Nincs mit köszönni, csak a süket nem hallja!
Ruszó szoprán, méghozzá világos szoprán. És úgy vibrál a hangja, mint a fene! Plusz erősen disztonál.
Pontosan tudom - ezt kivételesen :P -, hogy mennyire nehéz egy hangfajt megállapítani - egyeseknél. Van, akinél viszont kitűnően meg lehet, azt pedig sok esetben sokkal nagyobb biztonsággal, hogy mi az, ami nem. Az illető hölgy magát drámai mezzonak gondolja, annak a hangfajnak azonban meg vannak az attribútumai, amelyek közül a hölgy egyikkel sem rendelkezik (legalábbis egyelőre, de pár éve sem rendelkezett) és/vagy a technikája se éppen segíti ezt a félreklasszifikálást.
Akkor nem kell azokkal foglalkozni és ennyi, bár hozzáteszem az nem papír, -és szakmafüggő kinek van zenei hallása, illetve kritikai érzéke a művészetekhez, az íráskészség meg manapság végképp nem ettől függ. :) Nem értem, hogy ezt az egyszerű tanácsot, miért nem lehet okosan megfogadni. Továbbgörgetés, letiltás, ikszelés és kész. Máris szebb napod lesz.
(Annyit csöndben hozzátennék, hogy jött már felkérés felém, hogy írjak esetleg komolyabb hangvételű helyekre, egyelőre visszautasítottam... ahhoz még tanulnom, érnem kell, ez azonban nem azt jelenti, hogy nincsen véleményem - az pedig, hogy ide leírom-e, annak semmilyen tétje nincs, kéretik úgy kezelni. Hogy igazam van-e? Ebben az esetben naná, de ezt egyelőre úgyse ismerik el sokan - majd. Ne legyünk türelmetlenek. :))
László Margit művésznő is egy kivétel, aki erősíti a szabályt! Az pedig, ahogyan elmondja, mit hogyan figyelt meg és építette be saját stílusába, anélkül, hogy utánozta volna a megfigyelteket, szintén példaértékű és követendő példa lehetne!
Igen, és vannak kritikusok, akik hozzáértőek, tisztában vannak a szakma mibenlétével, ezért megfontoltan, körültekintően bírálnak, és vannak, akik a maguk által felkent papjai a témának és nagy pofával handabandáznak.
Miért csak egyféle megvalósítása képzelhető el egy szerepnek, miért csak egyféle hangon lehet azt énekelni? Ha már Obraztsova elénekelte Carment, akkor máképp már nem is lehet? Nagyon meglepődnél, ha meghallanád, hogy pl. Delila szerepét eredetileg milyen hangú énekesnő énekelte. Pedig neki írták.
Az előtte levő hozzászólásodhoz csak annyit, hogy egyszer Hamari Júlia másfél órán keresztül magyarázta kurzusán az énektanároknak, hogy mennyire nem egyszerű eldönteni azt, hogy ki milyen hangfaj. Főképp nem egy egyszeri meghallgatásból.
A hazai zenei életben jóformán csak gondok vannak. Kedvenc topikodban már kapargattam a témát eleget. És azt kell mondanom, hogy a zuhanórepülés még csak eztán fog következni. Vissza fogod te még sírni Sáfár Orsolya koncertjeit, és hidd el nekem, hogy az elsők között leszel, aki Ruszó Alexandra Carmen előadására jegyet fog váltani. Mert nem lesz más. Ahogyan most sincs.
Szerencsére igényes könnyűzenéből nem fogunk hiányt szenvedni, és ez megnyugtató. Megjelent Mándoky dupla albuma, nagy ünnep ez a hazai zenészeknek, és az A38-as hajón rögzített 400 remek hazai zenekar koncertfelvétele is csak arra vár, hogy a tévé előtt ülve, időről-időre jó nagyokat emeljen rajtad. :)
Idézem: " Domingo ha felkérték mondjuk a Parsifalra"....akkor nem fanyalgott, hogy " de kérem, nem vagyok én Wagner-tenor, mit képzelnek ". Pedig ezt kellett volna mondania.
