Bejelentkezés Regisztráció

Eiffel Műhelyház


645 Klára 2022-01-11 07:06:40 [Válasz erre: 643 Cilike 2022-01-10 18:37:36]

A nézőt  idejekorán, megfelelően kell tájékoztatni, mire számítson. Másként készül, másként ül be egy előadásra, ha evvel tisztában van  És a szünet nem csak arra  jó, hogy megmozgassuk tagjainkat, felkeressük a büfét, adott esetben másrói is szó lehet. Ha egy esemény színhelyéről a közönséget nem lehet "kiengedni, mert  nincs hova" akkor ez a színhely alkalmasságát kérdőjelezi meg!


644 lujza 2022-01-11 01:33:20 [Válasz erre: 643 Cilike 2022-01-10 18:37:36]

Ez érthető, de ezt jó előre, már az előadás előtt tudatni kellett volna a közönséggel.


643 Cilike 2022-01-10 18:37:36 [Válasz erre: 636 ladislav kozlok 2022-01-09 16:50:09]

Mert nem volt hova kiengedni a közönséget, lévén maga az esemény a mozdonycsarnokban.


642 Búbánat 2022-01-10 14:32:37 [Válasz erre: 641 Klára 2022-01-10 14:24:46]

Ez így van!  Mára mindenhová begyűrűzött a "technika" - akarva akaratlanul...


641 Klára 2022-01-10 14:24:46 [Válasz erre: 640 Búbánat 2022-01-10 13:10:09]

Ha a Mozdonycsarnok akusztijája olyan, mint a Bánffy teremé, akkor....??

Amikor a mikroport technika még nem volt kitalálva, nem kevés operaelőadást közvetített akár a rádió, akár a TV. Akkor ez még nem egyesek privát tulajdona volt, hanem közkincs, a közművelődés, közművelés szerves része. Nem hiszem, hogy az akkori nagyok közül (nem írok névsort, mert nem akarok szelektálni) bárki mikroport viselésére szorult volna, vagy hajlandó lett volna ilyesmire. Mégis, a közvetítések kiváló minőségűek, élvezhetőek voltak!


640 Búbánat 2022-01-10 13:10:09 [Válasz erre: 639 Kati 2022-01-09 22:43:34]

A Mozdonycsarnok akusztikája kiváló, van olyan jó, mint a Bánffy-teremé. Az énekművészek hangját nem kell "megtámogatni" mikroport-technikával. Saját hangerejükkel betudják tölteni a csarnokot is. 

Jelen esetben a hangkamerás felvétel-rögzítés miatt vált szükségszerűvé a mikroport használata.


639 Kati 2022-01-09 22:43:34 [Válasz erre: 635 Búbánat 2022-01-09 16:29:26]

Hangerősítő = mikroport? És ez lesz az operajátszás helye az Erkel helyett? Mikroporttal?


638 Búbánat 2022-01-09 20:17:37 [Válasz erre: 635 Búbánat 2022-01-09 16:29:26]

Még annyit fűznék az elmondottakhoz, hogy a Fidelio-előadásról hang- és képfelvétel készült.  Az Eiffel Műhelyház Mozdonycsarnokában a színpadot előzetesen bemikrofonozták, továbbá kamerákkal felvették a produkciót. Ehhez szükséges technika része volt a mikroport az énekművészeken; teljes hangerejük betöltötte a nézőteret, ugyanakkor ez az alkalmazás lehetővé teszi a streamelést,  az interneten vagy YouToube-on valló egyidejű közvetítését, illetve a multimédiás, felvett és mentett anyag archiválását.  Reményeim szerint ez az egyszeri előadás idővel elérhető és megtekinthető lesz a közösségi média felületeken, a televíziós M5 csatornán és a videomegosztó csatornákon is.


637 Búbánat 2022-01-09 17:15:00 [Válasz erre: 636 ladislav kozlok 2022-01-09 16:50:09]

Csak találgatni tudtam... Talán Gábor Sylvie-nél a magyarázat? 


636 ladislav kozlok 2022-01-09 16:50:09 [Válasz erre: 635 Búbánat 2022-01-09 16:29:26]

Nagyon szép írás, koszonom, kedves Búbánat. Nem értem miért nem volt szunet.   


635 Búbánat 2022-01-09 16:29:26

Beethoven: Fidelio – Eiffel Műhelyház – 2022. január 8.

Színpadra állította: Gábor Sylvie

Pavel Černoch kiváló Florestant énekelt tegnap este a Fidelióban! - pedig elég zavaró körülmények közepette kezdődött el a II. felvonást nyitó, az áriáját bevezető zenekari felvezetés; Stefan Soltész karmester idegesen, türelmetlenül többször hátrafordult a közönség felé!  Már-már úgy tűnt, elfogy a türelme és leinti a zenekart, s addig nem folytatja, amíg nem áll helyre a rend, nem csitulnak a kedélyek, amíg a Mozdonycsarnok felépített emelvényén helyet foglalt közönség körében nem marad abba a mocorgás, a jövés-menés, a zajongás. Míg Černoch nem zavartatta magát – magas szálfa termetével ott állt, mint a cövek, láncravert kézzel, miközben a zenekari szólam alatt magába mélyedve bizonyára várta, hogy elkezdhesse énekét ezekkel a szavakkal: „Gott, welch Dunkel hier!” („Istenem, micsoda sötétség van itt!”)

Erre az intermezzóra véleményem szerint nem került volna sor, ha az opera-előadást nem egyvégtében adják elő, és szünetet tartanak a két felvonás között. E helyett, amint véget ért az I. felvonás, megjelent a konferáló hölgy és bejelentette, hogy itt most ugyan szünet lenne, de mégsem lesz, azonnal folytatódik az előadás a II. felvonással. Máris beintett a karmester és az Opera zenekara játszani kezdte Florestan belépő áriája előtti részt. Eközben a közönség alig fogta fel, hogy nincs szünet (amivel nyilván nem kalkuláltak), és többen felálltak a széksorokból, hogy kimenjenek dolgukat elintézni, ezáltal is zavarva a mellettük, előttük és mögöttük ülő személyeket. A szűk helyen összezsúfolódva és csak a baloldalról távozható úton át lépcsőkön lefelé botorkálva, zajosan haladtak az egyetlen oldalsó kijárat irányába – miközben már szólt a zene. Az áldatlan helyzet tovább bonyolódott azzal, hogy a zűrzavarban egy idős hölgy rosszul lett, akit többen támogatva igyekeztek lekísérni. Kis idő múlva mindez megismétlődött, amikor az eltávoztak jöttek vissza a helyükre. Úgyhogy csak azon csodálkozom, hogy a karmester és a tenor ilyen szituációban tovább folytatták!... És milyen jól tették! 

