesternek (Patrick Hahnn) és a fantasztikus énekeseknek köszönhetően, akik közül kiemelném a két szoprán (Ying Fang, Johanni van Oostrum) és a basszbariton (Günther Groissböck) alakítását. És aki kiverte sokaknál a biztosítékot, az amerikai színész, Odin Lund Biron volt, a vörös ember, aki az egész előadás alatt levakarhatatlanul ott lődörgött, dumált, kommentált, táncolt, a színpadon, valamint 4 dalt is előadott Tom Waits dzsesszénekesnek The Black Rider című albumából, amelyet a  Bűvös vadász ihletett. 

Nekem eddig nem volt sok pozitív emlékem a Bűvös vadászról, egyszer láttam az operát életemben, 2014-ben az Erkelben, Zsótér Sándor rendezésében, és megvallom, nem fogott meg.  Leginkább a szocialista időket idéző, könyvesboltok felett hunyorgó neonbagolyra emlékszem, és arra, hogy Fodor Beatrixtól egyáltalán nem voltam elragadtatva. Ez a produkció viszont egészen más. Én élveztem minden percét ennek a tökéletes zenei megvalósításnak és egy olyan rendezésnek, amely érdekes módon, nem széttördelte a művet, hanem egyrészt megakadályozta azt, hogy beleájuljunk, belealudjunk ebbe a hosszú operába, másrészt az előadás horizontját kitágítva a mű olyan részleteit, finomságait mutatta meg nekünk, amelyek eddig rejtve maradtak előttünk. 

Én mindenkinek melegen ajánlom az Amszterdami Opera által 2022. június 25-én bemutatott Bűvös vadászt. A teljes előadás nagyon jó kép- és hangminőségű, magyar, német, angol és holland feliratos HD videójának letöltési linkje három hétig tőlem kérhető privát üzenetben, vagy email-ben. (emailcím: a linkre jobb egékattintás, majd email-cím másolása)

673   lujza • előzmény672 2022-07-15 00:02:13

Köszönöm, kedves Búbánat és Jóska, ezt nem gondoltam volna! Én csak kívülről ismerem az épületet, még így, lepusztult állapotában is különleges. Mindig gondoltam, ha nyerek a lottón (nem játszom), biztos megveszem. :))

672   Búbánat • előzmény669 2022-07-14 11:34:53

Ez bizony a zuglói (Zichy)"kastély" volt, ahol az említett Kónya-Házy-Kalmár nevével fémjelzett operettfilm forgatása volt. (Az óbudai Zichy-kastélyban anno sokszor  voltam nyári opera-és operettesteken...)  Ha a televízió évtizedek után újból leadná az akkor és ott készült felvételt, erről (is) mindenki meggyőződhetne: felismerné (ha járt egyáltalán ott és bent).

671   joska141 • előzmény669 2022-07-14 07:32:20

Tisztelt Lujza! Mint a környéken lakó szólok hozzá felvetéséhez. A „kastély” nevén természetesen el lehet vitatkozni, így is használják, úgy is. De az biztos, hogy a "kastély" évtizedek óta, mind a mai napig állandóan filmforgatások helyszíneként szerepel különböző produkciókban.

Az elmúlt évben 5 alkalommal lepték el az utcáinkat (Zichy Géza utca és Abonyi utca) filmesek, de hasonló volt az arány az ezt megelőző években is, annak ellenére, hogy tényleg lakások voltak/vannak benne, ahogy Ön is írja.

670   lujza • előzmény666 2022-07-13 23:26:58

Én a 67-es Lohengrint láttam Windgassennel, tényleg egészen túlvilági figura volt, de nagyon hiteles.

669   lujza • előzmény662 2022-07-13 23:25:09

Az László Fülöp romantikus villája és nem Zichy kastély. Nem hiszem, hogy ott bármilyen felvételek készültek volna, az államosítás után lakások voltak benne. Talán Búbánat az óbudai Zichy kastélyra gondolt.

668   Edmond Dantes • előzmény667 2022-07-13 19:31:44

Igen, 1964-ben Svéd Sándor énekelte Telramundot, Mátyás Mária Elzát, a többiek mint 1967-ben.

667   joska141 • előzmény666 2022-07-13 18:55:26

Köszönöm ezt az információt is. Akkor marad a 64-es év. Talán-talán Windgassen fellépésén Svéd Sándor volt Telramund. Csak arra emlékszem, ő volt egyedül, aki a magyarok között németül énekelt. De hol vannak már ezek az énekesek? Akkoriban mintha több ilyen esemény lett volna itt Pesten.

Jó lenne egy listát látni, hogy azokban az évtizedekben ki mindenki fordult meg a magyar Operában. Persze innen eljuthatunk a mai állapotokhoz. De most pótlólag legalább vannak Tatjana leveleink, amik akkor egyáltalán nem voltak.

666   Edmond Dantes • előzmény665 2022-07-13 17:26:34

Érdekes módon Windgassen is két Lohengrint énekelt az Erkelben, és először -mint Kónya- ő is 1964-ben, másodszor 1967-ben. Utóbbiban Dunszt Mária, Delly Rózsi, Jámbor László és Antalffy Albert voltak főbb partnerei, Kórodi András vezényelt. 

665   joska141 • előzmény663 2022-07-13 11:42:09

Tisztelt Edmond Dantes! Köszönöm az információt, valóban a 71-es Lohengrint láthattam-hallhattam. Erősítsem meg abban, régi emlék, hogy ezekben az években volt itt Windgassen is, szintén, mint Lohengrin. Még így több mint 50 év távlatából is emlékszem a két szerepfelfogás közötti különbségre. Windgassen egy éteri figurát ábrázolt, aki már szinte az elején tudja, hogy nem marad itt, Kónya pedig egy hús-vér embert jelenített meg, aki őszintén hitt abban, hogy itt maradhat Elzával.

664   ladislav kozlok 2022-07-13 09:08:04

Puccini, Bohémélet -  Ondrej Lenárd dir., Kincses Vera, Peter Dvorský. Egy forumtásunkat idézném - Ez felvétel maga a fiatalság,  Opus-Bratislava kiado, tv-opera is készult, fent van a Tubuson. A felvétel egyenrangú  a Freni-Pavarotii kettosel. 

663   Edmond Dantes 2022-07-13 07:58:22

Kedves Klára és joska141, Kónya Sándor kétszer énekelte Lohengrint az Erkelben, 1964-ben és 1971-ben. Önök az utóbbit láthatták, a főszerepeket Jola Koziel m.v. (Berlin), Delly Rózsi, Sebestyén Sándor és Antalffy Albert énekelte, Lukács Miklós vezényelt. Nekem Kónyával egy Otello-emlékem van, oldalán a fénykorát élő Sass Sylviával és Sólyom-Nagy Sándorral.

662   Edmond Dantes • előzmény661 2022-07-13 07:22:51

A Zichy Géza utcában áll ma is, anno László Fülöp festőművész építtette., ld. itt:

https://bpromantikaja.blog.hu/2020/05/18/a_zugloi_disney-kastely_titkai

661   lujza • előzmény653 2022-07-12 22:52:24

Zuglói Zichy kastély? Hol van ilyen?

660   Búbánat • előzmény659 2022-07-12 18:59:01

SANDOR KONYA AND HIS RECORDINGS (1)

SANDOR KONYA AND HIS RECORDINGS (2)

A cikk szerzőjétől érdekes véleményt meg összegzést olvashatunk Kónya művészetéről és arról a korról, melyben működött, amit  tudni érdemes és lehet. (Az operett témát sem hagyja ki: az ilyen - kevéske - felvételeit is említi.) 

659   Klára • előzmény655 2022-07-12 18:49:54

Azért, mert időnként operaénekesek elénekelnek egy-egy operett betétdalt, vagy fellépnek egy operettben, a kettő messze nem ugyanaz! Még akkor sem, ha egyik-másik Lehár operettária valódi tenor-kvalitást igényel. De Lehár ezeket a késői operettjeit kifejezetten Richard Tauber-nek, Richard Tauber-re írta.  Számomra és sokunk számára Kónya Sándor operaénekes volt, méghozzá nagyon jó operaénekes!

Egyébként nincs nevetségesebb, és egyúttal tragikusabb, mikor egy egyébként profi operaénekes Isten tudja milyen indíttatásból operett betétdalra vetemedik, és azt Lohengrin vagy Jago stb. stílusában és pózában adja elő!

Magam részéről értékelném, ha az operett szerzői, énekesei stb. és ezen műfaj rajongói megmaradnának a számos operett profilú fórum keretei között!

658   Klára • előzmény652 2022-07-12 18:34:32

Valóban, Kónya Sándot annak idején több alkalommal lépett fel Budapesten. Érdemes kicsit keresgélni a yt-n, vannak nagyon jó felvételek vele.

657   Búbánat • előzmény655 2022-07-12 18:27:24

Dohnányi Ernő: A tenor is igen jól sikerült Kónya Sándorral. Lásd  az 1973-as televíziós felvétel részletét.  

