Nekem egy jó másolaton van meg.
És kiadták SACD-n.
Meg is van.
Mondjuk, 210 $, egészen emberi ár érte... :(
Van egy Monteverdi sorozat. Nem szeretem a sorozatokat. Max. filmen.
Jó rég hallgattam. És teljesen úgy maradtam. Annyira jó előadás.
Mert a zene az firstclass, meg ismerjük is eléggé, meg a mezőny, az több, mint erős. És a King's Consort, az az én fejemben nem volt a 'nagy Monteverdi előadók' között.
Eleddig.
Sajna, youtube link az nincs - de elképzelni lehet.:)
Rögtön az első szám.
Laetatus Sum.
Besz@rás, komolyan.
Karmester....?
Mint pl. Savall a Fesztiválzenekar élén?
Na jó,vicceltem.
Keményebb a fejünk az átlagnál, jóval.
Itt hasonlítunk hárman erősen.:)
Hála a jó istennek ma eljutottatok arra a felismerésre, hogy a modern zene alapvetően nem is zene, a közönség nagy része sznob, és az ismeretlen dolgok megtanuláshoz nem szükséges értő, tapasztalt vezető, mert a kotta önmagában mindenre magyarázatot ad. Karmester se legyen? Vagy ők azért még maradhatnak?
Még 10 bejegyzés sem kellett neked, hogy három embert leolts. Éljen a nagy megmondóember!
Te vagy a közönség. Az értő közönség! Ezt mindig elfelejtem.
Lassabban. Azért igazad van.
Nekem higgyetek. Én vagyok a közönség.
Az, hogy nem megyünk ki közben, sőt, aránylag lelkesen meg is tapsoljuk, az, olykor, q..vául nem azt jelenti, hogy hú-de-jó-volt. Vagy hogy eljutott. Vagy hogy rezonancia volt. Vagy megértettük. Vagy hogy tetszett. Vagy hogy nem volt egy nagy kalap f@s.
Hanem azt, hogy igen, élőzene volt, készültek rá, valamit megpróbáltak átadni.
Nem Nápolyban vagyunk, vagy Velencében, 1615-ben.
Igen, a közönség nagy része, az sznob. Van úgy, hogy én is.
Ezen teljesen felesleges bármiféle vitát nyitni.
Nem mindenki. A közönség nagy része olyan, mint én. Simán elfogadó. Jól is teszi, hiszen ajándékot kap. Élőzenét. Bocs a sznobért. Bal lábbal keltem.
Le is húzom magam mára asszem.
Mindenki hülye vagy sznob. Ne is folytasd! Ennyi mára pont elég volt.
A hangok ott vannak, és a magyarázatok is.
Nem akarok rosszmájú lenni, de a sznobizmus, mint tudjuk, határtalan.:)
-------------------------
Némileg karikírozva az a véleményem, hogy a modern zenét sokan félreértették. Bartókot sokan félreértették. Ő valódi hangokból indulva ért el a káoszhoz, az áttekinthetetlenhez..és valódi hangoknál is maradt.
Szerintem az egy félreértés, ahogy ma sokan zenét szereznek: A káoszból indulnak, a zajból..és azt várják, hogy majd zene lesz... Hát nem. ..ez egy félreértés szerintem. Ima közben nem lehet dolgozni...., de munka közben lehet imádkozni, a kettő nem ugyanaz.
Én szeretem és értékelem a modern zenét. A zenét. Az a Hidas Frigyes príma.
Amikor ez a Berio mű felcsendült a hazai koncertteremben, senki nem ment ki alatta. Sőt! Tetszett a hallgatóságnak.
Meghallgattam, én is.
Az, hogy igen kevesen tudják eljátszani, az kb. semmit sem jelent a zene minőségét tekintve.
