Máthé Zsuzsa újságíró és Ókovács Szilveszter, az Operaház főigazgatója ősz óta a Highlights of Hungary nagykövetei. De mit kell tudni erről a civil szervezetről és a díjról? Erről kérdeztük a házaspárt.
A Garanca-koncert szünetében én is kerestem a gendervécét a Müpában, de nem találtam, csak valami férfi- és női mellékhelyiséget. Felháborító! Remélem, hogy az EU megbünteti ezeket a mocskokat.
In the United States, Delta Air Lines confirmed it would start using gender neutral greetings during onboard announcements last October. At the time, a spokesperson for Delta said: “Promoting inclusion throughout the travel journey is core to creating a safe, comfortable and respectful space for all of our customers and employees.”
Tilos a "Hölgyeim és uraim!" megszólítás, közölte a Delta Air Lines szóvivőszemélye. Lesz helyette "vásárlóink", a steward vagy stewardess gendersemleges megszólítása pedig nyilván stewardperson and stewardperson". Ajjaj! Baj lesz néhány operával is.
Törlik végleg az operairodalomból az alábbi gendersoviniszta műveket? Vagy némi átalakítással adják majd? Valahogy így: Pagliacci:Signore! Signori!... Scusatemi se da sol me presento. > Persone! Persone! ... Scusatemi se da sol me presento. Lulu: Hereinspaziert in die Menagerie, ihr stolzen Herren, ihr lebenslustigen Frauen! > Hereinspaziert in die Menagerie, ihr stolzen Personen, ihr lebenslustigen Personen!
Játék-kérdés lehetne azon operák keresése, amelyek szintén súlyos genderproblémát okoznak.
Kicsit fölzaklatott, hogy a Wikipedia megkérdezte, hogy mi vagyok:
Férfi
Nő
Egyéb
A YouTube pedig fölhívott, hogy csatlakozzam drag queen -ként, mert az ma menő és világhírt biztosít.
Nemsokára az ember azt sem tudja, fiú-e vagy lány.
Ilyen című cikk is lehet valahol (sajnos): Budapest has been named as the cheapest destination for a fall drinking break for the second year in a row. (Éspedig nemcsak fall és nemcsak for the second year, hanem round the year, sokadjára...)
„Aligha derül ki, hogy a 88 esztendős Ottrubay Magdolna Terézia önként vagy kényszer hatására szállt-e be a terepjáróba, és utazott 420 kilométert Tirolig. Az eset ismét ráirányította a figyelmet az egyik leggazdagabb magyar arisztokrata családban dúló háborúra. Vajon az Ottrubay család milyen erkölcsi alapon pereli Magyarországot az Esterházy-kincsekért?”
[…]
„Miért érezheti úgy az Esterházy család, hogy kisemmizték? Az ok, a szerelmi történet Courths-Mahler tollára illik: az Operaház ünnepelt balerinájába,Ottrubay Melindába beleszeret V. Esterházy Pál herceg, és évekig kitartóan udvarol neki, noha a hercegi család már akkor sem nézi jó szemmel a polgári lánnyal való kapcsolatát.
Esterházy Pál és az Ottrubay család – Melinda, a testvére és a szülők – a budai Esterházy-palota pincéjében együtt vészelik át az ostromot, majd Pál és Melinda 1946-ben összeházasodnak. Nem mondható, hogy Melindát választásában az érdek vezérli, hiszen az Esterházyak magyarországi birtokait addigra már államosítják, a burgenlandi birtokokat az ausztriai szovjet katonai közigazgatás veszi zár alá.
V. Pált 1949-ben a Mindszenty-perben 15 évi fogságra és teljes vagyonelkobzásra ítélik, az Ottrubay családot az ötvenes évek elején kitelepítik, ezalatt Melindát idegklinikán kezelik. Esterházy Pál 1956-ban szabadul, burgenlandi birtokának alkalmazottai feleségével együtt – vöröskeresztes autóval – átszöktetik a határon, Svájcban telepednek le. Ott élnek 1989 áprilisáig, Pál haláláig. A férj végrendeletében feleségét, Melindát jelöli meg egyedüli örököseként, minden ingóságát és ingatlanát ráhagyja. Így kerül az Esterházy-vagyon az Ottrubayak hatáskörébe. A hercegi, illetve a családfői címet pedig legidősebbként II. Esterházy Antal örökli.
Az asszony 1994-ben a vagyon kezelésére magánalapítványokat hoz létre, osztva férje aggodalmát, aki erősen ellenezte a vagyonnak a családon belüli felosztását. Gyakran ismételgetett mondata volt: „Mindent el fognak kótyavetyélni nekem.” Amint az Esterházy-alapítvány közleményében olvasható: „Férjéhez hasonlóan a hercegné is tartózkodó volt az arisztokráciával szemben. Fontos volt számára, hogy a rokonsághoz és a családhoz fűződő kapcsolatokat ápolja, azonban a vagyonigazgatás terén mindig professzionális, polgári származású szakemberek kaptak teret. V. Pál közismerten az egyetlen volt a családban, aki két felsőfokú végzettséggel is rendelkezett, jogi és erdőgazdálkodási diplomát is szerzett. Mindig elborzasztotta, ha valaki csak a nevéből akart megélni.” Szintén az alapítvány honlapján olvasható: „A rokonok egy része rendkívül csalódott volt.
A kedélyek megnyugtatására Melinda 1990-ben a kedvező piaci helyzetet kihasználva eladta a bécsi Wallner utcában lévő palotát. Az átszámítva 24 millió eurós bevételből milliókat ajándékozott a rokonoknak. Sajnálatos, hogy csupán néhány évvel később különböző nemesi származású rokonok a megajándékozottak köréből újabb anyagi követelésekkel léptek fel.” Melinda, amikor 82 éves korában 2002-ben felhagyott a közügyekkel – 2014-ben halt meg –, a magánalapítványok kezelését az unokaöccsére, Ottrubay Istvánra bízta.
A teljes családi vagyon egyébként még 1936-ben került V. Pálhoz, amikor megszűnt a hitbizomány, és a vagyon a családfő, V. Esterházy Pál magánvagyonává vált. Ebből a háború után a Magyarországon kívül fekvő jelentős ingatlanok, földek és vállalkozások maradtak meg. A hatvanas évektől a visszakapott jelentős értékű és mértékű burgenlandi birtokokat Esterházy Pál igazgatta: ez 22 ezer hektár erdőt, közel hatezer hektár mezőgazdaságilag hasznosított területet, 16,5 hektárt a Fertő tó természetvédelmi területén, több kastélyt és nagy mennyiségű műkincset foglal magában. A bécsi Format magazin 2003-ban a visszavonulni készülő Esterházy Melindával készített interjújából kiderül, hogy a szolid életvitelt folytató idős hölgy akkor Európa egyik leggazdagabb asszonya volt – a Fortune a felsorolásában 1,5 milliárd euróra tette a vagyonát. Hogy a mai értéket is lássuk: az Esterházy Magánalapítvány (Esterházy Privatstiftung, Ausztria) 2017-ben 53 millió eurós, 16,6 milliárd forintos forgalmat bonyolított le.”