Kónya Sándor, Gregor József, Marczis Demeter, Fülöp Attila

A karmester: Lehel György (rádiófelvétel is.)

656   takatsa • előzmény655 2022-07-12 18:17:52

Én ezt nem bírom tovább, számomra büntetés még a szóbahozása is az operettnek. Kénytelen vagyok ellensúlyozni ezt valamivel, különben még aludni sem tudnék ma éjszaka. :) Itt van Kónya Sándor két MET felvétele. (Hollandi és Bűvös vadász), ti is inkább ezt hallgassátok. (lejátszás VLC-vel!)

655   Búbánat • előzmény654 2022-07-12 18:03:35

"Lemezek, filmek, vélemények"  - operettlemezek, operettfilmek és Kónya Sándor, aki ebben a műfajban is jeleskedett...- élőben és rádió-, televízió-, lemezfelvételeken.  Sokak kedvence volt ő - már az operett műfajának is rangot adott személye - hazai énekespartnereivel közös ilyen produkcióival (is).

E topicban is hely adatik e zenei műfaj klasszis szerzőinek, műveinek, előadóinak, felvételeinek. 

654   takatsa • előzmény653 2022-07-12 18:00:50

Istenem, már ide is beszivárog az operett. Persze mit lehet tenni, ha ez a kedvenc felvételed? :)

653   Búbánat • előzmény651 2022-07-12 17:12:56

Kónya Sándor vendégfelléptével anno három operát láttam az Erkel Színházban: Aida, Lammermoori Lucia, A végzet hatalma.  Közülük számomra a legemlékezetesebb előadás Donizetti remekműve volt - nemcsak a kitűnő szereposztás és benne a New York-ból érkezett világhírű tenorunk nagyszerű éneklése - alakítása miatt (1972. december 20. - Kónya mellett Ágai Karola, Palócz László, Albert Miklós, Szalma Ferenc szerepelt, Dőry Dénes vezényelt), hanem mert erre az előadásra vásárolt jeggyel lehettem ott 1973. év elején a zuglói Zichy-kastély dísztermében, ahol „élő” tévé-műsor készült Kónya Sándorral Nagyapám 20 éves volt... címmel: egy operett-portrét készítettek vele, amiben Zeller A madarász és Millöcker Dubarry grófnő c. operettek jeleneteiben láthattuk Házy Erzsébet és Kalmár Magda partnereként. A tévéfilm forgatása díszletek között zajlott, a művészek jelmezekbe öltözve énekelték-játszották szerepüket – közönség jelenlétében. Ugyanazokkal a művészekkel találkozhattam a helyszínen, mint akik korábban a Rádió Dalszínháza mikrofonja előtt a stúdióban szalagra énekelték a két operett ismert részleteit (mellettük még Petress Zsuzsa, Palcsó Sándor, Várhelyi Endre, Kishegyi Árpád, Réti József) énekelték a többi szerepet a felvételen).

Erről a személyes élményemről korábban többször említést tettem a fórumon, pld. a Házy Erzsébet topikjában itt is. 

652   joska141 • előzmény651 2022-07-12 16:24:12

Tisztelt Klára! Amennyire emlékszem, régen volt nekem is, Kónya az Erkelben énekelt Lohengrin előadáson kívül, egyszer a Margitszigeten Radames szerepében is fellépett. Sajnos a többi fellépő nevét már nem tudom.

651   Klára • előzmény639 2022-07-12 13:49:21

Végignéztem és hallgattam az 1967-es Tokyo-i Don Carlo felvételt  Kónya Sándorral és a  többiekkel, csak ajánlani tudom mindenkinek. Már aki ezt a fórumot olvassa, és akit érdekel!  A felvétel korához képest nagyon jó minőségű és élvezetes látványt nyújt, bár a reality show-műsorokhoz vagy a MET remek felvételeihez. szokott nézők csalódottak lesznek. (A covid alatt sugárzott, régebbi  MET  előadások felvételei szerint kezdetben ott sem volt minden tökéletes!)

Azon kevesek közé tartozom, akik annak idején tudtak Kónya Sándorról, bár nem sok adat létezett róla, és kis sorbanállás után láttam őt Lohengrinként. Nem jegyeztem meg, ki mindenkivel - amíg az ember ifjú és bohó, addig az ilyesmire nem koncentrál. Gwyneth Jones a későbbiekben Wagner-heroinaként teremtett magának méltán megérdemelt hírnevet, nem gondoltam volna, hogy olasz szerepben ilyen remek alakításai is voltak. A IV. felvonás áriája és kettőse Kónyával fantasztikus, valóban éteri magasságokban lebeg.  Rossi-Lemeni szintén szerepel a rég-látott-nagy-énekesek névsorában, annak idején a MÁO vezetésének volt igénye neves vendégművészek felléptetésére! Például Theo Adam is csodás, és dermesztő Fülöp királyt énekelt nálunk!

Ami ebben a muzeális felvételben külön megragadott: nem tudom, milyen volt akkortájt Japánban sz operakultúra, de sok neves külföldi vendégénekes és karmester lépett fel, elég csak a yt-n böngészni!
Ebben a Don Carlo-ban nyilván helyi zenekar és énekkar működött közre, az autodafé-jelenetben látszott pár kórustag, eltéveszthetetlenül helybeliek, és nem európaiak! Ha mind helybeli zenészek és énekesek voltak, akkor az ő teljesítményük legalább akkora súllyal esik latba, mint a kétségkívül kimagasló főszereplőké!
A Don Carlo is egy olyan opera, amit megfelelő főszereplők nélkül nem lenne szabad bemutatni! Vagy van 6 remek hang, és akkor csodát lát a néző, vagy megette a fene az egészet!

A többi Don Carlo is sorra kerül,  nagyon érdekel Pavarotti, a kedvenc Harteros-Kaufmann-Hampson triumvirátus sem maradhat el, és mellettük is méltó nagyságok énekeltek!

 

 

650   gezakadocsa • előzmény647 2022-07-11 13:56:59

Salome - Karajan, Behrens, K-W.Böhm, Baltsa, v,Dam, Bécsi filh. (EMI; 1977-es fölv.)

649   takatsa 2022-07-09 11:15:39

Újra Penderecki Die Teufel von Loudun c. operájáról.
A Loudun ördögei c. operát részletesen bemutattam az 542 sz. bejegyzésemben, amikor elérhetővé tettem a mű Hamburgi Operaházban készült felvételét (Tatiana Troyanos, Andrzej Hiolski, Bernard Ladysz, Hans Sotin, Karl-Heinz Gerdesmann, Rolf Mamero, Kurt Marschner, Heinz Blankenburg , vez: Marek Janowski, 1969). Bejegyzésemben részletesen írtam a mű alapjául szolgáló, Aldous Huxley által írt dokumentum-regényről is, amit most nem ismételnék meg. 

Abból az apropóból veszem elő újra ezt a ritkán játszott művet, mert hosszú szünet után, újra műsorra tűzte Penderecki művét egy nagyon rangos operaház, a Bayerische Staatsoper. A premier június 22-én volt Vladimir Jurowski vezényletével, a főbb szerepeket Ausrine Stundyte, Wolfgang Koch, Martin Winkler, Wolfgang Ablinger-Sperrhacke, Andrew Harris, Ulrich Reß, Kevin Conners és Jochen Kupfer énekelte. Az előadást - online stream formájában - az egész világ operakedvelő közönsége követhette.

Megvallom, számomra csalódás volt ez az előadás. Elsősorban a rendezést kifogásoltam. Nem tudom, hogy Simon Stone elolvasta-e Aldous Huxley művét, mindenesetre meg sem próbálta a maga komplexitásában bemutatni ezt a XVII. századi francia történetet. A cselekményt a XXI. századba helyezte, ahol öltönyös alakok Apple MacBookon írják a feljelentéseiket, de ez a történet - komoly sérülés és torzulás nélkül - nem emelhető ki a történelmi környezetből, a királyság és az egyház, a katolikusok-hugenották küzdelmeiből, a kor természettudományos és teológiai elképzeléseiből, vitáiból. A rendező tálalásában a történet egy egyházellenes pamfletté silányul, elveszítve gyökereit, komplexitását, mély- és többrétű mondanivalóját és mindazt, amivel megérinthetné a mai kor emberét is. Ez a rendezői koncepció sajnos az énekeseket is magakadályozta abban, hogy életre keltsék a történet szereplőit. Még az általam amúgy nagyon kedvelt Ausrine Stundyte sem tudta megközelíteni Tatiana Troyanos alakításának hitelességét, Wolfgang Koch pedig egészen szánalmas alakítást nyújtott Grandier szerepében, meg sem kísérelve bemutatni a ragyogó intellektusú, jóképű nőcsábász, nárcisztikus, mindenkit lenéző és mindenkiből gúnyt űző plébánost, akit a város egyik fele imádott, a másik fele pedig gyűlölt, de akiben minden negatív tulajdonsága ellenére, a hamu alatt ott pislákolt a hit lángja, és - bár lett volna más lehetősége is - vállalta a sorsát, a vértanúságot, mert az ellene folytatott koncepciós perben, az igazságtalan ítéletben és a kínhalálban meglátta és megértette Isten jóságát, a lehetőséget a megtisztulásra, örökéletű lelke megmentésére.  Természetesen a kisebb szerepek is megszenvedték ezt a rendezői önkényt és sematizmust, elég, ha csak összehasonlítjuk a gyógyszerésznek és az orvosnak a hamburgi előadásban annyira jól megformált  humorosan-groteszk, de egyben félelmetes párosát a mostani előadás ízetlen-sótlan kettősével.