Már az első felvonás nagy jeleneteiben, de különösen a második részben, csodás pillanatoknak voltunk tanúi, hiszen kiváló énekművészek egész sora állt rendelkezésre, akik mindegyike kitűnő hangi diszpozícióban énekelt: a  vendégként fellépő Pavel Černochot már említettem; Leonóraként Rálik Szilvia remekelt, szopránja átütő erővel zengte be a hatalmas teret; Kelemen Zoltánnak, mint Don Pizzaro, sötét, erőteljes baritonja jól érvényesült ebben a hatalmas térben (minden énekes hangerősítőt kapott),  jól élt a rendelkezésére álló minimális játéklehetőséggel is, ebben a félig szcenírozott Fidelióban, ahogyan a többi szereplőről is ugyancsak elmondható ez: Rocco-alakításával kiváltotta a közönség szimpátiáját Cser Krisztián; Marcellineként biztos pontja volt az előadásnak a tüneményesen éneklő Sáfár Orsolya; Jaquino tenorszólamával a vietnámi fiatal tehetség, Ninh Duc Hoang Long újra bizonyította, hogy az eddigi oeuvre-je részeként jegyzett, a már kiválóan abszolvált klasszikus operettszerep (A mosoly országa – Szu-Csong herceg) mellett az opera világában is otthon van. A kisebb énekfeladatok nem jelentettek gondot Gábor Gézának (Don Fernando), de az operaszínpadokon ma már „ritka vendég” Kiss-B. Atilla (a Budapesti Operettszínház főigazgatójaként) és Kováts Kolos opera-énekeseknek sem: „első és második fogoly” bemutatkozásuknak is örvendtünk.  A Magyar Állami Operaház Énekkara (a Férfikar is, és a II. felvonás végén csatlakozó Nőikarral kiegészülve) lenyűgözött produkciójukkal (karigazgató: Csiki Gábor), mely az Opera Zenekarával és a zenei irányítójukkal, Stefan Soltész karmesterrel frenetikus előadásban vitték sikerre Beethoven lenyűgöző színpadi művét, egyetlen operáját; az utolsó jelenet a megdicsőülés jelenete, amely a legnagyobb veszedelemmel is szembeszálló hitvest dicsőíti, és hirdeti, hogy az önkény – mindenkor! – elnyeri méltó büntetését. Ezt a kicsengést a szabadság eszméjéért lelkesedő Beethoven csodálatosan szép zenével ruházta fel, mely az operát az örök érvényű művek sorába emelte. Azt hiszem, akik jelen voltunk, ilyesféle gondolatok is előtörhettek belőlünk  az opera legvégén.  

Bár ennek az egyetlen Fidelio-előadásnak a két felvonás közti, említett zavaró zöngéi nem voltak ugyan „betervezve”,  arra talán mégis hasznos volt, hogy rámutasson, milyen anomáliákat idézhet elő és gerjeszthet egy rosszul „kitalált” talán jószándék: hiszen a cél, hogy a cselekmény folyamatosságát, hangulatát ne törje meg semmi kényszerítő körülmény, végül a saját csapdájába esett; ugyanakkor ha előzetesen nem, de legkésőbb a beléptetésnél figyelmeztetni kellett volna a közönséget, hogy szünet nélküli előadásra váltottak jegyet. Ezzel megelőzhető lett volna a nem létező „szünetben” kialakult „spontán” történtek.

Szerencsénkre ezt a közjátékot feledtették az Opera művészei és együttesei, valamint nagyszerű éneklésével nálunk bemutatkozott cseh tenor, mindazok, akik szívüket-lelküket beletéve végül  az ének-zenei produkciókkal emlékezetessé tették számunkra ezt az operaestét az Eiffel Műhelyházban.


634 ladislav kozlok 2022-01-06 09:47:48 [Válasz erre: 618 Edmond Dantes 2022-01-05 08:58:40]

Pavel Černoch kiválo, nemzetkozi rangú cseh tenor.  


633 Klára 2022-01-05 19:46:05 [Válasz erre: 631 takatsa 2022-01-05 14:49:33]

Leveleket irogat Édes Nénjének, majd üres óráiban beszélgetős tv műsorokban lép fel, és mond okos dolgokat.


632 Edmond Dantes 2022-01-05 15:05:46 [Válasz erre: 631 takatsa 2022-01-05 14:49:33]

A főzeneigazgató főzenei(ga)zgat. Nem ismerem a munkaköri leírását, de a piramis csúcsán biztosan nem ő, hanem a fáraó főig. áll ill. (csücs)ül ... főleg, ha utóbbi monogramja Ó.Sz(i).


631 takatsa 2022-01-05 14:49:33 [Válasz erre: 630 Edmond Dantes 2022-01-05 14:27:39]

Akkor mit csinál a főzeneigazgató? Valami csak múlik rajta is, nem? Pl. Halász Péter idejében valahogyan átláthatóbb és követhetőbb volt a műsorpolitika, vagy úgy is mondhatnám, hogy volt valamiféle koncepció. És olyan nagyszerű előadások születtek, mint pl. az Árnyéknélküli. Aztán a Ring sem volt rossz, a Walkürtől még most is borsódzik a hátam. :) Bár az igazsághoz hozzátartozik az is, hogy a periférián (az Eiffelben) még most is be-becsúszik egy-egy jobb előadás. 


630 Edmond Dantes 2022-01-05 14:27:39 [Válasz erre: 627 takatsa 2022-01-05 13:09:24]

No, az a vastaps, elnézve a jegytérképet, ölég vékonyka lesz. Abban nem vagyok biztos ill. nem osztom a véleményedet, hogy Kocsár Balázsé a felelősség. Az Operaházban, mint pl. a kormány(ok)ban, hadsereg(ek)ben, más színházakban, egyszemélyi felelősség van ... és/de MÁO-nál maradva, az csakis a főigazgatóé lehet. Avagy az ezredben, ahol Marie a lány, ő = a főig. az ezredes, sőt a marsall.


629 takatsa 2022-01-05 14:23:11 [Válasz erre: 628 joska141 2022-01-05 14:00:15]

Ez amit Ön művel kedves Jóska, politikai fröcsögés, semmi más.Persze megteheti, miért is ne, nem kell számítania semmi ejnye-bejnyére, netán retorzióra.Csinálja csak, engem különösebben nem érdekel, csak mint tényt, megjegyzem. 

De mivel Ön - saját bevallása szerint - hosszú évek óta egyetlen egy operaelőadáson sem volt, ezért nem hiszem, hogy objetív véleményt tud formálni az operajátszás jelenlegi helyzetének  ebben a nagyon szerteágazó és komplex kérdésében.


628 joska141 2022-01-05 14:00:15 [Válasz erre: 620 takatsa 2022-01-05 11:00:53]

Tisztelt Takatsa! Válasszuk ketté a dolgokat.

1. Van az Operaház kritikán aluli műsorpolitikája, amiről ezeken az oldalakon már számtalanszor tett említést néhány hozzászóló és én is. Mély meggyőződésem, hogy ezt a rombolást, amit Ókovács Szilveszter tett a magyar operajátszás területén az elmúlt mintegy 10 év alatt, azt csak nagyon hosszú évek, sőt évtizedek alatt lehet majd újjáépíteni.