Senki nem maga választ hangfajt, az adva van. Kezdőként, fiatal korban azt énekli az énekes, amit a tanára enged illetve javasol neki. Később, ha "önjáróvá" válik, bizony mindenkinek magának kell megválogatnia, mit vállal el, de csak és kizárólag azokból válogathat, amikre felkérést kap és lehetősége nyílik rá. Ez a pálya nem kívánságműsor, az igazgatók, zeneigazgatók, szereposztók, ügynökségek irányítanak, rajtuk múlik, hogy egy énekes miket énekelhet el egyáltalán. Még a kivételesen nagy sztárok is arra tudnak leszerződni, amire hívják őket. Nem hiszem, hogy pl Domingo ha felkérték mondjuk a Parsifalra vagy a Siegmundra Bayreuthban, elkezedett volna fanyalogni, hogy "de kérem, nem vagyok én Wagner-tenor, mit képzelnek?" Ahogy most se mondja, hogy "de kérem, mit képzelnek, nem vagyok én bariton!" - Pedig ezt kéne mondania. Na mindegy...
A legkevésbé sem érdekel, hogy az énekes mennyire érzékeny. Ha annyira, hogy nem bírja a kritikát, akkor nem alkalmas erre a pályára. Ennyi. Ha valaki kiáll a színpadra, akkor vállalja hogy éltetni fogják, de azt is hogy megdobálják paradicsommal. Az én főnökömet sem érdeklik a teljesítményem szempontjából a magánéleti problémáim, vagy az hogy mennyire sértődtem meg a kritikáján.
És de, igenis borzasztó látni, hogy ha egy általam kedvelt művészi alkotást a korábbi magas színvonalon teljesített elődök után egy nemhogy középszerű, hanem borzasztó verzióban látok, hallok. S igen, ahogy lentebb is írták, miért nincs tanár, kolléga, külső fül, aki szól, hogy ezt nem kéne? Vagy miért nincsen önkritika? Ha kíméletből, akkor viszont magára vessen az adott művész és a környezete is, hogy utána meg megkapja a magáét. Ez így a normális mindenhol. Vannak rossz napok, gikszerek - ezekkel semmi baj sincs. De ha valaki egy egész előadásban hosszú órákig rettenetes, nem hallatszik, érezhetően köze nincs se hangilag, se színészileg ahhoz amit játszik/énekel, akkor ott nem csak egy "rossz nap"-ról van szó.
Ruszó Alexandra a lírai szoprán hangjával ne énekeljen Carment, de Santuzzát se! Manapság mindenki maga választ hangfajt? Az a hang max Paminára lenne alkalmas, persze tisztán intonálni ahhoz is meg kéne tanulni.
Visszanéztem Miklósa koncertjét, és meg kellett állapítanom, hogy elég jó volt. A hang már nem olyan friss, mint 20 évvel ezelőtt, de ez normális, nem lehet lehetetlent elvárni. Viszont mindent el és kiénekelt, a futamok is rendben voltak, a műsorválasztásban sem a dolgok könnyű felét fogta meg. Jó partnereket is választott, akik hozzátettek a koncert színvonaláról. A fiatal meglepetés vendég igazi meglepetés volt, kifejezetten szép, abszolút operai hangjával.
Nézd, én írtam egy méltatást MIklósa Erika koncertjéről, ami igazán jól sikerült. És írtam egy mondatot arról, hogy az operaház sorozatának nem minden darabja ilyen jó, és felhoztam egy példát is, mégpedig Sáfár Orsolya koncertjét. Tehát az én negatív véleményem Sáfár Orsolyával kapcsolatos, amelyre csak egy adalék a néhány nappal ezelőtti koncert, és nem tudsz sok jót előbányászni róla, bárhogy is keresnél. A koncertjén vendégként szereplő másik művésznőről én nem mondtam véleményt, olyan volt, amilyen, nem tett rám sem jó, sem rossz benyomást, bár annyit azért utólag megjegyeznék, hogy ezzel az alkattal nemigen fog színpadon Carment énekelni. Persze van sok egyéb mezzo szerep is.