Van valaki Sopron környéki? Lehetőleg fiatalabb korosztály? (33 vagyok) Senkivel sem tudok operáról beszélgetni IRL és családtagokat is csak nagy ritkán lehet elrángatni.
Épületfelújítás miatt augusztus 6-ától várhatóan 2019 augusztusáig a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár Központi Könyvtárának épületében működik a Zenei Gyűjtemény.
A Zenei Gyűjteménynek az Ötpacsirta utcai, az Ybl Miklós tervezte Pálffy palota ad otthont, ám az 1867-ben átadott épület „megérett a felújításra, a belső terek esztétikai, funkcionális és épülettechnológiai átalakítására” – olvasható a Zenei Gyűjtemény oldalán megjelent tájékoztatásban.
A nyáron kezdődő renoválás miatt a gyűjtemény átmenetileg átköltözik a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár Központi Könyvtárának épületébe. Az ideiglenes helyszín bejárata a jelenlegi épülettől néhány méterre található, a Reviczky utca 1. szám alatt.
Az új helyszínen is elérhetők a megszokott szolgáltatások.
A könyvek és a szabadpolcos kották a Központi Könyvtár tanulótérben lesznek, a CD-k és a kölcsönözhető DVD-k a böngészdében. Továbbra is lehetőség nyílik helybeni zenehallgatásra, az adatbázisok használatára. A költözés miatt a raktári kották kölcsönzési rendje módosul. A kották minden hétköznap 13-18 óra között, egész órakor vehetők majd át.
Nem kell nélkülözniük az érdeklődőknek az intézmény népszerű, ingyenes koncertjeit, rendezvényeit sem. A programokról folyamatosan tájékozódhatunk a Zenei Gyűjtemény honlapján
Úgy hozta a sors, hogy kaptam jó néhányat, és szívesen odaadom egy igazi, fanatikus gyűjtőnek. Legalább olyan fanatikus legyen, mint én Horne-ommal, Kocsissal, és a macskákkal:)
Hozzászoktam az 1980 óta használt oda-visszához is és eltúlzottnak és nem 100% megalapozottnak gondolom a sok tudományos okoskodást az oda- és visszaállítás egészségüyi ártalmairól. Felőlem maradhat az állandó "téli" időszámítás is, amit elég sok ország alkalmaz. Nem ettől leszünk/nem leszünk, maradunk/nem maradunk EU-konformok. Ha átállunk az állandó "nyári" időszámításra, az sem rossz. Legalább télen élvezzük a hosszabb ideig tartó világosságot, mert nyáron a forróság miatt inkább csak tovább szenvedünk tőle.
Én bevezetése óta nagyon szeretem és élvezem a nyári időszámítást, és ki nem állhatom a télit. Örülnék, ha az „megszűnne” – ami tk. azt jelenti, hogy hazánk (a tőlünk északra és délre fekvő országokkal együtt) a kelet-európai időzónához tartozna. (Köszönöm a linket!)
Én bevezetése óta nagyon szeretem és élvezem a nyári időszámítást, és ki nem állhatom a télit. Örülnék, ha az „megszűnne” – ami tk. azt jelenti, hogy hazánk (a tőlünk északra és délre fekvő országokkal együtt) a kelet-európai időzónához tartozna. (Köszönöm a linket!)
A Bizottság képet kíván alkotni arról, hogy az európai polgárok, valamint az érdekelt szervezetek és a tagállamok miként vélekednek a jelenlegi nyári időszámítás esetleges módosításáról (július 4 - augusztus 16).
Na azért ezt ilyen hévvel kijelenteni nem kelleneVeszprém díszpolgárval volr egy riport a Best-ben.Ebben kifejtette,hogy az operát nem szereti,csak olyan módon ,ahogy ő csinálja.Na fiatalon nagyon jó volt,aztán jött az opera ahogy Ő csinálja( képzeli az operát)Abból köszönöm nem kérek.
Spec nekem nem jutott eszembe a neve ,mint Kaufmannál jobb tenor.Fiatalon sem volt jobb.Aztán akkor még ott volt a 3 tenor és még énekeltek nagyszerű hangok abban az időben.Hozzáteszem Kunde abban az időben bel canto operákat énekelt,amikor Cura fiatal volt.lett utána hőstenor. Mégpedig nagyszerű.igaz nem olyan jó kiállású volt ,mint Cura fiatalon ,de most már mindegy-
Otello, Sámson, Cavaradossi, Don José, Andrea Chénier, Dick Johnson, Calaf, Stiffelio, plusz Peter Grimes, Tannhauser (két új szerep) most is bármikor élmény= José Cura tenor. Szerintem sokkal jobb, mint G. Kunde és stb.-k.
Valóban Kunde is nagyszerű énekes és hatalmas fejlődésen ment át a hangja.Először Bolognában hallottam a Puritánokban Arturo szerepeben és azóta élő előadáson nála jobbat nem kaptam.Aztán pár évvel később Münchenben már kevésbé tetszett.Utána eltűnt egy darabra és hősibb szerepekben tért vissza.Igazán nagy formátumú énekessé ebben a szerepkörben vált.Jelenleg egyike a legjobbaknak.
Maximálisan egyetértek Önnel: Jorge de Leon-t volt "szerencsém" most, május1-jén a STOP/Aida-ban látni-hallani. A románcnál udvarias taps, utána az együttesekben alig hallani, a felvonás végén (bevonulás, stb.) szinte ott se volt. Talán az előadás végére, amikor a zene már kellően halk volt, összeszedte magát és valami érzelem is kifejeződött az alakításban.
Igaz, az egész előadás - Amneris kivételével - szinte teljesen alkalmazkodott hozzá, szürke, egyhangú, csak már legyünk túl rajta hangulat.
A színlapon pontosan feltüntetik a szünet várható kezdetét és az előadás várható befejezését. Jelenthetem: sikerült 5 perccel előbb befejezni, utána mindenki azonnal kiözönlött a különféle, állandóan nyitva tartó Würstelstandokhoz.