A zene/nemzene határmezsgyéjén mozog. A közönséget elirtja, kb. mint a patkányméreg, a fanok persze rezisztensek. Ők a zenehallgató populáció igen kicsi részei. Ha ebből levesszük a fúvós zenészeket, akik ezt esetleg bepárásodott szemmel hódolják, akkor megint egy-két nagyságrendnyi csökkenés lesz.
Ebből nyilván nem következik semmi különös arra nézve, hogy miféle zene/dolog ez.
Az össz zene-kultúrát erősíti valószínűleg.
Kellemetlen olykor, valóban.
Tőlem erősen messze esik.
Kis kiigazítással kell élnem. 2018-ban volt trombita első helyezett. Selina Ott.
André Jolivet - Concertino für Trompete, Streicher und Klavier | Selina Ott | WDR Sinfonieorchester
Akkor tessék, tanuld meg saját erőből!
Lehet, hogy preparálni kellett a trombitát, hogy ezt a művet el tudja játszani. Pl. egy bipodot kellett rá ragasztani, amely megkönnyíti az alátámasztást és a célzást (ld. Sidi). És ehhez kellett a külső segítség. (Persze lehet, hogy csak arról van szó, hogy valami trükkös fújási technikát kellett megmutatni.)
Miért kéne egy művet betanítani? Meg tudja tanulni egyedül is, nem?
A kutya ugat, a karaván halad.
Ne keverd a dolgokat. Könyves - Tóth jó irányba halad. Európa halad rossz irányba. És ez az alkotóművészekre, a művekre ! nincs jó hatással
Ne keverd a dolgokat. Könyves Tóth jó irányba halad. Európa hald rossz irányba. És ez az alkotóművészekre, a művekre ! Nincs jó hatással
Ez olyan, mint a párbajozás. Ha tudsz lőfegyverrel vagy karddal bánni, akkor visszakívánod a párbajozás intézményét. Ha nem tudsz, tiltakozol, hogy micsoda barbárság ez.
Európa jó irányba halad. Mi nem tartunk sehová. Ez a baj. 2018-ban Könyves-Tóth Mihály második lett az ARD nemzetközi trombitaversenyen. Első díjat nem osztottak ki. A modern darabot senki nem tudta Magyarországon betanítani neki, ezért kénytelen volt Németországba utazni, hogy ott átvegye egy ex-iskolatársával. És mire kapott Könyves-Tóth különdíjat? A kortárs darab előadására.
Európa rosszfelé megy szerintem. Elvesztette a fogalmakat.A fogalmait, amire most is büszke. Közben azt se tudja, fiú vagy lány. ( zene-zörej )
A művészeten ne látszana ?
Talán pont a régizene miatt egyre inkább úgy gondolom, hogy vissza kell találni valamihez.
Félre ne érts, minden tiszteletem azoké, akik valami újat próbálnak alkotni, és ez független attól, hogy sikerül-e maradandót csinálni vagy nem. De egyszer egy okos ember, egy költő, azt mondta nekem, hogy a szavak is meg vannak váltva már. Elhittem neki.
Egy Mária főhadnagy mellé odatenni tényleg illetlenség volna. Nézd, én Európába tartok, és már így is jócskán késében vagyok.
Meghallgattam. Számomra nem ujjtörő volt, hanem néhol fültörő.
A probléma számomra nem az vele, hogy nehéz, meg hogy szokatlan , hanem az hogy nem kellemes néhol a fülnek. Ez elvágja minden zenei törekvés jövőjét nézetem szerint. Legalábbis ami a közönséget illeti. Mert egy kontradikcióban van a tárgya természetével. Szerintem. Ennek ugyan lehetne értelme művészileg ( a kontradikciónak , miért is ne ) de nem teheti ezt kellemetlenül.
Vagyis teheti, de minek kellemetlenkedni ?
Hadady ász.
Luciano Berio emlékezetére.
Ha valaki esetleg lemaradt volna erről az írásról...
Luciano Berio: Sequenza VII.