Ezért fontos a képzésben, tanulásban fontos szerepet betöltő tanár és a művészi pálya során a korrepetítor, stb szerepe. Nem egy neves énekesünk, énekesnőnk emlékezett meg interjú, pályáról szóló beszélgetés során - hogy az abszolut hiteles forrásnál maradjunk - arról a tanárról, korrepetítorról, mentorról, stb akihez pályája során rendszeresen járt, akinek a tanácsait kérte és figyelembe vette. A közönség egyetlen alkalom után nyilván nem tud tárgyilagos véleményt formálni a művész egyéniségéről, képességeiről, és egy rossz napot kifogó művész fölött pálcát tör. De ha van valaki, aki hozzáértően figyelemmel kíséri a művész tevékenységét, az lenyesegethei a vadhajtásokat és adhat bölcs tanácsokat a további fiaskók elkerülése érdekében. Mert az eltérő véleményeket és jelen vitát kiváltó koncert (l. 347) minden tekintetben az volt!
Ez igaz. A könyvtáramban sok zenei életrajzos, "vallomásos" könyv van: Callas, Pavarotti, Carreras, Domingo, Rudolf Bing, Benjamino Gigli, Tito Gobbi, Mario del Monaco, Carelli Gábor, Sass Sylvia, Otto Strasser, Karl Böhm, Doráti Antal, Sólyom-Nagy Sándor, Oberfrank Géza, Cziffra György, Rolf Liebermann, Sir Georg Solti, Igor Pjatigorszkij...stb. Egyedül Sándor Judit írja le könyve előszavában, hogy minden egyes szava az övé. És még Palcsó Sándor! A felsorolt művészek önéletrajzaiban nyilván igaz, magvas, megszívlelelendő gondolat, hiteles történések leírása, visszaemlékezés van a pályáról, életről, eredményekről, sikerről, kudarcról. Ugyanakkor kiérződik - "kidomborodik" a könyv formátumából, szerkesztéséből, az írás stílusából a kiadói-szerkesztői "hozzátett" munka jellege is. Tehát általában fenntartással olvasom az ilyen életrajzi könyveket, nem tudván, hogy azokban hány százalék a saját írás, saját gondolat, és hány százalék a "négeré"...
A következmények mindig jól láthatók és hallhatók, az azokat kiváltó okok kevésbé, pedig vannak. Szerintem előbbre mutató volna ezekre koncentrálni. Egy félresikerült koncert miatt bolondság volna bárkit is megbüntetni vagy eltanácsolni a zenei pályáról. Véletlenül lehet rosszul teljesíteni, de jól nem.
A közönség nem homogén, a vérmérsékletek különbözőek, a művészi elvárások is erősen szórnak. Teljesen érthetők az eltérő reakciók, a szívecskék is, és a pikírt megjegyzések is.
Most őszintén, ki nem volt már rossz koncerten? Természetes, hogy ilyenkor bosszankodik az ember, mert nem erre készült. De ha érted a művészvilág működését és még rajongó is vagy, egyből könnyebb lesz benyelned az ilyen és ehhez hasonló produkciókat. Rajtad is áll, hogy vendég vagy-e ebben az amúgy rém izgalmas világban, vagy csak egy közönséges utas.
A microport nem az énekes hangjának erősítésére kellett most, hanem a felvételhez. Hogy abból milyen hang jön át, az már a technikuson múlik. Aki akár segíteni is tud, ha ért hozzá. Szerintem most nem segített.
Ha ez igaz lenne, minden önéletrajz csöpögne a sikerek felsorolásától és egyetlen szó nem lenne bennük a kudarcokról! Egyébként a Momusban gyakran és nagy elismeréssel nyilatkoznak Rudolf Bing elhíresült könyvéről és az abban leírtakról. Na, azt is hasonló kritikával kellene forgatni. Egyébként nem kevés hazai énekművész is megírta élményeit, tapasztalatait, azokra nem hivatkoztam, mert ugye a hazai az sose jó! Pedig azokban is akad megszívlelni való!