A Don Carlos részletben ,amit hallottam vele nagyon tetszett.Aztán volt vele egy beszélgetés,ahol talán Lenszkijt és Cavarodossit énekelt.Hát attól nem voltam elájulva
.Írnék még egy tenort ,de várom a nagyhangú Trisztán 3 tenornevét,hátha benne lesz.De nem segítek.
Jorge de Leon korábban azt hittem itt egy jó tenor,de Radamesként és Kalafként sajnos nem győzött merg semmiről csak arról ,hogy egy átlagos tenor.Cernoch Tamino ,de szép hang és miután bőven benne a 4o-ben olyan nagy durranás nem váható tőle-kaufmann féle produkció semmiképpen.Seifert német szerepekben még mindig jó,de olasz operában(csak Turridut hallottam vele Berlinben)nagyon nem győzőtt meg és nem is erőltette nagyon az olasz szerepeket.
Kedves ED, Flórez és Cammarena kétségtelenül van, de nem éppen Kaufmann-fach! Antonenko nálam nem igazán jött be, de ebbe inkább nem megyek bele, mert neki is vannak hódolói. Peter Seiffert a maga fachjában éppen olyan unikum, mint Kaufmann a sajátjában, de nem versenytársai egymásnak.
Nahát kedves Laci, épp tegnapelőtt írtam valakinek privátban 3 nevet: Antonenko, Flórez, Cammarena, kettőt most te is...persze ők nem Kaufmann-fach, ezért írtam itt lejjebb, hogy Kaufmann-fachban kell körülnézni.
Lírai tenor - Cammarena, Brownlee, spinto - Jorge de Leon, Pavel Cernoch,drámai/hos/ tenor - Antonenko, Peter Sefert. Ezeket eloben látttam és 3 koncertet Kaufmannal is.
Tegnap meghallgattam Kaufmannal a 2017-es müncheni Chénierből a két áriát: baritonális szinezetű a hangja, talán így szokás jellemezni ezt a tónust. Lehet, hogy egyszer még lemegy baritonba mint Domingo és akkor őt fogják sokan csúfolni. Domingo akkor már Zerbinettát vagy Sarastrót fog énekelni. Más: a közönségtől nem várható el, hogy kottával menjen operába, koncertre. Isten ments! Egész este menne a zizegés :-) mellesleg nem azért járunk operába, koncertre, de színházba sem, hogy kottát, szövegkönyvet lapozgatva ellenőrizzük, jól csinálja-e a dolgát az énekes, színész, zenész. Amúgy meg a 100% kottahűségnek legalább annyi ellenfele volt-van-lesz mint amennyi híve. Phúúú de unalmas lenne, ha mindenki 1/1 a kottát és csakis a kottát követné!
Kaufmann hangja már csak ilyen, elég sokszor mondták rá, hogy bariton, pedig nem az. A technikája üzembiztos, nem énekel el olyat, amit nem tud. És a véleményhez nem ártana élőben is hallgatni, és néha kottát is kézbevenni. Szerintem ott énekel pianot, ahol a kottában az van írva, legfeljebb mások ezt figyelmen kívül hagyják.
Mellébeszélés és vádaskodás helyett,ami nem az ön modora legalább is ezen a néven olvasva korábbi beírásait,de hajaz máhova -nos a lényeg halljuk a 3 tenor nevet!!! Mire gondol személyeskedést említve?Nem menekülni kell,hanem válaszolni,ha már idecitált..De felsorolhatom a kedvenceit ,ha akarja!
És rögtön véleményezm is,amit tett rém igazságtalanul Kaufmannal.
Kedves Telramund!Vagy teljesen elfogult és azért nem lát nem hall,vagy egy lelkes operarajongó aki tényleg nem konyít az énektechnikához.Azt hiszem szavaim közérthetőek,tartalmilag pedig valósak.Vszinüleg nem ugyanazt látjuk,halljuk.Mondanivalója pedig olyan szinten csapott át személyeskedésbe,hogy nincs kedvem folytatni a társalgást!Tisztelettel!
Legutóbb már "kinyitották" a Bogányi-zongorát az Erkel fszt. odalsó termében - a fedelét kitámasztva a zongora "belsejébe" is bepillanthat a kiváncsiskodó "Nagyérdemű"...
az Erkel bejáratánál is van/volt egy ilyen zongora. én szerettem volna kipróbálni, hogy milyen a hangja, de azt mondák, hogy a közelébe se szabad menni...
"Azt hallottam valakitől, aki már kipróbálta, hogy olyan érzés játszani rajta, mintha a gravitáció rabságából megszabadulva az űrben egy űrhajóban zongoráznánk.”
A hangszer megálmodója és tervezője, Bogányi Gergely arról beszélt, hogy néhány évtized, tíz év munka, több tízezer óra és csapatmunka a zongora története, lelkileg pedig egy élet.
"Először is zenészként a hang érdekelt, tudtuk, hogy a hangszerek nem elég változatosak, Liszt Ferenc és Bach is mindig jobb hangszert szeretett volna csinálni. Az új anyagoknak köszönhetően a hangszer lelke, a rezonáns kompozitból készült, és nagyon fontos volt a zongora kinézete is: olyan fenséges hangszert szerettünk volna alkotni, ami hagyománytisztelő, mégis teljesen modern" - szögezte le a zongoraművész.
A hangszer leleplezése után Bogányi Gergely Liszt Un Sospiro című művét adta elő.
A versenyzongora a helsinki Sibelius Akadémiára kerül.
Végül is minden szexuális esemény, akár romantikus, akár visszataszító számunkra, kezdeményezések és arra adott válaszok láncolata; jól is néznénk ki, ha minden kezdeményezést zaklatásnak tekintenénk!
Ebben teljesen igazad van, és ettől nem független, hogy pályájuk és életkoruk csúcsán, delelőjén, vagy azon is túl levő, vezetőknek duplán kell(ene) vigyázniuk minden kezdeményezésükre, elsősorban fiatal lányok (vagy akár ma már fiúk) irányában.
Az egészséges lelkű emberek ezt tudják és önkéntelenül is így csinálják, de azt is tudjuk hogy a hatalom gyakran nem az egészséges lélekkel jár együtt.