A kritikai megjegyzésemtől függetlenül jelentősnek és fontosnak tartom a Bajor Operaház előadását, egyrészt azért, mert a zenei megvalósítás, Jurowski nagyszerű vezényletével, a tökéletes kórussal és zenekarral, mind technikai, mind művészi szempontból bámulatos, másrészt azért, mert a mostani előadás újra reflektorfénybe állította Pendereckinek ezt a kivételes művét, amely negyven év távlatából már-már klasszikussá nemesedve méltán sorakozik a XX. század legnagyobb operái közé. Az opera mindkét teljes változata letölthető magyar felirattal, 3 héten keresztül. A letöltési linket privát üzenetben kérjétek tőlem, vagy email-címemen.

648   bermuda • előzmény646 2022-07-07 22:32:29

ZÉTA irása BRYAN HYMEL ária lemezéről. A mérges bácsi cimmel. 2015. 3.hó 22..

Zétával ellentétben nekem egyik kedvenc tenorom lett,,figyeltem pályája alakulását,,felesége is énekesnő görög származású..2 kislányuk van és  New Orleasban élnek.. Sokat és nehéz szerepeket énekelt..de mostanában mintha megtört volna a pályafutása..keveset szerepel.Ayou tubeon sok felvétele hallható.

647   ladislav kozlok 2022-07-07 19:59:44

R.Strauss, Salome- Solti, Nilsson, Wiener Philharmoniker, 1962   -CD-1985 - Decca.  

646   Klára • előzmény635 2022-07-02 19:12:20

Folytatás, ahogyan megígértem.

Berlioz: Trójaiak a ROH előadásában

Másik operaház, másik előadás, más rendezés- ez nyilvánvaló. A ROH előadás 4 felvonásra osztja az operát, ebből az 1.felvonás Trója, a többi már Karthágó. Az összehasonlítás mindig síkos pálya, ettől eltekintek. Egy dolog biztos: 1983 óta eltelt pár év, fejlődtek a színpadtechnikai, műszaki feltételek, hang- és fényhatás terén is merőben más megvalósítások lehetségesek. A ROH énekkara, zenekara, stb. fantasztikus, és a csepp „nagy mágus” Pappano fantasztikus előadásokat produkál. Nagyon jó rendezés, jó jelmezek – itt a trójai férfiak egyenruhát viselnek. Nem megvetendő szempont!

Cassandra szerepében Anna Caterina Antonacci ismét remekel, nagyon jól jeleníti meg a nő rémálmait és reménytelen küzdelmét a neki hinni nem akarókkal. A korábbiakban ragyogó Carmenként volt alkalmam megismerni, szintén a ROH előadásában. Olcsó poén lenne, hogy Kaufmann és Ildebrando D’Arcangelo mellett csak jó lehetett! Most is nagyon jó, nem csak ragyogóan énekel, de játéka, gesztusai is csodálatosak. Nem másolom ide Coroebus megszemélyesítőjének nevét, aki akarja, megkeresi. Nagyon jó jelenettel indítják az első részt.  A következő jelenetsor – a nép öröme és hálaimája az ostrom befejezése után, Priamosz király és kíséretének bevonulása, Andromaché néma gyásza – simán törölhető lenne, de a kórust és a táncosokat is foglalkoztatni kell (Francia Nagyopera!) Az első felvonás fináléjában  -  a trójai nők Cassandra vezetésével öngyilkosságba menekülnek a várhat gyalázat elől – Antonacci iszonyatos szuggesztivitással, drámai erővel jeleníti meg az elszántságot, a sors önkéntes vállalását.

Aeneas pár perces jelenetben bemutatkozik – Laokoón és a kígyók esetének ismertetése erejéig. Bryan Hymel pár ezt megelőző európai koncert-fellépés után evvel a szereppel, evvel a jelenettel robban be az európai operaszínpadokra. Jonas Kaufmann nagyon készült erre a szerepre, vágyott elénekelni. De nem csak a könyveknek, az énekeseknek is megvan a maguk sorsa! Nem tudni, Hymel mennyi idő alatt készült fel a szerepre, szép hanggal, magassági problémák nélkül és jó alakítással viszi végig a nem könnyű szerepet. Az Operabase szerint néha fellép különböző operaházakban, de túl sok adat nincs róla.

Karthágó : remek színpadkép és díszlet. A színpad közepén a város makettja látható, házak, paloták – melyeken Dido királynő kényelmesen helyet foglal és ülve fogadja népe köszöntését. Időnként a megdicsért és jókedvű fiatalok ugrándoznak a maketten, majd vállukra emelve viszik körül ünnepelt és szeretett királynőjüket.  Sokkal jobb megoldás, mint egy konvencionális balett-betét! Ami azért nem marad el teljesen! A háttér félköríves amfiteátrum, emelkedő széksorokkal, melyekben a nép másik része látható, amint részesei az ünneplésnek. Eva-Maria Westbroek más habitus, más hang, mint a MET egyébként kiváló Tatiana Troyanos-a. Fiatal, sugárzóan szép, remek énekesnő, sokszínű alakítást nyújt, akkor is mosolyogni tud, mikor korábbi hányatott sorsáról énekel, a hangsúly nem a gyászon, hanem az azóta eltelt, nem kevéssé a dolgos népnek köszönhető felemelkedésen, Karthágó virágzásán van. Bensőséges jelenetet énekel testvérével, Annával. A trójaiak és Aeneas megjelenése „kapóra jön” Karthágónak, de remek megjelenése, öntudatos fellépése nem marad hatástalan Didora sem. Domingo negyvenen túl van, amikor a MET színpadán Aeneast elénekli, Hymel kb. 32.  Helyzeti előny! De ez nem az összehasonlítás helye!

Westbroek és Hymel hangban és játékban nagyon jól kiegészítik egymást, csodás jeleneteik és szerelmi kettőseik vannak, de Aeneas megkerülhetetlen SORSA: ITÁLIA!  Hymel-nek az „Inutiles regrets! Je dois quitter Carthage!" ária sem okoz komolyabb gondot, hitelesen és nagyon jól, a szerelmes férfi kínlódását megjelenítve adja elő.  Szenvedélyes jelenetben búcsúzik Didotól. De a finálé Westbroek nagyjelenete. A vidám, romantikus, aggódó és szerelmes nő megjelenítése után remekül érvényesülnek drámai képességei is, nem csak csodálatosan énekel, de színészi alakítása is megragadó.

Én javaslom mindkét előadás megtekintését, pár nap szünet beiktatásával!

 

 

645   Heiner Lajos • előzmény643 2022-07-01 10:58:56

Az egyik legjobb, Csak az sajnalom, hogy nem Millo volt erzsebet. Tisztelem-szeretem Frenit, de hozza inkabb Mimi es hasonlok alltak közelebb.

644   ladislav kozlok • előzmény641 2022-07-01 10:23:03

Elég beírni -

Verdi - Don Carlo 1983

643   ladislav kozlok • előzmény642 2022-07-01 09:58:35

Ugye jo felvétel. Nekem még VHS kazettán van fennt. Akkor még a tenor tenor volt  és a  bariton nem tenor secund. 

642   Heiner Lajos • előzmény641 2022-07-01 07:06:05

Nekem DVDn a polcomon.

 

641   ladislav kozlok 2022-06-30 20:17:34

Don Carlo  - MET, Levine, Freni, Bumbry,Gjaurov, Domingo. 1983

/orosz felirattal fent van a Tubuson/ 

640   takatsa 2022-06-30 10:07:19

Kedves Klára és Lujza, köszönöm mindkettőtöknek a visszajelzést, remélem, hogy nemcsak nektek szerez majd örömet az új feltöltésem. :)

639   Klára • előzmény637 2022-06-30 08:12:03

Kedves T.!  Az általad említett operaházi előadás  kimaradt az életemből, a jelek szerint nem nagy veszteség! Talán a jövő szezonban még megjelenik, egy kicsit jobb  szereposztással. Ez egyik kedvenc operám! Vannak emlékeim ifjabb koromból, nagyon jó akkori előadásokről és előadókról.

A jelen triumvirátusból a salzburgi előadást ismerem - mire jó a Mezzo tv! Amikor megjelent a DVD, rögvest lecsaptam rá, tényleg milliószor néztem meg. Érdekes lesz az általad hozzáfűzött felirattal újra nézni.