Jó pár operaénekes van, aki nem végezte el a Zeneakadémiát és csodálattal adóz(t)unk művészetéért, gondolok például László Margitra, aki egy interjúban (Operavilág.net) erre irányuló kérdésre úgy fogalmazott:
"Nem, de nem is lett volna időm és energiám rá. Ahogy bekerültem az Operába, sorra kaptam a feladatokat, közben férjhez mentem, született egy kisfiam, és szinte megoldhatatlan lett volna a háztartás, a gyereknevelés és a sok fellépés mellett a Zeneakadémiára járni. Szerencsére soha nem éreztem hiányát, az élet volt az én akadémiám.
– A színészetet sem tanította Önnek senki, mégis legendák keringenek pompás alakításairól.
– A színpadon tanultam meg a színészetet, rendkívüli módon figyeltem a kollégákat, mindig benn ültem a művészpáholyban – amit pár éve elvettek sajnos, pedig ma ugyanúgy kéne, hogy járjanak a fiatal énekesek az előadásokat nézni –, mert mindenből lehet tanulni. Nagyon sokat jártam a balettekre, figyeltem a gesztusokat, kézmozdulatokat, mindent. Nekem mindenki a példaképem volt, aki előttem járt a pályán, az ő produkciójukon nevelkedtem, de nem utánoztam senkit. Valahogy belülről éreztem rá a figurákra, hagytam, hogy hasson rám a mű, s kialakítottam a saját játékstílusomat."
Igazán örülök, hogy ilyen sok egyetértő beírás jött, de még jobban fogok örülni, ha a jövőbeni kommentek hangneme ennek értelmében szelídül kicsit. Főképp a fiatal, kezdő énekesek felé. Meghallgattam Corvette által belinkelt három évvel ezelőtti felvételt, és belehallgattam Alexandra mostani szereplésébe is. Szerintem a hangi torzulásokért leginkább a technika a felelős, nem ő. Én sokkal veszélyesebbnek érzem, hogy már ilyen fiatalon mozog kicsit a hangja, ennek a jelenségnek elég lenne húsz év múlva jelentkeznie. Jó lenne, ha valakinek a segítségével gyorsan kijavítanák. A nagy hangok alá igen komoly apparátus kell, ha azt nem erősítik, akkor megmozdul, és komoly bajok lehetnek később. Kár lenne ezért az értékes adottságért.
És mégegy: nem csak a MET gálán énekeltek tisztán és jól egy szál zongorával, volt erre példa a most futó sorozatban is. Épp egy ilyen alkalmat dícsértünk meg a múltkor.
Kedves ED! Én olvastam az említett írásokat, nem csak a csodálatos sikerekről szól, de a keményen megharcolt évekről, a pillanatnyi sikertelenségről és a tanulópénz megfizetéséről is! Nem kell mindig mindenben a rosszat keresni!
Csak egyet nem tudok: amíg a mikroportot nem találták fel, addig hogyan énekeltek? Évtizedes Opera -, Erkel Színház -, és egyéb színházltogatói múltammal a hátam mögött nem tudok nem arra gondolni, hogyan és miként hallottuk annak idején a kakasülőn, a harmadik emeleten Gyurkovics Mária, Székely Mihály, Básti Lajos, Sinkovits Imre, stb stb stb hangját?
Ha az állványos mikrofon mellett nem lehetett hallani, akkor a mikrofon, vagy a hangosítás volt rossz.
Önéletrajzuk olvasása biztos nem fog ártani senkinek. Callas karrierje is rövid volt, de milyen!
Meg aztán nem minden önéletírás önálló munka; tollbamondják, magnetofonra, amit aztán az arra hivatott(?) írástudók saját képességük szerint megkozmetikázva átszerkesztik könyv formátumba.