Még egy megjegyzés: nem véletlenül tiltja és üldözi a fiatalkorúakkal folytatott szexuális viszonyt a jog, és nem véletlenül pl. egy gimnáziumi korosztállyal foglalkozó pedagógust jellemzően azonnal kirúgnak ha tanítványával él szexuális életet. Fontos: Még akkor is ha a tanítvány (is) akarta! //És ettől független, hogy jó magam hallottam olyan esetet amikor egy ilyen kaland eredménye egy életen át tartó boldog házasság lett//
Másképp válaszolok. Egyáltalán nem mindegy, hogy az érintett milyen okból (vagy célból) „tűrte az abúzust”, sem annak körülményei, esetleges verbális előzményei. Mert ezektől (is) függően talán nem is abúzus történt. Erre hoztam fel egy gondolatmenet-modellt, saját szerzői nevem alatt: ez nem az általad leírtak értelmének kicsavarása. (A komment tetszetőssége nem érdekel, nincs vonzata sem eladott példányszámban, sem honoráriumban.)
Nem írtam azt, hogy az a jel feljogosította a két férfit. Legfeljebb biztatta. Hogy mire? Ha igaz a nyilvánosságra hozott történet, az én ízlésem szerint türelmetlen és ízléstelen szexuális játékokra – de mi köze van a mi ritmusérzékünknek és ízlésünknek ahhoz, hogy mi történt egy autó belterében? Ez csak azóta „közügy”, amióta a harmadik jelenlevő több, mint 20 év múltán, megosztotta a nyilvánossággal. Mellesleg azt is, hogy a kéretlen hímvessző petyhüdt és kicsi volt. Ez vajon miért fontos? Ellenkező esetben más lett volna a helyzet?! A gesztus, ismétlem, számomra abszolút nem tetszetős, de ahhoz, hogy az „urak” kiábrándító és lesújtó kísérletén túlmenően zaklatásnak minősüljön, pontosan kellene tudni, mi történt és mennyi idő telt el a meglepéstől a visszakozásig. Végül is minden szexuális esemény, akár romantikus, akár visszataszító számunkra, kezdeményezések és arra adott válaszok láncolata; jól is néznénk ki, ha minden kezdeményezést zaklatásnak tekintenénk! Erőszak elkövetéséről pedig a konkrét esetben – tudjuk, melyikről van szó – egyáltalán nem beszélhetünk.
Nem azt írtad, hogy „bizonyíték nélkül kellene bárkit (jogilag) elítélni” (nem is írhattad volna, hiszen, gondolom, nem vagy a bíró helyében), viszont bizonyítékok nélkül tekinted ténynek az állítólagos „áldozatok” facebook-posztjait és médianyilatkozatait, és megtagadod a megvádoltaktól (nem az ártatlanság vélelmét, hanem) azt a vélelmet, hogy az éveken-évtizedeken át elhallgatott eseményekről nekik is van egy verziójuk, egy aspektusuk. Ez a vélelem általában megilleti őket, még ha pl. Marton L. és Kerényi M. G. nyilvánosság előtti védekezése korántsem volt meggyőző.
A bűncselekmények büntetése az igazságszolgáltatás feladata. Az igazságszolgáltatás lehetőségének elmulasztásával, illetve az igazságszolgáltatás helyett a bíróságnál sokkal befolyásolhatóbb közvéleményre bízni az ítélkezést: olcsó és atavisztikus megúszás.
„Ez a tipikus karosszék-okoskodás” – ez a válasz, még ha kissé burkoltan is, tipikus személyeskedés, érvelés helyett. Itt, a fórumon nem számít, hogy tárgyalótermi vagy otthoni karosszékből okoskodunk-e nicknéven.
Marton L. és Kerényi M. G. ügyében nem tudok névvel, arccal vállalt, több konkrét esetről. (Az egykori, ma a világ másik felén élő táncos nyilatkozatának igazságtartalma nem bizonyított.) Nevet és arcot említettem, velem közölt lakcímet és személyi számot nem. Kedves Franca, „a tartalmas fórumozásnak alapkövetelménye, hogy ne csavarjuk ki a másik mondanivalóját csak azért, mert az általunk kicsavart értelmezésre elmésebb válasz adható”.
Igazad van, meggondolatlan szóhasználat volt részemről a „senki”. Megfeledkeztem az alapvetően hiszékenyekről, a média tálalása nyomán befolyásolhatókról, a közhangulatot és minden hisztériahullámot meglovagolókról, a csámcsogókról, a spontán és türelmetlenül ítélkezni akarókról stb., stb. Ezekre mindig számíthatnak azok, akik az igazságszolgáltatás helyett a nyilvánosság ítéletét (és a megkésett ismertséget, népszerűséget) választják.
A mondandóm értelme nem ez volt, ugyebár. Nem arra vonatkozott, aki szabad akaratából engedett, hogy kipróbálja, mennyire erős hozzá a gyomra, vagy ő maga férközőtt a közelébe. Mert az már nem zaklatás és nem erőszak ugyebár. De szerintem ez egyértelmű volt, csak tetszetősebb kommentet lehet írni,ha kicsavarod az általam leírtak értelmét.
Ilyen jel,..... ha egy húszéves lány éjszakába nyúlt gyakorlat vagy kurzus után autóba ül két, nála évtizedekkel idősebb férfival.
Ami még mindig nem jogosítja fel az évtizedekkel idősebb férfit, hogy lányt zaklassa, erőszakot kövessen el rajta.
Talán nem oktalan, hogy az igazságszolgáltatásban a bűncselekmény megállapításához kitalálták a bizonyíték (tárgyi bizonyíték és/vagy egybehangzó tanúvallomások) szükségességét. Gyilkosságért való elítélés vagy gyilkosság vádja alóli felmentés is bizonyítékokon múlik. Zaklatás vádját miért kellene anélkül is hitelesnek tekinteni?
Én sem írtam, hogy bizonyíték nélkül kellene bárkit (jogilag) elítélni. Azt írtam, azért nem jelzik a történteket, mert nincs bizonyíték rá. A tartalmas fórumozásnak alapkövetelménye, hogy ne csavarjuk ki a másik mondanivalóját csak azért, mert az általunk kicsavart értelmezésre elmésebb válasz adható.
A bűncselekmények elévülése intézményének is nyilván megvannak a jogi érvei, a számos közt az, hogy korlátlan ideig (vagy idő múltán) ne lehessen valakit zsarolni. Persze ez a védelem sem teljes, hiszen a friss esetek példázzák, hogy a jogi büntetésen túl is tönkre lehet tenni emberek és a hozzájuk tartozók karrierjét, jó hírét, nimbuszát, családi életét stb.
Az elévülés csak a (jogi) büntethetőség elévülését jelenti. Nem teszi meg nem történtté vagy elfogadhatóvá a cselekményt. A közvélemény nem aszerint ítél, hogy az elévülési idő eltelt-e vagy sem, vagy esetleg már csak két nap van belőle hátra.