A Scala előadás Nicola Rossi-Lemenijét anno  az Operaházban láttam, a szó legjobb értelmében megdöbbentően jó Fülöp király volt, élmény  lesz ismét találkozni vele!

A Kónya Sándor előadás számomra nagy meglepi! De érdekes, és rámutat a japánok opera és komolyzene iránti érdeklődésére, hogy a yt-n számtalan operaelőadás és komolyzenei koncert található, ottani előadások felvételei, válogatott nagyságokkal! Érdemes kicsit böngészni, sok minden található - persze, csak akkor, ha a mű és az előadók megnevezése nem csak japán írásjegyekkel szerepel!

 

638   lujza • előzmény637 2022-06-30 00:42:16

Először is nagy köszönet! És azt különösen élvezem, ahogy bemutatod ezeket a felvételeket. Én ebben a melegben nulla gondolatot tudnék összeszedni.

637   takatsa 2022-06-29 14:36:22

A minap láttuk a Don Carlost az Operaházban. Jó kis előadás volt, olasz karmesterrel (Leonardo Sini), két nagyszerű női énekessel (Ádám Zsuzsanna, Gál Erika), derekasan küzdő Posával (Szegdi Csaba), jó zenekarral, énekkarral. Sajnos az operában más szereplők is felléptek, két hű-de-rossz basszus (Palerdi, Gábor), és egy kritikán aluli tenor (Carlo Ventre), de ezt már megszokhattuk, hogy az egyébként pompás Operaházi előadásoknál mindig van egy-két de... Mindenesetre arra jó volt ez az előadás, hogy kedvet kapjak Verdinek ehhez a különleges operájához, amelynek eredeti címe Don Carlos volt, és az ősbemutatót 1867 március 11-én, Párizsban tartották. Az eredeti Don Carlos egy igazi operaszörny volt, a maga 5 felvonásával, balettjával, és terjedelme még a Wagner operáékat is felülmúlta. Az opera-igazgatók és maga Verdi is érezhették, hogy ez így nem lesz jó, ezért aztán Verdi az eredeti operát kismilliószor átírta, és immár olasz nyelven, egyre-másra születtek meg a Don Carlók, amelyeknek legismertebb variánsa a 4 felvonásos "Milan" és az 5 felvonásos "Modena" verzió. A dolgot tovább bonyolította, hogy 1969-ben - Verdi kézjegyével hitelesített - újabb kottalapokat találtak, amelyeket egyszerűen kitéptek az autogram partitúrából. A mintegy 21 percnyi, rekonstruált részekkel bővített kiadás 1980-ban és 1986-ban jelent meg. Mndenesetre manapság az operának sok-sok változata forog közkézen, kis túlzással azt mondhatnánk, hogy ahány operaház, annyi különböző változatú előadás hangzik fel a világ különböző operaszínpadain. Az Operaház az 5 felvonásos, Modena változatot adta elő, több - feltehetően önkényes - vágással.

Én a bő termésből három különböző felvételt ajánlok a figyelmetekbe. 

Elsőként és elsősorban a 2013-as salzburgi felvételt javaslom. (Antonio Pappano, Jonas Kaufmann, Anja Harteros, Matti Salminen, Ekaterina Semenchuk, Eric Halfvarson). Nem akarok nagy szavakat használni, de ez mind művészi, mind technikai színvonalát tekintve egy tökéletes felvétel, ráadásul a legbővebb változat, amely az új kutatásokat is beleértve a teljes operát tartalmazza. Ez a felvétel Pappano aprólékos elemző munkájának és lassú tempóinak köszönhetően egy hömpölygő, határtalan és végtelen romantikus eposz, Verdi csúcs-szerzeménye, amelyben Verdi - feltehetően életében először és egyben utoljára - elveszítette minden kontrollját, és nem szabott korlátokat zsenije fék nélküli és vulkánszerű, mindent elsőprő kiáradásának. Ez a mű egyszerre felemelő és mélybe tipró, a szó legszorosabb értelmében félelmetes szépségű. A zenének ebben az áradatában egymást követik az áriák, duettek, tercettek, kvartettek, folyamatosan, vég nélkül, tökéletesen. Igen, ez az olasz romantika csúcsa, ezt meg kell hallgatnod, legalább életedben egyszer, és aztán újra- és újra, mert rabjává leszel. Ennek az operának nincsen vége, az utolsó hangok a végtelen térben lebegnek, de nem halnak el soha, hogy aztán előlről újra kezdődjenek, egy soha véget nem érő körforgásban. 

Másodikként a Scala 1992-es felvételét teszem közzé (Muti, Pavarotti, Dessi, Ramey, D'Intino, Coni). Ez a négy felvonásos milánói változat, hogy úgy mondjam kerekebb, sarkosabb, drámaibb, operaszerűbb a 2013-as salzburgi előadásnál, köszönhetően Muti következetességének, vehemenciájának és céltudatosságának. A video-fájlt DVD-ről készítettem, meglepően jó minőségű, és megtartottam mindkét hangsávot (sztereó berendezéssel is próbáljátok ki a 6-sávos verziót, megéri.). Az operát Zeffirelli rendezte, így színpompás és valósághű. És persze mindent visz Pavarotti, már csak őérte is érdemes letölteni, megnézni. 

És harmadikként jön egy meglepetés, igazi kuriózum, egy 1967-es tokiói élő felvétel, meglepően jó, tehát élvezhető technikai minőségben. És ami a lényeg: Kónya Sándor főszereplésével. Kónya Sándorral elég kevés teljes opera-videó maradt fent: ez az egyik. A youtube-on is fellelhető ez a felvétel, de sokkal rosszabb minőségben, így mindenképpen érdemes letölteni. Ez egy nagyon izgalmas, élettel teli előadás, Kónya mellett fantasztikus énekesekkel. Talán elég Gwyneth Jones-t kiemelni, a későbbi Wagner csúcs-szopránt, aki a felvétel idejében még csak 31 éves volt. De persze a többi szereőplő sem akárki (Cvejic, Bruscantini, Rossi-Lemeni; De Fabritiis). Aki foglalkozik ezzel a korral, az tudja, hogy kikről van szó, aki pedig nem, annak itt a lehetőség, hogy megismerje ezeket a nagyszerű énekeseket. És hát Kónya, fantasztikus. Az ember belegondol abba, hogy amikor az Operaházban a publikum Simándy fellépésein örvendezett vagy hüledezett, ugyanebben az időben egy igazi világnagyság-hazánkfia járta a világot és szerzett örömöt, örök élményt a nálunk szerencsésebbeknek...

Don Carlo 1967-Tokio, 1992-La Scala, 2013-Salzburg: ezt a három teljes opera-felvételt tudjátok letölteni magyar felirattal a következő három hétben, a linkeket privátban, vagy emailben kérjétek.

636   takatsa • előzmény635 2022-06-27 15:41:44

Köszi Klára a részletes beszámolót, örülök, hogy tetszett ez a kivételes előadás. Akkor hajrá a ROH, szerintem az a jobb. :)

635   Klára • előzmény612 2022-06-27 12:25:45

Nem igazán tudom, illik-e egy nagylelkű ajánlatot egy  hónap után megköszönni, és reagálni rá, de szerintem inkább későn, mint soha! Tagadhatatlan, hogy a Trójaiakat "azon melegében" letöltöttem, kutyafuttában meg  is köszöntem, de aztán jöttek az ünnepek, és a szürke hétköznapok, sok egyéb elfoglaltsággal, és a Trójaiak várólistára kerültek. Ha kibírták a több éves háborút, ez a pár hét meg sem kottyant nekik!  E.D.-nek igaza van (ez itt nem a reklám helye!), valóban grandiózus mű, sok szereplővel és nem kevés említésre méltó áriával, kórussal, sőt, a francia opera hagyományaihoz híven balett-betéttel.  Berlioz - pestiesen szólva - apait-anyait belelett!

A MET produkcióhoz sok kommentár nem kell, a szokásos Metropolitan-színvonal. Ezt az előadást ismertem, de öröm volt újra megnézni! Grandiózus rendezés, a forgószínpad sok mindenre lehetőséget ad, látványos tömegjelenetekkel, nagyon jó kórussal, zenekarral, és válogatott énekesekkel. (bár a trójai nők első rész végi nyíltszíni tömeges öngyilkossága nekem túl morbid volt). Ami nem megvetendő, nincs modernizálva!  Jessye Norman nem csak elénekli Cassandra félelmeit, rettenetes látomásait, de tökéletes színészi alakítással is megajándékozza a nézőt. Az első (trójai) részben kevés kivételtől eltekintve folyamatosan színpadon van, szinte ő kommentálja az eseményeket. Későbbi csodálatos pályafutása során igazolta, hogy a megérdemelten lépett a MET színpadára ebben a szerepben. Coröbus-sal előadott jelenete az optimista szerelmes és a vészterhes látomásokkal küzdő nő remek kettőse. (pár nappal a nagyon jó, de alig véget érő Rienzi után ebben az operában is találnék meghúzni való részeket!)