Nem mindenkiből lesz Astrid Varnay, Birgit Nilsson vagy Theo Adam, de még Rost Andrea vagy Sass Sylvia sem. Utóbbi pályafutása, bármikor vették fel, bármit jósoltak neki, sajnos igen rövid lett és ebben ő sem lehetett teljesen vétlen. És persze, hogy az önéletírások utólag mondják a tutit. Önéletet karriert befutott emberek szoktak írni. Ritkák a "Mit rontottam el?" vagy "Miért nem lettem sztár?" c. könyvek.Nem vágyhat mindenki arra, hogy akkorára nőjön mint ők vagy ha vágyik is, nem lesz az ... a kenyér pedig igenis drágább lesz sőt már lett és csak drágul ...
Én a kommenteket már nem olvasom, mert a Covid gála alatt még írni is akartam egyet, mikor az énekesnő a Lauretta áriában egy hangot sem talált el, de megelőzött egy fiatal énekes kollégája, aki odaírta hat szivecskével, hogy "csodálatos volt, Zita Szemere". A saját névvel írt kommenteknek nem a fele, egy százaléka sem igaz. A valóság és az őszinte vélemények itt olvashatók.
Nem tudom, milyen akusztikai körülmények közt énekelt, mert soha nem voltam, az Eiffelben, de valószínű, hogy a fejre erősített mikrofon azért volt, mert a Covid gálán állványos mikrofonokkal nem lehetett hallani az énekeseket. Ez a fejre tett, amit azt hiszem, mikroportnak hívnak a közvetítéshez lehetett szükséges, nem a teremhez. Ott nincs is közönség, a taps gépi.
Egyetértek, az énekesek emberi lények, megdolgoznak azért, amit el szeretnének érni, sok időt és energiát fektetnek már a tanulásba és később a fellépések előtt a szereptanulásba is. Ez az egész folyamat fizikailag és pszichésen is megterhelő. Ezért kellene megfelelő időben, megfelelő módon felhívni a figyelmüket saját hibáikra, gyenge pontjaikra. Adott esetben eltanácsolni őket a pályáról, vagy csak az operaszínpadtól. A pozitív visszajelzés is fontos, de megalapozott legyen, a tanítvány érdeke legyen szempont, ne az általa fizetett tandíj. Én kötelezővé tenném akár Astrid Varnay, akár Birgit Nilsson - férfiaknak Theo Adam - önéletírásának elolvasását, elsősorban a tanárok korrepetítorok számára, de az ifjú énekes-jelöltek számára is. A szerepválasztás fontossága, bizonyos szerepek idő előtti elvállalása, a hangnak nem megfelelő szerepek éneklése szó szerint életreszóló negatív hatású.
Aki látta, hallotta az At Home MET gálát augusztusban, megtapasztalhatta, hogy az igazán nagy énekesek egy szál zongora, vagy egy szál hegedű kísérete mellett is csodálatosan énekelnek, horribile dictu, pontosan intonálnak! Emlékszem egy riportra Rost Andreával, nem tudom, ki volt a tanára, de a Művésznő szerint úgy tanította meg, hogy képzelje el, hova akarja tenni azt a bizonyos hangot, és akkor az oda fog menni!
Az, hogy Sass Sylviát nem vették fel azonnal, vagy hogy Miklósa Erikának nem jósoltak hosszú pályafutást, és mégis mindketten csodálatos énekesnők lettek, nem általánosítható! Ők azok a bizonyos kivételek!
Én tegnap beleolvastam a koncert alatt beírt véleményekbe, nem mindennapi élmény volt, a szó nem éppen pozitív értelmében. Ez sajnos a közönség ízlésének, ítélőképességének romlását is jelenti. A kenyér nem lesz drágább, de a KÖZÖNSÉG nem azt kapja a pénzéért, amit megérdemel!
..
A neten találtam tőle kihangosítás nélküli felvételt is.
Én sohasem vonom kétségbe emberi lény mivoltukat. De úgy gondolom, hogy nem kell feltétlenül énekelnie minden emberi lénynek.