A zaklatást is lehet(ett volna) egyetlen percig sem vállalni, annak kockázataival együtt.
Ez a tipikus karosszék-okoskodás.
Feltéve, hogy nevükkel, arcukkal és a bűncselekmény leírásával jelentkeznek. De nem tették...
Dehogynem. Az USA-beli eseteknél számosan vállalták arccal-névvel, Marton és Kerényi esetében is van több konkrét eset. Az, hogy veled nem közlik a lakcímüket és személyi számukat, még nem jelenti azt, hogy nem konkrét személyekről lenne szó, akik a döntést hozók (pl. színházigazgatók) számára ismertek.
„Hogy a szexuális erőszak...” – a jelen „metoo”-hullámban ez eddig nem volt jellemző.
De igen. Az USA-beli eseteknél számos alkalommal előfordult.
Senki sem követel bizonyítékot, legfeljebb anélkül nem hisz el semmit sem.
Senki? Ilyen határozottan tudsz "mindenki" nevében nyilatkozni? Az, hogy te mit hiszel el vagy mit nem, teljesen közömbös. A mondandóm lényege egyébként az volt, hogy a szexuális bűncselekmények elleni küzdelmet megnehezíti, hogy általában nincs rá tanú. Sokszor a bíróságnak sem marad más választása, mint a sértett elmondását alapul venni, melyről szakértő állapítja meg, hogy hiteles-e vagy sem, életszerűen mondja el vagy sem, hajlamos-e túlozni, elképzelt eseményeket valóságosnak előadni vagy sem.
„Teljesen mindegy egyébként, hogy az érintett milyen okból tűrte el az abúzust, az nem változtat annak bűncselekmény jellegén és nem jelent felmentést az elkövető számára.”
Azt senki sem fogja bevallani, hogy engedtem a közeledésének (netán a közelébe férkőztem), hogy kipróbáljam, mennyire erős hozzá a gyomrom, és mennyire reális az, amivel kecsegtet. Ennél mindenkinek vannak jobb történetei, továbbá az „abúzus nem tanúk előtt történik”, ugyebár.
Nem szabadna hagyni elburjánozni, de én ennek a mozgalomnak sem jósolok fényesebb eredményt, mint a parlagfű irtásának. Pedig ott is bevetették már a kipellengérezés és a törvény, a büntetőjog erejét. Másfelől viszont mellette is érvelnek, áldásos tulajdonságaival és a természet egyensúlyának rendjével.
Hadd erősítselek meg azzal, hogy amikor apukám lánya először ment szülők nélküli, vasárnap délutáni vendégségbe (nem házibuliba, mert oda nem is engedték volna), apukám a következő útravalóval látta el. Ha egy fiú kétértelmű kijelentést tesz, azonnal felállsz, és tanulmányi kötelességedre hivatkozva hazajössz. Ha ismered az illetőt, fel is pofozhatod.
Nem állítom, hogy a XIX. században született apukám útravalójának szavatossága nem járt még le, sőt azt sem, hogy felidézett történetem idején még „best” volt. Az viszont örök igazság, hogy egy nő viselkedésének jeleznie kell a sorompót egy férfi előtt. (Egy kamaszfiú viselkedésének is egy tolakodó, befutott férfi előtt, hiszen a mai kamaszokhoz már kéretlenül is eljut a szexualitás teljes skálájának ismerete, több médiumon keresztül is.)
„Mindenáron bele szeretnének kerülni a belterjes művész-világba” – ebben a gondolatban van a kutya elásva. A művészi pályán érvényesülni akaróknak és tudóknak, még a drámai szendéknek is, tehetségük mellett, rámenősnek, elszántnak is kell lenniük, már ahhoz is, hogy a színpadra tudjanak lépni, vagy hogy a semmiből érkezve, nagymenők, sztárok társaságában éljenek. A mindenre elszántság pedig meglátszik egy emberen, meglátják a rendezők is. Mindenki kibocsát jeleket, amikhez másoknak antennáik vannak. Ilyen jel – nem azért mondom, mert Stohl András is mondott ilyen értelműt (majd tompított rajta, de nekem nem kell) –, ha egy húszéves lány éjszakába nyúlt gyakorlat vagy kurzus után autóba ül két, nála évtizedekkel idősebb férfival.
„Úgysem hinne nekik senki, mert nincs bizonyíték.”
Talán nem oktalan, hogy az igazságszolgáltatásban a bűncselekmény megállapításához kitalálták a bizonyíték (tárgyi bizonyíték és/vagy egybehangzó tanúvallomások) szükségességét. Gyilkosságért való elítélés vagy gyilkosság vádja alóli felmentés is bizonyítékokon múlik. Zaklatás vádját miért kellene anélkül is hitelesnek tekinteni? Ha bizonyíték nem kellene, akkor bármilyen hazugsággal meg lehetne vádolni, illetve zsarolni bárkit.
A bűncselekmények elévülése intézményének is nyilván megvannak a jogi érvei, a számos közt az, hogy korlátlan ideig (vagy idő múltán) ne lehessen valakit zsarolni. Persze ez a védelem sem teljes, hiszen a friss esetek példázzák, hogy a jogi büntetésen túl is tönkre lehet tenni emberek és a hozzájuk tartozók karrierjét, jó hírét, nimbuszát, családi életét stb.
„Az áldozat végiggondolja azt is, hogy kinek hinnének…” – igen, az ember minden lépésének van kockázata, amit vagy vállal, vagy nem. A zaklatást is lehet(ett volna) egyetlen percig sem vállalni, annak kockázataival együtt.
„Az érintettek esetében általában több áldozat van, ami azért a történetek valódiságát erősíti.”
Feltéve, hogy nevükkel, arcukkal és a bűncselekmény leírásával jelentkeznek. De nem tették, holott „támadóikat” már ártalmatlanították (persze vannak, akik a vérüket és a fejüket is kívánnák, elvégre demokráciában élünk). Bánhatják, hogy nem tették, hiszen most Az év emberének számítanának.
„Hogy a szexuális erőszak...” – a jelen „metoo”-hullámban ez eddig nem volt jellemző.
„Akik bizonyítékot követelnek, elfelejtik, hogy a szexuális erőszak, egyéb abúzus nem tanúk előtt történik. Vagy pontosan tisztában vannak vele, épp ezért követelik a tanúkat.”
Senki sem követel bizonyítékot, legfeljebb anélkül nem hisz el semmit sem.