1990-ben hallottam először ezt a művet, élőben. Fagottos osztálytársammal a szó szoros értelmében végigröhögtük. Addig ilyet még nem hallottunk. Azt hittük, hogy ez csak egy vicc, amelyet nem is szabad komolyan venni, és különben sem lesz vele soha dolgunk, mert ez csak Boulez és körének az agymenéséről szól. Az kizárt, hogy ez valaha is begyűrűzzön Magyarországra! Egyszer majd kifullad és vége lesz. Mit tudtunk mi akkoriban az európai modern zenei műhelyekről és az ott folyó szakmai munkáról...Ezekről tényleg csak pár zenésznek volt tudomása, olyanoknak, akik fél évre, egy évre kijuthattak Boulez intézetébe.
A szkepticizmusunkban azért volt valami, mert ezt a darabot 1990-ben Párizsban is csak két ember tudta eljátszani. Az egyik Hadady László volt, a másik pedig egy kollégája, akivel egyazon zenei általános (!) iskolában tanított. Mára ez a közel 8 perces szólódarab a nemzetközi fafúvós versenyek első vagy második fordulójában kötelező darab, ergo megkerülhetetlen. Akadémiánkon is ott van az MA tananyagban, mint opcionálisan elsajátítható előadási darab, de én azért nem tenném oda az ujjamat, hogy ma, Magyarországon, bárki el tudná játszani, nemhogy betanítani.
A Sequenza VII leghitelesebb előadása Hadady László nevéhez fűződik. A felvételnél a bohém életű szerző is jelen volt, aki kitörő örömmel konstatálta, hogy a szólista a 2x3 órányi stúdió időből csak hármat vett igénybe ( mert neki ennyi is elég volt a darab feljátszására ), és ahelyett, hogy ott kéne töltenie a drága idejét, inkább elmehetnek együtt enni egy jót.
Ennek a Sequenza VII-nek van egy zenekarra átültetett verziója is, amelyet ugyancsak Hadadyval vettek fel.
https://www.youtube.com/watch?v=Z1DIj-dGzYM
Muzsikusunknak van mire büszkének lenni:
https://www.loree-paris.com/musiciens/l ... 3/?lang=en
Ezt azért külön kiemelném: " ...he was Principal Oboist of the New York Philharmonic Orchestra during the summer of 2006."
Pár hónapja sikerült rátalálnom ennek a Sequenzanak egy kottával illusztrált változatára, gondoltam hátha segít egy kicsit jobban eligazodni ebben a darabban. A kotta kb akkora, mint két darab A/3-as lap egymás mellé rakva. Az egyik oldalán található a mű, a hátoldalon pedig az előadói instrukciók és az akkord hangokhoz tartozó fogástáblázat. Youtube-ról önerőből a mű elsajátítása teljesen reménytelen, ehhez tanári segítség kell. A darab kottaképe nem az a tipikus notáció, az olvasása speciális tudást és különösen nagy gyakorlatot igényel, de aki alapszinten el tud tájékozódni egy kétszólamú invencióban, ezt úgyis egyből le fogja venni.
Mennyire beteg zene már, nem? Én odáig vagyok érte. Veszteségmentesen három verzióm is van belőle. Ez a pali is nagyon jól játszik, és látható-hallható, hogy nem kamuzik, minden egyes hangot, ami oda van írva, pontosan kijátszik.
A tempójelzések betartása életbevágóan fontos, ti. minden ütemre vonatkozóan meg van adva, hogy hány másodperc hosszúnak kell lennie, ergo, van az a zeneszerzői akarat, amely a legkisebb mozgásteret sem engedi meg az előadóna, hanem csak egy, kizárólag egy interpretáció felé tereli a bátor próbálkozót. Hogy mennyire komolyan veszik ezt az időbeli kiosztást a zsűrizésnél, azt az is mutatja, hogy stopperral mérik az időt. És, hogy ez mennyire így van, azt ez a videó is bizonyítja, amely hangok nélkül mutatja a másodpercek múlását.
