vissza a cimoldalra
2021-06-12
részletes keresés    Café Momus on Facebook
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Olvasói levelek (11683)
A csapos közbeszól (95)

Birgit Nilsson (58)
Régizene (7414)
Házy Erzsébet művészete és pályája (5160)
Franz Schmidt (3847)
Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (2230)
Operett a magyar rádióban (1949-től napjainkig) (4719)
Társművészetek (2401)
Lisztről emelkedetten (1132)
Verdi-felvételek (604)
Erkel Színház (10855)
Sport (195)
Operett, mint színpadi műfaj (4787)
Hozzászólások a Momus írásaihoz (7488)
Opernglas, avagy operai távcső... (20955)
Bende Zsolt (174)
Balett-, és Táncművészet (6114)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43
számlaszám:
11711003 20016193

apróhirdetés feladása:

20669   Klára • előzmény20667 2020-10-01 19:17:08

Mindenki a saját sorsának kovácsa!

20667   telramund • előzmény20665 2020-10-01 18:43:45

A hőstenor szerepeket nem csak beczalának kellene kihegynia,hannem mások- nak is

20665   Klára • előzmény20660 2020-10-01 15:45:21

Kedves Otello, ismét ezer köszönet! Számomra a szept. elejei Sondra Radvanovsky, Carlos Alvarez, Simon Orfila és Alejandro Roy által prezentált Verdi est is sokk volt, a szó lehető legjobb értelmében, ez pedig ismét egy csoda. Plusz a két  link, ami valóban nagy ajándék! Számomra a Radvanovsky - Kaufmann féle Andrea Chénier is csúcs volt, persze Beczala nem Kaufmann, de bizonyos szerepekben nagyon jó. A hőstenor szerepeket egyszerűen ki kellene hagynia, mert időnek előtte lestrapálja a saját hangját. Radvanovsky La Mamma morta áriája korszakos teljesítmény! Korábbi felvételeiből nem ismerek sokat, tehát nincs összehasonlítási alapom, de nagy énekesnőnek tartom.

20660   otello 2020-09-30 17:51:09

Hat hónap után újra – Piotr Beczala és Sondra Radvanovsky évadnyitó áriaestje a Liceuban

Innen üdvözlöm a Liceu művészeti vezetőjét, hogy a Covid lemondási hullámban mert a zavarosban halászni és meghívta nekünk évadnyitni a helyi közönség (Camarena melletti) legnagyobb kedvenceit. Egészen biztos vagyok benne, hogy nem csak én, hanem a publikum java se fogja jó ideig elfelejteni ezt a csillagos majdnem két órát. A február óta tartó szünet után a kiéhezett közönség és láthatóan meghatódott művészek ugyanis nagyon egymásra találtak.

A műsort Beczala nyitotta, a tavaly nyári nagysikerű Luisa Miller előadásra emlékeztetve a Quando le sere al placidóval. Aki akkor hallotta, biztosan nem volt meglepődve az ária remek előadásán. Ezután Radvanovsky következett egy telitalálat kezdéssel: Pace, pace mio dio. Merész indítás után – azonnal egy messa di voce – magasra került a léc az első ária után: éteri tartott pianóból crescendo az „invan la pace” frázison, majd egy 12 másodperces utolsó „maledizione!”, ami az elmúlt időszakra tekintettel mindenkiben erősen rezonált. Az alaphangulat tehát megvolt. Ezután újra Beczala következett, egy egészen jó Come un bel di di maggióval, ami szerintem adottságai határa körül van jelenleg. Radvanovsky is ebből az operából választott: egy remek La mamma morta, aminek az első részében végre megjöttek azok az általa utóbbi 2-3 évben használni kezdett erős, tiszta csengésű mellhangok, amit a megelőző Leonora áriában hiányoltam tőle a tavalyi Luisa Millerben hallottak után. Ezt követően az első duett jött – mi más, mint a Vicino a te. Ez volt az első alkalom, hogy Beczala ezt a duettet színpadon énekelte. Ennek ellenére több, mint tisztességesen helytállt. Ezt a számot az opera már fel is töltötte YouTube csatornájára - itt megtekinthető. Miután leesett a lengyel tenor válláról a debüt nyomása egy ilyen nehéz kettősben, egy megint csak a határait feszegető és szövegtévesztést is magába foglaló, de az előzetes várakozásaimhoz képest jobb Mamma quel vino e generoso következett. Folytatva a verismo vonalat, Radvanovsky a Sola, perduta, abbandonata áriát énekelte. Nekem ez volt az est abszolút csúcspontja – még most is összeszorul a gyomrom, ha visszahallgatom. Itt az ének mellett nagyon fontos szerepe volt annak, hogy Radvanovsky minden áriát színészileg is életre keltett (a nála azért jelentősen visszafogottabb Beczalával szemben). Ez teljes katartikus hatást okozott. És még hol volt a vége az estnek… Ismét a lengyel tenor következett egy kiváló E lucevan le stellével. Ezután Vissi d arte (micsoda messa di voce a „perché, Signor” jól kitartott csúcshangja után!)…és az eddig is fokozott hangulatú koncertnek ezen a pontján értettem meg, hogy ez az este tényleg nem csak nekem lehet egészen különleges: amikor a Liceu „loggionisti”, akik Caballén és Carrerason nőttek fel, lábbal dobogva éltették Radvanovskyt, mert bravázással már nem tudták kifejezni, mekkorát énekel a szoprán. Az est hivatalosan utolsó száma következett: Teco io sto. Még mindig meglep, hogy Beczala, aki alapvetően a melankolikus áriák tolmácsolásában kiemelkedő, mennyire jó Riccardo. Most is kisujjból hozták a duettet, hiszen a szerepek repertoárjaik alapjához tartoznak.