Nem, ez abszolút téves értelmezés! Nem ezt írtam, Éppen azon háborodtam fel, hogy ez évtizedekig így működött, és senki, ismétlem senki nem borított. Hiszen ha köztudott volt, akkor nyilván tudtak róla és elnézték, eltűrték. Erre nem találok magyarázatot, A prüdséget pedig mint a kettős mérce alkalmazását vetettem fel. Egyébként messzemenőkig egyetértek mindazokkal, akik megálljt követelnek, és - amennyiben egyáltalán ez lehetséges - az elkövetők felelősségre vonását követelik.
"Ehhez képest tudják és elnézik egyesek ilyen tulajdonságait? "csak azért, mert egyébként zseniális művész? Levine esetében cca 30 évlg?"
A kérdés azt akarja sugallni, hogy az áldozatok nem mondanak igazat, mert Amerika prűd ország és biztosan nem nézték volna el a zaklatásokat, ha azonnal szólnak a sértettek?
Csak ismételni tudom magam: ez nincs így. Számos oka lehet, amiért eddig nem szóltak, nem sorolom fel még egyszer. Az elkövetők biztonságban érezték magukat, mert évtizedeken át semmi nem került nyilvánosságra, pozicíójuk megvédte őket. Szerencsére úgy tűnik, megváltozott a sajtó és a közvélemény hozzáállása, így már van remény, hogy büntetlenül ne folytatódhassanak a visszaélések, a nyilvánosságra kerülés veszélye és annak következményei elég visszatartó erőt jelentenek.
Teljesen mindegy egyébként, hogy az érintett milyen okból tűrte el az abúzust, az nem változtat annak bűncselekmény jellegén és nem jelent felmentést az elkövető számára.
Nem az áldozatok hallgatása a megdöbbentő, hanem a kollégák, szakmabeliek közönye, mély hallgatásba burkolózása. Nem lehet mindent azzal magyarázni, hogy fortélyos félelem igazgat mindent. Egy ilyen ügyben az egységes fellépés sokat segítene szerintem. Nem az áldozatok, hogy azok részéről, akik szerint mindez köztudott volt, de senki nem emelte fel a szavát ellene, mert nem tudja bizonyítani. De Szikora ügye elhalt, mert nem jelentkeztek további áldozatok. Egy áldozat nem áldozat, egy ember felszólalása nem felszólalás, egyságben az erő. Ha nem szabadna hagyni elburjánozni az ilyen eseteket.
Kedves Klára! Azt látom, hogy maga akárhogy is, de csak az áldozatokat akarja helyre tenni ez ügyben. Én ezzel szemben úgy gondolom, nem tudunk utólag, kívülállóként okosak lenni mások helyett.
Most úgy 70 körül itthonról a billentyű mellől vagyok "okos". A munka világába bekerülve - akkoriban "nagybetűs életnek" hívták - alig túl a huszadik évemen engem is ért hasonló atrocitás, egy vezető beosztásban lévő elvtárs részéről, mondjuk egy lopni kívánt csók erejéig. Ezt én egy hirtelen felindulásból lekevert csattanós pofonnal reagáltam le, megteremtve saját lelki békémet és a továbbiakban az illető és közöttem évekig fennálló tartós távolságot.
De hogy elismerjem második megjegyzésének igazságát, voltak kollegnők, akik nem adtak pofont. Viszont nem is panaszkodtak utólag. ..
Tudom, hogy létezik a vikimológia, mint tudomány, azt is tudom, hogy bizonyos bűnözők ragyogó érzékkel "választják ki" áldozataikat, Jó néhény rendőrségi, pszichológiai, stb tanulmány és ennek alapján média-ismertetés foglalkozott a témával, főleg az utcai támadások alkalmával. Nyilván a szexuális erőszaktevők is kiválasztják azokat az áldozat-jelölteket, akiknek ajánlatot tesznek, vagy akiket egyszerűen "lerohannak". Az a hazai közvélemény által is jól ismert tényező, hogy milyen nehéz bizonyítani egy ilyen vádat, és a bírósági gyakorlatban is gyakran inkább a megerőszakolt nő ruhája, ruha hossza, stb volt a téma, mint az erőszak, vagy akárcsak annak kísérlete! Azt is megértem, hogy valaki egy egyszeri letámadás történetével éppen az általad leírt okok miatt nhezen áll elő. Ha viszont valaki bármilyen egyéni érdekből vállal, több alkalommal eltűr ilyesmit, az ne álljon elő évekkel később, mert ez már túlságosan gusztustalan.
Ami továbbra sem megy a fejembe, az éppen a "köztudott" eseteket övező és kísérő sunyítás. Amerika pl. évekig olyn prüd ország volt, hogy az európai piacokra gyártott filmekben forgatott heves csókos jeleneteket - nem beszélve az egyebekről - a honi piacon forgalmzott filmekből ki kellett venni. Erről néhány akkori nagy sztár bőven írt emlékirataiban. Ehhez képest tudják és elnézik egyesek ilyen tulajdonságait? "csak azért, mert egyébként zseniális művész? Levine esetében cca 30 évlg?
A 6281-re pedig csak annyit válaszolnék, hogy mindenkinek van családja, felesége, gyermeke, stb. Mit tennének, ha valakit azok közül érne ilyen inzultus?
Sajnos, ez a kérdés nem ennyire egyszerű és valóban, kicsit naiv, vagy leginkább laikus a hozzáállásod. Az áldozatokkal, az azzá válás folyamatával külön tudományág foglalkozik (viktimológia) a kérdés bonyolultsága, sokrétűsége miatt. Hogy miért nem szólnak hamarabb az áldozatok? Nagyon sok oka lehet. Laikusként is fel lehet sorolni jónéhányat: kiszolgáltatottak, féltik az állásukat, jövedelmüket, jövőjüket, mindenáron bele szeretnének kerülni a belterjes művész-világba, ezért elviselik a zaklatásokat, mert nem látnak más lehetőséget, túlzott tekintélytisztelet, az a feltevés, hogy úgysem hinne nekik senki, mert nincs bizonyíték. Az áldozat végiggondolja azt is, hogy kinek hinnének, ha szól: neki, a névtelen senkinek, vagy a befolyásos, nagy hatalmú rendezőnek/karmesternek/igazgatónak? Nem nehéz megjósolni, milyen következtetésre jut. Vagy ott a Stockholm-szindróma, ami nagyon gyakran kialakul és az áldozat csak évek elteltével jön rá, hogy ami vele történt és ahogy érzett, az nem volt normális.