De van akinek stopper sem kell, mert fejből játssza. Őt Didier Pateaunak hívják. Az előadása megtekinthető itt.
És akinek még ez sem volt elég, megnézheti, hogy Olivier Stankiewicz hogyan bírkózik meg ezzel az ujjtörő darabbal egy élő koncerten.
Requiem in D ZWV 46. Sequentia. Recordare. Markéta Cukrovà, alto. Collegium 1704. Václav Luks.
" És ne tudja a te jobb kezed, mit csinál a bal . " :)
Hát ja.
Az a csibész vibrátó, az totál megöli ezt a dolgot. Akkor is, ha én nagyon szeretem Emőke hangját is meg az egész nőt.
Nála, itt, a hangja remeg, a másiknál meg az én lelkem...
Érdemes a két előadást összehallgatni.
„Nem tudnék nem énekelni” - Baráth Emőke a zene gyógyító hatásáról
Mértékadó – az Új Ember kulturális magazinja
/Mörk Leonóra – 2021. május 10 – 16./
„Arcvonások”
"Beszélgetésünk idején éppen Genfben próbálja Purcell operáját, a Dido és Aeneast, amelynek májusban lesz a bemutatója. Hogy élő közvetítés formájában-e vagy közönség előtt, az a járványügyi helyzettől függ majd. A világhírű szoprán idén tavasszal nemcsak azért járt Budapesten, hogy egy Bach-kantátaesten énekeljen. Március 15-én átvehette a Liszt Ferenc-díjat is. Interjúnkban mesél kedvenc barokk szerzőiről, izraeli élményeiről, legkedvesebb partneréről, Philippe Jarousskyról, és arról is, mire tanította meg a karantén időszak.”
A linket megnyitva az első három oldalon.
Eisjó! Nem ismertem, kösz.
Ez a Voix Humaines ebben az előadásban nagyon rendben van.
Itt van egy másik izgalmas mű, a szerző Zádor Jenő. Róla sem hallottunk sokat, pedig szép karriert futott be külföldön.
Há ! Ez egészen príma , köszönöm ! Mik vannak...hiába 40 év a barlangban...
Pedig Dobozyt mindig hallgattam.
A zenei anyag ( nem is titkoltan ) utánérzések halmaza, a legkülönfélébb korokból és művekből, ez nyilvánvaló.. Nem is ez a pláne benne, hanem a felrakás, a kiállítás. Ez az, ami teljesen eredeti. Ez egy valódi mű. És zeneileg absz kifogástalan.
Nahát ! Mégegyszer kösz :)
Mondjuk direkt nem írtam szerzőket, ízlés dolga, tudod. De már volt róla szó... a melankólia. Egy ÁLTALÁNOS érzület, minden darabban.
Forqueray pl naná, igen. Ő zenét írt, nem "gambazenét ".
De nem fordult pl elő velem még, hogy egy Marais darabot KÉTSZER meghallgattam volna egymásután.( az egy Sonata á la Marisienne-t kivéve, de azt nem gambára, hanem hegedűre írta. :)). Saint Colombe ugyanaz.
Az élet nem csak melankolikus : Isten, az isteni sem. Nem csak melankolikus:)
Ha igen, akkor a mennyország számomra zárva :)
Egyébként sem művekről beszéltem, hanem tendenciáról, egy irányról. A zseni mindig felülírja, tudom én is.
Igen, nemrégiben (1 éven belül) a Bartók rádióban Dobozy beszélt is erről, hogy hogyan került Hidas Frigyessel kapcsolatba. Én, ha autóban ülök, mindig a Bartókot hallgatom, ezt ajánlom másoknak is. :) Hidas nyitott volt minden műfajra, a dzsesszt is beleértve.