A jelenlegi műsorpolitikából fakadnak a tátongó üres házak, az elmaradó előadások, a nagyoperák kamara jellegű előadásai és így tovább. Ne részletezzük, mert messzire vezetne.

2. Van sajnos évek óta a COVID. Az Operaház erre történő reagálása tökéletesen leképezi az ominózus régi „bon mot”-t a felcsúti kisvasút tárgyában.  (Ha támadják a kisvasutat, hosszabbítsuk meg Bicskéig). Ha terjed a COVID, tartsunk külországokból hozott résztvevőkkel is Békemenetet, sok látogatót vonzó karácsonyi vásárokat, biztos teltházas Diótörő előadásokat. Az „eredmény” (a magyar halálozási arány magasabb, mint az összes velünk határos országban) sajnos látható, tapasztalható, de ez már nem az Opera témája.


627 takatsa 2022-01-05 13:09:24 [Válasz erre: 626 Edmond Dantes 2022-01-05 12:34:48]

Erről - gondolom - Kocsár Balázst kellene megkérdezned. Tudtommal ő a főzeneigazgató, nyilván övé az ötlet és persze a felelősség is. Én különben sem szeretem az Ezred lányát, de ettől függetlenül sok sikert a Szemere-Boncsér párosnak. Vastapsot fognak kapni, ebben nem kételkedem.


626 Edmond Dantes 2022-01-05 12:34:48 [Válasz erre: 624 takatsa 2022-01-05 12:25:33]

Pontosan ... de akkor miért kellett kitűzni, pláne 4 előadást? Demoralizáló hatású egy, pláne több üres Erkel, az anyagiakról már nem szólva. Megjegyzem, még egy pl. Dessay-Flórez / Camarena / Brownlee páros sem vonzana elég nézőt 4 előadásra, "napi" helyárakkal sem.


625 Edmond Dantes 2022-01-05 12:29:12 [Válasz erre: 623 Heiner Lajos 2022-01-05 12:05:12]

Erre gondoltam, a történetet én is olvastam a Bing-könyvben. Vajon mit mondana Walter itt?


624 takatsa 2022-01-05 12:25:33 [Válasz erre: 622 Edmond Dantes 2022-01-05 11:57:11]

Egy belcanto opera 4 egymás utáni előadásban sohasem töltené meg az Erkelt (maximum valami egészen parádés szereposztásban), erre nem is számíthatott senki sem. Valahogy én sem vagyok kíváncsi a kilenc magas C-re Boncsér tolmácsolásában.


623 Heiner Lajos 2022-01-05 12:05:12 [Válasz erre: 621 Edmond Dantes 2022-01-05 11:50:51]

Legendás történet: amikor a Met felkérte Bruno Waltert a Fidelio elvezénylésére, első kérdése az volt: Ki lesz az Első fogoly? Tudta, hogy Florestan és Leonóra világsztárok lesznek - de az Első fogoly szerepét is, joggal, fontosnak tartotta.


622 Edmond Dantes 2022-01-05 11:57:11 [Válasz erre: 620 takatsa 2022-01-05 11:00:53]

Az ezred lánya-eladási számokat szinte már meg sem merem említeni. A négy előadásból háromnál (egyelőre?) kész katasztrófa a helyzet. Kisebb békemenetnyi városnyi ember kéne ahhoz, hogy jó házak legyenek. Vajon kik reméltek ennél jobbat...


621 Edmond Dantes 2022-01-05 11:50:51 [Válasz erre: 619 joska141 2022-01-05 09:57:51]

Főigazgató Úr, mármint az Operettszínház főigazgatója sosem énekelte -az Operaházban legalábbis- Florestant és a helyében már nem is próbálnám. Az Első fogoly is kényes szerep. Eléneklésével talán azt üzeni jelképesen, hogy valójában ő is fogoly: az Operettszínház Első(számú) foglya. Örömmel elmennék az előadásra, mert a Fidelio igen közel áll a szívemhez, de a járvány és a kőbányai helyszín visszatart..


620 takatsa 2022-01-05 11:00:53 [Válasz erre: 619 joska141 2022-01-05 09:57:51]

Kedves Jóska! Eddig azt számolgattad, hogy mennyi, de mennyi üres szék van egy előadáson, most pedig az akaszt ki, hogy teltházzal megy a Diótörő. El kellene döntened, hogy min keseregsz, a félházas- vagy a teltházas előadásokon, mert a kettő, így együtt nem megy. Nem tudom, hogy Kiss-B-t mikor hallottad utoljára énekelni, de gondolom, hogy évtizedekkel ezelőtt, ha hallottad egyáltalán. Megsúgom neked, hogy jelenlegi hangi állapotában leginkább egy olyan fogoly alakítására alkalmas, akinek kitépték a nyelvét és csak üvölteni tud. Amúgy boldog újévet kívánok neked és azt ajánlom, amit már többször: ne otthon keseregj, hanem fogd a kabátodat, kalapodat és irány az Erkel és az Eiffel. :)


619 joska141 2022-01-05 09:57:51 [Válasz erre: 618 Edmond Dantes 2022-01-05 08:58:40]

Az Operaház műsorpolitikája külön fórumot érdemelne. (A szombati napra 8 (!!!) azaz Nyolc eseményt hirdetnek, közöttük egy teltházas Diótörőt). Ha már tombol a COVID, miért ne tömörüljenek az emberek, különösen gyerekek együtt felnőttekkel, zárt térben minél többen.

Érdekes, amit tetszett említeni, hogy Florestan szerepét külföldi vendég énekli. Az előadásban az Első fogoly Kiss-B. Attila, az Operettszínház főigazgatója lesz. Eddigi szerepköre, Wagner és Verdi hőstenorok, alkalmassá tennék Florestan szerepére is, nem lett volna szükség külföldi vendég meghívására.


618 Edmond Dantes 2022-01-05 08:58:40

A szombati Fideliora féláron vásárolhatók jegyek ... a ház majdnem üres (most 380 eladó jegy), pedig vendég tenor, Pavel Černoch énekli Florestant.


617 Búbánat 2021-12-20 21:40:58 [Válasz erre: 615 Búbánat 2021-12-10 02:27:08]

Kapcs. 615. sorszám

Az Operaház Örökös Tagjai portrésorozatban megjelent Sólyom-Nagy Sándor Visszanézve című, posztumusz kötete. Szerkesztette: Karczag Márton

/Sólyom-Nagy Sándor könyvének első változata 1998-ban, a Holnap Kiadónál jelent meg./

Részlet az Ősz című fejezet elejéről:

„Lassan huszonöt éve lesz, hogy letettem a tollat. Sokan kérdezték azóta, hogy miért éreztem úgy, viszonylag fiatalon, hogy lejegyezzem életem krónikáját. Az írás számomra akkor, a tehetetlenség hónapjaiban terápia volt. Mentsvár az üressé vált napjaimban, valami, ami miatt érdemes felkelni, most Karczag Márton, az Operaház Emléktárának vezetője segítségével leporoltuk a kéziratot...”