Érdekes a váltás a második, karthágói részre! Az első rész hősies, de búskomor zenéje után vidám jelenet, a nép köszönti a Dido királynőt, aki szép, de kissé hosszú bevezető áriájában a szomorú múltról énekel, majd megköszöni népének az áldozatos munkát, mellyel naggyá tették Karthágót, és megjutalmazza őket. Berlioz őt is bőven ellátta énekelni valóval! Francia opera, sőt Nagyopera, tehát a balett-jelenet sem maradhat el!  Tatiana Troyanos-hoz sem kell sok kommentár, csodálatosan énekel, és remekül játszik, mint mindig.

Domingo becsületesen végig énekelte, végigjátszotta Aeneas nem könnyű szerepét.(érdekes jelenség volt abban a bordó harisnyanadrágban, és mellvértben, amibe a jelmeztervező a trójai férfiakat öltöztette, nyilván éles különbséget akart mutatni a trójai és karthágói férfiak között, és nem volt jobb ötlete!) Mindenki tudta, hogy a legendás „3 tenor” közül nem ő volt a magas „C”-k mestere, bár megvolt neki.  (Birgit Nilsson-nak elhiszem!) Nem vagyok annyira vájtfülű, hogy a transzponálást felfedeztem volna, T-nek is hiszek!  Ezt a transzponálást meg tudom bocsátani Domingonak. Több, illetve tartós színpadi jelenléte a második részben van. Szép és meggyőző szerelmi kettőst énekel Didoval, De hívja a Sors, hívja Itália, mennie kell! Az „Inutiles regrets! Je dois quitter Carthage!" ária előadását érdemes megnézni! Ahogyan végigénekelte, ahogyan befejezte – mint aki alig hiszi el, hogy erre képes volt! Azt hiszem, ez különbözteti meg a „hangbirtokost” a „művésztől”! És kivárja a nyíltszíni taps befejezését, nem kezd el hajlongani, az előadás folytatódik. Rövid kettős Didoval, Aeneas el. Az opera folytatása, fináléja már teljesen Didoé, illetve Troyanosé, aki ezt is remekül oldja meg.

Elkeseredésre semmi ok - a ROH Trójaiak bemutatójáról is megírom szerény véleményemet, egyelőre érjétek be ennyivel. Egyesek szerint belőlem néha így is kicsit sok van.

 

 

 

 

634   takatsa 2022-06-12 13:03:45

ELGAR: The Dream of Gerontius. 2021. november 1-jén láttam a Müpában ezt a csodálatos oratóriumot, és azóta érlelődött bennem a godolat, hogy elkészítem az oratórium magyar feliratát. 

A nagybajuszú Elgar a Purcell és Britten közötti időszak talán egyetlen számottevő brit zeneszerzője, a Gerontius álma c. oratóriumot 1900-ban szerezte, a Birminghami Triennálé Zenei Fesztivál felkérésére. A mű John Henry Newman bíboros költeményén alapszik. Newman korának nagy hatású katolikus teológusa volt, írásai ma is népszerűek. A mű egy jámbor ember lelkének utazását mutatja be a halálos ágyától az Isten előtti ítéletig és a Purgatóriumba történő belépésig, Newman ezzel a verses elbeszéléssel kívánt vigaszt és támogatást nyújtani a nagybeteg vagy haldokló hívőknek és rokonaiknak. 1885 körül Dvorákot is foglalkoztatta a mű megzenésítése, személyesen is konzultált Newmannal, de aztán elvetette az ötletet. 

Az 1900-as Birminghami ősbemutató katasztrofális volt, az amatőrökből álló kórus és a rossz hangú szólisták nem tudták a művet megfelelő színvonalon megszólaltatni, ráadásul az est karmestere (a magyar Richter János) csak néhány nappal az előadás előtt kapta meg a kottát. Elgart a kudarc nagyon letörte, amit az előadást követő nyilatkjozata is tanúsít: "Egyszer megengedtem a szívemnek, hogy kinyíljon – de most már örökre zárva tartom minden vallásos érzéstől és minden lágy, gyengéd késztetéstől."

A mű első, igazi, és sikeres előadása német nyelven, 1901-ben, Düsseldorfban történt, ezt követően indult világhódító útjára. Richard Strausst lenyűgözte az 1902-es, szintén Düsseldorfi előadás, személyesen gratulált Elgarnak. 1903-ban mutatták be a westminsteri katedrálisban, az amerikai és az ausztrál  bemutató 1903-ban volt, Bécsben 1905-ben, Párizsban 1906-ban mutatták be a  művet. Az óriási apparátust igénylő művet ma is gyakran és nagy sikerrel játsszák, és nemcsak Elgar főművének tartják, hanem a posztromantika egyik legnagyobb alkotásának.

Találtam egy nagyszerű, 2017-ben készült felvételt, amelyen Daniel Harding vezényli az Orchestre de Paris-t, Gerontiust Andrew Staples személyesíti meg (ő  volt a Müpa előadás szólistája is!), a másik két szólista Magdalena Kožená és John Relyea. Ezt a felvételt ajánlom szeretettel, magyar felirattal, mindenkinek. A videót három hétig lehet letölteni, a linket privátban kérjétek tőlem, vagy az email címemen.

633   takatsa 2022-06-12 12:13:11

Hát, akkor itt vagyok újra, nem tudom, hogy hiányoztam-e, de ti hiányoztatok nekem. Egy kis jubileumra készülök, ma fogom közzétenni a 75. komplett, magyar felirattal ellátott opera-videómat. Akit érdekel, hogy az elmúlt évek folyamán milyen felvételeket tettem közkinccsé, az a listát itt tanulmámyozhatja, és esetleg bosszankodhat azon, ha egyik-másik videó letöltését elmulsztotta.

Időnként magamnak is felteszem a kérdést, hogy miért csinálom ezt, miért készítek az opera-felvételekhez magyar feliratokat, és miért osztom meg a munkámat baráti alapon, boldoggal-boldogtalannal? Az alap koncepcióm az volt, hogy sorra készülnek a jobbnál jobb felvételek, a közkedvelt és sláger operáktól kezdve a teljesen ismeretlen, felfedezésre vagy újra felfedezésre váló operákig, de a megjelent DVD-k, Bluray felvételek tömkelegében egy olyan produktum sincs, amely magyar feliratot tartalmazna. Kis ország, elhanyagolható piac vagyunk, így ebben nem is várható pozitív változás. Pedig az opera zenés dráma, a zenéhez szervesen hozzátartozik a szöveg, és - különösen a XX-XXI. századi - opera befogadásához a teljes  megértés szükséges. Célom kettős volt, segítséget szerettem volna nyújtani az operával ismerkedőknek ahhoz, hogy valóban kiváló előadásban jussanak hozzá a közkedvelt és gyakran játszott darabokhoz, az operabarátoknak pedig szerettem volna bemutatni elfeledett, ritkán játszott, vagy kortárs műveket. És persze mindezen túl, szerettem volna hozzájárulni ahhoz, hogy a sok-sok egyéb téma mellett egy picit a komolyzenével is foglalkozzunk a Momus-fórumon. 

Ezek voltak tehát a céljaim, de látnom kell azt. hogy erőfeszítéseimet kevés siker koronázta. A fórumtársaktól inkább hideget- mint meleget kaptam, és az a néhány személy is, aki támogatta tevékenyégemet, sok gúnyos megjegyzést kapott. Ettől függetlenül úgy döntöttem, hogy folytatom tevékenyégemet, mert van 10-15 csendes fórumtag, aki mindig letölti a videóimat, és őket nem akarom cserben hagyni. Tehát továbbra is hírt adok mindig, ha elkészül egy új munkám, de a magyar-feliratos videóimnak a letöltési linkjei nem fognak megjelenni a topik publikus felületén. Természetesen továbbra is - a bejelentést követően hérom hétig - letölthetőek lesznek a magyar feliratos videók mindazoknak, akik privát üzenetben ezt kérik. A regisztrációval nem rendelkező olvasók pedig a gmailes címemre írjanak (a gmail fiókom megegyezik az itt használt nick-nevemmel). Mi a célom ezzel a változtatással? Az, hogy tudatosuljon mindenkiben: ez egy ajándék, amit tőlem kap. Nem várok köszönetet, de azt elvárom minden érdeklődőtől, hogy ezzel az attitüddel kezelje a munkámat. Köszönettel fogadok minden észrevételt, visszajelzést, jobbító szándékú kritikát, hiszen ezek ösztönzően hatnak a további tevékenységemre, és persze jó lenne, ha igazi beszélgetés, diskurzus alakulhatna ki ezekről az érdekes művekről. Én vallom, hogy a zene mindenkié, éppen ezért fátylat borítok a múltra, és a továbbiakban minden érdeklődőnek elküldöm a letöltési linkeket.