A te hozzászólásaid is jól mutatják, miért nem szólnak az áldozatok. A mostani cunami oka nyilvánvalóan a megváltozott közhangulat, aminek legfőbb ideje volt már. Az érintettek esetében általában több áldozat van, ami azért a történetek valódiságát erősíti. Akik bizonyítékot követelnek, elfelejtik, hogy a szexuális erőszak, egyéb abúzus nem tanúk előtt történik. Vagy pontosan tisztában vannak vele, épp ezért követelik a tanúkat. Hogy hiteltelenítsék az áldozatokat. Pont emiatt borzasztó nehezek ezek az esetek és pont emiatt nem szólnak az áldozatok időben.
Mint aki – az „állatvédőkkel” szemben – csak annyi macska és kutya létezhetését tudnám helyeselni, amennyi ivarával együtt kényelmesen és kellemesen vállalható az ember környezetében, a példát statuáló nevelés utóbbi válfaját sem büntetésként, sem pedagógiai módszerként nem tartanám üdvözítőnek.
Hogy miért nem perelték be? – ez nekem is találgatásokra ösztönző kérdés. Merthogy a pedofil cselekedetekre az amerikai közvélemény és törvénykezés legalább olyan érzékeny, mint az európai, a médiának pedig szerte a világon kenyere a botrány hisztériává dagasztása.
Fölteszem, ott is az a helyzet, ami nálunk: az esetek valószínűleg nem voltak bizonyíthatók (tán igazak sem), illetve mire az „áldozatok” megszimatolták a bennük rejlő pénzt, már elévültek.
A Strauss-Kahn-ügy kimenetelét másképp tudod, mint a Wikipédia magyar változata (amely, az angol nyelvűvel ellentétesen, Dominique Strauss-Kahn egész életére nem szentel több szót, mint a szexbotrányára): „2011. augusztus 23-án a New York-i bíróság az ügyész kérésére elejtette a vádakat Strauss-Kahn ellen. Az ügyész szerint bebizonyosodott, hogy a szobalány szavahihetősége megkérdőjelezhető.”
Én sem vagyok zaklató-párti, de a mostanában pejoratív felhanggal említett „áldozathibáztató” gondolkodásmódtól nem határolódom el. Kiegészítve azzal, hogy az „áldozat” szüleit, pedagógusait is hibáztatom.
„A karmester 1993-ig rendszeresen találkozott a fiúval New Yorkban is.
A fiatalember ebben az évben mondta el az édesanyjának, mi történt a többszörös Grammy-díjas karmester és közötte” – olvasom a Fidelión, amit az angol nyelvű Wikipedia Levine-szócikkébe is beleírtak. 1993-ban már Magyarországon sem volt olyan világ, amelyben egy ember támadhatatlan lett volna, pl. a vezető (vagy egyetlen) politikai párt védelme alatt. És az Egyesült Államokban, ahol állítólag a mi érzékeinkkel fel sem fogható a szabadság és a demokrácia mértéke? Miféle anya az, aki nem tette meg a szükséges lépéseket a 14 éves fiát ért zaklatás miatt azonnal? Ha jóindulatú akarok lenni, azt feltételezem, hogy az anya átlátta a gyerek feltűnési viszketegségét (amely évtizedek múltán ki is újult). Némi rosszindulattal pedig arra tippelek, hogy az anya meggyőzte a fiát és önmagát arról, hogy a sors kínálta üzleti lehetőségekkel élni kell, és ha a gyerek nem válik is kis Levine-ná, a botránykeltés egyelőre nem tenne jót majdani karrierjének.
Hogy Istenben boldogult Nagymamámat idézzem, egy hatalmas csárdás pofon a megfelelő pillanatban! Ami még eszembe jut, az leírhatatlan. Fimomított változat: csak az elsőből lennene eunuchot csinálni!
Amíg ezeket az embereket színigazgatók, felelős politikai vezetők alkalmazzák, támogatják, elismerik, kitüntetik, addig nem nagyon van mit tenni. Szerintem.
Na, ez az amit nem értek! De az itthoni esetekben sem értettem! Mi az, hogy köztudott, vagy mi az, hogy színházi berkekben tudták róluk - akár Levine, akár Marton, akár Kero - akárki! Lehet, hogy kissé viktoriánus vagyok (vagy naív?) de ez egyszerűen tűrhetetlen és megengedhetetlen lenne! Miért hallgatnak, miért tűrik el? Azért, mert egyébként zseniális előadóművész, karmester, stb? Ennek is köszönhető többek között, hogy a civil emberek a művészeket kissé ledérnek, szabados életvitelűnek, erkölcstelennek, stb. tartják. Tisztelet és megbecsülés a többieknek, de nem zavar senkit, hogy az egész művésztársadalom hitelét és presztizsét teszi kockára néhány elvetemült?
Levine-ról köztudott volt, egyrészt hogy homoszexuális, másrészt, hogy pedofil. Hogy miért nem perelték be? Ki tudja. Strauss-Kahn-ról viszont tudtommal bebizonyosodott a vád, sőt, nála nem is csak egy esetről volt szó. Amúgy sajnos, valóban nagyon könnyű valakit megvádolni és szinte lehetetlen védekezni az ilyen vádakkal szemben.
Most olvasom a NET-en, hogy a zaklatási cunami egyik legújabb áldozata James Levin, igen a nagy James Levin a MET-ből!
Pár hete arról beszéltek a TV egyik talk-show műsorában, hogy lassan ez lesz a karaktergyilkosság leghatékonyabb formája! Utadban áll valaki? Zaklatás! Félsz, hogy valaki elnyer egy hivatalt, amit nem szeretnél? Zaklatás! Emlékeztető, Doninique Strauss-Kahn esélyes volt - ha jól emlékszem - a Világbank elnöki poziciójára. A repülőgépről szedték le, mert egy hotel nődolgozója megvádolta. Mire kiderült, hogy kamu volt az egész, a választás régen megvolt, Strauss-Kahn elbukta az állást, a "bizonyos körök" szmára kedvezőbb jelölt nyert.
Félreértés ne legyen, nem vagyok zaklató-párti, de hogy mindenkinél 15-20 év után jön el az igazság pillanata, és a kipakolási kényszer! Ráadásul, mint már többen írtuk, ez pro és kontra egyeránt bizonyíthatatlan, viszont pokolian hatásos. És rém gusztustalan, de ez már más kérdés!
Tegnap este megnéztem a Solti karmesterverseny egyik középdöntőjét az M5-ön. Elmondható, hogy Zavaros Eszter állandó, erőszakos kézmutogatásait sokkal hosszabb ideig látni, mint a karmesterek vezénylését! Konferálni sem tanították meg rendesen, a szóhangsúlyok menetrendszerűen máshová esnek, mint ahova kellene, és ezen a túlzott, szájnyitogatós artikuláció sem segít! Sajnálom, hogy a versenyzők produkciójából elég keveset adnak le, duma viszont anná több van!