„Az utolsó utáni fejezet”  (Karczag Márton – 2021. március)

(Részlet)

„December 30-án dél körül megcsörren a telefon. Imola hangja feltűnően szürke. ’Arra szeretnélek kérni, írj egy utolsó utáni fejezetet a könyvbe.’ Mellbe vág az egyszerű, mégis nemes mondat. Gondosan megkerülve a fájdalmas és gyakran üresen kongó szavakat, így mondva el, az oly nehezen kimondhatót. Megrendítő tartás rejlik a frissen megözvegyült asszony szavaiban, akire most több mint negyven év együttlét után zuhant a társtalanság. Kimondatlanul is ott lebeg közöttünk egy titok. Elkéstünk. A kézirat gyomlálása volt az egyik szalmaszál, mellyel Imola a Sanyiban még pislákoló lángot próbálta életben tartani.” [...]

Ókovács Szilveszter, a Magyar Állami Operaház főigazgatója  (Az Előszó végéről):

„[...] Sok a személyes emlék. De mind közül a legfontosabb nem zenei, hanem emberi. Sólyom-Nagy Sándor szembenézett saját problémájával, és mert írni önéletrajzi könyvében a hangszalagproblémáiról is, amely a csúcson kapta el, és amelyből gyönyörűen felállt. Zeneakadémistaként egyszer magam is tanúja voltam, hogy a kevésbé jól sikerült térdműtéti altatás nyomán zárni már nem képes hangszalagpárját milyen minuciózus munkával, alázattal fogta újra munkára a Mesterdalnok, s hogy azután nyáron már újra Bayreuthban léphetett fel, és hosszú éveken át arathatta még sikereit anyaszínházának deszkáin is. ...”

Szerettem volna, ha ez a kötet később jelenik meg – de szomorú aktualitás túl hamar következett el. Ismerje meg Ön is a következő lapokon Sólyom-Nagy Sándort!”

A fotókkal gazdagon illusztrált kötet megvásárolható az OperaShopban.


616 takatsa 2021-12-19 17:16:29

Matiné az Eiffelben (Puccini Edgar)

Ebben a ronda, szeles, hideg időben egészen kellemes volt beülni at Eiffel - most éppen - kellemesen meleg nézőterére. A csapnivaló harmadik felvonást kivéve nem rossz ez a zene, vannak benne nagyon szép részek is, de Puccinit a múzsa csak az Edgar után csókolhatta meg, mert a Mannon már egészen más minőségi kategória Legjobb benyomást talán a karmester, Leonardo Sini tette rám, igen nagy vehemenciával és lelkesedéssel vezényelt, és a zenekar tuttijai majdnem szétvetették a Bánffy termet. Hiába, ez egy nagy zenekar, nem éppen ehhez a kis teremhez méretezett. Az énekesekről néhány szót: Hector Lopez Mendoza amolyan ordibálós tenor, de ezekben az tenor-inséges időkben még mindig jobban jártunk vele, mintha valamelyik magyar kolégája énekelte volna a szerepet. Balga Gabriellát én nadrág-szerepekben nagyon szeretem, de Tigranához kevés volt, az ő hagereje nem képes egy Puccini-zenekart áténekelni. Bakonyi Anikón én mindig meglepődök, kicsit kontrollálatlan, de micsoda óriási hang, tallán ő most az egyedüli igazi drámai szoprán itthon, és az a magas c hogy süvített át a tuttin, bámulatos. Igazán szép perceket szerzett, már csak miatta is érdemes volt eljönni az előadásra. Haja Zsolt is tetszett, a zenekar jó volt, az énekkar a szokottnál kicsit halványabb. Bár nem lettem Edgar-rajongó, ez a matiné nagyon kellemes volt, 1 órára véget is ért, lehetett menni ebédelni.


615 Búbánat 2021-12-10 02:27:08 [Válasz erre: 612 Búbánat 2021-12-03 10:57:18]

SÓLYOM-NAGY80+

Amikor tegnap délután megérkeztem az Eiffel Műhelyházba a tavaly év végén elhunyt Sólyom-Nagy Sándor operaénekesre emlékező koncertre, meglepett, hogy mennyire üres előcsarnok fogadott; gyérszámú közönség őgyelgett az előtérben, és a hat órai kezdésre sem lettünk többen a Bánffy teremben mintegy negyedháznál. Szomorú volt látni ezt az érdektelenséget. Ráadásul, az összegyűlt közönség körében többnyire az Opera háza tájáról, a „szakmából” voltak jelen régi és mai kollégák, s persze a családja volt ott, meg mi néhányan, akik kegyelettel, tisztelettel és szeretettel jöttünk el a Kossuth-díjas, az Operaház Örökös Tagja, Mesterművésze, a Zeneakadémia egykori tanára emlékét fel- és megidéző ária- és dalestre. 

A hatalmas üres színpad baloldalán a zongora állt, a jobb sarokban felhalmozva Sólyom-Nagy Sándor szerepeihez használt sokféle színházi kellék, jelmez, tárgy,  középen a színpad mélységében pedig óriási vetítővásznon a művész kinagyított színes fotója volt látható.  A koncert alatt a művész film-és előadás-felvételeiből kaptunk bejátszásokat, valamint az elhangzó műsorszámokhoz a hangulatában oda illő képanyagot nézhettünk.

Mielőtt elkezdődött volna az emlékkoncert, az elsötétített nézőtérrel szemben a kivetítőn megjelent Sólyom-Nagy Sándor kinagyított színes civil fényképe, és felcsendült hangszórokon gyönyörű baritonján Wagner Tannhäuser című operájából a Dal az Esthajnalcsillaghoz című ária.

Ezt követően az est „háziasszonya”,  Gyüdi Melitta köszöntött bennünket, aki konferálta is az elhangzó ének-zene számokat.  Megtudtuk tőle, hogy az emlékestet Aczél András rendezi, aki a műsort és a fellépőket Sólyom-Nagy Sándor szeretett felesége, özvegye, Pogány Imola zongoraművésznő segítségével állította össze, továbbá, a tanítványok és pályatársak emlékeznek meg a bariton művészről, az életpályán fontos művek, műrészletek megszólaltatásával.

Kovács János karmester, akinek neve előzetesen szerepelt az érkező művészek között, nem tudott eljönni spanyolországi koncertelfoglaltsága miatt, onnan köszönti a jelenlevőket. Nem volt itt Kálmándy Mihály baritonista sem a közbejött betegsége folytán, Bretz Gábor basszbaritonunkat pedig csak videofelvételről láthatjuk. Ezekután felkérte  Szennai Kálmán és Kálvin Balázs zongoraművész-korrepetitorokat, hogy fáradjanak a hangszerükhöz, az esten felváltva kísérik az énekművészeket.