632   Héterő • előzmény615 2022-05-29 19:05:21

                                 Ez ám a szigor!
____________________________________________________
Kedvenc felvételek
615   takatsa        2022-05-27 16:21:37
Most kb. három hétig nyugtotok lesz tőlem, nyaralunk, utána folytatom...
____________________________________________________
Olvasói levelek
11853   -zéta- • előzmény11852         2022-05-29 10:17:18
Takatsa Fórumtársat - minden pozitív tevékenysége elismerése mellett is -
két hétre felfüggesztettük a fórumtársakkal szemben használt durva hangvétele miatt...
Az ominózus levelezést tanulságképpen nem töröljük...

A szigorú büntetés három hét tiltás is lehetett volna! (Amúgy éppen nyaral.)

631   Edmond Dantes • előzmény630 2022-05-29 15:43:46

Bocs, félrecsúsztam,a Berlioz-monstrumra gondoltam, amiről most szintén eszmecsere folyik. Köszönöm, hogy szólt!

630   Klára • előzmény629 2022-05-29 15:19:25

A Violanta egyfelvonásos opera, kb, 1óra 20 perc időtartammal. Én ezt azért nem nevezném "monstrum"-nak!

629   Edmond Dantes • előzmény622 2022-05-29 09:55:13

"Az, hogy 1980-ban Marton, Jerusalem és Berry elénekelte, arra utal, hogy valaminek csak kell lennie ebben a zenében (is!)" Leginkább sok-sok pénznek kell lennie, amennyiből ezt a monstrumot ki lehet hozni. És a sok pénzből nyilván sok gázsi jut(hat)ott a felsorolt énekeseknek, amennyiért elvállalták szerepeiket. Cinizmus? Inkább józan matek.

628   Hangyász • előzmény626 2022-05-28 22:55:03

Egy bizonyos kor felett ez már nem lehetséges. 33 éve magam is végigálltam Bécsben a Rózsalovagot.

627   Hangyász • előzmény620 2022-05-28 22:53:28

Pontosan. A Roger király gyakorlatilag leplezetlenül hirdeti a szerző életformáját, ráadásul paradox módon az 1920-s években a bigott Lengyelországban mutatták be. (Na jó, Varsó akkor is elütött a mlyen katolikus vidéktől.)

626   Heiner Lajos • előzmény624 2022-05-28 16:56:18

Pár éve épp Bécsben vendégeskedtem. Megnézhettem volna A trójaiakat a STOP-ban - állójeggyel.

Nem vállaltam be.

625   Edmond Dantes • előzmény612 2022-05-28 16:30:59

Operabase szerint Bryan Hymel 2020 novemberében 2-3 Rodolfót énekelt Las Palmasban. MET-ben 2018 énekelt egy gálán, 2020 januárban 2 Berlioz/Faustot. Ld. még itt.

624   Klára • előzmény617 2022-05-28 16:05:25

A Müpában elvileg lehetséges, "csak" zenekar, énekkar, pár top szinvonalú énekes és egy jó karmester szükségeltetik hozzá!

623   takatsa • előzmény617 2022-05-28 13:44:16

Azért én szívesebben nézném meg a Trójaiakat koncertszerű előadásban, vendégművészekkel a Müpában, mint magyar megvalósításban az Operaházban, de hozzáteszem, ez csak az én, szubjektív véleményem. :)

622   Klára • előzmény615 2022-05-28 13:41:15

Sajnos abban a korban, mikor a MET-ben és Európa több nagy operaházában hatalmas sikerrel játszották Korngold operáit,  csak esetenként készültek felvételek, hanglemezek egy-egy áriáról. Amik ma már csak ritkán vannak meg, és elég problematikus hangzásúak. A Nagymamámtól megörököltem Leo Slezák önéletirását, abban olvastam, hogy neki speciel egyik kedvenc operája volt, és sok sokert aratott vele. Mindenesetre érdekes ismerkedés lesz! Az, hogy 1980-ban Marton, Jerusalem és Berry elénekelte, arra utal, hogy valaminek csak kell lennie ebben a zenében (is!)

 

621   takatsa • előzmény619 2022-05-28 13:37:32

A Roger Múr? Azt hittem, hogy a Roger Nyúl.

620   Klára • előzmény618 2022-05-28 13:23:39

VÉGRE VALAKI RAJTAM KÍVÜL, AKI REFLEKTÁL!  (Már kezdtem azt hinni, csak engem érdekelnek ezek a T. féle feltöltések)  A Roger valóban bűbájos történet, akár az Ezeregyéjszaka meséi modern változata is lehetne, de a zenéje remek, izgalmas! A ROH előadás valóban nagyon jó,különösen Mariusz Kwiecień,és Saimir Pirgu. A többieknek a nevét se hallottam eddig, de azok is jók. (Kwiecień viszonylag korai visszavonulása komoly hiányt idézett elő a bariton- fachban.)
Ha emlékezetem nem csal, bizonyos korban jobb körökben szinte kötelező volt a keleti kultúra, kultúrák iránt érdeklődni! Lásd Byron, bár ő egy kissé korábban élt, de mindig voltak követői! Lehet, hogy Szymanovsky éppen a "szexuális irányultsága" miatt  nem volt túl népszerű saját hazájában, és emiatt fordult a keleti kultúrák felé?

619   Heiner Lajos • előzmény618 2022-05-28 13:06:35

Nekem is a Moore a kedvencem, örülök, hogy egyszer sikerült pár mondatot beszélgetnem Vele.

618   Hangyász • előzmény613 2022-05-28 10:48:42

A Roger ZSENIÁLIS!!!

617   Hangyász • előzmény612 2022-05-28 10:41:39

Így van, tehát a jó magyar hagyományok ismeretében várhatjuk, hogy akár a MüPá-ban is fél-, negyed-, nyolcadszcenírozott előadásban, vagy  koncertszerűen bármikor is előadják.

616   nizajemon 2022-05-28 10:25:50

Tegnap került föl a hálóra Nilsson 1958-as debütálása a Turandotban.Elképesztő.

615   takatsa 2022-05-27 16:21:37

Itt van az új merényletem ellenetek, innen tölthetitek le Korngold Violanta c. operáját, a Torinói Operaház előadásában. Magyar és angol felirat, a magyar automatikusan indul, javasolt lejátszó: VLC.

Korngold ezt az operát 17 évesen, 1914-ben írta, és másik egyfelvonásos operájával (Der Ring des Polykrates) együtt, 1916-ban, Münchenben mutatták be, Bruno Walter vezényletével. Az operát a tizes években számos helyen előadták Európában, a MET-ben pedig 1927-ben volt a bemutatója. Ezt követően ez az opera is tetszhalott állapotba került, feléledésének manapság vagyunk tanúi. A librettót  Hans Müller-Einigen osztrák drámaíró írta. Ez az a típusos librettó, amelyet egy rutinos zeneszerző a kukába dobott volna, de Korngold ebben az időben egy minden tapasztalat nélküli zseniális kamasz volt, így elkészítette ezt az egyfelvonásos operát, amely hű tükörképe az akkori Bécsnek, annak a színes zenei forgatagnak, amelyben egymás mellett jól megfér Mahler, R. Strauss és az operett. Az opera cselekményét néhány mondatban össze lehet foglalni: a XV. század Velencéjében, éppen a karnevál napjaiban vagyunk. A város katona-parancsnokának, Simone-nak házában vagyunk. Simone felesége Violanta, aki mélabús azóta, hogy húga szerelmi bánatában a vízbe ölte magát. A karneválon megjelenik Alfonso, a nápolyi király törvénytelen fia, aki elcsábította Violanta húgát. Violanta bosszút esküszik, szerelmi légyottot ígérve, a házukba csalja Alfonsót, férjét pedig ráveszi, hogy ölje meg a gaz csábítót. Alfonso mit sem sejtve megjelenik, aztán szó szót követ, végül Violanta szerelmes lesz Alfonsóba. A bősz férj beront, le akarja szúrni Alfonsót, de Violanta szerelmese elé ugrik, így férje kardja őt szúrja halálra. Soványka történet, a századelő szirupos érzelgőségével leöntve, de Korngold már 17 évesen is Korngold, és ha a Violanta nem is éri el a Halott város színvonalát, azért ez is jelentős, szép alkotás. 

És most kis magyarázat, hogy miért minősítettem ezt a feltöltést merényletnek. Azért, mert ez a torinói előadás nem éri el azt a minőséget, amelyet a MET, ROH, Bajor, Madridi, vagy Scala produkcióinál megszokhattatok. Ez az előadás kb olyan minőségű, mint amilyet napról-napra, itthon is láthatunk. A karmester Pinchas Steinberg sokunknak ismerős, párszor Budapesten is megfordult és itthon nem előadóművészetével, hanem inkább "román majom" megjegyzésével híresült el, amellyel vezető baritonunkat illette. A Violantát szorgos mesteremberként vezényli le, mellőzve mindazt a fényt, csillogást, ötletességet, amely Korngold zenéjét jellemzi. Az énekesekről sem mondhatok sok jót, még a legelfogadhatóbb teljsítményt Kupfer-Radecky nyújtja Simone szerepében (őt Wotanként láthattuk a Walkürben, Pesten). A szoprán Annemarie Kremer és a tenor Norman Reinhardt hangilag teljesen alkalmatlan volt Violanta és Alfonso nehéz és igényes szólamának megszólaltatására. Azt hiszem, hogy az operával ismerkedő fórumtársaknak csalódás lesz ez a felvétel, de sajnos ez az egyetlen forgalomban levő videó Korngold operájáról. Ígérem, hogy amint megjelenik jobb felvétel, akkor visszatérek erre a szép műre. Addig pedig fájdalomdíjként letölthetitek mp3 formátumban a Violanta 1980-as müncheni felvételét (vezényel Marek Janowski, és az énekesek: Marton, Jerusalem, Berry), mellékelem ennek a felvételnek a kísérő-könyvecskéjét is. Ha a két felvételt összehasonlítjuk, akkor csak annyit mondhatunk: ég és föld a különbség.