Sérülékeny korban lévő gyermeknél - akár fiú, akár lány- elképzelhető, hogy adott pillanatban nem szól, talán fel sem fogja mi érte, vagy egyszerún attól fél, hogy nem hisznek neki - kb. 30-40 éve ez még elfogadható indok volt. De az utóbbi 15-20 évben a fiatalság ilyen irányú felvilágosodottága meghaladja a szülőkét, nagyszülőkét - az INTERNET egyik nagy varázsa. Az pedig, hogy manapság mindenki "hirtelen megvilágosul" és késztetést érez, hogy kipakolja azt, ami kb. 20 évvel ezelőtt, 20-25 éves korában érte?! Bocsánat, a huszonévesek már akkoriban is eléggé érettek voltak. Számomra inkább - bármennyire is megértem annak a bánatát, akit ténylegesen zaklattak, vagy ilyesmivel zsaroltak - a "kinyírom a rohadákot" effektus jelenik meg. Hiszen ezt se pro, se kontra nem lehet bozonyítani, de akire egy ilyen bélyeget ráragasztanak, annak egy életre annyi!
Évek óta időről időre értesülünk arról, hogy Európa és az Egyesült Államok előkelő (egyházi és világi) kollégiumaiban tanult embereknek jellemzően 20–40 év közötti idő múltán jut eszükbe nyilvánosság elé tárni zaklatási sérelmüket. Nem tudom felfogni, hogy amikor ilyen eset megtörtént, egyik fiúcskának sem jutott eszébe levelet írni a szülői házba, hogy apám, baj van, tévesen választottatok nekem iskolát. Vagy legkésőbb az első karácsonyi szünetben otthon beszámolni erről. Jó, elképzelhető, hogy egy gyerek kutyaszorítóba került: rossz fát tett a tűzre, megzsarolták. Vagy nem értett szót az apjával. De azóta diplomát szereztek, jó egzisztenciát teremtettek maguknak, családot alapítottak. Idő lett volna, ám ez idő alatt hagyták, hogy tanáraik nemzedékeket zaklathassanak tovább. Hogy mindenkinek ilyen lassan működjenek a reakciói!...
Hogy jogászkodjak egy kicsit: végkielégítés nem jár, ha valaki öregségi nyugdíjra szerzett jogosultságot. Ilyen esetben egyszerűen meg lehet szüntetni a munkaviszonyt (közalkalmazotti jogviszonyt). Akkor sem jár végkielégítés, ha a felmondás indoka a munkavállaló munkaviszonnyal kapcsolatos magatartása. Ez utóbbi nem jelent azonnali hatályú felmondást. Ami a sajtóban megjelent, az bőven elég az ilyen jellegű felmondáshoz. Itt tehát két okból sem jár végkielégítés (nyugdíjra való jogosultság, munkaviszonnyal kapcsolatos magatartás). Ha mégis kap, az külön megállapodás alapján lehetséges csak, aminek megkötésére a munkáltató jogilag nem lenne köteles.
Nemcsak a színházi életben van abúzus. Sajnos az egyházban is előfordult, pl. Pannonhalmán is. Talán a zaklatási széria is közrejátszhatott abban, hogy Várszegi Asztrik főapát ma bejelentette lemondását.
Nem tartalmi ismertetőt írtam a József és testvéreiről, hanem a meglátásomat főalakjainak változó hatalmi viszonyairól. De főként nem iskolai dolgozatot, hogy aztán valaki megmondja, mi lett volna elég helyette egy mondatban. A fórum nem két ember zártkörű beszélgetése.
Miért is kérdeztem volna meg, hogy ismered-e a művet, amikor az a 6255 sz. hozzászólásból is sejthető? Ugyanannak a műnek eltérő lehet az olvasata és az értelmezése, az olvasó személyiségének és élettapasztalatainak függvényében. Ama párhuzam számodra megbicsaklik és erőltetett, számomra viszont evidens, máskülönben nem említettem volna meg.
Ítélkezni az arra illetékesek fognak, diszponálásod nélkül is.
Megjegyzem, KMG 1950-ben született, tehát 67 éves. Az általános öregségi nyugdíjkorhatár 65 év. Nyilván nem akart és nem is kívánták tőle, hogy nyugdíjba menjen, amikor elérte ezt a kort; most nagyon jól jár, mert a nyolc havi végkielégítése - túl a ledolgozott éveken - alaposan megemeli a megállapítandó nyugdíjösszeget.
Érdekes megközelítése a hatalmi poziciónak. Merne-e valaki valamit kérni pl. Kimdzsong Untól, bár hatalma megkérdőjelezhetetlen. Igen dícséretes József és testvérei tartalmi ismertetője, viszont elég lett volna egy mondatban megkérdezni, ismerem-e a művet? Mivel háromszor olvastam, mint egyik kedvencemet, válaszom: igen. Épp ezért érzem erőltetett párhuzamnak a Putifárné vs. József ügyet a most aktuális zaklatási történetekkel. Az ítélkezést meg hagyjuk az arra Illetékesre.
Igen, ezt most találtam: A Főváros Napján Tarlós István főpolgármester, november 17-én az Új Városháza dísztermében rendezett ünnepélyes díjátadón átadta a fővárosi elismerő címeket.
Budapest főváros közgyűlése Pro Urbe Budapest díjat adományozott:
LŐRINCZY GYÖRGY művészeti menedzser részére Budapest kulturális életében betöltött több évtizedes kiemelkedő tevékenységéért, a Kálmán Imre Teátrum létrehozásáért, valamint a főváros kulturális értékeinek nemzetközi megismertetéséért.
19:30 : Budapest Müpa, Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem Elina Vähälä (hegedű)
Pannon Filharmonikusok
Vezényel: Bogányi Tibor Bernstein: Candide - nyitány
John Corigliano: „The Red Violin” - hegedűverseny
Dohnányi: fisz-moll szvit, op. 1919:00 : Veszprém Hangvilla Győri Filharmonikus Zenekar
vez: Hamar Zsolt J. Brahms: D-dúr szerenád, No. 1, op. 11
Dohnányi E.: fisz-moll szvit, op. 19
A mai nap
született: 1887 • Arthur Rubinstein, zongorista († 1982) 1932 • Szendrey Karper László, gitárművész († 1991) 1944 • John Tavener, zeneszerző († 2013)