A műsor első részében a következő művek csendültek fel:

Richard Strauss: Allerseelen VÁRHELYI ÉVA

Wolfgang Amadeus Mozart: Figaro házassága – A Gróf áriája („Vedrò mentre io sospiro”) KÁLDI-KISS ANDRÁS

Franz Schubert: Gesz-dúr impromtu SZENNAI KÁLMÁN (zongora)

Umberto Giordano: Andrea Chénier – Gérard monológja („Nemico della partria”) GEIGER LAJOS

Gioachino Rossini: Olasz nő Algírban – Isabella áriája („Cruda sorte”) GÉMES KATALIN

Gioachino Rossini: A sevillai borbély – Rágalomária („La calunnia è un venticello”) KISS ANDRÁS

Giuseppe Verdi: Simon Boccanegra – Fiesco áriája FRIED PÉTER

Giuseppe Verdi: Don Carlos – Posa halála SÓLYOM-NAGY SÁNDOR – videofelvétel-bejátszás (televíziós portréműsorból)

Szilveszteri kabaréműsor (1977) – Rigoletto-paródia, dzsesszes elemekkel; kvartett: SÓLYOM-NAGY SÁNDOR, KELEN PÉTER, KALMÁR MAGDA, TAKÁCS KLÁRA – videofelvétel-bejátszás (televíziós műsorból)

A műsor második része:

A színpadon megjelent Frigyesi Tibor, az Operaház játékmestere – aki felelevenítette Sólyom-Nagy Sándorral megélt több évtizedes munkakapcsolatát, mely szoros barátsággá érett az idők során 

Claudio Monteverdi: Poppea megkoronázása – Poppea és Nero kettőse KERTESI INGRID és GÉMES KATALIN

George Bizet: Carmen – Torreádordal BRETZ GÁBOR  - videobejátszás: a Magyar Állami Operaház előadásának felvételéről

Camille Saint-Saëns: Sámson és Delila – Delila áriája („Mon coeur s’ouvre a ta voix”) GÁL ERIKA

Richard Wagner: Az istenek alkonya – Hagen monológja („Hier sitz’ ich nur Wacht...”) SZVÉTEK LÁSZLÓ

Giacomo Puccini: Tosca – Tosca imája („Vissi d'arte, vissi d'amore”) SÜMEGI ESZTER

Giuseppe Verdi: Falstaff – Nannetta áriája („Sul fil d'un soffio etesio”) KERTESI INGRID

Giuseppe Verdi: Falstaff – Falstaff és Ford kettőse SÓLYOM-NAGY SÁNDOR (televíziós felvétel, MTV, 1995 - mindkét szerepet ő énekli és játssza: a képen trükkel összekopírozva, a két szólam hangját egyszerre énekelte fel!)

Gyüdi Melitta a színpadra szólítja a közönség köréből ÓKOVÁCS SZILVESZTERT, hogy tartsa meg emlékbeszédét.  Az Opera főigazgatója közvetlen hangvételű „előadásában” felidézte Sólyom-Nagy Sándor pályáját, életútját, a sok-sok szerepet, amit az Operában és külföldön énekelt (Bayreuthi kétévtizedes állandó vendégfelléptét külön kihangsúlyozva);  szólt a művészi munkája mellett végzett több évtizedes zeneakadémia énektanári működéséről, megpróbáltatásairól - betegségeiről is, melyeket mindig megújulás követett; a családjára kitérve méltatta azt a szerepet és azt az odaadást, mely a zongoraművésznő-feleség részéről az énekesi-tanári munkájához a nyugodt hátteret biztosította számára. 

Ezután odament a színpadon feltornyosult színházi kellékekhez, jelmezekhez, közülük felemelt és megmutatott nekünk egy mellényt, amit Sólyom-Nagy Sándor magán viselt Pizarroként Beethoven Fideliójában (egy külföldi produkcióban), aztán  megkérte a közönség körében helyet foglaló Pogány Imolát, hogy jöjjön ki hozzá mert szeretné átadni neki az Operaház ajándékaként, emlékül - ő  meghatottan köszönte meg ezt a kedves gesztust ezt az ajándékot, amihez még egy virágcsokor is dukált.

Zárásként egy meglepetés-énekszámot hallottunk – de még előtte SZVÉTEK LÁSZLÓ vázolta fel: neki szíve-vágya a  Don Pasquele – Malatesta-kettőst itt és most előadni, de nem a szokványos formában, amit már régen szeretett volna egy koncertje műsorára tűzni, de sose sikerült megvalósítania, ám most erre itt - e keretek közt - lehetőséget kapott:  

az első strófát azonnal - szintén zongorakísérettel - elkezdte énekelni, csatlakozott hozzá partnerként KISS ANDRÁS, majd bejött FRIED PÉTER is és már hárman fejezték be, de máris belekezdtek a második strófába, hanem ekkor már hat énekes folytatta a komédiázást: KÁLDI-KISS ANDRÁS, GEIGER LAJOS – és a rendező, ACZÉL ANDRÁS is érkezett, így hatan felváltva, olykor két részre osztva majd együtt énekelve, közösen adták elő az ismert híres buffo-duettet.  Mondanom sem kell, ezzel is nagy  sikerük volt.

És még mindig nem volt vége!  A színpadra kijött az összes, fellépett énekművész, a színpad két oldalán felsorakoztak és hátrafordulva, a vetítővásznon látható pályatárs arcképe előtt némán, fejet hajtva tisztelegtek. Ezután mindegyikük előre jött és a színpad sarkában lévő kellékgyűjteményből ki-ki a kezébe vett egy-egy tárgyat: azokkal elindultak a nézőtérre, hogy két oldalon ők is helyet foglaljanak köztünk.

 Közben az elsötétülő színpad és a nézőtér között, elöl csak a színpad mélyén megvilágított arckép ragyogott és tekintett ránk, majd felcsendültek Gustav Mahler csodálatos dallamai Sólyom-Nagy Sándor énekhangján (lemezfelvételéről): „Die zwei blauen Augen von meinem Schatz” /LIEDER EINES FAHRENDEN GESELLEN/ - „Egy vándorlegény dalai”

Az elcsendesülő, az utolsó énekhangokat követően, a zene alatt lassan legördült a függöny...

Megrendítő, szép pillanatok voltak ezek, megható, szeretetteljes, méltó búcsú az Opera talán utolsó aranykorának egyik emblematikus, nagy operaénekes-egyéniségétől.

"Kincsem két kék szeme"

/Gádor Ágnes nyersfordításában/

Kincsem két kék szeme küldött el engem a nagyvilágba.

Búcsút kellett vennem a legkedvesebb helytől!

Ó, kék szemek! Miért néztetek rám?

Most örökké szenvedek és búsulok!