A színpadra kerülés folyamata nagyon érdekes téma. Én nem vagyok benmfentes, így fogalmam sincsen róla, hogy ez hogyan történik. De azért elgondolkoztam azon, hogy pl. az ünnepelt fiatal tenorunk, aki egészen egyszerűen képtelen tisztán intonálni, kitől kapott biztatást a pályára, és kik voltak azok az énektanárok (mert biztosan többen voltak), akik nem tanácsolták el a pályától még akkor, amikor még nem volt késő. Az ő felelősségük nyilvánvaló, és a bűnük sokkal nagyobb, mint a pályára került szerencsétlen énekesé.
De nem kell az énekeseket félteni, kapnak ők pozitív visszajelzést folyamatosan, lájkokat, lájkocskákat ezerszám, elég csak belenézni a facebookon elérhető közvetítésekbe.
Az utolsó mondatoddal viszont vitatkoznék, igen, megkárosít az ilyesmi sokakat, és rosszabb lesz tőle az élet. Mert "nemcsak kenyérrel él az ember..."
Önnek tökéletesen igaza van: az énekesek – mint bárki más is – érzékeny, emberi lények. Vannak olyan szavak, kifejezések, amiket a produkciójuk hallatán nem biztos, hogy ezen a fórumon le kellett volna írni. De…idézek az Ön soraiból:
„Ők mind-mind valószínűleg pozitív visszajelzéseket tesznek, mert különben az ifjú énekes nem folytatná.”
Talán ez a sok pozitív visszajelzés, amit nem mindig kellene adni. Talán, ha az a tanár, korrepetitor, zeneigazgató megmondaná, hogy…
Jelen esetekben nem a „Florence – A tökéletlen hang” című megható amerikai film magyar változatáról van szó, olyan énekesekről, akik nálunk, bizonyos önkritika nélkül előadnak valamit.
Hogy el tudd képzelni az illető énekes áriáját mikroport nélkül, az ajánlott első lépés az, hogy hallgass bele az előadásába. :)
Végre valaki figyelembe veszi azt, hogy akikről írunk, azok emberi lények, sőt sokszor igen érzékenyek. A beirkálók többsége egyáltalán nem törődik azzal, hogy Ők is éreznek, csak faék egyszerűséggel megírják, hogy mit keres itt, mit képzel, hogy ezzel a hanggal, stb…
Azt, hogy valaki odakerül a színpadra egy hosszú folyamat előzi meg, kezdve a környezet biztatásától, hogy érdemes lenne énekelnie (ezért-azért, bármiért), majd énektanár(ok) támogató munkája – sokszor évekig – az énekórákon és amellett korrepetitorok segítsége. Ők mind-mind valószínűleg pozitív visszajelzéseket tesznek, mert különben az ifjú énekes nem folytatná. Majd a fellépésre valakik kiválasztják – sokszor ez sem csak egy ember – és a próbák alatt is biztatják, segítik.
Ha normális az értékrendje, akkor Ő még mindig tele van kétségekkel, de ha ennyi embertől hallja, hogy ez jó, akkor kiáll és énekel. A tőle telhető legjobban.
És ha nem is sikerül – a bírálói szerint – a legkiválóbbra a produkció, akkor is mi történt? Tönkretett valamit? Megkárosított valakit? Rosszabb lesz az élet tőle, vagy drágább a kenyér, a benzin?
Jó volna tudni, hogy ő maga hogyan élte meg ezt a fellépést. Mennyit készült rá? Milyenek voltak a fellépés körülményei? Zavarta-e a mikroport? Használt-e már valaha ilyet? Ez a kütyü az ő ötlete volt, vagy csak ráerőltették? A kihangosításkor volt kontroll hangsugárzőja? A megváltozott akusztikai tér hatással volt a hangképzésére?
Szerintem is érdemes volna elképzelni az áriát mikroport nélkül. :)
Na, képzeld el, milyen lenne mikrofon nélkül...
Amúgy ez a zongorás kisérettel történő áriaéneklés valóban az igazság pillanata. Az énekes egyedül marad a hangjával. És biztos vagyok abban, hogy ez sok esetben nemcsak nekünk, hanem neki is szörnyű élmény lehet. :)
A Youtube oldalán már fent van Ruszó Alexandra Santuzza produkciója. Néha sértette a fülemet a hang, de ez ízlés kérdése.