Most kb. három hétig nyugtotok lesz tőlem, nyaralunk, utána folytatom...

614   Orfeo • előzmény613 2022-05-27 00:05:57

Kedves Klára, nem akarok T. nevében nyilatkozni, de Te megunhatatlan vagy (bocs!).

613   Klára • előzmény612 2022-05-23 20:11:51

Kedves T.! Tartok tőle, hogy meg fogsz unni engem. A Trójai falovat (bocs!) csodát már  letöltöttem. Ha minden igaz, holnap kivégzem szegény Roger királyt, és megírom, mit találtam benne izgalmasat. Aztán egy nap szünet, és következik a Trójai, pardon, Trójaiak - mert többen vannak.

612   takatsa 2022-05-23 15:22:32

Most pedig léket vágok a francia romantika zászlóshajóján, következzék Berlioz les Troyens című operája. Az operát két változatban tölthetitek le. A ROH 2012-es előadásának 1-2 részét, és a 3-4 részét, valamint a MET 1983-as előadását, (mellette egy bónusszal DiDonato előadásában Dido áriája, 2020-ból). A Covent Garden előadását különösen ajánlom a figyelmetekbe, full HD, 2 audiosávval (2.0 stereo és 5.1 surround), a magyar mellett angol, német, francia és spanyol felirattal. A letöltött videók lejátszására VLC-t javaslom.

Nyugodtan állíthatjuk azt, hogy ez az opera Berlioz főműve, amelyen 1856-tól 1861-ig dolgozott. A librettót is Berlioz írta, Vergilius Aeneis c. eposzának felhasználásával. Berlioz nem volt valami szerencsés ezzel az operával. Már maga a témaválasztás is problematikus volt, az antik téma ebben az időaszakban lerágott csontnak számított, és a mű monumentalitása is mindenkit riasztott. A teljes mű nem is hangzott el Berlioz életében. Hosszas huzavona után 1863-ban került sor a mű bemutatójára, a párizsi Théâtre Lyrique-ben, de csak az opera 3-5 felvonása hangzott el, és az is erősen vágott formában.  Berlioz nagyon sok kompromisszumra kényszerült, amelyet az általa szerkesztett és kiadott partitúra is bizonyít, hiszen számos - választható - vágást tartalmaz, amelyet Berlioz kénytelen-kelletlen engedélyezett. A teljes opera előadására csak Berlioz halála után 21 évvel, 1890-ben került sor, de ez az előadás is számos vágást tartalmazott, ráadásul Berlioz kívánságával ellentétben nem egy napon, hanem megbontva, két egymást követő napon adták elő az operát, német nyelven. A párizsi Opéra-Comique végül 1892-ben adta elő a teljes operát, ez tekinthető a teljes opera igazi bemutatójának. A XX. század első felében igen keveset játszották Berlioz művét, csaknem feledésbe merült. A partitúra 1969-es kritikai kiadását követő évtizedekben a világ nagy operaházaiban műsorra tűzték a teljes operát amely ma már egyre nagyobb népszerűségnek örvend, és a kritikusok is a valaha szerzett egyik legnagyobb operának tartják. 

Az 1983-as MET produkcióhoz csak annyit tennék hozzá, hogy ezzel az operával debütált Jessye Norman a MET színpadán, és bizton állíthatom, Cassandra produkciója felülmúlhatatlan. Tatiana Troyanos igen szép és lírai Dido alakítása is emlékezetes. Domingo csak nagynehezen vállalta fel az operairodalom egyik legnehezebb, magas fekvésű tenor szólamát, és főleg a szerelmi kettősben nyújtott nagyszerű alakítást, bár meg kell jegyeznünk, hogy az első- és utolsó felvonás 1-1 kisebb részében a szólamot transzponálva énekelte. Az én igazi ajánlatom a ROH 2012-es előadása, Pappano vezénylésével. Emlékezetes Anna Caterina Antonacci drámai és szuggesztív Cassandrája és Westbroek sokszínű és árnyalt Dido alakítása. Az igazi csoda viszont az üstökösként berobbanó amerikai tenor, Bryan Hymel, aki az utolsó pillanatban, a gyengélkedő Jonas Kaufmanntól vette át a szerepet. Hymelről én csak annyit tudok, hogy 1-2 év alatt, ragyogó formában, csodaszép hangon abszolválta a legnagyobb tenor szerepeket, aztán 2016-tól teljesen eltűnt, még mindig várják és hirdetik fellépéseit a világ legnagyobb operaházaiban, de évről-évre lemondja a szerepeit. Valaki itt biztos sokkal többet tud róla, mint én, mindenesetre nagy kár érte.  És ez a ROH előadás különben is fenomenális, a díszletek, a rendezés, a kórusok, a balett, a mellékszereplők csodálatosak, és mindez tökéletes audiovizuális-technikai megvalósításban. Remélem sokatoknak szerzek örömöt ezzel a felvétellel.

611   takatsa • előzmény610 2022-05-21 16:51:56

Köszönöm szépen Klára a részletes bszámolódat, öröm számomra, hogy megérintett téged is ez az opera. Nem szoktam statisztikával foglalkozni, de most kivételt teszek, 10 nap alatt tizen töltötték le a művet. Arról persze nincsen adatom, hogy hányan nézték meg, vagy hányan néztek bele a videóba.

610   Klára • előzmény589 2022-05-21 10:55:33

És most személyes élményeim a Kurtág-csodáról! A Beckett - dráma minősítése túlmegy rajtam, ezerszer megtették szakavatott emberek, nekem szókincsem sins hozzá.  (mondja bárki, hogy nem vagyok szerény és mértéktartó!) Egyetlen szóval: zseniális, ahogyan zseniális mellette Kurtág zenéje is ! Én a zenekart, a rendezőt és az énekes művészeket is a mű zsenialitásához méltónak tartom! Mert ebben az előadásban mindenki és minden benne van!

Rövid zenei bevezetés, pár szavas prológ után felmegy a függöny. Látható egy bizonytalan rendeltetésű épület, ajtó, két ablak, előtte egy nagyméretű, téglalap alakú tárgy fehér lepellel letakarva, és egy függőleges, téliesített szoborhoz hasonló valami, szintén fehér lepellel borítva. Reggel van. Jön egy bice-bóca ember, létrára mászik és benéz mindkét ablakon. Leveszi a leplet a tárgyról, egymás mellé állított két hordó van mellette, lecsukott tetővel. Olyanforma, mint a kiürült olajos hordók, amiket kimosva állványra helyezve kerti zuhanynak használnak. A későbbiekben "kuka" névvel illetve.Kaján vigyorral kukkant bele mindkettőbe. A szoborról is leveszi a leplet. Kerekesszékben ül egy ember, deréktől talpig pokrócba burkolva, a fején véres rongy.  A sánta férfi reméli, hogy hamarosan mindennek vége, és nem büntetik őt többé. Megy a konyhába, és várja, hogy sípoljon (nyilván valaki).A kerekesszékes leveszi fejéről a kendőt, egy férfi az illető, Hamm.Saját, apja, anyja és kutyája szenvedéséről monologizál. Sípszóra előkerül a bice-bóca ember, ő Clov.  Kettejük kapcsolata, illetve Clov megjelenése többnyire sípszó megszólaltatásán alapul.

A következő jelenetben felemelkedik az egyik kuka fedele, megjelenik belőle válltól felfelé egy férfi, megkopogtatja a másik kuka fedelét, abból kiemelkedik szintén vállig, egy nő, aki szemlétomást élvezi a napsütést.

Itt van ez a négy ember! Kezdődik a történet.
Kik ők? Hol vannak? Hogy kerültek ide, mi tartja őket össze, stb!  Monológok, kettősök, beszégetések következnek, egyik a másik után.
Az egymást követő jelenetek során lassan, fokozatosan kiderül, hogy a házaspár régebben kerékpár baleset áldozata lett, és a kerekesszékes az ő fiúk, akinek valamikor volt társa, sőt gyermeke, aki elment nagyon messzire De ki a negyedik? Ő gondozza őket, beszélget velük, sem fizikailag, sem szellemileg nem tejesen egészséges. Tulajdonképpen semmi sem történik, a házaspár beszélget, emlékezik a régi szép időkre, szinte kézzel foghatóvá válnak a szép emlékeik, amikkel elúzni próbálják a jelen nyomorúságát. A kapcsolatuk a kerekesszékben üldögélő fiúkkal nem a legjobb.