Kimentem a csöndes éjbe, a csöndes éjben át a sötét mezőn.

Senki nem búcsúzott el tőlem.

Szerelem és szenvedés kísért el.

Az út mellett állt egy hársfa, ott tértem először nyugovóra.

A hársfa rám hullatta virágait, s nem éreztem, mennyire fáj az élet,

Minden, minden újra jó volt.

Minden! Minden!

Szerelem és szenvedés! És a világ és az álom!


614 Búbánat 2021-12-05 10:24:19 [Válasz erre: 559 lujza 2021-09-03 22:51:12]

A Sztárgála az Eiffel parkjában című koncert az M5 műsorán 2021. december 5-én

2021. december 5-én (vasárnap) 22:05-től látható a Sztárgála az Eiffel parkájában című nagyszabású szabadtéri koncert felvétele, amelyen kiváló magyar énekesek mellett a nemzetközi színpadok két csillaga, Patricia Petibon és Lawrence Brownlee lépett fel.

Patricia Petibon mintegy negyedszázados pályafutása alatt a szoprán fach legsokoldalúbb előadói közt vált ismertté, akiknek gazdag repertoárja a barokktól a kortárs zenéig terjed, és kiemelt helyet foglalnak el benne a francia operairodalom mellett Mozart, Verdi, vagy akár spanyol dalszerzők művei. Az örökké fiatalos díva rugalmas, gazdag díszítésekre alkalmas hangját Barcelonától Bécsig, Párizstól Milánóig a legrangosabb operaházakban és a legváltozatosabb szerepekben tette próbára a közönség nagy megelégedésére.

A bársonyos hangjával és jó megjelenésével az Atlanti-óceán mindkét partján sikert sikerre halmozó Lawrence Brownlee 2002-ben a Virginiai Operában debütált A sevillai borbély Almaviva grófjaként, mely szerep csakhamar védjegyévé vált, csaknem 20 éves pályafutása során a New York-i Metropolitantől a Bécsi Állami Operaházig több rangos dalszínházban megformálta. Az elmúlt évtizedben elsősorban a bel canto, ezen belül is Rossini és Donizetti művei váltak a lírai tenor védjegyévé. 

Közös koncertjükön mindkét művész ízelítőt ad legkedvesebb szerepeiből, így elhangzanak többek közt a FaustAz ezred lánya, a Rigoletto és a Traviata részletei, emellett az énekesek európai és amerikai szerzők dalaiból is válogatnak.

A koncert első felében a magyar művészeké a főszerep: Ádám ZsuzsannaBakonyi MarcellFokanov AnatolijFürjes Anna CsengeHeiter MelindaHorti LillaKelemen ZoltánKriszta KingaMester ViktóriaPataky DánielRőser Orsolya HajnalkaSáfár Orsolya és Szemerédy Károly Bizet, Erkel, Gershwin, Mozart, Puccini, ifj. Johann Strauss és Verdi népszerű operaslágereivel lépnek színpadra. A Magyar Állami Operaház Zenekarát és Énekkarát (karigazgató: Csiki GáborKocsár Balázs főzeneigazgató, a 80. születésnapját a közelmúltban ünneplő Medveczky Ádám, valamint Tóth Sámuel Csaba vezényli.

A felvétel 2021. augusztus 21-én készült az Eiffel Műhelyház Kodály Zoltán parkjában.

/Forrás: Opera honlapja/


613 takatsa 2021-12-04 22:46:55

Jaj, nagyon hideg volt ma este, és bizony az Eiffel mozdonycsarnokát meg sem próbálták felfűteni, a jegyszedő lánykák is kabátban dideregtek. Szerencsére a nézőtéren már otthonos meleg fogadott minket, és a szünetben sem kellett fázni, mert nem volt szünet. 
Ez a Veszedelmes Éden teljesen letaglózott. Le a kalappal a három zongorista előtt (Andrea Fernandes, Zsoldos Bálint, Tóth Sámuel Csaba), akik csaknem két órán keresztül megállás nélkül verték a billentyűket, biztosítva azt az egyszerűnek tűnő, de nagyon körmönfont és komplex zenei teret, amely Philip Glass zenéjét jellemzi.  Azt hiszem, hogy az Eiffelt pontosan az ilyen előadásokra találták ki. Ezt a művet el sem tudnám képzelni az Erkelben, vagy az Operaházban, itt, a Bánffy teremben viszont, kb 2/3-os nézőszámmal, a tér pontosan akkora volt, hogy az ember zavartalanul át tudja adni magát a mű élvezetének. Ez egy nagyon szépen felépített és kivitelezett előadás volt, csak dicsérni tudom a rendezést és az összes szereplőt.  Cocteau szövege zseniális, igazi intellektuális élmény. Különösebben nem kedvelem a balettot, de itt a balett az előadás szerves része volt, a zene és a mozgás teljes egységet alkotott. És igen, láthattuk, hogy mennyire szép az emberi test, és milyen elementáris kifejezőerővel rendelkezik. Az énekesek is nagyon jók voltak, ebben a környezetben még Rálik Szilvia éles hangja sem volt zavaró. Dobszay Péter remekül vezényelt.
Nekem nagyon tetszett ez az előadás, és megfogott Philip Glass zenéje, ez a szüntelenül vissza-visszatérő, állandó mormolás, levelek zizegése, eső kopogása, tenger hullámzása, valami álomszerű, parttalan ősi dallam az idő mélyéről, amely áthatol és körülvesz, nem tart sehová, csak van, maga a létezés, mint a kozmikus háttérsugárzás, amely már tart vagy öt milliárd éve, mégsem unalmas. Az ember feloldódik ebben a zenében és részese lesz valami nagyon szépnek, valami titoknak, valami harmóniának, felhőtlen örömnek.  Persze van egy kis zavaró részlet, maga a történet, a két főszereplő meghal, sötét lesz, megszűnik a zene teremtette világegyetem és az ember hazamegy, a dermesztő hidegben.


612 Búbánat 2021-12-03 10:57:18

Dalesttel emlékezik Sólyom-Nagy Sándorra az Opera

/Opera honlapjáról/

Születésének 80. évfordulóját megelőzően tanítványai és kollégái idézik meg a Kossuth- és Liszt-díjas bariton, a Magyar Állami Operaház Örökös Tagja pályafutásának legfontosabb szerepeit a Sólyom-Nagy80+ dalesten 2021. december 9-én, 18:00 órától az Eiffel Műhelyház Bánffy Miklós termében.

A 20. század utolsó évtizedeinek egyik nagy magyar baritonját, Sólyom-Nagy Sándort 2020 decemberében, röviddel 79. születésnapja után érte a halál. A Covid-19 járvány okozta korlátozások nem tették lehetővé, hogy a Magyar Állami Operaház és a rajongók búcsút vehessenek a Kossuth-díjas művésztől, akinek intenzív énekstílusát és erős szerepformálását az országhatárokon túl is jól ismerték: Bayreuth kivételes művészgárdájának évtizedeken át volt állandó tagja, miközben budapesti anyaszínházához mindvégig hű maradt.