Csak azt nem értem: ha van egy terem, amit kifejezetten a zene számára alakítottak ki, egyetlen szál zongora kíséri a fellépőt, akkor miért kell az arcára ragasztani ízléstelen leukoplaszttal még külön mikrofont is??? Nem elég egy énekes hangja, hogy ilyen körülmények között betöltsön egy adott helységet?
Elismerésem a türőképességéért! Az ilyesmit büntetni kellene!
Nem lehetne legalább az Ókovács rettenetes szövegelését elhagyni? Bár, amennyit beszélt, annyival kevesebbet énekelt a "csillag". Azonkívül egy vasalt nadrágot és fésűt kiutalni a részére? A műsor így is eléggé megterhelő volt. Én már az első ária elsikongatása és a szoknyagyűrögető kivonulás után abba akartam hagyni, de gondoltam, talán megkockáztatom a folytatást is. Eddig eléggé strapabírónak tartottam magam, de ez valóban borzalmas! A nézőknek kellene fizetni, hogy ezeket a borzalmakat kibírják! Santuzza után kiszálltam, ennyi elég mára. Remélem, soha nem lép fel az opera színpadán. Tökéletesen igazad van! A Boncsért már nem kockáztatom meg, attól tartok, nem tudnék aludni!
Beleolvastam a hozzászólásokba, azt inkább nem kommentálom!
Megpróbáltam, de Ókovács konferálásait (Sáfár all round énekesnő :))))) az iskolás előadásmódot Júlia keringője után nem bírtam tovább, feladom, gondoltam. De sajnos megnéztem Ruszó Alexandra Santuzzáját is. Ott értettem meg, miért írta az erős idegrendszert.
Én Megyesiről sem gondoltam volna, hogy ennyien megvédik, Sáfár az ő szopránverziója nálam. :) De tudom, "biztosan Marton Éváról is írtak ilyeneket, hát attól még lehet zseniális" :DDDDDDDDDDDDDD
A koloratúr-magasságok már nem a régiek, de egyébként igen, ehhez biztosan hozzátartozik a sportolói izomzat, amivel rendelkezik, jó a genetikája. De azért ami régen ment erőből, ma már kevésbé. Nekem is sokkal jobban tetszett ettől függetlenül most is és múltkor is, mint szokott.
Pedig Miklósa Erikáról már 20 éve megmondták a rosszakarói, hogy azzal a technikával, amivel énekel max. 2-3 évig fogja bírni. Ehhez képest köszöni, jól van.
Vannak olyanok neki Ókovácson és Búbánaton kívül? :)
Köszönöm, nem láttam, megnézem. Még akkor is, ha idegrendszerem elég labilis.
Húha, mit fogsz te ezért kapni a fanoktól :D
Egy új gyöngyszem az opera tegnapi streamje, érdemes megnézni, vagy legalább belehallgatni. Itt az ellenbizonyíték sok fanyalgónak, ellendrukkernak, hogy az 50 éves Miklósa Erika még ma is milyen nagyszerűen tud énekelni. És ha valakinek bármi kétsége is támadna, akkor hasonlítsa össze egy sokat szereplő "mai csillaggal" . (Az utóbbi videót csak erős idegzetűeknek javaslom.)
Főleg, hogy egy forum hozzaszolast meg veletlen se neveznek kritikanak.
Kozszereplove? Na, ez egy orbitalis hulyeseg. Hazudni nem hazudtam sosem. A kritikan meg mint latod, jokat vigyorgok. :) Ezt kene neked meg Lúcianak is.
Kiszállhatsz, de tudnod kell, hogy azzal, hogy írsz ide és más fórumokra is, te is közszereplővé váltál, így neked is tűrnöd kell a kritikát. Nem csak egyszerűen nicknév mögé bújva odabökünk valami orbitális hazugságot, és utána mossuk kezeinket. Az internet nem olyan, mint a szó, ami elszáll, hanem örökre megőriz mendent. Ezt jobb ha észben tartod.