Miért tartom a szereplőket is zseniálisnak? A nagyon modern, nagyon szép és nagyon nehéz áriák eléneklése mellett a szerepüket el is kell játszani, meg is kell testesíteni. A kukában élő férfi (Nagg) és nő (Nell) érzéseit az éneklés mellett csak a kezük, az ujjaik mozgatásával, és csodálatos mimikájukkal tudják kifejezni. Semmi mozgás, semmi nagyobb gesztikulálás, csak apró rezdülések. A kerekesszékben ülő férfi karmozdulatai, melyekkel monológjait kiséri, szinte szélmalomra emlékeztetnek - csodás ellentét az apró gesztusokkal, de a szélmalomharc hiábavalóságát is eszembe juttatta!  A szinte mindennapos eseménytelenséget néhány jelenet után egyetlen valami töri meg: Nagg szólítja Nellt, megkopogtatja a mellette álló kuka tetejét, semmi válasz. A levegőbe sikoltott, elnyújtott Nell szó kifejezi, hogy megértette, bekövetkezett az elkerülhetetlen, lesüllyed, magára csukja a kuka tetejét és a továbbiakban nem jelenik meg. Megrázó, megindító megoldás!

Hamm és Clov még beszélget, monologizál egy ideig, emlegetik életük különböző epizódjait, aztán Clov elmegy, Hamm pedig teljes reménytelenségben fejére borítja a véres kendőt, és várja az eljövendőt. Ennyi az egész, de a szöveg, az áriák és az egyes áriák közötti zene olyan fantasztkius hatást kelt, aminek leírására egyszerűen nincsenek szavaim!

 

 

609   lujza 2022-05-19 02:30:05

Én egyáltalán nem gondoltam az Operára, az Eiffel műhelyházra pedig végképp sem.Egy iIyen bemutatóra nálunk kizárólag a Müpa lenne képes, meg is hirdette már egyszer, a Scala bemutatója utáni tavaszra, de közbeszólt a Covid akkor, azóta pedig hallgatnak. A Müpa be tudja vonzani a külföldi érdeklődőket is, és van egy jelentős méretű törzsközönsége, amely még az ilyen kalandokat is be szokta vállalni. (Nem ED-re gondoltam.)

608   Klára • előzmény607 2022-05-18 19:23:38

Bocsánat, semmiképpen sem csökkentett létszámú zenekarra gondoltam, ez szerintem is abszurd. A zeneszerző előírásait  tiszteletben kell tartani. Az Eiffel csak azért fordult meg a fejemben, mert az Operaházban esetleg tartandó előadásnál fél-harmadig megtöltött nézőtér valóban lehangoló lenne. Valamikor az Eiffel megnyitáse előtt Ókovács Szilveszter egy interjúban arról beszélt, hogy az Eiffel alkalmas lenne olyan darabok bemutatására, melyek jellegüknél fogva kisebb érdeklődésre tarthatnak számot. Az sose jutott volna eszembe, hogy egy ekkora beruházással megvalósított intézményben nincs lehetőség egy megfelelő méretű, létszámú zenekar elhelyezésére.

607   takatsa • előzmény606 2022-05-18 16:47:02

Én nem javasolnám Kurtág operáját az Eiffelben előadni, mert nagy zenekar szükséges hozzá, olyan hangszerekkel, amit csak el tudsz képzelni, rengeteg ütőssel, pianinóval, harmonikásokkal, cimbalommal. És az a véleményem, hogy mindent úgy kell előadni, ahogyan a zeneszerző azt megírta, soha többet kiherélt Pelléas és Melisande.

606   Klára • előzmény604 2022-05-18 15:23:34

De a nagy dérrel-dúrral beharangozott Eiffel Műhelyházban talán műsorra lehetne tűzni! Az internetes jegyvásárlási lehetőség sokakat megmozgatna. Az április 30.-i és május 8.-i Boccenagra már nem Domingo-val ment, mégis sok külföldi néző volt jelen, még a harmadik emeleten is!

605   takatsa • előzmény604 2022-05-18 10:31:41

Pl. a tiédbe?

604   Edmond Dantes • előzmény602 2022-05-18 10:17:06

A hazai érdektelenséget még csak felmérni sem kell:  v a n. Jó esetben árukapcsolással = bérletben kitűzhető lenne Kurtág György operája, aztán sokan nem mennének el rá. Nem lenne felemelő látvány a félig-kétharmadig üres nézőtér. Közhely, de mégis igaz, hogy Bartók opera-remekműve máig nem jutott el a közönség többségének szívéhez. Vajon hány néző fülébe-szívéhez jutna el Kurtág?

603   Klára • előzmény602 2022-05-18 08:19:57

Bocsánat, kedves Lujza, én is nagyon megörültem (l. 591), sőt a javasolt két Scala kiritika után becsatoltam a párizsi bemutató kritikáját is. Egyébként ez az opera valóban egy fantasztikus alkotás,  ha  a szemgyulladás után végig tudom nézni, megosztom benyomásaimat a fórumtársakkal. Egyébként sok  tekintetben egyetértek Veled!

A rendezővel folytatott interjút sajnos nem tudtam teljes mértékben értékelni, francia beszéd, angol felirat!

  
Hírek
• A Budapesti Fesztiválzenekart választották Az Év Zenekarának
Műsorajánló
Mai ajánlat:
18:00 : Budapest
BMC, Könyvtár

Somogyi Anita, Kovács Nóra (szoprán), Gombkötőné Túri Zsuzsa (mezzoszoprán)
Tóth Anikó (brácsa), Fülöp Attila (klarinét)
Ewald Rézfúvós Együttes
Szolnoki Bartók Béla Kamarakórus
vezényel: Molnár Éva és Kiss Boldizsár
"Pertis: +15 - emlékest"
Pertis Jenő:
Fanfár
Csak azt mondd meg rózsám
Holub bieli (Fehér galamb)
Szerenád sárgában
A megátkozott lány balladája
Luther Henderson: The Saint's Hallelujah

19:00 : Budapest
Magyar Állami Operaház

Puccini: Tosca

19:00 : Budapest
Óbudai Társaskör

Schöck Atala (ének)
Szokolay Ádám (zongora)
"Daloskönyv"
Fauré: Les berceaux, Le papillon et la fleur, Après un rêve
Debussy: Deux romances
Debussy: D’un Cahier d’ esquisses
Debussy: Masques
Liszt: Es muss ein Wunderbares sein, Drei Zigeuner, Über allen Gipfeln ist Ruh
Chopin-Liszt: Lengyel dalok No. 4. Bacchanal
Chopin: Cisz-mol noktürn, op. 27. No. 1
Bartók: Öt dal Ady Endre verseire, op. 16.

19:00 : Budapest
Klauzál Gábor Budafok-Tétényi Művelődési Központ

Szutrély Katalin (szoprán)
Budafoki Dohnányi Zenekar
vez.: Vashegyi György
Schumann: Manfréd – nyitány
Wagner: Wesendonck-dalok
Brahms: III. szimfónia

19:30 : Budapest
Zeneakadémia, Nagyterem

Kiss Péter (zongora)
Medikus Zenekar
Vezényel: Dubóczky Gergely
A Medikus Zenekar jótékonysági koncertje
Ravel: Lúdanyó meséi – részletek
Rahmanyinov: 2. (c-moll) zongoraverseny, op. 18
Muszorgszkij–Ravel: Egy kiállítás képei

19:45 : Budapest
Müpa, Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

Alina Ibragimova (hegedű)
Budapesti Fesztiválzenekar
Vezényel: Robin Ticciati
Ljadov: Az elvarázsolt tó, op.62
Prokofjev: I. (D-dúr) hegedűverseny, op.19
Rachmaninov: III. (a-moll) szimfónia, op.44

20:30 : Budapest
Szent István Bazilika

Horti Lilla, Sherry Williams (ének), Brian Charette, Virágh András Gábor (orgona)
Modern Art Orchestra
vezényel: Fekete-Kovács Kornél

"A Liszt Ünnep nyitókoncertje"
19:00 : Gödöllő
Gödöllői Királyi Kastély

Farkas Mira (hárfa)
Drahos Rebeka (fuvola)
Debussy: Arabeszk, no. 1, Beau Soir
Glinka: Noktürn
Fauré: Sicilienne, Apres un réve,
Parish Alvars: Szerenád
Mouquet: Flute de Pan
Renié: Esquisse
Parish Alvars–Fahrbach: Fantázia
A mai nap
született:
1912 • Tátrai Vilmos, hegedűs († 1999)
1936 • Charles Dutoit, karmester
1955 • Yo-Yo Ma, csellista
elhunyt:
1959 • Mario Lanza, énekes (sz. 1921)
2008 • Fodor Géza, dramaturg, kritikus, színház- és zeneesztéta (sz. 1943)