A nagyszerű énekesre, a figyelmes és segítőkész zeneakadémiai mesterre röviddel 80. születésnapja előtt az Eiffel Műhelyház színpadán tanítványok és pályatársak, köztük Fried PéterGeiger LajosGémes KatalinKáldi-Kiss AndrásKálmándy MihályKertesi IngridKiss AndrásGál ErikaSümegi EszterSzvétek László és Várhelyi Éva emlékeznek. A műsorban Mozart, Verdi, Puccini, Giordano, Rossini, Saint-Saëns, Wagner és Richard Strauss olyan művei, műrészletei hangoznak el, amelyek fontosak voltak Sólyom-Nagy Sándor életpályája során.

A programot és a fellépők névsorát a kiváló bariton szeretett felesége, Pogány Imola zongoraművész segítségével állította össze az Opera. Zongorán közreműködik: Kálvin Balázs és Szennai Kálmán, beszédet mond Ókovács Szilveszter, a Magyar Állami Operaház főigazgatója, Kovács János karmester, a Magyar Állami Operaház Örökös Tagja és Mesterművésze és Frigyesi Tibor rendező, egyetemi tanár.

Az est háziasszonya Gyüdi Melitta, a műsort Aczél András rendezi.


611 Edmond Dantes 2021-11-27 09:03:55 [Válasz erre: 610 takatsa 2021-11-26 23:42:16]

Én még az Eiffel in statu nascendi-állapotában láttam ezt a két darabot (ld. 37 u.itt), nekem elment a Kenessey-darab is, a Tóték kifejezetten tetszett. Bartók országában sok mindent lehet, olykor -mondhatni- kötelező írni és még jól meg is fizetik, ha tetszetős a téma és a szerző/k neve. A két tenorról és Kovács Istvánról kb. ugyanazt írjuk, az "asszonyt" éneklő szoprán fejlődhetett két és fél év alatt. Jankó Zsolt vezényelt akkor is (jól), erdélyi születésű karmester.


610 takatsa 2021-11-26 23:42:16

Szakadó esőben újra elzarándokoltunk az Eiffelbe. Hogy mit is láttunk, azt azonnal leírom, de előtte egy gyors kérdés, amíg el nem felejtem: melyik gombot kell lenyomni a sorompónál, hogy felnyíljon? Mert ezzel a művelettel mindig meggyűlik a bajom. 
Szóval első rész: Az arany meg az asszony. Sokat kell gondolkoznom azon, hogy valami olyasmit írjak róla ami nem jár két hét szilenciummal, de ez nagyon nehéz lesz, mert ez a "mű" az első hangjától az utolsóig, egy zenei  giccs. Szégyen, hogy Bartók országában ilyesmit lehet írni, és még nagyobb szégyen, hogy ezt valaki a penészes-dohos kriptából előkotorta, aztán a tudatlan és mit sem sejtő hallgatóság torkán lenyomta. Lehet ezt még ciftrázni? Lehet, mert ráadásul az operettből visszaguberált Kiss-B. Attila énekelte az egyik címszerepet. Kedves Operaház, ezt sohasem bocsátom meg. Persze nem lenne méltányos ennyivel elintézni az első részt, Megyimorecz Ildikó és Kovács István igen szépen énekelt, és a zenekar, vagy a karmester sem tehet arról, hogy a légy hogyan piszkolta össze a kottapapírt. 
No, de modern korunkban mindenre van orvosság, így erre is. És ez az orvosság nem késlekedett, ráadásul azonnal hatott, mert a második részben következett a Tóték. Olvastam én többször a zseniális kisregényt, a színművet, láttam többször a szintén fantasztikus mozifilmet, de nyugodt szívvel merem állítani, hogy ez az előadás Örkény művéből nem elvett, hanem ahhoz hozzátett: csaknem másfél órán át teljes szépségében pompázott a színpadon ez a humoros-groteszk opera. Telitalálat ez a nagyon jól, igazi tehetséggel összerakott eklektikus zene, amelyben szinte az egész  zenetörténet - a Dies irae-től a Mandarinig - felvonult, és telitalálat volt a műből készült librettó, a versbetétek, minden. És az énekesek: egytől-egyig csodásak, mindegyik alakítás átélt és nagyszerű volt, nem is akarok kiemelni közülük senkit sem, mert így voltak jók, együtt, ahogyan voltak, talán azért annyit megjegyeznék, hogy jó volt Kiss-B. antiprodukciója után László Boldizsárt hallgatni. És ki ez a Jankó Zsolt karmester?? Mert, hogy nagyszerű, az nem vitás, bravúrosan vezényelte ezt a nem egyszerű művet, és szólt is a keze alatt a zenekar, mint a parancsolat. Remélem, hogy ezzel a fiatal és tehetséges karmesterrel gyakran fogunk találkozni a jövőben. Édes volt a gyerekkar. 
MIndent elfelejtettem, mindent megbocsátottam, hajrá Opera.


609 Búbánat 2021-11-21 21:35:15

Ma éjjel hamarosan (22.05 - 0.25) az M5 csatornán láthatjuk: "Újjászületésnap" - Az ünnepélyes Eiffel Műhelyház-átadó

Ünnepi gála-koncert (felvételről)

(2021)

TV-előzetes


608 takatsa 2021-11-20 08:39:55 [Válasz erre: 607 -zéta- 2021-11-19 23:48:14]

Előzőleg - szerintem - az akusztikával nem volt baj, tavaly, illetve tavasszal is voltam a Bánffy teremben, és élveztem az előadást. Most ősszel, a Mester és Margaritánál viszont nagyon torz volt az énekesek hangja. Ezt akkor a gépzenére és a kihangosításra fogtam. Tegnap viszont továbbra is az énekesek felső hangjai torzak voltak, ez különösen Horti Lillánál volt feltűnő. Lehet, hogy mikrofonokat használnak és a hangot erősítik a normál előadásoknál is?? De miért? Én nem vagyok hangmérnök, csak találgatni tudok. MIndenesetre jó lenne, ha orvosolnák ezt a problémát. A Pelléast azért említettem, mert tavasszal ugyanitt fogják előadni, és DVD felvételeken nézve a Pelléast, nekem úgy tűnik, hogy szinte Wagneri méretű zenekar kell a megszólaltatásához. Ez a terem inkább kamara-előadásokra való, kis zenekarral, pl. barokk operákra - gondolom - kiváló. De mivel nincsen mély zenekari árok, és az énekesek a zenekar mögött vannak, ha egy nagy zenekar játszik, akkor az énekeseket hangosítani fogják, és torzan fog szólni az egész. Én legalábbis ettől tartok. 