A zongorakíséretű koncertek nagy előnye (Camillo Radicke végig jól idomult az énekesekhez, különösen szép volt a Tosca tenoráriájának felvezetése), hogy könnyebb ráadásokat adni. Itt végül még négy ária és egy duett hangzott el. Radvanovsky nyitott egyik új szerepének, Ruszalkának a nagyáriájával, majd Beczala énekelte a Halka tenoráriáját. Ezt korábban még sosem hallottam, de megint konstatáltam, hogy a szláv áriákban olyan ő, mint hal a vízben. Egy szót nem értettem, de mindent éreztem. Radvanovsky még mindig nem volt fáradt – mennyi piano/nissimo és emlékezetes crescendo-decrescendo az Io son l umile ancella végére! Beczala utolsó szóló számának a Werther áriát választotta, amit itt anno megismételtetett vele a közönség az előadáson néhány éve. Az est záró száma könnyed hangot ütött – Lippen schweigen. Bár Radvanovsky nem egy tipikus operettprimadonna alkat (sőt…), vicces kis „covid-walzert” lejtettek a duett közepén.

Végezetül két gondolat. 1. Beczala bármennyire is szeretne, szerintem nem lesz sose igazi Radames, Manrico, vagy Chénier – hogy csak következő szerepeit említsem. A szép, férfias középhangok megvannak, de a csúcshangok szerintem messze esnek a kívánt érces erőtől. Nem tudom elképzelni, hogy ezzel a hanggal egy igazi ütős strettát el tudjon majd énekelni. Plusz, ha már néhány évvel ezelőtt, legelső itteni posztomban megemlítettem, hogy ezen a színpadon nem lehetett Radvanovsky mellett Kaufmannt hallani a Vicino a te csúcshangjain, most le kell írnom: Beczala is nagyon küzdött, az ideálisnál mindenképpen kevésbé hallatszott a kanadai szoprán hangorkánja mellett (a felvétel torzítja a valós hangzást Beczala előnyére). 2. Amikor 2018-ban először hallottam Radvanovskyt a Maddalena debütjén itt, meglepett, hogy sokkal hallgathatóbb, mint korábbi felvételein. Tavaly már nagyon tetszett az említett Luisa Miller címszerepében. Most pedig a rajongója lettem. Egészen kivételesen, ahogy bármire képes ezzel az óriási hanggal - és ez nem merül ki vokális pirotechnikában, hanem az érzelmek tolmácsolására tudja használni 100%-ban. Hatalmas brava! Remélem, még készülnek majd vele Met HD-k és nem csak az a rossz napot kifogott Norma marad meg abból a korszakból, amikor végre a csúcsra ért. (Bár mondjuk ő az a hang, akit egy mikrofon nem tud igazán visszaadni)

Végezetül, sikerült összehalásznom több kalózforrásból az est összes számát – meg is osztanám #közjó jeligére, hallgassátok élvezettel! (a köhögéseket felváltotta a maszk alatti szuszogás, ami a Come un bel… alatt már-már zavaró) Link

legújabb:
Kelemen Zoltán - 2021-06-10
Műsorajánló
Mai ajánlat:
19:00 : Budapest
Eiffel Műhelyház

Lully: Úrhatnám polgár
Online esemény
A mai nap
született:
1941 • Chick Corea, jazzmuzsikus († 2021)
1952 • Oliver Knussen, karmester, zeneszerző
elhunyt:
1984 • Ferencsik János, karmester (sz. 1907)
1995 • Arturo Benedetti Michelangeli, zongorista (sz. 1920)
2006 • Ligeti György, zeneszerző (sz. 1923)