Akkor tegyük meg mi az első lépéseket! Ma kellett megtudnom, hogy Hidas még csembalóversenyt is írt. A mű keltezése 1995, a szerző a darabot Dobozy Borbálának ajánlotta. Kicsit eklektikus a zenei anyag, J.S Bach és Debussy hatása félreérthetetlen. A második tétel közepe kifejezetten megindító. Egy meghallgatást feltétlen megér a darab. Jó a hossza, könnyen hallgatható, fülbemászó és hát a miénk.
Nagyon jó.
Én persze szemrebbenés nélkül besaccoltam volna Forqueray-t.
Mondjuk, a Metallica egy nagyon komoly dologhoz adta magát akkor; amely, a gambánál. ha nem ismerjük a sztorit, sehogyan sem jönne elő az első 200 találgatásból.
Az eredetinél a szöveg az nagyon rávezető, meg a zenéjük brutalitása is, amely inkább valami vegytiszta egyenes őszinteség. A viola, a finom lelkével, azért messze van ettől a kifejezéstől, de pazarul excellent a dolog,
És mondjuk a Voix Humaines Marais-tól? (Itt egy különös hangolású; a 'perverz', akinek eszébe jut, ne szaladjon pszichológushoz.:))
Vagy Sainte-Colombe, úgy ahogyan van?
Miféle 'balesetek' ezek?
Köszi a linket. Hidas Frigyes egy elképesztően sokrétű és jó zeneszerző volt, pl nagyon jó egyházi kórusműveket is írt, lehet, hogy ezért nem kedvelték és szorították háttérbe az átkosban. Jó lenne, ha egyszer újra felfedeznék.
Baleset. A francia későbarokk szóló-gamba-zene szerintem egy mellé-tévút.
Fokozatosan elveszti a tartalmat, mert a hangszerről szól. Az baki.
Na ja, az igazán nagyok ezen túllendülnek, egy Couperin, egy Rameau.... úgyértem, ők sztem mindig ZENÉT írnak, ha gambára, ha nem.
Nekem megvan az egész kötet De Machy, próbálkoztam is vele, de a tartalom nekem hiányzott, eltakarta a "gambázás "
Perce ez csak egy véredény. Az én véredényem.
Nekem nem a zene elsősorban, hanem a hangszertudása az, ami imponál.
És nagyon örülök, ha azt látom, hogy ZENÉLNEK a gambán, nem " gambáznak ".
Ettől élő a hangszer. A többi megy a múzeumba.
Szerintem sokan félrenyelték a falatot, amikor belehalgattak ebbe az előadásba. Nekem nagyon tetszik. Jó az adaptáció. Mit jó, kitűnő! Ez a viola da gamba egy csodálatos hangszer, szívemhez sokkalta közelebb áll megszólalásában, mint a cselló. És hát a zene. Nem vagyok Metallica rajongó, de ezt a nótájukat azóta szeretem, mióta kijöttek vele. Érdemes összevetni az eredetit a feldolgozással.
Ha már solo viola da gamba, legyen kövér...:)
Metallica "One" - played on viola da gamba.
Robert Smith - Viola da gamba.
Különleges lemez, különleges zene.
Egy régi hangszeren játszik Pandolfo, egy Bertrand-féle basse viol, valamikor 1690 környékéről.
De Machy nem volt különösebben önbizalom-hiányos; szerinte egyenesen ez az igazi 'right way' a viola da gamba megszólaltatásában.
Ami még külön érdekes, hogy nagy figyelmet szentel, és sűrűn alkalmazza a 'held notes' jelenséget, mert eszköz bár, de inkább jelenség, nevezetesen, hogy azokon a húrokon is lefogunk, amelyeken nem játszunk. Merthogy, itt is beszéltük párszor, a megpengetett húr, a felharmonikusai szerint rezonáltatja a többi húrt is, kb. az oktáv-kvint-oktáv-terc sorrendben és intenzitásban, vagyis, azok is zenélnek, tehát De Machy nem tekinti őket üres húroknak, hanem 'játszik' rajtuk, akkor is, ha a vonó a szomszédos húrt dolgozza csak....
Akárhogyan is, lenyűgöző az előadás.