607 -zéta- 2021-11-19 23:48:14 [Válasz erre: 606 takatsa 2021-11-19 23:44:41]

lásd még 583....;-)


606 takatsa 2021-11-19 23:44:41

Megnéztem a Képzeld beteget. Hááát, láttam már jobbat is. Voltak benne humoros részek, és a librettó versezete nagyon szellemes. Nem tudom, hogy a kerettörténetet ki találta ki, de szerintem nagyon erőltetett. És az utolsó szín (vagy felvonás?) abszolút nem kellett volna. Továbbá talán jobb lenne a 19 órai, vagy 19:30-as kezdés, sajnos mindent 20 órakor kezdenek az Eiffelben, így aztán ez a rövidke opera is 22:30-ig tartott. Aki tetszett: Rácz István, de jó volt Wiedemann Bernadett és Biri Gergely is.És persze Kovács János, jó volt újra látni. De valami baj van az akusztikával. Már a Mester és Margaritánál is feltűnt, hogy milyen torz az énekesek hangja, de most is, nem tudom, hogy mikrofonban énekeltek?, de Horti Lilla magas hangjai szinte az élvezhetetlenségig torzultak. Vagy az én fülemmel van baj? De Horti Lillát láttam szeptemberben a Müpában, és csodálatosan énekelt, így mégiscsak a Bánffy teremmel lehet baj. Az is érdekes, hogy egy éve, vagy tavasszal ezt még egyáltalán nem észleltem. Mindenesetre félek attól, hogy ez a szörnyű akusztika tönkre fogja tenni a Pelléast. Remélem, hogy addig sikerül valamit javítani rajta.Volt néhány mulatságos, jól sikerült jelenet, de megvallom, Vajda János első operája (Mario és a varázsló) tetszett legjobban a szerző művei közül, persze ebben Polgár László is közrejátszott. Jó dolog ez az eklektikus zene, mert mindig akad rácsodálkozni- és kitalálni való, de valahogyan a kohéziós erő hiányzik.  


605 Edmond Dantes 2021-11-18 15:01:38

A Karenina Annában nagyon (el)ütős lenne az a vonatosdi ... 


604 Klára 2021-11-17 09:45:26 [Válasz erre: 603 lujza 2021-11-17 00:27:27]

Biztos, hogy nem így kéne! Valószínűleg nagyon humorosnak gondolta valaki, kapcsolódva a vasüti múlthoz (?), de egy járműjavítóban soha nem szálltak vonatra utasok, tehát nincs mire emlékeztetni. Azonkívül ma már a beszállás, járat indul, stb. ebben a formában egyetlen vasúállomáson sem hangzik el!


603 lujza 2021-11-17 00:27:27

Erről jut eszembe, eltátottam a számat, amikor a Bánffy terem előtt, előadás kezdéskor megszólalt a hangszóró, hogy: beszállás! Pontosan nem tudom idézni, de roppant szellemesnek gondolt szöveg szólt, hogy járat indul, stb, és még sípoltak is hozzá. Biztos, hogy ezt így kéne?


602 -zéta- 2021-11-16 22:45:55 [Válasz erre: 599 joska141 2021-11-16 14:16:35]

Lehet, hogy viccesen hangzik a két - egymástól távol lévő - ágazat ilyetén összemosása, de valójában minden szakszervezetisnek ugyanazt kell csinálnia: védenie munkavállalók érdekeit. Akkor is, ha az illető falusi bakter, meg akkor is, hogy muzsikus egy fővárosi dalszínházban... 


601 Klára 2021-11-16 19:45:24 [Válasz erre: 600 takatsa 2021-11-16 16:17:13]

Talált, süllyedt!


600 takatsa 2021-11-16 16:17:13 [Válasz erre: 599 joska141 2021-11-16 14:16:35]

Azt hiszem, hogy róla van szó.


599 joska141 2021-11-16 14:16:35

Apró, régen ezeket a híreket „kis színes”-nek nevezték:

https://hirklikk.hu/kozelet/vasutas-az-operahazban/389732

Idézet a cikkből:

„Új szakszervezet alakult a MÁV-Volán csoportnál. Elnöke Bárány Balázs Péter… A tapasztalt vasutas (Bárány) sok húron játszik, hiszen az Operaházi Dolgozók Független Szakszervezetét is vezeti, és e mellé vállalta a Korrekt Vasutas Szakszervezet (KVSZ) elnöki posztját.

Rokonszakmának nehezen nevezhető a dalszínházi tevékenység és a vasutasság, de Bárány képes áthidalni a nehézségeket.”

Tekintettel arra, hogy az Eiffel Műhelyház több szálon kapcsolódik a vasúthoz, ez a híradás éppen ide illik.


598 Búbánat 2021-11-05 10:36:29 [Válasz erre: 597 Edmond Dantes 2021-11-05 09:15:19]

Lásd még a "Bizet és a Carmen" topicban is (292.sz.)  - kommentekkel...


597 Edmond Dantes 2021-11-05 09:15:19

Ókovács Szilveszter 201-es sz. levele az Eiffel Műhelyház Carmen-előadásán történt balhés sajnálatos esemény kapcsán itt olvasható. Talán új műfaj született: episztola az episztolában. A 201-esben Főig. Úr ugyanis Tatjana (?!) nagymama és 16 éves kisgyermek unokája zajos távozásáról számol be a fiktív nagymama fiktív levelének ismertetésével. A fiktív  csodanagyi, aki képes pl. a Carmen-adaptáció és "a Sátánt szolgáló" Tarantino filmjeinek összehasonlító elemzésére, a nézőtéren átvágtatva, fiktív kisunokáját magával cibálva csörtetett ki az előadás közben. Otthon pedig, miután a fiktív kisfiú fiktív szüleitől bocsánatot kért (18-as karikát viselő produkcióra vitte a 16 éves kisdedet), egyből tollat, papírt ragadott és női Savonarolaként esett neki szegény Főigazgató(nk)nak és kérte számon a színpadon eluralkodó erkölcsi-szexuális fertőt. A leírtak alapján két lehetőséget látok: 1) egy komplett eszement -18-ig számolni nem képes- fiktív nagymamát 2) javuló operaházi PR-marketing munkát: ennél ütősebb közönségcsalogató írást nemigen olvastam hosszú ideje...főleg origon.


596 Edmond Dantes 2021-10-24 14:55:03

Ókovács Szilveszter -saját szavát átvéve- bicentenáriumi levele az Eiffel Műhelyház átadásáról origo.hu-n itt. Félreértések elkerülésére: nem a Műhelyház kétszázadik átadásáról szól, annál most még kicsit kevesebbnél tartunk, hanem ez a Főigazgató Úr 200. Tatjána- alakítása levele.






A lapunkban megjelent szövegek a Café Momus, vagy a szerző kizárólagos szellemi tulajdonát képezik és szerzői jog védi őket.
A szerkesztőség külön, írásos engedélye nélkül mindennemű (részben vagy egészben történő) sokszorosításuk, felhasználásuk, kiadásuk és terjesztésük tilos.